INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

· Háttér-információk

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 20. cikke rendelkezik az uniós polgárságról, amelyben valamennyi tagállam állampolgárai automatikusan részesülnek, és amely további jogokat biztosít számukra, köztük az olyan más tagállamok területén belül való szabad mozgáshoz és tartozkodáshoz való jogot, amelyeknek nem állampolgárai.

Az EUMSZ 21. cikkében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 45. cikkében foglalt, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog az uniós jog által biztosított egyik legnagyobbra értékelt egyéni jog. A mozgás szabadsága gyakorlatilag azonos jelentéssel bír, mint az uniós polgárság[1], és az uniós polgársággal kapcsolatos előnyök leginkább kézzel fogható megnyilvánulását jelenti.

Tágabb vonatkozásában a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása hozzájárul ahhoz, hogy a polgárok mindennapi életében konkrét jelentéstartalmat adjon az uniós polgárságnak: azok a polgárok, akik életük bizonyos részét a nemzeti határokon túl töltik azáltal, hogy más tagállamokba utaznak vagy ott letelepszenek, az uniós jog által a határokon átnyúló helyzetekben biztosított jogok széles köréről szereznek tudomást, illetve élvezik azok előnyeit: fogyasztói jogaikat más tagállamokban, az oktatáshoz, a szakmai képesítésük elismerésének megszerzéséhez, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez, valamint a szociális biztonsági jogok megszerzéséhez vagy megőrzéséhez való jogaikat.

Ebben az összefüggésben az uniós polgárok választásra való jogosultsága és választhatósága a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain alapvető fontosságú, mivel ezek a jogok nyújtanak módot az uniós polgárok számára, hogy az Unió demokratikus életében részt vegyenek, miközben a lakóhelyük szerinti tagállam társadalmába való beilleszkedésükhöz is egyúttal hozzájárulnak.

Ráadásul tágabb összefüggésben az uniós polgárság szorosan összefügg az Európai Unió demokratikus elveivel[2], amelyek meghatározzák azt a keretet, amely alapján a polgárok az Unió demokratikus életében részt vesznek.

· A javaslat okai és céljai

2009-ben becslések szerint 11,9 millió uniós polgár élt más tagállamban, mint a sajátja, és feltehetően még ennél is többen gyakorolják ezt a jogot valamikor az életük során: egy 2009-ben készített Eurobarométer felmérés[3] kimutatta, hogy az európai polgárok több mint egyharmada (35%-a) venné fontolóra a más tagállamban való munkavállalást. Ahogy azonban ugyanaz a felmérés szemléltette, ötből közel egy európai túl sok akadályt lát egy másik tagállamban való munkavállaláshoz. Egy másik 2009-es felmérés[4] azt állapította meg, hogy az információ hiánya az, ami (a nyelvi nehézségekkel együtt) a legfontosabb akadályát képezi a határokon átnyúló ingázásnak, ami a transznacionális migráció mellett az EU-ban a földrajzi foglalkoztatási mobilitás fő formáját jelenti.

Ezeket a megállapításokat megerősítette egy 2010-es felmérés is, amely azon európai polgárok tapasztalatait vizsgálta, akik ténylegesen gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat[5]. Amikor az EU-n belüli mobilitás megkönnyítésének lehetséges módjairól beszéltek, a válaszadók hangsúlyozták annak szükségességét, hogy az uniós polgárok rendelkezzenek gyakorlatias, ország-specifikus információkkal jogaikról arra az esetre, ha nem a sajátjukban, hanem egy másik tagállamban tartózkodnak. Ez a felmérés azt is kimutatta, hogy az az információ, amire a polgároknak leginkább szüksége van a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlásához nem korlátozódik szigorúan e jog alkalmazásának feltételeire: a közigazgatási kérdések közül, amelyeket az emberek megvizsgálnak, mielőtt egy másik tagállamba költöznek, a két leggyakrabban említett kérdés a szociális védelem és az egyetemi diplomák elismerése volt.

Egyértelmű, hogy azoknak a polgároknak, akik egy másik tagállamban szeretnének tanulni, munkát vállalni, nyugdíjba vonulni, élni, kellőképpen tájékozottaknak kell lenniük a határokon átnyúló helyzetekben számukra biztosított különböző jogokról, és a gyakorlatban is ténylegesen gyakorlniuk kell tudni azokat. Ezen ismeretek nélkül a polgárok nem tudnak megalapozott döntéseket hozni a szabad mozgásra vonatkozó joguk alkalmazásáról.

Tágabb értelemben, a polgárok tájékozottsága a szabad mozgáshoz való jogukról és általánosságban az uniós polgári jogaikról döntő fontosságú, hogy az egyének, üzleti vállalkozások és egészében a társadalom képessé váljon az egységes piacon rendelkezésre álló lehetőségek teljes skáláját kihasználni.

A polgárok tájékozottságában tapasztalható jelentős hiányosságokat mutatott ki egy 2010-es Eurobarométer felmérés[6], amely azt szemléltette, hogy bár az európaiak nagyjából tudatában vannak uniós polgár státuszuknak (79%-uk állítja, hogy valamilyen szinten ismeri az „Európai Unió polgára” kifejezést), az e státuszhoz kapcsolódó jogok pontos jelentésével kapcsolatban nincsenek konkrét ismereteik. Pontosabban, mindössze 43%-uk ismeri az „Európai Unió polgára” kifejezés tartalmát és az európai polgárok közel fele (48%-a) jelezte, hogy „nem kellőképpen tájékozott” a jogaival kapcsolatban.

A Bizottság a „2010. évi jelentés az uniós polgárságról: Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása”[7] című dokumentumban megjelölte azokat a fő akadályokat, amelyekkel a polgárok mindennapi életükben még mindig szembesülnek, amikor megpróbálják uniós polgári jogaikat gyakorolni, valamint 25 konkrét intézkedést körvonalazott ezen akadályok felszámolására. E feladat során a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az uniós polgárokat az akadályozza a jogaik gyakorlásában, hogy nem ismerik e jogaikat, és bejelentette, hogy fokozni kívánja az uniós polgárok tájékoztatását a jogaikról, és különösen a szabad mozgáshoz való jogukról. Az uniós polgárságról szóló, 2010. évi jelentésben így felsorolásra került az egyik, az ismeretek hiányának orvoslására szolgáló végrehajtandó intézkedésként a 2013-as év kijelölése mint a polgárok európai éve, amely abban az évben célzott, az uniós polgársággal, illetve a polgárokkal kapcsolatos uniós politikákkal összefüggő események szervezéséhez fog vezetni.

A polgárok európai évének javasolt átfogó célja biztosítani, hogy minden uniós polgár tudjon a határokon átnyúló helyzetekben, az uniós polgári státuszának köszönhetően őt megillető jogairól, így lehetővé téve számára, hogy megalapozott döntéseket hozzon azzal kapcsolatban, hogy éljen-e a szabad mozgáshoz való jogával, illetve, hogy megkönnyítsék e jog tényleges gyakorlását. Pontosabban meghatározva az európai év célja:

– az Unió polgáraival megismertetni az Európai Unióban való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat és általánosabban a határokon átnyúló helyzetekben az uniós polgároknak biztosított jogokat, beleértve az Unió demokratikus életében való részvételhez való jogukat is;

– az Unió polgárait tájékoztatni arról, hogy hogyan részesülhetnek kézzelfoghatóan az uniós jogok és szakpolitikák előnyeiből amikor egy másik tagállamban élnek, illetve az aktív részvételüket ösztönzi az Unió szakpolitikáival és ügyeivel foglalkozó civil fórumokon;

– a szabad mozgás jogának, mint az uniós polgárság elidegeníthetetlen részének hatásával, illetve az abban rejlő lehetőségekkel kapcsolatban vitát ösztönözni, különösen a társadalmi kohézió és az uniós polgárok közötti kölcsönös megértés erősítésére, valamint az Unió és a polgárok közötti kapcsolat elmélyítésére tekintettel.

· Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

A javasolt polgárok európai éve a mozgás szabadsága és az uniós polgárság között a polgárok fejében meglévő erős kapcsolatra és pozitív társításra épít, abból a célból, hogy az uniós polgárságnak konkrét jelentéstartalmat adjon. Így tehát a Bizottság azon politikai célkitűzését valósítja meg, hogy a polgárokat az unió politikai napirendjének középpontjába helyezze, és segítsen a mindennapi életükben az uniós polgárságot kézzelfogható valósággá tenni.

A javasolt polgárok európai éve az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso 2009. szeptember 3-i, az új Bizottságnak szóló politikai iránymutatásában vállalt kötelezettségét teljesíti, úgy erősítve meg az uniós polgárságot, hogy a polgárok és az EU közötti kapcsolatot megújítja, valamint a jogaikat ténylegesen valóra váltja.

Az Európai Parlament 2010. december 15-i állásfoglalásában szereplő, az Európai Unió alapvető jogainak helyzetére (2009) vonatkozó felhívást – a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követő tényleges végrehajtást – is teljesíti. Ebben az állásfoglalásban az Európai Parlament felkéri a Bizottságot, hogy 2013-at tegye a polgárok európai évévé annak érdekében, hogy előre lendítsék az európai polgárságról szóló vitát, és tájékoztassák az uniós polgárokat a jogaikról, különösen a Lisszaboni Szerződés hatályba lépéséből eredő új jogaikról.

Következésképpen a 2013-as polgárok európai évének tervét 2011. január 18-án bemutatták az Intézményközi Tájékoztatási Csoportnak.

A gondolatmenetet folytatva, a javasolt európai év a Stockholmi Programmal[8] is összhangban van, amely a szabadságnak, a biztonságnak és a jog érvényesülésének terén a polgárokat helyezi az európai szakpolitikák középpontjába, valamint a fellépései a „polgárok Európájának megalkotására” összpontosulnak, beleértve a polgárok szabad mozgáshoz való joga teljes körű gyakorlásának biztosítását is.

A javasolt európai év célkitűzése továbbá összhangban van az Európa 2020. stratégia célkitűzéseivel oly mértékben, hogy a szabad mozgásnak és a munkavállalók mobilitásának az elősegítése elismerésre került a „Mozgásban az ifjúság” és az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” kiemelt kezdeményezésekben[9], valamint a 2006-os „munkavállalói mobilitás európai éve” keretében, illetve az ebből következő „európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési tervben”[10], mint olyan eszköz, amely a munkapiacon a demográfiai változásokből eredő következmények megoldására, valamint a személyek foglalkoztathatóságának és az európai gazdaságok versenyképességének növelésére szolgál.

Általánosabban a szabad mozgás vagy szükséges előfeltételként lehetővé teszi, vagy előmozdítja olyan uniós jogok széles körének határokon átnyúló módon, a polgárok által történő gyakorlását, mint például a szociális biztonsági jogok, a munkahely és munka kereséséhez való jog, az őket utasként, illetve turistaként megillető jogok, vagy más tagállamokban az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés érdekében őket megillető fogyasztói jogok. Ezért a szabad mozgás elősegítése többek között hozzájárulhat az egységes piac fellendítésére irányuló, nem régi bizottsági kezdeményezés[11] által követett célkitűzés megvalósításához, mivel ösztönözheti a polgárokat, hogy teljes mértékben használják ki az egységes piac által kínált előnyöket. Ezenkívül az európai év közvetlenül előmozdítaná az ilyen lehetőségekkel és jogokkal kapcsolatos tudatosságot, mivel a célja a polgárok tájékoztatása minden, a határokon átnyúló helyzetekben őket megillető, vonatkozó jogról.

Továbbá, a javasolt polgárok európai éve az uniós polgárságól szóló 2010. évi jelentésre építene és jelentősen hozzájárulna az azon jelentésben kitűzött célkitűzések megvalósításához, nevezetesen az uniós polgárokat a jogaik tényleges gyakorlásában tartósan visszatartó akadályok megszüntetéséhez.

Ez a jelentés nem csupán a polgárok által a szabad mozgással kapcsolatban tartósan felmerülő akadályokat azonosította, az uniós polgári jogaik gyakorlásának szándéka közben, különösen határokon átnyúló helyzetekben tapasztalt fő problémák bizonyítékai alapján, hanem számos olyan, a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlását fontolgató polgár számára közvetlenül érdekes kérdést is, ahol az EU-nak fokoznia kell az erőfeszítéseit az információk terjesztésére és a hatásköreinek keretén belül meg kell szüntetnie a fennmaradó akadályokat. E kérdések közé tartoznak a nemzetközi házaspárok tulajdonjogai, a családi állapotot igazoló iratok határokon átnyúló elismerése, büntető eljárásban a gyanúsítottak és vádlottak védelme, határokon átnyúló helyzetekben adóügyi problémák, határokon átnyúló egészségügyi és elektronikus egészségügyi technológiai kérdések, utas és turista jogok, fogyasztói jogok, egyetemi diplomák és szakmai képesítések elismerése, szociális biztonsággal kapcsolatos kérdések, a választójog gyakorlása, valamint az uniós polgárság tartalmának ismerete.

A polgárok európai évét illetően ezért sokat lehet meríteni az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentés megállapításaiból, hogy az uniós polgárok szabad mozgásának elősegítését szem előtt tartva, az év céljai és fellépései jobban összpontosuljanak a leginkább releváns ügyekre.

Ugyanakkor az európai év, az Európai Unió hatáskörein belül szolgálhat az akadályok további azonosításának, illetve az azok megszüntetésére szolgáló megoldások keresésének céljából a Bizottság által indított folyamat támogatására is, valamint keretet biztosíthat 2013-ban egy olyan cselekvési terv közzétételére, amely a polgárok uniós polgári jogaik gyakorlásának útjában álló tartós akadályok teljes megszüntetésére irányul, ahogy azt az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentés bejelentette. Azáltal, hogy a polgárok európai éve hozzájárul ehhez a feladathoz – amely célja azt biztosítani, hogy az uniós polgárok az uniós jog szerinti jogaikat ténylegesen alkalmazni tudják – a polgárok európai éve hozzá tud járulni a EUMSZ 20. cikke (2) bekezdése célkitűzésének teljesítéséhez is, amely szerint az uniós polgárokat „megilletik” a szerződések szerinti jogaik, köztük a szabad mozgáshoz való jog.

2013-ban a polgárok európai éve nagyon időszerű alkalmat biztosít majd az uniós polgárság és az egyének számára nyújtott konkrét előnyök megismertetésére, mivel az az év jelenti a Maastrichti Szerződés által létrehozott uniós polgárság 20. évfordulóját. Ráadásul azzal, hogy szemlélteti az Unió szakpolitikáinak konkrét hatását a polgárok életére, az európai év kiemeli a polgárok hozzájárulásának fontosságát jogaik kézzelfoghatóvá tételében és általánosabban az európai projekt formálásában. Ez a polgárok lakóhely szerinti tagállamban érvényes választójogának megismertetésével kombinálva döntő fontosságú lesz az Európai Parlament 2014. évi választása során is. Az ilyen ismeretterjesztő fellépések hatása megsokszorozható, ha a választások előtti időszakban más uniós intézmények, nevezetesen az Európai Parlament, valamint a tagállamok végrehajtásra kerülő vonatkozó intézkedéseit szorosan koordinálják, illetve a szinergiák révén.

2.           AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI ÉS HATÁSVIZSGÁLATOK

· Konzultáció az érdekeltekkel

A civil társadalmi szervezetek a Bizottság által „Az uniós polgárok jogai – a további teendők” cím alatt lefolytatott és 2010. június 15-én lezárult nyilvános konzultáció, valamint a 2010. július 1-jén és 2-án, ilyen témában rendezett konferencia keretei között határozottan támogatták az uniós szakpolitikáknak az uniós polgárság tartalmára és az azokhoz kapcsolódó jogokra, valamint annak módjára történő összpontosítását, ahogyan az uniós polgárság valódi jelentőséget kaphat az emberek életében. Kulcsfontosságú civil társadalmi érdekeltek továbbá erőteljes támogatásukat nyilvánították ki az olyan ismeretterjesztő fellépések mellett, amelyek célja az uniós polgárok szabad mozgását garantáló jogi szabályok és azok között az akadályok közötti távolságot áthidalni, amelyekkel a polgárok a valóságban szembesülnek.

2010. december 15-én a Bizottság a polgárok európai évére vonatkozó tervét a civil társadalommal folytatott rendszeres párbeszéde keretei között is bemutatta. E keretek között pozitív visszajelzéseket kapott, különösen az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok gyakorlásának egyes olyan szempontjaira összpontosító fellépésekre tekintettel, mint például – a részvételen alapuló demokrácia megvalósítása érdekében – a polgárok társadalmi szerepvállalásának és aktív közreműködésének ösztönzése.

· Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

A vonatkozó adatokat „A javaslat jogalapja és célkitűzései” szakaszban fent említett számos minapi Eurobarométer felmérés és tanulmány segítségével gyűjtötték össze.

· Hatásvizsgálat

Egy előzetes értékelést végeztek.[12]

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

· A javasolt fellépés összefoglalása

Az európai év célja a multiplikátorok és a nagyközönség körében az uniós polgárok jogait megismertetni, abból a célból, hogy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlását elősegítse.

Ebből a célból az európai év az uniós polgárok ismereteit növelni fogja a szabad mozgáshoz való jogukról és általánosabban a határokon átnyúló helyzetekben biztosított jogaikról, köztük az Unió demokratikus életében való részvételhez való jogukról.

Ezenkívül az uniós polgárok azon ismereteit is gyarapítani fogja, amelyek arra vonatkoznak, hogy hogyan részesülhetnek az uniós jogok és szakpolitikák előnyeiből, amikor az életük a nemzeti határokon átnyúlik, beleértve az Unió szakpolitikáival és ügyeivel foglalkozó civil fórumokon való részvétel ösztönzését is.

Továbbá az európai év során vitát szándékoznak nyitni a szabad mozgáshoz való jognak, mint az uniós polgárság elidegeníthetetlen részének a hatásáról, illetve a benne rejlő lehetőségekről, különösen a társadalmi kohézió és az uniós polgárok közötti kölcsönös megértés erősítésére, valamint a polgárok és az Unió közötti kapcsolat elmélyítésére tekintettel.

· Jogalap

Az EUMSZ 20. cikkének (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy az Unió polgárait megilletik a Szerződések által rájuk ruházott jogok, és terhelik az azokban előírt kötelezettségek, valamint többek között jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni.

Az uniós polgárok szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát továbbá kimondja a szerződés 21. cikkének (1) bekezdése, amely a következőképpen szól:

„A Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz”.

A polgárok európai évéről szóló határozatjavaslat fő célja elősegíteni a tagállamok területén az uniós polgárok által, a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joguk gyakorlását, azáltal, hogy megismertetik velük az Unió polgáraként őket megillető jogaikat. Célkitűzése ezért a Szerződés 21. cikke (1) bekezdésének hatálya alá esik. Ugyanakkor a javaslat az EUMSZ azon 20. cikke (2) bekezdése célkitűzésének életbe léptetésében alapvető szerepet játszhat, amely előírja, hogy az uniós polgárokat a Szerződések szerinti jogaik, köztük a szabad mozgáshoz való jog, „megilletik”.

E javaslat jogalapját következésképpen az EUMSZ 21. cikkének (2) bekezdése adja, amely előírja, hogy ha az Unió fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy e célkitűzés megvalósuljon, és a Szerződések nem biztosítják a szükséges hatáskört, az (1) bekezdésben említett jogok gyakorlásának megkönnyítése érdekében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében rendelkezéseket fogadhat el.

· A szubszidiaritás elve

A fő probléma, amely megoldására az európai év javaslatával törekszenek, az az uniós polgárok nem elégséges ismerete, illetve konkrét tudása a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukról, valamint más olyan jogokról, amelyek az Unió polgáraiként őket megilletik, különösen határokon átnyúló helyzetekben. Az e kérdés magvát jelentő, az uniós polgárság és az egyéneket érintő konkrét előnyök ismertségének hiánya, transznacionális jellegű probléma. Bár az állampolgároknak az Unió polgáraiként őket megillető jogokról történő tájékoztatásáért a tagállamok megőrizték elsődleges felelősségüket, az e probléma megoldásához szükséges megfelelő fellépés többoldalú partnerségeket, az információk és tapasztalatok transznacionális cseréjét, valamint az Unió-szerte történő ismeretterjesztést és a helyes gyakorlatok terjesztését igényli. Ezért a javasolt európai év célkitűzéseit uniós szinten jobban meg lehet valósítani.

· Az arányosság elve

Amint azt az e javaslathoz csatolt előzetes értékelés[13] is jelzi, a javasolt európai év keretén belül végrehajtandó fellépések nem haladják meg azt, amit a célkitűzések eléréséhez szükséges. Ezért a javaslat tiszteletben tartja az arányosság elvét, ahogy az az EUSZ 5. cikkében meghatározásra került.

· Az alapvető jogokra való hatás

Az uniós polgároknak a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát az EU Alapjogi Chartájának 45. cikkébe foglalták. Amilyen mértékben e jog gyakorlásának elősegítésére irányul, a javasolt európai év oly jelentős pozitív hatással lesz a Charta tényleges végrehajtásának tökéletesítésére.

4.           KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

Az európai év számára nem kérnek további finanszírozást. A Kommunikációs Főigazgatóság költségvetési tételein és programjain alapuló éves prioritásmeghatározás rugalmassága elegendő pénzügyi mozgásteret biztosít az Év 1 millió EUR nagyságrendű összegből történő megszervezéséhez.

2011/0217 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a polgárok európai évéről (2013)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 21. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[14],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[15],

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) A szerződés 20. cikke (1) bekezdésének rendelkezése szerint az uniós polgárság az illető tagállam nemzeti állampolgárságát kiegészíti, és előírja, hogy uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. A 20. cikk második bekezdése meghatározza, hogy az uniós polgárokat megilletik a Szerződésekben meghatározott jogok, és terhelik az azokban megállapított kötelezettségek, valamint többek között jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni. Az uniós polgárok szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát a szerződés 21. cikke is kimondja.

(2) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése megerősítette az uniós polgárság státuszát és kiegészítette az ahhoz kapcsolódó jogokat, többek között egy új jog, az európai polgári kezdeményezés bevezetésével, amely a tagállamok jelentős számának egy millió polgára számára lehetővé teszi, hogy az EU bármelyik illetőségi körében a Bizottságot javaslat benyújtására kérje fel.

(3) Az uniós polgársággal járó jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartájába foglalták. A Charta preambuluma szerint az Unió „tevékenységei középpontjába az egyént állítja, létrehozva az uniós polgárság intézményét és megteremtve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget”. A Charta V. fejezete meghatározza a „Polgárok jogai”-t, köztük a 45. cikkben azt, hogy minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.

(4) Ennek megfelelően a stockholmi program[16] az európai szakpolitikák középpontjába helyezi a polgárt a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés terén. A programban a „polgárok Európájának megalkotására” összpontosítják a fellépéseket, többek között a polgárok szabad mozgáshoz való joga teljes körű gyakorlásának biztosítása által.

(5) Az Európai Parlament „az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2009) – hatékony végrehajtás a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után” című, december 15-i állásfoglalásában[17] felkérte a Bizottságot, hogy a 2013-as európai évet a polgárságnak szentelje annak érdekében, hogy az uniós polgárságról folyó vitának lendületet adjanak és, hogy tájékoztassák az Unió polgárait a jogaikról, különösen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséből eredő új jogaikról.

(6) A szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog, mint a négy alapvető szabadság egyike, az 1957-es Római Szerződésben történt bevezetése óta bizonyította értékét az egységes piac létrehozását szolgáló egyik pillérként mind a tagállamok gazdaságainak, mind az egyéni polgároknak az előnyére.

(7) A szabad mozgás és a munkavállalók mobilitása különösen a demográfiai változások munkaerő-piaci következményeit segít enyhíteni, miközben a személyek foglalkoztathatóságát is növeli, valamint az európai iparágak versenyképességét is javítja. Ugyanakkor a szabad mozgás vagy lényeges feltételként lehetővé teszi a polgárok számára, vagy ösztönzi a polgárokat az uniós jog alapján őket megillető jogaik széles körének gyakorlására, amelyre példa az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez való joguk vagy utasként, illetve turistaként az őket megillető jogaik. A szabad mozgás megkönnyítése ezért potenciálisan javíthatja a polgárok lehetőségeit az egységes piac előnyeiből való teljes körű részesülésre, miközben a növekedés fontos motorját jelenti.

(8) Az Unió polgárai nagyra értékelik a tagállamok területén a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot, mint az uniós polgárságból származtatott, egyik alapvető egyéni jogukat. Mint olyan, bizonyítja az európai integráció értékét és előmozdítja annak jobb megértését, valamint a polgárok részvételét az Európai Unió alakításában. A polgárokban, amikor életük egy részét a nemzeti határokon kívül töltik azáltal, hogy egy másik tagállamba utaznak, vagy ott letelepszenek, tudatosul az uniós jog által a határokon átnyúló helyzetekben számukra biztosított jogok széles köre, és azokat ki is használják. Ezért a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlása hozzájárul a polgárok mindennapi életében az uniós polgárság kézzelfogható valósággá tételéhez.

(9) Annak ellenére, hogy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog az elsődleges uniós jogban szilárdan megalapozott és a másodlagos jogban jelentősen továbbfejlesztett, még hézag maradt az alkalmazandó jogi szabályok és a polgárok által érzékelt valóság között, amit akkor tapasztalnak, amikor a gyakorlatban szándékoznak gyakorolni ezt a jogot. A mobilitás előnyeinek bizonytalan voltát leszámítva, az uniós polgárok túl sok gyakorlati akadályt érzékelnek azzal kapcsolatban, hogy az Unióban máshol éljenek és vállaljanak munkát.

(10) A Bizottság a „2010. évi jelentés az uniós polgárságról Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása”[18] című dokumentumban foglalkozott a fő akadályokkal, amelyekkel a polgárok még mindig találkoznak mindennapi életük során, amikor uniós polgári jogaikat szándékoznak gyakorolni, különösen határokon átnyúló helyzetekben, valamint ezen akadályok megszüntetésére 25 konkrét intézkedést körvonalazott. Az egyik ebben az összefüggésben megjelölt akadály az információ hiánya volt. A Bizottság az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentésben azt a következtetést vonta le, hogy az uniós polgárokat az akadályozza meg a jogaik gyakorlásában, hogy nem ismerik a jogaikat, valamint bejelentette szándékát, hogy az uniós polgárok számára a jogaikra, és különösen a szabad mozgáshoz való jogukra vonatkozó információk terjesztését fokozza.

(11) Mivel a szabad mozgáshoz való jog jelentősen javítja az egyének életét, lényeges, hogy e jog létezéséről és a gyakorlásának feltételeiről a lehető legszélesebb körben álljanak rendelkezésre információk. Mivel minden uniós polgárt potenciálisan megillet ez a jog, az Unió egészében kell törekedni az ismeretterjesztésre.

(12) Ahhoz azonban, hogy az uniós polgárok számára a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlásáról megalapozott döntések meghozatalát lehetővé tegyék, nem elegendő magáról a szabad mozgáshoz való jogról tájékoztatni őket; lényeges, hogy az uniós polgárok kellőképpen tájékozottak legyenek a határokon átnyúló helyzetekben az uniós jog alapján őket megillető más jogaikról is. Ezek az információk azt is lehetővé fogják tenni, hogy a polgárok teljes körűen gyakorolják e jogaikat, amennyiben a szabad mozgáshoz való joguk alkalmazzásáról döntenek.

(13) Különösen a szabad mozgáshoz való joguk alkalmazását fontolgató uniós polgárokat kell tájékoztatni a szociális biztonsági rendszerek koordinációjára vonatkozó uniós szabályokból eredő, a szociális biztonsági jogaik megszerzésére vagy megőrzésére vonatkozó jogaikról; ezek a szabályok biztosítják, hogy ne veszítsék el szociális biztonsági jogaikat, amikor úgy döntenek, hogy Európán belül mozognak. Továbbá a szakmai képesítésük elismerésének megszerzéséhez való jogukról is tájékoztatni kell őket, valamint azokról a társadalmi és állampolgári kompeteciákról, amelyek „Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról”[19] szóló európai keretrendszer részét képezik, és amelyek a civil életben való teljes körű részvételüket, valamint az uniós jog alapján őket megillető jogok gyakorlását lehetővé tehetik.

(14) Ebben az összefüggésben a polgárok szintén tájékozottabbak kell, hogy legyenek azon jogaikról, amelyek az Európai Unió területén bármilyen közlekedési eszközt használó utasként, illetve határokon átnyúló módon fogyasztóként megilletik őket. Ha biztosak abban, hogy a fogyasztói jogaikat hatékonyan védik, jobban hozzá fognak járulni ahhoz, hogy az áruk és szolgáltatások egész Európára kiterjedő piaca a teljes lehetséges mértékben kifejlődjön, és jobban fogják élvezni annak előnyeit. Ugyanezt a gondolatmenetet követve, a polgárok tájékozottabbak kell, hogy legyenek az általános termékbiztonsági és piacfelügyeleti szabályokról, hogy tudatában legyenek annak, ahogyan az EU egész területén védik az egészségüket és a jogaikat, különösen olyan veszélyek és kockázatok ellen, amelyekkel szemben mint egyének nem tudnak védekezni. Fontos lenne továbbá növelni a polgárok ismereteit a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való jogaikról, annak érdekében, hogy teljes mértékben élvezhessék az európai határokon átnyúló biztonságos és jó minőségű egészségügyi ellátások előnyeit.

(15) Ebben a vonatkozásban elsődleges fontosságú az Uniós polgárok számára garantált választójogról való tájékozottság. Az uniós polgároknak teljes mértékben tudatában kell lenniük annak, hogy választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain. Ezzel egyidejűleg a politikai részvétel hozzájárulhat az uniós polgárok azon tagállam társadalmában való integrációjához, amelyet lakóhelyükként választottak.

(16) A polgárok nagyobb tájékozottsága e jogok előnyeiről, rájuk, mint egyénekre és a társadalomra nézve, az Unióhoz való tartozás és az iránta való hűség erősebb érzéséhez is hozzájárulhat.

(17) 2013-ban a polgárok európai éve nagyon is időszerű lehetőséget fog biztosítani arra, hogy a nagyközönség ismereteit növeljék az uniós polgársághoz kapcsolódó jogaikról és így hozzájáruljanak a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítéséhez.

(18) A 2013-as év az uniós polgárság 1993. november 1-jén hatályba lépett Maastrichti Szerződés által történt létrehozásának 20. évfordulója lesz. A polgárok európai éve során az uniós polgárságról szóló jelentés nyomon követése el fog készülni, valamint egy cselekvési terv, amely a polgároknak uniós polgárként a jogaik gyakorlásában útját álló, fennmaradó akadályok megszüntetésének befejezésére irányul. Ez az európai év megismerteti majd az uniós polgárságot és annak az egyéneket érintő konkrét előnyeit, többek között szemléltetve az uniós szakpolitikáknak a polgárok életében kézzelfoghatóan tapasztalható hatásait, különösen a jogaik gyakorlásában tapasztalható akadályok megszüntetése szempontjából.

(19) A polgárok jogainak, köztük a lakóhelyük szerinti tagállamban őket megillető választójognak a megismertetése a 2014. évi európai parlamenti választások miatt is fontos. Az ilyen ismeretterjesztő fellépések hatása megsokszorozható, ha a választások előtti időszakban más uniós intézmények, nevezetesen az Európai Parlament, valamint a tagállamok végrehajtásra kerülő vonatkozó intézkedéseit szorosan koordinálják, illetve a szinergiák révén.

(20) A végrehajtás évére (2013) tervezett tevékenységek hatékonyságának és eredményességének optimalizálása érdekében a költségvetési rendelet 49. cikke (6) bekezdésének[20] teljes mértékű tiszteletben tartása mellett fontos elvégezni egy sor előkészítő intézkedést.

(21) Ezen európai év során teljes körűen alkalmazni kell a meglévő részvételi eszközöket és az Európai Unióról szóló szerződés 10. és 11. cikkében foglalt jogokat abból a célból, hogy ösztönözzék a polgárok közreműködését a jogaik gyakorlásának útjában álló akadályok megszüntetésére irányuló 2013. évi cselekvési terv végrehajtásának folyamatában, valamint tágabb vonatkozásban a jogaik konkrét eredményét mutató, uniós szakpolitikák meghatározásában. Az európai civil társadalmi szervezetek központi szerepet fognak ebben a vonatkozásban betölteni.

(22) A polgárokban az uniós polgári jogaiknak a tudatosításáért a tagállamokat terheli az elsődleges felelősség; az uniós szintű fellépés kiegészíti és kipótolja ebben a vonatkozásban a nemzeti fellépéseket, amint az az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2008. október 22-én aláírt „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” című politikai nyilatkozatban[21] is hangsúlyozásra került.

(23) A javasolt cselekvés méretéből adódóan, és különösen a többoldalú partnerségek, az információk transznacionális cseréjének, valamint az egész Unióra kiterjedő ismeretterjesztés és helyes gyakorlatok terjesztésének szükségessége következtében a javasolt európai év célkitűzéseit uniós szinten jobban meg lehet valósítani. Az Unió ezért az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően elfogadhat a tárgyhoz tartozó intézkedéseket. Az azon cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban, ez a határozat nem haladja meg az európai év célkitűzéseinek megvalósításához szükséges mértéket.

(24) Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelettel[22], az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelettel[23], valamint az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel[24] összhangban a szabálytalanságok és csalás megelőzésére megfelelő intézkedéseket kell hozni, valamint a szükséges lépéseket meg kell tenni az eltűnt, alaptalanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált pénzeszöközök visszanyerésére.

(25) Nem az európai év költségvetéséből finanszírozott egyéb tevékenységek uniós finanszírozása létező uniós programokon vagy a strukturális alapokon, különösen az „Európa a polgárokért”, illetve az „Alapvető jogok és polgárság” programon keresztül folyósítható,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A határozat tárgya

A 2013. évet a polgárok európai évének (a továbbiakban: európai év) kell kijelölni.

2. cikk

Célkitűzések

Az európai év általános célja az, hogy az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok ismertségét növelje, annak érdekében, hogy segítse a polgárokat teljes mértékben alkalmazni a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat. Ebben az összefüggésben az európai év többek között a civil részvétel lehetőségeire, valamint a sajátjukon kívüli, másik tagállamban tartózkodó uniós polgárok, illetve diákok, munkavállalók, fogyasztók, áruk szállítói és szolgáltatók jogokhoz való hozzáférésére összpontosul az Unió egészében.

Ezen az alapon az európai év konkrét célkitűzései a következők:

– megismertetni az uniós polgárokkal az Európai Unióban való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat és általánosabban a határokon átnyúló helyzetekben biztosított jogaikat, beleértve az Unió demokratikus életében való részvételhez való jogukat;

– megismertetni az uniós polgárokkal, hogy hogyan tudnak kézzelfoghatóan részesülni az uniós jogok és szakpolitikák előnyeiből, amikor egy másik tagállamban élnek, valamint az aktív részvételüket ösztönözni az Unió szakpolitikáival és ügyeivel foglalkozó civil fórumokon;

– a szabad mozgáshoz való jog, mint az uniós polgárság elidegeníthetetlen részének hatásával, illetve a benne rejlő lehetőségekkel kapcsolatban vitát ösztönözni, különösen a társadalmi kohézió és az uniós polgárok közötti kölcsönös megértés erősítésére, valamint a polgárok és az Unió közötti kapcsolat elmélyítésére tekintettel.

3. cikk

Érintett kezdeményezések

1. A 2. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében hozott intézkedések közé tartozhatnak a következő, uniós, nemzeti, regionális vagy helyi szinten szervezett kezdeményezések, amelyek az európai év célkitűzéseivel kapcsolatban állnak:

– a nagy nyilvánosságot, illetve közelebbről meghatározott közönséget célzó tájékoztató, oktató és figyelemfelhívó kampányok;

– nemzeti, regionális, helyi közigazgatások és egyéb szervezetek közötti információcsere, tapasztalatcsere, valamint a helyes gyakorlatok cseréje;

– konferenciák és események a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog fontosságával és előnyeivel, valamint nagyobb általánosságban az uniós polgárok polgári jogaival kapcsolatos vita ösztönzésére és ezekkel kapcsolatban figyelemfelhívás;

– annak érdekében, hogy a polgárokat a jogaiknak kézzelfogható eredményt biztosító hozzájárulásra ösztönözzék, illetve nagyobb általánosságban az európai év célkitűzései megvalósításra kerüljenek, a meglévő többnyelvű részvételi eszközök alkalmazása;

– az uniós polgárok jogaival foglalkozó „egyablakos ügyintézési” információs rendszer kulcsfontosságú elemeiként a többnyelvű Europe Direct és az „Önök Európája” elnevezésű internetes portál szerepének és ismertségének megerősítése;

– olyan probléma-megoldó eszközök mint a SOLVIT szerepének és ismertségének megerősítése annak érdekében, hogy az uniós polgárok számára lehetővé váljon a jogaik hatékonyabb gyakorlása és védelme.

2. Az (1) bekezdésben említett kezdeményezések részletei megtalálhatóak a mellékletben.

3. A Bizottság és a tagállamok más tevékenységeket is megjelölhetnek, mint az európai év célkitűzéseihez hozzájáruló tevékenységeket, és azon tevékenységek reklámozása során megengedhetik az európai év elnevezés használatát, amennyiben azok a (2) bekezdésben meghatározott célkitűzések megvalósításához hozzájárulnak.

4. cikk

Uniós szintű koordináció és végrehajtás

A Bizottság szorosan együttműködik a tagállamokkal, valamint a helyi és regionális érdekeket képviselő szervekkel és szövetségekkel, és különösen a Regiók Bizottságával.

A Bizottság az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal is szorosan együttműködik.

A Bizottság a polgárok jogainak védelme terén tevékeny európai szervezetek vagy szervek képviselőivel és érdekelt felekkel üléseket hív össze, hogy uniós szinten segítsék a Bizottságot az európai év célkitűzéseinek végrehajtásában.

A Bizottság ezt a határozatott uniós szinten hajtja végre.

5. cikk

Pénzügyi rendelkezések

1. A melléklet A. részében említett azon intézkedések, amelyek jellegüknél fogva az Unió egészére kiterjednek, az Unió általános költségvetéséből finanszírozott közbeszerzési szerződéshez vagy támogatás odaítéléséhez vezetnek.

2. A melléklet B. részében említett azon intézkedések, amelyek jellegüknél fogva az Unió egészére kiterjednek, az Unió általános költségvetéséből támogathatók.

6. cikk

Nemzetközi együttműködés

A Bizottság az európai év céljából együttműködhet a megfelelő nemzetközi szervezetekkel.

7. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

1. A Bizottság csalás, vesztegetés és egyéb illegális tevékenységek ellen megelőző intézkedéseknek, hatékony ellenőrzéseknek, a jogtalanul kifizetett összegek behajtásának, illetve szabálytalanságok észlelése esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetéseknek az alkalmazásával gondoskodik arról, hogy az e határozat alapján finanszírozott fellépések végrehajtása során az Unió pénzügyi érdekei védelemben részesüljenek. Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletnek megfelelően a Bizottság jogosult e határozat alapján helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezni. Amennyiben szükséges, a vizsgálatokat az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szabályozásával az Európai Csalás Elleni Hivatal végzi ([25]).

2. Az e határozat alapján finanszírozott uniós fellépéseket illetően, a 2988/95/EK, Euratom rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett szabálytalanság fogalma az uniós jog valamely rendelkezésének bármilyen megsértését, vagy egy gazdasági szereplő olyan cselekményéből vagy mulasztásából eredő szerződéses kötelezettségszegését jelenti, amely indokolatlan kiadási tétel révén az Unió általános költségvetésének sérelmével jár vagy járhat.

3. A Bizottság csökkenti, felfüggeszteti vagy visszafizetteti egy adott fellépésre nyújtott pénzügyi támogatás összegét, amennyiben szabálytalanságokat tár fel – különösen e határozat rendelkezéseinek, vagy a kérdéses pénzügyi támogatást odaítélő egyedi határozatnak vagy szerződésnek figyelmen kívül hagyását –, vagy ha tudomást szerez arról, hogy a Bizottság jóváhagyásának kérelmezése nélkül a fellépésen olyan változtatást hajtottak végre, amely ellentétes annak jellegével vagy végrehajtásának feltételeivel.

4. A határidők be nem tartása esetén, vagy amennyiben az intézkedés végrehajtásában elért előrehaladás a megítélt pénzügyi támogatásnak csak egy részét indokolja, a Bizottság felszólítja a kedvezményezettet, hogy adott határidőn belül nyújtsa be észrevételeit. Ha a kedvezményezett nem ad kielégítő választ, a Bizottság törölheti a pénzügyi támogatás hátralevő részét, és követelheti a kifizetett összegek visszatérítését.

5. A jogosulatlanul kifizetett összegeket vissza kell fizetni a Bizottságnak. A költségvetési rendeletben meghatározott feltételek szerint kamat terhel minden olyan összeget, amelyet nem térítettek vissza kellő időben[26].

8. cikk

Nyomon követés és értékelés

A Bizottság az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának 2014. december 31-ig jelentést nyújt be az e határozatban előírt kezdeményezések végrehajtásáról, eredményeiről és általános értékeléséről.

9. cikk

Hatálybalépés

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napját követő napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről                      a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök

MELLÉKLET

A 3. CIKKBEN EMLÍTETT INTÉZKEDÉSEK

Az európai év vezérlő elveként a végrehajtását egy széles körű, egész Unióra kiterjedő tájékoztató kampány köré szervezik, amelyet a tagállamok fellépései kiegészíthetnek. Mind az uniós, mind a nemzeti fellépések történhetnek civil társadalmi és egyéb érdekelt felek közreműködésével is, abból a célból, hogy valamennyi kulcsszereplő felelős szerepvállalását megalapozzák. A végrehajtás a következő intézkedések segítségével történik:

A.        KÖZVETLEN UNIÓS KEZDEMÉNYEZÉSEK

A finanszírozás általában meglévő keretszerződéseken alapulóan, áruk és szolgáltatások közvetlen beszerzésének formáját ölti. A finanszírozás egy része nyelvi szolgáltatások nyújtására fordítható (fordítás, tolmácsolás, többnyelvű tájékoztatás).

Többek között a következő tájékoztató és reklám kampányok:

· A 2. cikkben körvonalazott üzenetet tükröző audiovizuális és nyomtatott anyagok gyártása és terjesztése;

· a tapasztalatok és helyes gyakorlatok cseréjére szolgáló nagyszabású események és fórumok;

· az európai év célkitűzéseihez hozzájáruló uniós programok, projektek és kezdeményezések eredményeinek népszerűsítésére, illetve ismertségének növelésére szolgáló intézkedések;

· az európai év keretei között végrehajtott fellépéseknek szentelt tájékoztató webhely létrehozása az „Europa” portálon (http://europa.eu/index_en.htm).

B.        UNIÓS KEZDEMÉNYEZÉSEK TÁRSFINANSZÍROZÁSA

Nem terveznek társfinanszírozási kezdeményezéseket.

C.        UNIÓS PÉNZÜGYI TÁMOGATÁSBAN NEM RÉSZESÜLŐ KEZDEMÉNYEZÉSEK

Az Unió nem pénzügyi támogatást, köztük – miután megtervezték – a címke, valamint az európai évvel összefüggő egyéb anyagok használatának írásbeli engedélyét nyújtja azon kezdeményezéseknek, amelyeket köz- vagy magánszervezetek valósítanak meg, amennyiben a Bizottságot biztosítják arról, hogy a kérdéses kezdeményezéseket 2013-ban hajtják végre és valószínűleg jelentősen hozzájárulnak az európai év célkitűzéseinek megvalósításához.

_______________

[1]               Az Eurobarométer „Európai polgárság – Határokon átnyúló mobilitás” című, 2010. augusztusi kvalitatív felmérése.

[2]               Az EUSZ II. címe, különösen a 9., 10. és 11. cikkek.

[3]               Az Eurobarométer „Belső piac: Tudatosság – észlelés – hatások” című, 2009. áprilisi 263. sz. gyorsfelmérése

[4]               Az EU-27/EGT/EFTA országaiban a határmenti munkavállalók mobilitásáról szóló tudományos jelentés, az Európai Bizottság megbízásából, 2009. január

[5]               Az Eurobarométer „Európai polgárság – Határokon átnyúló mobilitás” című, 2010. augusztusi felmérése

[6]               Az Eurobarométer „Uniós polgárság” című, 2010. márciusi 294. sz. gyorsjelentése

[7]               COM (2010) 603 végleges, 2010.10.27.

[8]               HL C 115/01 (2010) – Az Európai Unió intézményeitől, szerveitől, hivatalaitól és ügynökségeitől származó tájékoztatások– Európai Tanács – A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa

[9]               COM (2010) 477 végleges, 2010.9.15., és COM (2010) 682 végleges, 2010.11.23.

[10]             COM (2007) 773 végleges, 2007.12.6.

[11]             A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért 50 javaslat az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítása érdekében”, COM (2010) 608 végleges, 2010.10.27.

[12]             SEC(2011)xxx

[13]             SEC(2011)xxx

[14]             HL C , , . o.

[15]             HL C , , . o.

[16]             COM (2009) 262 végleges, 2009.6.10.

[17]             http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&language=EN&reference=P7-TA-2010-0483

[18]             COM (2010) 603 végleges.

[19]             Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás, HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

[20]             Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (költségvetési rendelet), HL L 248., 2002.9.16., 1. o. – A 2006. december 13-i 1995/2006/EK, Euratom rendelettel (HL L 390., 2006.12.30., 1. o.) módosított rendelet.

[21]             HL C 13., 2009.1.20., 3. o.

[22]             HL L 312., 1995.12.23., 1. o.

[23]             HL L 292., 1996.11.15., 2. o.

[24]             HL L 136., 1999.5.31., 1. o.

[25]             HL L 136., 1999.5.31., 1. o.

[26]             Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (költségvetési rendelet), HL L 248., 2002.9.16., 1. o. – A 2006. december 13-i 1995/2006/EK, Euratom rendelettel (HL L 390., 2006.12.30., 1. o.) módosított rendelet.