INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE 1.1. A javaslat okai és céljai

Az Európai Unió célul tűzte ki, hogy 2020-ig 20 % megtakarítást érjen el a primerenergia-felhasználás területén,[1] és ez a célkitűzés bekerült az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia[2] öt kiemelt célkitűzése közé.

A Bizottság legutóbbi becslései arra mutatnak, hogy – tekintettel a tagállamok által az Európa 2020 stratégia keretében 2020-ra kitűzött nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatokra – az Unió a 20 %-os célkitűzésnek csak a felét teljesíti 2020-ig.[3] Az Európai Tanács[4] és az Európai Parlament[5] sürgette a Bizottságot, hogy fogadjon el új, ambiciózus energiahatékonysági stratégiát, amely határozott fellépést tesz lehetővé a rendelkezésre álló jelentős potenciálok kihasználása érdekében.

Az energiahatékonyság ügyének fellendítése érdekében a Bizottság 2011. március 8-án új energiahatékonysági tervre tett javaslatot, amely intézkedéseket határoz meg annak érdekében, hogy további megtakarításokat lehessen elérni az energiaellátás és -felhasználás terén.

A jogalkotási javaslat az energiahatékonysági terv bizonyos elemeit jogilag kötelező erejű intézkedésekké alakítja át. A javaslat fő célja, hogy jelentős mértékben hozzájáruljon az Unió 2020. évi energiahatékonysági célkitűzéseinek teljesítéséhez. A javaslat csak úgy lehet sikeres, ha azt mihamarabb elfogadják és végrehajtják a tagállamokban.

A javaslat túllép a 20 %-os célkitűzésen, és az uniós energiahatékonyság 2020 utáni előmozdítását célzó közös keret létrehozására törekszik. A javaslat a 2011. évi bizottsági munkaprogram egyik stratégiai prioritása.

1.2. Háttér-információk

Mivel az Unió egyre több energiát importál egyre magasabb áron, az energiaforrásokhoz való hozzáférés középtávon fontosabb szerepet játszik majd, hiszen az ellátás esetleges zavara komolyan akadályozhatja az Unió gazdasági növekedését. Ez magyarázattal szolgál arra, miért az energiahatékonyság az Európa erőforrás-hatékonyságának növelését célzó Európa 2020 kiemelt kezdeményezés[6] egyik legfontosabb eleme. Az energiahatékonyság jelenti a legköltséghatékonyabb és leggyorsabb megoldást az ellátás biztonságának növelésére, és hatékonyan hozzájárul az éghajlatváltozásért felelős üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentéséhez. Amint „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című bizottsági közlemény[7] felvázolja, az energiahatékonyság segíthet az Uniónak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatos célkitűzésének teljesítésében, sőt túlszárnyalásában.

Ha sikerül az uniós gazdaságot energiahatékonyabbá tenni, az a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából is jótékony hatású lesz. Az energiamegtakarítás olyan pénzügyi forrásokat szabadít fel, amelyek azután máshol fektethetők be a gazdaságban, és segítségükkel könnyíteni lehet a nyomás alatt álló állami költségvetések helyzetén. Ami az egyes embereket illeti, az energiahatékonyság számukra alacsonyabb energiaszámlákat jelent. Az energiahatékonyság javítását célzó intézkedésekkel az energiaszegénység stratégiai szinten kezelhető. Végül ha az Unió kevesebb energiával több árut tud megtermelni, azáltal javul iparának versenyképessége, és ágazatai vezető szerephez juthatnak az energiahatékonysági technológiák világpiacán. Az energiahatékonyság és az energiatakarékosság az uniós gazdaság egésze, a közszféra, a vállalkozások és a polgárok számára egyaránt előnyökkel jár. Mindezen okoknál fogva a 2020. évi európai energiastratégia az energiahatékonyságot az Unió egyik kulcsfontosságú energiapolitikai prioritásaként határozta meg az elkövetkező időszakra nézve.

1.3. Meglévő rendelkezések

A két irányelv tárgyi hatálya: a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv (a 2004/8/EK irányelv) és az energetikai szolgáltatási irányelv (a 2006/32/EK irányelv)[8] átfedésben van ezzel a javaslattal. Ezen irányelvek egyikének sem sikerült teljes mértékben kiaknáznia az energiamegtakarítási potenciált. Ezért az új irányelv hatálybalépésével egyidejűleg javasolják a két irányelv hatályon kívül helyezését, kivéve az energetikai szolgáltatási irányelv 4. cikkének (1) és (4) bekezdését, valamint I., III. és IV. mellékletét. Az említett rendelkezések az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtását megelőző 5 évben a végső tagállami energiafogyasztás 9%-ának megfelelő nemzeti indikatív energiamegtakarítási célelőirányzat 2017-re vállalt teljesítését érintik. Ez a célelőirányzat – noha hatályában és a vállalás szintjében különbözik – hozzájárul az EU 2020-ra teljesítendő 20%-os energiahatékonysági céljának teljesüléséhez, ezért indokolt 2017-ig hatályban maradnia.

Az új irányelv rendelkezéseivel átfedésben van az energiacímkézésről szóló 2010/30/EU irányelv[9] 9. cikkének (1) és (2) bekezdése is, amelyeket az új irányelv hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül helyeznek.

1.4. Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

A javaslat az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiában[10] gyökerezik, mivel az energiahatékonyság 20 %-os növelésével kapcsolatos uniós célkitűzés e stratégia öt kiemelt célkitűzésének részét képezi. Azon javaslatok egyikéről van szó, amelyek a tervek szerint 2011-ben hozzájárulhatnak a stratégia hét kulcsfontosságú kezdeményezése egyikének, az Európa erőforrás-hatékonyságának növelését célzó Európa 2020 kiemelt kezdeményezésnek a teljesítéséhez. A javaslat konzisztens az uniós éghajlat-politikával és kiegészíti azt.

A javaslat által célzott energiafogyasztás-csökkentés várhatóan hozzájárul ahhoz is, hogy a tagállamok teljesíteni tudják a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelvben[11] a megújuló energiaforrásból származó energia részaránya tekintetében előírt célelőirányzataikat.

2. Konzultáció az érdekelt felekkel és hatásvizsgálat 2.1. Konzultáció, adatgyűjtés és a szakértői vélemények felhasználása

A javaslatot a tagállamoknak és az érdekelt feleknek a különféle fórumokon, például általános nyilvános online konzultáció során tett számos észrevétele alapján[12] alakították ki. A fenntartható energiával foglalkozó bukaresti fórum munkacsoportjai (amelyekben a tagállamok képviselői és érdekelt felei is részt vettek) 2011 januárjában újabb széles körű konzultációs folyamatot indítottak el.[13] Három modell és számos tanulmány eredményeinek felhasználásával átfogóan elemezték a javasolt lehetőségek hatásait. Az elemzés során megvizsgálták a lehetőségek gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait, figyelemmel a szubszidiaritás és az arányosság elvére.

2.2. Hatásvizsgálat

A hatásvizsgálat három szintre lebontva elemez néhány lehetőséget.

– Az első szintű szakpolitikai lehetőségek a jelenlegi szakpolitikai keret javításának lehetőségeit vizsgálják. Az elemzés elsősorban olyan kérdésekre összpontosít, hogy az energetikai szolgáltatási irányelvben a célkitűzések megállapítása tekintetében alkalmazott jelenlegi megközelítést ki kell-e terjeszteni 2020-ig, valamint hogy szükséges-e tagállami energiamegtakarítási célelőirányzatok kitűzése a 20 %-os uniós cél teljesítéséhez, és ha igen, azoknak kötelező erejűeknek vagy csupán irányadónak kell-e lenniük.

Az elemzés azt a következtetést vonja le, hogy az energetikai szolgáltatási irányelv célkitűzéseit a végfelhasználói ágazatok tekintetében a 2016. évi határidőig fenn kell tartani, azonban a 20 %-os energiahatékonysági célelőirányzat teljesítéséhez azokat ambiciózusabb energiamegtakarítási célokkal kell kiegészíteni az Európa 2020 folyamat keretében. Az elemzés szerint ezeknek a célelőirányzatoknak egyelőre nem kell kötelező erejűeknek lenniük, mindamellett a kötelező erejű intézkedésekkel ugyanolyan vagy jobb eredmények érhetők el. Ezek a kötelező erejű intézkedések a jelenlegi szakpolitikai kerettel együttesen feltehetőleg elégségesek lesznek a 20 %-os uniós célkitűzés 2020-ig történő teljesítéséhez. Az előrehaladást azonban nyomon kell követni, és ha az előrehaladás mégsem lenne kielégítő, időben meg kell tenni a megfelelő korrekciós intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 20 %-os célkitűzés 2020-ra teljesüljön.

– A második szintű szakpolitikai lehetőségek a keresleti és kínálati oldalon fennmaradó gazdasági potenciál kiaknázását célzó különféle intézkedéseket vizsgálnak.

A hatásvizsgálat az energiamegtakarítási kötelezettséghez kapcsolódó rendszerekre olyan lehetőségként tekint, amely energiamegtakarítást eredményezhet a végfelhasználói ágazatokban. Arra a következtetésre jut, hogy az energiamegtakarítási kötelezettségekkel adott esetben jelentős megtakarítás érhető el, ehhez azonban meg kell erősíteni az energetikai szolgáltatási irányelv jelenlegi rendelkezéseit (hiszen ezek értelmében a kötelezettségek csupán az egyik lehetőséget jelentik a tagállamoknak annak biztosítása érdekében, hogy az energetikai közszolgáltatók megtakarításokat érjenek el a végfelhasználói ágazatokban). Ennek kapcsán felmerül két kérdés: milyen szintű energiamegtakarítást írnak elő az energetikai közszolgáltatók számára, és ezeknek a kötelezettségi rendszereknek a megtervezését teljes egészében a tagállamokra kell-e bízni, vagy szükség van-e a kialakítás kulcsfontosságú jellemzőinek bizonyos mértékű harmonizációjára. A hatásvizsgálat azt javasolja, hogy minden tagállamban vezessenek be nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszereket, és ezek célja 1,5 %-os éves összesített energiacsökkentés elérése legyen. Noha bizonyos kulcsfontosságú jellemzőket (a célzott ágazatok, a célérték szintje és a számítási módszerek) uniós szinten harmonizálni kell, a tagállamoknak messzemenően lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ezeket a rendszereket a saját nemzeti körülményeikhez igazítsák, vagy fenntartsák jelenlegi rendszereiket. Mérlegelték kereskedelmi forgalomba hozható fehér bizonyítványok bevezetésének lehetőségét is, azonban azt elvetették, ugyanazon okoknál fogva, mint a rendszer összes jellemzője teljes harmonizációjának lehetőségét.

Egy sor másik szakpolitikai lehetőség a közszféra bevonását célzó intézkedéseket vizsgálja. Az elemzés eredménye szerint két intézkedés lehetne előnyös. Egyrészt a közintézmények tulajdonában lévő épületek 3 %-át kellene évente költségoptimális szintre felújítani, ami a jelenlegi felújítási arány megkétszerezésével járna. Másrészt elő kell írni, hogy a közintézmények a rendelkezésre álló energiacímkék és tanúsítványok alapján jó energiahatékonyságú termékekbe és épületekbe ruházzanak be.

A költségükhöz képest jelentős kedvező hatást gyakorló lehetőségek közé tartoznak továbbá azok, amelyek célja az energetikai szolgáltatási piac előmozdítása, a háztartások és vállalkozások – energiaszámláik és intelligens fogyasztásmérés útján történő – jobb és gyakoribb tájékoztatása a tényleges energiafogyasztásukról, valamint az energiaauditok kötelező előírása a nagyvállalatok számára. A hatásvizsgálat azt mutatja, hogy mindezek az intézkedések hozzájárulhatnak a hatékonyság tekintetében komoly akadályt jelentő információs szakadék csökkentéséhez, így jelentős energiamegtakarítást tennének lehetővé. Az energiahatékonyság önkéntes intézkedések útján történő előmozdítását célzó többi lehetőség – az elemzés értékelése szerint – nem lenne elégséges a megtakarítási potenciál teljes kiaknázásához.

A hatásvizsgálat azt is elemzi, milyen intézkedések segíthetnék elő az energiaátalakításban és -elosztásban rejlő energiahatékonysági potenciál kihasználását. Elutasítja a jelenlegi kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv rendelkezéseinek folytatólagos alkalmazására épülő változatokat, mert azok nem az energiaellátási ágazat egészében, csupán a kapcsolt energia tekintetében ösztönzik az energiahatékonyságot, továbbá nem biztosítják a kapcsolt energiatermelés tényleges megvalósítását (a tagállamoknak csak információgyűjtési és a Bizottság irányában jelentéstételi kötelezettségük van). Az elemzés szerint az energia-termelésre vonatkozó teljesítmény-minimumkövetelmények bevezetése (többek között az új villamosenergia-termelő létesítményekre vonatkozó kötelező kapcsolt energiatermelési és távfűtési/távhűtési előírások, valamint a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés útján előállított energiának a hálózatra való kötelező csatlakoztatása és annak elsőbbségi hozzáférés biztosítása) jelentősen javítaná a termelés energiahatékonyságát. Amennyiben az energetikai szabályozó hatóságok számára is előírnának energiahatékonysági kötelezettségeket, ez szintén kedvező lenne az energiaátvitel és -elosztás hatékonyságának javítása szempontjából.

A hatásvizsgálat elemzi a végrehajtás nyomon követése és a vonatkozó nemzeti jelentéstétel terén választható lehetőségeket is. Az adminisztratív teher csökkentése, mindamellett az előrehaladás megfelelő nyomon követésének biztosítása érdekében az elemzés az éves nemzeti reformprogramokba integrálható, kiválasztott energiahatékonysági és -megtakarítási mutatókon alapuló, könnyített formátumú éves jelentéstételt javasol. Ezt az energiahatékonysági intézkedésekkel és programokkal kapcsolatos részletesebb információszolgáltatás egészítené ki, amelyet a tagállamoknak csak háromévente kellene benyújtaniuk.

– A harmadik szintű szakpolitikai lehetőségek a kiválasztott első és második szintű intézkedések jogi formáját értékelik. A következtetés szerint az ambiciózus 20 %-os uniós energiahatékonysági célkitűzés teljesítéséhez az uniós szakpolitikának minden egyes ágazatban – így az energetikai szolgáltatási irányelv hatálya alá nem tartozó ágazatokban is – ki kell aknáznia az energiamegtakarítási potenciált. Ezért az elemzés egy olyan új jogalkotási javaslat elfogadását javasolja, amely kiterjed a két irányelv hatókörére és kiterjeszti azt az összes energiamegtakarítási potenciállal rendelkező ágazatra. A két irányelv egyetlen jogi aktusban történő egyesítése ítélhető a legjobb lehetőségnek a meglévő jogi keret összefogására és koherenciájának növelésére.

A jogszabály típusát illetően az elemzés korántsem jutott ilyen határozott eredményre. Mindamellett ahogy körvonalazódtak a jogalkotási javaslat különös rendelkezései, egyértelművé vált, hogy tekintettel a tartalomra és további végrehajtási intézkedések nemzeti szinten történő elfogadásának szükségességére, a legmegfelelőbb jogi forma az irányelv.

A kiválasztott szakpolitikai lehetőségek átfogó hatásának értékelését célzó modellezési folyamat eredménye arra utal, hogy a 27 tagú Európai Unióban a javasolt intézkedések nettó hatása teljesíti a 20 %-os primerenergia-megtakarítási célkitűzést. A hatásvizsgálat továbbá arra mutat, hogy az átfogó 20 %-os célkitűzésnek a kiválasztott intézkedések útján történő megvalósításával járó többletköltség az előnyökhöz képest alacsony. Az intézkedések átfogó gazdasági, társadalmi és környezeti hatásai jelentős mértékben hozzájárulnak majd az uniós szakpolitikák sikeréhez, és támogatják az Európa 2020 stratégiát.

Az energiahatékonyság az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében foglalt célok elérésének egyik legfőbb eszköze. Az ETS kibocsátási egységek ára jelentős ösztönzőerőt képvisel az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére. Bár a javaslat előkészületeként elvégzett modellezés alapján arra lehetett számítani, hogy az intézkedések minden bizonnyal az üvegházhatású gázkibocsátás további csökkentéséhez vezetnek, az ETS kibocsátási egységek árára gyakorolt lehetséges hatásokkal kapcsolatban abból nem lehetett minden esetre vonatkozóan következtetéseket levonni. Az energiahatékonyság 20%-os javítására irányuló célkitűzés megvalósítása során a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie az új intézkedéseknek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvre gyakorolt hatását, hiszen meg kell őrizni a kibocsátáskereskedelmi rendszerben az alacsony szén-dioxid-kibocsátást szolgáló beruházások számára nyújtott ösztönzőket, és fel kell készíteni a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó ágazatokat a jövőben megvalósítandó innovációra. Ebben a tekintetben meg kell vizsgálni a célnak leginkább megfelelő eszközöket, köztük – amennyiben a politikai döntéshozók így határoznak – a kibocsátáskereskedelmi rendszer oly módon való átalakítását, hogy a 2013–2020-as időszakban árverésen kiosztandó kibocsátási egységek egy része e célra elkülönítésre kerüljön.

3. A javaslat jogi elemei 3.1. A javaslat összefoglalása

A javasolt irányelv közös keretrendszert hoz létre az energiahatékonyságnak az Unió egészében történő előmozdítására a primerenergia-felhasználás 2020-ig 20 %-kal történő csökkentésével kapcsolatos célkitűzés teljesítése érdekében, valamint azzal a céllal, hogy az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén. Az irányelv szabályokat állapít meg az energiaellátás és -felhasználás hatékonysága előtt álló akadályok és piaci hiányosságok megszüntetésére.

A végfelhasználói ágazatok tekintetében a javasolt irányelv olyan intézkedésekre összpontosít, amelyek a közszférára vonatkozó követelményeket állapítanak meg mind a tulajdonában lévő épületek felújítása, mind az épületek, termékek és szolgáltatások megvásárlása során alkalmazandó szigorú energiahatékonysági normák tekintetében. A javaslat nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek bevezetésére kötelezi a tagállamokat. Kötelezően előírja továbbá a rendszeres energiaauditokat a nagyvállalatok számára, és az energetikai vállalatok tekintetében megállapít számos fogyasztásmérési és számlázási követelményt.

Az energiaellátási ágazat tekintetében a nagy hatékonyságú termelés és a hatékony távfűtés/távhűtés biztosítása terén meglévő potenciál fejlesztése érdekében a javaslat nemzeti fűtési és hűtési tervek elfogadására kötelezi a tagállamokat, egyben azt is előírva számukra, hogy területfejlesztési jogszabályaik legyenek összhangban ezekkel a tervekkel. A tagállamoknak olyan engedélyezési kritériumokat kell elfogadniuk, amelyek biztosítják, hogy a létesítmények a hőkeresleti pontok közelében helyezkedjenek el, és hogy minden új vagy jelentős felújításon áteső régebbi villamosenergia-termelő létesítményt magas hatékonyságú kapcsolt energiatermelő egységekkel kelljen felszerelni. Mindamellett a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bizonyos körülmények esetén az általuk meghatározott feltételek mellett mentességet biztosítsanak e kötelezettség alól. A javaslat továbbá előírja a tagállamok számára a tüzelőanyag égetésével vagy ásványolaj és gáz finomításával foglalkozó létesítmények energiahatékonysági adatait rögzítő nyilvántartás létrehozását, valamint követelményeket ír elő a hálózathoz való elsőbbségi/garantált hozzáférést, az elosztás során a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia elsőbbségét és a hulladékhőt termelő új ipari üzemek távfűtési/távhűtési hálózatokhoz történő csatlakoztatását illetően.

A javasolt intézkedések között vannak továbbá a nemzeti energetikai szabályozó hatóságokra vonatkozó hatékonysági követelmények, felvilágosító és figyelemfelkeltő fellépések, a tanúsítási rendszerek rendelkezésre állásával kapcsolatos követelmények, az energetikai szolgáltatások fejlesztésének ösztönzését célzó fellépések, valamint az energiahatékonyság útjában álló akadályok elmozdításának kötelezettsége a tagállamok számára, különös tekintettel az ösztönzőknek az épületek tulajdonosai és bérlői, illetve a több épülettulajdonos közötti megosztására.

Végezetül a javaslat 2020-ig teljesítendő nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok megállapítását írja elő, és kötelezi a Bizottságot arra, hogy 2014-ben megvizsgálja: elérheti-e az Unió a 2020-ig terjedő időszakban a primerenergia-felhasználás 20 %-os csökkentésével kapcsolatos célkitűzését. A Bizottságnak értékelését, melyet adott esetben egy kötelező nemzeti célelőirányzatokat előíró jogalkotási javaslat követhet, be kell nyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

3.2. Jogalap

A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikkének (2) bekezdésén alapul. A 194. cikk (1) bekezdése értelmében „a belső piac létrehozása, illetve működése keretében, valamint a környezet megőrzésének és javításának szükségességére tekintettel az Unió energiapolitikájának céljai – a tagállamok közötti szolidaritás szellemében – a következők: […] c) az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása.” E javaslat célja pontosan egy, az Unióban az energiahatékonyság előmozdítását célzó közös keret létrehozása.

3.3. A szubszidiaritás elve

Mivel az energiapolitika nem tartozik az Unió kizárólagos hatáskörébe, a javaslat tekintetében érvényesül a szubszidiaritás elve.

Az Európai Unió azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2020-ig 20 %-os primerenergia-megtakarítást valósít meg, és ezt az Európa 2020 stratégia öt kiemelt célkitűzése közé emelte. A jelenlegi energiahatékonysági keret – különösen az energetikai szolgáltatási irányelv és a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv – nem tette lehetővé a meglévő energiamegtakarítási potenciál kiaknázását. A tagállami szinten jelenleg hatályos intézkedések a fennmaradó piaci és szabályozási korlátok megszüntetéséhez szintén nem elégségesek.

A javaslat által megcélzott energetikai kihívások (az energiaellátás biztonsága, a fenntarthatóság és az éghajlatváltozás, valamint az uniós versenyképesség) az Unió egésze számára problémát jelentenek. Ezért egységes, uniós szintű reakcióra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a fellépések koordináltak legyenek és a közös célokat eredményesebben lehessen elérni.

Az új irányelv javasolt intézkedései hozzájárulnak annak biztosításához, hogy minden tagállam megfelelő módon hozzájáruljon a 20 %-os célkitűzés eléréséhez szükséges erőfeszítésekhez és egyenlő esélyeket biztosítson minden piaci szereplő számára, különösen az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények előírásával (például a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés, a vállalatok energiaaudit-kötelezettségei, az energetikai közszolgáltatók energiamegtakarítási kötelezettségei és a kapcsoltenergia-előállítók hálózathoz való hozzáférése tekintetében). A javaslat biztonságot nyújt a beruházóknak az uniós célkitűzés elérését, valamint az energiahatékonyság javítását célzó intézkedések (például a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a távfűtés/távhűtés) támogatását illetően.

3.4. Az arányosság elve és a jogi eszköz megválasztása

A javaslat kizárólag az energiahatékonysági célkitűzések eléréséhez szükséges intézkedésekre korlátozódik. Szigorú energiahatékonysági normákat állapít meg számos területen, mindamellett jelentős mozgásteret hagy a tagállamoknak arra, hogy a nemzeti körülményeiknek leginkább megfelelő intézkedésekkel támogassák az energiahatékonyság javítását.

A választott eszköz a tagállamok által nemzeti jogukba átültetendő irányelv. Az irányelv meghatározza az elérendő végső eredményt és az általános követelményeket, azonban elegendő rugalmasságot hagy a tagállamoknak ahhoz, hogy a végrehajtást a nemzeti sajátosságaikhoz igazítsák. Ebben a sajátos esetben az irányelv elégséges a javaslat célkitűzéseinek eléréséhez. A kirótt kötelezettségek mértéke tehát arányban van a célkitűzéssel.

4. Költségvetési vonzatok

Az irányelvet kísérő pénzügyi kimutatásban meghatározottak szerint az irányelvet a meglévő költségvetés alapján hajtják végre és nem lesz hatással a többéves pénzügyi keretre.

5. Kiegészítő információk 5.1. A vívmányok egyszerűsítése

A javaslat hozzájárul a „vívmányok” egyszerűsítéséhez, noha nem szerepel az egyszerűsítési munkaterv intézkedésjegyzékében. A javaslat elfogadásának eredményeképpen az energetikai szolgáltatási irányelv és a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv helyébe egyetlen irányelv lép, amely integráltabb megközelítést tesz lehetővé az energiahatékonyság és energiatakarékosság tekintetében. Az adminisztratív folyamatokat bizonyos fokig az is egyszerűbbé teszi, hogy két irányelv helyett csak egyet kell átültetni.

Jelenleg mindkét irányelv meghatároz jelentéstételi kötelezettségeket. Ezeket egyetlen éves jelentéscsomag (és háromévente egy mélyrehatóbb jelentés) váltja fel, amely az Európa 2020 stratégia jelentéstételi folyamatára épül.

Ezen túlmenően a javaslat leegyszerűsíti az energiamegtakarítások mérése tekintetében a meglévő energetikai szolgáltatási irányelvben előírt követelményeket is. Ebben a vonatkozásban a javaslat feltehetőleg nagymértékben hozzájárul a tagállamokra nehezedő jelenlegi adminisztratív terhek csökkentéséhez.

5.2. Meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezése

A javaslat elfogadása meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezését eredményezi. Az érintett rendelkezések a 2010/30/EU irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint a 2004/8/EK irányelv és a 2006/32/EK irányelv. A 2006/32/EK irányelv 4. cikk (1)–(4) bekezdését, valamint I., III. és IV. mellékletét csak 2017. január 1-jei hatállyal helyezik hatályon kívül.

5.3. Felülvizsgálatra/módosításra/megszüntetésre vonatkozó rendelkezés

A javaslat több felülvizsgálati záradékot tartalmaz.

5.4. Jogszabály-átdolgozás

A javaslat nem vonja maga után jogszabály átdolgozását.

5.5. Megfelelési táblázat

Az irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot a tagállamok megküldik a Bizottságnak.

5.6. Európai Gazdasági Térség (EGT)

A javaslat EGT vonatkozású, ezért az EGT-re alkalmazandó.

2011/0172 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,[14]

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,[15]

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére,[16]

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) Az energiaimporttól való függőség és az energiaforrások apadása, valamint az éghajlatváltozás korlátok között tartásának és a gazdasági válság legyőzésének szükségessége következtében az Európai Unió eddig soha nem tapasztalt kihívásokkal szembesül. Az energiahatékonyság értékes eszköz ezeknek a kihívásoknak a kezelésében. Segítségével – a primerenergia-fogyasztás és az energiaimport csökkentésén keresztül – javul az Unió ellátásbiztonsága. Az energiahatékonyság hozzájárul az üvegházhatásúgáz-kibocsátás költséghatékony csökkentéséhez, ezáltal az éghajlatváltozás visszaszorításához is. Az energiahatékonyabb gazdaságra való áttérés ezenkívül várhatóan felgyorsítja az innovatív technológiai megoldások elterjedését az Unióban és javítja az uniós ipar versenyképességét, ezáltal előmozdítja a gazdaság növekedését és minőségi munkahelyeket teremt az energiahatékonysághoz kapcsolódó számos ágazatban.

(2) A 2007. március 8–9-i Európai Tanács elnökségi következtetései hangsúlyozták az Unióban az energiahatékonyság fokozásának szükségességét ahhoz, hogy 2020-ra el lehessen érni az Unió primerenergia-fogyasztásának – a 2020. évi várható értékekhez viszonyított – 20 %-os csökkentésével kapcsolatos célkitűzést. Ez az Unió primerenergia-fogyasztásának 368 Mtoe-vel történő csökkentését jelentené 2020-ban.[17]

(3) A 2010. június 17-i Európai Tanács elnökségi következtetései a foglalkoztatást és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó új uniós stratégia (az Európa 2020 stratégia) egyik kiemelt célkitűzéseként megerősítette az energiahatékonysági célkitűzést. E folyamat részeként és a célkitűzés nemzeti szintű megvalósítása érdekében, a Bizottsággal folytatott szoros párbeszéd keretében a tagállamoknak nemzeti célelőirányzatokat kell meghatározniuk és nemzeti reformprogramjaikban fel kell tüntetniük, milyen módon kívánják elérni azokat.

(4) Az „Energia 2020” című bizottsági közlemény[18] az energiahatékonyságot az Unió 2020. évi energiaügyi stratégiájának középpontjába helyezi, és vázolja egy olyan új energiahatékonysági stratégia szükségességét, amely minden tagállam számára lehetővé teszi az energiafelhasználás függetlenítését a gazdasági növekedéstől.

(5) Az Európai Parlament az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló, 2010. december 15-i állásfoglalásában[19] felszólította a Bizottságot, hogy felülvizsgált energiahatékonysági cselekvési tervébe foglaljon bele a 2020. évi átfogó uniós energiahatékonysági célelőirányzatok elérése terén tapasztalható lemaradás behozását célzó intézkedéseket is.

(6) Az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése a Bizottság által 2011. január 26-án elfogadott, Európa erőforrás-hatékonnyá tételét célzó kezdeményezés.[20] A dokumentum az energiaforrások fenntartható felhasználásának biztosítása szempontjából meghatározó szerepet tulajdonít az energiahatékonyságnak.

(7) A 2011. február 4-i Európai Tanács elnökségi következtetései elismerték, hogy az uniós energiahatékonysági célkitűzés megvalósulása nem halad a kijelölt pályán, és határozott fellépésre van szükség az épületek, a közlekedés, a termékek és a folyamatok terén elérhető jelentős energiamegtakarítás kiaknázásához.

(8) A Bizottság 2011. március 8-án elfogadta a 2011. évi energiahatékonysági tervet.[21] A terv megerősítette, hogy az Unió nem halad megfelelő ütemben az energiahatékonysági célkitűzéseinek elérése felé. E helyzet orvoslása érdekében egy sor energiahatékonysági politikát és intézkedést vett számba, amelyek kiterjednek a teljes energiaellátási láncra – beleértve az energiatermelést, -átvitelt és -elosztást –, a közszféra által az energiahatékonyság terén betöltendő vezető szerepet, az épületeket és berendezéseket, az ipart, valamint annak szükségességét, hogy a végső fogyasztókat képessé tegyék energiafogyasztásuk kézben tartására. A közlekedési ágazat energiahatékonyságával ezzel párhuzamosan a közlekedésről szóló, 2011. március 28-án elfogadott fehér könyv[22] is foglalkozott. A fehér könyv 26. kezdeményezése különösen felszólít a járművekre vonatkozó megfelelő szén-dioxid-kibocsátási szabványok rögzítésére valamennyi közlekedési mód esetében, és szükség esetén azok energiahatékonysági követelményekkel történő kiegészítésére valamennyi meghajtórendszerre vonatkozóan.

(9) A Bizottság 2011. március 8-án elfogadta az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervét[23] is, amely ebből a szemszögből is rámutatott arra, hogy jobban a középpontba kell helyezni az energiahatékonyságot.

(10) Ebben az összefüggésben naprakésszé kell tenni az energiahatékonyság uniós jogi keretét, nevezetesen egy, az Unió primerenergia-fogyasztásának 2020-ig történő, 20 %-os csökkentésére vonatkozó átfogó energiahatékonysági célkitűzés elérését, valamint a 2020 utáni időszakban további energiahatékonysági fejlesztések megvalósítását célzó irányelv útján. Ennek érdekében közös keretrendszert kell létrehozni az energiahatékonyság Unión belüli ösztönzésére, és konkrét fellépéseket kell előírni a 2011. évi energiahatékonysági tervben foglalt bizonyos javaslatok végrehajtására, valamint az abban leírt jelentős kihasználatlan energiamegtakarítási potenciál kiaknázására.

(11) A vállaláselosztási 406/2009/EK határozat[24] arra kötelezi a Bizottságot, hogy 2012-ig felmérést és jelentést készítsen a Közösség és tagállamai által az energiafogyasztás 2020-ra az előrejelzésekhez képest 20 %-kal való csökkentésére vonatkozó célkitűzés megvalósítása felé tett előrelépésről. A határozat kijelenti azt is, hogy a Bizottságnak 2012. december 31-ig az energiahatékonyság fejlesztésének felgyorsítására irányuló megerősített vagy új intézkedésekre kell javaslatot tennie, elsősorban azzal a céllal, hogy segítse a tagállamokat az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó közösségi kötelezettségvállalások megvalósításában. Ez az irányelv ennek a követelménynek tesz eleget. Hozzájárul továbbá az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében foglalt célok eléréséhez – nevezetesen az energetikai ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentése által –, valamint a kibocsátásmentes villamosenergia-termelés 2050-ig történő megvalósításához is.

(12) Az energiaellátási és végfelhasználói ágazat megtakarításait átfogó, integrált megközelítésre van szükség az összes meglévő energiamegtakarítási potenciál kiaknázásához. Ugyanakkor meg kell erősíteni a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról szóló 2004/8/EK irányelv[25] és az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelv[26] rendelkezéseit.

(13) Kedvezőbb lenne, ha a 20 %-os energiahatékonysági célkitűzést az energiahatékonyságot különböző területeken ösztönző különös nemzeti és uniós intézkedések halmozott végrehajtásának eredményeképpen lehetne elérni. Ha azonban ez a megközelítés nem jár sikerrel, akkor a szakpolitikai keretet egy sor kötelező erejű célelőirányzat hozzáadásával lenne szükséges megerősíteni. Ezért első lépésben a tagállamokat nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok, rendszerek és programok előírására kell kötelezni. A tagállamok maguk dönthetik el, hogy a területükön ezek a célelőirányzatok kötelező erejűek vagy csupán irányadóak legyenek. Második lépésben a Bizottságnak értékelnie kell az egyes tagállamok ilyen célelőirányzatait és egyéni erőfeszítéseit és az elért előrehaladással kapcsolatos adatokat annak értékelése érdekében, hogy mekkora a valószínűsége az átfogó uniós célkitűzés elérésének, illetve mennyire elégségesek az egyéni erőfeszítések a közös cél eléréséhez. A Bizottságnak ezért felülvizsgált jogi kerete útján és az Európa 2020 folyamat keretében szorosan figyelemmel kell követnie a nemzeti energiahatékonysági programok végrehajtását. Ha ez az értékelés arra mutat, hogy az átfogó uniós célt valószínűleg nem sikerül elérni, a Bizottságnak 2020-ra vonatkozó kötelező nemzeti célelőirányzatokat kell javasolnia, figyelembe véve az egyes tagállamok kiindulási helyzetét, gazdasági teljesítményét és korábban tett fellépéseit.

(14) A vonatkozó közkiadások teljes összege az Unió bruttó hazai termékének 19 %-át teszi ki. Emiatt a közszféra fontos hajtóerőt jelent a piac hatékonyabb termékek, épületek és szolgáltatások irányába történő elmozdulásának ösztönzésében, valamint a polgárok és vállalkozások energiafogyasztási szokásainak megváltoztatásában. Ezen túlmenően az energiafogyasztásnak az energiahatékonyságot javító intézkedések miatti csökkenése közforrásokat szabadíthat fel egyéb célokra. A nemzeti, regionális és helyi szintű közintézményeknek példamutató szerepet kell játszaniuk az energiahatékonyság terén.

(15) Növelni kell az épületek felújítási arányát, mivel a meglévő épületállomány rendelkezik messze a legnagyobb energiamegtakarítási potenciállal. Az épületek ráadásul kiemelt fontossággal bírnak azon uniós célkitűzés elérése szempontjából, amely szerint 2050-re 1990-hez képest 80–95 %-kal csökkenteni szükséges az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A közintézmények tulajdonában lévő épületek az épületállomány jelentős részét teszik ki, és különösen szem előtt vannak. Ezért helyénvaló egy éves felújítási arány meghatározása az összes közintézmény tulajdonában lévő épület tekintetében, azok energiahatékonyságának javítása érdekében. Ez a felújítási arány nem okozhatja a közel nulla energiaigényű épületek tekintetében az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben[27] előírt kötelezettségek sérelmét. A középületek felújítására vonatkozó kötelezettség kiegészíti a fenti irányelv azon rendelkezéseit, amelyek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben a meglévő épületeken jelentős felújítást hajtanak végre, azok energiahatékonyságát fokozni kell oly módon, hogy az épületek megfeleljenek az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek.

(16) A tagállamokban számos települési önkormányzat és más közintézmény már integrált energiatakarékossági és energiaellátási megközelítéseket vezetett be például a fenntartható energiát célzó cselekvési tervek útján (ilyenek többek között a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezés keretében kidolgozott fellépések) vagy az épületekkel vagy közlekedési módokkal összefüggő egyedi intézkedéseken túllépő integrált városi megközelítések formájában. A tagállamoknak bátorítaniuk kell a települési önkormányzatokat és más közintézményeket arra, hogy fogadjanak el integrált és fenntartható, egyértelmű célkitűzéseken alapuló energiahatékonysági terveket, vonják be a lakosságot azok kidolgozásába és végrehajtásába, valamint megfelelően tájékoztassák őket e tervek tartalmáról és a célkitűzések elérése felé tett előrehaladásról. Az ilyen tervek jelentős energiamegtakarítást eredményezhetnek, különösen ha azokat olyan energiagazdálkodási rendszerek keretében hajtják végre, amelyek lehetővé teszik az érintett közintézményeknek a hatékonyabb energiagazdálkodást. Ösztönözni kell a városok, települések és különféle közintézmények közötti, az innovatívabb megoldásokkal kapcsolatos tapasztalatcserét.

(17) A bizonyos termékek és szolgáltatások beszerzése, valamint épületek vásárlása és bérlése tekintetében a munkálatokat, beszerzéseket vagy szolgáltatásokat közbeszerzési szerződések útján odaítélő közintézményeknek példát kell mutatniuk és döntéseik során szem előtt kell tartaniuk a beszerzések energiahatékonyságát. Mindamellett be kell tartani az uniós közbeszerzési irányelvek rendelkezéseit.

(18) Az uniós szintű „fehér bizonyítvány”-rendszer bevezetésével kapcsolatos lehetőség értékelése arra mutatott, hogy a jelenlegi helyzetben egy ilyen rendszer túlzott adminisztratív költségekkel járna, valamint fennáll annak a kockázata, hogy az energiamegtakarítás az Unió egésze helyett bizonyos számú tagállamban összpontosulna. Ez utóbbi célkitűzés – legalábbis ebben a szakaszban – nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek, illetve azonos mennyiségű energiamegtakarítást eredményező egyéb alternatív intézkedések útján jobban elérhető. A Bizottságnak mindamellett felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján meg kell határoznia azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok a jövőben elismerhetnék a valamely más tagállamban elért energiamegtakarítást. Az ilyen rendszerek fontossága indokolja, hogy azokat uniós szintű közös keretrendszerben hozzák létre, miközben jelentős rugalmasságot biztosítanak a tagállamoknak ahhoz, hogy teljes mértékben figyelembe vehessék a piaci szereplők nemzeti szerveződését, az energiaágazat sajátos hátterét és a végső fogyasztók szokásait. A közös keretrendszernek biztosítania kell az energetikai közszolgáltatók számára a lehetőséget arra, hogy minden végső fogyasztónak kínálhassanak energetikai szolgáltatásokat, ne csak azoknak, akiknek energiát értékesítenek. Ez fokozza az energiapiaci versenyt, mivel az energetikai közszolgáltatók kiegészítő energiaszolgáltatások nyújtásával különböztethetik meg magukat más szolgáltatóktól. A közös keretrendszernek ezenkívül lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy nemzeti rendszerükbe társadalmi célú követelményeket foglalhassanak, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő ügyfelek is részesüljenek a jobb energiahatékonyság előnyeiből. Azt is lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy a kisvállalkozásokat mentesítsék az energiahatkonysági kötelezettségek alól. Az „európai kisvállalkozói intézkedéscsomag”[28] című bizottsági közlemény meghatározza azokat az elveket, amelyeket figyelembe kell venniük az ezzel a lehetőséggel élni nem kívánó tagállamoknak.

(19) A bizonyos olyan piaci szegmensekben rejlő energiamegtakarítási potenciál kihasználása érdekében, amelyekben általában a piacon nem kínálnak energiaauditot (például a háztartásokban vagy kis- és középvállalkozásokban), a tagállamoknak biztosítaniuk kell az energiaaudit elérhetőségét. Az energiaaudit rendszeres elvégzését kötelezővé kell tenni a nagyvállalatok számára, mivel ezzel jelentős energiamegtakarítás érhető el.

(20) Az auditoktat független és költséghatékony módon szükséges elvégezni. A függetlenség követelménye lehetővé teszi, hogy az auditokat belső szakértők végezzék, amennyiben azok megfelelő képesítéssel vagy akkreditációval rendelkeznek, nem foglalkoznak közvetlenül az auditált tevékenységgel és az adott tagállamban vonatkozásukban minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési rendszer működik, valamint szükség esetén szankciók alkalmazására is lehetőség van.

(21) Az energiahatékonyságot javító intézkedések megtervezésekor figyelembe kell venni a költséghatékony technológiai újítások – például az intelligens fogyasztásmérés – elterjedt használata révén elért hatékonyságnövekedést és megtakarítást. Az ezen innovációk által elérhető megtakarítás maximalizálása érdekében a végső fogyasztóknak lehetőséget kell biztosítani a költségekkel és fogyasztással összefüggő adatok megismerésére és a tényleges fogyasztás alapján történő rendszeres egyéni számlázásra.

(22) Az energiahatékonyságot javító intézkedések megtervezésekor a tagállamoknak megfelelő mértékben figyelembe kell venniük annak szükségességét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés előírásaival összhangban biztosítani kell a belső piac megfelelő működését és a meglévő vívmányok következetes végrehajtását.

(23) A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben, valamint a távfűtés/távhűtésben jelentős primerenergia-megtakarítási potenciál rejlik, amelyet az Unióban még nagy részben nem használnak ki. A tagállamoknak nemzeti terveket kell kidolgozniuk a nagy hatásfokú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés, valamint a távfűtés/távhűtés fejlesztésére. Ezeknek a terveknek kellőképpen hosszú időszakot kell felölelniük ahhoz, hogy a befektetők elégséges információt kaphassanak a nemzeti fejlesztési tervekről, és hogy biztosítható legyen a stabil és támogató beruházási környezet. Az új vagy olyan régebbi villamosenergia-termelő létesítményeket, amelyek jelentős felújításon esnek át vagy amelyek engedélyét frissítik, magas hatékonyságú kapcsolt energiatermelő egységekkel kell felszerelni a villamosenergia-termelés során termelődő hő visszanyerése érdekében. Ezt a hulladékhőt ezután a távfűtési hálózatokon keresztül oda lehetne szállítani, ahol szükség van rá. E célból a tagállamoknak olyan engedélyezési kritériumokat kell elfogadniuk, amelyek biztosítják, hogy a létesítmények a hőkeresleti pontok közelében helyezkedjenek el. Mindamellett a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bizonyos körülmények esetén az általuk meghatározott feltételek mellett mentességet biztosítsanak ezen kötelezettségek alól.

(24) A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést azon energiamegtakarítás alapján kell meghatározni, amely a kapcsolt termeléssel a külön hő- és villamosenergia-termeléssel szemben elérhető. A kapcsolt energiatermelés és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés uniós jogban használt meghatározása nem érinti a nemzeti jogszabályokban szereplő egyéb meghatározások használatát, ha azokat nem az uniós jogszabályokban meghatározott célok érdekében alkalmazzák. Az energiamegtakarítás maximalizálása és az energiamegtakarítási lehetőségek elmulasztásának elkerülése érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a kapcsolt energiatermeléssel foglalkozó egységek üzemeltetési körülményeire.

(25) A végső fogyasztó általi átláthatóság fokozása érdekében – hogy az választani tudjon a kapcsolt energiatermelésből származó és más technológiákkal előállított villamos energia között – a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés származását harmonizált hatékonysági referenciaértékek alkalmazásával garantálni kell. A származásigarancia-rendszerek önmagukban nem jogosítanak fel a nemzeti támogatási mechanizmusok igénybevételére. Fontos, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energia minden formájára vonatkozzon származási garancia. A származási garanciát meg kell különböztetni a becserélhető bizonyítványoktól.

(26) A számos kis- és középtermelőt is magában foglaló kapcsolt energiatermelési, illetve távfűtési/távhűtési ágazat sajátos szerkezetét figyelembe kell venni, különösen a kapcsolt energiatermelő erőművek vagy kapcsolódó hálózatok építéséhez szükséges engedélyek megadásával kapcsolatos közigazgatási eljárások felülvizsgálata során, figyelemmel a „gondolkozz előbb kicsiben” elvre.

(27) A legtöbb uniós üzleti vállalkozás kis- vagy középvállalkozás (kkv). Ezek hatalmas energiamegtakarítási potenciált jelentenek az Uniónak. A kkv-k energiahatékonysági intézkedések elfogadásában való támogatása érdekében a tagállamoknak kedvező keretet kell létrehozniuk a kkv-k technikai segítségnyújtással és célzott tájékoztatással történő támogatására.

(28) Az ipari kibocsátásokról szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[29] az energiahatékonyságot beemeli a hatálya alá tartozó létesítményekre – többek között a legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítménnyel rendelkező égetőberendezésekre – irányadó engedélyezési feltételek megállapítása során referenciaként alkalmazandó elérhető legjobb technikák meghatározásakor vizsgálandó kritériumok közé. Az irányelv mindamellett lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[30] I. mellékletében felsorolt tevékenységek tekintetében ne írjanak elő energiahatékonysági követelményeket az égetőberendezések vagy más, a telephelyen szén-dioxidot kibocsátó egységek számára. Annak biztosítása érdekében, hogy jelentős javulás történjen a villamosenergia- és hőtermelő létesítmények, valamint az ásványolaj és gáz finomításával foglalkozó létesítmények energiahatékonysága terén, figyelemmel kell követni az energiahatékonyság tényleges szintjét, és azt össze kell hasonlítani az elérhető legjobb technikák alkalmazásával járó vonatkozó energiahatékonysági szintekkel. A Bizottságnak össze kell hasonlítania az energiahatékonysági szinteket, és amennyiben jelentős eltérés figyelhető meg a tényleges és az elérhető legjobb technikák alkalmazása melletti energiahatékonysági szintek között, mérlegelnie kell a kiegészítő intézkedésekre történő javaslattétel lehetőségét. A tényleges energiahatékonysági értékekről gyűjtött információt a 2006. december 21-i 2007/74/EK bizottsági határozatban[31] a külön hő- és villamosenergia-termelés tekintetében előírt egységes hatásfok-referenciaértékek felülvizsgálata során is fel kell használni.

(29) A tagállamok tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján szabályokat hoznak létre az újonnan belépő, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát előállító energiatermelők integrációjához szükséges műszaki átalakítások, így a hálózati csatlakozások és a hálózat megerősítése költségeinek viselésére és megosztására vonatkozóan, figyelembe véve a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel[32] és a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről és az 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel[33] összhangban kidolgozott iránymutatásokat és szabályzatokat. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát előállító energiatermelők számára lehetővé kell tenni, hogy a hálózathoz való kapcsolódás munkálatainak elvégzésére ajánlati felhívást tegyenek közzé. Elő kell segíteni – különösen a kapcsolt energiát termelő kis- és mikroegységek esetében – a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energiának a hálózati rendszerhez való hozzáférését.

(30) Kellő számú, az energiahatékonyság terén jártas, megbízható szakembernek kell rendelkezésre állni az irányelv – például az energiaauditra vonatkozó követelmények teljesítése és az energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszerek megvalósítása terén történő – eredményes és gyors végrehajtásának biztosítása érdekében. Ezért a tagállamoknak tanúsítási rendszereket kell létrehozniuk az energetikai szolgáltatásokat nyújtó, energiaauditokat végző és más energiahatékonyság-javító intézkedéseket végrehajtó szolgáltatók minősítésére.

(31) Szükség van az energetikai szolgáltatások piacának további fejlesztésére az energetikai szolgáltatások keresletének és kínálatának biztosítása érdekében. Ehhez hozzájárulhat az átláthatóság, amelyet például az energetikai szolgáltatók jegyzékének létrehozásával lehet biztosítani. A szerződésminták és iránymutatás-vázlatok (különös tekintettel az energiahatékonyságra vonatkozó szerződésekre) szintén hozzájárulhatnak a kereslet ösztönzéséhez. A harmadik fél általi finanszírozásra épülő konstrukciók más formáihoz hasonlóan az energetikai szolgáltatás kedvezményezettje az energiahatékonyságra vonatkozó szerződés esetében is úgy igyekszik csökkenteni a beruházási költségeit, hogy az energiamegtakarítás pénzügyi értékének egy részét kívánja felhasználni a részben vagy egészben harmadik fél által kivitelezett beruházás visszafizetésére.

(32) Azonosítani kell és meg kell szüntetni az energiahatékonyságra vonatkozó szerződéskötés és más, energiamegtakarítást célzó harmadik fél általi finanszírozási konstrukciók előtt álló szabályozási és más természetű akadályokat. Ilyen akadályt jelentenek például azok a számviteli szabályok és gyakorlatok, amelyek nem teszik lehetővé, hogy az energiahatékonyságot javító intézkedésekkel összefüggő tőkeberuházások és éves pénzügyi megtakarítások a beruházások teljes élettartama alatt megfelelően tükröződjenek az elszámolásokban. A meglévő épületállomány felújításának az ösztönzők különböző érintett szereplők közötti megosztása miatti akadályait is nemzeti szinten kell kezelni.

(33) A tagállamokat és a régiókat bátorítani kell arra, hogy teljes mértékben használják ki a strukturális alapokat és a Kohéziós Alapot az energiahatékonyság javítását célzó intézkedésekre irányuló beruházások ösztönzése érdekében. Az energiahatékonyság terén eszközölt beruházások jelentős potenciállal rendelkeznek a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és az innováció elősegítésében, valamint a háztartásokban tapasztalható tüzelőanyag-hiány csökkentésében, ezért kedvező módon hozzájárulnak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz. A potenciális finanszírozási területek között vannak a középületeket és a lakásokat érintő energiahatékonysági intézkedések, valamint az energiahatékonysági ágazatbeli foglalkoztatás ösztönzése érdekében végzett készségfejlesztés.

(34) Az energiahatékonyság 20%-os javítására irányuló célkitűzés megvalósítása során a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie az új intézkedéseknek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvre gyakorolt hatását, hiszen meg kell őrizni a kibocsátáskereskedelmi rendszerben az alacsony szén-dioxid-kibocsátást szolgáló beruházások számára nyújtott ösztönzőket, és fel kell készíteni a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó ágazatokat a jövőben megvalósítandó innovációra.

(35) A 2006/32/EK irányelv értelmében a tagállamoknak 9 %-os átfogó nemzeti indikatív energiamegtakarítási célelőirányzatot kell elfogadniuk és 2016-ig lehetőség szerint megvalósítaniuk, mégpedig energetikai szolgáltatások és más energiahatékonyságot javító intézkedések végrehajtása útján. A szóban forgó irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamok által elfogadott második energiahatékonysági tervet adott esetben és szükség esetén kiegészítő intézkedésekre vonatkozó bizottsági javaslatoknak kell követniük, beleértve a célelőirányzatok alkalmazási időszakának kiterjesztését. Amennyiben a jelentés megállapítja, hogy nem történt elegendő előrelépés az irányelvben előírt nemzeti indikatív célelőirányzat elérése felé, ezek az ajánlások a célelőirányzatok szintjére és természetére irányulnak. Az ezt az irányelvet kísérő hatásvizsgálat megállapításai szerint a tagállamok jó úton haladnak a 9 %-os célkitűzés elérése felé, amely jóval kevésbé ambiciózus, mint a később 2020 tekintetében elfogadott 20 %-os energiamegtakarítási célkitűzés, ezért nincs szükség a célelőirányzatok szintjének kiigazítására.

(36) Noha ez az irányelv hatályon kívül helyezi a 2006/32/EK irányelvet, annak 4. cikkének egészen a 9 %-os célelőirányzat elérésének határidejéig alkalmazandónak kell maradnia.

(37) Mivel a jelek szerint ezen irányelv célkitűzését – a primerenergia-felhasználás 2020-ig 20 %-kal történő csökkentésével kapcsolatos uniós energiahatékonysági célkitűzés megvalósítását, valamint az ahhoz szükséges feltételek megteremtését, hogy az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén – a tagállamok nem fogják tudni kiegészítő energiahatékonysági intézkedések bevezetése nélkül teljesíteni, és e célkitűzések uniós szinten jobban elérhetők, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke értelmében az Unió a szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.

(38) A technikai előrehaladáshoz való igazodás és az energiaforrások elosztásában bekövetkező változások lehetővé tétele érdekében – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban – a Bizottságnak bizonyos kérdésekben felhatalmazást kell adni jogalkotási aktusok elfogadására. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – konzultációt folytasson.

(39) A 2004/8/EK irányelv és a 2006/32/EK irányelv minden anyagi jogi rendelkezését – kivéve az utóbbi irányelv 4. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint I., III. és IV. mellékletét – azonnal hatályon kívül kell helyezni. Hatályon kívül kell helyezni továbbá az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló, 2010. május 19-i 2010/30/EU irányelv[34] 9. cikkének (1) és (2) bekezdését, amely csupán arra kötelezi a tagállamokat, hogy törekedniük kell a legmagasabb energiahatékonysági osztályba tartozó termékek beszerzésére.

(40) Az ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség azokra a rendelkezésekre korlátozódik, amelyek a 2004/8/EK és 2006/32/EK irányelvhez képest lényegi változást jelentenek. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség korábbi irányelvekből következik.

(41) Ez az irányelv nem érinti a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTÁK EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET Tárgy, hatály, fogalommeghatározások és energiahatékonysági célelőirányzatok

1. cikk Tárgy és hatály

1.           Az irányelv közös keretrendszert hoz létre az energiahatékonyságnak az Unió egészében történő előmozdítására úgy a primerenergia-felhasználás 2020-ig 20 %-kal történő csökkentésével kapcsolatos célkitűzés teljesítése, mint az ahhoz szükséges feltételek megteremtése érdekében, hogy az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén.   

              Az irányelv szabályokat állapít meg az energiaellátás és -felhasználás hatékonysága előtt álló akadályok és piaci hiányosságok megszüntetésére, valamint 2020-ig teljesítendő nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok megállapítását írja elő.

2.           Az ebben az irányelvben megállapított követelmények minimumkövetelmények, és nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb intézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Az ilyen intézkedések összeegyeztethetők az uniós joggal. A szigorúbb intézkedéseket előíró nemzeti jogszabályokról értesíteni kell a Bizottságot.

2. cikk Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

1.           „energia”: az 1099/2008/EK rendelet[35] meghatározása szerinti energiatermékek minden formája;

2.           „primerenergia-fogyasztás”: a nem energiacélú felhasználással csökkentett teljes belső energiafogyasztás;

3.           „energetikai szolgáltatás”: az a fizikai haszon, vagy azon javak, amelyek az energia és az energiahatékony technológia vagy cselekvés kombinációjából származnak; e szolgáltatás magában foglalhatja a szolgáltatás nyújtásához szükséges üzemeltetést, karbantartást és ellenőrzést; e szolgáltatást szerződés alapján nyújtják, és e szolgáltatás rendes körülmények között bizonyítottan az energiahatékonyság igazolható, mérhető vagy felbecsülhető javulásához vagy elsődleges energiamegtakarításokhoz vezet;

4.           „közintézmények”: a 2004/18/EK irányelv szerinti „ajánlatkérő szervek”;

5.           „energiagazdálkodási rendszer”: az energiahatékonysági célelőirányzatot, valamint az annak elérését célzó stratégiát meghatározó terv egymással összefüggő vagy kölcsönhatásban lévő elemeinek összessége;

6.           „köteles felek”: a 6. cikkben említett nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek hatálya alá tartozó energiaelosztók vagy kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások;

7.           „energiaelosztó”: az a természetes vagy jogi személy, az elosztórendszer-üzemeltetőket is beleértve, aki az energia végső fogyasztókhoz, illetve a végső fogyasztók számára energiát értékesítő elosztóállomásokhoz történő szállításáért felel;

8.           „elosztórendszer-üzemeltető”: a 2009/72/EK és a 2009/73/EK irányelv értelmében vett elosztórendszer-üzemeltető;

9.           „kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozás”: az a természetes vagy jogi személy, aki energiát ad el a végső fogyasztók számára;

10.         „végső fogyasztó”: az a természetes vagy jogi személy, aki saját végfelhasználásra vásárol energiát;

11.         „energetikai szolgáltató”: az a természetes vagy jogi személy, aki energetikai szolgáltatásokat nyújt vagy egyéb energiahatékonyságot javító intézkedéseket hajt végre a végfelhasználók berendezésein vagy helyiségeiben;

12.         „energiaaudit”: olyan szisztematikus eljárás, amelynek révén megfelelő ismereteket gyűjtenek valamely épület vagy épületcsoport, ipari vagy kereskedelmi művelet vagy létesítmény, illetve magán- vagy közszolgáltatás aktuális energiafogyasztási profiljára vonatkozóan, továbbá amely meghatározza és számszerűsíti a költséghatékony energiamegtakarítási lehetőségeket, és beszámol az eredményekről;

13.         „energiahatékonyságra vonatkozó szerződés”: a kedvezményezett és az energiahatékonyságot javító intézkedést nyújtó szolgáltató között létrejött olyan szerződéses megállapodás, amelynek értelmében a szolgáltató által eszközölt beruházás fejében nyújtott kifizetés a szerződésben megállapodott szintű energiahatékonyság-növekedéssel vagy más, megállapodás szerinti energiahatékonysági kritériummal (például pénzügyi megtakarítással) összefüggésben történik;

14.         „átvitelirendszer-üzemeltető”: a 2009/72/EK[36] és a 2009/73/EK[37] irányelv értelmében vett átvitelirendszer-üzemeltető;

15.         „kapcsolt energiatermelés”: hőenergia és villamos és/vagy mozgási energia egyetlen folyamat során, egyidejűleg történő előállítása;

16.         „gazdaságilag indokolt szükséglet”: a fűtés vagy hűtés iránti igényt meg nem haladó mértékű kereslet, amelyet egyébként piaci feltételek mellett, a kapcsolt energiatermeléstől eltérő egyéb energia-előállító folyamat révén elégítenének ki;

17.         „hasznos hő”: a kapcsolt energiatermelés folyamata során valamely, gazdaságilag indokolt hő- vagy hűtési igény kielégítése érdekében előállított hő;

18.         „kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia”: olyan villamos energia, amelyet hasznos hő termeléséhez kapcsolt folyamat során állítottak elő, és amelyet az I. mellékletben megállapított módszer szerint számítottak ki;

19.         „nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés”: a II. mellékletben foglalt kritériumoknak megfelelő kapcsolt energiatermelés;

20.         „összhatásfok”: a villamos energia, illetve mozgási energia, valamint hasznos hő éves összege, osztva a kapcsolt hőenergia-termeléshez, valamint a bruttó villamosenergia- és mozgásienergia-termeléshez felhasznált tüzelőanyaggal;

21.         „villamos energia/hő arány”: a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia és a hasznos hő aránya teljes kapcsolt energiatermelési üzemmódban, az adott egység üzemeltetési adatainak felhasználásával számítva;

22.         „kapcsolt energiatermelő egység”: olyan termelőegység, amely kapcsolt energiatermelésre képes;

23.         „kis kapcsolt energiatermelő egység”: olyan kapcsolt energiatermelő egység, amelynek beépített kapacitása 1 MWe alatt marad;

24.         „kapcsolt energiatermelő mikroegység”: olyan kapcsolt energiatermelő egység, amelynek legnagyobb kapacitása 50 kWe alatt marad;

25.         „beépítettségi arány”: egy adott területen a telek területének és az épület alapterületének aránya;

26.         „hatékony távfűtés/távhűtés”: olyan távfűtési vagy távhűtési rendszer, amely legalább 50 %-ban megújuló forrásból vagy kapcsolt energiatermelésből származó hő vagy hulladékhő, illetve ezek kombinációjának felhasználásával működik, és a 2010/31/EU irányelvben foglaltakkal összhangban legalább 0,8 értékű primerenergia-tényezővel rendelkezik;

27.         „jelentős felújítás”: olyan felújítás, amely költségei meghaladják a hasonló új egységnek a 2007/74/EK határozat szerinti beruházási költsége 50 %-át, vagy amelyhez a 2010/75/EU irányelv értelmében adott engedély frissítése szükséges.

3. cikk Energiahatékonysági célelőirányzatok

1.           A tagállamok a 2020. évi primerenergia-fogyasztás abszolút mértékében kifejezett nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatokat határoznak meg. E célkitűzések megállapítása során figyelembe veszik a 20 %-os energiamegtakarításra vonatkozó uniós célkitűzést, az ezen irányelvben foglalt intézkedéseket, a 2006/32/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti energiamegtakarítási célelőirányzatok megvalósítása érdekében elfogadott intézkedéseket, valamint az energiahatékonyságnak a tagállamokban és az Unió szintjén történő előmozdítását célzó egyéb intézkedéseket.

2.           A Bizottság 2014. június 30-ig értékeli, hogy az Unió várhatóan megvalósítja-e a primerenergia-felhasználás 2020-ig 20 %-kal történő csökkentésével kapcsolatos célkitűzését, ami az Unió primerenergia-fogyasztásának 2020-ig 368 Mtoe-vel történő csökkentését teszi szükségessé, figyelembe véve az (1) bekezdésben említett nemzeti célelőirányzatok összegét és a 19. cikk (4) bekezdésében említett értékelést.

II. FEJEZET Az energiafelhasználás hatékonysága

4. cikk Közintézmények

1.           A 2010/31/EU irányelv 7. cikkének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy 2014. január 1-től a közintézményeik tulajdonában lévő teljes alapterület évente 3 %-át oly módon felújítsák, hogy az megfeleljen legalább az érintett tagállam által a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt minimumkövetelményeknek. A 3 %-ot az érintett tagállam közintézményeinek tulajdonában lévő, 250 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű épületek alapterületének azon összes részére vetítve kell kiszámítani, amely az adott év január 1-jén nem felel meg a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt nemzeti minimumkövetelményeknek.

2.           A tagállamok lehetőséget biztosíthatnak a közintézmények számára, hogy egy adott évben úgy számítsák be az éves épületfelújítási hányadba a többlet felújított alapterületet, mintha a felújításra valójában az elmúlt vagy következő két évben került volna sor.

3.           Az 1. bekezdés alkalmazásában a tagállamok 2014. január 1-ig létrehozzák és a nyilvánosság számára elérhetővé teszik a közintézményeik tulajdonában lévő épületek jegyzékét, amely feltünteti az alábbiakat:

a)      a négyzetméterben kifejezett alapterület, és

b)      az egyes épületek energiahatékonysága.

4.           A tagállamok a következőkre ösztönzik a közintézményeket:

a)      különálló vagy egy szélesebb körű éghajlat-változási vagy környezetvédelmi terv részét képező, konkrét energiamegtakarítási célkitűzéseket tartalmazó, az intézmény energiahatékonyságának folyamatos javítását célzó energiahatékonysági terv elfogadása;

b)      a tervek végrehajtásának részeként energiagazdálkodási rendszer létrehozása.

5. cikk Közintézményi beszerzés

A tagállamok biztosítják, hogy a közintézmények csak – a III. mellékletben említett – magas energiahatékonysági teljesítményű termékeket, szolgáltatásokat és épületeket vásároljanak.

6. cikk Energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszerek

1.           Minden tagállam energiahatékonysági kötelezettségi rendszert hoz létre. A rendszer biztosítja, hogy egy adott tagállam területén működő minden energiaelosztó vagy minden kiskereskedelmi energiaértékesítő kisvállalkozás olyan éves energiamegtakarítást érjen el, amely a megelőző naptári évben az adott tagállamban értékesített – de nem a közlekedésben felhasznált – energiavolumen 1,5 %-ával egyenlő. Az energiamegtakarítás ezen mennyiségét a köteles felek a végső fogyasztók körében érik el.

2.           A tagállamok az egyes köteles felektől elvárt energiamegtakarítás mennyiségét végső energiafogyasztásként vagy primerenergia-fogyasztásként fejezik ki. A köteles felek által megvalósított állítólagos megtakarítások kiszámításához is az elvárt energiamegtakarítás kifejezéséhez választott módszert kell használni. A IV. mellékletben megállapított átváltási tényezőket kell alkalmazni.

3.           Az V. melléklet 1. bekezdésében meghatározott, rövid távú megtakarítást célzó intézkedések az egyes köteles felektől elvárt energiamegtakarításnak legfeljebb 10 %-át tehetik ki, és csak akkor számíthatók be az 1. bekezdésben előírt kötelezettség teljesítésébe, ha azokat hosszabb távú megtakarítást eredményező intézkedésekkel kombinálják.

4.           A tagállamok biztosítják, hogy a köteles felek által elért állítólagos megtakarításokat az V. melléklet 2. bekezdésével összhangban számítják ki. A tagállamok olyan ellenőrzési rendszereket vezetnek be, amelyek keretében a köteles felek által megvalósított energiahatékonyság-javító intézkedéseknek legalább egy statisztikailag jelentős részét függetlenül ellenőrzik.

5.           Az energiahatékonyságot célzó kötelezettségi rendszer kapcsán a tagállamok:

(a)     a megállapított megtakarítási kötelezettségek között támaszthatnak szociális jellegű követelményeket is, többek között annak előírásával, hogy az intézkedéseket energiaszegény háztartásokban vagy szociális bérlakásokban kell végrehajtani;

(b)     engedélyezhetik a köteles feleknek, hogy a kötelezettségük teljesítésébe beszámítsák az energetikai szolgáltatók vagy más harmadik felek által elért, tanúsított energiamegtakarítást is; ebben az esetben egyértelmű, átlátható és minden piaci szereplő számára nyitott, a tanúsítás költségeinek minimalizálására törekvő akkreditációs folyamatot vezetnek be;

(c)     engedélyezhetik a köteles feleknek, hogy az egy adott évben elért megtakarítást a megelőző vagy rákövetkező két évben elért megtakarításként vegyék figyelembe.

6.           A tagállamok közzéteszik az egyes köteles felek által elért energiamegtakarítás mértékét és a rendszer keretében megvalósított energiamegtakarítás terén érvényesülő éves tendenciákkal kapcsolatos adatokat. Az elért energiamegtakarítás közzététele és ellenőrzése céljából a tagállamok legalább az alábbi adatok benyújtására kötelezik a köteles feleket:

a)      az elért energiamegtakarítás;

b)      a végső fogyasztókkal kapcsolatos összesített statisztikai információk (az előzőleg benyújtott információkat érintő jelentős változások feltüntetésével); és

c)      a végfelhasználói fogyasztásról, adott esetben beleértve a terhelési profilokról, a fogyasztók szegmentációjáról és földrajzi elhelyezkedéséről szóló aktuális információkat, a vonatkozó európai uniós jogszabályokkal összhangban a magánjellegű vagy üzleti szempontból érzékeny információk sértetlenségének és bizalmasságának megőrzése mellett.

7.           A tagállamok biztosítják, hogy a piaci szereplők ne folytassanak olyan tevékenységeket, amelyek meggátolhatják az energetikai szolgáltatások és az egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések iránti keresletet és azok teljesítését, illetve amelyek akadályozhatják az energetikai szolgáltatások és az egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések piacának fejlődését, beleértve a versenytársak piacról történő kizárását és a piaci erőfölénnyel való visszaélést.

8.           A tagállamok ezen cikk alkalmazása alól mentesíthetik azokat a kis energiaelosztó és kiskereskedelmi energiaértékesítő kisvállalkozásokat, amelyek évente kevesebb mint 75 GWh-nak megfelelő energiát osztanak vagy adnak el, tíznél kevesebb személyt foglalkoztatnak, vagy amelyek éves árbevétele vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 2 000 000 EUR-t. A saját célokra termelt energia nem számítható be ezekbe a határértékekbe.

9.           Az (1) bekezdés alternatívájaként a tagállamok más intézkedéseket is választhatnak a végső fogyasztók körében elérendő energiamegtakarítás eszközéül. Az alternatív eszközzel elért éves energiamegtakarításnak meg kell egyeznie az (1) bekezdésben előírt energiamegtakarítási mennyiséggel.

Ha egy tagállam ezen lehetőséggel élve más intézkedést választ, arról legkésőbb 2013. január 1-jéig értesítenie kell a Bizottságot, ismertetve az elfogadni kívánt alternatív intézkedést, valamint a 9. cikkben említett szabályokat és szankciókat, és kifejtve, hogy a kérdéses intézkedések hogyan vezetnek el az előírt mennyiségű energiamegtakarításhoz. A Bizottság az értesítést követő 3 hónapon belül elutasíthatja ezeket az intézkedéseket vagy javaslatot tehet azok módosítására. Ha ez történik, az érintett tagállam mindaddig nem alkalmazhatja az alternatív intézkedést, amíg a Bizottság kifejezetten el nem fogadja az intézkedés ismételten benyújtott vagy módosított tervezetét.

10.         Adott esetben a Bizottság a 18. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján rendszert fogad el az energiamegtakarítást célzó nemzeti kötelezettségi rendszerek keretében elért energiamegtakarítás kölcsönös elismerésére. Ez a rendszer lehetővé teszi a köteles felek számára az egy adott tagállamban elért és tanúsított energiamegtakarítás beszámítását a valamely más tagállamban fennálló kötelezettségeik teljesítésébe.

7. cikk Energiaaudit és energiagazdálkodási rendszerek

1.           A tagállamok előmozdítják a képesített vagy akkreditált szakemberek által független módon folytatott, megfizethető energiaaudit elérhetőségét minden végfelhasználó számára.

A tagállamok programokat dolgoznak ki annak érdekében, hogy a háztartásokat és a kis- és középvállalkozásokat is energiaaudit elvégeztetésére ösztönözzék.

A tagállamok olyan konkrét példákat ajánlanak a kis- és középvállalkozások figyelmébe, amelyek bemutatják, hogyan segíthetik az energiagazdálkodási rendszerek az üzleti vállalkozásaikat.

2.           A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés második albekezdésében nem említett vállalkozások legkésőbb 2014. június 30-ig, majd azt követően a megelőző energiaaudit napjától számítva háromévenként képesített vagy akkreditált szakemberekkel független és hatékony módon energiaauditot végeztessenek.

3.           Az energiagazdálkodási rendszerekkel összefüggésben végzett, illetve az érdekelt felek szervezetei és egy kijelölt testület között létrejött, az érintett tagállam vagy a Bizottság által felügyelt önkéntes megállapodások keretében független módon lefolytatott energiaauditokat úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítik a (2) bekezdés követelményeit.

4.           Az energiaauditok végezhetők elkülönülten vagy egy szélesebb körű környezetvédelmi ellenőrzés részeként.

8. cikk Fogyasztásmérés és informatív számlázás

1.           A tagállamok biztosítják, hogy a villamosenergia-, földgáz-, távfűtés/távhűtés- és lakossági távmelegvíz-végfelhasználókat olyan egyéni mérőórával látják el, amely pontosan méri azok tényleges energiafogyasztását és a VI. melléklettel összhangban lehetővé teszi az ilyen energiafogyasztásra és a tényleges használati időpontokra vonatkozó információszolgáltatást.

A tagállamok a villamos energia, illetve a gáz piacáról szóló 2009/72/EK és 2009/73/EK irányelvekben előírt intelligens mérőberendezések üzembe helyezése során biztosítják, hogy a fogyasztásmérők minimális funkcióinak és a piaci szereplők tekintetében előírt kötelezettségeknek a meghatározása során teljes mértékben figyelembe veszik az energiahatékonysággal és a végső fogyasztók érdekeivel kapcsolatos célkitűzéseket.

A villamos energia esetében a végső fogyasztó kérésére a fogyasztásmérők üzemeltetői biztosítják, hogy a fogyasztásmérők a végső fogyasztók létesítményeiben termelt és a hálózatba betáplált villamos energiát is figyelembe vegyék. A tagállamok biztosítják, hogy ha a végső fogyasztók ezt kérik, az azok részéről eljáró harmadik fél rendelkezésére bocsássák az adott fogyasztók termelésre, illetve fogyasztásra vonatkozó valós idejű mérési adatait.

Amennyiben az épület fűtését és hűtését távfűtési hálózatról biztosítják, az épület bemeneti pontjánál hőmennyiségmérőt kell felszerelni. Többlakásos épületek esetében egyéni hőfogyasztásmérőket is fel kell szerelni az egyes lakások fűtő- vagy hűtőenergia-fogyasztásának mérésére. Amennyiben műszakilag nem kivitelezhető az egyéni hőfogyasztásmérők használata, a VI. melléklet 1.2. pontjában foglalt előírásokkal összhangban egyéni fűtési költségelosztók alkalmazandók az egyes radiátorok hőfogyasztásának mérésére.

A tagállamok szabályokat vezetnek be a központi fűtéssel vagy hűtéssel felszerelt többlakásos épületek hőfogyasztásával kapcsolatos költségek elosztása tekintetében. E szabályoknak a bizonyos épületjellemzőket (így a lakások közötti hővezetés) tükröző korrekciós tényezőkről szóló iránymutatásokat is magukban kell foglalniuk.

2.           A 2009/72/EK és a 2009/73/EK irányelv szerinti számlázási kötelezettségeken túlmenően a tagállamok az ezen irányelv hatálya alá tartozó összes ágazatban – beleértve az energiaelosztókat, az elosztói rendszerüzemeltetőket és a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozásokat – legkésőbb 2015. január 1-jéig gondoskodnak a pontos és tényleges fogyasztáson alapuló számlázásról, összhangban a VI. melléklet 2.1. pontjában előírt minimális gyakorisággal. A végső fogyasztók számláin a VI. melléklet 2.2. pontjával összhangban megfelelő tájékoztatást kell nyújtani annak érdekében, hogy átfogó elszámolást kapjanak az aktuális energiaköltségekről.

A tagállamok a VI. melléklet 1.1. pontjában foglaltak szerint biztosítják, hogy a végső fogyasztók választhassanak az elektronikus és a papíralapú számlázás között, valamint könnyen hozzáférhessen azokhoz a kiegészítő információkhoz, amelyek segítségével részletesen ellenőrizheti saját múltbeli fogyasztását.

A tagállamok előírják, hogy a végső fogyasztó kérésére az általa kijelölt energetikai szolgáltató részére tájékoztatást nyújtsanak a fogyasztó energiaszámláiról és múltbeli fogyasztásáról.

3.           Az egyéni energiafogyasztás méréséből és számlázásából származó információkat, valamint az (1), (2) és (3) bekezdésben és a VI. mellékletben említett egyéb információkat térítésmentesen kell biztosítani a végső fogyasztók számára

9. cikk Szankciók

A tagállamok meghatározzák a 6. és 8. cikk alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghozzák a szükséges intézkedéseket e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb [ezen irányelv hatálybalépését 12 hónappal követő dátum]-ig közlik a Bizottsággal e rendelkezéseket, és haladéktalanul értesítik a Bizottságot valamennyi későbbi, ezeket érintő módosításról.

III. FEJEZET Az energiaellátás hatékonysága

10. cikk A fűtés és hűtés hatékonyságának előmozdítása

1.           A tagállamok 2014. január 1-jéig a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony távfűtés/távhűtés alkalmazási potenciáljának fejlesztését célzó, a VII. mellékletben előírt információkat tartalmazó nemzeti fűtési és hűtési tervet dolgoznak ki, és erről értesítik a Bizottságot. A terveket ötévente naprakésszé kell tenni és erről a Bizottságot értesíteni kell. A tagállamok szabályozási keretük útján biztosítják, hogy a nemzeti fűtési és hűtési terveket a helyi és regionális fejlesztési tervekben (beleértve a városi és vidéki területfejlesztési terveket is) figyelembe vegyék, és hogy azok megfeleljenek a VII. mellékletben foglalt tervezési kritériumoknak.

2.           A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az olyan hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra létrehozása érdekében, amely kompatibilis a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés fejlesztésével, valamint a hulladékhőből és megújuló energiaforrásokból származó energiából előállított fűtő- és hűtőenergia alkalmazásával, az (1), (3), (6) és (7) bekezdéssel összhangban. A távfűtés/távhűtés fejlesztése során a tagállamok lehetőség szerint a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést részesítik előnyben a kizárólagos hőtermeléssel szemben.

3.           A tagállamok biztosítják, hogy minden több mint 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű új hő alapú villamosenergia-termelő létesítmény:

a)      rendelkezzen olyan berendezéssel, amely nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységen keresztül lehetővé teszi a hulladékhő visszanyerését;

b)      olyan helyszínen épüljön fel, ahol rendelkezésre állnak a hulladékhőt felhasználó hőkeresleti pontok.

A tagállamok a 2009/72/EK irányelv 7. cikkében említett vagy azokkal egyenértékű engedélyezési kritériumokat fogadnak el annak biztosítása érdekében, hogy teljesülnek az első albekezdés rendelkezései. Különösen biztosítják, hogy a VIII. melléklettel összhangban az új létesítmények helyszínének kijelölése során figyelembe veszik a kapcsolt energiatermeléshez megfelelő hőterhelés rendelkezésre állását.

4.           A tagállamok feltételeket írhatnak elő a (3) bekezdés rendelkezései alóli mentesítés tekintetében, amennyiben:

a)      a VIII. melléklet 1. pontjában előírt hőterhelés rendelkezésre állásával kapcsolatos küszöbfeltételek nem teljesülnek;

b)      a (3) bekezdés b) pontjában a létesítmény földrajzi helyzetére vonatkozóan előírt követelmény nem teljesíthető, mert a létesítményt a 2009/31/EK irányelv szerinti geológiai tárolóhelyhez közel szükséges elhelyezni; vagy

c)      a költség-haszon elemzés szerint az azonos mennyiségű villamos energia és hő külön fűtés vagy hűtés útján történő biztosításának (beleértve az infrastruktúra-beruházást is) teljes életciklus-költségéhez képest az előnyök nem ellensúlyozzák a költségeket.

A tagállamok az ilyen mentesítési feltételekről 2014. január 1-jéig értesítik a Bizottságot. A Bizottság az értesítést követő hat hónapon belül elutasíthatja ezeket a feltételeket vagy javaslatot tehet azok módosítására. Ha ez történik, az érintett tagállam mindaddig nem alkalmazhatja a mentességi feltételeket, amíg a Bizottság kifejezetten el nem fogadja a feltételek ismételten benyújtott vagy módosított tervezetét.

5.           A tagállamok biztosítják, hogy a városi és vidéki területfejlesztésre vonatkozó nemzeti szabályozások igazodjanak a (3) bekezdésben említett engedélyezési kritériumokhoz, és összhangban legyenek az (1) bekezdésben említett nemzeti fűtési és hűtési terveikkel.

6.           A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben jelentős felújítást hajtanak végre egy meglévő, több mint 20 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű új villamosenergia-termelő létesítményben vagy a 2010/75/EU irányelv 21. cikkével összhangban frissítik annak engedélyét, az új vagy frissített engedélyben feltételként elő kell írni az olyan átalakítást, amely eredményeképpen a létesítmény nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítményként is működtethető, feltéve, ha a létesítmény földrajzilag úgy helyezkedik el, hogy a VIII. melléklet 1. pontjával összhangban lehetőség van a hulladékhő hőkeresleti pontok általi felhasználására.

A villamosenergia-termelő létesítmények szén-dioxid-leválasztó vagy -tároló létesítménnyel történő felszerelése e rendelkezések alkalmazásában nem tekintendő felújításnak.

7.           A tagállamok feltételeket írhatnak elő a (6) bekezdés rendelkezései alóli mentesítés tekintetében, amennyiben:

a)      a VIII. melléklet 1. pontjában előírt hőterhelés rendelkezésre állásával kapcsolatos küszöbfeltételek nem teljesülnek; vagy

b)      a költség-haszon elemzés szerint az azonos mennyiségű villamos energia és hő külön fűtés vagy hűtés útján történő biztosításának (beleértve az infrastruktúra-beruházást is) teljes életciklus-költségéhez képest az előnyök nem ellensúlyozzák a költségeket.

A tagállamok az ilyen mentesítési feltételekről 2014. január 1-jéig értesítik a Bizottságot. A Bizottság az értesítést követő hat hónapon belül elutasíthatja ezeket a feltételeket vagy javaslatot tehet azok módosítására. Ha ez történik, az érintett tagállam mindaddig nem alkalmazhatja a mentességi feltételeket, amíg a Bizottság kifejezetten el nem fogadja a feltételek ismételten benyújtott vagy módosított tervezetét.

8.           A tagállamok engedélyezési feltételeket vagy azzal egyenértékű kritériumokat fogadnak el annak biztosítására, hogy a [ezen irányelv hatálybalépésének napja] után épülő vagy jelentősen felújított, több mint 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű, hulladékhőt termelő ipari létesítmények különítsék el és hasznosítsák ezt a hulladékhőt.

A tagállamok mechanizmusokat hoznak létre e létesítményeknek a távfűtési/távhűtési hálózathoz történő csatlakoztatásának biztosítására. Előírhatják továbbá, hogy ezek a létesítmények viseljék a csatlakozással, valamint az általuk termelt hulladékhő fogyasztókhoz történő szállításához szükséges távfűtési/távhűtési hálózatok kiépítésével összefüggő költségeket.

A tagállamok feltételeket írhatnak elő az első albekezdés rendelkezései alóli mentesítés tekintetében, amennyiben:

a)      a VIII. melléklet 2. pontjában előírt hőterhelés rendelkezésre állásával kapcsolatos küszöbfeltételek nem teljesülnek; vagy

b)      a költség-haszon elemzés szerint az azonos mennyiségű hő külön fűtés vagy hűtés mellett történő biztosításának (beleértve az infrastruktúra-beruházást is) teljes életciklus-költségéhez képest az előnyök nem ellensúlyozzák a költségeket.

A tagállamok az ilyen mentesítési feltételekről 2014. január 1-jéig értesítik a Bizottságot. A Bizottság az értesítést követő hat hónapon belül elutasíthatja ezeket a feltételeket vagy javaslatot tehet azok módosítására. Ha ez történik, az érintett tagállam mindaddig nem alkalmazhatja a mentességi feltételeket, amíg a Bizottság kifejezetten el nem fogadja a feltételek ismételten benyújtott vagy módosított tervezetét.

9.           A Bizottság a 18. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló aktus útján 2013. január 1-jéig módszertant dolgoz ki a (4) bekezdés c) pontjában, a (7) bekezdés b) pontjában és a (8) bekezdés b) pontjában említett költség-haszon elemzéshez.

10.         A II. melléklet f) pontjában említett egységes hatásfok-referenciaértékek alapján a tagállamok biztosítják, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia származása az egyes tagállamokban megállapított objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumoknak megfelelően szavatolható legyen. Biztosítják továbbá, hogy ez a származási garancia megfeleljen a követelményeknek és tartalmazza legalább a IX. mellékletben meghatározott információkat.

A tagállamok – kizárólag az ebben a bekezdésben említett információk bizonyítékaként – kölcsönösen elismerik egymás származási garanciáit. Amennyiben a származási garanciát – különösen a csalások megelőzésével kapcsolatos okokból – nem ismerik el ilyen bizonyítékként, azt objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételek alapján kell megtenni. A tagállamok az ilyen megtagadásról és annak indokairól minden esetben értesítik a Bizottságot. A származási garancia elismerésének megtagadása esetén a Bizottság olyan határozatot fogadhat el, amellyel az elutasító felet kötelezi annak elismerésére, különös tekintettel az ezen elismerés alapjául szolgáló objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételekre.

Első alkalommal 2015. január 1-jén, majd ezt követően tízévente a Bizottság a 18. cikkel összhangban, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján jogosult a hatásfok tekintetében a 2004/8/EK irányelv alapján a [határozat száma] bizottsági határozatban előírt összehangolt referenciaértékek felülvizsgálatára.

11.         A tagállamok biztosítják, hogy a kapcsolt energiatermeléshez nyújtható mindennemű támogatás feltétele legyen, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát és hulladékhőt ténylegesen primerenergia-megtakarítás céljára használják fel. Nem tehető különbség a helyszínen fogyasztott és a hálózatba betáplált villamos energia között. A kapcsolt energiatermeléshez, valamint a távfűtési célú energia-előállításhoz és hálózatokhoz nyújtandó állami támogatásokra adott esetben az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazandók.

11. cikk Energiaátalakítás

A tagállamok a X. melléklettel összhangban nyilvántartást készítenek az adatokról minden legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, tüzelőanyag égetésével foglalkozó létesítmény, valamint a területükön ásványolaj és gáz finomításával foglalkozó létesítmények tekintetében. A nyilvántartást háromévente frissítik. Az e nyilvántartásokban foglalt, létesítményekre lebontott éves adatokat kérésre a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani. A tagállamok a 19. cikk (2) bekezdésében említett jelentésekhez nem bizalmas jellegű összefoglalót mellékelnek, amely tartalmazza a nyilvántartások összesített adatait.

12. cikk Energiaátvitel és -elosztás

1.           A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti energetikai szabályozó hatóságok a gáz- és villamosenergia-infrastruktúra üzemeltetésével kapcsolatos döntéseikben kellőképpen figyelembe vegyék az energiahatékonyság kérdését. Különösen biztosítják, hogy a hálózati díjszabások és szabályzatok olyan ösztönzőket biztosítsanak a hálózatüzemeltetőknek, amelyek célja a hálózathasználók részére olyan hálózati szolgáltatások nyújtása, amelyek lehetővé teszik számukra különböző energiahatékonyságot javító intézkedéseknek az intelligens hálózatok folyamatos fejlesztése keretében történő végrehajtását.

A tagállamok biztosítják, hogy az energetikai szabályozó hatóságok által előírt vagy jóváhagyott hálózati szabályzatok és díjszabások megfeleljenek a XI. mellékletben foglalt kritériumoknak, figyelembe véve a 714/2009/EK és 715/2009/EK rendelet értelmében kidolgozott iránymutatásokat és szabályzatokat.

2.           A tagállamok 2013. június 30-ig elfogadják a következő terveket:

a)      a gáz-, villamosenergia- és távfűtési/távhűtési infrastruktúrájuk – nevezetesen az átvitellel, az elosztással, a terhelésszabályozással és interoperabilitással, valamint az energiatermelő létesítményekhez történő csatlakozással összefüggő – energiahatékonysági potenciáljának értékeléséről szóló terv;

b)      a hálózati infrastruktúrát érintő költséghatékony energiahatékonysági fejlesztések megvalósításával összefüggő konkrét intézkedések és beruházások meghatározásáról szóló terv, azok bevezetésének részletes ütemtervével.

3.           A hálózatos energiaátvitel és -elosztás tekintetében a tagállamok engedélyezhetnek a rendszerekben és díjszabási struktúrákban szociális célú összetevőket, feltéve, hogy az átviteli és elosztási rendszert károsító hatások a szükséges minimumra korlátozódnak, és az adott társadalmi célhoz képest nem aránytalan mértékűek.

4.           A tagállamok biztosítják az átviteli és elosztási díjszabásban alkalmazott azon ösztönzők megszüntetését, amelyek szükségtelenül növelik az elosztásra vagy átvitelre kerülő energia mennyiségét. E tekintetben, a 2009/72/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével és a 2009/73/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a tagállamok az energiahatékonysággal kapcsolatban közszolgáltatási kötelezettségeket róhatnak a gáz-, illetve a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozásokra.

5.           A tagállamok biztosítják, hogy a hálózat megbízhatóságának és biztonságosságának fenntartásával összefüggő követelményekre figyelemmel, az illetékes nemzeti hatóságok által meghatározott átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján az átvitelirendszer-üzemeltetők és elosztásirendszer-üzemeltetők saját területükön:

a)      garantálják a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia átvitelét és elosztását;

b)      a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiának elsőbbségi vagy garantált hozzáférést biztosítanak a hálózathoz;

c)      a villamosenergia-termelő létesítmények kiszolgálása során elsőbbségi szállítást biztosítanak a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiának.        

              Az első albekezdésben előírt kötelezettségeken túlmenően az átvitelirendszer-üzemeltetőknek és az elosztásirendszer-üzemeltetőknek meg kell felelniük a XII. mellékletben foglalt követelményeknek is.

A tagállamok különösen elősegíthetik a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő kis- és mikroegységek által előállított villamos energia hálózati rendszerhez való csatlakozását.

6.           A tagállamok megfelelő lépéseket tesznek annak biztosítása érdekében, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítmények az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztásirendszer-üzemeltetők szintjén üzemeltetői egyensúlyozási és más üzemeltetési szolgáltatásokat nyújthassanak, amennyiben ez összhangban van a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítmény működési módjával. Az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztásirendszer-üzemeltetők biztosítják, hogy az ilyen szolgáltatások átlátható és ellenőrizhető szolgáltatási pályázati eljárás részét képezzék.

A tagállamok adott esetben előírhatják az átvitelirendszer-üzemeltetőknek és az elosztásirendszer-üzemeltetőknek, hogy kedvezményes kapcsolódási és rendszerhasználati díjakon keresztül ösztönözzék, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységek a keresleti pontok közelében helyezkedjenek el.

7.           A tagállamok engedélyezhetik a hálózatba bekapcsolódni szándékozó, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát előállító termelők számára, hogy a hálózathoz való kapcsolódás munkálatainak elvégzésére ajánlati felhívást tegyenek közzé.

IV. FEJEZET Horizontális rendelkezések

13. cikk Tanúsítási rendszerek rendelkezésre állása

1.           A magas szintű technikai hozzáértés, objektivitás és megbízhatóság elérése céljából a tagállamok 2014. január 1-jéig biztosítják tanúsítási rendszerek vagy egyenértékű képesítési rendszerek hozzáférhetőségét az energetikai szolgáltatásokat, energiaauditokat és energiahatékonyságot javító intézkedéseket nyújtó szervezetek számára, beleértve a 2010/31/EU irányelv 2. cikkének (9) bekezdésében meghatározott épületelem-szerelőket.

2.           A tagállamok nyilvánossá teszik az (1) bekezdésben említett tanúsítási rendszereket vagy egyenértékű képesítési rendszereket, és egymással és a Bizottsággal együttműködnek a rendszerek összehasonlítása és elismerése során.

14. cikk Energetikai szolgáltatások

A tagállamok az alábbi intézkedésekkel mozdítják elő az energetikai szolgáltatások piacát és a kis- és középvállalkozások e piachoz való hozzáférését:

a)           a rendelkezésre álló energetikai szolgáltatók és az általuk nyújtott szolgáltatások jegyzékének nyilvánosságra hozatala, ellenőrzése és rendszeres naprakésszé tétele;

b)           szerződésminták biztosítása a közszféra által kötött, energiahatékonyságra vonatkozó szerződésekhez; azoknak legalább a XIII. mellékletben felsorolt elemeket tartalmazniuk kell;

c)           a rendelkezésre álló energetikai szolgáltatási szerződésekkel és az ilyen szerződésekbe az energiamegtakarítás és a végső fogyasztók jogainak garantálása érdekében befoglalandó záradékokkal kapcsolatos tájékoztatás;

d)           önkéntes minőségi védjegyek kidolgozásának ösztönzése;

e)           az energetikai szolgáltatások támogatására rendelkezésre álló pénzügyi eszközökkel, ösztönzőkkel, támogatásokkal és kölcsönökkel kapcsolatos tájékoztatás.

15. cikk Az energiahatékonyság előmozdítását célzó egyéb intézkedések

1.           A tagállamok értékelik az energiahatékonyságot akadályozó szabályozási és nem szabályozási korlátokat, és megfelelő intézkedéseket tesznek azok elhárítására, különös tekintettel a következőkre:

a)      az ösztönzőknek az épületek tulajdonosai és bérlői, illetve a több épülettulajdonos közötti megosztása annak biztosítása céljából, hogy a felek ne mondjanak le azokról az általuk egyébként mérlegelt, energiahatékonyságot javító beruházásokról, amelyeket csak azért nem hajtanak végre, mert nem élveznék az összes kedvezményt, vagy mert nincsen szabályozva a költségek és hasznok közöttük történő megosztása;

b)      a közbeszerzéssel, valamint az éves költségvetéssel és számvitellel kapcsolatos jogszabályi és szabályozási intézkedések és igazgatási gyakorlatok, annak érdekében, hogy azok ne riasszák el az egyes közintézményeket az energiahatékonyságot javító beruházásoktól.

Ezek a korlátok elmozdítását célzó intézkedések magukban foglalhatnak ösztönzőket, jogszabályi és szabályozási intézkedések hatályon kívül helyezését vagy módosítását, illetve útmutatók és értelmező közlemények elfogadását is. Ezek az intézkedések az energiahatékonysággal kapcsolatos képzés, különös információk és technikai segítségnyújtás biztosításával is kombinálhatók.

2.           Az (1) bekezdésben említett korlátok és intézkedések értékeléséről a Bizottságot a 19. cikk (2) bekezdésében említett első kiegészítő jelentésben értesíteni kell.

16. cikk Átváltási tényezők

Az energiamegtakarítás összehasonlításához és összevethető mértékegységre történő átváltásához a IV. mellékletben foglalt átváltási tényezők alkalmazandók, kivéve, ha más átváltási tényezők használata indokolt.

V. FEJEZET Záró rendelkezések

17. cikk Felhatalmazáson alapuló aktusok és a mellékletek kiigazítása

1.           A Bizottság jogosult arra, hogy a 6. cikk (9) bekezdésében említett nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek keretében elért energiamegtakarítások kölcsönös elismerési rendszerének létrehozása céljából a 18. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

A Bizottság jogosult arra, hogy a 10. cikk (9) bekezdésében említett költség-haszon elemzés módszertanának kidolgozása céljából a 18. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

A Bizottság jogosult arra, hogy a 10. cikk (10) bekezdésének harmadik francia bekezdésében említett egységes hatásfok-referenciaértékek felülvizsgálata céljából a 18. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el.

2.           A Bizottság jogosult arra, hogy az I–XV. mellékletben foglalt értékeknek, számítási módszereknek, az alapul vett primerenergia-együtthatónak és a követelményeknek a technikai fejlődéshez történő igazítása céljából, valamint a versenyfeltételeknek a III. mellékletben foglalt teljesítménykövetelményekhez való igazítása céljából a 18. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

18. cikk A felhatalmazás gyakorlása

1.           A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

2.           A Bizottság 17. cikkben említett felhatalmazása [ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától] határozatlan időre szól.

3.           Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 17. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az említett határozatban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

4            Amint a Bizottság elfogad egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust, arról egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

5.           A 17. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítést követő két hónapos időtartamon belül nem emel ellene kifogást, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam 2 hónappal meghosszabbodik.

19. cikk A végrehajtás felülvizsgálata és nyomon követése

1.           A tagállamok minden év április 30-ig a XIV. melléklet 1. részével összhangban jelentést tesznek a nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok felé tett előrelépésről.

2.           A tagállamok 2014. április 30-ig és azután háromévente kiegészítő jelentést nyújtanak be a nemzeti, regionális vagy helyi szinten a 3. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok teljesítése érdekében az energiahatékonyság javítása céljából végrehajtott vagy tervezett nemzeti energiahatékonysági politikákkal, cselekvési tervekkel, programokkal és intézkedésekkel kapcsolatos információkról. A jelentéseket a 2020. évi teljes primerenergia-fogyasztásra vonatkozó, naprakész becslések, valamint a XIV. melléklet 1. részében megjelölt ágazatok primerenergia-fogyasztására vonatkozó becslések kísérik.

A Bizottság legkésőbb 2014. január 1-jéig iránymutatásként sablont biztosít a kiegészítő jelentésekhez. A sablont a 20. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A kiegészítő jelentések minden esetben tartalmazzák a XIV. mellékletben meghatározott információkat.

3.           Az (1) bekezdésben említett jelentések a 2010/410/EU tanácsi ajánlásban említett nemzeti reformprogramok részét képezhetik.

4.           A Bizottság értékeli az éves jelentéseket és kiegészítő jelentéseket, valamint azt, milyen mértékű előrelépést tettek a tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésében előírt nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok teljesítése, valamint ezen irányelv végrehajtása irányában. A Bizottság az értékelést megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentések értékelése alapján a Bizottság ajánlásokat tehet a tagállamoknak.

5.           A Bizottság által az első kiegészítő jelentésről készített értékelés magában foglalja a legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, tüzelőanyag égetésével foglalkozó, meglévő és új létesítmények, valamint az ásványolaj és gáz finomításával foglalkozó létesítmények energiahatékonysági szintjének értékelését a 2010/75/EU és a 2008/1/EK irányelvvel összhangban kidolgozott, vonatkozó elérhető legjobb technikák figyelembevételével. Amennyiben ez az értékelés arra mutat, hogy jelentős eltérések vannak az ilyen létesítmények tényleges energiahatékonysági szintje és a vonatkozó elérhető legjobb technikák alkalmazásával járó energiahatékonysági szintek között, a Bizottság adott esetben javaslatot tesz az ilyen létesítmények energiahatékonysági szintjének javítását célzó követelményekre vagy arra, hogy e technikák alkalmazását a jövőben feltételként írják elő az új létesítmények engedélyezésekor és a meglévő létesítmények engedélyének időszakos felülvizsgálatakor.

A Bizottság emellett figyelemmel kíséri ezen irányelv végrehajtásának a 2003/87/EK, a 2009/28/EK, valamint a 2010/31/EK irányelvre gyakorolt hatását.

6.           A tagállamok minden évben november 30-ig benyújtják a Bizottságnak a nagy és kis hatásfokú kapcsolt energiatermelésen keresztüli nemzeti villamosenergia- és hőtermelésről és annak a teljes hő- és villamosenergia-kapacitáshoz viszonyított arányáról szóló, az I. mellékletben bemutatott módszertan szerint elkészített statisztikákat. Ezenfelül éves statisztikai jelentést nyújtanak be a kapcsolt energiatermelésből származó energia- és villamosenergia-kapacitásról és a kapcsolt energiatermeléshez használt tüzelőanyagokról, valamint a távfűtés/távhűtés-előállításról és -kapacitásról, a teljes hő- és villamosenergia-kapacitás arányában. A tagállamok a II. mellékletben ismertetett módszer szerinti statisztikai jelentést nyújtanak be a kapcsolt energiatermeléssel elért primerenergia-megtakarításról is.

7.           A Bizottság 2014. június 30-ig benyújtja a 3. cikk (2) bekezdésében említett értékelést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyet adott esetben kötelező nemzeti célelőirányzatokat előíró jogalkotási javaslat követ.

8.           A Bizottság 2018. június 30-ig jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 6. cikk végrehajtásáról. A jelentést adott esetben az alábbi célok egyikét vagy közülük többet célzó jogalkotási javaslat követi:

a)      a 6. cikk (1) bekezdésében megállapított megtakarítási arány módosítása;

b)      kiegészítő közös követelmények megállapítása, különösen a 6. cikk (5) bekezdésében említett kérdéssel összefüggésben.

9.           A Bizottság 2018. június 30-ig értékeli a tagállamok által a 15. cikk (1) bekezdésében említett szabályozási és nem szabályozási korlátok csökkentése terén elért előrehaladást; az értékelést adott esetben jogalkotási javaslat követi.

10.         A Bizottság az (1) és (2) bekezdés szerinti jelentéseket elérhetővé teszi a nyilvánosság számára.

20. cikk Bizottsági eljárás

1.           A Bizottság munkáját egy bizottság segíti.

2.           Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 3., 4. és 9. cikkét kell alkalmazni, 11. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

21. cikk Hatályon kívül helyezés

A 2006/32/EK irányelv [ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének határnapjától] kezdődő hatállyal, 4. cikke (1)–(4) bekezdésének és I., III. és IV. mellékletének kivételével, a nemzeti jogba történő átültetésére meghatározott határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül hatályát veszti. A 2006/32/EK irányelv 4. cikkének (1)–(4) bekezdése, valamint I., III. és IV. melléklete 2017. január 1-jei hatállyal veszti hatályát.

A 2004/8/EK irányelv [ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének határnapjától], a nemzeti jogba történő átültetésére meghatározott határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül hatályát veszti.

A 2010/30/EU irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdése [ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének határnapjától] veszti hatályát.

A 2006/32/EK és 2004/8/EK irányelvre való hivatkozásokat ezen irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni, a XV. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban

22. cikk Átültetés

1.           A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [a hatálybalépésétől számított 12 hónapon belül] megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2.           A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

23. cikk Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

24. cikk Címzettek

Ezen irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, […]-án/én.

Az Európai Parlament részéről                     a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök                                                                       

I. MELLÉKLET A kapcsolt energiatermelésből származó energia kiszámításának általános elvei

I. RÉSZ: Általános elvek

A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia kiszámításához felhasznált értékek meghatározása az adott egység várható vagy tényleges rendeltetésszerű használata során tapasztaltak alapján történik. A mikroegységek esetében a számítást hiteles értékekre lehet alapozni.

a)           A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyiségét a következő esetekben az adott egységnek a főgenerátorok generátorkapcsán mért teljes évi villamosenergia-termelésével azonosnak kell tekinteni:

i.        a II. részben említett b), d), e), f), g), valamint h) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek esetében, amelyeknek a tagállamok által megállapított éves összhatásfoka legalább 75 %, és

ii.       a II. részben említett a) és c) típusú kapcsolt energiatermelő egységek esetében, amelyeknek a tagállamok által megállapított éves összhatásfoka legalább 80 %.

b)           Azon kapcsolt energiatermelő egységek esetében, amelyek nem érik el az a) pont i. alpontjában megállapított éves összhatásfokot (a II. részben említett b), d), e), f), g), valamint h) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek), illetve azon kapcsolt energiatermelő egységek esetében, amelyek nem érik el az a) pont ii. alpontjában megállapított éves összhatásfokot (a II. részben említett a) és c) típusú, kapcsolt energiatermeléssel foglalkozó egységek), a kapcsolt energiatermelést a következő képlet szerint kell kiszámítani:

ECHP=HCHP*C

ahol:

ECHP a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyisége,

C a villamos energia/hő arány.

HCHP a kapcsolt energiatermelésből származó hasznos hő mennyisége (e célból úgy kell számítani, hogy a teljes hőtermelésből kivonjuk a külön kazánokban termelt hőmennyiséget vagy azt a frissgőzelvételt, amelyet a gőztermelés során vesznek le a turbina előtt).

A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia számításához a tényleges villamos energia/hő arányt kell felhasználni. Amennyiben valamely, kapcsolt energiatermelő egység tényleges villamos energia/hő aránya nem ismert, a következő alapértékekkel kell számolni, különösen statisztikai számítások céljából, a II. részben említett a), b), c), d) és e) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek esetében, feltéve, hogy a számított kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia értéke kisebb az egység tényleges összvillamosenergia-termelésénél, vagy megegyezik azzal:

Egység típusa || Alapértelmezett villamos energia/hő arány (C)

Gázturbinás erőmű kombinált ciklussal || 0,95

Ellennyomású gőzturbina || 0,45

Kondenzációs megcsapolásos (elvételes) gőzturbina || 0,45

Gázturbinás erőmű || 0,55

Belső égésű motor || 0,75

Ha a tagállamok a II. részben említett f), g), h), i), j) és k) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek esetében a villamos energia/hő arányra standardértékeket vezetnek be, ezeket a standardértékeket közzé kell tenni és közölni kell Bizottsággal.

d)           Amennyiben a kapcsolt energiatermeléshez felhasznált tüzelőanyag energiatartalmának egy részét vegyi anyagok formájában visszanyerik és azokat újra felhasználják, ezt a részt le kell vonni a felhasznált tüzelőanyag mennyiségéből, mielőtt az a) és b) pontban említett összhatásfok kiszámítását elvégeznék.

e)           A tagállamok a villamos energia/hő arányt az alacsonyabb kapacitású üzemmódban végzett kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia és hasznos hő arányaként is meghatározhatják az adott energiatermelő egység üzemeltetési adatainak felhasználásával.

f)            A tagállamok az a) és b) pont szerinti számítások céljából az egyévestől eltérő jelentéstételi időszakot is alkalmazhatnak.

II. RÉSZ: Az ezen irányelv hatókörébe tartozó kapcsolt energiatermelési technológiák

a)           Gázturbinás erőmű kombinált ciklussal.

b)           Ellennyomású gőzturbina.

c)           Kondenzációs megcsapolásos (elvételes) gőzturbina.

d)           Gázturbinás erőmű.

e)           Belső égésű motor.

f)            Mikroturbinák.

g)           Stirlingmotorok.

h)           Üzemanyagcellák.

i)            Gőzgépek.

j)            Organikus „Rankine” ciklusok.

k)         Bármely egyéb típusú technológia vagy ezek kombinációja, amely a 2. cikk (19) bekezdésében megfogalmazott meghatározás alá tartozik.

III. RÉSZ: Részletes elvek

A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyiségének kiszámításához használandó általános elvek végrehajtása és alkalmazása során a tagállamok a 2008/952/EK határozattal[38] létrehozott részletes útmutatókat követik.

II. MELLÉKLET A kapcsolt energiatermelési folyamat hatásfokának meghatározására szolgáló módszer

A kapcsolt energiatermelés hatásfoka és a primerenergia-megtakarítás kiszámításához felhasznált értékek meghatározása az adott egység várható vagy tényleges, rendeltetésszerű használata során tapasztaltak alapján történik.

a)           Nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés

Ezen irányelv alkalmazásában a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek a következő követelményeknek kell megfelelnie:

– a kapcsolt energiatermelő egységekből származó kapcsolt energiatermelésnek a b) pont szerint számítva legalább 10 %-os primerenergia-megtakarítást kell elérnie a külön hőtermelésre, illetve külön villamosenergia-termelésre vonatkozó referenciaértékekhez képest,

– a primerenergia-megtakarítást biztosító, kapcsolt energiatermelő kis- és mikroegységek termelése nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek minősíthető.

b)           A primerenergia-megtakarítás számításának módja

Az I. melléklettel összhangban meghatározott kapcsolt energiatermelésből származó primerenergia-megtakarítás kiszámítását a következő képlet alapján kell elvégezni:

ahol:

PES a primerenergia-megtakarítás,

CHP Hη a kapcsolt energiatermelés hőtermelési hatásfoka, amelyet az éves hasznos hőtermelésnek a kapcsolt energiatermelésből származó hasznos hő és villamos energia előállítására felhasznált tüzelőanyag mennyiségével történő elosztásával lehet meghatározni,

Ref Hη a külön hőtermelés hatásfokának referenciaértéke,

CHP Eη a kapcsolt energiatermelésből származó villamosenergia-termelés hatásfoka, amelyet a kapcsolt energiatermelésből származó éves villamos energiának a kapcsolt energiatermelésből származó hasznos hő és villamos energia előállítására felhasznált tüzelőanyag mennyiségével történő elosztásával lehet meghatározni. Ha a kapcsolt energiatermelő egység mozgási energiát is előállít, a kapcsolt energiatermelésből származó éves villamos energia mennyiségét meg lehet növelni egy olyan kiegészítő értékkel, amely a mozgási energia mennyiségével egyenértékű villamos energiának felel meg. Ez a kiegészítő elem azonban nem jogosít fel arra, hogy az 10. cikk (10) bekezdésének megfelelően származási garanciát állítsanak ki.

Ref Eη a külön villamosenergia-termelés hatásfokának referenciaértéke.

c)           Az energiamegtakarítás alternatív számítási módszerrel történő kiszámítása

A tagállamok a kapcsolt hő- és villamos-, valamint mozgásienergia-termelésből származó primerenergia-megtakarítást az alábbi módon számíthatják ki anélkül, hogy az ugyanazon eljárásnak a nem kapcsolt energiatermelése keretében termelt hő és villamos energiarészek levonása érdekében az I. mellékletet alkalmaznák. Az ilyen termelést nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek lehet tekinteni, feltéve hogy az megfelel az e melléklet a) pontjában meghatározott hatásfok-követelményeknek, valamint ha a 25 MW-ot meghaladó teljesítményű kapcsolt energiatermelő egységek összhatásfoka nagyobb, mint 70 %. Mindazonáltal az ilyen termelés során a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyiségének származási garancia kiállítása céljából, illetve statisztikai célokból történő meghatározását az I. melléklettel összhangban kell végezni.

Amennyiben egy folyamat primerenergia-megtakarítását a fenti alternatív számítási módszerrel számítják ki, a primerenergia-megtakarítást az e melléklet b) pontjában ismertetett képlet alapján kell kiszámítani az alábbi behelyettesítésekkel: CHPHη helyett Hη és CHPEη helyett Eη, ahol:

Hη a folyamat hőtermelési hatásfoka, amelyet úgy határoznak meg, hogy az éves hőtermelést elosztják a hő és villamos energia előállításához felhasznált tüzelőanyaggal,

Eη a folyamat villamos energia hatásfoka, amelyet úgy határoznak meg, hogy az éves hőtermelést elosztják a hő és villamos energia előállításához felhasznált tüzelőanyaggal. Ha a kapcsolt energiatermelő egység mozgási energiát is előállít, a kapcsolt energiatermelésből származó éves villamos energia mennyiségét meg lehet növelni egy olyan kiegészítő értékkel, amely a mozgási energia mennyiségével egyenértékű villamos energiának felel meg. Ez a kiegészítő elem azonban nem jogosít fel arra, hogy az 10. cikk (10) bekezdésének megfelelően származási garanciát állítsanak ki.

d)           A tagállamok az e melléklet b) és c) pontja szerinti számítások elvégzéséhez az egyévestől eltérő más jelentéstételi időszakot is alkalmazhatnak.

e)           A mikroegységek esetében a primerenergia-megtakarításra vonatkozó számítást hiteles értékekre lehet alapozni.

f)            Hatásfok-referenciaértékek számítása külön hőtermelésre és villamosenergia-előállításra

Ezek az egységes hatásfok-referenciaértékek a vonatkozó tényezőkkel differenciált értékek mátrixából állnak, beleértve a létesítmény építésének évét, valamint a tüzelőanyag típusát is, és megfelelően dokumentált elemzésen kell alapulniuk, amely többek között figyelembe veszi a valóságos üzemi körülmények között végzett használatból származó adatokat, a tüzelőanyag-keveréket és az éghajlati tényezőket éppúgy, mint az alkalmazott kapcsolt energiatermelési technológiát.

A külön hőtermelésre és villamosenergia-előállításra vonatkozó, a b) pontban meghatározott képlettel összhangban számított hatásfok-referenciaértékek alakítják ki annak a külön hőtermelésnek és villamosenergia-előállításnak a működési hatásfokát, amelyek helyettesítésére a kapcsolt energiatermelési módszert szánják.

A hatásfok-referenciaértékeket a következő alapelvek szerint kell kiszámítani:

1.           A 2. cikk (24) bekezdésében meghatározott kapcsolt energiatermelő egységek esetében a külön villamosenergia-termeléssel való összehasonlítás alapja az az elv, hogy azonos tüzelőanyag-kategóriákat hasonlítanak össze.

2.           Az egyes kapcsolt energiatermelő egységeket az egység építésének évében a piacon rendelkezésre álló legjobb és gazdaságilag indokolható, külön hőtermelésre és villamosenergia-előállításra alkalmas technológiával hasonlítják össze.

3.           A 10 évnél régebbi kapcsolt energiatermelő egységek hatásfok-referenciaértékeit a 10 éves egységek referenciaértékeinek szintjén kell rögzíteni.

4.           A külön hőtermelésre és villamosenergia-előállításra vonatkozó hatásfok-referenciaértékeknek tükrözniük kell az egyes tagállamok közötti éghajlati eltéréseket.

III. MELLÉKLET Termékek, szolgáltatások és épületek közintézmények általi beszerzése során alkalmazandó energiahatékonysági követelmények

A termékeket, szolgáltatásokat vagy épületeket beszerző közintézmények:

a)           amennyiben valamely termék a 2010/30/EU irányelv vagy a 92/75/EGK irányelv végrehajtásáról szóló bizottsági irányelv értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozik, csak olyan termékeket szereznek be, amelyek megfelelnek a legmagasabb energiahatékonysági osztályba való tartozásra vonatkozó kritériumnak, a költséghatékonyság, a gazdasági megvalósíthatóság, a műszaki alkalmasság, valamint a verseny kellő érvényesülésének szempontját is figyelembe véve;

b)           amennyiben valamely, az a) pontba nem tartozó termék az ezen irányelv hatálybalépését követően, a 2009/125/EK irányelv értelmében elfogadott végrehajtási intézkedés hatálya alá tartozik, csak olyan termékeket szereznek be, amelyek megfelelnek az említett végrehajtási intézkedésben foglalt energiahatékonysági referenciaértékeknek;

c)           csak olyan, a 2006/1005/EK tanácsi határozat[39] hatálya alá tartozó irodai berendezéseket szereznek be, amelyek legalább az e határozathoz csatolt megállapodás C. mellékletében felsoroltakkal egyenértékű energiahatékonysági követelményeknek felelnek meg;

d)           csak olyan gumiabroncsokat szereznek be, amelyek megfelelnek az 1222/2009/EK rendeletben[40] meghatározott legmagasabb üzemanyag-hatékonysági osztályba történő besorolás kritériumainak. Ez a követelmény nem akadályozza meg a közintézményeket abban, hogy amennyiben azt biztonsági vagy közegészségügyi okok indokolják, a nedves tapadás vagy külső gördülési zaj szempontjából a legmagasabb osztályba tartozó gumiabroncsokat szerezzenek be;

e)           a szolgáltatási szerződésekre kiírt pályázataikban előírják, hogy a szóban forgó szolgáltatások nyújtása céljából a szolgáltatók csak az a)–d) pontokban említett követelményeknek megfelelő termékeket használhatnak a szolgáltatások nyújtásakor;

f)            csak olyan épületeket vásárolnak vagy bérelnek, amelyek megfelelnek legalább a 4. cikk (1) bekezdésében említett, az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek. Az e követelményeknek való megfelelőséget a 2010/31/EU irányelv 11. cikkében említett energiahatékonysági-tanúsítvány útján ellenőrzik.

IV. MELLÉKLET Egyes végfelhasználásra szánt tüzelőanyagok energiatartalma – átváltási táblázat[41]

Energiahordozó || kJ (nettó fűtőérték) || kgoe (nettó fűtőérték) || kWh (nettó fűtőérték)

1 kg koksz || 28500 || 0,676 || 7,917

1 kg kőszén || 17200 — 30700 || 0,411 — 0,733 || 4,778 — 8,528

1 kg barnaszénbrikett || 20000 || 0,478 || 5,556

1 kg fekete lignit || 10500 — 21000 || 0,251 — 0,502 || 2,917 — 5,833

1 kg barnaszén || 5600 — 10500 || 0,134 — 0,251 || 1,556 — 2,917

1 kg olajpala || 8000 — 9000 || 0,191 — 0,215 || 2,222 — 2,500

1 kg tőzeg || 7800 — 13800 || 0,186 — 0,330 || 2,167 — 3,833

1 kg tőzegbrikett || 16000 — 16800 || 0,382 — 0,401 || 4,444 — 4,667

1 kg fűtőolaj (nehézolaj) || 40000 || 0,955 || 11,111

1 kg könnyű fűtőolaj || 42300 || 1,010 || 11,750

1 kg motorbenzin (benzin) || 44000 || 1,051 || 12,222

1 kg paraffin || 40000 || 0,955 || 11,111

1 kg LPG (cseppfolyósított propán-bután gáz) || 46000 || 1,099 || 12,778

1 kg földgáz [1] || 47200 || 1,126 || 13,10

1 kg LNG (cseppfolyósított földgáz) || 45190 || 1,079 || 12,553

1 kg fa (25 %-os nedvességtartalmú) [2] || 13800 || 0,330 || 3,833

1 kg pellet/fabrikett || 16800 || 0,401 || 4,667

1 kg hulladék || 7400 — 10700 || 0,177 — 0,256 || 2,056 — 2,972

1 MJ származtatott hő || 1000 || 0,024 || 0,278

1 kWh villamos energia || 3600 || 0,086 || 1 [3]

Forrás: Eurostat.

[1]              93 % metán.

[2]              A tagállamok más értékeket is alkalmazhatnak attól függően, hogy mely fafajta a leginkább használatos az adott tagállamban.

[3]              Akkor alkalmazandó, amennyiben az energiamegtakarítást a primer energia viszonylatában számítják ki a végső energiafogyasztáson alapuló, alulról építkező módszer alkalmazásával. A kWh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítások esetében a tagállamok alapértelmezett 2,5-ös együtthatót alkalmazhatnak. A tagállamok eltérő együtthatót alkalmazhatnak, amennyiben azt meg tudják indokolni.

V. MELLÉKLET Energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszerek

1.         Rövid távú megtakarításokat célzó intézkedések

A következő intézkedések rövid távú megtakarításokat célzónak tekintendők:

a) energiahatékony kompakt fluoreszkáló villanykörték elosztása vagy beszerelése;

b) energiahatékony zuhanyfejek elosztása vagy beszerelése;

c) energiaauditok;

d) felvilágosító kampányok.

2.           Az energiamegtakarítás kiszámításának módja

Az energiamegtakarítás nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek keretében történő kiszámítása során figyelembe kell venni az intézkedések élettartamát. Amennyiben nincsenek meghatározva az élettartamra vonatkozó nemzeti értékek, a 4. pontban foglalt alapértelmezett értékek alkalmazandók.

A köteles felek az alábbi módszerek egyikét vagy mindegyikét használhatják az energiamegtakarítás 6. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában történő kiszámításához:

a)           műszaki becslések;

b)           mérés;

c)           a tagállamok által egyértelmű és megalapozott módon elfogadott standard értékek és élettartamok. A Bizottságot értesítik ezekről az értékekről. A Bizottság kérheti ezen értékek módosítását, amennyiben azok valószínűleg torzítanák a versenyt, vagy a 3. és 4. pontban foglalt alapértelmezett értékeknél alacsonyabb célokat tűznek ki;

d)           a 3. és 4. pontban foglalt alapértelmezett értékek és élettartamok, amennyiben nem állapítottak meg nemzeti standard értékeket és élettartamokat.

3.           A berendezések típusa szerinti európai alapértelmezett értékek

3.1. Háztartási gépek és készülékek

a) FAGYASZTÓK ÉS KOMBINÁLT HŰTŐSZEKRÉNYEK (ELKÜLÖNÜLŐ ÉRTÉKEK)

|| Kombinált hűtőszekrények || Fagyasztók

*A+ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 64 || 62

**A+ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 76 || 73

A++ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 129 || 123

A+++ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 193 || 185

b) FAGYASZTÓK ÉS KOMBINÁLT HŰTŐSZEKRÉNYEK (ÖSSZEVONT ÉRTÉKEK)

|| Fagyasztók és kombinált hűtőszekrények ||

*A+ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 64 ||

**A+ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 75 ||

A++ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 128 ||

A+++ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 191 ||

c) HÁZTARTÁSI MOSÓGÉPEK

*2013. november 30-ig ||

A+ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 26

A++ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 46

A+++ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 63

*2013. december 1-től ||

A++ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 20 ||

A+++ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 37 ||

*2013. december 1-től a legalább 4 kg előírt kapacitással rendelkező háztartási mosógépek esetében az energiahatékonysági mutató (EEI) kisebb, mint 59 (lásd az 1015/2010/EU bizottsági rendelet I. mellékletét).

d) HÁZTARTÁSI MOSOGATÓGÉPEK

**2013. november 30-ig ||

A+ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 37

A++ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 69

A+++ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 97

**2013. december 1-től ||

A++ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 32 ||

A+++ osztály: várható energiamegtakarítás (kWh/év) || 60 ||

**2013. december 1-től a legalább 11 terítékes előírt kapacitással rendelkező, valamint a 10 terítékes előírt kapacitással rendelkező és 45 cm-nél szélesebb háztartási mosogatógépek esetében az energiahatékonysági mutató (EEI) kisebb, mint 63 (lásd az 1016/2010/EU bizottsági rendelet I. mellékletét).

3.2.        Lakóépületek világítása

Egységenkénti energiamegtakarítás GLS[42] CFL-lel történő helyettesítése esetén:            16 kWh/év

Egységenkénti energiamegtakarítás GLS[43] LED-del történő helyettesítése esetén:           17 kWh/év

4.           Alapértelmezett élettartamok

A rendszerelemek cseréjén keresztül megvalósított energiahatékonyság-javító intézkedés || Alapértelmezett élettartam (év) ||

Vízmelegítő – kondenzációs || 20 ||

Vízmelegítő – átfolyós || 20 ||

Olaj- vagy gázkazán || 10 ||

Hőfokszabályozó berendezés || 15–20 ||

Hőfokszabályozó rendszer – központi || 15–25 ||

Hőfokszabályozó rendszer – helyiségenkénti || 15–25 ||

Fűtésszabályozás: szabályozószelepek, automatikus || 10 ||

Fogyasztásmérők || 10 ||

VI. MELLÉKLET Az egyéni energiafogyasztás mérésére és a tényleges fogyasztáson alapuló számlázás gyakoriságára vonatkozó minimumkövetelmények

1.           Az egyéni energiafogyasztás mérésére vonatkozó minimumkövetelmények

1.1.        Egyéni fogyasztásmérők

A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egyéni fogyasztásmérőt szerelnek fel, az csatlakozik egy olyan interfészhez, amely biztonságos kommunikációt tesz lehetővé a végső fogyasztó irányába, és amely útján a fogyasztásmérő magánjellegű mérési adatokat továbbíthat a végső fogyasztónak vagy egy általa megjelölt harmadik félnek.

Az interfész olyan magánjellegű információkat szolgáltat, amelyek segítségével a végső fogyasztó jobban ellenőrizni tudja saját energiafogyasztását, és amelyeket az esetleges későbbi elemzések céljára felhasználhat. Az ilyen információknak ki kell térniük legalább a jelenlegi fogyasztás (például kWh-ban, kJ-ban vagy m3-ben megadott) mértékére és a vonatkozó költségekre, és azokat olyan formában kell közölni, amely a fogyasztókat energiahatékonysági lépésre ösztönzi.

A nemzeti szabályozó hatóság biztosítja, hogy az interfész olyan nyilvános adatokat is szolgáltasson, amelyek segítségével a végső fogyasztó megtekintheti és használhatja az alkalmazandó időszakos díjszabásokat, beleértve a valós idejű és csúcsidőszaki árszabást és a csúcsidőn kívül nyújtott kedvezményeket.

Az interfészen keresztül továbbított magánjellegű adatok lehetőséget biztosítanak a végső fogyasztónak a (helyi valutában és kWh-ban, kJ-ban vagy m3-ben kifejezett) múltbeli fogyasztási szintjei megtekintésére az alábbi viszonylatokban:

a)           az elmúlt hét nap, naponként;

b)           az elmúlt hét egésze;

c)           az elmúlt hónap egésze;

d)           a megelőző év azonos hónapjának egésze;

e)           az elmúlt év egésze.

A háztartási számlákkal való összevethetőség érdekében a számlatörténeti időszakoknak meg kell egyezniük a számlázási időszakokkal.

A múltbeli fogyasztással kapcsolatos (az intelligens fogyasztásmérés kezdete óta bármely napra, hétre, hónapra, évre vonatkozó) kiegészítő információkat és a fogyasztó önellenőrzését lehetővé tevő más hasznos információkat (például az egyéni fogyasztás grafikusan ábrázolt tendenciáit, referenciainformációkat, az egyes szerződések kezdetétől számított összesített fogyasztást/megtakarítást/kiadásokat, az egyéni fogyasztás megújuló energiaforrásból származó részének arányát és a vonatkozó szén-dioxid-kibocsátáscsökkenést stb.) közvetlenül az interfészen vagy az interneten keresztül könnyen hozzáférhetővé kell tenni.

1.2.        Fűtési költségelosztók

A fűtési költségelosztókat könnyen olvasható kijelzővel kell ellátni, amely segítségével a végső fogyasztó megtekintheti az aktuális fogyasztási szintet és a múltbeli fogyasztási adatokat. A fűtési költségelosztó által kijelzett múltbeli időszakoknak egybe kell esniük a számlázási időszakokkal.

2.           A számlázásra vonatkozó minimumkövetelmények

2.1         A tényleges fogyasztáson alapuló számlázás gyakorisága

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a végső fogyasztók szabályozhassák saját energiafogyasztásukat, a tényleges fogyasztáson alapuló számlázást az alábbi gyakorisággal kell végezni:

a)           a villamosenergia-fogyasztás esetében havonta;

b)           a földgázfogyasztás esetében legalább kéthavonta. Amennyiben a földgázt egyedi fűtésre használják, a számlázás havonta történik;

c)           központi fűtés/hűtés esetében a fűtési/hűtési idényben havonta;

d)           a meleg víz számlázása esetében legalább kéthavonta.

A hőfogyasztás fűtési költségelosztók használatával történő mérésén alapuló számlázást a fűtési költségelosztó kijelzőjén leolvasható számokra vonatkozó magyarázatnak kell kísérnie, a fűtési költségelosztók standard jellemzőit véve figyelembe (EN 834).[44]

2.2.        A számlán feltüntetendő minimális információk

A tagállamok biztosítják, hogy a számlákon, szerződésekben, tranzakcióikban vagy az elosztóállomásokon adott nyugtákon vagy azokhoz csatoltan, világos, érthető módon a végső fogyasztók rendelkezésére bocsássák az alábbi információkat:

(a)          a tényleges aktuális árak és a tényleges energiafogyasztás;

(b)          a fogyasztó aktuális energiafogyasztásának és az előző év ugyanezen időszakában mért fogyasztásnak az összehasonlítása, lehetőleg grafikus formában;

(c)          egy átlagos normál vagy viszonyítási alapként figyelembe vett, ugyanazon felhasználói kategóriába tartozó energiafelhasználóval történő összehasonlítás;

(d)          a végső fogyasztói szervezetek, energiaügynökségek vagy egyéb hasonló szervek kapcsolatfelvételhez szükséges adatai, beleértve a weboldalak címeit is, ahol hozzáférhetők a rendelkezésre álló energiahatékonyságot javító intézkedésekre, az összehasonlításhoz használható végfelhasználói profilokra és az energiafelhasználó berendezések objektív, részletes műszaki leírására vonatkozó információk.

2.3         A számlákhoz csatolva a végső fogyasztóval közölt, energiahatékonyságot célzó tanácsok és egyéb visszajelzések

Az energiaelosztók, az elosztói rendszerüzemeltetők és a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások a szerződések és szerződésmódosítások megküldésekor, a fogyasztóknak küldött számlákon, illetve az egyéni fogyasztókat megszólító internetes oldalakon keresztül világos és érthető módon közlik a fogyasztóikkal a független fogyasztói tanácsadó központok, energiaügynökségek vagy hasonló intézmények elérhetőségeit (beleértve azok internetes címét is), amelyeken a fogyasztók tanácsot kérhetnek a lehetséges energiahatékonysági intézkedésekről, az energiafogyasztásukra vonatkozó referenciaértékekről és az energiát használó készülékek fogyasztáscsökkentést eredményező műszaki specifikációiról.   

VII. MELLÉKLET A fűtés és hűtés hatékonyságának megtervezése

1.           A 10. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti fűtési és hűtési tervek a következőket tartalmazzák:

a)      a fűtési és hűtési igény leírása;

b)      ezen igény elkövetkezendő tíz évben várható változásának előrejelzése, különös figyelemmel az épületekkel összefüggő, valamint a különböző ipari ágazatokban felmerülő igények alakulására;

c)      az ország térképe az alábbiak megjelölésével:

i.        fűtési és hűtési keresleti pontok, beleértve az alábbiakat:

– legalább 30 %-os beépítettségi arányú települések és városhalmazok;

– 20 GWh-t meghaladó teljes éves fűtési/hűtési igényű ipari övezetek;

ii.       meglévő és tervezett távfűtési/távhűtési infrastruktúra;

iii.      potenciális fűtési és hűtési elosztópontok, beleértve az alábbiakat:

– 20 GWh-t meghaladó teljes éves villamosenergia-termelést biztosító villamosáram-termelő létesítmények;

– hulladék-égetőművek;

– meglévő és tervezett, a VII. melléklet szerint osztályozott kapcsolt energiatermelő létesítmények, valamint távfűtési létesítmények;

d)      a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel (beleértve a lakossági kapcsolt energiatermelő mikroegységeket), valamint távfűtéssel/távhűtéssel kielégíthető fűtési és hűtési igény meghatározása;

e)      a kiegészítő nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelési potenciál meghatározása, beleértve a meglévő termelő és ipari létesítmények vagy más hulladékhőt termelő létesítmények felújítását és újak építését is;

f)       az e) pontban leírt potenciálnak a d) pontban leírt igény kielégítése céljából történő realizálásához 2020-ig, illetve 2030-ig elfogadandó intézkedések, köztük az alábbiak:

i.        a kapcsolt energiatermelésnek a fűtő- és hűtőenergia-előállításon, valamint a villamosenergia-termelésen belüli részaránya növelését célzó intézkedések;

ii.       olyan hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra kifejlesztését célzó intézkedések, amely kompatibilis a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés fejlesztésével, valamint a hulladékenergiából és megújuló energiaforrásokból származó energiából előállított fűtő- és hűtőenergia alkalmazásával;

g)      a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés részaránya és a 2004/8/EK irányelv értelmében meghatározott potenciál és elért előrehaladás;

h)      a szükséges primerenergia-megtakarítás becslése;

i)       a fűtéshez és hűtéshez nyújtandó esetleges állami támogatási intézkedésekre vonatkozó becslés, a vonatkozó éves költségvetéssel és a potenciális támogatási elem meghatározásával. Ez nem okozhatja az állami támogatások értékelése céljából az állami támogatási rendszerekről szóló külön értesítésre vonatkozó kötelezettség sérelmét.

2.           A terv megfelelő mértékben regionális vagy helyi tervek összességéből is állhat.

3.           A városi területfejlesztési terveket úgy kell kialakítani, hogy:

a)      a hulladékhőt előállító új, hő alapú villamosenergia-termelő létesítmények és ipari üzemek olyan helyszínen épüljenek fel, ahol a rendelkezésre álló hulladékhő a lehető legnagyobb arányban visszanyerhető a meglévő vagy várható hűtési és fűtési igény kielégítésére;

b)      az új lakóövezetek vagy a termelési folyamataik során hőt fogyasztó új ipari üzemek olyan helyszínen épüljenek fel, ahol hőigényük lehető legnagyobb részét a rendelkezésre álló hulladékhőből lehet fedezni, a nemzeti fűtési és hűtési tervekben foglaltak szerint. A fűtési és hűtési kereslet és kínálat optimális összehangolása érdekében a területfejlesztési tervekben előnyben kell részesíteni több ipari létesítmény egymás közelében történő elhelyezését;

c)      a hulladékhőt előállító hő alapú villamosenergia-termelő létesítményeket, ipari üzemeket, hulladék-égetőműveket és más hulladékból energiát előállító üzemeket csatlakoztatni kell a helyi távfűtési/távhűtési hálózatra;

d)      az új lakóövezeteket vagy a termelési folyamataik során hőt fogyasztó új ipari üzemeket csatlakoztatni kell a helyi távfűtési/távhűtési hálózatra.

VIII. MELLÉKLET Hőalapú villamosenergia-termelő és ipari létesítmények elhelyezésére vonatkozó iránymutatások

1. A hő alapú villamosenergia-termelő létesítmények elhelyezése a 10. cikk (3) és (6) bekezdése szerint

A C oszlopban megadott kapacitású, létező vagy potenciális hőkeresleti pontok megléte esetén az erőművet az A oszlopban megadott vonatkozó távolságon belül kell elhelyezni. Potenciális hőkeresleti pont alatt olyan helyszín értendő, amely esetében igazolható, hogy ott – például távfűtési hálózat kiépítésével – ésszerűen hőkeresleti pont létesíthető. Ahol például standard becslési technikák alkalmazásával igazolható a 15 MW/km2-t meghaladó összesített hőterhelés megléte, az a helyszín hőkeresleti pontnak tekintendő. Az ilyen összekapcsolható négyzetkilométerenkénti hőterhelések végösszege tekintendő az ilyen hőkeresleti pontok kapacitásigényének.

Az A távolság a vezeték azon nyomvonalát (tehát nem egyenes vonalat) jelzi, amely mentén a gépészeti szakértők standard becslési technikák – például mennyiségfelmérés –alkalmazásával megvalósíthatónak ítélik az adott méretű vízvezető cső mérsékelt költségek melletti megépítését. Ez kizárja olyan akadályok meglétét, mint hegységek, városközpontok, folyókon vagy tengereken keresztüli bonyolult átvezetések stb.

A || B || C

A javasolt villamosenergia-termelő létesítmény és a hőkeresleti pont közötti legnagyobb távolság || Az erőmű villamosenergia-termelő kapacitása || A hőkeresleti pont becsült éves fogyasztása

< 100 km || > 1999* MWe || > 7500 TJ/év

< 65 km || > 500 || > 1875 TJ/év

< 15 km || > 20 MW || > 50 TJ/év

*Az új erőmű jellemzően 90 %-os terhelési tényezővel működik.

2. Az ipari hulladékhőforrások elhelyezése a 10. cikk (8) bekezdése szerint

A || B || C

A javasolt ipari létesítmény és a hőkeresleti pont közötti legnagyobb távolság || Kapacitás || A hőkeresleti pont becsült éves fogyasztása

< 75 km || > 75 MW (60–70 %-os terhelés mellett) || > 1600 TJ/év

< 60 km || > 50 MW 60 %-os terhelési tényező mellett || > 1000 TJ/év

< 25 km || > 50 MW (> 85 % terhelési tényező) || > 400 TJ/év

< 15 km || > 20 MW || > 100 TJ/év

IX. MELLÉKLET A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia származási garanciája

a)           A tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítása érdekében, hogy

i.        a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia származási garanciája:

– lehetővé tegye a termelők számára annak igazolását, hogy az általuk értékesített villamos energia nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származik, és azt a villamosenergia-termelő kérésére e célból kiállítsák;

– pontos, megbízható és csalás ellen védett legyen;

– kiadása, átruházása és törlése elektronikus úton történjen;

ii.       egyazon nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó energiaegységet csak egyszer vegyenek figyelembe.

b)           A 10. cikk (7) bekezdésében említett származási garanciának legalább az alábbi információkat kell tartalmaznia:

– az energiatermelő létesítmény neve, helye, típusa és (hő- és villamosenergia-) kapacitása;

– a termelési időpontok és helyszínek;

– a villamosenergia-termelés tüzelőanyag-forrásának alsó (nettó) fűtőértéke;

– a villamos energiával együtt termelt hő mennyisége és felhasználása;

– a garancia tárgyát képező, a II. melléklet szerinti nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamosenergia-mennyiség;

– a II. melléklettel összhangban, a II. melléklet f) pontjában feltüntetett egységes hatásfok-referenciaértékek alapján kiszámított primerenergia-megtakarítás;

– az erőmű névleges villamosenergia- és hő-termelési hatásfoka;

– annak megjelölése, hogy a létesítmény részesült-e beruházási támogatásban és ha igen, milyen mértékben;

– annak megjelölése, hogy az energiaegység valamely nemzeti támogatási rendszer kedvezményezettje volt-e és ha igen, milyen típusú volt ez a rendszer és milyen mértékű a támogatás;

– a létesítmény üzembe helyezésének dátuma; és

– a kiállítás dátuma és országa és az egyedi azonosító szám.

A származási garancia szabványos mérete 1 MWh, ami az állomás határánál mért és a hálózatba betáplált nettó villamosenergia-mennyiségnek felel meg.

X. MELLÉKLET Az energiaátalakító létesítmények energiahatékonysági adatait rögzítő nyilvántartás

A 11. cikkben említett éves nyilvántartások a következőket tartalmazzák:

a)           a legalább 50 MW névleges bemenő hőteljesítményű, csak villamos energiát termelő létesítmények név nélküli felsorolása, minden egyes tétel mellett az alábbiak megjelölésével:

– a létesítmény éves átlagos elektromos teljesítménye (MWe) és teljes névleges bemenő hőteljesítménye (MWth);

– adott esetben az éves átlagos elsődlegestüzelőanyag- és tüzelőanyagkeverék-fogyasztás;

– az erőmű típusa és a létesítményben alkalmazott technológia;

– a tervezett hatékonyság és annak feltételei;

– az üzemeltetés megkezdésének időpontja;

– a legutolsó jelentős felújítás időpontja;

– éves átlagos üzemóraszám;

– éves átlagos nettó működési hatékonyság.

b)           a legalább 50 MW névleges bemenő hőteljesítményű, csak hőenergiát termelő létesítmények név nélküli felsorolása, minden egyes tétel mellett az alábbiak megjelölésével:

– a létesítmény éves átlagos hőteljesítménye és teljes névleges bemenő hőteljesítménye (MWth);

– adott esetben az éves átlagos elsődlegestüzelőanyag- és tüzelőanyagkeverék-fogyasztás;

– az erőmű típusa és a létesítményben alkalmazott technológia;

– a tervezett hatékonyság és annak feltételei;

– a hőterhelés konfigurációja;

– az üzemeltetés megkezdésének időpontja;

– a legutolsó jelentős felújítás időpontja;

– éves átlagos üzemóraszám;

– éves átlagos nettó működési hatékonyság.

c)           a legalább 50 MW névleges bemenő hőteljesítményű kapcsolt energiatermelő létesítmények név nélküli felsorolása, minden egyes tétel mellett az alábbiak megjelölésével:

– a létesítmény éves átlagos elektromos és hőteljesítménye (MWe és MWth) és teljes névleges bemenő hőteljesítménye (MWth);

– adott esetben az éves átlagos elsődlegestüzelőanyag- és tüzelőanyagkeverék-fogyasztás az egységes referenciaértékek megállapításáról szóló 2007/74/EK határozattal összhangban;

– az erőmű típusa és a létesítményben alkalmazott technológia a VII. melléklettel összhangban;

– a tervezett hatékonyság és annak feltételei;

– a tervezett hatékonyság csak villamosenergia- és csak hőtermelés esetén;

– éves átlagos hő-/villamos energia arány;

– az üzemeltetés megkezdésének időpontja;

– a legutolsó jelentős felújítás időpontja;

– éves átlagos üzemóraszám;

– éves átlagos nettó működési hatékonyság.

d)           az ásványolaj és gáz finomításával foglalkozó létesítmények név nélküli felsorolása, minden egyes tétel mellett az alábbiak megjelölésével:

– a létesítmény éves átlagos energiabevitele (MWth);

– a létesítmény éves átlagos energiateljesítménye (a tüzelőanyag-keverék energiatartalma, MWth);

– a betáplált alapanyag éves átlagos mennyisége;

– az erőmű típusa és a létesítményben alkalmazott technológia;

– a tervezett (elméleti) hatékonyság;

– az üzemeltetés megkezdésének időpontja;

– a legutolsó jelentős felújítás időpontja;

– éves átlagos üzemóraszám;

– éves átlagos nettó működési hatékonyság.

XI. MELLÉKLET Az energetikai szabályozó hatóságok által előírt vagy jóváhagyott energiahálózati szabályzatokra és hálózati díjszabásokra vonatkozó energiahatékonysági kritériumok

1.           A hálózati díjszabás megfelelően tükrözi a hálózatokon a kereslet oldali intézkedések és kereslet oldali válaszintézkedések, valamint az elosztott generált energiamennyiség útján elért villamosenergia- és költségmegtakarítást, beleértve a szállítás vagy a hálózati beruházások költségének csökkentésén és a hálózat optimálisabb működésén keresztül elért megtakarításokat is.

2.           A hálózati szabályzatok és díjszabások lehetővé teszik a hálózatüzemeltetők számára rendszerszintű szolgáltatások nyújtását és rendszerszintű díjak szabását a kereslet oldali válaszintézkedések, a kereslet oldali gazdálkodás és a villamosenergia-termelés szervezett villamosenergia-piacon történő megosztása tekintetében, különös tekintettel az alábbiakra:

a)      a végső fogyasztók általi terhelésnek a csúcsidőről a csúcsidőn kívülre tolódása, figyelembe véve a megújuló energia, a kapcsolt energiatermelésből származó energia és a megosztott villamosenergia-termelés rendelkezésre állását;

b)      a kiszolgált fogyasztók kereslet oldali válaszintézkedései (áramfejlesztők) útján elért energiamegtakarítás;

c)      az energetikai szolgáltatók által tett energiahatékonysági intézkedések útján elért igénycsökkenés, beleértve az energetikai szolgáltató vállalkozásokat is;

d)      a termelési források alacsonyabb feszültségszinten történő összekapcsolása és elosztása;

e)      a fogyasztási helyhez a közelebb elhelyezkedő termelési források hozzákapcsolása; és

f)       az energia tárolása.

E rendelkezés értelmezésében a „szervezett villamosenergia-piac” kifejezés magában foglalja a bármely időkeretben energiával, kapacitással, kiegyensúlyozással és járulékos szolgáltatásokkal kereskedő tőzsdén kívüli piacokat és villamosenergia-tőzsdéket is, beleértve a határidős, a következő napra vonatkozó és a napon belüli piacokat is.

3.           A végső fogyasztók általi kereslet oldali válaszintézkedéseket célzó dinamikus árszabást támogató hálózati díjszabásokat kell biztosítani, többek között az alábbiakat:

a)      a használat időpontján alapuló díjszabást;

b)      a kritikus csúcsidőszakokra vonatkozó árszabást;

c)      valós idejű árszabást; valamint

d)      csúcsidőn kívül nyújtott kedvezményeket.

XII. MELLÉKLET A szállításirendszer-üzemeltetőkre és elosztórendszer-üzemeltetőkre alkalmazandó energiahatékonysági követelmények

A szállításirendszer- és elosztórendszer-üzemeltetők:

a)      megalkotják és nyilvánosságra hozzák saját szabályzatukat az újonnan belépő, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó energiát előállító energiatermelőknek az összekapcsolt hálózatba történő bekapcsolásához szükséges műszaki átalakítások (pl. hálózati csatlakozások és a hálózat megerősítése, a hálózat működésének javítása) költségeinek viselésére és megosztására, valamint a hálózati szabályzat megkülönböztetésmentes végrehajtására vonatkozóan;

b)      az újonnan belépő, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó energiát előállító, a rendszerre csatlakozni kívánó energiatermelők számára biztosítják a szükséges átfogó tájékoztatást, beleértve az alábbiakat:

i.        átfogó, részletes becslés a csatlakozással kapcsolatos költségekről;

ii.       a hálózathoz való csatlakozás iránti kérelem fogadásának és feldolgozásának ésszerű és pontos menetrendje;

iii.      a hálózathoz való javasolt csatlakozás ésszerű, előirányzott menetrendje. A hálózathoz történő csatlakozás teljes folyamata legfeljebb 12 hónapot vehet igénybe;

c)      szabványosított és egyszerűsített eljárások bevezetése a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó megosztott energiát előállító energiatermelők hálózathoz történő csatlakozásának megkönnyítésére.

Az a) pontban említett szabályzat objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételekre épül, különös tekintettel valamennyi olyan költségre és haszonra, amely az új termelőknek a hálózatra történő rákapcsolásával függ össze. A szabályzat többfajta hálózati kapcsolatot is meghatározhat.

XIII. MELLÉKLET A közszférával kötendő, energiahatékonyságra vonatkozó szerződések minimális tartalma

· A végrehajtandó hatékonysági intézkedések egyértelmű és átlátható felsorolása.

· A szerződésben foglalt intézkedések végrehajtása révén várható garantált megtakarítás.

· A szerződés időtartama és mérföldkövei, valamint tárgyi és időbeni felmondási feltételei.

· Az egyes szerződő felek kötelezettségeinek egyértelmű és átlátható felsorolása.

· Az elért megtakarítások megállapításának referenciaidőpontja(i).

· Az egyes intézkedések végrehajtása érdekében szükséges lépések és a kapcsolódó költségek egyértelmű és átlátható felsorolása.

· A szerződésben foglalt intézkedések teljes körű végrehajtására és a projekt során végzett mindennemű módosítás dokumentálására vonatkozó kötelezettség.

· A harmadik felek (alvállalkozók) bevonását szabályozó rendelkezések.

· A projekt pénzügyi vonzatainak egyértelmű és átlátható bemutatása és az elért pénzügyi megtakarítások két fél közötti megoszlása és elosztása (azaz a szolgáltató jutalmazása).

· Az elért garantált megtakarítások mérésére és ellenőrzésére, a minőségellenőrzésre és a garanciákra vonatkozó, egyértelmű és átlátható rendelkezések.

· A keretfeltételekben bekövetkező, a szerződés tartalmát és kimenetelét befolyásoló változások (például az energiaárak, a létesítmények használata intenzitásának változása) kezelésére irányuló eljárásokat tisztázó rendelkezések.

· Az egyes szerződő felek kötelezettségeinek részletes leírása.

XIV. MELLÉKLET A jelentéstétel általános kerete

1. RÉSZ:         Az éves jelentések általános kerete

A 19. cikk (1) bekezdésében említett éves jelentések szolgálnak alapul a 2020. évi nemzeti célelőirányzatok felé történő előrehaladás nyomon követéséhez. A tagállamok biztosítják, hogy a jelentések tartalmazzák legalább a következő információkat:

a)      az alábbi megelőző évi mutatókra vonatkozó becslés:

i.        a 2. cikk (2) bekezdésében említett primerenergia-fogyasztás,

ii.       a teljes végső  energiafogyasztás,

iii.      az ágazatonkénti végső energiafogyasztás:

· ipar,

· közlekedés (megosztva a személyszállítás és a teherszállítás között),

· háztartások,

· szolgáltatások,

iv.      a szektoronkénti bruttó hozzáadott érték:

· ipar,

· szolgáltatások,

v.       az egy háztartásra jutó felhasználható jövedelem,

vi.      a bruttó hazai termék (GDP),

vii.     a hőtermelésből származó villamosenergia-termelés,

viii.     a hőenergia-termelésből származó hőtermelés,

ix.      a hőtermelés során felhasznált tüzelőanyag,

x.       utaskilométer (pkm),

xi.      tonnakilométer (tkm),

xii.     népesség.

Azon ágazatok vonatkozásában, amelyek energiafogyasztása azonos szinten marad vagy nő, a tagállamok elemzik ennek a jelenségnek az okait, és értékelésüket csatolják a becslésekhez;

b)      beszámoló a megelőző évben végrehajtott olyan jelentősebb jogalkotási és nem jogalkotási intézkedésekről, amelyek hozzájárulnak a 2020. évi átfogó nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok teljesítéséhez;

c)      az érintett tagállam közintézményeinek tulajdonában lévő, 250 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű épületek teljes olyan alapterülete, amely a jelentés esedékessége szerinti év január 1-jén nem felel meg 4. cikk (1) bekezdésében említett, energiahatékonyságra vonatkozó követelményeknek;

d)      az érintett tagállam közintézményeinek tulajdonában lévő épületek teljes olyan alapterülete, amelyet a megelőző évben felújítottak;

e)      a 6. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek, illetve a 6. cikk (9) bekezdésének alkalmazásával elfogadott alternatív intézkedések révén elért energiamegtakarítás.

Az első jelentés magában foglalja a 3. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti célelőirányzatot is.

2. RÉSZ:         A kiegészítő jelentések általános kerete

A 19. cikk (2) bekezdésében említett jelentések keretet biztosítanak a nemzeti energiahatékonysági stratégiák kidolgozásához.

A jelentések kitérnek a jelentősebb energiahatékonyság-javító intézkedésekre és a várható, illetve elért energiamegtakarításokra, beleértve az energiaellátás, -továbbítás és -elosztás, valamint az energia végfelhasználása terén elért megtakarításokat is. A tagállamok biztosítják, hogy a jelentések tartalmazzák legalább a következő információkat:

1.         Célelőirányzatok és stratégiák

–            A 3. cikk (1) bekezdésében előírt 2020. évi nemzeti energiahatékonysági célelőirányzat.

–            A 2006/32/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt nemzeti indikatív energiamegtakarítási célelőirányzat.

–            A teljes gazdaságra vagy különös ágazatokra vonatkozó egyéb meglévő energiahatékonysági célelőirányzatok.

2.         Intézkedések és energiamegtakarítás

A jelentések információkat közölnek az ezen irányelv fő elemeinek végrehajtása céljából elfogadott vagy a tervek szerint elfogadandó intézkedésekről és az azokkal összefüggő megtakarításokról.

a)         Primerenergia-megtakarítás

A jelentések felsorolják az összes gazdasági ágazatban a primerenergia-megtakarítás érdekében tett jelentős intézkedéseket és fellépéseket. Minden egyes intézkedés vagy intézkedés-, illetve fellépéscsomag esetében meg kell adni a 2020-ra vonatkozó várható megtakarítások, valamint a jelentéstétel időpontjáig elért megtakarítások mértékét.

Amennyiben ilyen rendelkezésre áll, meg kell adni az intézkedések egyéb hatásaival, illetve előnyeivel (az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, a levegő minőségének javulása, munkahelyteremtés stb.) kapcsolatos információkat és a végrehajtás költségvetését is.

b)         Teljes energiamegtakarítás

Az első és második kiegészítő jelentésnek tartalmaznia kell a 2006/32/EK irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt teljes energiamegtakarítási célelőirányzat teljesítésével összefüggő eredményeket. Ha nem áll rendelkezésre az intézkedésenkénti megtakarításokkal kapcsolatos számítás vagy becslés, az intézkedések (vagy intézkedéskombinációk) következtében elért ágazatonkénti energiafogyasztás-csökkenést kell feltüntetni.

Az első és második jelentésnek ezenkívül be kell mutatnia az energiamegtakarítások kiszámításához használt mérési, illetve számítási módszertant is. Ha az „ajánlott módszertant”[45] alkalmazzák, arra a jelentésnek hivatkoznia kell.

3.         Az ezen irányelv rendelkezéseivel összefüggő különös információk

3.1.      Közintézmények (4. cikk)

A kiegészítő jelentések tartalmazzák a 4. cikk (3) bekezdésével összhangban energiahatékonysági tervet kidolgozó közintézmények felsorolását.

3.2.      Az energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségek (6. cikk)

A kiegészítő jelentések tartalmazzák a IV. melléklettel összhangban megválasztott nemzeti együtthatókat.

Az első kiegészítő jelentés tartalmazza a 6. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti rendszer, illetve a 6. cikk (9) bekezdésének alkalmazásával elfogadott alternatív intézkedések rövid leírását.

3.3.      Energiaauditok és energiagazdálkodási rendszerek (7. cikk)

A kiegészítő jelentések tartalmazzák:

a)           a megelőző hároméves időszakban végzett energiaauditok számát;

b)           a megelőző hároméves időszakban a nagyvállalatoknál végzett energiaauditok számát;

c)           a tagállam területén található nagyvállalatok számát, azok számának feltüntetésével, amelyekre a 7. cikk (3) bekezdése alkalmazandó.

3.4.      A hatékony fűtés és hűtés előmozdítása (10. cikk)

A kiegészítő jelentések tartalmazzák a 10. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti fűtési és hűtési terv végrehajtása terén elért előrehaladás értékelését.

3.5.        Energiaátalakítás (11. cikk)

–            A kiegészítő jelentések tartalmazzák a 11. cikkben említett adatnyilvántartások nem bizalmas jellegű összefoglalóját, a X. mellékletben előírt követelményekkel összhangban.

3.6.        Energiaátvitel és -elosztás (12. cikk)

–            Az első kiegészítő jelentés és az ezután tízévente esedékes következő jelentések tartalmazzák a 12. cikk (2) bekezdésében említett, a gáz- és villamosenergia-infrastruktúra energiahatékonysági potenciáljáról szóló terveket.

3.7.      Tanúsítási rendszerek rendelkezésre állása (13. cikk)

A kiegészítő jelentések tartalmazzák az energetikai szolgáltatásokat, energiaauditokat és energiahatékonyságot javító intézkedéseket nyújtó szervezetek számára hozzáférhető tanúsítási rendszerekre vagy egyenértékű képesítési rendszerekre vonatkozó információkat.

3.8.      Energetikai szolgáltatások (14. cikk)

A kiegészítő jelentések tartalmazzák az azon internetes oldalra mutató hiperhivatkozást, ahol elérhetők az energetikai szolgáltatók 14. cikkben említett nemzeti jegyzékei és nyilvántartásai.

3.9.      Az energiahatékonyság előmozdítását célzó egyéb intézkedések (15. cikk)

Az első kiegészítő jelentés tartalmazza a 15. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések jegyzékét.

XV. MELLÉKLET Megfelelési táblázat

2006/32/EK irányelv || Ez az irányelv

1. cikk || 1. cikk

2. cikk || 1. cikk

3. cikk, a) pont || 1. cikk, 1. pont

3. cikk, b) pont || --

3. cikk, c) pont || --

3. cikk, d) pont || --

-- || 2. cikk, 2. pont

3. cikk, e) pont || 2. cikk, 3. pont

3. cikk, f) pont || --

3. cikk, g) pont || --

3. cikk, h) pont || --

3. cikk, i) pont || --

-- || 2. cikk, 4. pont

-- || 2. cikk, 5. pont

-- || 2. cikk, 6. pont

3. cikk, j) pont || 2. cikk, 13. pont

3. cikk, k) pont || --

3. cikk, l) pont || 2. cikk, 12. pont

3. cikk, m) pont || --

3. cikk, n) pont || 2. cikk, 10. pont

3. cikk, o) pont || 2. cikk, 7. pont

3. cikk, p) pont || 2. cikk, 8. pont

3. cikk, q) pont || 2. cikk, 9. pont

3. cikk, r) pont || --

3. cikk, s) pont || --

-- || 2. cikk, 11. pont

-- || 2. cikk, 14. pont

-- || 3. cikk

4. cikk || --

5. cikk || 4. cikk, 5. cikk

6. cikk, (1) bekezdés a) pont || 6. cikk, (6) bekezdés b) és c) pont

6. cikk, (1) bekezdés b) pont || 6. cikk, (7) bekezdés

6. cikk, (2) bekezdés || 6. cikk (1), (2), (3), (4), (5), (6) bekezdés a) pontja, (8), (9) és (10) bekezdés

7. cikk, (1) bekezdés || --

7. cikk, (2) bekezdés || 15. cikk, (1) bekezdés, utolsó francia bekezdés

7. cikk, (3) bekezdés || --

8. cikk || 13. cikk, (1) bekezdés

-- || 13. cikk, (2) bekezdés

9. cikk, (1) bekezdés || --

9. cikk, (2) bekezdés || 14. cikk, b), c) és e) pont

10. cikk, (1) bekezdés || 12. cikk, (4) bekezdés

10. cikk, (2) bekezdés || 12. cikk, (3) bekezdés

11. cikk || --

12. cikk, (1) bekezdés || 7. cikk, (1) bekezdés

12. cikk, (2) bekezdés || --

-- || 7. cikk, (2) bekezdés

12. cikk, (3) bekezdés || 7. cikk, (3) bekezdés

13. cikk, (1) bekezdés || 8. cikk, (1) bekezdés

13. cikk, (2) bekezdés || 8. cikk, (2) bekezdés

-- || 9. cikk

-- || 11. cikk

-- || 12. cikk, (1) és (2) bekezdés

-- || 14. cikk, a) és d) pont

-- || 15. cikk, (1) bekezdés, a) és b) pont

-- || 15. cikk, (2) bekezdés

-- || 16. cikk

14. cikk, (1) és (2) bekezdés || 19. cikk, (1), (2), (3) bekezdés

14. cikk, (3) bekezdés || --

14. cikk, (4) és (5) bekezdés || 19. cikk, (4) és (5) bekezdés

-- || 17. cikk, (1) bekezdés

15. cikk, (1) bekezdés || 17. cikk, (2) bekezdés

15. cikk, (2) bekezdés || --

15. cikk, (3) bekezdés || --

15. cikk, (4) bekezdés || --

-- || 18. cikk

-- || 19. cikk, (7) bekezdés

-- || 19. cikk, (8) bekezdés

-- || 19. cikk, (9) bekezdés

-- || 19. cikk, (10) bekezdés

16. cikk || 20. cikk

17. cikk || 21. cikk

18. cikk || 22. cikk

19. cikk || 23. cikk

20. cikk || 24. cikk

I. melléklet || --

II. melléklet || IV. melléklet

III. melléklet || --

IV. melléklet || --

V. melléklet || --

VI. melléklet || III. melléklet

-- || V. melléklet

-- || VI. melléklet

-- || VII. melléklet

-- || VIII. melléklet

-- || IX. melléklet

-- || X. melléklet

-- || XI. melléklet

-- || XII. melléklet

-- || XIII. melléklet

-- || XIV. melléklet

-- || XV. melléklet

2004/8/EK irányelv || Ez az irányelv

1. cikk || 1. cikk

2. cikk || 1. cikk

3. cikk, a) pont || 2. cikk, 15. pont

3. cikk, b) pont || 2. cikk, 17. pont

3. cikk, c) pont || 2. cikk, 16. pont

3. cikk, d) pont || 2. cikk, 18. pont

3. cikk, e) pont || --

3. cikk, f) pont || --

3. cikk, g) pont || 2. cikk, 20. pont

3. cikk, h) pont || --

3. cikk, i) pont || 2. cikk, 19. pont

3. cikk, j) pont || --

3. cikk, k) pont || 2. cikk, 21. pont

3. cikk, l) pont || 2. cikk, 22. pont

3. cikk, m) pont || 2. cikk, 24. pont

3. cikk, n) pont || 2. cikk, 23. pont

3. cikk, o) pont || --

-- || 2. cikk, 25. pont

-- || 2. cikk, 26. pont

-- || 2. cikk, 27. pont

4. cikk, (1) bekezdés || II. melléklet, f) pont első francia bekezdés

-- || 10. cikk, (1)–(9) bekezdés

4. cikk, (2) bekezdés || 10. cikk, (10) bekezdés, harmadik francia bekezdés

4. cikk, (3) bekezdés || --

5. cikk || 10. cikk, (10) bekezdés, első és második francia bekezdés

6. cikk || --

7. cikk, (1) bekezdés || 10. cikk, (11) bekezdés

7. cikk, (2) bekezdés || --

7. cikk, (3) bekezdés || --

8. cikk || 12. cikk, (5) bekezdés

-- || 12. cikk, (6) bekezdés

-- || 12. cikk, (7) bekezdés

9. cikk || --

10. cikk, (1) és (2) bekezdés || --

10. cikk, (3) bekezdés || 19. cikk, (6) bekezdés

11. cikk || --

12. cikk || --

13. cikk || 17. cikk, (2) bekezdés

14. cikk || --

15. cikk || 22. cikk

16. cikk || --

17. cikk || 23. cikk

18. cikk || 24. cikk

I. melléklet || I. melléklet, II. rész

II. melléklet || I. melléklet, I. rész

-- || I. melléklet, III. rész

III. melléklet || II. melléklet

IV: melléklet || --

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS JAVASLATOKHOZ

1.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

1.1.        A javaslat/kezdeményezés címe

Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

1.2.        A tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)[46]

ENERGIA [32]

1.3.        A javaslat/kezdeményezés típusa

¨ A javaslat/kezdeményezés új intézkedésre irányul.

¨  A javaslat/kezdeményezés kísérleti projektet/előkészítő intézkedést követő új intézkedésre irányul.[47]

¨ A javaslat/kezdeményezés jelenlegi intézkedés meghosszabbítására irányul.

x A javaslat/kezdeményezés új intézkedésnek megfelelően módosított intézkedésre irányul.

1.4.        Célkitűzések

1.4.1.     A javaslat/kezdeményezés által érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzések

A javaslat az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiába illeszkedik. Közvetlenül hozzájárul a stratégia által kitűzött öt kiemelt cél egyikének megvalósításához, nevezetesen a 2020. évre vonatkozó 20%-os energiahatékonysági cél teljesítéséhez.

1.4.2.     Meghatározott célkitűzés(ek) és a tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

Meghatározott célkitűzés száma:

3. számú: Az Európai Unió energiafogyasztásának 20%-os csökkentése

4. számú: A megújuló energiaforrások előmozdítása és az energiahatékonyság növelése a közlekedés, a lakossági/szolgáltatási ágazat és az ipar területén a nem technológiai jellegű gátak felszámolása által („Intelligens energia – Európa” program)

A tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenységek:

3. számú: 32 04 03.

4. számú: 32 04 06.

1.4.3.     Várható eredmény(ek) és hatás

Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/az érintett célcsoportokra.

A javaslat kedvező hatással lesz az európai ellátásbiztonságra, hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez, továbbá kedvező hatást gyakorol a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés vonatkozásában is. Az energiamegtakarítás pénzügyi erőforrásokat szabadít fel, amelyeket a gazdaság más területén lehet újra beruházni, és amelyek segíthetnek a nyomás alatt lévő költségvetések helyzetének enyhítésében. Az egyes polgárok szintjén az energiahatékonyság az energiaszámlák csökkenését vonja magával. A javaslat olyan intézkedéseket is tartalmaz, amelyek megoldanák az energiaszegénység problémáját. Végezetül a kevesebb energiával megvalósított több termelés javítaná az uniós iparágak versenyképességét és vezető helyzetbe hozná őket az energiahatékony technológiák globális piacain.

1.4.4.     Az eredmények és hatások mutatói

Tüntesse fel a javaslat/kezdeményezés megvalósításának nyomon követését lehetővé tevő mutatókat.

E javaslat értelmében a tagállamoknak évente számos mutató alapján (például primerenergia-fogyasztás, tevékenységmutatók több ágazatban is, pl. ipari, lakossági és szolgáltatói, szállítási, energiaellátási ágazat, a közintézmények tulajdonában lévő, illetve egy adott évben felújított összes épület alapterülete) jelentést kell tenniük a Bizottságnak az irányelv végrehajtásában elért előrehaladásukról. A tagállamok mindemellett kötelesek háromévente különféle végrehajtási mutatók tekintetében jelentést benyújtani.

1.5.        A javaslat/kezdeményezés indokolása

1.5.1.     Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek)

A javaslat rövid távú célja az, hogy jelentősen hozzájáruljon a 2020. évre vonatkozó uniós energiahatékonysági célkitűzés eléréséhez és az Európa 2020 stratégia megvalósításához. Hosszú távú célkitűzése emellett az energiahatékonyságot javító intézkedések végrehajtása az Unióban a 2020 utáni időszakban.

1.5.2.     Az uniós részvételből adódó többletérték

Az Unió azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2020-ra 20%-os primerenergia-megtakarítást ér el, és ezt a célkitűzést felvette az Európa 2020 stratégia öt kiemelt célja közé is. A jelenlegi szakpolitikai keret [uniós] és tagállami szinten sem volt képes a meglévő energiamegtakarítási potenciál kiaknázására.

A javaslat által tárgyalt energiaügyi kihívások (az energiaellátás biztonsága, a fenntarthatóság és az éghajlatváltozás, valamint az Unió versenyképessége) az Unió egészét aggasztják, ezért uniós szintű kollektív válaszra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy összehangolt fellépésre kerüljön sor és a közös célkitűzések hatékonyabban valósuljanak meg.

1.5.3.     Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága

A jelenlegi energiahatékonysági keretek, azaz az energiaszolgáltatásokról szóló irányelv és a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv, amelyeket ez a javaslat hatályon kívül helyez, megengedő szövegezésük miatt nem voltak képesek teljesen kiaknázni a meglévő energiamegtakarítási potenciált. E javaslat célja, hogy a szöveg megerősítésével és érthetőségének fokozásával, valamint egyértelmű célkitűzések kijelölésével orvosolja a két irányelv hibáit és hiányosságait.

1.5.4.     Összhang és lehetséges szinergia egyéb pénzügyi eszközökkel

A javaslat szorosan kapcsolódik az Európa 2020 stratégiához és a stratégia erőforrás-hatékony Európára irányuló kiemelt kezdeményezéséhez. Összhangban áll a meglévő uniós éghajlati, energiaügyi és társadalmi szakpolitikákkal és kiegészíti azokat.

1.6.        Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

¨ A javaslat/kezdeményezés határozott időtartamra vonatkozik.

– ¨  A javaslat/kezdeményezés időtartama: ÉÉÉÉ [HH/NN]-tól/-től ÉÉÉÉ [HH/NN]-ig.

– ¨  Pénzügyi hatás: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig.

x A javaslat/kezdeményezés határozatlan időtartamra vonatkozik.

– A végrehajtás valószínűleg 2012-ben kezdődik a jogalkotási folyamat előrehaladásának függvényében,

– azt követően: rendes ütem.

1.7.        Tervezett irányítási módszer(ek)[48]

x Centralizált irányítás közvetlenül a Bizottság által.

¨ Centralizált irányítás közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

– ¨  végrehajtó ügynökségek

– ¨  a Közösségek által létrehozott szervek[49]

– ¨  tagállami közigazgatási/közfeladatot ellátó szervek

– ¨  az Európai Unióról szóló szerződés V. címe értelmében külön intézkedések végrehajtásával megbízott, a költségvetési rendelet 49. cikke szerinti vonatkozó jogalapot megteremtő jogi aktusban meghatározott személyek

¨ Megosztott irányítás a tagállamokkal.

¨ Decentralizált irányítás harmadik országokkal.

¨ Nemzetközi szervezetekkel közös irányítás (nevezze meg).

Egynél több irányítási módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban.

Megjegyzések

A javaslat végrehajtása nagyrészt a tagállamokra hárul. A Bizottság számos vizsgálatot és értékelést fog végezni, továbbá nyomon követi és (több együttműködési kezdeményezés, így például az összehangolt fellépési projekt révén) segíti a javaslat nemzeti szinten történő végrehajtását.

2.           IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

2.1.        A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

Ismertesse a rendelkezések gyakoriságát és feltételeit.

A tagállamoknak a következő jelentéseket kell benyújtaniuk: i. a bizonyos alapvető energiaügyi és végrehajtási mutatókra vonatkozó éves jelentés; valamint ii. az irányelv végrehajtására és a nemzeti energiahatékonysági intézkedésekre és stratégiákra vonatkozó szélesebb körű információkról szóló hároméves jelentés.

2.2.        Irányító és ellenőrző rendszer

2.2.1.     Felismert kockázat(ok)

Az irányelv végrehajtásához kapcsolódó kockázatokat a javaslatot kísérő végrehajtási tervben részletezik. A terv kitér mind az átültetési és a végrehajtási szakaszban rejlő kockázatokra, mind a belső és külső kockázatokra.

2.2.2.     Tervezett ellenőrzési mód(ok)

A végrehajtási terv korrekciós intézkedéseket irányoz elő a felismert kockázatok kezelésére. Ez magában foglalja többek között a tagállamokkal az összehangolt fellépés keretében vagy kétoldalúan folytatott megerősített párbeszédet és együttműködést, a megfelelési táblázatokra vonatkozó követelményeket, a nem megfelelés miatti szankciók létrehozását. Rendelkezik továbbá a nemzeti éves és hároméves jelentések Bizottság általi értékeléséről. A Bizottság ajánlásokat is közzétehet.

2.3.        A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket.

Ez a javaslat nincs hatással az Unió költségvetésének működési részére. Nem találtak kockázatot.

3.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

3.1.        A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

· Jelenlegi költségvetési kiadási tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Részvétel

Szám [Megnevezés…………………...……….] || diff./nem diff. előirányzat ([50]) || EFTA-országokból[51] || tagjelölt országokból[52] || harmadik országokból || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében

1A. || 32 04 03. [Az európai energiapolitikát és a belső energiapiacot támogató tevékenységek] || diff. || NEM || NEM || NEM || NEM

1A. || 32 04 06. [Versenyképességi és innovációs keretprogram – „Intelligens energia – Európa” program] || diff. || IGEN || IGEN || NEM || NEM

· Létrehozandó új költségvetési tételek – NEM

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Részvétel

Szám [Megnevezés...................................................] || diff./nem diff. előirányzat || EFTA-országokból || tagjelölt országokból || harmadik országokból || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében

|| [XX.YY.YY.YY.] || || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM

3.2.        A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

3.2.1.     A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

A JAVASLATOT A MEGLÉVŐ KÖLTSÉGVETÉS ALAPJÁN HAJTJÁK VÉGRE ÉS NEM LESZ HATÁSSAL A TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERETRE.

millió EUR (három tizedesjegyig)

A többéves pénzügyi keret fejezete: || Szám || [1A. fejezet]

Főigazgatóság: <ENER> || || || N. év[53] || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN

Ÿ Operatív előirányzatok || || || || || || || ||

Költségvetési tétel száma: 32 04 03. || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1) || 0,2 || 0,2 || 0,2 || 0,2 || 0,2 || 0,2 || 0,2 || 1,4

Kifizetési előirányzatok || (2) || 0,06 || 0,2 || 0,2 || 0,2 || 0,2 || 0,2 || 0,2 || 1,26

Költségvetési tétel száma: 32 04 06. || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || 4,8 || 4,8 || 4,8 || 4,8 || 4,8 || 4,8 || 4,8 || 33,6

Kifizetési előirányzatok || (2a) || 1,44 || 3,36 || 4,8 || 4,8 || 4,8 || 4,8 || 4,8 || 28,8

Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok[54] || || || || || || || ||

Költségvetési tétel száma: 32 01 04 06. || || (3) || || || || || || || ||

A DG <ENER> előirányzatai ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =1+1a +3 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 35,0

Kifizetési előirányzatok || =2+2a +3 || 1,5 || 3,56 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 30,06

Ÿ Operatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 35,0

Kifizetési előirányzatok || (5) || 1,5 || 3,56 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 30,06

Ÿ Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) || || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret <1A.> FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 35,0

Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || 1,5 || 3,56 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 30,06

Amennyiben a javaslat/kezdeményezés több fejezetet is érint:

Ÿ Operatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || (5) || || || || || || || ||

Ÿ Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) || || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 1–4. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN (Referenciaösszeg) || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 35,0

Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || 1,5 || 3,56 || 5 || 5 || 5 || 5 || 5 || 30,06

A többéves pénzügyi keret fejezete: || 5 || „Igazgatási kiadások”

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| || || N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN

Főigazgatóság: <ENER> ||

Ÿ Humánerőforrás || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 5,089

Ÿ Egyéb igazgatási kiadások || 0,086 || 0,086 || 0,086 || 0,086 || 0,086 || 0,086 || 0,086 || 0,602

<ENER> Főigazgatóság ÖSSZESEN || Előirányzatok || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 5,691

A többéves pénzügyi keret <5.> FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || (Összes kötelezettségvállalási előirányzat = Összes kifizetési előirányzat) || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 5,691

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| || || N. év[55] || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN

A többéves pénzügyi keret 1–5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || 5,813 || 5,813 || 5,813 || 5,813 || 5,813 || 5,813 || 5,813 || 40,691

Kifizetési előirányzatok || 2,313 || 4,373 || 5,813 || 5,813 || 5,813 || 5,813 || 5,813 || 35,751

3.2.2.     Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

– x A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után új operatív előirányzatok felhasználását (a kezdeményezés a jelenlegi pénzügyi keret részét képezi).

– ¨  A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív előirányzatok felhasználását vonja maga után:

Kötelezettségvállalási előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

Tüntesse fel a célkitűzéseket és a teljesítéseket ò || || || N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN

TELJESÍTÉSEK

Teljesítések típusa[56] || Teljesítés átlagos költsége || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma összesen || Összköltség

3. számú MEGHATÁROZOTT CÉLKITŰZÉS: Az Unió energiafogyasztásának 20%-os csökkentése a PRIMES 2007 2020-ra vonatkozó előrejelzéseihez képest

- Teljesítés || tanulmány || 1 || 1 || 0,2 || 1 || 0,2 || 1 || 0,2 || 1 || 0,2 || 1 || 0,2 || 1 || 0,2 || 1 || 0,2 || 7 || 1,4

A 2. meghatározott célkitűzés részösszege || || 0,2 || || 0,2 || || 0,2 || || 0,2 || || 0,2 || || 0,2 || || 0,2 || 7 || 1,4

4. számú MEGHATÁROZOTT CÉLKITŰZÉS: A megújuló energiaforrások előmozdítása és az energiahatékonyság növelése a közlekedés, a lakossági/szolgáltatási ágazat és az ipar területén a nem technológiai jellegű gátak felszámolásával („Intelligens energia – Európa” program)

- Teljesítés || tanulmány || 1,4 || 2 || 2,8 || 2 || 2,8 || 2 || 2,8 || 2 || 2,8 || 2 || 2,8 || 2 || 2,8 || 2 || 2,8 || 14 || 19,6

- Teljesítés || Összehangolt fellépés || 2 || 0,3 || 2 || 0,3 || 2 || 0,3 || 2 || 0,3 || 2 || 0,3 || 2 || 0,3 || 2 || 0,3 || 2 || 2,1 || 14

A 4. meghatározott célkitűzés részösszege || 2,3 || 4,8 || 2,3 || 4,8 || 2,3 || 4,8 || 2,3 || 4,8 || 2,3 || 4,8 || 2,3 || 4,8 || 2,3 || 4,8 || 16,1 || 33,6

ÖSSZKÖLTSÉG || || 5 || || 5 || || 5 || || 5 || || 5 || || 5 || || 5 || || 35

3.2.3.     Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

3.2.3.1.  Összefoglalás

– ¨  A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási előirányzatok felhasználását.

– x A javaslat/kezdeményezés az alábbi igazgatási előirányzatok felhasználását vonja maga után: (a kezdeményezés a jelenlegi pénzügyi keret részét képezi).

Az igazgatási előirányzatokra irányuló igényeket a fellépés irányítására már odaítélt keretösszegből kell fedezni és/vagy a főigazgatóságon belül kell átcsoportosítani; ezt adott esetben további keretösszeg egészítheti ki, amelyet az irányító főigazgatóságnak az éves elosztási eljárás keretén belül a költségvetési megszorításokat figyelembe véve ítélhetnek oda.

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| N. év [57] || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETE || || || || || || || ||

Humánerőforrás || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 5,089

Egyéb igazgatási kiadások || 0,086 || 0,086 || 0,086 || 0,086 || 0,086 || 0,086 || 0,086 || 0,602

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉNEK részösszege || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 5,691

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE[58] bele nem tartozó előirányzatok || || || || || || || ||

Humánerőforrás || || || || || || || ||

Egyéb igazgatási kiadások || || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE bele nem tartozó előirányzatok részösszege || || || || || || || ||

ÖSSZESEN || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 0,813 || 5,691

3.2.3.2.  Becsült humánerőforrás-szükségletek

– ¨  A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után humánerőforrások felhasználását.

– x A javaslat/kezdeményezés az alábbi jelenleg hozzárendelt humánerőforrások felhasználását vonja maga után:

|| N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető

|| Ÿ A létszámtervben szereplő álláshelyek (tisztviselői és ideiglenes alkalmazotti álláshelyek) ||

XX 01 01 01. (a központban és a bizottsági képviseleteken) || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727

XX 01 01 02. (küldöttségeknél) || || || || || || ||

XX 01 05 01. (közvetett kutatás) || || || || || || ||

10 01 05 01. (közvetlen kutatás) || || || || || || ||

|| Ÿ Külső személyi állomány (teljes munkaidős egyenértékben kifejezve)[59] ||

XX 01 02 01. (AC, INT, END a teljes keretből) || || || || || || ||

XX 01 02 02. (AC, AL, END, INT és JED a küldöttségeknél) || || || || || || ||

XX 01 04 yy. [60] || - a központban[61] || || || || || || ||

- küldöttségeknél || || || || || || ||

XX 01 05 02. (AC, END, INT közvetett kutatásban) || || || || || || ||

10 01 05 02. (AC, END, INT közvetlen kutatásban) || || || || || || ||

Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni) || || || || || || ||

ÖSSZESEN || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727 || 0,727

A becsléseket egész számmal (vagy legfeljebb egy tizedesjeggyel) kell kifejezni

XX az érintett szakpolitikai terület vagy költségvetési cím.

A humánerőforrás-igényeknek az adott főigazgatóság rendelkezésére álló, az intézkedés irányításához rendelt és/vagy az adott főigazgatóságon belül átcsoportosított személyzettel kell eleget tenni. A források adott esetben a meglévő költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további juttatásokkal.

Az elvégzendő feladatok leírása:

Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak || A Bizottságra vonatkozó különböző követelmények teljesítését célzó megfelelő lépések megtétele (például a tagállami jelentések felülvizsgálata, tanulmányok készítése és felügyelete, elemzések végzése, a végrehajtást támogató programok kidolgozása, a végrehajtás nyomon követése).

Külső személyzet ||

3.2.4.     A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

– x A javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a jelenlegi többéves pénzügyi kerettel.

– ¨  A javaslat/kezdeményezés miatt a többéves pénzügyi keret vonatkozó fejezetének átdolgozása szükséges.

Fejtse ki, miként kell átdolgozni a pénzügyi keretet: tüntesse fel az érintett költségvetési tételeket és a megfelelő összegeket.

….

– ¨  A javaslat/kezdeményezés miatt szükség van a rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára.[62]

Fejtse ki a szükségleteket: tüntesse fel az érintett költségvetési tételeket és a megfelelő összegeket.

……..

3.2.5.     Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

– x A javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő harmadik felek általi társfinanszírozást.

– A javaslat/kezdeményezés az alábbi becsült társfinanszírozást irányozza elő:

előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

|| N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || Összesen

Tüntesse fel a társfinanszírozó szervet || || || || || || || ||

Társfinanszírozott előirányzatok ÖSSZESEN || || || || || || || ||

3.3.        A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

– x A javaslatnak/kezdeményezésnek nincs pénzügyi hatása a bevételre.

– ¨  A javaslatnak/kezdeményezésnek van pénzügyi hatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

– ¨   a javaslat a saját forrásokra gyakorol hatást.

– ¨   a javaslat az egyéb bevételekre gyakorol hatást.

millió EUR (három tizedesjegyig)

Bevételi költségvetési tétel || Az aktuális költségvetési évben rendelkezésre álló előirányzatok || A javaslat/kezdeményezés hatása[63]

N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető

..... jogcímcsoport || || || || || || || ||

Az egyéb célhoz kötött bevételek esetében tüntesse fel az érintett kiadáshoz tartozó költségvetési tétel(eke)t.

….

Ismertesse a bevételre gyakorolt hatás számításának módszerét.

….

[1]               7224/1/07 REV 1.

[2]               COM(2010) 2020.

[3]               SEC(2011) 277.

[4]               EUCO 2/1/11.

[5]               2010/2107(INI).

[6]               COM(2011) 21.

[7]               COM(2011) 112.

[8]               HL L 144., 2008.4.27., 64. o.

[9]               HL L 153., 2010.6.18., 1. o.

[10]             EUCO 13/10.

[11]             HL L 140., 2009.4.23., 16. o.

[12]             További részletekért lásd a dokumentumot kísérő hatásvizsgálat 1.2. szakaszát, valamint az I. és II. mellékletet.

[13]             A jelentéstervezetek a következő oldalon olvashatók: http://ec.europa.eu/energy/efficiency/bucharest.

[14]             HL C , …, o.

[15]             HL C , …, o.

[16]             HL C , …, o.

[17]             A 2007-ben készített előrejelzések 2020-ra 1842 Mtoe primerenergia-fogyasztást prognosztizáltak. A 20 %-os csökkentés 1474 Mtoe értéket eredményezne 2020-ban, ami az előrejelzésekhez képest 368 Mtoe csökkenésnek felelne meg.

[18]             COM/2010/0639 végleges.

[19]             2010/2107(INI).

[20]             COM(2011) 21.

[21]             COM (2011) 109 végleges.

[22]             COM (2011) 144 végleges.

[23]             COM(2011) 112 végleges.

[24]             HL L 140., 2009.6.5., 136. o.

[25]             HL L 52., 2004.2.21., 50. o.

[26]             HL L 144., 2008.4.27., 64. o.

[27]             HL L 153., 2010.6.18., 13. o.

[28]             COM(2008)394 végleges.

[29]             HL L 334., 2010.12.17., 17. o.

[30]             HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

[31]             HL L 32., 2007.2.6., 183. o.

[32]             HL L 211., 2009.8.14., 15. o.

[33]             HL L 309., 2009.11.24., 87. o.

[34]             HL L 153., 2010.6.18., 1. o.

[35]             HL L 304., 2008.11.14., 1. o.

[36]             HL L 211., 2009.8.14., 55. o.

[37]             HL L 211., 2009.8.14., 94. o.

[38]             HL L 338., 2008.12.17., 55. o.

[39]             HL L 381., 2006.12.28., 24. o.

[40]             HL L 342., 2009.12.22., 46. o.

[41]             A tagállamok indokolt esetben alkalmazhatnak eltérő átváltási tényezőket.

[42]             General Lighting Service vagy tungsten izzó

[43]             General Lighting Service vagy tungsten izzó

[44]             Az EN 834 szabvány: Fűtési költségelosztók a helyiségfűtő radiátorok hőfogyasztásának meghatározásához. Villamos hálózatról táplált készülékek.

[45]             Az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelv keretében a mérési és hitelesítési módszertanokra vonatkozóan tett ajánlások.

[46]             Tevékenységalapú irányítás: ABM (Activity Based Management); tevékenységalapú költségvetés-tervezés: ABB (Activity Based Budgeting).

[47]             A költségvetési rendelet 49. cikke (6) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

[48]             Az egyes irányítási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletben szereplő megfelelő hivatkozások megtalálhatók a Költségvetési Főigazgatóság honlapján: http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_en.html

[49]             A költségvetési rendelet 185. cikkében előírt szervek.

[50]             Differenciált/nem differenciált előirányzatok.

[51]             EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

[52]             Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni potenciális tagjelölt országok.

[53]             Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[54]             Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[55]             Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[56]             A teljesítés a nyújtandó termékekre és szolgáltatásokra vonatkozik (pl. finanszírozott diákcserék száma, épített utak hossza kilométerben stb.).

[57]             Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[58]             Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[59]             AC = szerződéses alkalmazott; AL = helyi alkalmazott; END = nemzeti szakértő; INT = átmeneti alkalmazott; JED = küldöttségi pályakezdő szakértő.

[60]             Az operatív előirányzatoknál a külső személyzetre részleges felső határérték vonatkozik (korábban: „BA” sorok).

[61]             Elsősorban a strukturális alapok, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA) esetében.

[62]             Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját.

[63]             A hagyományos saját források (vámok, cukorilletékek) tekintetében nettó összegeket, vagyis a 25 %-kal (beszedési költségek) csökkentett bruttó összegeket kell megadni.