27.7.2012

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 225/20

A Régiók Bizottsága véleménye – A közös halászati politika reformjára vonatkozó jogalkotási javaslatok

2012/C 225/04

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—	támogatja az európai bizottsági intézkedéseket, amelyek célja, hogy korlátozzák számos állomány folyamatos csökkenését, és szavatolják a tengeri biológiai erőforrások olyan mértékű kitermelését, ami 2015-re lehetővé teszi a maximális fenntartható hozam elérését, -{}-

—	úgy véli, hogy ahol lehetséges, a visszadobás tilalmát fokozatosan kell bevezetni, és főként az ipari fajokra kell érvényesíteni, viszont engedélyezni kell az olyan tengeri organizmusok visszadobását a tengerbe, amelyek képesek túlélni a visszaengedést,

—	felhívja a figyelmet az átruházható halászati koncessziók rendszerének kötelező bevezetéséből adódó lehetséges kockázatokra és kedvezőtlen hatásokra, és azt ajánlja, hogy az effajta rendszerek önkéntesek legyenek, és maradjanak az egyes tagállamok hatáskörén belül,

—	elismeri, hogy az akvakultúra-ágazat gazdasági és stratégiai jelentősége indokolja, hogy az ágazat támogatást kapjon egy független rendelet révén,

—

kéri a közös halászati politika erőteljesebb regionalizálását. Teljes mértékben támogatja egy olyan folyamat elindítását, amelynek keretében figyelembe veszik a régiók sajátosságait és szükségleteit, illetve együttműködnek a regionális tanácsadó testületekkel a közös halászati politika végrehajtására irányuló védelmi és technikai intézkedések elfogadása érdekében, hogy e politikát jobban hozzá lehessen igazítani az egyes halászati körzetek valós helyzetéhez és jellegzetességeihez, ideértve a határokon átnyúló problémákat is,

—	üdvözli, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap részét képezi majd az új közös stratégiai keretnek; garanciákat kér azonban a halászat és az akvakultúra finanszírozásával kapcsolatosan, illetve arra, hogy a régiók részt vesznek majd a finanszírozás stratégiai végrehajtásában.

Előadó

Mieczysław STRUK (PL/EPP), a pomerániai vajdasági közgyűlés elnöke

Referenciaszövegek

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről

COM(2011) 416 final

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A közös halászati politika reformja

COM(2011) 417 final

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet szerinti jelentéstételi kötelezettségről

COM(2011) 418 final

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a közös halászati politika külpolitikai vetületéről

COM(2011) 424 final

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a közös halászati politikáról

COM(2011) 425 final

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Hosszú távú irányítás

úgy véli, hogy a közös halászati politikának hozzá kell járulnia a hosszú távon fenntartható környezeti, gazdasági és társadalmi körülményekhez. Fontos továbbá, hogy lehetővé tegye a halászati ágazat által biztosított életszínvonal javulását és a stabil piacot, illetve biztosítsa a források elérhetőségét és azt, hogy az áruk elérhető áron jussanak el a fogyasztókhoz;

támogatja a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. évi johannesburgi világ-csúcstalálkozón megfogalmazott nyilatkozatból következő európai bizottsági intézkedéseket, amelyek célja, hogy korlátozzák számos állomány folyamatos csökkenését, és szavatolják a tengeri biológiai erőforrások olyan mértékű kitermelését, ami 2015-re lehetővé teszi a maximális fenntartható hozam elérését;

felhívja a figyelmet arra, hogy egyes állományokat illetően sürgősen szükség van a cél elérését szolgáló erőfeszítésekre, a sietség azonban kedvezőtlen társadalmi és gazdasági következményekkel járhat. A korlátozó és a védelmi intézkedések mellett aktív átszervezési intézkedésekre is szükség van például a vállalkozásfejlesztés, a képzés és a biztos nyugdíjkörülmények megteremtése terén. Ehhez a lehetőségek és hatáskörök függvényében mind nemzeti és regionális, mind uniós szintű finanszírozási forrásokat keresni kell;

4.	egyetért azzal, hogy a halászati tevékenység környezetre gyakorolt hatásának korlátozása, valamint a nem szándékos fogások minimalizálása és fokozatos megszüntetése érdekében a biológiai erőforrások fenntartható kitermelésének az elővigyázatossági és az ökoszisztéma- megközelítésen kell alapulnia;

fontosnak tartja, hogy a biológiai erőforrások fenntartható kitermelésének célját a halászati gazdálkodás többéves megközelítése révén érjék el, amely prioritásként kezeli a különböző halászati körzetek egyedi jellemzőit figyelembe vevő többéves tervek elkészítését, és amely a szükséges döntések meghozatalát lehetővé tévő mechanizmusokat tartalmaz előre nem látható fejlemények esetére;

úgy véli, hogy az ökoszisztéma-megközelítés részeként a többéves terveknek lehetőleg több állományra ki kell terjedniük, ha ezeket az állományokat közösen termelik ki. Azoknál az állományoknál, amelyekhez nem készült többéves terv, a fogásokra, illetve a halászati erőkifejtésre vonatkozó korlátok kitűzése révén kitermelési mutatókat kell megállapítani a maximális fenntartható hozam meghatározására;

felhívja a figyelmet arra, hogy a többéves terveknek egyértelmű célokat kell kijelölniük, határidőket megadva azok eléréséhez, illetve irányvonalakat és rendszeres ellenőrzéseket is elő kell irányozniuk. Mind a határidőknek, mind pedig az irányvonalaknak igazodniuk kell az adott állomány dinamikájához;

úgy véli, hogy a többéves tervek kidolgozásakor és megvalósításakor olyan intézkedéseket kellene javasolni, amelyek a gazdasági elővigyázatosság elvén alapulnak, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy megfelelő kiigazítások fokozatos végrehajtására is szükség van, de amikor nem indokolt a sietség, el kell kerülni a túlságosan rövid határidők kitűzését. Ez utóbbit csak objektív érvek indokolhatják, és társadalmi-gazdasági szempontból is elfogadhatónak kell lennie. Ezzel párhuzamosan hatástanulmányt kell készíteni a társadalmi-gazdasági hatásokról, melynek nyitottnak kell lennie az érintett szerepelőktől, illetve azok jogilag elismert képviselőitől jövő észrevételekre;

elismeri, hogy a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuló, a halászok nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyományos ökológiai ismereteit is figyelembe vevő halászati gazdálkodáshoz összehangolt, megbízható és pontos adatokra van szükség, felhívja azonban a figyelmet arra, hogy az adatgyűjtés terén együtt kell működni a halászati ágazattal. Kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy különítsenek el eszközöket a kutatás és a szaktudás támogatására; hangsúlyozza a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) mint olyan tudományos testület szerepét, amely támogatja az Európai Bizottságnak a halászat fenntartható kezelésére irányuló tevékenységét;

úgy véli, hogy mivel a halászati ágazatban, az akvakultúrában, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozásában aktív szereplők gazdasági és társadalmi-gazdasági értékeléséhez és a szóban forgó iparágak foglalkoztatási tendenciáinak megállapításához nélkülözhetetlen az adatok összegyűjtése, az EU-nak megfelelő erőforrásokat kellene elkülönítenie a nemzeti és regionális szervek számára az ilyen adatok összegyűjtéséhez;

A part menti vizekhez való hozzáférés

üdvözli az Európai Bizottság álláspontját, mely szerint a tagállamok 12 tengeri mérföldes övezetein belüli erőforrásokhoz való hozzáférést korlátozó hatályos szabályok kielégítően működtek, elősegítve a védelmet azáltal, hogy az uniós vizek legérzékenyebb részén korlátozták a halászati erőkifejtést. Ezért a Régiók Bizottsága szerint továbbra is alkalmazni kell ezeket a szabályokat;

10.	fontosnak tartja, hogy a legkülső régiók körüli tengeri biológiai erőforrások továbbra is különleges védettséget élvezzenek, mivel hozzájárulnak e régiók helyi gazdaságának – az adott strukturális, társadalmi és gazdasági körülményeket figyelembe vevő – megőrzéséhez;

11.

emlékeztet az íváskor a tengerből folyóba igyekvő (anadrom) halállományok származási országának az ENSZ Tengerjogi Egyezményében foglalt elvére, és sürgeti a tagállamokat, hogy a veszélyeztetett vadon élő anadrom halállományok életképességének megőrzése érdekében saját gazdasági övezeteikben tartsák be az idevonatkozó rendelkezéseket;

12.

úgy véli továbbá, hogy a tagállamok számára engedélyezni kell a 12 tengeri mérföldes körzetükben – figyelembe véve a GSA Ellenőrző Hatóság szintjén vagy az az alatti szinteken jelentkező környezeti és társadalmi-gazdasági implikációkat – az összes uniós halászhajóra alkalmazandó védelmi és kezelési intézkedések elfogadását, feltéve, hogy ha az ilyen intézkedéseket más tagállamok halászhajóira is alkalmazni kell, akkor az elfogadott rendelkezések nem megkülönböztető jellegűek, és megfelelő előzetes konzultáció és tájékoztatás tárgyát képezték a többi érdekelt tagállammal, továbbá az Unió nem fogadott el arra a 12 tengeri mérföldes körzetre vonatkozó egyedi védelmi és kezelési intézkedéseket;

A visszadobás korlátozása

13.

egyetért azzal, hogy intézkedésekre van szükség a nem szándékos fogások és visszaengedések jelenlegi magas szintjének csökkentése és – amennyiben lehetséges – felszámolása érdekében. Az ilyen fogások és visszaengedések valójában komoly veszteséget jelentenek, és negatívan hatnak a tengeri biológiai erőforrások fenntartható kitermelésére és a tengeri ökoszisztémákra, valamint a halászat pénzügyi életképességére. A fentiek fényében úgy véli, hogy ösztönözni kell a szelektív halászfelszerelések és a halászati technikák fejlesztését, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozzuk a visszadobásokat. Ahol lehetséges, a visszadobás esetleges tilalmát fokozatosan kell bevezetni, és főként az ipari fajokra kell érvényesíteni, viszont engedélyezni kell az olyan tengeri organizmusok visszadobását a tengerbe, amelyek képesek túlélni a visszaengedést;

14.	véleménye szerint nem helyénvaló, ha a nem szándékos fogások kirakodása egyértelmű gazdasági előnyt biztosít a piaci szereplő számára, és úgy ítéli meg, hogy az állati eredetű lisztté való átalakítás hamis válasz az Európai Bizottság környezetvédelmi célkitűzéseire;

15.	megjegyzi továbbá, hogy az alaprendelet nem tűnik alkalmas eszköznek a kirakodási kötelezettség alá eső fajok részletes felsorolására. Ezt a kötelezettséget a fajokra (egy fajra vagy több fajra) vonatkozó, egyedi gazdálkodási tervekben jobban meg lehetne fogalmazni;

Hozzáférés az erőforrásokhoz

16.

úgy véli, hogy a jelenlegi szabályozás már lehetővé teszi az azt kívánó tagállamok részére, hogy flottáik számára átruházható egyedi kvótarendszereket vezessenek be, mindazon következményekkel, melyek a spekulációból és a koncentrációból fakadnak. Tekintettel ezekre az elemekre, nem helyes minden egyes tagállamot olyan halászati jogok bevezetésére kötelezni, melyek átruházhatók vagy bérbe adhatók;

17.	úgy véli továbbá, hogy az átruházható halászati koncessziók bármilyen rendszerének alkalmazási idejét illetően a tagállamokra kell hagyni a döntést;

18.	felhívja a figyelmet az átruházható halászati koncessziók rendszerének kötelező bevezetéséből adódó lehetséges kockázatokra és kedvezőtlen hatásokra, és azt ajánlja, hogy az effajta rendszerek önkéntesek legyenek, és maradjanak az egyes tagállamok hatáskörén belül;

19.

fontosnak tartja, hogy a tagállamok az átruházható halászati koncessziók önkéntes rendszerének bevezetése előtt olyan módon igazítsák ki jogszabályaikat, hogy azok megfelelően szavatolják a part menti halászat érdekeit, egyben védelmet nyújtsanak a rendszer bevezetésének kedvezőtlen hatásai, például a túlzott koncentráció és a spekuláció ellen;

20.	emlékeztet a túlzott kapacitás megszüntetése kapcsán a leselejtezéshez nyújtott támogatások kedvező tapasztalataira;

21.

úgy véli, hogy tekintettel az ágazat egyedi jellegére és számos tagállamban tapasztalható társadalmi-gazdasági sebezhetőségére, valamint a tagállamonként eltérő társadalmi-gazdasági prioritásokra a halászattal kapcsolatban, az átruházható halászati koncessziók kötelező rendszere nem helyénvaló, és a halászati lehetőségek kiosztásának módszeréről, valamint az azok átruházására vonatkozó szabályokról továbbra is tagállami szinten kell dönteni;

22.	sürgeti továbbá, hogy vegyék figyelembe a legkülső régiók sajátosságait a kisipari flották halászati kapacitására vonatkozó felső értékek meghatározásánál, nem változtatva a jelenlegi referenciaszinteken;

Külső dimenzió

23.

kéri, hogy az Európai Unió nemzetközileg népszerűsítse a közös halászati politika célkitűzéseit. Ennek érdekében az Uniónak törekednie kell a regionális és nemzetközi szervezetek teljesítményének növelésére a nemzetközi halállományok védelme és az ezekkel való gazdálkodás terén, méghozzá a tudományos alapú döntéshozatal népszerűsítése, a szabályoknak való jobb megfelelés, a nagyobb átláthatóság, az érintettek – különösen a halászok – fokozott részvétele, illetve a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem révén;

24.

egyetért azzal, hogy a fenntartható halászatra vonatkozó, harmadik államokkal kötött megállapodásoknak az Uniótól kapott pénzügyi hozzájárulás fejében hozzáférési jogokat kell biztosítaniuk, és elő kell segíteniük egy magas színvonalú irányítási struktúra kialakítását az adott államokban, hogy biztosítani lehessen a hatékony megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedéseket a halászati erőforrások fenntartható kiaknázására vonatkozóan. Úgy véli továbbá, hogy a harmadik országokkal kötött megállapodásoknak az EU ezektől a megállapodásoktól függő halászflottája számára – a flotta jövőjének szavatolása érdekében – stabilitást, életképességet és jövedelmezőséget kell biztosítaniuk;

25.

fontosnak tartja, hogy a harmadik országokkal kötött halászati társulási megállapodások hozzanak létre egy jogi, gazdasági és környezetvédelmi keretet az uniós hajók által folytatott halászati tevékenységek vagy uniós üzemeltetők által végrehajtott halászati befektetések számára, összhangban a nemzetközi szervezetek, köztük a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által elfogadott megfelelő intézkedésekkel. A halászati megállapodásoknak többek között annak garantálása a céljuk, hogy a harmadik országokban végzett halászati tevékenységek a fenntarthatóság feltételei mellett és kölcsönösen kielégítő módon folyjanak;

Akvakultúra

26.

elismeri, hogy az akvakultúra-ágazat gazdasági és stratégiai jelentősége indokolja, hogy az ágazat támogatást kapjon egy független rendelet révén, amely a nemzeti stratégiai tervekkel kapcsolatos uniós iránymutatásokra vonatkozik az ágazat versenyképességének javítása érdekében azáltal, hogy a termelési és értékesítési lánc teljes hosszán támogatják az ökológiai, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság céljából végzett fejlesztési és innovációs tevékenységet, előmozdítják a helyi szintű feldolgozást és diverzifikációt, és ezáltal ösztönzik a part menti és vidéki területeken az életminőség javítását. Egyetért azzal is, hogy a vállalkozói biztonságra, az uniós vizekhez és területekhez való hozzáférésre, valamint a jogosítványok és engedélyek kiadásának adminisztratív egyszerűsítésére vonatkozó nemzeti intézkedésekkel kapcsolatos nyitott koordinációs módszer segítségével olyan mechanizmusokat kell létrehozni – különös figyelmet fordítva a környezetmegőrzés, illetve a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeken folyó tevékenység fejlesztése közötti kompatibilitásra –, amelyek a tagállamok közötti információk és bevált gyakorlatok cseréjét szolgálják;

27.	elismeri, hogy szükség van az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület létrehozására, amely autentikus módon képviseli az ágazat érdekeit, és így magában foglalja a termelési ágazat képviselőit (a szakmai és termelői szervezeteket vagy kereskedelmi kamarákat);

Halászati piac

28.

egyetért azzal, hogy a halászati tevékenységek kiszámíthatatlansága miatt célszerű létrehozni az emberi fogyasztásra szánt halászati termékek tárolására szolgáló mechanizmust, amely javíthatja a piac stabilitását és növelheti a termékekkel elérhető nyereséget, elsősorban hozzáadott érték létrehozása révén. Ezt a mechanizmust az akvakultúra-termékekre is ki kell terjeszteni;

29.

elismeri, hogy a közös forgalmazási előírások alkalmazásának lehetővé kell tennie a piac fenntartható termékekkel való ellátását, a halászati és akvakultúra-termékek belső piaca által nyújtott lehetőségek teljes körű kiaknázását, valamint a tisztességes versenyre épülő kereskedelem elősegítését, ami hozzájárul a termelés jövedelmezőségének növeléséhez;

30.	úgy véli, hogy a halászati és akvakultúra-termékek folyamatosan bővülő választéka miatt alapvetően fontos, hogy a fogyasztókat világos és érthető formában ellássák a termékek fő jellemzőire vonatkozó legalapvetőbb kötelező információkkal;

31.

fontosnak tartja, hogy a közös piacszervezést az Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban valósítsák meg, különös tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet előírásaira, és anélkül, hogy ez érintené a harmadik országokból származó termékekre vonatkozó higiéniai és egészségvédelmi intézkedések egységességének és elismerésének bevezetését, illetve a tengeri halászat olyan kereskedelmi gyakorlatainak kidolgozását, amelyek segítik a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megszüntetését;

32.	sürgeti, hogy – ott, ahol ez lehetséges – hozzák létre az Európai Unióból származó halászati termékekre vonatkozó köztanúsítási rendszert, amely bizonyítja, hogy a termékeket felelős módon kezelt halászatokban állították elő;

Regionalizáció

33.	kéri a közös halászati politika erőteljesebb regionalizálását, hogy e szakpolitikában minden érdekelt fél – különösen a helyi és regionális önkormányzatok – tudását és tapasztalatát fel lehessen használni, és hangsúlyozza a makrogazdasági stratégiák jelentőségét;

34.	felhívja a figyelmet arra, hogy a szabadidős horgászat, a hivatásos halászok és a halászati tevékenységtől függő közösségek között egyre több a kölcsönhatás;

35.

teljes mértékben támogatja egy olyan folyamat elindítását, amelynek keretében figyelembe veszik a régiók sajátosságait és szükségleteit, illetve együttműködnek a regionális tanácsadó testületekkel olyan védelmi és technikai intézkedések elfogadása érdekében, amelyek – a közös halászati politika végrehajtását célozva – lehetővé teszik az egyes halászati körzetek valós helyzetének és jellegzetességeinek nagyobb mértékű figyelembevételét, ideértve a határokon átnyúló problémákat is;

36.	úgy véli továbbá, hogy a regionális tanácsadó testületeket vagy más hasonló partnerségi szervezeteket meg kellene erősíteni, hogy a helyi közösségeknek ne csupán a véleményét kérjék ki, hanem azok ténylegesen részt vegyenek a helyi halászati erőforrások kezelésében;

37.

fontosnak tartja, hogy a közös halászati politika végrehajtásakor figyelembe vegyék a más tengerügyi szempontokkal való kölcsönhatást, elismerve ezzel, hogy az Európa óceánjaival és tengereivel – köztük az integrált tengerpolitika megvalósulását elősegítő tengeri területfejlesztéssel – kapcsolatos kérdések kölcsönösen összefüggnek egymással;

38.

hangsúlyozza, hogy tekintettel az átmeneti vizeknek és a folyami ökológiai folyosóknak, valamint ezek halállományainak sérülékeny jellegére, a közös halászati politika megvalósítása során nem szabad megfeledkezni a bonyolult, kölcsönhatásokkal rendelkező vízi ökoszisztémák védelméről, és kiemelt figyelmet kell fordítani a nagy értékű, kihalás által veszélyeztetett fajok – különösen az anadrom és katadrom vándorló fajok – fenntartására és gyarapítására;

A Tengeri Tevékenységek és a Halászat Európai Alapja

39.	tudatában van annak, hogy a szükséges pénzügyi támogatás nélkül a tagállamok nem tudják megfelelően megvalósítani a közös halászati politika célkitűzéseit, mivel nehézségek tapasztalhatók a halászati ipar fejlesztésében és irányításában, és korlátozottak a tagállamok pénzügyi forrásai;

40.

a fentiekre való tekintettel fontosnak tartja, hogy az említett célok eléréséhez – különösen az ágazat és mindenekelőtt a halászati flotta gazdasági hatékonyságának javításához, a munkahelyteremtéshez, valamint a modernizáció és az innováció elindításához, ideértve a biztonságos és tartós hajók kifejlesztését is – biztosítsanak megfelelő, a közös halászati politika kiemelt területeire összpontosító, többéves uniós pénzügyi támogatást;

41.	nyomatékosan kéri, hogy a legkülső régiók halászflottáinak felújítását és korszerűsítését célzó támogatásokat a 2014–2020-as időszakban állítsák vissza;

42.

úgy véli, hogy az uniós pénzügyi támogatást attól kell függővé tenni, hogy a tagállamok és a piaci szereplők lépései megfelelnek-e a közös halászati politikának. Így a pénzügyi támogatást meg kell szakítani, fel kell függeszteni vagy korrigálni kell, ha a tagállamok nem felelnek meg a közös halászati politika szabályainak, vagy a piaci szereplők ismételten súlyosan megsértik ezeket a szabályokat;

43.

üdvözli, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap részét képezi majd az új közös stratégiai keretnek, és hogy ezt az alapot összehangolják a többi regionális és vidékfejlesztési alappal annak érdekében, hogy integrált helyi fejlesztési keretek valósuljanak meg, és egyszerűbb legyen az alapokhoz való hozzáférés helyi és regionális szinten. Garanciákat kér azonban a halászat és az akvakultúra finanszírozásával kapcsolatosan, illetve arra, hogy a régiók részt vesznek majd a finanszírozás stratégiai végrehajtásában;

44.

elismeri a halállományok, valamint a tavi és folyami élőhelyek biológiai, termelési és történelmi értékét, és ezért szükségesnek tartja, hogy az Európai Unió pénzügyi támogatást biztosítson ennek az ágazatnak azzal a céllal is, hogy csökkentsék a tengeri fogások számát és az importot, valamint fokozzák a területi versenyképességet;

Az Európai Bizottság hatásköre

45.

elismeri, hogy a közös halászati politika céljainak elérése érdekében a Szerződés 290. cikke alapján jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskörrel kell felruházni az Európai Bizottságot az alapvető jogszabályok nem lényegi elemeinek a kiegészítése vagy módosítása érdekében. Javasolja azonban, hogy jogi és politikai szempontból igen körültekintően értékeljék ki és vizsgálják meg azt, hogy az Európai Bizottság ilyen nagy mértékben kíván a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokhoz folyamodni. Gondoskodni kell arról is, hogy ezt a hatáskört világosan definiálják a felhatalmazás céljai, tartalma, alkalmazási köre és időtartama tekintetében;

46.	fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának előkészítése során megfelelő konzultációt folytasson, ideértve a szakértők és a regionális önkormányzatok bevonását is;

47.	úgy véli, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és szövegezése során az Európai Bizottságnak biztosítania kell a vonatkozó dokumentumok egyidejű, gyors és megfelelő továbbítását az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz;

48.

határozottan támogatja és bátorítja a „közösségi szinten irányított helyi fejlesztések” alkalmazását, amelyeket az Európai Bizottság közös stratégiai keretről szóló általános rendelete olyan módszereként határoz meg, amely lehetővé teszi a helyi és a regionális szint számára, hogy a strukturális és vidékfejlesztési alapok mellett az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból is forrásokat hívjon le. Az alapokat rugalmas keretben kell koordinálni, ami növeli hasznosításuk lehetőségeit. A területi önkormányzatoknak aktívan részt kell venniük az operatív programok stratégiai keretének kidolgozásában;

49.

kiemeli, hogy a közös halászati politika sikere érdekében szükség van egy hatékony ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési rendszerre, ideértve az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek elleni küzdelmet is. A korszerű technológiák használatát elő kell mozdítani az uniós ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési rendszer keretében. A tagállamok vagy az Európai Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy kísérleti projekteket valósítsanak meg az új ellenőrzési technológiák és adatkezelési rendszerek terén;

50.	úgy véli, hogy ötévente felül kell vizsgálni az EU-rendelet betartását.

II. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

COM(2011) 425 final

1. módosítás

(5) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozón az Európai Unió és tagállamai elkötelezték magukat amellett, hogy fellépnek a halállományok folyamatos csökkenése ellen. Ezért az Európai Uniónak fejlesztenie kell a közös halászati politikáját annak biztosítása érdekében, hogy tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázási mértéke kiemelt területként olyan szintre kerüljön és maradjon, amely képes 2015-re biztosítani, hogy a kiaknázott állományokból a legnagyobb fenntartható hozamot termeljék ki. Ha kevesebb tudományos információ áll rendelkezésre, ez szükségessé teheti a legnagyobb fenntartható hozam helyett más mutatók alkalmazását.

Indokolás

2. módosítás

(6) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A halászati célkitűzéseket a 2011–2020 biológiai sokféleségi stratégiai tervről szóló határozat rögzítette, és a közös halászati politikának biztosítania kell az Európai Tanács által elfogadott biológiai sokféleségi célokat, továbbá az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közlemény célkitűzéseivel való összhangot, különösen a 2015-ig elérendő maximális fenntartható hozam területén.

Indokolás

3. módosítás

(15) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek körüli tengeri biológiai erőforrásokat továbbra is különlegesen kell védeni, mivel ezek hozzájárulnak e szigetek helyi gazdaságának megőrzéséhez, tekintettel e szigetek strukturális, társadalmi és gazdasági helyzetére. Ezért fenn kell tartani ezeken a vizeken bizonyos halászati tevékenységek kizárólagosságát azon hajók tekintetében, amelyeket az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek kikötőiben jegyeztek be.

A körüli tengeri biológiai erőforrásokat továbbra is különlegesen kell védeni, mivel ezek hozzájárulnak e szigetek helyi gazdaságának megőrzéséhez, tekintettel e szigetek strukturális, társadalmi és gazdasági helyzetére. Ezért fenn kell tartani ezeken a vizeken bizonyos halászati tevékenységek kizárólagosságát azon hajók tekintetében, amelyeket kikötőiben jegyeztek be.

Indokolás

A legkülső régiók nehéz helyzetben vannak. Mindegyikükre tekintettel kell lenni annak érdekében, hogy jobban támogassuk fejlődésüket, amely szorosan kapcsolódik a tengeri erőforrások és általában a tengeri környezet jó állapotához. A módosító indítvány tehát az Európai Unió összes legkülső régióját figyelembe veszi.

4. módosítás

(18) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Intézkedésekre van szükség a nem szándékos fogások és visszaengedések jelenlegi magas szintjének csökkentése és felszámolása érdekében. A nem szándékos fogások és visszaengedések valójában komoly veszteséget jelentenek, és negatívan hatnak a tengerek biológiai erőforrásai és a tengeri ökoszisztémák fenntartható kiaknázására, valamint a halászat pénzügyi életképességére. Elő kell írni és fokozatosan meg kell valósítani azt a kötelezettséget, hogy a kezelt állományokból az uniós vizeken vagy az uniós halászhajókkal kifogott valamennyi halászzsákmányt ki kell rakodni.

Intézkedésekre van szükség a nem szándékos fogások és visszaengedések jelenlegi magas szintjének csökkentése és felszámolása érdekében. A nem szándékos fogások és visszaengedések valójában komoly veszteséget jelentenek, és negatívan hatnak a tengerek biológiai erőforrásai és a tengeri ökoszisztémák fenntartható kiaknázására, valamint a halászat pénzügyi életképességére. lő kell írni és fokozatosan meg kell valósítani azt a kötelezettséget, hogy a kezelt az uniós vizeken vagy az uniós halászhajókkal kifogott valamennyi halászzsákmányt ki kell rakodni.

5. módosítás

(29) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Legkésőbb 2013. december 31-től kezdve minden, legalább 12 m hosszú halászhajóra és minden egyéb vontatott halászfelszerelést használó hajóra be kell vezetni az átruházható halászati koncessziók kötelező rendszerét. A tagállamok a vontatott halászfelszereléstől eltérő eszközöket alkalmazó, legfeljebb 12 m hosszú hajókat kizárhatják a halászati koncessziókból. Ez a rendszer biztosan hozzájárul az ipar által kezdeményezett flottacsökkentésekhez és a gazdasági teljesítmény növeléséhez, míg ugyanakkor jogilag biztosított és kizárólagos átruházható halászati koncessziókat hoz létre a tagállamok éves halászati lehetőségei tekintetében. Mivel a tengerek biológiai erőforrásai közjavak, az átruházható halászati koncessziók csak olyan használati jogokat biztosíthatnak a tagállamok részére az éves halászati lehetőségek terén, amelyek a megállapított szabályok szerint visszahívhatók.

inden, legalább 12 m hosszú halászhajóra és minden egyéb, hajóra be vezetni az átruházható halászati koncessziók rendszerét. Ez a rendszer biztosan hozzájárul az ipar által kezdeményezett flottacsökkentésekhez és a gazdasági teljesítmény növeléséhez, míg ugyanakkor jogilag biztosított és kizárólagos átruházható halászati koncessziókat hoz létre a tagállamok éves halászati lehetőségei tekintetében. Mivel a tengerek biológiai erőforrásai közjavak, az átruházható halászati koncessziók csak olyan használati jogokat biztosíthatnak a tagállamok részére az éves halászati lehetőségek terén, amelyek a megállapított szabályok szerint visszahívhatók

Indokolás

Az átruházható halászati koncessziók rendszerének (TFC) tagállami hatáskörbe kellene tartoznia, és nem szabadna kötelező érvényűnek lennie.

6. módosítás

(31) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Bizonyos kisléptékű flották egyedi jellemzői és társadalmi-gazdasági sebezhetőségük indokolja azt, hogy az átruházható halászati koncessziók kötelező rendszerét a nagy hajókra korlátozzák. Az átruházható koncessziók rendszere csak olyan állományokra alkalmazható, amelyekre halászati lehetőségeket osztottak ki.	Bizonyos kisléptékű flották egyedi jellemzői és társadalmi-gazdasági sebezhetőségük indokolja azt, hogy az átruházható halászati koncessziók rendszeré a nagy hajók. Az átruházható koncessziók rendszere csak olyan állományokra alkalmazható, amelyekre halászati lehetőségeket osztottak ki.

Indokolás

A preambulumbekezdés módosítása a 27. cikk (1) bekezdésével való összhang biztosítása és az átruházható halászati koncessziók önkéntes jellegének megerősítése érdekében szükséges.

7. módosítás

2. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Általános célkitűzések

1. A közös halászati politika biztosítja, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi feltételek hosszú távú fenntarthatóságát szolgálják.

2. A közös halászati politika az elővigyázatossági megközelítést alkalmazza a halászati gazdálkodásra, és célja az, hogy 2015-ig biztosítsa, hogy a tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és fenntartsa a halászott fajok állományának a maximális fenntartható hozam elérését meghaladó szintjét.

3. A közös halászati politika a halászati gazdálkodásra az ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása korlátozott legyen.

4. A közös halászati politikának meg kell felelnie az uniós környezetvédelmi jogszabályokban foglalt követelményeknek.

Általános célkitűzések

4. A közös halászati politikának meg kell felelnie az uniós környezetvédelmi jogszabályokban foglalt követelményeknek.

Indokolás

8. módosítás

2. cikk (3) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A közös halászati politika a halászati gazdálkodásra az ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása korlátozott legyen.	A közös halászati politika a halászati gazdálkodásra az ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása korlátozott legyen.

Indokolás

9. módosítás

3. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Egyedi célkitűzések

A 2. cikkben meghatározott általános célkitűzések elérése érdekében a közös halászati politika:

(a)	megszünteti a kereskedelmi állományok nem szándékos fogásait és fokozatosan biztosítja, hogy az ilyen állományokból történő minden fogást rakodjanak ki;

(b)	megteremti a hatékony halászati tevékenységek feltételeit egy gazdaságilag életképes és versenyképes halászati iparban;

(c)	segíti az uniós akvakultúra-tevékenységek fejlődését az élelmiszerbiztonság, valamint a part menti és vidéki területek foglalkoztatásának előmozdítása érdekében;

(d)	hozzájárul a halászati tevékenységekből élők méltányos életszínvonalához;

(e)	figyelembe veszi a fogyasztók érdekeit;

(f)	biztosítja a rendszeres és harmonizált adatgyűjtést és adatkezelést.

Egyedi célkitűzések

A 2. cikkben meghatározott általános célkitűzések elérése érdekében a közös halászati politika:

(a)	megszünteti a kereskedelmi nem szándékos fogásait és, biztosítja, hogy az ilyen történő minden fogást rakodjanak ki;

(b)	megteremti a hatékony halászati tevékenységek feltételeit egy gazdaságilag életképes és versenyképes halászati iparban;

(c)	segíti az uniós akvakultúra-tevékenységek fejlődését az élelmiszerbiztonság, valamint a part menti és vidéki területek foglalkoztatásának előmozdítása érdekében;

hozzájárul a halászati tevékenységekből élők méltányos életszínvonalához

figyelembe veszi a fogyasztók érdekeit;

biztosítja a rendszeres és harmonizált adatgyűjtést és adatkezelést

10. módosítás

4. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A jó kormányzás alapelvei

A közös halászati politikát a helyes kormányzás következő elvei vezérlik:

(a)	a hatáskörök egyértelmű meghatározása uniós, nemzeti, regionális és helyi szinteken;

(b)	a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuló intézkedések meghatározása;

(c)	hosszú távú perspektíva;

(d)	az érdekeltek széles körű bevonása minden szakaszban, a koncepciótól az intézkedések megvalósításáig;

(e)	a lobogó szerinti állam elsődleges felelőssége;

(f)	összhangban áll az integrált tengerpolitikával és más uniós szakpolitikákkal.

A jó kormányzás alapelvei

A közös halászati politikát a helyes kormányzás következő elvei vezérlik:

(a)	a hatáskörök egyértelmű meghatározása uniós, nemzeti, regionális és helyi szinteken;

(b)	a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuló intézkedések meghatározása;

(c)

hosszú távú perspektíva;

()	az érdekeltek széles körű bevonása minden szakaszban, a koncepciótól az intézkedések megvalósításáig;

()	a lobogó szerinti állam elsődleges felelőssége;

()	összhangban áll más uniós szakpolitikákkal.

Indokolás

Úgy véljük, hogy a jó kormányzás biztosítása érdekében az e téren történő döntések meghozatalakor tiszteletben kell tartani a Tanács és az Európai parlament politikai mérlegelési jogkörét a célkitűzések és elvek végrehajtását illetően.

A közös halászati politikát vezérlő helyes kormányzási elveket azért egészítjük ki egy új (c) ponttal, mert alapvető, hogy a közös halászati politika megfeleljen az átmenetiség és fokozatosság kritériumainak.

A g) bekezdést nem értjük igazán, mivel az integrált tengerpolitikát a közös halászati politikával együtt ugyanarra a szintre emeli, mint az egyéb uniós politikákat. Úgy gondoljuk, hogy a közös halászati politika szerves része az integrált tengerpolitikának, és ami lényeges, az a belső összhang ugyanannak a szakpolitikának a keretén belül, ugyanazoknak az embereknek az irányítása mellett.

11. módosítás

5. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Meghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

—	„uniós vizek”: a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek, kivéve a Szerződés II. mellékletében említett területekkel szomszédos vizeket;

—	„tengerek biológia erőforrásai”: rendelkezésre álló és hozzáférhető tengervízben élő fajok, beleértve az anadrom és katadrom vándorló fajokat az életciklusuk minden fázisában;

—	„édesvizek biológiai erőforrásai”: a rendelkezésre álló és hozzáférhető édesvízben élő fajok;

—	„halászhajó”: bármilyen vízi jármű, amely a tengeri biológiai erőforrások kereskedelmi célú kifogására felszerelt;

—	„uniós halászhajó”: olyan halászhajó, amely tagállami lobogó alatt hajózik, és az Európai Unióban került bejegyzésre;

—	„maximális fenntartható hozam”: az a maximális fogásmennyiség, amely korlátlan ideig kifogható a halállományból;

—	„elővigyázatossági megközelítés a halászati gazdálkodásban”: a megfelelő tudományos információ hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy függő fajok valamint a nem célfajok és környezetük megőrzésére vonatkozó kezelési intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának;

—

„ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodásban”: biztosítja, hogy az élő vízi erőforrásokból származó előnyök szintje magas legyen, azonban a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt közvetlen és közvetett hatása alacsony szinten maradjon, és ne károsítsa ezen ökoszisztémák jövőbeli működését, sokféleségét és integritását;

—	„a halászati állománypusztulás aránya” az állományból egy adott időszak alatt kifogott mennyiségek aránya a halászat számára hozzáférhető átlagos állománynagysághoz viszonyítva, ugyanabban az időszakban;

—	„állomány”: egy adott gazdálkodási területen lévő, megkülönböztethető jellegű tengeri biológiai erőforrás;

—	„fogási határ”: egy állomány vagy állománycsoport kifogásának mennyiségi határa adott időszakon belül;

—	„védelmi referenciapont”: a halállomány populációinak halgazdálkodásban használatos paraméterei (például a biomassza vagy a halászati állománypusztulási arány), például a biológiai kockázat elfogadható szintje vagy a hozam kívánt szintje vonatkozásában;

—	„védelmi intézkedés”: olyan óvintézkedés, amelynek célja az, hogy védelmet nyújtson valamilyen nem kívánatos dolog bekövetkezése ellen, vagy azt megelőzze;

—

„technikai intézkedés”: azok az intézkedések, amelyek szabályozzák a fogások faj- és méretösszetételét, és a halászati tevékenységek által az ökoszisztémák összetevőire gyakorolt hatásokat úgy, hogy feltételekhez kötik a halászfelszerelések használatát és felépítését, valamint korlátozzák a halászterületekhez való hozzáférést;

—	„halászati lehetőség”: mennyiségileg meghatározott halászati jogosultság fogási mennyiségben és/vagy halászati erőkifejtésben kifejezve, és az ezekhez funkcionálisan kapcsolódó olyan feltételek, amelyek ezek bizonyos szintű mennyiségi meghatározásához szükségesek;

—	„halászati erőkifejtés”: egy halászhajó kapacitásának és aktivitásának szorzata; halászhajók csoportja esetében a csoportba tartozó összes hajó halászati erőkifejtésének összege;

—

„átruházható halászati koncesszió”: visszavonható használói jogosultságok egy tagállam részére kiosztott vagy az 1967/2006/EK rendelet (1) 19. cikkével összhangban egy tagállam által elfogadott irányítási tervben megállapított halászati lehetőség meghatározott részére, amelyet jogosultja átruházhat az ilyen átruházható halászati koncessziók más jogosultjaira;

—	„egyéni halászati lehetőség”: az átruházható halászati koncessziók birtokosai részére kiosztott éves halászati lehetőségek egy tagállamban az adott tagállamra vonatkozó halászati lehetőségek arányában;

—	„halászati kapacitás”: a hajó tonnatartalma bruttó űrtartalomban és teljesítménye kilowattban, ahogyan a 2930/86/EGK tanácsi rendelet (2) 4. és 5. cikke meghatározza;

—

„akvakultúra”: a vízi organizmusok olyan tartása vagy tenyésztése, amelyben a szóban forgó organizmusok gyarapodását a környezet természetes kapacitását meghaladó mértékben gyarapító technológiákat használnak, és amelyben e szervezetek a tartási vagy a tenyésztési szakaszokban egy természetes vagy jogi személy tulajdonában maradnak;

—	„halászati jogosítvány”: az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének (9) bekezdésében említett jogosítvány;

—	„halászati engedély”: az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének (10) bekezdésében említett engedély;

—	„halászat”: a természetes környezetükben élő vízi organizmusok összegyűjtése vagy kifogása, illetve az ilyen összegyűjtést vagy kifogást lehetővé tevő bármely eszköz szándékos használata;

—	„halászati termékek”: bármely halászati tevékenységből származó vízi organizmus;

—	„piaci szereplő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki bármilyen, a halászati és akvakultúra-termékek előállító, feldolgozó-, forgalmazó-, elosztó- és kiskereskedelmi láncának valamely szakaszával kapcsolatos tevékenységet folytató vállalkozást működtet vagy ilyen vállalkozással rendelkezik;

—	„súlyos jogsértés”: az 1005/2008/EK tanácsi rendelet 42. cikkének (1) bekezdésében és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 90. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogsértés;

—	„tudományos adatok végfelhasználója”: a halászati ágazatra vonatkozó adatok tudományos elemzésében kutatási vagy gazdálkodási szempontból érdekelt szervezet;

—	„kifogható mennyiség többlete”: a kifogható mennyiség azon része, amelynek kifogására a part menti állam nem rendelkezik kapacitással;

—	„akvakultúra-termék”: bármely akvakultúra-tevékenységből származó vízi organizmus az életciklusának bármely szakaszában;

—	„szaporodóképes állomány biomasszája”: meghatározott idő alatt reprodukálódó adott forrás haltömegére vonatkozó becslés, beleértve a hím- és nőivarú egyedeket és beleértve az elevenszülőket is;

—	„vegyes halászat”: olyan halászat, ahol a halászott területen egynél több olyan faj van jelen, amelyet az a veszély fenyeget, hogy halászfelszereléssel kifogják;

—	„fenntartható halászati megállapodás”: egy másik állammal az Uniótól kapott pénzügyi ellentételezés fejében erőforrásokhoz vagy vizekhez való hozzáférés céljából kötött nemzetközi megállapodás.

Meghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

— „uniós vizek”: a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek, kivéve a Szerződés II. mellékletében említett területekkel szomszédos vizeket;

— „tengerek biológia erőforrásai”: rendelkezésre álló és hozzáférhető tengervízben élő fajok, beleértve az anadrom és katadrom vándorló fajokat az életciklusuk minden fázisában;

— „édesvizek biológiai erőforrásai”: a rendelkezésre álló és hozzáférhető édesvízben élő fajok;

— „halászhajó”: bármilyen vízi jármű, amely a tengeri biológiai erőforrások kereskedelmi célú kifogására felszerelt;

— „uniós halászhajó”: olyan halászhajó, amely tagállami lobogó alatt hajózik, és az Európai Unióban került bejegyzésre;

— „maximális fenntartható hozam”: az a maximális fogásmennyiség, amely

— „elővigyázatossági megközelítés a halászati gazdálkodásban”: a megfelelő tudományos információ hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy függő fajok valamint a nem célfajok és környezetük megőrzésére vonatkozó kezelési intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának;

— „ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodásban”: biztosítja, hogy az élő vízi erőforrásokból származó előnyök szintje magas legyen, azonban a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt közvetlen és közvetett hatása alacsony szinten maradjon, és ne károsítsa ezen ökoszisztémák jövőbeli működését, sokféleségét és integritását;

— „a halászati állománypusztulás aránya”: ;

— „állomány”:

— „fogási határ”: egy állomány vagy állománycsoport kifogásának mennyiségi határa adott időszakon belül;

— „védelmi referenciapont”: a halállomány populációinak halgazdálkodásban használatos paraméterei (például a biomassza vagy a halászati állománypusztulási arány), például a biológiai kockázat elfogadható szintje vagy a hozam kívánt szintje vonatkozásában;

— „védelmi intézkedés”: olyan óvintézkedés, amelynek célja az, hogy védelmet nyújtson valamilyen nem kívánatos dolog bekövetkezése ellen, vagy azt megelőzze;

— „technikai intézkedés”: azok az intézkedések, amelyek szabályozzák a fogások faj- és méretösszetételét, és a halászati tevékenységek által az ökoszisztémák összetevőire gyakorolt hatásokat úgy, hogy feltételekhez kötik a halászfelszerelések használatát és felépítését, valamint korlátozzák a halászterületekhez való hozzáférést;

— „halászati lehetőség”: mennyiségileg meghatározott halászati jogosultság fogási mennyiségben és/vagy halászati erőkifejtésben kifejezve, és az ezekhez funkcionálisan kapcsolódó olyan feltételek, amelyek ezek bizonyos szintű mennyiségi meghatározásához szükségesek;

— „halászati erőkifejtés”: egy halászhajó kapacitásának és aktivitásának szorzata; halászhajók csoportja esetében a csoportba tartozó összes hajó halászati erőkifejtésének összege;

— „átruházható halászati koncesszió”: visszavonható használói jogosultságok tagállam részére kiosztott vagy az 1967/2006/EK rendelet (1) 19. cikkével összhangban tagállam által elfogadott irányítási tervben megállapított halászati lehetőség meghatározott részére, amelyet jogosultja átruházhat az ilyen átruházható halászati koncessziók más jogosultjaira;

— „egyéni halászati lehetőség”: az átruházható halászati koncessziók birtokosai részére kiosztott éves halászati lehetőségek tagállamban az adott tagállamra vonatkozó halászati lehetőségek arányában;

— „halászati kapacitás”: a hajó tonnatartalma bruttó űrtartalomban és teljesítménye kilowattban, ahogyan a 2930/86/EGK tanácsi rendelet (2) 4. és 5. cikke meghatározza;

— „akvakultúra”: a vízi organizmusok olyan tartása vagy tenyésztése, amelyben a szóban forgó organizmusok gyarapodását a környezet természetes kapacitását meghaladó mértékben gyarapító technológiákat használnak, és amelyben e szervezetek a tartási vagy a tenyésztési szakaszokban egy természetes vagy jogi személy tulajdonában maradnak;

— „halászati jogosítvány”: az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének (9) bekezdésében említett jogosítvány;

— „halászati engedély”: az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének (10) bekezdésében említett engedély;

— „halászat”: a természetes környezetükben élő vízi organizmusok összegyűjtése vagy kifogása, illetve az ilyen összegyűjtést vagy kifogást lehetővé tevő bármely eszköz szándékos használata;

— „halászati termékek”: bármely halászati tevékenységből származó vízi organizmus;

— „piaci szereplő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki bármilyen, a halászati és akvakultúra-termékek előállító, feldolgozó-, forgalmazó-, elosztó- és kiskereskedelmi láncának valamely szakaszával kapcsolatos tevékenységet folytató vállalkozást működtet vagy ilyen vállalkozással rendelkezik;

— „súlyos jogsértés”: az 1005/2008/EK tanácsi rendelet 42. cikkének (1) bekezdésében és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 90. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogsértés;

— „tudományos adatok végfelhasználója”: a halászati ágazatra vonatkozó adatok tudományos elemzésében kutatási vagy gazdálkodási szempontból érdekelt szervezet;

— „kifogható mennyiség többlete”: a kifogható mennyiség azon része, amelynek kifogására a part menti állam nem rendelkezik kapacitással;

— „akvakultúra-termék”: bármely akvakultúra-tevékenységből származó vízi organizmus az életciklusának bármely szakaszában;

— „szaporodóképes állomány biomasszája”: meghatározott idő alatt reprodukálódó adott forrás haltömegére vonatkozó becslés, beleértve a hím- és nőivarú egyedeket és beleértve az elevenszülőket is;

— „vegyes halászat”: olyan halászat, ahol a halászott területen egynél több olyan faj van jelen, amelyet az a veszély fenyeget, hogy halászfelszereléssel kifogják;

— „fenntartható halászati megállapodás”: egy másik állammal az Uniótól kapott pénzügyi ellentételezés fejében erőforrásokhoz vagy vizekhez való hozzáférés céljából kötött nemzetközi megállapodás

— :

Indokolás

A halászati ágazat új tevékenységi formákkal bővült. A „piaci szereplőket” már nem lenne szabad olyan természetes vagy jogi személyekre korlátozni, amelyek vállalkozást működtetnek vagy birtokolnak. Egyesületek és egyéb és szervezetek is léteznek. Például a szabadidős horgászatnak Európa különböző részeiben jelentős része van a halállományok helyreállítása szempontjából. Az egyre terjedő városiasodás mellett a szabadidős horgászatban nagy lehetőségek rejlenek az emberek természeti ismereteinek bővítésében. A horgászat a szabadba csábítja az embereket, és arra ösztönzi, hogy jobban óvják saját fizikai és szellemi erőnlétüket és egészségüket. A vezetett horgásztúrákon és általában véve a horgászturizmusban részt vevők száma és az ágazat gazdasági jelentősége egyre nő. A halászat emellett jelentősen hozzájárul a turisztikai ágazatok fejlesztéséhez, és így támogatja a tenger- és folyópart menti közösségek életképességének megőrzését. Ezért a „piaci szereplő” meghatározását ki kell bővíteni. Ezt támasztja alá az is, hogy például a szabadidős horgászat mind az ellenőrzésről szóló rendelet, mind pedig az egyes halfajokra vonatkozó új gazdálkodási és fenntartási tervek révén már része a közös halászati politikának.

A „kisüzemi part menti halászat” fogalmának olyan európai meghatározására van szükségünk, amely kellően rugalmas ahhoz, hogy tekintetbe vegye az Európa különböző régióiban jellemző halászati eljárások sokféleségét és sajátosságait.

A haltenyésztés fontos szerepet játszik az értékes halállományok megőrzésében, mivel lehetővé teszi az állomány újbóli felszaporítását, és egyben határok között tartja azokat az egzotikus fajtákat, amelyek fontos élőhelyeket foglalnak el.

12. módosítás

6. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A vizekhez való hozzáférés általános szabályai

1. Az uniós halászhajóknak azonos hozzáféréssel kell rendelkezniük a vizekhez és az erőforrásokhoz az összes uniós vízen, kivéve a (2) bekezdésben említett vizeket, amelyekre a III. rész szerint elfogadott intézkedések vonatkoznak.

2. A parttól számított 12 tengeri mérföldön belülre eső, a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken a tagállamok felhatalmazást kaphatnak, hogy 2013. január 1-jétől2022. december 31-ig a halászati tevékenységet azokra a halászhajókra korlátozzák, amelyek hagyományosan azokon a vizeken halásznak az érintett partvidéken lévő kikötőkből kiindulva anélkül, hogy megsértenék a más tagállam lobogója alatt hajózó uniós halászhajókra vonatkozó, a tagállamok között meglévő szomszédi viszony alapján létrejött megállapodásokat és az I. mellékletben felsorolt egyezményeket, amelyek minden tagállam vonatkozásában rögzítik azokat a földrajzi övezeteket a más tagállamok parti övezetében, ahol halászati tevékenységet folytatnak, valamint az érintett halfajokat. Az e bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot.

3. Az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek partvonalától számított 100 tengeri mérföldig tartó vizekben az érintett tagállamok 2013. január 1-től2022. december 31-ig az e szigetek kikötőiben bejegyzett hajók részére korlátozzák a halászatot. Ezek a korlátozások nem vonatkoznak azokra az uniós hajókra, amelyek hagyományosan halásznak e vizeken, amennyiben e hajók nem lépik túl a hagyományos mértékű halászati erőkifejtést. Az e bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot.

4. Azon rendelkezéseket, amelyek a (2) és (3) bekezdés szerinti egyezményeket követik, 2022. december 31-ig kell elfogadni.

A vizekhez való hozzáférés általános szabályai

3. A partvonalától számított 100 tengeri mérföldig tartó vizekben az érintett tagállamok 2013. január 1-től2022. december 31-ig az e szigetek kikötőiben bejegyzett hajók részére korlátozzák a halászatot. Ezek a korlátozások nem vonatkoznak azokra az uniós hajókra, amelyek hagyományosan halásznak e vizeken, amennyiben e hajók nem lépik túl a hagyományos mértékű halászati erőkifejtést. Az e bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot.

4. Azon rendelkezéseket, amelyek a (2) és (3) bekezdés szerinti egyezményeket követik, 2022. december 31-ig kell elfogadni.

Indokolás

A legkülső régiók nehéz helyzetben vannak. Mindegyiküket figyelembe kell venni annak érdekében, hogy jobban támogassuk fejlődésüket, amely szorosan kapcsolódik a tengeri erőforrások és általában a tengeri környezet jó állapotához. A módosító indítvány tehát az Európai Unió összes legkülső régióját figyelembe veszi.

13. módosítás

8. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A technikai intézkedések típusai

(i)	módosítások vagy további eszközök a szelektivitás fokozására vagy a mélytengeri övezetre gyakorolt hatás csökkentése érdekében;

A technikai intézkedések típusai

(i)	módosítások vagy további eszközök a szelektivitás vagy a gyakorolt hatás csökkentése érdekében;

Indokolás

A szelektivitás fokozása nem mindig előnyös. Inkább a szelektivitás fejlesztéséről van szó, összhangban a 14. cikk (a) bekezdésével. A 8. cikk nem korlátozódik a mélytengeri övezetekre: a nyíltvízi övezetekre és az ott használt halászati felszerelésekre is vonatkozik.

14. módosítás

9. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A többéves terv keretei

1. Prioritásként létre kell hozni a védelmi intézkedésekkel kapcsolatos többéves terveket, hogy a halállományokat olyan szinten lehessen fenntartani vagy helyreállítani, amely képes a maximális fenntartható hozam biztosítására.

2. A többéves tervek meghatározzák:

(a)	az érintett halállományokra vonatkozó halászati lehetőségek rögzítésének alapját az előre meghatározott védelmi referenciapontok alapján; valamint

(b)	a védelmi referenciapontok túllépésének hatékony megelőzésére alkalmas intézkedéseket.

3. A többéves tervek lehetőség szerint vagy az egyetlen halállományt kitermelő halászatokra, vagy a vegyes halállományokat kitermelő halászatokra terjednek ki, és közben figyelembe veszik a halállományok és a halászatok közötti kölcsönhatásokat.

4. A többéves tervek alapja a halászati kezelés elővigyázatossági megközelítése lehet, ami figyelembe veszi a rendelkezésre álló adatok és értékelési módszerek korlátait, valamint a tudományosan érvényes minden számszerűsített bizonytalansági forrást.

A többéves terv keretei

létre kell hozni a védelmi intézkedésekkel kapcsolatos többéves terveket, hogy a halállományokat olyan szinten lehessen fenntartani vagy helyreállítani, amely képes a maximális fenntartható hozam meghaladására.

2. A többéves tervek meghatározzák:

(a)	az érintett halállományokra vonatkozó halászati lehetőségek rögzítésének alapját az előre meghatározott védelmi referenciapontok alapján;

(b)	a védelmi referenciapontok túllépésének hatékony megelőzésére alkalmas intézkedéseket

Indokolás

A regionális tanácsadó testületeket 2004-ben hozta létre az Európai Unió abból a célból, hogy megfelelő tájékoztatást nyújtsanak a közös halászati politika regionális vetületéről. Jobban be kellene őket vonni a döntéshozatalba, vélemény megfogalmazására kérve őket a többéves tervek kapcsán. Ez utóbbiakat a szakemberek így jobban elfogadják majd, és könnyebben is lesznek végrehajthatók.

A 2002. évi johannesburgi megállapodás elismerte, hogy egyes fajok és állományok esetében elképzelhető, hogy nem lehetséges 2015-ig elérni a legnagyobb fenntartható hozamot, és az ilyen eshetőségekre való tekintettel a szövegébe a „lehetőség szerint” kifejezést is belefoglalták. Az EU-nak nem kellene meghaladnia nemzetközi kötelezettségeit. A többéves tervek a visszaengedések fokozatos csökkentésére vonatkozó célkitűzéseket határoznak meg, regionális szinten elfogadott intézkedéseken keresztül. Ezen intézkedések számos eszközre támaszkodhatnak, melyekre maguk az érintett felek is tehetnek javaslatokat: szelektív halászat, földrajzi és időbeli korlátozások, halászati kvóták meghatározása egy adott területen bizonyos érzékeny halfajokra vonatkozóan stb. Az érintett feleknek – a megerősített regionális konzultatív tanácsokon keresztül – jelentős szerepet kell vállalniuk e területen. A többéves terveknek kifejezetten figyelembe kell venniük a védett tengeri területek problémáit, mivel egyes ilyen területeken jelentős halászati tevékenységek folynak. A többéves tervekben egyértelműen meg kell jelennie az ökoszisztémák dimenziójának, amely a halállományok tartós fennmaradásának záloga.

Az is fontos, hogy a többéves tervek a jó környezeti állapot visszaállítására és fenntartására vonatkozó intézkedéseket is magukban foglalják, melyek híján a környezeti állapot tovább romolhatna a tengeri ökoszisztémák természetes termelési kapacitásainak kárára.

A védett tengeri területek megfelelő kezelése a biológiai sokféleségről szóló egyezmény egyik célkitűzése. Természetes tehát, hogy a közös halászati politikának figyelembe kell vennie őket.

15. módosítás

10. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A többéves tervek célkitűzései

1. A többéves tervek rendelkeznek a halászati állománypusztulás arányának kiigazításáról, és olyan halászati állománypusztulási arányt eredményeznek, hogy az állományok 2015-re képesek legyenek a legnagyobb fenntartható hozam szintjére visszaállni és az felett maradni.

2. Azokban az esetekben, amikor nem lehet meghatározni a halászati állománypusztulásnak azt az arányát, amely az állományokat olyan szint felett állítja helyre és tartja fenn, amely képes a maximális fenntartható hozam biztosítására, akkor a többéves tervek olyan elővigyázatossági intézkedésekről rendelkeznek, melyek biztosítják az adott állományok összehasonlítható szintű védelmét.

A többéves tervek célkitűzései

16. módosítás

11. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A többéves tervek tartalma

Egy többéves terv a következőket tartalmazza:

(a)	a hatálya, a többéves terv alkalmazásával érintett állományok, halászatok és tengeri ökoszisztémák tekintetében;

(b)	a 2. és 3. cikkben meghatározott célkitűzésekkel összhangban lévő célok;

(c)

és a következő tényezőkkel kifejezett mennyiségi célkitűzések:

i)	halászati állománypusztulási arányok, illetve

ii)	szaporodóképes állomány biomasszája, és

ii)	a fogások stabilitása.

(d)	a mennyiségi célkitűzések elérésére szolgáló egyértelmű időkeretek;

(e)	technikai intézkedések, beleértve a nem szándékos fogások megszüntetését szolgáló intézkedéseket;

(f)	a többéves terv célkitűzéseinek elérésével kapcsolatos előrehaladás időszakonkénti megfigyelésére és értékelésére szolgáló mennyiségi mutatók;

(g)	az anadrom és katadrom vándorló fajok életciklusának édesvízi részére vonatkozó egyedi intézkedések és célok;

(h)	a halászat ökoszisztémára gyakorolt hatásának minimalizálása;

(i)	védelmi intézkedések és a védelmi intézkedések hatályba léptetésének kritériumai;

(j)	a többéves tervek célkitűzéseinek elérésére alkalmas bármely egyéb intézkedés.

A többéves tervek tartalma

Egy többéves terv a következőket tartalmazza:

(a)	a hatálya, a többéves terv alkalmazásával érintett állományok, halászatok és tengeri ökoszisztémák tekintetében;

(b)	a 2. és 3. cikkben meghatározott célkitűzésekkel összhangban lévő célok;

(c)

és a következő tényezőkkel kifejezett mennyiségi célkitűzések:

i)	halászati állománypusztulási arányok, illetve

ii)	szaporodóképes állomány biomasszája, és

ii)	a fogások stabilitása.

(d)	a mennyiségi célkitűzések elérésére szolgáló egyértelmű időkeretek;

(e)	technikai intézkedések, beleértve a nem szándékos fogások megszüntetését szolgáló intézkedéseket;

(f)	a többéves terv célkitűzéseinek elérésével kapcsolatos előrehaladás időszakonkénti megfigyelésére és értékelésére szolgáló mennyiségi mutatók;

(g)	az anadrom és katadrom vándorló fajok életciklusának édesvízi részére vonatkozó egyedi intézkedések és célok;

a halászat ökoszisztémára gyakorolt hatásának minimalizálása;

védelmi intézkedések és a védelmi intézkedések hatályba léptetésének kritériumai;

a többéves tervek célkitűzéseinek elérésére alkalmas bármely egyéb intézkedés

Indokolás

A természeti sokféleség és a fenntartható halászat biztosítása a vándorló halállományokra vonatkozó intézkedéseket igényel. Az anadrom, azaz a folyókba ívni visszatérő halállományoknak külön figyelmet kell szentelni az EU közös halászati politikájában. A KHP-ben külön kell választani az anadrom állományokra és a többi állomány fenntartására vonatkozó elveket. A vándorló állományok halászatának szabályozására vonatkozó elveket az ENSZ tengerjogi egyezményének megfelelően kell érvényesíteni, mely az V. rész 66. cikkében előírja, hogy az anadrom halállományok kezelését a többi halfajtól függetlenül kell végezni.

Az élő erőforrásokkal való gazdálkodás dinamikus folyamat, és időnként gyors döntéseket kell hozni, ami az együttdöntési folyamat igen bürokratikus és lassú jellege miatt meglehetősen nehézkes. Ezt tapasztalhattuk a múltban a Balti- és az Északi-tenger kapcsán is. A többéves tervek tartalmaznak olyan záradékokat, amelyek 3–5 év elteltével előírják a működés értékelését. Nincsen azonban hivatalosan kidolgozott gyors válaszmechanizmus az azonnali beavatkozást szükségessé tevő, előre nem látott helyzetekre. A tagállamok hatáskörébe kellene hogy tartozzon annak meghatározása, hogy ilyen helyzetekben miként és milyen eszközzel kell fellépni.

17. módosítás

15. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az összes fogás kirakodásának kötelezettsége

1. A következő halállományokból az uniós vizeken történő halászati tevékenységek során vagy uniós halászhajókkal az uniós vizeken kívül történő minden fogást – figyelemmel a fogási határokra – a halászhajók fedélzetére kell rakni és ott kell tartani, továbbá nyilvántartásba kell venni és ki kell rakodni, kivéve, ha élő csaliként használják fel, a következő időkeretekkel összhangban:

(a)

Legkésőbb 2014. január 1-jétől:

—	makréla, hering, fattyúmakréla, kék puha tőkehal, disznófejű hal, szardella, ezüstlazac, alasa, kapelán lazac;

—	nagy tonhal, kardhal, fehér tonhal, nagyszemű tonhal, egyéb kardhalfélék.

(b)	Legkésőbb 2015. január 1-jétől: közönséges tőkehal, szürke tőkehal, közönséges nyelvhal.

(c)

Legkésőbb 2016. január 1-jétől: foltos tőkehal, vékonybajuszú tőkehal, szárnyas rombuszhal, sima lepényhal, északi menyhal, fekete tőkehal, sávos tőkehal, kisfejű lepényhal, óriás rombuszhal, sima rombuszhal, kék menyhal, fekete abroncshal, gránátoshal, atlanti tükörhal, grönlandi laposhal, norvég menyhal, vörös álsügér és a földközi tengeri tengerfenéken élő állományok.

2. Az (1) bekezdésben meghatározott halállományokra a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények alapján meghatározzák a minimális védelmi referenciaméreteket. A halállományokból a minimális védelmi referenciaméret alatti fogásokat csak halliszt vagy állateledel gyártása céljára lehet értékesíteni.

3. A megállapított halászati lehetőségeken túli fogások esetében a forgalmazási előírásokat a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló tanácsi rendelet 27. cikkével összhangban kell megállapítani.

4. A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt hajózó uniós halászhajókat úgy szereljék fel, hogy azok minden halászati és feldolgozó tevékenységet teljes körűen dokumentáljanak, és ellenőrizhető legyen a minden fogás kirakodását előíró kötelezettség betartása.

5. Az (1) bekezdés nem sérti a nemzetközi kötelezettségeket.

6. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Unió nemzetközi kötelezettségeinek való megfelelés érdekében az (1) bekezdés szerinti intézkedések meghatározása céljából.

1. az uniós vizeken történő halászati tevékenységek során vagy uniós halászhajókkal az uniós vizeken kívül történő minden – figyelemmel a fogási határokra:

(a)

Legkésőbb 2014. január 1-jétől:

—	makréla, hering, fattyúmakréla, kék puha tőkehal, disznófejű hal, szardella, ezüstlazac, alasa, kapelán lazac;

—	nagy tonhal, kardhal, fehér tonhal, nagyszemű tonhal, egyéb kardhalfélék.

(b)	Legkésőbb 2015. január 1-jétől: közönséges tőkehal, szürke tőkehal, közönséges nyelvhal.

(c)

5. Az (1) bekezdés nem sérti a nemzetközi kötelezettségeket.

Indokolás

A módosító indítvány többéves tervek kialakítását ajánlja a visszaengedések csökkentésére, de a tárgyalt dokumentum nem tartalmaz erre vonatkozó javaslatot. Az Európai Bizottság olyan határozatot javasol, amely egy adott dátumtól kezdődően az összes kereskedelmi fogás kirakodását kötelezővé teszi. A Európai Bizottság határozatának végrehajtásához szükséges intézkedéseket az adott helyzettől függően a regionális tanácsadó testületeknek vagy a tagállamoknak kellene kidolgozniuk. Lehetséges tehát, hogy nem helyes többéves tervekről beszélnünk, mert az ilyen terveknek sokkal hosszabb távra kellene vonatkozniuk.

A halak visszadobása különféle okokból általános gyakorlat. A halászati gyakorlatok fejlesztésével és a halászfelszerelések szelektivitásának technikai módszerekkel történő javításával csökkenthetők a nem kívánt fogások. A vélemény elején, az RB politikai ajánlásai között már szerepel a javasolt kiegészítésnek megfelelő álláspont, így érdemes azt a módosításokba is belefoglalni.

18. módosítás

16. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Halászati lehetőségek

1. A halászati lehetőségek tagállamok közötti kiosztása során biztosítani kell valamennyi tagállam viszonylagos stabilitását az egyes halállományokra vagy halászatra vonatkozó halászati tevékenységek tekintetében. Valamennyi tagállam érdekét figyelembe kell venni az új halászati lehetőségek kiosztása során.

2. Az összes halászati lehetőségen belül járulékos fogási lehetőségek foglalhatók.

3. A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a mennyiségi célkitűzésekkel, a 9. cikk (2) bekezdésével és a 11. cikk b), c) és h) pontjának megfelelően meghatározott időkeretekkel és rátákkal.

4. A tagállamok, miután a Bizottságot erről értesítették, elcserélhetik a számukra kiosztott halászati lehetőségek egészét vagy egy részét.

Halászati lehetőségek

2. Az összes halászati lehetőségen belül járulékos fogási lehetőségek foglalhatók.

4. A tagállamok, miután a Bizottságot erről értesítették, elcserélhetik a számukra kiosztott halászati lehetőségek egészét vagy egy részét.

Indokolás

Ennek az új bekezdésnek a beillesztése az aktuális KHP-rendeletet tükrözi. A halászati lehetőségek kiosztásáról való döntést meg kell hagyni a tagállamoknak, mivel a halászati lehetőségek kiosztása a legfontosabb eszköz, amellyel befolyásolni lehet a halászati ágazat szerkezetét és teljesítményét. Ennek eldöntése pedig tagállami szintre tartozik, és minden tagállamnak a saját társadalmi-gazdasági prioritásai szerint kell döntenie.

19. módosítás

17. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A többéves tervek keretében elfogadott védelmi intézkedések

1. A tagállamok a 9–11. cikk szerint elkészített többéves tervben felhatalmazhatók arra, hogy – összhangban az ilyen többéves tervvel – intézkedéseket fogadjanak el a lobogójuk alatt hajózó hajók tekintetében az uniós vizekben élő olyan állományokkal kapcsolatos védelmi intézkedések meghatározása céljából, amelyekre nézve halászati lehetőséget kaptak.

2. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdés szerint elfogadott megőrzési intézkedések:

(a)	összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3. cikkekben meghatározott célkitűzésekkel;

(b)	összeegyeztethetők legyenek a többéves terv hatályával és célkitűzéseivel;

(c)	hatékonyan teljesítsék a többéves tervben meghatározott célokat és mennyiségi célkitűzéseket; valamint

ne legyenek kevésbé szigorúak a meglévő uniós jogszabályoknál.

A többéves tervek keretében elfogadott védelmi intézkedések

1. intézkedések

A tagállamok a 9–11. cikk szerint elkészített többéves tervben felhatalmazhatók arra, hogy – összhangban az ilyen többéves tervvel – intézkedéseket fogadjanak el a lobogójuk alatt hajózó hajók tekintetében az uniós vizekben élő olyan állományokkal kapcsolatos védelmi intézkedések meghatározása céljából, amelyekre nézve halászati lehetőséget kaptak.

. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az () bekezdés szerint elfogadott megőrzési intézkedések:

(a)	összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3. cikkekben meghatározott célkitűzésekkel;

(b)	összeegyeztethetők legyenek a többéves t erv hatályával és célkitűzéseivel;

(c)	hatékonyan teljesítsék a többéves tervben meghatározott célokat és mennyiségi célkitűzéseket; valamint

(d)	ne legyenek kevésbé szigorúak a meglévő uniós jogszabályoknál.

Indokolás

20. módosítás

21. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Technikai intézkedések

A tagállamok a technikai intézkedések 14. cikk szerinti keretei között felhatalmazhatók arra, hogy a lobogójuk alatt hajózó hajók tekintetében a szóban forgó technikai kereteknek megfelelő, a lobogóik alatt hajózó hajókra vonatkozó intézkedéseket fogadjanak el a vizeikben élő olyan állományokat érintően, amelyekre nézve halászati lehetőséget kaptak. A tagállamok biztosítják, hogy ezek a technikai intézkedések:

(a)	összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3. cikkekben meghatározott célkitűzésekkel;

(b)	összeegyeztethetők legyenek a 14. cikk szerint elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal;

(c)	hatékonyan összhangban álljanak a 14. cikk szerint elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal; valamint

ne legyenek kevésbé szigorúak a meglévő uniós jogszabályoknál.

Technikai intézkedések

(a)	összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3. cikkekben meghatározott célkitűzésekkel;

(b)	összeegyeztethetők legyenek a 14. cikk szerint elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal;

(c)	hatékonyan összhangban álljanak a 14. cikk szerint elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal; valamint

(d)	ne legyenek kevésbé szigorúak a meglévő uniós jogszabályoknál.

Indokolás

A regionális tanácsadó testületeket 2004-ben hozta létre az Európai Unió abból a célból, hogy megfelelő tájékoztatást nyújtsanak a közös halászati politika regionális vetületéről. Jobban be kellene őket vonni a döntéshozatalba, vélemény megfogalmazására kérve őket a technikai intézkedések kapcsán. Ez utóbbiakat a szakemberek így jobban elfogadják majd, és könnyebben is lesznek végrehajthatók.

21. módosítás

27. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1. Minden tagállam legkésőbb 2013. december 31-ig kialakítja az átruházható halászati koncessziók rendszerét:

(a)	azokra a halászhajóra, amelyek teljes hossza legalább 12 méter; valamint

(b)	a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő, vontatott halászfelszereléssel rendelkező halászhajókra.

1. Minden tagállam kialakítja az átruházható halászati koncessziók rendszerét:

(a)	azokra a halászhajóra, amelyek teljes hossza legalább 12 méter; valamint

(b)	a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő, halászhajókra.

Indokolás

Az átruházható halászati koncessziók bevezetése ösztönzendő, viszont tagállami hatáskörbe tartozik, és a tagállamoknak saját maguknak kellene az ütemezést meghatározniuk. A TFC-k szabályozott állományokra vonatkoznának, és másutt már elismert tény, hogy a hajó mérete nem számottevő a halállományok kiaknázási üteme szempontjából.

22. módosítás

27. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A tagállamok kiterjeszthetik az átruházható halászati koncessziók rendszerét a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő, a vontatott halászfelszereléstől eltérő eszközökkel rendelkező halászhajókra, és erről tájékoztatják a Bizottságot.	A tagállamok kiterjeszthetik az átruházható halászati koncessziók rendszerét a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő, a vontatott halászfelszereléstől eltérő eszközök halászhajókra, és erről tájékoztatják a Bizottságot.

23. módosítás

28. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az átruházható halászati koncessziók kiosztása

Az átruházható halászati koncesszió a 29. cikk (1) bekezdésével összhangban kiosztott egyéni halászati lehetőség használatára teremt jogosultságot.

Az átruházható halászati koncessziók kiosztása

z átruházható halászati koncesszió a 29. cikk (1) bekezdésével összhangban kiosztott egyéni halászati lehetőség használatára teremt jogosultságot.

Indokolás

Az átruházható halászati koncessziókra épülő rendszer bevezetésének opcionálisnak kell maradnia a tagállamok számára. Ha ebben sikerül egyetérteni, akkor indokolt a szöveget módosítani, egyértelművé téve, hogy a TFC-k irányítási kerete csak akkor alkalmazandó, ha az adott tagállam a bevezetés mellett döntött.

24. módosítás

28. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Minden tagállam átlátható kritériumok alapján osztja ki az átruházható halászati koncessziókat minden olyan állományra vagy állománycsoportra, amelyre a 16. cikkel összhangban halászati lehetőségeket osztottak ki, kivéve a fenntartható halászati megállapodások alapján megszerzett halászati lehetőségeket.	Minden tagállam átlátható kritériumok alapján osztja ki az átruházható halászati koncessziókat minden olyan állományra vagy állománycsoportra, amelyre a 16. cikkel összhangban halászati lehetőségeket osztottak ki, kivéve a fenntartható halászati megállapodások alapján megszerzett halászati lehetőségeket.

25. módosítás

28. cikk (5) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A tagállamok legalább 15 éves időszakra korlátozhatják az átruházható halászati koncessziók érvényességi idejét az ilyen koncessziók újraelosztása céljából. Ha a tagállamok az átruházható halászati koncessziók érvényességi idejét nem korlátozták, akkor az ilyen koncessziókat visszahívhatják legalább 15 éves felmondási idővel.	A tagállamok korlátozhatják az átruházható halászati koncessziók érvényességi idejét

Indokolás

Az átruházható halászati koncessziók bevezetése ösztönzendő, viszont tagállami hatáskörbe tartozik, és a tagállamoknak saját maguknak kellene az ütemezést meghatározniuk. A halászati koncessziók koncentrációja és a velük való spekuláció, valamint az, ha nem sikerül a part menti halászat érdekeit megvédeni, valódi veszélyt jelent az átruházható halászati koncessziók rendszerének működésére.

26. módosítás

28. cikk (6) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A tagállamok az átruházható halászati koncessziókat rövidebb felmondási idővel hívhatják vissza, ha megállapítást nyer, hogy a koncessziók jogosultja súlyos jogsértést követett el. Az ilyen visszahívást a közös halászati politika és az arányossági elv teljes körű érvényesülésével, és – hacsak lehetséges – azonnali hatállyal kell megtenni.	A tagállamok az átruházható halászati koncessziókat rövidebb felmondási idővel hívhatják vissza, ha megállapítást nyer, hogy a koncessziók jogosultja súlyos jogsértést követett el. Az ilyen visszahívást a közös halászati politika és az arányossági elv teljes körű érvényesülésével, és – hacsak lehetséges – azonnali hatállyal kell megtenni.

27. módosítás

28. cikk (7) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Az (5) és (6) bekezdéstől eltérően a tagállamok visszahívhatják az olyan átruházható halászati koncessziókat, amelyeket három egymást követő éven át nem használtak fel halászhajón.	Az (5) és (6) bekezdéstől eltérően a tagállamok visszahívhatják az olyan átruházható halászati koncessziókat, amelyeket egymást követő éven át nem használtak fel halászhajón.

Indokolás

A javasolt hároméves időszak túlságosan hosszú, és már spekulációk tárgyát képezi, de rugalmasságot kell biztosítani az időtartam kapcsán annak érdekében, hogy ne veszélyeztessük a sajátos helyzetbe került vállalkozások fennmaradását.

28. módosítás

28. cikk (8) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A szöveg az alábbi új ponttal egészítendő ki:

29. módosítás

29. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az egyéni halászati lehetőségek kiosztása

1. A tagállamok az egyéni halászati lehetőségeket a 28. cikkben említett átruházható halászati koncessziók jogosultjai részére osztják ki a tagállamok által a 16. cikkel összhangban kiosztott vagy az 1967/2006/EK rendelet (19) cikkének megfelelően a tagállamok által elfogadott irányítási tervekben megállapított halászati lehetőségek alapján.

2. A tagállamok állapítják meg azokat a halászati lehetőségeket, amelyek a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények alapján kioszthatók a lobogójuk alatt hajózó halászhajók részére, olyan fajtákra, amelyekre a Tanács nem rögzítette a halászati lehetőségeket.

3. A halászhajók csak a teljes lehetséges fogásukra kiterjedő megfelelő egyéni halászati lehetőségek birtokában végezhetnek halászati tevékenységet.

4. A tagállamok a halászati lehetőségek legfeljebb 5 %-át tartalékolhatják. A tagállamok meghatározzák az ilyen tartalékolt halászati lehetőségek kiosztásának céljait és átlátható kritériumait. Ezek a halászati lehetőségek csak a 28. cikk (4) bekezdésében meghatározott, átruházható halászati koncessziókra jogosultaknak oszthatók ki.

5. A 28. cikk szerinti átruházható halászati koncessziók vagy a szóban forgó cikk (1) bekezdése szerinti halászati lehetőség kiosztása során a tagállam ösztönzőket biztosíthat a részére kiosztott halászati lehetőségek keretén belül az olyan halászhajók számára, amelyek a nem szándékos járulékos halfogást kiiktató, szelektív halászat felszerelést használják.

6. A tagállamok a halászati gazdálkodással kapcsolatos költségek támogatásához az egyéni halászati lehetőségek használatára díjakat szabhatnak ki.

Az egyéni halászati lehetőségek kiosztása

. A 28. cikk szerinti átruházható halászati koncessziók vagy a szóban forgó cikk (1) bekezdése szerinti halászati lehetőség kiosztása során a tagállam ösztönzőket biztosíthat a részére kiosztott halászati lehetőségek keretén belül az olyan halászhajók számára, amelyek a nem szándékos járulékos halfogást kiiktató, szelektív halászat felszerelést használják.

. A tagállamok a halászati gazdálkodással kapcsolatos költségek támogatásához az egyéni halászati lehetőségek használatára díjakat szabhatnak ki.

Indokolás

A halászati lehetőségek kiosztásáról való döntésnek tagállami hatáskörben kell maradnia.

30. módosítás

31. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az átruházható halászati koncessziók kereskedelme

1. Az átruházható halászati koncessziókat az ilyen koncessziók jogosultjai teljesen vagy részben átruházhatják egymásra egy tagállamon belül.

2. A tagállamok engedélyezhetik az átruházható halászati koncessziók más tagállamokba és más tagállamokból való átruházását.

3. A tagállamok átlátható és objektív kritériumok alapján megszabott feltételek révén szabályozhatják az átruházható halászati koncessziók átruházását.

Az átruházható halászati koncessziók kereskedelme

1. az ilyen koncessziók jogosultjai teljesen vagy részben átruházhatják egymásra egy tagállamon belül.

A tagállamok átlátható és objektív kritériumok alapján megszabott feltételek révén szabályozhatják az átruházható halászati koncessziók átruházását.

Indokolás

Az átruházható halászati koncessziók bevezetésének opcionálisnak kell maradnia a tagállamok számára. A TFC-k irányítási kerete csak akkor alkalmazandó, ha az adott tagállam a rendszer bevezetése mellett döntött.

Az átruházható halászati koncessziók adott tagállamon belül átruházhatók, azonban csupán a 16. cikk (1) bekezdésében ismét kiemelt viszonylagos stabilitás megőrzése céljából. Nem tűnik elképzelhetőnek az olyan átruházások engedélyezése, amelyek a viszonylagos stabilitás általános és nem vitatott elve ellen hatnak.

31. módosítás

32. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az egyéni halászati lehetőségek bérbe adása és vétele

1. Az egyéni halászati lehetőségek egészben vagy részben bérbe adhatók és vehetők egy tagállamon belül.

2. A tagállamok engedélyezhetik az egyéni halászati lehetőségek más tagállamokba való bérbe adását és más tagállamokból való bérbe vételét.

Az egyéni halászati lehetőségek bérbe adása és vétele

1. Az egyéni halászati lehetőségek egészben vagy részben bérbe adhatók és vehetők egy tagállamon belül.

Indokolás

32. módosítás

35. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1. A halászati kapacitás II. mellékletben megállapított felső határai minden tagállam flottájára vonatkoznak.

2. A tagállamok kérhetik a Bizottságtól a 27. cikkel összhangban létrehozott átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alatt álló halászhajók kivonását az (1) bekezdés szerinti halászati kapacitás felső határaira vonatkozó előírás hatálya alól. Ez esetben a halászati kapacitás felső határait újra ki kell számolni, figyelembe véve az átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alatt nem álló halászhajókat.

3. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) és (2) bekezdésben említett halászati kapacitási felső értékek újraszámítása terén.

1. A halászati kapacitás II. mellékletben megállapított felső határai minden tagállam flottájára vonatkoznak.

Indokolás

A legkülső régiók flottáit a part menti halászathoz használt kisméretű hajók, üzleti tevékenységük nem ipari jellege és jövedelmük bizonytalansága jellemzi. A flotta 2010. december 31-i helyzete alapján megállapított új referenciaszintek katasztrofális hatással járnának a legkülső régiókban folytatott halászati tevékenység életképességére.

33. módosítás

53. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tanácsadó testületek feladatai

1. A tanácsadó testületek:

(a)	ajánlásokat és javaslatokat tehetnek a Bizottság vagy az érintett tagállam részére a halászati gazdálkodáshoz és az akvakultúrához kapcsolódó kérdésekben;

(b)	tájékoztathatják a Bizottságot és a tagállamokat a halászati gazdálkodáshoz és az akvakultúrához kapcsolódó problémákkal kapcsolatban, az illetékességi területükön;

(c)	a szakemberekkel szorosan együttműködve segíthetik a védelmi intézkedések kialakításához szükséges adatok összegyűjtését, szolgáltatását és elemzését.

A Bizottság és adott esetben az érintett tagállam ésszerű időn belül választ ad az (1) bekezdés alapján kapott bármely ajánlásra, javaslatra vagy tájékoztatásra.

A tanácsadó testületek feladatai

1. A tanácsadó testületek:

ajánlásokat és javaslatokat tenek a Bizottság vagy az érintett tagállam részére a halászati gazdálkodáshoz és az akvakultúrához kapcsolódó kérdésekben;

)	tájékoztatják a Bizottságot és a tagállamokat a halászati gazdálkodáshoz és az akvakultúrához kapcsolódó problémákkal kapcsolatban, az illetékességi területükön;

)	a szakemberekkel szorosan együttműködve segítik a védelmi intézkedések kialakításához szükséges adatok összegyűjtését, szolgáltatását és elemzését.

2. A Bizottság és adott esetben az érintett tagállam ésszerű időn belül választ ad az (1) bekezdés alapján kapott bármely ajánlásra, javaslatra vagy tájékoztatásra.

Indokolás

A decentralizált irányítás bevezetése ösztönzendő a közös halászati politika szabályainak kidolgozásakor a regionális szint megerősítése révén, az előírások megfogalmazásának szakaszában, de főként a végrehajtási fázisban. A regionális tanácsadó testületeknek – megerősített javaslattételi jogkörük és véleményük fokozott figyelembevétele révén – központi szerepet kellene játszaniuk e decentralizált irányítás keretében. Ez a tagállamok és a különféle érintett szereplők nagyobb mértékű részvételét is feltételezi a testületek munkájában. Az így nagyobb legitimitást nyert tanácsadó testületek megfelelő fórumot jelenthetnek majd arra, hogy az egyes halászatok szempontjai alapján induljanak viták, és a regionális kihívások függvényében tudományos utókövetést folytathatnak. A regionális tanácsadó testületeknek részesülniük kell az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló rendeletben előirányzott pénzügyi támogatásokból, a testületek tagságát pedig ki kell terjeszteni a tagállamokra és az illetékes tudományos intézményekre is. A fenti új séma szerint a tagállamokra és valamennyi érintett félre „kibővített” testület véleményét konszenzussal fogadná el. Az Európai Bizottság végül új javaslatot terjesztene a jogalkotó elé, számításba véve a megfogalmazott véleményeket. Adott esetben a testületek jogalkotási javaslatot is benyújthatnának az Európai Bizottságnak.

34. módosítás

54. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tanácsadó testületek összetétele, működése és finanszírozása

2. A tanácsadó testületek a halászati piaci szereplőket képviselő szervezetekből és a közös halászati politikával érintett más érdekcsoportokból állnak.

3. Minden egyes tanácsadó testület közgyűléssel és végrehajtó bizottsággal rendelkezik, továbbá elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a saját maga szervezéséhez, az átláthatóság biztosításához és a valamennyi kifejezett vélemény tiszteletben tartásához szükségesek.

4. A tanácsadó testületek, mivel általános európai érdeknek számító célokat követnek, igényelhetnek uniós pénzügyi támogatást.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a tanácsadó testületek összetételére és feladataira vonatkozóan.

A tanácsadó testületek összetétele, működése és finanszírozása

2. A tanácsadó testületek a halászati piaci szereplőket képviselő szervezetekből, és a közös halászati politikával érintett más érdekcsoportokból állnak.

4. A tanácsadó testületek, mivel általános európai érdeknek számító célokat követnek, igényelhetnek uniós pénzügyi támogatást.

5. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a tanácsadó testületek összetételére és feladataira vonatkozóan.

Indokolás

Ahhoz, hogy hatékonyabbak és legitimebbek lehessenek, a regionális tanácsadó testületeket ki kell bővíteni a tagállamokkal és az illetékes tudományos intézményekkel, ami hasznosabb és eredményesebb vitát tesz majd lehetővé a halászatok előtt álló regionális kihívásokat illetően.

COM(2011) 416 final

35. módosítás

8. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

a kereskedelmi állományok nem kívánt fogásainak lehető legjobb hasznosítása az alábbi módokon:

—	a kirakodott, de a 39. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti minimális forgalmazható méreteknek nem megfelelő termékek emberi fogyasztástól eltérő módon való hasznosítása;

—	a kirakodott és a 39. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti minimális forgalmazható méreteknek megfelelő termékek forgalomba hozatala;

—	a kirakodott termékek humanitárius vagy jótékonysági célokra történő ingyenes elosztása.

a kereskedelmi állományok nem kívánt fogásainak lehető legjobb hasznosítása az alábbi módokon:

—	a kirakodott, de a 39. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti minimális forgalmazható méreteknek nem megfelelő termékek emberi fogyasztástól eltérő módon való hasznosítása;

—	a kirakodott és a 39. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti minimális forgalmazható méreteknek megfelelő termékek forgalomba hozatala;

—	a kirakodott termékek humanitárius vagy jótékonysági célokra .

Indokolás

Alapvető különbség van az ingyenes elosztás és az ingyenes hozzáférés biztosítása között: az első esetben a termelői szervezet viseli a költségeket, míg a másodikban a termelői szervezet, de a fogadó fél is viselheti a költségeket.

Kelt Brüsszelben, 2012. május 4-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) HL L 409., 2006.12.30., 11. o.

(2) HL L 274., 1986.9.25., 1. o.