52011DC0125

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A nemzetközi párok vagyonjogával kapcsolatos bizonytalanságok megszüntetése /* COM/2011/0125 végleges */


[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2011.3.16.

COM(2011) 125 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A nemzetközi párok vagyonjogával kapcsolatos bizonytalanságok megszüntetése

{COM(2011) 126 végleges}{COM(2011) 127 végleges}{SEC(2011) 327 végleges}{SEC(2011) 328 végleges}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A nemzetközi párok vagyonjogával kapcsolatos bizonytalanságok megszüntetése

1. BEVEZETÉS

Az európai igazságszolgáltatási térség kialakításának az a fő célja, hogy az európai polgárok számára jogbiztonságot kínáljon, valamint megkönnyítse az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést az általuk megtapasztalt határokon átnyúló helyzetekben. E célból az Európai Unió különféle eszközöket fogadott el.

Mindazonáltal – ahogyan az a Bizottság által 2010. október 27-én előterjesztett, az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentésben[1] is szerepel – továbbra is számos akadály nehezíti az uniós polgársághoz fűződő jogok, és különösen a szabad mozgáshoz való jog teljes körű gyakorlását. A Bizottság által feltárt akadályok között szerepelnek az olyan nemzetközi párok tulajdonhoz fűződő jogaival kapcsolatos bizonytalanságok, amelyeket különböző tagállamok állampolgárai alkotnak, vagy amelyek származási tagállamuktól eltérő tagállamban élnek.

A megközelítőleg 122 millió házasságból mintegy 16 millió (13 %) határokon átívelő jellegű. 2007-ben az Unióban kötött 2,4 millió házasságból 300 000 házaspár tartozott e kategóriába; a házasságok felbontása terén is hasonló arányok születtek, az EU területén ugyanabban az évben kimondott 1 040 000 házasságfelbontásból 140 000 (13 %) volt határokon átívelő jellegű. Emellett 8 500 bejegyzett nemzetközi élettársi közösség bomlott fel az élettársak különválása, 1 266 pedig az élettársak egyikének halála miatt.

A különböző nemzeti jogrendszerek között fennálló eltérések miatt a nemzetközi párok sokszor váratlan és hátrányos következményekkel szembesülnek vagyonuk kezelése során.

Amikor egy párkapcsolat válás, a felek különválása vagy a pár egyik tagjának halála miatt felbomlik, a pár vagy a túlélő fél valóban számos kapcsolódó nehézséggel szembesül, különöse tekintettel a közös élet során szerzett vagyon megosztása tekintetében. E helyzetet jól illusztrálja az alábbi példa:

Egy görög-magyar pár házasságot köt Görögországban, és három évig ott élik közös életüket. Ezt követően a férj úgy dönt, hogy Magyarországra költözik. Két év Magyarországon töltött idő után a házasság felbomlik. A görög jog értelmében a házassági vagyonjogi rendszer megszüntetésére a kollíziós szabályok alkalmazásában a görög jog irányadó (mivel a kapcsoló tényező a házastársak közös szokásos tartózkodási helye a házasság megkötésének idején ). Ezzel szemben, a magyar kollíziós szabály szerint a magyar jog irányadó a házasság megszüntetésére (mivel a kapcsoló tényező a házastársak közös szokásos tartózkodási helye a házasság felbontásának idején ).

Hogyan határozható meg a joghatósággal rendelkező bíróság? A házaspár Görögországban és Magyarországon egyaránt élt. Kihez kell fordulni a házassági vagyonjogi rendszer megszüntetésével: a görög bíróságokhoz vagy a magyar bíróságokhoz?

E példában a magyar férj – azt feltételezve, hogy a magyar jog számára kedvezőbb, mivel érdekeit jobban védheti – gyorsan a magyar bíróhoz fordul. Ekkor beszélünk a „bíróságra rohanásról”. A jelenleg hatályos szabályok szerint a tájékozottabb házastárs így eljárást kezdeményezhet, és gyengébb pozícióba kényszerítheti a másik házastársat.

A nemzetközi párok vagyonjogi viszonyait érintő jelenleg hatályos szabályok nem teszik lehetővé e helyzet elkerülését, és nem biztosítanak kellő jogbiztonságot a párok vagyonmegosztásának kezeléséhez.

2. JOGI KERET

Az Unió jelenleg dolgoz ki egy olyan politikát, amely meg kívánja könnyíteni a polgárok, és különösen a nemzetközi párok életet az e párok által megtapasztalt határokon átívelő helyzetekben.

Így tehát különféle jogi aktusokat fogadtak el a nemzetközi magánjog családi jogának területén, például a 2003. november 27-i „Brüsszel II/A” rendeletet[2], valamint a 2010. december 20-án elfogadott „Róma III.” rendeletet[3].

Amikor egy nemzetközi pár a házasság felbontása vagy a különválás mellett dönt, a „Brüsszel II/A rendelet” szabályai alapján a házastársak tudhatják, hogy mely bíróság rendelkezik joghatósággal a házasságuk felbontása ügyében történő határozathozatalra, és hogy a házasságuk felbontásáról szóló határozat hogyan mozoghat a tagállamok között, valamint hogyan ismertethető el és hajtható végre a határozat meghozatalának helye szerintitől eltérő tagállamban.

A „Róma III.” rendeletnek e szabályokat kívánja kiegészíteni a házastársak azon lehetőségének előírásával, hogy megválaszthatják a házasságuk felbontására alkalmazandó jogot. E rendelet a házasság felbontására alkalmazandó jog területén folytatott megerősített együttműködés[4], az első megerősített együttműködés gyümölcse.

E jogszabályok jogbiztonságot nyújtnak a házastársak számára jogbiztonságot kínálnak, valamint növelik a házasság felbontására és a házastársak különválására vonatkozó eljárások kiszámíthatóságát és rugalmasságát. Objektív kritériumok alapján lehetővé teszik az alkalmazandó jog és a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározását.

Viszont e jogi aktusok egyetlen rendelkezése sem foglalkozik a nemzetközi párok vagyonjogi viszonyaival kapcsolatos nemzetközi magánjogi kérdésekkel.

Ez az öröklésről szóló – jelenleg tárgyalási fázisban tartó – rendeletre irányuló javaslatra[5] is igaz. E javaslat lehetővé kívánja tenni az Európai Unióban élő polgárok számára, hogy öröklésüket előre megszervezzék, és hatékonyan biztosítsák az örökösök, az elhunyttal kapcsolatban álló más személyek, valamint a hagyatéki hitelezők jogait. E javaslat azonban nem foglalkozik a házasságok és a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásait érintő kérdések vonatkozásaival.

3. VAGYONJOGI HATÁSOK: MIÉRT KELL MOST CSELEKEDNÜNK?

„A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” elnevezésű stockholmi programban[6] az Európai Tanács nemrégiben azt kérte, hogy a kölcsönös elismerést a polgárok mindennapi életének fontos területeire is kiterjesszék. A házassági vagyonjogi rendszerekkel, valamint a párok különválásának vagyonjogi következményeivel kapcsolatos kérdések kimondottan e területek között szerepelnek[7].

Továbbá, az Európai Parlament[8] támogatta a Bizottság házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos kezdeményezését, hangsúlyozva, hogy a polgári jog prioritásait jobban a középpontba kell állítani, mindenek előtt az egyes polgárok által megfogalmazott elvárások kielégítése révén, ugyanakkor egyértelműbb és jobban hozzáférhető eljárások kialakításával az igazságszolgáltatás rendszerét folyamatosan egyszerűsíteni kell.

A Bizottság már 2006 júliusában zöld könyvet[9] tett közzé a házassági vagyonjogi rendszerekre vonatkozó kollíziós szabályokról, amelyben a joghatósággal és a kölcsönös elismeréssel is foglalkozott. E zöld könyvvel széles körű nyilvános konzultációt kezdeményezett, amelynek eredményei megerősítették, hogy uniós szintű jogszabályra van szükség a házassági vagyonrendszerek és a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásainak területén.

A Bizottság véleménye szerint elérkezett a pillanat ahhoz, hogy a már létező jogi keretet vagyonjogi viszonyokat érintő rendelkezésekkel egészítsük ki annak érdekében, hogy teljes mértékben eleget tehessünk a polgárok elvárásainak. Ezért, és a polgárságról szóló 2010. évi jelentésben szereplő kötelezettségvállalásnak megfelelően a Bizottság olyan rendelkezéseket terjeszt elő, amelyek világos európai választ kívánnak nyújtani a nemzetközi párok esetében e területeken felmerült kérdésekre.

4. NEMZETKÖZI MAGÁNJOGI MEGKÖZELÍTÉS A POLGÁROK SZÁMÁRA

A házastársak vagyonának közös életük során – ideértve az életközösség felbomlását is – történő kezelését a tagállamok nemzeti joga szabályozza.

A házassági vagyonjogi rendszerek anyagi joga tagállamonként eltérő, noha a tagállamok többsége megkülönböztetést alkalmaz egyfelől a jogszabályon alapuló házassági vagyonjogi rendszer, másfelől a megegyezésen alapuló rendszer között. A jog szerinti rendszert akkor kell alkalmazni, amikor a házastársak nem választanak más rendelkezéseket. Amikor a házastársak választani kívánnak, akkor megegyezés szerinti házassági vagyonjogi rendszerről beszélünk.

A házastársak tulajdonát képező vagy általuk szerzett vagyontárgyakat az alkalmazandó házassági vagyonjogi szabályoktól függően a házastársak közös- vagy különvagyonába tartozónak fogják tekinteni. A vagyonegyesítő rendszerben a házastársak egyikének tulajdonát képező vagy általa szerzett vagyontárgyak egy része vagy egésze közös tulajdonná válik és a két házastárs közös vagyonát képezi, míg a vagyonelkülönítő rendszerben a vagyontárgyak az egyik vagy másik házastárs különvagyonába tartoznak. Ezen általános elveket a tagállamok joga különféleképpen hajtja végre.

A bejegyzett élettársi közösség két olyan személy életközössége, akik párként együtt élnek, és akik ezt a közösséget a lakóhelyük szerinti tagállam joga által létrehozott hatóságnál bejegyeztették. Olyan közelmúltbeli jogintézményről van szó, amelyet a mai napig 14 tagállam jogába vezettek be[10]. A házassághoz hasonlóan a bejegyzett élettársi közösség is vagyonjogi hatásokat vált ki az élettársak számára, amely hatásokra a nemzeti jog irányadó. E területen még jelentősebbek a tagállamok nemzeti jogában mutatkozó eltérések, mint a házassági vagyonjogi rendszerek területén.

Az anyagi joghoz hasonlóan, a nemzetközi párok vagyonjogi viszonyaira alkalmazandó nemzetközi magánjog nemzeti szabályai jelentősen eltérnek az egyes tagállamokban. E helyzet nem nyújt kielégítő jogbiztonságot azon párok számára, akik élni kívántak a szabad mozgáshoz való jogukkal.

Ezen eltéréseket tekintve európai szinten háromféle megközelítést helyezhetünk kilátásba annak érdekében, hogy kellő jogbiztonságot garantáljunk a polgárok számára:

- az első megoldás, amelynek már vannak gyakorlati előzményei, abból állna, hogy bilaterális megállapodások keretében a tagállamokra hagyjuk a probléma megoldását. E megközelítésre példaként említhetjük a 2010. februári francia-német megállapodást[11]. Viszont, noha ilyen megállapodásokhoz más tagállamok is csatlakozhatnak (mint a francia-német megállapodás esetében is), e megállapodások nem tudják orvosolni az összes felmerülő problémát, így nem alkalmasak arra, hogy teljes körű európai választ adjanak;

- a második megközelítés a házasságok és a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásait szabályozó anyagi jog összehangolása lenne. E megközelítést azonban a Szerződések kizárják, mivel sem e területeken, sem az e vagyonjogi viszonyokat eredményező együttélési formákat – nevezetesen a házasságot és a bejegyzett élettársi közösséget – illetően, nem ruházzák fel hatáskörrel az Uniót.

- a harmadik – a Szerződések által is megengedett – megközelítés az lenne, ha európai szintű nemzetközi magánjogi szabályokat fogadnánk el a házasságok és bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásainak területén.

Ezért a Bizottság – a stockholmi program végrehajtásáról szóló, 2010. április 20-i cselekvési tervben[12] bejelentettek szerint – az alábbi kezdeményezéseket javasolja:

- a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat;

- a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat.

Bár a két javaslat szerkezetüket és tartalmukat tekintve nagyon fog hasonlítani egymáshoz, a Bizottság úgy véli, hogy könnyebb figyelembe venni az egyes együttélési formák sajátosságait, ha két különálló jogalkotási aktust terjeszt elő a két együttélési formát felölelő egyetlen jogalkotási aktus helyett. A házasság és a bejegyzett élettársi közösség különböző jogintézmények az EU-ban. A házasság jogintézménye régóta létezik mind a 27 tagállamban, a bejegyzett élettársi közösség azonban újabb keletű jogintézmény, amelyet csupán a fentebb említett 14 tagállam ismer el. Ebből következően mindenképpen különböző jogi megoldásokat kell javasolnunk e két jogintézményre.

Továbbá, mivel a házasság és a bejegyzett élettársi közösség – az egyes tagállamoktól függően – ellenkező és azonos nemű párok számára is megengedett lehet, a két javaslat a nemek szempontjából semleges[13]. Mivel az a célunk, hogy egyértelmű jogi választ kínáljunk a nemzetközi párok által e téren tapasztalt problémákra, két különböző jogi aktusra irányuló javaslattal egyértelműbbé, valamint a polgárok és az érintett szakmabeliek számára érthetőbbé válik, hogy mely szabályokat kell alkalmazni az egyikre vagy a másikra.

Tekintettel a két javaslat közötti szoros kapcsolatra, azokat jogalkotási csomagként egyszerre kell elfogadni a Bizottság azon eltökélt szándékának alátámasztására, hogy meg kívánja könnyíteni a nemzetközi párok mindennapi életét, függetlenül attól, hogy házasságot kötöttek-e vagy bejegyzett élettársi közösséget létesítettek. A Bizottság felkéri a Tanácsot, hogy kövesse ezen általános megközelítést.

A két javaslat adóügyi szempontból semleges, a tagállamok nemzeti adóügyi jogszabályaiba nem vezetnek be semmiféle változást.

5. AZ ALAPVETő JOGOK TISZTELETBEN TARTÁSA

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló uniós stratégiával[14] összhangban a Bizottság ellenőrizte, hogy a két javaslat tiszteletben tartja a Chartában szereplő jogokat.

A javaslatok nem sértik a Charta 7. és 9. cikkében előírt, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, valamint a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot az e jogok gyakorlását szabályozó tagállami jogszabályok szerint.

A javaslatok megerősítik a Charta 17. cikkében előírt tulajdonhoz való jogot. A házastársak és élettársak hatékonyabban gyakorolhatják tulajdonhoz való jogukat annak köszönhetően, hogy előreláthatóbbá válik, mely jogot kell alkalmazni a pár vagyonának összességére.

A Bizottság azt is ellenőrizte, hogy figyelembe vegyék a megkülönböztetés valamennyi formáját tiltó 21. cikket, és e célból figyelt arra, hogy a két javaslat a nemek szempontjából semleges legyen. A Bizottság tehát nem tesz különbséget a szexuális irányultság alapján.

Végül pedig a javasolt rendelkezések az Unión belül elérhetőbbé teszik az igazságszolgáltatást a polgárok, és különösen a házastársak vagy a bejegyzett élettársi közösségben élők számára. Megkönnyítik az Alapjogi Charta hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jogot garantáló 47. cikkének végrehajtását. A hatáskörrel rendelkező bíróság meghatározására vonatkozó objektív kritériumok előírásával a javaslatok elősegítik a párhuzamos eljárások elkerülését, valamint azt, hogy az aktívabb fél gyorsan bíróságra rohanjon.

6. A JAVASLATOK TARTALMA

A Bizottság javaslatai az alábbi kérdéseket kívánják megválaszolni:

- mely bíróság rendelkezik joghatósággal arra, hogy a házassági vagyonjogi rendszer vagy a bejegyzett élettársi közösség vagyonjogi hatásainak megszüntetését illető ügyben eljárjon?

- mely jogot kell alkalmazni e megszüntetés esetében?

- a valamely tagállam bírósága vagy más hatáskörrel rendelkező hatósága által hozott határozatot könnyen elismerik-e és végrehajtják-e egy másik tagállamban?

6.1. A joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása: az eljárások központosítása, valamint összhang a már létező vívmányokkal

A rendeletjavaslatok meghatározzák a házassági vagyonjogi rendszer vagy a bejegyzett élettársi közösség vagyonjogi hatásainak megszüntetésére joghatósággal rendelkező bíróságot. A Bizottság javasolja, hogy egyetlen bíróság elé központosítsák a különböző eljárásokat: a házasság felbontására, a különválásra, valamint a házassági vagyonjogi rendszer megszüntetésére vonatkozó eljárást.

Továbbá, összhangot kell biztosítani a bíróságok joghatóságát illetően már hatályos vagy az Unió más jogalkotási eszközeiben javasolt európai szabályokkal.

A házasság felbontására vagy a házastársak különválására irányuló eljárás esetében, a brüsszeli II. rendelet alapján ezen eljárás elbírálására joghatósággal rendelkező bíróságok hatáskörét a házassági vagyonjogi rendszernek a házasság felbontásából vagy a házastársak különválásából fakadó megszüntetésére is kiterjesztik.

Ehhez hasonlóan, a házastársak vagy az élettársak egyikének halála esetén az öröklés[15] ügyében joghatósággal rendelkező bíróság hatáskörét a házassági vagyonjogi rendszerekkel és a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival kapcsolatos kérdésekre is kiterjesztik.

Az eljárások egyetlen bíróság elé történő csoportosítása fontos megtakarítást jelent, a becslések szerint eljárásonként mintegy 2 000-3 000 eurót. Ennek eredményeként a polgároknak nem kell majd több bírósághoz fordulniuk az érintett kérdéstől – például a bejegyzett élettársi közösség halál következtében történő felbomlása esetén az örökség vagy a vagyontárgyak elosztása – függően.

6.2. Az alkalmazandó jog meghatározása: a házastársak választási lehetősége.

A két jogintézmény sajátosságai miatt különböző megközelítést javaslunk a házasságra, illetve a bejegyzett élettársi közösségre.

A házastársak számára lehetővé tesszük az alkalmazandó jog megválasztását. Mindazonáltal korlátozott választási lehetőségről van szó, hogy a házastársak ne választhassanak olyan jogot, amelyhez házasságukat semmiféle szál nem fűzi. Megválaszthatják például a szokásos közös tartózkodási helyük szerint jogot vagy az állampolgárságuk szerinti jogot. Amennyiben nem választották meg az alkalmazandó jogot, a javaslat egy sor objektív kapcsoló tényezőt tartalmaz az alkalmazandó jog meghatározására.

E megoldások lehetővé teszik a polgárok mobilitásának, valamint a házastársak rendelkezésének tiszteletben tartását, ugyanakkor jogbiztonságot nyújtanak mindkét házastárs számára. Amennyiben a házastársak egyik tagállamból egy másikba helyezik át szokásos tartózkodási helyüket, mindenféle fennakadás nélkül megváltoztathatják a házassági vagyonjogi rendszerükre alkalmazandó jogot. E megközelítést fogadta el nemrégiben a már említett Róma III. rendelet is a házasság felbontására és a különválásra vonatkozóan.

Ilyen rendelkezési szabadság nem szerepel a bejegyzett élettársi közösségekről szóló javaslatban, mivel abban pontosan meg van határozva, hogy az élettársi közösségek vagyonjogi hatásaira az élettársi közösség bejegyzésének helye szerinti tagállam jogát kell alkalmazni. Mivel a bejegyzett élettársi közösséget nem ismerik el az Unió összes tagállamában, és még azon tagállamok jogai között is számottevő eltérések vannak, amelyek e jogintézményt bevezették jogrendszerükbe, a javaslat a bejegyzés helye szerinti tagállam jogát határozza meg alkalmazandónak.

E szabálynak köszönhetően átláthatóbbá válik az alkalmazandó jog meghatározása már akkor, amikor egy pár bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni, másrészt előre láthatóvá teszi a pár különválási eljárásából esetlegesen fakadó vagyonjogi hatásokat.

A Bizottság megfelelő eszközök útján, főleg a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat honlapján általánosságban a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja a házassági vagyonjogi rendszerekre, valamint a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaira vonatkozó nemzeti jogszabályokkal és eljárásokkal kapcsolatos információkat. E tájékoztatást a harmadik személyekkel szembeni joghatósággal kapcsolat nemzeti rendelkezéseket illetően is megteszi.

6.3. A határozatok elismerése és végrehajtása: a határozatok Unión belüli mozgása és gyors végrehajtása.

A határozatok és aktusok elismerésével és végrehajtásával kapcsolatban javasolt rendelkezések hasonlóak az öröklésről szóló rendeletre[16] irányuló javaslatban előterjesztettekhez, amelyeket a polgári és kereskedelmi ügyekben[17] már meglévő rendelkezések szerint alakítottak.

E rendelkezések biztosítani kívánják a határozatok Európai Unión belüli szabad mozgását és hatékony végrehajtását, szemben a jelenlegi helyzettel, amikor is minden tagállam saját nemzeti szabályait alkalmazza az e területen hozott határozatok elismerésére és végrehajtására.

E javaslatok az első olyan intézkedések, amelyeket a nemzetközi párok vagyonjogi viszonyainak területén uniós szinten javasoltak. A javaslatokban felölelt terület a családjog részét képezi. Az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek megfelelően a Tanács egyhangúlag fogadja el a családjog vonatkozásait érintő intézkedéseket. A Bizottság úgy véli, hogy az e tárgykörben hozott határozatokat helyénvaló továbbra is ellenőrizni azon tagállamban, amelyben az elismerést és a végrehajtást kérik. Következésképpen a valamely tagállamban hozott határozatokat végrehajthatóvá nyilvánítási ( exequatur ) eljárás alapján elismerik azon tagállam bírósága előtt, ahol a végrehajtást kérik. Olyan eljárásról van szó, amely a megkereső fél által kiállított dokumentumok formális ellenőrzésére korlátozódik, amint ez a polgári és kereskedelmi ügyekben már jelenleg is történik.

Ezen új rendelkezések jelentős előrelépést jelentenek az aktuális helyzethez képest, amikor is minden tagállam saját eljárási szabályait alkalmazza és saját indokai alapján tagadja meg a külföldi határozatok végrehajtását, ami jelentősen akadályozza az e területen hozott bírósági határozatok mozgását.

Egy későbbi lépésben – a javasolt intézkedések és a fent említett Brüsszel II/A rendelet azonos rendelkezéseinek végrehajtásáról készített értékelés fényében – a Bizottság meg fogja vizsgálni egy egyszerűbb, automatikusabban működő eljárás bevezetésének lehetőségét.

7. KÖVETKEZTETÉS

A Bizottság által javasolt két rendeletnek az a célja, hogy a gyakran nehéz élethelyzetekben megkönnyítse a polgárok életét. Eleget tesz tehát a Bizottság európai polgárságról szóló jelentésében tett kötelezettségvállalásainak.

Nagyobb jogbiztonságot kínálnak a nemzetközi párok számára, függetlenül attól, hogy házasok vagy pedig bejegyzett élettársi közösségben élnek. Az életközösségek felbomlásakor lehetővé teszik a vagyon megosztására és a joghatósággal rendelkező bíróság megállapítására alkalmazandó jog meghatározását. Biztosítják továbbá a határozatok szabad mozgását azzal, hogy azokat az egész Unióban automatikusan el fogják ismerni, és végrehajtásukra egyszerűsített egységes eljárás keretében kerül sor.

A két javaslat – a hatályos és tárgyalási fázisban lévő vívmányokat is figyelembe véve –kiegészíti a jelenlegi jogi keretet, és kellő összhangot biztosít a polgári ügyekben, különösen a családjog területén folytatott igazságügyi együttműködés terén. A javaslatok – az e területen elfogadott egyéb intézkedésekhez hasonlóan – nem érintik a tagállamok házassági vagyonjogi rendszerekkel és a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival kapcsolatos anyagi jogát. A Szerződésekkel összhangban az anyagi jog továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozik.

[1] 2010. évi jelentés az uniós polgárságról: Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása, COM(2010)603.

[2] A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2003.12.23).

[3] A Tanács 1259/2010/EU rendelete (2010. december 20.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról (HL L 343., 2010.12.29., 10. o).

[4] E megerősített együttműködésben 14 tagállam vesz részt: Ausztria, Belgium, Bulgária, Franciaország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország és Szlovénia.

[5] Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési tanúsítvány bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat, COM (2009) 154.

[6] HL C 115., 2010.5.4.

[7] E kérdésekkel már az 1998-as bécsi cselekvési terv (HL C 19., 1999.1.23.), két évvel később pedig a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott intézkedések kölcsönös elismerésére irányuló program (HL C 12., 2001.1.15.) is foglalkozott.

[8] Az Európai Parlament 2009. november 25-i állásfoglalása „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett bizottsági közleményről, valamint az Európai Parlament 2010. november 23-i állásfoglalása a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv polgári jogi, kereskedelmi jogi, családjogi és nemzetközi magánjogi vonatkozásairól.

[9] COM(2006) 400 Zöld könyv a házassági vagyonjogi rendszerekre vonatkozó kollíziós szabályokról, különös tekintettel a joghatóságra és a kölcsönös elismerésre {SEC(2006) 952}.

[10] Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Szlovénia és Svédország.

[11] Bilaterális megállapodás Németország és Franciaország között a házastársak közös szerzeményeinek megosztására vonatkozó, választható házassági vagyonjogi rendszer bevezetéséről, aláírás 2010. február.

[12] COM (2010) 171 végleges

[13] Ez azt jelenti, hogy a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos javaslat például a portugál jog alapján engedélyezett azonos neműek közötti házasságot ugyanolyannak tekinti, mint az ellenkező neműek közötti házasságot. Franciaországban pedig ellenkező és azonos neműek között is létrejöhet élettársi közösség, és mindkettőt figyelembe kell venni a bejegyzett élettársi közösségekről szóló javaslat vagyonjogi következményei szempontjából.

[14] A Bizottság közleménye, COM(2010) 573, 2010. október 19.

[15] A jelenleg tárgyalás alatt álló jövőbeni jogi aktus szerint

[16] Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési tanúsítvány bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat, COM (2009) 154.

[17] A Tanács 44/2001/EK rendelete polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, HL L 12., 2001.1.16., 1. o. 2010. december 14-én elfogadták a Brüsszel I. rendelet átdolgozására irányuló javaslatot, COM(2010) 748.