23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/82

1.1

Az EGSZB kifejezetten üdvözli a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelveket módosító irányelvre tett európai bizottsági javaslatot. Támogatja az ágazati jogszabályok megváltoztatására tett európai bizottsági erőfeszítéseket, melyek célja, hogy lehetővé váljon a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) hatékony működése. Az EGSZB ismételten kijelenti, hogy határozottan támogatja a biztosítási tevékenység új felügyeleti szabályait („Szolvencia II”), különös tekintettel a jelenlegi pénzügyi válsággal kapcsolatos tapasztalatokra.

1.2

A stabil szolvencianormákra való törekvésnek azonban figyelembe kell vennie, hogy garantálni kell a biztosítási piacok kapacitását arra, hogy viseljék ügyfeleik kockázatait és eleget tegyenek a közösségek és bármely méretű vállalatok finanszírozójaként betöltött szerepüknek.

1.3

Az EGSZB üdvözli a Szolvencia II irányelv további módosítását a végrehajtási határidő két hónapos meghosszabbítását kiegészítő átmeneti szabályokra vonatkozóan.

1.4

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy alapvetően szükség van a jelenlegi rendszerről (Szolvencia I) az új rendszerre (Szolvencia II) való átállásra. Az új rendszerre való átállásnak zökkenőmentesnek kell lennie. El kell kerülni a piaci zavarokat egy olyan megközelítés révén, amely következetes módon kapcsolja össze a felügyeleti intézkedéseket az átmeneti szabályokkal. A Szolvencia II-nek nem szabad a piac konszolidációjához vezetnie, különösen a kis- és közepes méretű biztosítókat tekintve.

1.5

A javaslatban szereplő átmeneti intézkedéseknek lehetővé kell tenniük egy fokozatos bevezetési/kivonási folyamatot, amely figyelembe veszi a vállalatoknak a változások megvalósítására való képességét. Az átmenet meghatározott maximális időtartamát az Európai Bizottság lerövidítheti, ha a körülmények ezt egyértelműen lehetővé teszik. Nyilvánvaló, hogy az átmeneti időszakok az egyes területeken különbözőek lesznek.

1.6

A végrehajtás ütemtervének reálisan kell tükröznie azt a kérdést, hogy a felügyeleti szervek és a biztosítótársaságok, köztük a kisebb méretű vállalatok is, mennyiben képesek elérni a Szolvencia II irányelv által kitűzött célokat. Az EGSZB annak biztosítására kéri az Európai Bizottságot és EIOPA-t, hogy az új rendszer ne vezessen adminisztratív többletterhekhez, és ne legyen kezelhetetlenül bonyolult, mivel ez kedvezőtlen hatással járhatna a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatás minőségére nézve.

1.7

Az EGSZB támogatja a biztosítóknak szóló jövőbeli európai szabályok („egységes szabálykönyv”) demokratikus legitimációját. A technikai standardok megfelelő alkalmazási körének meghatározását a felügyeleti konvergencia kiegészítő eszközének is kellene tekinteni, az egységes szabálykönyv kidolgozása céljával.

1.8

Az EGSZB úgy véli, hogy világosan meg kellene különböztetni egymástól egyrészt a tisztán technikai kérdéseket, másrészt a politikai kérdéseket, amelyekben a politikai mandátummal rendelkező közösségi intézmények illetékesek.

1.9

Az EGSZB azonban hangsúlyozza, hogy az EIOPA autonóm testület. Az egységes szabálykönyv létrehozásához való hozzájárulásának feladatát tekintve az EIOPA a politikai felelősséggel bíró jogalkotó intézmények által meghatározott mandátum keretein belül jár el.

1.10

Az EGSZB úgy véli, hogy a biztosítási ágazatnak továbbra is garantált hosszú távú nyugdíjbiztosításokat kell kínálnia a fogyasztóknak, és továbbra is megbízható partnernek kell maradnia öregségi nyugellátásuk tekintetében. Ezért a megfelelő hozamgörbe elengedhetetlen a szavatolótőke kiszámításához. Az EGSZB olyan megoldás mellett foglal állást, amelynek segítségével biztosítani lehet azt, hogy az ilyen termékek gazdaságilag életképesek maradjanak.

1.11

Az EGSZB továbbá azt ajánlja, hogy az ilyen számításokhoz használt módszereket ne csak technikai kérdésnek tekintsék, hanem az Európai Parlament és a Tanács felügyelete alatt határozzák meg őket, oly módon, hogy tükrözzék azokat a politikai hatásokat, amelyekkel az ilyen módszerek meghatározása járhat a polgárok általános felkészültségére a növekvő várható élettartamot és a fiatal generációk alacsony reprodukciós rátáját tekintve.

1.12

Az EGSZB hangsúlyozza az EIOPA érdekcsoportjaival való folyamatos konzultáció fontosságát: a csoportokban megtalálhatók az ágazati szakszervezeteknek és a pénzügyi szolgáltatók ügyfeleinek képviselői, valamint a szabályozás és felügyelet terén tevékenykedő szakemberek.

2.1

2011. január 19-én az Európai Bizottság irányelvjavaslatot fogadott el a pénzügyi szolgáltatások ágazatába tartozó tevékenységekre vonatkozó két korábbi irányelv, a tájékoztatókról szóló irányelv és a Szolvencia II irányelv módosítására. A javaslatot „Omnibus II” irányelvnek nevezik, mivel ez a második olyan irányelv, amely létező irányelvek különböző módosításait fogja össze az új európai pénzügyi felügyeleti struktúrához való igazításuk érdekében.

2.2

A Szolvencia II irányelv a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szól. Az európai biztosítási felügyelet alaposan előkészített reformjának célja, hogy fenntartható módon megerősítse és versenyképesebbé tegye a biztosítási ágazatot: a biztosítókkal szembeni tőkekövetelmények sokkal inkább kockázatalapúak lesznek (I. pillér). A kvalitatív kockázatkezeléssel szembeni követelményeket (II. pillér) és a biztosítók jelentéstételét (III. pillér) szintén modernizálják.

2.3

Az Omnibus II irányelv célja az európai felügyeleti szabályok kiigazítása a Jacques de Larosière által vezetett magas szintű szakértői csoport következtetéseit és a 2009. májusi európai bizottsági közleményt követve, amely a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozását javasolta, amely az új európai felügyeleti hatóságokkal együttműködő nemzeti pénzügyi felügyeletek hálózatából áll.

2.4

Az EGSZB véleményeket fogadott el (többek között a CESE 100/2010. és 446/2010. számút) az új felügyeleti struktúráról, széles körű támogatását fejezte ki a reformokra vonatkozóan, és hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni a technikai és a politikai kérdések között, amelyekkel kapcsolatban a politikai mandátummal rendelkező közösségi intézmények tekinthetők illetékesnek. Az EGSZB véleményei hangsúlyozták, hogy új hatóságokra van szükség a párbeszéd fenntartásához a pénzügyi szolgáltató ágazat képviseleti szerveivel, a szakszervezetekkel, a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóival, és hasonlóképpen az EGSZB-vel mint az európai szervezett civil társadalom képviselőjével is.

2.5

Az EGSZB általános támogatásáról biztosította az Európai Bizottságot abban, hogy olyan hatásköröket biztosítson az újonnan létrehozott hatóságoknak, amelyek révén azok technikai standardokat határozhatnak meg és elsimíthatják a nézeteltéréseket a nemzeti felügyeleti szervek között, amit a jelenlegi javaslat kíván tenni az értékpapírok, valamint a biztosítói és foglalkoztatói nyugdíjak terén.

2.6

Az EGSZB üdvözli az irányelv átfogó céljait, mégpedig a pénzügyi szolgáltatások valamennyi fogyasztójának védelmét és a piacok stabilitásának egy rugalmas megközelítés segítségével történő biztosítását, valamint azt, hogy az irányelv a szükségesség és az arányosság elvét tartja szem előtt a felügyeleti konvergencia felé vezető úton, továbbá egy egységes szabálykönyv kidolgozását. Ezek a célok hozzájárulhatnak a belső piac megvalósulásának folyamatához, és ahhoz, hogy Európa továbbra is vezető szerepet töltsön be a nemzetközi standardok terén, anélkül, hogy elveszítené a kapcsolatot a nemzetközi pénzügyi szolgáltatási piacokkal.

2.7

Az Omnibus II elsősorban a Szolvencia II irányelvet módosítja, azáltal, hogy új hatásköröket biztosít a kötelező technikai standardokra vonatkozóan, és a végrehajtási intézkedésekkel kapcsolatos folyamatokat összehangolja a Lisszaboni Szerződéssel. A javaslat általános módosításokat tartalmaz, amelyek egyaránt vonatkoznak a pénzügyi ágazatot érintő és az Omnibus I irányelvben is szereplő jogszabályok legtöbbjére, és szükségesek ahhoz, hogy az irányelvek alkalmazhatók legyenek az új hatóságok kontextusában, például a CEIOPS átnevezése „EIOPA”-vá, valamint annak biztosítása, hogy az információmegosztáshoz rendelkezésre álljanak a megfelelő csatornák.

2.8

A javaslat továbbá a végrehajtó hatáskörök jelenlegi rendszerét (2. szint) hozzáigazítja a Lisszaboni Szerződéshez. A Szolvencia II irányelv az új Szerződés előtt lépett hatályba. Ezért szükséges a jelenlegi 2. szintű hatáskörök átalakítása felhatalmazáson alapuló jogi aktusokká, végrehajtási rendelkezésekké vagy szabályozói technikai standardokká. Megfelelő ellenőrzési eljárásokról is gondoskodni kell.

2.9

A Szolvencia II irányelv átmeneti rendelkezéseket is tartalmaz. Ez az új rendszerre való zökkenőmentes átálláshoz szükséges. El kell kerülni a piaci zavarokat és lehetővé kell tenni egy sor fontos biztosítási termékre gyakorolt hatás figyelembevételét.

3.1

A Szolvencia II irányelvről szóló véleményében (CESE 976/2008) az EGSZB üdvözölte a biztosítási piac megerősítését, valamint azokat az alapvető törekvéseket, melyek célja a jobb tőkeelosztás, a jobb kockázatkezelés és jobb jelentési eljárás révén a piac versenyképesebbé tétele. E tekintetben az EGSZB úgy véli, hogy – a közelmúltbeli pénzügyi válság tapasztalatainak fényében – a Szolvencia II megfelelő választ jelent. Támogatja az Európai Bizottság megközelítését, hogy a Szolvencia II irányelvet nem kell alapjaiban megváltoztatni. Több változtatásra lehet azonban szükség azokban az esetekben, ahol nem tűnik megfelelő megoldásnak a végrehajtási intézkedések kiigazítása, azokon a konkrét területeken, amelyek hatálya korlátozott.

3.2

Miközben a hitelderivatívákkal való kereskedelem által okozott válság idővel valamennyi pénzügyi tevékenység biztonságával kapcsolatosan aggodalmat keltett, olyan félelmek is jelentkeztek, hogy a biztosítási tevékenységekre alkalmazott szolvencianormák finomhangolásakor olyan feltételezésekből is kiindulhatnak, melyek alapja a kockázat minden áron való elkerülése felé való eltolódás. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak azokat a kijelentéseit, amelyek ezeknek a normáknak a kiegyensúlyozott figyelembevételére irányulnak. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy abban az ágazatban, ahol a hosszú távú elkötelezettségek az uralkodóak, kerülje el a volatilitással kapcsolatos problémák kialakulását.

3.3

A Szolvencia II reformfolyamat elindítása óta a mennyiségi hatástanulmányok több szakasza is lezajlott, a QIS 5 néven ismert legutóbbi szakasz az európai biztosítási piac kb. kétharmadát érintette. Az EIOPA által a közelmúltban közzétett eredmények további részletes elemzést tesznek szükségessé. Az elvégzett hatástanulmányok révén világossá vált azonban, hogy az új rendszerre való áttérés menetrendje és mértéke súlyos következményekkel járhat a biztosítások hozzáférhetőségére és megfizethetőségére a közösségek, a vállalatok és a magánháztartások, de a biztosítótársaságok működési feltételei szempontjából is.

3.4

Az EGSZB megerősíti az arányosság és rugalmasság elvét támogató korábbi álláspontját. Hangsúlyozta, hogy ennek világos és megfelelő követelményekhez kell vezetnie, és indokolt lenne megfelelően figyelembe venni a biztosítási piacnak a biztosítótársaságok mérete és természete tekintetében megmutatkozó sokféleségét. A jelenlegi helyzetben az EGSZB aggályosnak tartja, hogy a Szolvencia II végrehajtása a komplexitás olyan szintjével jár majd együtt, amelynek a kis és közepes méretű biztosítótársaságok nem lesznek képesek megfelelni.

3.5

A Szolvencia II átmeneti szabályainak és az EU pénzügyi felügyeletének megfelelő kialakítása elengedhetetlen a biztosítási piacok stabilitásához. E célkitűzések veszélybe kerülnek, amennyiben nem terelik most a helyes irányba a folyamatot.

3.6

Az EGSZB helyesli a Szolvencia II végrehajtási határidejének két hónappal történő meghosszabbítását, amely a jelenlegi állapot szerint 2013. január 1-jén lép majd hatályba.

3.7

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy ahelyett, hogy a Szolvencia II rendszert a pénzügyi év folyamán, a Szolvencia II irányelvben javasoltaknak megfelelően (november 1-jén) indítanák el, jobb, ha az új Szolvencia II rendszert az új számítással, jelentéstétellel és egyéb kötelezettségekkel a pénzügyi évnek a biztosítótársaságok többsége által megszokott kezdetén (január 1-jén) vezetik be. Következésképpen a Szolvencia II irányelvben szereplő egyéb időpontokat, különösen az átmeneti szabályok és felülvizsgálati záradékok vonatkozásában, szintén meg kell hosszabbítani két hónappal, az Omnibus II-nek megfelelően.

3.8

Az Európai Bizottság javaslata megfelel annak a kérésnek, hogy a magasabb szintű Szolvencia I standardok és a Szolvencia II standardok között tegyék zökkenőmentesebbé az átmenetet, hogy elkerülhetők legyenek a piaci zavarok. Ezáltal azoknak a csoportoknak, amelyek mind az EU-n belül, mind azon kívül aktívak, hatékonyabban kell majd tudniuk irányítani vállalkozásuk fejlődését.

3.9

Fontos, hogy az átmenet fedje le a Szolvencia II mindhárom pillérét. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a számítás, az irányítás és a jelentéstétel vonatkozásában lehetőség nyíljon átmeneti szabályokra. Figyelembe kell venni a nemzeti piacok számára fontos biztosítási termékek körére gyakorolt hatást. Úgy kellene tekinteni az ötödik mennyiségi hatástanulmányra (QIS5), mint az átmeneti követelmények megfontolásának elsődleges forrására. A QIS5 nyilvánvalóvá teszi, hogy sürgősen szükség van az átmenetre vonatkozó koherens koncepcióra (phase-in/phase out), hogy a társaságoknak és a felügyelőknek elegendő idejük legyen a felkészülésre.

3.10

Az EGSZB szerint megfelelően fel kell mérni azt, hogy az új szabályok be nem tartása esetén hogyan lehetne ezeket az átmeneti szabályokat következetesen összekötni felügyeleti intézkedésekkel. A zökkenőmentes átmenetnek figyelembe kellene vennie a jelenlegi felügyeleti beavatkozási szinteket is, amelyek azt is biztosítják, hogy a biztosítást kötők védelme nem csökken a jelenlegihez képest.

3.11

Az EGSZB ajánlja, hogy az átmenetnek – (választható) minimum szintként – jobban kellene kapcsolódnia a magasabb szintű Szolvencia I standardokhoz.

3.12

A jelentéstétel tekintetében az EGSZB szerint az átmeneti időszak vonatkozásában nemcsak a módszereket, de a jelentéstétel tartalmát és menetrendjét is részletesebben ki kellene dolgozni. Mivel kétséges, hogy mit kell a negyedéves jelentéseknek vagy akár a nyitónyilatkozatnak tartalmaznia, helyesebbnek tűnik, hogy a jelentéstételi előírásokat 2013. január 1-jét követően is módosítani lehessen. Ez a kis és közepes méretű társaságok tekintetében alapvető jelentőséggel fog bírni. Különösképpen a tőzsdepiacokhoz hozzáféréssel nem bíró kölcsönös biztosító egyesületektől és más biztosítóktól nem kellene elvárni, hogy ugyanazokat a jelentéstételi kötelezettségeket teljesítsék, mint a nemzetközileg jegyzett vállalatok, amelyek a kezdetektől fogva IFRS szerinti beszámolókat készítettek, vagy hogy ugyanazokkal a rövid határidőkkel dolgozzanak.

3.13

Az EGSZB – Európa elöregedő társadalmából kiindulva – hangsúlyozta a szilárd és jól irányított nyugdíjbiztosítás és az időskori előtakarékosság más formáinak jelentőségét – legutóbb az Európai Bizottságnak a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjakról szóló zöld könyvéről készített véleményében (CESE 72/2011).

3.14

A nyugdíjak kamatlábszámításával foglalkozó politikák kidolgozása kiemelkedő jelentőségű azoknak a feltételeknek a szempontjából, amelyek mellett a fogyasztók ilyen biztosítékhoz juthatnak. Az EGSZB aggodalommal figyeli a jelenlegi vita tárgyát képező hozamgörbét. Valószínűsíthető, hogy ez a kínálat jelentős csökkenéséhez és a nyugdíjtermékek költségeinek emelkedéséhez fog vezetni.

3.15

Ezzel összefüggésben az EGSZB kritikával fogadja, hogy az Európai Bizottság Omnibus II javaslatának megfelelően a hozamgörbét és az illikviditási prémiumot jogalkotó testületek fogják meghatározni. A hozamgörbe és a kamatkockázat meghatározza az időskori magán előtakarékosságok jövőjét. Egy ilyen fontos politikai döntést nem lehet csak az EIOPA adminisztratív szintjén meghozni.

3.16

Mivel mind e javaslatot, mind pedig a végrehajtási intézkedéseket el kell még fogadni, a Szolvencia II hatékony elindításának időkerete nagy kihívásnak tűnik. Nem lehet a biztosítótársaságokon olyan utasításokat számon kérni, amelyeket utolsó pillanatban tesznek közzé. Az EGSZB ezért arra bátorítja az Európai Bizottságot, hogy azonnal tegye közzé ezeket az utasításokat, vagy biztosítson ésszerű alkalmazkodási határidőket.

3.17

Az EGSZB hasonlóképpen tudatában van az EIOPA által felvállalt jelentős munkatehernek, különösképpen, mivel utóbbi még mindig kiépülőben van, és nem érte még el a munkatársak tervezett létszámát. Ezért az EGSZB úgy véli, hogy a szóban forgó javaslat meghaladhatja a lehetséges kapacitásait, és azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy alaposan fontolja meg a kijelölendő prioritások közötti egyensúlyt.

3.18

Az EGSZB véleménye szerint gondosan fel kell mérni, hogy a Szolvencia II hatálybalépésekor elegendő forrással fog-e rendelkezni az EIOPA az Omnibus II irányelv által számára kijelölt hatáskörök és feladatok ellátására, különös tekintettel a technikai számításokhoz szükséges adatok és a kötelező jellegű közvetítés tekintetében. A javaslat, amely szerint az EIOPA legkésőbb 2011. december 31-ig kidolgozza a végrehajtási intézkedések tervezetét, túl ambiciózusnak tűnik.

3.19

Az EGSZB tudatában van annak, hogy az EIOPA jelenleg személyzete és ismeretei kiépítésének szakaszában van. Az átmeneti rendszernek tükröznie kellene az EIOPÁ-ra ruházott forrásokat a zavarok elkerülése érdekében. A forrásokat össze kellene hangolni a hatáskörökkel és feladatokkal.

3.20

Ez befolyásolhatja az új hatóság és a tagállami felügyeleti testületek feladatai közötti egyensúlyt, utóbbiaknak következetesen el kell látniuk a feladatkörükbe eső társaságok napi felügyeletét.

3.21

Részletesebben kifejtve az EGSZB úgy véli, hogy a csoportszintű belső modellek jóváhagyásának vonatkozásában meg kellene erősíteni a csoportfelügyeleti hatóság vezető szerepét, az irányelvnek pedig nem kellene kétséget hagynia a vonatkozó hatáskörök és felelősségek tekintetében.

3.22

Az EGSZB meg van arról győződve, hogy az Európai Bizottság joggal foglakozik a nemzeti felügyeletek és az új uniós biztosítási felügyeleti hatóság, az EIOPA különböző feladataival. Fontos, hogy megfelelően biztosítsák az EIOPA számára a nézetkülönbségek kiegyensúlyozott rendezésének lehetőségét azokon a területeken, ahol a Szolvencia II irányelvben vagy más ágazati joganyagban már közös döntéshozatali folyamatokat írnak elő.

3.23

Az EGSZB véleménye szerint a pénzügyi szabályok különböző jogi szinteken való végrehajtására vonatkozó „Lámfalussy-rendszer” működése egy következetes lépcsőzetes rendszert tesz szükségessé annak biztosítása érdekében, hogy a technikai standardok végrehajtási intézkedésekre épüljenek, hogy így politikailag felelős alap nélkül egyetlen kérdést se szabályozhassanak, különös tekintettel a szubszidiaritásra, valamint hogy a végrehajtási intézkedések fókusza egységes és világos maradjon.

3.24

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság javaslatát, hogy azokon a területeken, ahol a végrehajtási intézkedések már biztosítottak (2. szint) legyenek kötelező érvényű technikai standardok (3. szint). Korlátozni kellene a további kötelező érvényű technikai standardok alkalmazását. Jó lenne, ha az európai intézmények közötti, az átruházott hatáskörökön keresztül megvalósuló jövőbeli egyensúlyt nagyobb átláthatóság jellemezné.

3.25

Az EGSZB szerint a kötelező érvényű technikai standardok prioritásként való kezelése kulcsfontosságú lehet a harmonizált szabályok minőségének biztosításában. Bizonyos végrehajtás-technikai standardok nem tűnnek szükségesnek a Szolvencia II kezdetén, és több időt kellene biztosítani az EIOPÁ-nak ezek kidolgozására, figyelembe véve az ágazati gyakorlatot és a felügyeleti hatóságok tapasztalatait. Más végrehajtás-technikai standardokat opcionálisként („megengedő”) lehetne kezelni, és csak akkor kellene alkalmazni, ha a jövőben szükségesnek mutatkozna a harmonizáció.

3.26

Alaposan meg kell fontolni a technikai standardok hatáskörét. Azt a kérdést érdemes felvetni, hogy a szubszidiaritással összefüggésben valóban szükség van-e európai szinten a szabályozás tervezett fokára. Kétség esetén az egyedi végrehajtási intézkedések (2. szint) esetére ne határozzanak meg további technikai standardokat (3. szint); pl. a 3. szint a sajátkockázat- és szolvenciaértékelés (ORSA), a szavatolótőke besorolása és az elkülönített alapok tőkéje esetén nem tűnne szükségesnek.

3.27

A szabályok több szinten sem lennének átláthatóak. Ráadásul előfordulhat, hogy az azonos tárgyú szabályozások esetén nemzeti eltérések lehetnek. Ezt túl összetetté tenné a helyzetet – főleg a kkv-k számára. Bizonyos végrehajtási intézkedések javasolt tartalmi kiterjesztése egy másik olyan szempont, amelyet szintén gondosan meg kell vizsgálni.