17.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 84/25

1.1

A javaslat a terrorista támadások gyakoriságát és hatását kívánja csökkenteni azáltal, hogy korlátozza azon széles körben és jogszerűen használt anyagokhoz (és azok keverékeihez) való lakossági hozzáférést, amelyek nagy koncentrációban robbanóanyagok gyártására is szolgálhatnak, illetve jelentést tesz az azokhoz kapcsolódó gyanús tranzakciókról.

1.2

A javaslat címzettjei a nagykereskedők, a kiskereskedők és a tagállamok. A vegyszergyártókra vonatkozóan már érvényben vannak például a fegyverek és kábítószerek prekurzoraival kapcsolatos ellenőrzések és önkéntes jelentéstételi előírások, ezért őket e javaslatok érdemben nem érintik. Az érintett mennyiségek az összes eladott mennyiséghez viszonyítva alacsonyak. A munkavállalók egészsége vagy a környezeti kitettség nem ad okot aggodalomra. A fellépés sikere az illetékes hatóságoknak a vonatkozó információk összegyűjtését és megosztását célzó intézkedéseitől függ.

1.3

Az EGSZB támogatja a terrorizmus elleni küzdelmet célzó intézkedéseket és egyetért a javaslat átfogó indokolásával, különösen a 114. cikk értelmében létrehozandó, a belső piac széttagozódását megakadályozó rendelettel.

1.4

Az EGSZB továbbá elfogadja, hogy az I. mellékletben felsorolt 8 anyag (és azok keverékei) e címszó alatt szabályozandók. Ennélfogva helyénvaló, hogy a továbbiakban a lakosság részére nagy koncentrációban történő értékesítésre kizárólag jogszerű végső felhasználásra jogosító engedély alapján legyen lehetőség.

1.5

Az EGSZB ezenfelül egyetért azzal, hogy helyénvaló e nyolc anyag bármelyikével, illetve a II. mellékletben felsorolt további 7 anyaggal kapcsolatos, illetve az e címszó alá tartozó más gyanús tranzakciókról szóló jelentések fogadását, megosztását és az azok nyomán történő fellépést lehetővé tevő központosított tagállami rendszerek létrehozása.

1.6

Az EGSZB ugyanakkor sajnálatát fejezi ki a javaslat számos hiányossága miatt, amelyek a következőket érintik: az egyes anyagokra vonatkozóan benyújtott alátámasztó bizonyítékok; az ellenőrzés egyéb módjai, például a kiszerelés legnagyobb megengedett mérete; az értékesítés helyén megvalósuló ellenőrzés gyakorlati vonatkozásai, ideértve a javaslat hatálya alól kizárt „vállalkozások” meghatározását. Az EGSZB továbbá elégedetlen a szövegben megfigyelhető egyes következetlenségekkel, például a jelentéstételi követelmény esetleges alkalmazási körét illetően.

1.7

Az EGSZB számára az is meglepő, hogy noha a kiskereskedelmi szektor és a kormányzatok költségeit átfogóan számszerűsítették, a feltételezett előnyök esetében ez nem történt meg. Jóllehet a megmentett emberélet értéke valóban szubjektív, ezt a megközelítést már korábban is alkalmazták az uniós javaslatok költségeinek ellensúlyozására. A szöveg ennek elmaradásának okait nem ismerteti.

1.8

E fenntartások ellenére az EGSZB határozottan támogatja a javaslatot. Komoly kihívást jelent majd, hogy minderről tájékoztassák az érintett csoportokat és a civil társadalom egészét. Az EGSZB kész minden lehetséges módon közreműködni ebben.

2.1

A terroristák és más bűnözői csoportok és személyek világszerte egyre többször használnak gyakran házilag készített robbanóanyagokat tartalmazó rögtönzött robbanószerkezeteket katonai vagy gazdasági célpontok elleni támadásokhoz, valamint arra, hogy politikai vagy vallási eszmék érvényesítése céljából megfélemlítsék a civil lakosságot.

2.2

Annak ellenére, hogy az ilyen események többsége ez idáig az EU-n kívül történt, és hogy a nemzeti hírszerző ügynökségek minden erőfeszítést megtesznek, a támadások a tagállamokat és az EU polgárait sem kímélik. A gazdagabb országok elsődleges célponttá váltak; egyetlen ország sincs teljes biztonságban. Az ideológiai érvek és a bombakészítéssel kapcsolatos gyakorlati iránymutatások világszerte terjednek az interneten. A szükséges prekurzorok könnyen hozzáférhetők kiskereskedelmi üzletekben vagy online, gyakran alacsony áron és a házilag készített robbanóanyagokhoz, illetve más, jogszerű ipari és háztartási célokhoz szükséges nagy koncentrációkban.

2.3

Tekintettel ezekre az egyéb felhasználási célokra, valamint arra, hogy az ellenőrzési intézkedéseknek egyszerre kell hatékonyaknak és arányosnak lenniük, egyértelműen meg kell határozni, mely anyagokat kell szabályozni és hogyan; milyen egyéb támogató intézkedésekre van szükség; és mely szerződési jogalap a megfelelő.

2.4

Ezekkel a kérdésekkel egy korábbi vélemény (1) is foglalkozott, amelynek tárgya a 76/769/EGK tanácsi irányelvnek az „egyes veszélyes anyagok”, többek között az ammónium-nitrát forgalomba hozatala és felhasználása tekintetében történő módosítása volt. Az ammónium-nitrátot világszerte nagy mennyiségben használják nitrogénalapú műtrágyaként, valamint a kereskedelmi célú és rögtönzött robbanóanyagok hatékony és olcsó összetevőjeként.

2.5

Amint azt akkor megjegyezték, lehetett volna más alapot is választani egy terrorizmussal és robbanóanyag-prekurzorokkal foglalkozó jogszabályhoz, de a jelenlegi EU-Szerződés értelmében ez az összes tagállam egyhangú beleegyezését igényelte volna. Úgy ítélték meg, hogy ennek megvalósítása nehézségekbe ütközött volna e jól bevált irányelv hatályon kívül helyezése és az 1907/2006/EK (REACH-) rendelettel való felváltása előtt rendelkezésre álló rövid idő alatt, amely rendelet XVII. mellékletét végül kiegészítették az ammónium-nitráttal.

2.6

Azóta több tagállam nemzeti intézkedéseket fogadott el a különös aggodalomra okot adó robbanóanyag-prekurzorok hozzáférhetőségének korlátozására. A belső piac széttagozódásának megelőzéséhez és a hírszerzési, illetve más terrorizmusellenes intézkedések egységességének biztosításához azonban most egy európai bizottsági javaslatra van szükség.

3.1

Az Európai Bizottság javaslata olyan rendeletre irányul, amely korlátozná a lakossági hozzáférést egyes olyan általánosan használt anyagokhoz, amelyekkel robbanóanyag-prekurzorként vissza lehet élni. Az áruk szabad mozgásának védelme érdekében az I. mellékletben felsorolt 8 anyag továbbra is értékesíthető koncentrált formában az illetékes nemzeti hatóság által igazolt jogszerű felhasználási célra kibocsátott engedély alapján, illetve engedély nélkül olyan koncentrációban, amelyben alkalmatlan házilag készített robbanóanyagok előállítására. A II. melléklet további hét olyan anyagot tartalmaz, amelyekre az engedélyek vagy a koncentrációs szintek nem vonatkoznak. Ugyanakkor mind a 15 anyag, illetve bármely más, az említett mellékletekben kifejezetten nem szereplő anyag, de amelyről az Európai Bizottság többször megállapította, hogy házilag készített robbanóanyag előállítására szolgált, azok keverékei (vagy az azokat tartalmazó árucikkek?), valamint minden, „alapos” okkal feltételezhetően „gyanús” tranzakció esetében egyetlen nemzeti kapcsolattartó pontnál kell jelentést tenni.

3.2

A javaslat nem érinti ezen anyagok szakmai felhasználóit és a vállalkozások közötti értékesítéseket. Maradéktalanul tiszteletben kell tartani az egyes személyek magánélethez való jogát. A szabályozási folyamatnak kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy gyors válaszlépést tegyen lehetővé a változó igényekre. Ezen intézkedések támogatásához önkéntes megállapodásokra, etikai kódexekre és tökéletesített tájékoztatási rendszerekre lesz szükség.

3.3

A költségterhek (a megfelelőség, a címkézés, az összetétel-újratervezés és a kiesett eladások költségei révén) közel egyenlő módon oszlanak majd meg a gyártók és a kiskereskedők, valamint az illetékes nemzeti hatóságok között (amelyeknek létre kell hozniuk a szükséges engedélyezési, illetve információgyűjtő és jelentéstételi rendszereket, valamint gondoskodniuk kell azok személyzetéről).

3.4

Az e javaslat I. mellékletében szereplő ammónium-nitrát esetében törölni kell az 1907/2006/EK (REACH) rendelet XVII. mellékletében szereplő anyagra utaló hivatkozásokat, ez a melléklet ugyanis nem rendelkezik az engedélyezésről vagy a gyanús tranzakciókra vonatkozó jelentéstételről. A mezőgazdasági termelők által igénybe vehető eltérések továbbra is érvényben maradnak.

3.5

A rendelet az elfogadását követő 18 hónap elteltével lép életbe, és valamennyi tagállamban teljes egészében kötelező. Egy 36 hónapos átmeneti időszakra lesz szükség ahhoz, hogy a lakossági fogyasztók birtokában lévő, az I. mellékletben felsorolt nagy koncentrációjú anyagok meglévő készleteit felhasználhassák vagy eltávolíthassák. A rendeletet az EGT tagállamaira is kiterjesztik, és 7 év múlva felül fogják vizsgálni.

3.6

A javaslatot egy indokolás, egy európai bizottsági munkadokumentum, a hatásvizsgálat összefoglalása és maga a hatásvizsgálat kíséri, amelynek alapja egy előkészítő tanulmány; ezt a tanulmányt a Tanács által 2008. április 18-án elfogadott és a robbanóanyagok biztonságának fokozásáról szóló cselekvési tervben létrehozott, a prekurzorokkal foglalkozó állandó bizottsággal szorosan együttműködő külső vállalkozó (a GHK a Rand Europe-pal és a Comstratosszal együttműködésben) készítette. A hatásvizsgálatot az Európai Bizottság hatásvizsgálati testülete 2010 márciusában felülvizsgálta, és számos ajánlást fogalmazott meg.

3.7

Háttér-információkkal szolgál továbbá a robbanóanyagok biztonságának fokozásáról szóló, 2007. november 6-i európai bizottsági közlemény, valamint a prekurzorokkal foglalkozó állandó bizottság 2008. és 2009. évi éves jelentései.

4.1

Az EGSZB egyértelműen támogatja a Tanácsnak a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2004. évi nyilatkozatát és az azt követő részletesebb intézkedéseket és dokumentumokat, valamint tudomásul vette, milyen jelentős szerepet játszik a civil társadalom a polgárok biztonságának megőrzésében. Az EGSZB ezért üdvözli a robbanóanyag-prekurzorokról szóló javaslatot.

4.2

Az EGSZB egyetért azzal, hogy olyan rendeletre van szükség, amely a terrorista tevékenységnek való kitettségük vagy azzal kapcsolatos tájékozottságuk szintjétől függetlenül valamennyi tagállamra alkalmazandó. A működő terroristacsoportok prekurzorok vásárlása vagy tárolása céljából, illetve házilag készített robbanóanyagok előállításához átkelhetnek a nemzeti határokon. A globális terroristák egyáltalán nem veszik figyelembe az országhatárokat. Egyre jellemzőbb tendencia a nagyhatású robbanóanyagok használata és egyúttal az emberi élet fokozott figyelmen kívül hagyása. Jóllehet a tervezett támadások többsége meghiúsul, amelyek sikerrel járnak, azok hatásai pusztítóak.

4.3

Az EGSZB egyetért továbbá azzal, hogy a 114. cikk megfelelő jogalapot biztosít a belső piac széttagozódásának megelőzéséhez azon anyagok esetében, amelyek továbbra is forgalomban maradnak és számos jogszerű és alapvető célra felhasználhatók. Egyes esetekben rendelkezésre állhatnak alternatív termékek, a teljes körű helyettesítés azonban általában nem lehetséges, a forgalomból való teljes körű kivonás pedig aránytalan csapást mérne az érintett gyártókra, kiskereskedőkre és fogyasztókra. Kerülni kell a más jogszabályokkal, például a kábítószer-prekurzorokra vagy a mezőgazdasági vegyszerek használatára vonatkozó előírásokkal való összeférhetetlenséget. Nemzeti eltérések, különösen az I. mellékletben felsorolt anyagok esetében, nem engedélyezhetők.

4.4

Az EGSZB megjegyzi, hogy az ellenőrzés alá vont prekurzorok listája inkább a közelmúltbeli támadásokkal kapcsolatos helyi tapasztalatokat, semmint egy általánosan elfogadott minimumszintet tükröznek, ami a kívánt cél lenne. Az itt szereplő anyagok mellett azonban meggyőző érvek szólnak, és a szöveg a házilag készített robbanóanyagok új előállítási útvonalainak beazonosítása esetén azonnali aktualizálásról rendelkezik. Az I. mellékletben felsorolt nyolc anyagot a lakosság számára csak engedély alapján lehet majd nagy koncentrációban értékesíteni. Ennek elegendőnek kell lennie az alkalmi, egyéni, eseti vagy a célirányos alkalomszerű vásárlások korlátozásához. A „szakmaibb” és meghatározott tevékenységek ellenőrzése továbbra is elsősorban a rendőrségnek vagy egyéb központi biztonsági szerveknek továbbított és általuk felhasznált megfelelő felderítési információn alapul majd.

4.5

Az EGSZB ezért üdvözli a kiegészítő oktatási és képzési kezdeményezésekre, valamint az önkéntes etikai kódexekre irányuló javaslatokat. Ezeknek elsősorban a kis- és nagykereskedőket kell célozniuk, akiknek nagyobb felelősséget kell vállalniuk a forgalmazott árukért, valamint a „gyanúsnak” ítélt tranzakciókkal kapcsolatos ésszerű és hatékony jelentéstételért. A javaslat a helyes gyakorlatot ösztönző megfelelő visszajelzés szükségességét is elismeri – ez érdekes kihívást jelent majd az érintett szabályozó hatóságok és bűnüldöző szervezetek számára. Tekintettel a bevezetéshez rendelkezésre álló rövid időkeretre, valamint a közfinanszírozás iránti versengő igényekre, az Európai Bizottság kulcsszerepet játszik majd a helyes gyakorlatok azon tagállamok közötti cseréjének előmozdítása terén, amelyek már bevezettek ilyen intézkedéseket, és amelyek még nem.

4.6

Az EGSZB ugyanakkor sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottságnak a tanácsadók minden erőfeszítése ellenére sem sikerült maradéktalanul ismertetnie vagy számszerűsítenie a javaslat által a kiskereskedelmi szektorra és következésképpen a fogyasztókra gyakorolt hatásokat. A hatásvizsgálat kidolgozása során egyértelművé vált, hogy csak néhány olyan képviseleti szervezet van – ha van egyáltalán –, amely kezelni tudja az esetlegesen érintett termékek átfogó körét. Az egyéni beszállítókhoz címzett kérdőívekre általában kevés válasz érkezett. Nem tértek ki arra, hogyan oldhatók meg a csak engedély ellenében értékesíthető áruk pénztáros személyzet általi kezelésével, illetve a számos más termék azonosításával és az azokhoz kapcsolódó gyanús tranzakciók jelentésével kapcsolatos gyakorlati problémák. A hatásvizsgálat tárgyalta azokat a nehézségeket, amelyek az olyan „vállalkozás” meghatározásával kapcsolatosak, bármilyen időre vagy célból hozzák is létre, amelyre az ellenőrzés egyáltalán nem vonatkozna, szemben az olyan „lakossági fogyasztóval”, aki esetlegesen nem hajlandó vagy nem képes azonosítani a terméket vagy annak végső felhasználási célját; ezekre azonban a javaslat nem kínál teljes körű megoldást.

4.7

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a hatásvizsgálat olyan gazdasági modellen alapul, amelyet az itt felsorolt 15 anyag közül csupán 14-re vonatkozóan dolgoztak ki teljes körűen (a sósavat az utolsó pillanatban kihagyták, míg az általában „CAN” névvel forgalmazott pétisót megjegyzés vagy magyarázat nélkül felvették). Az anyagok és piacaik nyilvánvalóan nem egységesek, kezdve a hexamintól, egy játékokban és gáztűzhelyekben használt különleges folyadéktól, amelynek kiskereskedelmi értékesítésének értéke kevesebb mint 10 millió euró, egészen az ammónium-nitrátig (és a pétisóig) és az acetonig, amelyből több millió tonnát értékesítenek mezőgazdasági műtrágyában és kozmetikumokban, illetve háztartási cikkekben való felhasználásra, és uniós piacaik értéke több milliárd euróra rúg.

4.8

E korlátozásokra figyelemmel a jelek szerint a legpontosabb becslés értelmében 300 millió euró összegű eladást, az I. mellékletben felsorolt nagy koncentrációjú anyagok összértékének mintegy 10 %-át közvetlenül érinti majd a szabályozás, amelynek feltehetően a fele engedélyek alapján továbbra is értékesíthető lesz, a fennmaradó részt azonban helyettesíteni fogják, vagy elveszik. A tömény hidrogén-peroxid értékesítései, amely a házilag készített robbanóanyagok jól ismert és széles körben használt prekurzora, a fenti összérték hozzávetőleg 60 %-ának felelnek meg. A II. mellékletben felsorolt termékek meglehetősen nagy, a szintén elterjedt prekurzorként használt tömény kénsav és aceton értékesítései által uralt piacait elvben nem érintik majd jelentősen a jelentéstételi követelmények; ha mégis, akkor talán úgy vehetjük, hogy a rendelet betölti a funkcióját.

4.9

Jóllehet az előkészítő tanulmány foglalkozott a házilag készített robbanóanyagok prekurzoraihoz való lakossági hozzáférés korlátozásával és ezáltal a terrorista támadások gyakoriságának és intenzitásának csökkenésével járó gazdasági és társadalmi előnyökkel, a javaslatban nem számszerűsítették azokat. A költségek és a haszon arányosságának értékelése ezért nem egyszerű. Mindent egybevéve azonban az EGSZB úgy véli, hogy az intézkedések minden vonatkozó iránymutatásnak megfelelnek, és ezért teljes körű támogatásra érdemesek. Ugyanakkor a hosszú távú siker biztosításához nélkülözhetetlenek lesznek a tagállamok által, azokon belül és azok között megvalósuló folyamatos intézkedések.

5.1

Mind az EGSZB, mind pedig az Európai Bizottság tisztában van vele, hogy a témával kapcsolatos bármely javaslatnak körültekintő egyensúlyt kell teremtenie az egyes anyagok jogellenes felhasználására vonatkozó és a közjót szolgáló korlátozások, valamint a polgárok azon joga között, hogy saját érdekeiket a magánélet ésszerű szintű védelme mellett érvényesíthessék. Elfogadható az is, hogy a biztonsági kérdések és a jogorvoslati intézkedések természetüknél fogva nem minden esetben maradéktalanul dokumentálhatók. Ezt azonban lehetőség szerint kerülni kell.

5.2

Az EGSZB ezért sajnálattal veszi tudomásul, hogy a végleges javaslatot nem támasztja alá maradéktalanul az előkészítő tanulmány és a hatásvizsgálat, különös tekintettel a sósav törlésére (még a II. mellékletből is), valamint a pétisónak a felhasználási vagy piaci hatást alátámasztó adatok hiányában történt hozzáadására. Mivel a javaslat ésszerűen utal arra, hogy a jövőben a lista további anyagokkal egészíthető ki, egyértelmű szükség van arra, hogy a megfelelő eljárásokat betartsák – valamint hogy ezt minden érintett fél is így lássa. Még e késői szakaszban is hasznos lenne egy erre vonatkozó kiegészítés.

5.3

Ezenkívül sem a javaslat, sem a munkadokumentumok nem ismertetik maradéktalanul a 15 anyag két csoportba való besorolásának indokait (amelyek közül csak nyolcra vonatkoznak a nagy koncentrációban való értékesítési korlátozások), jóllehet a prekurzorokkal foglalkozó állandó bizottságban ezzel kapcsolatban egyeztetések folytak, és azokat kérésre rendelkezésre bocsátották. Ideális esetben ezeknek is szerepelniük kellene a javaslatban, valamint minden azt követő indokolásban.

5.4

Továbbá, tekintettel az igen eltérő anyagok viszonylag rövid listájára, az EGSZB számára meglepő, hogy nem határoztak vagy egyeztettek a veszélyes anyagok vagy azok keverékei osztályozásáról, csomagolásáról és címkézéséről szóló uniós jogszabályok értelmében hozandó intézkedések lehetőségeiről – például az egyes kiszerelések méretének korlátozásáról, aminek révén a szállítási lánc bármely pontján felismerhetők lennének a szokatlanul nagy és ezért „gyanús” tranzakciók. Az, hogy ez ésszerű-e vagy sem, attól függ, milyen mennyiséget kell vásárolni egy kívánt méretű robbanóanyag elkészítéséhez; erre vonatkozóan az eredeti hatásvizsgálat tájékoztatást nyújthatott volna, és elősegíthette volna a javasolt „hírszerzési” rendszerek célzott kialakítását.

5.5

Az e címszó alatt előirányzott konkrét javaslatok is hozzájárulhatnának az értékesítési pontokon való ellenőrzés gyakorlati nehézségeinek megoldásához, ahol a címkék, vonalkódok és más belső ellenőrzési rendszerek nélkülözhetetlenek lesznek a jogellenes vagy nem kívánt tranzakciók visszaszorításához. Figyelembe véve az áruk szabad mozgását az EU területén, egységes rendszerre lesz szükség ahhoz, hogy a gyártók és nagykereskedők költséghatékony módon tudjanak eleget tenni e kötelezettségeknek.

5.6

Apró részletként megjegyzendő, hogy a két mellékletben szereplő valamennyi anyag keverékeit úgy tüntették fel, mint amelyek azonos KN-kód alá (3824 90 27) tartoznak; bár megerősítették, hogy ez így helyes, ez egyúttal rámutat az aggodalomra okot adó termékek és azok keverékei határokon átnyúló mozgásának azonosításával kapcsolatos nehézségekre.

5.7

Megjegyzendő, hogy a vállalkozások közötti tranzakciók nem tartoznak a javaslat hatálya alá – a vállalkozás fogalmának meghatározása azonban nem egyértelmű. Nem minden önfoglalkoztató kertész, építőipari munkavállaló, fogász vagy fodrász tud például adószámot bemutatni vagy más módon igazolni folyamatos üzleti tevékenységét. Még ha szolgáltatnak is ilyen bizonyítékokat, és igazolják, hogy működő és jogszerű vállalkozásról van szó, akkor is elképzelhető, hogy egy tranzakcióról alapos okkal feltételezhető, hogy az „gyanús” – ezért a szállítási lánc e szakaszára vonatkozóan is rendelkezni kell a jelentéstételről.

5.8

Végezetül a II. mellékletben foglalt anyagok értékesítésére nem vonatkozik korlátozás, csupán a „gyanús” tranzakciók jelentésének kötelezettsége. Mivel minden „gyanús” tranzakcióról lehet, és így fognak is jelentést tenni, függetlenül attól, hogy az adott anyag, keverék vagy áru szerepel-e a felsorolásban, meglepő, hogy a lista nem hosszabb, és nem foglal magában több perkurzort és segédanyagot. Ez nemzeti szinten mozgásteret biztosítana a helyi preferenciák meghatározásához (például feketelőpor vagy propán-bután gázpalack használata) és az új anyagösszetételekkel és tendenciákkal szembeni gyors fellépéshez.

5.9

Emellett hasznos volna tisztázni a szöveg és a jelentéstételi követelmény alkalmazási körére vonatkozó alapvető feltételezéseket. „Az alapvető jogokra gyakorolt hatás” címszó alatt található indokolás kimondja, hogy mindez „csak a mellékletekben felsorolt vegyi anyagokra vonatkozik, és arra a gazdasági szereplők által végzett kockázatértékelés alapján kerül majd sor”. Ezt azonban a 6. cikk negyedik franciabekezdése kiterjeszti „minden egyéb, jegyzékben nem szereplő anyag”-ra. Mivel a tranzakció „gyanús”-ként való megítélése önmagában a helyi normákat és hozzáállást tükröző értékítélet, ez sem kötelezővé, sem 100 %-osan teljessé nem tehető; hasonlóképpen nem zárhatók ki teljes körűen a felsorolásban nem szereplő vagy nem kapcsolódó anyagok tranzakcióira vonatkozó jelentések sem. Tekintettel a számtalan érintett kiskereskedőre és a tudatosság növelésének vagy a bevált gyakorlatok megosztásának nehézségére, az ellenőrzések érvényesítéséről nem is beszélve, a nemzeti kapcsolattartó pontokhoz eljuttatott adatok minőségével és mennyiségével kapcsolatos problémákat is rendezni kell ahhoz, hogy azokat hasznos információforrásnak tekinthessük.

5.10

A fenti aggályok ellenére az EGSZB határozottan támogatja a javaslatot, és meggyőződése, hogy az az EU-n belül és kívül egyaránt hozzájárul majd a polgárok biztonságához. Továbbra is szükség lesz a bevált gyakorlatok megosztására, különösen a vezető kiskereskedők és a civil társadalom más érintett csoportjainak tájékoztatása és a velük folyó kommunikáció során. Az EGSZB kész minden lehetséges módon közreműködni ebben.