Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Pénzügyi tranzakciók adója (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 44/14

Előadó: Lars NYBERG

2010. február 18-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Pénzügyi tranzakciók adója.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és szociális kohézió” szekció 2010. június 23-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2010. július 14–15-én tartott, 464. plenáris ülésén (a július 15-i ülésnapon) 121 szavazattal 55 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Összefoglalás és következtetések

1.1   A pénzügyi tranzakciók összértéke 1990-ben a világ GDP-jének mintegy tizenötszöröse volt, de 2007-re annak körülbelül a hetvenszeresére nőtt. (1) Az azonnali ügyletek értékének a GDP-hez viszonyított aránya alig változott, úgyhogy ez a pénzügyi tranzakciók terén tapasztalható négyszeres növekedés majdnem kizárólag derivatívákra – főként kamatláb-derivatívákra – vezethető vissza. 2008 második felében ugyan csökkent a derivatívákkal folytatott kereskedés mértéke, 2009 első felében azonban ismét felélénkült a forgalom. Úgy tűnik, hogy a pénzügyi szektor magatartása nemigen változott.

1.2   2007-ben a pénzügyi szektor – amelynek fő feladata a reálgazdaság támogatása – az Egyesült Államokban a vállalati szféra teljes nyereségének mintegy 40 %-át könyvelte el, míg a GDP-hez mindössze 7 %-ban járult hozzá. Jellemző vonás volt az is, hogy a kereskedés néhány piacra – elsősorban Londonra és New Yorkra – és néhány nagyon nagy pénzügyi intézményre összpontosult. Hatalmas pénzeket pumpáltak a szektorba annak érdekében, hogy megmentsék ezeket az intézményeket az összeomlástól, aminek következtében még soha nem látott költségvetési hiányok keletkeztek.

1.3   A pénzügyi tranzakciókra kivetett adó (FTT) a nagyon rövid távú – és gyakran kockázatos – pénzügyi tranzakciók számának csökkentése révén döntő hatást gyakorolhatna a pénzügyi intézmények magatartására.

1.4   Az EGSZB a de Larosière jelentésről szóló véleményében (2) elvben támogatta az FTT ötletét: „Az EGSZB szerint a rövid távú gondolkodást hosszú távú szemlélettel kell felváltani, amelyben a prémiumokat nem a spekulációs ügyletek alapján számolják ki. Az EGSZB ebben a szellemben támogatja azt az elképzelést, hogy meg kellene adóztatni a pénzügyi tranzakciókat.” Jelen véleményével az EGSZB részt kíván venni a szóban forgó adóról folyó vitákban, tovább vizsgálva egy ilyen adó céljait és következményeit.

1.5   Az értékpapír-tranzakciók megadóztatására vonatkozó eredeti javaslatot John Maynard Keynes fogalmazta meg 1936-ban. Célja a törzsrészvényekkel való, destabilizáló hatású spekuláció visszaszorítása és a részvényárfolyamokat meghatározó, hosszú távú gazdasági tényezők erősítése volt. A 70-es években ezt a javaslatot James Tobin fejlesztette tovább. Ő a pénzügyi piacok lendületének csökkentését és a reálgazdasággal való hatékonyabb összehangolását tűzte ki célul egy, a prompt (azonnali) nemzetközi valutaügyletekre kivetendő adó segítségével, amelynek célja megegyezett a jelenleg tárgyalt egyik célkitűzéssel: a rövid távú tranzakciók számának csökkentésével.

1.6   Tobin azt javasolta, hogy az adóból származó bevételeket továbbítsák az IMF-nek vagy a Világbanknak, ugyanakkor nem a bevételek jelentették számára a fő célkitűzést: „Minél sikeresebben éri el az adó azokat a gazdasági célokat, amelyek számomra elsődleges motivációként szolgáltak, annál kevesebb bevételt eredményez.”

1.7   A pénzügyi tranzakciókra kivetett adó ötlete a 2008-as pénzügyi válság óta került ismét előtérbe, ezúttal a pénzügyi intézmények közötti valamennyi pénzügyi tranzakció vonatkozásában.

1.8   Az EGSZB szerint az FTT fő célja az kellene, hogy legyen, hogy megváltoztassa a pénzügyi szektor magatartását a rövid távú, spekulatív pénzügyi tranzakciók csökkentése révén. Így a pénzügyi szektorban folyó tevékenységeket a piaci ármechanizmusok szabályozhatják. Az ilyen tranzakciók közül Lord Turner (a brit Pénzügyi Szolgáltatásokat Felügyelő Hatóság elnöke) néhányat még „társadalmilag feleslegesnek” is nevezett. A kívánt hatás elérhető lenne, hiszen az FTT a leggyakoribb tranzakciókat sújtja a legkeményebben.

1.9   Ha az FTT jelentősen csökkenti az értékpapírok és derivatívák rövid távú kereskedelmét, akkor egyúttal a pénzügyi ágazat nyereségét is csökkenteni fogja, ami viszont nemcsak a bónuszok, hanem a nyereségadóból származó bevételek csökkenéséhez is vezethet. A vállalkozások és háztartások számára nyújtott, betétek által fedezett hiteleken alapuló hagyományos bankrendszert – amelynek nyeresége a kamatlábak különbségéből adódik – nem érinti a javasolt adó. Egy ilyenfajta bankrendszer – amelyben a megtakarításokat optimális módon befektetésekre fordítják – válhatna ismét a pénzügyi szektor legfontosabb céljává. A 2010-ben jelentkező új pénzügyi nehézségek, valamint amiatt, hogy az IMF és az EU keresi a jövőbeli pénzügyi válságok finanszírozási lehetőségeit, nem hagyhatjuk ki a pénzügyi szektor olyan jobbításának lehetőségét, ami maga mögött hagyja a rövid távú szemléletet.

1.10   Az FTT másik célja közpénzek szerzése. Ezt az új bevételi forrást a fejlődő országok gazdasági fejlődésének támogatására, éghajlatpolitikáik finanszírozására, illetve az államháztartások terheinek könnyítésére lehetne fordítani. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy a pénzügyi szektor így visszafizeti majd az állami támogatásokat. Hosszú távon az adónak az állami bevételek új általános forrásaként kellene szolgálnia.

1.11   Az FTT progresszív adó lenne, mivel a pénzügyi intézmények ügyfelei éppúgy, mint maguk a pénzügyi intézmények, amikor saját nevükben kereskednek, a társadalom leggazdagabb rétegeit képviselik. Ráadásul általános az a nézet, miszerint a pénzügyi szektor nem veszi ki megfelelő mértékben a részét az adóbefizetésekből.

1.12   Fontos, hogy az FTT alkalmazási köre a lehető legszélesebb legyen, és lehetőség szerint mind a nemzeti, mind pedig a külföldi tőzsdéket lefedje. Az EGSZB globális rendszer esetén egy igen alacsony, 0,05 %-os FTT-kulcsot javasol. Európai rendszer esetén ennél is alacsonyabb kulcs javasolt, biztosítandó a pénzügyi piacok zavartalan működését.

1.13   Az adók bevezetése mindig csökkenti az eszközértéket, de vajon hatással van-e a kereskedelmi ügyletek lebonyolításának helyszínére, amennyiben nem általános adóról van szó? Egy tanulmány szerint a jelenlegi brit „bélyegadó” (stamp duty) 20 %-kal csökkentette a forgalmat, így alig térítette el az üzletet Londonból.

1.14   A szóban forgó adó bevezetése szinte semmilyen adminisztratív, technikai vagy gazdasági költséggel nem járna, hiszen ezek a tranzakciók már ma is számítógépesítettek. A tőzsdén kívüli OTC-tranzakciók (over the counter tranzakciók) piaca azonban még mindig nem számítógépesített, bár a megfelelő uniós jogalkotás már kidolgozás alatt van. Az összes – így köztük az OTC-piaci – tranzakció szabályozott tőzsdei rendszerbe történő integrációjának szükségessége mutatja, hogy a szabályozás és az olyan adók, mint az FTT, egymás kiegészítői és nem alternatívái.

1.15   Azáltal, hogy megváltoztatja és hosszabb távú szemléletre alapozza a pénzügyi szektor tevékenységét, eközben pedig növeli az állami bevételeket, az FTT kettős haszonnal jár. Az is egyértelmű azonban, hogy minél magasabb az adókulcs, annál nagyobb hatással lesz a kereskedés tárgyát képező rövid távú tranzakciókra, vagyis annál alacsonyabbak lesznek a bevételek. Ezért olyan adókulcsot kell találni, amely egyensúlyt teremt az FTT két célkitűzése, a magatartás megváltoztatása és az adóbevételek között.

1.16   Amennyiben az FTT alkalmazásra kerülne Európában, az abból származó adóbevételek a GDP mintegy 1,5 %-át tennék ki, amelynek a legnagyobb része a brit pénzügyi piacról származna. Az FTT globális bevezetése esetén az ilyen adóbevételek a világ GDP-jének körülbelül 1,2 %-át jelentenék. Európában és az Egyesült Államokban körülbelül azonos arányok lennének tapasztalhatók.

1.17   A G20-ak 2010. június 26–27-i torontói ülésükön nem javasoltak a pénzügyi tranzakciókra kivetett globális adót. Az EGSZB úgy véli, hogy egy európai rendszer létrehozását nem kellene levenni a pénzügyi reformok napirendjéről.

2.   Háttér

2.1   A Lehman Brothers (3) 2008-as csődjét követően kirobbant, drámai méretű pénzügyi válságot számos okra vezették vissza. Ilyen ok többek közt az alacsony kamatlábak miatt lehetségessé vált olcsó hitelek, az értékpapírosítás útján létrehozott magas kockázatú értékpapírok terjedése, a szabályozás és az ellenőrzés tökéletlensége, a gazdasági források spekulációs célú felhasználhatósága a jövedelmeknek a munkaerőtől a tőkéhez való hosszú távú átcsoportosítása révén, a pénzügyi piacok globális jellege stb.

2.2   A pénzügyi szektor a GDP-hez viszonyítva szinte hihetetlen mértékben növekedett. 1990-ben a pénzügyi tranzakciók értéke a világ GDP-jének tizenötszörösét tette ki, és a 2008-as válság idejére a világ GDP-jének hetvenszeresére növekedett. (4) Az azonnali ügyletek majdnem ugyanazt az arányt képviselik a világ GDP-jében, mint 1990-ben, úgyhogy ez a pénzügyi tranzakciók terén tapasztalható négyszeres növekedés majdnem kizárólag derivatívákra vezethető vissza. Ezek nagyrészt tőzsdén kívüli (OTC) tranzakciók, azaz közvetlen megállapodások a fogyasztó és a pénzügyi intézmény között, és legtöbbjük a kamatlábakhoz kapcsolódó derivatívákat érinti. (5) Még az olyan hosszú lejáratú tranzakciók is megjelentek a rövid lejáratú tranzakciók piacán, mint a jelzálogkötvények, mivel ezek gyakran cserélnek gazdát. Ennek az újonnan tapasztalható kereskedésnek az oka éppúgy lehet a kockázatfedezet, mint a spekuláció.

2.2.1   A származékos piac fejlődése a gazdasági rendszer egyik olyan új vonása, amely nem mindig kapcsolódik úgy a reálgazdasághoz, mint a hagyományos tőke. Sokféle derivatíva (származékos ügylet) létezik: opciók, tőzsdei és tőzsdén kívüli határidős (futures, illetve forward), vagy csereügyletek, amelyek alapulhatnak például különböző árukon, devizákon, kamatlábakon, vagy akár tisztán szerencsejátékon is.

2.2.2   Statisztikák szerint 2008 második felében csökkenés mutatkozott a derivatívák kereskedelmében. Ugyanakkor ez a visszaesés nem volt különösebben nagy mértékű, csupán a három évvel azelőtti szinthez való visszatérés. Ezenfelül 2009 első felében a volumen újra növekedésnek indult. (6) Ezek a változások megint csak a kamatláb-derivatívák terén zajlottak. Ebből arra következtethetünk, hogy a pénzügyi szektor magatartása nemigen változott. Másrészt viszont az értékpapírosítás, a pénzügyi válság fő kiváltó oka, szinte teljesen eltűnt a piacról. (7)

2.2.3   2007-ben, a válságot megelőzően, az Egyesült Államokban a pénzügyi szektorban jelent meg a vállalati szféra nyereségének mintegy 40 %-a, míg az ágazat a GDP-hez csupán 7 %-ban járult hozzá. (8) Ha a pénzügyi szektor termeli ki a nyereség 40 %-át, akkor eltávolodott pénzügyi közvetítői szerepétől. Ebben a tekintetben az oligopol jellegű pénzügyi szektor néhány országban nem hatékony a reálgazdaság finanszírozásához.

2.2.4   Jellemző vonás volt az is, hogy a kereskedés néhány piacra – különösen Londonra és New Yorkra – és néhány nagyon nagy pénzügyi intézményre összpontosult. Ezek mérete miatt született meg a „túl nagy ahhoz, hogy bebukjon” szlogenje, ami számos kormány számára szükségszerűvé tette néhány bank megmentését, megakadályozandó a pénzügyi szektor összeomlását. Hatalmas pénzeket pumpáltak ebbe a szektorba, aminek következtében addig soha nem látott költségvetési hiányok keletkeztek.

2.3   A de Larosière-jelentés számos javaslatot terjesztett elő a pénzügyi rendszer megváltoztatására, a jövőbeli válságokat megelőzendő. (9) Ezt hamarosan négy, a pénzügyi szektor makro- és mikroprudenciális felügyeletéről szóló európai bizottsági rendeletjavaslat, (10) valamint számos, a pénzügyi szektor szabályainak megváltoztatására irányuló javaslat (11) követte. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokban is élénk vita folyik.

2.3.1   Új jogalkotási javaslatokat elsősorban a felügyelet és bizonyos pénzügyi intézmények szabályozása terén terjesztettek elő, részben megszüntetve a pénzügyi szektor önszabályozását. A javaslatoknak csak kis hányada irányult a pénzügyi szektor magatartásának megváltoztatására. Nem született olyan javaslat, amely az ágazat eszközeinek szabályozására törekedett volna, pedig a pénzügyi válság valódi okainak némelyike ezen eszközök között keresendő.

2.4   Hasonlóképpen nem született formális uniós javaslat a pénzügyi tranzakciók adójával (FTT) kapcsolatban sem, bár az általános vita új lendületet vett az elmúlt néhány évben. Az EGSZB szerint egy ilyen adó a jelenleg domináns rövid távú pénzügyi tranzakciók számának csökkentése révén döntő hatást gyakorolhatna a pénzügyi intézmények magatartására és az eszközökre.

2.4.1   2009. szeptemberi, pittsburghi ülésükön a G20-ak vezetői felkérték az IMF-et, hogy „készítsen jelentést következő (2010. júniusi) ülésünkre arra vonatkozóan, hogy az egyes országok milyen jellegű megoldásokat alkalmaztak vagy mérlegelnek abban a tekintetben, hogy a pénzügyi szektor hogyan járulhatna hozzá méltányos és jelentős mértékben a kormányok a bankrendszer helyreállítását célzó beavatkozásaihoz kapcsolódó terhek megfizetéséhez.” A 2010. áprilisban ismertetett előzetes IMF-jelentésben a hangsúly a jövőbeli pénzügyi válságok megelőzését célzó intézkedésekre – elsősorban egy konszolidációs mechanizmushoz kapcsolódó pénzügyi stabilitási illetékre – került. Jelen véleményben az EGSZB nem fogja különösebben kommentálni ezeket a javaslatokat, hanem az IMF a jelenlegi válság hatására bevezetendő FTT-vel kapcsolatos rövid érvelésének tárgyalására szorítkozik.

2.4.2   Az EGSZB a de Larosière jelentésről szóló véleményében elvben támogatta az FTT ötletét: „Az EGSZB szerint a rövid távú gondolkodást hosszú távú szemlélettel kell felváltani, amelyben a prémiumokat nem a spekulációs ügyletek alapján számolják ki. Az EGSZB ebben a szellemben támogatja azt az elképzelést, hogy meg kellene adóztatni a pénzügyi tranzakciókat.” Jelen véleményével az EGSZB részt kíván venni a szóban forgó adóról folyó vitákban, tovább vizsgálva egy ilyen adó céljait és következményeit.

3.   Bevezetés

3.1   Az értékpapír-tranzakciók (STT) megadóztatására vonatkozó eredeti javaslatot John Maynard Keynes fogalmazta meg 1936-ban a törzsrészvényekkel való, destabilizáló hatású spekuláció visszaszorításának és a részvényárfolyamokat meghatározó, hosszú távú gazdasági tényezők erősítésének céljával.

3.2   A 70-es években James Tobin pénzpiaci tranzakciós adót (CTT) javasolt – ez az úgynevezett „Tobin-adó” – a destabilizáló hatású pénzpiaci spekulációk visszaszorítására. A tőke szabad áramlásával egyszerűbbé váltak a valuták elleni spekulatív támadások. Tobin a pénzügyi piacok lendületének csökkentését, a reálgazdasággal való hatékonyabb összehangolását és a monetáris politika szerepének erősítését tűzte ki célul. Az adót a prompt (azonnali) nemzetközi valutaügyletekre alkalmazták volna, 0,5 %-os adókulccsal. Bár ez az adó nem érintette az összes pénzügyi tranzakciót (az azonnali ügyletek manapság a világszinten lebonyolított tranzakciók kevesebb mint 10 %-át teszik ki), célja megegyezett a jelenleg tárgyalt egyik célkitűzéssel: a rövid távú tranzakciók számának csökkentésével.

3.2.1   Tobin azt javasolta, hogy az adóból származó bevételeket továbbítsák az IMF-nek vagy a Világbanknak, ugyanakkor számára nem a bevételgenerálás volt a fő cél: „Minél sikeresebben éri el az adó azokat a gazdasági célokat, amelyek számomra elsődleges motivációként szolgáltak, annál kevesebb bevételt eredményez.” (12)

3.3   A pénzügyi tranzakciókra kivetett adó ötlete a 2008-as pénzügyi válság során került ismét előtérbe, ezúttal nemcsak a nemzetközi valutaügyletek, hanem valamennyi pénzügyi tranzakció vonatkozásában. Megjegyzendő, hogy ez az adó széles alkalmazási köre ellenére sem terjed ki a háztartások és vállalkozások pénzügyi tranzakcióira, hanem a pénzügyi intézmények közötti tranzakciókra korlátozódik. Az FTT támogatói között megtalálhatjuk a civil szervezetek több típusát, közgazdászokat, valamint a pénzügyi szektor olyan személyiségeit, mint Lord Turner, aki a brit Pénzügyi Szolgáltatásokat Felügyelő Hatóság elnöke, illetve immár az Európai Tanácsot is, amely a G20-ak csúcstalálkozója számára tett ajánlásokat 2010. június 17-én. (13) Az FTT bevezetését ellenzi többek között az IMF, az OECD és a Világbank is.

3.4   De melyek is egy ilyen adó legfontosabb céljai? Mire kellene kivetni? Milyen mértékű legyen? Egy adott országban is alkalmazható, vagy az EU egészében, illetve világszinten kell kivetni? Milyen eredményekre számíthatunk? Az alábbiakban megvitatjuk ezeket a kérdéseket, és az Osztrák Gazdasági Kutatóintézet (WIFO), (14) valamint a Gazdasági és Politikai Kutatóközpont (CEPR) és a Politikai Gazdasági Kutatóintézet (PERI, Massachusetts Egyetem, Amherst) (15) tanulmányaira támaszkodva idevágó adatokat mutatunk be.

3.5   A pénzügyi szektor magatartása – Keynes és Tobin érvelését követve – az FTT-nek a rövid távú tranzakciókra való hatásán keresztül befolyásolható. A rövid távú kereskedés intenzitása miatt azonban az FTT a rövid távú tranzakciókat a hosszú távúakhoz képest megdrágítja. A kormányok így – a relatív költségek változtatásán keresztül – a piaci ármechanizmus használatával bírhatják rá a pénzügyi szektort arra, hogy nagyobb mértékben támaszkodjon a reálgazdaság hosszú távú szemléletű alapjaira.

4.   Célkitűzések

4.1   A pénzügyi piacok részletes elemzéséből kiderül, hogy a megnövekedett volumenért elsősorban olyan rövid távú tranzakciók felelősek, melyeknek gyakran spekulatív vagy kockázatfedezeti jellegük van. A reálgazdasághoz viszonyítva e tranzakciók számos esetben rendkívül nagy volumenűek. Mivel a rövid távú ingadozások általában az eszközök hosszú távú áringadozásában csapódnak le, ez ahhoz is vezethet, hogy utóbbiak nem tükrözik a reálgazdaság alakulását. (16) E pénzügyi tranzakciók közül Lord Turner néhányat még „társadalmilag feleslegesnek” is nevezett.

4.1.1   Az EGSZB szerint az FTT fő célja az kellene, hogy legyen, hogy a rövid távú, spekulatív pénzügyi tranzakciók csökkentése révén megváltoztassa a pénzügyi szektor magatartását. Nagyrészt a rövid távú tranzakciók felelősek a pénzügyi szektor aktivitásának a 21. század első évtizedében tapasztalható növekedéséért. A pénzügyi szektornak ismét tartós felelősséget kell vállalnia a reálgazdaságért.

4.1.2   Az IMF jelentésében megemlíti ugyan az FTT magatartásra gyakorolt hatásait, de azt negatívként állítja be. Szintén a hátrányok között említik, hogy nem ez a módja a jövőbeli konszolidációs mechanizmusok finanszírozásának. Az FTT-nek azonban ez soha nem volt célja. További kifogás, hogy jobb közvetlenül azokat a tranzakciókat adóztatni, amelyeknek a számát csökkenteni kívánjuk. Az FTT éppen ezt teszi akkor, amikor a legkeményebben a rövid távú tranzakciókat sújtja.

4.1.3   A rövid távú kereskedés volumenének csökkenésével a pénzügyi intézmények tevékenységeiben annak aránya is csökken. Ez azt jelenti, hogy nagyobb arányban foglalkoznak más tevékenységekkel, például a betétesek és hitelfelvevők közötti közvetítő szerep betöltésével. A pénzügyi szektor nem önmagában vett cél, hanem eszköz a gazdaság egyéb céljainak elérésére. Egy hatékony pénzügyi szektor a megtakarításokat optimális módon a reálgazdaságba történő befektetésekre fogja fordítani.

4.1.4   A hagyományos bankrendszer a vállalkozások és háztartások számára nyújtott hiteleken alapul, nyeresége pedig a kamatlábak különbségéből adódik. Ügyfeleiket a bankok úgy is támogatják, hogy segítik őket abban, hogy a tőkepiacokon pénzt szerezzenek, fedezzék a nemzetközi üzlethez kötődő pénz- és árupiaci kockázataikat, valamint a mezőgazdasághoz kötődő határidős árupiaci tranzakciók kockázatait. E szolgáltatások nyújtásakor a bankok saját kockázataikat más bankokkal való, általában valós idejű tranzakciók révén csökkentik. Az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások több igen rövid távú tranzakciót is tartalmazhatnak. Emellett a bankoknak az értékpapírokkal és derivatívákkal folytatott saját kereskedés is nyereséget hoz. Ezt persze nem kellene teljesen megszüntetni a piacon, hiszen részben a likviditást biztosító bankközi kereskedést képviseli. Ha azonban az FTT jelentősen csökkenti az értékpapírok és derivatívák rövid távú kereskedelmét, azzal a pénzügyi ágazat nyeresége is csökken, ami pedig a bónuszok, továbbá a nyereségadóból származó bevételek csökkenéséhez vezet. A hagyományos banki rendszert ez alig érinti; a pénzügyi intézmények jövőbeli nyeresége viszont alacsonyabb lesz, és főként a hagyományos banki tevékenységektől függ majd.

4.1.5   A szakirodalomban különböző álláspontok jelennek meg, de az egyik következmény az eszközárak volatilitásának csökkenése lehet. A kevesebb spekulatív ügylet az eszközök árának nagyobb stabilitását eredményezheti. Egy másik álláspont szerint az eseti ügyletek nagyon volatilisek és kiszámíthatatlanok lehetnek, mivel az ügyletek nagy száma csökkenti a kockázatot.

4.1.6   Összefoglalva az FTT által a különböző pénzügyi intézmények magatartására kifejtett lehetséges hatásokat, kiemeljük, hogy az ilyenfajta változások visszafoghatják az intenzív kereskedést. A 2010-ben jelentkező új pénzügyi nehézségek, valamint az, hogy az IMF és az EU keresi a jövőbeli pénzügyi válságok finanszírozási lehetőségeit, nem terelheti el figyelmünket erről a pénzügyi szektor jobbá tételére nyíló lehetőségről.

4.2   Az FTT másik fő célja közpénzek szerzése. Az FTT jelentős bevételi forrást jelentene. Az ezen új bevételi forrás felhasználásáról szóló párbeszéd során felmerült a gazdasági fejlődés támogatása a fejlődő országokban, az éghajlatpolitikák finanszírozása a fejlődő országokban, illetve a pénzügyi válság következtében a közfinanszírozásra nehezedő terhek könnyítése. Az EU-ban nemrégiben zajlott politikai vitákat követően legvalószínűbbnek az állami bevételi forrásként történő hasznosítás tűnik.

4.2.1   Az Európai Bizottság szerint eddig az EU GDP-jének 30 %-át elérő pénzügyi támogatás került jóváhagyásra, ami még a garanciákat nem számítva is az uniós GDP 13 %-át teszi ki. Az Egyesült Királyság esetében ez a százalékos érték megduplázódik. Amikor a pénzügyi szektor válságból való kivezetésének közfinanszírozási költségét mérlegeljük, nem szabad elfelejteni, hogy e támogatás közel felét nem használták fel, és nagy részét végül visszafizetik majd. A 13 % tőkeinjekciókból (bankrészvények), eszközbeszerzésből és közvetlen támogatásokból áll össze. Úgy tűnik, hogy a garanciák nagy részét egyáltalán nem használják fel.

4.2.2   Az FTT-ből származó bevételeket kezdetben a fennmaradó költségek fedezésére lehetne fordítani. Ahol a legtöbb közpénzt kellett elkölteni a bankok megmentésére, ott várható a legtöbb FTT-ből származó bevétel is, a pénzügyi piac koncentráltsága miatt. A teljes közfinanszírozási költség azonban ennél sokkal nagyobb volt, többek között a kiesett társadalombiztosítási járulékok, az automatikus stabilizátorok költségei, illetve az állami kölcsönök magasabb kamatköltségei miatt. Még az IMF is azt írja, hogy „a pénzügyi válságok jelentős pénzügyi, gazdasági és szociális költségeiből az következik, hogy a pénzügyi szektornak a közvetlen támogatás pénzügyi költségeit meghaladó mértékben kell hozzájárulnia az általános bevételekhez.” (17)

4.2.3   A jövőben az FTT-t inkább az állami bevételek új, általános forrásának kellene tekinteni. Tekintettel arra, hogy a pénzügyi szolgáltatások héa-mentesek, így a banki szolgáltatások igénybevevői a legtöbb másfajta szolgáltatásnál alacsonyabb adót fizetnek azok után, továbbá a pénzügyi szektor magas nyereségessége fényében különösen indokoltnak tűnik az ágazatra kirótt adók megemelése.

4.2.4   Az OECD által készített egyik tanulmány szerint 2011-ben az Egyesült Államokban fog jelentkezni az OECD-országok teljes államháztartási hiányának majdnem fele. Ugyanebben az évben az euróövezetben a GDP arányában mért költségvetési hiányt körülbelül 6 %-ra becsülik. Az ebből adódó igazi kihívások nemcsak az olyan euróövezethez tartozó országokban jelentkeznek majd, mint Görögország, hanem az Egyesült Királyságban is, ahol a költségvetési hiányt 12 % körül várják.

4.2.5   Az FTT egyik, az IMF előzetes jelentésében tárgyalt alternatívája egy, a pénzügyi tevékenységekre kivetett adó (Financial Activity Tax, FAT), aminek alapját a nyereségek és a díjazások alkotják. Ez a pénzügyi tevékenységek megadóztatásának egy egyszerű módja, az FTT-vel összehasonlítva azonban a legfontosabb különbség az, hogy a FAT mindenfajta ügyletet megadóztat, úgy a rövid, mint a hosszú távú tranzakciókat. Így ez mindössze a bankoktól származó adóbevétel növelésének eszköze.

4.2.6   Az FTT még egységes adókulcs mellett is progresszív adó lenne, mivel a pénzügyi intézmények ügyfelei éppúgy, mint maguk a pénzügyi intézmények, amikor saját nevükben kereskednek, a társadalom leggazdagabb rétegeit képviselik. Bár fontos arra koncentrálni, hogy miként lehet az FTT minél hatékonyabb eszköz a pénzügyi szektor számára, tekintettel kell lenni az adó által jelentett teherre is. Az Európai Bizottság szolgálati munkadokumentumában (18) kijelenti, hogy „gyakran látjuk, hogy az innovatív forrásoknak megvan az az előnyük, hogy politikai elfogadottságuk szintje magasabb, különösen ott, ahol az adóterheket olyan csoportokra vagy ágazatokra vetik ki, amelyekről úgy tartják, hogy jelenleg nem veszik ki tisztes részüket az adózásból.”

4.2.7   Az Európai Parlament felkérte az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki „a következő G20-csúcstalálkozó előtt kellő időben hatástanulmányt (…) a globális pénzügyi műveletekre vonatkozó adóról” és tárja fel annak előnyeit és hátrányait. (19) Az EGSZB is számos olyan technikai szempontot lát az FTT esetében, amit tanulmányozni kell. Az Európai Bizottság által előterjesztett szolgálati munkadokumentum (20) nem felel meg teljes mértékben az Európai Parlament javaslatainak. Az EGSZB ezért hangsúlyozni kívánja, hogy teljes hatástanulmányra van szükség az FTT-re vonatkozó formális javaslathoz kapcsolódóan.

5.   Koncepció

5.1   Általános érvényességi terület

5.1.1   Cél, hogy ne csak a nemzetközi, hanem valamennyi pénzügyi tranzakció adóalapként szolgáljon. Habár a „valamennyi” kifejezést használjuk, a legtöbb számítás korlátokat határoz meg az érintett tranzakciók típusát, illetve a megadóztatandó tranzakciók értékét illetően. A CEPR/PERI tanulmányában különböző adóalapokat vizsgáltak meg, a WIFO tanulmányában pedig egy mindenre kiterjedő változatot választottak.

5.1.2   A megadóztatandó tranzakciók kiválasztásakor a legrövidebb távú ügyleteket kell előtérbe helyezni, másrészt pedig kiindulási pontként a lehető legszélesebb alkalmazási körre kell törekedni. A harmadik eldöntendő kérdés az, hogy egy ilyen adó a nemzeti piacokra irányuljon, vagy a külföldi tőzsdéket is magában foglalja-e.

5.1.3   Amennyiben az adó a nemzeti és a külföldi tranzakciókra egyaránt kiterjed, akkor valamennyi pénzügyi tranzakcióra vonatkozik. A reálgazdaság zavartalan működésének biztosítására való törekvés érv lehet az azonnali ügyletek kizárása mellett.

5.1.4   Ha az adó nem vonatkozik valamennyi tranzakcióra, az kihat majd a különböző tranzakciók versenyképességi helyzetére. Az ilyen hatások akkor kívánatosak, ha a rövid távú, spekulatív tranzakciókra nagyobb terhet rónak, mint a hosszú távú, nem spekulatív jellegű tranzakciókra. Valójában ez valósul majd meg, hiszen minél gyakoribb egy bizonyos tranzakció, annál nagyobb mértékben sújtja majd az adó.

5.1.5   Azt az elképzelést, hogy a pénzügyi tranzakciók nominális értékét válasszák az FTT alapjául, az a kritika érte, hogy a szóban forgó alap majdhogynem „fiktív”. Ehelyett a derivatívák kereskedésekor a pénzintézetekhez ténylegesen befolyó pénzt (tranzakciós díj, felár vagy egyéb, a fogyasztóra háruló költségek) lehetne megadóztatni. Az EGSZB mindazonáltal úgy véli, hogy a pénzügyi tranzakciók fiktív értékeken alapuló, a GDP-hez viszonyított alakulása hasznos mércéje annak, hogy időben hogyan változik a pénzügyi piacok kereskedési volumene.

5.2   Területi hatály

5.2.1   Milyen legyen az FTT: nemzeti, regionális (uniós szintű) vagy globális? Egy globális adó kétségkívül előnyben részesítendő. Ha ez nem lehetséges, az érvek mindenképp egy uniós szintű hatály mellett szólnak. De még olyan példák is akadnak, amelyek azt mutatják, hogy még egy nemzeti szintű adó sem lehetetlen, különösen a kiterjedt pénzügyi szektorral rendelkező országok esetén. Azt várnánk, hogy egy ilyen adónak komoly hatása lesz a kereskedés helyszínére. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez nem tűnik problémának. (21)

5.2.2   Az adók bevezetése mindig csökkenti az eszközértéket, de vajon hatással van-e a kereskedelmi ügyletek lebonyolításának helyszínére? Egy tanulmány számításai szerint a részvényekre és bizonyos kötvényekre kivetett 0,5 %-os brit „bélyegadó” (stamp duty) 20 %-kal csökkentette a forgalmat, és ezért nem állítható, hogy elűzte volna az üzleti tevékenységet Londonból. (22)

5.3   Adókulcs

5.3.1   Különböző mértékű adókulcsra születtek javaslatok, 0,1 és 0,01 % között. A legtöbben a 0,05 %-os kulcs mellett álltak ki, és mi is ezt az adókulcsot javasoljuk az FTT tekintetében egy világszintű rendszerben. Egy ilyen adókulcs olyan alacsony, hogy bevezetése nem jár annak kockázatával, hogy olyan komoly hatást gyakoroljon a rövid távú tranzakciókra, amely a pénzügyi piac működésének torzulásához vezetne. Amennyiben viszont európai rendszerként kerül bevezetésre az FTT, alacsonyabb adókulcs alkalmazását kellene megfontolni.

5.3.2   Azáltal, hogy megváltoztatja és hosszabb távú szemléletre alapozza a pénzügyi szektor tevékenységét, eközben pedig növeli az állami bevételeket, az FTT kettős haszonnal jár. Az is egyértelmű azonban, hogy minél magasabb az adókulcs, annál nagyobb hatással lesz a kereskedés tárgyát képező rövid távú tranzakciókra, vagyis annál alacsonyabbak lesznek a bevételek. Ezért olyan adókulcsot kell találni, amely egyensúlyt teremt az FTT két célkitűzése, a magatartás megváltoztatása és az adóbevételek között.

5.3.3   Az eddigi gyakorlatból ismert valamennyi hasonló adót vagy illetéket mindig csak bizonyos pénzügyi tranzakciókra vetették ki, de soha nem az összes tranzakcióra. Ha egy ilyen adó az összes tranzakciót érinti, a következményeket nem lehet pontosan előre felmérni. Ezért például három év elteltével az adókulcsot újra felül kellene vizsgálni, mérlegelve esetleges emelését vagy csökkentését.

5.4   Végrehajthatóság

5.4.1   Más jellegű kérdés, hogy milyen könnyű egy ilyen típusú adó beszedése. A javasolt adó által érintett legtöbb tranzakció már ma is számítógépesített. Ez azt jelenti, hogy a szóban forgó adó bevezetése szinte semmilyen adminisztratív, technikai vagy gazdasági költséggel nem járna. Természetesen ki kellene fejleszteni egy speciális számítógépes programot. Néhány tesztet már elvégeztek ebben a tekintetben.

5.4.2   Ellenőrizni kell az olyan innovatív pénzügyi termékek kialakulását és létét, amelyek nem adókötelesek, vagy éppen az adóelkerülés szándékával jöttek létre. Ezeket is be kell vonni az adóalapba.

5.4.3   A tőzsdén kívüli OTC-tranzakciók (over the counter tranzakciók) piaca még mindig nem számítógépesített, bár a megfelelő uniós jogalkotás már kidolgozás alatt van. Az OTC-piac szabályozott tőzsdei rendszerbe történő integrációjának szükségessége mutatja, hogy a szabályozás és az FTT-jellegű adók egymás kiegészítői, nem pedig alternatívái.

6.   Következmények

6.1   A rövid távú pénzügyi tranzakciók számának csökkentése

6.1.1   Nincsenek arra vonatkozó pontos becslések, hogy az FTT milyen hatást gyakorolhatna a rövid távú kereskedésre. Csak feltételezéseink vannak, és ez komoly problémát jelent az FTT-ről folytatott vita során. A rövid távú pénzügyi kereskedés csökkentésének fő célkitűzéséről ezért nem állnak rendelkezésünkre statisztikák. Kizárólag az adóbevételek potenciális nagyságára vonatkozó statisztikai becslésekkel rendelkezünk.

6.1.2   Az FTT egyik következménye, hogy csökkenti a likviditást. De mi is tekinthető a likviditás optimális szintjének? Talán az 1990-es vagy 2000-es szintnél jobban teljesítettek volna a gazdaságok, ha biztosították volna számukra a 2007-es rendkívül magas likviditási szintet? A likviditás a pénzügyi tranzakciók számának teljes összegével egyenlő? Erre nemmel kell felelnünk, mivel számos tranzakció ugyanarra az értékpapírra alapul, így a tranzakciók számának teljes összege nem igazán alkalmas a „valódi” likviditás becslésére. Visszatérve a pénzügyi szektor fő céljára, azaz a pénzügyi közvetítői szerepre, fontos feladat, hogy a likviditást összehangoljuk a GDP szintjével. Anélkül, hogy állást foglalnánk a csökkentés pontos mértékét illetően, egyértelmű, hogy a változás iránya a 2007-es likviditási szint csökkentése felé kell, hogy mutasson.

6.1.3   Mivel az FTT a leggyakoribb tranzakciókat sújtaná a legnagyobb mértékben, valószínűleg nemcsak a tranzakciók száma csökkenne, hanem a hosszú és rövid távú tranzakciók aránya is változna. Az FTT ellen felhozott egyik érv, hogy a pénzügyi piac átláthatatlanabbá válna, mivel a rövid távú tranzakciók gyakorisága csökkenne. A szóban forgó rövid távú tranzakciók jelenlegi számát tekintve azonban még egy jelentős mértékű csökkenés sem szüntetné meg az összes, napon belüli ügyletet. Aligha állítható, hogy a pénzügyi szektor ebből a szempontból átláthatatlan volt pl. 2000-ben.

6.1.3.1   A WIFO-tanulmányban leírtak szerint a derivatívák fokozott használata a rövid és hosszú távú árak túlzott növekedéséhez vezetett. A derivatívákkal való kereskedés korlátozása ezért a pénzügyi piacon az árak volatilitásának csökkenéséhez, nem pedig a volatilitás növekedéséhez vezethet, ahogy azt időnként állítják.

6.1.3.2   A pénzügyi kereskedés majdnem egyenletesen oszlik meg a bankok és az egyéb pénzügyi intézmények között. A rövid és hosszú távú tranzakciók megoszlásáról nem állnak rendelkezésre ilyen adatok.

6.2   Az állami bevételek összege

6.2.1   A WIFO-tanulmány szerint egy 0,05 %-os adókulcs esetén a megadóztatott tranzakciók volumene 65 %-kal csökken majd. Egy alacsonyabb adókulcs a számítások szerint a tranzakciók kisebb mértékű csökkenéséhez vezet, míg egy magasabb adókulcs nagyobb mértékűhöz.

6.2.1.1   A tanulmány szerint ha az FTT csak az Egyesült Királyságban kerülne bevezetésre, az a brit GDP közel 7 %-át kitevő adóbevételt eredményezne. Németországban, abban az uniós országban, amelyben az Egyesült Királyság után a legtöbb ilyen jellegű pénzügyi tranzakciót bonyolítják le, ez az összeg a GDP kevéssel több mint 1 %-ának felelne meg. Amennyiben az FTT egész Európában alkalmazásra kerülne, az ebből származó adóbevételek a GDP mintegy 1,5 %-át tennék ki, amelynek a legnagyobb része a brit pénzügyi piacról származna. Az FTT globális bevezetése esetén az ilyen adóbevételek a világ GDP-jének körülbelül 1,2 %-át jelentenék.

6.2.2   A CEPR/PERI tanulmányában a kereskedés csökkenésének mértékét 25 % és 50 % közé teszik. A WIFO-tanulmányban szereplő adatokkal való összehasonlíthatóság érdekében az alábbiakban csak az adó alapját képező tranzakciók 50 %-os csökkenésére vonatkozó számokat adunk meg. A tanulmányban a számok a kereskedés tárgyát képező eszközök különböző típusaira lebontva szerepelnek. A tanulmányban szereplő dolláradatokat a következőkben az Egyesült Államok GDP-jéhez viszonyított arányukban tüntetjük fel.

6.2.3   Európa és az Egyesült Államok esetében körülbelül megegyeznek az eredmények. A CEPR/PERI tanulmányából az is látható, hogy az azonnali ügyletek csak nagyon kis hányadát teszik ki az összes tranzakciónak.

(1)  A BIS (Nemzetközi Fizetések Bankja) adatai szerint.

(2)  A de Larosière-csoport jelentése – HL C 318/11., 2009.12.23., 57. o.

(3)  Globális pénzügyi szolgáltató vállalat.

(4)  Stephan Schulmeister: „A General Financial Transaction Tax” [A pénzügyi tranzakciók általános adója]. WIFO Working Papers 344/2009.

(5)  BIS (Nemzetközi Fizetések Bankja), in: Darvas / von Weizsäcker: „Financial Transaction Tax: Small is Beautiful” [A pénzügyi tranzakciókra kivetett adó: minél kisebb, annál szebb] 2010.

(6)  Lásd az 5. lábjegyzetet.

(7)  H. W. Sinn az EEAG-csoport 2010-es gazdasági jelentésének ismertetésekor, 2010. február 23-án Brüsszelben.

(8)  Helene Schubert, Osztrák Nemzeti Bank.

(9)  A de Larosière-csoport jelentése – HL C 318/11., 2009.12.23., 57. o.

(10)  „Makro- és mikroprudenciális felügyelet” – HL C 277/25., 2009.11.17., 117. o.

(11)  „Hitelminősítő intézetek” – HL C 277/25., 2009.11.17., 117. o.,

Az EGSZB véleménye az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról – HL C ….

(12)  James Tobin: „A Proposal for International Monetary Reform” [Egy nemzetközi monetáris reformra vonatkozó javaslat], 1978.

(13)  Az Európai Tanács 2010. június 17-i következtetései: „Az EU-nak azon erőfeszítések élén kell állnia, amelyek az egész világon egyenlő versenyfeltételeket fenntartó globális megközelítés kialakítására irányulnak a pénzügyi intézményekre kivetendő illetékek és adók rendszerének felállítása tekintetében, és ezt az álláspontját határozottan védeni fogja a G20-partnerek körében. Ennek keretében meg kellene vizsgálni és tovább kellene fejleszteni egy a globális pénzügyi műveletekre vonatkozó adó bevezetését.”

(14)  Stephan Schulmeister: „A General Financial Transaction Tax” [A pénzügyi tranzakciók általános adója]. WIFO Working Papers 344/2009.

(15)  Pollin Baker és Sherman McArthur: „The Potential Revenue from Financial Transactions Taxes” [A pénzügyi tranzakciók adójából származó potenciális bevétel]; CEPR/PERI, 2009. december.

(16)  Ld. 14. lábjegyzet.

(17)  Az IMF időközi jelentése a G20 számára: „A fair and substantial contribution by the financial sector” [A pénzügyi szektor méltányos és jelentős mértékű hozzájárulása].

(18)  Az Európai Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma: „Innovative financing at a global level” [Innovatív finanszírozás világszinten] – SEC(2010) 409 végleges.

(19)  PE432.992v01-00 állásfoglalási indítvány.

(20)  SEC(2010) 409 végleges.

(21)  Ilyen jellegű adókat találhatunk például Dél-Koreában, Hongkongban, Ausztráliában, Tajvanon és Indiában, illetve hasonló adókat Belgiumban, Argentínában és Brazíliában.

(22)  The Institute for Fiscal Studies (Pénzügyi Tanulmányok Intézete): „Stamp duty on share transactions: is there a case for change?” [Bélyegadó a részvényügyletekre: szólnak érvek a változtatás mellett?]; 2002. évi 89. kiadvány.