28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/59

—

ne gördítsenek szükségtelen akadályokat a részvételi lehetőségüket gyakorló polgárok útjába – hiszen csupán „menetrendi kezdeményezésről” van szó,

—

világos szabályok és rendelkezések könnyítsék a kezdeményezők számára kezdeményezésük megszervezését a 27 tagállamban: ne ütközzenek váratlan nemzeti szintű akadályokba,

—

a kezdeményezőknek adott esetben biztosítsanak pénzügyi támogatást, ha sikerül elérni egy bizonyos küszöböt.

—

horizontális civil párbeszéd,

—

vertikális civil párbeszéd,

—

az Európai Bizottság már létező konzultációs gyakorlata, valamint

—

az új európai polgári kezdeményezés.

4.1.1

Ez a rendelkezés jogalapot biztosít a – közelebbről meg nem határozott – civil párbeszédnek. Véleményeiben az EGSZB már több ízben megfogalmazta a civil párbeszéddel kapcsolatos álláspontját, (4)  (5)  (6) és a civil párbeszédet az európai demokráciamodellben való részvétel egyik alapvető elemének nyilvánította. Azt is több alkalommal kiemelte már, hogy kész e párbeszéd platformjaként és multiplikátoraként fellépni, illetve hozzájárulni az európai közvélemény létrehozásához. Az EGSZB ebben az összefüggésben azt is ismételten hangsúlyozta, hogy partnerként és közvetítőként építő módon hozzá szeretne és hozzá fog járulni a civil párbeszéd fejlesztéséhez. Ezzel kapcsolatban kész bővíteni találkozóhelyként betöltött szerepét és – például infrastruktúrája rendelkezésre bocsátása révén – gyakorlati támogatást is nyújtani. Az EGSZB mindenképpen elő szeretné segíteni azt, hogy a civil párbeszéd – mint szükséges – (európai) nyilvánosságot kapjon, és valódi interaktív vitává érlelődjön.

4.1.2

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy a részvételi demokrácia eszközét világosan meg kell határozni, és meg kell állapítani működésének konkrét módjait. Így például egyértelművé kell tenni, hogy a szóban forgó bekezdésben említett szervezetek milyen reprezentativitási feltételeknek kell hogy megfeleljenek ahhoz, hogy részt vehessenek a párbeszédben. Szintén a szervezett civil szereplők reprezentativitásával kapcsolatban az EGSZB már utalt rá, (7) mennyire fontos különbséget tenni a mennyiségi (az érdekeltek többségének legitimált képviselete) és minőségi (megfelelő, bizonyított szakértelem) reprezentativitás között. Az EGSZB szerint a párbeszédbe bevonandó szervezeteknek mind mennyiségi, mind minőségi értelemben reprezentatívnak kell lenniük.

4.1.3

A jogalkotóknak pontosítaniuk kell továbbá, hogy részükről mely konkrét intézkedésekre lesz szükség a „megfelelő eszközökkel” (lásd: EUSz. 11. cikk (1) bekezdés) kapcsolatos elvárás teljesítéséhez.

4.1.4

Ebben az összefüggésben az EGSZB fontosnak tartja, hogy utaljon az európai civil párbeszéd és az európai szociális párbeszéd közötti különbségre, és figyelmeztet arra, hogy e két fogalmat nem szabad összekeverni. Természetesen az európai szociális párbeszéd is a mérvadó részvétel pilléreinek egyike, a tartalmat, a részvételt, az eljárást és a hatásokat illetően azonban speciális szabályok érvényesek rá. Jelentőségét tükrözi, hogy jogilag beépült a Szerződésbe.

4.2.1

Az idézett bekezdéssel figyelembe veszik a vertikális civil párbeszédet, és az uniós intézményeket e párbeszéd rendszeresítésére kötelezik. Az EGSZB a civil párbeszéd e típusáról is kifejtette már véleményét, (8) és most is arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy mind a tartalmat, mind az eljárásokat illetően dolgozza ki a részletes szabályokat.

4.2.2

Az Európai Parlament már régebben – a szóban forgó szerződési rendelkezést megelőlegezve – megalapította az úgynevezett „Agorát”, eszközt teremtve ezzel a vertikális civil párbeszédhez.

4.2.3

Mivel az EUSz. 11. cikkének (2) bekezdése minden intézményt párbeszédre kötelez a civil társadalommal, az EGSZB arra szólítja fel a többi intézményt, de különösen a Tanácsot, hogy mielőbb tisztázza elképzeléseit a szerződés e cikkében foglaltak végrehajtásával kapcsolatban.

4.2.4

Az EGSZB minden uniós szervnek felajánlja hálózatát és infrastruktúráját a szervezett civil társadalommal folytatott vertikális párbeszéd elindítása, illetve konstruktív támogatása érdekében.

4.3.1

Ez a rendelkezés az Európai Bizottság – már eddig is széles körben alkalmazott – konzultációs gyakorlatát az európai demokráciamodell most megerősített részvételi pillérének kontextusába helyezi. Az EGSZB emlékeztet arra, (9)  (10) hogy ez a konzultációs gyakorlat alapjában véve az Európai Bizottság „európai kormányzásra” vonatkozó, 2001-ben kifejezésre juttatott elképzelésének (11) egyik fontos eleme, és felülről lefelé ható (top-down) intézkedésként csak közvetett módon teszi lehetővé a civil fellépést. Ismételten felhívja a figyelmet arra is, hogy különbséget kell tenni a hivatalos szervektől kiinduló intézkedésként értendő „konzultáció” és a polgárjogként értendő „részvétel” között. A szóban forgó intézkedés nem érinti azt a szempontot, hogy a szervezett civil társadalmat egy alulról induló (bottom-up) folyamatba vonják be.

4.3.2

Az EGSZB kész arra, hogy megbízatása keretében támogassa az Európai Bizottságot olyan esetekben, amikor ez az általában alkalmazott online kereteken túllépve kíván konzultációt folytatni, például specifikus kérdésekről szóló közös meghallgatások szervezése révén vagy a konzultatív fórumok keretében, a „nyitott tér” módszerét alkalmazva.

4.3.3

A konzultáció önmagában azonban még nem jelent tényleges párbeszédet a szervezett civil társadalommal. Az EGSZB ezért arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy dolgozza át és strukturálja az eddigi konzultációs gyakorlatot. Egyfelől megfelelő időkeretet kell megállapítani a konzultációhoz, hogy a szervezett civil társadalomnak és a polgároknak valóban legyen idejük válaszaik kidolgozására és ne csak pro forma konzultációról legyen szó. Másfelől átláthatóbb módon kell kialakítani az értékelési folyamatot. Ahhoz, hogy valódi párbeszédet kezdjen, az Európai Bizottságnak válaszolnia kellene a beadványokra, és ki kellene fejtenie álláspontját azzal kapcsolatban, hogy miért fogadja vagy utasítja el az egyes javaslatokat. Az ennek megfelelő és más módosításokat az Európai Bizottságnak mélyrehatóan meg kellene vitatnia a szervezett civil társadalommal.

4.4.1

Az EGSZB osztja azt a nézetet, hogy az új európai polgári kezdeményezés jelentősége az európai integráció szempontjából messze túlmutat a jogi dimenzión, és transznacionális szinten a közvetlen demokrácia első elemeként értékelendő, mely azonban a rendelkezés megfogalmazása szerint az uniós polgárokra korlátozódik. Az EGSZB szívesen látná, ha a szerződés felülvizsgálatakor a harmadik országoknak állandó jelleggel az Unió területén lakó állampolgárait is bevonnák ebbe a körbe.

4.4.2

Kiemelendő, hogy az új európai polgári kezdeményezési jog nem egyenlő a számos tagállamban létező „népi kezdeményezéssel”, amely kötelező érvényű népszavazáshoz vezet. Olyan „menetrendi kezdeményezésről” van szó, amely az Európai Bizottságot jogalkotási lépésekre szólítja fel. Olyan kisebbségi eszköz ez, amely mindössze a lehetőségét teremti meg a politikai napirend befolyásolásának. A jogalkotói kezdeményezés továbbra is az Európai Bizottság hatásköre, és az esetleges jogalkotási folyamat az előírt eljárások keretében zajlik.

4.4.3

A szóban forgó eszközhöz természetesen szükség van bizonyos szabályokra és normákra. Mivel azonban a közvetlen demokrácia eszközeit európai szinten még ki kell alakítani, az európai polgári kezdeményezéshez folyamatosan fejleszthető keretet kell meghatározni. Az EUSz. 11. cikke (4) bekezdésének végrehajtásáról szóló rendeletben minél alacsonyabb minimumnormákat és engedélyezési kritériumokat kellene megállapítani, és azokon a területeken, amelyeken uniós szinten hiányoznak a tapasztalatok, mérlegelési és értelmezési mozgásteret kell hagyni, hiszen az európai polgári kezdeményezéssel csak annyit lehet elérni, hogy az Európai Bizottság beépítsen cselekvési tervébe egy adott kérdéskört.

4.4.4

Az EGSZB semmiképpen sem osztja azonban az Európai Parlament álláspontját, mely szerint „a polgári kezdeményezés eljárásának ellenőrzése a Parlament politikai feladata”, (12) és ellenzi, hogy a jogalkotó a jogalkotást megelőző szakaszban ellenőrizzen egy folyamatot. Egy ilyen „ellenőrzés” sértené a hatalommegosztás elvét. Ezért az EGSZB független „tanácsadó testület”, illetve „segélyszolgálat” létrehozását szorgalmazza, amely támogathatja a kezdeményezőket egy európai polgári kezdeményezés előkészítése és elindítása során. Így, ha ki nem is zárhatók, de általában azért elkerülhetők a nyilvánvaló konfliktusok az engedélyezésre és végrehajtásra vonatkozó rendelkezésekkel.

4.4.5

Ugyanebben a dokumentumában az Európai Parlament teljesen jogosan utal arra, hogy különbséget kell tenni az Európai Parlamenthez benyújtandó petíciók és az Európai Bizottsághoz intézendő, felszólításnak tekintendő polgári kezdeményezések között. Ennek megfelelően teljesen más módon kell kialakítani az eljárásokat és a követelményeket is e két alulról felfelé építkező, beleszólást biztosító eszközzel kapcsolatban.

4.4.6

Az európai polgári kezdeményezés a közvetlen demokrácia eszközeként hatékony módja a transznacionális tanácskozó folyamatok elindításának is. A „politikai Európától” jelenleg inkább elforduló polgárok mostantól konkrét kezdeményezésekkel és célokkal léphetnek fel. Minél gyakrabban hívják és biztatják őket, hogy vegyenek részt a kezdeményezésben – anélkül, hogy szükségtelen adminisztratív akadályoktól kellene tartaniuk –, annál előbb távolodnak el attól a felfogástól, hogy csupán az oldalvonalról figyelik a követhetetlen döntéseket, és válnak az európai integrációs folyamat passzív elemei helyett annak aktív szereplőivé. Egy ilyen lépésről lépésre haladó folyamat, amely megköveteli az európai szempontból időszerű és fontos problémák megvitatását, elkerülhetetlenül az európai öntudat, európai közvélemény kialakulásához vezet.

4.4.7

Tartalmi szempontból utalni kell arra, hogy az európai polgári kezdeményezések természetesen nem sérthetik a Szerződést vagy az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Ahogy azonban a véleményalkotás közvetett/parlamenti folyamatában, úgy közvetlen/polgári folyamatában is megtörténhet, hogy szélsőséges csoportosulások saját céljaik érdekében élnek (vissza) a véleményalkotás meglévő csatornáival. Ez minden demokráciában komoly, alapvető kihívást jelent, egyúttal azonban a demokráciák legnagyobb előnye is a nem demokratikus rendszerekkel szemben. A – mind közvetett, mind közvetlen pillérekre támaszkodó – modern képviseleti demokráciáknak képesnek kell lenniük arra, hogy kényes, sőt szélsőséges nézetekről is nyíltan és átláthatóan vitatkozzanak.

4.5.1

Habár az EGSZB nem tartozott a lezárult konzultációs eljárás közvetlen címzettjei közé, a rendeletjavaslatok közelgő európai parlamenti és tanácsi megvitatásának előkészítéseképpen mégis szeretne szakértő módon hozzájárulni a véleményalkotáshoz, ezért az alábbiakban kifejti véleményét a zöld könyvben említett kérdésekről.

4.6.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a küszöbértéket objektív kritériumok alapján kell meghatározni. Nem osztja azonban az Európai Bizottság véleményét a tekintetben, hogy a tagállamok egyharmada – azaz kilenc állam – szükséges az uniós érdekek reprezentativitásának biztosításához, de nem ért egyet azokkal a szervezetekkel sem, amelyek szerint már négy tagállam elég ehhez.

4.6.2

Az EGSZB inkább az Európai Parlament véleményét osztja, mely szerint a tagállamok egynegyede – azaz jelenleg hét állam – jelenti a megfelelő küszöbértéket. Hivatkozásként az EUMSz. 76. cikke említendő, amely szerint az igazgatási együttműködésre vonatkozó jogi aktusokat az igazságügyi és rendőrségi együttműködés terén vagy büntetőügyekben a tagállamok egynegyedének kezdeményezése alapján kell elfogadni. Az EGSZB szerint ez a referenciaérték megfelelően biztosítja, hogy a polgári kezdeményezésnek valós európai vetülete legyen.

4.7.1

Mivel a Lisszaboni Szerződés csak „a tagállamok egy jelentős számát” említi, lehetséges volna az is, hogy nem határozzuk meg a tagállamonkénti résztvevők minimális számát. Utalva azonban arra, hogy a Szerződés több ízben említi a kettős többségre vonatkozó elvárást, az EGSZB osztja az Európai Bizottság véleményét, mely szerint ellentmondana a Szerződés szellemének, ha eltekintenénk a tagállamonkénti résztvevők minimális számának meghatározásától.

4.7.2

A tagállamonként 0,2 %-os arány merev, számbeli meghatározása helyett az EGSZB olyan rugalmas rendszert javasol, amely ésszerű egyensúlyt biztosítana az államok között. Így például el lehetne várni egy 0,08 %-os (13) abszolút alsó határt ahhoz, hogy beszámítsák az adott tagállamban gyűjtött aláírásokat. Egy polgári kezdeményezéshez természetesen összesen legalább egymillió aláírást kell gyűjteni. E két kritérium együttese automatikus egyensúlyt hoz létre, amely megfelel a Szerződés reprezentativitással kapcsolatos elképzelésének és a valós európai érdekeknek is.

4.7.3

Egy ilyen rugalmas, a végrehajtást megkönnyítő szabályozás az EGSZB szerint azért is indokolt, mert az európai polgári kezdeményezés végül is nem eredményez kötelező érvényű határozatot, hanem mindössze egy, az Európai Bizottsághoz intézett felszólítást.

4.8.1

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság véleményét, mely szerint a szükségtelen adminisztratív ráfordítás elkerülése érdekében általános részvételi feltételként azt kellene megállapítani, hogy a résztvevő a lakhelyéül szolgáló országban jogosult legyen szavazni az európai parlamenti választásokon. Rokonszenves elképzelés a fiatalok bevonása (például a szavazásra jogosultak életkorának 16 évre való csökkentése révén), az európai parlamenti választójogtól való eltérés azonban aránytalanul megnehezítené az aláírások ellenőrzését, mivel szinte minden államnak kettős választójogi jegyzéket kellene vezetnie.

4.9.1

Az EGSZB ezzel kapcsolatban sem tartja megfelelőnek a túlságosan merev formai előírásokat. A hivatalos beadványokkal szemben támasztott elengedhetetlen formális követelményeknek kellene érvényesülniük, és meg kellene határozni bizonyos minimumfeltételeket (lásd a 4.13. pontot is). A kezdeményezés és a kért döntés tartalmát szabatosan és félreérthetetlenül kell kifejteni. Mindig világosnak kell lennie, hogy mit támogat az, aki aláír egy európai polgári kezdeményezést.

4.10.1

Semmi nem mond ellent annak, hogy – az egyes nemzeti jogszabályoktól eltérve – uniós szinten közös eljárási szabályok, illetve a gyűjtésre, ellenőrzésre és hitelesítésre vonatkozó normák kerüljenek megállapításra, mivel az európai polgári kezdeményezés a részvétel (új) transznacionális eszköze.

4.10.2

Az aláírásgyűjtés valamennyi olyan módját engedélyezni kellene, amelynél lehetséges a személyazonosság ellenőrzése: az aláírásgyűjtést éppúgy lehetővé kellene tenni az elektronikus portálokon, mint nyilvános helyeken. Az EGSZB szerint az aláírások nemzeti hatóságok vagy jegyző általi hitelesítése elfogadhatatlan akadályt jelent. A személyazonosság ellenőrzése mellett azonban azt is biztosítani kell, hogy csakis olyanok kerüljenek a támogatók listájára, akik önállóan és szabad akaratukból írták alá a dokumentumot. Ehhez – különösen az elektronikus aláírásgyűjtést tekintve – specifikus intézkedésekre van szükség.

4.10.3

Biztonsági és hitelesítési célokra elegendő a név, a lakcím és a születési dátum megadása, valamint – online gyűjtésnél – igazolásképpen egy e-mail. A cél az, hogy minden olyan kezdeményezés esetében, amely megfelel a rendelet aláírásgyűjtésre vonatkozó minimumszabályainak, biztosnak lehessen lenni abban, hogy az egyetlen uniós országban sem ütközik más, új akadályokba. A külföldön élő európaiak esetében ajánlatos aláírásukat a lakhelyükül szolgáló országhoz sorolni.

4.10.4

Az aláírások igazolásáról a tagállamoknak kellene gondoskodniuk. Erre a célra mindenképpen alkalmasak az egyes tagállamokban már bevált szúrópróbaszerű ellenőrzések.

4.11.1

A Lisszaboni Szerződést megelőző polgári kezdeményezések tapasztalatai azt mutatták, hogy a kezdeményezések előkészítése sok időt igényelhet. Az EGSZB ezért túlságosan rövidnek tartja az Európai Bizottság által javasolt egyéves időkeretet, és ennek 18 hónapra való meghosszabbítását ajánlja. Tekintettel arra a már korábban említett tényre, hogy a kezdeményezés végeredményben elindít egy, a konkrét célon túlmutató folyamatot, amely egy valódi európai közvélemény kialakulásához vezet, az EGSZB szerint sajnálatos lenne, ha a viszonylag rövid egyéves határidő miatt kétségessé válna egy ilyen – számos jogi és társadalompolitikai hatással járó – folyamat kedvező kimenetele.

4.12.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a kezdeményezők feladata a kezdeményezés jogszerűségének, illetve elfogadhatóságának előzetes tisztázása. Lehetővé kellene tenni, hogy a bejelentés az Európai Bizottság által rendelkezésre bocsátott weboldalon keresztül történjen, amelyen tartalmi információk is szerepelnek, hogy minden polgár tájékozódhasson a folyamatban lévő kezdeményezésekről.

4.12.2

Ebben az összefüggésben az EGSZB ajánlja, hogy az Európai Bizottság az európai polgári kezdeményezés céljából létrehozandó weboldalon egy aláírásgyűjtésre alkalmas elektronikus eszközt is bocsásson rendelkezésre. Ezen túlmenően a weboldal a különféle kezdeményezések vitafórumaként is működhetne, és így részét képezhetné az európai közvélemény-alkotásnak.

4.12.3

Az EGSZB úgy véli azonban, hogy a polgári kezdeményezések elindítói számára ezen túlmenően egy olyan tájékoztató pontot is rendelkezésre kellene bocsátani, amely nemcsak eljárási, hanem tartalmi kérdésekben is tanáccsal szolgál. Az EGSZB kész ellátni a „segélyszolgálat” feladatát.

4.12.4

Mérlegelni lehetne esetleg egy sárga/piros lapos rendszert, amelynek segítségével a polgári kezdeményezések elindítója felé viszonylag korán jelezni lehetne, hogy a kezdeményezés adott esetben nem elfogadható, például formális kritériumok alapján (ilyen lehet az európai bizottsági hatáskör hiánya az adott kérdésben) vagy az alapvető jogok nyilvánvaló sérelme miatt.

4.13.1

Az EGSZB szerint a kezdeményezések elindítóinak az alábbi információkról kell gondoskodniuk:

4.13.2

Az EGSZB teljességgel elfogadhatatlannak tartja az Európai Bizottság arra vonatkozó bejelentését, hogy a polgári kezdeményezésekhez semmiféle köztámogatás és -finanszírozás nincs előirányozva, különösen pedig azt a megállapítást, hogy csak így lehet biztosítani az ilyen jellegű kezdeményezések függetlenségét. Az Európai Bizottság számos hatékonyan működő nem kormányzati szervezet struktúráit és munkáját támogatja pénzeszközökkel, és megengedhetetlen lenne ebből arra következtetni, hogy az ilyen társfinanszírozást élvező civil szereplők függenek az Európai Bizottságtól. Emellett – az Európai Bizottság megközelítését logikusan továbbvezetve – ebben az esetben csak tőkeerős támogatókkal rendelkező nagy szervezetek lennének egyáltalán képesek arra, hogy fontolóra vegyenek egy európai polgári kezdeményezést.

4.13.3

Az EGSZB ezért megvitatásra bocsátja azt a javaslatot, hogy az EU nyújtson finanszírozási támogatást, ha sikerül felmutatni valamilyen első eredményt (ilyen lehet például három tagállamból 50 000 aláírás összegyűjtése) – hogy kizárhatók legyenek a kilátástalan vagy komolytalan kampányok. Itt is szerepet kaphatna a már javasolt sárga/piros lapos rendszer.

4.14.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság által javasolt hathónapos időszak mindenképpen felső határként értendő, és támogatja az európai parlamenti állásfoglalásban javasolt kétlépcsős megközelítést (két hónap a formális kritériumok vizsgálatára és három hónap a tartalmi döntés meghozatalára (14). Az Európai Bizottságnak minél átláthatóbban kellene kialakítania ezt a belső döntéshozatali folyamatot.

4.14.2

Miután egy sikeres polgári kezdeményezés beterjesztésre került, véglegesen meg kell vizsgálni a jogszerűséget.

4.14.3

Az Európai Bizottság általi politikai értékelés szakaszában az EGSZB – esetleg az Európai Parlament és a tanácsi elnökség bevonásával – meghallgatásokat tart, melyeken a szervezetek bemutatják kezdeményezéseiket az Európai Bizottságnak. Az EGSZB ezt a folyamatot adott esetben egy megfelelő témájú feltáró vagy saját kezdeményezésű vélemény kidolgozásával is kiegészíthetné.

4.14.4

A kezdeményezés Európai Bizottság általi elfogadásának, részleges átvételének vagy elutasításának okairól részletesen és nyilvánosan tájékoztatni kell a kezdeményezőket. Elutasítás esetén az Európai Bizottságnak formális határozatot kell közzétennie, amely megfellebbezhető kell hogy legyen az Európai Bíróságnál.

4.15.1

Az EGSZB szerint a kezdeményezőknek kell dönteniük arról, hogy elindítsanak-e egy másik kezdeményezéshez tartalmilag hasonló kezdeményezést. Ismételten figyelembe kell venni, hogy az új európai polgári kezdeményezési jog „menetrendi kezdeményezésre” vonatkozik. Ezért az EGSZB nem lát okot tilalmak vagy korlátozások beépítésére.

4.16.1

Az EGSZB úgy véli, hogy olyan polgári kezdeményezések esetén, amelyek már megszerezték három tagállamból 50 000 ember támogatását, az Európai Bizottságnak a szervezőktől át kellene vállalnia a szöveg minden hivatalos nyelvre való lefordítását.

—

vélemény kidolgozása az értékelési határidőn belül egy, az Európai Bizottság által formálisan elfogadott polgári kezdeményezés tárgyában,

—

esetlegesen vélemény kidolgozása egy folyamatban lévő polgári kezdeményezés támogatásaképpen,

—

meghallgatások szervezése sikeres kezdeményezések kapcsán (szervezők, Európai Bizottság, Európai Parlament, Tanács),

—

tájékoztató és segélyszolgálat létrehozása (amelyhez a polgárok az eljárást és egyebeket illető kérdéseikkel fordulhatnak),

—

háttér-információ (útmutató megjelentetése a részvételi demokráciáról, konferenciák a gyakorlati végrehajtásról stb.).

—

a tagállami állam- és kormányfők 15 képviselője,

—

a tagjelölt országok állam- és kormányfőinek 13 képviselője,

—

a tagállami nemzeti parlamentek 30 képviselője,

—

a tagjelölt országok nemzeti parlamentjeinek 26 képviselője,

—

az Európai Parlament tagjai közül 16 képviselő,

—

az Európai Bizottság 2 képviselője.