52010DC0682




[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Strasbourg, 2010.11.23.

COM(2010) 682 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Új készségek és munkahelyek menetrendje:Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Új készségek és munkahelyek menetrendje:Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz

Bevezetés

Az Európai Unió célul tűzte ki, hogy 2020-ra 75%-ra növeli a 20–64 éves korú nők és férfiak foglalkoztatási arányát. Ezzel szilárd elkötelezettségről tett tanúságot az európai szociális modell és az európai jóléti rendszerek fenntarthatósága mellett.

A cél elérése nem lesz könnyű feladat. A válság következtében 69%-ra csökkent a foglalkoztatási arány, miközben a munkanélküliek aránya 10%-ra nőtt. Ha abból indulunk ki, hogy a munkaerőpiac 2010–2011 folyamán stabilizálódik, a foglalkoztatási aránynak átlagosan valamivel több mint évi 1%-al kell növekednie ahhoz, hogy 2020-ra elérjük a 75%-os arányt. A születések csökkenő száma következtében az Unió munkaképes korú (15–64) népessége a folyamatos bevándorlás ellenére is már 2012-től csökkenni fog. A jól képzett munkaerő olyan tőke, amely nélkülözhetetlen az Európa 2020 stratégiában felvázolt versenyképes, fenntartható és innovatív gazdaság megteremtéséhez. A költségvetési megszorítások és a globális verseny okozta példátlan nyomás idején prioritást kell élvezniük az olyan uniós foglalkoztatáspolitikai és a készségkínálatot befolyásoló intézkedéseknek, amelyek a zöld, intelligens és innovatív gazdaság kialakítását segítik elő.

Az Unió képes arra, hogy megfeleljen ezeknek a kihívásoknak és lényegesen javítsa a foglalkoztatási arányt – mindenekelőtt a nők, a fiatalok és az idősebb munkavállalók esetében – de csak abban az esetben, ha határozott lépéseket sikerül tenni az alábbi négy, kulcsfontosságú területen :

- Először is, működőképesebb munkaerőpiacok létrehozása. A munkanélküliek tartósan magas száma strukturális szempontból elfogadhatatlan humántőke-veszteséget jelent: elbátortalanítja a munkavállalókat, továbbá a munkaerőpiacról való túl korai kiszoruláshoz és társadalmi kirekesztődéshez vezet. A munkaerőpiacok modernizációjának leghatékonyabb eszköze a rugalmas biztonság politikája: felül kell vizsgálni és a válság utáni helyzethez kell igazítani az ezen a megközelítésen alapuló intézkedéseket ahhoz, hogy felgyorsuljon a reform üteme, csökkenjen a munkaerőpiac szegmentáltsága, jobban érvényesüljön a nemek közötti egyenlőség és a munkavállalóknak megérje váltani.

- Másodszor, képzettebb munkaerőre van szükség , amely képes hozzájárulni és alkalmazkodni az új munkaszervezési sémákkal járó technológiai fejlődéshez. Jelentős kihívás ez, tekintve hogy az uniós munkaerőpiacon nagyon gyorsan változnak a készségigények és tartós eltérés mutatkozik a készségkereslet és a készségkínálat között. Elengedhetetlen a termelékenység, a versenyképesség, a gazdasági növekedés és végső soron a foglalkoztatottság javításához az oktatási és képzési rendszerekbe való beruházás, a jövőben szükséges készségek előrejelzése, valamint a közvetítési és tanácsadási szolgáltatások biztosítása. Az Unió elkötelezte magát a képzettségi szint javítása mellett azáltal, hogy 2020-ra legalább 10%-ra kívánja csökkenteni az iskolából kimaradók arányát, és legalább 40%-ra kívánja növelni a felsőfokú vagy ennek megfelelő végzettséggel rendelkezőkét. Az Unión belüli mobilitásban és a harmadik országokból történő bevándorlásban rejlő potenciált még nem sikerül maradéktalanul kihasználni. Annak ellenére, hogy a bevándorlók jelentősen hozzájárulnak a foglalkoztatáshoz és a növekedéshez, ezek a folyamatok nincsenek kielégítően összehangolva a munkaerő-piaci igényekkel.

- Harmadszor, a munkaminőség és a munkafeltételek javítása. A foglalkoztatás minőségének és mértékének viszonya nem vagylagos: a kiváló színvonalú munkahelyekhez az Unióban egyben magas fokú termelékenység és nagy arányú foglalkoztatás is társul. Ahhoz, hogy meg tudjunk felelni azoknak a követelményeknek, amelyekkel a mai világban az embereknek pályafutásuk során szembe kell nézniük, figyelembe kell venni a munkakörülményeket és a munkavállalók fizikai és mentális egészségét is. Manapság az életpályát a megfeszítettebb, megerőltetőbb munkát megkövetelő munkahelyek, illetve az új munkaszervezési formák közötti gyakoribb váltások jellemzik.

- Negyedszer pedig, a munkahelyteremtést és a munkaerő-kereslet növekedését segítő határozottabb szakpolitikai intézkedések bevezetése. Ahhoz, hogy az emberek munkát találjanak, nem elég annak biztosítása, hogy aktívak maradjanak és a megfelelő készségeket sajátítsák el: a fellendülésnek munkahelyteremtő növekedésen kell alapulnia. Megfelelő feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy több munkahely jöhessen létre, mégpedig olyan vállalkozásoknál is, amelyek működésük során jól képzett munkaerőre és K+F-igényes üzleti modellekre támaszkodnak. A nem bérjellegű költségek szelektív csökkentése, illetve jól átgondolt foglalkoztatási támogatások biztosítása ösztönzést jelenthet a munkaadók számára ahhoz, hogy tartósan munkanélkülieket és más, a munkaerőpiacról kiszoruló munkavállalókat is alkalmazzanak. A foglalkoztatási arány növeléséhez szintén elengedhetetlenek az olyan szakpolitikai intézkedések, amelyek a munkahely-teremtés legfontosabb forrásainak kihasználását, valamint a vállalkozói tevékenységet és az önfoglalkoztatást segítik elő.

A Szerződésnek és a szubszidiaritás elvének megfelelően e célok megvalósítása elsősorban a tagállamok feladata, ők rendelkeznek a szükséges eszközökkel is . A nők és a férfiak 75%-os foglalkoztatási arányát azonban csak közös erőfeszítéssel és közös eszközökkel tudjuk 2020-ra megvalósítani. Az Európa 2020 stratégia részét képező „Új készségek és munkahelyek menetrendje” 13 fő intézkedésben vázolja fel az Unió lehetséges szerepét ebben a közös erőfeszítésben. A fő intézkedésekhez további kísérő és előkészítő intézkedések is társulnak . A Bizottság biztosítani fogja továbbá, hogy a menetrend célkitűzéseit az érintett országok az Unió bővítési folyamata során és az európai szomszédsági politika keretében is magukévá tegyék.

A MENETREND PRIORITÁSAI

1. Új impulzus a rugalmas biztonságnak: a szegmentáltság csökkentése és a váltások támogatása

Tanulságok: a rugalmas biztonsági intézkedések segítettek megbirkózni a válsággal, de a kritikus helyzetben lévő csoportokat nagyon keményen sújtotta a krízis

2007 decemberében a tanács elfogadta a rugalmas biztonság négy elemből összetevődő közös uniós elveit, melyeknek célja az volt, hogy a rugalmasság és a biztonság új formái révén modernizálják a munkaerőpiacokat és bővítsék a foglalkoztatást[1]. Az alkalmazkodó készség javítása, a foglalkoztatás bővítése és a társadalmi összetartozás fokozása érdekében a Tanács felhívta a tagállamokat, hogy dolgozzák ki maguk számára a rugalmas biztonság elveinek nemzeti alkalmazását, és alakítsanak ki a szociális partnereket is bevonó stratégiákat a munkaerőpiacuk reformjára. Azóta a válság próbára tette a nemzeti reformstratégiákat és a rugalmas biztonságot: az elmúlt két év tanulságai egyszerre jelentenek bátorítást és kihívást[2].

Egyrészről a tények azt mutatják, hogy a rugalmas biztonsági intézkedések segítettek megbirkózni a válsággal. Számos tagállam a csökkentett munkaidőben való foglalkoztatásnak új, közpénzekből finanszírozott formáit vezette be átmeneti jelleggel, vagy növelte ezek alkalmazásának mértékét, kiterjesztette a jogosultságot és az időtartamot, illetve megkönnyítette alkalmazásukat. A belső rugalmasság növelése révén a tagállamok 2008–2009-ben átlagosan évi 0,7 százalékponttal ellensúlyozták a foglalkoztatás növekedésében bekövetkezett visszaesést. Emellett a tagállamok segítettek a vállalkozásoknak abban, hogy elkerüljék vállalkozásspecifikus humán tőkéjük elvesztését és a munkaerő újra felvételével járó költségeket, továbbá hozzájárultak a munkavállalók nehézségeinek enyhítéséhez.

Több tagállam ugyancsak megerősítette munkanélküli-ellátási rendszerét (azaz megemelte a járadékokat, meghosszabbította a jogosultsági időt és kiterjesztette a jogosultak körét). Nőtt az aktív munkaerő-piaci intézkedések, köztük a vállalkozásalapítási ösztönzők, illetve a továbbképzési és munkatapasztalat-szerzési programok száma is. Az állami foglalkoztatási szolgálatok több célirányos segítséget nyújtottak az álláskereséshez konkrét csoportoknak, így a fiataloknak, a bevándorlóknak, a rövid távú szerződésekkel foglalkoztatottaknak, az állásukat éppen elvesztetteknek és a járadékban nem részesülőknek. Egyes országokban akár 10%-kal is növelték a foglalkoztatási szolgálatok személyi állományát, hogy meg tudjanak birkózni az álláskeresők számának növekedésével.

Másrészről a válság megerősítette, hogy sürgős szükség van munkaerő-piaci reformokra, mégpedig a szociális partnerek közötti bizalom és a konszenzuskészség megtartásával, hiszen ezek nélkül kérdéses a rugalmas biztonsági intézkedések sikere. A szegmentáltság csökkentésére tett intézkedések nem voltak kielégítőek: a fiatalok, a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak és a migránsok a gazdasági visszaesés által leginkább sújtott csoportok közé tartoznak. A fiatalok (25 év alattiak) körében 2008 márciusa óta – 5,8 százalékpontos növekedéssel – 20% fölé emelkedett a munkanélküliek aránya, míg a felnőttek (25–64 éves korúak) esetében csak fele ekkora volt a növekedés, és a munkanélküliek aránya jelenleg 8,3%. A visszaesés mélypontján az ideiglenes munkahellyel rendelkezők közül közel négyszer annyian veszítették el munkájukat, mint azok közül, akik állandó munkahellyel rendelkeztek. A munkanélküliség a migráns népesség körében is ugrásszerű növekedést mutatott.

A válság ráirányította a figyelmet arra is, mennyire nehéz valóban integrált szakpolitikai intézkedéseket végrehajtani. Például a csökkentett munkaidőben való foglalkoztatás nem egészült ki elégszer a munkavállalóknak szóló továbbképzési lehetőségekkel. Még a továbbképzéshez további ösztönzőket kínáló tagállamokban sem éltek elegen az átképzés lehetőségével azok közül, akik profitálhattak volna belőle.

Új impulzus: a rugalmas biztonság elemeinek és megvalósításának megerősítése

A rugalmas biztonság közös uniós elvei kiegyensúlyozottak, átfogóak és ma is érvényesek. A rugalmas biztonság négy elemét – rugalmas és megbízható szerződések, aktív munkaerő-piaci intézkedések, egész életen át tartó tanulás és korszerű szociális védelmi rendszerek – azonban meg kell erősíteni annak garantálására, hogy a válság utáni helyzetben a tagállamok a legköltséghatékonyabb reformokra összpontosítsanak, és ugyanakkor fokozottabb rugalmasságot és biztonságot nyújtsanak.

A rugalmas biztonság négy elemén belül, illetve azok között, valamint a különböző intézkedések ütemezésében kialakítandó új egyensúly révén meg lehet erősíteni a tagállamok rugalmas biztonsági rendszereit, és hozzá lehet igazítani őket az új társadalmi-gazdasági helyzethez. A munkaerőpiacra szakosodott intézményeket szintén meg kell erősíteni annak garantálására, hogy a munkavállalók profitálni tudjanak a munkahely-, szakma-, ágazat- és foglalkoztatásistátusz-váltásokból. Ahhoz, hogy a váltás a munkavállalónak kifizetődő legyen, mindenképpen biztosítani kell számára azt a biztonságot, amely a mobilitással való megbarátkozáshoz és megbirkózáshoz szükséges. Végül a végrehajtásnak és az irányításnak elő kell segítenie az intézkedések összehangolását, valamint a szociális partnerek és más érintettek bevonását.

1.1. Prioritások a rugalmas biztonság négy elemének megerősítésére

A munkaerőpiac reformjának és modernizálásának fokozására a Bizottság – a közös uniós elvekre építve – a tagállamokkal és a szociális partnerekkel való együttműködésben az alábbi négy fő szakpolitikai prioritást javasolja a rugalmas biztonság négy elemének megerősítésére :

Rugalmas és megbízható szerződések:

- Törekvés a munkaerőpiac szegmentáltságának csökkentésére. Ezen a területen az adott tagállam sajátosságaitól függően különböző megoldási lehetőségek kínálkoznak, például a kollektív tárgyalás decentralizálása vagy a meglévő szerződések átdolgozása. Míg bizonyos esetekben többféle szerződéstípusra is szükség lehet ahhoz, hogy alkalmazkodni lehessen a földrajzi és ágazati sajátosságokhoz, az erősen szegmentált munkaerőpiacok esetében megvitatásra érdemes megoldásnak tűnik a határozatlan idejű szerződésen alapuló konstrukciók gyakoribb alkalmazása, mégpedig megfelelően hosszú próbaidővel, valamint a munkavállaló védelmét szolgáló jogok, a továbbképzési lehetőségek, az egész életen át tartó tanulás és a pályaorientáció fokozatos bővülésével. Ennek célja a határozott és a határozatlan idejű szerződéssel rendelkező munkavállalók között jelenleg meglévő megosztottság csökkentése lenne.

- Gazdasági visszaesés idején nagyobb hangsúly helyezése a belső rugalmasságra. Bár mind a belső, mind a külső rugalmasság nagy jelentőséggel bír a konjunktúraciklus egészében, a belső rugalmasság lehetőséget ad a munkaadónak arra, hogy a munkaerő-ráfordítást hozzáigazítsa az átmeneti keresletcsökkenéshez, ugyanakkor viszont megtartsa a hosszú távon fontos munkahelyeket. A munkaadó így megtarthatja a vállalkozásspecifikus munkavállalói készségeket, amelyek előnyt jelentenek majd, ha bekövetkezik a fellendülés. A belső rugalmasság formái közé tartozik a munkarend és a munkaidő módosítása (pl. csökkentett munkaidőben való foglalkoztatás). A rugalmasság emellett a férfiaknak és a nőknek egyaránt lehetőséget ad arra, hogy munkájukat és gondozási kötelezettségeiket össze tudják egyeztetni, ami – a házon kívüli fizetett munka révén – mindenekelőtt a nők esetében növeli a formális gazdasághoz és a növekedéshez való hozzájárulást. A belső rugalmasság jelentősége ellenére a külső rugalmasság is nélkülözhetetlen akkor, amikor szerkezeti átalakításra van szükség, hiszen ezáltal válik lehetővé a források újraelosztása.

Átfogó, egész életen át tartó tanulás:

- Az egész életen át tartó tanulási lehetőségekben való részvétel megkönnyítése , hogy az emberek jelentős többletértéket képviselő ágazatokba és olyan, keresletnövekedést mutató foglalkozásokra váltsanak, mint a „fenntartható növekedést” célzó intézkedések vagy az esélyegyenlőségi politika és jogszabályok nyomán keletkező szakmák, illetve a „fehérköpenyes” munkahelyek. A rugalmasabb tanulási útvonalak – többek között moduláris tanulmányi programok révén – megkönnyíthetik a munkával, illetve tanulással töltött életszakaszok váltogatását. E tanulási útvonalaknak lehetővé kell tenniük a nem formális és az informális tanulás validálását. Emellett a tanulási eredményeken, valamint a tanulmányi és a pályaorientációs rendszerek integrációján kell alapulniuk.

- Célirányos megközelítés alkalmazása a kritikusabb helyzetben lévő munkavállalók , mindenekelőtt az alacsonyan képzettek, a munkanélküliek, a fiatalabb vagy idősebb munkavállalók, a fogyatékos személyek, a mentális zavarokkal küzdő emberek, illetve az olyan kisebbségi csoportok, mint a migránsok és a romák esetében: az állami foglalkoztatási szolgálatoknak pályaorientációt, valamint jól átgondolt és ezekre a csoportokra szabott képzési és munkatapasztalat-szerzési programokat kell nyújtaniuk. Külön prioritás kell, hogy legyen i) az idősebb munkavállalók készségeinek fejlesztése, mivel őket különösen érzékenyen érinti a gazdasági szerkezetátalakítás, ii) a családtagok gondozásával töltött időszak után a munkába visszatérő szülők készségeinek felfrissítése és iii) a hagyományos ipari munkások átképzése annak érdekében, hogy „zöld állásokat” tudjanak vállalni.

- Az érintettek fokozottabb bevonása és intenzívebb szociális párbeszéd az egész életen át tartó tanulás megvalósításáról. A közszolgáltatók, az oktatást és képzést nyújtó intézmények, valamint a munkaadók között létrejött regionális és helyi társulások hatékonyan meg tudják állapítani a képzési igényeket, javítani tudják az oktatás és a képzés relevanciáját, és meg tudják könnyíteni a további oktatásban és képzésben való részvételt. A szociális partnerek közötti párbeszéd különösen nagy jelentőséggel bír a hatékony költségmegosztási konstrukciók megtalálása, a munkahelyi tanulás biztosítása, valamint a közszektorba tartozó szervezetek és az üzleti szféra közötti együttműködés elősegítése terén.

- Hatásos ösztönzők bevezetése és költségmegosztási konstrukciók létrehozása annak érdekében, hogy mind köz-, mind magánforrásból többet fordítsanak a munkaerő továbbképzésére, és a munkavállalók fokozottabban részt vegyenek az egész életen át tartó tanulásban. Ilyen eszközök lehetnének például a következők: adókedvezmények, bizonyos csoportoknak szánt oktatási utalványok, tanulmányi számlák vagy egyéb olyan programok, amelyek révén a munkavállalók időhöz és finanszírozáshoz juthatnak. Bár ezeknek az intézkedéseknek meg kell felelniük az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályoknak, a tagállamok kihasználhatják a 800/2008/EK általános csoportmentességi rendelet nyújtotta lehetőségeket.

Aktív munkaerő-piaci intézkedések

- Az aktív munkaerő-piaci intézkedéscsomagok összetételének és intézményi hátterének módosítása a tartós munkanélküliség kockázatának csökkentésére . A tagállamok jelentős előrelépést tettek a rugalmas biztonság ezen elemének vonatkozásában: az európai foglalkoztatási stratégia érdeme is, hogy az aktív munkaerő-piaci intézkedések ma lényegesen jobbak és stabilabbak, mint 10 évvel ezelőtt. Azonban több tekintetben is van még javítanivaló. Ezek közé tartozik az egyéni pályatanácsadás, az álláskereséshez nyújtott segítség, a készségeket és a foglalkoztathatóságot javító intézkedések. Két, további figyelmet igénylő terület egyrészt az aktív munkaerő-piaci intézkedések költséghatékonysága, másrészt a munkanélküli-ellátásnak az aktív munkaerő-piaci intézkedésekben való részvételtől való függővé tétele. Előfordulhat, hogy ezek a munkaerő-kínálatot javító intézkedések nem bizonyulnak elegendőnek, ha a munkahelyteremtés üteme lassul: ebben az esetben munkaerő-kínálatot javító intézkedésekkel, például költséghatékony célirányos létszámbővítési támogatásokkal kell őket kiegészíteni. Annak érdekében, hogy a közforrásokra nehezedő teher minimális maradjon, az ilyen támogatásokat a nettó munkahelyteremtésre és a „nehezen közvetíthető” (pl. alacsonyan képzett, kevés tapasztalattal rendelkező) munkavállalókra kell összpontosítani.

Korszerű szociális védelmi rendszerek:

- A munkanélküli-ellátási rendszerek reformja annak érdekében, hogy az ellátások mértékét és a jogosultságot könnyebben a konjunktúraciklushoz lehessen igazítani (vagyis több forrás biztosítása a nehezebb időkben, kevesebb a fellendülés idején). Ez határozottabbá tenné az ellátásnak automatikus stabilizátorként betöltött szerepét azáltal, hogy a visszaesések idején álláskeresési ösztönzőkkel segítené elő a jövedelembiztonságot és a stabilizációs igényeket, fellendülés idején pedig ezek ellenkezője történne. A munkaerőpiacoknak a válságból való kilábalásával a tagállamoknak vissza kellene fordítaniuk az ellátásoknak és a munkanélküli biztosítás jogosultsági idejének a visszaesés idején bevezetett átmeneti bővítését. Ezáltal elkerülhető lenne, hogy negatív hatást gyakoroljanak azokra az ösztönzőkre, amelyek az újbóli munkába állást sürgetik. A munkához kapcsolódó juttatásoknak és a munkanélküli ellátásnak – a munkába állás pénzügyi ösztönzésének javítását célzó – átdolgozását kombinálni kell olyan intézkedésekkel, amelyek elősegítik a képzésbe vagy más aktiválási programba való bekapcsolódást, miközben azonban biztosítani kell, hogy az ellátás továbbra is enyhítse a munkát nem találók szegénységét.

- A munkanélküliségtől leginkább fenyegetettek – pl. a határozott idejű szerződéssel dolgozók, a pályakezdő fiatalok és az önfoglalkoztatók – ellátási jogosultságának javítása . Ezt szükség esetén a munkanélküli-ellátási rendszer kiterjesztésével és a szociális biztonsági jogosultságok (gyermekgondozási díj és más, a család és a munka összeegyeztethetőségét elősegítő jogosultságok, táppénz, rokkantsági ellátás stb.) megerősítésével lehet elérni; a munkanélküli ellátás mértékének az egyén addigi szakmai múltjával kell arányosnak lennie.

- A nyugdíjrendszer átdolgozása annak érdekében, hogy azok is adekvát és fenntartható nyugdíjat kaphassanak, akik munkanélküliség, betegség vagy gondozási kötelezettség, illetve rövid távú szerződések miatt csak megszakításokkal tudtak nyugdíjjárulékot fizetni . A nyugdíjreformot olyan intézkedéseknek kell kísérniük, amelyek támogatják az idősebbek munkaerő-piaci váltásait, mindenekelőtt a munkanélküliségből a munkába való visszatérést.

1.2. Prioritások a rugalmas biztonság megvalósításának, monitorozásának és irányításának elősegítésére

Az európai szociális partnerek támogatták a rugalmas biztonság közös elveinek elfogadását, és hangsúlyozták a belső és a külső rugalmas biztonságot ötvöző megközelítés fontosságát. Annak ellenére, hogy számos országban a szociális partnerek együtt dolgoznak a rugalmas biztonság nemzeti stratégiájának megvalósításán és ellenőrzésén, intenzívebbé kell tenni a konzultációt és a párbeszédet: a rugalmas biztonsági intézkedések csak akkor lehetnek sikeresek, ha a szociális partnerek teljes mértékben magukénak tekintik a munkaerő-piaci reformokat.

Az egységes piaci intézkedéscsomagban[3], valamint az „Iparpolitika a globalizáció korában” elnevezésű kiemelt kezdeményezésben[4] bejelentetteknek megfelelően a Bizottság ismételten konzultációt folytat az európai szociális partnerekkel egy uniós szerkezetátalakítási keretrendszer kidolgozásáról, melynek célja, hogy ösztönözze a pusztán reagáló fellépéstől az anticipációs stratégiák irányába történő elmozdulást, és biztosítsa a maradéktalan alkalmazást. Az anticipációs stratégiák segítségével figyelembe lehet venni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság kialakítása során felmerülő, illetve a szerkezeti kapacitásfeleslegből adódó igényeket. Emellett e stratégiák a szerkezetátalakítás tárgyalásos kezelése – például szakmai képzés és gazdasági átalakítás kidolgozása – révén segíthetnek elkerülni a társ konfliktusokat is.

Az elmúlt két év egyik legfontosabb tapasztalata az, hogy nagy jelentősége van a munkaerőpiacra szakosodott intézményeknek. A foglalkoztatási szolgálatok – különösen az állami foglalkoztatási szolgálatok – lehetnek azok, akik szolgáltatáskínálatukat megszilárdítva betölthetik a szakmai váltásokat végigkísérő intézmény szerepét. Míg jelenleg a foglalkoztatási szolgálatok fő feladata a munkanélküliek igényeinek kielégítése, ennél sokkal összetettebb szerepet is játszhatnának mint az egész életpályát végigkísérő szolgáltatók, akik a következő területeken nyújtanak szolgáltatást: készségfelmérés, munkavállalói profil meghatározása, képzés, egyéni pályaorientáció és ügyféltanácsadás (munkavállalók és munkaadók számára egyaránt), megfelelő alkalmazottak megtalálása adott munkakörökbe, szolgáltatások nyújtása munkaadók számára, valamint a munkaerőpiac peremére szorultak problémáinak kezelése. A foglalkoztatási szolgálatok feladata továbbá a különböző (állami, magán- és harmadik szektorbeli) szolgálatok, oktatást és képzést nyújtó intézmények, nem kormányzati szervezetek és jóléti intézmények közötti társulások létrejöttének elősegítése.

És végül a józan rugalmas biztonsági intézkedések megvalósításához a tagállamok munkájának szisztematikus és hatékony monitorozására van szükség. A közös elvek elfogadása óta eltelt időben a foglalkoztatási bizottság kidolgozott egy elemzési rendszert, amely számos mutatószámot is tartalmaz. A Bizottság ezt a rendszert felhasználva rendszeresen monitorozza és értékeli majd valamennyi uniós tagállam rugalmas biztonsági intézkedéseit.

Rugalmas biztonság – 1–3. fő intézkedés:

1. A rugalmas biztonságnak adandó új impulzusnak az uniós intézmények, a tagállamok és a szociális partnerek közös fellépéséből kell erednie. A rugalmas biztonság közös uniós elveire építve az ebben a kiemelt kezdeményezésben javasolt prioritások meghatározzák a rugalmas biztonság négy elemének megerősítéséről (pl. a határozatlan idejű szerződésen alapuló konstrukciókról vagy az ellátási rendszerek reformjáról) folytatandó átfogó eszmecsere kereteit. Ezek a prioritások 2011 elején megvitatásra kerülhetnének egy, a Bizottság által a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és a szociális partnerekkel együtt az érintettek számára szervezett rugalmas biztonsági konferencián . A rugalmas biztonság tekintetében elért konszenzust – mely lényegi hozzájárulás az Európa 2020 stratégia foglalkoztatáspolitikai célkitűzéséhez – egy, a rugalmas biztonságnak adandó új impulzusról szóló bizottsági közleményben kellene megszilárdítani 2012 első félévében.

2. Amiatt, hogy a teljes szakmai pályafutás során történő készség- és kompetenciaelsajátításnak központi jelentősége van, az egész életen át tartó tanulás terén átfogó stratégiákra, a felnőttkori tanulás terén pedig új szemléletre van szükség. Ezeknek olyan közös elveken kell alapulniuk , mint a megosztott felelősség és partneri viszony, hatásos finanszírozási mechanizmusok, rugalmas útvonalak, magas színvonalú iskolai oktatás és célirányos továbbképzés. A koppenhágai folyamat keretében elért eredményekre támaszkodva a Bizottság 2011-ben a következőket fogja előterjeszteni: közlemény az egész életen át tartó tanulást ösztönző stratégiák és a kompetenciafejlesztés megvalósításáról ; európai szakpolitikai kézikönyv az egész életen át tartó tanulás megvalósításának kereteiről; megújított cselekvési terv a felnőttkori tanulás ösztönzésére .

3. Annak érdekében, hogy a szociális partnerek uniós szinten fokozottabban vegyenek részt és magukénak érezzék az Új készségek és munkahelyek menetrendjét, a Bizottság 2011-től háromoldalú szociális fórum működtetését javasolja. A fórum az Európai Tanács tavaszi ülését megelőző háromoldalú szociális csúcstalálkozó előtt az európai szemeszter keretében vitatná meg a menetrend megvalósítását, különös tekintettel a rugalmas biztonsági intézkedésekre.

Kísérő és előkészítő intézkedések:

A fő intézkedések kiegészítéseként – az irányítási és végrehajtási mechanizmusok megerősítése, valamint a tagállamok támogatása érdekében – a Bizottság a következőket teszi:

- A foglalkoztatási bizottsággal folytatott munkára alapozva 2011-ben átfogó eljárást vezet be annak monitorozására , hogy a tagállamok hogyan haladnak a rugalmas biztonság elveinek megvalósításával.

- 2011 végére társulást alakít ki az állami, magán- és harmadik szektorbeli foglalkoztatási szolgálatok között , hogy ösztönözze az uniós szintű stratégiai párbeszédet arról, hogyan tehetők kifizetődővé a szakmai váltások. A társulás kis mértékben finanszírozást is biztosítani fog a legjobb megoldásokat felmutató projekteknek; az értékelt és tesztelt bevált módszereket pedig új webes eszköz fogja elérhetővé tenni.

- 2011-ben konzultációt kezdeményez az európai szociális partnerekkel a szerkezetátalakítás lehetséges európai kereteiről .

2. A foglalkoztatáshoz szükséges készségek kialakítása

Továbbra is kihívást jelent a készségkínálat és a munkaerő-piaci igények összehangolása

2008-ban az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” című bizottsági közlemény – melyet két tanácsi következtetés és egy független szakértői jelentés követett – az Unió kulcsfontosságú prioritásának jelölte meg a munkaerő-piaci és a képzettségi igények előrejelzését és összehangolását[5]. 2009 májusában a tagállamok megegyeztek az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerében, mely az egész életen át tartó tanulásra és a polgárok készségeinek életkorra való tekintet nélküli fejlesztésére összpontosít.

A válság rávilágított e kihívás jelentőségére: felgyorsította a gazdasági szerkezetátalakítás ütemét, melynek következtében a hanyatló ágazatokban számtalan munkavállaló vált munkanélkülivé, mivel nem rendelkeznek a bővülő szektorokban szükséges készségekkel. Most pedig, hogy a gazdasági fellendülés első jelei mutatkoznak, a munkaadók nehezen találnak jól képzett munkaerőt.

A hosszú távú kilátások szintén kiemelik a készségek fontosságát. A jól képzett munkaerő által betöltendő munkahelyek száma 2020-ig előreláthatólag 16 millióval fog növekedni az Unióban, míg az alacsonyan képzett munkavállalók által betöltendő munkahelyek száma mintegy 12 millióval csökkenni fog. Túl sok olyan ember van, aki nem rendelkezik a munkaerő-piacon való boldoguláshoz szükséges kompetenciákkal; az alacsony végzettségű emberek estében hétszer kisebb annak a valószínűsége, hogy továbbképzésben vegyenek részt, mint a magas végzettséggel rendelkezők esetében. Ennek következtében az alacsony végzettségűek egyre nehezebben tudnak megfelelni az újonnan jelentkező, illetve a változó készségigényeknek.

A vezetői, illetve szakmai, munkakör-specifikus készségekkel rendelkező képzett szakemberek komoly hiánya akadályozza Európát a fenntartható növekedés célkitűzéseinek elérésében, valamint jelentős negatív hatással lehet a foglalkoztatásra, az oktatásra és a készségigényekre. Igaz ez az innováció szempontjából kritikus területeken – a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén – jelentkező hiányokra is. A gépjárműiparban és a hajógyártásban például a hibridjárművek iránti kereslet, illetve a fenntartható energiába való tengeri beruházások már ma is sok olyan készséget követelnek meg, amellyel az ezekben a szektorokban dolgozó munkavállalók nem rendelkeznek. Ahhoz, hogy Európa 2020-ra valóban elérje a 3 millió „zöld munkavállalóra” irányuló célkitűzését, jelentős összegeket kell áldoznia a „zöld” készségek fejlesztésére. A becslések szerint 2015-re a szükségesnél 384 000–700 000-rel kevesebb IKT-szakember lesz a munkaerőpiacon, és ez nemcsak magát az ágazatot veszélyezteti, hanem az IKT-k terjedését is valamennyi gazdasági ágazatban. Emellett az európaiak több mint 30%-a soha nem használta, vagy csak ritkán használja az internetet, ami jelentősen rontja foglalkoztatási esélyeiket, hiszen a legtöbb munkahelyhez már ma is elengedhetetlenek az e-készségek[6]. 2020-ra az egészségügyi ágazatban előreláthatólag mintegy 1 millió szakember fog hiányozni, bár ez a szám akár 2 millió is lehet, ha a kapcsolódó szakmákat is figyelembe vesszük. Ez az Unióban szükséges egészségügyi gondozás 15%-át teszi ki. További 1 millió kutatóra van szükség egy másik célkitűzésünk, az innovatív Unió megteremtéséhez.

A készségigények és a készségkínálat közötti összhang hiányának földrajzi vonatkozása is van: egyszerre van jelen a készséghiány a gyors növekedést mutató területeken és a tartósan magas arányú munkanélküliség más területeken. Ennek ellenére a mobilitás nagyon alacsony az Unióban: 2009-ben az Unió népességének csupán 2,4%-a volt más tagállam állampolgára. A gazdasági migráció is egyre nagyobb stratégiai jelentőségre tesz szert a készséghiány leküzdése szempontjából. A nem uniós polgárok száma megközelítőleg elérte a 20 milliót, vagyis az EU-27 népességének 4%-át; a nettó migráció nélkül a munkaképes korú népesség a 2009-es adatokhoz viszonyítva 2030-ra 12%-kal, 2060-ra pedig 33%-kal csökkenne. A képzett migráns munkavállalók azonban nagyon gyakran alacsony képzettséget igénylő, alacsony színvonalú munkákat végeznek, ami azt mutatja, hogy jobban kell gazdálkodni e munkavállalók potenciáljával és készségeivel.

Az Unió azon kapacitásának megerősítése, hogy előre tudja jelezni és ki tudja elégíteni a munkaerő-piaci és a készségigényeket

A válság és a tartósan nagy arányú munkanélküliség következtében megnövekedett az az iránti igény, hogy jobban előre tudjuk jelezni, hol várható bizonyos készségek hiánya az Unióban. A 2008 óta különböző módokon összegyűjtött információkból rendszerezett áttekintést kell készíteni az Unióban jelentkező készségigényekről. Uniós fellépéssel kell továbbá kiegészíteni a tagállamoknak a képzettségi színvonal emelésére irányuló törekvéseit. Ennek során különös figyelmet kell fordítani a földrajzi mobilitásra, amelynek a regionális munkanélküliségi gócok feloldásának és a piaci igények kielégítésének kiigazítási mechanizmusaként kell működnie. A Bizottság emellett továbbra is támogatni fogja európai szintű képzési ágazati tanácsok létrehozását, ha azt érintettek – pl. szociális partnerek vagy illetékes megfigyelő központok – kezdeményezik. A Stockholmi Programmal[7], – különösen a jogszerű migrációra vonatkozó uniós szabályozás kidolgozásával – összhangban a Bizottság ugyancsak lépéseket fog tenni a már az Unióban élő migránsok potenciáljának hatékonyabb kihasználására. Az alábbiakban ismertetett öt központi területen van szükség fellépésre.

2.1. A munkaerő-piaci információs rendszerek és a készségkínálat irányításának fejlesztése

Számos tagállam saját munkaerő-piaci információs rendszert dolgoz ki a jelenleg, illetve a későbbiekben jelentkező készségigények feltérképezésére. Ennek eszközeként megfigyelő központok szolgálnak, melyek segítségével kapcsolatba kerülnek egymással a munkaerő-piaci szereplők, valamint az oktatást és képzést nyújtó intézmények. Ezek az elemzések segítségül szolgálnak a képesítésekre vonatkozó előírások kidolgozásakor, valamint a képzési rendszereknek a munkaerő-piaci igényekhez való hozzáigazításakor.

Ahhoz azonban, hogy a készséghiány kezelése hatékonyabb legyen, mind tagállami, regionális és ágazati, mind uniós szinten, bőven van még mit fejleszteni a már meglévő előrejelző munkaerő-piaci eszközökön, illetve javítani kell az eredmények ismertségén is. A Bizottság segíteni fogja a készségkínálat irányításában (készségigények előrejelzése, az oktatási és képzési rendszerek reagáló készségének javítása) érintett tagállami intézmények közötti együttműködést annak érdekében, hogy javuljon az információmegosztás, valamint a munkaerő-piaci információs rendszerek alkalmazása a foglalkoztatás-, illetve oktatási és képzési politikában.

2.2. A készségek megfelelő kombinációjának biztosítása

Korra, nemre, társadalmi-gazdasági háttérre, etnikumra vagy fogyatékosságra való tekintet nélkül valamennyi uniós polgárnak lehetősége kell, hogy legyen az ismeretek, készségek és képességek azon kombinációjának elsajátítására és fejlesztésére, amely a munkaerő-piaci boldoguláshoz szükséges.

E célból az oktatási és képzési rendszereknek a készségek megfelelő kombinációját kell kínálniuk, beleértve a digitális és a transzverzális kulcskompetenciákat, a média-eszköztudást és az idegen nyelven való kommunikáció képességét is. Garantálniuk kell továbbá, hogy a közép-, illetve felsőfokú végzettséget szerző fiatalok rendelkezzenek azokkal a készségekkel és kompetenciákkal, amelyek a gyors és sikeres munkába álláshoz szükségesek. A befogadásnak, a foglalkoztatásnak és a növekedésnek központi elemét képezi az iskolai lemorzsolódás csökkentése, valamint az alapvető készségek (például a szövegértés, a számolás és a természettudományok) terén – a felnőttek körében is – jelentkező alacsony teljesítmény elleni küzdelem. A továbbképzésnek el kell érnie a referenciaértéket, vagyis azt, hogy a felnőttek 15%-a részt vegyen az egész életen át tartó tanulásban[8].

Jelentős előrelépés történt az iskolai tantervek átdolgozása terén – melynek során az európai képesítési keretrendszernek megfelelő reformok bevezetésére került sor –, valamint az Europass használatának vonatkozásában is. A tagállamoknak azonban fel kellene gyorsítaniuk a reformok ütemét, és az európai képesítési keretrendszerről szóló ajánlásnak megfelelően tanulási eredményeken alapuló nemzeti képesítési keretrendszereket kellene bevezetniük. A koppenhágai folyamatnak szintén tovább kell segítenie a szakmai alapképzés vonzerejének növelését.

Mivel a digitális kompetenciák a gazdaság egészére kiható átfogó transzverzális szerepet töltenek be, az Európai digitális menetrend nélkülözhetetlen katalizátor, amely mind a munkavállalók, mind az álláskeresők esetében segíthet a megfelelő digitális kompetenciák kialakításában. Célirányos fellépéssel javíthatja a legkevésbé kompetensek (idősebbek, alacsonyan képzettek, kkv-kban dolgozó munkavállalók) alapvető digitális eszköztudását, ugyanakkor hozzájárulhat a speciális munkakörökben dolgozók (pl. IKT-szakemberek) szakosodott és magasabb szintű infokommunikációs kompetenciáinak javításához is.

2.3. A készségek és az álláslehetőségek összehangolása, Európa potenciális munkahelyeinek kihasználása

Bár fontos a készségek megfelelő kombinációjának biztosítása, legalább olyan fontos, hogy az emberek tehetségét és potenciálját ne hagyjuk kihasználatlanul. Ehhez hatékonyabb együttműködésre van szükség a munka, illetve az oktatás és képzés világa között. Szükség van továbbá a munkaerőpiac jobb átláthatóságára is, túllépve azon a hagyományos szemléleten, amely a készségeket kizárólag formális képesítéseken keresztül méri.

A kompetencia- és készségalapú szemlélet felé történő elmozdulás már most is jelentős változásokat hoz az oktatási rendszerekben és a munkaerőpiacokon, illetve kettejük kölcsönhatásában is. Ez pedig jelentős mértékben kihat a foglalkoztatási szolgálatok munkájára a készségfelmérés, a profil-meghatározási folyamatok, a képzés, a képzést nyújtó intézményekkel való együttműködés, a pályaorientáció és az ügyféltanácsadás (beleértve a munkaadóknak nyújtott tanácsadást is) terén. A foglalkoztatási szolgálatok és az oktatás területén dolgozó pályaorientációs központok közötti együttműködést meg kell erősíteni, hogy az utóbbiak olyan tanácsokat tudjanak adni, amelyek a munkaerőpiac szempontjából közvetlenül relevánsak.

A vállalkozások – köztük a kkv-k – ösztönzése, illetve a nekik nyújtott tanácsadás és segítség is elengedhetetlen a kompetenciák munkahelyi fejlesztéséhez és lehető legjobb kihasználásához. Ösztönözni kell továbbá a munkaadókat arra, hogy szálljanak be az oktatási és képzési intézmények tevékenységének finanszírozásába, és vegyenek részt tevékenységükben, mindenekelőtt a felsőoktatásban és a szakképzésben; az ilyen társulások kidolgozhatnak új készségprofilokat, multidiszciplináris tanterveket és képesítéseket, illetve frissíthetik a régieket, továbbá megkönnyíthetik a munkahelyi tanulást, a tanulószerződéses gyakorlati képzéstől az ipari tudományos doktori programokig. E strukturált társulások hatékony és szisztematikus lehetőséget adnának az ilyen fajta együttműködés fejlesztésére.

A jövő munkahelyeinek betöltéséhez szükséges készségek hiányának pótlásához, valamint a gazdaság jövőben jelentkező igényeihez (pl. a zöld gazdasághoz) jobban alkalmazkodó oktatási rendszerek kialakításához új egyetemi specializációkra van szükség, hogy elérhessük azt a kritikus tömeget, amely Európa versenyképességének javításához szükséges.

2.4. A földrajzi mobilitás elősegítése Európa-szerte

A régiók és országok közötti mobilitást számos nem szabályozási jellegű tényező is befolyásolja: a lakáskörülmények, a nyelv, a partner foglalkoztatási kilátásai, a hazatérési mechanizmusok, történelmi „akadályok” és a mobilitási tapasztalat elismerése, mindenekelőtt a kkv-knál. A földrajzi mobilitás javítására tett erőfeszítések a közelmúltban a jogi és az adminisztratív akadályok elhárítására összpontosítottak (pl. a képesítések elismerése és a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatósága terén). Most pedig jobban kell tájékoztatni polgárokat ezekről a változásokról, hogy magabiztosan tudjanak élni a külföldi pályaváltási lehetőségekkel. Nagyobb hangsúlyt kell továbbá helyezni az Európa-szerte kínálkozó munkalehetőségek átláthatóságára. A szociális biztonsági rendszerek modernizációjának kontextusában a Bizottság a tagállamokkal együttműködésben meg fogja vizsgálni az olyan, kifejezetten mobilis szakmák helyzetét is, mint a díjazott kutatási tevékenységet folytató kutatóké, hogy megkönnyítse földrajzi és ágazatközi mobilitásukat, és ezzel 2014-re létrehozza az Európai Kutatási Térséget.

Egyes szakmákban még mindig hosszú és fáradságos eljárás vár azokra, akik el szeretnék ismertetni képesítésüket. A Bizottság jelenleg vizsgálja a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelvet, hogy lehetséges megoldásokat találjon a problémákra (pl. szakmai igazolvány), és leegyszerűsítse a fennálló helyzetet.

2.5. A migrációban rejlő potenciál maximális kihasználása

Annak érdekében, hogy maradéktalanul ki tudjuk használni a migrációban rejlő lehetőségeket a teljes foglalkoztatottság elősegítésére, jobban integrálnunk kell az Unióban már jogszerűen tartózkodó migránsokat. Ennek fő eszköze a foglalkoztatás akadályainak – például a diszkriminációnak vagy a készségek és képességek el nem ismerésének – megszüntetése, hiszen ezek munkanélküliséghez és társadalmi kirekesztéshez vezethetnek. Szintén foglalkozni kell azzal a problémával, hogy a harmadik országok állampolgárai rosszabbul teljesítenek a tagállamok oktatási rendszereiben, mint az uniós polgárok.

A készségigények hatékonyabb monitorozása és előrejelzése, illetve a készségek és képesítések (beleértve az Unión kívül szerzetteket is) megfelelőbb elismerése lényegesen csökkentheti azt az „agypazarlást”, amit a magas végzettségű migránsoknak alacsony képzettséget vagy alacsony színvonalú munkát igénylő munkahelyeken való foglalkoztatása jelent. A közösségi preferencia elvének és a tagállamok azon jogának tiszteletben tartása mellett, hogy maguk határozzák meg, milyen számban fogadnak be harmadik országból származó munkavállalókat, nagy segítséget jelentene a már az Unióban élő, harmadik országokból származó állampolgárok készségprofiljának feltérképezése annak meghatározásában, hogyan lehetne az Unió bővülő jogi szabályozása és a migráns munkavállalók befogadására vonatkozó tagállami szabályozások révén a készséghiányt enyhíteni. Egy rugalmas, keresletalapú befogadási politika jelentősen elősegítheti a jövőben felmerülő munkaerőigények kielégítését. A harmadik országokkal való szorosabb együttműködés a készségek elismerése, a munkaerő-piaci igényekre vonatkozó információk cseréje és a munkaközvetítőkkel, illetve foglalkoztatási szolgálatokkal való közös munka terén szintén javíthatná a készségkereslet- és kínálat összehangolását.

A készségek javítása, a készségkereslet és -kínálat összehangolása – 4–8. fő intézkedések:

A Bizottság a következőket kívánja tenni:

- 4. 2012-től uniós „készségkörképet” készít, hogy áttekinthetőbbé tegye a helyzetet az álláskeresők, munkavállalók, vállalkozások és/vagy közintézmények számára. A körkép elérhető lesz az interneten, és 2020-ig tartalmaz majd aktualizált előrejelzéseket a készségkínálatról és a munkaerő-piaci igényekről. A következőket fogja kínálni: i) aktuális információk a legdinamikusabb keresletnövekedést mutató 25 szakmáról az Unióban és az 5 legkeresettebb szakmáról tagállamonként; ii) a készségkereslet elemzése az Európai Álláshelyfigyelő alapján; iii) a készségkereslet és -kínálat közötti eltérések, valamint a munkahelyi készségkihasználás elemzése munkaadókkal, tanulókkal és végzettekkel készített felmérések alapján; iv) ágazati szintű előretekintő elemzés az európai foglalkoztatási és képzési ágazati tanács munkája alapján; v) a Cedefoptól[9] és a tagállamoktól származó előrejelzések. Megfelelő esetben a körkép információkat fog tartalmazni az olyan különösen fontos területeken jelentkező készségigényekről, mint a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika.

- 5. 2012-re valamennyi európai nyelven elkészíti a készségek, kompetenciák és foglalkozások európai osztályozási rendszerét (ESCO) , ahol összetalálkozik egymással a foglakoztatás, az oktatás és a képzés világa.

- 6. A szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv kiértékelése alapján 2012-ben esetlegesen javaslatokat terjeszt elő a szakmai képesítések elismerési rendszerének reformjára .

- 7. 2011-ben új munkaprogramot indít a harmadik országok állampolgárainak integrációja érdekében , hogy hatékonyabb struktúrákat és eszközöket tudjon biztosítani az ismeretek megosztásának megkönnyítéséhez, és a tagállamok integrációs prioritásait valamennyi releváns szakpolitikai területen összhangba hozza.

- 8. 2012-ben megfontolás tárgyává teszi olyan javaslatok előterjesztését, amelyek javítják az uniós migráns munkavállalók jogainak érvényesítését a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó elv vonatkozásában.

Kísérő és előkészítő intézkedések:

A tagállamokkal együttműködésben a Bizottság a továbbiakat kívánja még tenni:

- 2011-re új referenciaértékre tesz javaslatot a foglalkoztathatóságot javító oktatás vonatkozásában , hogy ezzel ösztönözze a hangsúly áthelyezését a fiatalok munkaerő-piaci megjelenésének előkészítésére; javaslatot tesz egy, az iskolai lemorzsolódás csökkentéséről szóló tanácsi ajánlásra; valamint felállít egy, a fiatalok és a felnőttek szövegértési készségével foglalkozó magas szintű szakértői csoportot .

- 2010 végére figyelemfelkeltő kampányt indít arról, hogyan használhatják ki a polgárok az Európán belüli mobilitás során a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó uniós szabályokat anélkül, hogy jogaikat elveszítenék.

- A kkv-k teljesítményének értékelése keretében uniós tagállamok reprezentatív mintáján felméri a mikro- és a kisipari jellegű vállalkozásokban várható készségigényeket, hogy jobban be tudja csatornázni ezeknek a vállalkozásoknak az igényeit a meglévő uniós szakpolitikai kezdeményezésekbe.

- 2011-től támogatja az erőforrás-hatékony Európa létrehozására készített munkaterv, valamint az új ökoinnovációs cselekvési terv által érintett ágazatokban a fenntartható fejlődéshez szükséges kompetenciákat, valamint elősegíti a készségfejlesztést.

- 2011-től támogatja a „ tudásfejlesztési szövetségeket ”. Ezek olyan vállalkozások, amelyek keretében új, az innovációs készségek terén jelentkező hiányok leküzdését és a munkaerő-piaci kereslet kielégítését elősegítő tantervek kidolgozása érdekében találkoznak egymással az üzleti vállalkozások és az oktatási/képzési intézmények. Továbbfejleszti emellett a Bizottság a Marie Curie programokon belül az uniós ipari tudományos doktori programokat és az Erasmus programon belüli céges szakmai gyakorlatokat.

- 2011-ben javaslatot tesz a formális oktatás és képzés keretein kívül szerzett kompetenciák megállapításáról, rögzítéséről és validálásáról szóló tanácsi ajánlásra , amely mindenekelőtt javasolni fogja egy európai készségútlevél bevezetését azzal a céllal, hogy megkönnyítse a polgároknak az életút során elsajátított készségek rögzítését és bemutatását.

- 2011-ben a Stockholmi Programnak megfelelően elemzést tesz közzé arról, hogyan járulnak hozzá a migrációs szakpolitikai intézkedések a munkaerõ-piaci és készségkereslet, illetve -kínálat összehangolásához . Szakpolitikai hálózatot hoz létre a migránsok oktatásának javítására , hogy ily módon foglalkozzon a migráns és a nem migráns diákok iskolai oktatási teljesítménye közötti különbségek problémájával.

- 2012-re megreformálja az Európai Foglalkoztatási Szolgálatot (EURES) és annak jogalapját , hogy az európai foglalkoztatási stratégia érdekében megerősítse annak közvetítési kapacitását, és az általa nyújtott támogatást kiterjessze „Az első EURES-állásodra” programra is.

- 2012-re javaslatot tesz olyan uniós megközelítésre és eszközökre, amelyek segítségével a tagállamok az infokommunikációs kompetenciákat és a digitális eszköztudást (e-készségeket) beépíthetik az egész életen át tartó tanulás központi szakpolitikai intézkedéseibe .

- 2012-re közleményt tesz közzé az európai többnyelvűségi politikáról . Ennek keretében prioritásokat javasol az oktatási és képzési rendszerek számára, valamint – a nyelvi kompetenciát vizsgáló európai felmérés eredményei alapján – javaslatot tesz egy európai nyelvi referenciaértékre, hogy elérjük a Barcelonában kitűzött célt, vagyis az anyanyelven kívül két nyelv elsajátítását.

- 2012-re a tagállamokkal együttműködésben cselekvési tervet dolgoz ki az egészségügyi szakemberek hiányának megszüntetésére . Ezt a közegészségügyi program keretén belül együttes fellépés fogja kísérni, mely az egészségügyimunkaerő-szükséglet előrejelzésével és munkaerő-tervezéssel fog foglalkozni.

- 2012-re a jövő munkahelyei érdekében európai kiválósági központokat hoz létre új szakterületeken , illetve támogatja őket. A Bizottság elemezni fogja, hogy e kiválósági központok vonatkozásában hogyan támogatható legmegfelelőbben az (európai és a nemzetközi) diákok mobilitása.

3. A munkaminőség és a munkakörülmények javítása

Az elmúlt tíz évben EU-szerte vegyes képet mutat a munkahelyek minősége

A magas színvonalú munka magas foglalkoztatási arányt von maga után. Ennek az az oka, hogy a munkahelyi környezet központi szerepet játszik a munkaerő potenciáljának kibontakoztatásában, illetve ez a versenyképességet meghatározó egyik legfontosabb tényező. Ahhoz, hogy az uniós vállalkozások innovatívak legyenek és időben hatékony teljesítményt nyújtsanak, a túléléshez és a növekedéshez elkötelezett munkaerőre van szükségük. Ezt pedig csak színvonalas munkahelyi környezetben, biztonságos és egészséges munkakörülmények között érik el.

Az elmúlt tíz évben vegyes képet mutatott a munkahelyek minősége Európában. Összességében véve növekedett a munkahelyi megelégedettség; a munkahelyi balesetek (köztük a halálos kimenetelűek) száma csökkent, de a munka – legalábbis az emberek egy kisebb csoportja számára – feszítettebbé és stresszesebbé vált. Másrészről a nem önszántukból ideiglenes munkát végző vagy részmunkaidőben dolgozó emberek száma a 2001. évi 53,7%, illetve 18%-ról 2009-re 60,3%, illetve 25,6%-ra nőtt. A bérek növekedése a legtöbb tagállamban a termelékenységnövekedés alatt maradt, és tartósan magas az aktív keresők szegénységi rátája: a szegénységi küszöb alatt élő foglalkoztatottak száma 2005 óta stabilan 8% körül mozog. Számos országban a be nem jelentett munka miatt a munkaerő jelentős csoportjai továbbra is védelem nélkül, kritikus helyzetben dolgoznak.

A válság következtében nőtt azoknak a munkahelynek a száma, amelyek a verseny nyomása alá kerültek, és sok helyen romlottak a munkakörülmények. A munka új formáihoz és a gyakoribb munkahelyváltásokhoz sok esetben nem járultak megfelelő munkakörülmények, ez pedig a pszichés stressz növekedésével és a pszichoszociális zavarok gyakoribbá válásával járt. Mindez társadalmi és gazdasági költségekkel jár, és alááshatja Európa versenyképességét: a nem biztonságos, egészségtelen munkakörülmények következében növekszik a rokkantsági ellátásért folyamodók és az idő előtt inaktívvá válók száma.

Az uniós jogi szabályozás felülvizsgálata és a „puha” eszközök támogatása

A munkahelyek minőségének javításához egyrészt uniós szintű integrált szakpolitikai fellépésre, másrészt a tagállamok fellépésére is szükség van. Az Unió a tagállamok intézkedéseit kiegészítő szilárd jogi szabályozással rendelkezik olyan területeken, mint a munka- és az életkörülmények javítása, a munkakörülmények minimális színvonalának biztosítása Unió-szerte, a munkahelyi egészség és biztonság, a munkavállalók információs, konzultációs és részvételi jogai, a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség, a tisztességesebb verseny támogatása, nagy fokú termelékenység és színvonalas munkahelyek teremtése. A meglévő szabályozást azonban ki kell igazítani, hogy végrehajtása, illetve értelmezése egyértelműbb legyen; hogy a polgárok és a vállalkozások számára érthetőbb és könnyebben alkalmazhatóbb legyen; hogy foglalkozzon az emberi egészséget és biztonságot fenyegető újabb munkahelyi veszélyekkel; és hogy csökkenjen a bürokrácia. Általánosabban fogalmazva a jogi szabályozásnak összhangban kell maradnia a munkaszervezési sémák és a technológia változásaival, hogy ne akadályozza, hanem segítse a munkahelyeknek az új fejleményekhez való igazítását.

Uniós szinten a jogi szabályozás önmagában nem mindig vezet kielégítő eredményre. Az olyan „puha” eszközök, mint az összehasonlító elemzés, a szakpolitikai koordináció, a bevált gyakorlat cseréje, referenciaértékek megállapítása, illetve végrehajtási iránymutatások, intézkedési keretrendszerek, magatartási kódexek és ajánlások alkalmazása jelentősen hozzájárulhatnak konszenzusok kialakításához és a tagállami vagy vállalkozási szinten szükséges intézkedések megfelelő ösztönzőinek megtalálásához. Ezért egyéb kezdeményezéseket is indítani kell, amelyek támaszt nyújtanak az intelligensebb jogi szabályozásnak, olyan hosszú távú stratégiai megközelítést honosítanak meg, melynek célja a nemzeti hatóságok és a szociális partnerek végrehajtási munkájának javítása nemzeti szinten, illetve felülvizsgálják a munka minőségének fogalmát és mutatóit.

3.1. Intelligensebb uniós jogi keretek a foglalkoztatásnak, valamint a munkahelyi egészségnek és biztonságnak

A Bizottság részletesen, lépésről lépésre ki fogja értékelni a jelenlegi jogi szabályozást. A munkát már meg is kezdte két fontos – a munkaidőről és a munkavállalók kiküldetéséről szóló – jogi aktus vizsgálatával; a későbbiekben az értékelést kiterjeszti majd a foglalkoztatással, valamint az egészséggel és a biztonsággal kapcsolatos más szabályozási elemekre is. Ez az átfogó értékelés nem akadályozza meg azt, hogy új jogalkotási javaslatok készítésére kerüljön sor, amennyiben sürgős fellépést szükségessé tevő egyértelmű igény merül fel, valamint a gazdasági és társadalmi hatások teljes körű elemzése új rendelkezések bevezetését indokolja.

Emellett alaposan meg kell vizsgálni egy sor olyan rendelkezést, amelyek hatástalannak vagy nehezen végrehajthatónak bizonyulnak. Ilyenek például a kiegészítő nyugdíjak jogosultjainak a munkaadó fizetésképtelensége esetén védelmet nyújtó szabályok. A helyzet megfelelő felmérése után a Bizottság javasolni fogja továbbá a foglalkoztatásra vonatkozó uniós rendelkezések kiterjesztését a tengerészekre és a halászokra is. A munkahelyi egészség és biztonság területén a prioritások közé tartozik az elektromágneses mezőknek, illetve a rákkeltő anyagoknak és mutagéneknek kitett munkavállalók védelméről, valamint az izom- és csontrendszeri rendellenességek megelőzéséről szóló irányelvek felülvizsgálata. Külön figyelmet fognak kapni a passzív dohányzásból eredő veszélyek. Emellett megvizsgálásra kerülnek a nanoanyagokkal társított veszélyek, továbbá a mentális betegségek növekvő munkahelyi előfordulásának okai.

3.2. „Puha” eszközökön alapuló stratégiai megközelítés

A Bizottság szerepet tud vállalni és mozgósítani tudja a tagállamok, a szociális partnerek és az uniós ügynökségek forrásait. Az európai szociális párbeszéd révén az ágazatközi és az ágazati szociális partnerek is kidolgoztak egy sor fontos „puha” eszközt, például autonóm megállapodásokat; ezek hozzájárulnak a munka színvonalának javításához, és közvetlen konkrét hatással vannak munkavállalók millióinak munkakörülményeire az Unióban. A szociális partnerek autonómiájának tiszteletben tartása mellett a Bizottság továbbra is támogatni és segíteni fogja ezt a tevékenységet, és indokolt esetben felméri ezeknek a megállapodásoknak a hatását.

A munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos uniós stratégia (2007–2012) tanulságai alapján vitát kell indítani a stratégia megújításáról, illetve más szakpolitikai területekre való kiterjesztéséről.

Egyre jobban terjed és egyre inkább transznacionális dimenziót nyer a be nem jelentett munka – beleértve azt a változatát is, amikor a munkáltató a munkavállalót független vállalkozónak tünteti fel. További erőfeszítésekre van ezért szükség az uniós szintű együttműködés megerősítésére a munkaügyi felügyeletek, illetve más olyan intézmények között, amelyek feladata a munkajogi előírások betartásának ellenőrzése.

Erőfeszítéseket kell továbbá tenni a munkaminőség uniós meghatározásának és közös mutatószámainak felülvizsgálatára és átdolgozására, hogy alkalmasabbak legyenek az ezen a területen végrehajtott tagállami intézkedések értékelésére és a referenciaértékekkel való összehasonlítására. Mindenekelőtt a munkahelyminőség-felfogást kell újra megvizsgálni az utóbbi idők olyan szakpolitikai fejleményeinek fényében, mint a rugalmas biztonság, „a váltások kifizetődővé tétele” és új munkaszervezési sémák kialakulása.

Munkaminőség és munkakörülmények – 9–12. fő intézkedések:

A Bizottság a következőket kívánja tenni:

- 9. 2011-ben felülvizsgálja a munkaidőről szóló irányelvet , és jogalkotási javaslatot tesz a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv eredményesebb végrehajtására. Amennyiben hatásvizsgálat vagy az uniós szociális partnerekkel folytatott konzultáció indokolttá teszi, a Bizottság, ahol csak szükséges, kezdeményezni fogja a foglalkoztatással kapcsolatos meglévő jogi szabályozás módosítását, egyértelműsítését vagy egyszerűsítését .

- 10. 2011-ben elkészíti a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos uniós stratégia (2007–2012) végső kiértékelését , és ez alapján 2012-ben folytatást javasol a stratégiára a 2013–2020-as időszakra .

- 11. A szociális partnerekkel együttműködésben és a szociális párbeszéd autonómiáját tiszteletben tartva 2012-ben felülvizsgálja a munkavállalók tájékoztatásával és véleményük meghallgatásával kapcsolatos uniós szabályozás, valamint a részmunkaidőre és a határozott idejű szerződésekre vonatkozó uniós irányelvek hatásosságát, valamint ez utóbbiaknak a nők foglalkoztatottságára, valamint a férfiak és a nők egyenlő díjazására gyakorolt hatását .

- 12. A munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel foglalkozó tanácsadó bizottság keretében a tagállamokkal és az európai szociális partnerekkel együttműködésben 2014-re teljes egészében felülvizsgálja az egészségvédelemre és a biztonságra vonatkozó szabályozást .

Kísérő és előkészítő intézkedések:

A tagállamokkal és a szociális partnerekkel együttműködésben a Bizottság a továbbiakat kívánja még tenni:

- A munkavállaló be nem jelentésének megelőzésére és visszaszorítására 2011-ben megvizsgálja egy, a munkaügyi felügyeletek és más végrehajtó szervek közötti együttműködés megerősítését szolgáló kezdeményezés megvalósíthatóságát .

- A tagállamokkal és a szociális partnerekkel együttműködésben 2011-ben felülvizsgálja és összehangolja a munkaminőség szakpolitikai definícióját.

- 2012-ben megvizsgálja a megkülönböztetésmentességet szolgáló, a foglalkoztatás szempontjából releváns irányelvek – nevezetesen a 2000/78/EK[10] és a 2000/43/EK[11] irányelv – hatását .

4. A munkahelyteremtés támogatása

A gazdasági válság drámai hatással volt ugyan a munkahelyteremtésre, de a munkaerő-kereslet akadályai részben a gazdasági szerkezetből adódnak

Ahhoz, hogy az emberek munkát találjanak, nem elég annak biztosítása, hogy aktívak maradjanak és a megfelelő készségeket sajátítsák el: a fellendülésnek munkahelyteremtésen kell alapulnia, ez pedig elsősorban a gazdasági növekedés függvénye. A tények is ezt mutatják. 2008 óta a gazdasági visszaesés óriási hatást gyakorolt a munkahelyteremtésre: szinte semmissé tette az uniós foglalkoztatásnak az azt megelőző egy évtizedben tapasztalt folyamatos bővülését és a munkanélküliség tartós csökkenését. Öt egymást követő negyedéven át tartó visszaesés után az Unió gazdasági növekedése 2009 második felében indult újra; az uniós munkaerőpiacok az utolsó néhány negyedévben lassan a stabilizáció jeleit kezdik mutatni, és valamivel nőtt a betöltendő álláshelyek száma is.

Bár ezeknek a pozitív fejleményeknek örülnünk kell, az elmúlt két év változásai nem mind a gazdasági légkör következményei voltak: a munkahelyteremtést az Unió és a tagállamok munkaerő-piaci intézkedései is befolyásolják. A növekedés ösztönző ereje nem biztos, hogy elég a munkahelykínálat és a munkahelyek minőségének javításához: az üzleti környezetnek kell munkahelybarátnak lennie.

A munkahelyteremtést ösztönző intézkedések kidolgozásakor figyelembe kell venni azt a kiemelkedő hozzájárulást, amelyet a kis- és középvállalkozások nyújtanak Európa gazdasági és szakmai tevékenységének kiemelkedő részében. Az Uniós vállalkozások 99%-a kis- vagy középvállalkozás: ők adják a magánszektorban a munkahelyek kétharmadát. Ez pedig rámutat annak fontosságára, hogy a foglalkoztatásra vonatkozó jogi szabályozás kidolgozásakor megfelelő figyelmet szenteljünk a kkv-k igényeinek. Sajnos túl kevés innovatív kkv-nk fejlődik nagyobb, több munkaerőt foglalkoztató vállalattá. Ezenkívül az Unióban kevesebb a fiatal, K+F-igényes innovatív vállalkozás, mint az USA-ban. Az innováció és az e-készségek jelentős hiánya meggátolja a kkv-kat abban, hogy innovatív intelligens üzleti modelleket és új technológiákat alkalmazzanak. Az önfoglalkoztatók az Unió népességének 15%-át teszik ki, és számuk még a gazdasági virágzás idején sem növekedett jelentősen: az önfoglalkoztatóknak az Unió teljes munkaerejéhez viszonyított aránya 2000 és 2008 között 1 százalékponttal esett.

A munkahelyteremtés újraindítása annak biztosítására, hogy aki dolgozni szeretne, találjon is munkát

A munkahelyteremtés legfontosabb mozgatórugója továbbra is a gazdasági növekedés. Az Európa 2020 stratégia „Innovatív Unió”[12] és „Iparpolitika a globalizáció korában”[13] elnevezésű kiemelt kezdeményezései fontos intézkedéscsomagot vázoltak fel az innováció és a versenyképes ipari bázis új stratégiai megközelítéséhez; feladatuk a gazdasági növekedés élénkítése azáltal, hogy a gazdaságot a tudásra és a jelentős többletértéket teremtő tevékenységekre alapozzák. Emellett segítséget kell nyújtaniuk a beruházási és munkahely-teremtési lehetőségek megtalálásában is. Az egységes piaci intézkedéscsomag[14] szintén egy sor javaslatot terjeszt elő az egységes piacban rejlő potenciál maradéktalan kihasználására, valamint a növekedés és a munkahelyteremtés felgyorsítására. Ugyanígy a „Mozgásban az ifjúság”[15] kiemelt kezdeményezés is felvázolt már egy konkrét intézkedéscsomagot a fiatalok foglalkoztatásának ösztönzésére.

E kezdeményezéseken túl azonban megfelelő feltételeket kell kialakítani a munkahelyteremtéshez is, különösen a készségskála két végpontján. A Bizottság – elismerve, hogy az Uniónak még bőven van mit javítania a termelési rendszerek innovatívabbá tételén – javaslatokat fog tenni arra, hogyan lehet elősegíteni a munkahelyteremtést a jól képzett munkaerőre és K+F-igényes üzleti modellekre támaszkodó vállalkozások esetében. Ösztönzőket keres továbbá a munkaadók számára ahhoz, hogy a tartósan munkanélkülieket és más, a munkaerőpiacról kiszoruló munkavállalókat is munkába állítsák. A tagállamok erőfeszítéseit kiegészítve a Bizottság külön figyelmet fog fordítani a vállalkozói tevékenységre és az önfoglalkoztatásra, melyek fontos szerepet játszanak a foglalkoztatási arány növelésében. Valamennyi kezdeményezés tiszteletben fogja tartani a „gondolkozz előbb kicsiben” elvét, hogy a kkv-k sajátos jellemzői megfelelő figyelmet kapjanak.

4.1. A munkahelyteremtés keretfeltételeinek javítása

A Bizottság számításai szerint az adminisztratív teher 25%-os csökkentése hosszú távon akár 1,4%-os GDP-növekedést vonhat maga után. Ahhoz, hogy a gazdasági növekedést munkahelyteremtés kísérje, meg kell szüntetni a vállalkozásalapítás és a munkaerő-felvétel adminisztratív akadályait. Ez különösen a gyorsan változó ágazatokban működő és a K+F-igényes üzleti modellekre támaszkodó vállalkozások esetében fontos, mert náluk jelentős lehet a jól képzett munkaerő iránti kereslet. Ha az Uniónak valóban sikerülne elérnie 2020-ra azt a kitűzött célt, hogy GDP-je 3 %-át kutatásra és fejlesztésre költse, akkor ennek következtében 2020-ra 3,7 millió új munkahely jönne létre[16]. Ezt tekintetbe véve többet kellene fordítani arra, hogy növeljük a természettudományos, technológiai, műszaki és matematikai végzettséggel rendelkezők számát, hogy megteremtsük a kutatáshoz és fejlesztéshez, valamint az ipar és a szolgáltatóipar innovációs stratégiáihoz nélkülözhetetlen, kulcsfontosságú alaptechnológiák alkalmazásának megfelelő feltételeit.

A munkaerő-felvételnek a nem bérjellegű költségek csökkentése révén való ösztönzése (pl. elmozdulás a munkára kivetett adóktól az energiafogyasztási és a környezetszennyezési adók felé) a lehető legfontosabb lépés nagy arányú munkanélküliség idején, hiszen a munkanélküli ellátási rendszerek fenntartásának költségei valószínűleg meghaladják a szociális biztonsági rendszerek bevételcsökkenését. Ez különösen fontos azok – így az alacsonyan képzettek vagy a tartósan munkanélküliek – esetében, akik gazdasági visszaesés után nagyon nehezen találnak újra munkát. Alapvető jelentősége van továbbá azoknak az ösztönzőknek, amelyek a munkahelyeknek az informális gazdaságból a formális gazdaságba való áthelyezését segítik elő. Jó példa erre formális munkahelyek kialakítása az otthoni szociális ellátás és más nonprofit tevékenységek területén, ami lehetőséget teremt a munkaerőpiac peremére szorultaknak arra, hogy ismét munkába álljanak.

4.2. A vállalkozás, az önfoglalkoztatás és az innováció ösztönzése

A szociális gazdaságban tevékenykedő vállalkozások, a szövetkezetek, a kölcsönös önsegélyező társaságok, valamint a mikrovállalkozások (beleértve az önfoglalkoztatást is) innovatív megoldásokat kínálhatnak a szociális igények participatív folyamat keretében történő kielégítésére, mégpedig azáltal, hogy konkrét foglalkoztatási lehetőséget nyújtanak a munkaerőpiac peremére szorultaknak. Az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló bizottsági közlemény[17] már bejelentett egy sor kezdeményezést, melyek célja a szociális gazdasági ágazat és a szociális vállalkozások fejlesztése. Ilyenek például a „társadalomtudatos vállalkozás” nevet viselő kezdeményezés vagy az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló rendelet végrehajtásáról folytatott nyilvános konzultáció. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) az innováció által vezérelt kutatás révén fogja ösztönözni a vállalkozásalapítást és -fejlesztést, külön hangsúlyt helyezve a vállalkozói tevékenységre.

A vállalkozói tevékenységnek a munkahelyteremtés és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem sokkal elterjedtebb eszközévé kell válnia. A hangsúlyt a képzésre kell helyezni, hogy az oktatási rendszerek valóban alapot biztosítsanak új vállalkozók megjelenésének ösztönzéséhez, és hogy azok, akik készek kkv-t alapítani és vezetni, elsajátítsák az ehhez szükséges készségeket. A tagállamoknak fejleszteniük kell a vállalkozási ismereteket az iskolai tantervekben, hogy a vállalkozási ismereteket oktató tanárok száma elérje a kritikus tömeget, továbbá támogatniuk kell az innováció és a vállalkozás területén az egyetemek és kutatóintézetek közötti transznacionális együttműködést.

A munkahelyteremtés támogatása – 13. fő intézkedés:

13. 2011-ben a Bizottság vezérelveket fog javasolni a munkahelyteremtésnek kedvező körülmények megteremtéséhez . Ezek foglalkozni fognak többek között a következő témákkal is: i) a munkaerő-felvétel, illetve -elbocsátás, valamint a vállalkozásalapítás és az önfoglalkoztatás adminisztratív és jogi akadályainak megszüntetése; ii) a nem bérjellegű költségek csökkentése; iii) informális vagy be nem jelentett munka helyett formális foglalkoztatás.

Kísérő és előkészítő intézkedések:

A kisvállalkozói intézkedéscsomag keretében a Bizottság a következőket kívánja tenni:

- 2010 végére javaslatot tesz az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” előkészítő program meghosszabbítására és állandó programmá alakítására .

- Támogatni kíván konkrét tanárképző programokat és a bevált gyakorlat cseréjét, hogy javuljon a tanárképzés a vállalkozási ismeretek területén , valamint szakpolitikai kézikönyvet szerkeszt a vállalkozási ismeretek tanításáról, hogy ezzel is elősegítse terjedését, eredményességét és színvonalát Európában.

***

UNIÓS PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK AZ ÚJ KÉSZSÉGEK ÉS A MUNKAHELYEK SZOLGÁLATÁBAN

Tekintettel a tagállami költségvetéseket sújtó pénzügyi megszorításokra, a tagállamoknak és a Bizottságnak arra kell összpontosítaniuk, hogyan tudják az Unió pénzforrásait hatékonyabban felhasználni. A kohéziós politika már ma is hozzájárul új készségek kialakításához és a munkahelyteremtéshez, többek között a zöld gazdaság növekedést mutató területén is. Még van mit tenni az Unió pénzügyi eszközeiben rejlő lehetőségek, valamint a foglalkoztatás, az oktatás és a képzés reformját támogató rendelkezések maradéktalan kihasználása érdekében: itt elsősorban az Európai Szociális Alapról (ESZA) van szó, de nem szabad megfeledkezni az Európai Regionális Fejlesztési Alapról (ERFA), a Vidékfejlesztési Alapról (EMVA), az egész életen át tartó tanulás programjáról és a Progressről sem.

A költségvetés felülvizsgálatában[18] és az ötödik kohéziós jelentésben[19] felvázolt javaslatoknak megfelelően a kohéziós politika eszközeinek (köztük az ESZA-nak) a hatását mindenekelőtt a következő négy célkitűzést szem előtt tartva kell fokozni: 1) a pénzügyi forrásokat kevesebb prioritásra kell összpontosítani; 2) fokozni kell a feltételességet és erősebb ösztönzőket kell alkalmazni, hogy a tagállamok végrehajtsák azokat az intézményi reformokat, amelyeket nemzeti reformprogramjukban meghirdettek; 3) az eredményekre kell összpontosítani, mégpedig jól meghatározott, a tagállamok és a Bizottság között egyeztetett célértékek és mutatószámok segítségével; valamint 4) a Bizottságnak és a tagállamoknak fejlesztési és partnerségi beruházási szerződéseket kell aláírniuk.

Míg a pénzügyi eszközök alapvető felülvizsgálata a többéves pénzügyi keret kidolgozását kísérő viták tárgya lesz, az „Új készségek és munkahelyek menetrendjének” az uniós alapokból és az uniós költségvetésből való támogatásához jelenleg az említett négy fő célkitűzésnek kell útmutatást adnia.

A Bizottság felhívja a tagállamokat, hogy az ESZA-tól és más uniós alapoktól származó támogatásokat elsősorban a legfontosabb strukturális reformokra és a strukturális feltételesség elősegítésére fordítsák, és így járuljanak hozzá a menetrendben javasolt legfontosabb intézkedések megvalósításához, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és nemzeti célértékeinek eléréséhez. Mindenekelőtt a következőket vegyék figyelembe:

1. A rugalmas biztonság vonatkozásában: Az ESZA-programok támogathatják hatékonyabb szakpolitikai intézkedések – pl. aktív munkaerő-piaci intézkedések, az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos intézkedések –, és eszközök kidolgozását, valamint egyes intézményeket, köztük az állami foglalkoztatási szolgálatokat is. A szociális partnerek szintén részesülhetnek ESZA-támogatásban a foglalkoztatási reformok céljából létrehozott társulások révén. Az adminisztratív kapacitást megerősítő ESZA-támogatás megszilárdíthatja az integrált rugalmas biztonsági megközelítéseket; a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram hozzájárulhat a tényeken alapuló döntéshozatal alkalmazásához .

2. A készségek javítása, illetve a készségkereslet és a készségkínálat összehangolása vonatkozásában: Az ESZA támogatást nyújthat a képesítések és a kompetenciák előrejelzéséhez és fejlesztéséhez, valamint az oktatási és képzési rendszerek reformjához, hogy azok jobban tudjanak igazodni a munkaerő-piaci kereslethez. Támogatható továbbá az új készségigények kielégítését szolgáló tapasztalatcsere és hálózatépítés a felsőoktatás, a kutatás és az üzleti központok között. Szintén fokozottabb támogatásra számíthatnak az ESZA-tól és más uniós alapoktól a zöldebb gazdaság kialakításához, valamint az egészségügyi és a szociális szektorhoz kapcsolódó munkahelyek, illetve – tekintettel az IKT fontosságára a mai gazdaságban és társadalomban – az IKT-kompetenciák. Az ERFA az oktatási infrastruktúrába való beruházást támogatja. Végül pedig az ESZA és más strukturális alapok más eszközökkel – pl. a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alappal és az egész életen át tartó tanulás programjával – kombinálva bővíthetnék a migránsok foglalkoztatottságát.

3. A munkaminőség és a munkakörülmények javítása vonatkozásában: Az ESZA társfinanszírozást tud nyújtani a munkaszervezés (beleértve a munkahelyi egészséget és biztonságot is) innovatív és produktívabb formáinak kidolgozásához és elterjesztéséhez. A nemek között húzódó szakadék áthidalása érdekében az ESZA támogatást tud nyújtani olyan intézkedésekhez, amelyek a munka és a magánélet összeegyeztethetőségét, a nemek közötti egyenlőség kialakítását és a nemi alapon történő munkaerő-piaci szegregáció leküzdését segítik.

4. A munkahelyteremtés vonatkozásában: Az ESZA és más uniós alapok támogatást tudnak nyújtani a vállalkozási tevékenységhez, a vállalkozásalapításhoz és az önfoglalkoztatáshoz. A pénzügyitermék-tervezés lehet a hiányzó láncszem a pénzügyi piacok és a kisvállalkozók között. Az ESZA, továbbá az ERFA által finanszírozott, európai mikrofinanszírozási intézményeket támogató közös program ( JASMINE ), valamint a nemrégiben létrehozott európai Progress mikrofinanszírozási eszköz egyéneknek nyújthat segítséget ahhoz, hogy vállalkozásalapítás vagy önfoglalkoztatás révén kikerüljenek a munkanélküliségből és a társadalmi kirekesztődésből. Ezek az intézkedések kiegészítik az ESZA egyéb, a legkritikusabb helyzetben lévőket támogató eszközeit.

Végül az ESZA és más uniós alapok a menetrend valamennyi kiemelt területén célirányos támogatást tudnak nyújtani konkrét csoportoknak ; példa erre az egyes tagállamokban a romáknak nyújtott támogatás a tanácsadás, oktatás, képzés és az önfoglalkoztatottaknak biztosított orientáció területén.

KÖVETKEZTETÉS

Az „Új készségek és munkahelyek menetrendjében” javasolt 13 fő intézkedés és az azt kísérő és előkészítő intézkedések az uniós szakpolitikai intézkedések kombinálását követelik meg, beleértve a jogalkotást, a szakpolitikai koordinációt, a szociális párbeszédet, a finanszírozást és a stratégiai partnerségeket is. A menetrendet több más, konkrét csoportok ügyét felkaroló uniós kezdeményezés is kiegészíti. Ilyenek például az Európa 2020 stratégia részét képező „Mozgásban az ifjúság”[20] kiemelt kezdeményezés, illetve „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015)”[21]. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ebben a menetrendben tárgyalt számos szakpolitikai terület (pl. a munkahelyteremtés) az Európa 2020 stratégia integrált megközelítésének van alárendelve, és annak csak egy részét képezi.

A menetrend sikerében központi szerepet játszik a megvalósítás és a szerepvállalás. Különösen a szociális partnereknek jut központi szerep a rugalmas biztonság és a kiemelt kezdeményezés egyéb vonatkozásainak végrehajtása terén. Ezt a tevékenységet uniós szinten egy háromoldalú szociális fórum elemezhetné évente. A szociális partnerek, állami foglalkoztatási szolgálatok, szociális intézmények, oktatási/képzési intézmények és civil szervezetek közötti helyi és regionális együttműködésnek nagy jelentősége lesz azon polgárok elérésében, akik nehezen tudják megvetni lábukat a munkaerőpiacon.

Jelentős mértékben hozzá tudnak járulni az uniós menetrendhez a z uniós alapok, mindenekelőtt az Európai Szociális Alap , elősegítve és megerősítve az Unió szakpolitikai prioritásait.

A Bizottság hangsúlyt fog helyezni a menetrend nemzetközi dimenziójára is. A válság következtében globális konszenzus jött létre a tekintetben, hogy a gazdasági és pénzügyi célokhoz foglalkoztatási és szociális céloknak kell társulniuk. Most, hogy a gazdaság újra élénkülni kezd, a Bizottság pártfogolni fogja a nemzetközi összefogást a források megosztása terén, mégpedig mind többoldalú keretek között (ILO, G20, OECD és az ENSZ), mind stratégiai partnerekkel (nevezetesen USA, Kanada, Kína, India, Japán, Dél-Afrika, Oroszország és Brazília) meglévő kétoldalú együttműködési struktúrákban, mind pedig regionális politikai struktúrákban (ASEM és EU–Latin-Amerika).

A Bizottság 2014-ben felülvizsgálja a menetrend prioritásait , és hozzáigazítja őket az új többéves pénzügyi kerethez. Az elért eredményekről addig is az Európa 2020 stratégia részét képező éves növekedési jelentésben tájékoztat.

[1] A rugalmas biztonság közös elveinek kidolgozása felé című tanácsi következtetések, 2007. december 5–6 (dok. sz. 16201/07).

[2] A rugalmas biztonság válság idején című tanácsi következtetések, 2009. július 8 (dok. sz. .10388/09).

[3] COM(2010) 608 végleges, 2010.10.27.

[4] COM(2010) 614, 2010.10.28.

[5] COM(2008) 868 végleges, 2008.12.16.; a Tanács következtetései 2009.03.09. és 2010.06.07.; New Skills for New Jobs: Action Now, a szakértői munkacsoport jelentése, 2010. február.

[6] A definíciót l. COM (2007) 496, 2007.9.7.

[7] COM(2010) 171, 2010.4.20.

[8] A Tanács következtetései az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) (dok. sz. 9845/09)

[9] Európai Szakképzés-fejlesztési Központ.

[10] A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról.

[11] A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról.

[12] COM(2010) 546, 2010.10.06.

[13] COM(2010) 614, 2010.10.28.

[14] COM(2010) 608 végleges, 2010.10.27.

[15] COM(2010) 477, 2010.9.15.

[16] COM(2010) 546, 2010.10.06.

[17] COM(2010) 608, 2010.10.27.

[18] COM(2010) 700, 2010.10.19.

[19] COM(2010) 642, 2010.11.9.

[20] COM(2010) 477, 2010.9.15.

[21] COM(2010) 491, 2010.9.21.