[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.10.25.

COM(2010) 593 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A Bizottság jelentése a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 2008/1/EK irányelv és a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló 1999/13/EK irányelv végrehajtásáról

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A Bizottság jelentése a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 2008/1/EK irányelv és a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló 1999/13/EK irányelv végrehajtásáról(EGT-vonatkozású szöveg)

1. Bevezetés

A Bizottság jelentése a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 2008/1/EK irányelv (IPPCD-irányelv) 17. cikkének (3) bekezdése és a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló 1999/13/EK irányelv (SED-irányelv) 11. cikke alapján készült.

A jelentés az IPPCD harmadik jelentéstételi időszakával (2006–2008) foglalkozik, a fent elsőként említett irányelv végrehajtásáról szóló korábbi jelentésekben folytatott elemzésre támaszkodva[1]. A SED-irányelvet illetően a jelentés a 2003–2007. közötti végrehajtási időszakot veszi figyelembe, amely során a tagállamok két jelentést nyújtottak be. A 2003–2004. évekre szóló jelentések az EU-15, a 2005–2007. évekre szóló jelentések pedig az EU-27 tagállamát érintették. Az összegyűjtött információk ezért főként a 2007. október 31-i végleges határidő előtti időszakot fedik le a SED-irányelv végrehajtása tekintetében[2].

A jelentés összefoglalja azon információkat, amelyeket a tagállamok a Bizottság vonatkozó kérdőívei[3] és a ReportNet infrastruktúrája által biztosított elektromos jelentéstételi eszközök[4] felhasználásával továbbítottak, amely eszközök enyhítették a tagállamokra nehezedő terheket. Ezen túlmenően a bejelentett információkhoz való teljes nyilvános hozzáférés biztosítása érdekében a Bizottság létrehozta az „Ipari kibocsátások jelentéstételi információs rendszere” elnevezésű weboldalt[5].

A tagállamok általában eleget tettek a mindkét irányelv szerinti jelentéstételi kötelezettségeiknek, jóllehet sok tagállam késve tette ezt meg. Görögország azonban nem tett eleget az IPPCD-irányelv szerinti tájékoztatási kötelezettségének, és Luxemburg csak a közelmúltban küldte el jelentését, ezért a Bizottságnak nem volt lehetősége, hogy a nyújtott tájékoztatást e jelentés céljából megfelelően értékelje. A Bizottság figyelmeztette az érintett tagállamokat és a hiányzó adatok miatt 2010 májusában jogsértési eljárást kezdeményezett velük szemben (Luxemburg esetében ezen eljárás lezárandó, mivel a közelmúltban benyújtotta az információkat.) Következésképp e jelentés a SED-irányelv szerint 27 és az IPPCD-irányelv szerint 25 tagállammal kapcsolatosan vázolja fel az eredményeket.

Ezzel egyidejűleg sor került e két irányelvnek öt másik jogszabállyal[6] történő összevonására és IED-irányelvvé való átdolgozására. Az új IED-irányelvről elviekben megállapodás született a Tanács és az Európai Parlament között, és várhatóan 2010 végéig sor kerül a társ-jogalkotók általi hivatalos elfogadására[7] is. A korábbi jelentésekben vagy a jelenlegi jelentéstételi időszakban megállapított hiányosságokat nagyrészt orvosolja az IED-irányelv.

2. Az IPPCD-irányelv

Az IPPC-irányelv célja, hogy az EU-27 tagállamában elhelyezkedő mintegy 50 000 nagy ipari létesítmény tekintetében integrált környezetszennyezés-megelőzést és -csökkentést valósítson meg. Az irányelv azt követeli meg a létesítményektől, hogy azok a kibocsátási határértékeket vagy az elérhető legjobb technikák alkalmazásán alapuló egyéb technikai intézkedéseket magukba foglaló engedélyekkel összhangban működjenek annak érdekében, hogy megelőzhetők, illetve csökkenthetők legyenek a vízbe, levegőbe és termőföldbe történő kibocsátások, valamint egyéb környezeti hatásokat is figyelembe vegyenek.

Az eredeti IPPCD-irányelv 1996-ban került elfogadásra és 1999 októbere óta alkalmazzák mind az új, mind pedig a meglévő létesítmények tekintetében, amennyiben az üzemeltető jelentős változtatásokat hajtott végre. 2007. október 31-e óta az irányelv a meglévő létesítményekre is vonatkozik.

2.1. Az IPPCD-irányelv átültetése

A Bizottság értékelte az IPPCD-irányelvnek a nemzeti jogszabályokba történő átültetését a korábbi jelentéstételi ciklusok figyelembevételével. Ennek eredményeként a helytelen átültetés miatt jogsértési eljárást kezdeményezett 16 tagállammal szemben. A szóban forgó jogsértések orvoslása érdekében tett tagállami erőfeszítések idővel jelentős javulást eredményeztek, s ma már csupán két jogsértési eljárás van folyamatban (Észtország és Litvánia ellen).

Az IPPCD-irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezések a 2006–2008. időszakban 19 tagállamban változtak, elsősorban a nemzeti és regionális törvényeknek az irányelvhez való hozzáigazítása, a nyilvános részvétellel kapcsolatos néhány szempont javítása és a különböző hatóságok közötti hatáskörök megosztásában történő változások végrehajtása érdekében.

2.2. Az IPPCD-irányelv végrehajtása

Az engedélyek megadása és minősége

A Bizottság felülvizsgálta és támogatta a tagállamokat az engedélyek megadásának feladatában, hogy betartsák az irányelv által előírt 2007. október 30-i határidőt. Számos tagállam azonban nem tett eleget ennek a kötelezettségnek.

Mivel nem történt előrehaladás az engedélyek megadása és újraértékelése terén, a Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezett Belgiummal, Dániával, Írországgal, Görögországgal, Spanyolországgal, Franciaországgal, Olaszországgal, Máltával, Ausztriával, Portugáliával, Szlovéniával és Svédországgal szemben. Eddig ezen eseteket – négy kivételével – az Európai Bíróság elé terjesztették, amely 2010-ben először Belgiummal szemben hozott ítéletet, mivel az nem tartotta be az irányelv határidejét.

A Bizottság továbbá nagy hangsúlyt fektetett a kibocsátott engedélyek minőségének biztosítása érdekében tett erőfeszítésekre is. Összesen 61 IPPC-létesítményt vizsgáltak meg részletesen 16 tagállamban és 12 érintett ágazatban, amiről esettanulmányok készültek. E tanulmányok zárójelentései a Bizottság honlapján elérhetőek[8]. A Bizottság által beazonosított elsődleges probléma az engedélyeknek azon alacsony aránya, amelyek az elérhető legjobb technikák végrehajtását tükrözik, mint azt a vonatkozó BAT referenciadokumentumok is mutatják (BREF-ek). Különös gondot jelent azon magyarázat hiánya, hogy miért olyan számottevő a különbség a BAT referenciadokumentumok és a megvizsgált létesítmények több mint 50%-ára vonatkozó engedélyezési feltételek között. A jelenleg folyamatban lévő további tanulmány 10 tagállam további 50 létesítményére terjed ki.

Az IED-irányelv szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni a BREF-ekből származó, az elérhető legjobb technikákra vonatkozó következtetések (BAT-következtetések) alkalmazására az engedélyezési feltételek kialakításakor. Ezek a következtetések végrehajtási jogi aktusként kerülnek elfogadásra és jogi hatással bírnak majd. Így a Bizottság várakozása szerint a BAT végrehajtása egyértelműbben megjelenik majd az IPPC-engedélyekben.

Az engedélyek felülvizsgálata

Az IPPCD-irányelv 13. cikke szerint az engedély feltételeit időszakonként újraértékelik és szükség esetén frissítik. Ez különösen akkor szükséges, amikor a jelentős változások az elérhető legjobb technikákban lehetővé teszik a kibocsátások jelentős mértékű csökkentését aránytalanul magas költségek nélkül.

Számos tagállam jogrendszerében külön szabályokat állapított meg az engedélyek újraértékelésére és frissítésére, noha ezek a szabályok jelentős eltéréseket mutatnak. Néhány tagállam bizonyos átfutási időt határozott meg az IPPC-engedélyekre, amely határidőt követően meghosszabbításuk kötelező lesz. Ausztriában és Romániában például az engedélyek tíz évig, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Spanyolországban pedig nyolc évig érvényesek. Szlovákia tíz évre hosszabbítja meg ezt az időszakot, amennyiben a létesítmény eleget tesz a környezetgazdálkodási rendszer követelményeinek. Más országokban, például Lengyelországban vagy az Egyesült Királyságban bevezetésre került az engedélyek időszakonkénti felülvizsgálatának általános követelménye, amelynek meghatározása az egyes engedélyekben szerepel.

Az elérhető legjobb technikák fogalma dinamikus, amely idővel átalakul, ennek megfelelően az engedélyeket is frissíteni kell a folyamatban lévő, az ipar által végrehajtott környezetpolitikai fejlesztések támogatása érdekében. Az IED-irányelv részletesebb szabályokat határoz meg az engedélyek újraértékelését illetően és mindenekelőtt előírja az engedélyeknek a BAT-következtetésekről szóló határozatok közzétételétől számított négy éven belüli kötelező felülvizsgálatát.

Az új tagállamoknak nyújtott átmeneti időszakok

Számos új tagállamban – csatlakozási szerződéseik és a kapcsolódó jogi aktusok értelmében – különleges eltérések vonatkoznak bizonyos létesítményekre. Ezen eltérések a létesítmények az elérhető legjobb technikákra épülő kibocsátási határértékeknek, az azokkal egyenértékű paramétereknek vagy műszaki intézkedéseknek megfelelően történő működtetésére vonatkozó követelményt érintik a 9. cikk (3) és (4) bekezdése szerint. A Bizottság szigorúan figyelemmel kíséri a csatlakozási szerződés szerinti eltéréseknek való megfelelést. Valamennyi eltérés 2015. december 31-én lejár.

A hatóságok együttműködése az engedélyezési eljárásban

Ahol különböző környezetvédelmi hatóságok is részt vesznek az engedélyezési eljárásban, a hatékony integrált megközelítés biztosítása érdekében az IPPCD-irányelv megköveteli a belső együttműködést. Az együttműködés foka és az érintett adminisztratív szervek azonban egyik tagállamtól a másikig változnak, mindenekelőtt a belső adminisztratív szervezetük közötti különbségek miatt. Spanyolország például kinevezett egy felelős hatóságot, amely más hatóságoktól kap hozzájárulást (pl. önkormányzatok, vízgyűjtő területek hatóságai), miközben Ausztria létrehozott egy olyan hatóságot, amely az általános engedélyezési eljárásért és a bizonyos területeken illetékes szakértők kinevezéséért felel.

Az elérhető legjobb technikákkal kapcsolatos információk megosztása

Az IPPCD-irányelv 17. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság információcserét szervez a tagállamok és az érintett iparágak között az elérhető legjobb technikákról. Ennek érdekében a számos érdekelt fél bevonásával létrehozott információk megosztására szolgáló fórum (IEF) valamennyi tagállam képviselőit összehozza a vonatkozó ipari ágazatok és a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek képviselőivel. AZ IEF az elérhető legjobb technikákkal kapcsolatos információcsere általános kérdéseit vitatja meg és véleményezi az egyéni BAT referenciadokumentumokat, mielőtt azokat elfogadja a Bizottság.

A Bizottság európai IPPC-irodája (EIPPCB)[9] által igazgatott információmegosztás ágazatspecifikus technikai munkacsoportokon keresztül zajlik, ami összehozza a tagállamokat, az iparág és a nem kormányzati szervezetek szakértőit. Az EIPPCB felel a BAT referenciadokumentumok kidolgozásáért.

A Bizottság ezidáig összesen 33 BAT referenciadokumentumot fogadott el, amelyek az egyéni ágazatokra (27) és a horizontális kérdésekre (6) is kiterjednek. A BAT referenciadokumentumokat rendszeres időközönként át kell dolgozni, amely felülvizsgálatot a Bizottság körülbelül nyolcévente kívánja végrehajtani. Az első átdolgozott BAT referenciadokumentum (A cement-, a mész- és a magnézium-oxid-gyártás) 2010 júniusában került elfogadásra és kilenc másik dokumentum felülvizsgálata most zajlik.

A tagállamok elismerték, hogy a BAT referenciadokumentumok segítséget nyújtanak az irányelv végrehajtásában, és tartalmukkal kapcsolatban is elégedettségüket fejezték ki. Néhány tagállam, például Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország és Spanyolország a BAT referenciadokumentumok valamennyi részét lefordítja.

Az IED-irányelv értelmében a BAT referenciadokumentumok jogi helyzete és az információk megosztásában részt vevők különféle szerepe is tisztázódott. A folyamatnak köszönhetően magas szintű eredmények fognak születni és várhatóan előmozdítja a BAT-következtetések használatát az irányelv végrehajtása során.

Felügyelet és végrehajtás

Az IPPCD-irányelv 14. cikke értelmében az üzemeltető rendszeresen tájékoztatja az illetékes hatóságot a kibocsátások ellenőrzésének eredményeiről, valamint minden szükséges segítséget megadnak az illetékes hatóság képviselőinek, hogy azok helyszíni ellenőrzést tudjanak végezni. A megfelelés ellenőrzése és a végrehajtás jelenlegi gyakorlata jelentős eltéréseket mutat az egyes tagállamok között, illetve a tagállamokon belül. A legtöbb tagállam az ellenőrző jelentésekre online adatbázist hozott létre és/vagy lehetőséget teremtett azok e-mailben történő benyújtására. A Bizottság ösztönzi azon eszközök használatát, amelyek elősegítik az üzemeltetők és a hatóságok közötti adatátvitelt, továbbá enyhítik az adminisztratív terheket.

Számos tagállam meghatározta a helyszíni vizsgálatok minimális gyakoriságát, amely jellemzően évente egyet jelent (például Szlovéniában, az Egyesült Királyságban, Magyarországon, Észtországban, Litvániában, Franciaországban, Máltán vagy Cipruson). Egyes esetekben azonban kisebb gyakoriság került meghatározásra.

Az IED-irányelv értelmében továbbfejlesztették a megfelelés ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket. Ez az irányelv egy kockázatalapú megközelítés elfogadását célozza meg, de a helyszíni látogatások minimális gyakoriságát is magában foglalja. Ennek köszönhetően ez az irányelv tekinthető a legfejlettebb környezetvédelmi irányelvnek a végrehajtás és a felügyeleti tevékenységek tekintetében.

Tájékoztatás és a nyilvánosság részvétele

A legújabb jelentéstételi időszakban számos tagállam az információknak a nyilvánosság rendelkezésére bocsátása és a nyilvánosság részvétele terén is előrelépést mutatott. Az előrelépés többek között az információk gyakoribb aktualizálása, a nyilvános adatbázisokhoz történő hozzáadása és a többi tagállam számára az információkhoz való hozzáférés lehetőségének megteremtése terén látható. Ezen túlmenően az információkhoz való hozzáférés új technológiáinak alkalmazását valamennyi tagállam ösztönzi, továbbá egyre általánosabbá válik az engedélyek online elérhetősége.

Néhány tagállam egységes információs rendszerbe gyűjti az ipari kibocsátásokról szóló információkat például a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásokon (PRTR-ek) keresztül összeállított adatok és az IPPC-létesítmények információinak együttes bemutatása révén. A Bizottság üdvözli ezeket a kezdeményezéseket és felkéri valamennyi tagállamot ezen integrációs folyamat ösztönzésére.

Az EU szintjén az európai PRTR (http://prtr.ec.europa.eu/) mintegy 25 000 ipari létesítmény számára nyújt információt, amelyek nagy többsége IPPC-létesítmény. Ezenfelül a Bizottság hozzáférést biztosít a tagállamok által bejelentett, az IPPCD-ről, valamint (a http://iris.eionet.europa.eu/ weboldalon elérhető) „Ipari kibocsátások jelentéstételi információs rendszerén” keresztüli ipari kibocsátásokat szabályozó számos egyéb irányelvről szóló információkhoz.

Az IED-irányelv megnöveli a polgárok jogait az információkhoz való hozzáférés és különösen annak szükségessége terén, hogy ezen jogok biztosítása érdekében nyilvánosan elérhetővé kell tenni azokat a határozatokat, amelyek az engedélyezési folyamatban a BAT-következtetésektől eltérőek vagy az internethasználattal kapcsolatosak.

Környezetminőségi szabványok

Az IPPCD-irányelv előírja, hogy az illetékes hatóságok további intézkedéseket foglalnak az IPPC-engedélyekbe, amennyiben egy környezetminőségi szabvány az elérhető legjobb technikák alkalmazásán keresztül elérhető feltételeknél szigorúbbakat követel meg. E követelmény valamennyi tagállam nemzeti jogszabályaiban szerepel, azonban csupán hat tagállam tett arról bejelentést, hogy szükségessé vált e rendelkezések alkalmazása.

A további meghozott intézkedésekre példák az érzékeny (ivó)vízterületeken történő szennyvízkibocsátásra vonatkozó követelmények Dániában, Írországban, Olaszországban és Belgiumban.

Határon átnyúló együttműködés

Azokra a helyzetekre, ahol egy tagállam tudatában van annak, hogy egy másik tagállam környezetére valószínűleg jelentős, kedvezőtlen hatást fejt ki egy létesítmény működése, az IPPCD-irányelv értelmében az üzemeltetőnek kötelessége továbbítani a tagállam érintett hatósága felé valamennyi, az irányelv V. melléklete szerint elérhető információt. Ez magában foglalja az engedélykérelmet és az engedélyről szóló határozat meghozataláért felelős illetékes hatóság részleteit is. A korábbi jelentéstételi időszakokhoz hasonlóan a tagállamok kifejezték, hogy a határon átnyúló együttműködés szintje korlátozott. Nyolc tagállam (Németország, Belgium, Olaszország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Franciaország és Hollandia) tett arról bejelentést, hogy alkalmazza e rendelkezéseket, amelyek az engedélyek kis számát érintették.

2.3. A bizottsági IPPC-végrehajtási cselekvési terv

A Bizottság „Az ipari kibocsátások hatékonyabb szabályozására irányuló szakpolitikai törekvésekről” elnevezésű közleményében[10] felvázol egy – számos kulcsfontosságú kérdést érintő – végrehajtási tervet, beleértve a tagállamok általi átültetést és végrehajtást, valamint a BAT referenciadokumentumok kidolgozási folyamatának javítását. Az I. mellékletben szereplő összefoglaló táblázat szerint a cselekvési terv szinte teljesen végrehajtásra került, főként az IED-irányelvnek köszönhetően.

Az IED-irányelv hatálybalépésével a Bizottság figyelemmel lesz arra, hogy támogassa a tagállamokat a szóban forgó irányelv teljes átültetését és végrehajtását célzó törekvésükben. Az I. mellékletben felsorolt néhány tevékenység ezért továbbra is az IED-irányelv keretében fog maradni.

3. A SED-irányelv

A SED-irányelv célja, hogy megelőzze, illetve csökkentse az illékony szerves vegyületeknek (VOC) a levegőbe történő kibocsátásának az emberi egészségre és a környezetre kifejtett hatását. Különösen azt ösztönzi, hogy az egészségre nézve a legkárosabb hatású oldószereket lehetőleg kevésbé káros anyagokkal helyettesítsék. A SED-irányelv kiterjed a szerves oldószerek felhasználásával járó különféle tevékenységekre, mint a bevonatok készítése, a zsírtalanítás, a nyomtatás és a tintagyártás, továbbá előírja, hogy a hatálya alá tartozó valamennyi létesítmény engedélyeztetését vagy bejegyzését 2007. október végéig el kellett végezni.

Az IED-irányelv magába foglalja ezen irányelv rendelkezéseit.

3.1. Az SED-irányelv átültetése

A tagállamok általában véve átültették az irányelvet nemzeti jogszabályaikba, habár a közelmúltban végzett megfelelés-ellenőrzések során néhány hibát találtak, különösen bizonyos definíciókat, az ellenőrzés követelményeit, az irányelv hatályát és a kibocsátási határértékek átültetését illetően. A Bizottság figyelembe fogja venni ezeket az eredményeket, amikor a tagállamoknak segítséget nyújt az IED-irányelv átültetésének fázisában.

3.2. Az SED-irányelv végrehajtása (2003–2007)

Általános végrehajtási kérdések

A tagállamok által közölt információk nem jelzik az SED-irányelv végrehajtását érintő problémás területeket. Összességében a tagállamok végrehajtották az irányelv különböző szempontjainak való megfelelés biztosításához szükséges rendelkezéseket, intézkedéseket és gyakorlatokat. A megfelelés az ellenőrzési és jelentéstételi kötelezettség, valamint a felügyeleti és végrehajtási tevékenységek révén – dokumentumellenőrzés és helyszíni látogatások formájában is – biztosított, és továbbfejlesztése például az illetékes hatóságoknak nyújtott képzés és az iránymutatásokat tartalmazó dokumentumok formájában megnyilvánuló támogató intézkedésekkel történik.

Néhány tagállam jelentést tett arról, hogy az SED-irányelv végrehajtása problémát jelent a vegytisztítás ágazatában. A létesítményi szint megfelelésének értékeléséhez kulcsfontosságú szerepet játszó eszköz, az oldószer-gazdálkodási terv alkalmazását néhány illetékes hatóság túl bonyolultnak tartja ebben az ágazatban, amelyet nagyon nehéz végrehajtani a legtöbb érintett vállalkozás kis mérete és a létesítmények magas száma miatt. Számos tagállam a SED-irányelv rendelkezéseivel összhangban egyszerűsített megközelítést alakított ki a végrehajtásra és a megfelelés ellenőrzésére; a Bizottság pedig tovább tárgyalja e kérdéskört.

Az érintett létesítmények

2007 végéig az EU-27 tagállamában mintegy 53 000, az SED-irányelv által szabályozott meglévő létesítmény működött. A SED-irányelvnek a 2004/42/EK irányelv[11] (dekorfestékekről szóló irányelv) általi módosítását követően, amelynek köszönhetően mindenekelőtt a jármű-utánfényezés került ki a SED-irányelv hatálya alól, a tagállamok meglévő létesítményeinek száma jelentősen csökkent. Az SED-irányelv szerinti létesítmények többsége 2004 végén (az EU-15 tagállamaiban) a jármű-utánfényezési ágazathoz (54%) és a vegytisztítási ágazathoz (16%) tartozott; 2007 végén azonban a vegytisztítás vált a legnagyobb ágazattá (a létesítmények 39%-ával). Számos tagállam (a SED-irányelv értelmében) továbbra is jelentést tett a jármű-szériafestésről és -utánfényezésről (a jelentésben szereplő összes létesítmény 27%-a), jóllehet e tevékenység már nem tartozik az irányelv hatálya alá.

A benyújtott adatok szerint valamennyi meglévő létesítménynek csupán kis arányát engedélyezték vagy regisztrálták 2003 után. Ez arra utal, hogy ezt az időpontot megelőzően számos tagállam már rendelkezett érvényes jogszabállyal, amelynek értelmében e létesítményeket regisztrálni vagy engedélyeztetni kellett.

A kibocsátás-csökkentés elérését célzó lehetőségek kihasználása

A SED-irányelv két fontos lehetőséget nyújt a tagállamoknak az egyéni létesítményeket illetően, hogy elérjék a kívánt VOC kibocsátás-csökkentést: vagy a kibocsátás határértékeinek, vagy az azokkal egyenértékű, a csökkentést célzó rendszer szerint meghatározott céloknak kell megfelelniük.

A bejelentett információkból kitűnik, hogy számos tagállamban nagyon kevés létesítmény – ha egyáltalán – alkalmazza a csökkentést célzó rendszer lehetőségét. Ezen túlmenően számos illetékes hatóság inkább a kibocsátási határértékek alkalmazását helyezi előtérbe, mert nehéz felbecsülni a csökkentést célzó rendszerek és a határértékek alkalmazása közötti egyenértékűséget. Ez a helyzet állt fenn főleg azokban a tagállamokban, amelyekben a SED-irányelv végrehajtását megelőzően a létesítményeket a kibocsátási határértékek szabályozták.

A SED-irányelv egy harmadik lehetőséget is felkínál a tagállamok számára a megfelelést illetően egy nemzeti cselekvési terv elkészítésével, amelynek célja a VOC-kibocsátások általános csökkentése, amely megegyezik a létesítményi szintű megközelítés alkalmazása által elérhető szinttel. Ilyen nemzeti tervet egy tagállam sem hajtott végre.

A kibocsátási határértékektől való eltérések

A SED-irányelv lehetővé teszi a bizonyos határértékektől való eltéréseket, amennyiben a mérséklő intézkedések gazdaságossági és technikai szempontból sem kivitelezhetőek. Ez fontos lehet olyan tevékenységek, mint a hajó- és a repülőgépgyártás során, amelyek korlátozott feltételek mellett nem működtethetőek. A tagállamok majdnem fele eltérésekről tett bejelentést, de ezek a létesítmények teljes számának kevesebb mint 0,01%-át tették ki. A közölt információk alapján nem lehetett értékelni az alkalmazott kritériumokat vagy a szükséges alternatív feltételeket.

Bizottsági kezdeményezések a végrehajtás elősegítésére

A SED-irányelv 7. cikke értelmében a Bizottság biztosítja, hogy sor kerül a szerves oldószerek használatáról és helyettesítéséről szóló információcserére. Ebből a célból a Bizottság létrehozott egy weboldalt, amelyről elérhetőek az iránymutatásokat tartalmazó dokumentumok és az oldószerek helyettesítéséről szóló legjobb gyakorlatok[12], valamint a tevékenység-specifikus iránymutatásokat tartalmazó dokumentumok[13]. A Bizottság szoros együttműködésben dolgozott együtt a tagállamokkal a SED-irányelv végrehajtásával kapcsolatban feltett kérdésekre történő válaszadás terén, különösen a csökkentést célzó rendszer hatályát és alkalmazását illetően.

Kölcsönhatás más uniós jogszabályokkal

A dekorfestékekről szóló irányelv határértékeket állapít meg bizonyos dekorfestékek és jármű-utánfényezési termékek VOC-tartalma tekintetében. E termékek közül sokat a SED-irányelv által szabályozott létesítményeken belül használnak. Következésképp a SED-irányelvet módosították, hogy e tevékenység ne tartozzon a hatálya alá. Mint fent említettük, e változás drasztikusan csökkentette a SED-irányelv hatálya alá tartozó létesítmények számát. Néhány tagállam azonban megőrizte az SED-irányelv követelményeit erre az ágazatra, mint ahogyan azt egyértelműen engedélyezi a dekorfestékekről szóló irányelv. A dekorfestékekről szóló irányelv bizonyos termékeknek mentességet biztosít a VOC-határértékeknek való megfelelés tekintetében, amennyiben ezek a termékek kizárólag a SED-irányelv által szabályozott létesítményben kerülnek felhasználásra.

A két irányelv közötti átfedés bizonyos aggályokat vetett fel az érdekeltek és az illetékes hatóságok részéről. A Bizottság megkísérelte tisztázni a helyzetet, és e kérdést a dekorfestékekről szóló irányelv felülvizsgálatának keretében is mérlegelték; erről a Bizottság egy külön közleményben fog beszámolni.

A felületkezelésre szolgáló nagyobb létesítmények némelyike a SED- és az IPPCD-irányelv hatálya alá is tartozik. E létesítményeket ezért indokolt engedélyeztetni a kibocsátási határértékeknek az elérhető legjobb technikákra alapuló engedélyekben történő megadásával. Ezen esetekben a SED-irányelvben meghatározott határértékek minimális követelményként alkalmazandók. A SED- és az IPPCD-irányelvek közötti kapcsolatot alaposan megvizsgálták az IED-irányelven keresztül.

4. Záró megjegyzések

Az IPPCD-irányelv

Az IPPCD-irányelv végrehajtásáról szóló tagállami jelentésekből megállapítható, hogy egyes országoknak véglegesíteniük kell az engedélyek megadását az irányelvnek való megfelelés biztosítása érdekében. Ezenfelül a Bizottság által készített esettanulmányokból kiderül, hogy az engedélyek nem kielégítő módon támaszkodnak az elérhető legjobb technikákra. Ezen túlmenően számos más kérdés is felvetődött, mint a koherensebb felügyeleti mechanizmus, az adminisztratív terhek visszaszorításának szükségessége, valamint az, hogy az IPPCD-irányelv nem tud eleget tenni bizonyos kulcsfontosságú szakpolitikai célkitűzésnek. E kérdéseket célszerű többnyire az IED-irányelven keresztül kezelni.

A SED-irányelv

A meglévő létesítményekre vonatkozó végső végrehajtási határidőt megelőzően a SED-irányelv végrehajtásáról szóló tagállami jelentések nem vetettek fel lényeges horizontális kérdéseket. A SED-irányelvnek a vegytisztítás ágazatában történő végrehajtása néhány problémát okozott az ágazat különleges jellegénél fogva, de ezzel egyidejűleg hasznos egyszerűsített megközelítések kerülnek kialakításra.

Az ipari kibocsátásokról szóló jövőbeni irányelv

A végleges elfogadását váró IED-irányelv hét irányelvet von össze egyetlen jogi eszközzé, beleértve az IPPCD- és a SED-irányelvet is. Ez tisztázni fogja a valamennyi jogi eszköz közötti kapcsolatot és egyszerűsíteni fog számos, többek között az ellenőrzéssel és a jelentéssel kapcsolatos lényeges rendelkezést.

Az IED-irányelv nagyobb jelentőséget tulajdonít az elérhető legjobb technikáknak az engedélyezési eljárásban, továbbá felhívja a figyelmet az IPPCD-irányelv egyes hiányosságaira is, különösen az engedélyek ellenőrzésével és felülvizsgálatával kapcsolatban. A tagállamok általi végrehajtás várhatóan eredményesebb lesz az IED-irányelv hatálybalépésével.

Jövőbeli fellépés

Az IED-irányelv hatálybalépése előtt még tervben van egy másik jelentéstételi időszak megvalósítása az SED-irányelvet (2008–2010) és az IPPCD-irányelvet illetően (2009–2011), továbbá a Bizottság folytatni kívánja e két jogszabály végrehajtásának nyomon követését. Ezzel egyidejűleg a Bizottság megteremti annak az alapját, hogy a tagállamokat ösztönözze és segítséget nyújtson nekik az IED-irányelv átültetésében és végrehajtásában.

I. melléklet: A Bizottság 2007. évi IPPC cselekvési tervének megvalósításában eddig elért eredmények

Intézkedés | Az eddigi eredmények értékelése |

1. Gondoskodni kell az irányelv teljes körű átültetéséről. | Az IPPCD-irányelvet 25 tagállam helyesen átültette. Az Észtország és Litvánia ellen kezdeményezett ügyek továbbra sem zárultak le. |

2. Támogatás a tagállamok számára a szükségtelen adminisztratív terhek csökkentéséhez | Az IED-irányelv révén évente 32 millió EUR-t tesz ki a szükségtelen terhek csökkenése. Folytatódik a független érdekképviselőkből álló, adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport és a tagállamok között zajló munka a nemzeti terhek enyhítése érdekében. |

3. Támogatás a tagállamok részére a rendelkezések végrehajtásához | A Bizottság folytatta a kapcsolattartást azokkal a tagállamokkal, amelyeknek gondjaik voltak az engedélyek megadásával. Az IPPCD-irányelv végrehajtásáról szóló információk megosztása az EU-n belül és a tagállamokkal folytatott műhelymunkák során. |

4. Az ipari kibocsátásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának fokozott figyelemmel kísérése és a megfelelőség ellenőrzése | A Bizottság folyamatosan felülvizsgálja az összes megadott engedélyt és a tagállamok többségében megadott egyedi engedélyt. A végrehajtás további ellenőrzése az állampolgári panaszokra és az Európai Parlament kérdéseire adott válaszként. Az E-PRTR felhasználása a végrehajtást érintő potenciális kérdések nyomon követésére és beazonosítására. |

5. A BREF-ek felülvizsgálatához alkalmazott adatgyűjtés ésszerűsítése és szorosabb kapcsolódás a kutatási keretprogramhoz | Az adatgyűjtés és –benyújtás ésszerűsítésére vonatkozó iránymutatások közzététele a BREF-ek felülvizsgálatához. Együttműködés a Kutatási Főigazgatósággal a BREF-ek és a kutatási keretprogram közötti kapcsolat terén. Az újonnan megjelenő technikák fokozottabb szerepe az IED-irányelv keretében. |

[1] Hivatkozás: COM(2003) 354, COM(2005) 540, COM(2007) 843.

[2] Ezen információk részletes összefoglalása és elemzése megtalálható két technikai jelentésben: http://circa.europa.eu/Public/irc/env/voc/library?l=/2006_reportspdf/_EN_1.0_&a=d és http://circa.europa.eu/Public/irc/env/voc/library?l=/implementation_2005-07/final12_marchpdf/_EN_1.0_&a=d.

[3] IPPC: 2006/194/EK határozat, SED: 2002/529/EK határozat.

[4] További információk a ReportNetről: http://www.eionet.europa.eu/reportnet weboldalon olvashatók.

[5] További információk az ipari kibocsátások jelentéstételi információs rendszeréről: http://iris.eionet.europa.eu/.

[6] Az átdolgozott IPPC-irányelv a SED-irányelv és az IPPC-irányelv mellett az alábbiakat tartalmazza: az LCPD (2001/80/EK), a WID (2000/76/EK) és három, a titánium-dioxidról szóló irányelv (a 78/176/EGK, a 82/883/EGK és a 92/112/EGK).

[7] Az Európai Parlament 2010. július 7-én megállapodott a második olvasat során kialakított álláspontban. http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2010-0267+0+DOC+XML+V0//EN&language=EN#top.

[8] http://circa.europa.eu/Public/irc/env/ippc_rev/library E gyakorlat harmadik jelentése 2011 folyamán ugyanezen a weboldalon lesz elérhető.

[9] További információk az IPPC-irodáról az alábbi weboldalon találhatók: http://eippcb.jrc.es/.

[10] COM(2007) 843 végleges.

[11] HL L 143., 2004.4.30., 87–96. o.

[12] http://ec.europa.eu/environment/air/pollutants/stationary/solvents/index.htm.

[13] http://circa.europa.eu/Public/irc/env/voc/library?l=/guidance_documents/final_versions&vm=detailed&sb=Title.