52010DC0128




[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.3.31.

COM(2010)128 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az Unió szerepe a globális egészségügy terén

SEC(2010)380 SEC(2010)381 SEC(2010)382

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az Unió szerepe a globális egészségügy terén

A GLOBÁLIS EGÉSZSÉGÜGYI KIHÍVÁS

A globális egészségügy olyan kifejezés, amelyet nem lehet egyféleképpen meghatározni. Az egészség világszintű javítására, az egyenlőtlenségek csökkentésére, valamint a globális egészségügyi veszélyek elleni védelemre vonatkozik. A globális egészségügyi kérdések megoldásához az összes külső és belső politika egységességére és elfogadott alapelvekre épülő fellépésekre van szükség.

Az Európai Unióról szóló szerződés előírja, hogy valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét. Az Alapjogi Charta továbbá előírja, hogy a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban megállapított feltételek mellett mindenkinek joga van megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez, továbbá orvosi kezeléshez[1]. A vonatkozó belső és külső politikák nagyobb fokú összhangja révén megerősödik az Unió nemzetközi szerepe. Az Unió szociális modellje, szigorú biztonsági normái, valamint a globális kereskedelemben és a fejlesztési segélyezésben betöltött szerepe révén jelentős súllyal tud fellépni a globális egészségügy fejlesztése érdekében.

Az egészséget befolyásolják a társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők, melyekre egyre nagyobb hatást gyakorol a globalizáció. Globális szinten az egészség fejlesztésének a nagyobb fokú társadalmi igazságosság is feltételét képezi. E tényt még inkább alátámasztja az, hogy milyen következményekkel jár a pénzügyi válság és az élelmiszerárak válsága a szegényekre nézve. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2008-as jelentése a társadalmi tényezőkről bizonyítékokkal szolgál arról, hogy a haladáshoz változtatni kell a fennálló hatalmi egyensúlyon, politikai, gazdasági, társadalmi és nemi szempontból.

Az elmúlt évszázad alatt a várható élettartam megkétszereződött; 30 évről 64 évre nőtt. Egyrészt javult a megelőzéshez, a kezeléshez és az ellátáshoz való hozzáférés. Másrészt viszont növekedett a gazdagok és szegények közötti különbség, nemzetközi szinten és az egyes országokon belül egyaránt. A népességnövekedés, az urbanizáció, az elöregedés, az egészségtelen életmód, a környezet állapotának romlása, az egészséges ivóvízhez, élelmiszerhez és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés alacsony szintje, valamint a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek ágazatközi és globális fellépést tesznek szükségessé.

Így a közegészségügyi politikáknak túl kell mutatniuk a nemzeti szinten, és e politikák erős globális intézményeket, valamint összehangolt erőfeszítéseket igényelnek.

A nemzetközi egészségügy irányítása és a nemzetközi politikai keretek

Az Egészségügyi Világközgyűlés (WHA) jogosult állásfoglalásokat és kötelező erejű nemzetközi rendszabályokat elfogadni. A Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény[2] volt az első nemzetközi egészségügyi szerződés. Nemrégiben a WHA elfogadta a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályokat, melyek a közegészségügyi szükséghelyzetek koordinált kezeléséhez biztosítanak keretrendszert. A WHA állásfoglalásainak többsége ugyanakkor nem kötelező erejű, és betartásuk a nemzeti kapacitások és a politikai szándék függvénye.

Az egészségügy területére vonatkozó három millenniumi fejlesztési cél (a 4., az 5. és a 6. cél) hozzájárult a nemzetközi közösség által az egészségügyi eredmények javítása érdekében tett szakpolitikai, szabályozási és pénzügyi erőfeszítések továbbfejlesztéséhez. A közvetlenül az egészségügyre irányuló segélyek összege 1990 óta 4 milliárd EUR-ról mára több mint 16 milliárd EUR-ra nőtt. Emellett egyre jelentősebb szerepet játszanak az új adományozók és a Dél-Dél együttműködés. Pozitív fejleményekről tudunk beszámolni, és vannak olyan követendő példák, amelyekre építkezhetünk. Ugyanakkor az egészségügy területére vonatkozó millenniumi fejlesztési célokra irányuló haladás egyenlőtlen, és a fejlődő országok többsége összességében távol van még ezek elérésétől. Bár történt némi előrelépés a gyermekhalandóság csökkentése terén (4. millenniumi cél), többek között az Oltóanyag- és Védőoltási Világszövetség (GAVI) tevékenységének köszönhetően, a Szubszaharai Afrikában továbbra is a gyermekek közel 15%-a az 5 éves kor betöltése előtt hal meg. Az anyák halálozási arányában (5. millenniumi cél) pedig alig érzékelhető csökkenés. A HIV/AIDS tekintetében (6. millenniumi cél) a fejlődő országokból származók között az antiretrovirális kezelésben részesülők aránya az elmúlt öt év során a tízszeresére emelkedett, jórészt a HIV/AIDS, tuberkulózis és malária elleni küzdelmet célzó globális alap (GFATM) által nyújtott közvetlen finanszírozásnak köszönhetően[3]. Mindazonáltal változatlanul a HIV/AIDS a legfőbb halálozási ok a Szubszaharai Afrikában.

A haladást hátráltatta, hogy az egészségügyi prioritásokra fordított figyelem kiegyensúlyozatlan és szétaprózódott. A különböző szükségleteket megcélzó, több mint 140 globális egészségügyi kezdeményezés gyakran egymással párhuzamosan folyik, és ez tovább terhelheti a már eleve gyenge egészségügyi rendszereket. Különleges figyelmet kell fordítani emellett – több ágazatot felölelő megközelítést alkalmazva – a táplálkozásra vonatkozó 1. millenniumi fejlesztési célkitűzésre, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 3. millenniumi fejlesztési célra, valamint a környezeti fenntarthatóságra vonatkozó 7. millenniumi fejlesztési célra, amelyek a fejlődő országok rossz egészségügyi helyzetét előidéző kockázati tényezők jelentős részét felölelik.

Komoly kihívást jelent az, hogy egyes országok – amelyek gyakran sebezhetőek, konfliktust követő helyzetben vannak vagy nem rendelkeznek kellőképpen erős intézményekkel és megfelelő forrásokkal – nem képesek hatékony közegészségügyi politikákat megvalósítani, így a kielégítő egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést sem. Például Sri Lankán az anyák halálozási aránya 30-szor alacsonyabb, mint Angolában, miközben a két országban hasonló az egy főre jutó GDP, Malawiban pedig az Egyenlítői Guineához képest feleakkora az öt év alatti gyermekek halálozási aránya, annak ellenére, hogy az egy főre jutó GDP 30-szor alacsonyabb.

E közlemény a globális egészségügy uniós elképzelését terjeszti elő, meghatározza azokat a vezérelveket, amelyeket minden idetartozó szakpolitikai ágazatban érvényesíteni kellene, valamint bemutat több olyan területet, ahol az Unió hatékonyabban léphetne fel[4].

AZ UNIÓ FELLÉPÉSÉNEK LEGITIMITÁSA

Az Európai Unióról szóló szerződés kijelenti, hogy az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást, valamint a gyermekek jogainak védelmét[5]. Azt is megállapítja, hogy a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit[6].

Az Unió megállapodott a szolidaritás közös értékeiben a méltányos és egyetemes, magas színvonalú egészségügyi ellátás megvalósítása érdekében[7]. Egy nemrég megjelent közlemény továbbá az egészség terén az EU-n belül mutatkozó egyenlőtlenségek kihívására keres megoldást[8].

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés megerősíti a harmadik országokban az egészség javítását szolgáló uniós fellépést. Előírja, hogy az Unió és a tagállamok megerősítik az együttműködést a harmadik országokkal és a népegészségügy területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, valamint azt, hogy valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét[9].

Az uniós egészségügyi stratégia megállapítja, hogy az egészség területén Európában és azon kívül megvalósuló jobb eredmények érdekében a globális egészségügyben folyamatos kollektív vezetésre van szükség. Kutatási keretprogramjai révén az Unió a teljes innovációs ciklust felölelően támogatja a kutatást. Ennek kiindulópontja az alapkutatás, a klinikai kutatás, valamint a közegészségügyre és az egészségügyi szolgáltatásokra irányuló kutatás. Ez magában foglalja az információs és kommunikációs technológiák (ikt) alkalmazását az egészségügy területén (e-egészségügy). Továbbá a környezetvédelmi előírásokra, illetve a többoldalú környezetvédelmi megállapodások végrehajtására irányuló uniós szakpolitikák szintén pozitív hatást fejtenek ki a globális egészségügyre.

Az európai fejlesztési konszenzus[10] elismeri, hogy a millenniumi fejlesztési célok keretében az egészség alapvetően fontos cél. Az Unió támogatja az inkluzív vezetést, az emberi jogokat, a demokráciát, a felelősségteljes kormányzást és a stabilitást, melyek mindegyike alapvető jelentőségű az egészséges társadalmak szempontjából, és ennek fordítottja is igaz. Az egészségügy döntő tényező a szegénység visszaszorításában és a fenntartható fejlődés előmozdításában. Az egészségügyre és a szegénység csökkentésére irányuló uniós szakpolitika[11] foglalkozik ezekkel a kapcsolatokkal. Különleges figyelmet fordítanak a szegénységgel összefüggő betegségekre[12] és az egészségügy terén mutatkozó emberi erőforrás-hiányra[13]. Egyértelmű kötelezettségvállalások vannak a fejlesztési támogatás növelésére[14], valamint a partnerországok saját stratégiáival való jobb összehangolására és kiszámíthatóságának fokozására, hogy az érintett országok magukénak érezhessék egészségügyi politikáikat és fellépéseiket.

Az Unió a nemzetközi kereskedelemben, a globális környezetvédelmi irányításban és a fejlesztési támogatásban betöltött vezető szerepéből adódóan, valamint az egyetemes és méltányos, magas színvonalú egészségügyi ellátás értéke melletti elkötelezettsége és erre vonatkozó tapasztalatai révén erőteljes legitimitással rendelkezik arra, hogy fellépjen a globális egészségügy terén.

ERőTELJESEBB UNIÓS JÖVőKÉP, ÁLLÁSFOGLALÁS ÉS FELLÉPÉS

3.1. Az irányítás kihívása: hogyan hangolhatja össze a globális szereplőket a határozott vezetés

A globális egészségügy terén rengeteg szereplő és kezdeményezés fejti ki hatását, és folyamatosan szükség van a források mobilizálására. Ez egyértelműbb és hatékonyabb globális vezetést tesz szükségessé. A Lisszaboni Szerződés életbe lépésével az Uniónak az Egészségügyi Világszervezetben betöltött szerepére is ki kellene térni az ENSZ-ben betöltött szerepét illető szélesebb körű megfontolások keretében.

3.2. Az egyetemes ellátás kihívása: az egészségügyi szolgáltatások elérhetővé tétele mindenki számára

Az egészségügyi ellátás egyetemességét illetően jelenleg fennálló hiányosságok csökkentése nem csupán a hazai források növelését teszi szükségessé, hanem a legszegényebb országoknak nyújtott fejlesztési támogatás fokozását is. Az országok közötti és az országokon belüli forráselosztás javításán túl ez azt is jelenti, hogy erősíteni kell a szakpolitikai párbeszédet az egészségügyi rendszerekről és azok finanszírozási formáiról. A támogatások hatékonyságát célzó ütemterv megvalósítása során az Uniónak fokoznia kell az általa nyújtott támogatás összehangolását és kiszámíthatóságát. Az egészségügy területére vonatkozó millenniumi fejlesztési célokra vonatkozó megközelítésnek figyelembe kell vennie ezek kapcsolódását más millenniumi fejlesztési célokhoz (főleg a nemek közötti egyenlőség, a táplálkozás, a víz és a köztisztaság terén). Más fontos szükségletekkel is foglalkoznia kell, különösen ami a nem fertőző megbetegedéseket[15] és a humanitárius válsághelyzetben lévő emberek speciális szükségleteit illeti. E holisztikus, rendszerszemléletű megközelítés alkalmazása érdekében az Uniónak fejlesztenie kell a globális egészségügyi kihívásokra vonatkozó elemzéshez és párbeszédhez rendelkezésre álló kapacitásait nemzeti, regionális és nemzetközi szinten.

3.3. A szakpolitikai koherencia kihívása: az egészségügyi szakpolitika nem kezelhető elszigetelt módon

Az Uniónak lehetősége van arra, hogy a globális egészségügy koherens megközelítésének kialakítása érdekében együttesen érvényesítse a kereskedelemben és a fejlesztési támogatásban betöltött globális vezető szerepét, valamint a társadalmi és környezetvédelmi fejlődés melletti elkötelezettségét. A politikák fejlesztési célú koherenciájára megoldásként nemrégiben az Unió által elfogadott öt elsőbbségi terület lefedi a globális egészségügyet meghatározó fő tényezőket. Ezek a következők: kereskedelem és finanszírozás, migráció, biztonság, élelmezésbiztonság és éghajlatváltozás. Az ezen és más szakpolitikai területeken (pl. az oktatás és a fiatalok önállóságának elősegítése terén) megvalósuló fejlesztési eredményekre fordított kiemelt figyelem előnyös hatásokkal jár a globális egészségügyben.

3.4. A tudás kihívása: beruházás a mindenki számára előnyöket biztosító kutatásba

Az egészségügyi kutatásban megvalósuló innováció jelentős mértékben hozzájárult az emberi egészség és az életminőség javításához Európán belül és azon kívül egyaránt. Nem elegendő az, hogy az új beavatkozások vagy gyógyászati termékek hatékonyak és biztonságosak; egyúttal elfogadhatónak, kifizethetőnek és elérhetőnek is kell lenniük, hogy alkalmazásuk a teljes népesség javát szolgálhassa. Az információs és kommunikációs technológiák központi szerepet tölthetnek be az egészségügyi szolgáltatásnyújtás javításában. Még mindig hatalmas a szakadék aközött, amiről tudjuk, hogy az egészség javítását szolgálja és aközött, ami a gyakorlatban megvalósul. Ráadásul az új gyógyszerek és egészségügyi technológiák fejlesztésére irányuló ösztönzők rendszere kevésbé hatékony, ha az érintett betegeknek vagy túl alacsony a száma, vagy pedig túl szegények. Ezért alapvetően fontos, hogy a kutatási prioritásokat oly módon alakítsák ki, hogy azok a lehető legnagyobb hatással legyenek a közegészségügyre. A hozzáférés és az innováció kérdését együttesen kell kezelni, mint ezt a közegészségügyre, innovációra és szellemi tulajdonra vonatkozó globális stratégia és cselekvési terv[16] hangsúlyozta. A politikai döntéshozóknak és a kutatóknak bizonyítékokon alapuló döntéseket kell kialakítaniuk a kutatási eredmények eredményeképpen. A bizonyítékokon alapuló szakpolitikákat csak megbízható egészségügyi információs rendszerekkel és a kutatás és az ismeretek nemzeti szintű gyarapítása révén lehet megalapozni. Ehhez multidiszciplináris kutatási kapacitás szükséges nemzeti szinten.

MAGASABB SZINTű UNIÓS VÁLASZ

Az Uniónak minden külső és belső politikájában és fellépésében érvényesítenie kell a méltányos és egyetemes, magas színvonalú egészségügyi ellátás megvalósítása érdekében vállalt szolidaritás közös értékeit és elveit.

4.1. Demokratikus és inkluzív irányítás

- Globális szinten az Uniónak arra kell törekednie, hogy az ENSZ szervezetein belül egységes álláspontot képviseljen . Az Uniónak azon kell lennie, hogy megszüntesse a megkettőzést és a szétaprózódást, és erősítse az ENSZ rendszerének koordinációját és hatékonyságát. Támogatnia kell a WHO erőteljesebb vezető szerepét a globális egészségügy fejlesztésére irányuló normatív és iránymutató feladatkörében. Az Uniónak szinergiára kell törekednie a WHO viszonylatában a globális egészségügyi kihívások megoldása érdekében. Csökkentenie kell a WHO-nak nyújtott finanszírozás szétaprózottságát, és fokozatosan arra kell átállnia, hogy annak általános költségvetését támogassa. Regionális szinten az Uniónak elő kell mozdítania a szomszédos országok közötti szorosabb kapcsolatépítést, és támogatnia kell a regionális egészségügyi hálózatok létrejöttét, mint amilyen pl. az Északi Dimenzió vagy a Délkelet-Európai Egészségügyi Hálózat. Amennyiben léteznek regionális intézmények (mint pl. az Afrikai Unió) vagy párbeszédek (pl. az európai szomszédságpolitikán belül), az Uniónak támogatnia kell, hogy vegyék fel a globális egészségügyi kérdéseket prioritásaik közé, továbbá meg kell erősíteni az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ való együttműködést.

- Nemzeti szinten az Uniónak fokoznia kell támogatását annak érdekében, hogy a nemzeti egészségügyi és egyéb érintett szakpolitikák kialakításában, végrehajtásában és felügyeletében az összes érdekelt fél teljes körűen részt vegyen . Ösztönöznie kell a partnerországokban nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat befolyásoló közfinanszírozási döntések parlamenti ellenőrzését. E fellépéseknek ki kell terjedniük az oktatással való kapcsolatra, bevonva a fiatalokat, a családokat és közösségeket, és lehetővé kell tenniük számukra azt, hogy egészségesebb életmódot folytassanak, emberi lehetőségeik maximumát valósíthassák meg és eredményesen hozzájáruljanak a szakpolitikai folyamatokhoz[17].

4.2. Az egyetemes, magas színvonalú egészségügyi alapellátás megvalósítása: milyen lépéseket kell tenni, hol, és milyen módon?

- Az Uniónak prioritásként kell kezelnie a törékeny helyzetű, a segélyezés szempontjából mellőzött, illetve az egészségügyi millenniumi fejlesztési célok megvalósításától legtávolabb álló országok támogatását, és növelnie kell a számukra nyújtott támogatást. Támogatnia kell ezeket az országokat abban, hogy nemzeti szakpolitikákat, stratégiákat és programokat tervezzenek és valósítsanak meg az egészségügyi millenniumi fejlesztési célok megvalósítására irányuló előrehaladás felgyorsítása érdekében. Az Uniónak következetesen fel kell lépnie e megközelítés érvényesítése érdekében bilaterális kapcsolatokon keresztül és a globális kezdeményezésekben és a nemzetközi fórumokon való részvétel révén. A Bizottság a millenniumi fejlesztési célokról 2010-ben rendezendő csúcsértekezlet kapcsán javaslatot tesz majd az elsőbbséget élvező országok listájára, meghatározva azokat az országokat, amelyekre az Uniónak az egészségügy területére irányuló hivatalos fejlesztési támogatás nyújtásakor összpontosítania kell.

- Az Uniónak az általa nyújtott támogatást elsősorban az egészségügyi rendszerek megerősítésére kell irányítania, hogy annak fő elemei – egészségügyi dolgozók, gyógyszerekhez való hozzájutás, infrastruktúra, logisztika, decentralizált vezetés – elég hatékonyak legyenek ahhoz, hogy méltányos és magas színvonalú egészségügyi alapellátást biztosítsanak mindenki számára, semmiféle, az Alapjogi Charta 21. cikkében meghatározott alapon nem alkalmazva megkülönböztetést. Ez a megközelítés az 5. millenniumi fejlesztési cél esetében különösen fontos. Az uniós támogatás nyújtásakor előnyben kell részesíteni a Nemzetközi Egészségügyi Partnerség által kezdeményezett folyamathoz hasonló keretrendszert, amely (a nemzeti stratégiák közös értékelése alkalmazásával) átfogó nemzeti egészségügyi tervek értékelését, valamint egy nemzeti egészségügyi költségvetés és egy felügyeleti folyamat finanszírozását foglalja magába. Csak olyan megközelítés lehet hatékony, amely átfogó jellegű, és az összes prioritásra kiterjed.

Az Uniónak ezt a megközelítést kell előmozdítani a globális finanszírozási kezdeményezésekben, így a HIV/AIDS, tuberkulózis és malária elleni küzdelmet célzó globális alapban (GFATM) és az Oltóanyag- és Védőoltási Világszövetségben (GAVI), valamint a nemzetközi pénzügyi szervezetek irányításában való részvételén keresztül. Nem új eszközök létrehozására van szükség, hanem a jelenleg működő globális alapokat kell a globális egészségügy kihívásainak megfelelően módosítani.

- A fejlesztési segélyre vonatkozó ígéreteinek megvalósításakor az Uniónak fokoznia kell a nemzeti egészségügyi stratégiák nemzeti rendszereken keresztüli végrehajtásához nyújtott támogatást. Legyen szó akár közvetlen, akár közvetett (költségvetési támogatás vagy globális kezdeményezés részeként történő) támogatásról, az egészségügy területére irányuló uniós támogatás tekintetében legalább három évre előre látható kiszámíthatóságra van szükség. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a legalacsonyabb szintű közfinanszírozási lehetőségekkel rendelkező országokban lehetővé váljon a nemzeti egészségügyi stratégiák kialakítása és megvalósítása. A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy csatlakozzanak a Bizottsághoz „a millenniumi fejlesztési célokra vonatkozó szerződések” formájában, amelyek lehetővé teszik a kiszámíthatóságot és a nemzeti források növelését. A egészségügyi ágazatra irányuló közös ellenőrzéssel való, pontosan meghatározott kapcsolat, továbbá a nemzeti egészségügyi szakpolitikákon alapuló párbeszéd-mechanizmusok révén ezek jelentősebb hatást gyakorolhatnak az egészségügyre. A támogatások hatékonyságára irányuló célkitűzésekkel összhangban az Uniónak az egészségügy területén nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás kétharmadát a partnerországok fejlesztési programjain keresztül kell nyújtania, és 80 %-a esetében a partnerországok beszerzési és közfinanszírozási rendszereit kell alkalmaznia . Az Uniónak emellett aktív szerepet kell vállalnia abban, hogy a globális partnerekkel együtt feltárja a globális egészségügyi kihívások kezelését szolgáló további innovatív finanszírozási lehetőségeket, valamint azt, hogy milyen szerepet tölthet be az Európai Beruházási Bank a szociális és egészségügyi infrastruktúrák finanszírozásában. Szorgalmaznia kell az intézményi szereplők és a magánszervezetek közötti munkamegosztást is.

Az Uniónak támogatnia kell a harmadik országok által az olyan hatékony szakpolitikák kialakítása érdekében tett erőfeszítéseket, amelyek a hazai bevételek mobilizálását, az egészségügyi rendszerek méltányos finanszírozásának erősítését, valamint az egészségügyi ágazatban működő szociális védelmi mechanizmusok kialakítását vagy megerősítését célozzák. Ezt a bővítési folyamat keretében ösztönzik, amely során a Bizottság rendszeresen nyomon követi az uniós egészségügyi vívmányokkal, szakpolitikákkal és gyakorlattal való jogi összehangolást. A fejlődő országokban fontolóra kell venni a felhasználói díjak méltányos finanszírozási mechanizmusokkal való felváltását és a nemzeti költségvetések egészségügyre szánt kiadásaira vonatkozó kötelezettségeknek való megfelelést[18]. Az Unió támogatni fogja a WHO-t – a jelenlegi partnerségi megállapodás keretében – az egészségügyi alapellátás megvalósításának nemzeti finanszírozási hiányosságaira vonatkozó értékelések, elemzések és rendszeres becslések elkészítése érdekében. Az Uniónak minden releváns szakpolitikai párbeszéd során figyelmet kell fordítania az egészségügy több ágazatot érintő jellegére , valamint a nemek közötti egyenlőség, a táplálkozás, a víz, a köztisztaság, a környezetminőség és az oktatás területeivel való szoros kapcsolatára. Az anyák és a gyermekek alultápláltsága tekintetében legrosszabb helyzetben levő régiók és országok támogatása mellett az Uniónak támogatnia kell a kormányzati élelmezési szakpolitikák kialakítását és végrehajtását, az egészségügyi és élelmezésbiztonsági kezdeményezések összekapcsolásával.

4.3. A globális egészségügyhöz kapcsolódó releváns uniós szakpolitikák összhangja

Az Uniónak biztosítania kell, hogy a releváns belső vagy külső szakpolitikák mindegyike hozzájárul a méltányos és egyetemes, magas színvonalú egészségügyi ellátás előmozdításához. Ennek érdekében az érintett szakpolitikai területek hatásvizsgálatában elemezni kell a szakpolitikai opciók globális egészségügyre tett hatását[19]. Erősíteni kell az Unió humanitárius és fejlesztési támogatása közötti kapcsolatot. A politikák fejlesztési célú koherenciájára [20] vonatkozóan vállalt kötelezettségeknek megfelelően az Uniónak a következő globális egészségügyi problémákra kell megoldást keresnie:

- A kereskedelem területén az Uniónak arra kell törekednie, hogy hatékonyabban éljen a TRIPS-megállapodás[21] rendelkezéseivel az alapvető gyógyszerek megfizethetőségének és elérhetőségének javítása érdekében. Az Uniónak támogatnia kell a közegészségügyre, innovációra és szellemi tulajdonra vonatkozó globális stratégia és cselekvési terv által meghatározott kiemelt intézkedéseket. Ennek keretében megoldást kell találni a 2016 után várható kihívásokra, melyek akkor jelentkeznek, amikor a TRIPS keretrendszere a legkevésbé fejlett országokban is érvénybe lép. Az Uniónak továbbra is biztosítania kell, hogy az Unió kétoldalú kereskedelmi megállapodásai ne tartalmazzanak olyan rendelkezéseket, amelyek károsan érinthetik a gyógyszerekhez való hozzáférést. A generikus verseny[22], valamint a gyógyszerek ésszerű felhasználása kiemelten fontos ahhoz, hogy biztosítható legyen az egészségügyi rendszerek fenntarthatósága[23]. Az Uniónak globális és regionális szinten arra is törekednie kell, hogy felszámolja a hamisított gyógyszerek kereskedelmét, pl. a gyógyszerhamisítás elleni nemzetközi akciócsoport segítségével. Az Uniónak emellett részletesebben kell foglalkoznia a tiltott kábítószerek problémájával és ennek az egészségügyre tett hatásával, és figyelmet kell fordítania a kereslet csökkentésének döntő szerepére. Az Uniónak a továbbiakban is fel kell lépnie az egészségügy szempontjából jelentőséggel bíró környezetvédelmi megállapodások jobb globális igazgatása érdekében.

- A migráció tekintetében az uniós tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy migrációs politikáik nem ássák alá a harmadik országok egészségügyének szakember-ellátását , miközben tiszteletben tartják az egyének szabad mozgáshoz való jogát, valamint a személyes és szakmai célok szabadságát. Ezzel kapcsolatban az Uniónak gyorsabb haladást kell megvalósítania a fejlődő országokban az egészség terén mutatkozó emberi erőforrás-hiányra vonatkozó európai uniós cselekvési stratégia keretében vállalt kötelezettségek irányában, valamint hozzá kell járulnia az egészségügyi dolgozók nemzetközi toborzására vonatkozóan az Egészségügyi Világközgyűlés által elfogadott magatartási kódexhez. Az Uniónak meg kell könnyítenie a körkörös migrációt, hogy ezáltal enyhítse az agyelszívás hatását az ennek kitett országokban. Az uniós tagállamoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy az Unióban biztosítsák mindenki számára – a migránsokat is beleértve – a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való, megkülönböztetéstől mentes hozzáférést.

- A biztonság tekintetében az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának fel kell gyorsítania a fejlődést a bizonytalan helyzetekre adott uniós válaszok terén[24], valamint fel kell hívnia a figyelmet annak jelentőségére, hogy törékeny helyzetekben, humanitárius krízishelyzetekben, illetve a béke- és stabilizációs folyamatok során a nyomás alatt lévő lakosság hozzáférjen az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Az Uniónak a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok értelmében hozzá kell járulnia a globális egészségügyi kihívások időben történő előrejelzését, felismerését, és az ezekre való reagálást szolgáló globális szintű és harmadik országok által fenntartott nemzeti kapacitásokhoz. A zoonózis fenyegetése miatt ez azt is jelenti, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a „One World One Health” („Egy Föld, egy egészségügy”) megközelítésnek[25].

- Az élelmezésbiztonság. az élelmiszersegély és a táplálkozás terén az Uniónak biztosítania kell, hogy szakpolitikái oly módon működjenek, hogy növeljék az élelmiszerhez való hozzáférést, valamint kapcsolódjanak a nemzeti egészségügyi stratégiákhoz, amelyek kiterjednek az élelmezési szolgáltatásokra, továbbá a lakosság táplálkozási állapotának nyomon követésére, mint ezt az élelmezésbiztonságról és az élelmiszersegélyről szóló közlemények kifejtik. Az Uniónak hozzá kell járulnia az egységes ENSZ erős és hatékony globális vezető szerepéhez az élelmezés területén, valamint egy globális, ágazatközi élelmezési keretrendszer kialakításához[26]. Az Uniónak arra is törekednie kell, hogy a biológiai sokféleségre és az elsivatagosodásra vonatkozó egyezmények végrehajtása révén hozzájáruljon az élelmezésbiztonsághoz.

- Az éghajlatváltozás tekintetében az Unió figyelembe veszi a globális egészségügyi célokat a 2009 decemberében fejlett országok által a felek 15. konferenciáján az új és kiegészítő forrásokra vonatkozóan tett kollektív kötelezettségvállalás végrehajtása során.

4.4. A kutatás és a tudományos bizonyítékokon alapuló párbeszéd és fellépés

- Az Uniónak hatékonyabban kell koordinálnia a globális egészségügyre irányuló kutatásokat annak érdekében, hogy a nagymértékben széttagolt helyzet kezelhető legyen, valamint közös globális prioritásokat lehessen meghatározni az egészségügyi kutatásra vonatkozóan. A minden ember számára előnyös hatásokkal szolgáló kutatás hatékony és méltányos finanszírozását kell előmozdítania.

- Az Unió kutatási keretprogramjainak továbbra is a globális egészségügyi kihívásokkal foglalkozó fellépéseket kell előnyben részesíteniük. E fellépéseknek a közös prioritások megállapítását szolgáló folyamatokon és méltányos partnerségeken kell alapulniuk, valamint biztosítaniuk kell a létrejött tudásanyaghoz való hozzáférést.

- Az Uniónak meg kell erősítenie és egyensúlyba kell hoznia az innovációt, a végrehajtást, a hozzáférést, a nyomon követést és az értékelést felölelő teljes egészségügyi kutatási folyamatot . Az így értelmezett kutatásnak hatékony eredményekkel kell szolgálnia az egészségügyi szakpolitikákhoz, javítania kell az egészségügyi szolgáltatásokat, és olyan mechanizmusokat kell tartalmaznia, amelyek lehetővé teszik a partnerországok számára nemzeti kutatási kapacitásuk fejlesztését és fenntartását.

- Az Uniónak fokoznia kell az illetékes nemzeti és nemzetközi szervekkel – úgymint a WHO-val, az OECD-vel és a Health Metrics Networkkel – együttműködésben az egészségügyi információs rendszerek fejlesztésére és az összehasonlítható adatok és statisztikák gyűjtésének javítására irányuló jelenlegi erőfeszítéseit[27], hogy lehetővé váljon a teljesítményértékelés, valamint elegendő információ álljon rendelkezésre a globális, európai és nemzeti szakpolitikák kialakításához. Az Uniónak ösztönöznie kell az információs és kommunikációs technológiák alkalmazását, az e-egészségügyet is beleértve.

- Minden, az élelmiszerek, takarmányok, termékek, gyógyszerek és orvostechnikai eszközök biztonságára vonatkozó globális szabályozásnak tudományos bizonyítékokon kell alapulnia. Az Uniónak támogatnia kell e területeken a veszélyekre és kockázatokra vonatkozó információk terjesztését is.

4.5 Eredmények felmutatása a magasabb szintű koordináció, nyomon követés és kapacitásépítés révén

Annak érdekében, hogy a globális egészségügyhöz kapcsolódó szakpolitikáinak és programjainak hatását maximalizálja és mérhetővé tegye, az Unió a következő mechanizmusokat fogja bevezetni:

- Az egészségügyre irányuló, országos és globális szintű közös uniós fellépés megkönnyítése érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak egyaránt ki kell jelölniük egy-egy koordinátort a globális egészségügy területén. Minden uniós globális egészségügyi koordinátor együttműködik majd egy információmegosztási platformon keresztül, valamint közös álláspontok kialakítása és közös fellépésekre való lehetőségek azonosítása céljából rendszeres találkozókon vesznek részt.

- Az Unió által az egészségügy számára juttatott össztámogatás és ennek elosztási módjának nyomon követése. Az Uniónak biztosítani kell az egészségügy területén a munkamegosztásra vonatkozó uniós magatartási kódex[28] teljes körű végrehajtását. Az Uniónak a globális egészségügyre irányuló elemzéssel és szakpolitikai párbeszéddel kapcsolatos kapacitások tekintetében kollektív szaktudást kell kiépítenie, hogy egységes álláspontot tudjon képviselni a harmadik országokkal való kapcsolatokban és a nemzetközi fórumokon. Az e területen teendő lépéseket a meglévő uniós szaktudás feltérképezésére kell alapozni.

- P árbeszéd a legfontosabb globális szereplőkkel és érdekeltekkel: az Uniónak továbbra is partnerségben kell tevékenykednie a globális egészségüggyel foglalkozó ENSZ-szervezetekkel és nemzetközi pénzügyi szervezetekkel. Az Uniónak az egyéb fontos globális szereplőkkel folytatott párbeszédet ki kell terjesztenie a globális egészségügyi kihívásokra. A 2010 végén megrendezésre kerülő legközelebbi EU-Afrika csúcstalálkozó szintén kiemelkedően alkalom lesz arra, hogy a két kontinens együttes lépéseket tegyen az egészségügyi millenniumi fejlesztési célok érdekében.

[1] 35. cikk, HL C 303/7., 2007.12.14., 1. o.

[2] Framework Convention on Tobacco Control, WHO, 2003. május 21.

[3] Az UNAIDS 2009-es, AIDS-cel kapcsolatos járványügyi adatai.

[4] A közleményt három, a szakpolitikai kérdéseket részletesen kifejtő szolgálati munkadokumentum kíséri, melyek a következők: „Hozzájárulás az egyetemes egészségügyi ellátáshoz a fejlesztési együttműködés által”, „Globális egészségügy: válasz a globalizáció kihívásaira”, valamint „Az európai kutatás és szaktudás a globális egészségügy szolgálatában”.

[5] Összhangban a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogáról szóló 24. cikkével.

[6] Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke.

[7] A Tanács következtetései (2006/C 146/01).

[8] COM(2009) 567, 2009. október 20.

[9] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikke.

[10] COM(2006) 46, 2006. február 24.

[11] COM(2002) 129, 2002. március 22.

[12] COM(2005) 179.

[13] COM(2006) 870.

[14] A Tanács következtetései: a millenniumi fejlesztési célokról szóló uniós cselekvési program, 11096/08, 2008. június 24.

[15] WHA 2008 61.14.

[16] WHA61.21 állásfoglalás, 2008.

[17] COM(2007) 498.

[18] Az Afrikai Unió államfőinek 2001-es abujai nyilatkozata, valamint a HIV-re és az AIDS-re, a tuberkulózisra és más fertőző betegségekre vonatkozó akcióterv továbbá a brüsszeli nyilatkozat (ACP/83/016/07, 2007. október 26.).

[19] A hatásvizsgálati iránymutatások – SEC (2009) 92, COM(2005)172 (2005.4.27), és COM(2009) 205 végleges, (2009.4.29.) – rendelkezéseinek megfelelően.

[20] A politikák fejlesztési célú koherenciája - A haladás felgyorsítása a millenniumi fejlesztési célok elérése felé (COM(2005) 134, 2005. április 12.), továbbá a kétéves jelentések, melyek sorában a legutóbbi a COM(2009) 461.

[21] WTO, Genf, 2003. augusztus 30.

[22] COM(2009) 351 (2009.7.8.).

[23] COM(2008) 666 (2008.10.12.).

[24] COM(2007) 643.

[25] Lásd: http://www.oneworldonehealth.org/

[26] WHO EB126/9, 2009. november 19.

[27] Az Eurostat, az OECD és a WHO közös adatgyűjtései az egészségügyi ellátásra vonatkozóan.

[28] COM(2007) 72., 2007. február 28.