(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 169. cikke előírja, hogy az Uniónak a Szerződés 114. cikke alapján elfogadott intézkedésekkel hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához.

(2)

A biztonságos ▐ élelmiszerek szabad mozgása lényeges eleme a belső piacnak és jelentős mértékben hozzájárul az állampolgárok egészségéhez és jólétéhez, valamint szociális és gazdasági érdekeikhez. Ez a rendelet egyaránt szolgálja a belső piac érdekeit a jog egyszerűsítése, a jogbiztonság biztosítása és a bürokrácia csökkentése révén, és a polgárok javára is válik, megkövetelvén az élelmiszerek egyértelmű, érthető és olvasható címkézését.

(3)

A fogyasztók magas szintű egészségvédelmének megvalósítása és a tájékoztatáshoz való jogának biztosítása érdekében gondoskodni kell arról, hogy megfelelő információhoz jussanak az általuk elfogyasztott élelmiszerekre vonatkozóan. A vásárlással kapcsolatos döntéseket többek között befolyásolhatják az egészséggel, a környezettel, valamint szociális és etikai kérdésekkel kapcsolatos megfontolások.

(4)

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) előírja, hogy az élelmiszerjog egyik általános elve, hogy a fogyasztók számára lehetővé tegye a fogyasztott élelmiszerek megfelelő tájékoztatás alapján történő kiválasztását, és megelőzze a fogyasztót félrevezető bármely módszer alkalmazását.

(5)

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) a fogyasztók tájékoztatásának bizonyos szempontjaival foglalkozik, kifejezetten a megtévesztő tevékenységek és tájékoztatási mulasztások megelőzése céljából. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok általános elveit a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatására vonatkozó egyedi szabályoknak kell kiegészíteniük.

(6)

Az élelmiszerek címkézésének valamennyi élelmiszerre alkalmazandó uniós szabályait az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) állapítja meg. Az említett irányelvben megállapított rendelkezések többsége 1978-ra nyúlik vissza, ezért azokat frissíteni kell.

(7)

Az élelmiszerek tápértékjelöléséről szóló, 1990. szeptember 24-i 90/496/EGK tanácsi irányelv (6) megállapítja az előrecsomagolt élelmiszereken megjelenő tápértékinformáció tartalmáról és megjelenítéséről szóló szabályokat. A tápértékinformáció feltüntetése önkéntes, kivéve, ha az élelmiszerrel kapcsolatban tápértékre vonatkozó hivatkozást tesznek. Az említett irányelvben megállapított rendelkezések többsége 1990-re nyúlik vissza, ezért azokat frissíteni kell.

(8)

Az általános címkézési előírásokat olyan rendelkezések egészítik ki, amelyek bizonyos körülmények között minden élelmiszerre vagy az élelmiszerek bizonyos kategóriáira alkalmazandók. Ezenkívül létezik számos egyedi szabály is, amelyek, egyedi élelmiszerekre alkalmazandók.

(9)

Jóllehet a címkézésre vonatkozó jelenlegi jogszabályok eredeti célkitűzései és alapelemei még mindig érvényesek, szükségessé vált az egyszerűsítésük a könnyebb alkalmazás és a nagyobb jogbiztonság biztosítása érdekében az érintett felek számára , továbbá a korszerűsítésük az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás területén bekövetkezett új fejlemények figyelembe vétele érdekében.

(10)

A nyilvánosság részéről érdeklődés mutatkozik az étrend és az egészség közötti összefüggés, valamint az egyéni szükségleteknek megfelelő étrend kiválasztása iránt. A Bizottságnak a táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre vonatkozó európai stratégiáról szóló, 2007. május 30-i fehér könyve megállapította, hogy a tápértékjelölés az egyik módszer arra , hogy a fogyasztókat tájékoztassák az élelmiszerek összetételéről, és segítsék őket a tájékoztatáson alapuló választásban. Az oktatási és tájékoztatási kampányok fontos mechanizmusként szolgálnak az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás fogyasztók általi megértésének javítására. Az Unió 2007–2013-ra vonatkozó fogyasztópolitikai stratégiája hangsúlyozza, hogy mind a hatékony verseny, mind pedig a fogyasztók jólléte szempontjából fontos a fogyasztók megalapozott választásának lehetővé tétele. A táplálkozás alapelveinek ismerete és az élelmiszereken feltüntetett megfelelő tápértékinformáció jelentősen hozzájárulna ahhoz, hogy a fogyasztók képesek legyenek ilyen megalapozott választás megtételére. Ezenkívül érdemes és helyes, ha a fogyasztók a tagállamokban semleges tájékoztatási forráshoz fordulhatnak egyéni táplálkozási kérdéseik tisztázása érdekében. A tagállamoknak ezért megfelelő forródrót-szolgálatokat kell létrehozniuk, amelyek finanszírozásához hozzájárulhatna az élelmiszer-ágazat is.

(11)

A jogbiztonság növelése, valamint a végrehajtás ésszerűségének és a következetességének biztosítása érdekében helyénvaló a 90/496/EGK és 2000/13/EK irányelvet hatályon kívül helyezni, és azokat egyetlen rendelettel felváltani, amely jogbiztonságot biztosítana mind a fogyasztók, mind az iparág számára, és csökkentené az adminisztratív terhet.

(12)

Az egyértelműség kedvéért helyénvaló más horizontális jogi aktusokat is hatályon kívül helyezni és beépíteni ebbe a rendeletbe, nevezetesen a végső fogyasztók részére értékesítendő alkoholtartalmú italok címkézésénél az alkoholtartalom térfogatszázalékos jelöléséről szóló, 1987. április 15-i 87/250/EGK bizottsági irányelvet (7), a 79/112/EGK tanácsi irányelvben előírtaktól eltérő adatok bizonyos élelmiszerek címkézésén való kötelező feltüntetéséről szóló, 1994. november 18-i 94/54/EK bizottsági irányelvet (8), az élelmiszerek címkézéséről szóló 79/112/EGK irányelv 7. cikkének rendelkezéseitől való eltérésről szóló, 1999. március 8-i 1999/10/EK bizottsági irányelvet (9), a kinint és koffeint tartalmazó élelmiszerek címkézéséről szóló, 2002. július 18-i 2002/67/EK bizottsági irányelvet (10), a hozzáadott fitoszterolokat, fitoszterol-észtereket, fitosztanolokat és/vagy fitosztanol-észtereket tartalmazó élelmiszerek és élelmiszer-összetevők címkézéséről szóló, 2004. március 31-i 608/2004/EK bizottsági rendeletet (11), valamint a 94/54/EK irányelvnek a glicirrizinsavat és annak ammóniumsóját tartalmazó egyes élelmiszerek címkézése tekintetében történő módosításáról szóló, 2004. április 29-i 2004/77/EK bizottsági irányelvet (12).

(13)

Közös fogalommeghatározásokat, elveket, követelményeket és eljárásokat szükséges meghatározni, hogy egyértelmű keretet és közös alapot alkossanak az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatást szabályozó uniós és nemzeti intézkedésekhez.

(14)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók számára – az általuk elfogyasztott élelmiszerekkel kapcsolatban – nyújtott tájékoztatás terén átfogó és fejlődő megközelítés érvényesüljön, az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás jogára az általános és egyedi jellegű szabályokat lefedő, tág fogalommeghatározást kell alkalmazni, csak úgy mint az élelmiszerekkel kapcsolatos azon tájékoztatásra és oktatásra , amely a címkétől eltérő eszközökkel nyújtott tájékoztatásra vonatkozik.

(15)

Az uniós szabályok kizárólag olyan vállalkozásokra alkalmazandók, melyek esetében megnyilvánul a tevékenységek bizonyos folyamatossága és bizonyos fokú szervezettség. Az olyan tevékenységek, mint a harmadik feleknek történő alkalmi élelmiszerszállítás, az ételek felszolgálása és a magánszemélyek általi élelmiszerértékesítés például jótékonysági eseményeken vagy helyi közösségi vásárokon és találkozókon , valamint a termelők általi közvetlen marketing különböző formáiban történő élelmiszereladás, nem tartoznak e rendelet hatálya alá. A túlzott teher elkerülése érdekében - különösen a hagyományos élelmiszertermelő ágazatban és az élelmiszer-kiskeredelemben működő kis- és közepes méretű vállalkozások számára, beleértve a közétkeztető szolgáltatásokat is - a nem előrecsomagolt termékeket ki kell vonni a címkézési követelmények alól.

(16)

A szállítási vállalkozások által nyújtott étkeztetési szolgáltatások csak akkor tartoznak e rendelet hatálya alá, ha azokat az Unió területén belüli két pont közötti útvonalon nyújtják.

(17)

A filmszínházak - kivéve a kkv-ket - által nyújtott étkeztetési szolgáltatások e rendelet hatálya alá tartoznak, amennyiben az élelmiszert az értékesítés helyén csomagolják olyan szabványos csomagolásba, amelynek kapacitása előre meg van határozva, így az élelmiszer vagy az ital végleges mennyisége és tartalma is meghatározott és mérhető.

(18)

Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás jogának ▐ a fogyasztók tájékoztatási igényein is kell alapulnia , és biztosítania kell, hogy az innováció az élelmiszeriparban ne legyen elfojtva. További rugalmasságot biztosít annak lehetősége, hogy az élelmiszeripari vállalkozások önkéntes alapon kiegészítő tájékoztatást adhatnak.

(19)

Az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információ előírásának az a célja , hogy lehetővé váljék a fogyasztók számára az ▐ egyéni táplálkozási kívánságaiknak és igényeiknek megfelelő, tudatos vásárlói döntés meghozatala .

(20)

Annak érdekében, hogy lehetővé váljon az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás jogának a fogyasztók változó tájékoztatási igényeihez való igazítása, és elkerülhető legyen a felesleges csomagolási hulladék, az élelmiszerek kötelező címkézésének azon alaptájékoztatásra kell szorítkoznia, amely a fogyasztók többsége számára bizonyíthatóan nagy jelentőséggel bír .

(21)

Az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információra vagy az élelmiszerekkel kapcsolatos információ új megjelenítési formáira nézve azonban csak akkor állapíthatók meg új, kötelező előírások, ha és ahol a szubszidiaritás, az arányosság , az átláthatóság és a fenntarthatóság elvével összhangban azokra szükség van.

(22)

A megtévesztő reklámra vonatkozó hatályos jogszabályok kiegészítéseként az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó szabályoknak tiltaniuk kell az olyan információ használatát, amely félrevezetné a fogyasztókat , különösen az élelmiszerek energiatartalma, származása vagy összetétele tekintetében . Ahhoz, hogy eredményes legyen, az említett tilalomnak az élelmiszerek reklámozására és kiszerelésére is vonatkoznia kell.

(23)

Egyes termékekről azt állítják, hogy használatuk konkrét fizikai előnyökkel jár. Ezeket az állításokat oly módon kell kifejezni, amely biztosítja, hogy az említett termékek használatával járó hatás mérhető és ellenőrizhető legyen.

(24)

Az élelmiszeripari vállalkozók élelmiszerekkel kapcsolatos téves, megtévesztő vagy hiányzó információ esetén fennálló felelősségére irányadó szabályok felaprózódásának elkerülése érdekében alapvetően fontos, hogy az élelmiszeripari vállalkozók e területen fennálló kötelezettségeit egyértelműen rögzítsék . A 178/2002/EK rendelet 19. cikkének sérelme nélkül, ha az élelmiszerekre vonatkozó információt nem érintő kiskereskedelmi vagy forgalmazási tevékenységekért felelős élelmiszeripari vállalkozók arról értesülnek, hogy valamely információ nem felel meg e rendelet előírásainak, haladéktalanul intézkedniük kell.

(25)

Jegyzéket kell készíteni minden olyan kötelező információról, amelyet ▐ a végső felhasználónak és a közétkeztetésben működő gazdasági szereplőknek szánt összes élelmiszerre nézve meg kell adni. Ebben a jegyzékben meg kell hagyni a hatályos jogszabályok által már megkövetelt információt, tekintve, hogy ezt általában a fogyasztói tájékoztatás értékes vívmányának tartják.

(26)

Az új információs és kommunikációs technológiák fontos szerepet játszhatnak a kiegészítő információ fogyasztókhoz történő eljuttatásában, mivel gyors és olcsó információcserét tesznek lehetővé. Elképzelhető az is, hogy a fogyasztók további információhoz férhetnek hozzá az üzletekben elhelyezett terminálok segítségével. E terminálok a vonalkód leolvasását követően információt közölnének a termékről. Ugyanígy elképzelhető az is, hogy a fogyasztók további információhoz férhetnek hozzá az interneten elérhető honlapok segítségével.

▐

(27)

Élelmiszer előállításában történő felhasználásuk és abban való jelenlétük esetén egyes összetevők és egyéb anyagok allergiás reakciót vagy intoleranciát válthatnak ki, és egyedi esetekben akár veszélyeztethetik is az érintettek egészségét. Fontos tehát , hogy az élelmiszer-adalékanyagok, technológiai segédanyagok és más, tudományosan bizonyítottan allergén hatású vagy valamely betegség kialakulásának kockázatát esetleg növelő anyagok jelenlétéről információt nyújtsanak azért , hogy különösen az élelmiszer-allergiában vagy -intoleranciában szenvedő fogyasztók számára lehetővé tegyék a számukra biztonságos élelmiszerek célzott kiválasztását. A nyomokban található ilyen anyagokat is fel kell tüntetni azért, hogy a súlyos allergiában szenvedők is biztonságosan választhassanak. E célból közös szabályokat kell kidolgozni.

(28)

Az élelmiszercímkéknek világosnak és érthetőnek kell lenniük, hogy segítsék a fogyasztókat abban, hogy az élelmiszerekkel és étrendjükkel kapcsolatban célzottan választhassanak. A felmérések azt mutatják, hogy a jó olvashatóság fontos tényező azon lehetőség maximalizálásában, hogy a címkén szereplő információ befolyásolni tudja a célközönséget, és az olvashatatlan termékismertető az egyik fő oka az élelmiszerek címkézésével kapcsolatos fogyasztói elégedetlenségnek. Következésképpen, együttesen kell figyelembe venni az olyan tényezőket, mint a betűtípus, a szín és a kontraszt.

(29)

Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás biztosítása érdekében ▐ figyelembe kell venni az élelmiszerek távközlési eszközökkel végzett értékesítését. Bár nyilvánvaló, hogy a távértékesítés révén szállított élelmiszernek ugyanazokat a tájékoztatási követelményeket kell teljesítenie, mint az üzletekben értékesített élelmiszereknek, egyértelművé kell tenni, hogy ilyen esetekben az idevágó, élelmiszerekre vonatkozó kötelező információnak szintén ▐ rendelkezésre kell állnia a vásárlás befejezését megelőzően.

(30)

A fogyasztók tájékozott választáshoz szükséges, élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatása érdekében a kevert alkoholtartalmú italok esetében is kell információt nyújtani az összetételükről.

(31)

Az Európai Parlamentnek az Európai Uniónak a tagállamokat az alkohollal kapcsolatos kár csökkentésében támogató stratégiájáról szóló, 2007. szeptember 5-i állásfoglalásával  (13) , az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló, 2008. szeptember 18-i véleményével, a Bizottság munkájával és a közvéleménynek az alkoholfogyasztás – elsősorban a fiatal és sérülékeny fogyasztókra gyakorolt – káros hatásai miatti aggodalmaival összhangban a Bizottságnak a tagállamokkal együtt ki kell dolgoznia a kifejezetten a fiatalokat megcélzó olyan frissítő italok, mint az „alcopopok” fogalommeghatározását. Alkoholtartalmuk miatt az „alcopopokra” szigorúbb címkézési követelményeket kell alkalmazni, és az üzletekben egyértelműen el kell különíteni őket az üdítőitaloktól.

(32)

Az is lényeges, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak más alkoholtartalmú italokról is. A bor címkézésére már vonatkoznak egyedi uniós szabályok. A borpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1493/1999/EK tanácsi rendelet (14) műszaki szabványok kimerítő listáját írja elő, amelyek teljes mértékben lefedik a borászati eljárásokat, az előállítási módszereket és a borok kiszerelésének és címkézésének módjait, így biztosítva, hogy a szabványok az előállítási lánc valamennyi szakaszára vonatkoznak, emellett pedig szavatolva a fogyasztók védelmét és megfelelő tájékoztatását. Konkrétan az említett rendelet pontosan és teljes körűen leírja azokat az anyagokat, amelyek valószínűleg felhasználásra kerülnek a gyártási folyamat során, felhasználásuk feltételeit, valamint a borászati eljárások és kezelések engedélyezett listáját; a listán nem szereplő eljárás tilos. Ezért helyénvaló, ha a bort mentesítik e szakaszban az összetevők felsorolására és a tápértéknyilatkozat megadására vonatkozó kötelezettség alól.A szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről, és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló, 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott sör és a szeszes italok tekintetében, valamint az egységes megközelítés és a borra megállapított feltételekkel való koherencia biztosítása érdekében ugyanazon fajta mentességeket kell alkalmazni. A Bizottság azonban e rendelet hatálybalépését követően öt évvel jelentést készít, és szükség esetén egyedi követelményeket javasolhat e rendelettel összefüggésben.

(33)

Az élelmiszer eredete országának vagy ▐ helyének feltüntetését a 9. cikk (1) bekezdésének k) pontjával összhangban kötelező jelleggel biztosítani kell minden olyan esetben, ha annak hiánya valószínűleg félrevezethetné a fogyasztót az élelmiszer eredetének valódi országa vagy ▐ helye tekintetében. ▐ Más esetekben az eredet országának vagy ▐ helyének jelölését az iparág számára egyenlő feltételeket biztosító, egyértelműen meghatározott kritériumok alapján kell biztosítani úgy, hogy az ne vezesse félre a fogyasztókat, annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók jobban értsék az élelmiszer eredetének országára vagy ▐ helyére vonatkozó információt. Ilyen kritériumok nem vonatkoznak az élelmiszeripari vállalkozó nevével vagy címével kapcsolatos jelzésekre.

(34)

Ha az élelmiszeripari vállalkozók jelzik, hogy a termék az Unióból származik , annak érdekében, hogy felhívják a fogyasztó figyelmét termékük minőségére és az Unió gyártási szabványaira , az ilyen jelzéseknek harmonizált kritériumoknak kell megfelelniük . Ugyanez vonatkozik adott esetben a tagállam megjelölésére is.

(35)

Az Unió nem preferenciális származási szabályait a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (16) és az 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendeletben (17) foglalt végrehajtási rendelkezései állapítják meg. Az élelmiszerek származási országának meghatározása ezeken a kereskedelmi szereplők és hatóságok által jól ismert szabályokon fog alapulni, ami megkönnyíti annak végrehajtását.

(36)

Az élelmiszeren található tápértéknyilatkozat tájékoztatást ad az energia és bizonyos tápanyagok és összetevők jelenlétéről az élelmiszerekben. A csomagolás elején és hátulján feltüntetett, tápértékinformáció kötelező megadását olyan tagállami fellépéseknek kell támogatniuk, mint például a közegészségügyi politikájuk részét képező táplálkozási cselekvési terv, amely egyedi ajánlásokat tesz a közvéleménynek szóló táplálkozási nevelésre vonatkozóan, és támogatja az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékozott választást.

(37)

A fent említett, 2007. május 30-i bizottsági fehér könyv felhívta a figyelmet bizonyos, közegészségügyi szempontból fontos táplálkozási elemekre. Ezért helyénvaló, hogy a tápértékinformáció kötelező megadására vonatkozó követelmények összhangban legyenek az említett fehér könyv ajánlásaival .

(38)

A fogyasztók általában nincsenek tisztában azzal, hogy az alkoholtartalmú italok hozzájárulhatnak teljes tápanyagbevitelükhöz. Ezért hasznos volna, ha a gyártók tájékoztatást nyújtanának az alkoholtartalmú frissítő italok energiatartalmára vonatkozóan .

(39)

A jogbiztonság és az uniós jogszabályok koherenciája érdekében a tápanyag-összetételre vagy az egészségre vonatkozó állítások önkéntes feltüntetésének az élelmiszerek címkéjén összhangban kell állnia az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20-i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel. (18).

(40)

Az élelmiszer-termelőkre és -kereskedőkre nehezedő szükségtelen terhek elkerülése érdekében helyénvaló az élelmiszerek bizonyos kategóriáit mentesíteni a ▐ tápértéknyilatkozat kötelező megadása alól, amelyek nincsenek feldolgozva , vagy amelyek esetében a tápértékinformáció nem döntő tényező a fogyasztók vásárlási döntéseiben , vagy amelyek külső csomagolása vagy címkéje túl kicsi ahhoz, hogy lehetővé tegye a kötelező címkézés elvégzését, kivéve, ha az ilyen információ feltüntetésére vonatkozó kötelezettséget más uniós jogszabály előírja .

(41)

Annak érdekében, hogy az átlagos fogyasztóhoz szóljon, és betöltse azt a ▐ szerepet, amelynek érdekében bevezették, ▐ a közölt információnak az átlagos fogyasztó számára könnyen érthetőnek kell lennie. Célszerű volna az információt egy látómezőben feltüntetni annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók a lényeges tápértékinformációt az élelmiszerek megvásárlásakor azonnal láthassák ▐.

(42)

A tápértéknyilatkozatnak a 100 g/100 ml/adag egységtől eltérő, néhány tagállam és élelmiszerágazatbeli szervezet általi kifejezésével kapcsolatos közelmúltbeli fejlemények arra utalnak, hogy a fogyasztók kedvelik az ilyen rendszereket, mivel azok segíthetik őket a gyors választásban . Az egész Unióra nézve azonban nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az átlagos fogyasztó miként értelmezi és használja az információ alternatív kifejezését. A különböző méretű csomagolásban lévő termékek összehasonlításának megkönnyítésére célszerű ezért megtartani azt a kötelező előírást, hogy a tápértéknyilatkozatnak 100 g/100 ml mennyiségre kell vonatkoznia, és adott esetben lehetővé kell tenni a kiegészítő adagalapú megjelöléseket is. Amennyiben az élelmiszer egyedi adagként előrecsomagolt, kötelezőnek kell lennie ezenkívül az adagonkénti tápértéknyilatkozatnak is. Az adagmérettel kapcsolatos félrevezető megjelölések kizárása érdekében az adagméreteket - konzultációs eljárás keretében - az egész Unióban szabványosítani kell.

(43)

A fő látómezőben elhelyezkedő, a táplálkozási összetevők mennyiségével és összehasonlító mutatókkal kapcsolatos, az élelmiszer táplálkozási tulajdonságainak értékelését lehetővé tevő, közérthető formában megjelenő nyilatkozatot teljes egészében a tápértéknyilatkozat részeként kell figyelembe venni, és nem kezelhető különálló hivatkozások csoportjaként.

(44)

A tapasztalatok szerint az élelmiszerekre vonatkozó önkéntes tájékoztatás sok esetben az élelmiszerekre vonatkozó kötelező információ érthetőségének rovására történik. Ezért kritériumokat kell meghatározni, hogy segítsék az élelmiszeripari vállalkozókat és a végrehajtó hatóságokat az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező és nem kötelező tájékoztatás közötti egyensúly megtalálásában.

(45)

A potenciális allergénekre vonatkozó információ az allergiások számára is nagyon fontos a nem előrecsomagolt élelmiszerekkel és a közétkeztetési szolgáltatásokkal összefüggésben . Ezért az ilyen információnak mindig a fogyasztó rendelkezésére kell állnia.

(46)

A tagállamok a rendelet által harmonizált területeken nem rendelkezhetnek az itt megállapítottaktól eltérően, kivéve, ha a rendelet kifejezetten említést tesz erről. Mivel azonban a nemzeti címkézési követelmények akadályozhatják a belső piacon a szabad mozgást, a tagállamoknak bizonyítaniuk kell az ilyen intézkedések szükségességét, továbbá meg kell határozniuk azokat a lépéseket, amelyekkel biztosítani fogják, hogy a követelményeket a kereskedelmet legkevésbé korlátozó módon alkalmazzák.

(47)

Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás szabályainak képesnek kell lenniük arra, hogy igazodjanak a gyorsan változó társadalmi, gazdasági és technológiai környezethez.

(48)

Az élelmiszerekkel kapcsolatos információ bizonyos vonatkozásai tekintetében, amelyek innovatív és modern kereskedelmi gyakorlatok kialakításához vezetnek, lehetővé kell tenni elegendő kísérlet és fogyasztói kutatás elvégzését, és szilárd bizonyítékokkal kell szolgálni a legjobb rendszerekkel kapcsolatban. Ezért ilyen esetekben az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás uniós jogának a fogyasztók védelmének és tájékoztatásának szintjét meghatározó, kötelező lényegi követelmények megállapítására kell korlátozódnia, és biztosítania kell a rugalmasságot az ilyen követelmények teljesítéséhez, a belső piac rendelkezéseivel összhangban lévő módon.

(49)

Annak biztosítása érdekében, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos információ részletesebb követelményeit ésszerűen tervezzék meg és alakítsák ki, és azok a legjobb gyakorlatokon alapuljanak, uniós és nemzeti szinten rugalmas mechanizmusoknak kell működniük, amelyek a nyílt és átlátható nyilvános konzultáción, valamint a reprezentatív érdekelt felek széles körében zajló tartós együttműködésen alapulnak. Az ilyen mechanizmusok alapján nemzeti, nem kötelező rendszerek kerülhetnek kidolgozásra a fogyasztók körében végzett, megalapozott kutatás és az érdekelt felekkel folytatott széleskörű konzultációk alapján. Olyan mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek alapján a fogyasztók képesek azonosítani a nemzeti rendszerrel összhangban – például azonosító számmal vagy szimbólummal – jelölt élelmiszereket.

(50)

A különböző tagállamokban elért eredmények egységességének biztosítása érdekében ösztönözni kell a legjobb gyakorlatok folyamatos cseréjét és megosztását a tagállamok és a Bizottság között, elősegítve, hogy az érdekelt felek is részt vehessenek az ilyen cserékben.

(51)

A tagállamoknak hatósági ellenőrzéseket kell végezniük annak érdekében, hogy a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) összhangban betartassák ezt a rendeletet.

(52)

Az 1924/2006/EK rendeletben és a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról szóló, 2006. december 20-i 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (20) a 90/496/EGK irányelvre vonatkozó hivatkozásokat frissíteni kell, hogy figyelembe vegyék ezt a rendeletet. Az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(53)

Annak érdekében, hogy az érdekelt felek, különösen a kkv-k számára lehetővé tegyék, hogy a tápértékinformációt a termékeiken feltüntessék, a tápértékinformáció kötelezővé tételét szolgáló intézkedések alkalmazását fokozatosan, hosszú átmeneti időszakok alatt kell bevezetni, további átmeneti időszakot biztosítva a mikrovállalkozások számára.

(54)

Természetesen az élelmiszer-kisipar termékei és az élelmiszer-kiskereskedelem friss készítményei, amelyek közvetlenül az értékesítés helyén készülnek, szintén tartalmazhatnak olyan anyagokat, amelyek allergiás reakciót vagy intoleranciát váltanak ki érzékeny személyeknél. Mivel azonban különösen a nem előrecsomagolt termékeket értékesítik közvetlen vevőkapcsolat keretében, a megfelelő tájékoztatást lehetővé kell tenni, például a vásárlás során szóban közölve, vagy az eladótérben jól látható felirat útján vagy kihelyezett tájékoztató anyagok révén.

(55)

Mivel ezen rendelet célkitűzéseit a tagállamok nem képesek kielégítően elérni, és ezért azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

▐

(56)

Az EUMSz. 290. cikkének megfelelően a Bizottságot fel kell jogosítani felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson .

(57)

A végrehajtás egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni, hogy az allergiás reakciót vagy intoleranciát kiváltó összetevők listájának értelmezésére vonatkozóan technikai iránymutatásokat fogadjon el, meghatározza a minimális eltarthatóság napjának jelölési módját, valamint a valamely tagállam által elfogadott nemzeti előírásokról történő állásfoglalás tekintetében. Az EUMSz. 291. cikkének megfelelően a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendelet útján előre meg kell határozni a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályait és általános elveit. Az említett új rendelet elfogadásáig, és tekintve e rendelet mielőbbi elfogadásának szükségességét, a tagállami ellenőrzést a Bizottságra ruházott végrehajtói hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (21) rendelkezéseivel összhangban kell gyakorolni, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás kivételével, amely nem alkalmazandó, amennyiben az említett rendelkezések továbbra is megfelelnek a módosított szerződéseknek. Az említett rendelkezésekre való hivatkozások helyébe mindazonáltal az új rendeletben meghatározott szabályokra és elvekre való hivatkozásoknak kell lépniük, mihelyt az említett rendelet hatályba lép.

▐

a)

az „élelmiszer”, „élelmiszerjog”, „élelmiszeripari vállalkozás”, „élelmiszeripari vállalkozó”, „kiskereskedelem”, „forgalomba hozatal” és „végső fogyasztó” fogalomnak a 178/2002/EK rendelet 2. cikkében, illetve 3. cikkének 1., 2., 3., 7., 8. és 18. pontjában foglalt meghatározása;

b)

a „feldolgozás”, „feldolgozatlan termék” és „feldolgozott termék” fogalomnak az élelmiszer-higiéniáról szóló, 2004. április 29-i 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (24) 2. cikke (1) bekezdésének m), n) és o) pontjában foglalt meghatározása;

c)

az „élelmiszer-adalékanyag” és „technológiai segédanyag” fogalomnak az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben felhasználásra engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/107/EGK tanácsi rendelet (25) 1. cikkének (2) bekezdésében és 1. cikke (3) bekezédésének a) pontjában foglalt meghatározása;

d)

az „aroma” fogalomnak az élelmiszerekben felhasználandó aromaanyagokra és az előállításukhoz szükséges alapanyagokra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. június 22-i 88/388/EGK tanácsi irányelv (26) 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt meghatározása;

e)

a „hús” és „csontokról mechanikusan lefejtett hús” fogalomnak az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) I. mellékletének 1.1. és 1.14. pontjában foglalt meghatározása;

f)

az „állítás”, „tápanyag”, „egyéb anyag”, „tápanyag-összetételre vonatkozó állítás” és „egészségre vonatkozó állítás” fogalomnak az 1924/2006/EK rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 1-5. pontjában foglalt meghatározása.

a)

információ az élelmiszer azonosságáról és összetételéről, a mennyiségekről, tulajdonságairól vagy egyéb jellemzőiről;

b)

információ a fogyasztók egészségének védelméről és az élelmiszer biztonságos használatáról. Ez különösen az alábbiakról szóló információra vonatkozik:

c)

információ a táplálkozási jellemzőkről, hogy a fogyasztók – beleértve a különleges étrendi igényű fogyasztókat – tájékozott módon választhassanak.

a)

annak révén, hogy az élelmiszer leírása és/vagy képi ábrázolása megtévesztheti a fogyasztót az élelmiszer jellege, azonosítása, tulajdonságai, összetétele, egyes összetevőinek a termékben megtalálható mennyisége, tartóssága, származási országa vagy eredetének helye, gyártásának vagy előállításának módja tekintetében;

b)

oly módon, hogy a név vagy a csomagoláson szereplő képi ábrázolások a fogyasztó számára egy bizonyos termék vagy összetevő jelenlétét sugallják, noha valójában élelmiszer-utánzatról, vagy egy adott termékben rendszerint felhasznált összetevő helyettesítéséről van szó. Ilyen esetekben a termék csomagolásán, feltűnő helyen az „utánzat” vagy „(a helyettesített anyag neve) helyett (a helyettesítő anyag neve) felhasználásával előállítva” kiegészítő megjelölést kell alkalmazni;

c)

azáltal, hogy hústermékek esetén azt a benyomást keltik, hogy természetes módon kifejlődött húsdarabról van szó, valójában azonban a terméket több darab húsból állították össze. Ilyen esetekben a terméket a csomagolás elején „többféle húsrészt tartalmazó készítmény” felirattal kell ellátni;

d)

az élelmiszer olyan hatással vagy tulajdonsággal való felruházása révén, amellyel az nem rendelkezik;

e)

annak sugallása révén, hogy az élelmiszer különleges jellemzőkkel rendelkezik, holott minden hasonló élelmiszer rendelkezik ilyen jellemzőkkel , vagy bizonyos olyan alkotórészek és/vagy tápanyagok hiányának különös kiemelésével, amelyeket a megfelelő élelmiszer magától értetődően nem tartalmaz;

f)

kifejezetten jelentős cukor- és/vagy zsírtartalom-csökkentés hirdetése, miközben nem kerül sor az energiatartalom (kilojoule-ban vagy kilokalóriában kifejezve) ennek megfelelő csökkentésére;

g)

a „diétás” megjelölés feltüntetésével, ha az élelmiszer nem felel meg a speciális étrendhez szánt élelmiszerekre vonatkozó uniós jogszabályoknak;

h)

a tej esetében: a tej „friss”-ként való megjelölése révén, ha a tej fogyaszthatósági határideje a töltés napjánál több mint hét nappal későbbi időpont.

a)

reklámozás;

b)

az élelmiszerek kiszerelése, elsősorban formájuk, megjelenésük vagy csomagolásuk, a használt csomagolóanyagok, elrendezésük módja és kiállításuk kellékei.

a)

amennyiben az előrecsomagolt élelmiszert a végső fogyasztóknak szánják, de azokat a végső fogyasztóknak való értékesítés előtti szakaszban forgalmazzák, továbbá ha közétkeztetésben működő gazdasági szereplők nem érintettek az értékesítésben ebben a szakaszban;

b)

amennyiben az előrecsomagolt élelmiszert közétkeztetésben működő gazdasági szereplők ellátására szánják, hogy azok elkészítsék, feldolgozzák, szétdarabolják vagy felvágják.

a)

a termék kereskedelmi megnevezése;

b)

az összetevők listája;

c)

a II. mellékletben szereplő, allergiát vagy intoleranciát okozó valamennyi összetevő és az ezekből származó összes anyag a nem előcsomagolt élelmiszerekre vonatkozó egyedi rendelkezések kellő tiszteletben tartásával ;

d)

bizonyos összetevők vagy összetevőkategóriák mennyisége a VII. melléklet szerint ;

e)

az élelmiszer nettó mennyisége a csomagolás időpontjában ;

f)

a minőség megőrzésének várható időtartama vagy – a mikrobiológiai szempontból romlandó élelmiszerek esetében – a fogyaszthatósági időtartam lejárata;

g)

mélyhűtött termékek esetén a gyártás időpontja;

h)

szükség esetén a tárolás és/vagy felhasználás különleges feltételei , beleértve a hűtési és tárolási feltételekre, valamint a termék felbontás előtti és utáni eltarthatóságára vonatkozó információt is, amennyiben ezen információ hiányában lehetetlen lenne megfelelően felhasználni az élelmiszert ;

i)

felhasználási útmutató, amennyiben ilyen útmutató hiányában lehetetlen volna megfelelően felhasználni az élelmiszert;

j)

az az Unión belül székhellyel rendelkező előállító vagy a csomagoló, és harmadik országokból származó termékek esetén az eladó/az importőr, vagy adott esetben az élelmiszert a saját nevén vagy cégnevén forgalmazó élelmiszeripari vállalkozás neve vagy cégneve vagy védjegye és címe;

k)

az eredet országát vagy helyét meg kell adni a következő termékek esetében:

Minden más élelmiszer vonatkozásában az eredet országát vagy helyét , amennyiben ezek feltüntetésének elmulasztása jelentős mértékben félrevezethetné a fogyasztót az élelmiszer valódi származási országa vagy eredetének helye tekintetében, különösen, ha az élelmiszerhez csatolt információ vagy a címke egésze egyébként arra utalna, hogy az élelmiszer származási országa vagy eredetének helye más; ilyen esetekben a jelölést felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján kell elfogadni, a 42. cikkben megállapított szabályokkal összhangban , és a 43. és 44. cikkben megállapított feltételek mellett.

▐

l)

az 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú italok tekintetében a tényleges alkoholtartalom térfogatra;

m)

tápértéknyilatkozat.

a)

a 9. és 29. cikkben előírt, élelmiszerekre vonatkozó ▐ információ a fogyasztók kérésére a vásárlás befejezése előtt rendelkezésre áll, és szerepelhet a távértékesítést alátámasztó anyagban, vagy más megfelelő eszközökkel bocsátják rendelkezésre;

b)

a 9. cikk (1) bekezdésének f) és i) pontjában előírt adatokat csak a teljesítés pillanatában kötelező megadni.

a)

friss gyümölcs és zöldség, beleértve a burgonyát, amely nincs meghámozva, felvágva vagy hasonló módon előkészítve;

b)

szénsavval dúsított víz, amelynek leírása jelzi, hogy az szénsavval dúsított;

c)

erjesztett ecetfélék, amelyek kizárólag egyetlen alaptermékből származnak, feltéve, hogy nem adtak hozzá más összetevőt;

d)

sajt, vaj, savanyított tej és tejszín, feltéve, hogy nem adtak hozzá a gyártáshoz szükséges alapvető tejtermékektől, enzimektől és mikroorganizmus kultúráktól vagy a friss vagy ömlesztett sajttól eltérő sajtfélék gyártásához szükséges sótól eltérő összetevőt;

e)

alkoholtartalmú italok: A Bizottság … (34)-ig jelentést készít e bekezdésnek ezen termékekre történő alkalmazásával kapcsolatban, és ehhez a jelentéshez csatolhatja azokat az egyedi intézkedéseket, amelyek meghatározzák a fogyasztóknak az e termékek tápértékével kapcsolatban nyújtott tájékoztatásra vonatkozó szabályokat . Az e rendelet kiegészítéssel történő, nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján kell elfogadni, a 42. cikknek megfelelően, és a 43. és 44. cikkben megállapított feltételek mellett .

f)

egyetlen összetevőből álló élelmiszer, amennyiben:

a)

az összetevő olyan alkotóelemei, amelyeket a gyártási folyamat során átmenetileg elválasztottak, majd később visszatettek, de az eredeti aránynál nem nagyobb mértékben;

b)

élelmiszer-adalékanyagok és enzimek:

c)

azok a szigorúan szükséges mértékben használt anyagok, amelyeket oldószerként vagy tápanyagokhoz, adalékanyagokhoz , enzimekhez vagy aromákhoz közegként használnak;

d)

azok az anyagok, amelyek nem élelmiszer-adalékanyagok, de amelyeket a technológiai segédanyagokkal megegyező módon és megegyező célra használnak, és a késztermékben még jelen vannak, akár módosult formában is;

e)

víz:

a)

az élelmiszer megnevezése egyértelműen utal a szóban forgó összetevőre;

b)

a II. mellékletben felsorolt összetevő, amelyből az anyag származik, már szerepel az összetevők listáján; vagy

c)

nem előrecsomagolt élelmiszerekről van szó: ebben az esetben az eladótérben vagy az étlapokon jól láthatóan fel kell tüntetni, hogy:

a)

az érintett összetevő vagy összetevők kategóriája megjelenik az élelmiszer kereskedelmi nevében , vagy a fogyasztó azt vagy azokat rendszerint társítja az említett kereskedelmi névvel ; vagy

b)

az érintett összetevőt vagy összetevők kategóriáját szavakkal, képpel vagy grafikával hangsúlyozzák a címkézésen; vagy

c)

az érintett összetevő vagy összetevők kategóriája alapvetően jellemez egy élelmiszert, és megkülönbözteti azt olyan termékektől, amelyekkel összekeverhető lenne neve vagy megjelenése miatt.

a)

folyadékok esetében térfogategységben az emberi fogyasztásra szánt folyadékok tárolóiról szóló, 1985. június 27-i 85/339/EGK tanácsi irányelv (35) értelmében;

b)

más termékek esetében tömegegységben.

a)

minőségmegőrzési dátum:

b)

fogyaszthatósági dátum:

c)

a gyártás időpontja:

a)

az Európai Parlament és a Tanács 2002. június 10-i 2002/46/EK irányelve az étrendkiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (36);

b)

a Tanács 1980. július 15-i 80/777/EGK irányelve a természetes ásványvizek kinyerésére és forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (37).

a)

energiatartalom;

b)

zsír-, telített zsírsav-, ▐ cukor-, és sótartalom ;

c)

fehérje-, szénhidrát-, rost-, valamint szintetikus és természetes transzzsírsavtartalom.

▐ a)

egyszeresen telítetlen zsírsavak;

b)

többszörösen telítetlen zsírsavak;

c)

poliolok;

d)

koleszterin;

e)

keményítő;

▐

f)

a jelentős mennyiségben jelen lévő ásványi anyagok vagy vitaminok, a X. melléklet A. részének 1. pontja értelmében , a X. melléklet A. részének 2. pontjában feltüntetett értékekkel összhangban;

g)

egyéb anyagok a XII. melléklet A. részének értelmében és az említett tápanyagok alkotóelemei;

h)

az 1925/2006/EK rendeletben meghatározott további anyagok.

a)

az élelmiszernek a gyártó általi elemzése; vagy

b)

a felhasznált összetevők ismert vagy tényleges átlagértékeiből végzett számítások; vagy

c)

általánosan meghatározott és elfogadott adatokból kiinduló számítások.

a)

az ilyen kifejezési formák nem vezetik félre a fogyasztót és nem terelik el a figyelmet a kötelező tápértéknyilatkozatról,

b)

a X. melléklet B. része szerinti beviteli referenciaértékeken, vagy ▐ az energia- vagy tápanyagbevitelre vonatkozó, érvényes tudományos felismeréseken alapulnak;

c)

tudományos bizonyítékokkal igazolható, hogy az átlagfogyasztó az információ ilyen feltüntetését megérti és alkalmazni tudja; és

d)

a fogyasztók körében végzett független kutatás eredményeivel bizonyítható, hogy az átlagfogyasztó a kifejezési formát megérti.

▐

a)

a közegészség védelme;

b)

a fogyasztók védelme;

c)

a csalás megelőzése;

d)

az ipari és kereskedelmi tulajdonjogok, regionális származásmegjelölés, bejegyzett eredetmegjelölés és a tisztességtelen verseny megelőzése.

(1)

A 6. cikkben a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)   Valamely vitamin vagy ásványi anyag élelmiszerekhez történő hozzáadásának eredményeképpen az adott élelmiszernek legalább is jelentős mennyiségben kell tartalmaznia az említett vitamint vagy ásványi anyagot, amennyiben ez a mennyiség a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló …/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (44) X. melléklete A. részének 2. pontjával összhangban meghatározásra került. A minimális mennyiségeket – beleértve bármilyen alacsonyabb mennyiségeket is – a fent említett jelentős mennyiségektől eltérve, egyes meghatározott élelmiszerek vagy élelmiszercsoportok esetében a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell megállapítani.

(2)

A 7. cikkben a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Kötelező azon termékek tápértékjelölése, amelyekhez vitaminokat és ásványi anyagokat adtak hozzá, és e rendelet hatálya alá tartoznak. A megadandó információnak a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló …/…/EU rendelet 29. cikkének (1) bekezdésében felsoroltakból, valamint a vitaminoknak és ásványi anyagoknak az élelmiszerhez való hozzáadásakor meglévő teljes mennyiségéből kell állnia.”.