Az Európai Parlament 2010. május 5-i jogalkotási állásfoglalása a légiközlekedés-védelmi díjakról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2009)0217 – C7-0038/2009 – 2009/0063(COD))

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0217),

tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 80. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0038/2009),

tekintettel a Bizottságnak „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményére (COM(2009)0665),

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 100. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. november 5-i véleményére,

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A7-0035/2010),

2010. május 5., szerda
P7_TC1-COD(2009)0063

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. május 5-én került elfogadásra a légiközlekedés-védelmi díjakról szóló 2010/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 100. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az európai repülőterek légiközlekedés-védelmének biztosítása alapvetően állami feladat. ▐ Egységes keretre van ▐ szükség a légiközlekedés-védelmi díjak alapvető összetevőinek és meghatározásuk módjának szabályozásához, mivel annak hiányában a díjakat megállapító szervek és a repülőtér használói közötti kapcsolatot szabályozó alapkövetelmények teljesítése nem biztosított.

(2)

A léginavigációs szolgáltatások tekintetében a díjak beszedésének, valamint a földi kiszolgálásnak a kérdésével a léginavigációs szolgálatok közös díjszámítási rendszerének létrehozásáról szóló, 2006. december 6-i 1794/2006/EK bizottsági rendelet (3) és a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról szóló, 1996. október 15-i 96/67/EK tanácsi irányelv (4) már foglalkozott.

(3)

A repülőtér használói számára alapvető fontosságú, hogy rendszeres tájékoztatást kapjanak a díjakat megállapító vagy alkalmazó szervtől a légiközlekedés-védelmi díjak kiszámítási módjáról és alapjáról. A repülőtér használói ezen információk birtokában alkothatnak képet a – például a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól szóló, 2008. március 11-i 300/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (5) és annak végrehajtási szabályaiban említett – légiközlekedés-védelmi költségekről és a kapcsolódó beruházások hatékonyságáról, valamint a hatóságok részéről védelmi célokra előirányzott támogatásokról. Ahhoz, hogy a díjakat megállapító vagy alkalmazó illetékes szerv megfelelően felmérhesse , hogy a jövőben milyen jellegű beruházásokra lesz szükség, arra kell kötelezni a repülőtér használóit , hogy időközönként megosszák az illetékes szervvel a működési előrejelzéseiket, fejlesztési terveiket, valamint különleges igényeiket és kívánságaikat.

(4)

Mivel az Unión belül több különböző módszer létezik a védelmi költségeket fedező díjak finanszírozására vagy kiszámítására és kivetésére, indokolt egységesíteni a védelmi díjak kiszabásának alapját azokon az uniós repülőtereken, ahol a védelmi költségek a légiközlekedés-védelmi illetékben jelennek meg. Ezeken a repülőtereken az illetéknek a védelmi költségekhez kell kapcsolódnia, számításba véve e költségek bárminemű közfinanszírozását is bármely haszon elkerülése, valamint az érintett repülőtereken nyújtandó fenntartható és költséghatékony biztonsági szolgáltatások és létesítmények biztosítása érdekében .

(5)	A nemzeti légiközlekedés-védelmi intézkedések használatát illetően jóval magasabb fokú átláthatóságot szükséges biztosítani, mint amilyet a 300/2008/EK rendelettel összhangban megállapított közös alapkövetelmények előírnak.

(6)

Minden olyan tagállamban, ahol a repülőtereken légiközlekedés-védelmi díjat számítanak fel, független felügyeleti hatóságnak kell biztosítania ezen irányelv megfelelő és hatékony alkalmazását. A hatóságnak rendelkeznie kell a feladatai ellátásához szükséges minden erőforrással a személyi állomány, a szakértelem és a pénzügyi eszközök tekintetében.

(7)	A tagállamok részére lehetővé kell tenni, hogy egy adott repülőtér-hálózatra vagy a repülőterek egyéb csoportjára vonatkozóan – beleértve az ugyanazon várost vagy agglomerációt kiszolgáló repülőtereket – közös díjszabási rendszert alkalmazzanak.

(8)

A légiközlekedés-védelmi díjak költségarányosságára vonatkozó számítások során objektív kritériumokat kell alapul venni, így például a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) vonatkozó dokumentumaiban meghatározott kritériumokat, amelyek az utasok számának vagy a repülőgép maximális felszállósúlyának vagy e két tényező kombinációjának használatát ajánlják.

(9)

Mivel a tervezett intézkedés célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mert nemzeti szinten nem állítható fel egységes légiközlekedés-védelmi rendszer az egész Unióban, és ezért az intézkedés léptéke és hatásai miatt ezen célok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

(1) Ezen irányelv közös alapelveket határoz meg az uniós repülőterek légiközlekedés-védelmi díjainak kivetésére vonatkozóan.

(2) Az irányelv valamennyi olyan repülőtérre alkalmazandó, amely a Szerződés rendelkezéseinek hatálya alá tartozó területen található és a kereskedelmi forgalom számára nyitott .

Ez az irányelv nem alkalmazandó sem az 1794/2006/EK rendelet szerint az útvonalszolgálatért és a terminál léginavigációs szolgáltatásaiért járó díjazásra, sem pedig a 96/67/EK irányelv mellékletében említett földi kiszolgálásért járó díjazásra.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) „repülőtér”: minden olyan földterület, amelyet kifejezetten repülőgépek leszállásához, felszállásához és manőverezéséhez alakítottak ki, beleértve azon kapcsolódó létesítményeket, amelyekre a fenti műveleteknél a repülőgépek forgalma és kiszolgálása során szükség lehet, valamint a kereskedelmi légi közlekedés kiszolgálásához szükséges létesítményeket is;

b) „repülőtér-üzembentartó”: az a szervezet, amelynek önálló vagy más tevékenységekkel együtt végzett feladata a nemzeti jogszabályok és szabályzatok értelmében a repülőtéri infrastruktúra igazgatása és kezelése, valamint egy adott repülőtéren a műveletekben részt vevők tevékenységének összehangolása és ellenőrzése;

c) „repülőtér-hálózat”:

egy tagállamon belül több olyan repülőtér, amelyeket az illetékes nemzeti hatóság által kijelölt repülőtér-irányító szerv üzemeltet;

d) „illetékes szerv”:

az a repülőtér-irányító szervezet vagy az az egyéb szerv vagy hatóság, amely az uniós repülőtereken a légiközlekedés-védelmi díjak szintjének és struktúrájának alkalmazásáért és/vagy megállapításáért felelős;

e) „a repülőtér használója”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely utasokat, postai küldeményeket és/vagy árut szállít légi úton egy adott repülőtérről, illetve egy adott repülőtérre;

f) „légiközlekedés-védelmi díj”: kifejezetten a polgári légi közlekedést érintő jogellenes cselekmények elleni védelmi intézkedések költségeinek fedezetére szolgáló illeték, amelyet valamely testület, repülőtér vagy repülőtér-használó szed be különböző formákban.A légi közlekedés védelmének ezen költségeihez tartozhatnak a 300/2008/EK rendelet alkalmazásának biztosítása vagy a kapcsolódó szabályozási és felügyeleti intézkedések kapcsán a megfelelő hatóság által viselt költségek is;

g) „a légi közlekedés védelme”:

a polgári légi közlekedésnek a polgári légi közlekedés biztonságát veszélyeztető jogellenes cselekményekkel szembeni védelmét célzó intézkedések, valamint emberi és anyagi erőforrások összessége;

3. cikk

A megkülönböztetés tilalma

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a légiközlekedés-védelmi díjszabás ne tegyen különbséget se a repülőtér-használók, se a légi utasok között.

4. cikk

Repülőtér-hálózat

A tagállamok a repülőtér-hálózatok illetékes szervei számára engedélyezhetik olyan egységes és átlátható légiközlekedés-védelmi díjszabási rendszer bevezetését, amely a repülőtér-hálózat egészére kiterjed.

5. cikk

Egységes díjszabási rendszer

A tagállamok a Bizottság tájékoztatását követően és az uniós joggal összhangban az ugyanazon várost vagy agglomerációt kiszolgáló repülőterek illetékes szerve számára engedélyezhetik egységes és átlátható díjszabási rendszer alkalmazását, feltéve hogy minden egyes repülőtér teljes mértékben megfelel az átláthatóságra vonatkozóan, a 7. cikkben megállapított követelményeknek.

6. cikk

Konzultáció és megoldáskeresés

(1) A tagállamok feladata biztosítani, hogy az illetékes szerv a repülőtér légiközlekedés-védelmi szolgáltatásainak költségeivel kapcsolatban minden szükséges információt megkapjon.

(2) A tagállamok kötelező eljárás keretében biztosítják , hogy az illetékes szerv és a repülőtér használói vagy a repülőtér használóinak képviselői vagy szövetségei rendszeresen egyeztessenek egymással a légiközlekedés-védelmi díjszabás rendszereiről és a díjak mértékéről. E konzultációt évente legalább egyszer megtartják, kivéve ha erről a legutóbbi konzultáció alkalmával eltérően állapodnak meg.Amennyiben az illetékes szerv és a repülőtér használói között többéves megállapodás van hatályban, a konzultációkra az ilyen megállapodásban előírtak szerint kerül sor. A tagállamok fenntartják a jogot, hogy gyakoribb konzultációt kérjenek.

(3) Amennyiben az illetékes szerv módosítani kívánja a légiközlekedés-védelmi díjszabás rendszerét vagy mértékét, legalább négy hónappal a változtatások hatályba lépése előtt köteles azok indokolását is tartalmazó javaslatot terjeszteni a repülőtér használói vagy azok képviselői vagy társulásai elé. Az illetékes szerv egyeztet a javasolt változtatásokról a repülőtér használóival, és álláspontjuk figyelembevételével hozza meg döntését.

(4) Az illetékes szerv legalább 2 hónappal a változtatások hatályba lépése előtt nyilvánosságra hozza döntését. Ha az illetékes szerv nem tud megállapodásra jutni a repülőtér használóival a tervezett változtatásokról, a repülőtér-használók véleményének figyelembevételével meg kell indokolnia döntését.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben nézeteltérés merül fel az illetékes szerv légiközlekedés-védelmi díjakra vonatkozó döntésével kapcsolatban, bármely fél kérheti a 10. cikkben említett független felügyeleti hatóság beavatkozását, amely megvizsgálja a díjrendszert vagy a légiközlekedés-védelmi díjak szintjét érintő módosítások indoklását.

(6) A tagállamok határozhatnak úgy, hogy nem alkalmazzák az (5) bekezdést azon légiközlekedés-védelmi díjszint- vagy díjszerkezet-módosításokkal kapcsolatban, amelyek esetében:

a)	a nemzeti jogszabályok szerint kötelező eljárás vonatkozik a légiközlekedés-védelmi díjak vagy maximális szintjük független felügyeleti hatóság általi meghatározására vagy jóváhagyására; vagy

a nemzeti jogszabályok szerint kötelező eljárás vonatkozik arra, hogy a független felügyeleti hatóság rendszeresen vagy az érdekelt felek általi felkérésre megvizsgálja, hogy az ilyen repülőterek hatékony versenynek vannak-e kitéve. Amennyiben egy ilyen vizsgálat alapján a helyzet a hatékony verseny hiányát igazolja, a tagállam úgy határoz, hogy a légiközlekedés-védelmi díjakat vagy maximális szintjüket a független felügyeleti hatóság határozza meg vagy hagyja jóvá. Ez a határozat addig alkalmazandó, ameddig az e hatóság által végzett vizsgálat alapján szükséges.

A tagállamok által az e bekezdés céljaira alkalmazott eljárásoknak, feltételeknek és kritériumoknak relevánsnak, objektívnek, megkülönböztetésmentesnek és átláthatónak kell lenniük.

7. cikk

Átláthatóság

(1) A tagállamok biztosítják, hogy minden esetben, amikor a 6. cikk (2) bekezdésében említett konzultációra kerül sor, az illetékes szerv tájékoztassa a repülőtér használóit vagy azok képviselőit vagy szövetségeit azokról az elemekről, amelyek alapján az egyes repülőtereken felszámított összes légiközlekedés-védelmi díj szerkezetét és mértékét meghatározzák. A tájékoztatásnak legalább a következőkre ki kell terjednie:

a)	a felszámított légiközlekedés-védelmi díjakért cserébe nyújtott különböző szolgáltatások és infrastruktúra jegyzéke;

b)	a díjak kiszámításának módja;

c)	az átfogó költségszerkezet azon létesítmények és szolgáltatások tekintetében, amelyekre a légiközlekedés-védelmi díjak vonatkoznak;

d)	a ▐ légiközlekedés-védelmi díjakból befolyt bevétel és az általuk fedezett szolgáltatások összköltsége ;

e)	a díjkivetésre jogosító szolgáltatások elvégzéséhez szükséges munkaerő összlétszáma;

f)	azon létesítmények és szolgáltatások állami hatóságok általi finanszírozása, amelyekre a légiközlekedés-védelmi díjak vonatkoznak;

g)	a díjak mértékében tervezett esetleges változások előrejelzése, figyelembe véve a javasolt beruházásokat, a forgalomnövekedést és a biztonsági fenyegetések megnövekedett szintjét ;

h)	bármely olyan tervezett beruházás, amely jelentősen befolyásolhatja a biztonsági díjak szintjét.

(2) A tagállamok feladata biztosítani, hogy a repülőtér használói a 6. cikknek megfelelően minden konzultáció előtt tájékoztassák az illetékes szervet, különösen a következőkről:

a)	forgalmi előrejelzések;

b)	flottahasználattal és -összetétellel kapcsolatos előrejelzések;

c)	fejlesztési tervek az adott repülőtéren;

d)	igények az adott repülőtéren;

e)	a repülőtér használói által a repülőtérről induló utasokra kivetett légiközlekedés-védelmi díj összege, és tájékoztatás a fenti díjak meghatározásának alapjául szolgáló összetevőkről, az (1) bekezdés a)–h) pontjával összhangban.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes testület és a repülőtér használói által kivetett légiközlekedés-védelmi díjak összegére vonatkozó információ a nyilvánosság számára hozzáférhető legyen.

(4) Az e cikk alapján átnyújtott információk a nemzeti jogra is figyelemmel bizalmas vagy gazdaságilag különleges információknak minősülnek, és ennek megfelelően kezelendők. Az értéktőzsdén jegyzett repülőtér-irányító szervezetek esetében különösen be kell tartani az értéktőzsdére vonatkozó előírásokat.

8. cikk

Szigorúbb intézkedések

(1) A ▐ 300/2008/EK rendelet 6. cikkének megfelelő szigorúbb intézkedések végrehajtásának kiegészítő költségeit a tagállamok állják .

▐

(2) A Bizottság hatásvizsgálatban felméri a légiközlekedés-védelmi díjak mértékének hatásait, mielőtt a 300/2008/EK rendelet 4. cikkének megfelelően intézkedéseket fogad el. A Bizottság konzultációt folytat a 300/2008/EK rendelet 17. cikke értelmében létrejött érdekelt felek tanácsadó csoportjával e hatásvizsgálat eredményeiről.

9. cikk

A légiközlekedés-védelmi díjak költségarányossága

A légiközlekedés-védelmi díjak kizárólag a védelemmel összefüggésben felmerülő költségek fedezésére fordíthatók. E költségek meghatározásához az egyes tagállamokban általánosan elfogadott számviteli és értékelési elvek szolgálnak alapul. A légiközlekedés-védelmi díjakból származó teljes bevétel nem haladja meg az adott repülőtér, repülőtér-hálózat vagy repülőtércsoport teljes légiközlekedés-védelmi költségeit.

A tagállamok ugyanakkor kötelesek külön könyvelni a következőket:

—	a védelmi műveletekre szánt létesítmények és berendezések finanszírozási költségei, számításba véve e létesítmények és berendezések valós értékcsökkenését;

—	a biztonsági fenyegetettség nemzeti és/vagy nemzetközi szintje;

—	a biztonsági személyzet és a védelmi műveletekre fordított kiadások;

—	a hatóságok részéről védelmi célokra előirányzott támogatások.

A légiközlekedés-védelmi díjak kiszámítására szolgáló költségalap nem foglalja magában azokat a költségeket, amelyeket a tagállamok az általánosabb biztonsági funkciók – például az általános rendőri feladatok, a hírszerzés és a nemzetbiztonság – biztosítása kapcsán viselnének.

10. cikk

Független felügyeleti hatóság

(1) A tagállamok független testületet – nemzeti független felügyeleti hatóságot – jelölnek ki vagy állítanak fel a meghozott intézkedések hiánytalan alkalmazásának biztosítására az ezen irányelvnek való megfelelés érdekében. Az említett hatóság lehet ugyanaz a szerv, mint amelyet valamely tagállam megbízott a repülőtéri díjakról szóló, 2009. március 11-i 2009/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) alkalmazásával.

(2) Ezen irányelv nem akadályozza meg, hogy a független felügyeleti hatóság saját felügyelete és teljes felelőssége mellett, továbbá a nemzeti joggal összhangban ezen irányelv végrehajtását más független felügyeleti hatóságokra delegálja, feltéve, hogy a végrehajtásra ugyanazon előírásoknak megfelelően kerül sor.

(3) A tagállamok azzal szavatolják a független felügyeleti hatóság függetlenségét, hogy jogilag megkülönböztetik és működésében függetlenítik minden illetékes szervtől és légi fuvarozótól. Azok a tagállamok, amelyek tulajdonosi vagy felügyeleti jogkörrel rendelkeznek egy repülőtér, repülőtér-üzembentartó vagy légi fuvarozó felett, biztosítják a szabályozási feladatkör tényleges szerkezeti elválasztását a tulajdonosi vagy felügyeleti tevékenységektől. A tagállamok biztosítják, hogy a független felügyeleti hatóság pártatlanul és átlátható módon gyakorolja hatáskörét.

(4) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a független felügyeleti hatóság nevéről és címéről, meghatározott feladatáról és felelősségi köréről, valamint a (3) bekezdésnek való megfelelés érdekében hozott intézkedésekről.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a légiközlekedés-védelmi díjakkal kapcsolatos esetleges véleményeltérések rendezéséhez megteszik az alábbi lépéseket:

a)	eljárást dolgoznak ki az illetékes szerv és a repülőtér használói közötti véleménykülönbségek feloldásához;

b)	meghatározzák a független felügyeleti hatóság megkeresésének feltételeit, különös tekintettel azon kérelmek elutasítási szempontjait illetően, amelyeket a hatóság nem tart megalapozottnak vagy dokumentumokkal megfelelően alátámasztottnak; és

c)	meghatározzák a véleményeltérések megoldáshoz vezető kezelésének kritériumait.

Ezeknek az eljárásoknak, feltételeknek és kritériumoknak megkülönböztetés-menteseknek, átláthatóknak és objektíveknek kell lenniük.

(6) A független felügyeleti hatóság éves jelentésben számol be tevékenységéről.

(7) Amennyiben nemzeti jogszabályainak megfelelően egy tagállam szabályozási vagy jogalkotási folyamatot alkalmaz a védelmi költségek szerkezetének vagy mértékének nemzeti szinten történő megállapítására és elfogadására, a légiközlekedés-védelmi díjak érvényességének vizsgálatáért felelős nemzeti hatóságok végzik a független felügyeleti hatóságnak az (1)-(6) bekezdésben meghatározott feladatait.

11. cikk

Jelentés és felülvizsgálat

(1) A Bizottság legkésőbb …-ig (7) jelentést, illetve adott esetben megfelelő javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv megvalósulását illetően.

(2) A tagállamok és a Bizottság együttműködnek ezen irányelv alkalmazása során, különösen az (1) bekezdésben említett jelentéshez szükséges információgyűjtés tekintetében.

(3) A Bizottság legkésőbb …-ig (8) jelentést nyújt be a légiközlekedés-védelem finanszírozásáról, amelyben megvizsgálja a légiközlekedés-védelmi költségek alakulását és a légiközlekedés-védelem finanszírozásának módszereit.

12. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek … (9) előtt megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon fő rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

(3) A tagállam nem köteles megfelelni az (1) és (2) bekezdésnek, amennyiben az említett tagállamban egyik repülőtéren sem vetnek ki légiközlekedés-védelmi díjat, valamint a 11. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül.

13. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

14. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ,

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

(1) HL C 128., 2010.5.18., 142. o.