11.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/28


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A szociális juttatások fejlődése

2011/C 44/05

Önálló előadó: Xavier VERBOVEN

2010. április 29-i levelében Laurette ONKELINX miniszterelnök-helyettes, szociális és egészségügyi miniszter a leendő belga elnökség nevében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikkének megfelelően felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy készítsen feltáró véleményt a következő tárgyban:

A szociális juttatások fejlődése

Az Elnökség 2010. május 25-én megbízta a „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekciót, hogy készítse elő az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság munkáját ebben a tárgyban.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2010. július 14–15-én tartott 464. plenáris ülésén (a 2010. július 14-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Xavier VERBOVEN személyében, továbbá 66 szavazattal 3 ellenében, 10 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB örömmel fogadja, hogy a szociális juttatások fejlesztésének kérdésével külön konferencia foglalkozik az Európai Unió Tanácsa belga elnökségének keretében. Az EGSZB elismeri, hogy a szociális védelem az újraelosztás, a társadalmi kohézió és a szolidaritás fontos eszköze, melynek az európai projekt központi helyén kell szerepelnie. Az alapvető szociális jogok biztosítják például a megfelelő szociális jövedelemhez való hozzáférést bizonyos szociális kockázatok bekövetkeztekor, illetve a szociális támogatást és a lakástámogatást mindazok esetében, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy 2009. november 30-án nyilatkozatot fogadott el, melyben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szociális cselekvési programot (1) valósítson meg az alapvető szociális jogok versenyszabályokkal és gazdasági szabadságjogokkal való egyenrangú kezelésének biztosítása érdekében.

1.2   Az EGSZB hangsúlyozni kívánja a szociálpolitika mint produktív tényező szerepét. Újból emlékeztet arra, hogyha megfelelően vannak kialakítva, a szociál- és munkaerő-piaci politikák hozzájárulnak mind a társadalmi igazságosság, mind pedig a gazdasági hatékonyság és termelékenység előmozdításához. Az európai szociális modell lényege a gazdasági hatékonyság és a társadalmi haladás közötti jó összhangon nyugszik. (2) Az, hogy a polgárok mennyiben támogatják majd az európai projektet, a különböző területeken megvalósított politikák hatékonyságától fog függni. Egyébiránt nem szabad figyelmen kívül hagyni annak a szerepnek a jelentőségét, melyet a szociális védelem mint a gazdaság stabilizátora játszik a gazdasági konjunktúra időszakában csakúgy, mint dekonjunktúra idején. (3)

1.3   A jelenlegi gazdasági és társadalmi válság következtében minden eddiginél nagyobb szükség van egy ambiciózus európai stratégiára a 2020-ig tartó elkövetkezendő időszakban. Ez az Európai Bizottság által meghatározott új stratégia, (4) melyet június 17-i ülésén hagyott jóvá az Európai Tanács, és várhatóan idén szeptemberben fogad majd el hivatalosan a Parlament, négy területre vonatkozik: tudás és innováció, fenntarthatóbb gazdaság, magas foglalkoztatottsági szint és társadalmi befogadás. Az EGSZB támogatja ezt a többdimenziós megközelítést, mely az „intelligens, fenntartható és inkluzív” növekedés támogatására irányul, azonban sajnálja, hogy nem került sor „A lisszaboni stratégia 2010 után” című korábbi véleményében megfogalmazott ajánlások megfelelő nyomon követésére néhány olyan ponton, ahol hiányosságok mutatkoztak. Konkrétan „olyan önálló iránymutatásokat javasol, amelyek mérhető célokat foglalnak magukban a következőket illetően: nemek közötti egyenlőség, a nem megfelelő szociális biztonságot kínáló munkakörülmények elleni küzdelem, a CO2-szegény gazdaságba való átmenet, a szegénység elleni küzdelem (ideértve a munkaviszonyban álló személyek szegénységét is), valamint a társadalmi kirekesztődés megelőzése (pl. megfelelő támogatások munkanélküliség, illetve munkaképtelenség esetén, valamint a közszolgáltatásokhoz való hozzáféréshez)”. (5)

1.4   Az EGSZB megelégedéssel fogadja, hogy az Európa 2020 stratégia konkrét irányvonalat tartalmaz a társadalmi befogadás és a szegénység elleni küzdelem tárgyában azzal a kötelezettségvállalással, hogy legalább 20 millió embernek ne kelljen szembenéznie a szegénység és a kirekesztés kockázatával. (6) Miközben 2010-et a szegénység elleni küzdelem európai évévé nyilvánították, nélkülözhetetlennek bizonyul a szükséges intézkedések megtétele annak érdekében, hogy segítsünk valamennyi érintett személynek abban, hogy kitörjön a szegénységből.

1.5   A Tanács véleménye szerint a kirekesztésből való kitörés legjobb módja a fenntartható, minőségi és megfelelően javadalmazott foglalkoztatáshoz való hozzáférés. Az inkluzív munkaerőpiac megteremtéséhez stratégiai javítást célzó intézkedéseket kellene elfogadni. (7) Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a szociális párbeszéd keretében 2009. december 9-én sor került egy, a befogadó munkaerőpiacot célzó keretmegállapodás megkötésére. Ez említést tesz a szociális partnerek arra irányuló szándékáról, hogy előmozdítsák a befogadó munkaerőpiacok kialakulását, maximálisan kihasználják az európai munkaerőben rejlő lehetőségeket, növeljék a foglalkoztatási arányt, illetve javítsák a munkahelyek minőségét, ideértve a képzést és a kompetenciafejlesztést is.

1.6   Az EGSZB osztja az Európai Parlament 2009. május 6-i, a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásáról szóló állásfoglalásában megfogalmazott nézőpontot, (8) különösen annak első preambulumbekezdését: „az aktív befogadás nem helyettesítheti a társadalmi integrációt, mivel a védelmet igénylő csoportoknak, amelyek nem tudnak részt venni a munkaerőpiacon, joguk van a méltóságteljes élethez, következésképpen a minimáljövedelemnek, valamint az elérhető és megfizethető, kiváló minőségű szociális szolgáltatásoknak hozzáférhetőnek kell lenniük függetlenül attól, hogy az adott személy részt tud-e venni a munkaerőpiacon”.

1.7   Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az 1989. július 12-én a szegénység témájában elfogadott véleményében (9) javasolta „egy társadalmi minimum kialakítását, amely amellett, hogy biztonsági hálóként szolgálna a szegények számára, segítené a társadalomba való újbóli beilleszkedésüket is”. Sajnálattal állapítja meg, hogy ez a vélemény, valamint a szociális védelmi rendszerekben az elégséges forrásokra és szociális segélyre vonatkozó közös kritériumokról szóló, 1992. június 24-i tanácsi ajánlás (10) a mai napig sem vezetett megfelelő nyomonkövetési intézkedésekhez. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy szükség van a források és juttatások garantálásának fokozatos bevezetésére a szociális védelem keretében, és ezt egy új eszköz segítségével kell elérni, mely a nemzeti sajátosságok figyelembevétele mellett hatékonyabban támogatná a szegénység elleni küzdelem érdekében alkalmazott politikákat az egyes tagállamokon belül. Az Európa 2020 stratégiában is említett, a szegénység csökkentését kitűző cél fontos hajtóerő ebből a szempontból.

1.8   A helyettesítő szociális juttatásokat illetően az EGSZB hangsúlyozza, hogy jelenleg nem mindegyik kap megkülönböztetett figyelmet a szociális védelemre vonatkozó nyitott koordinációs módszer keretében. A célkitűzések meghatározása, valamint a közös mutatók és a jó gyakorlatok cseréje révén a nyitott koordinációs módszer a szociális védelmi rendszerek megreformálását célozza a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, a nyugdíjak, az egészségügyi ellátások és a tartós gondozás terén. Következésképpen a munkanélküli segélyekkel, valamint a munkaképtelenség, anyaság, fogyatékosság, munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetére járó segélyekkel nem foglalkozik ez a fontos folyamat. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a nyitott koordinációs módszert terjesszék ki a munkabért helyettesítő valamennyi juttatásra. Javasolja továbbá az odaítélt juttatások megfelelő szintjének tanulmányozására irányuló ellenőrzés bevezetését.

1.9   Az EGSZB emlékeztet arra, hogy szociális védelmi rendszereink korszerűsítése egyrészt a munkaerő kínálatának növelését célzó ösztönzők, másrészt a megfelelő szociális védelem biztosítására irányuló intézkedések közötti hatékony egyensúly révén valósul meg az e téren eszközölt kiadások hatékonyságának biztosítása mellett. Az első aspektust illetően fontosnak tartja pontosítani, hogy ne a jövedelem legyen az egyetlen olyan elem, amelyet tekintetbe vesznek. Fontos szerepük van más tényezőknek is, például a gyermekmegőrzési szolgáltatások rendelkezésre állásának, hatékonyságának és minőségének, az akadálymentesítés érdekében hozott intézkedéseknek a fogyatékkal élők esetében, valamint a munkaközvetítői, képzési, oktatási és közegészségügyi infrastruktúráknak. (11) Az EGSZB ezért újra hangsúlyozza, hogy örömmel venné, ha a szociális védelem terén mérhető célkitűzések megvalósítása révén megerősítenék a nyitott koordinációs módszert, különösen a jövedelemhelyettesítés, illetve juttatás mértékét, továbbá a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést is tekintve. (12) Egyébiránt az EGSZB megállapítja, hogy az aktiválási rendszerek általánossá válása nem kap megkülönböztetett figyelmet a szociális védelemre vonatkozó nyitott koordinációs módszer keretében. Javasolja, hogy a Szociális Védelmi Bizottság készítsen jelentést annak vizsgálatára, hogy ezek az aktiválási rendelkezések vajon valóban a szolidaritás, a felelősségvállalás és a kohézió értékei közötti egyensúly gyümölcsei-e.

1.10   Az EGSZB hangsúlyozni kívánja azt az alapvető szerepet, melyet a civil társadalom képviselői és a szociális partnerek játszhatnak a szociális védelmi rendszerek korszerűsítéséhez kapcsolódó valamennyi kérdésben, valamint a nyitott koordinációs módszer mint demokratikus folyamat megerősítésében.

2.   Bevezetés és háttér

2.1   A szociális védelem az újraelosztás és a szolidaritás fontos eszköze, melynek szervezése és finanszírozása a tagállamok felelősségi körébe tartozik. Az egyes tagállamokon belül egyedi módon felépülő, rendkívül eltérő rendszerek jellemzik. Központi helyet foglal el magában az európai projektben, amint arról az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikke (13) tanúskodik, illetve az Alapjogi Charta 34. cikke (14) elismeri és tiszteletben tartja:

egyrészt a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek védelmet nyújtanak anyaság, betegség, munkahelyi baleset, gondoskodásra utaltság vagy idős kor, továbbá a munkahely elvesztése esetén;

másrészt a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel.

2.2   Amellett, hogy megfelelő jövedelmet biztosít az inaktív személyek számára vagy bizonyos szociális kockázatok bekövetkezte esetén, a szociális védelem szintén aktív szerepet kell, hogy játsszon a szakmai váltások biztonságossá tételében, különösen a sikeres munkaerő-piaci integráció érdekében.

2.3   A 2008-as pénzügyi válság következményeit illetően a szociális védelmi rendszerek nem csupán hozzájárultak ahhoz, hogy megvédjék az európaiakat a pénzügyi válság legsúlyosabb következményeitől, hanem kontraciklikus szerepet is játszottak a gazdaság stabilizálásában. (15) Ambiciózus konvergenciapolitikák híján ezek a rendszerek veszélybe kerülhetnek például az egyes tagállamok által kialakított versenygyakorlatok miatt: ezekben a tagállamokban a szociális kiadások csökkentése katalizálja a külföldi tőkebefektetések vonzását. Ez a folyamat, mely máris valóság az adóügy és a fizetések terén, szociális téren is kezd kialakulni. (16)

2.4   Az új Európa 2020 stratégia megvalósításának hajnalán emlékeztetni kell arra, hogy a gazdaság és a foglalkoztatás növekedése önmagában nem teszi lehetővé a jobb társadalmi kohézió biztosítását. A legutóbbi tíz évben az egyenlőtlenségek sokszor jelentősebbekké váltak, és a szegénység és a kirekesztés továbbra is fontos probléma marad az EU legtöbb országában. (17) Az EGSZB egyébiránt hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezek ellen a jelenségek ellen olyan politikákkal kell küzdeni, melyek alapvetően nem reaktív jellegűek, és nem a kompenzációra vonatkoznak, hanem egyúttal preventívek és proaktívak is a szegénységhez kapcsolódó helyzetek megelőző kezelése érdekében. Különösen a gyermekkori szegénység jelenségére gondolunk, mely meghatározó lehet az érintett személy fejlődésére és egész későbbi életútjára.

2.5   Általában a szociális védelem és különösen a szociális juttatások négy nagyobb kihívással állnak szemben napjainkban:

a válság következményeivel, egyrészt a munkanélküliséggel kapcsolatos kiadások növekedése miatt, mely a munkahelyek jelentős mértékű elvesztésének következménye, másrészt pedig a közkiadásokra ennek következtében nehezedő feszültségek miatt. A hosszan tartó munkanélküliségben való megrekedés elkerülése érdekében folytatódniuk kell a szociális védelmi rendszerek javításának és korszerűsítésének, hogy olyan aktív és biztonságos keret álljon rendelkezésre, mely biztosítja a minőségi foglalkoztatáshoz való hozzáférést és visszatérést a rendszerek fenntartható jellegének garantálása mellett;

a népesség elöregedésének jelenségével, melynek jelentős következményei lesznek a nyugdíjak és az egészségügyi ellátások rendszerére. A nemzedékek közötti szolidaritás magában foglalja, hogy biztosítani kell a nyugdíjak elégséges szintjét, valamint hogy be kell ruházni a jelenséghez kapcsolódó szükségletekbe, különösen a gondoskodásra utaltság esetén nyújtandó támogatás terén;

a szegénység és az egyenlőtlenségek elfogadhatatlan növekedésével. Az új Európa 2020 stratégiában meghatározott, a szegénység csökkentésére irányuló célkitűzések nagyra törőek. Összehangolt erőfeszítést igényelnek a tagállamok részéről számos politikai cselekvési területen, a szociális partnerekkel és a civil társadalommal partnerségben;

az európai polgárok jólétének és társadalmi kohéziójának szükségszerű megerősítésével. Az utóbbi években a polgárok megmutatták, hogy jelentős elvárásaik vannak a szociális téren hatékony és progresszív, gazdasági téren pedig fenntartható új szociálpolitikákkal szemben.

3.   Jövedelmet helyettesítő megfelelő juttatások

3.1   A munka nélküli időszakban, nyugdíjazást követően, betegség vagy fogyaték esetén jövedelem biztosítása érdekében nyújtott szociális juttatások meghatározó helyet foglalnak el a szociális védelmi rendszerekben. Függetlenül finanszírozásuk módozataitól, alapelveiktől (biztosítás-alapú vagy egyetemes) vagy kifizetési eljárásaiktól, mindegyik stabil és megfelelő jövedelem biztosítását célozza ezen szociális „káresemények” bekövetkeztekor. Ebben az összefüggésben fontos biztonsági szerepet játszanak mind az egyén, mind pedig általában a társadalom szempontjából. Nem teherként, hanem produktív befektetésként kellene tekinteni rájuk, melyből mindenki hasznot húz.

3.2   A globalizáció, a technológiai változások, a népesség elöregedése jelenségének felbukkanása és újabban a 2008-ban bekövetkezett válság megrázta az európai gazdaságokat és társadalmakat, és ez mélyreható változásokat idézett elő általában a szociális rendszerek és különösen a jövedelemhelyettesítő juttatások vonatkozásában. Az utóbbi húsz évben folytatott úgynevezett modernizációs politikák alapvetően a különböző tagállamok államháztartási egyensúlyának helyreállítását és a gazdasági növekedés biztosítását célozzák, elsősorban a magas foglalkoztatási arány révén. Ez ahhoz vezetett, hogy a szociális juttatások meghatározó szerepet kaptak a fokozottabb munkaerő-piaci részvétel ösztönzésében.

3.3   Az EGSZB tudatában van annak, hogy az ezen juttatások által biztosított védelmi szint erőteljesen függ az államháztartásoktól, melyekre napjainkban jelentős nyomás nehezedik a gazdasági válság és a népesség elöregedésének kihívása következtében. Az EGSZB emlékeztetni kíván arra, hogy „ellenez minden olyan kezdeményezést, amely veszélyt jelenthet a szociális védelem alapjául szolgáló és Európa számára sok haszonnal járó szolidaritásra”. (18) Alapvetően fontos az életszínvonalat részben fenntartó juttatások odaítélése ahhoz, hogy biztosítsuk a javak és a jövedelmek jobb elosztását, illetve a társadalmi kohéziót. Ugyanebben a szellemben az EGSZB hangsúlyozni kívánja az olyan mechanizmusok fontosságát, melyek a juttatások kiigazítását célozzák az életszínvonal alakulásának függvényében. Az EGSZB ezért is tartja szükségesnek, hogy a nyitott koordinációs módszeren belül vezessék be az odaítélt juttatások megfelelő szintjének ellenőrzését.

3.4   Az EGSZB egy olyan szociális cselekvési terv megvalósítását kéri, mely a tagállamok közötti pozitív együttműködésen alapul, „és nem egy színvonalromlást eredményező versengésen a szociális jogok, a szociális védelem és a munkakörülmények terén”. (19)

3.5   Munkanélküliség: a szociális védelem megerősítése – befektetés a gazdasági versenyképesség és a társadalmi beilleszkedés érdekében.

3.5.1   A munkanélküliségi biztosítás fontos szociális juttatás, mivel célja, hogy biztonságot nyújtson a munkavállalók számára az elbocsátás vagy a szerkezeti átalakulás következményeivel szemben. A cél a megfelelő és állandó jövedelemforrás garantálása, ami alapvető feltétel a szakmai mobilitás biztonságához és ugyanígy az újbóli munkába álláshoz is. (20)

3.5.2   A munkanélküliségi biztosítás nem korlátozódhat segélyek folyósítására, hanem a minőségi foglalkoztatás kialakítását célzó megfelelő és dinamikus támogatási intézkedésekhez kell kapcsolódnia. Ezeknek az aktív politikáknak garantálniuk kell a személyre szabott segítségnyújtást, valamint a képesítést biztosító képzésekben való részvétel lehetőségét. (21) Fontos szerepük van egyébként más tényezőknek is, például a gyermekmegőrzési szolgáltatások rendelkezésre állásának, hatékonyságának és minőségének, valamint az oktatási és közegészségügyi infrastruktúrák akadálymentesítése érdekében hozott intézkedéseknek. (22) A hatóságoknak biztosítaniuk kellene ezeknek a zökkenőmentes szakmai váltás érdekében nélkülözhetetlen elemeknek a megvalósítását.

3.5.3   Az EGSZB másrészről úgy véli, hogy intézkedéseket kell tenni a strukturális reformok érdekében, hogy egy valóban befogadó munkaerőpiac jöjjön létre. (23) Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy a szociális párbeszéd keretében 2009. december 9-én sor került egy a befogadó munkaerőpiacot célzó keretmegállapodás megkötésére. Ez kinyilatkoztatja a szociális partnerek arra irányuló szándékát, hogy előmozdítsák a befogadó munkaerőpiacok kialakulását, maximálisan kihasználják az európai munkaerőben rejlő lehetőségeket, növeljék a foglalkoztatási arányt, továbbá javítsák a munkahelyek – illetve annak részeként a képzés és a kompetenciafejlesztés – minőségét.

3.5.4   Az EGSZB szükségesnek tartja a konvergenciákat ahhoz, hogy a munka jövedelmezővé váljon oly módon, hogy anyagilag valóban jobban megérje a munkavégzés mellett dönteni. Az összehangolt szociális, bér- és adópolitikák végrehajtásán keresztül lehetővé kell tenni az alacsony fizetésűek és szakképesítésűek számára, hogy jövedelmező munkához jussanak, és elkerülhessék a szegénységet és a munkanélküliséget. (24)

3.5.5   A dinamikus munkaerő-piaci politikákhoz kapcsolódó munkanélküli ellátások lehetővé teszik a gazdaság stabilizálását és a változáshoz való aktív alkalmazkodás előmozdítását, köszönhetően a kompetenciafejlesztésnek és a munkakereséssel és az átképzéssel kapcsolatos hatékony kezdeményezéseknek. (25) Ügyelni kellene mindazonáltal arra, hogy a jelenleg a tagállamokban alkalmazott, az aktívvá válást célzó politikák a szolidaritás, a felelősségvállalás és a kohézió értékei közötti egyensúlyon alapuljanak, és ne jelentsenek veszélyt az egyenlőtlenségek, a kategóriák közötti különbségek és az atipikus, alacsony képzettséget megkívánó és/vagy alacsony javadalmazású munkahelyekben való megrekedés terén. Ezenkívül továbbra is körültekintően kell eljárni a jogosultsági kritériumok megerősítését célzó intézkedések kapcsán, különösen gazdasági válság idején, amikor alacsony a munkaerő iránti kereslet. Fennáll annak a veszélye, hogy a kirekesztettek még bizonytalanabb helyzetbe kerülnek, ami jelentős akadályt képez a szakmai (újra)beilleszkedés terén. Ezeknek a kiszorító jellegű politikáknak káros hatása lehet az, hogy az emberek a szociális védelem más szektorai – például a szociális támogatás vagy a munkaképtelenségért járó segély – felé fordulnak, ami egyáltalán nem kívánatos.

3.6   Nyugdíj: a megfelelő nyugdíjak és az idősödő népesség jelentette kihívás

3.6.1   Miközben növekszik Európában a nyugdíjasok száma, és hozzájuk képest csökken a munkaképes korú népesség nagysága, az Európai Unió arra ösztönzi a tagállamokat, hogy kezdjék meg nyugdíjrendszerük reformját, hogy továbbra is megfelelő és fenntartható mértékű nyugdíjakat folyósíthassanak. Ezek a reformok az alábbi pilléreken nyugszanak: ösztönzés a minél későbbi nyugdíjba menetelre, a kiegészítő nyugdíjalapok használatára, erősebb kapcsolatok kialakítása a társadalombiztosítási járulékok és juttatások között, a várható életkor növekedésének figyelembevétele a juttatások meghatározásakor, a minimálnyugdíj megfelelő finanszírozása, az ellátási időszak beszámítása a nyugdíjjogosultságba, valamint automatikus vagy félautomatikus felülvizsgálati mechanizmusok.

3.6.2   Az elszegényedés szélén állók aránya továbbra is különösen magas a 65 éves és idősebb korosztály körében (a 27 tagú Európai Unióban átlagosan 20 %, szemben az egész népességre vonatkozó 17 %-os aránnyal), illetve ezen belül is különösen a nők között (utóbbiak körében az elszegényedés szélén állók aránya eléri a 22 %-ot). Ennek következményeként az öregségi nyugdíjak szintje nem lesz összhangban a népesség többi részének jövedelmével. Az öregségi nyugdíj célja az, hogy a nyugdíjasokat stabil jövedelemmel lássa el, amely – korábbi életszínvonalukat tekintetbe véve – az aktív életük során szerzett keresetet helyettesíti. A jövőben meg kellene tenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy csökkenjenek a jövedelmi különbségek a nyugdíjasok (nők és férfiak) között, illetve garantálva legyen a korrekt öregségi nyugellátás az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozó vagy atipikus szakmai pályafutást maguk mögött hagyó munkavállalók számára is. A nők és a férfiak között továbbra is létező munkaerő-piaci megkülönböztetésnek fontos következményei vannak a szerzett jogosultságok összetétele, és ezáltal a nők és a férfiak nyugdíjkilátásai terén. (26) Az EGSZB hangsúlyozni kívánja továbbá azt is, hogy a minimális nyugdíj rendszerének általánossá tétele döntő szerepet játszik az idősek elszegényedése elleni küzdelemben. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a Szociális Védelmi Bizottságnak és a nyitott koordinációs módszernek is kiemelt figyelmet kell fordítania erre.

3.6.3   A nyugdíjak elsődleges forrását az állami nyugdíjrendszerek jelentik. Ilyen körülmények között elengedhetetlen, hogy mindent megtegyünk azok folyamatosságáért és pénzügyi életképességéért. Az EGSZB úgy véli, hogy az ilyen állami rendszerek finanszírozását a legjobban a magas foglalkoztatási ráta, illetve az egyes tagállamok által bevezetett kiegészítő finanszírozási intézkedések garantálják. Ezek a rendszerek a szolidaritás elvén alapulnak, és olyan kapcsolatokat alakítanak ki a generációkon belül és azok között, amelyek hozzájárulnak a társadalmi kohézió biztosításához. Ezen túlmenően lehetővé teszik azt is, hogy a nyugdíjjogosultságba számítson be a munkanélküliségben töltött idő és a pályafutás betegség vagy családi okok miatt történő megszakításának az ideje is. A rendszerek stabilitásáról a 2008-as pénzügyi válság idején megbizonyosodhattunk.

3.6.4   Ezeknek az állami nyugdíjrendszereknek a kiegészítésére kiegészítő nyugdíjrendszereket fejlesztettek ki. Utóbbiak további forrásokat nyújthatnak a nyugdíjasok számára, emiatt általánossá kellene tenni használatukat a munkavállalók körében. Ugyanakkor ezek nem válhatnak alternatív megoldássá az állami nyugdíjrendszerek életképességének problémájára, és különösen nem pótolhatják azokat. Az adófizetők és a nyugdíjasok érdekében úgy kell kialakítani és bevezetni ezeket a kiegészítő rendszereket, hogy azok megfeleljenek néhány elvárásnak, különösen annak, hogy egy a szociális partnerekkel egyeztetve kialakított európai szabályozási keretbe illeszkedjenek. Nem lehetnek csupán befektetési alapok, amelyek célja az egyéni nyugdíj garantálása, hanem fedezniük kell az életjáradék-biztosítást, és jövedelmet kell biztosítaniuk a betegségek, illetve a gazdasági munkanélküliség vagy a családi okok miatt való távollét időszakára. Az ilyen kiegészítő rendszerekhez való hozzáférést az ágazat vagy vállalat minden munkavállalója számára biztosítani kell. Alkalmazni kell a nemek közötti egyenlő elbánás elvét. A szociális partnereket be kell vonni az ilyen rendszerek tárgyalásos úton történő bevezetésébe, illetve irányításuk ellenőrzésébe. Végezetül pedig elő kell mozdítani a foglalkoztatásra pozitív hatást kifejtő befektetéseket, a tisztán spekulatív célúakat pedig el kell utasítani.

3.7   A munkaképtelenség: fontos biztonsági háló a betegségben szenvedő vagy fogyatékkal élő munkavállalók számára

3.7.1   A munkanélküli segély és a nyugdíj mellett a munkabért helyettesítő juttatások harmadik kategóriája a munkaképtelenség, fogyatékosság, munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetére járó segély. Ennek kapcsán nemcsak a jövedelem megfelelő pótlásának kérdése merül fel, hanem a munkaerőpiacra való visszatérés vagy a munkaerőpiachoz való hozzáférés problémája is. Az EGSZB emlékeztetni kíván az előző, a társadalmi befogadás témájában készült véleményében (27) kifejtett álláspontjára. A jövedelem a független élet szükséges, de nem feltétlenül elégséges feltétele. Az idevonatkozó jogszabályok ellenére számos esetben még mindig túl kevés jelentőséget tulajdonítanak az emberek munkaerő-piaci integrációjának. A munkahelykeresés vagy az újbóli munkavállalás során nyújtott tanácsadás és támogatás a gyakorlatban gyakran bonyolult és nem megfelelő.

3.7.2   Azok számára, akiknél nem jöhet szóba a munkavégzés, elegendő jövedelemtámogatásra van szükség ahhoz, hogy méltó módon élhessenek. Emiatt a segélyeknek nem csupán a megfelelő életszínvonal fenntartását kell szem előtt tartaniuk, hanem azt is, hogy az adott személy számára milyen konkrét költségek merülnek fel betegsége vagy fogyatékossága miatt. Az elérhető és kiváló minőségű egészségügyi ellátás garantálását célzó politikáknak itt is alapvető szerepük van, éppúgy, mint azoknak, amelyek az infrastruktúra, valamint az állandó gondozást igénylő esetekben a méltóságteljes élet biztosítása érdekében kialakított szociális szolgáltatások fejlesztésének ösztönzését tűzik ki célul (lásd: házi gondozói szolgálat, otthoni segítségnyújtás, harmadik személy általi segítségnyújtás stb.).

4.   Minimáljövedelem és társadalmi befogadás

4.1   Az EGSZB már az 1989. július 12-én a szegénység témájában elfogadott véleményében (28) javasolta „egy társadalmi minimum kialakítását, amely amellett, hogy biztonsági hálóként szolgálna a szegények számára, segítené a társadalomba való újbóli beilleszkedésüket is”. A véleményt idézi a szociális védelmi rendszerekben az elégséges forrásokra és szociális segélyre vonatkozó közös kritériumokról szóló, 1992. június 24-i tanácsi ajánlás (29) is, amely azt javasolja, hogy fokozatosan, de még öt éven belül állítsanak fel egy jövedelembiztosítási rendszert a különböző tagállamok szociális védelmi rendszerén belül. Közel húsz évvel később, amikor az EU a 2010-es évet a szegénység elleni harcnak szenteli, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ezekből a kérésekből és ajánlásokból a gyakorlatban semmi nem valósult meg. Az Európai Bizottság az aktív befogadás témájában készült 2008. október 3-i ajánlásában (30) megállapította, hogy az 1992. évi ajánlás „továbbra is kiindulópontnak tekintendő a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdéséhez kapcsolódó közösségi politika tekintetében, jelentőségéből mit sem vesztett, ugyanakkor sokat kell még tenni teljes körű végrehajtása érdekében”. Újabban pedig, a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-án elfogadott állásfoglalása (31) keretében az Európai Parlament „felhívja a tagállamokat, hogy érvényesítsenek megfelelő jövedelemtámogatást a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érdekében”, illetve „rámutat arra, hogy szükség van a 92/441/EGK és a 2008/867/EK ajánláson alapuló, elegendő jövedelemtámogatási szintre, amelynek átláthatónak, mindenki számára elérhetőnek és fenntarthatónak kell lennie”.

4.2   A Tanács 1992. június 24-i ajánlásának megfelelően az EGSZB úgy véli, hogy a jövedelemtámogatás meghatározásakor figyelembe kell venni az egyes tagállamokban jellemző életszínvonalat. Ez azt jelenti, hogy tekintettel kell lenni a megfelelő mérőszámokra, mint amilyen például az átlagos jövedelem vagy a jövedelmi medián az adott tagállamban, a háztartások fogyasztására vonatkozó statisztikák, a törvényben meghatározott minimáljövedelem (amennyiben van olyan), illetve az árszínvonal. A minimáljövedelmet egyébként ki lehet igazítani vagy egészíteni úgy, hogy megfeleljen a konkrét igényeknek. Itt elsősorban a lakástámogatásra gondolunk, illetve a kiváló minőségű egészségügyi ellátáshoz vagy az állandó gondozáshoz való hozzáférést garantáló politikákra, amelyeket több tagállam már bevezetett. Az EGSZB támogatja az Európai Parlament kezdeményezését, (32) amely a Tanács 1992. évi ajánlásának továbbfejlesztését célozza, és leszögezi, hogy „a szociális segélynek olyan minimáljövedelmet kell biztosítania, amely méltóságteljes életet tesz lehetővé legalább a szegénységi küszöbként meghatározottnál magasabb szinten.” Ügyelni kell azonban azokra az esetleges kölcsönhatásokra, amelyek az ilyen – akár hasonló segélyekhez (például a lakhatási segélyhez) kapcsolódó, akár azoktól független – jövedelemtámogatás és más társadalombiztosítási juttatások között merülhetnek fel. El kell kerülni azt, hogy romoljon a társadalombiztosítási juttatások kedvezményezettjeinek a helyzete, ami nyilvánvalóan káros következményekkel járna.

4.3   Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az aktív társadalmi befogadással és a kiváló minőségű szociális szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos politikák keretében tervbe kell venni egy minimáljövedelem bevezetését. Ebből a szempontból támogatja az Európai Parlament álláspontját, (33) amely „javasolja, hogy a tagállamok ténylegesen foglalkozzanak egy minimálbér-politika kidolgozásának lehetőségével, az egyre növekvő számú »dolgozó szegények« problémájának megoldása, valamint annak érdekében, hogy a munkavállalás elérhető kilátássá váljon a munkaerőpiacról kiszorultak számára”. Az EGSZB ezenkívül rá kíván mutatni, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni azoknak a helyzetét, akik koruk, egészségügyi állapotuk vagy fogyatékosságuk miatt nem lehetnek jelen a munkaerőpiacon. Osztja az Európai Parlament álláspontját, (34) amely szerint: „az aktív befogadás nem helyettesítheti a társadalmi integrációt”, illetve „következésképpen a minimáljövedelemnek, valamint az elérhető és megfizethető, kiváló minőségű szociális szolgáltatásoknak hozzáférhetőnek kell lenniük, függetlenül attól, hogy az adott személy részt tud-e venni a munkaerőpiacon”.

4.3.1   Az EGSZB úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégiában is említett, a szegénység csökkentését kitűző cél elérése érdekében szükség van egyfajta jövedelemtámogatás fokozatos bevezetésére, és ezt egy új eszköz segítségével kell elérni, hogy hatékonyabban támogathassuk az egyes tagállamok által a szegénység elleni küzdelem érdekében alkalmazott politikákat.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 14-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  Az EGSZB véleménye: HL C 27., 2009.2.3.

(2)  Az EGSZB véleménye: HL C 309., 2006.12.16.

(3)  Európai Bizottság, Szociális Védelmi Bizottság: Együttes jelentés a szociális védelemről és a társadalmi integrációról 2010. Kézirat, 2010. február.

(4)  Az Európai Bizottság közleménye COM(2010) 2020.

(5)  Az EGSZB véleménye: HL C 128/3., 2010.5.18., 4.4. pont

(6)  Európai Tanács, 2010. június 17., Következtetések, EUCO 13/10.

(7)  Lásd az 5. lábjegyzetet.

(8)  Európai Parlament, 2009. május 6-i állásfoglalás, 2008/2335(INI).

(9)  Az EGSZB véleménye HL C 221., 1989.8.28., valamint HL C 128., 2010.5.18., 15. o.

(10)  A Tanács 1992. június 24-i ajánlása, 92/441/EGK, HL L 245., 1992.8.26.

(11)  Az EGSZB véleménye: HL C 302/86., 2004.12.7.

(12)  Az EGSZB véleménye: HL C 128/10., 2010.5.18., valamint HL C 302/86., 2004.12.7.

(13)  EUMSz. 9. cikk, HL C 115., 2008.5.9.

(14)  Alapjogi Charta, HL C 364., 2000.12.18.

(15)  Európai Bizottság, Szociális Védelmi Bizottság: Növekedés, foglalkoztatás és társadalmi haladás az EU-ban – Kulcsfontosságú üzenetek. Kézirat, 2009. szeptember.

(16)  Klaus Busch, „World Economic Crisis and the Welfare State – Possible solutions to reduce the economic and social imbalances in the world economy, Europe and Germany”, International Policy analysis, Friedrich–Ebert–Stiftung, 2010. február.

(17)  Lásd a 15. lábjegyzetet.

(18)  Lásd az 5. lábjegyzetet.

(19)  Lásd az 1. lábjegyzetet.

(20)  Florence LEFRESNE: „Regard comparatif sur l’indemnisation du chômage : la difficile sécurisation des parcours professionnelles” [A munkanélküli segély összehasonlító elemzése: nehézségek a szakmai karrier biztonságának garantálása terén] – az IRES nemzetközi hírlapja, 115. szám (2008. november), 23. o.

(21)  Lásd a 18. lábjegyzetet.

(22)  Lásd a 11. lábjegyzetet.

(23)  Lásd az 5. lábjegyzetet.

(24)  Lásd a 11. lábjegyzetet.

(25)  Lásd a 2. lábjegyzetet.

(26)  Lásd a 11. lábjegyzetet.

(27)  Lásd az 5. lábjegyzetet.

(28)  Az EGSZB véleménye – HL C 221., 1989.8.28., valamint HL C 128/10., 2010.5.18.

(29)  Lásd a 10. lábjegyzetet.

(30)  Az Európai Bizottság 2008. október 3-i ajánlása, 2008/867/EK, HL L 307., 2008.11.18.

(31)  Lásd a 8. lábjegyzetet.

(32)  Lásd a 8. lábjegyzetet.

(33)  Lásd a 8. lábjegyzetet.

(34)  Lásd a 8. lábjegyzetet.