Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Bevándorló munkavállalók integrációja (feltáró vélemény)

Diego López Garrido, a Külügy- és Együttműködési minisztérium európai ügyekkel megbízott államtitkára 2009. július 23-i levelében a leendő spanyol elnökség nevében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján dolgozzon ki feltáró véleményt a következő tárgyban:

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2010. február 23-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2010. március 17–18-án tartott, 461. plenáris ülésen (a 2010. március 17-i ülésnapon) 138 szavazattal 5 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.1 Az EGSZB hangsúlyozza a foglalkoztatási, a bevándorlási és beilleszkedési politikák európai hozzáadott értékét. A pusztán nemzeti szintű politikák nem működnek, ezért meg kell erősíteni e politikák európai alapjait.

1.2 A bevándorló munkavállalók jelentősen hozzájárulnak Európa gazdasági fejlődéséhez és jólétéhez. A demográfiai helyzet miatt az EU-nak több bevándorlót kell majd befogadnia.

1.3 Az integrációs folyamatokat mind a gazdasági hatékonyság, mind pedig a társadalmi kohézió érdekében javítani kell. A munkavállalás az integráció alapvető eleme.

1.4 Az integráció kétirányú és kölcsönös alkalmazkodást igénylő társadalmi folyamat, amelyet helyes irányítással és megfelelő jogszabályokkal elő kell segíteni. Az EGSZB arra kéri a Tanácsot, hogy fogadja el a bevándorló munkavállalók jogainak közös keretét garantáló irányelvet, és javítsa a diszkriminációellenes jogszabályokat.

1.5 Az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód alapján történő munkahelyi befogadás is kihívást jelent a szociális partnerek számára, akiknek ezt a kollektív tárgyalások és a szociális párbeszéd során is szorgalmazniuk kell, európai szinten is. A bevándorló munkavállalóknak pozitívan kell hozzáállniuk az integrációhoz.

1.6 A vállalkozások működési környezete egyre sokszínűbb. Az integráció javítása és a lehetőségek bővítése érdekében pozitívan kell megközelíteniük a kulturális sokszínűséget.

1.7 Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy kérje fel feltáró vélemény kidolgozására a munkavállalási célú bevándorlás kezelésével foglalkozó párbeszéd európai fórumának létrehozása tárgyában, amely a stockholmi programban is szerepel.

2.1 A spanyol elnökség felkérte az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt arról, hogy az EU hogyan javíthatná a bevándorló munkavállalók beilleszkedését. Ez a vélemény tehát a bevándorló munkavállalók munkahelyi és a munkaerőpiaccal közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álló egyéb területeken való integrációját helyezi a középpontba.

2.2 A bevándorlás- és integrációs politika általános szempontjaival csak annyiban foglalkozunk, amennyiben azok közvetlenül kapcsolódnak véleményünk témájához. Az EGSZB számos véleményt fogadott el az integráció tárgyában, (1) amelyekben általánosabban foglalkozott a témával, és készült egy saját kezdeményezésű vélemény, melynek célja az, hogy az integráció szerepe megerősödjön az EU új szociálpolitikai menetrendjében, pl. az alábbi területeken: oktatás és képzés, nemek közötti egyenlőség, egészségügy, lakhatás, család- és ifjúságpolitika, szegénység és társadalmi kirekesztés.

2.3 Európának meg kell erősítenie a közös bevándorláspolitika integrációs dimenzióját. Az EGSZB integrációval foglalkozó állandó tanulmányozócsoportot állított fel azzal a céllal, hogy az együttműködjön az Európai Integrációs Fórummal.

2.4 A Lisszaboni Szerződés szilárdabb jogi alapot (2) biztosít ahhoz, hogy az EU támogassa azokat a tagállami intézkedéseket, „amelyek a területükön jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok beilleszkedésének elősegítésére irányulnak”.

3. A bevándorlók hozzájárulnak a gazdasági fejlődéshez és az európai jóléthez

3.1 Az utóbbi években Európa számos olyan, harmadik országból érkező személyt befogadott, akik új lehetőségek reményében hagyták el hazájukat. Mivel azonban számos európai kormány restriktív politikát folytat, a vállalkozások nehezen tudnak legálisan alkalmazni bevándorló munkavállalókat.

3.2 Az európai foglalkoztatásról szóló 2008. évi jelentésében (3) az Európai Bizottság kijelentette, hogy „a bevándorlók jelentősen hozzájárultak az EU általános gazdasági, illetve foglalkoztatásnövekedéséhez 2000 óta, mivel pótolták a munkaerő-, illetve szakismerethiányt, és növelték a munkaerőpiac rugalmasságát”.

3.2.1 A 2009/2010. évi közös foglalkoztatási jelentésben (4) az Európai Bizottság megállapítja, hogy bár az EU-ban tömeges elbocsátások vannak, több tagállamban bizonyos szakmákban továbbra is munkaerőhiány van. Javaslatot tesz továbbá arra, hogy határozottabban kell törekedni a már az EU-ban élő migránsok integrálására, ugyanis az ő körükben a válság erőteljesebben érezteti hatását; valamint annak ösztönzésére, hogy a vállalatok sokszínűbb munkaerőt alkalmazzanak, és a „sokszínűségi charták” szellemében járjanak el.

3.3 2000 óta az EU-ban a GDP-növekedés 21 %-a és az új munkahelyek 25 %-a a bevándorlók hozzájárulásának köszönhető, olyannyira, hogy bizonyos gazdasági ágazatok stagnáltak vagy csak korlátozottan növekedtek volna, ha az ottani munkavállalók jelentős része nem bevándorló lett volna.

3.4 Figyelembe kell venni, hogy az új tagállamok polgárainak munkavállalását korlátozó rendelkezéseket több ország (az Egyesült Királyság, Írország, Svédország stb.) már eltörölte.

3.5 Az EGSZB hangsúlyozza a vállalkozói szellem jelentőségét. Ez számos bevándorlóban megvan, akik vállalkozást alapítanak Európában, és így munkahelyeket és jólétet teremtenek; mégpedig annak ellenére, hogy a bevándorlási jogszabályok igen nehezen leküzdhető akadályokat támasztanak.

3.6 Bár a migrációs áramlások intenzitása tagállamonként eltér, megfigyelhető, hogy azokban az országokban, ahová több bevándorló érkezik, erőteljesebb a gazdaság és a foglalkoztatás növekedése. Egyes tagállamokban, pl. Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Írországban, Olaszországban stb. magasabb ez a növekedés. (5)

3.7 A bevándorlók számának növekedése az európai társadalmakban is új problémákat vet fel, és jelentős kihívást támaszt a társadalmi kohézióval szemben. Az európai társadalmaknak számos, a bevándorlásból eredő problémával kell szembenézniük, ezek megoldása – amint az EGSZB már más véleményekben is javasolta – integrált megközelítést igényel.

3.8 Az EGSZB úgy véli, hogy számos társadalmi probléma (rasszizmus, bűnözés, nemi alapú erőszak, kirekesztés, iskolai kudarcok stb.) is bizonyítja, hogy javítani kell az integrációt. A kormányzatok, főleg helyi szinten, sokszor nem képesek megbirkózni a problémákkal.

3.9 A média időnként szenzációhajhász módon tudósít a bevándorlási problémákról, és ezzel félelmet kelt a lakosságban. Emellett egyes politikai vezetők is felelőtlenül, saját céljaik elérésére használják fel ezeket a problémákat.

3.10 Az EGSZB aggodalommal jegyzi meg, hogy a rasszizmus és az idegengyűlölet számos társadalmi szegmensben terjed. A szélsőséges pártok és mozgalmak arra használják fel a bevándorlásból eredő problémákat, hogy félelmet keltsenek a lakosságban, és intoleráns, erőszakos és az emberi jogokkal ellentétes nézeteket terjesszenek.

3.11 A rasszizmus jogilag bűncselekménynek minősül, a politikai hatóságok és a társadalmi felelősök azonban sokszor szemet hunynak felette, ami elfogadhatatlan. A politikai és jogi hatóságoknak, a véleményformálóknak, a médiának és a politikai felelősöknek változtatniuk kell a hozzáállásukon, és határozottabban kell fellépniük a rasszizmus ellen, példát mutatva a társadalomnak.

4.1 Az EU demográfiai helyzete – a népesség elöregedése és az alacsony születésszám – következtében a munkaerőpiacokon nagy szükség lesz bevándorló munkavállalókra. Az Eurostat legfrissebb demográfiai előrejelzései szerint a munkaképes korú népesség száma 2012 után csökkenni kezd, még azzal együtt is, hogy ebben az évtizedben évi 1,5 millió bevándorló várható. Ha az elkövetkező évtizedben nem növekszik a bevándorlók száma, a munkaképes korú lakosság száma 14 millióval csökken.

4.2 Másrészről tudjuk, hogy a munkavállalók nemzetközi mobilitása világszerte erősödni fog, mivel sokan – tisztességes hazai munkalehetőségek hiányában – az egyetlen megoldásnak a kivándorlást tartják, és egy részük Európába indul új élet és munkalehetőségek reményében.

4.3 Az EGSZB nagy lehetőségnek tartja, hogy egyes új migránsok Európát választják úti céljukul.

4.4 Annak érdekében, hogy a bevándorlók megtalálják a számításukat, és hogy javuljon az európai társadalmak kohéziója, az EGSZB a társadalmi befogadást javító politikákat tart szükségesnek, mivel a bevándorlás sikere mind a migráns munkavállalók, mind a befogadó társadalom szempontjából az integrációs folyamatok minőségén múlik.

4.5 A gazdasági válság és a munkanélküliség növekedése valamennyi társadalmi szegmenst érinti, a helyi munkavállalókat csakúgy, mint a bevándorlókat. Az európai munkaerő-piaci adatok azt mutatják, hogy először az alacsonyan képzett és a legrosszabb álláshelyeket betöltő bevándorló munkavállalók esnek áldozatul a válságnak, és hogy a munkanélküliség leginkább a bevándorló nőket sújtja.

4.6 Annak ellenére, hogy Európában jelenleg recesszió van és nő a munkanélküliség, a demográfiai jelentések azt mutatják, hogy a válság leküzdése, valamint a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás szintjének helyreállása után új bevándorlókra lesz szükség az európai munkaerő-szükséglet kielégítéséhez, figyelembe véve az egyes tagállamok sajátosságait.

5.1 Amióta az EU tíz éve elkezdte a közös bevándorláspolitika kialakítását célzó folyamatot, a legfőbb nehézséget az új bevándorlók befogadására vonatkozó jogszabályok kidolgozása jelenti, mivel minden tagállamnak megvannak a saját jogszabályai, amelyek más-más megközelítést alkalmaznak.

5.2 A bevándorlással és a munkaerőpiachoz való hozzáféréssel kapcsolatos politikák és jogszabályok összefüggnek a munkaerőpiacok alakulásával, ezért a szociális partnereknek aktív szerepet kell játszaniuk, ugyanakkor a politikáknak és a jogszabályoknak a bevándorlók emberi jogainak tiszteletben tartásán kell alapulniuk.

5.3 Az EGSZB úgy véli, hogy a bevándorlási jogszabályoknak elő kell segíteniük a beilleszkedést, és a bevándorlókat olyan új polgárokként kell kezelniük, akiknek a jogait védeni kell, nem pedig pusztán a munkaerő-piaci szükségleteket kielégítő munkaerőként.

5.4 A szociális partnereknek részt kell venniük a különböző szinteken végzett munkában. Az EGSZB érdeklődéssel fogadja az Európai Bizottság javaslatát a munkavállalási célú migráció kezelésével foglalkozó párbeszéd európai fórumának létrehozására, amelyben részt vehetnének a szociális partnerek.

5.5 Az EGSZB közös bevándorláspolitika kialakítását és a jogszabályok harmonizálását javasolta annak érdekében, hogy a bevándorlók legális eljárások révén jöjjenek Európába, igazságos elbánásban részesüljenek, alapvető jogaik ne sérüljenek, és hogy javuljon az integráció.

5.6 Európa azonban nem megfelelő jogszabályokat és politikákat alkalmaz a bevándorlók befogadására, így a nemzeti politikák és jogszabályok többségének korlátozó jellege miatt a bevándorlók nagy része illegális úton érkezik, és kénytelen az informális gazdaságban munkát vállalni. Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak új kezdeményezéseket kell elfogadnia a feketemunka legális mederbe terelésére.

5.7 Az EGSZB úgy véli, hogy a legális bevándorlási eljárások megkönnyítésével csökkenni fog az illegális bevándorlás és annak kockázata, hogy egyes illegális bevándorlók az emberkereskedelemmel és -csempészettel foglalkozó bűnszervezetek áldozatául essenek. A stockholmi programban az EU új kötelezettséget vállalt arra, hogy felveszi a harcot ezek ellen a bűnözői hálózatok ellen.

5.8 Az EGSZB megítélése szerint a korlátozó politikák igen kedvezőtlenül hatnak az integrációs folyamatokra, mivel azt az üzenetet hordozzák, hogy a bevándorlók nemkívánatos, nem szívesen fogadott személyek.

5.9 Ezeket a politikákat politikai és társadalmi szereplők részéről esetenként olyan elutasító üzenetek kísérik, amelyek mintegy bűncselekménynek állítják be a bevándorlást, ezzel előmozdítják az idegengyűlöletet és a diszkriminációt.

5.10 Ez a kérdés az európai bevándorlási és menekültügyi paktum keretébe tartozik, amely az elkövetkező években a stockholmi program révén valósul meg. A Lisszaboni Szerződéssel előreláthatólag egyszerűbbé válik a Tanácson belüli döntéshozatal, és az Európai Parlamenttel közös együttdöntési eljárás is megkönnyíti a jogszabályok harmonizációját.

5.11 Az EGSZB horizontális jogszabályt szeretett volna látni, a Tanács és az Európai Bizottság azonban csak egy-egy témára vonatkozó irányelvek kidolgozása mellett döntött. Nemrégiben fogadták el a magasan képzett munkavállalók befogadásának megkönnyítését szolgáló kék kártyát. (6) Az Európai Bizottság az elkövetkező hónapokban újabb irányelvjavaslatokat készül kidolgozni.

5.12 Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy az EU megfelelő befogadási jogszabályokkal rendelkezzen, hiszen az integráció szoros kapcsolatban áll az egyenlő bánásmóddal és a diszkriminációmentességgel. Ezért (bizonyos fejlesztési javaslatokkal) támogatta (7) a bevándorló munkavállalók jogairól szóló európai bizottsági keretirányelv-javaslatot, (8) amelynek tanácsi megvitatása még folyamatban van. A Tanács által tárgyalt jelenlegi változat megközelítése a civil társadalom és az EGSZB véleménye szerint elégtelen és elfogadhatatlan.

5.13 A Tanácsnak el kell fogadnia a keretirányelvet, hogy megfelelő jogokat biztosítson valamennyi bevándorló munkavállaló számára, és megelőzze a diszkriminációt. Az EGSZB azt javasolja az uniós spanyol elnökségnek, hogy a Tanácsban a keretirányelvről folyó vitákat úgy irányítsa, hogy minél előbb elfogadják a keretirányelvet, feltéve, hogy az tartalmazza az egész Unióban közös jogok rendszerét, és az egyenlő bánásmód elvére alapul, különösen a bevándorló munkavállalók szociális és munkajogai tekintetében.

5.14 Az EGSZB nemrégiben saját kezdeményezésű véleményt fogadott el annak érdekében, hogy a bevándorlási jogszabályok tiszteletben tartsák az alapvető jogokat, (9) ebben a jogok és kötelezettségek továbbfejlesztett keretére tesz javaslatot. Emellett a családegyesítésről szóló irányelv reformja is szükséges.

6.1 Az integráció a bevándorlókat és a befogadó társadalmat egyaránt érintő, kétirányú és kölcsönös alkalmazkodást igénylő társadalmi folyamat. Ez az első az integráció közös alapelvei közül, amelyeket a Tanács 2004-ben fogadott el.

6.2 Az integráció határozott fellépést igényel a hatóságok, a szociális partnerek és a szervezetek részéről. A közpolitikák elősegíthetik ezeket a társadalmi folyamatokat, és a civil társadalom aktív részvétele is alapvetően fontos. Egy másik véleményében (10) az EGSZB hangsúlyozta a helyi és regionális önkormányzatok szerepének fontosságát.

6.3 Emellett a bevándorló munkavállalóknak is pozitívan kell hozzáállniuk a beilleszkedéshez, és igyekezniük kell elsajátítani a befogadó társadalom nyelvét, törvényeit és szokásait.

6.4 Az EGSZB az Európai Bizottsággal együtt aktívan részt vállal az európai integrációs fórum tevékenységeiből, és újfent hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a különféle szintű kormányzatok bevonják a civil szervezeteket és kikérjék a véleményüket.

6.5 A bevándorló hátterű személyek befogadása nem csak a véleményünk tárgyát képező munkaügy területére korlátozódik, hanem rendkívül fontos a családi körben, az iskolákban és az egyetemeken, a falvakban és a városokban, a vallási intézményekben, a kulturális és sportszervezetekben stb.

6.6 A munka a társadalmi integrációs folyamat alapvető eleme, mivel a tisztességes körülmények között végzett munka a bevándorlók gazdasági önellátásának kulcsa, kedvez a befogadó társadalom és a bevándorlók közötti társadalmi kapcsolatoknak és egymás kölcsönös megismerésének.

6.7 A szociális Európa alapja a munka, az integráció pedig alapvető fontosságú a szociális Európa felépítéséhez. Az európai vállalkozások nélkülözhetetlen szociális partnerek, érdekeltek az integrációban, és elkötelezettek iránta.

6.8 A gazdasági válság és a munkanélküliség növekedése gyengíti az integrációs folyamatokat, és felerősít bizonyos konfliktusokat a társadalomban és a munkaerőpiacon. Az EGSZB úgy véli, hogy ilyen körülmények között valamennyi érintettnek – a bevándorlóknak, a hatóságoknak, a szociális partnereknek és a civil társadalomnak – meg kell kétszereznie erőfeszítéseit.

6.9 Az Európába bevándorló munkavállalókat igazságos elbánásban kell részesíteni, mivel az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmények és az ILO-egyezményekben lefektetett elvek és jogok védelmét élvezik. Egy másik véleményben (11) az EGSZB felsorolta azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyeket az európai jogszabályoknak garantálniuk kell a bevándorló munkavállalók részére.

6.10 Az EGSZB úgy véli, hogy a jogszabályokat és az állami politikákat ki kell egészíteni, mégpedig a szociális partnerek közreműködésével, mivel a munkaerő-piaci integráció a társadalom hozzáállásától, valamint a szakszervezetek és a munkaadók közötti megállapodásoktól is függ.

6.11 A munkaügyi hivataloknak a bevándorlók munkához jutásának megkönnyítését célzó programokat kell indítaniuk, amelyek segítik a szakképzettségek elismerését, javítják a – megkülönböztetésmentes – nyelvi és szakképzést, valamint megfelelő tájékoztatást nyújtanak a befogadó ország munkaügyi rendszereiről.

6.12 A szakszervezetek, a munkaadói szervezetek, a bevándorlók egyesületei és egyéb civil szervezetek helyi szinten igen jelentős szerepet töltenek be a tájékoztatásban és a bevándorlók munkalehetőséghez jutásának elősegítésében.

6.13 Az európai munkaerő nagy részének, beleértve a bevándorlókat is, kis- vagy közepes méretű vállalkozások adnak munkát – ezek alkotják az európai vállalkozások többségét –, ezért a társadalmi integrációs folyamatok nagyrészt a kkv-kban mennek végbe.

7. Az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség mint az integráció pillérei

7.1 Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja azt a kérdést, hogy a hatóságok és a vállalkozások hogyan fogadják a bevándorló munkavállalókat, és hogyan bánnak velük, ugyanis a bevándorlók gyakran hátrányos helyzetben vannak a befogadó ország munkavállalóival szemben.

7.2 Bár az egyes tagállamokban tapasztalható helyzet különböző, mivel a munkaügyi jogszabályok és a társadalmi szokások is eltérőek, Európában sok bevándorló munkavállaló hátrányokkal és nehézségekkel szembesül az álláskeresés során, és gyakran nem ismerik el szakképzettségüket; ezenkívül számos esetben nem beszélik a nyelvet, és nem ismerik a helyi törvényeket, szokásokat és szociális intézményeket.

7.3 A kiindulópontot a megkülönböztetést tiltó megfelelő jogszabályok jelentik, de nemzeti szinten továbbra is vannak még olyan jogszabályok, amelyek különbséget tesznek a befogadó országbeli és a bevándorló munkavállalók között. Különösen olyan gyakorlatokról van szó, amelyek – közvetve vagy közvetlenül – az állampolgárság, valamint az etnikai és kulturális háttér alapján alkalmaznak megkülönböztetést.

7.4 Az egyenlő bánásmódra és a megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló intézkedések az integrációs politikák pillérei. Az integrációval kapcsolatos kétirányú megközelítésből kiindulva az EGSZB úgy véli, hogy a vállalkozásoknak, a szakszervezeteknek és a hatóságoknak egyenlő bánásmódot kell biztosítaniuk a bevándorló munkavállalók számára, és bármilyen jellegű megkülönböztetést kerülniük kell.

7.5 A munkaadóknak és a bevándorló munkavállalóknak – a nemzeti törvények és gyakorlatok alapján – tiszteletben kell tartaniuk az egyes vállalkozások, illetve szektorok munkaügyi előírásait és kollektív szerződéseit. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a rasszizmus és a diszkrimináció törvénybe ütköző magatartásforma, amelyet a munkaügyi jogszabályok keretében a vállalkozásoknál is büntetni kell.

7.6 A munkaerő-piaci integráció megkönnyítése érdekében a bevándorló munkavállalókat tájékoztatni kell a munkaügyi törvényi előírásokról és kollektív szerződésekről, amelyek munkahelyi jogaikról és kötelességeikről rendelkeznek.

7.7 Az integrációnak kedvező politikai és társadalmi környezet megkönnyíti a bevándorló munkavállalók számára, hogy az integrációhoz vezető – a hatóságok által biztosítandó – utakat és programokat kövessenek, amilyenek például a nyelv, a törvények és a szokások elsajátítását célzó tanfolyamok.

7.8 A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról (12) és a faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmódról szóló uniós irányelvek (13) alapvető jogi eszközök a diszkrimináció elleni küzdelemre és a foglalkoztatási integráció előmozdítására irányuló tagállami jogszabályok és gyakorlatok meghatározásához.

7.9 A már létező irányelvek kiegészítéseként az Európai Parlament a közelmúltban állásfoglalást fogadott el a megkülönböztetést tiltó új irányelvről. (14) Az EGSZB is megfogalmazta véleményét, amelyben támogatja az Európai Bizottság javaslatát, és azt ajánlja, hogy a többszörös megkülönböztetést is vegyék figyelembe. Az új irányelv – miután végül elfogadják – a megkülönböztetésmentesség elvét kiterjeszti az oktatás, az egészségügy, a szociális védelem és a lakáshoz való hozzájutás területeire is.

7.10 Az EGSZB szerint a megkülönböztetést tiltó irányelveket nem ültették át megfelelően a nemzeti jogrendszerekbe, ezért több tagállamban nincsenek hatékony megkülönböztetésellenes jogszabályok. Az új jogszabály – amikor majd elfogadják – nagyon értékes jogi eszköz lesz.

7.11 A munkaerőpiacok működésében alapvető szerepet játszó és az európai gazdasági és társadalmi élet alappilléreit jelentő szociális partnerek jelentős szerepet töltenek be az integrációban. A kollektív tárgyalások keretében vállalniuk kell a bevándorlók integrálásában rájuk háruló felelősséget, kizárva mindenféle közvetett vagy közvetlen diszkriminatív elemet a kollektív szerződésekből és a munkaügyi szabályokból és gyakorlatokból.

7.12 A kollektív alkuk keretében – mindenekelőtt a vállalatoknál – mechanizmusokat kell kialakítani annak biztosítására, hogy a munkához való hozzájutás és a munkaerő-felvétel az esélyegyenlőség elvével összhangban történjen. Ezen a területen különösen fontos, hogy olyan eszközök álljanak rendelkezésre, amelyek elejét vehetik nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett megkülönböztetésnek is.

7.13 Jelenleg azonban sok bevándorló munkavállaló számára a fizetés és a munkakörülmények tekintetében a gyakorlatban nincs biztosítva az egyenlő bánásmód. A szociális partnereknek és a munkaügyi hatóságoknak eljárásokat kell kidolgozniuk a megkülönböztetés megakadályozása érdekében, és az egyenlőség előmozdításával kapcsolatban proaktívnak kell lenniük.

7.14 Európában egyre több kettős munkamodell alakul ki: míg az európai polgárok többségét és a magasan képzett bevándorlókat minőségi állások várják, a bevándorlók többsége csak alacsony szintű munkára számíthat. Így a rossz minőségű foglalkoztatás szintén diszkriminációs tényező, amennyiben a bevándorlókat „gyenge pozíciójú” munkaerőként alkalmazzák.

7.15 Az EGSZB több véleményben is javasolta, hogy a tagállamok javítsák a szakképesítések egységesítését célzó mechanizmusaikat, (15) és hogy az EU alakítson ki egy, a szakképesítések elismerésére szolgáló rendszert, amely megfelelő lehet a bevándorló munkavállalók számára. (16) Sok európai vállalatnál a bevándorlók olyan munkát végeznek, amely alacsonyabb szintű, mint szakképzettségük.

7.16 A szakmai karrier továbbfejlesztése és az előléptetés szintén olyan terület, ahol sok bevándorló munkavállaló hátrányos helyzetben van, és megkülönböztetés sújtja. A munkaügyi törvényeknek, a kollektív szerződéseknek és a vállalati gyakorlatoknak garantálniuk kell, hogy a dolgozók előléptetése során tiszteletben tartsák az esélyegyenlőség elvét. A szociális partnerektől új kezdeményezéseket várunk.

7.17 A szak- és továbbképzés nagyon fontos eszköz a bevándorló munkavállalók foglalkoztathatóságának javítására, azonban egyes nemzeti törvények és gyakorlatok kizárják ebből harmadik országok állampolgárait, vagy csak korlátozott részvételt tesznek lehetővé számukra. Az EGSZB megítélése szerint a hatóságoknak és a szociális partnereknek meg kell könnyíteniük a bevándorló munkavállalók – azonos feltételekkel történő – hozzáférését a képzéshez.

7.18 Vállalatokkal együttműködve, néhány tagállam a származási országokban képzési programokat tart, amelyeket a harmadik országok állampolgárai még a tartózkodási engedély megszerzése előtt elvégeznek, és amelyek Európába érkezésük után segítik őket munkaerő-piaci beilleszkedésükben.

7.19 Az európai munkavállalók nyugdíjjogosultságának hordozhatóságát az Európai Unió még nem oldotta meg megfelelően. A bevándorló munkavállalóknak szintén számos problémával kell számolniuk nemzeti jogszabályaik következtében, amelyek nem tartalmaznak kellő garanciákat az európai munkavégzésük során szerzett nyugdíjjogosultságokra vonatkozóan. Ennek okai igen különbözőek, és a nemzeti jogszabályokkal, illetve a harmadik országokkal kötött egyezményekkel függnek össze.

7.20 Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság tegyen jogalkotási kezdeményezést, amely megkönnyíti az EU-ban munkát végző bevándorlók nyugdíjjogosultságának garantálását abban az esetben, amikor lakóhelyet változtatnak az EU-n belül, visszatérnek származási országukba, vagy egy másik országban telepednek le.

7.21 A szakszervezeteknek fel kell venniük tagjaik közé a bevándorló munkavállalókat, és elő kell segíteniük, hogy ők is kaphassanak képviseleti és vezetői megbízatást. A legtöbb európai szakszervezet jó gyakorlatokat alakított ki az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetés elleni küzdelem biztosítása érdekében.

7.22 Az EGSZB úgy véli, hogy aktív politikákra és a szociális partnerek közötti új megállapodásokra van szükség az integrációt elősegítő társadalmi attitűdök, az egyenlő bánásmód és a munkahelyi diszkrimináció elleni küzdelem előmozdítása érdekében. Az európai szociális párbeszéd megfelelő keretet biztosíthat ahhoz, hogy a szociális partnerek belátásuknak megfelelő, új kötelezettségvállalásokat tegyenek.

7.23 Az Európai Alapjogi Ügynökség megvizsgálta (17) az európai munkaerőpiacokon az etnikai eredet miatti diszkriminációt, és megállapította, hogy a jogszabályok ellenére igen elterjedt ez a jelenség.

8.1 Az európai társadalmak egyre sokszínűbbek, és a jövőben ez a sokszínűség még tovább fog nőni. A bevándorlók csak akkor integrálhatók megfelelően a munka világába, ha kedvező kép alakul ki a kulturális sokféleségről, amely egyre fontosabb a vállalkozások és a munkavállalók számára.

8.2 A nagyvállalatok saját vállalati kultúrával rendelkeznek, amelyet fokozatosan alakítottak ki a munkavállalók között, a társadalmi környezet és az ügyfelekkel való kapcsolat alapján.

8.3 Az európai vállalatok egyre sokszínűbb városokban működnek. A Régiók Bizottsága a CLIP hálózat (18) révén tapasztalatcserét folytatott a Dublini Alapítvánnyal annak érdekében, hogy a közszolgálatokban nagyobb legyen a sokféleség.

8.4 A bevándorlásból adódó kulturális sokszínűség új kihívást jelent, amelyet vállalni kell annak érdekében, hogy a vállalati kultúrát gazdagabbá tegye az új munkavállalók különböző szinteken – felső- és középvezetőként, valamint beosztott dolgozóként – történő integrációja.

8.5 A globalizáció szintén olyan tényező, amely lehetővé teszi, hogy a vállalatok új társadalmi és kulturális közegben, új piacokon működjenek, és különböző kultúrákhoz tartozó ügyfelekkel találkozzanak.

8.6 Sok vállalat felismeri a sokféleség kezelésének hasznosságát. Az, hogy az elmúlt évtizedekben egyre inkább a szolgáltatásokon alapuló gazdaság került előtérbe, nagyobb súlyt adott a vállalatok és az ügyfelek közötti kapcsolatoknak, ezenkívül a globalizáció arra késztette a vállalatokat, hogy új piacokat keressenek szerte a világon. Egyre sokfélébbek az ügyfelek és felhasználók, akik felé a vállalatok fordulnak.

8.7 A vállalaton belüli sokféleség megfelelő kezelése révén jobban ki lehet használni valamennyi különböző eredetű és kultúrájú munkavállaló képességeit, és hatékonyabbá válnak a vállalatok külső kapcsolatai a hasonlóképpen sokszínű piaccal.

8.8 A sokféleséget jól kezelő vállalatoknak nagyobb az esélyük arra, hogy „tehetségekre” bukkanjanak a világ bármelyik részén, illetve hogy ügyfeleket szerezzenek az új piacokon. Ezenkívül növelhetik alkalmazottaik kreativitását és innovációs képességét, amennyiben valamennyi munkavállaló (a bevándorlók is) olyan légkörben dolgozhat, amely kedvez ennek.

8.9 A kisvállalkozásoknak gyakran nincs külön HR-osztályuk, ezért támogatást kell kapniuk a hatóságok és a munkaadói szervezetek megfelelő részlegeitől.

8.10 A sokféleség kezelésének az egyenlő bánásmódra és a megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló intézkedések következetes alkalmazása az alapja. Ezenkívül szükség van azonban a bevándorló munkavállalók befogadására irányuló programok bevezetésére, a kulturális különbségek kezelését célzó intézkedésekre, a nyelvi sokféleséget tekintetbe vevő kommunikációs rendszerekre, konfliktusmegoldást szolgáló mediációs eljárásokra stb.

8.11 A sokféleség kezeléséhez képzésre is szükség van. A vállalati képzés többféle csoportra terjedhet ki: a vállalatvezetőkre, a középvezetőkre és a teljes kollektívára, valamint a szakszervezetekre és a munkaadói szervezetekre.

8.12 A vállalatoknak, valamint a munkaadói szervezeteknek és a szakszervezeteknek egyaránt rendelkezniük kell a sokféleség kezelésére szakosodott részlegekkel, amelyek kezdeményezéseket terjesztenek elő, értékelik az eredményeket, és elősegítik a változásokat.

8.13 A hatóságoknak hozzá kell járulniuk a sokféleség vállalati kezeléséhez, többek között úgy, hogy gazdasági és adóügyi ösztönzőkkel támogatják azokat a vállalatokat, amelyek terveket dolgoznak ki, továbbá elő kell segíteniük a bevált gyakorlatok cseréjét, a képzési programok kialakítását és az ezeket népszerűsítő kampányok megvalósítását.

9. Az informális gazdaságba történő integráció nehézségei és a szabálytalan bevándorlás

9.1 Az iratokkal nem rendelkező szabálytalan bevándorló munkavállalók az informális gazdaságban, szabálytalan foglalkoztatási körülmények között kénytelenek dolgozni, ami növeli relatív súlyukat azon tagállamok gazdaságában, ahol nagyobb számú szabálytalan bevándorló él.

9.2 Gyakori, hogy a rendezetlen jogállású bevándorlókat rendkívüli mértékben kizsákmányolják egyes munkáltatók. Az EGSZB elfogadott egy véleményt (19) azzal az irányelvvel kapcsolatban, amely szankciókat javasol a szabálytalan bevándorlókat kizsákmányoló munkaadókkal szemben.

9.3 Az iratokkal nem rendelkező, háztartási munkát végző női munkavállalók helyzete nagyon nehéz; egyes esetekben a rabszolgaságra emlékeztető körülmények között dolgoznak. Egyes tagállamok jogszabályai nem garantálják teljes mértékben az erre a munkatevékenységre vonatkozó munka- és szociális jogokat. A rendezetlen jogállású, a feketegazdaságban dolgozó személyek esetében még súlyosabbak ezek a problémák. Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy indítson új kezdeményezéseket e női munkavállalók munka- és foglalkozáshoz kapcsolódó jogainak megfelelő védelmére.

9.4 Néhány éve bizonyos tagállami jogszabályok büntetendőnek tekintik azon humanitárius egyesületek tevékenységét, amelyek segítséget nyújtanak a rendezetlen jogállású személyeknek társadalmi kirekesztésük megelőzése és integrációjuk megkönnyítése érdekében. Az EGSZB felhívja rá a figyelmet, hogy ezek a jogszabályok ellentétesek az emberi jogokkal és a szolidaritás erkölcsi elvével. Az Európai Bizottságnak és a bécsi ügynökségnek értékelniük kell ezeket az eseteket, és megfelelő lépéseket kell tenniük.

9.5 Mivel a rendezetlen jogi helyzetű bevándorlók nehezebben tudnak beilleszkedni a társadalomba, az EGSZB azt javasolta, hogy vezessenek be egyedi eljárásokat a szabálytalan bevándorlók helyzetének rendezésére, amelyek során figyelembe veszik, hogy mennyire illeszkedtek be a társadalomba és a munka világába. Ennek alapja az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum keretében született tanácsi kötelezettségvállalás lenne, (20) a paktumban ugyanis megállapodtak arról, hogy humanitárius és gazdasági okokból a nemzeti jogszabályokban – különösen azokon a foglalkoztatási területeken, ahol sok szabálytalan jogállású személy dolgozik – eseti szabályozásokat foganatosítanak.

10.1 Az Európai Bizottság egy olyan, a munkavállalási célú migráció kezelésével foglalkozó európai párbeszédplatform létrehozását javasolta, amelyben munkaadók, szakszervezetek, munkaközvetítő irodák és egyéb érdekelt felek vennének részt.

10.2 Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy akárcsak az Európai Integrációs Fórum létrehozásakor, kérje fel az EGSZB-t egy feltáró vélemény 2010-ben történő kidolgozására. Az EGSZB így – valamennyi érdekelt fél bevonásával – javaslatot tudna tenni ennek az európai platformnak a létrehozására vonatkozóan, amellyel együtt kíván működni.

10.3 Az Európai Bizottság azt is javasolta, hogy az EU fogadjon el bevándorlási kódexet, amely egységes, az európai polgárok által élvezett jogokkal összehasonlítható szintű jogokat garantálna a legális bevándorlók részére. A már létező jogszabályoknak ez a kodifikált változata szükség esetén hasznos módosításokat is tartalmaz majd a létező rendelkezések egyszerűsítése vagy kiegészítése és alkalmazásuk javítása céljából.

10.4 Az EGSZB úgy véli, hogy a bevándorlásra vonatkozó európai jogalkotás mellett horizontális közös jogi keretre (európai státuszra) is szükség van, amely garantálja a bevándorlók jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartását és védelmét, foglalkozási kategóriájuktól és jogi státuszuktól függetlenül. Amennyiben a Tanácsban jelenleg megvitatás alatt álló keretirányelvet magas védelmi szint beépítésével fogadnák el, hatásos jogi eszköz lenne a bevándorlók jogainak védelmére.

10.5 Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság bevándorlási kódex előterjesztésére irányuló kezdeményezését, feltéve, hogy a jogalkotási javaslat egységes, a közösségi polgárok által élvezett jogokkal összehasonlítható szinten garantálja a bevándorlók alapvető jogait.

Kelt Brüsszelben, 2010. március 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI

(5) The Economic and Fiscal Impact of Immigrants [A bevándorlás gazdasági és adóügyi hatásai], National Institute of Economic and Social Research, 2007. október, valamint Coyuntura española - Los efectos de la inmigración sobre el empleo y los salarios [A bevándorlás hatásai a foglalkoztatásra és a bérekre Spanyolországban] Informe Mensual de la Caixa, 295. szám, 2006. október.

(17) EU-MIDIS European Union Minorities and Discrimination Survey: Main Results Report, European Union Agency for Fundamental Rights, (Európai uniós felmérés a kisebbségekről és a diszkriminációról: Jelentés a fő eredményekről, Európai Unió Alapjogi Ügynöksége) 2009. december 9.

(18) Városok a bevándorlók integrációjára irányuló helyi politikákért – Több mint 30 európai városból álló hálózat, amelyet az Eurofound irányít.