[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 2009.9.23. COM(2009) 502 végleges 2009/0143 (COD) Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásáról {COM(2009) 499 végleges}{COM(2009) 500 végleges}{COM(2009) 501 végleges}{COM(2009) 503 végleges}{SEC(2009) 1233}{SEC(2009) 1234}{SEC(2009) 1235} INDOKOLÁS 1. A javaslat háttere A pénzügyi válság jelentős, konkrét eseteket és a pénzügyi rendszer egészét egyaránt érintő hiányosságokat tárt fel a pénzügyi felügyelet terén. Barroso elnök ezért felkérte a Jacques de Larosière által elnökölt magas szintű szakértői csoportot, hogy az európai felügyeleti rendszer hatékonyabbá, integráltabbá és fenntarthatóbbá tétele érdekében tegyen javaslatokat az európai felügyeleti szabályok szigorítására. A csoport 2009. február 25-én előterjesztette jelentését. A csoport ajánlásai alapján a Bizottság a Tanács tavaszi ülésszakához címzett, 2009. márciusi közleményében elővezette az új európai pénzügyi felügyeleti architektúrára vonatkozó javaslatait. 2009. májusi közleményében a Bizottság bemutatta a javaslatok részleteit is: - a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (European System of Financial Supervisors, ESFS) a létrehozása; e rendszer az új európai felügyeleti hatóságokkal együttműködő nemzeti pénzügyi felügyeletek hálózatából áll: az új hatóságok – az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság – a jelenleg működő európai felügyeleti bizottságok[1] átalakításával jönnek létre, így a fölérendelt európai pénzügyi felügyeleti keret előnyei vegyülnek azzal a szaktudással, amelyet a helyi, az illetékességükbe tartozó intézményekhez legközelebb álló mikroprudenciális felügyeleti szervek biztosítanak; és - az Európai Rendszerkockázati Testület (European Systemic Risk Board, ESRB) létrehozása, e testület a makrogazdaság alakulásából és a pénzügyi rendszer egészének alakulásából eredő pénzügyi stabilitási kockázatokat kíséri figyelemmel és értékeli. Az ESRB e célból korai figyelmeztetéseket adna ki az esetleg kialakuló rendszerszintű kockázatokról és adott esetben ajánlásokat tenne e kockázatok kezelésére[2]. 2. Konzultáció az érdekeltekkel A javaslatok kidolgozása során két nyilvános konzultációt tartottak. A Bizottság először, a Jacques de Larosière által elnökölt magas szintű szakértői csoport jelentését és a 2009. március 4-i bizottsági közlemény közzétételét követően, 2009. március 10. és április 10. között tartott konzultációt, amely a 2009. május 27-én közzétett, az európai pénzügyi felügyeletről szóló közlemény előkészítését célozta. A nyilvános észrevételek összefoglalója az alábbi internetcímen található: http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/docs/2009/fin_supervision/summary_en.pdf A Bizottság 2009. május 27. és július 15. között tartotta a konzultáció második körét, amelyben az európai pénzügyi felügyeletről szóló közleményben előterjesztett, részletesebb reformtervekkel kapcsolatban várta az érdekeltek észrevételeit. A válaszadók többsége támogatta a javasolt reformokat, az ESRB-re és az ESFS-re vonatkozó javaslatokkal kapcsolatban pedig részletes észrevételeket tettek. A nyilvános észrevételek összefoglalója az alábbi internetcímen található: http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/docs/2009/fin_supervision_may/replies_summary_en.pdf 3. Hatásvizsgálat Az európai pénzügyi felügyeletről szóló májusi bizottsági közlemény hatásvizsgálata feltérképezte az ESFS és az ESRB létrehozásának főbb szakpolitikai lehetőségeit. Az ehhez a javaslathoz csatolt hatásvizsgálat részletesebben megvizsgálja e lehetőségeket. A második hatásvizsgálati jelentés a Bizottság honlapján elérhető. 4. A javaslat jogi elemei Az Európai Bíróság elismerte[3], hogy a Szerződés 95. cikke, amely a belső piac létrehozását és működését szolgáló jogszabályok közelítését célzó intézkedésekre vonatkozik, megfelelő jogalap „a harmonizációs folyamat (…) megvalósításához való hozzájárulás feladatával megbízott közösségi szerv” létrehozásához, ha az ilyen szervre ruházott feladatok szorosan kapcsolódnak a nemzeti jogszabályokat közelítő uniós intézkedések tárgyához. A pénzügyi és gazdasági válság valós és súlyos kockázatot jelent a belső piac stabilitására nézve. A stabil és megbízható pénzügyi rendszer helyreállítása és fenntartása elengedhetetlen előfeltétele a belső piacba vetett bizalom és az egységes piac megőrzésének, és ezáltal annak, hogy továbbra is fennálljanak és javuljanak a pénzügyi szolgáltatások teljes körűen integrált és működőképes belső piacának létrehozásához szükséges feltételek. A pénzügyi piacok mélyebb integrációja révén viszont javulnak a finanszírozás és a kockázatmegosztás feltételei, ami a gazdaság sokkokkal szembeni ellenálló képességét erősítheti. A pénzügyi integráció és a stabilitás tehát kölcsönösen erősíti egymást. Az ESFS létrehozása mellett egy egységes szabálykönyv kidolgozására is sor kerül, amelynek révén biztosítható, hogy a szabályokat az EU egészében egységesen alkalmazzák és ezáltal fokozzák a belső piac működőképességét. Az európai felügyeleti hatóságok feladata, hogy segítsék a tagállami hatóságokat a közösségi szabályok egységes értelmezésében és alkalmazásában. Mivel a hatóságokra ruházandó feladatok szorosan kötődnek a pénzügyi válságra válaszul hozott, valamint a 2009. március 4-i és a május 27-i bizottsági közleményben bejelentett intézkedésekhez, az említett hatóságok a bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően létrehozhatók az EK-Szerződés 95. cikke alapján. A Közösség fellépése megszüntetheti a válság által felszínre hozott gyenge pontokat és olyan rendszert hozhat létre, amely összhangban van a pénzügyi szolgáltatások stabil és egységes európai uniós piacára vonatkozó célkitűzéssel, mivel a tagállami felügyeleteket erős közösségi hálózatba szervezi. A napi felügyelet súlypontja a tagállamok szintjén marad, azaz az egyes jogalanyok felügyelete továbbra is a nemzeti felügyeletek felelőssége. A rendelkezések így nem lépnek túl a célok eléréséhez feltétlenül szükséges mértéken. A javaslatok ezért összhangban vannak a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás és arányosság elvével. 5. Költségvetési vonzatok A jelenleg létező európai felügyeleti bizottságok hatékony európai felügyeleti hatóságokká alakítása jelentős erőforrásokat igényel, mind a személyzet, mind a költségvetés tekintetében. A javaslatok költségvetési vonzatainak áttekintése megtalálható a hatásvizsgálati jelentésben és a (javaslathoz csatolt) pénzügyi kimutatásban. 6. A javaslat részletes magyarázata Az ágazati sajátosságok figyelembevétele érdekében a banki, a biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-, valamint az értékpapír-piaci hatóság létrehozásához három különálló rendelet szükséges. A vonatkozó javaslatok lényege ugyanakkor azonos. Az indokolás ezért először a közös elemeket veszi sorra, majd röviden érinti a három rendelet eltéréseit. 6.1. Az európai felügyeleti hatóságok létrehozása és jogállása Az európai felügyeleti hatóságok célkitűzése a következőkhöz való hozzájárulás: i. a belső piac működőképességének fokozása, különösen a szabályozás és a felügyelet magas, hatékony és egyenletes szintje révén, ii. a betétesek, befektetők, biztosítottak és egyéb kedvezményezettek védelme, iii. a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és szabályos működésének biztosítása, iv. a pénzügyi rendszer stabilitásának megóvása és v. a nemzetközi felügyeleti koordináció erősítése. Az európai felügyeleti hatóságoknak e célból hozzá kell járulniuk a vonatkozó közösségi jog egységes, hatékony és eredményes alkalmazásához. Az európai felügyeleti hatóságok a Közösség jogi személyiségű szervei lesznek, egyben kulcsfontosságú elemei a javasolt ESFS-nek. Utóbbi a felügyeletek hálózataként működik majd, amelynek tagjai a tagállamok hatóságai, az ágazatközi kérdések lefedésére az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága, és az Európai Bizottság. Küldetésük végrehajtása érdekében az európai felügyeleti hatóságoknak teljes függetlenséget kell élvezniük, azonban a Bizottságot is be kell vonniuk, ha intézményi okok vagy a Szerződés szerinti feladatok ezt megkívánják. Az egyes európai felügyeleti hatóságok (Hatóságok) fő döntéshozó szerve a felügyelőtanács, amely a releváns tagállami felügyeletek vezetőiből, valamint az adott hatóság elnökéből áll. A Hatóság vezetőjének és képviselőjének szerepét az elnök tölti be, aki a felügyelőtanács és az igazgatótanács ülésein is elnököl. Az egyes Hatóságok napi irányítását az ügyvezető igazgató végzi. Ami az új európai felügyeleti hatóságok székhelyét illeti, a javaslat szerint célszerű megtartani a jelenlegi európai felügyeleti bizottságok székhelyét, mivel így gyorsan és hatékonyan lebonyolítható az új rendszerre való átállás. Az európai felügyeleti hatóságok belső felépítésével a 6.3. szakasz foglalkozik részletesebben. 6.2. Az európai felügyeleti hatóságok feladatai és hatásköre Az európai felügyeleti hatóságok átveszik a jelenlegi felügyeleti bizottságok összes feladatát, emellett további feladatokat, konkrét jogi hatáskört és nagyobb felelősséget kapnak, amint azt a 2009. május 27-i bizottsági közlemény meghatározta és az Európai Tanács 2009. június 18-19-én megerősítette. 6.2.1. Technikai standardok kidolgozása Az Európai Tanács jóváhagyta a Bizottság javaslatát, miszerint célszerű lenne létrehozni egy egységes európai uniós szabálykönyvet, amely az egységes piac minden pénzügyi intézményére alkalmazandó. E célból fel kell tárni és meg kell szüntetni a közösségi jogot átültető tagállami jogszabályok azon különbségeit, amelyek kivételekből, eltérésekből, betoldásokból és kétértelmű rendelkezésekből erednek, hogy ezáltal létrehozható és alkalmazható legyen ez az alapvető harmonizált szabálygyűjtemény. E munkát segítve a Hatóságok a releváns ágazati jogszabályok meghatározott területein technikai standardokat dolgoznak ki. A standardok révén megerősödik a Lámfalussy-rendszer 3. szintje, amely eddig csak nem kötelező erejű iránymutatásokat fogadhatott el. A Hatóságok azon fokozottan technikai jellegű ügyek területén dolgozhatnának ki standardokat, amelyek esetében egységes feltételeket kell teremteni a közösségi jogszabályok alkalmazásához. Ezek az ügyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket, tartalmukat szorosan behatárolják az 1. szinten elfogadott közösségi intézkedések (a vonatkozó közösségi jogszabályok szükséges módosításainak részletes magyarázata a javaslatot kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban található). A standardoknak az európai felügyeleti hatóságok általi kidolgozásával biztosítható, hogy a standardok teljes mértékben hasznosítsák a nemzeti felügyeletek speciális szaktudását. A technikai standardokat a Hatóság a felügyelőtanács tagjainak minősített többségével fogadja el, a Szerződés 205. cikkével összhangban. A Közösség jogrendje előírja, hogy a Bizottság ezt követően rendeletek vagy határozatok formájában jóváhagyja ezeket a standardokat, hogy ezáltal közvetlen joghatással ruházza fel őket. Rendkívüli esetekben, és kizárólag a Közösség érdekében, a Bizottság dönthet úgy, hogy a standardokat csak részben, vagy módosítva fogadja el, vagy hogy egyáltalán nem fogadja el; ilyen esetekben döntésének indoklását a Hatóság tudomására kell hoznia. A Bizottság javaslata nem sérti a jövőbeli eljárásokra vonatkozó, egy új Szerződésre való átállás keretében folytatott tárgyalásokat. Az érdekeltekkel folytatott konzultáció céljából minden európai felügyeleti hatóság mellett létrehoznak egy úgynevezett érdekképviseleti csoportot, amely az ágazat képviselőiből, a pénzügyi ágazat munkavállalóiból és a pénzügyi szolgáltatások használóiból áll. E tagcsoportok relatív arányát ki kell egyensúlyozni, hogy a csoportban egyikük se rendelkezzen erőfölénnyel a többivel szemben. A technikai standardokkal nem szabályozott területeken az európai felügyeleti hatóságok, csakúgy mint a jelenlegi európai felügyeleti bizottságok, nem kötelező erejű iránymutatásokat és ajánlásokat bocsáthatnak ki a nemzeti felügyeleti hatóságok és pénzügyi intézmények, valamint a piaci szereplők számára. Ha a nemzeti hatóságok valamely konkrét esetben figyelmen kívül hagyják ezeket az iránymutatásokat és ajánlásokat, döntésük okait fel kell fedniük a Hatóságnak. 6.2.2. A közösségi szabályok következetes alkalmazását biztosító hatáskör A szabályok alkalmazása során néha még az egyetlen harmonizált szabályrendszer esetében is felmerülhetnek eltérő vélemények a közösségi jogszabályok értelmezésével kapcsolatban. A tagállamokkal szembeni jogsértési eljárások indítására vonatkozó bizottsági jogkör sérelme nélkül, célszerű, hogy az európai felügyeleti hatóságok a rájuk ruházott általános hatáskör révén hozzájáruljanak a közösségi jogszabályok egységes alkalmazásának biztosításához. E célból ki kell alakítani egy mechanizmust, amelynek révén fel lehet lépni azon nemzeti felügyeleti hatóságokkal szemben, amelyek a megítélés szerint eltérnek a hatályos közösségi jogszabályoktól (beleértve a 6.2.1. pontban említett technikai standardokat is). A mechanizmus három különböző lépést tesz lehetővé: Először, az európai felügyeleti hatóságok saját kezdeményezésre, vagy a tagállami felügyeletek valamelyikének vagy a Bizottságnak a kérésére megvizsgálják az eseteket és szükség esetén cselekvésre felkérő ajánlást intéznek a felügyeleti hatósághoz. Az ajánlásban a közösségi jogszabályok betartására vonatkozó általános kötelezettség alapján felkérnék a felügyeleti hatóságot, hogy egy hónapon belül feleljen meg az ajánlásnak. Másodszor, ha az ajánlást nem követik, az Európai Bizottság – miután az európai felügyeleti hatóság tájékoztatta, vagy saját kezdeményezésre – határozatot hozhat, amelyben felkéri a nemzeti felügyeleti hatóságot valamely konkrét intézkedés meghozatalára vagy valamely cselekvés mellőzésére. A nemzeti hatóság a határozat kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül tájékoztatja a Bizottságot és az európai felügyeleti hatóságot a határozat végrehajtása érdekében hozott vagy hozandó intézkedéseiről. Harmadszor, ha kivételes esetben a felügyeleti hatóság még ekkor sem teljesíti az elvárásokat, az európai felügyeleti hatóság utolsó lehetőségként a pénzügyi intézményeknek címzett határozatot fogadhat el azon közösségi jogszabályok tekintetében, amelyek rájuk közvetlenül alkalmazandók (rendeletek). Ez nem sérti a Bizottság jogát saját határozatának kikényszerítésére. 6.2.3. Fellépés vészhelyzetekben Az európai felügyeleti hatóságok általános koordinációs szerepet töltenek be a nemzeti felügyeleti hatóságok között, különösen olyan káros fejlemények esetén, amelyek veszélyeztethetik az európai uniós pénzügyi rendszer szabályos működését és integritását. Egyes vészhelyzetekben azonban a koordináció nem mindig elégséges, hiszen a nemzeti felügyeletek külön-külön nem rendelkeznek a határokon átnyúló válságok gyors kezeléséhez szükséges eszközökkel. Vészhelyzetekben ezért lehetővé kell tenni az európai felügyeleti hatóságok számára, hogy a nemzeti felügyeleteket konkrét közös intézkedések meghozatalára kötelezhessék. A határokon átnyúló vészhelyzetek fennállásának megállapítása bizonyos fokú mérlegelést igényel, így célszerű azt az Európai Bizottságra hagyni, a jogi biztosítékokról szóló rendelkezés figyelembevétele mellett (lásd a 6.2.11. pontot). Ezzel párhuzamosan fel kell gyorsítani azt a munkát, amelynek célja az Európai Unió pénzügyi válságkezelési és -rendezési rendszereit – beleértve a kezességvállalási rendszereket és a tehermegosztást – erősítő, átfogó, határokon átnyúló keret kiépítése. 6.2.4. A nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezése A javaslat egy új mechanizmust vezetne be annak biztosítására, hogy az adott nemzeti felügyeleti hatóság kellően figyelembe vegye a többi tagállam érdekeit, akár a felügyeleti kollégiumon belül is. Ha a felügyeleti hatóság nem ért egyet egy másik felügyeleti hatóság eljárásának formájával vagy tartalmával, és a vonatkozó jogszabály együttműködést, koordinációt vagy közös döntéshozatalt ír elő, a Hatóság az érintett felügyeleti hatóság kérésére segítséget nyújthat a közös álláspont kialakításában vagy az ügy rendezésében. A mechanizmus három lépést tesz lehetővé[4]: Először, ha egy vagy több nemzeti felügyeleti hatóság egy nézetkülönbség miatt az európai felügyeleti hatóság segítségét kéri, utóbbi első lépésként egyeztető eljárást kezdeményezhet abból a célból, hogy a hatóságok próbáljanak meg egymás között megállapodásra jutni, szükség esetén a Hatóság, mint közvetítő bevonásával. Másodszor, ha az egyeztető eljárás után nem született megállapodás, az európai felügyeleti hatóság határozattal rendezheti az ügyet[5]. Ez a megoldás azonban egyértelműen csak rendkívüli esetben választható, hiszen arra kell törekedni, hogy az érintett tagállami hatóságok már az egyeztető eljárás során megállapodjanak. Harmadszor, ha a felügyeleti hatóság nem tartja be ezt a határozatot, a Hatóság a pénzügyi intézményeknek címzett határozatokat fogadhat el, amely meghatározza kötelezettségeiket azon közösségi jogszabályok tekintetében, amelyek rájuk közvetlenül alkalmazandók. Ki kell emelni, hogy a vitarendezési mechanizmust csak lényeges kérdések eldöntésére szabad igénybe venni, például ha a felügyeleti hatóság cselekvése vagy tétlensége komoly hátrányos hatással jár a felügyeleti hatóság azon képességére, hogy egy vagy több tagállamban megvédje a betétesek, biztosítottak, befektetők, vagy a pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevők érdekeit, vagy az érintett tagállamok pénzügyi stabilitására. A Hatóság fenntartja a jogot, hogy amennyiben e követelmények nem teljesülnek, úgy ne kezdeményezzen egyeztető eljárást és ne hozzon határozatot. E szabályok a jogi biztosítékról szóló rendelkezés hatálya alá tartoznak (lásd a 6.2.11. pontot). 6.2.5. Felügyeleti kollégiumok A felügyeleti kollégiumok az európai uniós felügyeleti rendszer központi elemét képezik és fontos szerepet játszanak a székhely szerinti és a fogadó tagállam hatóságai közötti információáramlás kiegyensúlyozásában. Az európai felügyeleti hatóságok hozzájárulnak a felügyeleti kollégiumok hatékony és következetes működésének ösztönzéséhez, és a közösségi jogszabályok minden kollégiumot átfogóan egységes alkalmazásának elősegítéséhez. Mindezek alapján az európai felügyeleti hatóságok megfigyelőként részt vehetnek a felügyeleti kollégiumokban és hozzáférhetnek a kollégium tagjai között megosztott releváns információkhoz. 6.2.6. Közös felügyeleti kultúra, feladatok és felelősségi körök átruházása, szakértői vizsgálat Az európai felügyeleti hatóságok tevékeny szerepet játszanak a közös európai felügyeleti kultúra kialakításában, valamint a felügyeleti eljárások és gyakorlatok Közösségen belüli egységességének biztosításában. A közös felügyeleti kultúra a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezésére szolgáló mechanizmussal együtt segítheti a bizalom és az együttműködés megteremtését, és bővítheti bizonyos feladatok és felelősségi körök felügyeletek közötti átruházásának lehetőségeit. Az európai felügyeleti hatóságok ezt azzal segítik elő, hogy azonosítják azokat a feladatokat és felelősségi köröket, amelyek átruházhatók vagy közösen gyakorolhatók, továbbá ösztönzik a legjobb gyakorlatok alkalmazását. E tekintetben bátorítják és elősegítik a közös felügyeleti csoportok létrehozását. Ezen túlmenően rendszeres időközönként szakértői vizsgálatot végeznek a nemzeti felügyeleti hatóságoknál. 6.2.7. Piaci fejlemények értékelése A 2009. január 23-án elfogadott felülvizsgált bizottsági határozatok által a jelenlegi európai felügyeleti bizottságokra ruházott új feladatok egyike az, hogy felügyeljék, értékeljék és jelentsék a banki, a biztosítási és az értékpapír-ágazatban felmerülő tendenciákat, potenciális kockázatokat és sebezhető pontokat. Noha az európai uniós pénzügyi szektor makroprudenciális felügyeletéért a javasolt Európai Rendszerkockázati Testület lesz a felelős, az európai felügyeleti hatóságoknak folytatniuk kell a jelenlegi európai felügyeleti bizottságok e területen végzett munkáját, mivel: i. vizsgálataik más témára összpontosítanak, hiszen a mikroprudenciális elemzés alulról felfelé vizsgálódik, míg a makroprudenciális elemzés felülről lefelé halad, továbbá ii. elemzéseik hasznos segítségnek bizonyulhatnak az Európai Rendszerkockázati Testület munkájához. 6.2.8. Nemzetközi és tanácsadó szerep E javaslatok révén a Bizottság egyértelmű választ ad a válság folyamán feltárt hiányosságokra és a G20 azon felhívására, miszerint a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában hozzon intézkedéseket egy erősebb és globálisan egységesebb szabályozási és felügyeleti rendszer kiépítésére. Az európai felügyeleti hatóságok hasznos kapcsolattartó pontként szolgálhatnak a harmadik országok felügyeleti hatóságai számára. Ezzel összefüggésben az európai felügyeleti hatóságok, az európai intézmények hatáskörének sérelme nélkül, igazgatási megállapodásokat köthetnek nemzetközi szervezetekkel és harmadik országok közigazgatásaival. Az európai felügyeleti hatóságok a harmadik országok felügyeleti szabályaira vonatkozó egyenértékűségi határozatok előkészítésében is segíthetnek. Ezenkívül, kérésre vagy saját kezdeményezésre, tanácsot adhatnak az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, vagy véleményeket tehetnek közzé, amelyek a határokon átnyúló egyesülések és részesedésszerzések prudenciális értékelésére is kiterjedhetnek. A vélemények további biztosítékot jelenthetnek a határokon átnyúló jövőbeni egyesülések és felvásárlások megbízható és objektív értékeléséhez. 6.2.9. Információgyűjtés A Hatóság kérésére a tagállamok felügyeleti hatóságai vagy egyéb hatóságai a Hatóság rendelkezésére bocsátják az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzéséhez szükséges összes információt. Ezenkívül, a felügyeleti kollégiumokban tevékenykedő felügyeletekkel együttműködve, a felügyeleti kollégiumok munkájának megkönnyítése érdekében, a Hatóság meghatározza és szükség szerint összegyűjti a felügyeleti hatóságoktól az összes lényeges információt. Központi rendszert létesít és kezel, amellyel elérhetővé teszi az információkat a felügyeleti kollégiumokban részt vevő felügyeleti hatóságok számára. A nemzeti hatóságoknak elvben minden információt továbbítaniuk kell az európai felügyeleti hatóságoknak. 6.2.10. Kapcsolat az ESRB-vel A javasolt európai uniós felügyeleti keret csak akkor működhet, ha az ESRB és az ESFS szorosan együttműködik. Tulajdonképpen a reform célja is az, hogy biztosítsa a makroprudenciális és a mikroprudenciális felügyelet zökkenőmentes együttműködését. Makroprudenciális felügyeleti szervként az ESRB-nek kellő időben érkező mikroprudenciális adatokra van szüksége, míg a mikroprudenciális felügyeletet végző nemzeti hatóságok az ESRB makroprudenciális környezetre való rálátását hasznosíthatnák. A rendeletek meghatározzák azokat az eljárásokat is, amelyeket az európai felügyeleti hatóságoknak az ESRB ajánlásaira válaszul kell követniük, és azt is, hogy miként kell élniük hatáskörükkel az egy vagy több nemzeti felügyeleti hatóságnak címzett ajánlások kellő időben történő nyomon követésének biztosítására. 6.2.11. Jogi biztosíték A javaslat az Ecofin- és az Európai Tanács 2009. júniusi következtetésével összhangban (amely hangsúlyozza, hogy – a közösségi jog alkalmazásának sérelme nélkül, és elismerve a tagállamok esetleges potenciális vagy függő kötelezettségeit – az európai felügyeleti hatóságok által hozott határozatok nem gyakorolhatnak hatást a tagállamok költségvetési felelősségére) jogi biztosítékokról szóló rendelkezést vezet be. E rendelkezés értelmében, ha valamely tagállam szerint a rendelet 10. cikke (vészhelyzet) vagy 11. cikke (nézetkülönbségek rendezése) alapján hozott határozat hatással van pénzügyi felelősségére, akkor értesítheti a Hatóságot és a Bizottságot arról, hogy a nemzeti felügyeleti hatóság nem szándékozik végrehajtani a Hatóság határozatát, egyértelműen bemutatva, hogy a Hatóság határozata miként gyakorol hatást költségvetési felelősségére. A Hatóság egy hónapon belül tájékoztatja a tagállamot arról, hogy fenntartja, módosítja vagy visszavonja határozatát. Amennyiben a Hatóság fenntartja határozatát, a tagállam az ügyet a Tanács elé viheti, ezzel a határozat felfüggesztésre kerül. A Tanács két hónapon belül minősített többséggel eldönti, hogy a határozatot fenn kell-e tartani vagy vissza kell-e vonni. A 10. cikk alapján elfogadott határozatok esetében a vészhelyzetekben szükséges gyors döntéshozatal miatt gyorsított eljárást kell alkalmazni. 6.3. Az európai felügyeleti hatóságok és az ESFS felépítése Minden európai felügyeleti hatóság a következőkből áll: i. felügyelőtanács; ii. igazgatótanács; iii. elnök; és iv. ügyvezető igazgató. A három hatóság mellé egy közös fellebbezési tanácsot kell létrehozni. 6.3.1. Felügyelőtanács A felügyelőtanács az európai felügyeleti hatóságok legfőbb döntéshozó szerve, amely többek között az indokolás 6.2. szakaszában ismertetett technikai standardok, vélemények, ajánlások és határozatok elfogadásáért felel. A felügyelőtanács a következő tagokból áll: - az adott európai felügyeleti hatóság elnöke, aki a tanács ülésein elnököl, de szavazati joggal nem rendelkezik; - az egyes tagállamok vonatkozó nemzeti felügyeleti hatóságának vezetője; - a Bizottság egy képviselője, aki nem rendelkezik szavazati joggal; - az Európai Rendszerkockázati Testület egy képviselője, aki nem rendelkezik szavazati joggal; - a másik két európai felügyeleti hatóság egy-egy képviselője, akik nem rendelkeznek szavazati joggal; és - adott esetben a felügyelőtanács engedélye alapján részt vevő megfigyelők. Fő szabályként a felügyelőtanács egyszerű többséggel hozza határozatait, kivéve azokat, amelyek a technikai standardok és iránymutatások kidolgozásával kapcsolatosak, és azokat, amelyek a pénzügyi rendelkezésekre vonatkoznak, amelyek esetében minősített többséggel határoznak. A felügyelőtanács e célból vitarendezési munkacsoportokat hozhat létre. A végső határozatot azonban a munkacsoport javaslata alapján a felügyelőtanács fogadja el. 6.3.2. Igazgatótanács Az igazgatótanács biztosítja, hogy a hatóság teljesítse küldetését és elvégezze a rábízott feladatokat. Különösen a Hatóság éves munkaprogramjának elkészítéséért és az eljárási szabályzat elfogadásáért felel, emellett központi szerepe van a hatóság költségvetésének elfogadásában. Az igazgatótanács az európai felügyeleti hatóság elnökéből, a Bizottság képviselőjéből és a felügyelőtanács által tagjai sorából választott négy személyből áll, akik függetlenül és pártatlanul a Közösség érdekében járnak el. Az ügyvezető igazgató szavazati jog nélkül részt vehet az igazgatótanács ülésein. 6.3.3. Az elnök és az ügyvezető igazgató Az európai felügyeleti hatóságot teljes munkaidőben a független elnök képviseli, aki a felügyelőtanács munkájának előkészítéséért felelős, valamint a felügyelőtanács és az igazgatótanács ülésein elnököl. Az európai felügyeleti hatóságok napi tevékenységeit azonban az ügyvezető igazgató irányítja, aki az elnökhöz hasonlóan a feladatát teljes munkaidőben ellátó független szakember. Ő a felelős az éves munkaprogram végrehajtásáért és ő hozza meg a hatóság működésének biztosításához szükséges intézkedéseket. Mindkettejüket a felügyelőtanács választja, érdemeik, szakértelmük, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal kapcsolatos ismereteik és a pénzügyi felügyelet és szabályozás szempontjából lényeges tapasztalataik alapján, nyílt kiválasztási eljárással. A felügyelőtanács által az elnöki posztra jelölt személyt az Európai Parlamentnek meg kell erősítenie. Mindkét poszt hivatali ideje öt évre szól és megújítható. A meghosszabbítás a felügyelőtanács által készített értékelés eredményétől függ. 6.3.4. Az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága A javasolt struktúrán belül alapvetően fontos, hogy a szektorok között együttműködés alakuljon ki, mivel az aktuális piaci tendenciák és tények csak így vehetők figyelembe. A három új európai felügyeleti hatóság közötti kölcsönös egyetértést, együttműködést és egységes felügyeleti megközelítést az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága fogja biztosítani. A szektorok közötti ügyekkel, például a pénzügyi konglomerátumok kérdésével a vegyes bizottság egy külön e célból létrehozandó albizottsága foglalkozik majd, amely az egyenlő versenyfeltételekről is gondoskodik. Míg a tényleges határozatokat, például a pénzügyi konglomerátumokról szóló irányelvvel kapcsolatban, az európai felügyeleti hatóságok egyedileg hozzák meg, a vegyes bizottság gondoskodik arról, hogy a közös határozatokat az európai felügyeleti hatóságok párhuzamosan hozzák meg. 6.3.5. Fellebbezési tanács A fellebbezési rendszer révén bármely természetes vagy jogi személy, beleértve a nemzeti felügyeleti hatóságokat is, első fokon a fellebbezési tanácshoz fordulhat jogorvoslatért az európai felügyeleti hatóságok olyan határozatával szemben, amelynek célja a közösségi szabályok egységes alkalmazásának biztosítása (9. cikk), fellépés vészhelyzetekben (10. cikk), vagy a nézetkülönbségek rendezése (11. cikk). A fellebbezési tanács a három európai felügyeleti hatóság közös szerve, azaz banki, biztosítási és értékpapír-piaci ügyekkel egyaránt foglalkozik. A fellebbezési tanács hat tagból és hat póttagból áll majd, akik megfelelő tudással és ismeretekkel rendelkeznek, és nem tartoznak a nemzeti felügyeleti hatóságok vagy más nemzeti vagy közösségi intézmények azon alkalmazottai közé, akik a Hatóság tevékenységében részt vesznek. Az egyes európai felügyeleti hatóságok igazgatótanácsai egyenként két tagot és két póttagot jelölnek a fellebbezési tanácsba, az Európai Bizottság által javasolt szűk körű listáról. 6.4. Pénzügyi rendelkezések Ezek a rendelkezések főként az európai felügyeleti hatóságok költségvetési kérdéseivel foglalkoznak, és kiemelik, hogy a Hatóságok bevételei különböző forrásokból származhatnak, például a nemzeti felügyeleti hatóságok kötelező hozzájárulásaiból, a Közösség támogatásából, vagy az ágazati szereplők által fizetett díjakból. Meghatározzák továbbá a költségvetés éves megalkotásának, végrehajtásának és ellenőrzésének folyamatát. Az irányadó jogszabály a költségvetési rendelet 158. cikke alapján létrehozott szervekre vonatkozó költségvetési keretrendelet. 6.5. Általános és záró rendelkezések Az általános rendelkezések gyakorlati kérdéseket tisztáznak a személyzettel, az európai felügyeleti hatóságok felelősségével, a szakmai titoktartási szabályokkal, az adatvédelemmel, a dokumentumok hozzáférhetőségével, a nyelvi szabályokkal, a székhely-megállapodásokkal és a harmadik országok részvételével kapcsolatban. A tényleges tevékenység kezdetétől számított három éven belül, és azt követően minden harmadik évben a Bizottság jelentést tesz közzé az európai felügyeleti hatóságok és az e rendeletben lefektetett eljárások működéséről. A jelentés az európai uniós válságkezelés és -rendezés terén megvalósuló szabályozási és felügyeleti konvergencia eredményeit is értékeli. 6.6. A három rendelet közötti lényegi különbségek A három javasolt rendelet közötti fő különbségek a Hatóságok célkitűzéseiből, hatóköréből, és a fogalommeghatározásokból adódnak, amelyek az adott szektorhoz és a hatályos közösségi jogszabályokhoz igazodnak. Emellett az Európai Tanács arra a következtetésre jutott, hogy az európai felügyeleti hatóságokat a hitelminősítő intézetekre vonatkozó felügyeleti hatáskörrel is fel kell ruházni. A hitelminősítő intézetek regisztrációját az ESMA végezné. Az ESMA felhatalmazást kapna továbbá olyan felügyeleti intézkedések meghozatalára, mint a regisztráció visszavonása vagy a hitelminősítések felügyeleti célú felhasználásának felfüggesztése. A felügyeleti hatáskörök közé tartozhatna még az információkérésre vonatkozó jogkör és a vizsgálatok vagy helyszíni ellenőrzések végzésére irányuló jogkör. Az ESMA hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos feladatait és hatásköreit a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet módosítása fogja tartalmazni. 2009/0143 (COD) Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 95. cikkére, tekintettel a Bizottság javaslatára[6], tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[7], tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[8], tekintettel az Európai Központi Bank véleményére, a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően[9], mivel: (1) A 2007/2008. évi pénzügyi válság jelentős, konkrét eseteket és a pénzügyi rendszer egészét egyaránt érintő hiányosságokat tárt fel a pénzügyi felügyelet terén. A nemzeti szintű felügyeleti modellek nem tudtak lépést tartani az integrálódó és összekapcsolódó európai pénzügyi piacokkal, amelyeken a pénzügyi vállalkozások egyre gyakrabban határokon átnyúló tevékenységet folytatnak. A válság emellett komoly hiányosságokat tárt fel a nemzeti felügyeletek közötti együttműködés, koordináció, a közösségi jog alkalmazásában megvalósított következetesség és a bizalom terén is. (2) A Jacques de Larosière által elnökölt magas szintű szakértői csoport 2009. február 25-én közzétett, a Bizottság kérésére készített jelentése megállapította, hogy a jövőbeni pénzügyi válságok kockázatának és súlyosságának csökkentése érdekében meg kell erősíteni a felügyeleti keretet. A csoport a közösségi pénzügyi szektor felügyeleti struktúrájának nagyszabású reformját ajánlotta. A szakértői csoport továbbá arra a következtetésre jutott, hogy indokolt létrehozni a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét, amely három európai felügyeleti hatóságból áll – egy a biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-szektor, egy a bankszektor, egy pedig az értékpapírszektor felügyeletére –, emellett javasolta az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozását is. (3) 2009. március 4-i, „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez" című közleményében[10] a Bizottság a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét és az Európai Rendszerkockázati Testületet létrehozó jogszabályok kidolgozására tett javaslatot, 2009. május 27-i, „Európai pénzügyi felügyelet" című közleményében[11] pedig részletesebb információkkal szolgált az új felügyeleti keret lehetséges szerkezetéről. (4) Az Európai Tanács 2009. június 19-i következtetéseiben azt ajánlotta, hogy hozzák létre a három új európai felügyeleti hatóságból álló Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét. A rendszer céljául a nemzeti felügyelet minőségének és következetességének javítását, a határokon átnyúlóan tevékenykedő csoportok felvigyázásának szigorítását, és az egységes piac összes pénzügyi intézményére alkalmazandó egységes európai szabálykönyv létrehozását indokolt kitűzni. A Tanács kiemelte, hogy az európai felügyeleti hatóságokat a hitelminősítő intézetekre kiterjedő hatáskörrel is fel kell ruházni, és felkérte a Bizottságot, hogy készítsen elő konkrét javaslatokat a tekintetben, hogy a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere miként juthatna erős szerephez a válsághelyzetekben, miközben hangsúlyozta, hogy az európai felügyeleti hatóságok által hozott határozatok nem gyakorolhatnak hatást a tagállamok költségvetési felelősségére. (5) A pénzügyi és gazdasági válság valós és súlyos kockázatot jelent a belső piac stabilitására nézve. A stabil és megbízható pénzügyi rendszer helyreállítása és fenntartása elengedhetetlen előfeltétele a belső piacba vetett bizalom és az egységes piac megőrzésének, és ezáltal annak, hogy továbbra is fennálljanak és javuljanak a pénzügyi szolgáltatások teljes körűen integrált és működőképes belső piacának létrehozásához szükséges feltételek. A pénzügyi piacok mélyebb integrációja révén viszont javulnak a finanszírozás és a kockázatmegosztás feltételei, ami a gazdaság sokkokkal szembeni ellenálló képességét erősítheti. (6) A Közösség felügyeleti bizottságai jelenlegi formájukban lehetőségeik határához értek, e szervek feladata csak a Bizottságnak nyújtandó tanácsadás lehet. A Közösség nem maradhat olyan helyzetben, amelyben nincs mechanizmus annak biztosítására, hogy a nemzeti felügyeletek a határokon átnyúló tevékenységet végző intézmények esetében a lehető legjobb felügyeleti döntésekre jussanak; amelyben a nemzeti felügyeleti hatóságok között nem megfelelő az együttműködés és az információcsere; amelyben a szabályozási és felügyeleti követelmények különbözősége miatt a nemzeti hatóságok közös fellépéséhez körülményes megállapodásokra van szükség; amelyben az európai szintű problémákkal szemben legtöbbször csak tagállami szintű megoldások alkalmazhatók és amelyben ugyanannak a jogszabálynak különböző értelmezései vannak. Az új európai felügyeleti rendszer megszüntetné ezeket a hiányosságokat és olyan rendszert hozna létre, amely összhangban van a pénzügyi szolgáltatások stabil és egységes közösségi pénzügyi piacára vonatkozó célkitűzéssel, mivel a nemzeti felügyeleteket erős közösségi hálózatba szervezi. (7) A Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét a nemzeti és a közösségi felügyeleti hatóságok hálózataként célszerű kialakítani, a pénzügyi intézmények napi felügyeletét tagállami szinten hagyva, a határokon átnyúlóan tevékenykedő csoportok felügyeletében pedig központi szerepet biztosítva a felügyeleti kollégiumoknak. El kell érni továbbá a pénzügyi intézményekre és piacokra vonatkozó szabályok nagyobb harmonizációját és egységes alkalmazását. Indokolt létrehozni az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóságot, vele párhuzamosan pedig az Európai Bankfelügyeleti Hatóságot és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságot (az európai felügyeleti hatóságokat). (8) Indokolt, hogy az európai felügyeleti hatóságok a 2009/78/EK bizottsági határozattal[12] létrehozott európai bankfelügyelők bizottsága, a 2009/79/EK bizottsági határozattal[13] létrehozott európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottsága és a 2009/77/EK bizottsági határozattal létrehozott európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága[14] helyébe lépjenek, és átvegyék azok minden feladatát és hatáskörét. Az egyes Hatóságok hatókörét egyértelműen meg kell határozni. Amennyiben intézményi okok vagy a Szerződés szerinti feladatok ezt megkívánják, a Bizottságot is be kell vonni a felügyeleti tevékenységek hálózatába. (9) Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság (a Hatóság) tevékenységének előírt célja a belső piac működőképességének fokozása, különösen a szabályozás és a felügyelet magas, hatékony és egyenletes szintje révén – a tagállamok különböző érdekeinek figyelembevételével –, a biztosítottak és más kedvezményezettek védelme, a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és szabályos működésének biztosítása, a pénzügyi rendszer stabilitásának megóvása és a nemzetközi felügyeleti koordináció erősítése a gazdaság egészének érdekében, beleértve a pénzügyi intézményeket és az egyéb érdekelteket, a fogyasztókat és a munkavállalókat is. Céljai elérése érdekében szükséges és helyénvaló, hogy a Hatóság jogi személyiségű közösségi szerv legyen, továbbá jogi, közigazgatási és pénzügyi autonómiával rendelkezzen (10) Az Európai Bíróság a C-217/04 sz. ügyben (Egyesült Királyság kontra Európai Parlament és Tanács) 2006. május 2-án hozott ítéletében[15] elismerte, hogy a Szerződés 95. cikke, amely a belső piac létrehozását és működését szolgáló jogszabályok közelítését célzó intézkedésekre vonatkozik, megfelelő jogalap „a harmonizációs folyamat (…) megvalósításához való hozzájárulás feladatával megbízott közösségi szerv” létrehozásához, ha az ilyen szervre ruházott feladatok szorosan kapcsolódnak a nemzeti jogszabályokat közelítő uniós intézkedések tárgyához. A Hatóság céljai és feladatai – a nemzeti felügyeleti hatóságok támogatása a közösségi szabályok egységes értelmezésében és alkalmazásában, továbbá hozzájárulás a pénzügyi integrációhoz szükséges pénzügyi stabilitáshoz – szorosan kötődnek a pénzügyi szolgáltatások belső piacára vonatkozó közösségi joganyag célkitűzéseihez. A Hatóságot ezért a Szerződés 95. cikke alapján kell létrehozni. (11) A tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságainak feladatait, beleértve az egymással és a Bizottsággal való együttműködést is, a következő jogi aktusok állapítják meg[16]: a viszontbiztosítás és a visszaengedményezés területén a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetéséről szóló 1964. február 25-i 64/225/EGK irányelv[17], az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1973. július 24-i 73/239/EGK első tanácsi irányelv[18], az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási üzletág tekintetében a letelepedés szabadságát akadályozó korlátok eltörléséről szóló 1973. július 24-i 73/240/EGK tanácsi irányelv[19], az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK irányelv módosításáról szóló 1976. június 29-i 76/580/EGK tanácsi irányelv[20], a közösségi együttes biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1978. május 30-i 78/473/EGK tanácsi irányelv[21], az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK első irányelvnek elsősorban az utazási segítségnyújtás vonatkozásában történő módosításáról szóló 1984. december 10-i 84/641/EGK tanácsi irányelv[22], a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1987. június 22-i 87/344/EGK tanácsi irányelv[23], az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról, valamint a 73/239/EGK irányelv módosításáról szóló 1988. június 22-i 88/357/EGK második tanácsi irányelv[24], az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (harmadik nem életbiztosítási irányelv) szóló 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv[25], a biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítő felügyeletéről szóló 1998. október 27-i 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[26], a biztosítóintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló 2001. március 19-i 2001/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[27], az életbiztosításról szóló 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[28], a biztosítási közvetítésről szóló 2002. december 9-i 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[29] és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló 2003. június 3-i 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[30]. (12) A rendelet által érintett területet szabályozó hatályos közösségi jogszabály még a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[31], a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[32] és a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[33]. (13) A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó harmonizált technikai standardok létrehozása céljából hatékony eszközre van szükség, ezáltal – és az egységes szabálykönyv révén is – Európa-szerte biztosítható a versenyfeltételek egyenlősége, valamint a biztosítottak, más kedvezményezettek és fogyasztók megfelelő védelme. A hatékonyság érdekében célszerű, hogy a Hatóság, mint igen speciális szaktudással rendelkező szerv, a közösségi jogban meghatározott területeken olyan technikai standardokat dolgozzon ki, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket. A technikai standardokat a Bizottságnak a közösségi joggal összhangban jóvá kell hagynia, hogy ezáltal kötelező joghatással ruházza fel őket. Az előkészített technikai standardokat a Bizottságnak kell elfogadnia. Elfogadásukra módosított formában is sor kerülhet, például akkor, ha nem összeegyeztethetők a közösségi joggal, nem tartják tiszteletben az arányosság elvét, vagy szemben állnak a pénzügyi szolgáltatások belső piacának alapvető elveivel, amelyeket a pénzügyi szolgáltatásokat szabályozó közösségi joganyag tartalmaz. A standardok gyors és zökkenőmentes elfogadása érdekében a Bizottság számára határidőt kell szabni a jóváhagyásról szóló határozat meghozatalára. (14) A technikai standardok kidolgozására e rendeletben meghatározott folyamat nem sérti a Bizottság azon jogát, hogy saját kezdeményezésre végrehajtási intézkedéseket fogadjon el a Lámfalussy-rendszer 2. szintje szerinti komitológiai eljárással, a vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban. A technikai standardok által érintett ügyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket, tartalmukat az 1. szinten elfogadott közösségi intézkedések szabályozzák. A standardok Hatóság általi kidolgozásával biztosítható, hogy a standardok teljes mértékben hasznosítsák a nemzeti felügyeleti hatóságok speciális szaktudását. (15) A technikai standardok által nem szabályozott területeken célszerű lehetővé tenni, hogy a Hatóság nem kötelező erejű iránymutatásokat és ajánlásokat bocsásson ki a közösségi jogszabályok alkalmazásáról. Az átláthatóság érdekében, és annak biztosítására, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok következetesen betartsák ezen iránymutatásokat és ajánlásokat, helyénvaló előírni, hogy a nemzeti hatóságok kötelesek legyenek megindokolni az iránymutatások és ajánlások be nem tartását. (16) A közösségi jog helyes és teljes körű végrehajtása alapvető előfeltétele a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és szabályos működésének, a pénzügyi rendszer stabilitásának, továbbá a pénzügyi intézmények egyenlő közösségi versenyfeltételeinek. Ezért olyan mechanizmust kell kialakítani, amelynek segítségével a Hatóság fel tud lépni a közösségi jog helytelen vagy nem kielégítő végrehajtásával szemben. Indokolt, hogy a mechanizmus olyan területeken legyen alkalmazható, ahol a közösségi jogszabályok egyértelmű és feltétel nélküli kötelezettségeket írnak elő. (17) A közösségi jog helytelen vagy nem kielégítő végrehajtásával szembeni arányos fellépéshez háromszintű mechanizmust célszerű alkalmazni. Az első szinten a Hatóságnak jogot kell biztosítani arra, hogy kivizsgálhassa azokat a feltételezett eseteket, amikor a nemzeti hatóságok a felügyelet gyakorlása során helytelenül vagy nem kielégítően hajtják végre a közösségi jogot, majd erről ajánlást bocsásson ki. (18) Arra az esetre, ha a nemzeti hatóság nem tartaná be az ajánlást, célszerű lehetővé tenni a Bizottság számára, hogy a közösségi jog betartása érdekében az érintett nemzeti hatóságnak címzett határozatot hozzon, ezáltal közvetlen joghatást teremtve, amely a nemzeti bíróságok és hatóságok előtt, és a Szerződés 226. cikke alapján is érvényesíthető. (19) Arra a kivételes esetre, ha az illetékes hatóság tartósan tétlen maradna, célszerű lehetővé tenni a Hatóság számára, hogy utolsó lehetőségként a pénzügyi intézményeknek címzett határozatokat fogadjon el. E hatáskört olyan kivételes körülményekre kell korlátozni, amelyekben az illetékes hatóság nem tartja be a neki címzett határozatot és amelyekben a közösségi jog a jelenlegi vagy jövőbeni európai uniós rendeletek értelmében közvetlenül alkalmazandó a pénzügyi intézményekre. (20) A pénzügyi piacok integritásának és szabályos működésének, vagy a közösségi pénzügyi rendszer stabilitásának komoly veszélyeztetettsége esetén a Közösség gyors és összehangolt cselekvése szükséges. A Hatóságot ezért fel kell jogosítani arra, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságokat a vészhelyzet orvoslására szolgáló konkrét intézkedésekre kötelezze. Mivel a vészhelyzet fennállásának megállapítása jelentős fokú mérlegelést igényel, az erre vonatkozó hatáskörrel a Bizottságot célszerű felruházni. A vészhelyzet eredményes kezelése érdekében a nemzeti felügyeleti hatóság tétlensége esetén célszerű feljogosítani a Hatóságot arra, hogy a válság hatásainak csökkentése és a piacokba vetett bizalom helyreállítása érdekében, utolsó lehetőségként, közvetlenül a pénzügyi intézményeknek címzett határozatokat fogadjon el a közösségi jog azon területein, amelyek rájuk közvetlenül alkalmazandók. (21) A hatékony és eredményes felügyelet biztosítása céljából és a különböző tagállamokbeli nemzeti felügyeleti hatóságok álláspontjának kiegyensúlyozott figyelembevétele érdekében a Hatóságnak képesnek kell lennie a hatóságok közötti nézetkülönbségek kötelező erejű rendezésére, a felügyeleti kollégiumokra is kiterjedő hatállyal. Rendelkezni kell egy egyeztető eljárásról, amelynek során a nemzeti felügyeleti hatóságok megállapodásra juthatnak. A Hatóság hatáskörének célszerű kiterjednie az együttműködési folyamatok eljárási kötelezettségeivel, valamint a közösségi jognak a felügyeleti határozatok céljaira történő értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos nézetkülönbségekre. Az ágazati jogszabályokban szereplő hatályos egyeztető eljárásokat tiszteletben kell tartani. Az érintett nemzeti felügyeleti hatóság tétlensége esetén célszerű feljogosítani a Hatóságot arra, hogy – utolsó lehetőségként – közvetlenül a pénzügyi intézményeknek címzett határozatokat fogadjon el a közösségi jog azon területein, amelyek rájuk közvetlenül alkalmazandók. (22) A felügyeleti kollégiumok fontos szerepet játszanak a határokon átnyúlóan tevékenykedő pénzügyi intézmények hatékony, eredményes és egységes felügyeletében. A felügyeleti kollégiumok működésének és információcsere-folyamatainak egyszerűsítése céljából, valamint a közösségi jog kollégiumok általi alkalmazásával kapcsolatos konvergencia és egységesség előmozdítása érdekében a Hatóságnak teljes körű részvételi jogot kell adni a kollégiumokban. (23) A feladatok és a felelősségi körök átruházása hasznos eszközként szolgálhat a felügyeleti hálózat működése során, hiszen csökkentheti a felügyeleti feladatok átfedéseit, előmozdíthatja az együttműködést, és ezáltal egyszerűsítheti a felügyeleti folyamatot és csökkentheti a pénzügyi intézmények terheit. A rendeletben ezért egyértelmű jogalapot kell biztosítani az ilyen átruházásra. A feladatok átruházása azt jelenti, hogy a feladatokat egy másik felügyeleti hatóság végzi el a felelős hatóság helyett, de a felügyeleti határozatok meghozatalának felelőssége az átruházó hatóságnál marad. A felelősségi körök átruházásával bizonyos felügyeleti ügyekben az egyik nemzeti felügyeleti hatóság, azaz a megbízott a saját nevében jogosult dönteni a másik nemzeti felügyeleti hatóság helyett. Az átruházásnál arra kell törekedni, hogy a felügyeleti hatáskör ahhoz a felügyelethez kerüljön, amely az átruházás tárgyát tekintve a legalkalmasabb pozícióban van. A felelősségi körök újraosztásának több oka lehet, például a nagyobb méretből vagy hatókörből eredő méretgazdaságossági előnyök, a csoportfelügyeleti összhang, vagy a szaktudás optimális kihasználása a nemzeti felügyeleti hatóságok között. A vonatkozó közösségi jogszabályok tovább pontosíthatják a felelősségi körök megállapodáson alapuló újraelosztásának szabályait. A Hatóságnak minden megfelelő eszközzel indokolt elősegítenie a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti átruházási megállapodásokat. A tervezett átruházási megállapodásokról ugyanakkor tájékoztatást kell kapnia, hogy véleményt nyilváníthasson azok célszerűségéről. Az ilyen megállapodásokat központilag kell közzétenni, hogy az összes érintett fél időben, átlátható módon és könnyen hozzájuk férjen. (24) A közös felügyeleti kultúra kialakítása céljából a Hatóságnak tevékenyen elő kell mozdítania a felügyeleti konvergenciát a Közösségben. (25) A szakértői vizsgálatok hatékony és eredményes eszközei a pénzügyi felügyeletek hálózatán belüli egységesség előmozdításának. Célszerű ezért, hogy a Hatóság módszertani keretet dolgozzon ki e vizsgálatokra és rendszeresen végezze el azokat. A felülvizsgálatoknak nem csupán a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájára kell kiterjedniük, hanem arra is, hogy a felügyeletek képesek-e magas színvonalú felügyeleti eredmények elérésére, továbbá a nemzeti felügyeleti hatóságok függetlenségére. (26) A Hatóságnak tevékenyen elő kell segítenie a koordinált közösségi felügyeleti válaszok kidolgozását, különösen olyan káros fejlemények esetén, amelyek veszélyeztethetik a pénzügyi piacok rendes működését és integritását vagy a pénzügyi rendszer stabilitását a Közösségben. A vészhelyzetekre szóló hatáskörén kívül ezért a Hatóságot a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének keretében általános koordinációs feladatkörrel is fel kell ruházni. A Hatóságnak különös ügyelnie kell a releváns információk nemzeti felügyeleti hatóságok közötti zökkenőmentes áramlására. (27) A pénzügyi stabilitás megóvása érdekében már korai szakaszban azonosítani kell a mikroprudenciális szinten jelentkező tendenciákat, potenciális kockázatokat és sebezhető pontokat, figyelemmel a határokon átnyúló és az ágazatközi jelenségekre is. A Hatóságnak a hatáskörébe eső területeken figyelnie és értékelnie kell az ilyen jelenségeket, és szükség esetén rendszeresen – vagy adott esetben eseti alapon – tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a többi európai felügyeleti hatóságot és az Európai Rendszerkockázati Testületet. A Hatóságnak közösségi szinten össze kell hangolnia a pénzügyi intézmények káros piaci fejleményekkel szembeni rugalmasságát értékelő stresszteszteket is, annak biztosítására, hogy e teszteket nemzeti szinten a lehető legjobb módszertannal végezzék. (28) A pénzügyi szolgáltatások globalizációját és a nemzetközi standardok megnövekedett jelentőségét tekintve a Hatóságnak elő kell mozdítania a Közösségen kívüli felügyeletekkel folytatott eszmecserét és együttműködést. A Közösségen kívüli hatóságokkal való kapcsolatokban és nemzetközi fórumokon azonban teljes körűen tiszteletben kell tartania az európai intézmények létező feladatait és hatásköreit. (29) A Hatóságnak, illetékességi területén, független tanácsadó szervként kell szolgálnia az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság számára. Képesnek kell lennie véleményt alkotni a – 2007/44/EK irányelvvel módosított – 92/49/EGK, 2002/83/EK és 2005/68/EK irányelv szerinti egyesülések és részesedésszerzések prudenciális értékeléséről. (30) Kötelességei eredményes teljesítése érdekében a Hatóságot indokolt feljogosítani a szükséges információk kikérésére. A pénzügyi intézmények beszámolási kötelezettségeinek megkettőzését elkerülendő, ezeket az információkat jellemzően annak a nemzeti felügyeleti hatóságnak kell megadnia, amely a legközelebb található a pénzügyi piacokhoz és intézményekhez. Arra az esetre azonban, ha a nemzeti felügyeleti hatóság nem adja meg vagy nem képes megadni kellő időben a kért információt, a Hatóságnak célszerű jogot biztosítani arra is, hogy a pénzügyi intézményektől és más felektől közvetlenül kérhesse az információkat. A tagállamok hatóságait célszerű kötelezni arra, hogy támogassák a Hatóságot az ilyen közvetlen megkeresések teljesítésében. (31) Az Európai Rendszerkockázati Testület működésének, továbbá figyelmeztetései és ajánlásai nyomon követésének kiteljesítéséhez elengedhetetlen a Hatóság és az Európai Rendszerkockázati Testület közötti szoros együttműködés. A Hatóságnak ezért minden releváns információt meg kell osztania az Európai Rendszerkockázati Testülettel. Egyedi vállalkozásokkal kapcsolatos információkat azonban csak indokolt kérésre szabad kiadnia. Az Európai Rendszerkockázati Testület által a Hatóságnak vagy egy nemzeti felügyeleti hatóságnak címzett figyelmeztetések vagy ajánlások kézhezvételét követően a Hatóságnak gondoskodnia kell a nyomon követésről. (32) A technikai standardokról, iránymutatásokról és ajánlásokról a Hatóságnak adott esetben konzultálnia kell az érdekelt felekkel és ésszerű lehetőséget kell biztosítania számukra, hogy észrevételezzék a javasolt intézkedéseket. A hatékonyság érdekében e célból indokolt létrehozni egy biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoportot, amely kiegyensúlyozott összetételben képviseli a biztosítókat, a viszontbiztosítókat és a foglalkoztatóinyugdíj-alapokat (beleértve adott esetben az intézményi befektetőket és más pénzügyi intézményeket, amelyek maguk is pénzügyi szolgáltatások igénybe vevői), azok munkavállalóit, valamint a biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-szolgáltatások fogyasztóit és más lakossági felhasználókat, beleértve a kkv-kat is. A biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoportnak aktív közvetítői szerepet kell betöltenie a pénzügyi szolgáltatások más, a Bizottság vagy közösségi jogszabályok által létrehozott felhasználói csoportok felé. (33) A válságkezelés során a tagállamok alapvető felelőssége, hogy megőrizzék a pénzügyi stabilitást, különös tekintettel a nehézségekkel küzdő pénzügyi intézmények stabilizálására és megmentésére. A Hatóság intézkedése, amelyet olyan vész- vagy vitarendezési helyzetben hozott, amely valamely pénzügyi intézmény stabilitását fenyegeti, nem gyakorolhat hatást a tagállamok pénzügyi felelősségére. Célszerű létrehozni ezért egy mechanizmust, amelynek segítségével a tagállamok hivatkozhatnak erre a jogi biztosítékra, végső esetben pedig az ügyet a Tanács elé vihetik. A Tanácsot a tagállamok e tekintetbeni felelőssége miatt indokolt bevonni ezen ügy rendezésébe. (34) A döntéshozatali folyamat során a Hatóságnak be kell tartania a közösségi szabályokat, valamint az átvilágítási eljárás és az átláthatóság általános elveit. A hatósági határozat címzettjeinek meghallgatáshoz való jogát teljes körűen tiszteletben kell tartani. A Hatóság intézkedései a közösségi jog szerves részét képezik. (35) A Hatóság fő döntéshozatali szerveként indokolt egy felügyelőtanácsot kijelölni, amely az egyes tagállamok releváns nemzeti felügyeleti hatóságainak vezetőiből áll, a Hatóság elnökének elnöksége alatt. Megfigyelőként részt vehetnek benne a Bizottság, az Európai Rendszerkockázati Testület és a másik két európai felügyeleti hatóság képviselői. Indokolt, hogy a felügyelőtanács tagjai függetlenül és kizárólag a Közösség érdekében járjanak el. Az általános jellegű intézkedések meghozatalánál, mint például a technikai standardok, iránymutatások és ajánlások elfogadása, valamint a költségvetési ügyek, célszerű, hogy a felügyelőtanács a Szerződésben meghatározott minősített többséggel járjon el, minden más határozat esetében elegendő a tagok egyszerű többsége. A nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezésével kapcsolatos ügyekkel egy bizalmasan eljáró munkacsoportnak kell foglalkoznia. (36) A Hatóság küldetésének teljesítését és a ráruházott feladatok elvégzését az igazgatótanács biztosítja, amely a Hatóság elnökéből és a nemzeti felügyelő hatóságok, valamint a Bizottság képviselőiből áll. Az igazgatótanácsot indokolt felruházni minden szükséges hatáskörrel, többek között az éves és többéves munkaprogramok beterjesztésére, egyes költségvetési jogkörök gyakorlására, a Hatóság személyzeti politikájának elfogadására, a dokumentumokhoz való hozzáférést szabályozó különös rendelkezések elfogadására, valamint az éves beszámoló elfogadására. (37) A Hatóságot a felügyelőtanács által nyílt pályázaton kiválasztott teljes munkaidős elnöknek kell képviselnie. A Hatóság irányításával az ügyvezető igazgatót kell megbízni, akinek joga van részt venni a felügyelőtanács és az igazgatótanács ülésein, de nem rendelkezik szavazati joggal. (38) Az európai felügyeleti hatóságok tevékenységének ágazatközi összhangja érdekében e hatóságoknak az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága keretében szorosan össze kell hangolniuk tevékenységüket, és adott esetben közös állásfoglalást kell hozniuk. Célszerű, hogy az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága átvegye a pénzügyi konglomerátumokkal foglalkozó vegyes bizottság összes feladatát. Szükség esetén, az Európai Bankfelügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság hatáskörébe is tartozó intézkedéseket az érintett európai felügyeleti hatóságoknak párhuzamosan kell elfogadniuk. (39) Gondoskodni kell arról, hogy a Hatóság határozatai által érintett felek élhessenek a szükséges jogorvoslatokkal. A felek jogainak hatásos védelme céljából és az eljárás gazdaságossága érdekében, ha az ügyben a Hatóság rendelkezik döntéshozatali hatáskörrel, a feleknek a fellebbezési tanács előtt célszerű fellebbezési jogot biztosítani. A hatékonyság és az egységesség érdekében indokolt, hogy a fellebbezési tanács a három európai felügyeleti hatóság közös szerve legyen, de azok igazgatási és szabályozási szervezetétől függetlenül működjön. A fellebbezési tanács határozatainak felülvizsgálatát az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságától és Bíróságától lehet kérni. (40) A Hatóság működési autonómiájának és függetlenségének biztosítása érdekében önálló költségvetést kell megállapítani számára, amelynek bevételei alapvetően a nemzeti felügyeleti hatóságoktól származó kötelező hozzájárulásból és az Európai Uniós általános költségvetéséből erednek. A közösségi hozzájárulás tekintetében a közösségi költségvetési eljárás szabályait kell irányadónak tekinteni. Az elszámolások ellenőrzését a Számvevőszéknek kell végeznie. (41) A Hatóságot célszerű bevonni az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[34] alkalmazási körébe. A Hatóságnak célszerű továbbá csatlakoznia az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága közötti, az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz[35]. (42) A nyílt és átlátható alkalmazási feltételek, valamint a személyzettel való egyenlő bánásmód érdekében indokolt, hogy a Hatóság személyzetére az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei[36] legyenek irányadók. (43) Az üzleti titkok és más bizalmas információk védelme alapvető érdek. A hálózaton belül cserélt információk bizalmas jellegét hasonlóképpen meg kell őrizni. (44) A személyes adatok feldolgozása tekintetében az egyének védelmét a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[37], valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[38] szabályozza, amelyek e rendelet alkalmazásában is teljes körűen alkalmazandóak a személyes adatok feldolgozására. (45) A Hatóság átlátható működése érdekében a Hatóságra alkalmazni kell az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet[39]. (46) Lehetővé kell tenni, hogy a Hatóság munkájában az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országok is részt vehessenek, a Közösség által megkötendő megfelelő megállapodásokkal összhangban. (47) Mivel ezen irányelv célkitűzéseit, nevezetesen a belső piac működőképességének fokozását a prudenciális szabályozás és felügyelet magas, hatékony és egyenletes szintje révén, a biztosítottak és más kedvezményezettek védelmét, a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és szabályos működésének védelmét, a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartását és a nemzetközi felügyeleti koordináció erősítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok a fellépés terjedelme miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket. (48) A Hatóság átveszi az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottságának minden jelenlegi feladatát és hatáskörét, ezért hatályon kívül kell helyezni az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottságának létrehozásáról szóló, 2009. január 23-i 2009/78/EK bizottsági határozatot, és megfelelően módosítani kell a pénzügyi szolgáltatások, a pénzügyi beszámolás és a könyvvizsgálat területének különös tevékenységeit támogató közösségi program létrehozásáról szóló …/…/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot. (49) A Hatóság működésének megfelelő előkészítése és az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottságáról való zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében célszerű e rendelet alkalmazását határidőhöz kötni. ELFOGADTA EZT A RENDELETET: I. FEJEZET LÉTREHOZÁS ÉS JOGÁLLÁS 1. cikk Létrehozás és hatókör 1. Ez a rendelet létrehozza az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóságot (a továbbiakban: a Hatóság). 2. A Hatóság a 64/225/EGK irányelv, a 73/239/EGK irányelv, a 73/240/EGK irányelv, a 76/580/EGK irányelv, a 78/473/EGK irányelv, a 84/641/EGK irányelv, a 87/344/EGK irányelv, a 88/357/EGK irányelv, a 92/49/EGK irányelv, a 98/78/EK irányelv, a 2001/17/EK irányelv, a 2002/83/EK irányelv, a 2002/92/EK irányelv, a 2003/41/EK irányelv, a 2002/87/EK irányelv, a 2005/68/EK irányelv, a 2007/44/EK irányelv, a 2005/60/EK irányelv, a 2002/65/EK irányelv valamint az ezeken alapuló összes irányelv, rendelet és határozat, és a Hatóságra feladatokat ruházó bármely további közösségi intézkedés alkalmazási körén belül jár el. 3. E rendelet rendelkezései nem sértik a Bizottság jogköreit, különösen a Szerződés 226. cikke szerinti, a közösségi jog betartásának biztosítására vonatkozó jogkört. 4. A Hatóság célja, hogy hozzájáruljon: i. a belső piac működőképességének fokozása, különösen a szabályozás és a felügyelet magas, hatékony és egyenletes szintje révén, ii. a biztosítottak és egyéb kedvezményezettek védelme, iii. a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és szabályos működésének biztosítása, iv. a pénzügyi rendszer stabilitásának megóvása és v. a nemzetközi felügyeleti koordináció erősítése. E célból a Hatóság a felügyeleti konvergencia elősegítésével és az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak nyújtott véleményekkel hozzájárul az 1. cikk (2) bekezdésében említett közösségi jogszabályok következetes, hatékony és eredményes alkalmazásához. 5. A Hatóság részét képezi a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (a továbbiakban: ESFS), amely a felügyeletek hálózataként működik, a 39. cikkben részletesebben meghatározottak szerint. 6. Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság együttműködik az Európai Rendszerkockázati Testülettel (a továbbiakban: ESRB), az ennek a rendeletnek a 21. cikkében meghatározottak szerint. 2. cikk Fogalommeghatározások E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni: (1) „pénzügyi intézmények”: a 98/78/EK irányelv meghatározása szerinti biztosítóintézetek, a 2005/68/EK irányelv meghatározása szerinti viszontbiztosítók, a 2003/41/EK irányelv alá tartozó foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és a 2002/87/EK irányelv meghatározása szerinti “pénzügyi konglomerátumok”; (2) „nemzeti felügyeleti hatóságok”: azok a nemzeti hatóságok, amelyeket törvény vagy rendelet biztosítók, viszontbiztosítók vagy foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények felügyeletére hatalmaz fel. 3. cikk Jogállás 1. A Hatóság jogi személyiséggel rendelkező közösségi szerv. 2. A Hatóságot valamennyi tagállamban a nemzeti jog által a jogi személyeknek nyújtott legteljesebb jogképesség illeti meg. Jogosult különösen ingó és ingatlan vagyont szerezni, illetőleg azt elidegeníteni, valamint bírósági eljárásban félként részt venni. 3. A Hatóságot elnöke képviseli. 4. cikk Összetétel A Hatóságot a következők alkotják: (1) a felügyelőtanács, amely a 28. cikkben meghatározott feladatokat gyakorolja; (2) az igazgatótanács, amely a 32. cikkben meghatározott feladatokat gyakorolja; (3) az elnök, aki a 33. cikkben meghatározott feladatokat gyakorolja; (4) az ügyvezető igazgató, aki a 38. cikkben meghatározott feladatokat gyakorolja; (5) a 44. cikkben említett fellebbezési tanács, amely a 46. cikkben meghatározott feladatokat gyakorolja. 5. cikk Székhely A Hatóság székhelye Frankfurtban van. II. FEJEZET A HATÓSÁG FELADATAI ÉS HATÁSKÖRE 6. cikk A Hatóság feladatai és hatásköre 1. A Hatóság a következő feladatokat látja el: a) hozzájárul magas színvonalú közös szabályozási és felügyeleti standardok és gyakorlatok kialakításához, különösen a közösségi intézmények számára nyújtott vélemények, és az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokon alapuló iránymutatások, ajánlások és technikai standardok kidolgozása révén; b) hozzájárul a közösségi jogszabályok következetes alkalmazásához, különösen a közös felügyeleti kultúra elősegítése, az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályok következetes, hatékony és eredményes alkalmazásának biztosítása, a szabályozási arbitrázs megakadályozása, a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézetkülönbségek esetén közvetítés és vitarendezés, a felügyeleti kollégiumok koherens működésének ösztönzése és vészhelyzetekben való fellépés révén; c) megkönnyíti a nemzeti felügyeleti hatóságok között a feladatok és felelősségi körök átruházását; d) szorosan együttműködik az ESRB-vel, különösen azáltal, hogy ellátja a feladatai teljesítéséhez szükséges információkkal és biztosítja az ESRB figyelmeztetéseinek és ajánlásainak megfelelő nyomon követését; e) a felügyeleti eredmények következetességének fokozása érdekében a nemzeti felügyeleti hatóságokról szakértői elemzést végez; f) a hatáskörébe tartozó területen megfigyeli és értékeli a piaci fejleményeket; g) elvégez minden egyéb, az ebben a rendeletben vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett közösségi jogszabályokban meghatározott feladatot. 2. Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok teljesítése érdekében a Hatóság az ebben a rendeletben meghatározott hatáskörökkel rendelkezik, különösen a következőkkel: a) technikai standardokat dolgoz ki a 7. cikkben említett konkrét esetekben; b) iránymutatásokat és ajánlásokat bocsát ki a 8. cikkben meghatározottak szerint; c) ajánlásokat bocsát ki konkrét esetekben, a 9. cikk (3) bekezdésében említettek szerint; d) a nemzeti felügyeleti hatóságoknak címzett egyedi határozatokat hoz a 10. és 11. cikkben említett konkrét esetekben; e) a pénzügyi intézményeknek címzett egyedi határozatokat hoz a 9. cikk (6) bekezdésében, a 10. cikk (3) bekezdésében és a 11. cikk (4) bekezdésében említett konkrét esetekben; f) az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak vagy a Bizottságnak szóló véleményeket bocsát ki a 19. cikkben előírtaknak megfelelően. 3. A Hatóság gyakorolja az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokban rábízott kizárólagos felügyeleti hatásköröket a Közösség egészére kiterjedő vállalkozások vagy a Közösség egészére kiterjedő gazdasági tevékenységek felett. E célból a Hatóság a vonatkozó jogszabályokban meghatározottak szerint rendelkezik a megfelelő vizsgálati és végrehajtási hatáskörökkel, valamint a díjkivetés lehetőségével. 7. cikk Technikai standardok 1. A Hatóság technikai standardokat dolgozhat ki az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokban konkrétan meghatározott területeken. A Hatóság az előkészített standardokat benyújtja a Bizottsághoz jóváhagyásra. A Bizottsághoz történő benyújtás előtt a Hatóság adott esetben nyilvános konzultációt folytat a technikai standardokról és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat. A Bizottság a javasolt standardok kézhezvételétől számított három hónapon belül határoz azok jóváhagyásáról. A Bizottság ezt az időtartamot egy hónappal meghosszabbíthatja. Ha a Közösség érdeke úgy kívánja, a Bizottság csak részben vagy módosításokkal is jóváhagyhatja a standardokat. Ha a Bizottság nem hagyja jóvá a standardokat, vagy csak részben vagy módosításokkal hagyja jóvá, indokairól tájékoztatja a Hatóságot. 2. A Bizottság a standardokat rendeletek vagy határozatok útján fogadja el és azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. 8. cikk Iránymutatások és ajánlások Az ESFS keretében következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok létrehozása, és a közösségi jogszabályok közös, egységes és következetes alkalmazásának biztosítása céljából a Hatóság a nemzeti felügyeleti hatóságoknak vagy a pénzügyi intézményeknek címzett iránymutatásokat és ajánlásokat bocsát ki. A nemzeti felügyeleti hatóságok minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy megfeleljenek az iránymutatásoknak és az ajánlásoknak. Ha a nemzeti felügyeleti hatóság nem alkalmazza az iránymutatásokat és az ajánlásokat, indokairól tájékoztatja a Hatóságot. 9. cikk A közösségi szabályok következetes alkalmazása 1. A Hatóság az e cikk (2), (3) és (6) bekezdésében meghatározott hatáskörökkel élhet, ha a nemzeti felügyeleti hatóság nem alkalmazza helyesen az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokat, különösen ha nem gondoskodik arról, hogy a pénzügyi intézmények teljesítsék az említett jogszabályokban meghatározott követelményeket. 2. A Hatóság egy vagy több nemzeti felügyeleti hatóság vagy a Bizottság kérésére, vagy saját kezdeményezésére és az érintett nemzeti felügyeleti hatóság tájékoztatását követően kivizsgálhatja a közösségi jog feltételezett helytelen alkalmazását. A 20. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a nemzeti felügyeleti hatóság minden olyan információt haladéktalanul a Hatóság rendelkezésére bocsát, amelyet a Hatóság a vizsgálatához szükségesnek tart. 3. A Hatóság legkésőbb a vizsgálat megkezdésétől számított két hónapon belül ajánlást címezhet az érintett nemzeti felügyeleti hatósághoz, amelyben meghatározza a közösségi jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. A nemzeti felügyeleti hatóság az ajánlás kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül tájékoztatja a Hatóságot a közösségi jognak való megfelelés érdekében hozott vagy hozandó intézkedéseiről. 4. Ha a nemzeti felügyeleti hatóság nem felel meg a közösségi jognak a Hatóság ajánlásának kézhezvételétől számított egy hónapon belül, a Bizottság a Hatóságtól kapott tájékoztatást követően vagy saját kezdeményezésére határozatot hozhat, amelyben előírja a nemzeti felügyeleti hatóság számára, hogy hozza meg a közösségi jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. A Bizottság ezt a határozatot az ajánlás elfogadását követően legkésőbb három hónappal meghozza. A Bizottság ezt az időtartamot egy hónappal meghosszabbíthatja. A Bizottság biztosítja, hogy a határozat címzettjeinek meghallgatáshoz való jogát tiszteletben tartsák. A Hatóság és a nemzeti felügyeleti hatóságok minden szükséges információt a Bizottság rendelkezésére bocsátanak. 5. A nemzeti felügyeleti hatóság a (4) bekezdésben említett határozat kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül tájékoztatja a Bizottságot és a Hatóságot a bizottsági határozat végrehajtása érdekében hozott vagy hozandó intézkedéseiről. 6. A Szerződés 226. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha a nemzeti felügyeleti hatóság nem felel meg az e cikk (4) bekezdésében említett határozatnak az abban meghatározott időtartamon belül, és ha a piaci verseny egyenlő feltételeinek fenntartása vagy helyreállítása, illetve a pénzügyi rendszer szabályos működésének és integritásának biztosítása érdekében szükséges, hogy a nemzeti felügyeleti hatóság kellő időben orvosolja a megfelelés hiányát, a Hatóság – amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályok vonatkozó előírásai a pénzügyi intézményekre közvetlenül alkalmazandók – a pénzügyi intézménynek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja a közösségi jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve tevékenységek megszüntetését. A Hatóság határozatának összhangban kell lennie a Bizottság által a (4) bekezdés alapján hozott határozattal. 7. A (6) bekezdés alapján elfogadott határozatok irányadók a nemzeti felügyeleti hatóságok által ugyanabban a tárgyban hozott bármely korábbi határozattal szemben. A (4) vagy a (6) bekezdés szerinti határozat tárgyát képező tényekkel kapcsolatban a nemzeti felügyeleti hatóságok által hozott intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük az említett határozatokkal. 10. cikk Fellépés vészhelyzetekben 1. Káros fejlemények esetén, amelyek komolyan veszélyeztetik a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását vagy a pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének stabilitását a Közösségben, a Bizottság – saját kezdeményezésére vagy a Hatóság kérése nyomán –, a Tanács vagy az ESRB a Hatóságnak címzett határozatot fogadhat el, amelyben megállapítja e rendelet alkalmazásában a vészhelyzet fennállását. 2. Ha a Bizottság az (1) bekezdés szerinti határozatot fogadott el, a Hatóság egyedi határozatokat hozhat, amelyben előírja a nemzeti felügyeleti hatóságok számára, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokkal összhangban hozzák meg a szükséges intézkedéseket a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását vagy a pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének stabilitását esetleg veszélyeztető kockázatok kezelése céljából, annak biztosításával, hogy a pénzügyi intézmények és a nemzeti felügyeleti hatóságok teljesítik az adott jogszabályokban meghatározott előírásokat. 3. A Szerződés 226. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha a nemzeti felügyeleti hatóság nem felel meg a hatóság (2) bekezdésben említett határozatának az abban meghatározott időtartamon belül, a Hatóság – amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokban meghatározott vonatkozó előírások a pénzügyi intézményekre közvetlenül alkalmazandók – a pénzügyi intézménynek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az említett jogszabályok szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve tevékenységek megszüntetését. 4. A (3) bekezdés alapján elfogadott határozatok irányadók a nemzeti felügyeleti hatóságok által ugyanabban a tárgyban hozott bármely korábbi határozattal szemben. A (2) vagy a (3) bekezdés szerinti határozat tárgyát képező tényekkel kapcsolatban a nemzeti felügyeleti hatóságok által hozott intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük az említett határozatokkal. 11. cikkA nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezése 1. A 9. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül, ha valamely nemzeti felügyeleti hatóság nem ért egyet egy másik nemzeti felügyeleti hatóság eljárásával vagy egy intézkedésének tartalmával vagy a tétlenségével olyan területen, ahol az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályok együttműködést, koordinációt vagy közös döntéshozatalt írnak elő egynél több tagállam nemzeti felügyeleti hatóságai számára, a Hatóság egy vagy több érintett nemzeti felügyeleti hatóság kérésére a (2) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban segítheti a nemzeti felügyeleti hatóságokat a megállapodás elérésében. 2. A Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokban meghatározott vonatkozó időtartamok és az ügy összetettségének és sürgősségének figyelembevételével megszabja a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti egyeztetés határidejét. 3. Ha az egyeztető szakasz végén a nemzeti felügyeleti hatóságok nem jutottak megállapodásra, a Hatóság határozatot hozhat, amelyben felszólítja őket konkrét intézkedések meghozatalára vagy valamely cselekvés mellőzésére az ügy rendezése érdekében, a közösségi joggal összhangban. 4. A Szerződés 226. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha valamely nemzeti felügyeleti hatóság nem felel meg a Hatóság határozatának, és így nem biztosítja, hogy a pénzügyi intézmény teljesítse az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályok értelmében rá közvetlenül alkalmazandó előírásokat, a Hatóság a pénzügyi intézménynek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja a közösségi jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve tevékenységek megszüntetését. 12. cikkFelügyeleti kollégiumok 1. A Hatóság hozzájárul a felügyeleti kollégiumok hatékony és következetes működésének ösztönzéséhez, és a közösségi jogszabályok minden kollégiumot átfogóan egységes alkalmazásának elősegítéséhez. 2. A Hatóság megfigyelőként részt vesz a felügyeleti kollégiumokban, amikor szükségesnek ítéli. A részvétel céljából a vonatkozó jogszabályok értelmében „nemzeti felügyeleti hatóságnak” kell tekintetni, és kérésére minden olyan lényeges információt meg kell részére adni, amelyet a kollégium bármely tagja megkap. 3. A felügyeleti kollégiumokban működő felügyeletekkel együttműködve, a kollégiumok munkájának megkönnyítése érdekében a Hatóság meghatározza és szükség szerint összegyűjti a nemzeti felügyeleti hatóságoktól az összes lényeges információt. Központi rendszert létesít és kezel, amellyel elérhetővé teszi az információkat a felügyeleti kollégiumokban részt vevő nemzeti felügyeleti hatóságok számára. 13. cikkFeladatok és felelősségi körök átruházása 1. A nemzeti felügyeleti hatóságok kétoldalú megállapodás révén más nemzeti felügyeleti hatóságokra ruházhatnak át feladatokat és felelősségi köröket. 2. Az átruházható vagy együttesen gyakorolható feladatok és felelősségi körök meghatározásával és a legjobb gyakorlatok terjesztésével a Hatóság megkönnyíti a nemzeti felügyeleti hatóságok között a feladatok és felelősségi körök átruházását. 3. A nemzeti felügyeleti hatóságok tájékoztatják a Hatóságot a megkötni kívánt átruházási megállapodásokról. A megállapodásokat legkorábban a Hatóság tájékoztatását követően egy hónappal léptethetik hatályba. A Hatóság a tájékoztatását követő egy hónapon belül véleményezheti a megkötni kívánt megállapodást. Az összes érintett fél megfelelő tájékoztatása érdekében a Hatóság megfelelő módon közzéteszi a nemzeti felügyeleti hatóságok által kötött átruházási megállapodásokat. 14. cikkKözös felügyeleti kultúra 1. A Hatóság aktív szerepet játszik a közös európai felügyeleti kultúra és az összehangolt felügyeleti gyakorlatok kialakításában, és az egész Közösségre kiterjedő egységes eljárások és következetes megközelítések biztosításában, valamint végrehajtja legalább a következő tevékenységeket: a) véleményeket terjeszt a nemzeti felügyeleti hatóságok elé; b) a vonatkozó közösségi jogszabályokban előírt, alkalmazandó titoktartási és adatvédelmi rendelkezések teljes mértékű tiszteletben tartása mellett elősegíti a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti hatékony, kétoldalú és többoldalú információcserét; c) hozzájárul kiváló minőségű egységes felügyeleti standardok, köztük beszámolási standardok kidolgozásához; d) felülvizsgálja a Bizottság által elfogadott vonatkozó technikai standardok és a saját maga által kibocsátott iránymutatások és ajánlások alkalmazását, és szükség esetén módosításokat javasol; e) ágazati és ágazatközi képzési programokat dolgoz ki, megkönnyíti a személyzeti csereprogramokat, és a nemzeti felügyeleti hatóságokat ösztönzi a szakemberek kirendelési rendszerének, és egyéb eszközöknek az intenzívebb használatára. 2. A Hatóság adott esetben az egységes felügyeleti szemléletmód és gyakorlat elősegítéséhez a konvergenciát szolgáló új gyakorlati eszközöket fejleszthet ki. 15. cikkA nemzeti felügyeleti hatóságok szakértői értékelése 1. A Hatóság a felügyeleti eredmények konvergenciájának fokozása érdekében a nemzeti felügyeleti hatóságok néhány vagy összes tevékenységéről rendszeres időközönként szakértői értékelést végez. E célból a Hatóság a felülvizsgált illetékes hatóságok objektív értékelését és összehasonlítását lehetővé tevő módszereket dolgoz ki. 2. A szakértői elemzés a következőket értékeli, de nem kizárólagosan: a) a nemzeti felügyeleti hatóság intézményi hátterének, erőforrásainak és a személyzet szakértelmének megfelelőségét, különös tekintettel az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályok hatékony alkalmazására és a piaci fejleményekre való reagálás képességére; b) a közösségi jog alkalmazásában és a felügyeleti gyakorlatban elért konvergencia mértékét, beleértve a 7. és 8. cikk alapján elfogadott technikai standardokat, iránymutatásokat és ajánlásokat, valamint azt, hogy a felügyeleti gyakorlat milyen mértékben teljesíti a közösségi jogban meghatározott célkitűzéseket; c) a nemzeti felügyeleti hatóságok által kidolgozott bevált gyakorlatokat, amelyeket érdemes lenne más nemzeti felügyeleti hatóságoknak is bevezetniük. 3. A szakértői értékelés alapján a Hatóság ajánlásokat bocsáthat ki az érintett nemzeti felügyeleti hatóságok részére. 16. cikkKoordinációs feladatkör A Hatóság a nemzeti felügyeleti hatóságok között általános koordinációs szerepet tölt be, többek között káros fejlemények esetén, amelyek veszélyeztethetik a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását vagy a pénzügyi rendszer stabilitását a Közösségben. A Hatóság összehangolt közösségi válaszra törekszik, többek között az alábbiak révén: (1) a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti információcsere megkönnyítése; (2) az érintett nemzeti felügyeleti hatóságok rendelkezésére bocsátandó információk körének meghatározása és megbízhatóságának ellenőrzése; (3) a 11. cikk sérelme nélkül, a nemzeti felügyeleti hatóságok kérésére vagy saját kezdeményezésére történő, közvetítőként való fellépés; (4) az ESRB haladéktalan értesítése a potenciális vészhelyzetekről. 17. cikk Piaci fejlemények értékelése 1. A Hatóság hatáskörén belül figyelemmel kíséri és értékeli a piaci fejleményeket, és szükség esetén értesíti az Európai Bankfelügyeleti Hatóságot, az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságot, az ESRB-t valamint az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a lényeges mikroprudenciális tendenciákról, az esetleges kockázatokról és a gyenge pontokról. A Hatóság az ESRB-vel együttműködve az egész Közösségre kiterjedő értékelést kezdeményez és koordinál, amelynek célja a pénzügyi intézmények káros piaci fejleményekkel szemben mutatott rugalmasságának felmérése. E célból kidolgozza a következő, a nemzeti felügyeleti hatóságok által alkalmazandó elemeket: a) különböző gazdasági forgatókönyvek által az intézmények pénzügyi helyzetére gyakorolt hatások értékelésére szolgáló közös módszertan, b) a pénzügyi intézmények rugalmasságára vonatkozó értékelések eredményeinek közzétételére vonatkozó egységes megközelítés. 2. Az ESRB …/…/EK [ESRB] rendeletben meghatározott feladatainak sérelme nélkül, a Hatóság legalább évente egyszer és szükség esetén gyakrabban a hatáskörébe eső tendenciákról, esetleges kockázatokról és gyenge pontokról szóló értékelést nyújt be az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az ESRB-hez. A Hatóság ezekben az értékelésekben meghatározza a fő kockázatokat és a gyenge pontokat és – amennyiben szükséges – megelőző vagy helyreállító intézkedéseket javasol. 3. A Hatóság biztosítja az ágazatközi fejlemények, a kockázatok és gyenge pontok megfelelő kezelését azáltal, hogy szorosan együttműködik az Európai Bankfelügyeleti Hatósággal és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatósággal. 18. cikkNemzetközi kapcsolatok A közösségi intézmények hatásköreinek sérelme nélkül, a Hatóság kapcsolatokat alakíthat ki harmadik országok felügyeleti hatóságaival. Igazgatási megállapodásokat köthet nemzetközi szervezetekkel és harmadik országok közigazgatásával. A Hatóság segítséget nyújt a harmadik országbeli felügyeleti rendszerek egyenértékűségével kapcsolatos határozatok előkészítésében, az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokkal összhangban. 19. cikk Egyéb feladatok 1. A Hatóság az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére véleményt terjeszthet Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság elé a hatáskörébe tartozó minden kérdésben. 2. A 2007/44/EK irányelv szerinti egyesülések és részesedésszerzések prudenciális értékelésére tekintettel a Hatóság saját kezdeményezésére vagy bármely nemzeti felügyeleti hatóság kérelmére véleményt bocsáthat ki és tehet közzé egy tagállam bármely hatósága által elvégzendő prudenciális értékelésről. A 20. cikk alkalmazandó. 20. cikk Információgyűjtés 1. A Hatóság kérésére a tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságai vagy egyéb hatóságai a Hatóság rendelkezésére bocsátják az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzéséhez szükséges összes információt. A Hatóság kérheti, hogy az információt rendszeres időközönként bocsássák rendelkezésére. 2. Ha az információ nem elérhető vagy a tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságai vagy egyéb hatóságai nem bocsátották kellő időben rendelkezésre, a Hatóság indokolással ellátott kérést címezhet közvetlenül az érintett pénzügyi intézményekhez és egyéb felekhez. A Hatóság tájékoztatja az érintett nemzeti felügyeleti hatóságokat az ilyen kérésekről. A Hatóság kérésére a tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságai és egyéb hatóságai segítik a Hatóságot az említett információk megszerzésében. 3. A Hatóság kizárólag az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzése céljára használhatja a nemzeti felügyeleti hatóságoktól vagy más hatóságoktól, illetve a pénzügyi intézményektől vagy más felektől kapott bizalmas információt. 21. cikk Kapcsolat az ESRB-vel 1. Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság együttműködik az ESRB-vel. 2 A Hatóság szorosan együttműködik az ESRB-vel. Rendszeresen ellátja az ESRB-t a feladatai teljesítéséhez szükséges naprakész információkkal. Minden nem összefoglaló vagy összegzett formában lévő, az ESRB feladatai teljesítéséhez szükséges adatot indokolt kérésre haladéktalanul az ESRB rendelkezésére kell bocsátani, a(z) …./…/EK [ESRB] rendelet [15]. cikkében meghatározottak szerint. 3. A Hatóság a (4) és (5) bekezdéssel összhangban biztosítja az ESRB …./…/EK [ESRB] rendelet [16]. cikkében említett figyelmeztetéseinek és ajánlásainak megfelelő nyomon követését. 4. Az ESRB Hatóságnak címzett figyelmeztetéseinek és ajánlásainak kézhezvételekor a Hatóság haladéktalanul összehívja a felügyelőtanács ülését és értékeli a figyelmeztetés vagy ajánlás hatását feladatai teljesítésére nézve. A Hatóság a megfelelő döntéshozatali eljárással határoz a figyelmeztetésekben és ajánlásokban meghatározott kérdések kezelésére irányuló, az ezzel a rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban meghozandó intézkedésekről. Ha a Hatóság egy ajánlás nyomán nem hoz további intézkedést, ennek okairól magyarázatot kell adnia az ESRB számára. 5. Az ESRB valamely nemzeti felügyeleti hatóságnak címzett figyelmeztetéseinek és ajánlásainak kézhezvételekor a Hatóság adott esetben az ezzel a rendelettel ráruházott hatáskörök felhasználásával biztosítja a megfelelő idejű nyomon követést. Ha a címzett nem kívánja követni az ESRB ajánlásait, ennek okait közli és megvitatja a felügyelőtanáccsal. A nemzeti felügyeleti hatóság kellően figyelembe veszi a felügyelőtanács álláspontját, amikor a(z) .../.../EK rendelet [ESRB] [17]. cikkével összhangban tájékoztatja az ESRB-t. 6. Az ebben a rendeletben meghatározott feladatai ellátása során a Hatóság a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi az ESRB figyelmeztetéseit és ajánlásait. 22. cikkBiztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport 1. A Hatóság feladataival érintett területeken az érdekeltekkel folytatott konzultáció céljából létre kell hozni egy biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoportot. 2. biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport 30 tagból áll, kiegyensúlyozott arányban képviselve a közösségi biztosítókat és viszontbiztosítókat, valamint foglalkoztatói nyugdíjalapokat, alkalmazottaikat, valamint a fogyasztókat és a biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkozatóinyugdíj-szolgáltatások használóit. A biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport legalább évente kétszer ülésezik. 3. A biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport tagjait az érintett érdekeltek javaslatai alapján a Hatóság felügyelőtanácsa jelöli ki. A felügyelőtanács az ilyen irányú határozathozatal során a lehető legnagyobb mértékben biztosítja a megfelelő földrajzi egyensúlyt és az érdekeltek Közösséget átfogó képviseletét. A Hatóság megfelelő titkársági támogatást biztosít a biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport számára. 4. A biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport tagjainak megbízatása két és fél éves időtartamra szól, amelyet követően új kiválasztási eljárásra kerül sor. A tagok két egymást követő időszakon át láthatják el feladatukat. 5. A biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport véleményt és tanácsot nyújthat a Hatóságnak a Hatóság 7. és 8. cikkben meghatározott feladataihoz kapcsolódó bármely kérdésről. 6. A biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport elfogadja az eljárási szabályzatát. 7. A Hatóság nyilvánosságra hozza a biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport véleményeit és tanácsait, valamint a konzultációk eredményét. 23. cikkJogi biztosítékok 1. A Hatóság biztosítja, hogy a 10. vagy 11. cikk alapján elfogadott határozatok semmilyen módon nem érintik a tagállamok költségvetési felelősségét. 2. Ha valamely tagállam úgy véli, hogy a 11. cikk alapján hozott határozat hatással van költségvetési felelősségére, a tagállam a nemzeti felügyeleti hatóságnak a Hatóság határozatáról való értesítését követő egy hónapon belül értesítheti a Hatóságot és a Bizottságot arról, hogy a nemzeti felügyeleti hatóság nem fogja végrehajtani a határozatot. A tagállam az értesítésében indokolja és egyértelműen bemutatja, hogy a határozat hogyan gyakorol hatást költségvetési felelősségére. Ebben az esetben a Hatóság határozatát fel kell függeszteni. A Hatóság a tagállamtól érkezett értesítést követő egy hónapon belül tájékoztatja a tagállamot arról, hogy fenntartja, módosítja vagy visszavonja határozatát. Ha a Hatóság fenntartja határozatát, a Tanács a Szerződés 205. cikkében meghatározottak szerint minősített többséggel eljárva két hónapon belül határoz arról, hogy a Hatóság határozatát fenntartják vagy visszavonják. Ha a Tanács úgy határoz, hogy fenntartja a Hatóság határozatát, vagy ha nem hoz határozatot két hónapon belül, haladéktalanul meg kell szüntetni a határozat felfüggesztését. 3. Ha valamely tagállam úgy véli, hogy a 10. cikk (2) bekezdése alapján hozott határozat hatással van költségvetési felelősségére, a tagállam a nemzeti felügyeleti hatóságnak a Hatóság határozatáról való értesítését követő három munkanapon belül értesítheti a Hatóságot, a Bizottságot és a Tanácsot arról, hogy a nemzeti felügyeleti hatóság nem fogja végrehajtani a határozatot. A tagállam az értesítésében indokolja és egyértelműen bemutatja, hogy a határozat hogyan gyakorol hatást költségvetési felelősségére. A Tanács a Szerződés 205. cikkében meghatározottak szerint minősített többséggel eljárva tíz munkanapon belül határoz arról, hogy a Hatóság határozatát fenntartják vagy visszavonják. Ha a Tanács nem hoz határozatot tíz munkanapon belül, a Hatóság határozata fenntartottnak minősül. 24. cikkDöntéshozatali eljárások 1. A 9. cikk (6) bekezdésében, a 10. cikk (2) és (3) bekezdésében és a 11. cikk (3) és (4) bekezdésében előírt határozatok meghozatala előtt a Hatóság tájékoztatja a címzettet a határozat elfogadására irányuló szándékáról, és az ügy sürgősségének figyelembevételével meghatároz egy határidőt, amelyen belül a címzett kifejtheti az üggyel kapcsolatos álláspontját. 2. A Hatóság határozatait indokolni kell. 3. A Hatóság határozatainak címzettjeit tájékozatni kell az e rendelet keretében rendelkezésre álló jogorvoslatokról. 4. Ha a Hatóság a 10. cikk (2) vagy (3) bekezdése szerinti határozatot hoz, a határozatot megfelelő időközönként felül kell vizsgálnia. 5. A Hatóság 9., 10. és 11. cikk szerinti határozatait nyilvánosságra kell hozni és azokban meg kell nevezni az érintett nemzeti felügyeleti hatóságot vagy pénzügyi intézményt, valamint a határozat lényegét, figyelembe véve a pénzügyi intézményeknek az üzleti titkaik védelméhez fűződő jogos érdekeit is. III. FEJEZET SZERVEZET 1. SZAKASZ FELÜGYELőTANÁCS 25. CIKK Összetétel 1. A felügyelőtanács a következő tagokból áll: a) az elnök, aki nem rendelkezik szavazati joggal; (b) az egyes tagállamok pénzügyi intézményeinek felügyeletéért felelős releváns nemzeti felügyeleti hatóság vezetője; ha a tagállamban egynél több illetékes hatóság van, a hatóságok megállapodnak arról, hogy mely vezető lássa el a képviseletet a felügyelőtanácsban; (c) a Bizottság egy képviselője, aki nem rendelkezik szavazati joggal; (d) az Európai Rendszerkockázati Testület egy képviselője, aki nem rendelkezik szavazati joggal; (f) a másik két európai felügyeleti hatóság egy-egy képviselője, akik nem rendelkeznek szavazati joggal. 2. Mindegyik nemzeti felügyeleti hatóság – amennyiben egynél több releváns nemzeti felügyeleti hatóság van, ezek együtt – felelős egy magas rangú póttag kijelöléséért a hatóságon vagy hatóságokon belül, aki helyettesítheti a felügyelőtanácsnak az (1) bekezdés b) pontjában említett tagját, annak akadályoztatása esetén. 3. A felügyelőtanács döntése alapján ülésein részt vehetnek megfigyelők. Az ügyvezető igazgató szavazati jog nélkül részt vehet a felügyelőtanács ülésein. 26. cikkBelső bizottságok és munkacsoportok 1. A felügyelőtanács a ráruházott specifikus feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat vagy munkacsoportokat hozhat létre és rendelkezhet egyes egyértelműen meghatározott feladatoknak és határozatoknak belső bizottságokra vagy munkacsoportokra, az igazgatótanácsra vagy az elnökre való átruházásáról. 2. A 11. cikk alkalmazásában a felügyelőtanács munkacsoportot hív össze a nézetkülönbség rendezésének megkönnyítéséhez, amely az elnökből és a felügyelőtanács két olyan tagjából áll, aki nem a nézetkülönbségben érintett nemzeti felügyeleti hatóságok képviselője. A munkacsoport javaslata alapján a felügyelőtanács a 11. cikknek megfelelően határozatot fogad el. 27. cikkFüggetlenség Az e rendelettel ráruházott feladatok ellátása során az elnök és a felügyelőtanács szavazati joggal rendelkező tagjai függetlenül és objektívan járnak el a Közösség érdekeinek megfelelően, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem közösségi intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól. 28. cikkFeladatok 1. A felügyelőtanács iránymutatást ad a Hatóság munkájához és felelős a II. fejezetben említett határozatok meghozataláért. 2. A felügyelőtanács fogadja el a II. fejezetben említett véleményeket, ajánlásokat és határozatokat, valamint tanácsot ad. 3. Az elnököt a felügyelőtanács nevezi ki. 4. Az igazgatótanács javaslata alapján a felügyelőtanács minden év szeptember 30-áig elfogadja a Hatóság következő évi munkaprogramját, amelyet tájékoztatásul továbbít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. A munkaprogramot az éves költségvetési eljárás sérelme nélkül kell elfogadni, és közzé kell tenni. 5. A felügyelőtanács fogadja el a Hatóság többéves munkaprogramját, amelyet tájékoztatásul továbbít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. A többéves munkaprogramot az éves költségvetési eljárás sérelme nélkül kell elfogadni, és közzé kell tenni. 6. A felügyelőtanács a 49. cikkel összhangban jóváhagyja a költségvetés-tervezetet. 7. A felügyelőtanács fegyelmi jogkört gyakorol az elnök és az ügyvezető igazgató felett és a 33. cikk (5) bekezdésének vagy a 36. cikk (5) bekezdésének megfelelően felmentheti őket megbízatásuk alól. 29. cikkDöntéshozatal 1. A felügyelőtanács a Szerződés 205. cikkének megfelelően tagjainak minősített többsége alapján jár el a 7. és 8. cikkben meghatározott intézkedések, valamint a VI. fejezet értelmében elfogadott valamennyi intézkedés és határozat esetében. A felügyelőtanács az összes többi határozatát tagjainak egyszerű többségével hozza. 2. A felügyelőtanács üléseit az elnök kezdeményezésére, illetve tagjai legalább egyharmadának a kérésére hívják össze és azokat az elnök vezeti. 3. A felügyelőtanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. 4. Az eljárási szabályzat részletesen meghatározza a szavazásra vonatkozó rendelkezéseket és – adott esetben – a határozatképességre vonatkozó szabályokat is. A szavazati joggal nem rendelkező tagok és a megfigyelők – az elnök és az ügyvezető igazgató kivételével – nem vesznek részt a felügyelőtanács olyan vitáiban, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak, kivéve ha a 61. cikk vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályok máshogy rendelkeznek. 2. szakaszIgazgatótanács 30. CIKK ÖSSZETÉTEL 1. Az igazgatótanács az elnökből, a Bizottság képviselőjéből és a felügyelőtanács által tagjai sorából választott négy személyből áll. Az elnök kivételével valamennyi tag mellé póttagot kell választani, aki az igazgatótanácsi tagot akadályoztatása esetén helyettesítheti. A felügyelőtanács által választott tagok megbízatása két és fél évig tart. A megbízatás egyszer meghosszabbítható. 2. Az igazgatótanács a jelen levő tagok többségével határoz. Minden tag egy szavazattal rendelkezik. Az ügyvezető igazgató szavazati jog nélkül vesz részt az igazgatótanács ülésein. Az igazgatótanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. 3. Az igazgatótanács üléseit az elnök kezdeményezésére, illetve tagjai legalább egyharmadának kérésére hívják össze és azokat az elnök vezeti. Az igazgatótanács legalább félévente rendes ülést tart. 4. Az igazgatótanács tagjai – az eljárási szabályzatra is figyelemmel – tanácsadók és szakértők segítségét is igénybe vehetik. 31. cikkFüggetlenség Az igazgatótanács tagjai függetlenül és objektívan járnak el a Közösség érdekeinek megfelelően, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem közösségi intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól. 32. cikkFeladatok 1. Az igazgatótanács biztosítja, hogy a Hatóság e rendeletnek megfelelően teljesítse küldetését és végezze el a rábízott feladatokat. 2. Az éves és a többéves munkaprogramot az igazgatótanács terjeszti a felügyelőtanács elé elfogadásra. 3. Az igazgatótanács a 49. és az 50. cikkel összhangban gyakorolja költségvetési hatáskörét. 4. Az igazgatótanács fogadja el a Hatóság személyzetpolitikai tervét és – az 54. cikk (2) bekezdésének megfelelően – az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: a személyzeti szabályzat) végrehajtásához szükséges intézkedéseket. 5. Az igazgatótanács az 58. cikkel összhangban elfogadja a Hatóság dokumentumaihoz való hozzáférési jogra vonatkozó külön rendelkezéseket. 6. Az igazgatótanács – a felügyelőtanáccsal folytatott konzultációt követően – a 38. cikk (7) bekezdésében említett jelentéstervezet alapján elfogadja a Hatóság tevékenységéről szóló éves jelentést, és június 15-ig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést közzé kell tenni. 7. Az igazgatótanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. 8. Az igazgatótanács a 44. cikk (3) és (5) bekezdésével összhangban jelöli ki, illetve menti fel a fellebbezési tanács tagjait. 3. szakaszElnök 33. CIKK KINEVEZÉS ÉS FELADATOK 1. A Hatóságot az elnök képviseli, aki feladatát teljes munkaidőben ellátó független szakember. Az elnök felelős a felügyelőtanács munkájának előkészítéséért és elnökli a felügyelőtanács és az igazgatótanács üléseit. 2. A felügyelőtanács az elnököt – érdemei, alkalmassága, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal kapcsolatos ismeretei, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett tapasztalata alapján – nyílt kiválasztási eljárást követően nevezi ki. Kinevezése előtt a felügyelőtanács által kiválasztott jelölt személyét az Európai Parlamentnek meg kell erősítenie. A felügyelőtanács tagjai közül alelnököt is választ, aki az elnök távolléte idején ellátja annak feladatait. 3. Az elnök megbízatása öt évre szól és egy alkalommal meghosszabbítható. 4. Az elnök ötéves megbízatásának leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a felügyelőtanács értékeli: a) az első megbízatási időszak során elért eredményeket és megvalósításuk módját; b) az elkövetkezendő években a Hatóságra háruló feladatokat és követelményeket. A felügyelőtanács – az értékelést figyelembe véve – egy alkalommal meghosszabbíthatja az elnök megbízatását, az Európai Parlament megerősítésétől függően. 5. Az elnök csak a felügyelőtanács határozata alapján menthető fel, az Európai Parlament megerősítésétől függően. Az elnök nem akadályozhatja meg a felügyelőtanácsot az elnökkel kapcsolatos kérdések megvitatásában, különösen ami felmentését illeti, és nem vesz részt az ilyen kérdéseket érintő vitákban. 34. cikkFüggetlenség A felügyelőtanács által az elnök feladataival kapcsolatban betöltött szerep sérelme nélkül az elnök nem kérhet és nem fogadhat el utasítást sem közösségi intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól. 35. cikkJelentés 1. Az Európai Parlament az elnököt vagy az alelnököt – függetlenségének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett – felkérheti arra, hogy rendszeresen tegyen nyilatkozatot illetékes bizottsága előtt és válaszolja meg a bizottsági tagok által feltett kérdéseket. 2. Az Európai Parlament felkérheti az elnököt arra is, hogy feladatai ellátásáról nyújtson be jelentést. 4. szakaszÜgyvezető igazgató 36. CIKK KINEVEZÉS 1. A Hatóságot az ügyvezető igazgató irányítja, aki feladatát teljes munkaidőben ellátó független szakember. 2. A felügyelőtanács az ügyvezető igazgatót – érdemei, alkalmassága, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal kapcsolatos tudása, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett tapasztalata és vezetői tapasztalata alapján – nyílt kiválasztási eljárást követően nevezi ki. 3. Az ügyvezető igazgató megbízatása öt évre szól és egy alkalommal meghosszabbítható. 4. Az ügyvezető igazgató ötéves megbízatásának leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a felügyelőtanács értékelést készít. Az értékelés során a felügyelőtanács különösen a következőket veszi figyelembe: a) az első megbízatási időszak során elért eredmények és megvalósításuk módja; b) az elkövetkezendő években a Hatóságra háruló feladatok és követelmények. A felügyelőtanács – az értékelést figyelembe véve – egy alkalommal meghosszabbíthatja az ügyvezető igazgató megbízatását. 5. Az ügyvezető igazgató csak a felügyelőtanács határozata alapján menthető fel. 37. cikkFüggetlenség Az igazgatótanács és a felügyelőtanács által az ügyvezető igazgató feladataival kapcsolatban betöltött szerep sérelme nélkül az ügyvezető igazgató nem kérhet és nem fogadhat el utasítást egyetlen kormánytól, hatóságtól, szervezettől vagy a Hatóságon kívüli személytől sem. 38. cikkFeladatok 1. Az ügyvezető igazgató felelős a Hatóság irányításáért és előkészíti az igazgatótanács munkáját. 2. Az ügyvezető igazgató felel azért, hogy a felügyelőtanács iránymutatásával és az igazgatótanács ellenőrzése mellett megvalósuljon a Hatóság éves munkaprogramja. 3. Az ügyvezető igazgató megfelelő intézkedésekkel – különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével – gondoskodik arról, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjék. 4. Az ügyvezető igazgató a 32. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészíti a többéves munkaprogramot. 5. Minden év június 30-ig a 32. cikk (2) bekezdésének megfelelően az ügyvezető igazgató elkészíti a következő évi munkaprogramot. 6. Az ügyvezető igazgató a 49. cikknek megfelelően elkészíti a Hatóság előzetes költségvetés-tervezetét, és az 50. cikk értelmében végrehajtja a Hatóság költségvetését. 7. Az ügyvezető igazgató minden évben elkészíti az éves jelentés tervezetét, külön-külön szakaszban kitérve a Hatóság szabályozási és felügyeleti tevékenységeire, illetőleg a pénzügyi és az igazgatási kérdésekre. 8. Az ügyvezető igazgató az e rendelet 54. cikkében megállapított hatásköröket gyakorolja a Hatóság személyzetével szemben és kezeli a személyzeti ügyeket. IV. FEJEZET PÉNZÜGYI FELÜGYELETEK EURÓPAI RENDSZERE 1. SZAKASZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 39. CIKK ÖSSZETÉTEL 1. A Hatóság részét képezi a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS), amely a felügyeletek hálózataként működik. 2. Az ESFS a következőket foglalja magában: a) a tagállamok hatóságai e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében, a(z) …/…/EK [EBA] rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében és a(z) …/…/EK [ESMA] rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerint; b) a Hatóság; c) a(z) …/…/EK [EBA] rendelet 1. cikkében létrehozott Európai Bankfelügyeleti Hatóság; d) a(z) …/…/EK [ESMA] rendelet 1. cikkében létrehozott Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság; e) a 40. cikkel létrehozott európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága; f) a 7., 9. és 10. cikkben említett feladatok végrehajtása céljából a Bizottság. 3. A Hatóság a 40. cikkel létrehozott európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága keretében rendszeresen és szorosan együttműködik az Európai Bankfelügyeleti Hatósággal és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatósággal, biztosítja a munka ágazatközi következetességét és a pénzügyi konglomerátumok felügyelete, valamint más, ágazatközi kérdések terén közös álláspontot alakít ki. 2. szakasz AZ EURÓPAI FELÜGYELETI HATÓSÁGOK VEGYES BIZOTTSÁGA 40. CIKK LÉTREHOZÁS 1. Létrejön az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága. 2. A vegyes bizottság olyan fórum, amelynek keretében a Hatóság rendszeresen és szorosan együttműködik az Európai Bankfelügyeleti Hatósággal és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatósággal és biztosítja az ágazatközi következetességet. 3. A Hatóság megfelelő erőforrásokkal járul hozzá az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságának adminisztratív támogatásához. Ez magában foglalja a személyi, igazgatási, infrastrukturális és működési költségeket. 41. cikk Összetétel 1. A vegyes bizottság az elnökből, az Európai Bankfelügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság elnökéből és – adott esetben – a 43. cikknek megfelelően létrehozott albizottság elnökéből áll. 2. Az ügyvezető igazgatót, a Bizottságot és az ESRB-t megfigyelőként meghívják az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságának és a 43. cikkben említett albizottságoknak az üléseire. 3. Az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságának elnökét évente rotációs alapon az Európai Bankfelügyeleti Hatóság elnöke, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság elnöke és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság elnöke közül nevezik ki. 4. Az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. A szabályzat meghatározhatja a vegyes bizottság üléseinek további résztvevőit. Az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága legalább kéthavonta ülésezik. 42. cikkKözös álláspontok és közös intézkedések A II. fejezetben meghatározott feladatainak hatókörén belül és különös tekintettel a 2002/87/EK irányelv végrehajtására – ha releváns –, a Hatóság közös álláspontot alakít ki az Európai Bankfelügyeleti Hatósággal és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatósággal, amennyiben szükséges. Az e rendelet 7., 9., 10. vagy 11. cikkében meghatározott, a 2002/87/EK irányelv és az 1. cikk (2) bekezdésében említett egyéb – az Európai Bankfelügyeleti Hatóság vagy az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság hatáskörébe is tartozó – jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos intézkedéseket a Hatóság, az Európai Bankfelügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság fogadja el, adott esetben egyidejűleg. 43. cikkAlbizottságok A 42. cikk alkalmazásában létre kell hozni az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságának pénzügyi konglomerátumokkal foglalkozó albizottságát. Az albizottság a 41. cikk (1) bekezdésében említett személyekből és az egyes tagállamok releváns nemzeti felügyeleti hatósága mindenkori személyzetének egy magas rangú képviselőjéből áll. Az albizottság tagjai közül választ elnököt, aki tagja az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságának is. A vegyes bizottság további albizottságokat hozhat létre. 3. szakaszFellebbezési tanács 44. CIKK ÖSSZETÉTEL 1. A fellebbezési tanács az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság közös testülete. 2. A fellebbezési tanács hat tagból és hat póttagból áll, akik megfelelő tudással és ismeretekkel rendelkező személyek és nem tartoznak a Hatóság tevékenységében részt vevő nemzeti felügyeleti hatóságok vagy más nemzeti, illetve közösségi intézmény jelenlegi alkalmazottai közé. A fellebbezési tanács kijelöli elnökét. A fellebbezési tanács határozatainak meghozatalához a hat tagból legalább négy fő szavazata szükséges. A fellebbezési tanács szükség szerint, az elnök kezdeményezésére ülésezik. 3. A fellebbezési tanács két tagját és két póttagját az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett pályázati felhívást követően egy, a Bizottság által javasolt szűkített listáról a Hatóság igazgatótanácsa nevezi ki, a felügyelőtanáccsal folytatott konzultációt követően. A többi tagot a(z) …/…/EK [EBA] rendelettel és a(z) …/…/EK [ESMA] rendelettel összhangban kell kinevezni. 4. A fellebbezési tanács tagjainak megbízatása öt évre szól. A megbízatás egyszer meghosszabbítható. 5. A fellebbezési tanácsnak a Hatóság igazgatótanácsa által kinevezett tagja megbízatásának ideje alatt e tisztségéből nem menthető fel, kivéve akkor, ha súlyos hivatali mulasztást követett el, és az igazgatótanács – miután egyeztetett a felügyelőtanáccsal – erről határozatot hoz. 6. A Hatóság, az Európai Bankfelügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság megfelelő működési és titkársági támogatást biztosít a fellebbezési tanács részére. 45. cikkFüggetlenség és pártatlanság 1. A fellebbezési tanács tagjai függetlenül hozzák meg döntéseiket. Semmilyen utasítás nem kötheti őket. A fellebbezési tanács tagjai a Hatóságnál, annak igazgatótanácsában vagy felügyelőtanácsában nem láthatnak el más feladatot. 2. Nem vehet részt a fellebbezési eljárásban a fellebbezési tanács olyan tagja, akinek bármely személyes érdeke fűződik az eljáráshoz, aki korábban az eljárás egyik felének képviseletét látta el, illetőleg aki részt vett a fellebbezés alatt álló határozat meghozatalában. 3. A fellebbezési tanács minden tagja értesíti a fellebbezési tanácsot, ha valamely tagtársáról – az (1) és a (2) bekezdésben említett okok egyike vagy bármely más ok miatt – úgy véli, hogy nem helyénvaló részt vennie egy adott fellebbezési eljárásban. 4. A fellebbezési eljárás feleinek bármelyike az (1) és a (2) bekezdésben említett bármely indokra hivatkozva, illetve elfogultság gyanúja esetén a fellebbezési tanács bármely tagjának részvétele ellen kifogással élhet. A tagok állampolgársága nem szolgálhat kifogás alapjául, továbbá nincs helye kifogásnak a fellebbezési eljárás olyan fele részéről, aki a kifogást megalapozó tény ismeretében további, a fellebbezési tanács összetételének kifogásolásától eltérő, eljárási cselekményt tett. 5. A fellebbezési tanács az (1) és az (2) bekezdésben meghatározott esetekben teendő intézkedésről az érintett tag részvétele nélkül határoz. A szóban forgó határozat meghozatala céljából a fellebbezési tanács az érintett tag helyett annak póttagja részvételével ülésezik, kivéve akkor, ha a póttag is hasonló helyzetben van. Ez esetben az elnök a rendelkezésre álló póttagok közül jelöl ki helyettest. 6. A fellebbezési tanács tagjai vállalják, hogy függetlenül, a közérdeknek megfelelően járnak el. E célból kötelezettségvállalási és érdekeltségi nyilatkozatot tesznek, amelyben vagy kijelentik, hogy nincsenek olyan érdekeltségeik, amelyekről feltételezhető, hogy veszélyeztethetik függetlenségüket, vagy megnevezik azokat a közvetlen vagy közvetett érdekeltségeiket, amelyekről feltételezhető, hogy veszélyeztethetik függetlenségüket. A nyilatkozatokat évente írásos formában közzé kell tenni. V. FEJEZET JOGORVOSLAT 46. cikk Fellebbezések 1. Bármely természetes vagy jogi személy – a nemzeti felügyeleti hatóságokat is ideértve – fellebbezhet a Hatóság 9., 10. és 11. cikkben említett, valamint bármely más az 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott jogszabályok szerinti neki címzett határozata ellen vagy az olyan határozat ellen, amely ugyan más személynek van címezve, de őt közvetlenül és személyében érinti. 2. A fellebbezést indokolásával együtt írásban kell eljuttatni a Hatósághoz, attól számított két hónapon belül, hogy az érintett személyt értesítették a szóban forgó határozatról, vagy – ha erre nem került sor – attól számítva, hogy a Hatóság közzétette a határozatot. A fellebbezési tanács a benyújtástól számítva két hónapon belül határoz a fellebbezésről. 3. Az (1) bekezdésnek megfelelően beadott fellebbezésnek nincsen felfüggesztő hatálya. A fellebbezési tanács azonban a kifogásolt határozat alkalmazását felfüggesztheti, ha megítélése szerint a körülmények ezt megkövetelik. 4. Ha a fellebbezés elfogadható, a fellebbezési tanács megvizsgálja, hogy az megalapozott-e. A fellebbezési tanács a feleket felkéri – valahányszor a fellebbezési eljáráshoz szükséges –, hogy az általa kibocsátott értesítésekről vagy a fellebbezési eljárás többi fele által tett nyilatkozatokról meghatározott határidőn belül nyújtsák be észrevételeiket. A fellebbezési eljárásban a felek jogosultak álláspontjukat szóban előadni. 5. A fellebbezési tanács e cikk rendelkezéseinek alkalmazása során a Hatóság valamennyi hatáskörét gyakorolhatja, vagy a Hatóság illetékes testületéhez utalhatja az ügyet. Erre a testületre nézve a fellebbezési tanács határozata kötelező. 6. A fellebbezési tanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. 7. A fellebbezési tanács által hozott határozatokat a Hatóság megindokolja és közzéteszi. 47. cikkKereset benyújtása az Elsőfokú Bírósághoz és a Bírósághoz 1. A fellebbezési tanács határozatai, illetőleg – ha a fellebbezési tanács nem jogosult jogorvoslatot gyakorolni – a Hatóság határozatai a Szerződés 230. cikkével összhangban indított keresettel megtámadhatók az Elsőfokú Bíróság vagy a Bíróság előtt. 2. Abban az esetben, ha a Hatóság köteles eljárni és elmulasztja a döntéshozatalt, a Szerződés 232. cikkével összhangban mulasztás miatti kereset indítható az Elsőfokú Bíróságnál vagy a Bíróságnál. 3 . A Hatóság köteles meghozni az Elsőfokú Bíróság, illetőleg a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. VI. FEJEZET PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK 48. cikk A Hatóság költségvetése 1. A Hatóság bevételei mindenekelőtt a következőkből állnak: a) a pénzügyi intézmények felügyelete terén illetékes nemzeti hatóságok kötelező hozzájárulásai; b) az Európai Unió általános költségvetésében (a Bizottságra vonatkozó szakaszban) előirányzott közösségi támogatás; c) a vonatkozó közösségi jogi eszközökben meghatározott esetekben a Hatóságnak fizetendő díjak. 2. A Hatóság kiadásai tartalmazzák legalább a személyzeti, a díjazással kapcsolatos, az adminisztratív, az infrastrukturális és a működési költségeket. 3. A bevételeknek és a kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük. 4. A Hatóság valamennyi bevételének és kiadásának becslését minden – a naptári évvel egybeeső – pénzügyi évre vonatkozóan el kell készíteni, és azt a Hatóság költségvetésében be kell mutatni. 49. cikk A költségvetés elkészítése 1. Az ügyvezető igazgató minden év február 15-ig kimutatás-tervezetet készít a következő pénzügyi évben várható bevételekről és kiadásokról, majd ezt az előzetes költségvetés-tervezetet a létszámtervre vonatkozó javaslattal együtt megküldi az igazgatótanácsnak. Az ügyvezető igazgató által készített előzetes tervezet alapján az igazgatótanács minden évben összeállítja a Hatóság következő pénzügyi évre előirányzott bevételeire és kiadásaira vonatkozó kimutatást. Ezt a becsléseket tartalmazó kimutatást – az előzetes létszámtervvel együtt – az igazgatótanács március 31-ig a Bizottság elé terjeszti. A becsléseket tartalmazó kimutatás elfogadása előtt az ügyvezető igazgató által készített tervezetet a felügyelőtanácsnak jóvá kell hagynia. 2. A becsléseket tartalmazó kimutatást a Bizottság megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak (a továbbiakban: költségvetési hatóság) az Európai Unió előzetes általános költségvetés-tervezetével együtt. 3. A becsléseket tartalmazó kimutatás alapján a Bizottság az Európai Unió általános költségvetésének előzetes tervezetében feltünteti a létszámtervre tekintettel szükségesnek ítélt becsléseket, valamint azon támogatás összegét, amely a Szerződés 272. cikkével összhangban az Európai Unió általános költségvetését terheli. 4. A Hatóság létszámtervét a költségvetési hatóság fogadja el. A költségvetési hatóság hagyja jóvá a Hatóság támogatására szánt költségvetési előirányzatot. 5. A Hatóság költségvetését az igazgatótanács fogadja el. Az akkor tekintendő véglegesnek, ha az Európai Unió általános költségvetését véglegesen elfogadták. A költségvetést szükség esetén ennek megfelelően ki kell igazítani. 6. Az igazgatótanács haladéktalanul értesíti a költségvetési hatóságot az olyan projektek megvalósítására irányuló szándékáról, amelyek jelentős pénzügyi hatást gyakorolhatnak költségvetésének finanszírozására, és különösen az olyan, tulajdonjoggal kapcsolatos projektekről, mint például épületek bérbevétele vagy megvásárlása. Minderről tájékoztatja a Bizottságot. Ha a költségvetési hatóság bármely ága véleményt kíván kibocsátani, a projektről szóló tájékoztatás átvételétől számítva két héten belül értesíti a Hatóságot erről a szándékáról. Válasz hiányában a Hatóság lebonyolíthatja a tervezett ügyletet. 50. cikkA költségvetés végrehajtása és ellenőrzése 1. Az ügyvezető igazgató ellátja az engedélyezésre jogosult tisztviselő feladatait, és végrehajtja a Hatóság költségvetését. 2. A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője minden pénzügyi év lezárulta után március 1-jéig megküldi a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek az előzetes beszámolót, valamint az adott pénzügyi év költségvetési és pénzügyi gazdálkodásáról szóló jelentést. A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 31-ig a felügyelőtanács tagjainak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is megküldi a költségvetési és a pénzügyi gazdálkodásról szóló jelentést. A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet [40] (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) 128. cikkének megfelelően az intézmények és a decentralizált szervek előzetes elszámolásai alapján konszolidált beszámolót készít. 3. Az ügyvezető igazgató, miután beérkeztek hozzá a Hatóság előzetes beszámolójára vonatkozó, a Számvevőszék által a költségvetési rendelet 129. cikkében foglaltakkal összhangban tett észrevételek, saját hatáskörében összeállítja, majd véleményezésre az igazgatótanács elé terjeszti a Hatóság végleges beszámolóját. 4. Az igazgatótanács véleményezi a Hatóság végleges beszámolóját. 5. Az ügyvezető igazgató a végleges beszámolót, valamint az igazgatótanács véleményét a pénzügyi év lezárultát követő július 1-jéig eljuttatja a felügyelőtanács tagjainak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek. 6. A végleges beszámolót közzé kell tenni. 7. Az ügyvezető igazgató szeptember 30-ig megválaszolja a Számvevőszék észrevételeit. E válaszról másolatot küld az igazgatótanácsnak és a Bizottságnak. 8. Az igazgató az Európai Parlamentnek – ez utóbbi kérésére és összhangban a költségvetési rendelet 146. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal – minden olyan tájékoztatást megad, amely szükséges a szóban forgó pénzügyi évre vonatkozó mentesítési eljárás zökkenőmentes lebonyolításához. 9. Az Európai Parlament – a Tanács minősített többséggel hozott ajánlása alapján – legkésőbb az N+2. év május 15-ig megadja a hatóság számára a mentesítést az N. pénzügyi év költségvetésének végrehajtására vonatkozóan. 51. cikkPénzügyi szabályok A Hatóságra alkalmazandó pénzügyi szabályokat a Bizottsággal folytatott konzultációt követően az igazgatótanács fogadja el. A szóban forgó szabályok nem térhetnek el a 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendelettől[41], kivéve, ha a Hatóság sajátos működési igényei úgy kívánják, ehhez azonban a Bizottság előzetes hozzájárulására van szükség. 52. cikk Csalás elleni intézkedések 1. Az 1073/1999/EK rendelet előírásai megszorítás nélkül alkalmazandók a Hatóságra csalás, vesztegetés és egyéb jogellenes cselekmények elleni fellépés céljából. 2. A Hatóság csatlakozik az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága között létrejött, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz [42] , és haladéktalanul meghozza a Hatóság egész személyzetére vonatkozó megfelelő rendelkezéseket. 3. A finanszírozási határozatokban és a megállapodásokban, valamint a belőlük következő végrehajtási aktusokban kifejezetten ki kell kötni, hogy a Számvevőszék és az OLAF szükség esetén helyszíni ellenőrzésnek vetheti alá a Hatóság által kifizetett pénzösszegek kedvezményezettjeit, valamint a személyzet azon tagjait, akik az említett pénzösszegek elosztásáért felelnek. VII. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 53. cikk Kiváltságok és mentességek A Hatóságra és személyzetére az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv alkalmazandó. 54. cikkSzemélyzet 1. A Hatóság személyzetére – ideértve annak ügyvezető igazgatóját is – a személyzeti szabályzat, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint az Európai Közösségek intézményei által az említett szabályzat, illetve feltételek alkalmazása céljából közösen elfogadott szabályok alkalmazandók. 2. Az igazgatótanács ― a Bizottsággal egyetértésben ― az Európai Közösségek személyzeti szabályzatának 110. cikkében meghatározott előírásokkal összhangban elfogadja a szükséges végrehajtási intézkedéseket. 3. Személyzete tekintetében a Hatóság gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatáskört, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek által a szerződéskötésre jogosult hatóságra ruházott hatáskört. 4. Az igazgatótanács elfogad olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a tagállamokból kiküldött nemzeti szakértők alkalmazását a Hatóságon belül. 55. cikk A hatóság felelőssége 1. Szerződésen kívüli felelősség alapján a Hatóság – a tagállamok jogában meglévő közös általános jogelveknek megfelelően – megtéríti az általa okozott, illetőleg az alkalmazottai által feladataik ellátása során okozott összes kárt. Az ilyen károk megtérítésével kapcsolatos jogviták az Európai Közösségek Bíróságának joghatósága alá tartoznak. 2. A Hatóság alkalmazottainak a Hatósággal szembeni személyes pénzügyi és fegyelmi felelőssége tekintetében a Hatóság személyzetére alkalmazandó vonatkozó rendelkezések az irányadók. 56. cikk Szakmai titoktartási kötelezettség 1. A felügyelőtanács és az igazgatótanács tagjaira, az ügyvezető igazgatóra és a Hatóság személyzetének tagjaira, ideértve a tagállamok által ideiglenesen kiküldött tisztviselőket is, a Szerződés 287. cikkében meghatározott és a vonatkozó közösségi jogszabályokban előírt szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók, még megbízatásuk lejártát követően is. 2. A büntetőjog hatálya alá tartozó esetek sérelme nélkül, az (1) bekezdésben említett személyek nem hozhatnak semmilyen, szakmai kötelességük teljesítése közben kapott bizalmas információt más személy vagy hatóság tudomására, az olyan összefoglaló és összevont formában történt közlés kivételével, amelyből az egyes pénzügyi intézmények nem azonosíthatók. Emellett az (1) bekezdésben és e bekezdés első albekezdésében előírt kötelezettség nem zárja ki, hogy a Hatóság és a nemzeti felügyeleti hatóságok ezt az információt az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályok érvényesítésére, valamint különösen a határozatok elfogadására irányuló jogi eljárásokhoz felhasználják. 3. Az (1) és (2) bekezdés nem zárja ki, hogy a Hatóság e rendelettel és más, a pénzügyi intézményekre alkalmazandó közösségi jogszabályokkal összhangban információt cseréljen a nemzeti felügyeleti hatóságokkal. Erre az információra az (1) és (2) bekezdésben megjelölt szakmai titoktartási feltételek vonatkoznak. A Hatóság belső eljárási szabályzatában meghatározza az (1) és (2) bekezdésben említett titoktartási szabályok végrehajtására vonatkozó gyakorlati intézkedéseket. 4. A Hatóság alkalmazza a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozatot[43]. 57. cikk Adatvédelem Ez a rendelet nem érinti a tagállamoknak a személyes adatok feldolgozása tekintetében a 95/46/EK irányelv alapján fennálló, sem a Hatóságnak a feladatai ellátása során végrehajtott személyesadat-feldolgozás tekintetében a 45/2001/EK rendelet alapján fennálló kötelezettségeit. 58. cikk Hozzáférés a dokumentumokhoz 1. A Hatóság birtokában lévő dokumentumokra az 1049/2001/EK rendelet alkalmazandó. 2. Az igazgatótanács 2011. május 31-ig gyakorlati intézkedéseket fogad el az 1049/2001/EK rendelet alkalmazására. 3. A Hatóság által az 1049/2001/EK rendelet 8. cikke értelmében hozott határozatok tárgyában panasz nyújtható be az ombudsmanhoz vagy a Szerződés 195., illetve 230. cikkében megállapított feltételekkel összhangban – adott esetben – eljárás indítható a Bíróság előtt a fellebbezési tanácsnak benyújtott fellebbezést követően. 59. cikk Nyelvhasználat 1. A Hatóságra az 1. tanácsi rendelet[44] előírásai alkalmazandók. 2. A Hatóság belső nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezésekről az igazgatótanács határoz. 3. A Hatóság működéséhez szükséges fordítói szolgáltatásokat az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja biztosítja. 60. cikk Székhely-megállapodás A Hatóságnak a befogadó tagállamban történő elhelyezésére és az ezen állam által nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó szükséges szabályokat, valamint a Hatóság ügyvezető igazgatójára, az igazgatótanács tagjaira, a Hatóság személyzetére és családtagjaikra a Hatóság székhelyét befogadó tagállamban alkalmazandó konkrét szabályokat a Hatóság és a befogadó tagállam közötti székhely-megállapodásban kell meghatározni, amely az igazgatótanács jóváhagyását követően köthető meg. A Hatóság befogadó tagállama a lehető legjobb körülményeket biztosítja a Hatóság megfelelő működéséhez, ideértve a többnyelvű, európai szemléletű iskoláztatás lehetőségét és a megfelelő közlekedési kapcsolatokat is. 61. cikk Harmadik országok részvétele A Hatóság munkájában való részvétel nyitva áll azon országok számára, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak és amelyek megállapodást kötöttek a Közösséggel, amelynek keretében elfogadták és alkalmazzák a közösségi jogot a Hatóságnak az 1. cikk (2) bekezdésében említett hatáskörébe tartozó területen. E megállapodások vonatkozó rendelkezései alapján az adott országra nézve meg kell állapítani különösen a Hatóság munkájában való részvétel jellegét, tárgyát és eljárási vonatkozásait, kitérve a pénzügyi hozzájárulásokat és a személyzetet érintő kérdésekre is. E rendelkezések előírhatják, hogy ezek az országok megfigyelőként részt vehetnek a felügyelőtanácsban, de biztosítják, hogy nem vesznek részt olyan vitákban, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel foglalkoznak, kivéve, ha közvetlenül érintettek. VIII. FEJEZET ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 62. cikk Előkészítő intézkedések 1. A Hatóság adminisztratív létrehozásáért és kezdeti adminisztratív működéséért a Bizottság felelős mindaddig, amíg a Hatóság nem rendelkezik a saját költségvetésének végrehajtásához szükséges működési kapacitással. E célból mindaddig, amíg az ügyvezető igazgató a felügyelőtanács általi és a 36. cikkel összhangban történő kinevezését követően hivatalba nem lép, a Bizottság ideiglenes alapon kinevezhet egy tisztviselőt az ügyvezető igazgató feladatainak ellátására. 2. Az ideiglenes ügyvezető igazgató az igazgatótanács jóváhagyását követően a Hatóság költségvetése alapján rendelkezésre álló keret által fedezett valamennyi kifizetést engedélyezheti, valamint szerződéseket – köztük a Hatóság létszámtervének elfogadását követően munkaszerződéseket is – köthet. 3. Az (1) és (2) bekezdés nem érinti a felügyelőtanács és az igazgatótanács hatáskörét. 63. cikk A személyzetre vonatkozó átmeneti rendelkezések 1. Az 54. cikktől eltérve az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottsága vagy annak titkársága által kötött és e rendelet alkalmazásának időpontjában hatályos összes munkaszerződést lejárata napjáig tiszteletben kell tartani. Ezek a szerződések nem hosszabbíthatók meg. 2. Az (1) bekezdésben említett szerződések hatálya alá tartozó személyzet minden tagja megkapja azt a lehetőséget, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerint a Hatóság létszámtervében meghatározott különféle besorolási osztályoknak megfelelően ideiglenes tisztviselői szerződést kössön. A szerződések megkötésére jogosult hatóság e rendelet hatálybalépését követően belső kiválasztási eljárást hajt végre, amely az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottsága vagy annak titkársága által szerződéssel alkalmazott személyzetre korlátozódik, hogy ellenőrizze a foglalkoztatandó személyek hozzáértését, hatékonyságát és feddhetetlenségét. 3 Az elvégzendő feladatok jellegétől és szintjétől függően a sikeres pályázók számára ideiglenes alkalmazotti szerződést ajánlanak fel, amelynek időtartama legalább olyan hosszú, mint az első szerződés értelmében még fennmaradó időtartam. 4. A munkaszerződésre vonatkozó megfelelő nemzeti jogszabályok és más eszközök továbbra is alkalmazandók a személyzet azon, szerződéssel rendelkező tagjaira, akik úgy döntenek, hogy nem kötnek ideiglenes alkalmazotti szerződést, vagy akiknek nem ajánlanak fel ideiglenes alkalmazotti szerződést a (2) bekezdéssel összhangban. 64. cikkMódosítások A pénzügyi szolgáltatások, a pénzügyi beszámolás és a könyvvizsgálat területének különös tevékenységeit támogató közösségi program létrehozásáról szóló …-i … tanácsi és parlamenti határozat úgy módosul, hogy a kapcsolódó melléklet B szakaszában a kedvezményezettek jegyzékéből kikerül az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottsága. 65. cikk Hatályon kívül helyezés Az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottságának létrehozásáról szóló 2009/79/EK bizottsági határozat hatályát veszti. 66. cikkÉrtékelés 1. A 67. cikk második bekezdésében megállapított időponttól számított három éven belül, és azt követően minden harmadik évben a Bizottság általános jelentést tesz közzé a Hatóság működésének eredményeként szerzett tapasztalatokról, valamint az e rendeletben meghatározott eljárásokról. A jelentés a közösségi válságkezelés és -rendezés terén megvalósuló szabályozási és felügyeleti konvergencia eredményeit is értékeli. Az értékelés széles körű – többek között a biztosítási, viszontbiztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoporttal folytatott – konzultáción alapul. 2. A jelentést és bármely azt kísérő javaslatot – adott esetben – a Tanács és az Európai Parlament elé kell terjeszteni. 67. cikkHatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba. Ezt a rendeletet 2011. január 1-jétől kell alkalmazni. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök PÉNZÜGYI KIMUTATÁS Ez a dokumentum az indokolás mellékletéül és kiegészítéséül szolgál. A pénzügyi kimutatás kitöltésekor ezért – az értelmezhetőség sérelme nélkül – amennyire lehet, kerülni kell az indokolásban szereplő információk ismétlését. Kérjük, a sablon kitöltése előtt olvassa át az egyes pontokhoz írt, a kitöltéshez segítséget nyújtó utasításokat és magyarázatokat. 1. A JAVASLAT CÍME: Az Európai Parlament és a Tanács xxx/EK rendelete az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásáról 2. TEVÉKENYSÉGALAPÚ IRÁNYÍTÁSI ÉS KÖLTSÉGVETÉS-TERVEZÉSI KERET Érintett szakpolitikai terület(ek) és kapcsolódó tevékenység(ek): Belső piac – Pénzügyi piacok 3. KÖLTSÉGVETÉSI TÉTELEK 3.1. Költségvetési tételek (működési tételek és kapcsolódó technikai és igazgatási segítségnyújtási tételek [korábban: BA-tételek]), beleértve a következő megnevezéseket: Új költségvetési tételeket kell létrehozni (az elnevezések és a számok csak indikatívak): Megnevezések: 12 Belső piac 12.04 Pénzügyi piacok 12.0403 Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság Költségvetési tételek: 12.0403.01 EIOPA – az 1. és 2. cím szerinti támogatás (személyi és igazgatási költségek) 12.0403.02 EIOPA – a 3. cím szerinti támogatás (működési költségek) 3.2. A fellépés és a pénzügyi hatás időtartama: Meghatározatlan 3.3. Költségvetési jellemzők: Költségvetési tétel | Kiadás típusa | Új | EFTA-hozzájárulás | Csatlakozni kívánó országok hozzájárulásai | A pénzügyi keret fejezete | 1204010101 | nem kötelező | diff.[45] | IGEN | IGEN | NEM | 1a. | 1204010102 | nem kötelező | diff. | IGEN | IGEN | NEM | 1a. | 4. FORRÁSOK ÁTTEKINTÉSE 4.1. Pénzügyi források 4.1.1. A kötelezettségvállalási előirányzatok és a kifizetési előirányzatok áttekintése millió EUR (három tizedesjegyig) Kiadás típusa | Szakasz száma | 2011 | 2012 | 2013 | Összesen | Működési kiadások[46] | Kötelezettségvállalási előirányzatok | 8.1. | a | 4, 235 | 5, 950 | 6, 799 | 16, 984 | Kifizetési előirányzatok | b | 4, 235 | 5, 950 | 6, 799 | 16, 984 | A referenciaösszegbe beletartozó igazgatási kiadások[47] | Technikai és igazgatási segítségnyújtás (NDE) | 8.2.4. | c | -- | -- | -- | -- | TELJES REFERENCIAÖSSZEG | Kötelezettségvállalási előirányzatok | a+c | 4, 235 | 5, 950 | 6, 799 | 16, 984 | Kifizetési előirányzatok | b+c | 4, 235 | 5, 950 | 6, 799 | 16, 984 | A referenciaösszegbe bele nem tartozó egyéb igazgatási kiadások[48] | Személyi és kapcsolódó kiadások (NDE) | 8.2.5. | d | -- | -- | -- | -- | A referenciaösszegbe bele nem tartozó igazgatási kiadások, a személyi és kapcsolódó költségek kivételével (NDE) | 8.2.6. | e | -- | -- | -- | -- | A fellépés indikatív összköltsége | TELJES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | a+c+d+e | 4, 235 | 5, 950 | 6, 799 | 16, 984 | TELJES KIFIZETÉSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | b+c+d+e | 4, 235 | 5, 950 | 6, 799 | 16, 984 | A társfinanszírozás részletezése millió EUR (három tizedesjegyig) Társfinanszírozó szerv | 2011 | 2012 | 2013 | Összesen | Tagállamok (tagállami felügyeleti hatóságok vagy pénzügyminisztériumok) | f | 6, 352 | 8, 925 | 10, 199 | 25, 476 | TELJES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT társfinanszírozással együtt | a+c+d+e+f | 10, 587 | 14, 874 | 16, 998 | 42, 459 | 4.1.2. A pénzügyi programozással való összeegyeztethetőség ( A javaslat összeegyeztethető a jelenlegi pénzügyi programozással. × A javaslat miatt a pénzügyi keret vonatkozó fejezetének átdolgozása szükséges. × A javaslat miatt szükség lehet az intézményközi megállapodás[49] rendelkezéseinek alkalmazására (azaz a rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a pénzügyi keret módosítására). 4.1.3. A bevételre gyakorolt pénzügyi hatás × A javaslatnak nincs hatása a bevételre 4.2. Teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állomány (beleértve a tisztviselőket, az ideiglenes és a külső személyi állományt) – a részleteket lásd a 8.2.1. pontnál Éves szükséglet | 2011 | 2012 | 2013 | n + 3. év | n + 4. év | n + 5. év és későbbi évek | A személyi állomány teljes létszáma | 2,4 | 2,4 | 2,4 | 5. JELLEMZŐK ÉS CÉLKITŰZÉSEK 5.1. Rövid vagy hosszú távon megvalósítandó célkitűzések Rövid távon az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozása a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének részeként, amely magában foglalja az európai és tagállami felügyeleti hatóságok hálózatát és célja a pénzügyi felügyelet hatékonyabb és eredményesebb szervezése az Európai Unión belül. Hosszabb távon az EIOPA-nak erősítenie kell az uniós biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-szektor felügyeleteinek koordinációját és hozzá kell járulnia a pénzügyi felügyelet európai dimenziójának javításához a pénzügyi szolgáltatások uniós belső piacának kiteljesítése érdekében. 5.2. A közösségi részvételből adódó többletérték, valamint a javaslatnak az egyéb pénzügyi eszközökkel való összeegyeztethetősége és esetleges szinergiája A pénzügyi válság következtében előtérbe került a pénzügyi felügyelet jelenlegi uniós keretének számos lényeges problémája. Az alábbi – a Közösség részvételének szükségességét alátámasztó – problémák kerültek megállapításra: - nincs mechanizmus annak biztosítására, hogy a tagállami felügyeletek a határokon átnyúló tevékenységet végző intézmények esetében a lehető legjobb felügyeleti döntésekre jussanak; - a nemzeti felügyeleti hatóságok között nem megfelelő az együttműködés és az információcsere; - a pénzügyi jogszabályok valamennyi technikai részletének lassú és bonyodalmas eljárásokon kell átmennie; - a tagállami hatóságok közös fellépésénél figyelembe kell venni a szabályozási és felügyeleti követelmények sokféleségét; - annak ellenére, hogy páneurópai problémákat kell kezelni, csak tagállami megoldások állnak rendelkezésre és hajthatók végre. Az EU jelenlegi felügyeleti bizottságainak[50] korlátozott a hatásköre az ilyen problémák kezelésére. 5.3. A javaslat céljai, az attól várt eredmények, valamint a kapcsolódó mutatók a tevékenységalapú irányítás keretében A Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerére és különösen az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóságra vonatkozóan meghatározott általános célkitűzések a következők: 1. a székhely szerinti és a fogadó felügyeleti hatóság érdekeinek kiegyenlítése, vagyis a tagállami felügyeletek döntéseinek határokon átnyúló alapon való megtámadását lehetővé tevő folyamatok és gyakorlatok erősítése; 2. egyenlő feltételek biztosítása a különböző tagállamokban tevékenykedő pénzügyi intézmények számára; 3. az európai léptékű válságmegelőzés és -kezelés javítása, és 4. a felügyelet eredményességének és költséghatékonyságának javítása a felügyelt vállalatok számára. Az általános célkitűzésekből számos egyedi feladat fogalmazódott meg az Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere számára: 1. az uniós felügyeleti bizottságok valamennyi jelenlegi feladata; 2. Technikai standardok kialakítása az EU egységes szabálykönyvéhez; 3. az európai uniós szabályok egységes alkalmazásának biztosítása, közvetítés és vitarendezés a tagállami felügyeletek nézetkülönbségei esetén; 4. vészhelyzet esetén összehangolt döntéshozatal biztosítása; 5. egyes páneurópai szinten működő jogalanyok felügyelete; 6. közös felügyeleti kultúra biztosítása. Az alábbi táblázat bemutatja az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság egyedi célkitűzéseit és a kapcsolódó mutatókat: Célkitűzés | Javasolt mutató | Technikai standardok kialakítása az EU egységes szabálykönyvéhez | Az elfogadott technikai standardok száma a szükséges standardok számához képest Az EIOPA által javasolt és a Bizottság által elutasított standardok száma Az elfogadott, nem kötelező erejű ajánlások száma | Az európai uniós szabályok egységes alkalmazásának biztosítása | A sikeres közvetítések száma, jogerős lezárás nélkül A közösségi jog nyilvánvaló megsértésére vonatkozó figyelmeztetések száma | Közös felügyeleti kultúra biztosítása: részvétel a felügyeleti kollégiumokban | Az EIOPA részvételével működő kollégiumok száma Az EIOPA képviselőjének részvételével lezajlott ülések átlagos száma kollégiumonként | Közös felügyeleti kultúra biztosítása: egyéb tevékenységek | A felügyeletek számára tartott képzési órák száma Cserében/kiküldetésben részt vevő személyzet száma Az elvégzett szakértői értékelések száma A konvergenciával kapcsolatban megállapított és megszüntetett akadályok száma A konvergencia előmozdítását szolgáló új gyakorlati eszközök | Páneurópai pénzügyi intézmények közvetlen felügyelete | [Jelenleg csak az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságra vonatkozik] | Vészhelyzet esetén összehangolt döntéshozatal biztosítása | A közvetítés, döntések és összehangolás hatékonysága válsághelyzetben | Közös felügyeleti kultúra biztosítása: mikroprudenciális információk gyűjtése és kezelése | Előrelépés a központi adatbázisok fejlesztése terén: az információk teljessége és időszerűsége | 5.4. Végrehajtási módszer (indikatív) ( Centralizált irányítás ( közvetlenül a Bizottság által ( közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással: ( végrehajtó ügynökségek × a Közösségek által létrehozott, a költségvetési rendelet 185. cikkében említettek szerinti szervek ( tagállami közintézmények/közfeladatot ellátó szervek ( Megosztott vagy decentralizált irányítás ( a tagállamokkal ( harmadik országokkal ( Nemzetközi szervezetekkel közös irányítás (nevezze meg) Megjegyzések: 6. FELÜGYELET ÉS ÉRTÉKELÉS 6.1. Felügyeleti rendszer Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló rendelet előírja, hogy a Hatóság tényleges működésének kezdetétől számítva háromévente értékelni kell a Hatóság működésének eredményeként szerzett tapasztalatokat, valamint az e rendeletben meghatározott eljárásokat. E célból a Bizottság általános jelentést tesz közzé, amelyben a szabályozási és felügyeleti konvergencia irányába tett előrelépést is értékeli. A jelentést és bármely azt kísérő javaslatot a Tanács és az Európai Parlament elé kell terjeszteni. 6.2. Értékelés 6.2.1. Előzetes értékelés Az EU pénzügyi felügyeleti rendszerének reformjára vonatkozó javaslattal kapcsolatosan két hatásvizsgálat készült: 1. Az első általános hatásvizsgálat (SEC(2009) 715), amelyet az európai pénzügyi felügyeletről szóló május 27-i közlemény (COM(2009) 252) kísért. Az említett jelentés értékelése alapján került sor a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozására vonatkozó javaslat kiválasztására, amelyet a legjobb lehetőségnek találtak az uniós mikroprudenciális felügyeleti keret reformjához. 2. A második, specifikusabb hatásvizsgálat az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló rendelettervezetekhez kapcsolódott. Ebben a hatásvizsgálatban az új hatóságok egyedi feladataival és irányítási szempontjaival kapcsolatban számos lehetőség mérlegelésére került sor. Ez a hatásvizsgálat költségvetési becsléseket is tartalmaz, amelyek e pénzügyi kimutatás alapjául szolgálnak. 6.2.2. Időközi/utólagos értékelés nyomán hozott intézkedések (hasonló, korábbi tapasztalatok tanulsága) Tárgytalan 6.2.3. A későbbi értékelések feltételei és gyakorisága Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság teljesítményének értékelésére szolgáló mutatórendszert a Bizottság az első előírt értékelés elkészítésekor fogja véglegesíteni. A végső értékeléshez egyaránt fontosak a mennyiségi mutatók és a konzultációk során összegyűjtött minőségi bizonyítékok, például a meghatározott céllal létrehozott biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoporttól származó információk. Az értékelés háromévente ismétlődik. 7. Csalás elleni intézkedések Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet előírásai megszorítás nélkül alkalmazandók a Hatóságra csalás, vesztegetés és egyéb jogellenes tevékenységek elleni fellépés céljából. A Hatóság csatlakozik az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága között létrejött, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz, és haladéktalanul meghozza a Hatóság egész személyzetére vonatkozó megfelelő rendelkezéseket. A finanszírozási határozatokban és a megállapodásokban, valamint a belőlük következő végrehajtási aktusokban kifejezetten ki kell kötni, hogy a Számvevőszék és az OLAF szükség esetén helyszíni ellenőrzésnek vetheti alá a Hatóság által kifizetett pénzösszegek kedvezményezettjeit, valamint a személyzet azon tagjait, akik az említett pénzösszegek elosztásáért felelnek. 8. A FORRÁSOK RÉSZLETEZÉSE 8.1. A javaslat célkitűzéseinek pénzügyi költségei A Hatóság költségeinek felosztását az 1. melléklet, az alapul szolgáló fő feltételezéseket a 2. melléklet, és a részletes létszámtervet a 3. melléklet tartalmazza. Kötelezettségvállalási előirányzatok millió EUR-ban (három tizedesjegyig) 2011 | 2012 | 2013 | n+3. év | n+4. év | n+5. év | Tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak[52] (XX 01 01.) | A*/AD | 1,2 | 1,2 | 1,2 | -- | -- | -- | B*, C*/AST | 1,2 | 1,2 | 1,2 | -- | -- | -- | A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott állomány[53] | -- | -- | -- | -- | -- | A(z) XX 01 04/05. jogcímcsoportból finanszírozott egyéb állomány[54] | -- | -- | -- | -- | -- | ÖSSZESEN | 2,4 | 2,4 | 2,4 | -- | -- | 8.2.2. A fellépés keretében felmerülő feladatok leírása - A Bizottság és a Hatóság közötti kapcsolatok operatív irányítása (a működési csoportban dolgozó egy AD beosztású tisztviselő munkaidejének megfelelő egyenérték) - A Hatóság által a közösségi költségvetésből kapott támogatás pénzügyi irányítása (a működési csoportban dolgozó egy AST kategóriájú tisztviselő munkaidejének megfelelő egyenérték és a pénzügyi csoportban dolgozó egy AST kategóriájú tisztviselő munkaidejének 20%-a) - Felügyelet és ellenőrzés (a Belső Piaci Főigazgatóság belső ellenőrzési csoportjában dolgozó egy AD kategóriájú tisztviselő munkaidejének 20%-a) 8.2.3. A Személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyi állomány eredete × Az érintett szolgálat állományán belül átcsoportosítandó álláshelyek (belső átcsoportosítás) A pénzügyi szolgáltatások, a pénzügyi beszámolás és a könyvvizsgálat területének különös tevékenységeit támogató közösségi program létrehozásáról szóló határozattervezethez (COM(2009)14 végleges) csatolt pénzügyi kimutatás már tartalmazott 12 álláshelyre vonatkozó igényt. Összesen körülbelül 8 álláshely esetében a Belső Piaci Főigazgatóságon belüli átcsoportosításra kerül sor az új európai felügyeleti hatóságokkal kapcsolatos feladatok elvégzése céljából (teljes vagy részmunkaidőben): 6 álláshely lesz működési csoportokban; 1 a pénzügyi csoportban és 1 a belső ellenőrzési csoportban. 8.2.4. A referenciaösszegbe beletartozó egyéb igazgatási kiadások (XX 01 04/05. – Igazgatási kiadások) Tárgytalan 8.2.5. A referenciaösszegbe bele nem tartozó személyi és kapcsolódó költségek millió EUR (három tizedesjegyig) A személyi állomány típusa | 2011 | 2012 | 2013 | n+3. év | n+4. év | n+5. év és későbbi évek | Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak (XX 01 01.) | 0,293 | 0,293 | 0,293 | -- | -- | -- | A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott személyi állomány (kisegítő alkalmazottak, kihelyezett tagállami szakértők, szerződéses alkalmazottak stb.) (nevezze meg a költségvetési tételt) | 0 | 0 | 0 | -- | -- | -- | A (referenciaösszegbe bele NEM tartozó) személyi és kapcsolódó költségek összesen | 0,293 | 0,293 | 0,293 | -- | -- | -- | Számítás – Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak | 2 tisztviselő a működési csoportban | a pénzügyi csoportban egy tisztviselő munkaidejének 0,2-e | a Belső Piaci Főigazgatóság belső ellenőrzési csoportjában egy tisztviselő munkaidejének 0,2-e 2,4 x 0,122 = 0,293 | Számítás – A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott személyi állomány | Tárgytalan | 8.2.6. A referenciaösszegbe bele nem tartozó egyéb igazgatási kiadások millió EUR (három tizedesjegyig) | n. év | n+1. év | n+2. év | n+3. év | n+4. év | n+5. év és későbbi évek | ÖSSZESEN | XX 01 02 11 01. – Kiküldetések | -- | -- | -- | -- | -- | -- | -- | XX 01 02 11 02. – Ülések és konferenciák | -- | -- | -- | -- | -- | -- | -- | XX 01 02 11 03. – Bizottságok[55] | -- | -- | -- | -- | -- | -- | -- | XX 01 02 11 04. – Tanulmányok és konzultációk | -- | -- | -- | -- | -- | -- | -- | XX 01 02 11 05. – Információs rendszerek | -- | -- | -- | -- | -- | -- | -- | 2. Egyéb irányítási kiadások összesen (XX 01 02 11.) | -- | -- | -- | -- | -- | -- | -- | 3. Egyéb igazgatási jellegű kiadások (a költségvetési tétel megadása mellett) | -- | -- | -- | -- | -- | -- | -- | A (referenciaösszegbe bele NEM tartozó) személyi és kapcsolódó költségeken kívüli igazgatási kiadások összesen | -- | -- | -- | -- | -- | -- | -- | Számítás – A referenciaösszegbe bele nem tartozó egyéb igazgatási kiadások | Tárgytalan | 1. MELLÉKLET Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság költségvetés-tervezete ezer EUR Vezető alkalmazottak / szakértők: | 0 | 0 | 0 | Ideiglenes alkalmazottak | 1 500 | 2 200 | 2 700 | 3 600 | 3 600 | 3 600 | Kirendelt nemzeti szakértők | 1 500 | 2 200 | 2 700 | 3 500 | 3 500 | 3 500 | Adminisztratív és egyéb támogató személyzet: | 0 | 0 | 0 | Ideiglenes alkalmazottak | 400 | 600 | 700 | 700 | 700 | 700 | Szerződéses alkalmazottak | 168 | 252 | 252 | 252 | 252 | 252 | Személyzeti juttatások | 585 | 938 | 1 103 | 1 358 | 1 358 | 1 358 | A személyzet képzése: általános | 24 | 37 | 44 | 54 | 54 | 54 | A személyzet képzése: a felügyeleti készségek erősítése | 135 | 198 | 243 | 320 | 320 | 320 | A személyzet felvételével kapcsolatos kiadások | 48 | 53 | 26 | 41 | 0 | 0 | Információs és kommunikációs technológia | 250 | 388 | 457 | 563 | 563 | 563 | Ingóságok és járulékos költségek | 213 | 331 | 389 | 480 | 480 | 480 | Folyó igazgatási kiadások | 166 | 257 | 303 | 373 | 373 | 373 | Posta / telekommunikáció | 70 | 109 | 128 | 158 | 158 | 158 | Ülések és utazások költségei | 293 | 503 | 535 | 660 | 660 | 660 | Közös felügyeleti kultúra: részvétel a felügyeleti kollégiumokban | 40 | 40 | 40 | 40 | 40 | 40 | Közös felügyeleti kultúra: képzés a nemzeti felügyeletek alkalmazottai részére, személyzet cseréje és kiküldetése | 500 | 1 000 | 1 333 | 1 500 | 1 500 | 1 500 | Információgyűjtés: központi európai adatbázis fejlesztése és fenntartása | 3 000 | 3 000 | 3 000 | 3 000 | 3 000 | 3 000 | Nemzetközi kapcsolatok: megfigyelők nemzetközi felügyeleti bizottságokban | 50 | 50 | 50 | 50 | 50 | 50 | Nemzetközi kapcsolatok: együttműködés harmadik országokkal egyenértékűséggel kapcsolatos határozatok terén | 60 | 60 | 60 | 60 | 60 | 60 | Páneurópai jogalanyok felügyelete | 0 | 0 | 0 | Igazgatótanács | 26 | 26 | 26 | 26 | 26 | 26 | Vegyes irányítóbizottság | 10 | 10 | 10 | 10 | 10 | 10 | Fellebbezési tanács | 86 | 86 | 86 | 86 | 86 | 86 | ÖSSZESEN | 10 587 | 14 874 | 16 998 | 19 995 | 19 955 | 19 955 | ebből a közösségi hozzájárulás mértéke | 4 235 | 5 950 | 6 799 | 7 998 | 7 982 | 7 982 | ebből a tagállami hozzájárulás mértéke (tagállami felügyeleti hatóságok vagy pénzügyminisztériumok) | 6 352 | 8 925 | 10 199 | 11 997 | 11 973 | 11 973 | Forrás: a Bizottság és a 3. szintű bizottságok becslései és számításai. 2. MELLÉKLET A Hatóság pénzügyi modelljének főbb alapelvei és alkalmazott módszertana Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozási költségeinek becslése három költségkategória alapján történt: a személyi költségek, az infrastrukturális költségek és a működési költségek, a jelenleg működő uniós szabályozási ügynökségek elszámolásaiban használt általános költségosztályozással összhangban. Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásának teljes költsége a működés első évében (2011) a becslések szerint 10,587 millió EUR lesz, majd két év elteltével (2013) eléri a 16,998 millió EUR-t – lásd az 1. mellékletet. A javaslat szerint a költségek 40%-át a közösségi költségvetés, 60%-át pedig a tagállamok finanszíroznák. A javaslat indokai a következők: - A kiegyensúlyozott és vegyes finanszírozással biztosítható a leginkább, hogy a hatóságok (és ez elvárás velük szemben) a tagállamoktól és a közösségi intézményektől függetlenül tevékenykedjenek. Ha az egyik finanszírozási forrás túlságosan meghatározóvá válna, ez árnyékot vethet a hatóságok által hozott döntések hitelességére és alááshatja a pénzügyi stabilitás megőrzéséhez javasolt új keretet. - Tekintve, hogy továbbra is a nemzeti felügyeletek fogják elvégezni a felügyeleti tevékenység döntő részét ebben az új keretben, helyénvalónak tűnik, hogy ez érvényesüljön a tagállamoktól származó valamivel magasabb hozzájárulásban. Ezzel lehetővé válna a jelenlegi helyzet zökkenőmentes átalakítása is, mivel jelenleg a 3. szintű bizottságokat szinte kizárólag a tagállamok finanszírozzák; - Alapvető azonban, hogy a finanszírozás jelentős része a közösségi költségvetésből származzon. Az új hatóságok valójában egyértelműen közösségi dimenziójú célok elérését szolgálják: a belső piac pénzügyi stabilitásának, valamint az Unió fenntartható növekedésének megóvását. Ezen felül a hatóságok egyik alapvető feladata és hatásköre az ágazaton belül a közösségi szabályok következetes, hatékony és eredményes alkalmazásának biztosítása. Ez indokolja, hogy a finanszírozás legalább 40%-a a közösségi költségvetésből történjen (mivel e jogalanyok legtöbbjét általában teljes egészében a közösségi költségvetésből finanszírozzák). Kétség merülhet fel azzal kapcsolatban is, hogy minden tagállam képes lesz-e megbirkózni a rá eső hozzájárulás hirtelen emelkedésével, amelyre a jelenlegi 3. szintű intézkedéseknél sokkal költségesebb új kerethez szükség lesz. - A közösségi finanszírozás azért is különösen fontos, hogy biztosítani lehessen a hatóságoknak a tagállamoktól való tényleges függetlenségét. Annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben elkerüljék a felügyeletek gyakorlati munkájának esetleges interferenciáit, az a döntés született, hogy a Bizottság részvétele minimális legyen a hatóságok felügyelőtanácsában (egy, szavazati joggal nem rendelkező taggal) és igazgatótanácsában (egy, szavazati joggal nem rendelkező taggal). Ha emellett a finanszírozás túlzott mértékben a tagállamok hozzájárulásaitól függne, ez súlyosan veszélyeztetné a hatóságok függetlenségének hitelességét. Jelentős közösségi hozzájárulásra van szükség annak ellensúlyozásához is, hogy a Bizottság csak korlátozott szerepet kap a hatóságok döntéshozó testületeiben; - Ez a módszer biztosítja leginkább a stabil finanszírozást, így nem alakul ki túlzott függés egy forrástól vagy a nagy tagállamok hozzájárulásától, amelyek pénzügyi hozzájárulásuk leállításával veszélyeztethetik a hatóságok folyamatos működését. Végül, ez a módszer méltányosabb, mint a teljes mértékben vagy nagyrészt a tagállamok által történő finanszírozás: a nemzeti felügyeletek tagállami szinten számos különböző finanszírozási modellt használnak – némelyik az általános adózásból, némelyik az iparra kivetett illetékekből. Ha a Hatóságot nagyrészt a tagállamok finanszíroznák, felmerülne annak a kockázata, hogy az Unió egészében egyenlőtlen feltételek alakulnak ki. A személyi költségekre vonatkozó becslések azon a feltételezésen alapulnak, hogy az EIOPA működésének első évében a jelenlegi 3. szintű bizottság személyzetének számához képest megduplázza személyzetét. Ez azt jelenti, hogy a létszám körülbelül 20-ról 40-re növekszik. Az is feltételezhető, hogy a személyzet létszáma a kezdeti szakaszban viszonylag gyorsan fog növekedni. A Hatóság évente átlagosan 15 új alkalmazottat vesz fel, és az „utazósebességet” körülbelül 90 fős létszámmal fogja elérni. A nagyobb létszámszükséglet az új feladatok jelentős számát tükrözi, amelyet a hatóságnak eddigi kötelezettségei mellett vállalnia kell. A rendeletjavaslatot kísérő indokolás részletesen ismerteti ezeket az új feladatokat. Ezek – nem teljes körűen – tartalmazzák új technikai standardok kidolgozását a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos jogszabályok számos területén, a közösségi szabályok következetes alkalmazásának biztosítását, a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezését, a felügyeleti kollégiumokban való részvételt és a szakértői vizsgálatok megkönnyítését. E tevékenységek mindegyike jelentős új erőforrásokat igényel. A becsült személyzeti létszám részletes bontását beosztásonként a 3. melléklet tartalmazza. A személyi költségek becslésénél elfogadott másik feltételezés az volt, hogy valamennyi hatóságnál az uniós intézmények személyzeti szabályzatát fogják alkalmazni. Ez – néhány módosítással – megjelenik az 1. címben használt, egy főre eső mértékeknél (a részleteket lásd az 1. mellékletben). A 3. szintű bizottságok székhelyének hatását is figyelembe vették (a megélhetésiköltség-szorzó révén). A 2. címben az infrastrukturális költségekkel kapcsolatos adatok a jelenleg működő 3. szintű bizottságok adatain alapulnak. Erre a kategóriára vonatkozóan a CEIOPS adott költségbecslést, amely a működő irodákhoz és a jelenlegi székhelyeken működő igazgatáshoz kapcsolódó tényleges költségek extrapolációján alapul. Tekintve, hogy Frankfurt pénzügyi központ és üzleti szempontból a világ egyik legdrágább helye, a becsült költségek természetesen meghaladják az EU szabályozási hatóságainak átlagos költségszintjét. A működési költségeket az európai felügyeleti hatóságok hatásköre és irányítási modellje határozza meg. A hatáskör tekintetében az ESFS esetében számos különböző tervezett tevékenységet vettek figyelembe, ami az általános személyi költségek mellett működési többletköltséget eredményez. Ezeket a költségeket számos tevékenységhez lehetett hozzárendelni, például az érdekképviseleti csoportok működéséhez, az európai felügyeleti adatbázisok fejlesztéséhez, a felügyeleti kollégiumokban való részvételhez, a tagállami felügyeletek alkalmazottai számára szervezett képzésekhez vagy a közvetlenül felügyelt társaságok helyszíni ellenőrzéséhez. E tevékenységek egyedi költségei nagyon gyakran kiküldetésekkel és ülésekkel kapcsolódnak össze, de tartalmazhatják kiszervezett szolgáltatások – például adatbázis létrehozásának és fenntartásának vagy képzések szervezésének – jelentős költségét is. Másrészt úgy ítélték meg, hogy az ESFS sok tevékenysége nem jár működési többletköltséggel és teljes mértékben megjelenik az általános személyi költségek között. Ilyen például a technikai standardok, iránymutatások és ajánlások kidolgozása, a közösségi jog következetes alkalmazásának biztosítása vagy az összehangolt cselekvés rendkívüli helyzetekben. Ami az irányítást illeti, a működési költségek általában a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének és különösen a hatóságoknak a megfelelő működését biztosító különböző testületek tevékenységéből fognak származni, amelyek a következők: a felügyelőtanács, az igazgatótanács, a vegyes irányítóbizottság és a fellebbezési tanács. Az 1. táblázat bemutatja az EIOPA költségvetésének kiszámításához használt módszereket. 1. táblázat: Az EIOPA becsült költségvetése a működés első évében (2011) ezer EUR 1. cím – Személyi költségek | 4 694 | Teljes személyi állomány: | 40 | Egy főre jutó átlagos éves költség (a Költségvetési Főigazgatóság iránymutatása és a három 3. szintű bizottság tanácsadása alapján) | Megélhetésiköltség-szorzó | Frankfurt | 1,0 | Irányítás | 2 | 167,0 | 334 | Vezető alkalmazottak / szakértők: | 0 | Ideiglenes alkalmazottak | 15 | 100,0 | 1 500 | Kirendelt nemzeti szakértők | 15 | 100,0 | 1 500 | Adminisztratív és egyéb támogató személyzet: | 0 | Ideiglenes alkalmazottak | 4 | 100,0 | 400 | Szerződéses alkalmazottak | 4 | 42,0 | 168 | Személyzeti juttatások | Az összes személyi költség 15%-a | 620 | A személyzet képzése: általános | Egy főre jutó átlagos összeg (A Bizottság adata) | 0,6 | 24 | A személyzet képzése: a felügyeleti készségek erősítése | Tanácsadás a három 3. szintű bizottságtól | 4,5 | 135 | A személyzet felvételével kapcsolatos kiadások | Interjú álláshelyenként átlagosan 3 jelölttel | 0,8 | 48 | 2. cím – Épületek, berendezések és igazgatási kiadások | 1 822 | Épületbérlés és járulékos költségek | A CEIOPS adatai és becslései | 828 | Információs és kommunikációs technológia | A CEIOPS adatai és becslései | 250 | Ingóságok és járulékos költségek | A CEIOPS adatai és becslései | 213 | Folyó igazgatási kiadások | A CEIOPS adatai és becslései | 166 | Posta / telekommunikáció | A CEIOPS adatai és becslései | 70 | Utazások és ülések költségei | A CEIOPS adatai és becslései | 293 | 3. cím – Működés | - | 4 071 | Hatáskörök | Tevékenység | Feltételezések | Összköltség | Konzultációk | Pénzügyi szolgáltatások érdekképviseleti csoportja | Európai felügyeleti hatóságonként egy érdekképviseleti csoport. 30 tag, évente négy ülés. Éves díjazás 6000 EUR/fő. Az ágazat képviselőinek utazási költségeit megtérítik, de díjazást nem kapnak. | 216 | Közös felügyeleti kultúra | Részvétel a felügyeleti kollégiumokban | Körülbelül 25 kollégium az ágazatban. Részvétel évente egy kétnapos ülésen, átlagosan az EIOPA egy képviselője ülésenként. | 40 | Közös felügyeleti kultúra | Közös képzés a nemzeti felügyeletek alkalmazottai részére, a személyzet cseréje és kiküldetése | A 3. szintű bizottságok számára a 2010–2015 közötti időszakra tevékenységi támogatásra előirányzott összegek alapján | 500 | Információgyűjtés | A központi európai adatbázis fejlesztése és fenntartása | A CEBS becslése | 3 000 | Nemzetközi kapcsolatok | Kapcsolattartás harmadik országok hatóságaival és egyéb nemzetközi szervekkel, például az egyenértékűséggel kapcsolatos tanácsadás terén | Évente 11 kiküldetés az EU-n kívüli országba, 2 személy részvételével | 110 | Páneurópai jogalanyok felügyelete | Helyszíni ellenőrzések | 0 | Irányítás | Tevékenység | Feltételezések | Összköltség | Felügyelőtanács | Döntéshozatal | Költségtérítés 26 tag számára – évente 4 ülés | 83 | Igazgatótanács | Irányítás | 6 tag, többek között a nemzeti felügyeletek 4 képviselője. Havonta egy ülés, lehetőség szerint párhuzamosan a felügyelőtanács üléseivel. | 26 | Vegyes irányítóbizottság | Ágazatközi együttműködés | Az európai felügyeleti hatóságok elnökeinek időszakos ülései | 10 | Fellebbezési tanács | Fellebbezések | 6 tag, évente 8 ülést feltételezve, 8000 EUR/fő éves díjazással | 86 | ÖSSZESEN | 10 587 | Forrás: a Bizottság és a 3. szintű bizottságok becslései és számításai. 3. MELLÉKLET Létszámterv (előzetes) Funkciócsoport és fokozat | Álláshelyek (ideiglenes) | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | AD 16 | AD 15 | 1 | 1 | AD 14 | 1 | 1 | AD 13 | 1 | 1 | AD 12 | 2 | 5 | AD 11 | 6 | 15 | AD 10 | 10 | 25 | AD 9 | 6 | 15 | AD 8 | 3 | 7 | AD 7 | 2 | 7 | AD 6 | AD 5 | AD összesen | 32 | 50 | 60 | 77 | AST 11 | AST 10 | 1 | 1 | AST 9 | 2 | 2 | AST 8 | 3 | 5 | AST 7 | 2 | 5 | AST 6 | AST 5 | AST 4 | AST 3 | AST 2 | AST 1 | AST összesen | 8 | 12 | 13 | 13 | Összesen | 40 | 62 | 73 | 90 | Forrás: Bizottság [1] Az európai bankfelügyelők bizottsága (CEBS), az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottsága (CEIOPS) és az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága (CESR). [2] Meg kell jegyezni, hogy az indokolás az ESFS-nek a jelenlegi európai felügyeleti bizottságok európai felügyeleti hatósággá alakításával való létrehozására összpontosít. Az ESRB létrehozásával egy külön indokolás foglalkozik. [3] Lásd: Az Európai Közösségek Bírósága, C-217/04 sz. ügy, 44. pont. [4] A vitarendezési mechanizmusról szóló további információk a javaslatot kísérő szolgálati munkadokumentumban találhatók. [5] A vitarendezési hatáskör nem sérti a 8. cikket, amely olyan helyzetekre összpontosít, amikor az illetékes nemzeti felügyeleti hatóság nem tartja be a közösségi jogszabályokat. [6] HL C […], […], […] o. [7] HL C […], […], […] o. [8] HL C […], […], […] o. [9] HL C […], […], […] o. [10] COM(2009) 114. [11] COM(2009) 252. [12] HL L 24., 2009.1.29., 23. o. [13] HL L 25., 2009.1.29., 28. o. [14] HL L 25., 2009.1.29., 18. o. [15] 44. pont – még nem tették közzé. [16] Meg kell jegyezni, hogy a 64/225/EGK, a 73/239/EGK, a 73/240/EGK, a 76/580/EGK, a 78/473/EGK, a 84/641/EGK, a 87/344/EGK, a 88/357/EGK, az 1992/49/EGK, az 1998/78/EK, a 2001/17/EK, a 2002/83/EK és a 2005/68/EK irányelv a Szolvencia II. átdolgozás része (Módosított javaslat: az Európai Parlament és a Tanács irányelve az életbiztosításról a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (átdolgozás) (COM (2008) 119 – C6-0231/2007 – 2007/0143(COD)), ezért 2012. november 1-jétől hatályát veszti. [17] HL 56., 1964.4.4., 878. o. [18] HL L 228., 1973.8.16, 3.o. [19] HL L 228., 1973.8.16, 20.o. [20] HL L 189., 1976.7.13., 13.o. [21] HL L 151., 1978.6.7., 25.o. [22] HL L 339., 1984.12.27., 21.o. [23] HL L 185., 1987.7.4., 77.o. [24] HL L 172., 1988.7.4., 1.o. [25] HL L 228., 1992.8.11., 1.o. [26] HL L 330., 1998.12.5., 1.o. [27] HL L 110., 2001.4.20., 28.o. [28] HL L 345., 2002.12.19., 1.o. [29] HL L 9., 2003.1.15., 3.o. [30] HL L 235., 2003.9.23., 10.o. [31] HL L 35., 2003.2.11, 1.o. [32] HL L 309., 2005.11.25.,15.o. [33] HL L 271., 2002.10.9., 16. o. [34] HL L 136., 1999.5.31., 1.o. [35] HL L 136., 1999.5.31.,15.o. [36] HL L 56., 1968.3.4., 1. o. [37] HL L 281., 1995.11.23., 31. o. [38] HL L 8., 2001.1.12., 1. o. [39] HL L 145., 2001.5.31., 43.o. [40] HL L 248., 2002.9.16.,1.o. [41] HL L 357., 2002.12.31.,72.o. [42] HL L 136., 1999.5.31.,15.o. [43] HL L 317., 2001.12.3., 1. o. [44] HL 17., 1958.10.6., 385. o. [45] Differenciált előirányzatok. [46] Olyan kiadások, amelyek nem tartoznak az érintett 12. cím 12 01. alcíme alá. [47] A 12. cím 12 01 04. jogcímcsoportja alá tartozó kiadások. [48] A 12 01. alcím alá tartozó, a 12 01 04. és a 12 01 05. jogcímcsoportokon kívüli kiadások. [49] Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját. [50] Az európai bankfelügyelők bizottsága, az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottsága és az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága. [51] Részletezve az 5.3. szakaszban. [52] Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg. [53] Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg. [54] Amelynek költségét tartalmazza a referenciaösszeg. [55] Nevezze meg a bizottság típusát és azt a csoportot, amelyhez a bizottság tartozik.