30.9.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 265/15

A.

mivel az Európai Unió üdvözli az amerikai kormányzatnak a nemzetközi ügyek terén együttműködő hozzáálláson alapuló irányvonalát, valamint az EU-külpolitikák sarokkövét alkotó EU–USA kapcsolatok megerősítését,

B.

mivel az EU és az USA stratégiai szerepet tölt be a globális gazdasági kihívások kezelése tekintetében, hiszen bruttó hazai termékük (GDP) a világ GDP-jének több mint felét teszi ki, és e két partner képezi a világ legnagyobb kétoldalú kereskedelmi és befektetési partnerségét, amely a világkereskedelem majdnem 40 %-át adja,

C.

mivel az EU és az USA politikai érdekei közösek, továbbá osztoznak a béke előmozdítása, az emberi jogok tiszteletben tartása, a stabilitás, valamint a különféle globális veszélyek és kihívások kezelése – a nukleáris fegyverek terjedése, a terrorizmus, az éghajlatváltozás, az energiabiztonság és az alacsony szénkibocsátású gazdaság megteremtése, valamint a szegénység felszámolása és más millenniumi fejlesztési célok teljesítése – terén viselt felelősségben a világpolitikai porondon,

D.

mivel a TGT munkáját folytatni kell egy integrált transzatlanti piac 2015-ig, kereskedelmi akadályok elhárításával történő kiépítése érdekében, amelynek megvalósulása a gazdasági növekedés újraindítása és a fellendülés szempontjából elengedhetetlen;

E.

továbbá mivel az EU és az USA közös vezetésére van szükség a dohai fejlesztési forduló eredményes lezárásához,

F.

mivel fontos, hogy a jogalkotók munkája megfelelőképpen tükröződjék az TGT tevékenységeiben, és hogy megfelelően vegyék figyelembe az Európai Parlament prioritásait,

G.

mivel az EU és az USA növekvő globális energiafogyasztással, valamint annak szükségességével szembesül, hogy Koppenhágában megállapodás szülessen az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében tett globális kötelezettségvállalások teljesítésére, és mivel az energiahatékonyság növelését célzó új szabványok és intézkedések nem állíthatnak új akadályokat a transzatlanti kereskedelem útjába, és nem csökkenthetik a biztonságot a hasadóanyagok tekintetében,

H.

mivel a Lisszaboni Szerződés külpolitikai eszközeinek segítségével az EU erősebb és összehangoltabb szerepet játszhat majd a nemzetközi porondon,

I.

mivel a pénzügyi és gazdasági válság gyorsan foglalkoztatási válsággá alakult, ami komoly társadalmi következményekkel jár, és mivel a transzatlanti partnerek közös felelőssége a gazdasági válság társadalmi dimenziójának kezelése,

J.

mivel az olyan, közelmúltbéli közvélemény kutatások, mint a German Marshall Funds által végzett Transatlantic Trends 2009, eddig soha nem tapasztalt mértékű támogatást mutattak az európai polgárok részéről az amerikai kormányzat felé; mivel az alapot szolgáltat az EU-USA kapcsolatok felfrissítésére,

1.

megerősíti, hogy az EU–USA kapcsolatok az Európai Unió számára a legfontosabb stratégiai partnerséget képezik, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és az USA kormányzata a globális kihívások és a regionális konfliktusok kezelésekor fokozza a stratégiai párbeszédet, az együttműködést és a koordinációt; felkéri a Bizottságot, hogy az EU–USA csúcstalálkozót követően adjon ki közleményt az EU és az USA közötti stratégiai partnerségről;

2.

felhívja mindkét felet az emberi jogok tiszteletben tartásának mint politikájuk egyik fő elemének előmozdítására a világban; hangsúlyozza, hogy szükség van az intenzív koordinációra a megelőző és a krízisdiplomáciában; felszólítja az amerikai kormányt, hogy ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát és csatlakozzon ahhoz; megismétli a halálbüntetés eltörlésére vonatkozó felhívását; felszólítja az USA kormányzatát, hogy térjen vissza a jogállamiság nemzetközi normáinak teljes tiszteletben tartásához, szüntessen be minden bíróságon kívüli intézkedést és vessen véget a büntetlenségnek az emberi jogok megsértésével kapcsolatos ügyekben;

3.

szükségesnek tartja, hogy az EU–USA csúcstalálkozón mindkét partner vállaljon vezető szerepet a G20-ak kötelezettségvállalásainak végrehajtásában; ezért felhív a pénzügyi ágazatot érintő egyesült államokbeli reformcsomag és a jelenlegi uniós jogalkotási reformok összehangolására, a pénzügyi felügyeleti struktúrára vonatkozó reformokat is beleértve, és felkéri mindkét partnert az együttműködés erősítésére, valamint az IMF modernizálására;

4.

hangsúlyozza az EU és az USA közötti együttműködés fontosságát abban, hogy a 2009 decemberében Koppenhágában megrendezendő ENSZ éghajlatváltozási konferencia (COP-15) konferencián tudományos bizonyítékokon alapuló nemzetközi megállapodás jöhessen létre, amely az éghajlatváltozás enyhítésére irányuló intézkedések megfelelő finanszírozására és a fejlődő országokban történő alkalmazására is kiterjed; sürgeti az EU elnökségét, hogy az EU–USA csúcstalálkozón törekedjen ambiciózus kötelezettségvállalás elérésére az USA részéről a Kiotó utáni nemzetközi kötelezettségekkel kapcsolatban, és kérje az USA együttműködését az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszer, illetve az egyesült államokbeli regionális vagy szövetségi szintű kereskedelmi rendszerek közötti kapcsolatok előmozdításában;

5.

meggyőződése, hogy a Lisszaboni Szerződés az EU–USA kapcsolatok intézményi mechanizmusainak megerősítését követeli majd, a fent említett 2009. március 26-i állásfoglalásával összhangban;

6.

kéri az EU-t és az USA-t, hogy a közelgő csúcstalálkozón állapodjanak meg a közös globális kihívásokkal kapcsolatos transzatlanti partnerség megerősítéséről, különösen ami a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozását és leszerelését, a terrorizmus elleni fellépést, az éghajlatváltozást, az emberi jogok tiszteletben tartását, a járványok kezelését és a millenniumi fejlesztési célok elérését illeti; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi és gazdasági válságot nem a fejlődő országok okozták, viszont aránytalan mértékben szenvednek attól;

7.

hangsúlyozza a közös európai biztonság- és védelempolitika (KEBVP) fontosságát és a fokozott európai védelmi képességek értékét a transzatlanti biztonság erősítése tekintetében;

8.

ezzel összefüggésben üdvözli az Oroszországi Föderáció és az USA döntését, mely szerint tárgyalásokat folytatnak egy új, átfogó és kötelező erejű megállapodásról a 2009. decemberében hatályát vesztő Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés (START) pótlására, valamint üdvözli, hogy Barack Obama és Dimitrij Medvegyev 2009. július 6-án egyetértési nyilatkozatot írtak alá a START-1-et követő szerződésről;

9.

üdvözli az amerikai elnök arra vonatkozó bejelentését, hogy továbbviszi az Átfogó Atomcsend Szerződés ratifikálásának folyamatát; felszólítja a Tanácsot, hogy az USA-val és Oroszországgal szorosan együttműködve járuljon hozzá pozitív és proaktív módon az atomsorompó-szerződés felülvizsgálatával foglalkozó 2010-es konferencia előkészítéséhez;

10.

hangsúlyozza, hogy az iráni atomprogram természetével kapcsolatos bizonytalanság veszélyezteti az atomsorompó-rendszert, valamint a régió és a világ stabilitását; támogatja azt a célkitűzést, hogy a Biztonsági Tanács és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség más tagjaival együttműködve a párbeszéd és a szankciók kettős stratégiája segítségével tárgyalásos megoldást találjanak Iránnal;

11.

aggodalmát fejezi ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság által a közelmúltban végrehajtott nukleáris kísérletek miatt, valamint amiatt, hogy az ország elutasítja az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2009. szeptember 24-i 1887.(2009) sz. határozatát; támogatja ugyanakkor az USA megközelítését, amely szerint a hatoldalú tárgyalások keretében kell kétoldalú párbeszédet folytatni a Koreai-félsziget nukleáris leszerelésének érdekében;

12.

tudomásul veszi, hogy az USA az európai rakétapajzsra vonatkozó felhagyott eredeti terveivel és tudomásul veszi az új terveket, továbbá új, globális biztonsági rendszer kialakítására szólít fel, különösen az EU, az USA, Oroszország és Kína részvételével;

13.

felszólítja mindkét felet, hogy támogassa a demokrácia, az emberi jogok és a multilateralizmus eszméit osztó Latin-Amerikával való háromoldalú tárgyalásokat;

14.

ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a bizalom és az átláthatóság szellemében mindkét partner törekedjen összehangolt politikák kialakítására Iránnal, Irakkal, Afganisztánnal és Pakisztánnal kapcsolatban; sürgeti az EU-t, az USA-t, a NATO-t és az ENSZ-t, hogy alakítsanak ki új közös stratégiát, amely átfogóan magában foglalja a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, és hívják fel az említett országok szomszédait az abban való részvételre a regionális stabilitás megteremtése érdekében;

15.

úgy véli, hogy Barack Obama elnök meghívására Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin vezető között 2009. szeptember 23-án létrejött első találkozó nem teljesítette az elvárásokat; megerősíti, hogy a közel-keleti békefolyamat sikere az EU és az USA egyik legfontosabb prioritása, és felszólítja az Európai Uniót és az Egyesült Államokat, hogy együttesen mozdítsák elő a Kvartett aktív beavatkozását a békés megoldás alapjául szolgáló közös kiindulópont megtalálásában egy független és életképes palesztin állam létrehozásával járó „két állam” megoldás érdekében; kéri a csúcstalálkozó részvevőit, hogy vizsgálják meg az arab világ elérésének lehetséges módjait és felhívja őket, hogy vessenek véget a Gázai övezetben uralkodó rendkívül nehéz humanitárius helyzetnek; sajnálja, hogy a Hamász korlátozza a személyes szabadságot és az emberi jogokat;

16.

reméli, hogy a csúcstalálkozón a felek megállapodásra jutnak azzal kapcsolatban, hogy a dohai forduló sikeres lezárásakor intézkedéseket kell hozni a mezőgazdasági árak ingadozásának és az élelmiszerhiánynak az elkerülésére; felhívja a vezetőket, hogy ne feledkezzenek meg a forduló végső fejlesztési céljáról, és az arra vonatkozó kötelezettségvállalásukról, hogy bruttó hazai termékük 0,7 %-át a fejlesztési együttműködésre költik; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a KAP legutóbbi reformjait és hasonló kiigazításokat szeretne látni az amerikai gazdálkodói törvény kapcsán is; emlékeztet a korábban problémát okozó ügyek – így a hormonkezelt marhahús, a klórtartalmú csirkehús és bizonyos géntechnológiával módosított termékek engedélyezése – terén bekövetkezett fejleményekre; bízik benne, hogy a folyamatos párbeszéd révén a mezőgazdasági termékek kölcsönös kereskedelmét érintő kérdéseket rendezni lehet a WTO-n belüli vitarendezési testületekhez való fordulás előtt;

17.

tudomásul veszi a Transzatlanti Energiatanács létrehozásának ötletét; erőteljesen hangsúlyozza, hogy a testületnek kizárólag a kérdés tisztán kül- és biztonságpolitikai vetületeivel szabad foglalkoznia, és a jövőben integrálni kell azt a Transzatlanti Politikai Tanácsba, valamint hogy az átfogó energiapolitikával a TGT-nek kell foglalkoznia;

18.

üdvözli a vízummentességi program újabb hét uniós tagállamra való közelmúltbeli kiterjesztését; sürgeti azonban az USA-t, hogy törölje el a vízumkötelezettséget az egész EU-val szemben, és hogy valamennyi uniós polgár részesüljön egyenlő bánásmódban a teljes viszonosság alapján; nem ért egyet azzal, hogy az európai uniós polgároknak nyújtott Elektronikus Utazásengedélyezési Rendszer (ESTA) engedélyek megadására vonatkozó adminisztratív díjakat terveznek bevezetni, mivel ezt visszalépésnek tartja, és kéri a Bizottságot, hogy az Egyesült Államok kormányzatával való tárgyalások során kezelje ezt az ügyet prioritásként, fenntartva a kölcsönösség alapján történő fellépés lehetőségét is;

19.

felszólítja az Amerikai Egyesült Államokat, hogy hagyják jóvá az EU és az USA közötti első repülési megállapodás, valamint az EU és az USA közötti repülésbiztonsági megállapodás teljes és tényleges végrehajtását; emlékezteti mind a Bizottságot, mind az USA hatóságait, hogy a második megállapodás megkötésének kudarca oda vezethet, hogy egyes tagállamok hatálytalanítják az első megállapodást; felszólítja az Amerikai Egyesült Államokat, hogy semmiféle, a megerősített együttműködésnek ártó intézkedést ne hozzanak, amilyenek például az amerikai képviselőház 915. számú határozatában említett, külföldi javítóbázisokra, a trösztellenes intézkedések alóli mentességekre és a légi fuvarozók nemzeti hovatartozására vonatkozó intézkedések;

20.

hangsúlyozza, hogy egy szorosabb transzatlanti partnerség – tekintetbe véve egy, a szociális piacgazdaságon alapuló transzatlanti piac 2015-re való kiteljesítését – alapvető fontosságú eszköz a globalizáció alakításához és a globális gazdasági és társadalmi válságok kezeléséhez; hangsúlyozza, hogy a kereskedelem és a beruházások nem tarifális jellegű akadályai közül, amelyeket a TGT-nek le kell bontania, számos a jogalkotó testületek arra irányuló szándékos erőfeszítéseiben gyökerezik, hogy elősegítsék a szociális, egészségügyi, kulturális vagy környezetvédelmi célkitűzések teljesülését, és ezért nem törölhetők el a megfelelő jogalkotási aktusok hiányában;

21.

kéri a Bizottságot, hogy e cél eléréséhez készítsen részletes útitervet a meglévő akadályok felszámolásáról; emlékeztet a Parlament 2007-es költségvetésében jóváhagyott és finanszírozott tanulmányra; felveti azt a kérdést, hogy miért nem adta ki a Bizottság ezeket a dokumentumokat, a Parlament erre irányuló többszöri kérése ellenére; közzétételük végső határidejeként 2009. november 15-ét jelöli meg;

22.

úgy véli, hogy az energiahatékonyságra és -technológiára (többek között a „zöld energiára”) és az energiaszabályozás területére kiterjedő transzatlanti együttműködéssel a TGT-ben lehet foglalkozni; hangsúlyozza, hogy az energiabiztonságra kiterjedő transzatlanti együttműködésnek a Transzatlanti Politikai Tanácsban – amelynek létrehozását 2009. március 26-i fent említett állásfoglalásában javasolta – rendszeresen szereplő központi témák egyikét kell képeznie;

23.

úgy véli, hogy a transzatlanti gazdasági együttműködést elszámoltathatóbbá, átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá kell tenni, és hogy egy honlapon rendszeresen és azonnal közzé kell tenni az ülések időpontjait, a napirendeket, az ütemterveket és az elért haladásról szóló jelentéseket; javasolja, hogy évente rendezzenek vitát a TGT-n és belül megvitatott és a struktúráját érintő kérdések tekintetében elért előrehaladásról;

24.

úgy véli ugyanakkor, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács nem hagyhatja figyelmen kívül a kormányok által ezzel összefüggésben hozott, a magánélet védelmére irányuló és adatvédelmi normákkal, a biometrikus jellemzőkkel, a repülésbiztonsággal, az útiokmányokkal és az utasokra vonatkozó információk cseréjével kapcsolatos intézkedések kereskedelmi tevékenységekre gyakorolt hatását;

25.

felszólítja az USA hatóságait és a Bizottságot, hogy folytassanak az eddiginél intenzívebb tárgyalásokat kiegyensúlyozott megoldások megtalálása érdekében többek között a légi biztonsági követelményekre és az adatvédelemre vonatkozóan az utasnyilvántartás (PNR) területén, vizsgálják felül a repülőtéri biztonsági ellenőrzéseket, és hatékonyabban építsék be a transzatlanti és nemzetközi repülés éghajlati hatásainak csökkentésére irányuló intézkedéseket a koppenhágai tárgyalásokba és az ICAO-megállapodásokba;

26.

ismételten felszólítja az EU és az USA vezetőit, továbbá a TGT társelnökeit, hogy a TGT sikere érdekében vegyék figyelembe a jogalkotók kulcsfontosságú szerepét; sürgeti őket, hogy teljes mértékben és közvetlenül vonják be a transzatlanti jogalkotói párbeszéd képviselőit a TGT tevékenységébe, mivel a jogalkotók végrehajtó ágaikkal közösen felelősek a TGT számos határozatának átvételéért és felügyeletéért;

27.

véleménye szerint feltétlenül biztosítani kell, hogy a Kongresszus és az Európai Parlament leghozzáértőbb tagjait bevonják a jogalkotói párbeszédbe és a TGT folyamatába, hogy el lehessen kerülni az olyan jogszabályokat, amelyek nem szándékolt következményekkel járnak a transzatlanti kereskedelemre és beruházásokra; reméli, hogy az európai Parlament 2009. március 26-i állásfoglalásában megfogalmazott ajánlásokkal összhangban a transzatlanti jogalkotói párbeszéd az új megállapodás segítségével transzatlanti parlamenti közgyűléssé fejlődhet;

28.

üdvözli, hogy az érdekeltek széles köre, köztük az üzleti élet képviselői látják el tanáccsal a TGT-t, és kéri, hogy az Atlanti-óceán mindkét partján hasonló szerepet szánjanak a szakszervezeti mozgalmak képviselőinek is annak érdekében, hogy a szociális dimenziót teljes mértékben figyelembe vegyék; felszólít arra, hogy a transzatlanti munkaügyi párbeszéd és a jövőbeni transzatlanti energetikaipárbeszéd vezetőit vonják be a tanácsadó csoportba; úgy véli ugyanakkor, hogy konzultatív szerepüket meg kell különböztetni a Kongresszus és az Európai Parlament jogalkotó szerepétől;

29.

hangsúlyozza, hogy a TGT fontos szerepet játszik a válságra adott összehangolt EU–USA jogszabályi válasz előmozdításában és biztosításában, különösen ami az alternatív befektetési alapokat, a pénzpiaci infrastruktúrákat (elsősorban a tőzsdén kívüli [OTC] származékos piacok vonatkozásában), a tőkekövetelményeket, az adóparadicsomokat és a határokon átnyúló fizetésképtelenségi ügyek megoldását illeti; felhívja a TGT-t, hogy vizsgálja meg pénzintézetek javadalmazási rendszerei összehangolásának lehetőségét és a bevált gyakorlatokat annak biztosítására, hogy a javadalmazás hosszú távú eredményeken alapuljon, csökkentve ezáltal a kockázatoknak való kitettséget;

30.

hangsúlyozza, hogy a hitelek bedőlésének kockázata még nem szűnt meg; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az összehangolt makrogazdasági politikák elengedhetetlenül szükségesek a fenntartható globális gazdasági fellendülés és a növekvő munkanélküliség kezelése szempontjából;

31.

felhívja a TGT-t annak előírására, hogy a Bázel II. keretrendszer végrehajtásakor az USA hatóságai vegyék figyelembe az EU tőkemegfelelési irányelveiben eszközölt módosításokat; üdvözli az Egyesült Államok kormányának azon javaslatát, hogy valamennyi, tőzsdén kívüli ügyletekben forgalmazott származtatott pénzügyi eszközt szabályozzon, továbbá üdvözli az összetett strukturált termékek központi elszámolóházának kialakításával kapcsolatos munkáját, és felhívja a TGT-t, hogy vizsgálja meg az eszközosztályok és a társaságok kezelésével, valamint az infrastruktúra egyenlőségével kapcsolatos összehangolt megközelítés ösztönzésének módját;

32.

felhívja a TGT-t annak biztosítására, hogy a szabályozói önkényesség elkerülése érdekében az Egyesült Államok hatóságai vegyék figyelembe az alternatív befektetési alapok kezelőire vonatkozó európai uniós irányelvjavaslatot(ABAK irányelv);

33.

sürgeti a TGT-t, hogy foglalkozzon a „túl nagy intézmények ahhoz, hogy elbukjanak” kérdéssel és támogatja a G-20-ak „living will” készenléti tervek kidolgozására irányuló javaslatait a rendszerszempontból fontos, határokon átnyúló intézmények számára; úgy ítéli meg, hogy a rendszerszempontból fontos pénzintézeteket szigorúbb közzétételi követelményeknek lehetne alávetni, mint például a kereskedelmi titoktartás korlátozása, ugyanúgy, ahogy az erőfölényben lévő vállalkozásokat az EU versenypolitikája értelmében;

34.

támogatja a G-20-aknak a számviteli szabványok összehangolásának felgyorsítására irányuló felhívását; sürgeti a TGT-t, hogy hívja fel a Pénzügyi Számviteli Standard Testületet (FASB) és a Nemzetközi Számviteli Standard Testületet (IASB), hogy állapítsanak meg közös, magas színvonalú világszintű számviteli standardokat és fejezzék be az összehangolási projektet 2011 júniusáig; hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Számviteli Standard Testületnek folytatnia kell irányítási reformját;

35.

sürgeti a TGT-t, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy az Egyesült Államok hatóságai álljanak ki azon tervük mellett, hogy az egyesült államokbeli belföldi felhasználók alkalmazzák a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokat (IFRS); emlékeztet azon kérésére, hogy – amíg az Egyesült Államok elfogadja a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokat – az Egyesült Államok értékpapír-felügyelete (SEC) az Európai Unió megállapításával összhangban ismerje el, hogy a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyenértékűek az Egyesült Államokban általánosan elfogadott számviteli elvekkel (US GAAP); sürgeti a TGT-t, hogy ösztönözze az országokra lebontott jelentéstétel kialakítását a multinacionális csoportok esetében;

36.

reméli, hogy a TGT sürgetni fogja az Egyesült Államok biztosítási felügyeletének olyan változásait, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy az EU egyenértékűnek ismerhesse el az egyesült államokbeli biztosításfelügyeleti rendszert a II. Szolvencia irányelvben foglalt feltételek szerint; azon a véleményen van, hogy a Nemzeti Biztosítási Hivatal felállítására irányuló kezdeményezés javítani fogja az EU és az USA közötti együttműködést; felhívja a TGT-t annak biztosítására, hogy az Egyesült Államok hatóságai előrelépjenek a szövetségi szintű biztosításfelügyelet terén azáltal, hogy szükség esetén elválasztják az adózási és egyéb kérdéseket a tisztán felügyeleti vonatkozástól;

37.

üdvözli az átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórum (GFTEI) bővítését és ígéretes lépésnek tekinti, hogy a fórumon részt vevő 87 ország mindegyike elfogadta az OECD adózási információk megosztásával kapcsolatos standardját; sürgeti a TGT-t annak biztosítására, hogy az EU és az Egyesült Államok mutassa meg közös világszintű vezető szerepét azáltal, hogy biztosítják a szükséges ösztönzők, többek között a szankciók 2010. márciusig történő hatálybalépését, továbbá valamennyi részt vevő féllel együtt egy szakértői értékelési program gyors végrehajtására az előrelépés értékelése céljából, de úgy véli, hogy ezt a keretet meg kell erősíteni az adókijátszások és adókikerülések leküzdésére; hangsúlyozza, hogy az automatikus információnak kell az alapvető normát képeznie valamennyi, határokon átívelő adózási ügyben;

38.

véleménye szerint a vállalatok társadalmi felelősségvállalását (CSR) jellemző legjobb gyakorlatok kicserélése az USA és az EU között jelentős hatással jár majd a vállalatok társadalmi felelősséggel kapcsolatos hozzáállására és pozitív elköteleződésére a szociális és környezetvédelmi kérdések iránt; úgy ítéli meg, hogy a szabályozói együttműködésnek figyelembe kell vennie az EU szabályozási keretének megerősítését a „tőkekövetelményekre vonatkozó irányelv”, és különösen a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikái tekintetében;

39.

üdvözli a G-20 vezetők következtetéseit;

40.

sürgeti, hogy a TGT soron következő ülésén mozdítsák elő a stratégiai transzatlanti együttműködést a szellemi tulajdonjog védelme tekintetében, teljes mértékben tiszteletben tartva a polgárok alapvető és polgári jogait; hangsúlyozza, hogy a technológiák terjedésének nem szabad a szellemitulajdonjog-védelem rendszerének torzulásait eredményeznie, amely szavatolja az innovációs folyamatban rejlő pénzügyi és üzleti kockázatok vállalásának képességét;

41.

emlékezteti a TGT-t, hogy a transzatlanti térség egyik alappillére az információs társadalom, amely a tudáshoz való hozzáférésen és a digitális tartalmak védelmének és megosztásának új modelljén alapszik, figyelemmel az arányosságra;

42.

sürgeti a TGT-t, hogy szorgalmazzon közös fellépéseket annak biztosítására, hogy harmadik országok – és különösen Kína – javítsa a gyártási követelményeket, hogy azok megfeleljenek az EU/USA biztonsági előírásainak, különös tekintettel a játékokra, valamint hogy biztosítsa a termékek – különösen a játékok – biztonságára vonatkozó törvények szigorú végrehajtását és a fokozottabb nemzeti ellenőrzéseket mind az EU-ban, mind az Egyesült Államokban;

43.

felhívja a Bizottságot, hogy a TGT keretében dolgozzon ki erősebb és hatékonyabb együttműködési mechanizmusokat a határokon átívelő jogalkalmazás érdekében, azzal a céllal, hogy a fogyasztók számára súlyos kockázatot jelentő fogyasztási cikkeket figyelő uniós „RAPEX” riasztórendszert összekössék az Egyesült Államok Fogyasztói Termékbiztonsági Bizottságának riasztórendszerével, továbbá hogy a Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálózat tevékenységét kiegészítsék az egyesült államokbeli hatóságok tevékenységével;

44.

javasolja a TGT-nek, hogy hagyja jóvá egy kötelező együttműködési eszköz elfogadását, amely keretbe foglalná és megkönnyítené a termékek biztonságára vonatkozó információk megosztását és egy közös együttműködési program kidolgozását;

45.

sürgeti a Bizottságot, hogy tekintettel a TGT soron következő ülésére, illetve az EU–USA csúcstalálkozóra, gyorsítsa fel a jogszabályok végrehajtásáról szóló, régóta esedékes kétoldalú megállapodással kapcsolatos munkát, kiterjesztve az Egyesült Államokra is annak végrehajtási tevékenységeit az uniós fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet és a biztonságos világhálóról szóló törvény (6) (US Safe Web Act) keretében;

46.

sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt a hasonló funkciót betöltő egyesült államokbeli szervekkel, hogy lehetővé tegye a TGT számára, hogy megvizsgálja egyrészt a fogyasztóvédelem javításának módjait, megfelelő figyelmet fordítva a fogyasztók digitális jogaira, másrészt a hibás termékekre vonatkozó szabályokkal kapcsolatos együttműködés lehetőségeit;

47.

felhívja a TGT-t, hogy ösztönözze az EU és az Egyesült Államok vámhatóságai, valamint piacfelügyeleti hatóságai közötti együttműködés erősítését annak megakadályozása érdekében, hogy a veszélyes termékek, különösen a veszélyes játékok, eljuthassanak a vásárlókhoz;

48.

sürgeti a TGT-t, hogy adjon hangot az uniós aggodalmaknak az Egyesült Államok Kongresszusa által elfogadott, az Egyesült Államokba irányuló tengeri teherkonténerek 100 %-os átvilágításával kapcsolatos egyoldalú amerikai jogi intézkedéssel kapcsolatban; úgy véli, hogy hasznos lenne, ha a TGT szemináriumokat szervezne a konténerek 100 %-os átvilágításának kérdéséről Brüsszelben és Washingtonban az EU és az Egyesült Államok jogalkotói közötti jobb megértés előmozdítása és e probléma korai és kölcsönösen elfogadható megoldásának elősegítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a soron következő TGT megbeszélésre értékelje ezen intézkedés vállalkozásokat és az EU gazdaságát érintő lehetséges költségeit, valamint a vámügyi eljárásokra vonatkozó lehetséges hatásait;

49.

továbbra is határozottan sürgeti az amerikai törvényhozást – és felhívja a Bizottságot, hogy TGT-n belül járjon el hasonlóan –, hogy vizsgálja újra a konténerek 100 %-ának kötelező átvilágítását, és dolgozzon ki kockázatkezelésen alapuló együttműködést az Egyesült Államokkal, beleértve az uniós és egyesült államokbeli kereskedelmi partnerségi programok kölcsönös elismerését a Vámigazgatások Világszervezete SAFE szabványokra vonatkozó keretének (SAFE Framework of Standards) megfelelően;

50.

felhívja a Bizottságot, hogy tekintettel a TGT soron következő ülésére, szorgalmazza a harmadik fél által elvégzendő tesztelésre kötelezett termékek, különösen az IKT-termékek és elektromos berendezések megfelelőségi nyilatkozatainak kölcsönös elismerését lehetővé tévő eljárások hivatalos elfogadását, fektessen súlyt a törvényes mértékegységek kölcsönös elismerésére, különös tekintettel az uniós termékek csupán metrikus címkézésének elfogadására az Egyesült Államokban, továbbá tekintse át a szabványosítás kérdését az Egyesült Államok hatóságaival, szervezzen az innovatív megoldásokra összpontosító kerekasztal-beszélgetéseket és végezzen egyeztetéseket nemzetközi szinten;

51.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy a TGT-ben kezdődjön párbeszéd az új élelmiszerekről és az élelmiszer-termelésben használt új technológiák alkalmazásáról; aggodalmának ad hangot a klónozás állattenyésztésben történő alkalmazása miatt;

52.

üdvözli, hogy az Egyesült Államok kormánya felismerte a mérgező anyagok ellenőrzéséről szóló törvény reformjának szükségességét; sürgeti az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy működjenek együtt egy olyan szabályozó rendszer felállítása érdekében az Egyesült Államokban, amely a REACH-nek megfelelő szintű védelmet eredményez;

53.

együttműködést szorgalmaz a TGT-n belül az ipari ágazatok szabályozási környezetét érintő valamennyi kérdésről az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag (SBA) megközelítését (Gondolkozz előbb kicsiben!) követve a transzatlanti hatású jogszabályok mérlegelésekor;

54.

ösztönzi a TGT-t, hogy dolgozzon ki egy közös energiastratégia irányába mutató együttműködést, amely támogatja a diverzifikációt és előmozdítja az ökológiai szempontból hatékonyabb gazdaságot az ellátás biztonságának fokozása érdekében, továbbá ösztönzi a TGT-t, hogy nyújtson segítséget az bioüzemanyagokra vonatkozó egységes fenntarthatósági kritériumok keresésében;

55.

sürgeti a TGT-t, hogy serkentse a kutatási együttműködést a kibővített EU–USA tudományos és technológiai megállapodásban rejlő lehetőségek jobb kiaknázása érdekében;

56.

úgy véli, hogy a harmadik országok piacaihoz való hozzáférés közös kérdés, és mind az EU, mind az Egyesült Államok érdekében áll; meggyőződése, hogy a TGT fontos szerepet játszhat a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokban mind az EU, mint az Egyesült Államok által képviselt közös szemléletmód előmozdításában; felhívja a TGT-t, hogy törekedjen egységesebb megközelítésre mind az EU, mind az Egyesült Államok részéről az új szabad kereskedelmi megállapodások tekintetében e megállapodások összehangolása érdekében, beleértve a szociális és környezetvédelmi normákat is;

57.

sürgeti a TGT-t, hogy tűzze napirendre a jogi keretet és a technikai szabványokat a nem egyértelmű jogi feltételek tisztázása érdekében, és ezzel összefüggésben vizsgálja meg a szerződések, kötelezettségek vagy jogbiztonság kérdéseit az Egyesült Államokban;

58.

reméli, hogy a 2009. október 28-án Washington DC-ben tartandó EU–USA miniszteri találkozón közös nyilatkozatot fognak elfogadni az igazságügyi és rendőrségi együttműködésről, és különösen a számítógépes biztonságról;

59.

emlékeztet arra, hogy eltökélt szándéka a terrorizmus elleni küzdelem folytatása, és hogy szilárd meggyőződése, hogy szükség van a biztonsági intézkedések és a polgári és alapvető szabadságjogok védelme közötti helyes egyensúly megteremtésére, a magánélet és az adatvédelem legteljesebb tiszteletben tartása mellett; megerősíti, hogy a szükségesség és az arányosság elvei kulcsfontosságúak, és nélkülük nem lehet hatékony küzdelmet folytatni a terrorizmus ellen;

60.

véleménye szerint az EU és az USA közötti, az igazságügy, a szabadság és a biztonság területére kiterjedő szoros együttműködéshez szilárd jogi és politikai keretre van szükség, továbbá a parlamenti és demokratikus dimenziót felölelő erősebb partnerség szükséges az olyan közös kihívások hatékony kezeléséhez, mint a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni, az alapvető jogok és a jogállamiság sérelme nélkül folytatott küzdelem, a bűnügyek terén folytatott igazságügyi együttműködés és a rendőrségi együttműködés, a migráció kezelése és a menedékkérelemhez való jog védelme, valamint valamennyi jó szándékú polgár két régió közötti vízum nélküli közlekedésének támogatása;

61.

ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy az Európai Unió a jogállamiság elvén alapul, és hogy az európai polgárok személyes adatainak harmadik országok számára biztonsági okból történő átadása során tiszteletben kell tartani az eljárási garanciákat és a védelmi jogokat, valamint meg kell felelni a nemzeti és európai szintű adatvédelmi jogszabályoknak;

62.

emlékeztet, hogy a 2010. január 1-jén életbe lépő, a jogsegélyről szóló EU–USA-megállapodás transzatlanti keretében a 4. cikk biztosítja a nemzeti hatóságokon keresztül benyújtott kérésre a bizonyos célzott pénzügyi adatokhoz való hozzáférést, és hogy ez szilárdabb jogalapot biztosíthatna a SWIFT adatainak átadásához, mint a javasolt ideiglenes megállapodás;

63.

megjegyzi, hogy az EU és az Egyesült Államok között tárgyalások folynak az ilyen adatok átadására vonatkozó ideiglenes megállapodásról, amely egy automatikus megszűnési záradék révén 12 hónapot nem meghaladó, átmeneti időszakra vonatkozna, és az új – a Lisszaboni Szerződés által megszabott eljárás sérelme nélkül megtárgyalt – megállapodásba teljes mértékben be kell vonni az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket, továbbá annak meg kell felelnie a 2009. szeptember 17-i állásfoglalás (3) bekezdésében felsorolt kritériumoknak;

64.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának, a Transzatlanti Jogalkotók Párbeszéde társelnökeinek, a Transzatlanti Gazdasági Tanács társelnökeinek és titkárságának.