24.2.2010 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
CE 46/95 |
A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő alkalmazása
P6_TA(2009)0024
Az Európai Parlament 2009. január 15-i állásfoglalása a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 2002/73/EK irányelv átültetéséről és alkalmazásáról (2008/2039(INI))
(2010/C 46 E/13)
Az Európai Parlament,
— |
tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2003. december 16-i intézményközi megállapodásra (1), |
— |
tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelvet módosító 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2), |
— |
tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, |
— |
tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6–0491/2008), |
A. |
mivel a demokrácia és a jogállamiság – a Szerződésben rögzített – elvei alapján elvárható, hogy a jogalkotó kövesse nyomon az általa elfogadott jogszabály végrehajtását, |
B. |
mivel a Parlament társjogalkotóként végzett feladata a 2002/73/EK irányelv végrehajtásának ellenőrzésében a Bizottság által rendelkezésre bocsátott információ elégtelensége miatt igen bonyolult; ezzel kapcsolatban információkérő levelet küldtek a nemzeti parlamentek illetékes bizottságaihoz és esélyegyenlőségi szerveihez, amelyre 27 nemzeti parlament és 16 nemzeti esélyegyenlőségi szerv válaszolt, |
C. |
mivel a 2002/73/EK irányelv fontos mérföldkő a nők és férfiak közötti egyenlőség felé vezető folyamatban, valamint általában a nemi alapú hátrányos társadalmi megkülönböztetés felszámolásában, |
D. |
mivel a 2002/73/EK irányelv tartalmazta a közvetlen és közvetett megkülönböztetés, a zaklatás és a nemi zaklatás fogalmának meghatározását, tiltotta a nők terhesség vagy szülési szabadság miatti hátrányos megkülönböztetését, továbbá rendelkezett azzal a joggal kapcsolatban, hogy a munkavállaló szülési, apasági vagy örökbefogadási szabadság után ugyanabba vagy egyenértékű beosztásba térhessen vissza azon tagállamokban, amelyek elismerik e jogokat, |
E. |
mivel a tagállamok a 2002/73/EK irányelv átültetése terén 2005. október 5-ig az alábbi kötelezettségeket vállalták:
|
F. |
mivel a 2002/73/EK irányelv végrehajtásának lassúsága vagy alacsony színvonala veszélyeztetné a lisszaboni stratégia végrehajtását és az EU társadalmi és gazdasági kapacitása által nyújtott lehetőségek teljes körű kiaknázásának lehetőségét, |
G. |
mivel sok tagállamnak nehézséget okozott a 2002/73/EK irányelv átültetése, különösen a munkához jutás, a szakképzés, a szakmai előmenetel és a munkahelyi körülmények tekintetében a nemek közötti egyenlőség javítását és a megkülönböztetés csökkentését szolgáló, konkrét és megfelelő intézkedések jogszabályaikba történő bevezetése, |
H. |
mivel a nemek közötti esélyegyenlőséget e területeken figyelembe kell venni, |
I. |
mivel a nemek más társadalmi és politikai szempontok szerinti megkülönböztetését tovább rontja a nemek között létező bérszakadék, különösen az úgynevezett női és férfi gazdasági ágazatokban, |
J. |
mivel a nők gazdasági függetlensége alapvető az emancipációjukhoz, és ezért a jogokkal járó foglalkoztatás személyes fejlődésük és társadalmi integrációjuk garanciája, ezért az egyenlő bánásmódra vonatkozó jogi szabályozást tökéletesíteni kell, |
1. |
felhívja a Bizottságot, hogy gondosan kövesse nyomon a 2002/73/EK irányelv átültetését, illetve az átültetésből fakadó jogszabályok betartását, és továbbra is gyakoroljon nyomást a tagállamokra; hangsúlyozza, hogy megfelelő forrásokat kell rendelkezésre bocsátani e célok elérése érdekében; |
2. |
emlékeztet a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 34. pontjára, és különösen a Tanács abbéli kötelezettségvállalására, hogy ösztönzi a tagállamokat az irányelvek és a nemzeti átültetési intézkedések közötti kapcsolatokat ábrázoló táblázatok elkészítésére és nyilvánosságra hozatalára; úgy véli, hogy a kapcsolatokat ábrázoló táblázatok megkönnyítenék a Bizottság dolgát a 2002/73/EK irányelv átültetésének ellenőrzése folyamán; |
3. |
megjegyzi, hogy a nemzeti parlamentek illetékes bizottságai és az Európai Parlament közötti, a nemzeti jogba való átültetés és a végrehajtás ellenőrzése terén folytatott szoros együttműködés közelebb hozná a nemi esélyegyenlőség kérdését a politikai döntéshozókhoz és az állampolgárokhoz; |
4. |
nagyra értékeli, hogy rövid idő alatt nagy számban kapott részletes válaszokat a nemzeti parlamentektől és esélyegyenlőségi testületektől az átültetés jelenlegi állásával és az ahhoz kapcsolódó problémákkal kapcsolatban; |
5. |
sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Európai Parlament és a Tanács számára készült, a tagállamok által 2005 végéig nyújtott információkon alapuló bizottsági jelentés még nem áll rendelkezésre; |
6. |
helyteleníti, hogy néhány nemzeti jogszabály nem tartalmazza megfelelően világos és egyértelmű módon a közvetlen és közvetett megkülönböztetés, a zaklatás és a szexuális zaklatás meghatározását; |
7. |
aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkalmazása terén több tagállam nem felel meg a 2002/73/EK irányelv előírásainak; emlékeztet, hogy a tiltott hátrányos megkülönböztetés a magán- és közszférát egyaránt érinti; |
8. |
sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes nemzeti parlamentek megsértik a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók alkalmazásának elvét, amikor plafonértéket határoznak meg a megkülönböztetés áldozatai részére fizetendő kártérítés vagy jóvátétel összegére nézve; |
9. |
felhívja a figyelmet arra, hogy a nőkkel terhességük vagy szülési szabadságuk okán való hátrányos elbánás szintén hátrányos megkülönböztetésnek minősül; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok még nem ismerték el kifejezetten az ugyanabba az állásba vagy azonos beosztásba való visszatérés jogát a szülési szabadság után; |
10. |
felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a 2002/73/EK irányelv összes rendelkezését teljes mértékben, pontosan és hatékonyan átültessék a nemzeti joganyagokba és hajtsák végre azokat; |
11. |
üdvözli azon tagállamok erőfeszítéseit, amelyek kiterjesztették vagy szigorúbban alkalmazzák a 2002/73/EK irányelv követelményeit, különösen azokat a kezdeményezéseket, amelyek új kategóriákban is védelmet biztosítanak a megkülönböztetés ellen; |
12. |
felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munkavállalókat a szexuális zaklatást, a nemi alapú zaklatást megelőző munkakörülmények kialakítására, illetve olyan speciális eljárások kidolgozására, amelyek révén megelőzhető az ilyen viselkedés; |
13. |
sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak létre kapacitást, és biztosítsanak megfelelő forrásokat a 2002/73/EK irányelvben említett, az egyenlő bánásmódot és a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget támogató testületek számára, és emlékeztet az irányelv azon rendelkezésére, amely e testületek függetlenségét írja elő; |
14. |
tudomásul veszi, hogy a 2002/73/EK irányelv 8a. cikkének végrehajtásakor különböző megközelítéseket alkalmaznak, ami kiemeli az együttműködésnek és a helyes gyakorlatok cseréjének a szükségességét a tagállamok között; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó nemzeti testületek bizottsági hálózata és az Equinet egyaránt fontos eszközök az ilyen együttműködés fokozásában, valamint a nőkkel és férfiakkal való egyenlő bánásmód terén hozott közösségi jogszabályok egységes végrehajtásának előmozdításában; |
15. |
üdvözli a Bizottság abbéli szándékát, hogy 2009 folyamán tanulmányt készítsen az esélyegyenlőségi szervek munkájának megszervezéséről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mérjék fel az EU-polgárok tájékozottsági szintjét az esélyegyenlőségi testületek szolgáltatásaival kapcsolatban, és hogy indítsanak tájékoztató kampányokat e szervek jobb megismertetésére; |
16. |
felhívja a figyelmet a 2002/73/EK irányelvben biztosított jogok alacsony ismertségére a nők körében, amire a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos eljárások és benyújtott panaszok alacsony számából lehet következtetni; felhívja a tagállamokat, a szakszervezeteket, a munkaadókat és a nem kormányzati szervezeteket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a nők tájékoztatására a 2005 óta hatályban lévő nemzeti jogszabályok értelmében a hátrányos megkülönböztetés áldozatai számára rendelkezésre álló lehetőségekről; |
17. |
megjegyzi, hogy a hátrányos megkülönböztetés áldozatai csak korlátozott bizalommal viseltetnek a bírósági védelem iránt; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az áldozatok számára a jogi képviselet függetlenségét és azonnali rendelkezésre állását, erősítsék meg a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak garanciáit, és biztosítsák a 2002/73/EK irányelv értelmében védelemben részesülő rendelkező személyek védelmét ellátó, vagy mellettük tanúskodó személyek bírósági védelmét; |
18. |
felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamok gondoskodnak-e arról, hogy a 2002/73/EK irányelv betartásában jogszerűen érdekelt áldozatokat, valamint szövetségeket és szervezeteket ne akadályozzák jogi vagy más korlátok – például túlzottan rövid határidők – abban, hogy bírósági eljárást indítsanak a megkülönböztetéssel szembeni védelem szabályainak és az egyenlő jogoknak a megsértésével kapcsolatban, vagy az áldozatok esetében abban, hogy kiálljanak a 2002/73/EK irányelv szerinti teljes körű jogai mellett más igazgatási eljárások során; |
19. |
elismeri az esélyegyenlőségi testületek és a munkaügyi felügyeletek közötti szoros együttműködés által a diszkriminatív gyakorlatok megelőzésére és elterjedtségük felmérésére gyakorolt pozitív hatásokat; felhívja a tagállamokat, hogy ragaszkodjanak ahhoz, hogy a munkaügyi felügyelők képzésben részesüljenek a 2002/73/EK átültetéséből eredő új feladataik ellátásához, valamint az újonnan létrehozott eszközökkel, például a bizonyítási teher irányának megváltozásával kapcsolatban; |
20. |
hangsúlyozza a nem kormányzati szervezetek által a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak támogatásában játszott kiemelkedő szerepet; kéri az állami hatóságokat, hogy különítsenek el forrásokat a mediációs és támogatási projektek számára, amelyek kivitelezése bonyolultabb az ismeretterjesztő kampányokénál; |
21. |
hangsúlyozza a megbízható, összehasonlítható és rendelkezésre álló mennyiségi és minőségi mutatók, valamint a nemek szerinti statisztikák fontosságát az irányelv végrehajtásában és nyomon követésében; sürgeti az esélyegyenlőségi testületeket, hogy fokozzák a független felmérések elvégzésére, a független jelentések közzétételére és a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó ajánlások megfogalmazására irányuló erőfeszítéseiket; emlékeztet a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének szerepére, amely a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos információk összegyűjtésére és elemzésére, az EU-polgárok nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos tájékozottságának javítására, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését célzó módszertani eszközök kidolgozására is kiterjed; |
22. |
rámutat a szociális partnerek közötti társadalmi párbeszéd előmozdításának szükségességére annak érdekében, hogy a munkahelyi gyakorlatok ellnőrzése, kollektív szerződések, magatartási kódexek, kutatások, valamint a tapasztalatok és a helyes gyakorlatok cseréje segítségével alkalmazni lehessen az egyenlő bánásmód elvét; |
23. |
felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munkaadókat arra, hogy munkavállalóikat és a munkavállalói képviseleteket rendszeresen tájékoztassák nőkkel és férfiakkal való egyenlő bánásmód elvének betartásával kapcsolatban; |
24. |
felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munkaadókat arra, hogy munkavállalóikat és a munkavállalói képviseleteket rendszeresen tájékoztassák a nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdésekben; |
25. |
ragaszkodik ahhoz, hogy nemzeti mechanizmusokat kell kidolgozni az egyenlő díjazás elvének, valamint a szülési és apasági, vagy eltartott családtag ápolása érdekében kivett szabadság után a munkahelyre való visszatérés érvényesítésének ellenőrzésére; |
26. |
megállapítja, hogy a bérszakadék továbbra is fennáll – a nők bére átlagosan 15%-kal alacsonyabb a férfiakéhoz képest – és ez a szakadék 2000 és 2006 között csupán 1%-kal csökkent, és a vezető beosztásúak körében a nők százalékos aránya még mindig jóval alacsonyabb, mint a férfiaké; hangsúlyozza az egyenlő díjazás elvének érvényesítését célzó nemzeti mechanizmusok kidolgozásának szükségességét, és felhívja a Bizottságot, hogy a szubszidiaritás elvének kellő tiszteletben tartása mellett újítsa meg az e célt szolgáló támogató intézkedések tervezését; |
27. |
hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalatok a nők és férfiak egyenlőségét előmozdító pozitív intézkedéseket és humánerőforrás-politikákat alakítsanak ki és valósítsanak meg; felhívja a tagállamokat, hogy javasolják a vállalatok számára nemi esélyegyenlőségi tervek kidolgozását és végrehajtását, valamint a nemek egyenlő képviseletének előmozdítását a vállalatok irányító és döntéshozó szerveiben; |
28. |
emlékezteti a tagállamokat annak fontosságára, hogy a törvények kidolgozása és végrehajtása során aktívan alkalmazzák a nemek közötti esélyegyenlőség elvét, valamint törekedjenek a családi és szakmai élet összeegyeztethetőségének magvalósítására; |
29. |
hangsúlyozza, hogy szükség van a fogyatékkal élő nők és lányok, illetve a fogyatékkal élő gyermekek szülei előtt álló sajátos akadályok leküzdésére az oktatáshoz és a munkaerőpiachoz való egyenlő hozzáférés terén, és az intézkedéseket úgy kell kiigazítani, hogy azok valamennyi politikában magukban foglalják a nemi dimenziót, és igazodjanak az ilyen csoportok különös szükségleteihez; |
30. |
rámutat, hogy a nagyobb rugalmasságot kell biztosítani a szülői szabadság tekintetében, különösen a fogyatékkal élő gyermekek szülei számára; |
31. |
felhívja a tagállamokat, hogy célzott intézkedésekkel vessenek véget a lányokat és fiatal nőket az iskolából a képzésbe, illetve a képzésből a szakmai életbe történő átlépés során, továbbá a gyermekek vagy rokonok gondozására szolgáló szabadság után a munkaerőpiacra való visszailleszkedés során érő megkülönböztetésnek; rámutat, hogy állami gyermekgondozási intézményekre és idősgondozásra van szükség; felhívja a tagállamok figyelmét a 2002-es barcelonai csúcstalálkozón e témákban vállalt kötelezettségekre; |
32. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek és esélyegyenlőségi szerveknek. |
(1) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.
(2) HL L 269., 2002.10.5., 15. o.