52009DC0494

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak - Éves jelentés a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az EURODAC központi egység 2008. évi tevékenységéről /* COM/2009/0494 végleges */


[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 25.9.2009

COM(2009) 494 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Éves jelentés a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az EURODAC központi egység 2008. évi tevékenységéről

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Éves jelentés a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az EURODAC központi egység 2008. évi tevékenységéről

1. BEVEZETÉS

1.1. Alkalmazási kör

A dublini egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló EURODAC létrehozásáról szóló, 2000. december 11-i 2725/2000/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: EURODAC rendelet)[1] előírja, hogy a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács számára a központi egység tevékenységeiről éves jelentést terjeszt elő[2]. A jelenlegi hatodik jelentés információkat tartalmaz a rendszer 2008. évi irányításáról és teljesítményéről. Értékeli az EURODAC eredményeit és költséghatékonyságát, valamint a központi egysége szolgáltatásainak minőségét.

1.2. Jogi és szakpolitikai fejlemények

A dublini rendszer értékeléséről szóló, 2007 júniusában közzétett jelentésében (a továbbiakban: értékelő jelentés)[3] kiemelt kérdések megoldására (amelyek az EURODAC rendelet hatékonyságára és a rendszer támogatásának – a dublini rendelet alkalmazásának megkönnyítése érdekében történő – fejlesztésére vonatkoznak) a Bizottság 2008. december 3-án javaslatot nyújtott be az EURODAC rendelet módosítására[4].

2008-ban az EURODAC rendelet földrajzi alkalmazási körét kiterjesztették Svájcra, amely (miután az EURODAC rendelet 27. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban bejelentette a Bizottságnak, hogy kész részt venni a rendszerben) 2008. december 12-én csatlakozott az EURODAC-hoz[5].

2. AZ EURODAC KÖZPONTI EGYSÉG[6]

2.1. A rendszer irányítása

Tekintetbe véve az egyre növekvő, kezelendő adatmennyiséget (egyes művelet-kategóriákat 10 évig kell tárolni), a (2001-ben üzembe helyezett) műszaki platform természetes elavulását, valamint azt, hogy új tagállamok[7] csatlakozása miatt kiszámíthatatlan az EURODAC műveletek mennyiségének alakulása, jelenleg folyik az EURODAC rendszer korszerűsítése, ami a tervek szerint 2010 első negyedévében zárul le. A Bizottság 2006-ban aláírta a közigazgatási szervek közötti biztonságos transzeurópai telematikai szolgáltatások hálózatáról (a továbbiakban: S-TESTA hálózat) szóló szerződést. 2007 folyamán a tagállamok megkezdték az átállást a korábban használt TESTA II-ről az S-TESTA hálózatra. Abban az évben 18 tagállam állt át erre a magasabb szintű biztonságot és megbízhatóságot nyújtó hálózatra, majd 2008 folyamán a fennmaradó tagállamok átállása is megtörtént.

2.2. A szolgáltatás minősége és a költséghatékonyság

A Bizottság különös gondot fordít arra, hogy kiváló minőségű szolgáltatást nyújtson a tagállamoknak, amelyek végső soron az EURODAC központi egység végfelhasználói[8]. 2008 folyamán az EURODAC központi egység a teljes idő 99,84 %-ában volt elérhető.

2008-ban két „téves találatot”, vagyis a Csalás elleni Információs rendszer (AFIS) által végzett téves azonosítást jelentettek a Bizottságnak, a 2007-ben bejelentett egy téves találatot követően”. Noha a tagállamoknak – az EURODAC rendelet 4. cikkének (6) bekezdésével összhangban – az összes találatot azonnal ellenőrizniük kell, jelenleg nem kötelesek értesíteni a Bizottságot a téves találatokról[9]. Ugyanakkor a rendszer továbbra is rendkívül pontosnak tekinthető, hiszen a több mint 1,5 millió lekérdezésből és 300 000-et meghaladó találatból csupán háromszor fordult elő téves találat.

A központi egység karbantartási és üzemeltetési kiadásainak összege 2008-ben 605 720,67 euró volt. Az előző évhez viszonyítva a kiadások csökkentek, mivel a 2007-re vonatkozó számadat magában foglalta a rendszerműködés folyamatosságát biztosító rendszer[10] lényeges korszerűsítésének költségeit. Mindazonáltal a 2008. évi költségek még mindig növekedést jelentenek a korábbi évekhez (2004–2005–2006) képest, ami a megnövekedett rendszer-karbantartási költségeknek tudható be.

A meglévő erőforrások és a Bizottság által irányított infrastruktúrák – így pl. az S-TESTA hálózat – hatékony alkalmazásának köszönhetően megtakarításokat sikerült elérni az EURODAC kiadások tekintetében.

A Bizottság (az IDABC – Interoperábilis páneurópai elektronikus kormányzati szolgáltatások közigazgatási rendszerek, gazdasági szervezetek és állampolgárok részére – program útján) a központi egység és a nemzeti kapcsolattartó pontok közötti adatátvitelre vonatkozó kommunikációs és biztonsági szolgáltatásokat is nyújtott. A rendelet 21. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében e költségek eredetileg az egyes tagállamokat terhelték volna, azonban azokat végül is a Bizottság fedezte a rendelkezésre álló közös infrastruktúrák alkalmazásával. Ennek eredményeként megtakarítások keletkeztek a tagállami költségvetésekben.

2.3. Adatvédelem és adatbiztonság

Az EURODAC rendelet 18. cikkének (2) bekezdése egy olyan művelet-kategória létrehozásáról rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy ún. „különleges lekérdezéseket” végezzenek azon személy kérésére, akinek adatait a központi adatbázisban tárolják, annak érdekében, hogy az adatalanynak a saját adataihoz való hozzáférési jogát biztosítsák.

2008-ban az ilyen „különleges lekérdezések” száma igen jelentősen csökkent. 2008-ban 56 ilyen lekérdezésre került sor, szemben a 2007. évi 195 lekérdezéssel, ami 71,3 %-os csökkenést jelent.

Örvendetes fejlemény, hogy a különleges lekérdezéseket alkalmazó tagállamok száma csaknem a felére csökkent (8 tagállam, szemben az előző évi 15 tagállammal).

Mindazonáltal – ahogyan arról az előző évek jelentéseiben, valamint az értékelő jelentésben is szó esett – a Bizottságot változatlanul aggasztja az ilyen lekérdezések alkalmazása, és úgy véli, hogy azok száma továbbra is túl magas. Ennek hatékonyabb nyomon követése érdekében a Bizottság olyan előírást foglalt bele az EURODAC rendelet módosítására irányuló javaslatába, hogy a tagállamoknak másolatot kell küldeniük az adatalany hozzáférési kérelméről az illetékes nemzeti felügyeleti hatóság számára.

A Bizottság – az európai adatvédelmi biztossal folytatott konzultáció alapján – kész lépéseket tenni azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek a jövőben is visszaélnek e fontos, adatvédelmi rendelkezéssel.

3. SZÁMADATOK ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

A jelen éves jelentéshez csatolt mellékletben megtalálhatók a központi egység 2008. január 1-je és 2008. december 31. közötti tevékenységére vonatkozó tényszerű adatokat tartalmazó táblázatok. Az EURODAC statisztikákban az összes olyan 14 éves és annál idősebb személy ujjlenyomatai szerepelnek, aki menedéket kért a tagállamokban, akit a tagállamok külső határának jogellenes átlépése során elfogtak, illetve aki illegálisan tartózkodott valamely tagállam területén (abban az esetben, ha az illetékes hatóság szükségesnek tartja az esetleges korábbi menedékkérelem ellenőrzését).

Említést érdemel, hogy a menedékkérelmekre vonatkozó EURODAC adatok nem hasonlíthatók össze az Eurostat által előállított adatokkal. Utóbbiak az igazságügyi és belügyminisztériumok által szolgáltatott havi statisztikai adatokon alapulnak. Az eltérések számos módszertani okra vezethetők vissza. Egyrészt az Eurostat adatai valamennyi menedékkérőt magukban foglalják, az életkortól függetlenül. Másrészt az adatgyűjtés során különbséget tesznek a referenciahónap folyamán menedékkérelmet benyújtók (ezek között adott esetben lehetnek ismételt kérelmek is), valamint az első alkalommal menedékkérelemért folyamodó személyek között.

3.1. Sikeres műveletek

A „sikeres művelet” olyan művelet, amelyet a központi egység helyesen végrehajtott, anélkül hogy adathitelesítési problémák, téves vagy nem megfelelő minőségű ujjlenyomatok miatt elutasította volna[11].

2008-ban összesen 357 421 sikeres műveletet továbbítottak a központi egységhez, ami összességében 19,1 %-os emelkedést jelent 2007-hez (300 018) képest. Ami a menedékkérők adataira vonatkozó műveletek („ 1. kategória ”[12]) számát illeti, a 2007-es növekvő tendencia 2008-ban is folytatódott: az EURODAC statisztikái szerint 2007-hez képest (197 284) 11,3 %-os emelkedés könyvelhető el (219 557). Ez az emelkedés az Unióban 2008-ban benyújtott menedékkérelmek számának általános növekedését tükrözi.

A külső határok jogellenes átlépése miatt elfogott személyek számának alakulása („ 2. kategória ”[13]) szintén változott 2008-ban. A 2006 és 2007 közötti 8 %-os visszaesés után (38 173) 2008-ban a műveletek száma 62,3 %-kal emelkedett (61 945). A 2. kategóriába tartozó ujjlenyomatok nagy többségét Olaszország (32 052, szemben a 2007. évi 15 053 művelettel), Görögország (20 012, szemben a 2007. évi 11 376 művelettel) és Spanyolország (7 068, szemben a 2007. évi 9 044 művelettel) vitte be. Az említett országokat Magyarország (1 220), az Egyesült Királyság (344) és Bulgária (307) követi. 2008-ban hét tagállam (a Cseh Köztársaság, Észtország, Írország, Izland, Luxemburg, Norvégia és Portugália) egyetlen 2. kategóriába tartozó műveletet sem továbbított. Az EURODAC-nak továbbított, 2. kategóriába tartozó műveletek száma, illetve a tagállamokban történt jogellenes határátlépések számára vonatkozó egyéb statisztikai források adatai közötti eltérés – amelyre az EURODAC statisztikái is rávilágítottak – minden valószínűség szerint az EURODAC rendelet 8. cikke (1) bekezdésének homályos megfogalmazásának tudható be[14]. E kérdést az EURODAC rendelet folyamatban lévő felülvizsgálatának keretében tisztázzák majd.

A „ 3. kategóriába ”[15] tartozó műveletek (olyan elfogott személyek adatai, akik illegálisan tartózkodtak valamely tagállam területén) továbbítására[16] vonatkozó lehetőség alkalmazásában 2008-ban jelentős emelkedés következett be. A 2006 és 2007 közötti csekély emelkedést követően (64 561) 2008-ban 75 919-re emelkedett a műveletek száma, ami 17,6 %-os növekedést jelent. A tagállamok közül Írország és Málta ezúttal sem továbbított egyetlen „3. kategóriába” tartozó műveletet sem.

3.2. „Találatok”

3.2.1. A „1. kategóriába” tartozó adatok összevetése a „1. kategóriába” tartozó találatokkal

A melléklet 3. táblázata azt mutatja be, hogy hány olyan menedékkérelmet nyújtottak be az egyes tagállamokban, amely megfelelt a korábban másik („külföldi találat”), illetve ugyanazon tagállamban („helyi találat”) nyilvántartásba vett menedékkérelmeknek[17]. A táblázat tájékoztatást nyújt a menedékkérők EU-n belüli másodlagos migrációjáról is. Eltekintve szomszédos tagállamok közötti „logikus” útvonalaktól, megemlíthető, hogy számos franciaországi (1 739) és belgiumi (625) menedékkérő korábban Lengyelországban kért menedéket, továbbá hogy a legtöbb görögországi (316) és olaszországi (680) külföldi találat az Egyesült Királyságban korábban nyilvántartásba vett menedékkérők adataival összevetve született. Az utóbbi esetben az áramlások szimmetrikusak, és az Egyesült Királyság által bevitt „1 kategóriába” tartozó műveletekkel kapcsolatos találatok többsége Olaszország által bevitt adatok (768) kapcsán született. Meglepő, hogy az összes ismételten benyújtott kérelem 42,2 %-át ugyanabban a tagállamban nyújtották be, mint a korábbit. Belgiumban, Cipruson, a Cseh Köztársaságban, az Egyesült Királyságban és Lengyelországban az ismételt kérelmeknek jóval több, mint a felét ugyanabban a tagállamban nyújtották be.

3.2.2. Többszörös menedékkérelmek

Az EURODAC-ban 2008-ben nyilvántartásba vett összesen 219 557 menedékkérelemből 38 445 volt „többszörös”, vagyis ennyiszer fordult elő, hogy ugyanannak a személynek az ujjlenyomatait „1. kategóriába” tartozó műveletként már korábban rögzítették (ugyanabban vagy egy másik tagállamban). A rendszerből származó statisztikai adatok tehát első ránézésre azt sugallják, hogy 2008-ban a menedékkérelmek 17,5 %-a volt ismételt (vagyis legalább második), ami az előző évhez képest 1,5 %-os emelkedést jelent. Az „1. kategóriába” tartozó műveletek továbbítása azonban nem minden egyes esetben jelenti azt, hogy a szóban forgó személy új menedékkérelmet nyújtott be. A többszörös kérelmekre vonatkozó statisztikai adatokat torzítja néhány tagállam azon gyakorlata, hogy a dublini rendelet szerinti visszavételkor is ujjlenyomatot vesznek: amennyiben a dublini rendelet szerinti átadást követő megérkezéskor ismételten rögzítik és továbbítják a kérelmező ujjlenyomatait, akkor ez azt a hamis látszatot kelti, hogy a kérelmező ismét menedékért folyamodott. A Bizottság orvosolni kívánja ezt a problémát, és az EURODAC rendelet módosítására irányuló javaslatába kötelezően bevezette, hogy az átadást nem szabad új menedékkérelemként nyilvántartásba venni.

3.2.3. A „1. kategóriába” tartozó adatok összevetése a „2. kategóriába” tartozó találatokkal

Ezek a találatok azt mutatják, hogy menedékkérelme benyújtása előtt milyen útvonalat járt be az a személy, aki jogellenesen lépett az Európai Unóba. Az előző évhez hasonlóan a legtöbb találat a Görögország és Olaszország, illetve kisebb mértékben Spanyolország és Magyarország által átadott adatok összevetéséből születik. E találatok többsége „helyi” (vagyis az említett tagállamok területére jogellenesen belépő személyek ezt követően ugyanazokbban az országokban nyújtanak be menedékkérelmet[18]). Az összes tagállamot figyelembe véve, azoknak a jogellenes határátlépés miatt elfogott személyeknek, akik úgy döntenek, hogy menedékkérelmet nyújtanak be, több mint a fele (64,4 %) ugyanabban a tagállamban teszi ezt meg, mint amelybe jogellenesen belépett.

Azon személyek többségének, akik Görögországban lépnek jogellenesen az Unió területére, majd ezt követően továbbutaznak, többnyire az Egyesült Királyság, Hollandia, Norvégia és Olaszország az úti célja. Az Olaszországon keresztül belépők leginkább az Egyesült Királyságba, Norvégiába, Svájcba[19] és Svédországba szeretnének eljutni. A Spanyolországon keresztül belépők a leggyakrabban Franciaország és Olaszország irányában folytatják útjukat, míg a Magyarországon keresztül belépők főként Ausztriába utaznak tovább.

3.2.4. A „3. kategóriába” tartozó adatok összevetése a „1. kategóriába” tartozó találatokkal

E találatok azt mutatják, hogy az illegális bevándorlók hol nyújtották be első kérelmüket, mielőtt másik tagállamba utaztak volna. Mindazonáltal szem előtt kell tartani, hogy a 3. kategóriába tartozó műveletek továbbítása nem kötelező, illetve nem minden tagállam él ezek automatikus ellenőrzésének lehetőségével.

A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az elmúlt év során a Németország területén jogellenesen tartózkodó elfogott személyek korábban gyakran Ausztriában vagy Svédországban, a Franciaország területén jogellenesen tartózkodó elfogott személyek pedig az Egyesült Királyságban vagy Olaszországban kértek menedéket. Az elmúlt időszak fejleményeként azon menedékkérők, akik először Olaszországban nyújtottak be kérelmet, nagyobb számban tartózkodnak jogellenesen Norvégia területén. Érdemes megjegyezni, hogy az Unió területén való jogellenesen tartózkodás miatt elfogott személyek körülbelül 19,6 %-a kért korábban menedéket valamely tagállamban.

3.3. Műveleti késedelem

Jelenleg az EURODAC rendelet csak nagyon tág értelemben vett határidőket ír elő az ujjlenyomatok továbbítására, ami a gyakorlatban jelentős késedelmeket okozhat. Ez kulcsfontosságú kérdés, mivel a továbbításban jelentkező késedelmek a dublini rendeletben megállapított felelősségi elvekkel ellentétes következményekkel járhatnak. Az előző éves jelentésekben rámutattunk – az értékelő jelentésben pedig végrehajtási problémaként jeleztük –, hogy túl hosszú idő telik el az ujjlenyomatok rögzítése és az EURODAC központi egység számára történő átadása között.

Az előző év jobb teljesítményét követően 2008-ban összességében növekedett a továbbítási késedelem: a legrosszabb eredmény 22,09 napot[20] tett ki. A Bizottságnak ismételten rá kell mutatnia, hogy a késedelmes továbbítás következtében esetleg helytelenül jelölnek meg egy tagállamot. Erre a 2006-os előző éves jelentésben felvázolt kétféle formában kerülhet sor: „téves találatok”[21], illetve „hiányzó találatok”[22].

Az ujjlenyomatok továbbításával kapcsolatos teljesítmény romlása világosan megmutatkozik a hiányzó vagy téves találatok számának alakulásában.

2008-ban a központi egység 450 hiányzó találatot azonosított, amely a 2007-es eredmény (60) 7,5-szerese. A téves találatok száma 324 volt (2007-ben 233). A fenti eredmények alapján a Bizottság ismételten sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges erőfeszítést adataiknak az EURODAC rendelet 4. és 8. cikkével összhangban történő elküldése érdekében.

Az EURODAC rendelet módosítására irányuló javaslatában a Bizottság 48 órás határidőt javasolt az EURODAC központi egységbe történő adattovábbításra.

3.4. A műveletek minősége

2008-ban az elutasított műveletek összes tagállamra vonatkozó átlagos aránya 6,4 % volt; ez csaknem megegyezik az előző évek átlagával (2006-ban 6,03 %, 2007-ben 6,13 %). Az elutasítási arány 6 tagállamban meghaladja a 10 %-ot: Észtországban (26,67 %), az Egyesült Királyságban, Finnországban, Hollandiában, Luxemburgban és Máltán. 13 tagállamban az átlagosnál magasabb az elutasítási arány. Hangsúlyozni kell, hogy az elutasítási arány nem függ a technológiai vagy rendszerbeli hiányosságoktól. Az említett elutasítási arány főként a tagállamok által továbbított ujjlenyomat-képek rossz minőségével, emberi hibával, illetve a küldő tagállam berendezésének helytelen konfigurációjával magyarázható. Másrészt meg kell jegyezni, hogy az említett adatok némely esetben tartalmazzák a rendszer által minőségi okokból visszautasított ujjlenyomatok újabb továbbítási kísérleteit is. Jóllehet a Bizottság elismeri, hogy az ujjlenyomatvételt átmenetileg gátló tényezők (sérült ujjbegyek vagy a gyors ujjlenyomatvételt hátráltató más egészségügyi problémák) miatt is előadódhatnak késedelmek, ismét hangsúlyozza, hogy problémát jelent az általában magas elutasítási arány. Ezt már a korábbi éves jelentések is leszögezték, és egyúttal sürgették az érintett tagállamokat, hogy biztosítsanak különleges képzéseket a nemzeti EURODAC adatkezelők számára, valamint a szóban forgó visszautasítási arány csökkentése érdekében konfigurálják helyesen berendezéseiket.

4. KÖVETKEZTETÉSEK

Az EURODAC központi egység – a gyorsaság, eredményesség, biztonság és költséghatékonyság tekintetében – 2008-ban továbbra is messzemenően kielégítő eredményeket nyújtott.

Az Unión belüli menedékkérelmek 2008-as összesített növekedésének logikus következményeként nőtt az EURODAC-ba bevitt „1. kategóriába tartozó műveletek” száma is. A „2. kategóriába tartozó műveletek” száma 62,3 %-kal, míg a „3. kategóriába tartozó műveleteké” 17,6 %-kal növekedett.

Továbbra is aggodalomra ad okot az EURODAC központi egységhez történő adattovábbítás terén az utóbbi időben tapasztalt túlzott késedelem.

1. táblázat: EURODAC központi egység, az adatbázis tartalma 2008. december 31-én

[pic]

2. táblázat: Az EURODAC központi egységbe történő sikeres adattovábbítási műveletek 2008-ban

[pic]

3. táblázat: A találatok megoszlása – Az 1. kategóriába tartozó adatok összevetése az 1. kategóriába tartozó adatokkal 2008-ban

[pic]

4. táblázat: A találatok megoszlása – A 1. kategóriába tartozó adatok összevetése az 2. kategóriába tartozó adatokkal 2008-ban

[pic] |

5. táblázat: A találatok megoszlása – A 3. kategóriába tartozó adatok összevetése az 1. kategóriába tartozó adatokkal 2008-ban

[pic]

6. táblázat: Az elutasított műveletek százalékos aránya 2008-ban

[pic]

7. táblázat: Az ujjlenyomatok rögzítése és az EURODAC központi egység számára történő továbbítása között átlagosan eltelt idő 2008-ban

[pic]

8. táblázat: Téves irányú találatok 2008-ban az 1. kategóriába tartozó adatok összevetése alapján

[pic]

9. táblázat: A 2. kategóriába tartozó adatok késedelmes továbbítása miatt, az 1. és 2. kategóriába tartozó adatok összevetése alapján hiányzó találatok 2008. évi megoszlása

[pic]

10. táblázat: A zárolt esetekkel (a 2725/2000/EK rendelet 12. cikke) kapcsolatos találatok megoszlása 2008-ban

[pic]

11. táblázat: A 9. kategóriába tartozó műveletek száma 2008-ban tagállamonkénti bontásban

[pic]

[1] HL L 316., 2000.12.15., 1. o.

[2] Az EURODAC rendelet 24. cikkének (1) bekezdése.

[3] A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a dublini rendszer értékeléséről – COM (2007) 299 végleges {SEC(2007) 742}.

[4] Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a dublini rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló EURODAC létrehozásáról, COM(2008) 825.

[5] A Bizottság segítséget nyújtott Svájc számára az EURODAC rendszerhez való csatlakozáshoz, ideértve az előzetes üzempróbát is.

[6] Az EURODAC központi egység általános ismertetése, valamint a központi egység által végzett műveletek különböző típusainak, illetve az azok által elérhető találatoknak a meghatározása megtalálható az EURODAC központi egység tevékenységéről szóló első éves jelentésben. Lásd: a Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma – Első éves jelentés a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az EURODAC központi egység tevékenységéről, SEC (2004)557, 6. o.

[7] Az összes uniós tagállam, valamint Norvégia és Izland alkalmazza a dublini és az EURODAC rendeletet, ennélfogva az e jelentésben használt „tagállam” kifejezés az EURODAC adatbázist alkalmazó 29 államra vonatkozik.

[8] Az említett szolgáltatások – a közvetlenül a központi egység által nyújtott szolgáltatásokon (pl.: kapacitás-megfeleltetés, adattárolás stb.) túl – a központi egység és a nemzeti kapcsolattartó pontok közötti adattovábbításra vonatkozó kommunikációs és biztonsági szolgáltatásokra is kiterjednek.

[9] A Bizottságnak az EURODAC rendelet módosítására irányuló javaslatában szerepel a téves találatokkal kapcsolatos tagállami tájékoztatási kötelezettség bevezetése.

[10] A rendszerműködés folyamatosságát biztosító rendszert akkor használják, ha a központi egység esetlegesen nem elérhető, és emellett tesztelési lehetőségeket is kínál, amelyek segítségével a tagállamok vagy csatlakozó országok új megoldásokat próbálhatnak ki.

[11] A mellékletben szereplő 2. táblázat részletezi a 2008. január 1-je és 2008. december 31. közötti sikeres műveleteket tagállamonként, kategóriák szerinti bontásban.

[12] A menedékkérelmek adatai: A menedékkérő ujjlenyomatai (teljes 10 lenyomat), amelyet a korábban más tagállamokban kérelmet benyújtott menedékkérők ujjlenyomataival történő összevetés céljából továbbítanak. Ugyanezeket az adatokat a „2. kategóriába” (lásd alább) tartozó adatokkal is összehasonlítják. Az említett adatokat 10 évig megőrzik, eltekintve a rendeletben előírt különleges esetektől (pl. olyan személyekkel kapcsolatban, akik megszerzik az egyik tagállam állampolgárságát), amikor törlik az érintett személy adatait.

[13] A külső határok jogellenes átlépése miatt elfogott és vissza nem toloncolt külföldiek adatai. Ezeket az adatokat (teljes 10 ujjlenyomat) kizárólag tárolás céljából továbbítják, annak érdekében, hogy összehasonlíthatók legyenek a központi egységhez a későbbiekben eljuttatott, menedékkérelmekre vonatkozó adatokkal. Az említett adatokat két évig tárolják, eltekintve azoktól az esetektől, amikor azonnal törlik azokat azt követően, hogy a személy tartózkodási engedélyt kap, elhagyja a tagállam területét, illetve megszerzi az egyik tagállam állampolgárságát.

[14] „Az egyes tagállamok az Emberi jogok európai egyezményében, valamint az ENSZ gyermekjogi egyezményében megállapított biztosítékoknak megfelelően haladéktalanul ujjlenyomatot vesznek a 14. életévét betöltött valamennyi olyan, harmadik országból érkezett külfölditől, akit az illetékes ellenőrző hatóságok az illető tagállam szárazföldi, légi vagy tengeri határainak jogellenes átlépése miatt elfogtak, és nem toloncoltak vissza .”

[15] Valamely tagállam területén illegálisan tartózkodó külföldiek adatai. Ezeket az adatokat nem tárolják, hanem összevetik a menedékkérők központi adatbázisban tárolt adataival. Az ebbe a kategóriába tartozó adatokat a tagállamok nem kötelesek továbbítani.

[16] Ezáltal összevetik a tagállamok területén való illegálisan tartózkodás miatt elfogott harmadik országbeli állampolgárok adatait a menedékkérők korábban nyilvántartásba vett ujjlenyomataival.

[17] A táblázatokban bemutatott helyi találatokkal kapcsolatos statisztikai adatok nem szükségszerűen felelnek meg azoknak a találatra adott válaszoknak, amelyeket a központi egység továbbított és a tagállamok nyilvántartásba vettek. Ennek az az oka, hogy a tagállamok nem minden esetben élnek azzal a – 4. cikk (4) bekezdésében biztosított – lehetőséggel, hogy kérjék a központi egységtől a központi adatbázisban tárolt, általuk korábban bevitt adatokkal való összehasonlítást. Ugyanakkor, még ha a tagállamok nem is élnek ezzel a lehetőséggel, a központi egységnek technikai okokból minden esetben el kell végeznie a központi egységnél tárolt valamennyi (nemzeti vagy külföldi) adattal való összevetést. Ezekben a konkrét esetekben a központi egység – a nemzeti adatoknak való megfelelés esetén is – azt a választ fogja adni, hogy „nincs találat”, mivel a tagállam nem kérte az összehasonlítást az általa bevitt adatokkal.

[18] A menedékkérelem felülírja a jogellenes belépést, ezért amikor a határon elfogott személy egyidejűleg menedéket is kér, nem szükséges továbbítani a „2. kategóriába tartozó műveletet”.

[19] A Svájcra vonatkozó statisztikáknál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az említett ország csupán 2008. december 12-én csatlakozott az EURODAC-hoz, így a statisztikák kevesebb mint három hetes rendszeren belüli tevékenységen alapulnak.

[20] A legrosszabb eredményt elért tagállamok évi átlagos továbbítási késedelme az egyik adatkategória tekintetében.

[21] A „ téves találatnak ” nevezett forgatókönyv esetén, a harmadik ország állampolgára menedékkérelmet nyújt be (A) tagállamban, amelynek hatóságai ujjlenyomatot vesznek tőle. Miközben még folyamatban van az említett ujjlenyomatok központi egységbe történő továbbítása (1. kategóriába tartozó művelet), ugyanaz a személy esetleg megjelenik egy másik (B) tagállamban, és ismét menedéket kér . Amennyiben az említett (B) tagállam továbbítja először az ujjlenyomatokat, az (A) tagállam által átadott ujjlenyomatokat később veszik nyilvántartásba, mint a (B) tagállam által továbbítottakat, így a (B) tagállam által továbbított adatok találatként jelennek meg az (A) tagállam által továbbítottakhoz képest. Ennélfogva (A) helyett (B) tagállamot határozzák meg a menedékkérelem első benyújtásának helye szerinti felelős tagállamként.

[22] A „ hiányzó találatnak ” nevezett forgatókönyv esetén a harmadik ország állampolgárát jogellenes határátlépés miatt elfogják, és azon (A) tagállam hatóságai vesznek tőle ujjlenyomatot, ahová belépett. Miközben az említett ujjlenyomatok központi egységbe történő továbbítása még folyamatban van (2. kategóriába tartozó művelet), ugyanaz a személy esetleg megjelenik egy másik (B) tagállamban, és menedékkérelmet nyújt be. Ennek alkalmával (B) tagállam hatóságai ujjlenyomatot vesznek tőle. Amennyiben az említett (B) tagállam hatóságai továbbítják először ujjlenyomatait (1. kategóriába tartozó művelet), a központi egység először az 1. kategóriába tartozó műveletet veszi nyilvántartásba, és (A) tagállam helyett (B) tagállam vizsgálja meg a kérelmet. Ha azonban a 2. kategóriába tartozó művelet később érkezik, a találat hiányozni fog, mivel a 2. kategóriába tartozó adatok nem kérdezhetők le.