[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 2009.04.24.

COM(2009)192 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Jelentés a megújuló energiák terén elért haladásról:A Bizottság jelentése a 2001/77/EK irányelv 3. cikke, a 2003/30/EK irányelv 4. cikke (2) bekezdése, és a biomasszával kapcsolatos cselekvési tervről szóló COM(200 5)628 közleménnyel összhangban

SEC (2009) 503 végleges

1. Bevezetés

A Bizottság 1997-ben a megújuló energiákról szóló fehér könyvet[1] adott ki, amelyben 2010-ig célul tűzte ki a megújuló energiák arányának 12%-ra növelését az Európai Unióban. A megújuló energiákra vonatkozó szakpolitika létrehozása az éghajlatváltozás és levegőszennyezés körüli fenntarthatósági aggályok, Európa energiaellátásának biztonságosabbá tétele, valamint Európa versenyképességének és az ipari/technológiai innovációnak a fejlesztése miatt vált szükségessé. A fehér könyv jelentette be a megújuló energiákkal kapcsolatos közösségi stratégiát és cselekvési tervet, hangsúlyozva a megújuló energiaforrások minden fajtájának fejlesztését, stabil szakpolitikai keretek létrehozását, a tervezési rendszerek javítását, valamint a megújuló forrásokból termelt energia villamosenergia-hálózathoz való hozzáférését.

A cselekvési terv kulcsfontosságú eleme volt az európai jogszabályok kidolgozása annak érdekében, hogy stabil szakpolitikai kereteket lehessen létrehozni, illetve tisztázni lehessen, hogy az egyes tagállamokban mi a megújuló energiák fejlesztésének célja. A két fő jogszabály (a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv) 2010-ig teljesítendő indikatív célokat határozott meg minden tagállam számára, és cselekvést követelt meg a megújuló energiák arányának javítása, azok fejlesztése és hozzáférhetősége érdekében. Ezen túlmenően 2005-ben elfogadták a biomasszával kapcsolatos cselekvési tervet[2], amely az európai biomassza-erőforrások fejlesztésére hívja fel a tagállamok figyelmét.

A 2010-es célkitűzések teljesítése terén elért uniós előrehaladásról és a megújuló energiák fejlesztése érdekében tett általános erőfeszítésekről rendszeres vizsgálatok és jelentések készültek. A 2007-ben kiadott jelentések és a megújulóenergia-útiterv[3] rámutattak a tagállamok által elért előrehaladás lassúságára, és annak valószínűségére, hogy az EU egésze nem fogja tudni teljesíteni a 2010-es célkitűzést. Az útiterv kitért a lehetséges okokra is, többek között a nemzeti célkitűzések pusztán indikatív jellegére és a meglévő jogi keretekből eredő bizonytalan befektetési környezetre is. A Bizottság ezért egy új, szigorúbb keretet javasolt a megújuló energiák fejlesztésének serkentése, és a 2020-ig teljesítendő konkrétabb, jogilag kötelező jellegű célok meghatározása érdekében. 2007-ben széles körű nyilvános konzultációt, valamint az Európai Tanács[4] és a Parlament[5] jóváhagyását követően a Bizottság új jogszabályra tett javaslatot, amely a megújuló energiaforrások minden típusára kiterjed és új célokat határoz meg 2020-ra, ezáltal is stabil szabályozási kereteket teremtve a következő évtizedre vonatkozóan. Az említett megújulóenergia-irányelvet már elfogadták[6].

A jelentés célja hogy tájékoztatást nyújtson a 2007-ben kiadott jelentések óta eltelt előrehaladásról, amint azt a két aktuális (2001/77/EK és 2003/30/EK) irányelv előírja, a 2004 és 2006 vagy 2007 közötti időszakra vonatkozó adatokra[7] összpontosítva. A jelentés ezenkívül megszabja a jövőbeni irányt azzal, hogy áttekinti a megújuló energiák fejlesztése terén elért előrehaladás jelenlegi állását, bemutatja, hogy az új keretek miként ösztönzik a megújuló energiák, beleértve a biomasszát is, közeljövőben bekövetkező növekedését.

2. Villamos energia megújuló energiaforrásokból

A 2001/77/EK irányelv 3. cikkének (4) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy kétévente jelentést tegyen közzé a megújuló energiával kapcsolatos nemzeti célelőirányzatok megvalósításában elért eredmények elemzéséről. Az utolsó jelentés[8] kiemelte, hogy bár az elmúlt években megfelelő mértékű előrehaladás történt, az EU 2010-ig a 21%-os céllal[9] szemben mindössze 19%-os arányt tud elérni a megújuló forrásokból előállított villamos energia terén. Egyelőre úgy tűnik, hogy a növekedés nagy része szélenergiából származik, és az csak néhány tagállamnak köszönhető. Ezen túlmenően megjegyezzük, hogy bizonyos tagállamok ellen jogsértési eljárások kezdeményezése vált szükségessé.

Az említett jelentés kiadása után felgyorsult a környezetbarát energia növekedési üteme: Az Eurostat adatai szerint a környezetbarát villamos energia aránya az EU-ban 2006-ban 15,7%-ra nőtt[10] a 2004-es 14,5%-ról, de a Bizottság elemzése alapján a 2010-re kitűzött 21%-os cél elérése még így is lényeges további erőfeszítéseket igényel.

A 2010-re kitűzött célok teljesítésében elért előrehaladás (oszlopok és bal oldali tengely) és a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia arányának változása a tagállamokban 2004–2006 között (pontok, jobb oldali tengely) .

[pic] Forrás: normalizált 2006-os Eurostat-adatok és 2010-re kitűzött célok

A fenti grafikonból egyértelműen kiderül, hogy a tagállamok teljesítménye igen széles skálán mozog. Magyarország és Németország[11] már elérték a célt, míg számos országnak a következő két évben hatalmas erőfeszítést kell tennie, ami rámutat a gyors és eredményes intézkedés szükségességére a fejlesztés megkezdése érdekében. Mivel hat tagállam 2 százalékpontot meghaladó mértékben növelte a megújuló energiaforrások részarányát (Németország például 10,6%-ról 12,6%-ra), az elmúlt két évben a megújuló forrásokból előállított villamos energia aránya az Unióban közel 1,5 százalékponttal nőtt (14,4%-ról 15,7%-ra). Ez azonban elfedi azt a tényt, hogy mintegy hét ország igen rossz teljesítményt mutatott fel az elmúlt években, stagnáló vagy ténylegesen csökkenő részaránnyal[12].

A megújuló energiaforrásokból származó villamos energia arányának növekedése csak néhány tagállamnak köszönhető, és a felhasznált technológiák köre[13] is igen korlátozott.

[pic]

Forrás: „A megújuló energiaforrások és rendszerek támogatása és növekedése” végleges jelentés, Ecofys et al. (kivéve vízenergia)

Egyértelműen látszik, hogy a legnagyobb mértékű növekedés a szilárd biomassza és a szélenergia felhasználása terén történt. Az említett technológiák nemzeti bontásának vizsgálatakor ismét egyértelmű, hogy az EU-ban történt előrehaladás nagy része néhány tagállamnak köszönhető, míg más tagállamok csekély, vagy semmilyen előrehaladást nem mutattak fel.

[pic] Forrás: „A megújuló energiaforrások és rendszerek támogatása és növekedése” végleges jelentés, Ecofys et al.

2.1. Az előrehaladásban elért különbségek okai

A tagállamok különböző támogatási rendszereinek 14 korábbi elemzése azt mutatja, hogy a stabilitás az eredményes rendszerek kritikus eleme a beruházások serkentése szempontjából. Ebből következik, hogy a „szakaszosan működő”, a költségvetési korlátok miatt rendszeresen leállított rendszerek, valamint a politika és a szabályok változásai akadályozzák a megújuló forrásokból előállított villamos energia piacának fejlődését. Egyes fejlesztések, például az átvételi felárak kidolgozása és a részletesebb technológiai felosztás ellenére továbbra is alapvető fontosságú lenne a támogatási rendszerek javítása, különösen a lassú előrehaladást elért tagállamok esetében.

Számos nem költségjellegű akadály is jelentősen korlátozza a megújuló forrásokból előállított villamos energia térnyerését. Ezért a 2001/77/EK irányelv intézkedéseket ír elő a fogyasztói tájékoztatás javítása (származási garanciák létrehozása), az igazgatási eljárások reformja, valamint a megújuló forrásokból előállított villamos energia távvezeték-hálózathoz való kapcsolódásának biztosítása érdekében.

A származási garanciák rendszerének vizsgálata során arra a következtetésre jutottunk, hogy azt még nem minden tagállam valósította meg teljesen, továbbá problémák merülnek fel a megbízhatósággal, a kettős számbavétellel és ugyanazon energiamennyiség két különböző típusú fogyasztói csoport számára történő közlésének kockázatával kapcsolatban is. Ez általánosságban hátráltatja a megújuló forrásokból előállított villamos energia fogyasztói piacának fejlődését, pedig ez a piac további bevételforrást és befektetéseket jelenthetett volna.

Bár a 2001/77/EK irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára a származási garanciák átruházását, hogy azok egy másik tagállam céljainak teljesítésébe számítsanak bele (lehetővé téve az adott tagállam számára a célok költséghatékonyabb elérését), eddig még nem kötöttek ilyen megállapodást, és nem történt tényleges átruházás.

A megújulóenergia-kapacitások tervezésével és fejlesztésével kapcsolatos igazgatási eljárásokat a Bizottság korábbi jelentései[14] alaposan megvizsgálták. A Bizottság által az igazgatási reformmal kapcsolatban tett javaslatok terén elért előrehaladás mértéke azonban alacsony. Az eljárások továbbra is bonyolultak, az építési, bővítési és környezetvédelmi engedélyek igénylésekor számos hatósággal kell konzultációt folytatni. A felmérések alapján a folyamatban felmerülő csúszások és bizonytalanságok jelentős gátló tényezőnek bizonyulnak.

A villamosenergia-hálózathoz történő csatlakozás problémái gyakran a hálózati csatlakozással kapcsolatos megfelelő szabályok, valamint a kérelmek feldolgozására szánt megfelelő igazgatási erőforrások hiányának tudható be. A technikai problémák is zavaró hatásúak, mivel a hálózat korlátozott mértékben képes változó mennyiségű megújuló forrásokból előállított villamos energia fogadására, és nem áll rendelkezésre átfogó stratégia a probléma kezelésére. További hátráltató tényezők még a pénzügyi korlátok is, valamint problémát jelenthet még a különböző, gyakran áttekinthetetlen díjszabási szabályozás és a kisebb, elosztott villamosenergia-termelő létesítmények hátrányos megkülönböztetésének veszélye a nagy, domináns piaci helyzetben levő hagyományos energiatermelőkkel szemben.

A hálózathoz való hozzáféréssel kapcsolatos problémák kihangsúlyozzák a nagy villamosenergia-termelők szerepét a nem teljesen versenyre épülő belső piacon . Az energiapiacnak a Bizottság harmadik belső energiapiaci csomagjában[15] is hangsúlyozott elégtelenségei is hozzájárultak a megújuló forrásokból előállított villamos energia termelői által tapasztalt piacra jutási, és a tisztességes versennyel kapcsolatos nehézségek kialakulásához. A problémával a Bizottság is foglalkozott, és a csomag időben történő elfogadása és végrehajtása biztosítja majd, hogy lényeges előrelépések történjenek az egyenlő lehetőségeket nyújtó energiapiac kialakítása terén.

2.2. Jogsértési eljárások

A megújuló forrásokból előállított villamos energia piacának fejlődésében elért lassú előrehaladás előbb említett okai nem új keletűek. A 2001/77/EK irányelv konkrétan foglalkozik ezekkel. Az irányelv és az Európai Bizottság általi ellenőrzés és útmutatás ellenére egyes tagállamok még mindig nem hoztak megfelelő intézkedéseket. 2004 óta a Bizottság 61 esetben volt kénytelen jogi eljárást indítani tagállamokkal szemben az irányelv megsértése miatt. A jogi eljárások számát Olaszország vezeti 13-mal, ezt Spanyolország követi 6 eljárással, Ausztria 4-gyel, majd a Cseh Köztársaság, Franciaország, Lettország és Lengyelország következik egyaránt 3 eljárással. A 61 esetből 16-ot még nem zártak le. Az Európai Bizottság továbbra is figyelemmel fogja kísérni az irányelv tagállamok általi teljesítését, és szükség esetén jogsértési eljárásokat fog indítani. Az előrehaladás alacsony mértéke és a jogsértési eljárások száma azonban arra is utal, hogy a jogi keretek nem elég erősek. Ez az egyik oka a megújuló energiákról szóló új irányelv létrehozásának.

3. Megújuló energiák a közlekedési ágazatban

A megújuló energiaforrások közlekedési ágazatban történő használatáról szóló irányelv (2003/30/EK irányelv) előírta a tagállamok számára, hogy tűzzenek ki célokat a benzin- és dízelüzemanyagok bizonyos százalékának 2005-ig és 2010-ig megújuló energiaforrásokkal történő kiváltására, és ehhez 2%-os, illetve 5,75%-os referenciaértéket vegyenek alapul. Az irányelv közismertebb neve a „bioüzeamanyag-irányelv”, mivel a gyakorlatban a bioüzemanyagok 2010-ig a legnagyobb részét adják az ágazatban felhasznált megújuló energiaforrásoknak.

A 2007. januári előrehaladási jelentés[16] szerint 2005-ben a bioüzemanyagok részesedése 1% volt az EU-ban, és csak Németország és Svédország teljesítette a referencia-célokat.

A 2010-re kitűzött nemzeti célok teljesítésében elért előrehaladás (oszlopok és bal oldali tengely) és a közlekedési ágazatban használt megújuló energiaforrások arányának változása a tagállamokban 2004–2006 között (pontok, jobb oldali tengely) .

[pic]

Forrás: Tagállamok 2006. és 2007. évi jelentései, és az EurObserver Biofuels Barometer

A bioüzemanyagok előállítása 2006-ban és 2007-ben a korábbi éveknél gyorsabban nőtt. 2007-ben a bioüzemanyagok aránya a közúti szállításban elérte a 2,6%-ot (8,1 Mtoe). A bioüzemanyagok aránya 1,6 százalékponttal nőtt 2005 és 2007 között, szemben a 2003 és 2005 közötti 0,5 százalékpontos növekménnyel. Ha a növekedés ebben az ütemben folytatódik, 2010-re elérik az 5%-os részesedést.

2007-ben a biodízel a közlekedési ágazatban felhasznált megújuló üzemanyagok 75%-át tette ki (6,1 Mtoe), amelynek 26%-át importálták. A bioetanol aránya 15% (1,24 Mtoe), amelynek 31%-át importálták. A fennmaradó 10% a Németországban, Írországban és Hollandiában felhasznált tiszta növényi olaj, illetve a Svédországban használt biogáz volt. Más megújuló energiaforrás közlekedési célú felhasználását nem jelentették. Továbbra is jelentéktelen a különböző forrásokból kinyert hidrogén használata, és kevés megújuló forrásokból előállított villamos energiát használnak a közúti szállításban.

Az importált bioetanol egy ideje fontos szerepet játszik az európai piacon, ami a trópusi cukornádból leginkább Brazíliában előállított etanol alacsonyabb gyártási költségeit tükrözi. A bioetanol nettó importja a 2005-ös 171 Ktoe értékről 2007-ben 397 Ktoe-re nőtt. Az EU biodízel kereskedelmi mérlege a 2005-ös pozitív értékről (355 Ktoe export) 2007-re negatívra változott (1,8 Mtoe biodízel importja). A változás fő oka az Egyesült Államokból származó olcsóbb szójaolaj-metilészter volt. Okkal feltételezték, hogy az árképzés az Egyesült Államok által a bioüzemanyagoknak nyújtott támogatást tükrözi, ami az európai gyártók árszintje (sőt költségszintje) alatti árakat eredményezett. Az európai biodízel-ágazat hivatalos panasza nyomán az Európai Bizottság 2008 júniusában hivatalos vizsgálatot kezdeményezett, és 2009 márciusában ideiglenes dömpingellenes vámot és kiegyenlítő vámot vetett ki.

3.1 Az előrehaladásban elért különbségek okai

A bioüzemanyagok terén 2005 óta felgyorsult fejlesztések a tagállami szintű támogatási rendszerek széles körű fejlődését tükrözik. A tagállamok által a bioüzemanyagok előmozdítására alkalmazott két leggyakoribb eszköz az adókedvezmény és a bioüzemanyagokkal kapcsolatos előírások. 2005-2006 során Finnország kivételével minden tagállam a jövedékiadó-mentességet alkalmazta fő támogatási intézkedésként, míg mindössze 3 ország alkalmazta a bioüzemanyagokkal kapcsolatos előírásokat. 2007 óta a tagállamok több mint fele fogadott el előírásokat az üzemanyagok keverésére, legtöbb esetben részleges, de növekvő mértékű adóztatással kombinálva. Egyes országok kvótamechanizmust és ajánlattételi eljárást alkalmaznak. Ez a mechanizmus teszi lehetővé a kormányzatok számára az egyes években szállítandó bioüzemanyagok mennyiségének meghatározását, ezáltal némileg szabályozva a piacot.

Az adókedvezményekből és az egyéb új intézkedésekből, mint pl. a bioüzemanyagokkal kapcsolatos előírásokból eredő gyorsabb előrehaladás még ma is érezhető. A 2005 és 2007 között a bioüzemanyagok felhasználása terén átlag fölötti teljesítményt nyújtó tagállamok (lásd a fenti grafikont) is ezt tükrözik. A grafikonon látható továbbá, hogy kilenc tagállam elenyésző, vagy semmilyen mértékű előrehaladást sem ért el nemzeti céljai teljesítésében, ami kétségessé teszi, hogy ezek a célok egyáltalán teljesülnek-e.

3.2. Jogsértési eljárások

2005 óta a Bizottság 62 jogi eljárást indított a tagállamok ellen az irányelv be nem tartása miatt, amelyek közül számos eljárást a jelentéstételi kötelezettségek nem teljesítése, illetve az irányelv referenciaértékeinek megfelelő nemzeti célkitűzések meghatározásának hiánya miatt indítottak. A tagállamok közül Olaszország, Görögország és Finnország áll vezető helyen az eljárások számát tekintve 5-5 eljárással, ezt Franciaország, Dánia és Írország követi 4 eljárással, majd Magyarország, Ausztria, Luxemburg, Portugália és a Szlovák Köztársaság következik egyenként 3 eljárással. Az ügyeket sikeresen lezárták. Az Európai Bizottság továbbra is figyelemmel fogja kísérni a célok tagállamok általi teljesítését.

3.3. Gazdasági és környezeti hatások

A 2003/30/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelően az előrehaladási jelentésnek több, a bioüzemanyagok fejlesztésével kapcsolatos gazdasági és környezeti szempontra kell kitérnie.

Gazdasági szempontból a bioüzemanyagok növekvő használata hozzájárult az ellátás biztonságához , mivel csökkentette a fosszilis üzemanyagok felhasználását, és diverzifikálta az EU üzemanyag-fogyasztását. 2007-ben az Unió bioüzemanyag-felhasználása 1593 millió liter benzint és 7730 millió liter dízelolajat váltott ki. Ez az EU közúti szállítási ágazata által felhasznált teljes mennyiség közel 3%-a. A 2010-re (és 2020-ra) kitűzött célokkal ez az arány természetesen emelkedni fog.

A biomassza- és bioüzemanyag-ágazatok további munkahelyek létrehozásával is hozzájárultak az EU gazdaságának növekedéséhez. 2005-ben a nem hálózati betáplálásra szánt villamos energia előállítása céljából történő biomassza felhasználás 600 000 munkahelyet tartott fenn, a bioüzemanyag- és biogázágazat több mint 100 000 illetve közel 50 000 embert foglalkoztatott. Ezenkívül a mezőgazdaság és az erdőgazdaság is fontos szerepet játszik a biomasszát alkalmazó technológiákhoz szükséges tüzelőanyag előállításában. A megújuló energiaágazathoz kapcsolódó mezőgazdasági tevékenységek évente több mint 9 milliárd EUR bruttó hozzáadott értéket teremtenek[17].

Az EU által a 2006 és 2007 során forgalomba hozott és felhasznált bioüzemanyagok segítségével 9,7 és 14,0 Mt szén-dioxidnak megfelelő nettó megtakarítást értek el az üvegházhatású gázok kibocsátásában[18]. Ez a becslés figyelembe veszi, hogy az EU bioüzemanyag-fogyasztásának legnagyobb részét a közelmúltban felhagyott művelésű mezőgazdasági területek újbóli hasznosításával, vagy az európai földterületek termelésből való kivonásának lassításával fedezték. Ez nem feltétlenül igaz az importált bioüzemanyagokra vagy az importált nyersanyagokból előállított bioüzemanyagokra, és az importált bioüzemanyagok aránya nő (bár ez nagy részben az USA által a biodízel kiviteléhez nyújtott támogatásnak köszönthető). Ebben az összefüggésben a Bizottság jelenleg elemzi a földhasználat közvetett változásait, és a lehetséges szakpolitikai válaszokat.

A bioüzemanyagok előállítása hozzájárul továbbá a mezőgazdasági tevékenység intenzívebbé válásához az Unióban, ami tovább fokozza a biodiverzitás szempontjából értékes és magas szénkészlettel rendelkező földterületek kihasználását és a műtrágya-felhasználást. Egyúttal azonban lassítja az európai földterületek termelésből való kivonását, valamint pozitív hatással van az erózióra és tűzvédelemre, valamint a tájkép és a biológiai sokféleség megőrzésére. A megújuló energiákról és az üzemanyag-minőségről szóló irányelvek alapján a gazdasági szereplők és a tagállamok kötelesek részletesebb jelentést tenni a földhasználat változásáról és az előállított bioüzemanyagok mennyiségének növelése következtében fellépő egyéb környezeti hatásokról. A gazdasági és környezeti hatások elemzésének további részletei a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumban találhatók.

Míg ez az elemzés megerősíti a szakpolitika eddigi pozitív hatásait, fontos, hogy a bioüzemanyagok további fejlődéséhez fenntarthatósági kritériumok kapcsolódjanak. Ezek a kritériumok már szerepelnek a megújuló energiákról és az üzemanyag-minőségről szóló irányelvekben, amelyek meghatározzák az üvegházhatásúgáz-megtakarításra vonatkozó minimális követelményeket és a káros hatású földhasználat-változás megakadályozására vonatkozó előírásokat.

3.4. A közlekedési ágazatban szükséges további intézkedések

A bioüzemanyagokra vonatkozó szakpolitikákon kívül a Közösség az elmúlt két évben számos más kezdeményezést is indított az európai közlekedési ágazat környezetbarátabbá tétele érdekében. Ezek közé tartozik az autók CO2-kibocsátásáról szóló rendelet[19] (amely a személygépjárművek kibocsátását csökkenti), valamint a tiszta és energiatakarékos közúti járművek használatának előmozdításáról szóló irányelv[20] (amely környezetbarát közbeszerezési szabályokat ír elő a járművekre vonatkozóan). 2008-ban a Bizottság elfogadta a környezetbarátabb közlekedésről szóló stratégiát[21], ami a tisztább járművek és fejlettebb logisztikai rendszerek használatát segíti elő.

A megújuló energiaforrások arányának növelése a közlekedési ágazatban, valamint a motor- és járműtechnológiák energiahatékonyságának fejlesztése továbbra is kulcsfontosságú uniós prioritás marad a közlekedési ágazat magas fokú olajfüggésének csökkentése érdekében. Míg (mérete és gyors növekedési miatt) leginkább a közúti szállítási ágazatban van szükség a leggyorsabb előrehaladásra, más szállítási módok, különösen a légi közlekedés, is fontosak.

4. FűTÉSHEZ ÉS HűTÉSHEZ HASZNÁLT MEGÚJULÓ ENERGIA

Bár nem tartozik európai jogszabályok hatálya alá, a megújuló energiák fejlődésének teljes európai áttekintéséhez a fűtési és hűtési ágazatról sem szabad megfeledkeznünk. Ez az ágazat felelős a teljes energiafogyasztás körülbelül 50%-áért, és a megújuló energiák teljes fogyasztásának 60%-áért. Az ágazatban főként a biomasszát használják fel, de meg kell említeni a termikus napenergiát és a geotermikus energiát is.

Annak ellenére, hogy az ágazatban viszonylag magas a megújuló forrásból előállított energia aránya, ez még messze nem éri el a lehetőségek határát. A fűtést és hűtést a legtöbb tagállamban elhanyagolták a megújuló energiaforrások részarányának növelése szempontjából, részben az egyértelmű jogszabályi keretek és ösztönzők hiánya, részben pedig a meglévő nem piaci jellegű korlátok miatt.

Megújuló energiák részaránya a fűtési ágazatban 2006-ban (oszlopok és bal oldali tengely) és a tagállamok (stagnáló) növekedése 2004 és 2006 között, három ország kivételével (pontok, jobb oldali tengely).

[pic]

Forrás: Eurostat

4.1. Az EU bioenergia-ágazatának szerepe

A hűtési és fűtési ágazat működése a megújuló energiaforrásoktól függ, de főként a biomassza használata jelentős. Valójában a biomassza az abszolút értékben vett legnagyobb megújuló energiaforrás, és 2020-ig várhatóan az elsődleges energiafogyasztás megújuló energiaforrásokból származó részének (a PRIMES[22] becslései szerint) a kétharmadát fogja kitenni[23]. Ezenkívül fontos megjegyezni, hogy a biomassza a fűtéshez és villamos energia termeléséhez, valamint „bioüzemanyagok” formájában a közlekedési ágazatban is felhasználható. Ezért készítette el az EU a biomassza cselekvési tervet (BAP) 2005-ben, amely kihangsúlyozta a szakpolitikai koordináció szükségességét, és ennek következtében tekinti át e jelentés a biomassza ágazatban elért előrehaladást.

2006-ban energiatermelési célból (elsődleges energiafogyasztás) 88 Mtoe biomasszát használtak fel az EU-27 tagállamokban, ami 2005-höz képest 8%-os növekedést jelent. Ez az eredmény még mindig messze elmarad az EU biomassza cselekvési tervben meghatározott potenciáljától , amelyben úgy becsülték, hogy a biomassza 2010-ig mintegy 150 Mtoe mértékben fog hozzájárulni az energiaszükséglet teljesítéséhez.

A biomassza cselekvési terv 33 intézkedést emelt ki a biomassza felhasználásának növelése céljából, köztük több ágazatot érintő, a biomassza előállítását, finanszírozását és kutatását[24] célzó intézkedéseket, valamint a nemzeti biomassza cselekvési tervek elkészítését. Az eddig benyújtott néhány terv[25] azonban – bár elismerik a biomassza fontosságát – lényegesen eltérnek egymástól, ami megnehezíti a stratégiák összehasonlítását, és a tervek emellett kevés figyelmet szentelnek az új biomassza erőforrások mobilizálásának[26].

A biomassza növekedése előtt álló problémák közé tartoznak az igazgatási és nem piaci jellegű akadályok, mint például az egyértelműbb és harmonizált feltételek iránti igény (főként biomasszára és hulladékra vonatkozóan), valamint az engedélyeztetés hosszadalmas és jogilag bonyolult eljárásaiból adódó szűk keresztmetszetek (további részletekért lásd a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumot). Ezekkel a kérdésekkel a megújuló energiákról szóló új irányelv foglalkozik. Az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy jelentést nyújtsanak be a biomassza erőforrások fejlesztéséről (harmonizált adatok használatával), és megköveteli a Bizottságtól, hogy jelentést nyújtson be a biomassza energetikai felhasználásával kapcsolatos fenntarthatósági rendszer követelményeiről, illetve hogy szükség esetén javaslatot tegyen egy ilyen rendszer kialakítására.

5. Következtetés

Manapság egyre világosabbá válik, hogy Európa megújuló energiaforrásainak fejlesztése alapvető fontosságú tényező az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Ez az energiaellátás biztonságának és megbízhatóságának javítása érdekében tett erőfeszítések részét képezi. A jelenlegi gazdasági helyzetben a megújuló energiákhoz kapcsolódó technológiával foglalkozó ágazatok az érték- és munkahelyteremtés üdvözlendő forrásai. Ezért dolgozta ki az Európai Unió a megújuló energiára vonatkozó szakpolitikáját, és fogadta el a megújuló energiákkal foglalkozó jogszabályokat.

Ez a jelentés a megújuló energiák fejlesztése terén elért előrehaladást tekinti át. Az elemzés során egyértelművé vált az erősebb jogi keretek iránti igény, amelyet a Közösség a megújuló energiákról szóló irányelvvel a közelmúltban létrehozott.

Európa ennek ellenére továbbra sem lesz képes a 2010-re kitűzött, a megújuló energiákra vonatkozó célkitűzések teljesítésére, még a jogszabályok, a javaslatok, figyelmeztetések és az egyes tagállamok ellen indított jogi eljárások ellenére sem. Mindamellett a közelmúltban történt némi előrehaladás. A villamosenergia-ágazatban az új szakpolitikai intézkedések lényeges növekedést eredményeztek egyes tagállamokban, amelyek közül hatban 2004-óta legalább 2 százalékpontos növekedést értek el. Ugyanakkor hét tagállamban a megújuló forrásokból előállított villamos energia aránya valójában stagnált vagy csökkent 2004-óta. A közlekedési ágazatban a pusztán adózási intézkedéseket kiegészítő, a bioüzemanyagokkal kapcsolatosan kirótt kötelezettségek egyre szélesebb körben történő alkalmazása következtében a megújuló energiaforrások aránya az EU területén 2004-óta 1,6 százalékponttal nőtt, amely a részarány 7 tagállamban bekövetkezett, több mint 2 százalékponttal történő növekedésének tudható be.

Míg a közelmúltban némi előrehaladás volt érzékelhető, a növekedés mértéke továbbra is alacsony, és a növekedés előtt a legtöbb tagállam összes ágazatában számos akadály tornyosul. Európa valószínűleg nem lesz képes elérni sem a megújuló energiaforrások használatával előállított villamos energia, sem a közlekedési ágazatban felhasznált megújuló energiák arányára vonatkozó célkitűzéseit. Az Európai Bizottság továbbra is jogi intézkedéseket tesz a meglévő irányelvek betartásának biztosítása, valamint a 2010-ig teljesítendő célok elérése érdekében tett előrehaladás javítása érdekében.

A TAGÁLLAMOK MEGÚJULÓ ENERGIÁK FEJLESZTÉSE TERÉN ELÉRT ELŐREHALADÁSÁNAK ÖSSZEGZÉSE

Villamos energia | Bioüzemanyagok |

'04 - '06/'07 növekedés | ≤ 0 százalékpontos változás | > 0 – 1 százalékpontos változás | > 1 százalékpontos változás |

Λ | Κ | ϑ |

Az említett kihívások fényében, valamint figyelembe véve, hogy a megújuló energiák milyen jelentős szerepet töltenek be az EU éghajlatváltozási és energetikai célkitűzésének teljesítésében, a 2009 elején életbe lépő megújuló energiákról szóló új európai irányelv[28] örvendetes módon fogja megerősíteni a jogi kereteket. A tagállamok által 2010-ig elkészítendő nemzeti cselekvési tervek miatt minden tagállamnak, még a megállapodott EU célkitűzések teljesítésében igen csekély előrehaladást elért országoknak is egyértelmű terveket kell létrehozniuk arra vonatkozóan, hogy miként kívánják elérni a megújuló energiákra és a közlekedési ágazatban felhasznált megújuló energiaforrásokra vonatkozó céljaikat. Ki kell fejteniük, hogy miként fogják megreformálni az építési előírásokat és tervezési rendszereket a megújuló energiák felhasználásának növelése, valamint az elektromos hálózathoz való hozzáférési feltételek javítása érdekében. Nemzeti ágazati célokat kell kitűzni, valamint meg kell határozni a célok eléréséhez szükséges intézkedéseket és támogatási rendszereket, a biomasszából származó energia felhasználásának előmozdítására szolgáló konkrét intézkedéseket, a megújuló energiák másik tagállam számára történő (statisztikai) átruházási ügyleteit, valamint a különböző technológiák hozzájárulását a célok eléréséhez. Ezen túlmenően bioüzemanyag-fenntarthatósági kritériumokat kell bevezetni és figyelemmel kísérni annak érdekében, hogy a bioüzemanyagok egyértelműen hozzájáruljanak a környezetvédelmi célok teljesítéséhez.

Az említett összetevőkkel az irányelv stabil szakpolitikai rendszert biztosít az Európai Unión belül a megújuló energiák gyors fejlődése számára a következő tizenkét évre vonatkozóan. Európa most már sokkal jobb és erősebb helyzetben van saját megújuló energiaforrásainak fejlesztéséhez, és a 21. század kulcsfontosságú energetikai kérdéseinek közvetlen megoldásához.

[1] COM(1997)599 „Energy for the future: renewable sources of energy” (A jövő energiája: megújuló energiaforrások)

[2] COM(2005)628 „A Biomasszával kapcsolatos cselekvési terv ”

[3] COM(2006)848 „A megújulóenergia-útiterv”

[4] Az Európai Unió Tanácsának következtetései, 2007. május 2., 7224/1/07 REV 1.

[5] Európai parlamenti jelentés: A6-0287/2007., 2007.7.20.

[6] Ezzel párhuzamosan a Bizottság módosította a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatást (HL C 82., 2008.4.1., 1. o.) Ezenkívül az általános csoportmentességi rendelet (HL L 214., 2008.8.9., 3. o.) bizonyos feltételek mellett engedélyezi a csoportmentességet. Mindkét intézkedés relevánsnak minősül a megújuló energiákra vonatkozó állami támogatásokkal kapcsolatban.

[7] Bioüzemanyagokkal kapcsolatos adatok rendelkezésre állnak 2007-re vonatkozóan, de a villamos energiával kapcsolatos 2007-es adatok nem minden tagállam esetében következetesek. Ezért a villamos energiára vonatkozóan az Eurostat legfrissebb, 2006-os adatait használtuk fel.

[8] COM(2006)849 „Jelentés a megújuló energia terén történt előrehaladásról”.

[9] Ez a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia 2010 -ig elérendő 21%-os arányára vonatkozik. Nem keverendő össze a megújuló energiaforrásokról szóló új irányelv által meghatározott 2020 -as céllal, ami az összes energia (nem csak villamos energia) 20%-ára vonatkozik. A Bizottság becslései alapján a 2020-ig elérendő teljes 20%-os arány a villamosenergia-ágazatban a megújuló energiák körülbelül 33%-os arányát teszi szükségessé.

[10] Az Eurostat módszerével számított normalizált vízenergia-adatok alapján (ez eltérhet az egyes tagállamokban alkalmazott módszerektől).

[11] Magyarországon a megújuló forrásokból előállított villamos energia aránya valójában csökkent 2005 és 2006 között.

[12] Bár Lettország esetében a fejlemények inkább a villamos energia iránti kereslet gyors növekedésének, mintsem a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-mennyiség enyhe csökkenésének tudható be.

[13] A vízenergia aránya közel állandó, és ezért nem is szerepel a növekedést bemutató grafikonon.

[14] SEC(2008)57 „A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról”.

[15] Többek között COM(2007)531 „Javaslat az Európai parlament és a Tanács rendelete a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló 1228/2003/EK rendelet módosításáról”.

[16] COM (2006)845 „Jelentés a bioüzemanyagok terén elért haladásról”.

[17] Employ RES projekt, Fraunhofer ISI et al., (az Európai Bizottság által megrendelt, később kiadandó tanulmány).

[18] Az érték kiszámításához a JEC-módszert alkalmazták.

[19] 2008. december 17-én az autók CO2-kibocsátásáról szóló rendeletet első olvasatban sikeresen elfogadták.

[20] Az irányelvet az Európai Tanács és a Parlament 2008 októberében fogadta el.

[21] COM(2008)433. A környezetbarátabb közlekedésről szóló közlemény.

[22] SEC(2008)85. A 2008-as energia- és éghajlatcsomagot kísérő hatásvizsgálat melléklete.

[23] Az elsődleges energiafogyasztás az energiaforrások, mint pl. biomassza átalakítás előtti fogyasztására utal, a végső energiafogyasztás az átalakítás utáni (villamos energia, hő, közlekedésben használt üzemanyag) energiára vonatkozik.

[24] További részletek a jelentést kísérő szolgálati munkadokumentumban találhatók.

[25] http://ec.europa.eu/energy/renewables/bioenergy/national_biomass_action_plans_en.htm

[26] Fontos további biomasszát mobilizálni, figyelembe véve a biomassza, különösen a fa felhasználására irányuló, a fafeldolgozó ipar által támasztott versenyt.

[27] Előzetes érték. Mivel Bulgária növekedési arányát nem igazolták, az ország nem szerepel a bioüzemanyagok terén átlagon felüli növekedést elérő tagállamok között.

[28] Az új irányelv a következő címen érhető el: http://www.europarl.europa.eu/sce/data/amend_motions_texts/doc/P6_AMA%282008%290369%28210-210%29_EN.doc