2009. május 7., csütörtök
P6_TC1-COD(2008)0243

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. május 7-én került elfogadásra egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (átdolgozás)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 63. cikke első bekezdése 1. pontjának a) alpontjára,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1)

Az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendeletet (4) jelentősen módosítani kell. Az áttekinthetőség érdekében azt át kell dolgozni.

(2)

A közös európai menekültügyi rendszerre is kiterjedő közös menekültpolitika az Európai Uniónak a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló olyan térség fokozatos létrehozására irányuló célkitűzésének szerves részét képezi, amely nyitva áll mindazok számára, akik kényszerítő körülmények miatt jogszerűen keresnek védelmet a Közösségben.

(3)

Az Európai Tanács az 1999. október 15–16-i tamperei rendkívüli ülésén egyetértett abban, hogy olyan közös európai menekültügyi rendszert kell kidolgozni, amely az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel kiegészített, a menekültek helyzetéről szóló 1951. július 28-i genfi egyezmény teljes és átfogó alkalmazásán alapul, biztosítva ily módon, hogy senkit nem küldenek vissza oda, ahol üldöztetésnek lenne kitéve, tiszteletben tartva a visszaküldés tilalmának elvét. Ebben a tekintetben és az e rendeletben megállapított felelősségi feltételek sérelme nélkül a tagállamok, amelyek mind tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét, harmadik országok állampolgárai vonatkozásában biztonságos országoknak tekintendők.

(4)	A tamperei következtetések azt is megállapították, hogy ennek a rendszernek rövid időn belül világos és alkalmazható módszer kialakítására is ki kell terjednie a menedékjogi kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározása céljából.

(5)

E módszernek mind a tagállamok, mind az érintett személyek vonatkozásában tárgyilagos és méltányos szempontokon kell alapulnia. Lehetővé kell tennie különösen a felelős tagállam gyors meghatározását, hogy biztosítsák a nemzetközi védelmi státus meghatározására vonatkozó eljáráshoz való hatékony hozzáférést, és ne veszélyeztessék a nemzetközi védelem iránti kérelmekben a gyors döntéshozatalt.

(6)

A közös európai menekültügyi rendszer egymást követő szakaszokban történő bevezetését illetően, amelynek hosszú távon közös eljáráshoz és a menedékjogot kérelmezők szempontjából egységes, az egész Unióban érvényes jogálláshoz kell vezetnie, ebben a szakaszban – a tapasztalatok fényében szükséges tökéletesítés végrehajtása mellett – indokolt megerősíteni azokat az elveket, amelyek alapját képezik az Európai Közösségek valamelyik tagállamában benyújtott menedékjog iránti kérelmek megvizsgálásáért felelős állam meghatározásáról szóló, 1990. június 15-én Dublinban aláírt egyezményt, (dublini egyezmény), amelynek végrehajtása ösztönözte a menedékjogi politikák összehangolásának folyamatát.

(7)

Mostanra lezárult a közös európai menekültügyi rendszer bevezetésének első szakasza ║. Az Európai Tanács 2004. november 4-i ülésén elfogadta a hágai programot, amely kitűzte a 2005–2010 közötti időszakban a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés területén megvalósítandó célokat. E tekintetben a hágai program felkérte a ║Bizottságot, hogy zárja le az első szakasz során elfogadott jogi aktusok értékelését, valamint terjessze a Tanács és az Európai Parlament elé a második szakasz eszközeit és intézkedéseit azzal a céllal, hogy azokat 2010 vége előtt elfogadják.

(8)	A tagállam menedékjogért felelős szolgálatainak gyakorlati segítséget kell kapniuk a napi operatív követelményeik teljesítéséhez. Ebben a …-i …/…/EK rendelettel  (5) létrehozott Európai Menekültügyi Támogató Hivatalnak alapvető szerepet kell játszania.

(9)

Az értékelések eredményei alapján ebben a szakaszban indokolt megerősíteni a 343/2003/EK rendeletet alátámasztó elveket, a tapasztalatok fényében el kell végezni a szükséges fejlesztéseket a rendszer, valamint az ezen eljárás keretében a nemzetközi védelmet kérelmezőknek nyújtott védelem megerősítése érdekében.

(10)

Az összes nemzetközi védelmet kérelmező, illetve abban részesített személlyel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása, valamint a hatályos uniós menekültügyi vívmányokkal – különösen a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelvvel (6) – való összhang biztosítása érdekében indokolt kiterjeszteni e rendelet hatályát a kiegészítő védelmet kérelmező és a kiegészítő védelemben részesített személyekre is.

(11)	Az összes menedékkérővel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a menedkkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló …-i …/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (7) kell alkalmazni a felelős tagállam meghatározására vonatkozó, e rendeletben előírt eljárásra.

(12)

Az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezményével és az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban e rendelet alkalmazása során a tagállamoknak mindenek előtt a gyermek elsődleges érdekét kell szem előtt tartaniuk. Továbbá, sajátos kiszolgáltatottságukra tekintettel külön eljárási biztosítékokat kell meghatározni a kísérő nélküli kiskorúak vonatkozásában.

(13)	Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel és az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban, a tagállamoknak mindenekelőtt arra kell törekedniük, hogy a rendelet végrehajtása során biztosítsák a család egységének tiszteletben tartását.

(14)

Ugyanazon család tagjai által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmek egyetlen tagállam által történő együttes elbírálása lehetővé teszi annak biztosítását, hogy a kérelmeket alaposan vizsgálják meg, azok tárgyában következetes határozatokat hozzanak, valamint ne válasszák szét az egy családhoz tartozó családtagokat.

(15)

A család egysége és a gyermek elsődleges érdeke elvének teljes körű tiszteletben tartása érdekében kötelező felelősségi kritériummá kell válnia a kérelmező és kiterjedt családja közötti – a terhességen, anyaságon, a családtagok egészségi állapotán vagy életkorán alapuló – eltartotti viszony fennállásának. Amennyiben a kérelmező kísérő nélküli kiskorú, a másik tagállam területén tartózkodó, róla gondoskodni képes hozzátartozó meglétének is kötelező felelősségi kritériummá kell válnia.

(16)

Bármely tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy – elsősorban kivételes vagy humanitárius okból – eltérjen a felelősségi feltételektől, és akkor is megvizsgálja a hozzá vagy másik tagállamban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmet, ha annak megvizsgálásáért az e rendeletben megállapított kötelező kritériumok szerint nem felelős, feltéve hogy az érintett tagállam és a kérelmező ebben megállapodik.

(17)	A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározásának elősegítése érdekében személyes meghallgatást kell szervezni, továbbá ▐ szóbeli tájékoztatást kell adni a kérelmezőnek e rendelet alkalmazásáról.

(18)	Különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének megfelelően, a felelős tagállamnak való átadásra vonatkozó határozatokkal kapcsolatos jogi biztosítékokat hatékony jogorvoslati jogot kell megállapítani az érintett személyek jogai hatékony védelmének biztosítására.

(19)

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint a hatékony jogorvoslatnak – a nemzetközi jog tiszteletben tartása érdekében – egyaránt ki kell terjednie e rendelet alkalmazásának, valamint a kérelmező átadásának helye szerinti tagállamban fennálló jogi és ténybeli helyzet megvizsgálására.

(20)	E rendelet alkalmazásában a „fogva tartás” nem hordoz büntetőjogi vagy megtorlással kapcsolatos jelentést, hanem egy kizárólag közigazgatási és időszakos intézkedést jelent, amely a visszatartással egyenértékű.

(21)

A menedékkérők fogva tartását azon alapelvnek megfelelően kell végrehajtani, hogy senki sem tartható fogva kizárólag azon az alapon, hogy az érintett nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be. A menedékkérők fogva tartását különösen a genfi egyezmény 31. cikkének, valamint [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] ║…/…/EK║ irányelvben előírt ▐egyértelműen meghatározott kivételes körülményeknek és biztosítékoknak megfelelően kell végrehajtani , a büntetés-végrehajtási intézetektől elkülönült, közigazgatási visszatartási központokban i. Továbbá, az arányosság elvének megfelelően, valamint az igénybe vett eszközök és kitűzött célok figyelembevételével korlátozni kell a felelős tagállamnak való átadás céljából történő fogva tartás alkalmazását.

(22)

A 343/2003/EK tanácsi rendelet (8) részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2003. szeptember 2-i 1560/2003/EK bizottsági rendelettel összhangban, a felelős tagállamnak való átadás önkéntes alapon, ellenőrzött útnak indítás formájában vagy kíséret alatt történhet. A tagállamoknak elő kell segíteniük az önkéntes átadást, továbbá biztosítaniuk kell, hogy a kísérettel történő átadást humánus módon, az alapvető jogok és az emberi méltóság teljes körű tiszteletben tartásával végezzék.

(23)

A belső határok nélküli térség fokozatos kialakítása, amelyben a Szerződéssel összhangban biztosított a személyek szabad mozgása, valamint a harmadik országok állampolgárainak beutazására és tartózkodására vonatkozó feltételekkel kapcsolatos közösségi politikák kialakítása, beleértve a külső határok igazgatására irányuló közös erőfeszítéseket is, szükségessé teszik a felelősségi szabályok közötti egyensúly megteremtését a szolidaritás jegyében.

(24)

E rendelet alkalmazása bizonyos körülmények között további terheket róhat az olyan különlegesen sürgős helyzettel szembenéző tagállamokra, amely kivételesen nehéz nyomásként nehezedik e tagállamok befogadó képességére, menekültügyi rendszereire, valamint infrastruktúrájára. Ilyen körülmények között olyan hatékony eljárást kell meghatározni, amely az érintett felelős tagállamnak való átadás ideiglenes felfüggesztését, valamint – a meglévő uniós finanszírozási eszközökkel összhangban – pénzügyi támogatás nyújtását teszi lehetővé. A dublini rendszer szerinti átadások ideiglenes felfüggesztése tehát hozzájárulhat magasabb fokú szolidaritás eléréséhez azon tagállamokkal szemben, amelyek menekültügyi rendszereire – különösen földrajzi elhelyezkedésük vagy népességük miatt – rendkívüli nyomás nehezedik.

(25)

Az átadás-felfüggesztési eljárást kell akkor is alkalmazni, ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy adott tagállamban a nemzetközi védelmet kérelmezőknek biztosított védelem szintje – különösen a befogadási feltételek , a nemzetközi védelemre jogosultként való elismerés és a menedékjogi eljáráshoz való hozzáférés tekintetében – nem felel meg azoknak a közösségi menekültügyi jogszabályoknak, amelyek célja, hogy valamennyi nemzetközi védelmet kérelmező megfelelő szintű védelmet élvezzen az összes tagállamban.

(26)	Az átadás-felfüggesztési eljárás kivételes intézkedés, különleges nyomás vagy folyamatos védelmi aggályok okozta problémák kezelésére.

(27)

A Bizottságnak időről időre felül kell vizsgálnia a közös európai menekültügyi rendszer hosszú távú fejlesztésének és összehangolásának irányába tett előrelépést, valamint azt, hogy a szolidaritási intézkedések és a rendelkezésre álló felfüggesztési eljárás milyen mértékben járul hozzá ehhez az előrelépéshez, továbbá erről jelentést kell készítenie. Mivel a dublini rendszer nem a nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásából eredő feladatok egyenlő elosztására szánt mechanizmus, és mivel bizonyos tagállamok – elsősorban földrajzi helyzetüknél fogva – különösen ki vannak téve a migrációs hullámoknak, kiemelkedően fontos megfontolni, illetve javasolni az olyan, kötelező érvényű eszközök alkalmazását, amelyek a tagállamok közötti szolidaritást és a szigorúbb védelmi előírások biztosítását célozzák. Ezeknek az eszközöknek különösen más tagállamok menekültügyi szakértőinek kiküldetését kell elősegíteniük, hogy segítsék a konkrét nyomással szembesülő tagállamokat, és azokban az esetekben, amikor a kérelmezők nem részesülnek megfelelő szintű védelemben, illetve ahol a tagállam befogadó kapacitása nem elegendő, továbbá elő kell mozdítaniuk a nemzetközi védelmet élvezők más tagállamba történő áttelepítését (feltéve, hogy az érintett ebbe beleegyezik és alapvető jogait tiszteletben tartják).

(28)	A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) alkalmazandó a személyes adatok tagállamok által e rendelet alkalmazásában történő feldolgozására.

(29)

Az átadandó kérelmezők személyes adatainak – például az egészségi állapotra vonatkozó érzékeny adatoknak – az átadás végrehajtását megelőző cseréje révén biztosítják, hogy az illetékes menekültügyi hatóságok megfelelő segítséget tudjanak nyújtani a kérelmezőknek, valamint garantálni tudják számukra az addig biztosított védelem és jogok folyamatosságát. A 95/46/EK irányelvnek megfelelően külön rendelkezéseket kell hozni az ilyen helyzetben lévő kérelmezők adatainak védelmére.

(30)

A tagállamok előmozdíthatják e rendelet alkalmazását, fokozhatják hatékonyságát olyan kétoldalú megállapodásokkal, amelyek révén fejlesztik a kapcsolattartást az illetékes szerveik között, csökkentik az eljárások hosszát vagy egyszerűsítik az átvétel, illetve visszavétel iránti megkeresések feldolgozását, vagy átadási eljárásokat állapítanak meg.

(31)

A felelős tagállam meghatározása tekintetében folyamatosságot kell biztosítani a 343/2003/EK rendeletben és az e rendeletben kialakított rendszer között. Hasonlóképpen biztosítani kell az összhangot e rendelet és [a harmadik országbeli állampolgár, illetve hontalan személy által az egyik tagállamban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok és mechanizmusok megállapításáról szóló, …/…/ rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló] ║…/…║/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) között.

(32)

Az egyezmény hatékony alkalmazása érdekében [az egyik tagállamban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok és mechanizmusok megállapításáról szóló …/…/EK rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló] ║…/…║/EK rendelet által létrehozott Eurodac rendszer működésének, és különösen a 6. és 10. cikke végrehajtásának elő kell mozdítania e rendelet alkalmazását.

(33)

A vízuminformációs rendszerről (VIS) és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjéről szóló, 2008. július 9-i 767/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) szerint létrehozott vízuminformációs rendszer működésének, és különösen 21. és 22. cikke végrehajtásának elő kell mozdítania e rendelet alkalmazását.

(34)	Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekkel kapcsolatos bánásmód tekintetében a tagállamokat kötik az azokból a nemzetközi jogi okmányokból eredő kötelezettségek, amelyeknek részesei.

(35)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak (12) megfelelően kell meghozni.

(36)

A Bizottságot fell kell hatalmazni különösen arra, hogy elfogadja a, a kísérő nélküli kiskorúra vonatkozó, valamint az eltartott hozzátartozók egyesítésével kapcsolatos rendelkezések végrehajtásának feltételeit és eljárásait, és elfogadja az átadások lebonyolításához szükséges kritériumokat. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésére irányulnak, ezeket az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(37)

A 343/2003/EK rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket az 1560/2003/EK rendelettel fogadták el. Az 1560/2003/EK rendelet bizonyos rendelkezéseit – az egyértelműség érdekében vagy pedig mivel általános célkitűzésül szolgálhatnak – bele kell foglalni ebbe a rendeletbe. Mind a tagállamok, mind az érintett menedékkérők számára különösen fontos egy olyan eljárást megállapítani, amellyel megoldást lehet találni a tagállamok között e rendelet rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatban kialakult véleménykülönbség esetében. Ezért e rendeletbe indokolt belefoglalni az 1560/2003/EK rendeletben előírt, a humanitárius záradékra vonatkozó vitarendezési mechanizmust, és annak alkalmazási körét kiterjeszteni e rendelet egészére.

(38)	E rendelet alkalmazásának hatékony ellenőrzése szükségessé teszi a rendszeres időközönkénti értékelést.

(39)

E rendelet tiszteletben tartja azokat az alapvető jogokat és betartja azokat az elveket, amelyeket különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája║ elismer. E rendelet biztosítani kívánja különösen a 18. cikkben biztosított menedékhez való jog teljes tiszteletben tartását, valamint elő kívánja mozdítani a ║Charta 1., 4., 7., 24. és 47. cikkének alkalmazását, és ennek megfelelően kell alkalmazni.

(40)

Mivel e rendelet célkitűzését, nevezetesen egy harmadik országbeli állampolgár, illetve hontalan személy által a tagállamok valamelyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok és mechanizmusok megállapítását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az annak terjedelme és hatásai miatt közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban, e rendelet nem lépi túl az említett célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

TÁRGY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

E rendelet megállapítja egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok valamelyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételeket és eljárási szabályokat.

2. cikk

Fogalom-meghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)   „harmadik ország állampolgára”: minden olyan személy, aki a Szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében nem az Unió polgára, és aki nem élvezi az 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározott, szabad mozgáshoz való közösségi jogot;

b)   „nemzetközi védelem iránti kérelem”: a 2004/83/EK irányelv 2. cikkének g) pontjában meghatározottak szerinti nemzetközi védelem iránti kérelem;

c)   „kérelmező” vagy „menedékkérő”: harmadik ország olyan állampolgára, illetve olyan hontalan személy, akinek nemzetközi védelem iránti kérelme tárgyában még nem hoztak végleges határozatot;

d)   „nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálása”: a nemzetközi védelem iránti kérelem illetékes hatóságok általi megvizsgálása vagy a hatóságok azzal kapcsolatos határozata és döntése a 2005/85/EK tanácsi irányelvvel (14) összhangban, a felelős tagállam e rendelet, valamint a 2004/83/EK irányelv szerinti meghatározására irányuló eljárás kivételével;

e)   „nemzetközi védelem iránti kérelem visszavonása”: a kérelmező azon cselekménye, amellyel - a 2005/85/EK irányelvvel összhangban - akár kifejezetten, akár hallgatólagosan megszünteti a nemzetközi védelem iránti kérelmének benyújtásával kezdeményezett eljárást;

f)   „nemzetközi védelemben részesített személy”: harmadik ország olyan állampolgára vagy olyan hontalan személy, akit a 2004/83/EK tanácsi irányelv 2. cikkének a) pontjában meghatározottak szerinti nemzetközi védelemre szoruló személyként ismernek el;

g)   „kiskorú”: 18 életévét be nem töltött harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy;

h)   „kísérő nélküli kiskorú”: az a kiskorú, aki a tagállamok területére felügyeletéért jogszabály vagy szokás alapján felelős felnőtt nélkül érkezik, mindaddig, amíg ilyen személy felügyelete alá nem kerül; ide tartoznak azon kiskorúak is, akik tagállamok területére történt belépést követően maradtak felügyelet nélkül;

i)   „családtag”: amennyiben a család már a származási országban is létezett, a kérelmezőnek a tagállamok területén tartózkodó, alábbi családtagjai:

a menedékkérő házastársa vagy vele tartós, nem házastársi kapcsolatban élő élettársa, amennyiben az érintett tagállam jogszabályai vagy gyakorlata az össze nem házasodott párokat a házastársakhoz hasonló elbánásban részesíti a külföldiekkel kapcsolatos jogának értelmében;

az első albekezdésben említett pár vagy a kérelmező kiskorú gyermekei, feltéve hogy nem házasok, és függetlenül attól, hogy házasságban vagy házasságon kívül születtek, vagy nemzeti jogszabályok értelmében örökbe fogadták őket;

az első albekezdésben említett pár vagy a kérelmező házas kiskorú gyermekei, függetlenül attól, hogy házasságban vagy házasságon kívül születtek, vagy nemzeti jogszabályok értelmében örökbe fogadták őket, és amennyiben házastársuk nem kíséri el őket, továbbá amennyiben elsőrendű érdekükben áll, hogy a kérelmezővel együtt tartózkodjanak;

a kérelmező apja, anyja vagy gondviselője, amennyiben a kérelmező kiskorú és nem házas, vagy amennyiben kiskorú és házas , és házastársa nem kíséri el őt, ;azonban elsőrendű érdekében áll, hogy apjával, anyjával vagy gondviselőjével együtt tartózkodjon;

a kérelmező kiskorú, nem házas testvérei, amennyiben a kérelmező kiskorú és nem házas, vagy amennyiben a kérelmező vagy kiskorú testvérei kiskorúak és házasok és házastársuk nem kíséri el őket, , azonban legalább egyikük elsőrendű érdekében áll, hogy együtt tartózkodjanak.

j)   „tartózkodásra jogosító engedély”: olyan engedély, amelyet egy tagállamnak a hatóságai bocsátanak ki, engedélyezve a harmadik ország állampolgárának, illetve hontalan személynek, hogy az állam területén tartózkodjon, ideértve azokat az okmányokat, amelyek az átmeneti védelmi intézkedések alapján, illetve a kiutasítás végrehajtását gátló körülmények megszűnéséig a területén való tartózkodást engedélyezik, kivéve a felelős tagállam meghatározásához e rendelet szerint szükséges időszak alatt, vagy nemzetközi védelem, illetve tartózkodási engedély iránti kérelem elbírálása során kibocsátott vízumokat és tartózkodási engedélyeket;

k)   „vízum”: valamely tagállam engedélye vagy határozata, amely az átutazáshoz vagy az adott tagállam vagy több tagállam területén való tartózkodás céljából történő belépéshez szükséges. A vízum fajtáját az alábbiak szerint határozzák meg:

i.   „hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum”: valamely tagállam engedélye vagy határozata, amely az adott tagállam területére három hónapnál hosszabb tartózkodás céljából történő belépéshez szükséges;

ii.   „rövid távú tartózkodásra jogosító vízum”: valamely tagállam engedélye vagy határozata, amely az adott tagállam vagy több tagállam területére három hónapot meg nem haladó tartózkodás céljából történő belépéshez szükséges;

iii.   „átutazóvízum”: valamely tagállam engedélye vagy határozata az adott tagállam vagy több tagállam területén való átutazás céljából történő belépéshez, kivéve a repülőtéri tranzitot;

iv.   „repülőtéri tranzitvízum”: olyan engedély vagy határozat, amely lehetővé teszi egy harmadik ország kifejezetten ilyen követelmény hatálya alá tartozó állampolgárának, hogy egy útmegszakítás vagy egy nemzetközi repülőút két szakasza közötti átszállás során áthaladjon a repülőtér tranzitzónáján anélkül, hogy az érintett tagállam nemzeti területére lépne;

l)   „szökés veszélye”: konkrét esetben, jogszabály által meghatározott tárgyilagos kritériumokon nyugvó olyan alapos okok megléte, amelyek alapján feltételezhető, hogy egy kérelmező vagy átadásra vonatkozó határozat hatálya alá tartozó harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy megszökhet;

II.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS ELVEK ÉS BIZTOSÍTÉKOK

3. cikk

A nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálására irányuló eljáráshoz való jog

(1)   A tagállamok megvizsgálják a harmadik országbeli állampolgár, illetve hontalan személy nemzetközi védelem iránti kérelmét, aki egy tagállam területén – így a határán vagy a tranzitzónában – nyújtja be azt. A kérelmet az a tagállam köteles megvizsgálni, amely az e rendelet III. fejezetében előírt feltételek szerint felelős.

(2)   Amennyiben az e rendeletben felsorolt kritériumok alapján egyetlen tagállam sem jelölhető ki felelősként a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért, annak megvizsgálásáért az első olyan tagállam felelős, amelyhez benyújtották a nemzetközi védelem iránti kérelmet.

(3)   Minden tagállam fenntartja a jogot, hogy a 2005/85/EK irányelvben megállapított szabályoknak és biztosítékoknak megfelelően biztonságos harmadik országba küldje a menedékkérőt.

4. cikk

A tájékoztatáshoz való jog

(1)   A nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását követően, a tagállamok illetékes hatóságai azonnal tájékoztatják a menedékkérőt e rendelet alkalmazásáról, és különösen az alábbiakról:

a)	e rendelet célkitűzései, valamint másik kérelem eltérő tagállamban való benyújtásának következményei;

b)	a felelősség elosztásának kritériumai és azok rangsora;

c)	a tagállamok által követendő általános eljárás és határidők;

d)	az eljárás lehetséges kimenetelei és azok következményei;

e)	az átadási határozattal szembeni jogorvoslat lehetősége;

f)	az a tény, hogy az illetékes hatóságok kizárólag az e rendeletből fakadó kötelezettségek teljesítése céljából cserélhetik ki a rá vonatkozó adatokat;

g)

a rá vonatkozó adatokhoz való hozzáférés joga, a rá vonatkozó téves adatok helyesbítésére vagy a rá vonatkozó, jogszerűtlenül feldolgozott adatok törlésére irányuló kérelem joga, valamint az említett jogok gyakorlására vonatkozó eljárásokhoz való hozzáférés joga, beleértve a 34. cikkben említett hatóságok, illetve a személyes adatok védelmével kapcsolatos igények meghallgatásáért felelős nemzeti adatvédelmi hatóságok elérhetőségét.

(2)   Az (1) bekezdésben említett tájékoztatást írásban és olyan nyelven kell nyújtani, amelyet a kérelmező megért, vagy ésszerűen feltételezhető, hogy megért. A tagállamok a (3) bekezdés szerinti, e célra összeállított közös tájékoztatót használják.

A kérelmező megfelelő megértése érdekében a tájékoztatást szóban is meg kell adni az 5. cikk értelmében szervezett meghallgatás során.

A tagállamok a kérelmező életkorának megfelelő módon nyújtják a tájékoztatást.

(3)   A 41. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban legalább az (1) bekezdésben említett információkat tartalmazó közös tájékoztatót kell összeállítani.

5. cikk

Személyes meghallgatás

(1)   A felelős tagállam meghatározására vonatkozó, e rendelet szerinti eljárást végző tagállam felkéri a kérelmezőket személyes meghallgatásra a nemzeti jog értelmében a meghallgatás levezetésére jogosult személy előtt.

(2)   A személyes meghallgatásnak az a célja, hogy elősegítse a felelős tagállam meghatározására irányuló eljárást, és különösen, hogy lehetővé tegye a kérelmező számára, hogy előterjessze a felelős tagállam helytálló azonosításához szükséges releváns információt, továbbá az a célja, hogy szóban is tájékoztassák a kérelmezőt e rendelet alkalmazásáról.

(3)   A személyes meghallgatásra a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtása után kellő időben – de minden esetben a felelős tagállam számára történő átadásra vonatkozó, a 25. cikk (1) bekezdése szerinti határozat meghozatala előtt – kerül sor.

(4)   A személyes meghallgatásra olyan nyelven kerül sor , amelyet a kérelmező megért , vagy ésszerűen feltételezhető, hogy megért, és amelyen képes kommunikálni. Szükség esetén a tagállamok olyan tolmácsot választanak, aki képes megfelelően kommunikálni a kérelmezővel és a személyes meghallgatást végző személlyel.

(5)   A személyes meghallgatásra olyan feltételek mellett kerül sor, amelyek megfelelő titoktartást biztosítanak.

(6)   A személyes meghallgatást végző tagállam rövid írásbeli jegyzőkönyvet készít, amely tartalmazza a kérelmező által a meghallgatás során adott lényeges információkat, valamint a kérelmező rendelkezésére bocsátja az említett jegyzőkönyv egy példányát. A jegyzőkönyvet csatolni kell a 25. cikk (1) bekezdése szerinti, átadásra vonatkozó határozathoz.

6. cikk

A kiskorúak részére biztosított garanciák

(1)   Az e rendeletben előírt valamennyi eljárás során a tagállamoknak mindenek előtt a gyermek elsődleges érdekeit kell szem előtt tartaniuk.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a kísérő nélküli kiskorút az e rendeletben előírt valamennyi eljárás során a 2005/85/EK irányelv 2. cikkének i) pontja szerinti képviselő képviselje és/vagy segítse. Ez a képviselő [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló], ║…/…/EK║ irányelv 24. cikkében említett képviselő is lehet.

(3)   A gyermek elsődleges érdekének megvizsgálása során a tagállamok szorosan együttműködnek egymással, és különösen az alábbi tényezőkre fordítanak kellő figyelmet:

a)	a családegyesítés lehetőségei;

b)	a kiskorú jóléte és szociális fejlődése, különös figyelemmel a kiskorú etnikai, vallási, kulturális és nyelvi hátterére;

c)	biztonsági megfontolások, különösen ha fennáll a veszélye annak, hogy a gyermek gyermekkereskedelem áldozatává válik;

d)	a gyermek véleménye, tekintettel az életkorára és érettségi fokára.

(4)   A tagállamok eljárásokat állapítanak meg a kísérő nélküli kiskorúnak a tagállamokban tartózkodó családtagjai vagy egyéb hozzátartozói felkutatására , szükség esetén a nemzetközi vagy az egyéb illetékes szervezetek segítségével . A tagállamok a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtása után a lehető leghamarabb megkezdik felkutatni a kísérő nélküli kiskorú családját vagy egyéb hozzátartozóit, miközben védelemben részesítik a legfontosabb érdekeit.

(5)   A kísérő nélküli kiskorúakkal kapcsolatos kérelmekkel foglalkozó, 34. cikkben említett illetékes hatóságok a kiskorúak sajátos igényeit illetően megfelelő képzésben részesülnek.

(6)     E rendelet alkalmazásának keretében és a 2005/85/EK irányelv 17.cikkében megállapított feltételek mellett a tagállamok orvosi vizsgálatot vehetnek igénybe a kísérő nélküli kiskorúak korának megállapítása céljából.

Amennyiben ilyen orvosi vizsgálatra kerül sor, a tagállamok biztosítják ezek ésszerű, alapos, a tudományos és etikai normáknak megfelelő elvégzését.

III.   FEJEZET

A FELELŐS TAGÁLLAM MEGHATÁROZÁSÁRA VONATKOZÓ FELTÉTELEK

7. cikk

A feltételek rangsora

(1)   A felelős tagállam meghatározásának feltételeit az e fejezetben megállapított sorrendben kell alkalmazni.

(2)   Az e fejezetben foglalt kritériumok szerinti felelős tagállamot az akkor fennálló helyzet alapján kell meghatározni, amikor a menedékkérő először nyújtotta be a nemzetközi védelem iránti kérelmét valamely tagállamnak.

▐

8. cikk

Kísérő nélküli kiskorúak

(1)   Amennyiben a kérelmező kísérő nélküli kiskorú, a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam az, ahol a menedékkérő családtagja jogszerűen tartózkodik, feltéve hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú érdekeit.

(2)   Amennyiben a kérelmező kísérő nélküli kiskorú, akinek nincs másik tagállamban jogszerűen tartózkodó, a 2. cikk i) pontjának megfelelő családtagja, de van másik tagállamban jogszerűen tartózkodó, róla gondoskodni képes egyéb hozzátartozója , az említett tagállam a felelős a kérelem megvizsgálásáért , feltéve hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú érdekeit.

(3)   Amennyiben a kérelmező családja vagy más hozzátartozói egynél több tagállamban tartózkodnak jogszerűen, a kérelem megvizsgálásáért felelős tagállamot annak alapján kell meghatározni, hogy mi szolgálja leginkább a kiskorú érdekeit.

(4)   Családtag vagy egyéb hozzátartozó hiányában az a tagállam felelős a kérelem megvizsgálásáért, ahol a kiskorú ▐ nemzetközi védelem iránti kérelmét benyújtotta, feltéve, hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú érdekeit.

(5)   A (2) és (3) bekezdés végrehajtásának feltételeit és eljárásait a Bizottság fogadja el. Ezeket a kiegészítő intézkedéseket, amelyek a rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, a 41. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

9. cikk

Nemzetközi védelemben részesített családtagok

Amennyiben a menedékkérőnek van olyan családtagja - függetlenül attól, hogy a családalapítás a származási országban történt-e - akinek tartózkodását nemzetközi védelemben részesített személyként engedélyezték egy tagállamban, e tagállam lesz a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős, feltéve hogy az érintett személyek e kívánságukat írásban kifejezték kívánságukat.

10. cikk

Nemzetközi védelmet kérelmező családtagok

Amennyiben a menedékkérőnek van olyan családtagja valamely tagállamban, akinek nemzetközi védelem iránti kérelméről abban a tagállamban még nem született érdemi elsőfokú határozat, a szóban forgó tagállam lesz a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős, feltéve hogy az érintett személyek írásban kifejezték ezt a kívánságukat.

11. cikk

Eltartott hozzátartozók

(1)   Amennyiben a menedékkérő várandósság, újszülött gondozása, súlyos betegség, súlyos fogyatékosság vagy előrehaladott kor miatt valamely hozzátartozó gondozására szorul, vagy amennyiben hasonló okokból valamely hozzátartozó szorul a kérelmező gondozására, az a tagállam a felelős a kérelem megvizsgálásáért, amely a legcélszerűbbnek tekinthető az említett személyek együtt tartása vagy egyesítése szempontjából, feltéve hogy a családi kötelékek már a származási országban fennálltak és az érintett személyek írásban kifejezték ezt a kívánságukat. A legmegfelelőbb tagállam meghatározása során az érintett személyek elsődleges érdekeit – így az eltartott személy utazási képességét – kell figyelembe venni.

(2)   Az (1) bekezdés végrehajtásának feltételeit és eljárásait a Bizottság fogadja el. Ezeket a kiegészítő intézkedéseket, amelyek a rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, a 41. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

12. cikk

Családi eljárás

Amennyiben egy család több tagja egyidejűleg vagy egymáshoz elég közeli időpontokban nyújt be nemzetközi védelem iránti kérelmet ugyanabban a tagállamban ahhoz, hogy a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárást együtt folytassák le, és amennyiben az e rendeletben megállapított feltételek alkalmazása különválasztásukhoz vezetne, a felelős tagállamot a következő rendelkezések alapján határozzák meg:

a)	az a tagállam felelős a család valamennyi tagja nemzetközi védelem iránti kérelmének megvizsgálásáért, amely a feltételek szerint a legtöbb családtag átvételéért felelős;

b)	ennek hiányában, az a tagállam felelős, amely a feltételek szerint a legidősebb családtag kérelmének megvizsgálásáért felelős.

13. cikk

Tartózkodási okmányok vagy vízumok kibocsátása

(1)   Amennyiben a menedékkérő rendelkezik érvényes tartózkodásra jogosító engedéllyel, az azt kibocsátó tagállam lesz a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős.

(2)   Amennyiben a menedékkérőnek érvényes vízuma van, a vízumot kibocsátó tagállam felelős a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért, hacsak a vízumot nem egy másik tagállam nevében ║vagy annak írásbeli engedélye alapján adták ki. Ilyen esetben az utóbbi tagállam felelős a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért ║. Amennyiben a tagállam, különösen biztonsági okokból, előzetesen konzultál egy másik tagállam központi hatóságával, e rendelkezés értelmében az utóbbi konzultációra adott válasza nem jelent írásbeli engedélyt.

(3)   Amennyiben a menedékkérő különböző tagállamok által kiállított több tartózkodásra jogosító engedéllyel vagy vízummal rendelkezik, a tagállamok a következő sorrendben vállalják a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért való felelősséget:

a)	az a tagállam, amely a leghosszabb időtartamú tartózkodásra jogosító engedélyt állította ki, vagy – amennyiben az érvényességi időtartamok azonosak – az a tagállam, amely a legkésőbbi lejárati idővel állította ki a tartózkodásra jogosító engedélyt;

b)	az a tagállam, amelyik a legkésőbbi lejárati idejű vízumot állította ki, ha a különböző vízumok azonos típusúak;

c)	különböző típusú vízumok esetén az a tagállam, amely a legkésőbbi lejárati idejű vízumot bocsátotta ki, vagy – amennyiben az érvényességi időtartamok azonosak – az a tagállam, amely a legkésőbbi lejárati idővel állította ki a vízumot.

(4)   Amennyiben a menedékkérő csak egy vagy több olyan tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezik, amelyek legfeljebb két éve jártak le, illetve egy vagy több olyan vízummal, amelyek legfeljebb hat hónapja jártak le, és amelyek lehetővé tették számára, hogy ténylegesen belépjen egy tagállam területére, az (1), (2) és (3) bekezdést kell alkalmazni, amíg a kérelmező a tagállamok területét el nem hagyja.

Amennyiben a menedékkérő egy vagy több olyan tartózkodási okmánnyal rendelkezik, amelyek több mint két éve jártak le, illetve egy vagy több olyan vízuma van, amelyek több mint hat hónapja jártak le, és amelyek lehetővé tették számára, hogy ténylegesen belépjen egy tagállam területére, és feltéve hogy a tagállamok területét nem hagyta el, az a tagállam az felelős, ahol a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtotta.

(5)   A kibocsátó tagállamot nem mentesíti a rá háruló felelősség alól, hogy a tartózkodási engedélyt vagy vízumot hamis vagy feltételezett személyazonosság alapján, vagy koholt, hamisított, illetve érvénytelen okmányok bemutatása nyomán adták ki, nem mentesíti a kibocsátó tagállamot a rá háruló felelősség alól. Ugyanakkor a tartózkodásra jogosító engedélyt vagy vízumot kibocsátó tagállam nem felelős, ha bizonyítani tudja, hogy a hamisítást az okmány vagy a vízum kiadása után követték el.

14. cikk

Beutazás és/vagy tartózkodás

(1)   Amennyiben a jelen rendelet 22. cikk (3) bekezdésében említett két listán ismertetett közvetlen vagy közvetett bizonyíték alapján, beleértve [az egyik tagállamban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok és mechanizmusok megállapításáról szóló ║ …/…/EK rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló] …/…/EK rendelet III. fejezetében említett adatokat, megállapítást nyer, hogy a menedékkérő harmadik országból érkezve jogellenesen lépte át egy tagállam határát szárazföldön, tengeri vagy a légi úton, az a tagállam felelős a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért, amelynek területére így lépett be. Ez a felelősség 12 hónappal a jogellenes határátlépést követően megszűnik.

(2)   Ha egy tagállam az (1) bekezdés szerint nem vagy már nem minősül felelősnek, és a 22. cikk (3) bekezdésében említett két listában leírt bizonyíték vagy közvetett bizonyíték alapján megállapítást nyer, hogy a menedékkérő – aki szabálytalanul lépett a tagállamok területére, vagy akinek belépési körülményei nem állapíthatók meg – a kérelem benyújtását megelőzően már legalább öt hónapig folyamatosan egy tagállamban él, ez a tagállam felelős a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért.

Amennyiben a menedékjog kérelmezője legalább öthónapos időszakokon keresztül élt különböző tagállamokban, az a tagállam felelős a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért, amelyben a legutóbb élt.

15. cikk

Vízummentes beutazás

(1)   Amennyiben egy harmadik ország állampolgára olyan tagállam területére lép, ahol vízummentességet élvez, ez a tagállam felelős a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért.

(2)   Az (1) bekezdésben megállapított elv nem alkalmazandó, ha a harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy nemzetközi védelem iránti kérelmét egy olyan másik tagállamban nyújtja be, ahol a tagállam területére ugyancsak vízummentesen léphet be. Ebben az esetben az utóbbi tagállam felelős a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért ║.

16. cikk

Repülőtéri nemzetközi tranzitterületen benyújtott kérelem

Amennyiben egy harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy egy tagállam repülőterének nemzetközi tranzitterületén nyújtja be a nemzetközi védelem iránti kérelmét, ez a tagállam felelős a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért.

IV.   FEJEZET

MÉRLEGELÉSI ZÁRADÉKOK

17. cikk

Mérlegelési záradékok

(1)   A 3. cikk (1) bekezdésétől eltérve, elsősorban kivételes vagy humanitárius okból minden tagállam határozhat úgy, hogy megvizsgálja a harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által hozzá benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmet akkor is, ha annak megvizsgálásáért az e rendeletben megállapított feltételek szerint nem felelős, feltéve hogy a kérelmező ebbe beleegyezik.

Ebben az esetben ez a tagállam válik e rendelet értelmében felelős tagállammá, vállalva a felelősséggel együtt járó kötelezettségeket. Ez a tagállam adott esetben az 1560/2003/EK rendelet 18. cikke alapján létrehozott „DubliNet” elektronikus kommunikációs hálózat felhasználásával tájékoztatja a korábbi felelős tagállamot, a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárást lefolytató tagállamot, vagy azt a tagállamot, amelyet a kérelmező átvételével vagy visszavételével kapcsolatban kerestek meg.

Az e bekezdés alapján felelőssé váló tagállam az Eurodac-ban is haladéktalanul jelzi, hogy [az egyik tagállamban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok és mechanizmusok megállapításáról szóló ║ …/…/EK rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló] ║…/…║/EK rendelet 6. cikkének (3) bekezdése értelmében magára vállalta a felelősséget.

(2)   Az a tagállam, amelyikben a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtották, és amely a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárást lefolytatja, vagy a felelős tagállam a családtagok, valamint más eltartott hozzátartozók egyesítése céljából, különösen családi vagy kulturális megfontolásokon alapuló humanitárius okokból bármikor megkereshet másik tagállamot – még akkor is, ha ez a másik tagállam a 8-12. cikkben megállapított feltételek szerint nem felelős – annak érdekében, hogy az vegye át a kérelmezőt. Az érintett személyeknek ehhez írásban hozzájárulásukat kell adniuk.

Az átvétel iránti megkeresésnek tartalmaznia kell a megkereső tagállam rendelkezésére álló összes anyagot, hogy a megkeresett tagállam számára lehetővé tegye a helyzet megítélését.

A megkeresett tagállam végzi az említett humanitárius okok igazolásához szükséges ellenőrzéseket, és a kérelem kézhezvételtől számított két hónapon belül határozatot hoz. A kérelmet elutasító határozatban meg kell adni az annak alapjául szolgáló indokokat.

Amennyiben a megkeresett tagállam helyt ad a kérésnek, a kérelem megvizsgálásáért való felelősséget ráruházzák.

V.   FEJEZET

A FELELŐS TAGÁLLAM KÖTELEZETTSÉGEI

18. cikk

A felelős tagállam kötelezettségei

(1)   A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért e rendelet szerint felelős tagállam köteles:

a)	a 21., 22. és 28. cikkben megállapított feltételek mellett átvenni azt a menedékkérőt, aki egy másik tagállamban nyújtotta be kérelmét;

b)	a 23., 24. és 28. cikkben megállapított feltételek mellett visszavenni egy másik tagállam területén kérelmet benyújtott vagy egy másik tagállam területén tartózkodásra jogosító engedély nélkül tartózkodó olyan kérelmezőt, akinek a kérelme még elbírálás alatt áll;

c)	a 23., 24. és 28. cikkben megállapított feltételek mellett visszavenni azt a kérelmezőt, aki a vizsgálat során visszavonta kérelmét, és egy másik tagállamban nyújtott be kérelmet;

d)

a 23., 24. és 28. cikkben megállapított feltételek mellett visszavenni harmadik ország olyan állampolgárát, illetve olyan hontalan személyt, akinek kérelmét visszautasították, és aki egy másik tagállam területén kérelmet nyújtott be, vagy tartózkodásra jogosító engedély nélkül tartózkodik egy másik tagállam területén.

(2)   A felelős tagállam az (1) bekezdés a)–d) pontjában említett valamennyi esetben megvizsgálja a kérelmező által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmet vagy a 2. cikk d) pontja értelmében befejezi a nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálását. Amennyiben a felelős tagállam azt követően, hogy a kérelmező a kérelmet visszavonta, megszüntette annak vizsgálatát, hatályon kívül helyezi ezt a határozatát és – a 2. cikk d) pontja értelmében – befejezi a kérelem elbírálását.

19. cikk

A kötelezettségek megszűnése

(1)   Amennyiben egy tagállam tartózkodásra jogosító engedélyt ad ki a kérelmező részére, az 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek erre a tagállamra hárulnak.

(2)   A 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek megszűnnek, amennyiben a kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam egy kérelmező vagy a 18. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett más személy átvételére vagy visszavételére vonatkozó kérelem esetén bizonyítani tudja, hogy az érintett személy legalább három hónapra elhagyta a tagállam területét, kivéve ha az érintett személy a felelős tagállam által kiadott érvényes tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezik.

Az ilyen távollétet követően benyújtott kérelmet új kérelemnek kell tekinteni, ami a felelős tagállam meghatározására vonatkozó új eljárást tesz szükségessé.

(3)   A 18. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott kötelezettségek megszűnnek, amennyiben a kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam egy kérelmező vagy a 18. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett más személy átvételére vagy visszavételére vonatkozó kérelem esetén bizonyítani tudja, hogy az érintett személy a kérelem visszavonását vagy elutasítását követően kiadott kiutasítási vagy kitoloncolási határozatnak megfelelően elhagyta a tagállam területét.

A tényleges kitoloncolást követően benyújtott kérelmet új kérelemnek kell tekinteni, ami a felelős tagállam meghatározására vonatkozó új eljárást tesz szükségessé.

VI.   FEJEZET

AZ ÁTVÉTELRE ÉS VISSZAVÉTELRE VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK

I.   Szakasz

Az eljárás megkezdése

20. cikk

Az eljárás megkezdése

(1)   A felelős tagállam e rendelet szerinti meghatározására vonatkozó eljárás azonnal kezdetét veszi, amint a nemzetközi védelem iránti kérelmet először benyújtják a tagállamhoz.

(2)   A nemzetközi védelem iránti kérelem akkor tekintendő benyújtottnak, ha a kérelmezője által előterjesztett formanyomtatvány, vagy a hatóságok által készített jelentés megérkezik az érintett tagállam illetékes hatóságához. Ha a kérelmet nem írásban nyújtják be, a szándéknyilatkozat és a jelentés elkészítése között a lehető legrövidebb időnek kell eltelnie.

(3)   E rendelet alkalmazásában annak a kiskorúnak a helyzete, aki a menedékkérőt kíséri, és megfelel a családtag 2. cikk i. pontja szerinti meghatározásnak, nem választható külön szülője vagy gondviselője helyzetétől, és a szülő vagy a gondviselő nemzetközi védelem iránti kérelmének megvizsgálásáért felelős tagállam illetékességébe tartozik még akkor is, ha a kiskorú maga nem menedékkérő, amennyiben ez szolgálja leginkább a kiskorú érdekeit. Ugyanez az elbánás alkalmazandó a menedékkérő tagállamok területére érkezése után született gyermekekre, anélkül hogy átvételükkel kapcsolatban új eljárást kellene kezdeményezni.

(4)   Amennyiben olyan kérelmező nyújt be nemzetközi védelem iránti kérelmet egy tagállam illetékes hatóságaihoz, aki egy másik tagállam területén tartózkodik, a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárást az a tagállam folytatja le, amelynek területén a kérelmező tartózkodik. A kérelmet kézhez vevő tagállam haladéktalanul értesíti a tartózkodási hely szerinti tagállamot, és a továbbiakban – e rendelet alkalmazásában – ez utóbbi tagállam tekintendő e rendelet alkalmazásában annak a tagállamnak, amelyhez a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtották.

A kérelmezőt írásban értesítik erről az átadásról és annak időpontjáról.

(5)   Azt a menedékkérőt, aki egy másik tagállamban tartózkodva, ott nyújt be nemzetközi védelem iránti kérelmet azt követően, hogy egy másik tagállamban benyújtott első kérelmét a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárás során visszavonta, a 23., 24. és 28. cikkben megállapított feltételek szerint visszafogadja az a tagállam, amelyben a nemzetközi védelem iránti kérelmet először benyújtotta, azzal a céllal, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárást lefolytassa.

E kötelezettség megszűnik, amennyiben a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárás lefolytatására köteles tagállam bizonyítani tudja, hogy a menedékkérő időközben legalább három hónapos időszakra elhagyta a tagállamok területét, vagy más tagállamtól tartózkodásra jogosító engedélyt kapott.

Az ilyen távollétet követően benyújtott kérelmet új kérelemnek kell tekinteni, ami a felelős tagállam meghatározására vonatkozó új eljárást tesz szükségessé.

II.   Szakasz

Az átvétel iránti megkeresésekre vonatkozó eljárások

21. cikk

Az átvétel iránti megkeresés benyújtása

(1)   Amennyiben az a tagállam, amelyben nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtottak be, úgy véli, hogy egy másik tagállam felelős a kérelem megvizsgálásáért, a lehető leggyorsabban, de minden esetben a kérelemnek a 20. cikk (2) bekezdése értelmében történt benyújtása időpontjától számított három hónapon belül megkeresheti a másik tagállamot, hogy vegye át a kérelmezőt.

Amennyiben a kérelmező átvétele iránti megkeresésre az említett három hónapos időszakon belül nem kerül sor, a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért az a tagállam felelős, ahol a kérelmet benyújtották.

(2)   A megkereső tagállam sürgős választ kérhet olyan esetekben, amikor a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására azt követően került sor, hogy a belépési vagy tartózkodásra jogosító engedélyt elutasították, jogtalan tartózkodás miatt letartóztatásra került sor, vagy kiutasítás elrendelése vagy végrehajtása után és/vagy akkor, ha a menedékkérőt fogva tartják.

A megkeresés kifejti a sürgős választ igénylő indokokat, és megjelöli a határidőt, amelyen belül választ várnak. E határidő nem lehet rövidebb egy hétnél.

(3)   A menedékkérőnek egy másik tagállamnak történő átadására irányuló megkeresést mindkét esetben formanyomtatványon kell előterjeszteni, amelynek tartalmaznia kell a 22. cikk (3) bekezdésében említett két listán szereplő bizonyítékokat és közvetett bizonyítékokat, és/vagy a menedékkérő nyilatkozatának olyan lényeges elemeit, amelyek alapján a megkeresett tagállam ellenőrizheti, hogy az e rendeletben megállapított feltételek alapján felelős-e.

Az átadás iránti megkeresések előkészítésére és az alkalmazandó eljárásokra vonatkozó szabályokat a 41. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

22. cikk

Válaszadás az átadás iránti megkeresésre

(1)   A megkeresett tagállam elvégzi a szükséges ellenőrzéseket, és a kérelmező átadása iránti megkeresésről a kézhezvételtől számított két hónapon belül határozatot hoz.

(2)   A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására e rendeletben megállapított eljárás során bizonyítékokat és közvetett bizonyítékokat használnak fel.

(3)   A 41. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően két olyan listát kell összeállítani és időszakosan felülvizsgálni, amelyek a következő ismérvek szerint jelölik meg a bizonyítékokat és közvetett bizonyítékokat:

a)

Bizonyíték: i. Olyan hivatalos bizonyíték, amely e rendelet szerint meghatározza a felelősséget mindaddig, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítják. ii. A tagállamok a 41. cikkben előírt bizottság rendelkezésére bocsátják a különböző típusú közigazgatási okmányok mintapéldányát a hivatalos bizonyítékok listáján meghatározott típusoknak megfelelően.

b)

Közvetett bizonyíték: i. Olyan indikatív elemek, amelyek megcáfolhatók ugyan, de a nekik tulajdonított bizonyító erő folytán bizonyos esetekben elégségesek lehetnek. ii. Bizonyító erejüket - a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására vonatkozó felelősséggel kapcsolatban - eseti alapon kell vizsgálni.

(4)   A bizonyítékok megkövetelése nem lépheti túl az e rendelet megfelelő alkalmazásához szükséges mértéket.

(5)   Hivatalos bizonyíték hiányában a megkeresett tagállam elismeri felelősségét, amennyiben a közvetett bizonyíték következetes, ellenőrizhető és kellően részletes a felelősség meghatározásához.

(6)   Amennyiben a megkereső tagállam a 21. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerint sürgős eljárást kért, a megkeresett tagállam mindent megtesz a kért határidő betartására. Kivételes esetekben, ha bizonyítható, hogy a kérelmező átvétele iránti megkeresés megvizsgálása különösen összetett, a megkeresett tagállam válaszolhat a megjelölt határidőt követően, de minden esetben egy hónapon belül. Ilyen helyzetekben a megkeresett tagállam értesíti az eredetileg megjelölt határidőn belül a megkereső tagállamot a válasz elhalasztására vonatkozó határozatáról.

(7)   Az (1) bekezdésben említett két hónapos határidő és a (6) bekezdésben említett egy hónapos határidő be nem tartása a kérelem elfogadásával egyenértékű, és az adott személy átvételének kötelezettségét vonja maga után, beleértve a megfelelő fogadási intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettséget is.

III.   Szakasz

A visszavétel iránti megkeresésekre vonatkozó eljárások

23. cikk

A visszavételre irányuló megkeresés benyújtása

(1)   Amennyiben az a tagállam, amelyben újabb nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtottak be, vagy amelynek a területén a kérelmező vagy a 18. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett személy tartózkodásra jogosító engedély nélkül tartózkodik, úgy véli, hogy – a 20. cikk (5) bekezdése, valamint a 18. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontja szerint – egy másik tagállam felelős, megkeresheti a másik tagállamot, hogy vegye vissza a kérelmezőt.

(2)   További nemzetközi védelem iránti kérelem esetén az érintett személy visszavételére irányuló megkeresést a lehető leggyorsabban, de minden esetben az Eurodac találat beérkezését követő egy hónapon belül kell megtenni, [az egyik tagállamban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok és mechanizmusok megállapításáról szóló …/…/EK rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló] ║…/…║/EK rendelet 6. cikkének (6) bekezdése értelmében.

Ha nemzetközi védelem iránti újabb kérelmet benyújtott kérelmező visszavételére irányuló megkeresés nem az Eurodac rendszerből kapott bizonyítékra alapul, a 20. cikk (2) bekezdése értelmében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem időpontját követő három hónapon belül azt el kell küldeni a megkeresett tagállamnak.

(3)   Amennyiben nem nyújtanak be nemzetközi védelem iránti újabb kérelmet, vagy ║ha a megkereső tagállam úgy dönt, hogy lekérdezi az Eurodac rendszert - összhangban [az egyik tagállamban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok és mechanizmusok megállapításáról szóló, …/…/EK rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló] ║…/…║/EK rendelet 13. cikkével -, az érintett személy visszavételére irányuló megkeresést a lehető leggyorsabban, de minden esetben az Eurodac találat beérkezését követő egy hónapon belül kell megtenni, az említett rendelet 13. cikkének (4) bekezdése értelmében.

Ha az érintett személy visszavételére irányuló megkeresés nem az Eurodac rendszerből kapott bizonyítékra alapul, az attól az időponttól számított három hónapon belül kell elküldeni a megkeresett tagállamnak, amikor a megkereső tagállam tudomására jut, hogy másik tagállam lehet felelős az érintett személyért.

(4)   Amennyiben a kérelmező vagy a 18. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett más személy visszavételére irányuló megkeresésre a jelen cikk (2) és (3) bekezdésében megállapított időn belül nem kerül sor, a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért az a tagállam felelős, ahol a további kérelmet benyújtották, vagy amelynek területén az adott személy tartózkodásra jogosító engedély nélkül tartózkodik.

(5)   A menedékkérő vagy a 18. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett más személy visszavételére irányuló megkeresést formanyomtatvány felhasználásával kell megtenni, mellékelve olyan bizonyítékokat vagy közvezetett bizonyítékokat és/vagy az adott személy nyilatkozatainak olyan lényeges elemeit, amelyek lehetővé teszik a megkeresett tagállam hatóságai számára annak ellenőrzését, hogy felelős-e.

A bizonyítékokra és tanújelekre, valamint azok értelmezésére, és az átadási kérelmek elkészítésére, valamint az átadási eljárásra vonatkozó szabályokat a 41. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

24. cikk

Válaszadás a visszavétel iránti megkeresésre

(1)   A megkeresett tagállam elvégzi a szükséges ellenőrzéseket, és a lehető leggyorsabban, de minden esetben legkésőbb a megkeresés beérkezésének időpontjától számított egy hónapon belül, döntést hoz az érintett személy visszavételére irányuló megkeresésről. Amennyiben a megkeresés az Eurodac rendszerből származó adatokon alapul, ezt a határidőt két hétre kell csökkenteni.

(2)   Az egy hónapos határidő vagy az (1) bekezdésben említett kéthetes határidő be nem tartása a kérelem elfogadását jelenti, és az érintett személy visszavételének kötelezettségét vonja maga után, beleértve a megfelelő fogadási intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettséget is.

IV.   Szakasz

Eljárási biztosítékok

25. cikk

Értesítés az átadásra vonatkozó határozatról

(1)   Amennyiben a megkeresett tagállam beleegyezik a kérelmező vagy a 18. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett más személy átvételébe vagy visszavételébe, a megkereső tagállam értesíti az érintett személyt a felelős tagállamnak történő átadásáról hozott határozatról, és – adott esetben – arról, hogy nem bírálja el a nemzetközi védelem iránti kérelmét. Az ilyen értesítést írásban, olyan nyelven, amelyet a kérelmező megért, vagy ésszerűen feltételezhető, hogy megért , legkésőbb a megkeresett tagállam válasza beérkezésének időpontjától számított tizenöt munkanapon belül kell megtenni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett határozatnak tartalmaznia kell az alapjául szolgáló indokokat, beleértve a határozathoz vezető eljárás fontosabb lépéseinek ismertetését. Tartalmaznia kell továbbá a rendelkezésre álló jogorvoslatokat és az azok igénybevételére alkalmazandó határidőket, valamint azon személyekre vagy szervezetekre vonatkozó tájékoztatást, akik/amelyek egyedi jogi segítséget és/vagy képviseletet biztosíthatnak az érintett személy számára. Tartalmazza az átadás lebonyolításának részletezett határidejét, és szükség esetén információt nyújt arról a helyről és arról az időpontról, ahol és amikor az érintett személynek meg kell jelennie, ha utazásáról a felelős tagállamba maga gondoskodik. Az átadás lebonyolításának határidejét úgy kell megállapítani, hogy az érintett személynek ésszerű idő álljon rendelkezésére ahhoz, hogy a 26. cikk szerinti jogorvoslatot vehessen igénybe.

26. cikk

Jogorvoslatok

(1)   A kérelmező vagy a 18. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett más személy hatékony jogorvoslathoz való joggal rendelkezik, amelyet a 25. cikkben említett átadásra vonatkozó határozattal szembeni bíróság vagy törvényszék előtti – tény- vagy jogkérdésben benyújtott – fellebbezés vagy felülvizsgálati kérelem formájában gyakorolhat.

(2)   A tagállamok ésszerű határidőt határoznak meg az érintett személy által az (1) bekezdés szerinti hatékony jogorvoslathoz fűződő jog gyakorlásához.

Ez az időtartam nem lehet kevesebb, mint a 25. cikk (1) bekezdésében említett értesítés időpontját követő 10 munkanap.

(3)   A 25. cikkben említett átadásra vonatkozó határozattal kapcsolatos fellebbezés vagy felülvizsgálat esetén az e cikk (1) bekezdésében említett hatóság az érintett személy kérésére, vagy ilyen kérés hiányában hivatalból eljárva a lehető leghamarabb, de minden esetben legkésőbb a fellebbezés vagy a felülvizsgálati kérelem benyújtását követő öt munkanapon belül határoz arról, hogy a kérelmező vagy az érintett személy az adott tagállam területén maradhat-e vagy sem a fellebbezés vagy felülvizsgálat elbírálásáig.

(4)   A (3) bekezdésben említett határozat meghozataláig nem kerülhet sor átadásra. A fellebbezésnek vagy a felülvizsgálat elbírálásáig az érintett személy adott tagállam területén maradását elutasító határozatban megadják az annak alapjául szolgáló indokokat.

(5)   A tagállamoknak lehetőséget biztosítanak az érintett személy számára jogi segítség és/vagy képviseltet igénybevételére, és szükség esetén nyelvi segítségre.

(6)   A tagállamok a 2005/85/EK irányelv 15. cikke (3)–(6) bekezdései értelmében kérésre térítésmentesen biztosítják a szükséges jogi segítséget és/vagy képviseletet ▐.

A jogi segítség és/vagy jogi képviselet igénybevételére irányadó eljárásokat a nemzeti jog állapítja meg.

V.   Szakasz

Átadási célú fogva tartás

27. cikk

Fogva tartás

(1)   A tagállamok senkit sem tarthatnak fogva kizárólag azon az alapon, hogy az érintett a 2005/85/EK irányelvnek megfelelően nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be.

(2)   A [menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] ║…/…/EK║ irányelv 8. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben szükségesnek bizonyul, illetve minden egyes ügy egyedi értékelése alapján ▐ a tagállam a felelős tagállamnak történő átadásra vonatkozó határozat hatálya alá tartozó menedékkérő vagy a jelen rendelet 18. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett más személyt kizárólag akkor tarthat fogva egy nem fegyintézeti jellegű intézményben , ha kevésbé kényszerítő intézkedések nem bizonyultak hatékonynak, és ha szökés veszélye áll fenn.

(3)   A kérelem és a (2) bekezdés alkalmazása szerinti kevésbé kényszerítő intézkedés mérlegelése során a tagállam fontolóra veszi a fogva tartás alternatíváit, úgy mint a hatóságoknál való rendszeres jelentkezést, anyagi garancia letétbe helyezését, egy adott helyen való tartózkodásra vonatkozó kötelezettséget vagy a szökés veszélyét elhárító egyéb intézkedéseket.

(4)   A (2) bekezdés szerinti fogvatartás alkalmazására kizárólag attól az időponttól, amikor a felelős tagállam részére történő átadására vonatkozó határozatról – a 25. cikkek megfelelően – értesítették az érintett személyt kezdődően az adott személynek a felelős tagállam részére történő átadásáig kerülhet sor.

(5)   A (2) bekezdés szerinti fogvatartást a lehető legrövidebb időre kell elrendelni. Ez nem lehet hosszabb az átadás végrehajtásához előírt közigazgatási eljárások teljesítése érdekében ésszerűen szükséges időnél.

(6)   A (2) bekezdés szerinti fogvatartást az igazságügyi hatóságok rendelik el. Sürgős esetekben a közigazgatási hatóságok is elrendelhetik, ilyen esetben a fogva tartásra vonatkozó intézkedést az igazságügyi hatóságoknak a fogva tartás kezdetétől számított 72 órán belül meg kell erősíteniük. Amennyiben az igazságügyi hatóság azt állapítja meg, hogy a fogva tartás jogellenes, az érintett személyt haladéktalanul szabadon kell bocsátani.

(7)   A (2) bekezdés szerinti fogvatartást írásban, ténybeli és jogi indokolással ellátva kell elrendelni. Különösen azokat az indokokat kell megadni, amelyek alapján feltételezhető az érintett személy szökésének ▐ veszélye, valamint meg kell állapítani a fogva tartás időtartamát.

A fogvatartott személyeket – olyan nyelven, amelyet megértenek, vagy ésszerűen feltételezhető, hogy megértenek – haladéktalanul tájékoztatni kell a fogva tartás indokairól, a fogvatartás várható időtartamáról és a fogvatartás elrendelésének megtámadására a nemzeti jogszabályokban megállapított eljárásokról.

(8)   A (2) bekezdés szerinti fogvatartás valamennyi esetében a ║fogvatartást ésszerű időközönként – az érintett személy kérésére vagy hivatalból – az igazságszolgáltatási hatóság felülvizsgálja. A fogvatartás soha nem hosszabbítható meg indokolatlanul.

(9)   A tagállamok a (2) bekezdés szerinti fogvatartás esetén biztosítják a jogi segítségnyújtást és/vagy jogi képviselet igénybevételét, amelyet térítésmentesen kell biztosítani, amennyiben az érintett személy nem képes fedezni annak költségeit.

A jogi segítség és/vagy jogi képviselet igénybevételére irányadó eljárásokat ilyen esetekben a nemzeti jog állapítja meg.

(10)   A kiskorúak nem tarthatók fogva, kivéve, ha ez elsődleges érdekükben áll az e rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében előírtak szerint, valamint a helyzetükre vonatkozó [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] ║…/…/EK║ irányelv 11. cikkének (5) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatnak megfelelően.

(11)   Kísérő nélküli kiskorúakat semmiképpen nem lehet fogva tartani.

(12)   A tagállamok biztosítják, hogy az e cikknek megfelelően fogvatartott menedékkérők [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] ║…/…/EK║ irányelvnek különösen a 10. és 11. cikkében megállapítottaknak megfelelő, fogvatartott kérelmezőkre vonatkozó befogadási feltételeket élvezzenek.

VI.   Szakasz

Átadás

28. cikk

Rendelkezések és határidők

(1)   A kérelmező vagy a 18. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett más személy megkereső tagállam részéről a felelős tagállamnak történő átadása a a megkereső tagállam nemzeti joga szerint történik az érintett tagállamok egymás közötti konzultációját követően, a lehető leghamarabb kivitelezhető időpontban, de legkésőbb hat hónappal az érintett személy átvétele vagy visszavétele iránti megkeresés másik tagállam általi elfogadását, illetve a 26. cikk (3) bekezdésének megfelelően felfüggesztő hatályt nyert fellebbezéssel vagy felülvizsgálattal kapcsolatos végső határozatot követően.

Szükség esetén a megkereső tagállam a 41. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően elfogadott minta szerinti laissez passer-val látja el a menedékkérőt.

A felelős tagállam adott esetben tájékoztatja a megkereső tagállamot az érintett személy biztonságos megérkezéséről, vagy arról, hogy a megadott határidőn belül nem jelent meg.

(2)   Amennyiben az átadásra nem kerül sor a hat hónapos határidőn belül, a felelős tagállam mentesül az érintett személy átvételére vagy visszavételére vonatkozó kötelezettség alól, és a felelősség a megkereső tagállamra hárul. Ez a határidő legfeljebb egyéves időtartamra meghosszabbítható, ha az átadást az érintett személy börtönbüntetése miatt nem lehetett végrehajtani, vagy legfeljebb 18 hónapra, ha az érintett személy megszökik.

(3)   Amennyiben az érintett személyt tévedésből adták át vagy pedig az átadás végrehajtása után az átadásra vonatkozó határozatot fellebbezésre megsemmisítették, az átadást végrehajtó tagállam haladéktalanul visszafogadja az érintett személyt.

(4)   A Bizottság kiegészítő szabályokat fogadhat el az átadás lebonyolításáról. Ezeket a kiegészítő intézkedéseket, amelyek a rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, a 41. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

29. cikk

Az átadás költségei

(1)   A kérelmezőnek vagy a 18. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett más személynek a felelős tagállam részére történő átadásához szükséges költségeket az átadó tagállamnak kell viselnie.

(2)   Amennyiben téves átadás vagy fellebbezésre megsemmisített átadásra vonatkozó határozat következtében az érintett személyt visszaküldik egy tagállamba, az átadást eredetileg végrehajtó tagállam viseli az érintett személynek a területére való visszajuttatásának költségeit.

(3)   Az e rendelet alapján átadott személyek nem kötelesek viselni átadásuk költségeit.

(4)   Az átadó tagállamnak az átadási költségek viselésére vonatkozó kötelezettségével kapcsolatos kiegészítő szabályokat a 41. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban lehet elfogadni.

30. cikk

Releváns információk cseréje az átadás végrehajtását megelőzően

(1)   Az átadó tagállam minden átadás esetén tájékoztatja a befogadó tagállamot, hogy az érintett személy alkalmas-e az átadásra. Csak az átadásra alkalmas személyeket kell átadni.

(2)   Az átadást végző tagállam eljuttatja a felelős tagállamhoz az átadandó kérelmezőre vonatkozóan azokat a személyes adatokat, amelyek alkalmasak, fontosak és elegendőek abból a kizárólagos célból, hogy a felelős tagállam illetékes menekültügyi hatóságai képesek legyenek megfelelő segítséget – így a szükséges orvosi ellátást – nyújtani a kérelmezőknek, valamint garantálni tudják számukra az e rendeletben, valamint [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] ║…/…/EK║ irányelvben biztosított védelem és jogok folyamatosságát. Az információkat korai szakaszban, de legkésőbb hét munkanappal az átadás végrehajtását megelőzően kell eljuttatni, kivéve akkor, ha azok később jutnak az adott tagállam tudomására.

(3)   A tagállamok különösen a következő információkat cserélik ki:

a)	adott esetben a befogadó tagállamban tartózkodó családtagok vagy egyéb hozzátartozók elérhetőségei;

b)	kiskorúak esetén az iskolázottsági szintjükkel kapcsolatos információk;

c)	a kérelmező életkorára vonatkozó információk;

d)	bármely egyéb információ, amelyet a küldő tagállam lényegesnek tekint a kérelmező jogainak és különleges igényeinek biztosítása érdekében.

(4)   Kizárólag gondozás vagy kezelés céljából – különös tekintettel a fogyatékkal élő személyekre, az időskorúakra, a várandós nőkre, a kiskorúakra, a kínzás, nemi erőszak vagy a pszichikai, fizikai, illetve szexuális erőszak más súlyos formáinak áldozataira vonatkozóan – az átadó tagállam az átadandó kérelmező különleges igényeivel kapcsolatos – adott esetben az átadandó kérelmező fizikai és szellemi állapotára vonatkozó – információkat is átad. A felelős tagállam biztosítja, hogy e különleges igényeket megfelelően teljesítsék, beleértve különösen bármely szükséges alapvető orvosi ellátást is.

(5)   Az átadó tagállam kizárólag azt követően adhatja át a felelős tagállamnak a (4) bekezdésben említett információkat, hogy ahhoz a kérelmező és/vagy képviselője kifejezett hozzájárulását adta, vagy – amennyiben az érintett fizikailag vagy jogilag képtelen hozzájárulását adni – az információátadásra az érintett létfontosságú érdekeinek védelme érdekében van szükség. Az átadás befejezését követően az átadó tagállam azonnal törli ezeket az információkat.

(6)   Az egészségi állapotra vonatkozó személyes adatokat kizárólag a nemzeti jog vagy az illetékes nemzeti testületek által meghatározott orvosi titoktartási kötelezettség alá eső egészségügyi szakember vagy azzal egyenértékű titoktartási kötelezettség alá eső, más személy dolgozhatja fel. Az ilyen egészségügyi szakemberek, valamint az információkhoz hozzájutó és azokat feldolgozó személyek megfelelő egészségügyi képzésben és az egészségi állapottal kapcsolatos érzékeny személyes adatok megfelelő feldolgozásával kapcsolatos képzésben részesülnek.

(7)   Az e cikk szerinti információcserére kizárólag a Bizottságnak az e rendelet 34. cikkével összhangban bejelentett hatóságok között, a ║ „DubliNet” elektronikus kommunikációs hálózat alkalmazásával kerülhet sor. Az e rendelet 34. cikkének megfelelően bejelentett hatóságoknak meg kell jelölniük az e cikk (4) bekezdésében említett információ feldolgozására felhatalmazott egészségügyi szakembereket is. A megosztott információ csak az e cikk (2) és (4) bekezdésében megállapított célokra használható fel.

(8)   A tagállamok közötti információcsere megkönnyítése érdekében – a 41. cikk (2) bekezdésében megállapított szabályozási bizottsági eljárással összhangban – formanyomtatványt kell elfogadni az e cikkben előírt adatok átadására.

(9)   Az e cikk szerinti információcserére a 33. cikk (8)-(12) bekezdésében megállapított szabályok alkalmazandók.

31. cikk

Az átadások lebonyolításának módja

(1)     Az átadást lebonyolító tagállam a kérelmező megfelelő tájékoztatása révén elősegíti az önkéntes átadást.

(2)     Amennyiben a felelős tagállamnak való átadások ellenőrzött útnak indítás formájában vagy kíséret alatt történnek, a tagállamok biztosítják, hogy a fent említett műveleteket humánus módon, az alapvető jogok és az emberi méltóság teljes körű tiszteletben tartásával végezzék.

VII.   Szakasz

Az átadás ideiglenes felfüggesztése

32. cikk

Az átadás ideiglenes felfüggesztése

(1)   Amennyiben egy tagállam olyan különösen sürgős helyzettel néz szembe amely rendkívül súlyos teherként nehezedik befogadó képességére, menekültügyi rendszerére vagy infrastruktúrájára, továbbá amennyiben a nemzetközi védelmet kérelmező személy e rendelet értelmében az említett tagállamnak történő átadása fokozná e terhet, a tagállam kérheti az átadás felfüggesztését.

A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A kérésben megjelölik az annak alapjául szolgáló indokokat, amelyeknek különösen tartalmaznia kell az alábbiakat:

a)	a megkereső tagállam befogadó képességére, menekültügyi rendszerére vagy infrastruktúrájára súlyos teherként nehezedő különlegesen sürgős helyzet részletes ismertetése, ideértve a vonatkozó statisztikákat és alátámasztó bizonyítékokat is;

b)	indokolással ellátott előrejelzés a helyzet rövid távon várható alakulásáról;

c)

annak indokolással ellátott – a vonatkozó statisztikákat és alátámasztó bizonyítékokat tartalmazó – kifejtése, hogy mi az a további teher, amelyet az e rendelet szerint nemzetközi védelmet kérelmező személy átadása jelenthetne a kérelmező tagállam befogadó képessége, menekültügyi rendszere vagy infrastruktúrája számára.

(2)   Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy egy tagállamban fennálló körülmények eredményeként a nemzetközi védelmet kérelmezők számára biztosított védelem szintje nem felel meg a közösségi jogszabályoknak, különösen [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] ║…/…/EK║ irányelvnek, valamint a 2005/85/EK irányelvnek és a 2004/83/EK irányelvnek , a (4) bekezdésben megállapított eljárással összhangban úgy határozhat, hogy fel kell függeszteni a kérelmezők e rendelet szerinti valamennyi átadását az érintett tagállam számára.

(3)   Amennyiben egy tagállam aggódik amiatt, hogy egy másik tagállamban fennálló körülmények eredményeként a nemzetközi védelmet kérelmezők számára biztosított védelem szintje nem felel meg a közösségi jogszabályoknak, különösen [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] ║…/…/EK║ irányelvnek, valamint a 2005/85/EK irányelvnek és a 2004/83/EK irányelvnek , kérheti, hogy függesszék fel a kérelmezők e rendelet szerinti valamennyi átadását az érintett tagállam számára.

Ezt a kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A kérelemnek meg kell jelölnie az annak alapjául szolgáló indokokat, és különösen tartalmaznia kell az érintett tagállamban fennálló helyzetre vonatkozó részletes tájékoztatást, megjelölve a közösségi jogszabályoknak, és különösen [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] ║…/…/EK║ irányelvnek, valamint a 2005/85/EK irányelvnek és a 2004/83/EK irányelvnek való megfelelés esetleges hiányát is.

(4)   A Bizottság az (1) vagy (3) bekezdés szerinti kérés kézhezvételét követően, vagy a (2) bekezdés szerint a saját kezdeményezésére úgy határozhat, hogy fel kell függeszteni a kérelmezők e rendelet szerinti valamennyi átadását az érintett tagállam számára. Ezt a határozatot a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kérés kézhezvételétől számított egy hónapot követően meg kell hozni. Az átadás felfüggesztésére vonatkozó határozatban meg kell adni az annak alapjául szolgáló indokokat, amelyek között különösen az alábbiak szerepelnek:

a)	az abban a tagállamban fennálló minden releváns körülmény vizsgálata, amelynek számára az átadást felfüggeszthetik;

b)	az átadás-felfüggesztés többi tagállamra gyakorolt potenciális hatásának vizsgálata;

c)	az a javasolt időpont, amikor az átadás felfüggesztése életbe lépne;

d)	a felfüggesztéshez csatolt bármely konkrét feltétel;

e)	az a) pont alapján azonosított körülmények megoldása irányába tett előrehaladás értékelése érdekében megállapítandó intézkedések, teljesítménymutatók és időbeosztások megjelölése.

(5)   A Bizottság e rendelettel összhangban értesíti a Tanácsot és a tagállamokat arról a határozatról, hogy felfüggeszti a kérelmezők valamennyi átadását az érintett tagállamnak. A Bizottság határozatával kapcsolatban az értesítés beérkezésétől számított egy hónapon belül bármely tagállam a Tanácshoz fordulhat. A Tanács a tagállam általi előterjesztéstől számított egy hónapon belül, minősített többséggel eltérő határozatot hozhat.

(6)   A valamely tagállam részére történő átadás felfüggesztésére vonatkozó bizottsági határozatot követően, az adott személyek nemzetközi védelem iránti kérelmeinek megvizsgálásáért azon tagállamok a felelősek, amelyekben azok a személyek tartózkodnak, akiknek az átadását felfüggesztették.

A valamely tagállam részére történő átadás felfüggesztésére vonatkozó határozatban megfelelő figyelmet fordítanak a kiskorúak védelmének és a család egységének szükségességére.

(7)   A valamely tagállam részére történő átadás felfüggesztésére vonatkozó (1) bekezdés szerinti határozat indokolja az 573/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (15) 5. cikkében megállapított sürgősségi intézkedésekhez – az említett tagállam segítségkérését követően – adott segítségnyújtást.

(8)     Az (1)– (3) bekezdésekben említett tagállamnak időben tényleges lépéseket kell tennie az átadások ideiglenes felfüggesztéséhez vezető helyzet orvoslására.

(9)   Az átadás hat hónapot meg nem haladó időre függeszthető fel. Amennyiben az intézkedések indokai hat hónapot követően továbbra is fennállnak, a Bizottság az (1) bekezdésben említett, érintett tagállam kérésére vagy a saját kezdeményezésére úgy határozhat, hogy azok alkalmazását további hat hónappal meghosszabbítja. Az (5) bekezdés rendelkezései szintén alkalmazandók .

(10)   E cikkben semmi nem értelmezhető úgy, hogy a tagállamok eltérhetnének attól az általános kötelezettségüktől, hogy minden – általános vagy egyedi – megfelelő intézkedést megtegyenek a közösségi menekültügyi jogszabályokból, különösen ebből a rendeletből és [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] ║…/…║/EK] és a 2005/58/EK irányelvből irányelvből eredő kötelezettségeik teljesítése biztosításának érdekében.

(11)     A Bizottságnak az Európai Parlament és a Tanács felé továbbított javaslatára és a Szerződés 251. cikkében említett eljárással összhangban az összes tagállam számára kötelező érvényű eszközöket kell alkalmazni az olyan tagállamok hatékony támogatása érdekében, amelyek nemzeti rendszereire – különösen földrajzi és demográfiai helyzetük révén – konkrét és aránytalan nyomás nehezedik. Ezek a jogi eszközök legkésőbb 2011. december 31-ig lépnek hatályba, és mindenképpen rendelkeznek az alábbiakról:

a)	más tagállamokból tisztviselők kirendelése - az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal égisze alatt -, hogy segítsék a konkrét nyomással szembesülő tagállamokat, és ahol a kérelmezők nem részesülhetnek megfelelő szintű védelemben;

b)

olyan rendszer kialakítása, melynek keretében a az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával konzultálva a nemzetközi védelemben részesülőket átirányítják a konkrét és aránytalan nyomással szembesülő tagállamokból más tagállamokba, biztosítva, hogy erre megkülönböztetésmentes, átlátható és egyértelmű szabályok szerint kerüljön sor.

(12)     E cikk hatálya a (11) bekezdésben említett jogi eszközök hatályba lépésével, de legkésőbb 2011. december 31-vel megszűnik.

(13)     A 42. cikkben említett nyomon követés és értékelés részeként a Bizottság felülvizsgálja e cikk alkalmazását és legkésőbb 2011. június 30-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság jelentésében felméri, hogy létezik-e megalapozott igény e cikk alkalmazásának 2011. december 31. utáni meghosszabbítására. Amennyiben a Bizottság helyénvalónak tartja, az alkalmazás meghosszabbítására irányuló javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással összhangban.

VII.   FEJEZET

KÖZIGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS

33. cikk

Információ-megosztás

(1)   Bármely tagállam kérelmére a tagállamok közlik a menedékkérőre vonatkozóan azokat a személyi adatokat, amelyek alkalmasak, fontosak és elegendőek:

a)	a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározása;

b)	a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálása;

c)	az e rendeletből eredő kötelezettségek teljesítése.

(2)   Az (1) bekezdésben említett információ csak a következőkre terjedhet ki:

a)	a kérelmező és adott esetben családtagjainak személyes adatai (teljes név, adott esetben a korábbi név; becenév vagy álnév; jelenlegi és korábbi állampolgárság; születési idő és hely);

b)	személyazonosító és úti okmányok (szám, érvényesség, kibocsátás dátuma, kibocsátó hatóság, kibocsátás helye stb.);

c)

egyéb, a kérelmező személyazonosságának megállapításához szükséges információk, beleértve [az egyik tagállamban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok és mechanizmusok megállapításáról szóló …/…/EK rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló]║…/…║/EK rendelettel összhangban rögzített ujjlenyomatot is;

d)	a tartózkodási helyek és a megtett útvonalak;

e)	a tagállam által kibocsátott tartózkodásra jogosító engedélyek vagy vízumok;

f)	a kérelem benyújtásának helye;

g)	bármely korábbi nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásának időpontja, a jelenlegi kérelem benyújtásának időpontja, az eljárás jelenlegi szakasza, valamint az esetleges határozat.

(3)   Továbbá, ha ez a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásához szükséges, a felelős tagállam kérheti a másik tagállamot, hogy tudassa vele a menedékkérő kérelmének alapjául szolgáló indokokat, és, adott esetben, a kérelmezőre vonatkozóan hozott határozatok indokait. A tagállam megtagadhatja a választ a hozzá benyújtott kérelemre, ha a kért információk közlése feltehetően veszélyeztetné a tagállam alapvető érdekeit, illetve az érintett személy vagy mások szabadságjogainak és alapvető jogainak védelmét. A kért információk közléséhez minden esetben a nemzetközi védelem kérelmezőjének a megkeresett tagállam által beszerzett írásbeli hozzájárulására van szükség. Ilyen esetben a kérelmezőnek tudnia kell, hogy beleegyezése melyik információra vonatkozik.

(4)   Minden információ iránti megkeresés kizárólag egyedi nemzetközi védelem iránti kérelmekhez kapcsolódóan küldhető. A megkeresés megállapítja az alapjául szolgáló indokokat, és amennyiben a cél annak ellenőrzése, hogy fennáll-e olyan követelmény, amely feltehetően a megkeresett tagállam felelősségét vonja maga után, ismerteti, hogy milyen bizonyítékon – beleértve a megbízható forrásból származó információkat arról, hogy a menedékkérők milyen módon és eszközökkel jutnak a tagállam területére – vagy a kérelmező nyilatkozatának mely meghatározott és ellenőrizhető részén alapul. Magától értetődik, hogy a megbízható forrásból származó fontos információk önmagukban nem elegendőek egy tagállam e rendelet szerinti felelősségének meghatározásához, de hozzájárulhatnak az egyes menedékkérőkre vonatkozó egyéb utalások értékeléséhez.

(5)   A megkeresett tagállam köteles négy héten belül válaszolni. A késedelmes válaszadást megfelelően meg kell indokolni. Amennyiben a maximális határidőt be nem tartó megkeresett tagállam által végzett keresés olyan információt eredményez, amely szerint az említett tagállam a felelős, az illető tagállam nem hivatkozhat a 21. és 23. cikkben megadott határidő lejártára az át– vagy visszavétel iránti megkeresés megtagadásának indoklásaként.

(6)   Információcserére valamely tagállam kérelmére kerül sor, és azon hatóságok között bonyolítható le, amelyek kijelölését a tagállamok a 34. cikk (1) bekezdésével összhangban közlik a Bizottsággal.

(7)   A megosztott információ csak az (1) bekezdésben megállapított célokra használható fel. Az ilyen információ, a típusától és a címzett hatóság hatáskörétől függően, minden egyes tagállamban csak a következő teendők ellátásával megbízott hatóságokkal, törvényszékekkel és bíróságokkal közölhető:

a)	a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározása;

b)	a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálása;

c)	az e rendeletből eredő kötelezettségek teljesítése.

(8)   Az információt továbbító tagállam biztosítja, hogy az információ pontos és naprakész. Ha kitudódik, hogy az említett tagállam pontatlan információt továbbított, illetve olyat, amelyet nem kellett volna, erről azonnal tájékoztatni kell a címzett tagállamokat. Azok kötelesek kijavítani vagy törölni az ilyen információt.

(9)   A menedékkérőnek kérelem alapján joga van tájékozódni a személyét érintő feldolgozott adatokról.

Ha úgy találja, hogy az információt e rendelet vagy a 95/46/EK ║irányelv megszegésével dolgozták fel, különösen, mert az nem teljes vagy pontatlan, jogában áll azt kijavíttatni vagy töröltetni.

Az adatokat kijavító vagy megsemmisítő hatóság, az esetnek megfelelően, tájékoztatja az információt továbbító vagy átvevő tagállamot.

A menedékkérőnek jogában áll keresetet benyújtani vagy panaszt tenni azon tagállam illetékes hatóságai vagy bíróságai előtt, amely megtagadta a rá vonatkozó adatokhoz való hozzáférés, vagy az ilyen adatok helyesbítésének vagy törlésének jogát.

(10)   Minden érintett tagállamban a kicserélt információ átadását és átvételét az érintett személyre vonatkozó egyedi adatállományban és/vagy nyilvántartásban rögzítik.

(11)   A kicserélt adatokat csak az adatcsere céljából szükséges ideig őrzik meg.

(12)   Amennyiben az adatokat nem automatikusan dolgozzák fel, vagy nem tárolják, vagy nem szándékozzák egy adatállományba beírni, minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket, hogy hatékony ellenőrzésekkel biztosítsa e cikk betartását.

34. cikk

Hatáskörrel rendelkező hatóságok és források

(1)   Minden tagállam haladéktalanul értesíti a Bizottságot az e rendeletből és annak bármely módosításából eredő kötelezettségek teljesítéséért felelős konkrét hatóságaikról. Biztosítja, hogy azok rendelkezzenek a feladataik ellátásához szükséges forrásokkal, és különösen ahhoz, hogy az előírt határidőn belül válaszoljanak az információ iránti megkeresésekre, valamint a menedékkérők átvételére vagy visszavételére irányuló megkeresésekre.

(2)   A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi az (1) bekezdésben említett hatóságok nevét tartalmazó összesített jegyzéket. Amennyiben e jegyzék módosulna, a Bizottság évente egyszer közzéteszi a naprakésszé tett összesített jegyzéket.

(3)   Az (1) bekezdésben említett hatóságok a rendelet alkalmazása tekintetében megfelelő képzésben részesülnek.

(4)   Az (1) bekezdésben említett hatóságok közötti, a kérelmek, válaszok és minden írásbeli kapcsolattartás továbbítására szolgáló olyan megbízható elektronikus továbbítási csatornákra vonatkozó szabályokat, amelyek biztosítják, hogy a továbbításról a küldő automatikusan elektronikus visszaigazolást kap, a 41. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottságieljárásnak megfelelően kell megállapítani.

35. cikk

Közigazgatási megállapodások

(1)   A tagállamok kétoldalú alapon közigazgatási megállapodásokat hozhatnak létre egymás között e rendelet végrehajtásának gyakorlati részleteire vonatkozóan, hogy elősegítsék a rendelet alkalmazását, és növeljék a hatékonyságát. Ezek a megállapodások vonatkozhatnak:

a)	az összekötő tisztviselők cseréjére;

b)	az eljárások egyszerűsítésére és az átadásra, valamint a menedékkérők átvételére vagy visszavételére vonatkozó megkeresések megvizsgálására előírt határidők lerövidítésére.

(2)   Az (1) bekezdésben említett megállapodásokat közölni kell a Bizottsággal. A Bizottság jóváhagyja az (1) bekezdés b) pontjában említett megállapodásokat, miután ellenőrizte, hogy nem sértik-e ezt a rendeletet.

VIII.   FEJEZET

EGYEZTETÉS

36. cikk

Egyeztetés

(1)   Amennyiben a tagállamok egy e rendelet alkalmazásával kapcsolatosan felmerült kérdésre vonatkozó vitát nem tudnak megoldani a (2) bekezdésben előírt egyeztetési eljáráshoz folyamodhatnak.

(2)   Az egyeztetési eljárást a jogvitában álló egyik tagállam kérésére kell kezdeményezni a 41. cikkben létrehozott bizottság elnökénél. Az egyeztető eljárás alkalmazásához történő hozzájárulásukkal a tagállamok vállalják, hogy a javasolt megoldást a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszik.

A bizottság elnöke kijelöli a bizottság három olyan tagját, akik három, a vitában részt nem vevő tagállamot képviselnek. A kijelölt személyek írásban vagy szóban megkapják a felek érveit, valamint – amennyiben szükséges – szavazást követően egy hónapon belül javaslatot tesznek a megoldásra.

A megbeszélésen a bizottság elnöke vagy helyettese elnököl. Álláspontját előterjesztheti, de a szavazásban nem vesz részt.

A javasolt megoldás – akár elfogadják, akár elutasítják azt a felek – végleges és megváltoztathatatlan.

IX.   FEJEZET

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

37. cikk

Szankciók

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az e rendeletnek megfelelően feldolgozott adatokkal való visszaélés szankciókkal – ideértve a hatékony, arányos és visszatartó erejű, a nemzeti joggal összhangban lévő közigazgatási és/vagy büntetőjogi szankciókat is – büntetendő legyen.

38. cikk

Átmeneti intézkedések

Amennyiben egy kérelmet a 45. cikk második bekezdésében említett időpontot követően nyújtottak be, figyelembe veszik azokat az eseményeket, amelyek valószínűleg maguk után vonják egy tagállam e rendelet szerinti felelősségét még akkor is, ha azok az említett időpontot megelőzik, kivéve a 14. cikk (2) bekezdésében említett eseményeket.

39. cikk

A határidők számítása

Az e rendeletben előírt határidőket a következőképpen kell számítani:

a)	amennyiben a napokban, hetekben vagy hónapokban kifejezett időtartamot attól az időponttól számítják, amikor az esemény bekövetkezik, vagy a cselekmény megtörténik, az a nap, amikor az esemény bekövetkezik, vagy a cselekmény megtörténik, nem számít bele a szóban forgó időtartamba;

b)

a hetekben vagy hónapokban kifejezett időtartam annak a napnak a végén fejeződik be, amely az utolsó héten vagy hónapban a hét ugyanazon napja, vagy megegyezik azzal a nappal, amelyen az az esemény bekövetkezett, vagy az a cselekmény megtörtént, amelytől az időtartamot számítják. Ha egy hónapokban kifejezett időtartam során az utolsó hónapban nincs olyan nap, amikor az időtartamnak le kell járnia, az időtartam annak a hónapnak az utolsó napján ér véget;

c)	a határidők magukban foglalják a szombatokat és a vasárnapokat, valamint az érintett tagállam összes törvényes munkaszüneti napját is.

40. cikk

Területi hatály

Ami a Francia Köztársaságot illeti, e rendeletet csak európai területére kell alkalmazni.

41. cikk

A bizottság

(1)   A Bizottság munkáját egy bizottság segíti.

(2)   Amennyiben e bekezdésre hivatkoznak, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel 8. cikkének rendelkezéseire is.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időszakot három hónapban állapítják meg.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel e határozat 8. cikke rendelkezéseire

42. cikk

Figyelemmel kísérés és értékelés

Legkésőbb a 45. cikk első bekezdésében említett időpontot követő három évvel és a 32. cikk (13) bekezdésének sérelme nélkül a Bizottság jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára e rendelet alkalmazásáról, és adott esetben javaslatot tesz a szükséges módosításokra. A tagállamok legkésőbb hat hónappal az említett határidő lejárata előtt eljuttatnak a Bizottsághoz minden olyan információt, amely a jelentés összeállításához szükséges.

Az említett jelentés benyújtását követően a Bizottság jelentést tesz e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ugyanakkor, amikor benyújtja jelentéseit [az egyik tagállamban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok és mechanizmusok megállapításáról szóló] …/…/EK rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló] ║…/…║/EK rendelet 28. cikke által előírt Eurodac rendszer végrehajtásáról.

43. cikk

Statisztikák

A bevándorlásra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló, 2007. július 11-i 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) 4. cikkének (4) bekezdésével összhangban a tagállamok megküldik a Bizottságnak (Eurostat) az e rendelet és az 1560/2003/EK rendelet alkalmazására vonatkozó statisztikákat.

44. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 343/2003/EK rendelet hatályát veszti.

Az 1560/2003/EK ║ rendelet 11. cikkének (1) bekezdése, 13., 14. és 17. cikke hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre vagy cikkekre történő utalásokat erre a rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni, és a II. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell alkalmazni.

45. cikk

Hatálybalépés és alkalmazhatóság

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A rendeletet minden olyan nemzetközi védelem iránti kérelemre alkalmazni kell, amelyet a hatálybalépését követő hatodik hónap első napjától nyújtottak be, és attól az időponttól minden átvétel vagy visszavétel iránti megkeresésre is alkalmazni kell, függetlenül a kérelem benyújtásának időpontjától. Az említett időpont előtt benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállamot a 343/2003/EK rendeletben megállapított feltételek szerint határozzák meg.

---

(1)  HL C […], […], […] o.

(2)  HL C […], […], […] o.

(3)  Az Európai Parlament 2009. május 7-i véleménye.

(4)  HL L 50., 2003.2.25., 1. o.

(5)   HL L …

(6)  HL L 304., 2004.9.30., 12. o.

(7)  HL L …

(8)  HL L 222., 2003.9.5., 3. o.

(9)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(10)  HL L …

(11)  HL L 218., 2008.8.13., 60. o.

(12)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(13)  HL L 105., 2006.4.13., 1. o.

(14)  HL L 326., 2005.12.13., 13. o.

(15)  HL L 144., 2007.6.6., 1. o.

(16)  HL L 199., 2007.7.31., 23. o.