29.10.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/103

—

tekintettel az iráni büntetőjogra vonatkozó jogalkotási javaslatról szóló, 2008. február 25-i tanácsi nyilatkozatra,

—

tekintettel az Iránról, nevezetesen az emberi jogok kérdéséről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2007. október 25-i (1) és 2008. január 31-i (2) állásfoglalására,

—

tekintettel Külügyi Bizottságának az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló éves EU jelentésről és az EU ezzel kapcsolatos politikájáról szóló jelentésére (3),

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlése határozataira és különösen a 2007. december 18-i, 62/168. számú határozatára az emberi jogok helyzetéről az Iráni Iszlám Köztársaságban, és a 2007. december 18-i, 62/149. számú határozatára a halálbüntetés alkalmazásának moratóriumáról,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre, valamint a Gyermekjogi Egyezményre, amelyek mindegyikét Irán aláírta,

—

tekintettel a 2007. december 7–9. között Teheránban tartott, az Európai Parlament és az Iráni Iszlám Köztársaság Madzslisza (az iszlám tanácsadó gyűlés) közötti második parlamentközi ülésre és az arról szóló jelentésre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel a férfiak és nők közötti jogegyenlőségért zajló „egymillió aláírás” kampány 2006. augusztus 27-i elindítása óta több mint 70 aktivistát tartóztattak le, vagy üldöznek más módon a jogszabályok megváltoztatásáért folytatott lobbizás keretében tett békés erőfeszítéseikért; mivel az iráni hatóságok számos alkalommal blokkolták a kampány weboldalának elérését;

B.

mivel a nők jogaiért küzdő aktivisták elnyomása fokozódik Iránban, az elmúlt két évben több mint százukat tartóztatták le, hallgatták ki vagy ítélték el, miközben az iráni kormány több mint egymillió eurót szedett be óvadékként; mivel a nők jogait támogató újságokat, folyóiratokat és műsorterjesztőket – köztük a nők jogait hirdető legkiemelkedőbb folyóiratot, a több mint 17 éve létező Zanant – 2008. január 28-án megszüntették;

C.

mivel a kampány kiemelkedő alakját, Khadidzsa Moghaddam nőjogi és környezetvédő aktivistát 2008. április 8-án letartóztatták, és csak nemrégiben helyezték szabadlábra igen magas, egymilliárd IRR (kb. 50 000 EUR) óvadék megfizetése után;

D.

mivel az emberi jogok általános helyzete Iránban 2005 óta folyamatosan romlik, és mivel csak a kivégzések száma majdnem megduplázódott 2007-ben, amivel Iránban a legmagasabb az egy főre jutó kivégzések száma Szaúd-Arábia után, mivel Jemen mellett csak ebben a két országban hajtanak végre halálos ítéletet 18 évnél fiatalabb személyek által elkövetett bűncselekményekért;

E.

mivel legalább tíz nő – Iran, Khajrieh, Kobra N., Fatemeh, Asraf Kalhori, Samameh Ghorbani, Leila Ghomi, Hadzsar és a két nővér, Zohreh és Azar Kabiriniat – és két férfi – Abdollah Farivar és egy meg nem nevezett afgán származású személy – még mindig a halálra kövezés kockázatában él;

F.

mivel Mokarrameh Ebrahimit partnerével, gyermekei apjával együtt megkövezés általi halálra ítélték azon egyszerű oknál fogva, hogy házasságon kívüli kapcsolatot tartottak fenn, ami a nemzetközi jog normái szerint nem bűncselekmény; mivel Mokarrameh Ebrahimit 11 börtönben töltött év után az ország legfőbb vezetője, Ali Khamenei ajatollah kegyelemben részesítette, és 2008. március 17-én 5 éves kisebbik fiával együtt szabadlábra helyezték, de tragikus módon csak azt követően, hogy partnerét, Dzsa'Far Kianit 2007 júliusában halálra kövezték;

G.

mivel jelentős lépésként Seyed Mahmud Hasemi Sahrudi ajatollah főbíró nemrégiben megsemmisítette Sahla Dzsahed „ideiglenes feleség” halálos ítéletét, miután „eljárási hibákat” talált az eredeti nyomozásban, amelynek során a nőt bűnösnek találták ideiglenes férje állandó feleségének meggyilkolásában;

H.

mivel az elmúlt években tapasztalható volt némi javulás a nők jogai tekintetében, nevezetesen: a házasságkötés alsó korhatárát a leányoknál 9-ről 13 évre emelték, az elvált anyák hét éves korukig megkaphatják fiúgyermekeik felügyeleti jogát (korábban csak a gyermekek két éves koráig), és a nők lehetnek törvényszéki tanácsadók, kezdeményezhetik a válást, vagy elutasíthatják, hogy férjük második feleséget vegyen magához;

I.

mivel azonban nemrégiben egy olyan „családvédelemről” szóló törvénytervezetet nyújtottak be az iráni Madzslisz elé, amely további legitimitást kíván adni a többnejűségnek, az ideiglenes házasságnak és a férfiaknak az önkényes váláshoz és a gyermekek felügyeletének megszerzéséhez való egyoldalú jogának;

J.

mivel Irán továbbra sem írta alá a nők elleni diszkrimináció valamennyi formájának eltörléséről szóló nemzetközi egyezményt;