25.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 162/1

1.1

Az EGSZB úgy határozott, hogy újranyitja a vitát azon mélyreható vizsgálat szükségességéről és célszerűségéről, amelynek tárgya a közösségi szinten harmonizált kollektív keresetek szerepe és jogi szabályozása, és amely vizsgálat, legalábbis kezdetben, elsősorban a fogyasztói jogi és a versenyjogi területet érinti.

1.2

Az EGSZB mindig is támogatta a kollektív keresetek közösségi szintű meghatározását, ezáltal ugyanis a kollektív vagy diffúz jogok megsértése esetén biztosítva lenne a tényleges kártérítés. Ez az intézkedés hasznosan egészítené ki az 1998. május 19-i 98/27/EK irányelvben szabályozott, a mind alternatív, mind bírósági jogorvoslati mechanizmusok – mindenekelőtt a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárás – által már biztosított védelmet.

1.3

Az EGSZB ugyanis már több alkalommal kifejezte, hogy szerinte szükség van közösségi fellépésre e téren, mivel úgy ítélte meg, hogy az ilyen fellépés:

1.4

Az a tény, hogy az elmúlt évek során a fogyasztók kollektív érdekeinek képviselete terén több tagállam eltérő igazságszolgáltatási rendszert vezetett be, miközben más tagállamok még nem tettek ez irányú lépéseket, egyenlőtlenséget teremt az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés terén, és hátráltatja a belső piac megvalósítását. Az EGSZB annál is inkább sajnálatosnak tartja ezt a helyzetet, mivel az állampolgárok elégedettsége és bizalma a 21. századi belső piac megvalósításához kötődő célkitűzések közé tartozik. Az EGSZB figyelemmel kívánja kísérni az európai vállalatok versenyképességével kapcsolatban tervezett intézkedések hatását, és azt, hogy az aránytalan terhek végül milyen következményekkel járhatnak a munkavállalókra és a fogyasztókra.

1.5

Az EGSZB tehát a kollektív keresetek jogi szabályozására vonatkozó konkrét javaslatok révén részt kíván venni az e kérdés körül kibontakozó gondolkodási folyamatban, nemcsak az európai országok hatályos nemzeti rendszereit, de más, ilyen intézkedéseket már kidolgozó országok tapasztalatait is figyelembe véve. Különösen az OECD Miniszterek Tanácsának 2007. július 12-i, C(2007)74. számú, a fogyasztói jogviták rendezéséről és az azokkal kapcsolatos kártérítésről szóló ajánlásában lefektetett elveket veszi számításba.

1.6

A közösségi szintű jogalkotási kezdeményezés javasolt feltételeinek meghatározásakor az EGSZB figyelembe vette az európai igazságügyi intézmények közös jogi hagyományait, valamint a tagállamok polgári peres eljárásaiban közös alapelveket, így elvetette az amerikai mintát követő, ezekkel a hagyományokkal és elvekkel összeegyeztethetetlen egyesületi keresetek („class action”) aspektusait. Az EGSZB különösen károsnak tartja a gyakorlatok olyan irányú fejlődését, amellyel az amerikai egyesületi keresetek mintájára a fogyasztók érdekeinek védelme címén indított eljárásokban befektetők mint harmadik felek vagy ügyvédek jelentős összegekhez jutnak kártalanítás vagy büntető célú kártérítés címén.

1.7

Figyelembe véve ezen eszköz céljait és feladatait, az EGSZB megvizsgálta a jogi szabályozás szempontjából lehetséges fő opciókat (az „opt-in”, az „opt-out”, illetve a vegyes rendszer előnyeit és hátrányait), a bíróság szerepét, a kártérítés, a jogorvoslat és a finanszírozás kérdését.

1.8

Nem elhanyagolandó jelentőségű a kezdeményezés jogalapja, valamint az alkalmazandó jogi eszköz sem; ezen kérdések elemezésére ugyancsak sor került, és javaslatok kiindulópontjául szolgálnak.

1.9

Az EGSZB felhívja egyébiránt a figyelmet arra, hogy a csoportos keresetbenyújtási mechanizmus bevezetéséről folytatott elmélkedés egyáltalán nem mond ellent az alternatív vitarendezési módok (ADR) létezésének és továbbfejlesztésének, sőt, épp ellenkezőleg. Az EGSZB az elsők között adott hangot annak, hogy hatékony eszközöket kell létrehozni, amelyek révén a fogyasztók anélkül érvényesíthetik egyéni vagy kollektív jogaikat, hogy bírósághoz kellene fordulniuk. E tekintetben az EGSZB az ombudsmanok tevékenységének és a hozzájuk kapcsolódó rendszereknek a nagyobb harmonizálását javasolja a fogyasztókhoz kapcsolódó ágazatokban, különösen ott, ahol a legfejlettebb a határokon átnyúló kereskedelem, vagy ahol a leginkább várható a fejlődése.

1.10

A megkárosított fogyasztók számára rendelkezésre álló kollektív jogorvoslati eljárások köre az egyéni, önkéntes és megegyezésen alapuló eljárásoktól a kollektív és bírósági eljárásokig terjed. A jogviták mindegyik imént említett megoldási szintjének optimálisan kell működnie, elősegítve, hogy az elszenvedett károk megtérítése az áldozatok számára legkönnyebben hozzáférhető szinten történjen.

1.11

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon kifejezett szándékát, hogy továbbra is tanulmányozni kívánja ezt a kérdést. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy evvel párhuzamosan valós politikai elkötelezettségre is szükség van, amely elvezet a megfelelő jogalkotási kezdeményezésekhez.

1.12

A szervezett civil társadalom képviselőinek akaratát képviselve az EGSZB az Európai Parlament, a Tanács és a tagállamok figyelmét is fel kívánja hívni arra, hogy a gondolkodási folyamat során figyelembe kell venni a különböző felek érdekeit, és tiszteletben kell tartani az arányosság és a szubszidiaritás elvét, a folyamatot pedig halaszthatatlan politikai döntéseknek kell követniük, annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb az ajánlásoknak megfelelő kezdeményezések szülessenek.

2.1

Ennek a saját kezdeményezésű véleménynek az a célja, hogy kiterjedt gondolkodási folyamatot kezdeményezzen a közösségi szintű kollektív keresetek (1) szerepéről és jogi szabályozásáról, elsősorban – legalábbis kezdetben – a fogyasztói és a versenyjogi területet vizsgálva (2). A végső cél a civil társadalom és az Európai Unió illetékes intézményeinek ösztönzése arra, hogy az európai igazságügyi térség keretén belül tanulmányozzák ezen kezdeményezés szükségességét és hatását, valamint hogy jogi természetének és a bevezetése feltételeinek meghatározásán gondolkodjanak.

2.2

Az alkalmazott módszertan az egységes piac keretén belül mutatkozó szükségletek előzetes elemzésén és a kezdeményezésnek a közösségi jog szempontjából vizsgált megfelelőségén alapul. Ezt követően a határokon átnyúló jogviták hatékony és gyors megoldására szolgáló képességét vizsgáljuk, különös tekintettel a fogyasztók gazdasági érdekeire.

3.1

A sorozatgyártásnak a múlt század második felétől kezdődő fejlődését követően a kereskedelmi tranzakciók „tömegesítése” jelentős változásokat váltott ki a szerződések megkötésében, valamint az árusításra és a szolgáltatások nyújtására vonatkozó hozzájárulások megszerzésében.

Az információs társadalom megjelenése, valamint a távértékesítések és az elektronikus kereskedelem által teremtett lehetőségek új előnyöket kínálnak a fogyasztóknak, ugyanakkor újfajta nyomás alá kerülhetnek, és új veszélyekkel szembesülhetnek a szerződések megkötésekor.

3.2

A nyilvános ajánlatok, a tagsági szerződések, az agresszív hirdetésözön és marketing, a szerződéskötés előtti nem megfelelő tájékoztatás, az általánossá vált tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, valamint a versenyellenes magatartások elburjánzása kárt okozhat az esetek túlnyomó részében nem is azonosított és nehezen azonosítható, jelentős fogyasztói csoportoknak.

3.3

A római jogból eredő hagyományos eljárásjog rendszere nem mindig tartalmaz megfelelő, egyszerű és gyors, valamint költségtakarékos és hatékony igazságügyi eljárási módokat a homogén egyéni érdekek, a csoportosulások kollektív érdekei vagy az általános diffúz érdekek védelmére (3).

3.4

Általában mindenhol a világban, és különösképpen az EU tagállamaiban, a jogrendszerek lehetővé teszik a kollektív vagy diffúz érdekekkel kapcsolatos jogvédelmet.

3.4.1

Mivel azonban az előbb említett rendszerek eléggé eltérőek, és jelentős különbségeket tartalmaznak ezen érdekek védelme terén, torzulások keletkeznek a belső piac működésében.

3.5

Közösségi szintű harmonizáció hiányában a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek nagyon eltérő irányvonalak mentén fejlődtek a közelmúltban, nem annyira a különböző alapelvek, mint inkább az eltérő eljárásjogi hagyományok miatt. A mellékelt táblázatok a nemzeti szinten mutatkozó legfontosabb különbségeket szemléltetik (4).

3.6

Ezen helyzetnek az európai polgárok joghoz és igazságszolgáltatáshoz való egyenlőtlen hozzáférésében mutatkozó hátrányait többen is már nagyon korán jelezték, elsősorban a fogyasztói érdekeket képviselő szervezetek, de számos jogász és közösségi joggal foglalkozó professzor is (5).

3.7

A közösségi intézményeket vizsgálva kiderül, hogy csak 1985-ben – egy 1982-ben Gentben, a Bizottság védnöksége alatt szervezett konferenciát követően – jelent meg egy memorandum A fogyasztók igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése címmel (6), amely dokumentumban az Európai Bizottság egyéb témák mellett és először foglalkozott a kollektív érdekek jogi védelmének rendszerével.

3.8

Meg kellett azonban várni az 1987. május 7-i kiegészítő közleményt ahhoz, hogy az Európai Parlament 1987. március 13-i állásfoglalását (7) követően az Európai Bizottság valóban bejelentse egy olyan keretirányelv megfontolását, amely a fogyasztóvédelmi szervezetek azon általánosított jogának bevezetésére vonatkozott, amely lehetővé tette kollektív érdekeik jogi úton való védelmét. Az Európai Bizottság felkérte a Tanácsot arra, hogy ismerje el a fogyasztóvédelmi szervezetek elsődleges szerepét a fogyasztók igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése terén, egyrészt közvetítőként, másrészt pedig közvetlen szereplőként.

3.9

A Tanács 1987. június 25-i, kizárólag a fogyasztók igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének szentelt állásfoglalásában ugyancsak hangsúlyozta azt a „fontos szerepet, amely a fogyasztóvédelmi szervezetekre hárul”, felkérve az Európai Bizottságot arra, hogy „vizsgálja meg, hogy megalapozott lenne-e egy közösségi szintű kezdeményezés e területen” (8).

3.10

Végezetül 1989-ben, A fogyasztóvédelmi politika megújításánál figyelembe veendő jövőbeni prioritások című dokumentumának előkészítése keretében az Európai Bizottság hároméves (1990–1992) programjában (9) úgy ítélte meg, hogy az igazságszolgáltatáshoz és kártérítéshez való hozzáférés lehetősége a tagállamok nagy részében középszerű volt, tekintettel a költségekre, a téma összetettségére és a szükséges határidőkre, valamint hogy a határokon átívelő tranzakciók problémákat vetettek fel. Kijelentette, hogy tanulmányozni kívánja a szükséges intézkedéseket, különös figyelmet szentelve a fogyasztóknak szánt kártérítéssel kapcsolatos kollektív keresetek lehetőségének (10).

3.11

Ám az Európai Bizottság csak 1993-ban nyitott újra nyilvános vitát erről a kérdésről a nagy jelentőségű Zöld könyv a fogyasztók igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséről és a fogyasztáshoz kapcsolódó jogviták rendezéséről az egységes piacon  (11) megjelentetésével.

Ez alkalommal vizsgálták meg ugyanis először részletesen és a közösségi jog szempontjából azt a lehetőséget, hogy létrehozzák a jogsértések megszüntetésére irányuló eljárások egységes rendszerét, amelyről sokan úgy gondolták, hogy a fogyasztók érdekeit védő valódi kollektív fellépés alapjául szolgál majd (12).

3.12

Az Európai Parlament az 1994. április 22-i állásfoglalásában (13) a maga részéről megállapította, hogy a tagállami eljárási szabályok bizonyos szintű harmonizációja hasznosnak bizonyulhatna, egy olyan közösségi eljárás bevezetését biztosítva, amely egy bizonyos összeghatárt elérő ügyek esetén lehetővé tenné a határokon átnyúló jogviták gyors rendezését; ugyanakkor arra is kitért, hogy a jogellenes kereskedelmi gyakorlatok esetén a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárások feltételeit bizonyos szintig harmonizálni kellene.

3.13

Az EGSZB az 1994. július 1-jei plenáris ülésén (14) egyhangúlag elfogadott véleményében többek között ugyancsak hivatkozott a következő elvre: „A kollektív és diffúz érdekek képviselete terén a fogyasztóvédelmi szervezetek keresetindítási jogának általános elismerése az összes tagállam bármely bírói vagy nem bírói testülete előtt, az érdekeltek vagy a szervezetek állampolgárságától, illetve a vita helyszínétől függetlenül”. Kifejezetten felkérte az Európai Bizottságot arra, hogy a kollektív keresetek és a közös képviseleti fellépések terén alakítson ki egységes eljárást, nemcsak a jogellenes gyakorlatok megszüntetésére, de a kártérítési eljárások vonatkozásában is. (15)

3.14

Emma Bonino biztos célkitűzéseinek ismertetésekor a hangsúlyt a maga részéről egy olyan közösségi eljárás bevezetésére helyezte, amelynek segítségével rövid időn belül megoldhatóak lennének a határokon átnyúló jogviták, és megvalósulna a jogellenes kereskedelmi gyakorlatok általi jogsértés megszüntetésére irányuló eljárás feltételeinek harmonizációja, kiegészítve a fogyasztóvédelmi szervezetek azon jogának kölcsönös elismerésével, hogy pert indíthassanak (16).

3.15

Ezt követően 1996. január 25-én közzétették a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot (17).

Ezen irányelvvel az Európai Bizottság követte a Sutherland-jelentés ajánlását, valamint válaszolt a zöld könyvben szereplő, széleskörűen támogatott javaslatra (18)  (19).

3.16

Az említett irányelv tagadhatatlanul forradalmasította a közösségi jogot, mivel a Közösség első alkalommal és általános jelleggel élt egy, a polgári eljárásjoggal kapcsolatos területen törvényalkotási jogkörrel. (20).

A kártérítéssel kapcsolatos hatály kiterjesztésére vonatkozó javaslatot mindazonáltal elutasították.

3.17

Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság kidolgozta A fogyasztók igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséről és a belső piacon belüli fogyasztói jogviták rendezéséről szóló cselekvési tervet, amelyet 1996. február 14-én ismertetett, és amelyben, miután meghatározta és jellemezte a fogyasztói jogvitákat és tanulmányozta a tagállamokban nemzeti szinten kidolgozott különféle megoldásokat, néhány olyan kezdeményezést fogalmazott meg, amelyeket el kívánt indítani. Ezek között szerepelt azon lehetőség megvizsgálása, hogy az ugyanazon gazdasági szereplő által sértett fogyasztók fogyasztóvédelmi szervezeteket kérjenek fel arra, hogy ex ante csoportosítva panaszaikat és összevonva a homogén egyedi eseteket, egy időben és közösen terjesszék ezeket ugyanazon igazságszolgáltatási szerv elé (21).

3.18

Ezzel kapcsolatban az Európai Parlament 1996. november 14-i állásfoglalásában, „úgy ítélve meg, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés egyrészt emberi alapjog, másrészt a jogbiztonság úgy nemzeti, mint közösségi szinten történő biztosításának elengedhetetlen feltétele”, elismerte a fogyasztói jogviták bíróságon kívüli rendezésének jelentőségét. Egyúttal azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy „a hatékonyság és a jogbiztonság elvére figyelemmel biztosítani kell a fogyasztó számára annak lehetőségét, hogy miután eredmény nélkül igénybe vette valamennyi, a bíróságon kívüli békéltetési eljárási módozatot, a hagyományos bírósági úthoz folyamodhasson”. Ennek következtében felkérte az Európai Bizottságot arra, hogy „dolgozzon ki az állandó lakóhellyel nem rendelkező európai polgárok nemzeti bírósági eljárásokhoz történő hozzáférésének javítására vonatkozó egyéb javaslatokat”, és arra bátorította a tagállamokat, hogy „ösztönözzék a fogyasztóvédelmi szervezeteknek […] mint a keresetek indítására jogosított személyek megbízottainak közreműködését”, valamint hogy „ismerjék el ezen szervezetek aktív legitimációját az egyes jogellenes kereskedelmi magatartásokkal szembeni, közös érdek alapján történő fellépés érdekében”  (22).

3.19

Ezen időszaktól kezdődően a kérdés látszólag nyugvópontra került az Európai Bizottság intézményén belül (23).

Az EGSZB ellenben több alkalommal is foglalkozott a problémával, annak érdekében, hogy bizonyítsa egy közösségi szintű polgári peres eljárási eszköz szükségességét, amely lehetővé teszi a diffúz, a kollektív vagy a homogén egyéni érdekek jogvédelmét (24).

3.20

Az Európai Bizottság csak nemrég kezdte meg újból a kérdés tárgyalását Az EK antitrösztszabályainak megsértésére épülő kártérítési keresetekről szóló zöld könyvében (25), amelyből kiemelendők az alábbi szempontok:

„Gyakorlati okokból nagyon valószínűtlen, illetve akár lehetetlen is, hogy fogyasztók vagy vásárlók az antitrösztjog megsértésére épülő kis összegű kártérítési pereket kezdeményezzenek. Emiatt megfontolandó, hogy az ilyen érdekek miképpen védhetők meg kollektív jogérvényesítési keresetekkel. A fogyasztói érdekek specifikus védelmén túlmenően a kollektív perek során nagyszámú, de kis összegű kártérítési igények egyetlen keresetbe vonhatók össze, ami révén idő és pénz takarítható meg.”

3.21

Az EGSZB 2006. október 26-i véleményében támogatását fejezte ki az Európai Bizottság fenti kezdeményezéséhez, és megerősítette, hogy szükség van a kártérítés szerzése érdekében tett kollektív fellépésekre, amennyiben: „[azok] tökéletesen példáznak néhány fő célkitűzést: 1) hatékony kártérítés, az érintett fogyasztókat képviselő szervezetek által benyújtott kártérítési igények előmozdítása, ezzel támogatva az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést; 2) a trösztellenes magatartás megelőzése és megakadályozása, figyelembe véve az ilyen típusú esetek nagyobb társadalmi hatását” (26).

3.22

Időközben az Európai Bizottság a konfliktusrendezés alternatív módjairól szóló fontos tanulmány készítését rendelte meg a Leuveni Katolikus Egyetem Fogyasztói Jogi Tanulmányi Központjától, amely a közelmúltban jelent meg. A tanulmány nem elhanyagolható része (400 oldal) a fogyasztóvédelmi kollektív igazságszolgáltatási eszközök 28 különféle nemzeti rendszerét írja le: 25 tagállamét, az USA-ét, Kanadáét és Ausztráliáét (27).

3.23

Az új fogyasztóvédelmi biztos, Meglena KUNEVA, több nyilatkozatban is bejelentette, hogy e téma mandátumának egyik prioritása, amely egyébként már szerepel a Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007–2013 címmel a közelmúltban megjelent közleményben (28). E téma jelentőségét mind Neelie KROES biztos, mind pedig Meglena KUNEVA biztos méltatta egy nemrégiben Lisszabonban, a portugál elnökség kezdeményezésére rendezett konferencián (29).

3.24

Az OECD Miniszterek Tanácsa is ajánlást fogadott el nemrégiben (C(2007)74., 2007. július 12.) a fogyasztói jogviták rendezéséről és az azokkal kapcsolatos kártérítésről. Ajánlásában elismeri, hogy a tagállamokban a jogviták rendezésére és a kártalanításra felállított rendszerek többségének célja nemzeti szintű ügyek kezelése, és hogy azok nem mindig alkalmasak a más tagállamból származó fogyasztók kártalanítására.

4.1

A fogyasztói érdekek figyelembevétele tagállami és európai uniós szinten, jogi téren nemcsak az anyagi jogok elismerésén keresztül történik, hanem az e jogok érvényesítéséhez szükséges eljárásokon át is.

Azt is meg kell állapítani, hogy a határokon átnyúló kereskedelem terjedésének hatására európai szinten megszaporodtak a fogyasztáshoz kapcsolódó jogviták.

Számos esetben bebizonyosodott, hogy elégtelen a jogviták egyedi rendezése. Költsége és lassúsága nagy arányban hozzájárul a fogyasztói jogok kismértékű érvényesüléséhez, különösen akkor, amikor igen sok (több ezer, sőt akár több millió) fogyasztót sért ugyanaz a gyakorlat, és amikor az egyedi kár összege viszonylag alacsony. Az „európai társadalom” fokozatos kialakulása az alkalmazandó jog meghatározásával kapcsolatos problémákat is felvet. Kívánatos lenne, hogy az európai polgárok egységesen érvényesíthessék jogaikat. Az azonos körülmények között előforduló, több tagállamban azonos károkat okozó jogellenes magatartásformák esetén jelenleg csak abban a néhány tagállamban igényelhető kártérítés, ahol benyújtható csoportos kereset.

4.2

Ezenkívül az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény, valamint az egyes tagállami alkotmányok kinyilvánítják a méltányos peres eljáráshoz való jogot. E jog elsősorban azt foglalja magában, hogy eredményesen lehessen a bírói úthoz folyamodni.

4.3

A jelenlegi igazságszolgáltatási rendszerekben a polgárok nem mindig tudnak konkrétan és eredményesen vitatni egyes, számukra káros gyakorlatokat, és bírósághoz fordulni a tárgyukban.

Néhány tagállam már több évtizeddel ezelőtt kétféleképpen válaszolt e problémára.

Először – a fogyasztók közös érdekében – elismerték az adminisztratív fórumokhoz vagy bíróságokhoz benyújtott keresetek útján történő védelemhez való jogot. Másik megfelelő válasz is született az egyéni kereseteket összefogó eljárás elismerésével. E keresetek lényegileg az eljárás gazdaságosságán alapulnak abban az értelemben, hogy összesítik valamennyi keresetet, egyetlen eljárásba tömörítve azokat.

4.4

Az európai csoportos kereset bevezetése valamennyi fogyasztó számára lehetővé tenné az igazságszolgáltatáshoz való hozzájutást, függetlenül nemzetiségétől, pénzügyi helyzetétől, vagy egyedi kárának összegétől. A kárt okozó gazdasági szereplők számára is nyújtana előnyöket, mivel így csökkenthetővé válna az eljárások száma. A csoportos peres eljárás költsége alacsonyabb volna, mint a számos egyedi eljárásé együttvéve. Az eljárásnak az az előnye is meglenne, hogy jogbiztonságot nyújtana, mivel egyetlen határozatban fogná össze a számtalan, hasonló panasz ügyében hozott döntést (30). Általa végső soron elkerülhetővé válnának a hasonló jogviták rendezéséért felelős tagállami bíróságok ítélkezési gyakorlatainak ellentmondásai.

E valamennyi európai országban közös rendszer révén tehát védhetőbbé válnának a fogyasztók, és megerősödne a gazdaság kínálati oldali szereplőinek bizalma, és így fokozódna a kereskedelem az Európai Unión belül.

4.5

Az ilyen kereset kedvező hatással járna a nemzetközi magánjog terén, figyelembe véve a szerződéses és nem szerződéses konfliktusok megoldására vonatkozó normák (Róma I és Róma II) alkalmazásának és értelmezésének nehézségeit. Azt is lehetővé tenné, hogy pontosan meghatározzák a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságnak, valamint a határozatok elismerésének és végrehajtásának a szabályait (44/2001/EK tanácsi rendelet) (31).

4.6

Így a fogyasztói jogot megszilárdítaná a jogorvoslatok nagyobb mértékű teljesülése, ami a fogyasztók igazságos kompenzációját, valamint – a közösségi jog egyik alapelvének megfelelően – „a gyengébb fél” eredményes védelmét tenné lehetővé. Erről lenne szó a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról a közelmúltban született irányelv esetében is. E gyakorlatok gyakran kísérő jelleggel folynak egyes tagállamokban, számos fogyasztó érdekeit sértve, anélkül, hogy ezek együtt kártérítést kérhetnének. A csoportos kereset elengedhetetlen kiegészítő eljárás az irányelv hatékony végrehajtása szempontjából.

A csoportos kereset elismerése tehát valamennyi, a fogyasztóvédelem terén eddig megismert és a tagállamok által átültetett irányelvnek megerősítené a hatásosságát az irányelvek által lefedett területeken.

Kívánatos lenne, hogy ezeket a rendelkezéseket a hasonló helyzetben levő kis- és középvállalkozások javára is lehessen alkalmazni.

4.7

A kollektív igazságszolgáltatási eljárás (mint a vitás ügyek megoldására tett legutolsó erőfeszítés) közösségi szintű bevezetése természetesen egyáltalán nem sérti a fogyasztással kapcsolatos konfliktusok bíróságon kívüli rendezésének rendszereit. Ez utóbbiakat az EGSZB ugyanis feltétel nélkül támogatja. A bennük rejlő lehetőségek pedig még továbbfejlesztendők.

5.1

A javaslat tárgyának megfelelő megragadásához egyetértésre kell jutni a szóban forgó bírósági kereset típusát illetően.

Amint azt a tagállamokban elfogadott rendszerek szintézise mutatja, nagymértékben eltér a különféle keresettípusok tartalma és elnevezése. Ezért meg kell különböztetni a reprezentatív (képviseleti) kereseteket, a közös érdekű kereseteket és a csoportos kereseteket.

5.2

A reprezentatív keresetek csak a fogyasztói szövetségek és az adminisztratív szereplők (mint például az ombudsman) számára jelentenek lehetőséget arra, hogy megszüntessenek a fogyasztói jogokkal ellentétes cselekedeteket, vagy – egyes országokban – akár eltöröljenek a fogyasztói szerződésekben szereplő, visszaéléshez vezető vagy törvényellenes rendelkezéseket.

5.3

A közös érdekű keresetek a fogyasztói szövetségek számára nyitnak lehetőséget arra, hogy – ha megfelelőnek tartják – igazságszolgáltatási fórumon lépjenek fel, amennyiben a fogyasztók közös, általános érdekét sérti valamely konkrét anyagi jogi rendelkezés vagy általános magatartási norma megszegése. A közös érdek nem az egyedi fogyasztói érdekek összegzése, és az általános érdekhez közelít.

5.4

A csoportos kereset olyan bírósági kereset, amelynek révén igen sok ember ismertetheti el jogait, és nyerhet jogorvoslatot. Technikailag tehát egyedi jogok kollektív eljárási érvényesítése.

5.5

A csoportos kereset nem kizárólag a fogyasztó- és a versenyvédelem területéhez kapcsolódik.

Jelen vélemény esetében azonban egyedül az anyagi vonatkozásokra korlátozódik, ahogyan azt a közösségi jog elismeri.

5.6

Jelen vélemény kapcsán ezért a „csoportos kereset” kifejezés alkalmazása javasolt (32).

6.1

A fogyasztóvédelmi politika jogalapja a Szerződés XIV., „Fogyasztóvédelem” címe alatt szerepel.

A 153. cikk nyilvánvalóan az elgondolás jelentős eleme.

6.2

A fogyasztóvédelmi politika ugyanis – az itt körvonalazott formájában – minden bizonnyal a fogyasztók gazdasági érdekeinek érvényesítését célzó eszköz, még akkor is, ha a fogyasztóvédelmi jog lényegében a Szerződés 95. cikkére támaszkodva épült ki.

6.3

Kétségtelen, hogy a csoportos keresetek magas szintű védelmet biztosítanak majd, és lehetővé fogják tenni a fogyasztói szövetségek számára az önszerveződést a fogyasztók érdekeinek védelme érdekében, vagyis abból a célból, hogy igazságos kártalanítást garantáljanak számukra azon jogok megsértése esetén, amelyeket a közösségi jog egésze (a versenyjogot is beleértve) elismer a számukra.

6.4

A közösségi szintű csoportos kereset is hozzá fog járulni ahhoz, hogy javuljon a belső piac működése a fogyasztók számára kedvezően, a „belső piac felülvizsgálata” kapcsán kifejezett szándéknak megfelelően. A fogyasztóknak megnő majd a bizalmuk, és így hozzá fognak járulni a határokon átnyúló kereskedelem kiterjedéséhez (33).

6.5

Az is támogatható, hogy – tisztán igazságszolgáltatási eszközről lévén szó – a 65. és a 67. cikket válasszák esetleg megfelelő jogalapnak. Ugyanis e jogalapon történt, hogy 1996-tól kezdődően az Európai Bizottság egy sor jogi eszközt javasolt a polgári eljárási jog terén, közösségi szinten, amelyet azután az Európai Parlament és a Tanács elfogadott (34).

E megoldást figyelembe lehetne venni, amennyiben e csoportos kereset alkalmazható lenne mind a határokon átnyúló konfliktusok, mind pedig a nemzeti vitás ügyek esetében, és a fogyasztóvédelmi jogon kívül más területeken is.

6.6

A csoportos keresetnek minden esetben tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás és az arányosság elveit, anélkül, hogy valaha is a szükségesnél tovább menne a Szerződés célkitűzései megvalósulásának biztosítása érdekében, amennyiben a célkitűzéseket a tagállamok maguk nem tudják kellőképpen teljesíteni, és így azok közösségi szinten jobban megvalósulhatnak.

6.7

A csoportos keresetnek követnie kell az OECD Miniszterek Tanácsának ajánlásában (Rec. C(2007)74., 2007. július 12.) lefektetett elveket és mechanizmusokat is, amelyek az ajánlás szerint megegyeznek az – egyébként jogi kultúrájuk szempontjából sokszínű – tagállamokban.

7.1.1.1

A reprezentatív kereset csupán egyes, különleges jogokkal felruházott szereplők (fogyasztói szövetségek, ombudsman) számára rendelkezésre álló lehetőség. A fogyasztók egyedi kára többnyire meg nem téríthető.

7.1.1.2

Ezen eljárások fő célja a fogyasztói jogokkal ellentétes cselekedetek megszüntetése, sőt, egyes országokban akár a fogyasztói szerződésekben szereplő, visszaéléshez vezető vagy törvényellenes rendelkezések eltörlése olyan esetekben, amelyekben a bíró semmilyen kártérítésről nem rendelkezhet.

7.1.1.3

Egyes országok kiegészítették e mechanizmusokat, hogy lehetővé tegyék a fogyasztók kártalanítását. E kártérítés azonban nem kerül vissza az egyéni fogyasztókhoz, hanem a képviseleti szerveknél marad, vagy az állam kapja meg azt szociális célokra.

7.1.1.4

E mechanizmus tehát a gyakorlatban nem felel meg a valódi csoportos keresetnek, amelynél valamennyi fogyasztó egyetlen perben nyer kártérítést.

7.1.2.1

Az európai csoportos kereset bevezetése nem jelentheti az USA-beli „class action” Európába történő átültetését. Az amerikai igazságszolgáltatási rendszer nagymértékben eltér az uniós tagállamokétól. A „class action” gyengéi, amelyeket torzulások kiváltóiként tartanak számon, az amerikai igazságszolgáltatási rendszer sajátosságai, és nem fordulhatnának elő Európában.

7.1.2.2

Az USA-ban a bírósági döntéseket esküdtek és választott bírák hozzák. E sajátos – a tagállamok többségében alkalmazottól (hivatásos bírák) eltérő – összetétel igen gyakran arra indítja az Államok egyes bíróságait, hogy valószerűtlen kereseteket engedélyezzenek, és a kérelmezőknek túlságosan kedvező döntéseket hozzanak, amelyek arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy kérelmeikkel inkább forduljanak bizonyos bíróságokhoz, mint más, kevésbé „engedékeny” hírében állókhoz („forum shopping”).

7.1.2.3

Ezzel szemben az európai csoportos kereset védelmet jelentene a „forum shopping” ellen, mivel esetében egyetlen eljárástípus jönne létre és honosodna meg minden egyes tagállamban, maga után vonva azt, hogy bármely tagállamot vagy bíróságot választja is a kérelmező, a per lefolyása és a bíró által elrendelt intézkedések azonos jellegűek lennének.

7.1.2.4

A kompenzációs célú kártérítést büntető célú kártérítés egészítheti ki. A kártérítés (esküdtszék és választott bírák által megállapított) összege gyakran csillagászati nagyságrendű. A büntető célú kártérítés az európai államok nagy részében nem létezik.

7.1.2.5

Az ügyvédek díjazása általános járulékos rendszer („contingency fees”) szerint történik. Egyfajta quota litis megállapodásról van szó, amely szerint az ügyvédek, akik maguk is lehetnek a kérelmezők, hozzájárulnak a kérelem eredményéhez. E rendszer az Európai Unió tagállamainak többségében tiltott, vagy törvényben, vagy pedig az ügyvédi etikai kódexben.

7.2.1.1

Az „opted in” rendszere azon alapul, hogy az érintett személy kinyilvánítja az eljárásban való részvételi szándékát. Az érdekelteknek tehát napvilágra kell lépniük, és kifejezetten csatlakozniuk kell a keresethez a döntés meghozatalát megelőzően.

A fenti „opted in” mechanizmusokkal párhuzamosan próbaper-, illetve első megállapítási ítéleten alapuló eljárások is kialakultak. Ezen eljárások hasonlítanak az „opted in” mechanizmuson alapuló csoportos keresetekhez, mivel az érdekelteknek itt is jelentkezniük kell az eljárásban való részvételre, és egyéni kérelmeket kell benyújtaniuk. A fenti mechanizmus sajátossága ugyanakkor az, hogy a bíró kiválaszt ezen egyéni kérelmek közül egyet, és csak abban ítélkezik. A „teszt-eljárásban” hozott döntés valamennyi, a bíróság által bejegyzett, egyéni kérelemre érvényes lesz.

7.2.1.2.1

A csoport minden tagjának – többnyire egy nyilvántartásba való feliratkozással – jelentkeznie kell ahhoz, hogy részt vehessen az eljárásban. A részvételi szándékot tehát kifejezetten ki kell nyilvánítani, aminek révén tiszteletben tartható a perindítás szabadságának elve. A kérelmező csupán akkor jár el a többi kérelmező nevében és javára, ha azok formális hozzájárulásukat adták neki ehhez

7.2.1.2.2

Az „opted-in” módszer lehetővé teszi a szóban forgó kártérítések várható összegének ex ante meghatározását. Ez a kártérítési követelés közvetlen alanya, az alperes számára egyrészt általában véve fontos, másfelől az olyan biztosítások kötésének lehetősége miatt, amelyek valószínűleg fedezik az okozott károk egy részét. Ezért a jogszerű kártérítési kérelmek kielégítéséhez megfelelő finanszírozási források elkülönítésére kerül majd sor.

7.2.1.2.3

A próbaper eljárásában egyetlen egyéni ügyiratot ismertetnek a bíróval a probléma bemutatására: ezzel a bírói testület időt nyer, és fokozhatja hatékonyságát, mivel ebből az egyetlen esetből kiindulva ítélkezik a beperelt gazdasági szereplő felelősségéről.

7.2.1.3.1

E mechanizmusok nehezen kezelhetők és költségesek: az érdekelteknek jelentkezniük kell ahhoz, hogy részt vehessenek az eljárásban és egyéni ügyet képezhessenek. Az egyéni ügyek kezelése bonyolulttá válik, amint megnő az érdekeltek száma.

7.2.1.3.2

Ez igen hosszú eljárási időt okoz, mivel a bíróságoknak mindezen egyéni ügyiratokat kezelniük kell. Márpedig a csoportos keresetek többségének hátterében álló, tömeges perek esetében az egyéni károk többé-kevésbé azonosak, és gyakran nem igényelnek egyedi vizsgálatot.

7.2.1.3.3

A próbaper mechanizmusa szerint a bíró nem mindig határozza meg a károsultaknak járó kártérítés összegét, és időnként egyedi eljárást rendel el. Ez kezelési problémákhoz és az eljárás lefolytatásához szükséges idő meghosszabbodásához vezet.

7.2.1.3.4

Az e mechanizmusokkal rendelkező országokban benyújtott, „opted in” illetve próbaper típusú csoportos keresetek tanulmányozása egyébként azt az eredményt hozta, hogy a fogyasztók jelentős része nem terjeszt kérelmet a bíróság elé, mivel nincs hatékony tájékoztatás az eljárási lehetőség létezéséről. Az érdekeltek nagy része a bírósági eljárás anyagi, pénzügyi és pszichológiai következményei miatt is elutasítja az igazságszolgáltatás igénybevételét, vagyis mivel a per időt és pénzt igényel, és rendkívül bonyolult.

7.2.1.3.5

Számottevő tehát az eltérés a ténylegesen fellépő személyek és a lehetségesen érintettek száma között. A fogyasztók kártalanítása ezért nem teljes körű. A perbe vont gazdasági szereplő így nagy arányban megőrizheti a törvénytelen gyakorlat során esetlegesen szerzett, jogtalan hasznát. A per visszatartó hatása tehát nem érvényesül.

7.2.1.3.6

E mechanizmusok a per tárgyának viszonylagos hatása tekintetében is problémát vetnek fel. A csoportos kereseti eljárás keretében született döntés csupán a keresethez előzőleg csatlakozott személyek számára lesz érvényes. Ezért az eljárás során nem jelentkező fogyasztóknak minden lehetőségük meglesz arra, hogy egyéni kereseteket nyújtsanak be, amelyek a csoportos per keretében született határozatoknak ellentmondó döntésekhez vezethetnek.

7.2.2.1

A hagyományos csoportos kereset egy ún. „opted out” rendszeren alapul, amely alapértelmezésben egy adott magatartás valamennyi károsultját magába foglalja, kivéve azokat, akik kifejezetten kinyilvánítják, hogy nem kívánnak részt venni az eljárásban.

Egyes európai államok e mechanizmus alapján ún. sui generis csoportos kereseti eljárást dolgoztak ki.

7.2.2.2.1

Az „opted out” módozathoz tartozó nemzeti rendszerek vizsgálata bizonyítja, hogy ez az eljárás egyszerűbben kezelhető és hatékonyabb, mint az egyes tagállamok által alkalmazott egyéb mechanizmusok.

7.2.2.2.2

E mechanizmus az igazságszolgáltatáshoz történő valódi hozzáférést biztosít az érintettek számára, és ezáltal igazságos és tényleges kártalanítást a hátrányos gyakorlatok miatt károsult fogyasztók összességének.

7.2.2.2.3

Segítségével a kérelmező és a bíróság is elkerülheti a kezelési nehézségeket (a csoport tagjai ugyanis csupán az eljárás végén jelentkeznek, és nem előzetesen).

7.2.2.2.4

Ezenkívül valódi visszatartó hatással jár a felelős félre, mivel kénytelen valamennyi károsultat kártalanítani, és esetlegesen visszaszolgáltatni a törvénytelen gyakorlatból jogtalanul húzott hasznot.

7.2.2.2.5

Az eljárástípus által a perbe fogott vállalkozás számára jelentett előnyöket is figyelembe kell venni. A csoportos kereset emberi- és pénzügyierőforrás-megtakarítást tesz lehetővé, és a beperelt vállalkozás hatékonyabb védelmét is elősegíti. Ahelyett ugyanis, hogy párhuzamosan számos hasonló pert kellene kezelnie sok különböző bíróságon, egyetlen fórumra összpontosíthatja védelmét.

7.2.2.3.1

E mechanizmus kapcsán úgy vélhető, hogy nem felel meg bizonyos országok alkotmányos elveinek és az emberi jogokról szóló európai egyezménynek, nevezetesen a perindítási szabadság elvének, amennyiben az egyes személyek automatikusan a csoporthoz tartoznak, anélkül, hogy kifejezetten kinyilvánították volna, hogy egyetértenek a keresettel. E személyekre – ha nem nyilatkoznak ellenkezőleg – érvényes lehet a hozott határozat.

Teljes mértékben megőrizhető azonban ez az egyéni szabadság, akár személyes tájékoztatást nyújtva az érintetteknek, amelyet követően az ellenkezőleg nem nyilatkozó személyek – úgy tekinthető, hogy – hallgatólagos megbízást adtak a kereset nevükben is történő benyújtására, akár azáltal, hogy feljogosítják a csoport tagjait arra, hogy bármikor kivonhassák maguk az eljárásból, még a határozat meghozatalát követően is, amennyiben az számukra kedvezőtlen, lehetővé téve a számukra, hogy egyéni peres eljárást kezdeményezzenek.

7.2.2.3.2

A védelem jogai (úgymint a kontradiktórius eljárás elve és a védelmi lehetőségek egyenlőségének elve) is sérülnének: a beperelt gazdasági szereplőnek meg kell adni a lehetőséget, hogy egyéni védelmi eszközöket érvényesíthessen a csoport egyik károsult tagjával szemben. Ez az elv a „méltányos peres eljárás” elvéhez kapcsolódik, amelyről az emberi jogokról szóló európai egyezmény 6. cikke rendelkezik. Az „opted out” rendszerben ugyanis talán nem minden érintett lesz név szerint megjelölve és a beperelt szereplő által ismert. Ezért a perbe fogott vállalkozás lehetséges, hogy nem tudna egyedi védelmi eszközöket érvényesíteni.

Ugyanakkor a csoportos kereset esetében az egyéni helyzetek minden bizonnyal valamennyire homogének, amit a bíró garantál. A fogyasztói és versenyjogi perek elsősorban szerződéseken alapulnak, így bennük az érintettek helyzete szinte azonos. A causa petendi megegyezik esetükben. Nehezen képzelhető tehát el, hogyan tudna a beperelt vállalkozás egyedi védelmi eszközt alkalmazni egy fogyasztóval szemben.

A bíró az eljárás bármely pontján visszautasíthatja azon kereseteket, amelyekben megítélése alapján a tény és a jog szerinti helyzetek jelentősen eltérnek egymástól.

Végül a kártalanítás szakaszában a bíró alcsoportokat alkothat elsősorban azért, hogy a kártérítési összegeket az egyéni helyzetekhez, és így a vállalkozói felelősség esetleges eltéréseihez igazítsa.

7.2.3.1

A közelmúltban Dánia és Norvégia által választott rendszer egyszerre tartalmaz „opted out”- és „opted in”-elemeket. A bíró dönthet az „opted out” rendszer mellett, ha a perértékek alacsonyak, a kérelmek hasonlóak, és ha nehéz volna az „opted in” alapján lefolytatni az eljárást. Számos per zajlik a fogyasztói jog tárgyában, amelyben a fogyasztók nem nyerhetnek eredményesen egyéni jogorvoslatot, mivel túl sok egyén érintett és túl alacsonyak a szóban forgó összegek. Az „opted out”-on alapuló eljárás révén valamennyi érintett számításba vehető, és az esetlegesen jogtalanul szerzett haszonnal arányos büntetés szabható ki. Azon perek esetében, amelyekben magasak az egyéni kárösszegek, az „opted in”-en alapuló rendszert választják, amely szükségessé teszi, hogy minden egyes fogyasztó jelentkezzen az eljárásban való részvétel céljából.

7.3.1

E sajátos eljárástípusban, amely számos kérelmezőt állít szembe, a bíróra ruházott jogkör igen lényeges.

7.3.2

Az „opted out” mechanizmusok többségénél ugyanis az eljárás első részében a bíró megvizsgálja a kereset elfogadhatóságát. A próbaperekben az egyéni esetek tanulmányozása szolgál azonos célt.

7.3.2.1

Az elfogadhatósági vizsgálat előnye, hogy általa már az eljárás elején elutasíthatók azok a kérelmek, amelyek nyilvánvalóan meg nem alapozottak, vagy valószerűtlenek, és amelyek jogtalanul rontanák az ellenérdekű félről a fogyasztókban kialakult képet. Így elkerülhetővé válnak a visszaéléshez vezető vagy lefolytatásra nem érdemes eljárások.

7.3.2.2

A bíró felel az elfogadhatósági szakasz megfelelő lefolyásáért. Konkrét feladata az, hogy ellenőrizze, hogy a csoportos kereset benyújtásának törvényben rögzített feltételei teljesülnek-e.

7.3.2.3

E feltételek az alábbiak:

7.3.3

Egy későbbi szakaszban az is fontos, hogy a bíró jóváhagyhassa az esetleges kiegyezési javaslatot, vagy elutasíthassa azt, ha úgy véli, hogy az nem szolgálja a csoporttagok érdekét. Ehhez magasabb jogkörrel kell rendelkeznie, mint amellyel a kiegyezések jóváhagyására a tagállami szabályozások többsége szerint a törvény őt általában felruházza.

7.3.4

Az eljárás sajátossága azt is szükségessé teszi, hogy megfelelő módozatokat alkalmazzanak a bizonyítékok szolgáltatására. A bírónak lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy éljen felszólítási jogkörével az ellenérdekű féllel vagy harmadik személyekkel szemben az igényelt dokumentumok kiszolgáltatása érdekében, és hogy vizsgálatot rendeljen el új bizonyítékok gyűjtése céljából. A csoportos keresetet bevezető jogszabálynak kifejezetten elő kell írnia, hogy a bíró nem utasíthatja vissza, hogy ezt megtegye, ha a keresetet benyújtók erre őt felkérik.

7.3.5

Annak érdekében, hogy a bírák a lehető legjobban élhessenek e jogkörükkel, szükségesnek tűnik annak előírása, hogy csak bizonyos, név szerint kijelölt bíróságok lesznek illetékesek a csoportos keresetek elbírálásában. Ki kellene tehát igazítani a tagállamok igazságszolgáltatási struktúráit, és rendelkezni kellene e bíróságok bíráinak megfelelő képzéséről.

7.4.1

A csoportos keresetnek lehetővé kell tennie az anyagi (pénzügyi) és a fizikai károk, valamint a pretium doloris és az egyéb erkölcsi károk megtérítésének kérelmezését. Mivel a kereset célja mind a fogyasztók kártalanítása, mind pedig a visszatartás, úgy tűnik, hogy a teljes kár megtérítéséről kell rendelkezni. Egyszerű bírálati módszereket is a bíróságok rendelkezésére kell tudni bocsátani, amelyek alacsony költségűek és átláthatóak, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a kártalanítás elvéről sem.

7.4.2

A csoportos keresetet benyújtók számára a bírónak többféle kártalanítást kell tudnia nyújtani. A káros tevékenység megszüntetése és a jogügylet érvénytelenítése mindig lehetséges. Ezenkívül a kártalanítás lehet közvetlen vagy közvetett. A fentiek mellett olyan kártalanítási intézkedéseknek is rendelkezésre kell állniuk, mint az ítélet nyilvánosságra hozatala, terjesztése, illetve kifüggesztése.

7.4.3

A közvetlen és egyéni kártalanításon kívül más lehetőségekkel is számolni kell, mivel bizonyos feltételek mellett nehezen, vagy egyáltalán nem valósulhat meg, vagy azért, mert a csoport tagjai nem azonosíthatók az „opted out” mechanizmus keretében, vagy azért, mert túl sokan vannak, vagy pedig azért, mert egyedi káruk összege túl alacsony. A lényeg az, hogy közvetetten mindig kapjanak kártérítést maguk a fogyasztók, és hogy érvényesüljön a visszatartó erő.

7.4.3.1

Megfelelő mechanizmusokat kell kigondolni azokra az esetekre, amelyekben a bíró ki tudja számítani az egyes egyéni kártérítések összegét a csoport azonosított vagy azonosítható tagjai számára („opted in”, próbaper vagy akár „opted out” esetén, pl. ha a vállalkozás megadta az érintett ügyfelek listáját), de azokra az esetekre is, amikor ez az egyéni elosztás túl költségesnek bizonyul az egyéni károk alacsony összegéhez képest.

7.4.3.2

Ugyanígy, ha a kártérítésre szánt összeget nem osztják mind el, közvetett kártérítési intézkedést kell előnyben részesíteni a szóban forgó összeg egészére vonatkozóan, amely ekkor maradványt képez. A bírónak döntésében részletesen meg kell jelölnie a maradványösszeg által finanszírozott keresetet, és meg kell határoznia a végrehajtás ellenőrzésének módozatait (az ellenőrzési feladatok harmadik személynek delegálhatók).

7.4.3.3

Amennyiben még ez a közvetett kártérítési intézkedés is lehetetlen, a maradványnak a bíró által megállapított teljes összegét egy olyan alapba kell befizetni, amelynek célja a további csoportos kereseti eljárások finanszírozása.

7.4.3.4

Ha a bíró nem tudja kiszámítani az egyes egyéni kártérítések összegét azokban az esetekben, amelyekben nem azonosítható a csoport minden tagja (kizárólag az „opted out” mechanizmus esetén), akkor a különböző kárkategóriákra értékelési skálát kell tudnia meghatározni. Ezen összegek szétosztásának feladata delegálható a bíróság törvényszéki irodájára, a csoport képviselőjének ügyvédjére, harmadik személyre (biztosító, könyvelő stb.), aminek előnye, hogy mentesíti a bíróságot az egyedi kérelmek elemzésének ezen összetett és hosszú eljárása alól.

7.4.3.5

E második esetben a bírónak egyéni kártérítésről kell tudnia rendelkezni a csoport azon tagjai számára, akik az ítélethez kapcsolódó tájékoztatási intézkedés révén megismerhetővé váltak, a maradványösszeget pedig a csoport által elszenvedett kárt közvetetten orvosló keresetekhez kell rendelni.

7.4.3.6

Ha semmilyen közvetett intézkedés nem lehetséges, a maradványösszeget vissza kell fizetni a segélyalapba.

7.5.1

A csoportos kereset esetében mindkét fél részére el kell ismerni a fellebbezéshez való jogot.

7.5.2

Tekintettel egyrészt a károsultak gyors kártalanításának szükségességére, másrészt pedig annak fontosságára, hogy mindkét fél jogait teljes bizonyossággal maradéktalanul tiszteletben tartsák, össze kell egyeztetni mindkét fél döntéssel szembeni fellebbezési jogát e követelményekkel.

7.5.3

Fontosnak tűnik tehát, hogy e jog elismerése arra kötelezze a tagállamokat, hogy gyorsított fellebbezési eljárást vezessenek be a pusztán halasztó hatású mechanizmus elkerülésére.

7.5.4

Egyébként annak bizonyossága, hogy a felelős fél által megfizetendő kártérítések helyesen szerepelnek a könyvelésében, szintén garanciát jelent a csoport tagjai számára fellebbezés esetén.

7.6.1

A csoportos kereseti rendszernek idővel önfinanszírozóvá kell válnia.

7.6.2

Magától értetődik, hogy nem kívánatos, sőt, nem is lehetséges az amerikai típusú járulékos díjak („contingency fees”) általános rendszerének bevezetése, hiszen – az európai jogi hagyományokkal ellentétben – az amerikai rendszerben feltétlenül rendelkezésre kell, hogy álljon egy olyan finanszírozási mód, amely lehetővé teszi a csoportos kereset megindításához szükséges pénzügyi erőforrásokkal nem rendelkező kérelmezők számára, hogy előleget kapjanak a perköltség (ügyvédek díja, szakvélemény a bíró által elrendelt vizsgálat esetén stb.) terhére.

7.6.3

A rendszer finanszírozásának egyik eszköze egy ún. kollektív jogorvoslati segélyalap létrehozása lenne, amelyet az elítélt vállalkozások által jogtalanul szerzett, és azoktól összegyűjtött, a bíró által az eljárásban meghatározott hasznokból fedeznének, amennyiben azokat nem követelik a közvetlenül sértett és azonosított személyek (35).

7.6.4

A segélyalap célja lehet ezenkívül az, hogy központilag összegyűjtsék az összes, a folyamatban lévő csoportos keresetekre vonatkozó információt, továbbá az, hogy széles körben tájékoztasson a jelentkezéshez, a csoportból való kilépéshez vagy a kártérítés igényléséhez szükséges lépésekről.

—

hirdetményi rendszer az érdekeltek értesítésére,

—

perköltség és jogsegély,

—

a tagállamok igazságszolgáltatási és adminisztratív hatóságainak együttműködése,

—

a bírói tevékenység határideje és elévülési határidő,

—

az internet alkalmazása (ejustice).

8.1

A csoportos kereset közösségi szintű bevezetése vagy irányelv, vagy rendelet útján történhet; úgy véljük, hogy az egyszerű ajánlás jellegénél fogva nem lenne képes megteremteni a hatékonyság és az egységesség feltételeit, amelyek egy ilyen kezdeményezésnek a 27 tagállamban, összehangoltan történő átvételéhez szükségesek.

8.2

Amennyiben a tartalmat más témákra is ki akarják bővíteni, és az nem csak a fogyasztói jogokra terjedne ki, és amennyiben a Szerződés 65. és 67. cikkét választják jogalapul, rendelet elfogadása tűnhet célszerűnek, ugyanolyan címen, mint például a fizetőképtelenségi eljárásokra, az európai végrehajtási rendelvényre, a fizetési felszólítás európai eljárására, a kis értékű követelések európai eljárására, vagy a bankszámlák letiltására vonatkozó rendeletek esetében.

8.3

Ha azonban úgy határoznak, hogy – legalábbis eleinte – a kezdeményezés alkalmazási körét a fogyasztói jogokra korlátozzák, a legmegfelelőbb eszköznek a csoportos kereset közösségi szintű bevezetésére az irányelv tűnik, amely a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló irányelv folytatása lenne.

8.4

Számottevő különbségek léteznek még ugyanis a tagállamok között az eljárási szabályokat illetően, és így a csoportos kereset alapelveit abban a tudatban kell általánosságban megállapítani, hogy a tagállamok az irányelvet saját szokásos eljárási elveiket tiszteletben tartva hajtanák végre.

Nem biztos ugyanis például az, hogy a harmonizáció lehetséges lenne, ha a keresetek elbírálására kijelölt bíróságok az egyes tagállamok igazságszolgáltatási szervezési szabályaitól függenének.

A perindítás módjait az adott ország sajátosságaihoz kell igazítani. A rendelet tehát nem volna megfelelő eszköz.

8.5

Az is nyilvánvalónak tűnik, hogy az irányelvnek ebben az esetben teljes harmonizációjúnak kell lennie annak elkerülésére, hogy a tagállamok fokozzák a rendszer kényszerítő erejét azon vállalkozások kárára, amelyeknek székhelye az adott tagállamban található.

—

a mellékletben felsorolt irányelvek által védett fogyasztói érdekeket sértő bármilyen eljárás beszüntetése vagy megtiltása,

—

a jogsértés hatásainak kiigazításához szükséges intézkedések, ideértve a határozat közzétételét is, valamint

—

kötelező pénzbüntetés kiszabása a vesztes félre, amennyiben az abban meghatározott határidőn belül nem hajtja végre a határozatot.

—

az irányelv hatályának kiterjesztése a fogyasztóvédelem tárgyában készülő valamennyi jövőbeli irányelvre,

—

a törvényesnek elismert intézmények körének bővítése a fogyasztók érdekeit képviselő szervezetekkel és szövetségekkel, vagy a nem kizárólag nemzeti, de európai szinten tevékeny vállalatokkal.

—

az EGSZB 141/2005. sz. saját kezdeményezésű véleménye – HL C 221., 2005.9.8., tárgy: Fogyasztóvédelmi politika a bővítés után (11.6. pont)

—

az EGSZB 230/2006. sz. véleménye – HL C 88., 2006.4.11., tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az egészségügy és a fogyasztóvédelem területén közösségi cselekvési program (2007–2013) létrehozására (COM(2005) 115 final – 2005/0042 (COD) (3.2.2.2.1. pont)

—

az EGSZB 594/2006 sz. véleménye – HL C 185., 2006.8.8., tárgy: A fogyasztói politika jogi kerete.

—

Zöld könyv a fogyasztók igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséről és a fogyasztói viták rendezéséről az egységes piacon (COM(93) 576 final),

—

Az Európai Bizottság 1995. május 12-i ajánlása a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó fizetési időszakokról, valamint az ehhez kapcsolódó bizottsági közlemény (HL L 127., 1995.6.10., illetve HL C 144., 1995.6.10.),

—

Az Európai Bizottság közleménye: Cselekvési terv a fogyasztók igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséről és fogyasztói viták rendezéséről a belső piacon – 1996. február 14. (COM(96) 13 final),

—

Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: Nagyobb hatékonyság az Unión belüli bírósági ítéletek meghozatalában és végrehajtásában (COM(97) 609 final, HL C 33., 1998.1.31.),

—

1998. május 19-i 98/27/EK irányelv a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról (HL L 166., 1998.6.11.),

—

A Tanács 1346/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a fizetésképtelenségi eljárásról (HL L 160., 2000.6.30.). Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Guido Ravoet volt (CESE 79/2001, 2001. január 26., HL C 75., 2000.3.15.),

—

A Tanács 1347/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, uo. Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Paolo Braghin volt (CES 940/1999, 1999. október 20., HL C 368., 1999.12.20.),

—

2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendelet a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről; uo. Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Bernardo Hernández Bataller volt (CESE 947/1999, 1999. október 21., HL C 368., 1999.12.20.),

—

2000. június 29-i 2000/35/EK irányelv a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről (HL L 200., 2000.8.8.)

—

Intézkedési program a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtására (HL C 12., 2001.5.15.),

—

A Tanács határozata (2001. május 28.) az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról polgári és kereskedelmi ügyekben (HL L 174., 2001.6.27.). Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Daniel Retureau volt (CESE 227/2001, 2001. február 28., HL C 139., 2001.5.11.),

—

A Tanács 1206/2001/EK rendelete (2001. május 28.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről (HL L 174., 2001.6.27.). Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Bernardo Hernández Bataller volt (CESE 228/2001, 2001. február 28., HL C 139., 2001.5.11.),

—

A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (Brüsszel I) (HL L 12., 2001.1.16.). Az EGSZB ezzel kapcsolatos véleményének előadója Henri Malosse volt (CES 233/2000, 2000. március 1., HL C 117., 2000.4.26.),

—

Zöld könyv a polgári és kereskedelmi jog vitás ügyeinek más úton történő rendezéséről (COM(2002) 196 final, 2002. 04. 19.),

—

2004. április 21-i 805/2004/EK rendelet a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról (HL L 143., 2004.4.30.). Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Guido Ravoet volt (CESE 1348/2002, 2002. december 11., HL C 85., 2003.4.8.),

—

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre kis értékű követelések esetén alkalmazható európai eljárás bevezetéséről (COM(2005) 87 final, 2005.3.15.) Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Jorge Pegado Liz volt (CESE 243/2006, 2006.2.14.),

—

Zöld könyv az ítélet-végrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: bankszámlák letiltása (COM(2006) 618 final). Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Jorge Pegado Liz volt (CESE 1237/2007, 2007. szeptember 26.),

—

1896/2006/EK rendelet (2006. december 12.) az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról (HL L 399., 2006.12.30.) (COM(2004) 173 final, 2004.3.19.). Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Jorge Pegado Liz volt (CESE 133/2005, 2005. február 22.).