3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/99

1.1

Új európai szociális cselekvési programra van szükség, hogy a szociális fejlődés az EU-ban lépést tarthasson gazdasági és piaci fejleményekkel. Az új lehetőségeket, hatásköröket és célokat teremtő új Lisszaboni Szerződés fényében is időszerű egy még inkább részvételi és dinamikus szociális Európa létrehozása. Az új európai szociális cselekvési program (a továbbiakban ESAP) feladata, hogy – kézzelfogható és gyakorlati módon – ösztönözze az EU szociális politikai céljait és ambícióit jóval 2010-en túl is, és átfogó politikai útitervként szolgáljon.

1.2

A szociális párbeszéd a továbbiakban is az egyik fő pillér marad, amelyet meg kell erősíteni. A programnak újból kapcsolatot kell teremtenie az EU és a polgárok, valamint a szervezett civil társadalom között, lehetővé téve, hogy az „alulról felfelé” irányuló részvételi eljárások – ideértve a civil párbeszédet is – kölcsönhatásba kerüljenek az uniós kezdeményezésekkel.

1.3

A program célja, hogy kifejezetten olyan politikai területekkel foglalkozzon, mint az életminőség, az alapvető szociális jogok, az emberek felelősséggel való felruházása, a társadalmi szolidaritás, a foglalkoztatás és a magas színvonalú munka, a társadalmi vállalkozói szellem, a tendenciák kezelése vagy a fő szociális normák előmozdítása az EU külkapcsolataiban, mindenekelőtt a kereskedelem területén. A rendelkezésre álló összes eszközt fel kellene használni. A közösségi módszer megőrzi helyét, de adaptálni kell, kiegészítve más, „új” módszerekkel. A jelenlegi költségvetés pénzügyi forrásait át lehetne csoportosítani a program támogatása érdekében. A 2013 utáni költségvetési reformnak a társadalmi kohézióra kell összpontosítania.

2.1

A jövőbeli francia uniós elnökség felvetette az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak egy európai szociális cselekvési program létrehozásának gondolatát.

2.2

A francia felkérés az EGSZB korábbi, az európai szociális körülmények felméréséről szóló véleménye folyományának tekinthető, amely azt javasolta, hogy „az Európa előtt álló társadalmi kihívásokkal kapcsolatos új konszenzus megalapozása érdekében új »szociális cselekvési programot« lehetne felvázolni, amely figyelembe veszi mind a gazdasági körülményeket, mind a társadalmi elvárásokat” (1).

2.3

A fent említett vélemény az 1989-es európai szociális cselekvési programra hivatkozott, amely szerves részét képezte annak, amit európai szociális modellnek nevezhetünk, és megmutatta az egységes belső piac szociális dimenziójának valóságosságát. 3 éves cselekvési programként „a Bizottság szociális területen hozott kezdeményezéseinek fő támaszaként” működött, 45 olyan egyértelmű intézkedéssel, amelyeket az Európai Bizottság „feltétlenül szükségesnek ítélt ahhoz, hogy közösségi szinten kézzelfogható módon kifejeződést nyerjenek a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi chartában lefektetett elvek” (2). A jogalkotási, illetve nem jogalkotási intézkedések a közösségi fellépés szinte minden szociális területét átfogták a szerződésben lefektetett „jobb élet- és munkakörülményekre” irányuló célkitűzések megvalósítása érdekében.

2.4

Az 1989-es szociális cselekvési program eredményeképpen elért szociális vívmányok nem tartottak lépést a globalizáció, az éghajlatváltozás és a demográfiai fejlődés jelentette jelenlegi gazdasági és szociális kihívásokkal. Ezek a kihívások még súlyosabbá váltak a gazdasági növekedés lassulása, a pénzügyi viharok és a fenyegető élelmiszerválság folytán. Bizonyos csoportok és polgárok ráadásul úgy érzik, hogy az európai szociális politika holtpontra jutott a belső piaci politikák terén elért haladáshoz képest.

2.5

A társadalom helyzetének felmérése megmutatta, hogy egy jóléti és gyorsan változó európai társadalom több lehetőséget kínál, de egyúttal új szociális kockázatok megjelenésével is jár. A helyzetfelmérés számos problémát kiemelt, úgymint az eltérő jövedelmek és az esélyegyenlőség, a munkaerő-piaci változások, a nemek közötti egyenlőség és a fizetésbeli különbségek, a gyermekkori szegénység és a társadalmi kirekesztés, a „generációs szakadék”, a változó családi minták, a lakhatáshoz és gyermekgondozáshoz való hozzáférés, a fogyatékkal élők helyzete, valamint a migráció és a beilleszkedés.

3.1

A politikusok egyre inkább felismerik, hogy az európai szociális modell kihívásainak megválaszolásához elengedhetetlenek az új politikai iránymutatások. Európa polgárai várakozással tekintenek az új szociálpolitikai intézkedések elé, amelyeknek szociálisan haladó jellegűnek és gazdaságilag fenntarthatónak kell lenniük.

3.2

A Lisszaboni Reformszerződés azáltal teremt új lehetőséget az európai szociális cselekvési program megvalósítására, hogy az EU számára új szociális célokat jelöl ki (3): „teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást […], […] küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét”.

3.3

A reformszerződés erősíti az Európai Unió e szociális célok eléréséért vállalt felelősségét.

3.4

A szociálisabb Európa lehetőségeit elsősorban az Alapjogi Charta, az átfogó szociális záradék kötelező rendelkezése, valamint az általános érdekű szolgáltatásokról szóló jegyzőkönyv rögzíti. A szerződés szintén lehetővé teszi a „megerősített együttműködést”, amelyet a tagállamok ösztönözhetnek, és igénybe vehetnek a szociális területen (4).

3.5

A szerződés megerősíti a szociális partnereknek azt a szerepét, hogy hozzájárulnak Európa gazdasági és szociális haladásához. A részvételi demokráciára vonatkozó rendelkezések révén új lehetőségeket és további eszközöket – például a „polgári kezdeményezések” – is teremt arra, hogy a polgárokat és szervezeteiket bevonják egy még inkább szociális Európa építésébe. Az EGSZB-nek ebben tevékeny szerepet kell vállalnia.

3.6

Az EGSZB hivatkozásképpen felidézi azt a kilenc kormány által elfogadott nyilatkozatot (5), amely az európai szociális modell megerősítését sürgette, mivel az valódi társadalmi fejlődést eredményezett, és képes arra, hogy szembenézzen a jelen kihívásaival. A nyilatkozat hangsúlyozta az uniós intézmények felelősségét a szociális Európa újbóli fellendítésében és abban, hogy minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználjanak, kiemelve a szociális párbeszéd jelentőségét e szempontból. „Az EU 27 tagállama nem egyszerűen csak szabadkereskedelmi zóna, hanem az is feladata, hogy biztosítsa a gazdasági szabadság és a szociális jogok közötti szükséges egyensúlyt úgy, hogy a belső piac a szociális szinten is szabályozhatóvá váljék”. Az Unió külpolitikáinak elő kell mozdítania saját szociális modelljének értékeit, a tisztességes globalizáció és a mindenkit megillető tisztességes munka érdekében.

3.7

Egy szóval új európai szociális cselekvési programra van szükség, hogy az EU-ban a szociális fejlődés lépést tarthasson a gazdasági és piaci fejleményekkel, és segítsen a lisszaboni stratégia megerősítésében, egy szintre hozza a szociális, gazdasági és környezetvédelmi dimenziót, majd együttesen fejlessze őket tovább. Az is időszerű az új Lisszaboni Szerződés fényében, hogy egy olyan, még inkább részvételi és dinamikus szociális Európát hozzunk létre, amely megfelel a polgárok igényeinek és várakozásainak. Ezért kell az európai szociális cselekvési programot teljes mértékben beilleszteni a munkahelyekre, növekedésre, társadalmi kohézióra és fenntarthatóságra alapuló Lisszabon utáni stratégiába, amelynek keretében a szociális dimenzió egyenrangú lesz majd a gazdasági dimenzióval.

4.1

Az új európai szociális cselekvési programnak szilárdan az Európai Unió Lisszaboni Szerződésben rögzített értékein és céljain kell alapulnia. Referenciakeretként kellene szolgálnia az Európa minden polgára számára nyitott demokratikus, szolidaritásalapú, fenntartható, szociálisan befogadó és versenyképes jóléti térséghez, amely az életben kapott esélyek szélesebb körű elosztásán alapul, és mindenkit megóv a lemaradástól, valamint az Alapjogi Chartában rögzített polgárjogok biztosításának fő eszközévé kellene válnia. Az ESAP-nak a tagállamok közötti pozitív együttműködésen kell alapulnia, és nem egy színvonalromlást eredményező versengésen a szociális jogok, a szociális védelem és a munkakörülmények terén. Az Európai Unió így megerősíti az emberi jogokkal kapcsolatos törekvését, ezek lehető legmagasabb szintjének biztosítása érdekében.

4.2

Az ESAP az európai társadalmi modellnek egy olyan jövőképét támasztja alá, amely mind a szociális piacgazdaság, mind pedig az európai szociális modell koncepcióját magában foglalja. Választ ad a polgárok igényeire és törekvéseire, jogokkal és kötelességekkel ruházva fel őket, miközben előmozdítja a részvételi demokráciát, és azonosítja, illetve mobilizálja a szereplőket egy megerősített szociális párbeszéd, valamint egy eredményes civil párbeszéd keretében. Az új szociális cselekvési programnak egy kreatív és innovatív megközelítést kellene előmozdítania az új kihívások és kockázatok kezelésére.

4.3

Az új programnak hosszú távú szociális és társadalmi perspektívákon kell alapulnia, és meg kell felelnie az új elvárásoknak és realitásoknak. A hosszú távú fenntarthatóság perspektívájának előtérbe kellene helyeznie a gyermekeknek és a fiatal generációnak szóló intézkedéseket.

4.4

A programnak ezért jóval 2010-en túlmutatóan is aktualizálnia kell és meg kell erősítenie az EU szociálpolitikai céljait, javaslatait és törekvéseit. Olyan átfogó politikai cselekvési útitervként kellene szolgálnia valamennyi szinten egy revitalizált szociális Európa érdekében, amelyet a közös értékek alapján rendszeresen aktualizált szociálpolitikai menetrendek támogatása kísér (6).

4.5

Az ESAP együtt jár a dinamikus európai szociális modellel (7). A modell ereje főként abban áll, hogy képes építeni a helyzetek széles skálájának szerves részét képező közös értékekre, hogy a legitim szereplőkkel közösen megfelelő eszközöket, eljárásokat és intézkedéseket dolgozzon ki, ami lehetővé teszi a valódi konvergenciát a haladás terén. Az EU finanszírozási kapacitása meghatározó szerepet játszik a következetes fejlődés biztosításában és a strukturálisan lemaradt országok felzárkóztatásában.

4.6

A program felismeri, hogy a gazdasági fejlődés és a szociális előrelépés egymást kölcsönösen erősítő és összefüggő folyamatok. Az európai polgárok jóléte úgy ösztönözhető a legmegfelelőbben, ha a gazdasági versenyképességet összekapcsoljuk a társadalmi igazságossággal és szolidaritással. A program – a kedvezményezetteket védő, bizonyos, később meghatározandó garanciákkal – összekapcsolhatná a magán- és közületi kezdeményezéseket annak érdekében is, hogy fenntartható pénzügyi forrásokat találjon a befogadó szociális jólét finanszírozására. Ennek során olyan keretet kellene teremtenie, amely biztosítja az általános érdekű szolgáltatások egyetemességét, hozzáférhetőségét és minőségét.

4.7

Az új szociális cselekvési programnak támogatnia kellene a szociálisan felelős vállalkozásokat, a tisztességes versenyt és az egyenlő feltételeket, amelyek lehetővé teszik a belső piac felvirágzását, anélkül, hogy azt potenciálisan aláásná a „szociális dömping”. Ebben a kontextusban különös figyelmet kellene szentelnie a magas színvonalú munkahelyeknek a jövőre nézve, valamint az ezt szükségszerűen kísérő tudásalapú társadalomnak.

4.8

Az általánosabb értelemben vett – és az Európai Bizottság meghatározása (8) szerinti –vállalkozói szellem fejlesztése növelni fogja mind a gazdasági, mind a szociális teljesítményt (9). A vállalkozások terén meg kell őrizni és ösztönözni kell a pluralitást, kiaknázva a kis- és középvállalkozásokban, valamint a szociális gazdaság vállalkozásaiban rejlő előnyöket, illetve a szociális dimenzióhoz való hozzájárulásukat. Európai szabályzatokra van szükség az egyesületek, alapítványok, önsegélyező pénztárak és kisvállalkozások számára, egyenlő versenyfeltételeket teremtve valamennyi gazdasági szereplő között.

4.9

Az ESAP-nak egy átfogó és koherens megközelítésen kell alapulnia, megvizsgálva azt a koncepciót is, hogy a szociálpolitikát az egyéb politikai területekbe integrálják. Az ESAP-nak a makrogazdasági politika, az adó- és versenypolitikák, a fenntartható fejlődési stratégia, az iparpolitika, a területi kohézió és az EU külső dimenziójának természetes részévé kell válnia.

4.10

Az új ESAP-nak kézzelfogható módon meg kell erősítenie az Európai Bizottság által a közelmúltban bemutatott új, az „életesélyek” jegyében kidolgozott XXI. századi szociális jövőképet (10). Az Európai Bizottság szabályozási keretet javasol az EU-politikák számára, és hangsúlyozza, hogy a lehetőségek, a hozzáférés és a közösségvállalás menetrendje a társadalmi és humántőkébe való hosszú távú beruházást tesz szükségessé. A hasonló beruházások növelik a gazdasági teljesítményt, de egyúttal a fenntartható fejlődés perspektívájából is igazolhatók. Az EGSZB határozottan támogatja ezt az elgondolást, és úgy véli, hogy a társadalmi és humántőke finanszírozásának biztosítására mind uniós, mind tagállami szinten innovatív módokat kell találni. Az EU költségvetését ennek megfelelően kell alakítani. Egy egész Európára kiterjedő, a szociális infrastruktúrát érintő fejlesztéseket támogató kölcsönrendszer létrehozásának lehetőségét is meg kellene vizsgálni.

4.11

Az ESAP-nak az igazságosabb és kiegyensúlyozottabb globalizáció megvalósításához is hozzá kellene járulnia azáltal, hogy szociális modelljének elveit és értékeit népszerűsíti az EU külkapcsolataiban. Fokozott technikai és pénzügyi segítségnyújtással kísért partnerségeket kellene létrehozni harmadik országokkal a szociális és civil párbeszédek, valamint a foglalkoztatási és szociális jóléti politikák ösztönzése érdekében. A kereskedelmi kapcsolatok során tiszteletben kellene tartani az alapvető és a szociális emberi jogokat, ahogy azt például az ILO elvei és normái is rögzítik (11).

5.1

Az Európai Unió intézményeinek a szociális haladás érdekében helyt kell állniuk saját vezető szerepükben és a szerződés keretében rájuk ruházott kötelezettségek végrehajtásában. Egy új európai szociális cselekvési program ezért időszerű. A gyakorlatban a Szerződésben (12) erre a célra előirányzott valamennyi eszközt és intézkedést a gyakorlatiasság és hatékonyság elvének megfelelően kellene használni, elismerve a szubszidiaritás és az arányosság követelményeit is.

5.2

Az 1989-es európai szociális cselekvési program és az 1992-es egységes piac projekt is bizonyította a „közösségi módszer” értékét. Mivel ez a módszer még mindig érvényes a belső piac jelenleg zajló felülvizsgálatának tekintetében, az EGSZB úgy véli, hogy az revitalizált szociális dimenzió esetében is alkalmazni kellene. Így van tér jogalkotási intézkedésekre az EU 27 tagállamán belül.

5.3

Ezzel egyidejűleg a szociális partnerek és egyéb civil szervezetek átfogó és széles körű bevonása a különböző szinteken erősítheti az elkötelezettség érzését. Az összes érintettnek részt kell vennie annak érdekében, hogy az európai szociális cselekvési program fontossá, kézzelfoghatóvá, gyakorlati értékűvé váljon a polgárok számára, és megfeleljen az elvárásaiknak. Ezáltal kellene az alábbiakban ismertetett proaktív és alulról építkező megközelítésnek kölcsönhatásba lépnie a közösségi kezdeményezésekkel.

5.4

Azonosítani kell a polgárok igényeit, aggályait és törekvéseit. A szociális körülmények felmérésére irányuló európai bizottsági kezdeményezés ehhez modellként szolgálhat, és állandóbb jellegűvé lehetne tenni, kiterjesztve a helyi szintre is. A reprezentatív civil szervezetek kulcsfontosságú szerepet játszanak a polgárok igényeinek megfelelő szintre történő továbbításában, ideértve az európai szintet is. Ezeket a szervezeteket rendszeresen be kell vonni az Európai Bizottság által kezdeményezett helyzetfelmérésekbe és konzultációkba, és ennek során az EGSZB betölti majd közvetítői szerepét.

5.5

Ebben az összefüggésben az EGSZB hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a szociálpolitikák terén adódó jövőbeli kihívások és stratégiai választások kezelése érdekében állandó vitát rendezzenek valamennyi szinten. E vita célja az európai szociálpolitika terén elért olyan új, haladó konszenzushoz való hozzájárulás kellene, hogy legyen, amely az összes érintett közös elkötelezettségén alapul.

5.6

Az ágazatközi, ágazati és transznacionális szociális párbeszéd továbbra is a szociális modell egyik fő pillére a tagállamokban és közösségi szinten. A gazdasági és társadalmi haladás erős motorjaiként a munkaadók és a szakszervezetek kulcsfontosságú szerepet játszanak a szociális kihívások kezelésében. A közös elemzési jelentések és az európai szociális partnerek által meghatározott prioritások alapvető elemei lesznek a megfelelő intézkedések keretének uniós és nemzeti szinten (13).

5.7

A civil párbeszéd – amelyet világosan meg kell különböztetni a szociális párbeszédtől – egy másik fő pillér lesz majd a jövőben. Az, hogy a polgárokat és szervezeteiket egy szociális Európa építése érdekében valamennyi szinten szerepvállalásra késztessük, igazi kihívás lesz majd.

5.8

A gazdasági és szociális tanácsokat, valamint a hasonló testületeket olyan helyzetbe kellene hozni, hogy felkérést kapjanak arra, hogy tagállamuk kormányával minden szakaszban részt vehessenek az európai szociális cselekvési terv alakításában és végrehajtásában.

5.9

A szociálpolitikák terén meglévő partnerségeket és párbeszédeket a gyakorlatban is meg kell erősíteni. Terjeszteni kell és tovább kell vizsgálni az olyan, tagállamokból, illetve a közösségi kohéziós politika területéről származó pozitív tapasztalatokat és partnerségi modelleket, amelyek hozzájárultak a szociális jóléthez.

5.10

Megfelelő állami intézkedésekkel erősíteni és támogatni kell a társadalmi és gazdasági szereplők önállóságát és kapacitását, olyan ösztönző környezetet hozva létre, amelyben jobban közvetíteni tudják a helyi szintű szereplők nézeteit, és fel tudják térképezni a kulcsfontosságú politikai területeket.

—

Az egyéni út biztosítása kollektív kötelezettségvállalások révén. Közös elvek arra vonatkozóan, hogyan birkózzon meg az egyén az életpálya során az átmeneti időszakokkal, nem utolsósorban a rugalmas biztonság (14) támogatása érdekében is, a garantált oktatás és képzés, szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a folyamatosan biztosított jogok és megfelelő jövedelem, valamint a biztonságra vonatkozó kinyilvánított törekvéssel kapcsolatos állami, illetve magánfinanszírozás révén. A társadalombiztosítási rendszereket adaptálni kell, és – amennyiben lehetséges – kollektív megállapodásokkal és kölcsönösségen alapuló finanszírozással kell kiegészíteni.

—

Jobb életminőség a szociális fenntarthatóság chartája révén (amely például az alapvető szociális jogokra, a szociális szolgáltatásokra, a szociális védelemre, az egészségre és a betegek jogaira is kiterjed – a mentális betegeket is beleértve)

—

Az Európai Unió Alapjogi Chartája A Charta elveinek és rendelkezéseinek segítenie és ösztönöznie kellene az EU szociálpolitikájának terén megfigyelhető fejleményeket és fellépéseket.

—

Éberség a megkülönböztetés valamennyi formájával szembeni küzdelemben Kiegészítő jogalkotási kezdeményezések és egyéb intézkedések a Szerződés (15) rendelkezéseinek biztosítása érdekében a megkülönböztetés valamennyi formájának lefedése céljából.

—

A nemzetközi és európai emberi jogi eszközök ratifikálása. A fenti eszközökben foglalt rendelkezések biztosítására és végrehajtására irányuló rendelkezések, valamint a tagállamok és az EU általi hatékonyabb nyomon követés. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének különös figyelmet kell szentelni.

—

Európai tudásfejlesztő program  (16). Kulcsfontosságú prioritások és az egész életen át tartó tanulásra irányuló intézkedések, illetve jogi alapjaik megteremtése és elegendő pénzügyi forrás biztosítása.

—

Az Európai Ifjúsági Paktum végrehajtása, nevezetesen

—

Az integrációs politikák közösségi keretprogramja A bevándorlók, menekültek és kisebbségek integrálására irányuló, hatékony és koherens jogokra alapuló politika, ambiciózus pénzügyi forrásokkal támogatva, állandó támogatás a javasolt európai integrációs fórum számára, amelyet az EGSZB és az Európai Bizottság kíván létrehozni a bevándorlók hangjának képviselete érdekében.

—

A szegénység elleni küzdelem

—

A nemek közötti egyenlőség

—

Az idősödő társadalom igényeinek megválaszolása

—

Átfogó közösségi fogyatékossági stratégia

—

Jobb általános érdekű szolgáltatások

—

Ambiciózus és hatékony európai foglalkoztatási stratégia, különösen az aktivizálás, az egész életen át tartó tanulás, a fiatalkorúak foglalkoztatása és a referenciaalapok segítségével mérhető nemek közötti egyenlőség területén. Az Európai Bizottságnak szélesebb körű végrehajtási hatáskört kellene biztosítani.

—

A mobilitás lehetőségének megadása mindenki számára Ki kell aknázni a belső piac előnyeit, maradéktalanul alkalmazva a munkaerő EU-n belüli szabad mozgásának elvét, azaz:

—

Magas színvonalú munka tisztességes fizetéssel

—

a munkaerő-piaci megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetése a nemek közötti szakadék csökkentését célzó hatékony stratégiák, a kirekesztés megakadályozása és a befogadás lehetséges útjainak megvalósítása révén.

—

A vállalkozások, elsősorban a szociális vállalkozások és a szociális gazdasági vállalkozások mint a társadalomba és a munkába való hatékony integráció lehetséges útjai.

—

A vállalkozásokat támogató európai bizottsági programoknak a minőségi foglalkoztatásra kellene összpontosítaniuk.

—

A vállalatok társadalmi felelőssége Európát kiválósági központtá kell tenni a vállalatok társadalmi felelőssége terén a munkaadókkal, szakszervezetekkel, civil szervezetekkel és állami hatóságokkal közösen kialakított olyan intézkedések révén, amelyek – a munkajog és a szociális jog teljes tiszteletben tartása mellett – a közösségi ösztönzők által támogatott, fenntartható modelleket és helyes gyakorlatokat dolgoznak ki.

—

A szerkezetváltás kezelése a vállalkozások és az összes érintett szereplő közötti partnerség keretében, amelynek során a munkavállalók, illetve képviselőik részvétele, valamint a velük folytatott konzultáció kulcsfontosságú a megfelelő megoldások megtalálásához.

—

A környezeti, ipari, gazdasági és szociális dimenzió integrálása az iparra, a klímaváltozásra és a környezetre vonatkozó közösségi javaslatokba, új technológiák és a foglalkoztatás támogatását célzó specifikus finanszírozási eszközök kíséretében.

—

Az európai szociális modell jegyeinek népszerűsítése az EU külkapcsolati politikáiban (főképp a tisztességes munka, a szociális párbeszéd és a civil párbeszéd fogalma a kereskedelmi, az AKCS- és a szomszédos országokkal folytatott politikákban).

—

Az ILO-megközelítés megerősítése

—

A szociális és környezetvédelmi címkézés ösztönzése

—

a GSP Plus rendszer egyezményeinek referenciaponttá kell válniuk  (18)

—

az új technológiai és környezetvédelmi választásokra, valamint új nemzetközi pénzügyi szabályokra vonatkozó nemzetközi irányítási rendszerek ösztönzése.

—

A vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó nemzetközi egyezmények előmozdítása

—

A bevándorlási politika fejlesztése és kezelése a származási országokkal való együttműködésben.

7.1.1

Az új kihívások kezeléséhez szükséges megfelelő és hatékony eszközök megtalálása rendkívül fontos a szociális előrehaladás megvalósítása érdekében.

7.1.2

A Szerződés fent említett meglévő és új elemeit teljes mértékben ki kell használni e célra, valamint a „szociális vívmányok” érvényre juttatását is erősíteni kell. Ugyanez érvényes más típusú fellépésekre és intézkedésekre.

7.2.1

A szerződés 136. és 137. cikkének alkalmazási körében szükség van bizonyos jogalkotási intézkedések végrehajtására, úgymint:

—

Az Európai Bíróság ítéleteit és szociális vívmányokra gyakorolt hatásaikat szorosan nyomon kell követni, és – amennyiben szükséges – politikai és jogalkotási intézkedéseket kell hozni, hogy lehetetlenné váljon a meghatározó alapjogokba való beavatkozás (19).

—

A szociális partnereknek és a szervezett civil társadalomnak a közösségi jogszabályok, intézkedések és programok átültetési, illetve végrehajtási folyamatában kifejtett teljes potenciálját fel kell szabadítani.

—

Javítani kell az ellenőrzési és felügyeleti kapacitásokat a munkahelyi egészség és biztonság, valamint a munkavállalói jogok érvényre juttatása területén.

7.4.1

A társ- és önszabályozás (megállapodások, önkéntes magatartási kódexek, normák stb.) kiegészítheti a közösségi keretjogszabályokat és egyéb intézkedéseket a szociális területen is. A szociális párbeszéd ennek az eszköznek egyik elemét képezi. A társ- és önszabályozás olyan dinamikus folyamatot jelenthet, amely igazodik a szociális körülmények gyors fejlődéséhez. Azonban mindig alapos értékelésnek kell alávetni, valamint az összes érintett bevonására és felelősségére kell alapítani, és nem szabad, hogy gyengébb jogi státushoz vezessen, mint a rendelkezésre álló közösségi módszer.

7.5.1

Az európai szociális partnerek 2006–2008-as évre szóló közös munkaprogramja rávilágít, hogy az európai szociális párbeszéd jó úton halad afelé, hogy megválaszolja Európa kihívásait, feltéve, hogy az európai szociális partnerek alkalmazzák azokat az eszközöket, amelyek minden szinten az autonóm ipari kapcsolatok jól működő és dinamikus kultúrájának létrehozásához vezetnek. Az EU ezt a következők segítségével támogathatja:

7.6.1

A Lisszaboni Szerződés részvételi demokráciáról szóló rendelkezései (20) új lehetőségeket biztosítanak arra, hogy a szociális partnerek mellett egyéb civil szervezeteket is teljes mértékben bevonjanak az európai szociálpolitika alakításába és különösképp az új európai szociális cselekvési program kidolgozásába.

7.6.2

Az EGSZB a szervezett civil társadalom képviseleti intézménye közösségi szinten. A Lisszaboni Szerződés az EGSZB-nek több teret hagy ahhoz, hogy teljes mértékben kifejthesse közvetítői szerepét a szervezett civil társadalom és az EU döntéshozatali szervei között. Az EGSZB külön felelősséggel bír a részvételi demokrácia erősítése terén. Kezdeményezéseket indít majd útjukra, és megvizsgálja annak lehetőségeit, hogy a Szerződés új cikkét működőképessé tegye, valamint hogy értékelje a részvétel és konzultáció különböző módszereit, valamint az Európai Bizottság, illetve az egyéb uniós intézmények által felhasznált hatástanulmányokat ezek megbízhatóbbá, hasznosabbá és „részvételibbé” tétele céljából. Ebben a kontextusban az EGSZB megismétli felhívását az európai szövetségek alapszabályának elfogadására (21).

7.7.1

A polgárok kezdeményezési joga (22) talán az egyik legfontosabb eszköznek tekinthető, amely révén a szervezett civil társadalom megkísérli előmozdítani a polgárokhoz és szociális elvárásaikhoz közelebb álló szociális Európát.

7.7.2

Éppen ezért a civil társadalomnak értékelnie kell a Szerződés ezen új záradékának hatékonyságát. Meg kell vizsgálnia, milyen körülmények között tudja alkalmazni, és hogyan lehet működőképessé tenni. Az EGSZB azzal is hozzájárulhat ehhez az elemzéshez, hogy bevonja a tagállami gazdasági és szociális tanácsokat, valamint a tagok által képviselt nemzeti szervezeteket.

7.8.1

Az Európai Unió egyre növekvő sokfélesége hathatós érv a megerősített együttműködés mellett. Azok a tagállamok, amelyek szeretnének előbbre és gyorsabban haladni a szociálpolitika kérdéseiben, élhetnek ezzel a lehetőséggel, közös és megfelelő megoldásokat találva. Ez természetesen nem vezethet sem „szociális dömpinghez”, sem a részvételből kimaradók végleges lemaradásához. Ebben az összefüggésben megjegyezzük, hogy néhány területen (23) már létezik együttműködés bizonyos tagállamok között.

7.8.2

A megerősített együttműködés néhány lehetséges területe:

7.9.1

Bár különböző véleményekben az EGSZB támogatta a nyílt koordináció módszerét, ugyanakkor úgy vélte, hogy az OMC-nek hatékonyabbnak kellene lennie. Az OMC hozott némi eredményt, de túl gyakran fordult elő, hogy a tagállamok nem mutattak elegendő elkötelezettséget a közösen elfogadott célkitűzések és intézkedések iránt.

7.9.2

Az EGSZB azt javasolta, hogy az OMC-t fel lehetne használni hatékonyabb szociális mutatókkal kísért minőségi, illetve mennyiségi célkitűzések kidolgozására, és új területeken is alkalmazható lenne, például az integrációs politikák, a nemzedékek közötti szolidaritás és a fogyatékkal élőkre vonatkozó politikák terén.

7.9.3

Az OMC-nek még inkább közelednie kellene a helyi szinthez, így tükrözve az alulról felfelé építkező részvételi megközelítést és a partnerek és politikák szükséges összehangolását a strukturális alapok által támogatott helyi és regionális fejlődés megvalósítása érdekében.

7.9.4

Néhány javaslat:

7.10.1

Az Európai Bizottságnak például a rugalmas biztonságra vonatkozó kezdeményezései „új” módszert vezettek be. Ez olyan közös elveken alapul, amelyeknek – mint ajánlásoknak – a megvalósítása a tagállamok jószándékától függ (25).

7.10.2

A módszer, úgy tűnik, érdemleges eredményeket hoz, amikor igen specifikus témákra összpontosít, és azokon a területeken, amelyeken a tagállamok azt akarják, hogy az EU korlátozott hatásköre ellenére is történjen előrelépés. Mivel a folyamat sok politikai területet érint, integrált megközelítésre van szükség.

7.10.3

A közös elvek módszere egyúttal lehetőséget biztosít a szervezett civil társadalom részvételéhez mind az elvek – akár tárgyalásos úton – történő kialakítása, mind alkalmazásuk tekintetében.

7.10.4

Ugyanakkor égetően szükséges az egyéb közösségi eszközökkel és módszerekkel való kapcsolódási pontok megtalálása, például az OMC-vel és a lisszaboni stratégia integrált iránymutatásaival is a szóban forgó „új” módszer hatékonyságának és megfelelő alkalmazásának értékelése és felmérése érdekében. A végrehajtás tekintetében fontos a közös elvek hatékony tiszteletben tartása, hogy ne alakulhasson ki tisztességtelen verseny.

7.11.1

Az EGSZB javasolja, hogy az európai szociális cselekvési program keretében a mutatókra vonatkozó, külön intézkedést vezessenek be az érintett érdekeltek részvételével. Ennek a következőket kellene magában foglalnia:

7.12.1

Meg kellene vizsgálni az Európai Unió jogszabályainak, politikáinak és programjainak a szociális következményeit. Az Európai Bizottság különleges felelősséggel bír egy ilyenfajta hatástanulmány iránt, amelybe szorosan be kellene vonni az összes érintett szereplőt. Ötévenként értékelni kellene minden fő szociálpolitikai területet, különösen pedig a foglalkoztatásra, növekedésre, társadalmi kohézióra és fenntarthatóságra gyakorolt hatásaikat. Meg kellene állapítani a szükséges elemzést és értékelést támogató minőségi kritériumokat.

7.13.1

A szociális cselekvési program végrehajtására alkalmas költségvetési eszközt a közösségi, illetve nemzeti pénzügyi források átfogó kontextusában kellene szemlélni.

7.13.2

A költségvetési reform keretében külön hangsúlyt kell fektetni a gazdasági és társadalmi kohéziót szolgáló intézkedésekre. Szükség van a források újraelosztására a kohézió, a foglalkoztatás és az európai szociális modell – és ezek keretében az ESAP – megőrzése és előmozdítása érdekében, összhangban az ötéves elemzésekkel (lásd a 7.12.1. pontot).

7.13.3

Amíg az új költségvetés életbe nem lép (2013), bizonyos átcsoportosítások eszközölhetők a meglévő költségvetésen belül mind a tagállamok közötti újratárgyalás keretében, mind pedig újratárgyalás nélkül.

7.13.4

Több koherenciára és koordinációra van szükség a különböző alapok között (pl. kohéziós, regionális, szociális, vidékfejlesztési, a globalizációhoz való alkalmazkodás elősegítését célzó európai alap (EGF)), a szociális dimenzió különböző szakpolitikákba való integrálása érdekében.

7.13.5

Félidős kezdeményezésekre irányuló javaslatok