25.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 162/35

1.1

A versenypolitikáról szóló 2006. évi éves jelentésben azok a változások szerepelnek, amelyek ezen a területen az Európai Bizottság belső szervezettsége és munkamódszerei szempontjából adódtak. A jelentés bemutatja, hogy a lisszaboni célokhoz vezető úton az Európai Bizottság hogyan biztosítja a koherens európai gazdasági kormányzást.

2.1.1

Az Európai Bizottság szerint a bírságoknak jelentős szerepük van abban, hogy elriasszák a vállalatokat a versenyjogi előírások megszegésétől.

A kartellügyek esetében új küszöbértéket állapítottak meg a bírságok alóli mentességgel és a bírságok csökkentésével kapcsolatban. Az új iránymutatás értelmében a bírság alapösszegét a jogsértéssel kapcsolatos áru éves eladási értéke arányában állapítják meg, amely akár az eladási érték 30 %-át is elérheti. Az így meghatározott alapösszeget ezt követően megszorozzák a vállalat jogsértésben való részvétele éveinek számával (visszaeső jogsértők esetében az Európai Bizottság a bírságot minden megállapított jogsértés után 100 %-kal megemelheti).

2.1.2

Az ellenőrzési eljárás hatékonyabbá tétele érdekében elfogadták az EK-Szerződés 81. és 82. cikkében lefektetett uniós antitröszt szabályok megsértésére épülő kártérítési keresetekről szóló zöld könyvet. A zöld könyv Európa-szerte alapos vita tárgya volt, az egyes tagállamokból több mint 150 idevonatkozó állásfoglalás érkezett be a kormányok, versenyhatóságok, gazdasági körök, fogyasztói szervezetek, ügyvédek és egyetemek részéről.

Részletes vitát követően a zöld könyvről szóló véleményében (3) az EGSZB is üdvözölte az Európai Bizottság kezdeményezését.

2.1.3

A kartellek elleni intézkedések keretében az Európai Bizottság hét végleges határozatot tett közzé, amelyekben 41 vállalkozásra összesen 1846 millió EUR értékű bírságot rótt ki (összehasonlításképpen a 2005-ös adatok: 33 vállalkozás esetében összesen 683 millió eurós bírság).

2.2.1

Az Európai Bizottság nyilvános konzultáció keretében kidolgozta a jogalkalmazási iránymutatások javított változatát (5), amelyek – az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete (6) értelmében – relevánsak lehetnek az összefonódások ellenőrzése során.

Az új, eredetileg 2007-ben elfogadandó közlemény az idevonatkozó jelenlegi közlemények helyébe lép majd.

2.2.2

Az előírások alkalmazása során az összefonódásokról az Európai Bizottsághoz beérkezett bejelentések száma 2006-ban 356-ra emelkedett. Az Európai Bizottság összesen 352 végleges határozatot fogadott el, amelyből 207-et egyszerűsített eljárással hozott.

2.3.1

A regionális beruházási támogatásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet  (7) elfogadásával az Európai Bizottság leegyszerűsítette a regionális támogatások, illetve közösségi keretrendszer (8) révén a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások (K+F+I) jóváhagyását. Azáltal, hogy megkönnyítik a kis- és középvállalkozások számára a finanszírozáshoz való hozzáférést (9), egyszerűsödik a kis- és középvállalkozásokba irányuló kockázatitőke-befektetésekkel kapcsolatos állami támogatások engedélyezése is. Az Európai Bizottság a környezetvédelemmel kapcsolatos támogatások engedélyezését is leegyszerűsítette.

Végezetül pedig az Európai Bizottság új de minimis rendeletet  (10) fogadott el, melynek értelmében a három pénzügyi év folyamán nyújtott, 200 000 eurós határt (11) el nem érő támogatások nem tekintendők állami támogatásnak.

2.3.2

Az előírások végrehajtása során az Európai Bizottság 2006-ban 921 állami támogatással kapcsolatos esetet vizsgált meg, ami 36 %-os növekedést jelentett az előző évhez képest. Az Európai Bizottság 710 végleges határozatot hozott. Az esetek döntő többségében (a határozatok 91 %-ában) az Európai Bizottság formális eljárás nélkül engedélyezte a támogatást, mivel arra a következtetésre jutott, hogy azok összeegyeztethetők a versenyszabályokkal.

2.3.3

Az Európai Bizottság ennek kapcsán közös európai érdekeket szolgálókként sorolta be a képzési támogatásokat, a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási támogatások esetében viszont szigorú mércét állított fel, és csak ezeknek a szigorú feltételeknek a teljesülése esetén találta őket jogszerűnek (12).

3.1.1

Az európai gáz- és villamosenergia-ágazat vizsgálatáról készült zárójelentés, amelyet az Európai Bizottság 2007. január 10-én fogadott el (13), képet ad az európai helyzetről, melyre a gáz és az elektromos áram folyamatosan emelkedő nagykereskedelmi árai és a piacra lépési korlátok miatt a fogyasztók meglehetősen korlátozott választási lehetőségei jellemzők.

3.1.2

Az Európai Bizottság több antitröszt-vizsgálatot folytatott, melyek között a hálózati és tárolókapacitások felhalmozása, a kapacitások hosszú távú tartalékolása, a piac felosztása, valamint a nagy- és kiskereskedők és az értékesítési lánc alacsonyabb szintjén lévő fogyasztók közötti hosszú távú szerződések szerepeltek.

3.1.3

Az Európai Bizottság az energiaipari összefonódások terén is számos eljárást lefolytatott és megfelelő határozatokat hozott. A legfontosabb esetek a DONG/Elsam/Energi E2  (14) és a Gaz de France/Suez  (15) ügyek voltak.

3.1.4

Az állami támogatások ellenőrzése során fény derült rá, hogy a magyarországi és lengyelországi nyilvános hálózatok működtetői és az energiatermelők közötti szerződések kizárták a nagykereskedelmi piac jelentős részét, illetve hogy a bizonyos olaszországi ipari vállalkozásoknak kedvező piaci ár alatti, kedvezményes villamosenergia-tarifák versenytorzulásokat idéztek elő. A megújuló energiaforrásokhoz nyújtott támogatásokról hozott határozatok biztosítják, hogy az állami támogatások csak kivételes esetekben, egyes vállalatok vagy tevékenységek jogtalan előnyben részesítése nélkül engedélyezhetők.

3.2.1

Az Európai Bizottság 2005 júniusában úgy döntött, hogy vizsgálat tárgyává teszi a lakossági banki ágazatot  (16), különösen a határokon átnyúló versenyt illetően. A 2007. január 31-én nyilvánosságra hozott zárójelentés az alábbi problémákra hívja fel a figyelmet: a piacra lépés korlátai, a piac szétaprózottsága, valamint a fizetőkártyák kibocsátóinak és vevőinek nagyfokú összefonódása.

3.2.2

A vállalati vagyonbiztosítás átfogó vizsgálatáról szóló félidei jelentést 2007. január 24-én tette közzé az Európai Bizottság.

3.2.3

Az Európai Bizottság a pénzügyi szolgáltatások területén – a Talanx-Aktiengesellschaft esetéhez (17) hasonlóan – számos összefonódást jóváhagyott.

3.2.4

Az állami támogatások ellenőrzésén keresztül – különösen az újonnan piacra lépők és a külföldi bankok számára – egyenlő feltételeket biztosítottak a pénzügyi szolgáltatások terén. A luxemburgi támogatási rendszert a holdingok rejtett támogatásának ítélték, és hatályon kívül helyezték.

3.3.1

Az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtók túlnyomó többsége az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások uniós keretszabályozásán belül működik. Az Európai Bizottság 18 specifikus – nagykereskedelmi és kiskereskedelmi szintű – termék- és szolgáltatási piac vonatkozásában ajánlja a nemzeti szabályozó hatóságok általi előzetes szabályozást. (18) A szélessávú hozzáférés piacai érdekes példáját szolgáltatják az ágazatspecifikus előzetes szabályozás és az utólagos versenyjogi szabályok egyidejű alkalmazásának.

3.4.1

Az Európai Bizottság továbbra is biztosította, hogy az információs technológiai ágazatban se érjék torzulások a versenyt, amelyet a digitális konvergencia és az átjárhatóság jelentőségének növekedése jellemez.

Nagy jelentősége van ezen a téren a Microsoft ügynek. Mivel a Microsoft nem bocsátotta időben rendelkezésre az Európai Bizottság által megkívánt információkat, bírságot szabtak ki a cégre. A Microsoftnak az európai bizottsági döntés ellen benyújtott fellebbezését (19)2007. szeptember 17-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság elutasította (20).

3.4.2

Az összefonódások ellenőrzése terén az Európai Bizottság jóváhagyta a Nokia és a Siemens AG hálózati berendezési üzletágának, valamint az Alcatel és a Lucent Technologies összefonódását, mivel arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó ügylet nem akadályozza jelentősen a hatékony versenyt a mobiltelefon-hálózatok berendezéseinek és a szélessávú hozzáférést biztosító alkalmazások piacán.

3.5.1

A versenypolitika fő célkitűzése a média területén az, hogy mind a különböző kereskedelmi üzemeltetők, mind a kereskedelmi és a közfinanszírozású üzemeltetők számára egyenlő feltételeket biztosítson.

3.5.2

A digitális műsorszolgáltatás területén az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Olaszország ellen annak kivizsgálására, hogy a digitális műsorszolgáltatásra való áttérésről rendelkező olasz jogszabályok nem korlátozzák-e a műsorszolgáltatókat, illetve nem biztosítanak-e versenyelőnyöket a már működő analóg üzemeltetőknek, ami egyértelműen ellentétes lenne a versenypolitikai irányelvvel.

3.5.3

A prémiumtartalmak, a filmekre és egyéb audiovizuális művekre vonatkozó állami támogatási intézkedések, valamint a jogok kezelése kapcsán az Európai Bizottság többször fellépett a hatékony verseny biztosításának érdekében is.

3.6.1

A versennyel kapcsolatos legsúlyosabb problémák a következők: a közúti közlekedés területén a védett nemzeti szállítási piacok, a vasúti közlekedés területén az interoperabilitás alacsony szintje, a tengeri közlekedés területén pedig a kikötői szolgáltatásokhoz való átlátható hozzáférés hiánya.

3.6.2

A közúti közlekedést illetően az Európai Bizottság továbbra is folytatta politikáját, melynek értelmében jóváhagyta a tisztább technológiák elterjesztését ösztönző támogatásokat, valamint a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítését elősegítő állami támogatásokat.

3.6.3

Rendkívül fontos volt az Európai Bizottságnak a vasúti közlekedést érintő azon döntése, melynek ételmében a vasúti infrastruktúrába irányuló kiadások nem állami támogatásnak számítanak, hanem államigazgatási hatáskörbe tartoznak (21).

3.6.4

Az Európai Bizottság vállalta, hogy a versenyjog tengeri szolgáltatásokra történő alkalmazása tárgyában a teljesen kompetitív rendszerbe való gördülékeny átmenet megkönnyítése érdekében iránymutatásokat tesz közzé. A tengeri közlekedésre irányuló állami támogatásokkal kapcsolatosan az Európai Bizottság ragaszkodott ahhoz, hogy helyezzenek hatályon kívül minden állampolgársággal kapcsolatos záradékot, amelyek a hajótulajdonosokat a személyzetük után fizetendő társadalombiztosítási járulékok alól mentesítő támogatási rendszerekhez kapcsolták.

3.6.5

A légi közlekedés területén az Európai Bizottság elfogadta az 1459/2006/EK rendeletet, amely az Unión belüli útvonalakon a személyszállításnak a Nemzetközi Légifuvarozási Szövetség (IATA) által megállapított díjtételeire vonatkozó konferenciák tekintetében 2007. január 1-jével megszünteti az EK Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalom alóli mentességet. Az új rendelet megszünteti a résidőkre és a menetrenddel kapcsolatos konzultációkra adott mentességet is.

3.7.1

Tekintettel a postai ágazatban végbemenő jelentős változásokra az Európai Bizottság egyrészt csökkentette az egyetemes szolgáltatóknak nyújtott monopóliumjogokkal járó szolgáltatásokat, másrészt pedig – a monopóliumok elkerülése érdekében – biztosította a versenyt a postai piac liberalizált területein.

3.7.2

Fontosnak számít az Európai Bizottság azon döntése is, mely szerint az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fejében nyújtott ellentételezés csak abban az esetben egyeztethető össze az állami támogatás szabályaival, ha a támogatás összege nem haladja meg a közszolgáltatási kötelezettség költségeit, illetve folyamatosan figyelembe veszik a többi előírást is.

Az Európai Bizottság azt is vizsgálta, hogy Franciaországhoz hasonlóan (22) vajon a postai szolgáltatások élveznek-e más előnyöket is. Ebben az ügyben az Európai Bizottság azt ajánlotta, hogy Franciaország 2008 végéig szüntesse meg a francia posta – mint közszervezet – által élvezett korlátlan állami garanciát.

4.1

2006 fontos évnek számított, amelyben megszilárdult és javult az 1/2003 rendeletben felállított végrehajtási rendszer. Ráadásul tovább erősödött egyrészt az Európai Versenyhatóságok Hálózatának (European Competition Network, ECN) tagjai – azaz az uniós tagállamok versenyhatóságai és az Európai Bizottság, másrészt a nemzeti bíróságok és az Európai Bizottság közötti együttműködés.

4.2

Az Európai Versenyhatóságok Hálózatának (EVH) tagjai közötti együttműködés a nemzeti versenyhatóságok két alapkötelezettsége köré szerveződik: nevezetesen, hogy mind az új eljárások indításáról, mind a végleges határozat meghozatala előtt értesítik az Európai Bizottságot. A nemzeti versenyhatóságok 150 ügyben indított eljárásról értesítették az Európai Bizottságot, amely 125 esetben eljuttatta állásfoglalását és megjegyzéseit a nemzeti versenyhatóságoknak.

4.3

Az EVH-n belüli együttműködés jelentőségét mutatja a Versenypolitikai Főigazgatóság főigazgatójának és a nemzeti versenyhatóságok vezetőinek találkozója is, ahol jóváhagyták az EVH engedékenységi mintaprogramját. Sor került az Európai Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok egyéb találkozójára is, melynek során megvitatták az antitröszt-politikához kapcsolódó általános kérdéseket, az ágazati vizsgálatokat, illetve az egyes meghatározott ágazatok kérdéseit.

4.4.1

Az 1/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti bíróságok felkérhetik az Európai Bizottságot arra, hogy átadja a birtokában lévő információkat, illetve hogy az uniós versenyjog alkalmazására vonatkozó kérdésekben véleményt alkosson. Ugyanezen cikk értelmében a tagállamok a nemzeti bíróságok által hozott valamennyi írásbeli ítélet másolatát kötelesek eljuttatni az Európai Bizottságnak.

4.4.2

Az uniós versenyjogi szabályok jobb ismeretének biztosítása szempontjából nagy jelentősége van a nemzeti bírák folyamatos képzésének és továbbképzésének. Az Európai Bizottság minden évben számos képzési projekt finanszírozásában részt vesz valamennyi tagállamban.

5.1

Románia és Bulgária csatlakozását előkészítendő az Európai Bizottság segítséget nyújtott a két országnak a versenyjogi szabályozások végrehajtásában. Jelenleg Horvátországot és Törökországot segíti hasonló módon.

5.2

Tovább mélyítették az Európai Bizottság és a számos versenyhatóság között folyó kétoldalú együttműködést, illetve az Egyesült Államokkal, Kanadával és Japánnal ápolt kapcsolatokat. A Versenypolitikai Főigazgatóság segítséget nyújtott Kínának és Oroszországnak versenyjoguk kidolgozásában.

5.3

A többoldalú együttműködés keretében a Versenypolitikai Főigazgatóság továbbra is vezető szerepet játszik az Európai Versenyhatóságok Hálózatában, és aktívan részt vett az OECD Versenybizottságának munkájában is.

6.1

Az Európai Parlament saját kezdeményezésére minden évben jelentést tesz közzé az Európai Bizottság éves versenypolitikai jelentésével kapcsolatban. A versenypolitikáért felelős biztos rendszeres eszmecserét folytat a Tanáccsal és az illetékes parlamenti bizottságokkal.

6.2

Az Európai Bizottság a főbb szakpolitikai kezdeményezésekről tájékoztatja továbbá az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot és a Régiók Bizottságát is, és részt vesz az általuk – elsősorban az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az Európai Bizottság éves versenypolitikai jelentéséről szóló éves jelentésének elfogadásával kapcsolatban – tartott vitákban.

7.1.1

A versenypolitika egyre hangsúlyosabb szerephez jut az európai gazdaságpolitikán belül. Korábban mind az Európai Bizottság (23), mind pedig az EGSZB (24) utalt arra, hogy új gazdaságpolitikai eszközök kidolgozására van szükség ahhoz, hogy a versenypolitikát és az iparpolitikát közösen a nagyobb gazdasági és társadalmi kohézió, a foglalkoztatás biztosítása, – akár az állami támogatásokra és a termelés áthelyezésére vonatkozó ellenőrző mechanizmusok révén is –, a környezetvédelem, valamint az átfogó és igényes K+F-programok céljainak szellemében lehessen kialakítani.

Jelenleg a versenypolitika más politikaterületekkel (pl. belső piac, fogyasztóvédelem) történő szoros egyeztetése zajlik, hogy ezáltal is jobban működő piacok jöjjenek létre, ami éppúgy szolgálja a fogyasztók, mint az európai versenyképesség érdekekeit.

7.1.2

Az Unió hét legnagyobb tagállama adatainak frissítését követően az Európai Bizottság 2007-ben 2,8 %-os gazdasági növekedéssel számolt az EU-ban és 2,5 %-ossal az euróövezetben (25). Bár a Nemzetközi Valautaalap előrejelzésében 2,1 %-ról 1,6 %-ra módosította az euróövezetre vonatkozó gazdasági növekedés várható mértékét, az EGSZB véleménye szerint valószínűleg továbbra is jó hatással lesznek az európai növekedésre a biztos gazdasági alapok és a továbbra is kedvező globális környezet.

7.1.3

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az EU a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés és árstabilitás, a képzést, a teljes foglalkoztatottságot és a szociális haladást célzó, nagymértékben versenyképes, szociális piacgazdaság, illetve a magas fokú környezetvédelem és a környezet minőségének javítása szellemében működjön.

7.1.4

Abban a piaci környezetben, amelyben egyre nagyobb szerepet és súlyt kap a versenypolitika, fontosak azok a gazdasági, szociális és környezeti mutatók, amelyekkel a végfelhasználók, illetve – és elsősorban – a vállalatok mérni tudják a versenyképességet.

7.1.5

Az EGSZB úgy véli, hogy az európai vállalatok és szolgáltatások versenyképességét olyan rögzített szabályokat magában foglaló rendszerrel kell megvédeni, amelyek a versenypolitika megfelelő, a kereskedelempolitikával szoros együttműködésben történő alkalmazásán alapulnak.

Ma az Európai Unió jelenti a világnak azt a régióját, amely a leginkább nyitott a külföldi áruk felé. A legfontosabb szubvenciók elleni és dömpingellenes európai mechanizmusok megszüntetése kivétel nélkül mindenkit érintene az Unióban, aki a versenyjogi és kereskedelmi szabályokat, illetve a közösségi jog előírásait betartva, állami támogatás nélkül folytat gazdasági tevékenységet.

Ennek szellemében az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy egyrészt energikusabban jelezze a WTO-nál a tisztességtelen nemzetközi versennyel kapcsolatos eseteket, másrészt pedig álljon ki amellett, hogy a kétoldalú kereskedelmi egyezményekbe vegyenek bele egy olyan záradékot, amely kötelezi a kereskedelmi partnereket a versenyszabályok betartására. Ennek része az állami támogatások hatékony ellenőrzése is.

7.2.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak az állami támogatások területére vonatkozó modern cselekvési tervét, amely a következő elemekre épül: célzott állami támogatások, közgazdasági elemzés, hatékony eljárások, valamint az Európai Bizottság és a tagállamok között megosztott jogkör. Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság megítélését, melynek értelmében engedélyezendők és differenciált módon kezelendők a technológiatranszfert és az innovációs tevékenységet szolgáló, illetve a nagyberuházási projektekre nyújtott támogatások multiszektoriális keretrendszerébe eső állami támogatások.

7.2.2

Az állami támogatások ellenőrzésekor az Európai Bizottság indokoltnak kellene hogy tekintse azt a megkülönböztetett adóügyi elbánást, amelyben a tagállamok az olyan kölcsönös önsegélyező társaságokat részesítik, mint a működésük során jelentős szociális hatást gyakorló szövetkezetek és egyéb vállalatok.

7.3.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a kereszttulajdonlások és a finanszírozási termékek kezelésének ellenőrzésére szolgáló intézkedéseit. Egyes kivételes esetekben hitelbankok (szavazási megállapodások révén) ipari vállalatok jelentős részvényesei voltak, melynek következtében a bankok által biztosított hiteleket pont az ugyanezekben a bankokban történő részesedésszerzés finanszírozására használták fel.

7.4.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az energia nemcsak a piacot, hanem a fejlődést, a foglalkoztatást és a környezetet is szolgálja. Ma az Európai Unió új globális versenytársakkal (26) találja szemben magát, az új piaci struktúráknak pedig tekintettel kell lenniük erre az erőviszonyra.

7.4.2

Az EGSZB szerint a gázszektorban a termelés és az elosztás szétválasztása (unbundling) esetén figyelembe kell venni az ágazat sajátosságait (27).

7.5.1

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a média területén tegyenek különbséget a speciálisan az információk sokféleségének védelmére vonatkozó rendelkezések, illetve az általános, kartelljogi előírások között. A média sokszínűségének ösztönzéséhez szükség van működő versenyszabályokra, de ezek nem jelentenek elégséges feltételt.

7.5.2

Amennyiben nem ismerik fel ezt a speciális helyzetet, annak a veszélye is fennáll, hogy felpuhulnak a versenyszabályok és gyengül a média sokszínűségének alapelve.

7.6.1

Az EGSZB véleménye szerint a telekommunikációs hálózatok funkcionális szétválasztását és az ágazatra vonatkozó európai ügynökség felállítását az egyéb ágazatoktól eltérően, megfelelő módon kell értékelni, hiszen a beruházások különösen fontosak ebben az egyébként az európai versenyképesség szempontjából mérvadó ágazatban – különösen, ha a technológiai fejlődés sebességére gondolunk.

7.7.1

Az előírások hatékony alkalmazása érdekében biztosítani kell, hogy a tagállami bírók és valamennyi, ebben az ágazatban tevékenykedő szakember rendszeres versenyjogi továbbképzésben részesüljön.

Ebből kiindulva az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtson támpontot az EK-Szerződés 82. cikkének alkalmazásával kapcsolatban, különösen ami az erőfölénnyel való visszaélést illeti.

7.7.2

Az EGSZB üdvözli ugyan az Európai Bizottság által javasolt projektek társfinanszírozását, ugyanakkor úgy véli, hogy a versenypolitikai kihívások, illetve az Európai Bizottság, a vállalatok, a szövetségek és a fogyasztók közötti viszonyból származó problémák sikeres kezelése érdekében többre van szükség az EU-25 bíráit célzó, 2006-ban végrehajtott 15 továbbképzési intézkedésnél.

7.7.3

Az EGSZB és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokat nemrég tovább mélyítették, amikor is az EGSZB 2007. május 30–31-i plenáris ülésén (28) aláírták a 2005. novemberi együttműködési megállapodáshoz készített kiegészítést. A megállapodásnak köszönhetően az EGSZB, amely a polgárokkal folytatott párbeszéd képviselőjeként kiemelt szerepet tölt be ezen a téren, a kommunikációs munka középpontjába kerül.

7.7.4

Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy úgy alakítsák ki az intézményközi együttműködést, hogy a nemzeti jog összhangban legyen a közösségi joggal.

Az EGSZB üdvözli az új szerződés (Lisszaboni Szerződés) elfogadásának folyamatát. Ez a szerződés egyszerűsíti a jogi hivatkozási keretet és megfelel a 27 tagú Európai Unió követelményeinek, melynek köszönhetően az EU képes az új politikai intézkedésekben történő megállapodásra és a szükséges döntések meghozatalára annak érdekében, hogy meg tudjon felelni az előtte álló kihívásoknak.

7.7.5

Végezetül az EGSZB hangsúlyozza, hogy a versenypolitikát nem szabad különálló célként kezelni, hanem továbbra is az Európai Bizottság tevékenységének teljes értékű részeként kell felfogni. (29)

A munkák áttekinthetőségéhez való hozzájárulásaként az EGSZB konferenciát rendezett az alábbi címmel: A 2007. évi kormányközi konferencia: a szervezett civil társadalomnak is van mondanivalója Európa jövőjét illetően. A nagy érdeklődéssel kísért rendezvényre 2007. szeptember 27–28-án, az EGSZB székházában került sor.