[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 17.10.2007 COM(2007) 601 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló új közösségi stratégiáról A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló új közösségi stratégiáról A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat (a továbbiakban: jogellenes halászat) világszerte súlyos fenyegetést jelent a tengeri erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás számára. A jogellenes halászatból származó globális „forgalom” értékét nemrégiben 10 milliárd eurót meghaladóra becsülték. Ezzel a jogellenes halászatra épülő üzleti ágazat a halászatból származó termékek értéke szempontjából Kína után a világ második legnagyobb termelőjének számít. A jogellenes halászat globális probléma. Olyan, amelynek megoldásában az EU vezető szerepre hivatott: az EU rendelkezik a legnagyobb halászflották egyikével, a harmadik legjelentősebb halászati erőt képviseli, és a világ legnagyobb halászatitermék-piacának, illetve a halászati termékek legjelentősebb importőrének tekinthető. A EU-ba illegálisan behozott halászati termékek értéke óvatos becslések szerint évi 1,1 milliárd euróra tehető. A veszteség közel sem csupán gazdasági. A jogellenes halászat jelentős ökológiai költségeket is kikényszerít. Míg a világ halállományainak 75%-át a jogszerű halászat keretében teljes vagy túlzott mértékben kiaknázzák, a jogellenes halászat képviseli azt a rejtett erőt, amely azzal fenyeget, hogy tovább ront e nyugtalanító helyzeten. Ez a fenyegetés kiterjed a veszélyeztetett tengeri ökológiai rendszerekre is, egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi közösség kötelezettséget vállalt, hogy megvédi e rendszereket az ártalmas halászati gyakorlatoktól. Széleskörű nemzetközi egyetértés tapasztalható annak szükségessége tekintetében, hogy ellentmondást nem tűrően fel kell lépni a jogellenes halászat ellen, amit különösen a FAO, az ENSZ közgyűlése és az OECD jutatott kifejezésre. Az EU hosszú ideje tevékenyen vett részt a jogellenes halászat elleni küzdelemben, mind a saját területén, mind nemzetközi szinten. E kötelezettségvállalást az EU saját, a jogellenes halászat felszámolásáról szóló 2002. évi cselekvési tervbe foglalták bele[1]. A Bizottság úgy véli, itt az ideje, hogy új szintre emeljék a jogellenes halászat elleni küzdelmet. E jövedelmező üzlet felszámolásának a legcélravezetőbb módja a bűnelkövetésre ösztönző tényezők megszüntetése, azáltal, hogy rendkívül nehézzé, vagy akár lehetetlenné teszik a jogellenes halászatból származó termékek nyereséges forgalmazását. Az Európai Parlament nemrégiben hangsúlyozta annak szükségességét, hogy az EU a jövőben energikusabban lépjen fel a jogellenes halászat ellen[2]. Ez a közlemény bemutatja a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat jelenségének főbb jellemzőit, és vázolja egy új stratégia alapvető elemeit, amely annak biztosítására hivatott, hogy a halászati bűnelkövetés a jövőben ne legyen kifizetődő tevékenység. A tengerek fenntartható használatával kapcsolatos átfogó megközelítés, amely e kezdeményezés alapja, része az európai tengervédelmi stratégiának is, és úgy is kell tekinteni, mint előrelépést a Bizottság 2007. október 10-én közzétett közleményében (COM(2007) 575 – a „kék könyv”) meghatározott integrált uniós tengerpolitika felé vezető úton. 1. AZ JOGELLENES, NEM BEJELENTETT ÉS SZABÁLYOZATLAN HALÁSZAT JELLEMZőI ÉS TERÜLETE 1.1. Alkalmazási kör Az „jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat” fogalmának egyetlen nemzetközileg is elfogadott meghatározása a FAO jogellenes halászattal kapcsolatos cselekvési tervében található. E fogalommeghatározással összhangban, és az egyértelműség érdekében a Bizottság úgy véli, hogy a jogellenes halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló EU-politika alkalmazási körének ki kell terjednie: - a nemzeti és nemzetközi vizek halászati erőforrásaival való gazdálkodásra és az azok megőrzésére vonatkozó szabályok megsértésére; - valamely regionális halászati irányítószervezet által lefedett nyílt tengeri térségben felségjelzés nélküli, vagy az irányítószervezetben nem részes államban lajstromozott hajók által az e szervezet által kiadott szabályok megsértésével folytatott halászati tevékenységekre; - egy regionális halászati irányítószervezet által nem lefedett nyílt tengeri térségben az államnak a halászati erőforrások megőrzésével kapcsolatos nemzetközi jogi kötelezettségeivel nem összeegyeztethető módon folytatott halászati tevékenységekre. Az EU-nak a jogellenes halászat elleni politikájába tehát bele kell foglalni az EU vizein, valamint e vizeken kívül előforduló halászati tevékenységeket. E politikának a legnagyobb kárt okozó jogsértések megakadályozására és szankcionálására irányulnia. 1.2. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat következményei Az EU-fellépés megerősítésének szükségességét közvetlenül indokolják a jogellenes halászattal járó többszörösen ártalmas hatások. 1.2.1. Környezeti károk A jogellenes halászat legnyilvánvalóbb hatása az a gyakran súlyos pusztítás, amelyet a tengeri környezet biológiai sokféleségében okoz. - A jogellenes halászat minden tengeren előfordul, súlyosan veszélyeztetve a halászterületek fenntarthatóságát . Ez a helyzet áll elő, ha a fogásokat nem vagy tévesen jelentik be, hozzájárulva ezzel a túlhalászáshoz, vagy amikor a halászati tevékenység – a legkisebb fogható méretre vonatkozó szabályok megsértésével – ivadékokra irányul, továbbá amikor azt halászati tilalom idején vagy halászat elől általában elzárt területen folytatják, veszélyeztetve így az érintett halállományok megújulását. Mindezek a hatások súlyosabbak, ha a célzott állományok már amúgy is kívül esnek a biztonságos biológiai határértékeken. - A jogellenes halászat környezeti hatásai jóval meghaladják a halállományokban közvetlenül okozott kárt. E tevékenységek súlyos veszélyt jelentenek a tengeri élőhelyek számára is. Különösen a tiltott módszerekkel folytatott halászat eredményezheti a nem kívánt fajok nagyarányú járulékos kifogását és azt követő visszaengedését. E járulékos halfogás nem csak halfajokat, de más fajokat is érinthet, például tengeri madarakat és teknősöket, amelyek nagy többsége nem marad életben. A tiltott területeken folytatott halászat lehet a közvetlen oka az olyan veszélyeztetett tengeri élőhelyek, mint a korallzátonyok visszafordíthatatlan károsodásának is. 1.2.2. Társadalmi-gazdasági következmények A jogellenes halászat nem csak a tengeri környezetet károsítja. A közös halászati erőforrások meglopását jelenti, és jelentős veszteséget okoz azoknak a halászoknak, akik betartják a jogszabályokat. A tiltott gyakorlat teljes terjedelmét természetesen nehéz pontosan megbecsülni. Mindazonáltal a jogellenes halászat értékét világszerte 10 milliárd euróra becsülik. Összehasonlításként, az EU-flotta fogásainak értéke 2004-ben 6,8 milliárd eurót tett ki. - Az EU halászati ágazatában erőteljes versenyt teremtenek azok az illegális piaci szereplők, akik figyelmen kívül hagynak minden olyan kötelezettséget, amelyet a jogkövető piaci szereplők vállalnak, amikor ugyanazokon a halászati területeken vagy ugyanazokra a fajokra (pl.: tőkehal, álsügér, kardhal, tengeri sügér, tonhal) és végső piacokra irányulóan tevékenykednek. Az EU jogszerűen tevékenykedő halászai így az illegális piaci szereplők tisztességtelen magatartásával szembesülnek, ami különösen a piaci részesedés csökkenését eredményezi az EU-ágazat tekintetében. E probléma az elmúlt évek során súlyosbodott a halászati ágazat globalizálódásával, amely olyan halászati termékek kereskedelmi forgalmának növekedéséhez vezetett, amelyek jogszerűségéről nehéz megbizonyosodni. - A jogellenes halászat drámai következményei a fejlődő országok parti közösségeit is érinti, amelyek számára a halászati erőforrások főszerepet játszhatnak az élelmiszerbiztonságban és a szegénység enyhítésében. A fejlődő parti országokban gyakran hiányoznak az eszközök és a kapacitás a joghatóságuk alatt álló tengeri vizekkel való megfelelő gazdálkodáshoz és azok ellenőrzéséhez. A gátlástalan jogellenes piaci szereplők előnyt kovácsolnak e hiányosságokból, és a parti államok engedélye nélkül folytatnak halászati tevékenységet, kifosztva a helyi halászok számára nélkülözhetetlen erőforrásokat. Ez jelentősebb probléma Afrika Szaharától délre található részén, ahol a jogellenes halászatból eredő veszteségeket évi mintegy 800 millió euróra becsülik. - Ezen kívül néhány, jogellenes halászatot folytató cég (beleértve uniós piaci szereplőket), olyan államok lobogója alatt közlekedő, szabványtól eltérő hajókat üzemeltet, amely államok nem, vagy igen alacsony szintű szociális védelmi előírásokat alkalmaznak. Ebből következően legénységüknek elfogadhatatlan élet- és munkakörülményeket kell elviselniük. Ez viszont aláássa azokat az erőfeszítéseket, amelyek nemzetközi előrelépésre irányulnak a halászokra vonatkozó szociális előírások terén. Ezeket az előírásokat a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által 2007 júniusában elfogadott, a halászati ágazatban végzett munkáról szóló, egységes szerkezetbe foglalt egyezmény tartalmazza. 1.2.3. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat aláássa a világtenger felelősségteljesebb kezelésére irányuló erőfeszítéseket A tiltott gyakorlatok folytatása aláássa a közös halászati politika legitimitását az EU halászainak körében. A jogellenes halászat így jelentősen veszélyezteti nem csak tengereink közös erőforrásainak jövőjét, de mindazokat a kísérleteket is, amelyek azon irányítási rendszer javítására irányulnak, amelyeken keresztül ezekkel az erőforrásokkal gazdálkodnak. Így alapjaiban veszélyezteti azt a közösségi politikát, amelynek célja a fenntartható erőforrás-gazdálkodás biztosítása az EU vizein és azokon túl. 1.3. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat mozgatórugói A jogellenes halászat állandósulásának legfontosabb tényezőit az alábbiakban mutatjuk be röviden. 1.3.1. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat továbbra is jövedelmező tevékenység A jogellenes halászat mindaddig vonzó marad, amíg e halászat az érintett piaci szereplők számára jövedelmező. - Az illegális tevékenységeket folytató piaci szereplők alacsony működési költségek mellett jelentős nyereség hez jutnak. A jogellenes halászatban érintett cégek működési költségei általában alacsonyabbak, mint a jogszerűen működő átlagos halászati cég költségei. A szociális és adóterhek költségei a lehető legkisebbre csökkenthetők, sőt meg is spórolhatók az illegális tevékenységben offshore társaságok vagy „jogsértő lobogók” alatt közlekedő flották tekintetében. A halászati szabályok be nem tartása és a halászzsákmánnyal a hivatalos csatornákon kívül folytatott kereskedelem szintén csökkentett kiadásokat eredményeznek. Míg a költségek alacsonyak, az illegális tevékenységből származó várható nyereség általában magas, különösen mivel a jogellenes piaci szereplők olyan értékes fajokat (például tengeri sügér, kékúszójú tonhal vagy tőkehal) vesznek célba, amelyekért magasabb piaci árat lehet kérni. - Néhány halászterületen a halászflották nak a rendelkezésre álló halászati lehetőségekhez viszonyított túlkapacitása szintén tiltott halászati tevékenységeket vált ki, mivel néhány hajó túllépi a rá vonatkozó fogási határértékeket, hogy a fogást azon a szinten tartsa, amely mellett az üzlet jövedelmezősége biztosított. Miközben a halászati termékek fogyasztása világszerte folyamatosan növekszik, mindaddig erős a késztetés a végső piacok jogellenes halászatból származó termékekkel történő ellátására, amíg a piaci szereplők nyereséghez jutnak e tevékenységekből. 1.3.2. Az illegális piaci szereplők jelentősebb akadályok nélkül végezhetik tevékenységüket A jogellenes halászati gyakorlat folytatása nagymértékben annak köszönhető, hogy az illegális piaci szereplők könnyedén folytathatják tevékenységeiket a teljes ellátási lánc mentén, nem akadályoztatva semmilyen kötelezettség vagy korlátozás által, amely meghiúsíthatná ezt a gyakorlatot. - Az illegális piaci szereplők mindenekelőtt a hajók lajstromozásával kapcsolatos egyes nemzeti rendszerek kínálta előnyöket használják ki A halászhajók jelentős részét – különösen az EU vizein kívül közlekedőket – olyan államokban lajstromozzák, amelyek nyílt lajstromokat vezetnek és/vagy olyan államokban, amelyek nem hajlandóak vagy nem képesek megfelelő ellenőrzést gyakorolni halászati flottájuk felett, így nem gondoskodnak annak védelmi és gazdálkodási szabályoknak való megfeleléséről. Ezekben az államokban a lajstromozás általában igen egyszerű és olcsó, ami ösztönzi a lobogóváltást: a hajók rendszerint azért cserélik le lobogóikat, hogy a legkisebb igényeket támasztó rendszerek előnyeit élvezzék, és még nehezebbé tegyék a vizsgálati és ellenőrzési szolgálatok számára, hogy nyomon kövessék őket. A tengerjog szerint a hajó feletti ellenőrzés gyakorlásával kapcsolatos kötelezettség elsődlegesen a lobogó szerinti államra hárul. A jogellenes piaci szereplők szándékosan használják olyan államok lobogóit, amelyek nem képesek vagy nem hajlandóak ezen ellenőrzés gyakorlására. Mind a kikötő, mind a piac szerinti államok rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyek jelentősen csökkenthetik az ilyen „jogsértő lobogó” által adott ösztönzést, de eddig nem éltek ezekkel az eszközökkel. Ennek eredményeként a világ különböző részein a jogsértés elkövetőjeként azonosított legtöbb hajó továbbra is olyan államok lajstromán szerepel, amelyek arról ismertek, hogy nem gyakorolnak megfelelő ellenőrzést a halászati flottájuk felett. - E problémákat súlyosbítja az államok és a halászati és kapcsolódó tevékenységek nyomon követéséért, ellenőrzéséért és felügyeletéért felelős nemzetközi testületek közötti, nemzetközi és EU-szintű együttműködés elégtelen volta - Az illegális piaci szereplők halászati tevékenységeiket inkább olyan halászati területeken folytatják, ahol az ellenőrzéseket nehéz lefolytatni (például a távoli nyílt tengeri térségekben), vagy ahol az illetékes hatóságok ellenőrzési kapacitásai nem elegendőek a visszatartásukra (különösen a fejlődő országok tengeri vizein). - A jogellenes halászat lényegénél fogva nemzetközi tevékenység. A halászati termékek nemzetközi kereskedelme a gazdasági globalizáció részeként jelentősen növekedett, és ez számos új haszonszerzési lehetőséget kínált a jogellenes piaci szereplők számára. Jogellenes voltának leplezésére a halászzsákmányt sokszor összetett utakon szállítják, mielőtt elérné végső piacát, beleértve a tengeri átrakodást, az „olcsó kikötőkben” való kirakodást, valamint a lobogó és a piac szerinti államtól eltérő országban végzett feldolgozást. Néhány esetben e tevékenységek összetettsége, terjedelme és munkamódszerei jogosan minősíthetők a határokon átnyúló szervezett bűnözés egyik formájának. - Ráadásul, annak a csekély valószínűsége, hogy a jogellenes piaci szereplőket megbüntetik, valamint a jelenleg kiszabható szankciók gazdaságilag jelentéktelen volta továbbra sem elég a jogellenes halászatban résztvevők hatékony elrettentéséhez. E szankciókat elhanyagolható működési költségeknek lehet tekinteni. - A valamennyi (nemzetközi, regionális, EU-, nemzeti) szinten folytatott együttműködésnek kiemelkedő jelentősége van az illegális tevékenységek megfelelő nyomon követésében és kivizsgálásában. Némi előrelépés ellenére a tengeri felügyelet és a határellenőrzés különböző vonatkozásaiért felelős szolgálatok továbbra is elszigeteltek, és a bizonyítékok összegyűjtéséhez és a szolgálatok közötti információcseréhez szükséges elegendő eszköz hiánya megakadályozza azon hatékony mechanizmusok létrehozását, amelyek az illegális piaci szereplők tevékenységük folytatásától való elrettentésére szolgál. - Tevékenységük kiterjesztése érdekében a EU vizein tevékenykedő illegális piaci szereplők a tagállamok ellenőrzési, vizsgálati és végrehajtási rendszereinek gyengeségeit is kihasználják A közösségi szabályok megsértésével lehalászott, és azt követően a hivatalos csatornákon kívül az EU piacán értékesített halászati termékek (úgynevezett „fekete fogás”) mennyisége néhány halászterületen magas százalékos arányt tesz ki (a becslések szerint például a Balti-tengeren fogott tőkehal 35-45%-át bejelentés nélkül rakodják ki). 2. A JOGELLENES, NEM BEJELENTETT ÉS SZABÁLYOZATLAN HALÁSZAT MEGELőZÉSÉRE, MEGAKADÁLYOZÁ sára ÉS FELSZÁMOLÁSÁRA IRÁNYULÓ ÚJ EU-STRATÉGIÁRA VONATKOZÓ JAVASLAT Nemzetközi kötelezettségvállalásaival és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás javítására és az erőforrások túlzott kiaknázásának elkerülésére irányuló átfogó célkitűzésével összhangban (amelyeket az EU-nak az Európai Tanácsban 2006 júniusában elfogadott, fenntartható fejlődésre irányuló stratégiája fogalmazott meg), az EU sajátos felelősséggel rendelkezik a jogellenes halászat elleni küzdelemmel kapcsolatos nemzetközi erőfeszítések vezetésében. Az EU igen tevékeny volt az utóbbi években, előmozdítva EU-, regionális és nemzetközi szinten egy, a jogellenes halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló ambiciózus politika végrehajtását. Jóllehet jelentős előrelépés történt, különösen a regionális halászati irányítószervezetekben, kétség sem férhet hozzá, hogy a jogellenes halászatot még messze nem számolták fel. A Bizottság úgy véli, hogy e gyakorlatnak az EU- és a nemzetközi fellépés ellenére történő fennállása, és drámai környezeti és társadalmi-gazdasági következményei sürgős és határozott választ várnak az EU-tól. Az EU jogellenes halászat elleni politikáját a múltban a nemzetközi szabályok kidolgozásának, és a meghozatalukért felelős regionális testületek létrehozásának és összevonásának sürgető szükségessége vezérelte. Nagymértékben összpontosítottak a tengeren végzett jogsértő tevékenységek nyomon követésére, ellenőrzésére és felügyeletére, valamint az illegális piaci szereplők azonosítására. A Bizottság úgy véli, itt az ideje, hogy e keretrendszert kiterjesszék az ellátási lánc többi részére, és javítsák hatékonyságát azáltal, hogy a hangsúlyt a pontosabb végrehajtásra és a valóban elrettentő erejű szankciókra helyezik. A főbb kihívások, amelyekkel az EU-nak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni politikájában szembe kell néznie, a következők: Hogyan azonosítható, elõzhetõ meg és szankcionálható a harmadik országokból, jogellenes halászati tevékenységbõl származó termékeknek az EU piacaira történõ behozatala? Hogyan fogadhatók el hatékonyabb intézkedések a nyílt tengeren vagy a fejlődő országok vizein folytatott jogellenes halászati tevékenységekben részt vevő vagy azokat támogató hajók és államok azonosítására és szankcionálására? Hogyan javítható a közös halászati politika szabályainak való megfelelés szintje az EK vizein és/vagy az EK piaci szereplői körében? E három kihívás tekinthető az EU jogellenes halászattal kapcsolatos fő problémáinak, melyek kezeléséhez megfelelő stratégia kialakítására van szükség. | - A Bizottság által javasolt megközelítés fel kíván ölelni minden, a jogellenes halászati gyakorlattal összefüggő halászatot és kapcsolódó tevékenységet (lehalászás, átrakodás, feldolgozás, kirakodás, kereskedelem, stb.), és célja, hogy EU-, regionális és nemzetközi szinten kezelje az e tevékenységek által okozott problémákat. E megközelítés a nemzetközi és regionális szinten elfogadott, legmagasabb fokú intézkedésekre épül, és azokat fejleszti tovább, emellett támogatja az EU egyoldalú fellépését ott, ahol a többoldalú kezdeményezésekkel még nem érhető el kielégítő eredmény. A Bizottság által támogatott, jogellenes halászat elleni új stratégia főbb jellemzőit az alábbiakban mutatjuk be[3]. A Bizottság által támogatott intézkedések némelyikének szabályozási eszközre kell épülnie, ezért azokat belefoglalták egy tanácsi rendelet-javaslatba[4], amelyet a Bizottság e közleménnyel együtt fogadott el. Más intézkedések az EU-nak a nemzetközi porondon, vagy partnereivel együttműködésben folytatott jövőbeni politikáját kívánják vezérelni, és ezért azok nem szabályozási jellegűek. 2.1. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni fellépés uniós rendszerének teljessé tétele a kereskedelmi dimenzió integrálásával A jogellenes halászat jelensége transznacionális és összetett jellemzői integrált megközelítés elfogadását teszik szükségessé, hogy e tevékenységeket a teljes ellátási lánc mentén (a hálótól a tányérig) kezeljék. A jelenlegi uniós rendszer fő hiányossága éppen az, hogy nem eléggé átfogó. A probléma piaci dimenzióját nagymértékben figyelmen kívül hagyták, annak ellenére, hogy az EU a halászati termékek legnagyobb piaca és vezető importőre, az EU-ba behozott halászati termékek 2005. évi közel 14 milliárd eurós értéke mellett. Az EU keretrendszere különösen gyenge annak biztosítása tekintetében, hogy a harmadik országokból származó, az EU-ba behozott halászati termékeket a vonatkozó gazdálkodási és védelmi szabályoknak megfelelően fogják ki. Ennek eredményeként az évente az EU-ba behozott jogellenes halászati termékek mennyiségét 500 000 tonnára, értékét 1,1 milliárd euróra becsülték, de magasabb számadatok sem zárhatók ki. Sürgető igény mutatkozik arra, hogy az EU ledolgozza e hátrányokat. Ebből a célból a jelenlegi rendszereket alaposan ki kell javítani. Jelentősen változtatni kell az EU területére behozandó halászati termékek jogszerűségének ellenőrzésével és harmadik országok hajóinak az EU halászati kikötőibe történő belépésével kapcsolatos megközelítésen. A javasolt intézkedéseknek hatékonyan ki kell zárniuk az EU-ból a jogellenes halászati termékeket és hajókat, csökkentve ezáltal az illegális piaci szereplők gazdasági késztetését a tiltott halászati termékek lehalászására és a velük folytatott kereskedelemre. A Bizottság által javasolt intézkedés: A harmadik országok halászhajói és a behozott halászati termékek Közösség területére történő belépését szabályozó új rendszer bevezetése. E rendszernek azon az elven kell alapulnia, hogy csak azok a halászati termékek léphetnek be a Közösségbe, amelyek jogszerűségét az érintett lobogó szerinti állam tanúsította. | - 2.2. Hatékonyabb módszerek kialakítása a halászhajóik feletti ellenőrzés gyakorlására nem hajlandó vagy képtelen lobogó szerinti államok meggyőzésére, hogy biztosítsák a szabályok betartását A halászati ágazatban a „jogsértő lobogók” kérdésének kezelésére az EU egy sor többoldalú kezdeményezést tett vagy támogatott. Jóllehet a Bizottság elismeri e kezdeményezések fontosságát, úgy véli, hogy ezek nem kezelik hatékonyan a problémát. A Bizottság elfogadhatatlannak tekinti a jelenlegi helyzetet, amelyben a regionális és nemzetközi testületek nem képesek hatékony intézkedéseket hozni azon államokkal szemben, amelyek elmulasztják a nemzetközi jog szerint rájuk háruló azon kötelezettség teljesítését, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak a jogellenes halászattal, és különösen a „jogsértő lobogót” rendelkezésre bocsátó államokkal szemben. A többoldalú fellépés hiánya nem gátolhatja meg az EU-t abban, hogy a jogellenes halászattal szembeni saját kötelezettségvállalásait teljesítse, és megtegye mindazokat a kezdeményezéseket, amelyeket szükségesnek ítél. Az EU-nak átlátható és méltányos mechanizmust kell létrehoznia a maga számára azon államok azonosítására, amelyek figyelmen kívül hagyják a nemzetközi jogrendet, és ezáltal megkönnyítik az illegális halászati gyakorlat folytatását, továbbá megfelelő intézkedéseket kell hoznia, amelyekkel a szóban forgó államokat arra ösztönözi, hogy gondoskodjanak hajóik gazdálkodási és védelmi szabályoknak való megfelelőségéről. A Bizottság által javasolt intézkedés: Fel kell jogosítani a Közösséget arra, hogy egyoldalúan járhasson el a „jogsértő lobogót” rendelkezésre bocsátó államok és a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatért felelős hajók azonosítása, és a velük szembeni kereskedelmi intézkedések foganatosítása tekintetében. | - 2.3. A nemzetközi és EU-előírásoknak való magasabb szintű megfelelés elérése az EU-hajók és piaci szereplők körében és általában a Közösség vizein Az EU csak akkor tekinthető a jogellenes halászattal szembehelyezkedő hiteles szereplőnek a nemzetközi porondon, ha igazolni tudja, hogy megfelelően fellép az EU vizeiben, és általánosabban az EU-hajók és piaci szereplők által folytatott jogellenes halászat ellen. Számos vizsgálat rámutatott arra, hogy a közös halászati politika jelenlegi rendelkezéseinek végrehajtása messze nem kielégítő. Feltételezések szerint az EU piaci szereplői jelentős arányt képviselnek azok között, akik „jogsértő lobogót” rendelkezésre bocsátó államokban lajstromoztatják halászhajóikat. Ezt a problémát sürgősen kezelni kell. A jelenlegi EU-keretrendszer már rendelkezik a halászati szabályokra vonatkozó, átfogó ellenőrzési, vizsgálati és végrehajtási rendszerről. E rendelkezések végrehajtása a tagállamok hatáskörébe tartozik. E tekintetben az első lépés a közösségi jognak való nagyobb mértékű megfelelés felé a tagállamok azon intézkedéseinek javítása, amelyek a vizeiken folytatott, vagy a hajóik és állampolgáraik által az EU-vizeken kívül elkövetett jogellenes halászattal foglalkoznak. Ráadásul a jelenlegi keretrendszert fokozni kellene, azzal a céllal, hogy felszámolják azokat a kibúvókat, amelyek révén a jogellenes piaci szereplők előnyt szereznek. Ebből a célból a Bizottság 2008-ban javaslatot kíván tenni az ellenőrzési, vizsgálati és végrehajtási EU-keretrendszer egyszerűsítésére és naprakésszé tételére. A Bizottság ugyanakkor úgy is látja, hogy a halászati jog megsértéséért kiszabott szankciók szintje és az EU-n kívüli tiltott halászatban részt vevő vagy azt támogató EU állampolgárok által élvezett nagyfokú büntetlenség olyan kirívó hiányosságok, amelyek a jogellenes halászat folytatására ösztönöznek. Erre a problémára az EU-nak mielőbb választ kell adnia. A Bizottság által javasolt intézkedés: A rendelkezésére álló valamennyi eszköz felhasználása a tagállamok és a közösségi állampolgárok arra való ösztönzésére, hogy biztosítsák a jelenlegi közös halászati politikai keretrendszer megfelelõ végrehajtását. A közös halászati politika szabályainak súlyos megsértéséért kiszabott szankciók legmagasabb fokozatához való közelítés EU-szinten. Szigorúbb ellenőrzési és végrehajtási intézkedések azon közösségi állampolgárokkal szemben, akik felelősek a közösségi vizeken túli jogellenes halászatért. | - 2.4. Szorosabb együttműködés a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek kivizsgálásában Amint arra az 1.3 pont is kitért, a jogellenes halászati tevékenységek hatékony kivizsgálásához a tengeri felügyeletért és határellenőrzésért felelős különböző szolgálatok közötti magas fokú együttműködésre és rendszeres információcserére van szükség, az e tevékenységek megakadályozására szolgáló új eszközök kialakítása tekintetében is. A Bizottság e téren javítani kíván az EU politikáján és gyakorlatán. A Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal (CFCA)[5] kulcsszerepet játszik majd e területen: - az EU-ban: az információgyűjtés és -terjesztés, valamint a nemzeti ellenőrző hatóságok, a Bizottság és más hivatalok tevékenységeinek összehangolása révén; - az EU és harmadik országok között: a nemzetközi szintű fokozottabb együttműködés előmozdításával, az ellenőrző hatóságok határokon átnyúló jogellenes halászati tevékenységek nyomon követésével kapcsolatos műveleti MCS-kapacitásának (monitor, control and surveillance – nyomon követés, ellenőrzés és felügyelet) javítására. A Bizottság által javasolt intézkedés: Nemzetközi szinten a Bizottság javasolja, hogy az EU jelentősen járuljon hozzá a többoldalú erőfeszítésekhez, különösen a FAO-ban, hogy bevezessék a halászhajók globális lajstromát, egy, az MCS-tevékenységeknek szentelt nemzetközi hálózatot, és előmozdítsák a tagállamok és harmadik országok közötti kölcsönös segítségnyújtást a jogellenes halászat elleni küzdelem céljából. Közösségi szinten, a tagállamok ellenőrző hatóságain belüli és az azok közötti koordinációt kell javítani a CFCA tevékenységei révén. | - 2.5. Az EU jogellenes halászat elleni politikájának élénkítése a nyílt tengeri halászat és a fejlődő országok vonatkozásában A Bizottság úgy véli, hogy a regionális a legmegfelelőbb szint, amelyen operatív értelemben kezelni kell a nyílt tengeri jogellenes halászatot. A Bizottság ezért javasolja, hogy az EU élénkítse a regionális halászati irányítószervezetekben folytatott politikáját a jogellenes halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására. A jogellenes halászat fő áldozatai a fejlődő parti országok. Az EU politikája az ezen országokkal fenntartott kapcsolatok középpontjába a jogellenes halászat elleni küzdelmet állítja. Az EU különösen hozzájárul a halászati tevékenységek jobb irányításával és nyomon követésével kapcsolatos kapacitásuk erősítéséhez. E politikát az EU és a fejlődő országok közötti kétoldalú kapcsolatok révén meg kell erősíteni, mind a halászati partnerségi megállapodások, mind az EU fejlesztéspolitikai párbeszéde keretében. A jogellenes halászat megelőzését, megakadályozását és felszámolását célzó közösségi rendszer megvalósításának együtt kell járnia olyan kezdeményezésekkel és intézkedésekkel, melyek javítják a fejlődő országok kapacitásait és eszközeit a javasolt tanúsítási rendszer bevezetésére, valamint a halászati tevékenység sikeresebb irányítására és nyomon követésére. Ezt a célt regionális szinten kell követni, a parti országokkal és regionális szervezetekkel fenntartott ad hoc rendszereken keresztül, az Indiai-óceán délnyugati részén folytatott halászati felügyeletre vonatkozó, 2007 januárjában elfogadott regionális terv mintájára. A pénzügyi hozzájárulás különösen a fejlődő parti államokat segíti abban, hogy teljesítsék a halászati termékek EU-ba történő behozatalára alkalmazandó közösségi tanúsítási rendszerrel kapcsolatos követelményeket, amely rendszerre a Bizottság javaslatot kíván tenni. A Bizottság behatóan fogja vizsgálni a jogellenes halászatra vonatkozó rendelet fejlődő országokkal kapcsolatos hatásait, valamint a kiegészítő intézkedések szükségességét. Az EU különösen képzési programokat valósít meg a fejlődő országokban e rendszer zökkenőmentes alkalmazásának biztosítására, és annak elkerülésére, hogy az megakadályozza a jogszerűen lehalászott halászati termékekkel folytatott kereskedelmet. A Bizottság által javasolt intézkedés: A jogellenes halászat elleni intézkedések egységesítése, működőképesebbé tétele és kiterjesztése abban a 13 regionális halászati irányítószervezetben, amelynek a Közösség szerződő fele, és az e szervezetek közötti koordináció előmozdítása. A Közösség által a fejlődő parti államoknak nyújtott pénzügyi támogatás megerősítse és növelése az ezen államok vizein és hajóik által folytatott halászati tevékenységek irányítása és nyomon követése érdekében; a jogellenes halászatra vonatkozó rendelet fejlődő országokkal kapcsolatos hatásainak, valamint a kiegészítő intézkedések szükségességének beható vizsgálata. A halászati ágazatban végzett munkáról szóló, egységes szerkezetbe foglalt ILO-egyezmény, valamint a halászhajók biztonságára vonatkozó nemzetközi egyezmények gyors és széleskörű megerősítésének előmozdítása, beleértve azon lehetőség kiaknázását is, hogy ezeket az egyezményeket belefoglalják a közösségi jogba. | - A Bizottság a jogellenes halászat elleni, e közleménnyel támogatott új EU-stratégiát az Európai Parlament és a tagállamok elé kívánja terjeszteni, és felhívja őket arra, hogy ahhoz járuljanak hozzá. [1] Az Európai Bizottság közleménye: közösségi cselekvési terv a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat felszámolására - COM(2002) 180, 2002.5.28., és a 2002. június 7-i tanácsi következtetések. [2] Az Európai Parlament 2007. február 15-én elfogadott határozata a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat európai uniós elleni cselekvési terv végrehajtásáról (2006/2225 (INI)). [3] Az e stratégia alapjául szolgáló javaslatok részletesebb leírása, valamint a 2002. évi közösségi fellépés felülvizsgálata az e közleménnyel együtt elfogadott bizottsági személyzeti munkadokumentumban szerepel. [4] A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat - COM(2007) 602, 2007.10.17. [5] Vö. a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal létrehozásáról, és a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló 2847/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 2005. április 26-i 768/2005/EGK tanácsi rendelettel.