15.1.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/2

1.1

Az Európai Bizottság a zöld könyvvel, az európai igazságügyi térség kialakítását célzó számos kezdeményezés folyományaként konzultációt indít egy közösségi jogi eszköz kialakításának lehetőségéről, melynek célja a pénzkövetelések érvényesítésének hatékonyabbá tétele annak biztosítása által, hogy az adós bármely tagállamban nyitott számláján lévő pénzösszegeket zárolják az eljárás kezdetekor.

1.2

A zöld könyv (melyet nem lehet a hozzá csatolt munkadokumentum (1) elolvasása és elemzése nélkül figyelembe venni) valamint a zöld könyv hátterét képező megrendelt tanulmány alapján úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság egy olyan opcionális jellegű szabályzat javasolását tervezi, mely az európai letiltási rendelvény jogi rendszerét a bankszámlák megelőzési célból történő lefoglalásának formájában határozza meg, tekintet nélkül az adósság természetére vagy az érintett felek státusára. Ugyanakkor a fogalmak terén bizonyos mértékű következetlenség figyelhető meg az intézkedés objektív és szubjektív hatáskörének meghatározásában, és az európai bizottsági dokumentum bizonyos nyelvű fordításai különösen megbízhatatlanok.

1.3

Hasonló intézkedéssel kapcsolatban még nem végeztek hatástanulmányt, és az összehasonlító jogi tanulmányok, melyeken az intézkedés alapul, csak 15 uniós tagállamot vesznek figyelembe a 27-ből. Ilyen körülmények mellett az EGSZB – amellett, hogy osztja az Európai Bizottság aggodalmait – úgy véli, hogy szubszidiaritás és arányosság tekintetében nincs eléggé alátámasztva az igény egy ilyen intézkedésre: talán egyszerűen a „Brüsszel I”-rendelet két rendelkezésének módosítása által is ezzel egyenértékű kielégítő eredményt lehetne elérni.

1.4

Az EGSZB arra sem lát logikus indokot, hogy egy ilyen jellegű kezdeményezés hatáskörét a bankszámlákon elhelyezett pénzösszegek megelőzési célból történő lefoglalására korlátozzák. Az EGSZB azt javasolja, hogy a hatáskört terjesszék ki az adós egyéb ingóságaira, és – a szükséges változtatásokkal – a végrehajtási rendelvény kibocsátását követően történő lefoglalásra. Az EGSZB ezenkívül alapvető fontosságúnak tartja annak biztosítását, hogy az intézkedést egy olyan kezdeményezés is kísérje, mely a bankszámlák átláthatóságára, a tájékoztatási kötelezettségekre, valamint a megkívánt titoktartásra és az adatvédelmi szabályokra irányul.

1.5

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy ha mindenképpen szükségesnek ítélik az intézkedés bevezetését, a megfelelő eszköz egy olyan opcionális rendelet lenne, amely az adós más tagállamokban fenntartott bankszámláinak befagyasztásáról rendelkezik, mint ahol a hitelező él, vagy ahol a vállalatának székhelye található.

1.6

Ennek alapján – és annak érdekében, hogy teljes mértékben megfeleljen az Európai Bizottság vélemény kidolgozására vonatkozó felkérésének – az EGSZB részletes technikai és jogi ajánlásokat tesz annak bemutatására, hogy milyen rendszert tart a legalkalmasabbnak a kezdeményezéshez, különös tekintettel a bírósági hatáskörökre; a rendelvény kibocsátására vonatkozó feltételekre; a lefoglalható összegek korlátaira; a kivételekre; az adós, valamint olyan közös számlák esetén, amely iránt a tulajdonosai azonos, illetve arányos felelősséggel tartoznak, a tartozás által nem érintett tulajdonostársak védelmének garanciáira; a fellebbezésekre és a határidőkre; a szóban forgó számlákat vezető bankok jogi költségeinek, kötelezettségeinek és felelősségeinek rendszerére, valamint az esetlegesen még alkalmazandó nemzeti és nemzetközi magánjogi szabályokra.

2.1

A zöld könyvvel az Európai Bizottság konzultációt indít az érdekelt felek körében arról, milyen módon lehetne hatékonyabbá tenni a pénzkövetelések érvényesítését. Lehetséges megoldásként a bankszámlák letiltására vonatkozó európai rendszer kialakítását javasolja.

2.2

Az Európai Bizottság elsőként az „európai igazságügyi térség” polgári eljárásainak jelenlegi problémáit sorolja fel, melyek az ide tartozó nemzeti szabályozások közötti egyenlőtlenségekből adódnak. Elismeri, hogy a 44/2001/EK tanácsi rendelet („Brüsszel I”) (2) „nem biztosítja, hogy egy védőjellegű jogorvoslatot, mint például az ex parte módon elért banki lefoglalást elismerjenek és végrehajtsanak egy másik tagállamban, mint amelyben azt elrendelték”.

2.3

Az Európai Bizottság véleménye szerint ez a hiányosság esetlegesen torzíthatja a vállalkozások közötti versenyt attól függően, hogy abban az országban, amelyben működnek, milyen hatékony az igazságügyi rendszer. Így akadályokat gördíthet a belső piac zökkenőmentes működés elé, amelyhez egységes hatékonyság és gyorsaság szükséges a pénzkövetelések behajtása terén.

2.4

Az Európai Bizottság ezért javasolja az „európai rendelvény létesítését a bankszámlák letiltására, amely lehetővé tenné a hitelezőnek, hogy hozzájusson követeléseihez azzal, hogy megakadályozná adósának az Európai Unión belül vezetett egy vagy több bankszámláján levő aktív pénzeszközök eltávolítását vagy átutalását”, és részletesen elemzi az erre vonatkozó lehetséges jogi keretet, melynek paramétereit 23 kérdés formájában fekteti le.

3.1

A kezdeményezés pontosan illeszkedik azon intézkedések sorába, melyeket az Európai Bizottság egy olyan európai igazságszolgáltatási térség kialakításának nemes célja érdekében fogadott el, amely jogi támogatást nyújt a belső piac megvalósításához (3), különös tekintettel a Brüsszeli Egyezmény közösségi rendeletté (4) történő átalakítása és az európai végrehajtható okiratot létrehozó rendelet (5) után született intézkedésekre.

3.2

Van némi igazság az Európai Bizottság gyakorlati megjegyzéseiben, melyek a bírósági ítéletek különböző tagállamokban történő végrehajtásának problémáira, és az ezen ítéletekre vonatkozó szabályok közötti, a végrehajtás terén hiányos uniós szintű harmonizációból adódó különbségekre irányulnak – az Európai Bizottság pontosan rávilágít az ezekből adódó következményekre (6). Azt is meg kell említeni, hogy ezek a következmények a 12 új tagállam nemrégiben végbement csatlakozásának eredményeképpen valószínűleg csak súlyosbodtak. A zöld könyvben az Európai Bizottság azonban nem vizsgálja meg alaposan, hogy a kezdeményezés hogyan viszonyul a szubszidiaritás és az arányosság elvéhez – ami pedig alapvető lenne.

3.3

Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetett volna ugyanezt vagy hasonló hatású eredményt elérni egyszerűen a „Brüsszel I”-rendelet egy vagy két rendelkezésének (konkrétan a 31. és 47. cikkének) módosítása által, kiterjesztve a rendelet hatáskörét, de megtartva a meglévő rendszert. Ez nyilvánvaló előnyökkel járt volna az egyszerűsítés tekintetében (7).

3.4

Az Európai Bizottság még nem végzett előzetes hatásvizsgálatot, amelyben valamennyi jelenlegi tagállamot számításba kellene venni, nem csak azt a 15-öt, melyek helyzetét a zöld könyv alapját képező tanulmány elemezte (8). A vizsgálatot ki kell egészíteni azon intézkedések megfelelő vizsgálatával, melyek az adósok állóeszközeivel kapcsolatos nagyobb átláthatóság, valamint a bankszámláikkal kapcsolatos információkhoz való alapvető hozzáférés biztosítását célozzák (a banktitok kellő tiszteletben tartása mellett), mivel kizárólag ezen tényezők figyelembevétele mellett lehet elvégezni a kezdeményezés pontos vizsgálatát (a) a létének szükségessége, (b) a hatásköre és (c) a logikai alapja tekintetében.

4.1

Az EGSZB két kategóriára osztotta a megjegyzéseit:

4.2.1

Mivel a zöld könyvet valószínűleg jogi aktus fogja követni (valószínűleg közösségi rendelet formájában), az eljárási rend jellegét meghatározó fogalmakat leíró kifejezéseket rendkívüli alapossággal kell megválasztani, és azoknak valamennyi közösségi nyelven technikai és jogi szempontból pontosaknak kell lenniük.

4.2.2

A jelenlegi helyzet az, hogy az Európai Bizottság által a mérlegelt intézkedés típusának meghatározására használt kifejezések legalább öt különböző nyelvi változatban (9) félreérthetőek, és nem feltétlenül egyenértékűek. Ez technikai és jogi zavarokat eredményezhet a rendelkezés jogi természetét tekintve. Ezért az Európai Bizottságnak gyorsan kell cselekednie a fordítások pontosságának biztosítása érdekében, hogy elkerülje a pusztán a nem megfelelő kifejezések használatából adódó bizonytalanságokat (10).

4.2.3

A javasolt feltételek (a fumus boni iuris és a periculum in mora bizonyításának szükségessége) és cél (bankszámlákon elhelyezett összegek befagyasztása vagy zárolása a jogerős bírósági határozatig és a polgári eljárásokban a pénzügyi javak visszaszerzésére irányuló végrehajtás – itt nyilvánvalóan civil vagy kereskedelmi jellegű és nem büntetőeljárásból származó javakról van szó) elemzése alapján jogosan következtethetünk arra, hogy ez védelmi jellegű rendelvény, megelőzési célból történő lefoglalás formájában.

4.3.1

Az EGSZB megkérdőjelezi a védelmi intézkedés hatályának a „bankszámlákra” történő korlátozását.

4.3.2

Az anyagi javaknak szükségszerűen univerzálisaknak kell lenniük, ezért a letiltásukat is ki kell terjeszteni az adós mindenféle vagyonára, a lefoglalási rendelvényben szereplő érték erejéig. A javasolthoz hasonló védő jellegű jogorvoslatok az adós más jellegű vagyonát is célba vehetnék: adósságleveleket, részvényeket, jelzálogkötvényeket, illetve más, harmadik féllel szembeni kintlévőségeket és követeléseket, és nem csak bizonyos bankszámlákon és egyéb pénzintézeti számlákon elhelyezett pénzösszegeket. Nincs okunk feltételezni, hogy rendkívüli mértékben bonyolult lenne az intézkedés hatályát legalább az ingó – nyilvántartást nem igénylő – vagyontárgyakra, valamint az adós kintlévőségeire (részvények, jelzálogkötvények, bérlésből és egyéb forrásból származó bevételek, pénzösszegek, amelyekkel harmadik felek tartoznak stb.), azaz közvetlenül bankszámlához köthető ingóságokra kiterjeszteni.

4.3.3

Ezenkívül indokolatlannak tűnik a közösségi eszköz hatályát csupán a bankszámlák megelőzési célból történő letiltására szűkíteni: hasznos lenne – a szükséges módosítások mellett – a pénzeszközöknek a végrehajtási okirat kibocsátása utáni lefoglalására is kiterjeszteni, mivel az ugyanolyan jellegű, a javak lefoglalásával és eltűnésével kapcsolatos problémák (amelyekkel az intézkedés indokolható) akkor is előfordulhatnak.

4.3.4

Az Európai Bizottságnak ezért megfelelően ki kell értékelnie és alá kell támasztania egy olyan intézkedés értékét és költségét, amelynek hatálya csak az adós bankszámláján tartott pénzösszegek megelőzési célból történő lefoglalására terjed ki.

4.4.1

A védelmi jellegű rendelvény iránti kérelem időzítésének problémáját pusztán annak jellege automatikusan megoldja, ahogyan azt fentebb kifejtettük. A bevált joggyakorlatnak megfelelően lehetőséget kellene adni arra, hogy a jogi eljárás bármely pontján védelmi jellegű rendelvényhez lehessen folyamodni, konkrétan – előkészítő és megelőző jellegű eljárásként – már az alapeljárás megkezdése előtt, mivel akkor van a legnagyobb gyakorlati haszna.

4.4.2

Egyértelműen figyelembe kell venni a rendszer nyilvánvaló sajátos jellegzetességeit attól függően, hogy a védőjellegű jogorvoslat már a fő kereset benyújtása előtt hatályba lép-e, születik-e határozat a követelés jóváhagyásáról a végrehajtási eljárás előtt vagy alatt, benyújtottak-e fellebbezést magasabb fokú bírósághoz az első fokon kibocsátott rendelvény ellen, illetve akkor, ha a végrehajtható határozat nem rendelvény (levél, kötelezvény, csekk vagy egyéb végrehajtható dokumentum) formáját ölti.

4.5.1

A bíróságnak a védelmi rendelvény elbírálására és kibocsátására vonatkozó hatáskörével kapcsolatos kérdést bizonyos mértékben fentebb már szintén megoldottuk. Az a bíróság, amely az ügy fő részéért felelős, egyértelműen rendelkezik ezzel a jogkörrel attól fogva, hogy a kereset vagy a végrehajtás lezárult.

4.5.2

Annak az államnak a bírósága, amelyben a bankszámlákat vezetik, szintén kell, hogy rendelkezzen a szükséges jogkörrel, ám csak akkor, ha a rendelvényt a kereset, illetve a végrehajtás megkezdése előtt kérelmezték. Ebben az esetben viszont gondoskodni kell arról, hogy amint indítványozzák a fő eljárást, illetve végrehajtást, a kibocsátott védő jellegű rendelvénnyel kapcsolatos felelősség arra a bíróságra száll, amelynek hatáskörébe az ügy fő része tartozik. Még ha az ügy más nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik is, ez utóbbinak ezt elismerési eljárás igénye nélkül el kell fogadnia (12).

4.6.1

Magától értetődik, hogy az Európai Bizottság által a zöld könyv 3.2. pontjában helyesen meghatározott feltételek – fumus boni iuris és periculum in mora – teljesülését biztosítani kell. Ha azonban a bíróság már kibocsátott valamilyen más végrehajtható jogi típusú rendelvényt, csak a periculum in mora fennállását, azaz a lefoglalási rendelvény sürgős szükségességét kell bizonyítani.

4.6.2

A rendelvény kibocsátásának további feltétele lehetne annak bizonyítása, hogy a hitelező már kellő erőfeszítéseket tett – az adós beleegyezésével – az adósság behajtása érdekében, anélkül, hogy jogi úton próbálta volna rendezni az ügyet.

4.6.3

Ahhoz, hogy a rendelvény valóban kifejthesse a kellő hatást, fontos, hogy ne legyen követelmény az adós előzetes meghallgatása. Ezt azonban össze lehetne kötni egy olyan garancia nyújtásával, amelyet a bíró állapít meg olyan szinten, amely fedezi a veszteségeket vagy károkat, ha az intézkedést a fő eljárás vagy a fellebbezés során (amennyiben annak nincs felfüggesztési hatálya) eltörlik, feltéve, hogy az intézkedést még a végleges rendelvény megléte vagy kibocsátása előtt rendelik el.

4.7.1

A rendelvény biztosítéka által védett összeg nem haladhatja meg az állítólagosan fennálló tartozásnak a rendelvény iránti kérelem benyújtásának időpontjáig felgyülemlett (akár szerződésben foglalt, akár jogi) alapkamattal megnövelt összegét.

4.7.2

Az – elkerülhetetlenül átmeneti jellegű – elővigyázatossági eljárásokat tekintve, és mivel a bankszámlán tartott összegek befagyasztása komoly dolog, az EGSZB nem tartja jogszerűnek ennek az összegnek bármilyen más összeggel való kiegészítését, például jövőbeli kamatok, ügyvédi díjak, banki költségek, jogi költségek stb. fedezésére.

4.7.3

Az Régiók Bizottsága tisztában van vele, hogy az effajta rendszerek bevezetése további költségekkel járhat a bankok számára. Nem tartja azonban jogszerűnek, hogy az állítólagos adós által fenntartott bankszámlán zárolandó összegbe ezeket a költségeket is belevegyék. A banki terhekkel és ezeknek a költségeknek az eljáráshoz folyamodó hitelezőktől való behajtásával kapcsolatos rendelkezések kialakítása a nemzeti jogalkotás feladata kellene, hogy legyen. Ezeket a költségeket az eljárás lezárultával meghatározandó perköltségekkel együtt kellene felszámolni.

4.7.4

A közösségi eszköznek paramétereket is fel kellene állítana a végrehajtás alóli mentességek meghatározása érdekében, hogy az adós (amennyiben magánszemélyről van szó, nem pedig cégről) el tudja látni saját és családja alapvető szükségleteit, ami a végrehajtási rendelvénnyel esetleg veszélybe kerülhet.

4.7.5

A védő jellegű rendelvény kibocsátása után a banknak tájékoztatnia kellene a bíróságot a lefoglalási rendelvény végrehajtásával kapcsolatos esetleges korlátokról az adós számlájának jellegével (folyószámla, takarékszámla, jelzálogalapú hitelszámla stb.), a számlára befizetett bevételek vagy juttatások jellegével (munkabér, szakmai díjak, fizetés, nyugdíj, társadalombiztosítási és egyéb járadékok stb.), illetve a számlához kötődő kiadások jellegével (jelzálog, gépkocsirészlet visszafizetése, lakbér, vásárlói hitel, rezsi stb.) kapcsolatban, annak az országnak a jogszabályaival összhangban, amelyben a folyószámlát vezetik, és amennyiben a bank ezeknek az adatoknak a birtokában van.

4.8.1

Hasonlóképpen indokolatlannak tűnik a védő jellegű rendelvény hatályát kiterjeszteni a harmadik felek nevén vezetett bankszámlákra. Abban az esetben, ha nem lehetséges pontosan megállapítani, hogy a számlán levő összegnek milyen hányada képezi az adós tulajdonát, azt kell feltételezni, hogy a tulajdonosok mindegyike egyenlő arányban részese az összegnek.

4.8.2

Elfogadhatatlan továbbá az is, hogy ugyanannak az összegnek a fedezésére több bankszámla is letiltásra kerüljön, bár el kell ismerni, hogy nincs egyszerű megoldás arra az esetre, ha a számlákat különböző országban vezetik: minden illetékes bíróságtól kérelmezni lehet a rendelvényt, miközben egyik sem tud arról, hogy esetleg máshol már kibocsátották ugyanazt a rendelvényt. A probléma egészen addig folytatódna, amíg minden eljárás annak a bíróságnak a központi irányítása alá nem kerül, amelynek hatáskörébe tartozik az ügy fő részének lebonyolítása.

4.8.3

Ajánlatosnak tűnik tehát – a kezdeményezéssel összhangban – világosan meghatározni a letiltást kérő féllel, a védő jellegű rendelvény hatálya alá eső bankokkal, valamint az együttműködő különböző tagállamok banki és bírósági feladataival kapcsolatos adatok szolgáltatására vonatkozó kötelezettségeket a titoktartási, adatvédelmi és banktitokra vonatkozó szabályok teljes mértékű betartása mellett, amint azt a zöld könyv alapját képező tanulmány helyesen megállapítja.

4.8.4

Rögzíteni lehetne például, hogy a zárolt összegeket ex post és adott (rövid) időn belül csökkentik, amint a kért adatokat a különböző bankok megküldik (ha egynél több bank is érintve van).

4.9.1

Az adós védelmét mindenképpen garantálni kell, és rendelkezésére kell bocsátani azokat az eszközöket, amelyekkel ésszerű időkereten belül – az EGSZB erre 20 naptári napot javasol – megtámadhatja a végrehajtási rendelvényt, hogy bebizonyítsa:

4.9.2

Ennek érdekében az illetékes bíróságnak értesítenie kell az adóst, amint megbizonyosodott arról, hogy a számlán kellő összeg áll rendelkezésre az állítólagosan fennálló tartozás összegének zárolásához. Amint a számla zárolásra került, a szóban forgó banknak is ugyanezt az információt közölnie kell az adóssal, a bíróság által megállapított feltételekkel összhangban.

4.9.3

A közösségi eszköznek meg kell határoznia továbbá a védelem eszközeit és a kifogásolás, illetve fellebbezés alapjául szolgáló okokat, azokat közösségi szinten összhangba kell hoznia, hogy az egyes helyzeteket bármely illetékes bíróság azonos elbírálásban részesítse, és hogy a védelem eszközei is azonosak legyenek. Fontos kérdés még, hogy hogyan lehetne meghatározni a fellebbezés jellegét (felfüggesztési hatályú-e vagy sem), és hogy annak elbírálása mely bíróság hatáskörébe tartozik, ha a rendelvényt kibocsátó és az eljárás fő szakaszát lebonyolító bíróság különböző államok joghatóságához tartozik.

4.9.4

Fontos továbbá határidőt kitűzni a fő követelés benyújtására, illetve a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás alkalmazására, attól a naptól számítva, amikor a hitelező értesítést kap a rendelvény végrehajtásáról. Az EGSZB úgy véli, hogy a védő jellegű rendelvény kibocsátására vonatkozó ítélettől függetlenül ésszerű lenne 60 naptári napos határidőt kitűzni.

4.10.1

Az Európai Bizottság nem határozza meg egyértelműen a zöld könyvben, hogy milyen jogi eszközzel kívánja megvalósítani a kezdeményezését. Az elérni kívánt célokat szem előtt tartva és annak biztosítása érdekében, hogy a különböző tagállamok azonos eljárásokat alkalmazzanak, az EGSZB úgy véli, hogy az eszköz legalkalmasabb formája a rendelet lenne, ahogyan az európai igazságszolgáltatási térségre vonatkozó más hasonló eszközök is ezt a formát öltik.

4.10.2

Más, de szervesen ide kötődő kérdés az eszköz hatálya. Amennyiben az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy az intézkedésre szükség van, megtehetné, hogy – más, azonos jellegű eszközökhöz hasonlóan – az eljárás hatályát csak határokon átnyúló esetekre korlátozza, és az eszközt opcionálissá teszi (mint „28. rendszert”), lehetővé téve a hitelezők számára, hogy válasszanak egy harmonizált közösségi eszköz és (már meglévő lehetőségként) a nemzetközi magánjog hatályos rendelkezései között.

5.1

Pusztán a formai kérdéseket tekintve az EGSZB egyetért azzal, hogy a védő jellegű rendelvény kibocsátására vonatkozó ítélet esetében a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást el kell törölni, függetlenül attól, hogy mely bíróság az illetékes.

5.2

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a bankot és az állítólagos adóst értesítő bankra vonatkozó szabályoknak nem lenne szabad szükségtelen formalitásokat magával vonniuk, feltéve, hogy garantálják az eszköz hitelességét és az adós személyazonosságát. Erre az esetre az 1348/2000/EK rendeletben foglalt szabályok helyénvalónak tűnnek (14). A befagyasztandó számlák azonosításának is a lehető legteljesebbnek kell lennie, hogy ne legyen szükség általános lefoglalási rendelvényre.

5.3

Az EGSZB emellett úgy véli, hogy a bíróság által kibocsátott rendelvényt a banknak kellene végrehajtania a bíróság által megszabott feltételek szerint, ügyelve más, már folyamatban lévő – például levelek, kötelezvények vagy csekkek által garantált korábbi kötelezettségekkel, illetve elsőbbségben részesülő hitelezők (állam, társadalombiztosítási hatóságok vagy alkalmazottak) részére fennálló kötelezettségekkel kapcsolatos – műveletek lebonyolításának zökkenőmentességére. Mindenesetre a banknak kell felelnie a számla egyenlegéért a zárolási rendelvény kézhezvételekor, és neki kell gondoskodnia arról, hogy a számla zárolása a rendelvény megérkezésekor automatikusan megtörténjen, akár elektronikusan, ha ez munkaidőn kívül történik. Az ezt az időpontot követő pénzmozgások folytán eltűnt összegekkel kapcsolatos mulasztásokért a banknak kell felelnie.

5.4

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a bankokat kötelezni kell arra, hogy elektronikus vagy más módon azonnal értesítsék a bíróságot, hogy hogyan teljesítették a rendelvényt.

5.5

A közösségi jognak nem szabad szabályoznia az egyazon bankszámláért versengő hitelezők rangsorolását. Az EGSZB e téren a nemzeti jog alkalmazását tartja helyénvalónak.

5.6

Az EGSZB úgy véli, hogy a rendelvény gyakorlati végrehajtásáról az abban illetékes ország jogszabályainak kell rendelkezniük, a peres ügyek rendezésére vonatkozó, hatályban lévő általános szabályoknak megfelelően.

5.7

Végül pedig az EGSZB szeretné külön felhívni az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a javasolt rendszer működésével kapcsolatos dokumentumok fordítására vonatkozó mechanizmust is ki kell dolgozni a 2006. december 12-i 1896/2006/EK rendelet 21. cikke (2) pontjának b) alpontjában meghatározott mechanizmus nyomán.

—

Az Európai Bizottság közleménye: „Cselekvési terv a fogyasztók igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséről és fogyasztói viták rendezéséről a belső piacon” – 1996. február 14. (COM(96) 13 final).

—

Az Európai Bizottság közleménye: „Nagyobb hatékonyság az Unión belüli bírósági ítéletek meghozatalában és végrehajtásában” (COM(97) 609 final, HL C 33., 1998.1.31.).

—

Zöld könyv a fogyasztók igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséről és fogyasztói viták rendezéséről az egységes piacon (COM(93) 576 final).

—

Zöld könyv a polgári és kereskedelmi jog vitás ügyeinek más úton történő rendezéséről (COM(2002) 196 final, 2002.4.19.).

—

Az Európai Bizottság 1995. május 12-i ajánlása a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó fizetési időszakokról, valamint az ehhez kapcsolódó közlemény (HL L 127., 1995.6.10., illetve HL C 144., 1995.6.10.).

—

1998. május 19-i 98/27/EK irányelv a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról (HL L 166., 1998.6.11.).

—

2000. június 29-i 2000/35/EK irányelv a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről (HL L 200., 2000.8.8.).

—

A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (Brüsszel I) (HL L 12., 2001.1.16.). Az EGSZB ezzel kapcsolatos véleményének előadója Henri Malosse volt (CES 233/2000, 2000. március 1., HL C 117., 2000.4.26.).

—

2004. április 21-i 805/2004/EK rendelet a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról (HL L 143., 2004.4.30.). Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Guido Ravoet volt (CESE 1348/2002, 2002. december 11., HL C 85., 2003.4.8.).

—

A Tanács 1206/2001/EK rendelete (2001. május 28.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről (HL L 174., 2001.6.27.). Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Bernardo Hernández Bataller volt (CESE 228/2001, 2001. február 28., HL C 139., 2001.5.11.).

—

Intézkedési program a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtására (HL C 12., 2001.1.15.).

—

A Tanács 1346/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a fizetésképtelenségi eljárásról (HL L 160., 2000.6.30.). Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Guido Ravoet volt (CESE 79/2001, 2001. január 26., HL C 75., 2000.3.15.).

—

A Tanács 1347/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, uo. Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Paolo Braghin volt (CES 940/1999, 1999. október 20., HL C 368., 1999.12.20.).

—

2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendelet a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről; uo. Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Bernardo Hernández Bataller volt (CESE 947/1999, 1999. október 21., HL C 368., 1999.12.20.).

—

A Tanács határozata (2001. május 28.) az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról polgári és kereskedelmi ügyekben (HL L 174., 2001.6.27.). Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Daniel Retureau volt (CESE 227/2001, 2001. február 28., HL C 139., 2001.5.11.).

—

Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete (2006. december 12.) az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról (HL L 399., 2006.12.30.) A rendelettervezettel (COM(2004) 173 final, 2004.3.19.) kapcsolatos EGSZB-vélemény előadója Jorge Pegado Liz volt (CESE 133/2005, 2005. február 22., HL C 221., 2005.9.8.).

—

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre kis értékű követelések esetén alkalmazható európai eljárás bevezetéséről (COM(2005) 87 final, 2005.3.15.). Az EGSZB e tárgyú véleményének előadója Jorge Pegado Liz volt (CESE 243/2006, 2006.2.14.).