52005DC0141

Integrált iránymutatások a növekedésről és a foglalkoztatásról (2005 2008) /* COM/2005/0141 végleges */


[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 12.4.2005

COM(2005) 141 végleges

2005/0057 (CNS)

INTEGRÁLT IRÁNYMUTATÁSOK A NÖVEKEDÉSRŐL ÉS A FOGLALKOZTATÁSRÓL

(2005-2008)

melynek része a következő:

A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA

(az EK-Szerződés 99. cikke értelmében) a tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról

és a következő:

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

(az EK-Szerződés 128. cikke értelmében) a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról

(előterjesztő: a Bizottság)

TARTALOMJEGYZÉK

1.1. A növekedésre és a foglalkoztatásra helyezett hangsúly fokozásának szükségessége 3

1.2. Előretekintés 5

1.3. Az integrált iránymutatások (2005-2008) 6

1.4. Tartalom és szerkezet 8

1. rész A Bizottság ajánlása az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról (2005-2008) 13

A. szakasz – Makrogazdasági politikák a növekedés és a foglalkoztatás érdekében 14

A.1 A fokozottabb növekedés és foglalkoztatás feltételeit megteremtő makrogazdasági politikák 14

A.2 Dinamikus és jól működő euróövezet biztosítása 17

B. szakasz – Mikrogazdasági reformok Európa növekedési potenciáljának fokozása érdekében 19

B.1 Európa vonzóbbá tétele a befektetők és a munkavállalók számára 19

B.2 Tudás és innováció a növekedés szolgálatában 23

2. rész Foglalkoztatáspolitikai iránymutatások (2005-2008) 27

Melléklet 30

1 Több személy bevonása és megtartása a foglalkoztatásban, illetve a szociális védelmi rendszerek modernizálása 30

2 A munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének és a munkaerőpiacok rugalmasságának a javítása 32

3 A humán erőforrás terén tett befektetés fokozása a jobb oktatás és képzés révén 33

INDOKOLÁS

Ez a közlemény meghatározza a 2005-2008 közötti időszakra növekedés és foglalkoztatás tekintetében vonatkozó első integrált iránymutatásokat, a 2005. tavaszi Európai Tanács felkérésének megfelelően.

Az indokolás tartalmazza mind az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról (BEPG) szóló bizottsági ajánlást, mind a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokról (EG) szóló tanácsi határozatot.

1.1. A növekedésre és a foglalkoztatásra helyezett hangsúly fokozásának szükségessége

A 2000. márciusi lisszaboni Európai Tanácsot követő időszakot a világgazdaság kedvező tendenciáiban bekövetkezett éles fordulat jellemezte. A jövőbeli növekedési kilátásokkal kapcsolatos optimizmust, a tőzsdei lendületet és az új technológiai forradalommal kapcsolatos befektetői bizalmat fokozottabb bizonytalanság váltotta fel a világgazdaság egészére vonatkozóan. Az ebben szerepet játszó kiváltó okok között ott találjuk a 2001. évi dot.com buborék kipukkanását, a világkereskedelem 2001. évi csökkenő tendenciáit, a könyvviteli botrányokat és a terrortámadások és az iraki háború számlájára írható geopolitikai bizonytalanságot. Az e tényezőkből adódó bizonytalanság hatással volt az üzleti partnerek közötti bizalomra és a belföldi keresletet csökkentő fogyasztókra. Mindezek következtében néhány tagállamban az átlagos éves növekedés a 2001-2003 közötti időszakban 1% alatt maradt.

A gazdaság fokozatosan állt helyre 2003 második felétől, és bár az Európai Unió (EU) gazdasági teljesítménye csalódásra adott okot 2004 második felében, a Bizottság legújabb előrejelzései 2005-re a gazdasági tevékenységek feléledését jósolják. A kamatlábak soha nem látott alacsony értékei, valamint foglalkoztatottság és a reálbérek előrevetített növekedése hozzájárultak ehhez a belföldi kereslet megfelelő feltételeiben bekövetkezett javuláshoz.

Ilyen háttér mellett azonban az infláció az energiaárak elmozdulása ellenére mérsékelt maradt, és a foglalkoztatási növekedés is fennmaradt, a bérek mérsékelt emelkedésével alátámasztva.

A munkanélküliségi ráták előreláthatólag csökkenni fognak, habár csak lassan , és 2006-ra ennek mértékét 8,7%-ra becsülik. A becsült teljes foglalkoztatási ráta 2003-ban az EU-25-ben 62,9%, ami jelentős mértékben alatta marad a kölcsönösen elfogadott 70%-os célszintnek. A nők foglalkoztatásának 60%-os célrátája felé lassult az előrehaladás, ami jelenleg az EU-25-ben 56,1% szinten stagnál, de valószínűleg ismét növekedni fog. Az idős munkavállalók foglalkoztatási rátája, mely növekedése során éppen meghaladta a 40,2%-ot, áll a legtávolabb a 2010. évi 50%-os cél elérésétől. Ugyanakkor a munka minőségi javításában elért előrehaladás vegyesnek bizonyult, és a gazdasági lelassulás kiélezte a társadalmi integráció problémáit. A hosszú távú munkanélküliség néhány év csökkenés után ismét emelkedett, és a közeljövőben nem is várható, hogy ez a folyamat megfordulna.

A gazdaság helyreállása nagy mértékben függ a globális növekedés újraéledésétől és a világkereskedelem gyors növekedésétől. Amint a világszintű növekedési ciklus az érett szakaszba lép, és ellensúlyozza a magasabb világpiaci olajárak lankasztó hatását, egyre hangsúlyosabban az EU belföldi keresletének kell az élénküléshez megadnia a nagyobb lendületet.

Habár az EU-nak egy nagyobb gazdasági növekedési rátához való visszatérése rég várt megkönnyebbülést jelent, gazdasági helyreállásának nehézkessége folyamatosan aggodalmakra ad okot. Ez azt jelenti, hogy az EU gazdasága több szempontból is távolabb került attól a célkitűzésétől, hogy a világ legversenyképesebb gazdaságává váljon, a 2000. márciusi helyzethez képest. Ilyen háttérrel és annak ellenére, hogy az Unió versenytársait általában ugyanazok a gazdasági megrázkódtatások sújtották, Európa és gazdasági partnereinek növekedési potenciálja közötti szakadék nem szűkült jelentős mértékben.

Az Unió gazdaságának folyamatos alulteljesítése mögött először is az a magyarázat áll, hogy munkaerőbemenete továbbra is viszonylag alacsony . A tagállamok által tett erőfeszítések eredményeként az 1999. évi 61,9%-ról 2003-ban 62,9%-ra emelkedett a foglalkoztatási ráta. Azonban további jelentős javulások elengedhetetlenek, különösen a fiatal és az idős munkavállalók körében, a lisszaboni célkitűzések elérése terén. A viszonylag alacsony foglalkoztatási ráta és a munkaidő viszonylag alacsony mértéke azt jelzi, hogy Európa kihasználatlan munkaerő-tartalékokkal rendelkezik. A potenciális munkaerő jelentős része munkanélküli, és képtelen hozzájárulni az életszínvonal emelkedéséhez.

Az EU gyenge teljesítményének második alapvető magyarázata termelékenységi növekedésének alacsony szintjében rejlik. A termelékenységi növekedés évtizedek óta csökkenő tendenciát mutat. Az utóbbi 10 év során ezt a tendenciát részben magyarázta a tény, hogy a kevésbé képzett munkavállalók jelentős számban vállalhattak ismét munkát. A csökkenés nagymértékben azonban az üzleti befektetések alacsony szintjének és a technológiai fejlődés és innováció lassulásának, továbbá az információs és kommunikációs Technológia (ICT) viszonylag lassú terjedésének köszönhető. Európa óránkénti munkatermelékenysége tovább lassult az évtized eleje óta, és ezzel több évtized óta először mutat kisebb munkatermelékenységi növekedési tendenciát, mint vezető versenytársai. Jelenleg az EU és az USA közötti életszínvonalbeli különbség (nevezetesen az egy főre eső GDP) több mint egyharmada az óránkénti termelékenység különbségéből adódik. Míg a lassuló termelékenységi növekedés tendenciájának megfordítása az Unió egyik legnagyobb versenyképességi kihívása, ez ugyanakkor a növekedés fokozásának elsődleges eszköze is.

A nagyobb növekedési potenciál és a több munkahely elérése jelentős mértékben hozzájárul a fenntartható fejlődéshez és a társadalmi kohézióhoz az EU-ban. Másrészt pedig a társadalmi és a környezeti fenntarthatóságra vonatkozó politikáknak hozzá kell járulniuk egy olyan dinamikus és magas foglalkoztatási szintű gazdasághoz, amely képes arra, hogy kifejlessze és alkalmazza azokat a technológiákat, amelyek alkalmasak a jövő generációi életminőségének védelmére. A 2005-2008 közötti időszakra vonatkozó integrált iránymutatások a növekedésre és a foglalkoztatottságra helyezett fokozott hangsúllyal együtt rugalmassá teszik a tagállamokat arra, hogy kiválasszák a reformmal kapcsolatos kihívásaikra legjobb megoldást kínáló helyi reakciókat, ezáltal ösztönözve a nemzeti tulajdonlást.

A lisszaboni stratégia ezen integrált iránymutatásokban meghatározott új kezdetének célja, hogy megfelelő válaszokat adjon ezekre a fejlődésekre. Olyan stratégiát határoz meg, mely egy viszonylag gyenge növekedési teljesítményre és az elégtelen munkahelyteremtésre reagál. A termék- és munkaerőpiacok átfogó reformjai e megközelítés szerves részét képezik; a Bizottság becslései szerint az 1990-es évek második felének reformjai a potenciális növekedésnek majdnem fél-háromnegyed százalékpontos középtávú emelkedését eredményezték. Tízéves időszakot tekintve ez a GDP szintjének akár 7-8%-os emelkedését is jelentheti. A reformintézkedések heterogén voltából, továbbá a különféle területek reformjainak egymáshoz viszonyított kiegészítő és helyettesítő jellegéből adódóan a tétlenség pontos költségeit nehéz felmérni, de ezek mindenképpen számottevőek.

Középtávon a lisszaboni stratégia elégtelen haladása és egy folyamatos bizalmatlanságtól sújtott, mindössze mérsékelt gazdasági helyreállás miatt szükség van arra, hogy a növekedésre és a foglalkoztatásra helyeződjön a hangsúly, azért, hogy az Unión belül az életszínvonalat megőrizhessék és növelhessék, a fenntartható fejlődés célkitűzését tiszteletben tartva. Hosszabb időkeret esetén ez a hangsúly még fontosabb szerepet kap annak érdekében, hogy olyan tendenciákra is fel lehessen készülni, melyek a növekedés és a foglalkoztatás kilátásait jelentős mértékben befolyásolhatják. Belső szempontból Európa népességének elöregedése óriási megterhelést fog róni a közkiadásokra és a munkaerő-kínálatra. A Bizottság becslései szerint a népesség elöregedésének hatása mindössze a potenciális növekedési ráta 1 százalékpontos csökkenése lesz 2040-re. Külső szempontból a globalizáció új országoknak a nemzetközi gazdasági rendszerbe történő integrációját eredményezi. Az EU-nak meg kell ragadnia azokat a lehetőségeket, melyek Ázsia – például Kína és India – gyorsan növekvő piacainak megnyitásával kínálkoznak. Az EU-nak ugyanakkor az ebből származó új nemzetközi munkamegosztással is szembe kell néznie, különösen mivel Kína egyre inkább a magas hozzáadott értékű árukra specializálódik, India pedig globális kiszervezési központtá válik. Az erőforrások egyre növekvő, fenyegető hiánya vagy az árfolyam-volatilitás, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleséget érintő veszteségek szintén nagy kihívásokat jelentenek.

1.2. Előretekintés

A Közösségnek és a tagállamoknak a realista optimizmus szellemében kell szembenézniük ezekkel a kihívásokkal. A sikeres reformok és gazdasági fellendülések sok példája bizonyítja, hogy a változás sikeres lehet. Különösen az ad okot a bizakodásra, hogy a kihívásokkal szembeni fellépések sürgőssége széles körűen elismert. Általános a szándék a reformok felgyorsítására, amelyek magasabb növekedési ütemet eredményeznek az Unióban, valamint szociális és környezeti ambícióink megvalósítására. Az EU-nak jó lehetőségei vannak versenyképességéből adódó előnyeinek a továbbfejlesztésére, és döntő fontosságú, hogy a fellépéseket eltökéltséggel hajtsuk végre annak érdekében, hogy ez a lehetőség teljes mértékben kihasználásra kerüljön, és hogy megerősítsük az EU-állampolgárok bizalmát.

Ebben az összefüggésben az EU-tól és az egyes tagállamoktól elvárható, hogy a hangsúlyt a tudásba történő befektetésre helyezzék, így biztosítva a gazdasági dinamizmust és az európai gazdaság életerejét. A humántőkén, az oktatáson, a kutatáson és az innováción alapuló tudásalapú társadalom megvalósítása kulcsfontosságú növekedési potenciálunk fellendítése és jövőnk felvázolása szempontjából. Az Európai Ifjúsági Egyezményt elfogadó Európai Tanács elismerésének megfelelően a fenntartható növekedés előfeltétele nagyobb demográfiai dinamizmus, megjavult szociális integráció és az európai fiatalságban megtestesült lehetőségek teljesebb kihasználása.

A belső piac befejezése és a tisztességes verseny előmozdítása mellett az üzleti élethez és a vállalkozáshoz szükséges kedvező légkör létrehozása, az infrastruktúrák fejlesztése, egy alkalmazkodó és részvételre ösztönző munkaerőpiac kiépítése, valamint tudásra épülő reformok képezik a gazdasági növekedés és magasabb termelékenység alapját. Valószínűbbnek tűnik, hogy a fentiek a növekedésre nézve kedvező makrogazdaság-politikai alapon valósulnak meg.

1.3. Az integrált iránymutatások (2005-2008)

Ezek a kérdéskörök olyan reformok szükségességét vonják maguk után, amelyek emelik az Unió növekedési potenciálját, a reformkísérletek sikerét alátámasztó szilárd makrogazdaság-politikák megőrzése mellett. A Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítésének és végrehajtásának mikéntjéről szóló európai tanácsi megállapodás lehetővé teszi, hogy a költségvetés-politikák következetesebben vessék fel ezeket a témákat[1]. Az Unió növekedési potenciáljának emelése hozzá fog járulni a fenntartható fejlődés átfogó célkitűzésének eléréséhez.

Az integrált iránymutatások e prioritások európai szintre való közvetlen átfordításai. Tényleges állomást jelentenek a lisszaboni stratégia újrahangsúlyozásában és kiigazításában.

A növekedés és a foglalkoztatás újrahangsúlyozása

A 2005. márciusi Európai Tanács a Bizottság javaslata[2] alapján újrakezdte a lisszaboni stratégiát és annak új irányt adott az európai növekedés és foglalkoztatás irányába . Ezzel a határozattal az állam- és kormányfők egyértelmű üzenetet közöltek az Uniónak az elkövetkező évekre vonatkozó prioritásairól. Az Unió ezentúl úgy európai, mint nemzeti szinten ezekre a témákra kell, hogy összpontosítson, és meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a munkahelyek ismertségének, vonzerejének és megteremtésének javítása érdekében[3].

Különleges figyelmet kell fordítani a lisszaboni menetrend végrehajtására. E célkitűzések eléréséhez és az együttműködés megfelelőbb hasznosítása érdekében az Uniónak mozgósítania kell a rendelkezésére álló nemzeti és közösségi eszközöket, a strukturális alapokat és a vidékfejlesztést is beleértve. Ezenkívül az érdekelt felek részvétele hozzásegít a strukturális reformok szükségességének megértéséhez, a végrehajtás minőségének javításához és a lisszaboni stratégia iránti elkötelezettség növeléséhez. A tagállamoknak és a Közösségnek minden alkalmat meg kell ragadnia annak érdekében, hogy a regionális és helyi kormányok, szociális partnerek és a civil társadalom is részt vegyen az integrált iránymutatások végrehajtásában. A lisszaboni stratégiához kapcsolódó jelentés keretében részletesen be kell majd számolniuk az e téren elért előrelépéseikről.

Az újrahangsúlyozás hatékonnyá tétele érdekében az Európai Tanács úgy határozott, hogy egy új irányítási ciklus elindításával erősíti a meglevő mechanizmusok közötti koherenciát és kiegészítő jelleget. Ezek a javítások lényegesen egyszerűsítik a folyamatot és meg kell, hogy könnyítsék e prioritások nemzeti szinten való kiigazítását és végrehajtását.

Új irányítási ciklus

- Először is az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy fordítsa át növekedéssel és a foglalkoztatással kapcsolatos prioritást a Szerződés 99. cikke alapján készített új átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokba – megbízván a Bizottságot a lisszaboni stratégia gazdasági, szociális és környezeti hármas dimenziója gazdasági koherenciájának biztosításával –, illetve a Szerződés 128. cikke alapján készített új foglalkoztatáspolitikai iránymutatásaiba. Ez a két fontos eszköz így összhangban van a növekedés és a foglalkoztatás szolgálatában álló megújított lisszaboni stratégia célkitűzéseivel.

- A globális koherenciát már megerősítette e két szövegnek egyazon dokumentumban történő integrálása , ami ily módon lehetővé teszi, hogy az Uniónak és a tagállamoknak a makro- és mikrogazdaság, illetve a foglalkoztatás területén az európai színtér egyértelmű stratégiai vízióját mutassa be.

- Az integrált iránymutatások így a Közösség és a tagállamok számára szilárd és koherens keretet biztosítanak, mely lehetővé teszi az Európai Tanács által jóváhagyott intézkedési prioritások végrehajtását . Alapként szolgálnak a nemzeti reform programok előkészítésében, melyeket a tagállamoknak 2005 őszéig kell benyújtaniuk. E célból meg kell határozni a meghozni kívánt tényleges intézkedéseket (vagy azokat, amelyeket már meghoztak), hogy nemzeti szinten fenntarthassák a növekedést és a fejlődést. Minden egyes tagállam külön hangsúlyt fektet azokra a lényeges kihívásokra, amelyekkel szembe kell néznie.

- Az iránymutatásokat – ahogy az a nemzeti programokból következik – három évre határozzák meg , hogy lehetővé tegyék a szükséges stabilitás végrehajtását. Ezeknek a nemzeti programoknak az elkészítését a tagállamok erre vonatkozó hagyományainak megfelelően a hatáskörrel rendelkező parlamenti szervek, a szociális partnerek és az állampolgárok részvételével nemzeti szinten zajló vitának kell megelőznie. Egy olyan lényeges szempontról van szó, amelynek célja, hogy minden érintett számára garantálja e programok megfelelő végrehajtását.

- Az iránymutatásokat adott esetben minden évben ki lehet igazítani a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően. A nemzeti programokat a tagállamok nemzeti politikai szükségleteiknek megfelelően módosíthatják.

- A koherencia érdekében tett, az integrált iránymutatások szintjére hozott erőfeszítéseket e nemzeti programokban kell folytatni. Továbbá szükséges egyetlen szintetizáló jellegű dokumentumban összefoglalni valamennyi olyan meglevő nemzeti beszámolót , amely a lisszaboni stratégiára vonatkozik. Különösen a foglalkoztatásra vonatkozó nemzeti beszámolókról, a gazdasági reformfolyamatról szóló ún. „Cardiff”-beszámolókról, valamint a kellőképpen leegyszerűsített, a nyitott koordinációs módszer szerinti ágazati végrehajtási beszámolókról[4] van szó. Ezekbe a strukturális és kohéziós alapokkal kapcsolatos elsőrendű kiadásokról szóló nemzeti stratégiai terveket szintén belefoglalják (amint a rendeletek elfogadásra kerülnek). Ezzel az egyszerűsített beszámolási mechanizmussal a tagállamok fokozottabban összpontosíthatnak a végrehajtásra.

- Ezeket a nemzeti reformprogramokat a következő évek (2006 és 2007 ősze) egyedi végrehajtási beszámolóiban kell nyomon követni belefoglalva az előbbiekben említett ágazati beszámolókat, mielőtt ezeket a 2008 tavaszára előírt új integrált iránymutatásokat elutasító új programok váltják fel.

A Bizottság fenntartja magának a jogot, hogy a közeljövőben olyan közleményt adjon ki, mely meghatároz egyes elemeket annak érdekében, hogy a tagállamoknak segítséget nyújtson az integrált iránymutatások keretében vonatkozó programjaik elkészítésében. Ezek az elemek különösen az egyes tagállamok számára legfontosabb kihívások azonosítására, a közös keretre és formára, a már meglévő ágazati beszámolók integrálására, valamint e programoknak a Bizottság által történő nyomon követésére vonatkoznak.

Végül a Bizottság a nemzeti programokkal párhuzamosan kiadja a „Lisszabon 2005–2008 közösségi programot”, amely tartalmazza a növekedés és a foglalkoztatottság érdekében közösségi szinten megvalósítandó fellépések összességét. Ez a program tükrözi a tavaszi Európai Tanácsnak adott bizottsági közleménybe foglalt fellépéseket[5], különösen a lisszaboni cselekvési program közösségi szintű elemeit[6].

1.4. Tartalom és szerkezet

Felismerve azt, hogy a makro- és mikrogazdasági, illetve a foglalkoztatáspolitikák kölcsönösen összefüggnek, és ily módon egymást kölcsönösen erősíteniük kell, az integrált iránymutatások két külön részből állnak.

1. rész – Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások

Az integrált iránymutatások e része magában foglalja a valamennyi tagállamra és a Közösségre alkalmazandó átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról szóló bizottsági ajánlást. A gazdaságpolitikai koordináció egyik fő eszközeként ez a lisszaboni stratégia új kezdetét jelzi, és a gazdaságpolitikáknak a fokozottabb növekedéshez és a több munkahely teremtéséhez való hozzájárulására összpontosít.

Ez a rész a tagállamok és a Közösség makro- és mikrogazdasági politikáira vonatkozóan iránymutatást ad a növekedés és a foglalkoztatás fejlesztésében a legnagyobb potenciált kínáló területeken. Az A. szakasz a makrogazdasági politikák e tekintetben való hozzájárulásával foglalkozik. A B. szakasz azokra az intézkedésekre és politikákra összpontosít, melyeket az Uniónak és a tagállamoknak meg kell tenniük, hogy Európát a befektetők és a munkavállalók számára még vonzóbb hellyé tegye, illetve hogy a növekedés érdekében megerősítse a tudást és az innovációt.

Az ezen iránymutatások végrehajtásához szükséges politikai intézkedések és strukturális reformok nagymértékben profitálnak a stabil makrogazdasági feltételekből és politikákból. A makro- és a mikrogazdasági politikák erősen összefüggenek. A kettő egymástól elválaszthatatlan, és egymást kölcsönösen erősíti. Növekedés- és stabilitásorientált makrogazdasági politikák nélkül a strukturális reform potenciális előnyeit nem lehet kiaknázni a gazdaság szűk keresztmetszetei és egyensúlyhiányai miatt. A strukturális reformok ugyanakkor hozzájárulhatnak a stabil makrogazdasági politikákhoz a piac hatékonyabbá tétele révén, mely így az árak lenyomását, illetve a gazdaságnak a megrázkódtatásokkal szembeni nagyobb rugalmasságát eredményezi. Egy stabil makrogazdasági feltételekkel alátámasztott átfogó reformstratégia biztosítani fogja, hogy mindezen kölcsönhatásokat és egymást kiegészítő vonásokat teljes mértékben figyelembe vegyék.

2. rész – A foglalkoztatáspolitikai iránymutatások

Az integrált iránymutatások e része magában foglal egy, a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra vonatkozó javaslatot, mellyel kapcsolatban konzultációra kerül sor az Európai Parlamenttel, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával a Szerződés 128. cikkének megfelelően. Ezek az iránymutatások – és a vonatkozó európai foglalkoztatási stratégia – központi koordináló szerepet játszanak a tagállamok foglalkoztatáspolitikáinak tekintetében. 1997-től kezdődően a stratégia hozzájárult a foglalkoztatáspolitikák összpontosításának, nyomon követésének és az ezekkel kapcsolatos beszámolóknak a javításához.

Ez a rész a foglalkoztatáspolitikáknak a több és jobb munkahely teremtéséhez való hozzájárulására összpontosít az új lisszaboni programban meghatározottaknak megfelelően. A foglalkoztatáspolitikák döntően hozzájárulhatnak a foglalkoztatás és a termelékenység növekedéséhez, illetve a társadalmi kohézió erősítéséhez. A szociális védelmi rendszerek modernizálása szintén szükséges annak érdekében, hogy biztosított legyen adekvátságuk, pénzügyi fenntarthatóságuk és a társadalom változó szükségleteinek való megfelelésük, illetve hogy a tartós gazdasági és foglalkoztatási növekedést támogatni lehessen[7].

A foglalkoztatáspolitikai iránymutatások meghatározzák az EU és tagállamai számára az átfogó foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseket és cselekvési prioritásokat. A foglalkoztatáspolitikákat nem lehet elválasztani a szolgáltatás-, az áru- és pénzügyi piacok reformjaitól, és ezeknek hatékony kölcsönhatásban kell lenniük a növekedés- és foglalkoztatásorientált makrogazdasági politikákkal. Az egységesség és következetesség biztosítása érdekében az 1. és 2. rész vonatkozó iránymutatásai között kereszthivatkozásokat kell tenni.

A növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó integrált iránymutatások (2005-2008)

Makrogazdasági iránymutatások

1. A gazdasági stabilitás biztosítása érdekében.

2. A gazdasági fenntarthatóság biztosítása érdekében.

3. A források hatékony elosztásának elősegítése érdekében.

4. A makrogazdasági és strukturális politikák közötti fokozottabb koherencia elősegítése érdekében.

5. A bérnövekedés makrogazdasági stabilitáshoz és növekedéshez történő hozzájárulásának biztosítása érdekében.

6. Egy dinamikus és jól működő GMU-hoz való hozzájárulás érdekében.

Mikrogazdasági iránymutatások

7. A belső piac kiterjesztése és elmélyítése érdekében.

8. A nyílt és versenyképes piacok biztosítása érdekében.

9. A vonzóbb üzleti környezet létrehozása érdekében.

10. Egy fokozottabb vállalkozói kultúra elősegítése és a KKV-k számára támogató környezet biztosítása érdekében.

11. Az európai infrastruktúra kiterjesztése és javítása és kölcsönösen elfogadott, prioritást élvező határon átnyúló projektek megvalósítása érdekében.

12. A K+F terén tett befektetések növelése és javítása érdekében.

13. Az innováció elősegítése és az IKT használata érdekében.

14. A források fenntartható felhasználásának ösztönzése és a környezetvédelem és a növekedés közötti kölcsönhatás megerősítése érdekében.

15. Egy erős ipari alaphoz való hozzájárulás érdekében.

Foglalkoztatási iránymutatások

16. A foglalkoztatáspolitikáknak a teljes foglalkoztatást célzó és elérő végrehajtása érdekében, a munka minőségének és termelékenységének fejlesztése mellett, illetve a társadalmi és területi kohézió megerősítésével.

17. A munka életciklus alapú megközelítésének elősegítése érdekében.

18. A munkakeresők és a fogyatékkal élők számára integráló szemléletű munkaerőpiac biztosítása érdekében.

19. A munkaerő-piaci igényeknek való megfelelés javítása érdekében.

20. A rugalmasságnak a foglalkoztatás biztonságával együtt járó elősegítése és a munkaerőpiac szegmentálódásának csökkentése érdekében.

21. A foglalkoztatásbarát bérek és más munkaerőköltségek növekedésének biztosítása érdekében.

22. A humánerőforrás terén tett befektetések kiterjesztése és javítása érdekében.

23. Az oktatási és képzési rendszereknek az alkalmasság új követelményeire figyelemmel történő kiigazítása érdekében.

*

* *

Következésképpen a Bizottság

- az EK-Szerződés 99. cikke értelmében ajánlja a tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikáira vonatkozó alábbi átfogó iránymutatásokat, illetve

- az EK-Szerződés 128. cikke értelmében javaslatot tesz a tagállamok foglalkoztatáspolitikáiról szóló iránymutatásokra vonatkozó alábbi tanácsi határozatra.

1. részA Bizottság ajánlása az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról (2005-2008)

A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA

(az EK-Szerződés 99. cikke értelmében) a tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról

A. szakasz – Makrogazdasági politikák a növekedés és a foglalkoztatás érdekében[8]

A.1 A fokozottabb növekedés és foglalkoztatás feltételeit megteremtő makrogazdasági politikák

A gazdasági stabilitás biztosítása a foglalkoztatási és növekedési potenciál fokozásának érdekében

A hatékony makrogazdasági politikák lényeges szerepet játszanak a jól kiegyensúlyozott gazdasági terjeszkedésben és a jelenlegi növekedési potenciál teljes mértékű kihasználásában. Létfontosságúak továbbá a megtakarítások és a befektetés megfelelő szintjét elősegítő keretfeltételek megteremtésében, illetve az utóbbinak a tudás és az innováció felé történő irányításában, hogy a gazdaságot a növekedés és a foglalkoztatás állandó, magas színvonalú, nem inflációgerjesztő útjára lehessen terelni. A jövőre vonatkozó tervezés kapcsán a cégeknek és a magánszemélyeknek bízniuk kell abban, hogy az árstabilitás megmarad, illetve hogy az árfolyamok és a hosszú távú kamatlábak ésszerűen stabilak maradnak.

A monetáris politikák hozzájárulhatnak mindehhez az árstabilitásra törekedve, és – amennyiben ezt sikerül elérni – más általános gazdaságpolitikák támogatásával. Az új tagállamok némelyike számára fontos, hogy a monetáris politikák a hosszú távú kamatlábak további csökkenését teszik lehetővé, illetve egy olyan árfolyamszabályozást, melynek célja a fenntartható reál- és nominálkonvergencia elérése. Az európai árfolyam-mechanizmus (ERM) II-ben való lehetséges részvétel segíthet e törekvések megerősítésében. E tagállamok némelyike számára további makrogazdaság-politikai kihívást jelent a fizetési mérleg viszonylag magas aktuális hiányának olyan sávban való megtartása, ahol biztosítható a hatékony külső finanszírozás. Ebben a tekintetben a fiskális korlátozások létfontosságúak a fizetési mérleg aktuális hiányának csökkentésében, mivel ezek finanszírozása bonyolultabbá válhat, amint a privatizációs folyamat befejeződik.

A rendezett költségvetési pozíció biztosítása lehetővé teszi az automatikus költségvetési stabilizátorok teljes, szimmetrikus játékát a teljesítménynek egy fokozottabb és fenntarthatóbb növekedési tendencia körüli stabilizálása érdekében. Azon tagállamok számára, melyek már elérték a rendezett, egyensúlyközeli vagy többlettel rendelkező költségvetési pozíciót, a kihívás ennek a pozíciónak a megtartása egyszeri és ideiglenes intézkedések alkalmazása nélkül. A fennmaradó tagállamok számára létfontosságú a szükséges intézkedések meghozatala annak érdekében, hogy elérjék középtávú költségvetési célkitűzéseiket a gazdasági feltételek javulásával, ily módon elkerülve a ciklus alapú politikát és ezzel olyan helyzetbe kerülve, ahol a következő gazdasági recessziót megelőzően az automatikus stabilizátorok teljes játéktere biztosítva van. Bár az egyes tagállamok középtávú költségvetési célkitűzései a jelenlegi adóssághányad és potenciális növekedés függvényében váltakoznak, elegendő mozgásteret kell megőrizniük a GDP 3%-os referenciaértéke alatt.

Iránymutatás. A gazdasági stabilitás biztosítása érdekében a tagállamoknak fenn kell tartaniuk középtávú költségvetési célkitűzéseiket a gazdasági ciklus során, és míg ezt a célkitűzést el nem érik, meg kell tenniük minden szükséges korrekciós intézkedést a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban. Figyelemmel mindezekre, a tagállamoknak el kell kerülniük a ciklus alapú fiskális politikát. A nem fenntartható kockázatot jelentő fizetésimérleg-hiányt közzétevő tagállamoknak a korrekció érdekében strukturális reformok végrehajtására kell törekedniük, hogy növeljék külső versenyképességüket és hogy ezzel a fiskális politikák révén hozzájáruljanak a korrekcióhoz. (1. integrált iránymutatás).

A hosszú távú gazdasági fenntarthatóság biztosítása Európa elöregedő népességére tekintettel

Európa népességének elöregedése komoly kockázatot jelent az EU gazdaságának hosszú távú fenntarthatósága szempontjából. A legutóbbi előrejelzések szerint 2050-re az EU munkaképes (15 és 64 év közötti) népességének létszáma a 2000-es szintnél 18%-kal lesz alacsonyabb, és a 65 év felettiek száma 60%-kal emelkedik. Ez nem csupán az eltartottak nagyobb arányát eredményezi, hanem azt is, hogy nő az adósságteher, magasabbak lesznek a reálkamatok, és alacsonyabb a potenciális teljesítmény, hacsak nem történnek lépések az EU gazdasága hosszú távú fenntarthatóságának biztosítására.

A tagállamok az elöregedés gazdasági következményeit oly módon kezelhetik, hogy gyorsítják az adósságcsökkentés folyamatát, illetve a foglalkoztatási ráták és a munkaerő-kínálat emelése érdekében hoznak intézkedéseket, hogy a munkaképes életkorú személyek számának jövőbeli csökkenését ellensúlyozhassák. Lényeges továbbá, hogy modernizálják a szociális védelmi rendszereket, hogy biztosítsák azok pénzügyi életképességét, ugyanakkor ügyelve arra, hogy az azokhoz való hozzáférésre és azok adekvátságára irányuló célkitűzéseik megvalósuljanak, figyelembe véve az eltartottak arányának növekedésével és az idősek számának emelkedésével összefüggő fokozódó szükségleteket. Különösen a szociális védelmi rendszereknek a munkaerőpiacokkal való fokozottabb együttműködése korrigálhatja a torzulásokat, és ezek befolyásolják a nyugdíjba vonulással kapcsolatos döntéseket és ösztönzik a további munkavállalást tekintettel a várható élettartam növekedésére.

Iránymutatás . A gazdasági fenntarthatóság biztosítása érdekében a tagállamoknak vállalniuk kell – az elöregedő népesség okozta várható költségekre figyelemmel – a kormány adósságcsökkentésének kielégítő ütemét, hogy a közkiadásokat, a nyugdíjreformot és az egészségügyi szolgáltatások reformját megerősítsék annak érdekében, hogy pénzügyi életképességüket biztosítani lehessen, miközben társadalmilag adekvátak és hozzáférhetőek, és intézkedéseket kell tenniük a foglalkoztatási ráták és a munkaerő-kínálat emelése érdekében. (2. integrált iránymutatás). Lásd még a 17. integrált iránymutatást: Az élethosszig tartó munkavégzés szemléletének előmozdítása.

A források hatékony elosztásának és a koherens makrogazdasági és strukturális politikák elősegítése

A jól átgondolt adó- és kiadási rendszerek, melyek a források hatékony elosztását segítik elő, fontosak az állami szektor számára a növekedés és a foglalkoztatás minél teljesebb elősegítése érdekében, a gazdasági stabilitásra és fenntarthatóságra irányuló célok kockáztatása nélkül. Ez elérhető azáltal, hogy a kiadást olyan, a növekedést elősegítő kategóriák felé irányítják, mint a Kutatás és Fejlesztés (K+F), a fizikai infrastruktúra, az emberi erőforrás és a tudás. A tagállamok más kiadási kategóriák ellenőrzésében is segítséget nyújthatnak azáltal, hogy alkalmazzák a kiadásszabályozást és a teljesítmény alapú költségvetés-tervezést, illetve azáltal, hogy olyan mechanizmusokat vezetnek be, melyek célja annak biztosítása, hogy az egyedi reformintézkedések és az átfogó reformcsomagok jól átgondoltak legyenek. Az EU gazdasága számára kulcsfontosságú prioritás annak biztosítása, hogy az adórendszerek és azoknak a jóléti rendszerekkel való együttműködése nagyobb növekedési potenciált eredményezzen a fokozottabb foglalkoztatás és befektetések révén.

Iránymutatás. A források hatékony elosztásának elősegítése érdekében a tagállamoknak, a gazdasági stabilitásra és a fenntarthatóságra vonatkozó iránymutatások sérelme nélkül, közkiadásuk összetételét a növekedést elősegítő kategóriák felé kell irányítaniuk, adórendszereiket ki kell igazítaniuk a növekedési potenciál megerősítése felé, és biztosítaniuk kell olyan mechanizmusok bevezetését, melyek alkalmasak a közkiadás és a politikai célkitűzések elérése közötti kapcsolat értékelésére, illetve biztosítaniuk kell a reformcsomagok átfogó koherenciáját. (3. integrált iránymutatás).

A rendezett makrogazdasági politikák szerepe az, hogy biztosítsák azokat a feltételeket, amelyek előmozdítják a munkahelyteremtést és a foglalkoztatás növekedését, de végső soron a hatékony piaci működést elősegítő strukturális reformok és a jól átgondolt állami intervenció határozzák meg a teljesítmény és a jólét fenntartható növekedését. A fokozottabb növekedést célzó strukturális politikák sikertelensége aláássa a makrogazdasági stabilitást, például a költségvetési hiány, a tartós inflációs nyomás és az ideiglenes vagy állandó gazdasági megrázkódtatásokkal szembeni korrekciós készség hiánya révén. A tagállamok átfogó gazdasági stratégiájának fontos jellemzője, hogy a strukturális politikák olyan konzisztens együttesét kell biztosítaniuk, melyek támogatják a makrogazdasági keretet és viszont. Különösen a piaci reformoknak kell javítaniuk a gazdaságok átfogó alkalmazkodó- és korrekciós készségét a ciklikus gazdasági feltételekben bekövetkezett változásokkal kapcsolatosan, illetve az olyan hosszabb távú tendenciákra reagálva, mint a globalizáció és a technológia.

Iránymutatás. A makrogazdasági és strukturális politikák közötti fokozottabb koherencia elősegítése érdekében A tagállamoknak olyan reformokra kell törekedniük, melyek a rugalmasság, a mobilitás és a korrekciós készség fokozása révén támogatják a makrogazdasági keretet a globalizációnak, a technológiai fejlődésnek és a ciklikus változásoknak megfelelően. (4. integrált iránymutatás). Lásd még a 20. integrált iránymutatást: A munkahelyi biztonsággal járó rugalmasság előmozdítása és a munkaerőpiac szétdaraboltságának csökkentése.

Annak biztosítása, hogy a bérek növekedése hozzájárul a makrogazdasági stabilitáshoz és a kiegészítő strukturális reformokhoz

A bérek növekedése hozzájárulhat a stabil makrogazdasági feltételekhez és egy foglalkoztatásbarát politikacsomaghoz, amennyiben a reálbérek emelkedése középtávon összhangban áll a termelékenységi növekedés mögöttes arányával és a termelékenységet, a kapacitást és a foglalkoztatást bővítő befektetést lehetővé tevő kifizetődési rátával. Ehhez az szükséges, hogy az olyan ideiglenes tényezők, mint a termelékenységben a ciklikus visszatérések által okozott növekedések vagy az infláció általános mértékének egyszeri emelkedései ne okozzanak a bérnövekedésben nem fenntartható tendenciát, illetve hogy a bérek növekedése tükrözze a helyi munkaerő-piaci feltételeket.

Az olaj- és nyersanyagárakra nehezedő növekvő nyomást figyelembe véve szükséges az éberség a bérmegállapodásoknak és a munkaerőköltségek emelkedéseinek az árak versenyképességére gyakorolt hatását illetően. EU-szinten lehet olyan erőfeszítéseket tenni, melyek célja a folyamatos párbeszéd és az információcsere elősegítése a monetáris és fiskális hatóságok és a szociális partnerek között a makrogazdasági párbeszéd révén.

Iránymutatás . A bérnövekedés makrogazdasági stabilitáshoz és növekedéshez történő hozzájárulásának biztosítása érdekében, valamint az alkalmazkodóképesség növelése céljából a tagállamoknak elő kell segíteniük az árstabilitással és a termelékenységi tendenciával középtávon összeegyeztethető névleges bérnövekedéseket és munkaerőköltséget, figyelembe véve a képesítések és a helyi munkaerő-piaci feltételek különbségeit. (5. integrált iránymutatás). Lásd még a 21. integrált iránymutatást: A foglalkoztatást támogató bérek és egyéb bérköltségek alakulásának biztosítása

A.2 Dinamikus és jól működő euróövezet biztosítása

A fokozottabb növekedés és foglalkoztatás elérésének szükségessége különösen kritikus az euróövezetben annak az utóbbi időkben tapasztalt gyengébb gazdasági teljesítménye és potenciális növekedésének mindössze 2% körüli (a Bizottság becslései) alacsony szintje miatt. A belföldi kereslet az euróövezetben különösen csökkent, mivel mind az egyéni fogyasztás, mind a befektetés jelentősen alatta maradt a 25 tagú EU egészében 2004-ben tapasztalható értékeknek. A kevesebb egyéni fogyasztás okaiként általánosságban a foglalkoztatási kilátásokkal (a munkanélküliség tartósan 9% körül mozog), a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságával és a közfinanszírozással kapcsolatos folyamatos aggályok, illetve a középtávú jövedelemkilátások jelölhetők meg.

Az euróövezet számára kihívást jelent a jelenlegi növekedési potenciál kihasználása, illetve még inkább az, hogy növekedési potenciálját idővel fokozza. Ennek legjobb módja a növekedés- és stabilitásorientált makrogazdasági politikák és átfogó strukturális reformok alkalmazása. Mindkettő különösen szembeszökő az euróövezetbe tartozó tagállamok esetében, mivel ezek fontos hatást gyakorolnak az aszimmetrikus hatással járó megrázkódtatásokkal szembeni megfelelő alkalmazkodóképességre, és ily módon az euróövezet egészének gazdasági rugalmasságára is. Továbbá az egyes, euróövezetbe tartozó tagállamok gazdasági teljesítménye és politikái egyes közös érdekeket, mint például az euróárfolyamot, a kamatlábakat és az árstabilitást befolyásolhatják. Mindez maga után vonja az euróövezeten belül egy erősebb makrogazdasági és strukturális politikára vonatkozó koordináció szükségességét.

A gazdasági és monetáris unió (GMU) a fiskális fegyelem biztosítását különös előnyben részesíti e közös érdekek védelme érdekében. A nemzeti kamatláb- és árfolyam-politikák hiányának eredménye továbbá olyan rendezett költségvetési pozíciók elérésének és fenntartásának fokozott szükségessége, mely elégséges költségvetési fedezetet biztosít a ciklikus ingadozások és az aszimmetrikus hatású gazdasági megrázkódtatások hatásának ellensúlyozására.

Az árak és a bérek zökkenőmentes korrekcióját támogató strukturális politikák létfontosságúak annak biztosításához, hogy az euróövezetbe tartozó tagállamok képesek legyenek a megrázkódtatásokhoz (mint például jelenleg az olajárakkal kapcsolatos megrázkódtatás) gyorsan alkalmazkodni, illetve a tagállamok közötti alaptalan inflációs különbségek csökkentéséhez segítséget nyújtani. A munkaerőpiacok reagálóképességét a széles körű munkaerő-integrációval, a foglalkozási és földrajzi mobilitással és a bérmegállapítás ösztönzésével fokozó politikák, illetve a termékpiacok rugalmasságát elősegítő reformok különösen fontosak ebben a tekintetben.

A nemzetközi gazdasági stabilitás céljából, illetve gazdasági érdekeinek hatékonyabb képviseletének érdekében az euróövezet számára kulcsfontosságú, hogy a nemzetközi monetáris és gazdaságpolitikai együttműködésben meglevő szerepének teljesen eleget tegyen. Míg egy stabil eurócsoport-elnökség létrehozása segítséget nyújt az euróövezeti tagok pozícióinak összehangolásában, az euróövezet külső képviselete továbbra is töredékes és hiányos, meggátolva ezzel, hogy az euróövezet a globális gazdasági rendszer fejlődésében megfelelő vezető stratégiai szerepet vállaljon.

Iránymutatás . Egy dinamikus és jól működő EMU-hoz való hozzájárulás érdekében az euróövezetbe tartozó tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a fiskális fegyelemre, és ezzel összefüggésben azoknak, melyek még nem érték el középtávú költségvetési célkitűzéseiket, törekedniük kell ciklikusan kiigazított nettó költségvetési hiányuk tekintetében a GDP viszonyítási alapul szolgáló 0,5%-át jelentő éves javulásra az egyszeri és más ideiglenes intézkedésekre vonatkozóan, a jobb időszakokban pedig magasabb kiigazítási erőfeszítés biztosítására; támogatni kell az euróövezet versenyképességét és az aszimmetrikus megrázkódtatásokkal szembeni gazdasági korrekciót elősegítő strukturális reformokat; és biztosítani kell, hogy az euróövezet befolyása a globális gazdasági rendszerben összemérhető legyen gazdasági súlyával. (6. integrált iránymutatás).

B. szakasz – Mikrogazdasági reformok Európa növekedési potenciáljának fokozása érdekében

A strukturális reformok nélkülözhetetlenek az EU növekedési potenciáljának emeléséhez, mivel az európai gazdaság hatékonyságát és alkalmazkodóképességét növelik. A maximális szinergiák elérése érdekében átfogó és koordinált módon kell ezeket végrehajtani.

Európa növekedési potenciáljának fokozásához mind a munkahelyteremtés, mind a termelékenység növelése terén elért előrehaladásra van szükség. Az 1990-es évek közepétől jelentős mértékben lassult az EU termelékenységi növekedése. Ennek a tendenciának a visszafordítása jelenti az Unió fő versenyképességi kihívását, különösen az elöregedő népességre figyelemmel. A népesség elöregedése a becslések szerint önmagában majdnem felével csökkenti az aktuális potenciális növekedési rátát. A termelékenységi növekedés gyorsulása ily módon nélkülözhetetlen a jövőbeli életszínvonal megtartása és emelése érdekében.

A termelékenység növekedését a befektetés és az innováció táplálhatja. A 2005. tavaszi Európai Tanácson elfogadott lisszaboni cselekvési programnak így kulcsfontosságú elemei közé tartozik az, hogy Európát vonzóbb hellyé kell tenni a befektetők számára, illetve hogy ösztönözni kell a tudás és az innováció terén tett befektetéseket. A lisszaboni célkitűzéseknek megfelelően a strukturális alapok és a kohéziós alapok által támogatott nemzeti és regionális programok ezért növekvő mértékben irányulnak majd az ezeken a területeken történő befektetésekre.

B.1 Európa vonzóbbá tétele a befektetők és a munkavállalók számára

Az Európai Unió mint befektetési helyszín vonzó mivolta többek között piacainak méretétől és nyitottságától, szabályozási környezetétől és infrastruktúrájának minőségétől függ. A befektetések megnövekedett szintje Európát termelékenyebbé teszi, mivel a munkatermelékenység szintje a fizikai és az emberi erőforrások terén tett befektetésektől ugyanúgy függ, mint a tudás és az infrastruktúra terén végrehajtott beruházásoktól.

A belső piac kiterjesztése és elmélyítése

Az európai termelőknek a belső piaccal kapcsolatos verseny- és túlélőképességétől függ az, hogy a világpiacon mennyire versenyképesek. Egy teljesen integrált belső piac az EU-t a külföldi befektetők számára is vonzóbbá teszi. Míg a belső piacot az áruk tekintetében sikerült aránylag jól integrálni, a szolgáltatási piac jogilag, illetve de facto továbbra is meglehetősen fragmentált. Ez különösen vonatkozik az energia- és közlekedési piacra, valamint a szabályozott szakmákra. A növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása, valamint a versenyképesség megerősítése érdekében a belső piaci szolgáltatásoknak teljes mértékben működőképesnek kell lenniük, ugyanakkor meg kell őrizni az európai szociális modellt. Nagyobb hatékonyság érhető el továbbá a határon átnyúló tevékenységek tekintetében az adózási akadályok megszüntetésével és a munkavállalói mobilitás még meglévő akadályainak felszámolásával. Végül a pénzügyi piacok teljes integrálása emeli a teljesítményt és a foglalkoztatást azáltal, hogy lehetővé teszi a tőke hatékonyabb elosztását, illetve hogy a vállalkozások számára jobb finanszírozási feltételeket biztosít.

Az egységes európai piac lehetséges előnyeinek általános elismerése ellenére a belső piaci irányelvek átültetési aránya elkeserítően alacsony, és gyakran hiányzik az irányelvek megfelelő végrehajtása vagy alkalmazása, amit a Bizottság által indított jogsértési eljárások igen nagy száma jelez. A tagállamoknak pozitívabb szellemben kell együttműködniük egymással és a Bizottsággal annak érdekében, hogy biztosítani tudják állampolgáraik és üzleti vállalkozásaik számára a belső piaci jogszabályok által nyújtott előnyöket. Például jelentős fejlesztésekre lenne szükség a közbeszerzési gyakorlatok terén. Az ilyen fejlesztések eredménye a nyilvánosan közzétett közbeszerzések arányának növekedése lenne. Ezenkívül a közbeszerzések még nagyobb nyitottsága költségvetési megtakarításokhoz vezetne a tagállamokban.

Iránymutatás . A belső piac kiterjesztése és elmélyítése érdekében a tagállamoknak fel kell gyorsítaniuk a belső piaci irányelvek átültetését, prioritást kell adniuk a belső piaci jogalkotás szigorúbb és hatékonyabb végrehajtásának, meg kell gyorsítaniuk a pénzügyi piacok integrációjának folyamatát, el kell távolítaniuk az adózási akadályokat a határon átnyúló tevékenységek elől, és hatékonyan kell alkalmazniuk az EU közbeszerzési szabályait. (7. integrált iránymutatás).

A nyílt és versenyképes piacok biztosítása Európán belül és kívül

A nyílt és versenyképes piacok hozzájárulnak a források hatékonyabb kihasználásához, a munkának a vállalkozásokon belüli jobb megszervezéséhez, és ösztönzésül szolgálnak az innováció számára. A versenypolitika kulcsszerepet játszik a cégek számára egyforma esélyeket adó EU-s színtér biztosításában, valamint hozzájárulhat a piacok keretszabályozásának kiszélesítéséhez azon feltételek előmozdítása érdekében, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások számára a hatékony versenyben való részvételt. Az európai piacok verseny előtti fokozottabb megnyitása elérhető az állami támogatás általános mértékének csökkentésével, ugyanakkor valódi piaci kudarc esetén kompenzációk juttatásával. Ezt a folyamatot a fennmaradó állami támogatások horizontális célkitűzések felé történő átirányításának kell kísérnie, mint például a kutatás és innováció, valamint a humán erőforrás optimalizálása irányába.

A piacra történő belépést megkönnyítő strukturális reformok különösen hatékonyak a verseny elősegítése szempontjából. Ezek különösen fontosak azokon a piacokon, melyeken korábban versenyellenes magatartás vagy túlszabályozás (engedélyek, minimális tőkére vonatkozó követelmények, jogi korlátozások, üzletek nyitvatartási ideje, szabályozott árak, korlátozott árusítási időszakok stb.), illetve kereskedelemvédelem miatt nem volt jelen a verseny. A Tanács már felkérte a tagállamokat meglévő hazai jogszabályozásuknak az EU szabályaival való összeegyeztethetőségét érintő átvizsgálására a belső piaci korlátok elmozdítása és a verseny megnyitása érdekében.

Emellett a már elfogadott, a hálózati iparágaknak a verseny számára történő megnyitásával kapcsolatos intézkedések segíthetnek abban, hogy általában alacsonyabb árakat és nagyobb választási lehetőséget lehessen biztosítani, miközben garantálják, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat minden polgárhoz eljuttatják. A verseny- és szabályozási hatóságoknak biztosítaniuk kell a liberalizált piacokon a verseny megfelelő szintjét, ahol az előnyös helyzetben levő szereplő piaci részesedése gyakran igen magas marad.

Az EU-vállalkozások piacra jutási feltételeinek javítása érdekében elengedhetetlen a közös álláspont kialakítása a harmadik országokat illetően. A Dohai Forduló keretében elért ambiciózus megállapodás sikeres lezárása a kereskedelem és beruházás terén világpiacok további megnyitását eredményezheti, így járulva hozzá a növekedési potenciál fokozódásához.

Iránymutatás . A nyílt és versenyképes piacok biztosítása érdekében a tagállamoknak prioritásként kell kezelniük a kulcsfontosságú ágazatokban a versenyt gátló szabályozó és más akadályok eltávolítását; a versenypolitika hatékonyabb elősegítését; a piacnak a verseny- és szabályozási hatóságok által történő szelektív ellenőrzését annak érdekében, hogy a verseny és a piacra történő belépés előtt álló akadályok azonosításra és eltávolításra kerüljenek; a torzító hatású állami támogatás csökkentését; és a támogatásnak a horizontális célkitűzések, mint például a kutatás, az innováció és az emberi erőforrás optimalizálása felé történő átcsoportosítását,. A tagállamoknak teljes mértékben meg kell valósítaniuk az elfogadott intézkedéseket, hogy a hálózati iparágakat a verseny számára megnyissák, illetve hogy az európai szintű liberalizált piacokon hatékony versenyt biztosítsanak, miközben garantálják az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat. (8. integrált iránymutatás).

Az európai és a nemzeti szabályozás javítása

A piac szabályozása nélkülözhetetlen egy olyan alacsony költségekkel járó környezet megteremtésében, melyben kereskedelmi tranzakciók folyhatnak. Mindez a piac sikertelenségének kiigazítására vagy a piaci szereplők védelmére is alkalmas. A szabályozások halmozott hatása azonban jelentős gazdasági költségekkel járhat. Lényeges tehát, hogy a szabályozásokat alaposan átgondolják, és hogy arányosak legyenek.

A jogalkotás vagy ennek felülvizsgálata során a tagállamoknak rendszeresen értékelniük kell jogalkotási kezdeményezéseik költségeit és előnyeit. Ez a fontosabb érdekelt felekkel való konzultálást vonja maga után, ugyanakkor elegendő időt kell biztosítani számukra a reagálásra. A tagállamokat felkérik, hogy dolgozzák ki a hatékonyabb szabályozásra vonatkozó nemzeti programjaikat, és hogy ezekről készítsenek beszámolót nemzeti lisszaboni programjaikban.

A Bizottságnak a jobb szabályozás iránti elkötelezettsége keretében az új vagy felülvizsgált jogszabályok gazdasági, szociális és környezeti hatásait gondosan felmérik, hogy a különféle politikai célkitűzések közötti lehetséges helyettesítési lehetőségeket és kölcsönhatásokat azonosítsák. A meglevő szabályozást emellett a lehetséges egyszerűsítés és annak a versenyre gyakorolt hatása tekintetében felülvizsgálják. Végül az új és a meglevő jogszabályok adminisztratív költségeinek felmérésére közös megközelítési módot dolgoznak ki.

A szabályozási környezet jelentős javulását így a szabályozással összefüggő költségek – ideértve az adminisztratív költségeket is - csökkentésével lehet elérni. Ez különösen fontos a kis- és középvállalkozások (KKV-k) esetében, melyeknek általában korlátozottabb erőforrásaik vannak a közösségi, illetve a nemzeti jogszabályok által rájuk rótt adminisztrációs kötelezettségek teljesítésére.

Iránymutatás . A vonzóbb üzleti környezet létrehozása érdekében a tagállamoknak javítaniuk kell a szabályozás minőségét azok gazdasági, szociális és környezeti hatásainak rendszeres és szigorú felmérése révén, ugyanakkor figyelembe kell venniük a szabályozással összefüggő költségeket. A tagállamoknak továbbá széles körű konzultációkat kell folytatniuk szabályozási kezdeményezéseik költségeiről és előnyeiről, különösen amennyiben ezek a különböző politikai célkitűzések közötti helyettesítési lehetőségeket is magukban foglalnak. (9. iránymutatás).

Európa számára fontos, hogy hatékonyabban ösztönözze vállalkozói lendületét, ehhez pedig arra van szükség, hogy több új cég is hajlandó legyen kreatív vagy innovatív vállalkozást kezdeni. A vállalkozási ismeretek minden oktatási és képzési szinten történő tanítását támogatni kell és meg kell adni a szükséges ismereteket ehhez. Ennek érdekében a társaságokkal kialakított partnerséget bátorítani kell. A finanszírozáshoz való hozzáférés javítása, az adórendszereknek a sikert ígérő kiigazítása és az üzleti támogatási szolgáltatások nyújtása különösen fiatal vállalkozók számára, bátoríthatja a vállalkozások indítását és növekedését. Különös hangsúlyt kell fektetni a jogutódlásra, a csőddel kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatára, illetve a fizetőképesség helyreállítását és az szerkezetátalakítást célzó eljárásokra.

Iránymutatás . Egy fokozottabb vállalkozói kultúra elősegítése és a KKV-k számára támogató környezet biztosítása érdekében a tagállamoknak javítaniuk kell a finanszírozáshoz való hozzáférést, a KKV-k innovatív potenciálját, és a vállalkozásindítás és a vállalkozások növekedésének bátorítása érdekében a KKV-chartának megfelelően releváns információs és támogatási szolgáltatásokat kell nyújtaniuk. Emellett a tagállamoknak erősíteniük kell a vállalkozási ismeretek oktatását és az ezzel kapcsolatos képzést (kereszthivatkozás a vonatkozó foglalkoztatási iránymutatásra). A tagállamoknak továbbá meg kell könnyíteniük a jogutódlást, felül kell vizsgálniuk csőddel kapcsolatos jogszabályaikat, illetve javítaniuk kell a fizetőképesség helyreállítását és a szerkezetátalakítást célzó eljárásaikat. (10. integrált iránymutatás).

Az európai infrastruktúra kiterjesztése és javítása

Egy modern infrastruktúra fontos tényező a helyszínek vonzóbbá tételében. Megkönnyíti a személyek, az áruk és a szolgáltatások mozgását az Unión belül. A modern közlekedési, energia- és elektronikus kommunikációs infrastruktúrák nélkülözhetetlenek az újra megerősített lisszaboni stratégia gyümölcseinek learatásában. A közlekedési költségek csökkentésével és a piacok kiszélesítésével az összekapcsolt és együttműködtethető transzeurópai hálózatok segítenek a nemzetközi kereskedelem ösztönzésében és növelhetik a belső piac dinamikáját. Az európai hálózat folyamatos liberalizációja továbbá elősegíti a versenyt és fokozza a hatékonyság hozadékait ezekben a szektorokban.

Az európai infrastruktúra terén tett jövőbeli befektetések tekintetében prioritást kell élveznie a Parlament és a Tanács által a transzeurópai hálózat (TEN) iránymutatásaiban meghatározott a közlekedésre irányuló 30 elsőrendű projekt végrehajtásának, valamint a közlekedés, az energia és a szélessávú kommunikáció határon átnyúló quick-start projektjei végrehajtásának az Európai Növekedési Kezdeményezés keretében. Az infrastruktúra országonkénti szűk keresztmetszeteit is kezelni kell. A megfelelő infrastruktúra-árszabási rendszerek hozzájárulhatnak az infrastruktúrák hatékony kihasználásához és egy fenntartható modális egyensúly fejlődéséhez.

Iránymutatás . Az európai infrastruktúra kiterjesztése és javítása és kölcsönösen elfogadott, prioritást élvező határon átnyúló projektek megvalósítása érdekében különösen a nemzeti piacoknak a kibővített EU-n belüli fokozottabb integrálása céljából. A tagállamoknak megfelelő közlekedési, energia vagy ICT-infrastruktúrát kell kifejleszteniük, nevezetesen a határokon átnyúló ágazatok esetében, mivel ez a hálózati iparágak a verseny számára való megnyitásának alapvető feltétele. Ezenkívül a környezeti költségek figyelembevételére megfelelő infrastruktúra-árrendszert kell bevezetniük, így biztosítva az infrastruktúrák hatékony kihasználását és a fenntartható modális egyensúly fejlesztését. (11. irányelv).

B.2 Tudás és innováció a növekedés szolgálatában

A K+F, az innováció és az oktatás terén tett befektetések révén felhalmozódó tudás a hosszú távú növekedés egyik fő mozgatóereje. A tudás terén tett befektetések növekedését és az EU gazdaságának innovációs kapacitása erősítését szolgáló politikák a növekedéssel és foglalkoztatással kapcsolatos lisszaboni stratégia alapvető elemei.

A K+F terén tett befektetés fokozása és javítása

A K+F különféle csatornákon keresztül befolyásolja a gazdasági növekedést: először is hozzájárulhat új piacok vagy termelési folyamatok kialakításához; másodszor a már meglevő termékek és termelési folyamatok növekvő javulásához vezethet; harmadszor pedig emeli egy országnak az új technológiákkal szembeni befogadóképességét.

Az EU jelenleg a GDP-nek körülbelül 2%-át költi K+F-re (a 0,5%-os szint alatti és a 4%-os szint fölötti megoszlásban a különböző tagállamokban), épphogy meghaladva a lisszaboni stratégia elindítása idején meglevő szintet. Továbbá az EU kutatási kiadásainak mindössze kb. 55%-át finanszírozza az ipar. Még gyorsabb haladásra van szükség, hogy el lehessen érni az EU arra vonatkozó közös célkitűzését, hogy a kutatásra irányuló befektetésekből származó kiadást a GDP 3%-ára emeljék; az emelkedés kétharmadának a magánszektorból kellene származnia. A tagállamokat felkérik, hogy készítsenek beszámolót 2008-ra és 2010-re vonatkozó K+F kiadási célkitűzéseikről, illetve azokról az intézkedésekről, melyekkel ezeket nemzeti lisszaboni programjaik keretén belül el kívánják érni. A legfőbb kihívást a kutatásba befektető vállalkozások számára a keretfeltételek, az eszközök és az ösztönzések megteremtése jelenti. A kutatásra fordított közkiadásnak hatékonyabbá kell válnia, valamint a közkutatás és a magánszektor közötti kapcsolatot javítani kell. A kiválósági központok és hálózatok megerősítésre szorulnak, és jobban ki kell használni az állami támogatási mechanizmusokat – ideértve a fiskális intézkedéseket is – a magán K+F kiegyenlítése céljából. Elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a társaságok megfelelően versenyképes környezetben működhessenek, mivel a verseny ösztönzőleg hat a magánszektor innovációba történő befektetésére. Emellett tudatos erőfeszítéseket kell tenni az aktív európai kutatók számának és minőségének fokozása érdekében, több diák számára vonzóvá téve a tudományos, technikai és mérnöki pályákat, valamint a szakmai előmenetel és a kutatók transznacionális és ágazatok közötti mobilitásának javítása révén.

Iránymutatás : A K+F terén tett befektetések növelése és javítása érdekében a tagállamoknak tovább kell fejleszteniük intézkedéseiket az üzleti K+F előmozdítása érdekében, a következő módokon: kedvezőbb keretfeltételek megteremtése, annak biztosítása, hogy a társaságok kellőképpen versenyképes környezetben működnek, a K+F terén tett fokozottabb és hatékonyabb közkiadások , kiválósági központok megerősítése, a magán K+F kiegyenlítését szolgáló mechanizmusok – mint például fiskális intézkedések – támogatása, a kutatói mobilitás ösztönzése, a tudományos, technikai és mérnöki pályák több diák számára történő vonzóvá tétele, valamint a szakmai előmenetel és a kutatók transznacionális és ágazatok közötti mobilitásának javítása. (12. integrált iránymutatás). Lásd a 22. iránymutatást is: Az emberi erőforrásban történő befektetés bővítése és javítása.

Az innováció, az ICT felvevőképességének és a források fenntartható felhasználásának megkönnyítése

Az európai gazdaság dinamizmusa nagymértékben függ innovatív kapacitásától. Az innováció gazdasági keretfeltételeit meg kell teremteni. Ez magában foglalja a jól működő pénzügyi és árupiacokat ugyanúgy, mint az egyértelműen meghatározott és megengedhető szellemi tulajdonjogokat. Az innovációkat gyakran olyan új vállalkozások mutatják be a piacon, melyek a finanszírozás megszerzését illetően nehézségekkel szembesülhetnek. Az innovatív vállalkozások megteremtését és növekedését ösztönző – ideértve a finanszírozáshoz való hozzáférést javító - intézkedések tehát az innovatív tevékenységet kell, hogy elősegítsék. A technológia terjesztését elősegítheti az innovációs pólusok és hálózatok fejlesztése ugyanúgy, mint a KKV-kat célzó innovációs támogatási szolgáltatások. A kutatói mobilitás, a közvetlen külföldi befektetések (FDI) vagy az importált technológia révén megvalósuló tudásátadás különösen előnyös hatású a hátrányos helyzetű országok és régiók számára.

Az EU nem tudta az információs és kommunikációs technológia (ICT) fokozott termeléséből és felhasználásából származó előnyöket teljes körűen kihasználni. Ez tükrözheti az ICT terén tett még mindig elégtelen befektetést, az ICT-használó ágazatok intézményi korlátozásait és az ICT elfogadásával kapcsolatos szervezeti kihívásokat. A technológiai innováció végső soron egy növekedést előmozdító gazdasági környezettől függ. Az ICT-k felvevőképessége különösen a munka rugalmas szervezésén és a rugalmas árupiacokon múlik.

Iránymutatás . Az innováció elősegítése és az ICT felvevőképessége érdekében a tagállamoknak az a innovációt támogató szolgáltatások terén tett fejlesztésekre kell összpontosítaniuk, különösen a technológiaátadás céljából, továbbá az egyetemek és vállalkozások összekapcsolása révén innovációs pólusok és hálózatok megteremtésére, az FDI révén megvalósuló tudástranszferre, a finanszírozáshoz való jobb hozzáférésre, illetve a megengedhető és egyértelműen meghatározott szellemi tulajdonjogokra. Meg kell könnyíteniük az ICT felvevőképességét és a gazdaságban a munkaszervezés ezzel összefüggő változtatásait. (13. integrált iránymutatások).

Az Unió számára a tartós siker egy sor olyan erőforrásra és környezetre vonatkozó kihívás kezelésén is múlik, melyek elhanyagolása lefékezheti a jövőbeli növekedést. Ebben az összefüggésben az olajárakkal kapcsolatos legutóbbi fejlemények és kilátások felhívták a figyelmet az energiahatékonysághoz kapcsolódó kérdések sürgősségére. E kihívások további késedelmes kezelése megemelheti az intézkedések meghozatalának gazdasági költségeit. Ez magával vonja például az éghajlatváltozással összefüggő problémák megoldására hozandó intézkedéseket, az erőforrások racionálisabb felhasználását és a biológiai sokféleség elsorvadásának feltartóztatását. Az olyan piaci alapú eszközök használata, melyek jobban figyelembe veszik a környezeti károkat és a társadalmi költségeket, ebben az összefüggésben kulcsfontosságú. A környezetbarát technológiák fejlesztésének és használatának bátorítása, továbbá a közbeszerzés környezetorientáltabbá tétele javíthat az érintett ágazatok innovatív teljesítményén és a fenntartható fejődéshez való hozzájárulásuk megerősítésén. Az EU vállalatai például másokkal együtt vezető szerepet játszanak az új megújuló energia-technológiák fejlesztésében. Különösen az energiaárak folyamatos emelkedése és az éghajlatváltozás növekvő veszélye következtében mind a fenntartható fejlődés, mind a versenyképesség szempontjából elengedhetetlen az energiahatékonyság javítása.

Iránymutatás . A források fenntartható felhasználásának ösztönzése és a környezetvédelem és a növekedés közötti szinergiák megerősítése érdekében a tagállamoknak prioritást kell adniuk a külső környezeti költségek internalizálásának, az energiahatékonyság növelésének, valamint a környezetbarát technológiák fejlesztésének és alkalmazásának. E prioritások végrehajtásának összhangban kell lennie a meglévő európai kötelezettségvállalásokkal és a környezettechnológiai cselekvési tervben (ETAP) javasolt fellépésekkel és eszközökkel a piaci alapú eszközök, kockázati alapok és K+F alapok használata révén, továbbá a közbeszerzések még környezetbarátabbá tétele, a környezeti szempontból káros támogatások megszüntetése és más politikai eszközök figyelembevétele révén. (14. integrált iránymutatás).

Hozzájárulás egy erős európai ipari háttérhez

Az EU termelékenységi növekedésében az utóbbi időkben bekövetkezett lassulás részben annak köszönhető, hogy az EU nehézséggel küzd gazdaságának újabb, nagyobb termelékenységnövekedést ígérő ágazatok felé történő újraorientálása során. A gazdasági és technológiai vezető szerep fokozása és fenntartása érdekében Európának növelnie kell az új technológiák fejlesztésére és az ezekkel való kereskedelemre irányuló kapacitását. A kutatási, szabályozási és finanszírozási kihívások közös kezeléséből eredő európai szintű szinergiákat – mely esetekben az egyes tagállamok a volumen vagy hatókör okán egyedül nem képesek a piac sikertelenségeit eredményesen kezelni - nem mindig használják ki teljes mértékben, a Galileo-programhoz hasonlók vagy az űrhajózás kivételével. Ennek eredményeképpen az EU nem volt képes technológiai potenciáljának teljes körű megvalósítására. Az európai kiválósági központok és az állami/magán partnerségek – amelyek hozadéka a társadalom szempontjából jelentősebb, mint a magánszektor számára – segítséget nyújthatnak e potenciál kiaknázásában.

Iránymutatás . Egy erős ipari alaphoz való hozzájárulás érdekében a tagállamoknak az új technológiák és piacok létrehozására kell összpontosítaniuk. Ez különösen a közös európai technológiai kezdeményezések létrehozására és végrehajtására vonatkozó elkötelezettséget, illetve olyan állami/magán partnerségeket foglal magában, melyek segítséget nyújthatnak a tényleges piaci sikertelenségek kezelésében, továbbá a regionális vagy helyi csoportosulások létrehozását.

2. rész Foglalkoztatáspolitikai iránymutatások (2005-2008)

Javaslat:

A TANÁCS HATÁROZATA

(az EK-Szerződés 128. cikke értelmében) a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról

2005/0057 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS HATÁROZATA

a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 128. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[9],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[10],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[11],

tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére[12],

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

mivel:

(1) az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke célkitűzésként meghatározza az Unió számára a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítását. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 125. cikke megállapítja, hogy a tagállamok és a Közösség összehangolt stratégia kialakítására törekednek a foglalkoztatás és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztése terén.

(2) A lisszaboni Európai Tanács 2000-ben a fenntartható gazdasági fejlődésre, a több és jobb munkahely létrehozására, a nagyobb szociális kohézió megteremtésére és hosszú távú foglalkoztatottságra irányuló stratégiai célt tűzte ki, azonban öt évvel később az eredmények vegyesek.

(3) A foglalkoztatási iránymutatások és az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások integrált csomagjának bemutatása hozzájárul a lisszaboni stratégiának a növekedés és foglalkoztatás irányába történő úbóli meghatározásához. Az európai foglalkoztatási stratégiának vezető szerepe van a lisszaboni stratégia foglalkoztatásra irányuló célkitűzéseinek a végrehajtásában.

(4) A 2005. március 23-25-i tavaszi Európai Tanács következtetéseivel összhangban a teljes foglalkoztatottságra, a munkaminőségre, a munkaerő-termelékenységre és a szociális kohézióra irányuló célkitűzéseknek egyértelmű prioritásokban kell kifejezésre jutniuk, nevezetesen: több személy bevonása és megtartása a foglalkoztatásban, illetve a szociális védelmi rendszerek modernizálása; a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének és a munkaerőpiacok rugalmasságának a javítása; a humán erőforrás terén tett befektetés fokozása a jobb oktatás és képzés révén.

(5) A foglalkoztatási iránymutatásokat csak három évenként kell teljesen felülvizsgálni, a közbeeső évek során 2008-ig a frissítéseknek erősen korlátozottnak kell lenniük.

(6) A foglalkoztatásra vonatkozóan a Tanács által 2004-ben elfogadott ajánlások háttérreferenciaként érvényben maradnak[13],

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A mellékletben szereplő, a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozóan meghatározott iránymutatásokat elfogadják.

2. cikk

Az iránymutatások valamennyi aspektusát a tagállamok foglalkoztatáspolitikáiban figyelembe kell venni, és azokról az évente benyújtandó nemzeti lisszaboni programokban be kell számolni.

3. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

a Tanács részéről

az elnök

Melléklet

1 Több személy bevonása és megtartása a foglalkoztatásban, illetve a szociális védelmi rendszerek modernizálása

Létfontosságú a teljes foglalkoztatás elérése és a munkanélküliség és az inaktivitás csökkentése a munkaerő-kereslet és -kínálat növelésével. Mindez nem elválasztható a munkahelyek vonzóbbá tételének, a munka minőségének és a munkatermelékenység növelésének a javításától, illetve a szegény munkavállalók arányának csökkentésétől. A munka minősége, a termelékenység és a foglalkoztatás közötti szinergiákat teljes mértékben ki kell használni. Határozott fellépésre van szükség a társadalmi integráció erősítése, a munkaerőpiacról való kizárás megakadályozása és a fogyatékkal élők foglalkoztatási integrációjának támogatása érdekében, illetve a regionális eltéréseknek a foglalkoztatás, a munkanélküliség és a munka termelékenysége körében meglevő csökkentése érdekében, különösen a hátrányos helyzetű régiókban. Az egyenlő esélyek, a megkülönböztetés elleni küzdelem és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elve a haladás nélkülözhetetlen elemei.

Iránymutatás. A foglalkoztatáspolitikáknak a teljes foglalkoztatást elérő végrehajtása érdekében, a munka minőségének és termelékenységének fejlesztése mellett, illetve a társadalmi és területi kohézió megerősítésével . A politikáknak hozzá kell járulniuk az Európai Unióban a 70%-os általános foglalkoztatottsági rátához, melyből a nők foglalkoztatottsága legalább 60%, az idős munkavállalóké (55-64 év között) pedig 50%, és vissza kell szorítaniuk a munkanélküliséget és az inaktivitást. A tagállamoknak meg kell állapítaniuk a 2008-ra és 2010-re vonatkozó nemzeti foglalkoztatási rátáikat. (16. integrált iránymutatás).

A foglalkoztatási szintek emelése a gazdasági növekedés generálásának és a társadalmi integrációt támogató gazdaságok elősegítésének leghatékonyabb eszköze, mely egyúttal biztosítja a szociális védőhálót a munkaképtelenek számára. A munka életciklus alapú megközelítésének elősegítése és a szociális védelmi rendszerek adekvátságuk, pénzügyi fenntarthatóságuk és a társadalom változó szükségleteinek való megfelelésük biztosítása érdekében történő modernizálása a munkaképes népesség létszámbeli csökkenése miatt még fontosabb. Különös figyelemmel kell kezelni a nők és férfiak között a foglalkoztatás terén meglevő szakadékot, továbbá az idős munkavállalók és a fiatalok alacsony foglalkoztatási rátáit, az új nemzedékek közötti megközelítés részeként. Fellépéseket kell tenni a fiatalok munkanélküliségének megoldására, ami átlagosan kétszerese a teljes munkanélküliségi aránynak. Megfelelő feltételeket kell biztosítani a foglalkoztatásban való előrehaladásra, akár pályakezdésről, akár egy kihagyott időszak utáni visszatérésről, akár a munkával töltött időszak meghosszabbításának igényéről van szó. A munka minősége, ideértve a fizetést és a juttatásokat, a munkafeltételeket, a munkabiztonságot, az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférést és a karrierlehetőségeket, illetve a szociális védelmi rendszerek nyújtotta védelem és ösztönzések létfontosságúak. Az Európai Ifjúsági Egyezmény végrehajtása hozzájárul a munka életciklus alapú megközelítéséhez.

Iránymutatás. A munka életciklus alapú megközelítésének elősegítése érdekében a következők révén: a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeinek kiépítésére irányuló újabb törekvés; a foglalkoztatás, a munkanélküliség és a bérek terén meglevő nemi alapú különbségek; a munka és a magánélet jobb összeegyeztethetősége, ideértve a hozzáférhető és reális gyermekgondozási lehetőségek és a további eltartottak gondozásának biztosítását; modern nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerek, biztosítva ezek adekvátságát, pénzügyi fenntarthatóságukat és a társadalom változó szükségleteinek való megfelelésüket, hogy a foglalkoztatásban és a hosszabb munkával töltött időszakban való részvételt lehetővé tegyék, ideértve a munkavállalás megfelelő ösztönzését és a korai nyugdíjazástól való elriasztást; az aktív időskort támogató munkafeltételek elősegítését. (17. integrált iránymutatás). Lásd a 2. integrált iránymutatást is: A gazdasági fenntarthatóság megőrzése.

A munkakeresők foglalkoztatáshoz való hozzáférésének elősegítése, a munkanélküliség megakadályozása és annak biztosítása, hogy a munkanélküliek ne távolodjanak el a munkaerőpiactól, és foglalkoztathatóságuk fokozódjon, létfontosságú tényezők az integráció, illetve a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben. Ehhez arra van szükség, hogy a munkaerőpiacon meglevő korlátokat a hatékony munkakeresés segítésével, a szakképzéshez és a más aktív munkaerő-piaci intézkedésekhez való hozzáférés elősegítésével, a munka kifizetődésének biztosításával, továbbá a munkanélküliség, a szegénység és az inaktív állapot csapdáinak megszüntetésével eltávolítsák. Különös figyelmet kell szentelni a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci integrációjának, ideértve a szociális szolgáltatások és a szociális gazdaság kiterjesztését is. A hátrányos helyzetűek, továbbá a nem EU- és az EU-polgárok foglalkoztatottsága közötti szakadék túl széles, és ezt – a nemzeti célkitűzésekkel összhangban – lényegesen csökkenteni kell . A diszkrimináció elleni küzdelem, a fogyatékkal élők foglalkoztatáshoz való hozzáférésének elősegítése és a migránsok és a kisebbségek integrációja különösen fontos.

Iránymutatás: A munkakeresők és a fogyatékkal élők számára integráló szemléletű munkaerőpiac biztosítása érdekében a következők révén: aktív és preventív munkaerő-piaci intézkedések, ideértve a személyre szabott cselekvési tervek keretében a szükségletek időben történő azonosítását, a munkakereséshez nyújtott támogatást és a képzést, illetve a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci integrációjának támogatásához és a társadalmi és területi kohézióhoz és a szegénység felszámolásához való hozzájáruláshoz szükséges szociális szolgáltatások nyújtását; az adó- és járulékrendszerek folyamatos felülvizsgálatát, ideértve a járulékok igazgatását és feltételrendszerét, illetve a magas tényleges adómértékek csökkentését, figyelemmel a munka fizetőképességének biztosítására és a szociális védelem megfelelő szintű biztosítására. (18. integrált iránymutatás).

Annak érdekében, hogy több személy számára nyíljon lehetőség jobb munkát találni, szükség van a munkaerő-piaci infrastruktúráknak mind nemzeti, mind EU-s szinten történő megerősítésére, ideértve az EURES hálózatot is, hogy idejében előrejelezhetők és megoldhatók legyenek az esetleges meg nem felelések. Ebben az összefüggésben a munkavállalók mobilitása az EU-ban kulcsfontosságú és teljes mértékben biztosítandó. A harmadik országokból való bevándorlásból származó további munkaerő-kínálatnak teljes figyelmet kell szentelni.

Iránymutatás: A munkaerő-piaci igényeknek való megfelelés javítása érdekében a következők révén: a munkaerő-piaci intézmények modernizálása és megerősítése, különös tekintettel a foglalkoztatási szolgálatokra; a foglalkoztatási és képzési lehetőségek jobb átláthatósága mind nemzeti, mind európai szinten az európai mobilitás megkönnyítése érdekében; a képzési igények, a munkaerő-piaci hiányok és szűk keresztmetszetek hatékonyabb előrejelzése; a gazdasági migráció megfelelő kezelése. (19. integrált iránymutatás).

2 A MUNKAVÁLLALÓK ÉS A VÁLLALKOZÁSOK ALKALMAZKODÓKÉPESSÉGÉNEK ÉS A MUNKAERőPIACOK RUGALMASSÁGÁNAK A JAVÍTÁSA

Európának fejlesztenie kell képességét a gazdasági és szociális változások előrejelzésére, előidézésére és kezelésére. Ehhez foglalkoztatásbarát munkaerőköltségekre, a munkaszervezés modern formáira és jól működő munkaerőpiacokra van szükség, melyek egyszerre biztosítják a rugalmasságot és a foglalkoztatás biztonságát mind a vállalkozások, mind a munkavállalók szükségleteinek megfelelően. Ez továbbá hozzá kell, hogy járuljon a szegmentált munkaerőpiacok elterjedésének megakadályozásához és a be nem jelentett munkavállalás visszaszorításához.

Napjaink növekvő mértékű globális gazdaságában, ahol új piacok nyílnak és folyamatosan új technológiák kerülnek bevezetésre, mind a vállalkozások, mind a munkavállalók az alkalmazkodás szükségességével és ennek tulajdonképpeni lehetőségével szembesülnek. Míg a strukturális változások jótékony hatással vannak a növekedésre és a foglalkoztatottságra, változásokat is magukkal vonnak, melyek néhány munkavállaló és vállalkozás szempontjából károsak. A vállalkozásoknak rugalmasabbakká kell válniuk, hogy a termékeik és szolgáltatásaik iránti kereslet hirtelen változásaira reagálni tudjanak, hogy új technológiákat alkalmazzanak és hogy olyan helyzetbe kerüljenek, hogy a versenyképesség megőrzése érdekében azonnal képesek legyenek az innovációra. A munkaminőség iránti fokozódó igénynek is meg kell felelniük, mely kapcsolatos a munkavállalók személyes preferenciáival és családi változásaival, és kezelniük kell az idősödő munkaerő és az egyre kevesebb fiatal munkavállaló jellemezte helyzetet. A munkavállalók számára a munka világa egyre bonyolultabbá válik a munkatípusok diverzifikációjával és szabálytalanabbá válásával, és az életciklus során egyre több váltást kell sikeresen kezelni. A gyorsan változó gazdaságok és az ezekkel járó szerkezetátalakítás miatt a munkavállalóknak a munkavállalás új módszereivel – beleértve az információs és kommunikációs technológiák (ICT) fokozott kihasználását –, illetve a foglalkoztatási státuszukban bekövetkező változásokkal kell megbirkózniuk, és készen kell állniuk az élethosszig tartó tanulásra. A földrajzi mobilitás szintén szükséges annak érdekében, hogy szélesebb körben és az EU egész területén hozzá lehessen férni a munkalehetőségekhez.

Iránymutatás: A rugalmasságnak a foglalkoztatás biztonságával együtt járó elősegítése és a munkaerőpiac szegmentálódásának csökkentése érdekében a következők révén: a foglalkoztatással kapcsolatos jogalkotás kiigazítása, adott esetben a határozatlan vagy határozott idejű szerződések által biztosított rugalmasság mértékének felülvizsgálatával; a változások, hatékonyabb előrejelzését és pozitív kezelését, beleértve a gazdasági szerkezetátalakítást, nevezetesen a kereskedelem nyitásához kapcsolódó változásokat, a szociális költségek csökkentése és az alkalmazkodás megkönnyítése érdekében; a foglalkoztatási státusz változásainak támogatását, ideértve a képzést, az önfoglalkoztatást, a vállalkozásindítást és a földrajzi mobilitást; a munkaszervezés innovatív és kiigazítható formáinak elősegítése és terjesztése, ideértve a jobb egészségügyi és biztonsági feltételeket, illetve a szerződéses és a munkaidőre vonatkozó rendszerek sokféleségét; a munka minőségének és termelékenységének javítása céljából; a új munkahelyi technológiákhoz való alkalmazkodás; határozott fellépés a be nem jelentett munkavállalás szabályos foglalkoztatássá alakításának érdekében. (20. integrált iránymutatás). Lásd a 41. integrált iránymutatást is: A makrogazdaság és a strukturális politikák közötti nagyobb koherencia előmozdítása.

A lehető legnagyobb mértékű munkahelyteremtés, a versenyképesség megőrzése és az általános gazdasági kerethez való hozzájárulás érdekében az átfogó béremeléseknek összhangban kell lenniük a termelékenység gazdasági cikluson belüli növekedésével, és meg kell felelniük a munkaerő-piaci helyzetnek. A nem bérjellegű munkaköltségek csökkentésére és az adórés felülvizsgálatára tett erőfeszítésekre is szükség lehet, hogy elősegítsék a munkahelyteremtést, különösen az alacsony bérezésű munkák esetében.

Iránymutatás: A foglalkoztatásbarát bérek és más munkaerőköltségek növekedésének biztosítása érdekében a következők révén: teljes mértékben tiszteletben tartva a szociális partnerek szerepét a béralkurendszerek megfelelő keretének ösztönzése a termelékenység és a munkaerő-piaci tendenciák ágazati és regionális szintű különbségeinek figyelembevételére; a nem bérjellegű munkaköltségek szerkezetének és mértékének, illetve mindezeknek a foglalkoztatásra, különösen az alacsony bérezésű munkavállalók és az első ízben a munkaerőpiacon munkát vállalók esetében, gyakorolt hatásának felügyelete és adott esetben felülvizsgálata. (21. integrált iránymutatás). Lásd az 5. integrált iránymutatást is: A makrogazdasági stabilitáshoz és a növekedéshez hozzájáruló béralakulás biztosítása.

3 A HUMÁN ERőFORRÁS TERÉN TETT BEFEKTETÉS FOKOZÁSA A JOBB OKTATÁS ÉS KÉPZÉS RÉVÉN

Európának nagyobb mértékben kell befektetnie a humán erőforrás terén. Túl sok személy nem kerül be a munkaerőpiacra azért, mert hiányoznak a képzettségei vagy mert azok nem megfelelőek adott esetben. A foglalkoztatáshoz bármilyen életkorban történő hozzáférés elősegítésére, a munka termelékenységi szintjének és minőségének fokozására az EU-nak nagyobb mértékben és hatékonyabban kell befektetnie a humán erőforrás és az élethosszig tartó tanulás terén az egyének, a vállalkozások, a gazdaság és a társadalom érdekében. A tagállamok elkötelezettek az átfogó, élethosszig tartó tanulásra vonatkozó stratégiák 2006-ig történő létrehozása iránt.

A tudás- és szolgáltatásalapú gazdaságok a hagyományos iparágaktól eltérő képzettséget igényelnek, olyan képzettséget, melyet ugyanakkor a technológiai változásnak és innovációnak megfelelően folyamatosan frissíteni kell. A munkavállalóknak, amennyiben meg akarják tartani munkájukat és abban elő kívánnak lépni, képességeiket össze kell gyűjteniük, illetve azokat rendszeresen meg kell újítaniuk. A vállalkozások termelékenysége a változásokhoz alkalmazkodni képes munkaerő megteremtésétől és megtartásától függ. A kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy az oktatás során elsajátított tudás szintjét fejlesszék, illetve, hogy az Európai Ifjúsági Egyezménnyel összhangban a fiatalok rendelkezzenek a szükséges fontos szaktudással. Minden érintettet arra kell ösztönözni, hogy a lehető leghamarabb segítse elő az élethosszig tartó tanulás valós kultúráját. Az emberi erőforrás terén egy főre eső állami és magánbefektetés számottevő fokozásának elérése érdekében fontos biztosítani azt, hogy a költségek és a felelősségek méltányos és átlátható módon oszlanak meg valamennyi érintett között. A tagállamoknak hatékonyabban kell felhasználniuk az oktatás és a képzés terén tett befektetések tekintetében a strukturális alapokat és az Európai Beruházási Bankot.

Iránymutatás: A humánerőforrás terén tett befektetések kiterjesztése és javítása érdekében a következők révén: az európai kötelezettségvállalásoknak megfelelően hatékony, az élethosszig tartó tanulásra vonatkozó stratégiák létrehozása, ideértve a vállalkozásokra, a közhatóságokra és a magánszemélyekre vonatkozó megfelelő kezdeményezéseket és költségmegosztó mechanizmusokat; az iskolát korán elhagyó tanulók számának jelentős csökkentése érdekében tett intézkedés; a szakmai alapképzéshez, a középfokú és a felsőoktatáshoz való fokozottabb hozzáférés, ideértve a szakmai gyakornokságot és a vállalkozói ismeretek oktatását; fokozottabb részvétel a folyamatos és a munkahelyi képzésben az egész életcikluson keresztül, különösen az alacsonyan képzett és az idősebb munkavállalók tekintetében. (22. integrált iránymutatás). Lásd a 12. iránymutatást is: A K+F befektetések növelése és javítása.

A ambiciózus célkitűzések megállapítása és a valamennyi érintett által megvalósított befektetések mértékének fokozása azonban nem elegendő. A kínálat és a kereslet gyakorlati megfelelése érdekében az élethosszig tartó tanulási rendszereknek reálisnak, hozzáférhetőnek kell lenniük, és meg kell felelniük a változó szükségleteknek. Az oktatási és képzési rendszerek kiigazítása és kapacitásának növelése szükséges munkaerő-piaci jelentőségük, a tudás alapú gazdaság és társadalom szükségleteinek való megfelelésük és hatékonyságuk fokozása érdekében. Az információs és kommunikációs technológiák felhasználhatók a tanuláshoz való hozzáférés javítására, valamint a tanulásnak a munkavállalók és munkaadók igényeihez való jobb hozzáigazítására. A munka és tanulási célú nagyobb mobilitás szintén szükséges annak érdekében, hogy tágabb legyen a hozzáférés az EU nyújtotta munkalehetőségekhez. Az európai munkaerőpiacon a mobilitást akadályozó, fennmaradó akadályokat el kell távolítani, különösen azokat, amelyek a képesítések és szaktudás elismeréséhez és átláthatóságához kapcsolódnak. Fontos, hogy felhasználják a már elfogadott európai jogi eszközöket és referenciákat a nemzeti oktatási és képzési rendszerek reformjának támogatása érdekében.

Iránymutatás: Az oktatási és képzési rendszereknek az új munkahelyi követelményekre figyelemmel történő kiigazítása érdekében a következők révén: az foglalkoztatási igények hatékonyabb azonosítása és a jövőbeli szaktudásbeli és képzettségi követelmények hatékonyabb előrejelzése; az oktatási és képzési lehetőségek biztosításának kiszélesítése; a képesítések átláthatóságát támogató keretek kifejlesztése, illetve a nem formális és a formális tanulás értékelésének a javítása; az oktatási és képzési rendszerek vonzerejének, nyitottságának és minőségi előírásainak biztosítása.

*

* *

Az intézkedések meghozatala során a tagállamoknak különös figyelmet kell szentelniük a foglalkoztatáspolitikák helyes irányítására. A változás érdekében széles partnerséget kell létrehozniuk a parlamenti szervek és az érdekelt felek bevonásával, ideértve a regionális és a helyi szintet is. Az európai és a nemzeti szociális partnereknek központi szerepet kell játszaniuk. A tagállamoknak meg kell határozniuk kötelezettségvállalásukat és célkitűzéseiket az EU iránymutatásaival és ajánlásaival összhangban. A helyes irányítás megköveteli továbbá az igazgatási és pénzügyi források elosztásának átláthatóságát. A Bizottsággal egyetértésben az európai foglalkoztatási stratégia végrehajtásához a tagállamok felhasználják a strukturális alapok, elsősorban az Európai Szociális Alap nyújtotta támogatást, és a megtett intézkedésekről beszámolót készítenek. Különös figyelmet kell fordítaniuk a tagállamok intézményi és közigazgatási kapacitásának megerősítésére.

A fenti szakpolitikai iránymutatások végrehajtása során a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a 2003. évi foglalkoztatási iránymutatásokban és a 2004. évi ajánlásokban meghatározott nemzeti ajánlások, megvalósulási mutatók és célkitűzések egyértelmű háttérreferenciaként érvényben maradnak.

[1] A 2005. márciusi európai tanácsi következtetésekhez csatolt jelentés, (http://ue.eu.int/cms3_fo/showPage.asp?lang=en&id=432&mode=g&name=)

[2] COM(2005)24, 2005.2.2., „Dolgozzunk együtt a fejlődésért és a foglalkoztatásért! Új lendület a lisszaboni stratégia érdekében.”

[3] A 2005. márciusi európai tanácsi következtetések, (http://ue.eu.int/cms3_fo/showPage.asp?lang=en&id=432&mode=g&name=).

[4] A nemzeti reformprogramokról szóló utólagos közleményében a Bizottság közzéteszi arról szóló iránymutatásait, hogy milyen módon lehetne a megfigyelési beszámolókba belefoglalni a nyitott koordinációs módszereket és a strukturális alapokról szóló stratégiai terveket.

[5] COM(2005)24, 2005.2.2., „Dolgozzunk együtt a fejlődésért és a foglalkoztatásért! Új lendület a lisszaboni stratégia érdekében”.

[6] SEC(2005)192, 2005.2.3., A Bizottság közleményének kísérődokumentuma az Európai Tanácson.

[7] A szociális menetrend (COM(2005)33) részletesen tartalmazza ezeket az elemeket.

[8] A fent meghatározott politikai iránymutatások végrehajtása során a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy (a 2003-2005 közötti időszakra) a tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló, az ezen iránymutatások 2004. évi naprakésszé tételéről szóló, 2004. július 5-i tanácsi ajánlással kiegészített és naprakésszé tett 2003. június 26-i tanácsi ajánlás keretében közzétett országspecifikus ajánlások háttér-információkként érvényben maradnak.

[9] HL C …, …, .o.

[10] HL C …, …, .o.

[11] HL C …, …, .o.

[12] HL C …, …, .o.

[13] HL C 326, 19.10.2004