Brüsszel, 14.7.2004

COM(2004) 492 végleges

2004/0163 (AVC)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról

(előterjesztő: a Bizottság){SEC(2004) 924}

MAGYARÁZÓ FELJEGYZÉS

1. bevezető: a rendeletek módosításának szükségessége

2004. február 10-én a Bizottság javaslatot fogadott el a 27 tagállamból álló, bővített Európai Uniónak a 2007(2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervére vonatkozóan [COM(2004)101]. Ebben az összefüggésben a Bizottság álláspontja az, hogy fokozni kell az Unió beavatkozását számos kulcsfontosságú politikai területen. A Bizottság különösen arról határozott, hogy a pénzügyi terv lényeges részét egy nagyralátó kohéziós politika alkossa.

Ez a határozat tükrözte azt a munkát, amelyet a bővített Unió jövőbeni kohéziós politikájáról vitát kiváltó második kohéziós jelentés 2001-ben történt közzététele óta végeztek; [COM(2001)24]. 2004. február 18-án a Bizottság elfogadta a harmadik kohéziós jelentést [COM(2004)107], amely a kohéziós politikán belül részletes javaslatot tartalmazott a 2007(2013 közötti időszakra vonatkozóan a programok új generációjának prioritásai és végrehajtási rendszere tekintetében. A javaslat összefügg a következő pénzügyi tervről szóló bizottsági közleményben megállapított általános iránymutatásokkal.

A harmadik kohéziós jelentés megállapította, hogy az uniós tagállamok számának 25-re, és később 27-re vagy többre történő növekedése eddig nem látott kihívást jelent az Unió versenyképessége és belső kohéziója tekintetében. A bővítés következtében felerősödtek a gazdasági fejlődésben mutatkozó különbségek, kelet felé tolódott az egyenlőtlenségek problémája és romlott a foglalkoztatási helyzet:

- a bővítés előtti helyzettel összehasonlítva több mint kétszeresére nőtt az egy főre jutó GDP közötti különbség a lakosságnak a legvirágzóbb régiókban élő 10%-a és a legszegényebb régiókban élő 10%-a között;

- összehasonlítva a bővítés előtti helyzettel, amikor az össznépesség 19%-a, szám szerint 72 millió polgár élt olyan régiókban, ahol az egy főre jutó GDP nem érte el az uniós átlag 75%-át, ma a 25 tagállamból álló Unió 123 millió polgára – a teljes népesség 27%-a – van ilyen helyzetben. Tízből négy polgár él a 15 „régi” tagállamhoz tartozó régiókban, míg a fennmaradó 6 polgár a 10 „új” tagállam állampolgára;

- négymillió munkahelyet kell teremteni, ha a 10 új tagállamban fel akarjuk zárkóztatni az átlagos foglalkoztatási szintet az Unió többi részéhez. A bővített Unióban kor és nem szerint jelentős különbségek mérhetők a foglalkoztatásban.

Ugyanakkor az egész Unió kihívások elé néz, amelyek abból erednek, hogy a globalizáció, a kereskedelem megnyitása, a technológiai forradalom, a tudásalapú gazdaság és társadalom fejlődése, az idősödő társadalom és a növekvő bevándorlás következtében valószínűleg felgyorsul a gazdasági szerkezetátalakulás.

Végül, 2001 óta jelentős mértékben csökkent az EU gazdasági növekedése. Ebből következik, hogy az Unió számos területén ismét megnőtt a munkanélküliség, magával vonva annak minden társadalmi következményét. A jövőre nézve kiindulási pontként az Uniónak teljes mértékben ki kell használnia azokat a lehetőségeket, amelyeket a jelenlegi fellendülés kínál.

Az Unió gazdasági teljesítményének javítása érdekében 2000 márciusában az Unió állam- és kormányfői Lisszabonban találkoztak és egy stratégiát állapítottak meg, amelynek célja, hogy 2010-re Európa a világ legsikeresebb és legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljon. 2000 decemberében a Tanács nizzai ülésén a szegénység visszaszorításáról szóló lisszaboni célkitűzéseket egy összehangolt uniós stratégiába ültette át, amelynek célja a társadalmi integráció. A Tanács 2001 júniusában tartott göteborgi ülésén kiszélesítette a lisszaboni stratégiát azzal, hogy új hangsúlyt fektetett a környezetvédelemre és egy fenntarthatóbb fejlődési folyamat kialakítására.

A kohéziós politika jelentős mértékben hozzájárul e célok megvalósításához. Lényegében, a fejlődés és a kohézió kölcsönösen támogatják egymást. Az egyenlőtlenségek csökkentése által az Unió segíti annak biztosítását, hogy valamennyi régió és társadalmi csoport hozzájárulhasson az Unió átfogó gazdasági fejlődéséhez, és részesülhessen is abból. A Szerződés 3. és 158. cikke tükrözi ezt a jövőképet, amelyet az Alkotmányt létrehozó szerződéstervezet is támogat azáltal, hogy világosabb utalást vezet be a kohézió területi dimenziójára vonatkozóan.

A kohéziós politika olyan helyzetben is szükségszerű, amikor más közösségi politikák – korlátozott, de lokalizált költségekkel kombinálva – jelentős juttatásokkal szolgálnak. A kohéziós politika segít a juttatások elosztásában. A kohéziós politika azáltal, hogy felkészít a változása és segíti az alkalmazkodást, hasznos lehet a negatív hatások korlátozásában.

Ezért a kohéziós politikát minden tekintetben a lisszaboni stratégia szerves részeként kell kezelni, még akkor is, ha ma, ahogy a Bizottság rámutatott a következő pénzügyi tervről szóló javaslatában, a lisszaboni stratégia alapját képező politikai tervet ki kell egészíteni és korszerűsíteni kell. Más szóval, a kohéziós politikának magában kell foglalnia a lisszaboni és göteborgi célkitűzéseket, és e célkitűzések végrehajtásának legfőbb eszközévé kell válnia a nemzeti és regionális fejlesztési programok által.

A regionális versenyképesség jól célzott beruházások által történő javítása az egész Unióban, illetve olyan gazdasági lehetőségek biztosítása, amely segít az embereknek képességeik kihasználásában, alapul szolgál az uniós gazdaság növekedési potenciálja számára, amely összességében mindannyiunk hasznára válik. Az uniós regionális politika a gazdasági tevékenységek kiegyensúlyozottabb elosztásának biztosításával segít csökkenteni a túlzott koncentrálódás, a túlnépesedés és a növekedés akadályai által okozott nyomást.

A kohéziós politika reformja ahhoz is lehetőséget biztosít, hogy a hatékonyság, átláthatóság és politikai felelősség magasabb szintje valósuljon meg. Ehhez mindenekelőtt meg kell határozni egy stratégiai megközelítést a politika számára, amely kijelöli a prioritásokat, összhangot biztosít a gazdasági és társadalmi irányítás rendszerével, és lehetőséget nyújt az elért haladás rendszeres, nyílt áttekintésére. Ez az irányítási rendszer további egyszerűsítését kívánja meg azáltal, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás keretében bevezeti a differenciálást és az arányosságot. Ezen kívül szükségszerű a felelősség további decentralizálása a cselekvő partnerek felé a tagállamok, régiók és helyi hatóságok szintjén.

E rendelettervezet a Bizottság javaslata az új generációs kohéziós politikai programokra vonatkozóan. Ez biztosítja az alapot ahhoz, hogy a Tanács ( a Strukturális Alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21-i 1260/1999/EK tanácsi rendelet 55. cikke értelmében ( legkésőbb 2006. december 31-ig felülvizsgálja az említett rendeletet. A Bizottság felvázolja annak szükségességét, hogy 2005-ben elfogadják a rendeleteket abból a célból, hogy a 2006-os esztendőt a 2007(2013 közötti időszak programozásának szentelhessék.

2. Az Uniós kohéziós politika 2006 utáni új felépítése

A Bizottság javaslata értelmében a kohéziós politika által támogatott cselekvéseknek korlátozott számú közösségi politikába történő befektetésekre kell koncentrálnia, ezzel tükrözve a lisszaboni és göteborgi cselekvési programokat, amelyek esetében a közösségi beavatkozás várhatóan befolyásoló hatással és jelentős hozzáadott értékkel bír. Ennek megfelelően az operatív programok tekintetében a Bizottság javaslatot tesz az alábbi, korlátozott számú kulcsfontosságú témára: innovációs és tudásalapú gazdaság, környezetvédelem és kockázatmegelőzés, hozzáférhetőség és általános gazdasági érdeket szolgáló szolgáltatások. A foglalkoztatáshoz kapcsolódó programok tekintetében a hangsúly azon reformok végrehajtásán lesz, amelyek célja a teljes foglalkoztatottság felé történő haladás megvalósítása, a minőség és a termelékenység javítása a munkahelyeken, és a társadalmi integráció és kohézió elősegítése, összhangban az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EES) iránymutatásai és ajánlásaival.

Három közösségi célkitűzés megvalósítására való törekvés

Az elsődleges célok megvalósítására való törekvést egy egyszerűsített és átláthatóbb keret köré kell szervezni, amelyben az új generációs programokat három cím alá csoportosítják: konvergencia; regionális versenyképesség és foglalkoztatás; területi együttműködés.

2.1. Konvergencia

A „Konvergencia” célkitűzés a kevésbé fejlett tagállamokat és régiókat érinti, amelyek ( a Szerződéssel összhangban – a közösségi kohéziós politika elsődleges prioritását jelentik. A Szerződés előírja az egyenlőtlenségek csökkentését a „különböző régiók fejlettségi szintje és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók vagy szigetek, benne a vidéki területek, elmaradottsága között” (158. cikk). A bővítés következtében az egyenlőtlenségek korábban nem látott mértékben megnövekednek, és ezek csökkentéséhez hosszú távú és kitartó erőfeszítésekre van szükség.

Ez a célkitűzés elsősorban azokat a régiókat érinti, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el a közösségi átlag 75%-át. A kohéziós politika legfőbb célkitűzése ebben a tekintetben az lenne, hogy ösztönözze a növekedést erősítő feltételeket és tényezőket, amelyek valós konvergenciát eredményeznek. Stratégiáknak kell gondoskodni a hosszú távú versenyképesség és foglalkoztatás kidolgozásáról.

A Bizottság tovább javaslata, hogy e prioritás értelmében ideiglenes támogatást kell nyújtani azoknak a régióknak, ahol az egy főre jutó GDP nem érte volna el a közösségi átlag 75%-át a 15 tagállamból álló Unió tekintetében számolt átlag alapján (a bővítés statisztikai hatása). E régiók esetében az objektív körülmények nem változtak, bár esetükben az egy főre jutó GDP viszonylag magasabb lesz a bővített Unióban. Az egyenlőség érdekében, illetve abból a célból, hogy lehetővé váljon az érintett régiók számára a konvergencia-folyamat befejezése, magasabb támogatást kell biztosítani, mint 1999-ben Berlinben, a jelenlegi ún. „kivonandó” régiók számára meghatározott támogatás.

A programokat az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és a Kohéziós Alap pénzügyi forrásaiból támogatják, a Szerződésben megállapított alapelvekkel összhangban.

A Kohéziós Alap azokra a tagállamokra vonatkozik, amelyek esetében a GNP nem éri el a közösségi átlag 90%-át. A Kohéziós Alapból nyújtott támogatás feltétele, hogy teljesüljenek a gazdasági konvergencia feltételei, valamint az, hogy a Szerződés 104. cikkével összhangban, ne halmozódjon fel túlzott mértékű költségvetési hiány.

A pénzügyi tervben megállapított prioritásoknak megfelelően a Kohéziós Alap fokozza a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulását. Ebben a tekintetben a transz-európai közlekedési hálózatok, különösen az európai érdekeltségű projektek, és a környezetvédelmi infrastruktúrák maradnak a központi prioritások. Egy olyan egyensúly megvalósítása érdekében, ami tükrözi az új tagállamok egyedi szükségleteit, olyan projektek támogatását is tervezik, mint például a vasúti, tengeri, belvízi közlekedési projektek, valamint multimodális közlekedési programok a TEN-T hálózaton kívül, fenntartható városi közlekedési, illetve környezetvédelmi szempontból fontos beruházások olyan kulcsfontosságú területeken, mint az energiahatékonyság vagy a megújuló energiaforrások.

Hangsúlyozni kell az intézményi kapacitás fokozását és a közigazgatás hatékonyságának növelését, beleértve a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap kezeléséhez szükséges kapacitást.

2.2. Regionális versenyképesség és foglalkoztatás: felkészülés a változásra és a változás elősegítése

Míg a kohéziós politika prioritása marad az intervenciók alkalmazása a kevésbé fejlett tagállamokban és régiókban, léteznek valamennyi uniós tagállamot érintő, fontos kihívások, mint például a gyors gazdasági és társadalmi változás és szerkezetátalakítás, a kereskedelem globalizációja, a tudásalapú gazdaság és társadalom felé történő elmozdulás, idősödő népesség, növekvő bevándorlás, munkaerőhiány a legfontosabb ágazatokban és a társadalmi integráció problémái.

Ebben a tekintetben az Uniónak fontos szerepe van. A legkevésbé fejlett tagállamokon és régiókon kívül alkalmazott kohéziós politika tekintetében a Bizottság kétrétű megközelítést javasol:

- Először, az ERFA által finanszírozott regionális programok által a kohéziós politika ( a meglévő gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek figyelembevételével ( támogatja a régiókat és a regionális hatóságokat abban, hogy felkészüljenek a gazdasági változásokra az ipari, városi és vidéki területeken, illetve elősegítsék a felkészülést versenyképességük és piaci vonzerejük fokozása által.

- Másodszor, az ESZA által finanszírozott programokkal a kohéziós politika segíti az embereket abban, hogy felkészüljenek a gazdasági változásokra és alkalmazkodjanak azokhoz azáltal, hogy támogatja a teljes foglalkoztatottság megvalósítását célzó politikákat, a minőséget és termelékenységet munkahelyeken és a társadalmi integrációt, az EES politikai prioritásaival összhangban.

Az ERFA által finanszírozott új regionális programokkal a Bizottság az intervenciók szigorúbb koncentrációját javasolja a három, prioritást élvező területen: innováció és tudásalapú gazdaság, környezetvédelem és kockázatmegelőzés, hozzáférhetőség és általános gazdasági érdeket szolgáló szolgáltatások.

Az új programok egyetlen támogatási forrása az ERFA. A forráselosztás tekintetében a régiók két csoportját kell megkülönböztetni:

- Azok a régiók, amelyek jelenleg megfelelnek az 1. Célkitűzés feltételeinek, de nem teljesítik a konvergencia prioritás feltételeit, még a bővítés statisztikai hatásának hiányában sem. Ezek a régiók átmeneti alapon részesülnek támogatásban (a „bevonás” cím alatt), és hasonló utat követnek majd, mint azok a régiók, amelyek már nem teljesítik az 1. Célkitűzést a 2000(2006 közötti időszakban.

- Az Unió többi régiója, amelyekre nem vonatkoznak sem a konvergencia programok, sem a fent említett „bevonási” támogatás.

Az ESZA által támogatott operatív programok tekintetében a Bizottság javaslata szerint támogatni kell a foglalkoztatási javaslatok végrehajtását, és erősíteni kell a társadalmi integrációt, az EES célkitűzéseivel és iránymutatásaival összhangban.

Ebből a célból a támogatást négy, az EES végrehajtása tekintetében döntő fontosságú politikai prioritásra kell összpontosítani, ahol a közösségi támogatás hozzáadott értéket eredményezhet: a dolgozók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének növelése; a munkavállalás megkönnyítése és a munkaerő-piaci részvétel fokozása; a társadalmi integráció erősítése és a diszkrimináció elleni küzdelem, reformok alkalmazása a foglalkoztatás és az integráció terén.

2.3. Európai területi együttműködés

A jelenlegi INTERREG-kezdeményezés tapasztalatára építve, a Bizottság egy új célkitűzés kidolgozását javasolja, amely elősegíti az Unió területének harmonikus és kiegyensúlyozott integrációját azáltal, hogy támogatja a különböző részek közötti együttműködést határokon átnyúló, transznacionális és régióközi szintű, a Közösséget érintő kérdésekben.

Ezek az EFRA által támogatott cselekvések olyan integrált programokra helyezik a hangsúlyt, amelyeket egyetlen hatóság irányít, a lisszaboni és a göteborgi cselekvési programhoz kapcsolódó, alapvető fontosságú közösségi prioritások megvalósítását szem előtt tartva.

A belső szárazföldi határok mentén fekvő valamennyi régió, és egyes régiók a külső határok mentén, illetve szomszédos tengeri határok mentén megfelelnek a határokon átnyúló együttműködés feltételeinek. A cél a szomszédos hatóságok ösztönözése arra, hogy együttesen oldják meg az olyan közös problémákat, mint például a város- és vidékfejlesztés, part menti területek fejlesztése, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, valamint a KKV-k hálózatba szervezése.

Ami a transznacionális együttműködés támogatását célzó átfogóbb cselekvéseket illeti, a tagállamokat és a régiókat felkérték, hogy értékeljék (az INTERREG IIIB. által meghatározott) 13 meglévő transznacionális együttműködési zóna hasznosságát és hatékonyságát a bővítés szempontjából. A cél az, hogy a Bizottság együttműködésével határozat szülessen számos transznacionális együttműködési zónáról, amelyek megfelelő mértékben szervezettek, és ahol vannak fejlesztendő közös érdekek és lehetőségek. Az ilyen együttműködést transznacionális jellegű stratégiai prioritásokra kívánják összpontosítani, mint például a kutatás-fejlesztés, a környezetvédelem, a kockázatmegelőzés és az integrált vízgazdálkodás.

Végül, a Bizottság javasolja, hogy a jövőben a régiók építsék be a régióközi együttműködés terén végrehajtott cselekvéseiket regionális programjaikba. Ennek megvalósítása céljából a regionális programoknak forrásaik egy adott részét más tagállamok régióival folytatott csereprogramokra, együttműködésre és hálózatépítésre kell elkülöníteni.

3. Integrált válasz az egyedi területi jellemzőkre

A hatékony kohéziós politikának figyelembe kell venni az olyan területek egyedi igényeit és jellemzőit, mint például az Unió legkülső régiói, szigetek, hegyvidéki területek, ritkán lakott területek az Unió távoli, északi részén, illetve egyes határ menti területek.

Megfelelő módon támogatnia kell a városok megújulását, a vidéki területeket és a halászattól függő területeket, biztosítva a kiegészítő jelleget és az összhangot az egyedi mezőgazdasági és halászati pénzügyi eszközökkel.

Következésképpen a Bizottság a konvergencia célkitűzésen belül egyedi juttatást kíván megállapítani, hogy ellentételezze a legkülső régiók egyedi korlátaiból származó hátrányokat, a Szerződés 299. cikkének (2) bekezdése értelmében és az Európai Tanács 2002. június 21(22-i, sevillai ülésén előírtak szerint. Továbbá, egy, a szomszédos országokkal való együttműködés elősegítését célzó „Grand Voisinage” cselekvést kell belefoglalni az új „Európai területi együttműködés” programjaiba.

Mivel sok sziget, hegyvidéki terület és ritkán lakott régió, különösen az Unió távoli, északi területi esetében súlyos problémát jelent, hogy e területek nehezen megközelíthetők és távol találhatók a nagy piacoktól, ezért a regionális versenyképesség és a foglalkoztatás prioritásához kapcsolódó források elosztásakor figyelembe kell venni az említett nehézségeket azáltal, hogy alkalmazzák a „területi” kritériumot, ezzel kifejezve a földrajzilag hátrányos régiók viszonylagosan kedvezőtlen helyzetét.

A tagállamoknak biztosítani kell e régiók különleges jellegének figyelembevételét, amikor a regionális programokon belül előirányozzák a forrásokat. Ezeken a néha mellőzött területeken végrehajtott cselekvések számának növelése érdekében, és figyelembe véve az állami beruházások magasabb egy főre jutó költségét, a következő időszakra az a javaslat született, hogy az állandó földrajzi hátránnyal küzdő területek esetében meg kell emelni a legnagyobb közösségi hozzájárulás mértékét.

A VÁROSI kezdeményezés erősségeire támaszkodva a Bizottság szándéka, hogy hangsúlyt adjon a városi kérdéseknek azáltal, hogy ezt a cselekvési területet teljes mértékben beépíti a regionális programokba. A regionális programokban vázolni kell, miként hajtottak végre városi cselekvéseket, és hogyan szervezték meg e cselekvések tekintetében a felelősségek továbbítását a városi hatóságoknak.

4. A vidéki területeken, illetve a halászati ágazat szerkezetátalakítása érdekében működő eszközök hatékonyabb szervezése

A Bizottság javaslata értelmében egyszerűsíteni kell és egyértelművé kell tenni a különböző eszközök szerepét a vidékfejlesztés és a halászati ágazat támogatása céljából. A jelenlegi, vidékfejlesztéshez kapcsolódó eszközöket egyetlen, a Közös Agrárpolitika alá tartozó eszközbe kell összevonni, amelynek célja:

- a mezőgazdasági ágazat versenyképességének javítása a szerkezetátalakítást célzó támogatás által,

- a környezetvédelem és a vidék segítése a termőföld kezelésére irányuló támogatás által, beleértve a Natura 2000 természetvédelmi területekhez kapcsolódó vidékfejlesztési cselekvések társfinanszírozását,

- az életminőség javítása a vidéki területeken és a gazdasági tevékenységek diverzifikálásának támogatása a gazdálkodókat és egyéb vidéki gazdasági szereplőket célzó intézkedések által.

A jelenlegi közösségi kezdeményezést, a LEADER+-t, be kell építeni a mainstream programozásba.

Hasonlóképpen, a halászati ágazat szerkezetátalakítását célzó cselekvéseket is egyetlen eszköz alá kell vonni, amely olyan cselekvéseket tartalmazna, amelyek kiegészítik a halászati ágazat szerkezetátalakítási igényeit, és javítják az élet- és munkakörülményeket azokon a területeken, ahol a halászat és az akvakultúra fontos szerepet játszik.

E javaslatok lényeges része, hogy a kohéziós politikából ezen új eszközök részére átutalt pénzügyi forrásokat továbbra is alkalmazni kívánják oly módon, hogy a támogatások maival azonos szintű koncentrációja valósuljon meg a konvergencia programok által érintett, kevésbé fejlett régiók és országok megsegítésekor.

Az említett intervenciókon kívül, a kohéziós politika támogatná a vidéki gazdaságnak és a halászattól függő területeknek a hagyományos tevékenységektől eltérő irányba történő diverzifikációját.

5. Egyszerűsítés és decentralizálás: megreformált végrehajtási rendszer

Bár a kohéziós politika végrehajtási mechanizmusa demonstrálta, hogy képes helyileg végrehajtani minőségi programokat és európai érdekeltségű projekteket, a jelenlegi programok irányítása számos alkalommal problémába ütközött.

Ezért a Bizottság szándéka, hogy fenntartja a kohéziós politika legfontosabb alapelveit, melyek a következők: programozás, partnerség, társfinanszírozás és értékelés. A Bizottság azonban növelni szeretné a politika hatékonyságát azzal, hogy számos reformot vezet be, amelyek célja elsősorban egy fokozott stratégiai megközelítés alkalmazása a programozás tekintetében, másodsorban a felelősség további decentralizálása a végrajtásért felelős partnerek felé a tagállamokban, régiókban és helyi hatóságokban, harmadsorban, azon programok teljesítményének és minőségének támogatása, amelynek társfinanszírozásáról egy erős, átláthatóbb partnerség és világos, szigorúbb monitoring rendszer gondoskodik, negyedsorban pedig az irányítási rendszer egyszerűsítése azáltal, hogy fokozott átláthatóságot, differenciálást és arányosságot vezetnek be, ugyanakkor biztosítják a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást.

5.1. Az uniós prioritásokra irányuló fokozottabb stratégiai megközelítés

A Bizottság azt javasolja, hogy az új programozási időszak előtt Tanács fogadjon el egy, a kohéziós politikára vonatkozó átfogó stratégiai dokumentumot a Bizottság javaslata alapján, amely tartalmazza a Parlament álláspontját, és amelyben egyértelmű prioritásokat határoznak meg a tagállamok és a régiók számára.

Ez a stratégiai megközelítés iránymutatást jelentene a politika megvalósításához, és nagyobb politikai felelősség kapcsolódna hozzá. Segítene abban, hogy pontosabban meghatározzák a kohéziós politika, illetve a lisszaboni és a göteborgi cselekvési programok között megvalósítandó együttműködés szintjét, és növelné az összhangot az Általános Gazdaságpolitikai Iránymutatások és az Európai Foglalkoztatási Stratégia között.

Az európai intézmények minden évben megvizsgálnák a stratégiai prioritások tekintetében történt előrehaladást, illetve azokat az eredményeket, amelyeket a tagállamok helyzetjelentéseit összefoglaló bizottsági jelentés alapján nyernek.

Ezen kívül a Bizottság azt javasolja, hogy számos lényeges szempontból tovább kell egyszerűsíteni a rendszert.

5.2. Programozás

A programozási rendszert a következőképpen egyszerűsítik:

politikai szinten: a Tanács által elfogadott stratégiai iránymutatások alapján valamennyi tagállamnak el kell készítenie egy nemzeti keretdokumentumot fejlesztési stratégiájáról, amelyet megtárgyalnak a Bizottsággal, és később keretként szolgál a tematikus és regionális programok elkészítésekor, ugyanakkor, ellentétben a meglévő közösségi támogatási kerettervvel, nem rendelkezik irányítási eszköz szereppel;

operatív szinten: a politikai dokumentum alapján a Bizottság valamennyi tagállam tekintetében nemzeti és regionális programot fogad el. A programokat csak összesített vagy kiemelt szinten határozzák meg, kiemelve a legfontosabb műveleteket. Az ún. „program-kiegészítésben” foglalt további részleteket mellőzik, ugyanúgy, mint az intézkedések által történő irányítást.

Az alapok számát háromban határozzák meg (ERFA, ESZA és a Kohéziós Alap) a jelenlegi hattal összehasonlítva.

A jelenlegi, több alap által finanszírozott programokkal ellentétben, az ERFA és ESZA intervenciók célja a jövőben az, hogy programonként egy alappal működjenek együtt. Ebben a tekintetben valamennyi alap munkáját jobban össze kell hangolni, ezzel lehetővé téve az ERFA és az ESZA számára, hogy finanszírozzák a fizikai és az emberi erőforrásokhoz kapcsolódó, fennmaradó tevékenységeket. E tevékenységek finanszírozása korlátozott lenne, és közvetlenül kapcsolódnának az egyes alapok fő intervenciós területeihez. Ez lehetővé tenné mind a programozás egyszerűsítését mind hatékonyságának növelését.

A Kohéziós Alap és az ERFA egységes programozási rendszert követ a közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúrák tekintetében. A nagy projekteket külön-külön a Bizottság fogadná el, de a projektek irányítása a vonatkozó programokon belül történne.

5.3. Pénzügyi irányítás és ellenőrzés

A megosztott irányítás keretén belül, a 2007(2013 közötti programozási időszak jövőbeni szabályozási csomagjának egyik fő célkitűzése az, hogy – a jelenleg hatályos jogszabályokból szerzett tapasztalat alapján – egyértelműen megállapítsa a közösségi költségvetés végrehajtásában érintett különböző szereplők tekintetében a felelősség keretét, természetét, illetve a felelősség közöttük történő megosztását. Az érintett szereplők között vannak egyrészről a tagállamok és a végrehajtó szervek, másrészről a Bizottság. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy javítsák a rendszer hatékonyságát, eredményességét és általános egyensúlyát.

Irányítási és ellenőrzési rendszer

Az EFRA, az ESZA és a Kohéziós Alap tekintetében általános rendelkezéseket megállapító rendelettervezet növeli az összhangot és az átláthatóságot az alapok irányítási és ellenőrzési rendszerének teljes struktúrájában:

- összhang – világosan meghatározza az ellenőrző és könyvvizsgáló rendszerek tekintetében alkalmazandó minimumkövetelményeket, valamint a különböző szereplők feladatait és kötelességeit;

- átláthatóság – szükségszerű, hogy az ellenőrzések által érintett különböző szereplők tudatában legyenek minden rész ellenőrzési eredményével abból a célból, hogy javítsák a rendszer hatékonyságát, eredményességét és általános egyensúlyát.

A rendelettervezet közös alapként meghatározza azokat az alapfeltételeket, amelyeknek az alapok kezeléséhez kapcsolódó minden irányítási és belső ellenőrző rendszernek meg kell felelnie, illetve a tagállamok és a Bizottság felelősségeit abból a célból, hogy biztosítsák a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének tiszteletben tartását. Ezért a tagállamok az irányítási és ellenőrzési rendszerek tekintetében biztosítékot nyújtanak:

- az időszak kezdetén, egy független könyvvizsgáló szervezetnek a rendszerről nyilvánított véleménye által;

- évente, a könyvvizsgáló hatóság véleménye által, amelyet egy éves ellenőrző jelentés is alátámaszt; és

- az időszak végén, a végső költségkimutatás által.

Amikor a Bizottság elfogadja a nemzeti irányítási és ellenőrzési rendszerek megfelelő működésére vonatkozó biztosítékokat – a biztosítékok az általa elvégzett ellenőrzéseken és nemzeti ellenőrzéseken alapulnak –, képes lesz a bevallott költségek jogszerűségére és szabályosságára vonatkozó biztosítékait a nemzeti ellenőrzések eredményeire alapozni. Ennek megfelelően a továbbiakban csak kivételes esetekben kell helyszíni ellenőrzéseket végeznie.

Hasonlóképpen, a szabályozási szervezet azt javasolja, hogy a közösségi intervenció mértéke az irányítás, értékelés és az ellenőrzés területén tükrözze – többek között – a közösségi hozzájárulás mértékét. Az általános rendelettervezet lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a saját szabályaikat, illetve irányítási és ellenőrző struktúrájukat alkalmazzák abban az esetben, amikor a nemzeti hozzájárulás magasan meghaladja az egyéb hozzájárulásokat. Ez a lehetőség csak akkor alkalmazható, ha a Bizottságnak biztosítékot nyújtottak a nemzeti irányítási és ellenőrző rendszerek megbízhatósága tekintetében.

Az addicionalitás elve – melynek értelmében az uniós források célja inkább az, hogy hozzáadjon a nemzeti forrásokhoz, mint hogy helyettesítse azokat – továbbra is a kohéziós politika fő alapelve marad. A Bizottság azonban, összhangban az arányosság elvével, csak a „konvergencia” célkitűzésen belül találja indokoltnak az alkalmazását. A tagállamok felelőssége lenne annak biztosítása, hogy alkalmazzák az addicionalitás elvét a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” és az „Európai területi együttműködés” programban.

Pénzügyi irányítás

A pénzügyi irányítás tekintetében két lényeges szempontot vezettek be a rendszer egyszerűsítése céljából. A kifizetéseket a prioritások szintjén hajtják végre, nem pedig az intézkedések szintjén, ahogy ez ma történik. Továbbá, a Közösség hozzájárulását csak a közkiadások alapján számolják ki. Fenn kell tartani kifizetési rendszert (előleg és visszatérítés) és a kötelezettségvállalások automatikus visszavonásának elvét.

A rendelettervezet további javaslata, hogy hozzanak létre eljárást a kifizetés megszakítására, visszatartására és felfüggesztésére olyan esetekre, amennyiben súlyos problémák merülnek fel az időközi kifizetés iránti kérelem bemutatásakor.

A pénzügyi irányítás egyszerűsítése céljából a Bizottság azt javasolja, hogy befejezett műveletek esetében nyíljon lehetőség a programok részleges lezárására. E lezárás menetrendjét az egyes tagállamok állapítják meg.

Főként a nemzeti szabályok határoznák meg a kiadásokra való jogosultságot, néhány kivétellel, mint például a hozzáadottérték-adó, amelynek esetében továbbra is a közösségi szabályok az irányadók.

5.4. A források összpontosítása

A legtöbb forrást továbbra is a legszegényebb tagállamoknak és régióknak kell juttatni, különös hangsúllyal az új tagállamokra. Az egyedi fejlesztési programok szintjén a források összpontosítását a lisszaboni és a göteborgi prioritások, illetve – mint a „konvergencia” régiók esetében – az intézményi kapacitásépítés központba helyezésével kell elérni.

A regionális versenyképességi programok tekintetében eddig a hangsúlyt (a 2. célkitűzés értelmében) a támogatásra jogosult területek zónákba csoportosítására fektették a közösségek, körzetek és városi kerületek szintjén, ami azt jelentette, hogy az összpontosítás majdnem kizárólag csak mikroföldrajzi értelemben valósult meg. Bár a források földrajzi szempontból történő koncentrálása a leghátrányosabb helyzetű területeken továbbra is lényeges része marad ennek az erőfeszítésnek, fel kell azonban ismerni, hogy az ilyen területek jövőbeni kilátásai szorosan összekapcsolódnak az adott régió sikerével.

Mint azt számos régió felismerte, ehhez az egész régió vonatkozásában összefüggő stratégiát kell kidolgozni, hogy ezáltal kielégítsék a leggyengébb részek szükségleteit. Ezért a jövőre nézve az a javaslat született, hogy fel kell hagyni a jelenlegi mikrozónás rendszerrel, ezzel lehetővé téve, hogy megfelelő megosztásban földrajzi és más típusú koncentrációt határozzanak meg a regionális versenyképességi programok megtervezésekor, a Bizottsággal együttműködve.

Ez nem jelenti, hogy az uniós pénzügyi források alkalmazásának szintjét bármilyen mértékben csökkentenék. A „regionális versenyképesség” program értelmében minden operatív programnak indokokkal kell alátámasztani a földrajzi, tematikus és pénzügyi koncentrációt.

Az együttműködés során elsősorban a régiók felelőssége lenne, hogy a pénzügyi forrásokat a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek megoldásához szükséges témákra összpontosítsák. A Bizottság feladata lenne, hogy ellenőrizze és megerősítse az összhangot, amikor döntés születik a programokról.

Végül, a fel nem használt alapok visszavonásának elve által (az „N+2 szabály”), amely kizárólag a regionális és a kohéziós politikára vonatkozik, erőteljes az ösztönzés a programok hatékony és gyors végrehajtására.

5.5. Nagyobb hangsúly a teljesítményre és a minőségre

A hatékonyság megvalósítása érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hatásra és a teljesítményre, és világosabban meg kell határozni az elérendő eredményeket. Összességében a kohéziós politika hatékonyságát javítaná, ha évente párbeszédet szerveznének az európai intézményekkel, ahol megvitathatnák – a Bizottság éves jelentése alapján – a nemzeti és a regionális programok haladását és eredményeit, ezáltal növelve az átláthatóságot és a felelősséget az intézmények és a polgárok felé.

A programok előtt, alatt és után végrehajtott értékelés a minőség fenntartására irányuló átfogó erőfeszítés lényeges része maradna. Továbbá, a Bizottság egy közösségi teljesítéshez kötött tartalék létrehozását javasolja, amelynek a fő célja azon tagállamok és régiók megjutalmazása, amelyek a legerőteljesebb haladást érik el a megállapított célkitűzések tekintetében.

Végül a Bizottság azt javasolja, hogy a tagállamok a saját nemzeti juttatásukon belül hozzanak létre egy kisebb tartalékot, amely lehetővé teszi számukra a gyors reagálást váratlan, az ipari szerkezetátalakítás vagy a kereskedelmi megállapodások hatásainak eredményeként fellépő, ágazati vagy helyi események megtörténtekor. E tartalékot arra kell felhasználni, hogy járulékos támogatást nyújtsanak az érintett dolgozóknak és diverzifikálják az érintett területek gazdaságát, kiegészítve ezzel a gazdasági változások miatt szükségszerűvé váló szerkezetátalakítás elsődleges eszközét képező nemzeti és regionális programokat.

E javasolt változások átláthatóbbá teszik a politika működését azáltal, hogy elősegítik a polgárok és a vállalatok hozzáférését a politikához, ezzel növelve az induló projektek számát, és hozzájárulnak a fokozottabb költséghatékonyság megvalósulásához is azzal, hogy erős versenyt teremtenek a támogatás elnyerésért.

6. PÉNZÜGYI FORRÁSOK

A kohéziós politikát szolgáló pénzügyi források a bővített Unió arra irányuló törekvését tükrözik, hogy ösztönözze a növekedést és a munkahelyek számát a kevésbé kedvező helyzetű területeken. A 2007(2013 közötti időszak tekintetében a Bizottság 336,1 milliárd eurót javasol elosztani (ami 373,9 milliárd eurónak felel meg a javasolt egységes vidéki és halászati eszközök részére történő utalások előtt) a megreformált kohéziós politika három prioritásának támogatására.

Ezen összeg indikatív elosztása a megreformált kohéziós politika három célkitűzése között a következőképpen történik:

- megközelítőleg 78% a “Konvergencia” célkitűzés tekintetében (kevésbé fejlett régiók, kohéziós alap és a „statisztikai hatás” által érintett régiók), külön hangsúlyt fektetve a tizenkét új tagállam támogatására. Fenn kell tartani a kohéziós politika alá tartozó bármely adott tagállam részérő történő pénzügyi átutalások abszorpciós határát („korlátozás”), amely jelenleg a nemzeti GDP 4%-a, figyelembe véve a vidékfejlesztési és halászati eszközök alá bevont összegeket. Az ún. statisztikai hatás által érintett régiók egy speciális, csökkenő mértékű juttatásban részesülnek a konvergencia célkitűzés értelmében, előmozdítva a támogatások alól történő „kivonásukat”;

- megközelítőleg 18% a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés tekintetében. A „bevezetett” régiókon kívül a juttatást 50(50 százalékban osztják meg az ERFA által finanszírozott regionális programok és az ESZA által finanszírozott nemzeti programok között;

- megközelítőleg 4% az „Európai területi együttműködés” célkitűzés tekintetében.

A pénzügyi források tagállamok közötti elosztása tekintetében a Bizottság azt javasolja, hogy alkalmazzák azt az objektív kritériumokon alapuló módszert, amelyet a Tanács berlini ülésekor (1999) alkalmaztak a „Konvergencia prioritás” vonatkozásában, figyelembe véve, hogy igazságos elbánásban kell részesíteni a bővítés statisztikai hatása által érintett régiókat.

A „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés forrásait a Bizottság osztja szét a tagállamok között, a Közösség gazdasági, társadalmi és területi kritériumai alapján.

Végül, a támogatható régiókban élő népesség és az érintett tagállamok teljes népessége lesz iránymutató az „Európai területi együttműködés” célkitűzés értelmében történő forráselosztáskor.

2004/0163 (AVC)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 161. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[1],

tekintettel az Európai Parlament jóváhagyására[2],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[3],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[4],

tekintettel a Számvevőszék véleményére,

mivel:

(1) A Szerződés 158. cikke megállapítja, hogy a Közösségnek – gazdasági és társadalmi kohéziójának erősítése céljából – csökkenteni kell az egyenlőtlenségeket a különböző régiók fejlettségi szintjei, illetve a kedvezőtlen helyzetű régiók vagy szigetek elmaradottsága között. A 159. cikk e cselekvés tekintetében támogatást ír elő a Strukturális Alapokból, továbbá az Európai Beruházási Bank (EBB) és egyéb meglévő pénzügyi eszközök által.

(2) A kohéziós politikának hozzá kell járulnia a fejlődés, a versenyképesség és a foglalkoztatás növeléséhez azzal, hogy alkalmazza a fenntartható fejlődésre vonatkozó közösségi prioritásokat, a lisszaboni és göteborgi Európai Tanács által meghatározottak szerint.

(3) A kibővült Közösségben megnövekedtek a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek mind regionális mind nemzeti szinten. Ezért fokozni kell a versenyképességet és a foglalkoztatást az egész Közösségben.

(4) Az Unió szárazföldi és tengeri határai számának növekedése és területének kibővülése azt vonja magával, hogy fokozni kell a határközi, nemzetek közötti és régiók közötti együttműködés hozzáadott értékét az Unióban.

(5) A Kohéziós Alap munkáját be kell építeni a strukturális segítségnyújtás programozásába abból a célból, hogy fokozottabb összhangot teremtsenek a különböző alapok között.

(6) A Strukturális Alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21-i 1260/1999/EK tanácsi rendelet[5] 55. cikke értelmében a Tanács feladata az említett rendeletnek a Bizottság javaslata alapján, legkésőbb 2006. december 31-ig történő módosítása. Az alapok e rendelet által javasolt reformjának megvalósítása érdekében az 1260/1999/EK rendelet hatályát veszti.

(7) A vidékfejlesztés számára támogatást biztosító különböző eszközök, azaz a …/…/EK rendelet, és a halászati ágazatra vonatkozó …/…/EK rendelet[6] szerepét pontosan meg kell határozni, és egyesíteni kell a közös agrárpolitika és a közös halászati politika eszközeivel; ezeket az eszközöket a kohéziós politika eszközeivel együtt kell koordinálni.

(8) A kohéziós politika keretében támogatást nyújtó eszközök tehát az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA), az Európai Szociális Alapra (ESZA) és a Kohéziós Alapra korlátozódnak. Az ezen alapok tekintetében alkalmazandó szabályokat a Szerződés 148., 161. és 162. cikke értelmében elfogadott végrehajtási rendeletekben kell meghatározni.

(9) A közösségi kohéziós politika hozzáadott értékének növelése érdekében össze kell vonni és egyszerűsíteni kell a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap munkáját, és újra kell fogalmazni az 1260/1999/EK rendeletben megállapított célkitűzéseket. Ennek megfelelően úgy kell ezeket meghatározni, amelyek célja a tagállamok és a régiók közelítése, és a regionális versenyképesség és foglalkoztatás és az európai területi együttműködésre megvalósítása.

(10) Az említett három célkitűzésen belül a megfelelő módon a gazdasági, társadalmi és területi jellemzőket is figyelembe kell venni.

(11) A legkülső régióknak részesülni kell olyan egyedi intézkedésekből és kiegészítő támogatásokból, amelyek célja a Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében említett tényezőkből eredő hátrányok ellensúlyozása.

(12) Az Unió ritkán lakott északi területeit megfelelő pénzügyi támogatásban kell részesíteni az említett hátrányok hatásainak ellensúlyozására.

(13) Tekintettel a városi dimenzió fontosságára, és a városok és nagyvárosok, különösen a közepes méretű városok a regionális fejlődéshez való hozzájárulására, nagyobb figyelmet kell fordítani a városokra oly módon, hogy fejlesztik a programozásban betöltött szerepüket, hogy ezáltal támogassák a városok megújulását.

(14) Az Európai Vidékfejlesztési Mezőgazdasági Alap (EAFRD) és az Európai Halászati Alap (EFF) cselekvései mellett az alapoknak különleges és kiegészítő jellegű cselekvéseket kell végrehajtaniuk abból a célból, hogy ösztönözzék a vidéki és a halászattól függő területek gazdasági diverzifikációját. Továbbá biztosítani kell, hogy azok a régiók, amelyek fejlődése elmarad más területek fejlődésétől, továbbra is részesüljenek a 2000(2006-ig tartó időszakban számukra nyújtott koncentrált pénzügyi támogatásban; ez a segítségnyújtás a fent említett, az alapokból finanszírozott eszközökből történik.

(15) Erőteljesebbé kell tenni a fellépést a természeti hátrányokkal rendelkező területeken, például egyes szigeteken, hegyvidéki vagy ritkán lakott területeken azzal a céllal, hogy megoldják az adott, fejlődést akadályozó problémákat; továbbá a Közösség egyes határ menti területein, amelyek a bővítést követően váltak a Közösség részévé.

(16) Objektív kritériumokat kell meghatározni a támogatható régiók kijelölésére. Ebből a célból a kiemelt régiókat és térségeket közösségi szinten a statisztikai célú területi egységek közös osztályozásának (NUTS) létrehozásáról szóló, 2003. május 26-i 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[7] által a régiók vonatkozásában létrehozott közös osztályozási rendszer alapján kell megállapítani.

(17) A „Konvergencia” célkitűzés azokra a tagállamokra és régiókra vonatkozik, amelyek fejlődése elmarad a többitől; azokat a régiókat célozza meg a „Konvergencia” célkitűzés, ahol az egy főre jutó bruttó nemzeti termék (GDP), amelyet vásárlóerő-paritásban mérnek, kevesebb mint a közösségi átlag 75%-a. A közösségi átlag csökkenéséhez kapcsolódó, a bővítést követően fellépő statisztikai hatás által érintett régiók előnyre tesznek szert azáltal, hogy jelentős átmeneti támogatásban részesülnek, hogy teljesítsék a számukra előírt konvergencia folyamatot. Ez a támogatás 2013-ban megszűnik, és nem követi újabb átmeneti időszak. A „Konvergencia” célkitűzés által érintett azon tagállamok, amelyek esetében az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem kevesebb mint a közösségi átlag 90%-a, a Kohéziós Alap támogatásából részesülnek.

(18) A „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés a Közösségnek a „Konvergencia” célkitűzés által nem érintett részére vonatkozik. A támogatható régiók az 1. Célkitűzés alá tartozó régiók a 2000(2006-os programozási időszakban, amelyek viszont már nem felelnek meg a „Konvergencia” célkitűzés regionális támogathatósági kritériumának, és melyek ezért a Közösség más régióihoz hasonlóan átmeneti támogatásban részesülnek.

(19) Az “Európai területi együttműködés” célkitűzés szárazföldi vagy tengeri határral rendelkezdő, transznacionális együttműködésre alkalmas területeket érint, amelyek tekintetében olyan cselekvéseket állapítottak meg, amelyek támogatják az integrált területi fejlődést, illetve olyan támogatásokat, amelyek a régióközi együttműködést és tapasztalatcserét lehető tevő hálózatokat érintik. A Közösség külső határai mentén megvalósuló együttműködés javítása és egyszerűsítése megkívánja a(z) …/…/EK rendelet szerinti európai szomszédsági és együttműködési eszköz és a(z) …/…/EK rendelet szerinti előcsatlakozási eszköz alkalmazását.

(20) Az alapok tevékenységeinek és az általuk pénzügyi támogatásban részesített műveleteknek összhangban kell lenniük az egyéb közösségi politikákkal, és meg kell felelniük a közösségi jogszabályoknak.

(21) A közösségi cselekvések kiegészítik a tagállamok által végrehajtott cselekvéseket, vagy törekszenek erre. Erősíteni kell az együttműködést különböző típusú partnerek ( különösen a régiók ( részvételéről szóló megállapodások által, különös tekintettel a tagállamok intézményi megállapodásaira.

(22) A többéves programozás célja az alapok célkitűzéseinek megvalósítása azáltal, hogy biztosítják a szükséges pénzügyi források rendelkezésre állását és a Közösség és a tagállamok együttes fellépéseinek összhangját és folyamatosságát.

(23) A Bizottság lépéseket tehet a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban abból a célból, hogy támogassa a „Konvergencia”, a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” és az „Európai területi együttműködés” célkitűzéseit. Ezeket a célokat a tagállamok nem képesek megfelelően megvalósítani az egyenlőtlenségek mértéke, és a „Konvergencia” célkitűzés keretében támogatható tagállamok és régiók korlátozott pénzügyi forrásai miatt. Ezek a célok ezért jobban megvalósíthatók közösségi szinten a közösségi finanszírozás többéves garanciája által, amely lehetővé teszi, hogy a kohéziós politikát a közösségi prioritásokra koncentrálják. A Szerződés említett cikkében megállapított arányosság elvével összhangban, e rendelet csak az említett célok megvalósításához szükséges mértékben rendelkezik.

(24) Helyénvaló megerősíteni a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap intervencióihoz kapcsolódó szubszidiaritást és arányosságot.

(25) A Szerződés 274. cikke értelmében, illetve a közös irányítás összefüggésében, meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára felelőssége gyakorlását az Európai Közösségek általános költségvetésének végrehajtásában, és egyértelművé kell tenni a tagállamok együttműködési kötelezettségeit. E feltételek alkalmazása révén a Bizottság megbizonyosodhat arról, hogy a tagállamok jogszerűen és helyesen, illetve a költségvetési rendelet értelmében a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban használják fel az alapokat.

(26) Valós gazdasági hatás elérése céljából, e rendelet előírásainak értelmében a Strukturális Alapok nem helyettesíthetik a tagállamok közkiadásait. Az addicionalitás ( partnerség által történő ( ellenőrzésének a „Konvergencia” célkitűzés által érintett régiókra kell koncentrálnia, egyrészről a számukra juttatott pénzügyi források mértéke miatt, másrészről pedig azért, mert amennyiben nem tartják tiszteletben az addicionalitás elvét, ez pénzügyi korrekciót eredményezhet.

(27) A Közösség a gazdasági és társadalmi kohézió érdekében tett erőfeszítései összefüggésében támogatja az egyenlőtlenségek felszámolását és a férfiak és nők közötti egyenlőséget, a Szerződés 2. és 3. cikkében megfogalmazottak szerint.

(28) Növelni kell a “Konvergencia” célkitűzésre irányuló pénzügyi koncentrációt, mivel a bővített Unióban nagyobbak az egyenlőtlenségek, fenn kell tartani az Unió egyéb részeiben a versenyképesség és a foglalkoztatás javítására irányuló „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés érdekében tett erőfeszítéseket, és növelni kell az „Európai területi együttműködés” célkitűzés forrásait a magában foglalt hozzáadott-érték figyelembevételével.

(29) Rendelkezni kell a rendelkezésre álló források elosztásáról. Ezeket évente osztják ki, és jelentős mértékű koncentrációt biztosítanak azon régiók tekintetében, amelyek fejlődése elmarad a többitől, beleértve azokat a régiókat, amelyek a statisztikai hatás miatt átmeneti támogatásban részesülnek.

(30) Az alapok által érintett tagállamoknak juttatott éves előirányzatok tekintetében meg kell állapítani egy felső határt az abszorpciós kapacitás figyelembevételével.

(31) A Bizottságnak egy objektív és átlátható módszer alkalmazásával meg kell állapítani a rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok indikatív felosztását. A Strukturális Alapok előirányzatainak 3%-át, amelyet a „Konvergencia” és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés alá tartozó tagállamok számára juttattak, egy közösségi tartalékban kell elhelyezni, hogy ebből jutalmazzák a minőséget és a teljesítményt.

(32) Az alapokból rendelkezésre álló előirányzatokat átalányalapon indexálják a programozásban történő felhasználás céljából.

(33) Abból a célból, hogy növeljék a kohéziós politika stratégiai tartalmát a közösségi prioritásokkal való integráció által és ezzel növeljék az átláthatóságot, a Tanácsnak ( a Bizottság javaslatára ( stratégiai iránymutatásokat kell elfogadnia; a Bizottság jelentése alapján a Tanácsnak meg kell vizsgálni ezen iránymutatások tagállamok által történő végrehajtását.

(34) A Tanács által elfogadott stratégiai iránymutatások alapján valamennyi tagállamnak készíteni kell egy nemzeti referenciadokumentumot fejlesztési stratégiájáról, amelyet megtárgyal a Bizottsággal és amelyről a Bizottság határoz, és amely az operatív programok elkészítésének keretét képezi.

(35) A különleges jellemzők figyelembevételével egyszerűsíteni kell a Strukturális Alapok programozását és kezelését azáltal, hogy előírják, hogy az operatív programokat vagy az ERFA vagy az ESZA kezelheti, mivel ezek képesek kiegészítő jelleggel és korlátolt mértékben finanszírozni olyan tevékenységeket, amelyek más alapok hatóköre alá tartoznak.

(36) A Kohéziós Alap és az ERFA által nyújtott támogatást, kiegészítő jellegük fokozása és végrehajtásuk egyszerűsítése céljából, közösen kell programozni a közlekedési és a környezetvédelmi operatív programokban.

(37) A programozásnak biztosítani kell az alapok egymás közötti, és más meglévő pénzügyi eszközökkel, valamint az EBB-vel és az Európai Befektetési Alappal történő koordinációját. Az ilyen koordináció magában foglalja összetett pénzügyi rendszerek és a közszféra és a magánszféra közötti együttműködések előkészítését.

(38) A programozási időszak egyetlen, hétéves időszakból áll, és célja a 1260/1999/EK rendeletben meghatározott irányítási rendszer egyszerűsítésének támogatása.

(39) A tagállamok és az irányító hatóságok az ERFA által társfinanszírozott operatív programokon belül megszervezik a régióközi együttműködésre vonatkozó intézkedéseket, és figyelembe veszik a természeti hátránnyal rendelkező területek különleges jellemzőit.

(40) Abból a célból, hogy érvényesüljön az egyszerűsítés és a decentralizáció iránti igény, a programozást és a pénzügyi irányítást kizárólag a prioritások szintjén kell végrehajtani, ezzel megszüntetve az 1260/1999/EK rendeletben tervezett közösségi támogatási keretet és programkiegészítést.

(41) A tagállamoknak, régióknak és irányító hatóságoknak a „Konvergencia” és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés keretében az ERFA által társfinanszírozott operatív programokon belül meg kell szervezni a feladatok átruházását a városi hatóságoknak a városok megújulását érintő prioritások tekintetében.

(42) A legkülső régiók esetében felmerülő további költségek ellentételezésére nyújtott kiegészítő juttatást be kell építeni az ERFA által az adott régiókban finanszírozott operatív programokba.

(43) Az ERFA által finanszírozott „Európai területi együttműködés” célkitűzés végrehajtására vonatkozóan külön rendelkezéseket kell megállapítani.

(44) Biztosítani kell a Bizottság szármára, hogy ( szükség szerint az EBB-vel együttműködve ( jóváhagyhasson az operatív programokban foglalt nagyobb projekteket abból a célból, hogy értékelje a céljukat, hatásukat és a közösségi források tervezett felhasználására vonatkozó rendelkezéseit.

(45) A technikai segítségnyújtás értelmében az alapoknak támogatást kell biztosítani értékelések készítéséhez, az alapok kezeléséhez kapcsolódó igazgatási kapacitás növeléséhez, tanulmányokhoz, kísérleti projektekhez és különösen az innovatív megközelítések és gyakorlatok ösztönzését célzó tapasztalatcseréhez.

(46) Az alapok által nyújtott támogatás hatékonysága függ attól is, hogy a programozásnak és az ellenőrzésnek része-e egy megbízható értékelés; ebben a tekintetben meg kell határozni a tagállamok és a Bizottság felelősségeit.

(47) A tagállamoknak a “Konvergencia” és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés szerinti nemzeti pénzügyi keretein belül gondoskodniuk kell egy kisebb tartalékról, amely lehetővé teszi, hogy gyorsan reagáljanak a gazdasági-társadalmi szerkezetátalakítás, vagy a kereskedelmi megállapodások hatásai okozta váratlan ágazati vagy helyi eseményekre.

(48) Meg kell határozni azokat az elemeket, amelyek módosítják az alapoknak az operatív programokhoz való hozzájárulását. Abból a célból, hogy növeljék a közösségi források sokszorosító hatását, figyelembe kell venni az érintett területek problémáinak természetét és súlyát, a közösségi prioritások – beleértve a környezet védelmét és javítását, valamint a magántőke mobilizálását – végrehajtását az operatív programokban a közszféra és a magánszféra közötti együttműködés által. Ebből a célból szintén szükségszerű a bevételt termelő projekt fogalmának meghatározása, illetve az ilyen típusú projektek tekintetében az alapok hozzájárulásának kiszámításához szükséges alap megállapítása.

(49) A szubszidiaritás elvével összhangban és az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló …/…/EK, az Európai Szociális Alapról szóló …/…/EK, és a Kohéziós Alapról szóló …/…/EK rendeletben előírt kivételek figyelembevételével, nemzeti szabályozást kell kialakítani a kiadások támogathatósága tekintetében.

(50) Az alapok általi intervenció hatékonyságának, igazságosságának és fenntartható hatásának biztosítására olyan rendelkezéseket kell hozni, amelyek biztosítják a vállalkozások hosszú élettartamát, illetve megakadályozzák, hogy ezeket az alapokat tisztességtelen verseny céljaira használják fel. Szükségszerű biztosítani, hogy az alapok támogatásából részesülő beruházásokat megfelelően hosszú időszak alatt lehessen leírni.

(51) A tagállamok elfogadják a megfelelő intézkedéseket az irányítási és az ellenőrző rendszer megfelelő működésének biztosítására. Ebből a célból meg kell állapítani az általános alapelveket és a szükséges funkciókat, amelyeket valamennyi operatív program rendszerének teljesíteni kell a 2000(2006 közötti programozási időszakban hatályos közösségi jogszabályok alapján.

(52) Ezért továbbra is egyetlen irányító hatóságot kell kijelölni minden egyes intervenció esetében, illetve érthetővé kell tenni e hatóság kötelezettségeit és az ellenőrző hatóság feladatát. Ezen kívül a kiadások és a kifizetési kérelmek igazolása tekintetében szükségszerű egységes minőségi előírások biztosítása, mielőtt átutalják azokat a Bizottságnak; meg kell vizsgálni a kérelmek alapját képező információk természetét és minőségét, és ebből a célból meg kell állapítani a tanúsító hatóság feladatait.

(53) Az operatív programok ellenőrzése azért szükséges, hogy végrehajtásuk során biztosítsák a minőséget. Ezért meg kell határozni a monitoring bizottságok feladatait, a Bizottságnak továbbítandó információkat és ezen információk vizsgálatának kereteit.

(54) A szubszidiaritás és az arányosság elvével összhangban elsősorban a tagállamok felelősek az intervenciók végrehajtásáért és ellenőrzéséért.

(55) Meg kell határozni a tagállamok felelősségét az irányítási és ellenőrző rendszerek, a kiadások igazolása, a közösségi jogszabályok helytelen alkalmazásának vagy megsértésének megelőzése, felderítése és korrigálása tekintetében, hogy ezáltal garantálható legyen az operatív programok hatékony és megfelelő végrehajtása. Különösen az irányítás és ellenőrzés tekintetében szükségszerű azon körülmények meghatározása, amelyek biztosítékot jelentenek a tagállamok számra, hogy a rendszereket létrehozták és megfelelően működnek.

(56) A Bizottság pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó jogkörének sérelme nélkül, fokozni kell e téren a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködést, és meg kell állapítani azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy ( a nemzeti rendszerek ellenőrzésére irányuló stratégia tekintetében – meghatározza a biztosítékok azon szintjét, amelyet a nemzeti ellenőrző szerveknek rendelkezésére kell bocsátani.

(57) A közösségi ellenőrzések mértékének és intenzitásának arányosnak kell lenni a Közösség hozzájárulásával. Amennyiben valamely tagállam rendkívül jelentős mértékben biztosít finanszírozást egy programhoz, helyénvaló lehetőséget biztosítani a tagállam számára, hogy az ellenőrzési rendszerek egyes elemeit nemzeti szabályai szerint alakítsa ki. Hasonlóképpen, meg kell állapítani, hogy a Bizottság különbséget tesz azon eszközök között, amelyek által a tagállamoknak teljesíteni kell a kiadások igazolásával és az irányítási és ellenőrzési rendszerek vizsgálatával kapcsolatos feladataikat, továbbá meg kell állapítani azokat a feltételeket, amelyek értelmében a Bizottság jogosult a saját ellenőrzése korlátozására és elfogadhatja a nemzeti szervek által nyújtott biztosítékokat.

(58) Az operatív programok kezdetén történő előlegfizetés biztosítja a rendszeres készpénzáramlást, ami segíti a kedvezményezettek számára történő kifizetéseket az operatív program végrehajtása során. Ezért a Strukturális Alapok részére befizetett 7% előleg, és a Kohéziós Alap tekintetében befizetett 10,5% előleg felgyorsítja az operatív programok végrehajtását.

(59) Amennyiben hibákat észlelnek az irányítási és ellenőrző rendszerekben, a kifizetések felfüggesztésén túl intézkedéseket is kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a kijelölt tisztviselő számára a kifizetések felhatalmazással történő felfüggesztését az említett rendszerek elégtelen működésének gyanúja esetén, illetve a Bizottság számára, hogy csökkentse a kifizetéseket, ha az érintett tagállam nem hajtotta végre a fennmaradó intézkedéseket egy korrekciós intézkedéscsomag által.

(60) A kötelezettségvállalás automatikus visszavonásának szabálya segíti a programok gyorsabb végrehajtását és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás javítását. Ebből a célból helyénvaló meghatározni e szabály alkalmazásának körülményeit és a költségvetési kötelezettségvállalás e szabály alól kivonható részeit, főként, amikor a végrehajtási késedelmek olyan körülményekre vezethetők vissza, amelyek függetlenek attól személytől, aki a támogatásért folyamodik, szabálytalanok és előre nem láthatók, és amelyek minden igyekezet ellenére elkerülhetetlen következményekkel járnak

(61) Egyszerűsíteni kell a lezárási eljárást, azaz fel kell ajánlani a lehetőséget azon tagállamok számára, akik ezt kívánják, hogy – az általuk választott ütemezési tervvel összhangban – részlegesen lezárhassanak egy operatív programot tekintettel a végrehajtott műveletekre; ehhez biztosítani kell a megfelelő keretet.

(62) Ennek a rendeletnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlásának szabályairól szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[8] összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM

CÉLKITűZÉSEK ÉS A SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

I. FEJEZET HATÓKÖR ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), a továbbiakban: a Strukturális Alapok, és a Kohéziós Alap tekintetében irányadó általános szabályokat állapítja meg, az ERFA-ról, az ESZA-ról és a Kohéziós Alapról szóló rendeletekben megállapított különleges rendelkezések sérelme nélkül.

Ez a rendelet megállapítja azokat a célkitűzéseket, amelyekhez a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap – a továbbiakban: az alapok – hozzájárul, azokat a kritériumokat, amelyek alapján a tagállamok és a régiók az alapok keretében támogathatókká válnak, a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat és az ezek elosztására vonatkozó kritériumokat.

Ez a rendelet megállapítja a kohéziós politika kontextusát, beleértve a Közösség kohéziós politikájára vonatkozó stratégiai iránymutatások meghatározására alkalmazott módszert, a nemzeti stratégiai referenciakeretet és a közösségi szintű éves vizsgálatot.

A rendelet a tagállamok és a Bizottság között megosztott felelősségek alapján megállapítja az együttműködés, a programozás, az értékelés, az irányítás, beleérve a pénzügyi irányítást, a monitoring tevékenység és az ellenőrzés elveit és szabályait.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az alábbiakban felsorolt fogalmak a melléjük rendelt jelentéssel bírnak:

1) „ operatív program” : a tagállam által benyújtott dokumentum, amelyet egy fejlesztési stratégiát megállapító stratégiai referenciakeret részeként a Bizottság fogad el összefüggő prioritások alkalmazásával annak megállapítására, hogy egy alap mely támogatását, vagy a „Konvergencia” célkitűzés esetében a Kohéziós Alap és az ERFA mely támogatását kell megvalósítani;

2) „prioritás” : valamely operatív program stratégiájának prioritása, amely olyan műveletekből áll, amelyek kapcsolódnak egymáshoz, és különleges, mérhető célokkal rendelkeznek;

3) „művelet” : a monitoring bizottság által megállapított kritériumoknak megfelelően az érintett operatív program irányító hatósága által kiválasztott vagy a hatóköre alá tartozó projekt vagy projektek, amelyeket egy vagy több kedvezményezett hajt végre oly módon, hogy megvalósíthatóvá váljanak a kapcsolódó prioritás céljai;

4) „kedvezményezett” : a közszférához vagy a magánszférához tartozó szereplő, szerv vagy vállalkozás, amely felelős műveletek elindításáért és/vagy végrehajtásáért. A Szerződés 87. cikke szerinti támogatási rendszerek összefüggésében, a kedvezményezettek a köz- vagy a magánszférához tartozó vállalkozások, amelyek egyedi cselekvéseket hajtanak végre, és állami támogatásban részesülnek;

5) „közkiadás” : a műveletek finanszírozására irányuló bármilyen állami hozzájárulás, amely állami, regionális vagy helyi hatóságok, vagy az Európai Közösségek költségvetéséből származik, amely kapcsolódik a Strukturális Alapokhoz és a Kohéziós Alaphoz és bármely hasonló kiadáshoz. A műveletek finanszírozásra irányuló minden hozzájárulást, amely közjogi szervtől vagy egy vagy több regionális vagy helyi hatóság társulásától, vagy az építési beruházásokra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[9] szerinti közjogi szervektől származik, állami hozzájárulásnak kell tekinteni;

6) „közvetítő szerv” : bármely szerv, vagy a közszférához vagy a magánszférához tartozó szolgálat, amely egy irányító vagy tanúsító hatóság hatókörében cselekszik, vagy ilyen hatóság nevében hajt végre feladatokat a műveleteket végrehajtó kedvezményezettek vonatkozásában.

II. FEJEZET CÉLKITŰZÉSEK ÉS FELADATOK

3. cikk

Célkitűzések

1. A Közösség által a Szerződés 158. cikkével összhangban végrehajtott cselekvés célja a bővített Közösség gazdasági és társadalmi kohéziójának erősítése, hogy ezáltal támogassa a Közösség harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését. Ezt a cselekvést az alapok, az Európai Beruházási Bank (EBB) és más meglévő pénzügyi eszközök által nyújtott támogatással kell végrehajtani. A cél, hogy megfeleljenek a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek jelentette kihívásnak, amelyek különösen azokban az országokban és régiókban jelentek meg, amelyek fejlődése elmarad a többitől a gazdasági és társadalmi szerkezetátalakítás és az idősödő népesség problémája miatt.

Az alapok keretében végrehajtott cselekvések – nemzeti és regionális szinten – magukban foglalják a fenntartható fejlődést célzó közösségi prioritásokat azáltal, hogy fokozzák a növekedést, a versenyképességet és növelik a foglalkoztatást, a társadalmi integrációt és a környezet védelmet és minőségét.

2. Ebből a célból az ERFA, az ESZA, a Kohéziós Alap és az Európai Beruházási Bank (EBB) és más meglévő közösségi pénzügyi eszközök megfelelő módon hozzájárulnak a következő három célkitűzés megvalósításához:

a) A „Konvergencia” célkitűzés arra irányul, hogy felgyorsítsa a konvergencia folyamatát a legkevésbé fejlett tagállamokban és régiókban azáltal, hogy a fizikai és emberi tőkébe való beruházás minőségének emelésével javítja a növekedés és a foglalkoztatás feltételeit, fokozza az innováció és a tudásalapú társadalom fejlődését, a gazdasági és társadalmi változásokhoz való alkalmazkodóképességet, a környezet védelmét és javítását, illetve a közigazgatás hatékonyságát. Ez az alapok elsődleges célkitűzése.

b) A „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés arra irányul, hogy – a legkevésbé fejlett régiókon kívül – növelje a régiók versenyképességét, vonzerejét és foglalkoztatási mutatóit azáltal, hogy felkészíti azokat a gazdasági és társadalmi változásokra – beleértve a kereskedelem megnyitásához kapcsolódókat – azzal, hogy ösztönzi az innovációt és a tudásalapú társadalmat, a vállalkozókat, a környezet védelmét és javítását, valamint a munkavállalás megkönnyítését, továbbá növeli a dolgozók és vállalkozások alkalmazkodóképességét, illetve a nyitott munkaerőpiac fejlesztését.

c) Az „Európai területi együttműködés” célkitűzés arra irányul, hogy közös helyi kezdeményezéseken keresztül erősítse a határokon átnyúló együttműködést, transznacionális szinten az integrált területi fejlődéshez vezető, a közösségi prioritásokhoz kapcsolódó eszközök alkalmazásával, valamint a megfelelő területi szinten történő hálózatba szervezés és tapasztalatcsere által.

3. E három célkitűzés értelmében az alapokból nyújtott támogatás – természetük szerint – egyrészről figyelembe veszi az egyedi gazdasági és társadalmi jellemzőket, másrészről az egyedi területi jellemzőket. A támogatás a megfelelő módon támogatja a városok megújulását, különösen a vidékfejlesztés, illetve a vidéki és a halászattól függő területek megújulásának részeként, a gazdaság diverzifikációja által. A támogatás azokat a területeket is érinti, amelyek olyan földrajzi vagy természeti hátrányoktól érintettek, amelyek súlyosbítják a fejlődéssel kapcsolatos problémáikat; e területek különösen a legkülső régiókban találhatók (Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Reunion, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek), valamint a ritkán lakott északi területek, egyes szigetek és sziget-tagállamok, illetve a hegyvidéki területek.

4. cikk

Eszközök és feladatok

1. Az alapok, összhangban az egyes alapok tekintetében irányadó különleges rendelkezésekkel, a következőképpen járulnak hozzá az említett három célkitűzés megvalósításához:

a) „Konvergencia” célkitűzés: az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap;

b) „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés: az ERFA és az ESZA;

c) „Európai területi együttműködés” célkitűzés: az ERFA.

2. Az alapok a tagállamok és a Bizottság kezdeményezésére hozzájárulnak a technikai segítségnyújtás finanszírozásához

III. FEJEZET FÖLDRAJZI ÉRTELEMBEN VETT TÁMOGATHATÓSÁG

5. cikk

Konvergencia

1. A „Konvergencia” célkitűzés szerint a Strukturális Alapokból támogatásra jogosult régiók az Európai Parlament és a Tanács 2003. május 26-i 1059/2003/EK rendelete értelmében a Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája II. szintjének, a továbbiakban: NUTS II., felelnek meg, és amelyek esetében a vásárlőerő-paritásban mért egy főre jutó bruttó nemzeti termék (GDP), amelyet a legutóbbi három évre vonatkozó, […]-án rendelkezésre álló közösségi adatok alapján számolnak ki, nem éri el a közösségi átlag 75%-át.

2. A NUTS II. szintű régiók, amelyek esetében a vásárlőerő-paritásban mért egy főre jutó GDP, amelyet a legutóbbi három évre vonatkozó, […]-án rendelkezésre álló közösségi adatok alapján számolnak ki, a közösségi átlag 75%-a és […]%-a között van, transznacionális és egyedi alapon jogosultak a Strukturális Alapokból nyújtott támogatásra.

3. Azok a tagállamok jogosultak a Kohéziós Alap támogatására, amelyek esetében a vásárlőerő-paritásban mért bruttó nemzeti jövedelem (GNI), amelyet a legutóbbi három évre vonatkozó, […]-án rendelkezésre álló közösségi adatok alapján számolnak ki, nem éri el a közösségi átlag 90%-át, és amelyek rendelkeznek a Szerződés 104. cikkében említett gazdasági konvergencia feltételek megvalósítására irányuló programmal.

4. E cikk 1. és 2. bekezdése és a 6. cikk ellenére, a legkülső régiók (Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Reunion, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek) az ERFA által nyújtott egyedi támogatásban részesülnek abból a célból, hogy elősegítsék e területeknek a belső piacba történő integrációját és ellentételezzék az egyedi hátrányokat.

5. E rendelet hatálybalépését követően a Bizottság – a 104. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban – haladéktalanul elfogadja azon régiók jegyzékét, amelyek megfelelnek ez e cikk első és második bekezdésében említett kritériumoknak, illetve azon tagállamok jegyzékét, amelyek teljesítik az 5. cikk (3) bekezdésében előírt feltételeket. A jegyzék 2007. január 1-jétől 2013. december 31-ig érvényes.

6. cikk

Regionális versenyképesség és foglalkoztatás

1. A „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés szerint a Strukturális Alapokból támogatásra jogosult területek az 5. cikk (1) és (2) bekezdése által nem érintett területek.A 25. cikkben említett nemzeti stratégiai referenciakeret benyújtásakor valamennyi érintett tagállam feltünteti a NUTS I. vagy NUTS II. régiót, amelynek tekintetében programot nyújt be az EFRA-ból történő finanszírozásra.

2. Az 1260/1999/EK rendelet értelmében 2006-ban az 1. Célkitűzés által érintett NUTS II. szintű régiók, amelyeket az 5. cikk (1) és (2) bekezdése nem említ, jogosultak a Strukturális Alapokból történő egyedi és transznacionális támogatásra.

3. E rendelet hatálybalépését követően a Bizottság – a 104. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban – haladéktalanul elfogadja azon régiók jegyzékét, amelyek megfelelnek ez e cikk második bekezdésében említett kritériumoknak. A jegyzék 2007. január 1-jétől 2013. december 31-ig érvényes.

7. cikk

Európai területi együttműködés

1. A határokon átnyúló együttműködés céljából, a támogatásra jogosult területek a Közösség NUTS III. szintű, a belső és egyes külső szárazföldi határok mentén fekvő régiói, és a Közösség egyes NUTS III. szintű, a tengeri határok mentén fekvő, áltagban legfeljebb 150 km távolságra található régiói, figyelembe véve a lehetséges kiigazításokat, amelyek az együttműködés során biztosítják az összhangot és a folyamatosságot.

E rendelet hatálybalépését követően a Bizottság – a 104. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban – haladéktalanul elfogadja a támogatható régiók jegyzékét. A jegyzék 2007. január 1-jétől 2013. december 31-ig érvényes.

2. A transznacionális együttműködés céljából, a Bizottság – a 104. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban – a 23. és a 24. cikkben említett közösségi stratégiai iránymutatások alapján elfogadja a támogatható transznacionális területek jegyzékét. A jegyzék 2007. január 1-jétől 2013. december 31-ig érvényes

3. Az együttműködési hálózatok és a tapasztalatcsere céljából az a Közösség egész területe támogathatónak minősül.

IV. FEJEZET TÁMOGATÁSI ALAPELVEK

8. cikk

Kiegészítő jelleg, összhang és megfelelés

1. Az alapok által biztosított támogatás kiegészíti a nemzeti, regionális és helyi intézkedéseket, beépítve azokat a közösségi prioritásokba.

2. A Bizottság és a tagállamok biztosítják, hogy az alapok és a tagállamok által biztosított támogatás összhangban van a Közösség tevékenységeivel, politikáival és prioritásaival. Ezt az összhangot különösen a közösségi stratégiai iránymutatások jelzik a nemzeti stratégiai referenciakeretben és az operatív programokban.

3. Az alapok által támogatott műveletek megfelelnek a Szerződés rendelkezéseinek és az e rendelkezések értelmében elfogadott jogszabályoknak.

9. cikk

Programozás

Az alapok célkitűzéseit egy többéves programozási rendszer keretében kell megvalósítani, amely magában foglalja a prioritásokat, illetve egy több szakaszban megszervezett irányítási folyamatot, döntéshozatalt és finanszírozást.

10. cikk

Együttműködés

1. Az alapokból nyújtott támogatásról a Bizottság határoz a Bizottság és a tagállam közötti a szoros partneri viszony, a továbbiakban: partnerség, keretében. A tagállam az érvényben lévő nemzeti szabályozásokkal és gyakorlatokkal összhangban partnerséget alakít ki az általa kijelölt hatóságokkal vagy szervekkel, azaz:

a) az illetékes regionális, helyi, városi vagy más hatóságokkal;

b) a gazdasági és társadalmi partnerekkel;

c) minden egyéb megfelelő szervezettel, amely a civil társadalmat, a környezetvédelmi partnereket, a nem kormányzati szervezeteket, illetve azokat a szervezeteket képviseli, amelyek felelősek a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításáért.

Minden tagállam nemzeti, regionális és helyi szinten, illetve a gazdasági, a társadalmi és egyéb szférákban, kijelöli legreprezentatívabb partnereit, a továbbiakban: a partnerek. A tagállam biztosítja valamennyi megfelelő szerv átfogó és hatékony közreműködését, a nemzeti szabályozással és gyakorlattal összhangban, figyelembe véve a nők és férfiak közötti egyenlőség és a fenntartható fejlődés – utóbbinak a környezet védelmére és javításra vonatkozó követelmények integrációja által történő – támogatásának szükségességét.

2. Az együttműködést a megfelelő intézményi és pénzügyi joghatósággal, illetve jogi hatáskörrel összhangban kell folytatni minden partnercsoportban.

Az együttműködés érinti a nemzeti stratégiai referenciakeret kidolgozását és felügyeletét, illetve az operatív programok kidolgozását, végrehajtását, felügyeletét és értékelését. A tagállamok bevonnak minden megfelelő partnert, különösen a régiókat, a különböző programozási szakaszokba az egyes szakaszok tekintetében megállapított határidőn belül.

3. A Bizottság minden évben európai szinten konzultál a társadalmi partnereket képviselő szervezetekkel az alapokból nyújtott támogatásról.

11. cikk

Kiegészítő és arányos intervenció

1. A tagállamok felelősek a 23. cikkben említett operatív programok végrehajtásáért a megfelelő területi szinten, az egyes tagállamokra jellemző intézményi rendszerrel összhangban. Ezt a felelősséget e rendelettel összhangban kell gyakorolni.

2. A Bizottság és a tagállamok által alkalmazott eszközök különböznek az ellenőrző rendelkezésekre vonatkozó közösségi hozzájárulás mértékétől függően. A különbségtétel az értékelésre vonatkozó rendelkezésekre is vonatkozik, illetve a 62. cikkben említett monitoring bizottságokban való bizottsági részvételre, és operatív programok éves jelentéseire.

12. cikk

Megosztott irányítás

1. Az alapok számára biztosított közösségi költségvetést a tagállamok és a Bizottság közötti megosztott irányítás keretében kell végrehajtani az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet[10] 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban, a 43. cikkben említett technikai segítségnyújtás kivételével.

A tagállamok és a Bizottság biztosítja a megfelelőséget a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével.

2. A Bizottság a következőképpen gyakorolja az Európai Közösségek általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó felelősségét:

a) ellenőrzi a tagállamokban az irányítási és ellenőrzési rendszerek megfelelő működését, összhangban a 69. és a 70. cikkben megállapított eljárásokkal;

b) megszakítja, visszatartja vagy felfüggeszti a kifizetés egészét vagy részét a 89., 90. és 91. cikkel összhangban, amennyiben a nemzeti irányítási és ellenőrzési rendszerek meghibásodnak, és alkalmaz minden előírt pénzügyi korrekciót a 101. és a 102. cikkben meghatározott eljárásokkal összhangban;

c) ellenőrzi az előleg visszatérítését, és automatikusan visszavonja a költségvetési kötelezettségvállalásokat a 81. cikk (2) bekezdése, a 93. és a 96. cikkben megállapított eljárásokkal összhangban.

13. cikk

Addicionalitás

1. A Strukturális Alapokból származó hozzájárulások nem helyettesítik a tagállam közkiadásait vagy az annak megfelelő strukturális kiadásokat.

2. A „Konvergencia” célkitűzés által érintett régiók tekintetében a Bizottság és a tagállamok meghatározzák a közkiadások vagy az annak megfelelő strukturális kiadások azon szintjét, amelyet a tagállamoknak fenn kell tartani az érintett régiókban a programozási időszak folyamán.

E kiadás mértékéről a tagállam és a Bizottság állapodik meg a 25. cikkben említett nemzeti stratégiai referenciakeretben.

3. A (2) bekezdésben említett kiadások szintjének legalább azonosnak kell lenni az előző programozási időszakra vonatkozó, reálértéken számított átlagos éves kiadásokkal.

A kiadások meghatározásakor figyelembe kell venni azokat az általános makroökonómiai feltételeket, amelyek mellett a finanszírozást végrehajtják, továbbá figyelembe kell venni egyes különleges gazdasági helyzeteket, például a privatizációt vagy a tagállamok kivételes szintű közkiadásait vagy annak megfelelő strukturális kiadásait a korábbi programozási időszak során.

4. A Bizottság a tagállammal együttműködve igazolja az addicionalitást a „Konvergencia” célkitűzés tekintetében, félidőben 2011-ben, utólagosan 2016. június 30-ig.

Amennyiben valamely tagállam 2016. június 30-án nem tudja bizonyítani, hogy tiszteletben tartotta a nemzeti stratégiai referenciakeretben megállapodott addicionalitást, a Bizottság a 101. cikkben megállapított eljárással összhangban pénzügyi korrekciót alkalmaz.

14. cikk

Nők és férfiak közötti egyenlőség

A tagállamok és a Bizottság biztosítja a nők és férfiak közötti egyenlőséget és a nemek társadalmi megközelítésének integrálását az alapok különböző végrehajtási szakaszai alatt.

V. FEJEZET PÉNZÜGYI KERET

15. cikk

Globális források

1. A 2007(2013 közötti időszak vonatkozásában az alapok kötelezettségvállalásai tekintetében rendelkezésre álló források összege 336,1 milliárd EUR 2004-es árakon, az I. mellékletben feltüntetett éves bontásban.

Az első albekezdésben említett összeget programozása és az Európai Közösségek általános költségvetésébe történő későbbi bevonása céljából évi 2%-os indexhez kötik.

A költségvetési forrásoknak a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott célkitűzések közötti felosztása oly módon történik, hogy jelentős koncentráció valósuljon meg a „Konvergencia” célkitűzés régióiban.

2. A 16., 17. és 18. cikkben megállapított kritériumok alapján és a 20. és 21. cikkben említett rendelkezések sérelme nélkül, a Bizottság tagállamok szerinti éves indikatív bontást készít.

16. cikk

A „Konvergencia” célkitűzés forrásai

1. A „Konvergencia” célkitűzés összes forrása a 15. cikk első bekezdésében említett források 78,54%-át teszi ki (azaz összesen 264,0 milliárd eurót) és ezt az alábbi módon osztják el a különböző részek között:

a) 67,34% az 5. cikk (1) bekezdésében említett finanszírozás tekintetében, a tagállamonkénti indikatív bontás kiszámításához használt kritériumként a támogatható népességet, a nemzeti prosperitást és a munkanélküliséget felhasználva.

b) 8,38% az 5. cikk (2) bekezdésében említett átmeneti és különleges támogatás tekintetében, a tagállamonkénti indikatív bontás kiszámításához használt kritériumként a támogatható népességet, a nemzeti prosperitást és a munkanélküliséget felhasználva.

c) 23,86% az 5. cikk (3) bekezdésében említett finanszírozás tekintetében, a tagállamonkénti indikatív bontás kiszámításához használt kritériumként a népességet és – figyelembe véve a nemzeti prosperitás javulását a korábbi időszak során – az egy főre jutó GNI-t, valamint a területet felhasználva.

d) 0,42% az 5. cikk (4) bekezdésében említett finanszírozás tekintetében, a tagállamonkénti indikatív bontás kiszámításához használt kritériumként a támogatható népességet felhasználva.

2. Az első bekezdés b) pontjában említett előirányzatok éves bontását 2007. január 1-jétől fokozatosan csökkenő mértékben kell megállapítani. A 2007. évi előirányzatnak alacsonyabbnak kell lenni mint 2006-ban, kivéve azokat a régiókat, amelyek 2000. január 1-jén a 1260/1999/EK rendelet szerint nem feleltek meg teljes mértékben az 1. Célkitűzésnek, amely régiók esetében az előirányzatot 2007-ben tárgyilagosan és igazságosan állapítják meg.

17. cikk

A „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés forrásai

1. A „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés összes forrásai a 15. cikk első bekezdésében említett források 17,22%-át teszik ki (azaz összesen 57,9 milliárd eurót) és ezt az alábbi módon osztják el a különböző részek között:

a) 83,44% a 6. cikk (1) bekezdésében említett finanszírozás tekintetében, a tagállamonkénti indikatív bontás kiszámításához használt kritériumként a támogatható népességet, a regionális prosperitást, a munkanélküliséget, a foglalkoztatottság és a népsűrűséget felhasználva; és

b) 16,56% a 6. cikk (2) bekezdésében említett átmeneti és egyedi támogatás tekintetében, a tagállamonkénti indikatív bontás kiszámításához használt kritériumként a támogatható népességet, a regionális és nemzeti prosperitást és a munkanélküliséget felhasználva.

2. Az (1) bekezdés a) pontjában említett előirányzatokat egyenlően kell elosztani az EFRA és az ESZA által finanszírozott programok között.

3. Az ESZA által finanszírozott operatív programok a rendelkezésre álló hitelek legfeljebb 50%-ában részesülnek, az 1. bekezdés b) pontja szerint. Ezért az ESZA által finanszírozott operatív programok egyedi prioritást kívánnak meg.

4. Az első bekezdés b) pontjában említett előirányzatok éves bontását 2007. január 1-jétől fokozatosan csökkenő mértékben kell megállapítani. A 2007. évi előirányzatnak alacsonyabbnak kell lenni mint 2006-ban, kivéve azokat a régiókat, amelyek a 1260/1999/EK rendelet szerint 2004-től kezdődően érintettek az 1. Célkitűzés által, és amely esetében az előirányzatot 2007-ben tárgyilagosan és igazságosan állapítják meg.

18. cikk

Az „Európai területi együttműködés” célkitűzés forrásai

Az „Európai területi együttműködés” célkitűzés összes forrásai a 15. cikk első bekezdésében említett források 3,94%-át teszik ki (azaz összesen 13,2 milliárd eurót), és ezt az alábbi módon osztják el a különböző részek között:

a) 35,61% a 7. cikk (1) bekezdésében említett, határokon átnyúló együttműködés finanszírozására, a tagállamonkénti indikatív bontás kiszámításához használt kritériumként a támogatható népességet felhasználva.

12,12% az ERFA által a …/…/EK rendelet szerinti európai szomszédsági és együttműködési eszköz és a(z) …/…/EK rendelet szerinti előcsatlakozási eszköz határokon átnyúló vonalának biztosított hozzájárulás tekintetében. Ezekben a rendeletekben megállapítják, hogy a két eszköz által a határokon átnyúló tagállami együttműködés tekintetében nyújtott hozzájárulás mértéke azonos az ERFA által biztosítottal.

b) 47,73% a 7. cikk (2) bekezdésében említett transznacionális együttműködés finanszírozására, a tagállamonkénti indikatív bontás kiszámításához használt kritériumként a támogatható népességet felhasználva.

c) 4,54% a 7. cikk (3) bekezdésében említett együttműködési hálózatok és tapasztalatcsere finanszírozására.

19. cikk

A források nem átruházhatósága

Az alapok és egységeik egyes célkitűzései keretében a tagállamonként elosztott összes előirányzat nem átruházható a tagállamok között.Ettől eltérve, az „Európai területi együttműködés” célkitűzés keretében a tagállamok szerinti keretösszeg esetében megengedhető 10% mértékű rugalmasság a határokon átnyúló egység és a transznacionális egység tekintetében juttatott összegeknél.

20. cikk

A teljesítményt és a minőséget jutalmazó tartalék forrásai

A 16. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában, és a 17. cikk (1) bekezdésében említett források 3,0%-át a 48. cikkel összhangban kell elosztani.

21. cikk

A technikai segítségnyújtás forrásai

A 15. cikk (1) bekezdésében említett források 0,3%-át a Bizottság kezdeményezésére nyújtott technikai segítségnyújtásra kell fordítani a 43. cikkben meghatározottak szerint.

22. cikk

A források korlátozása

A Bizottság biztosítja, hogy az e rendelet szerinti, az alapokból a tagállamoknak biztosított összes éves juttatás, beleértve az ERFA által a(z) …/…/EK rendelet szerinti európai szomszédsági és együttműködési eszköz és a(z) …/…/EK rendelet szerinti előcsatlakozási eszköz határokon átnyúló egységének biztosított hozzájárulást, és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EAFRD) egy részéből a(z) …/…/EK rendelet szerint, az EMOGA Garanciarészlegétől, és az Európai Halászati Alapból (EFF) a(z) …/…/EK rendelet szerint biztosított, a „Konvergencia” célkitűzéshez hozzájáruló támogatást, nem haladja meg az adott tagállam GDP-jének az intézményközi megállapodás elfogadásakor számított 4%-át .

Az előző bekezdésben említett, az alapoktól eltérő pénzügyi eszközökre vonatkozó rendeletek hasonló rendelkezést tartalmaznak.

II. CÍM

A KOHÉZIÓ STRATÉGIAI MEGKÖZELÍTÉSE

I. FEJEZET A KOHÉZIÓRÓL SZÓLÓ KÖZÖSSÉGI STRATÉGIAI IRÁNYMUTATÁSOK

23. cikk

Tartalom

A Tanács közösségi szintű, a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló stratégiai iránymutatásokat hoz létre, amelyek meghatározzák az alapok beavatkozásához szükséges kereteket.

Az említett iránymutatások az alapok valamennyi célkitűzése esetében különösen a Közösség prioritásait juttatják érvényre, a kiegyensúlyozott, harmonikus és fenntartható fejlődés elősegítése érdekében.

Ezeket az iránymutatásokat az Átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokban foglalt középtávú gazdaságpolitikai stratégia figyelembevételével dolgozzák ki.

A foglalkoztatás és az emberi erőforrások területén a prioritások megegyeznek az Európai Foglalkoztatási Stratégia prioritásaival, figyelembe véve a regionális és helyi sajátosságokat.

24. cikk

Elfogadás és felülvizsgálat

A 23. cikkben említett közösségi stratégiai iránymutatásokat legkésőbb három hónappal e rendelet elfogadása után, a Szerződés 161. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően fogadják el. Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

A közösségi stratégiai iránymutatások szükség esetén félidős felülvizsgálat tárgyát képezhetik a Szerződés 161. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően, különösen a Közösség prioritásaiban bekövetkezett változások számbavétele céljából.

II. FEJEZET NEMZETI STRATÉGIAI REFERENCIAKERET

25. cikk

Tartalom

1. A tagállamok nemzeti stratégiai referenciakeretet nyújtanak be, amely biztosítja, hogy a közösségi strukturális támogatást a közösségi iránymutatásokkal összhangban használják fel, és meghatározza az egyrészről a közösségi prioritások, másrészről a fenntartható fejlődés elősegítését célzó nemzeti és regionális prioritások, valamint a nemzeti foglalkoztatási cselekvési terv közötti kapcsolatot.

Az említett keret az alapok programozásának előkészítésében hivatkozási eszközként szolgál.

2. Minden nemzeti stratégiai referenciakeret tartalmaz egy rövid összefoglalást a tagállam stratégiájáról és annak operatív végrehajtásáról.

3. A nemzeti stratégiai referenciakeret stratégiai szakasza meghatározza a „Konvergencia” célkitűzéshez és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzéshez választott stratégiát, az egyenlőtlenségek, gyengeségek és lehetőségek elemzése alapján bemutatva, hogy e választás hogyan van összhangban a közösségi stratégiai iránymutatásokkal, különösen az európai és a világgazdaság várható változásaihoz viszonyítva. Meghatározza a következőket:

a) a tematikus és területi prioritások, beleértve a városi megújulás és a vidéki gazdaságok és halászattól függő területek diverzifikálása számára;

b) csak a „Konvergencia” célkitűzés esetében: a tagállam igazgatási hatékonyságának erősítésére – az alapok kezelése tekintetében is – tervezett cselekvés, valamint a 46. cikk (1) bekezdésében említett értékelési terv;

c) csak a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés esetében: a 6. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerint a regionális versenyképesség céljából kiválasztott régiók felsorolása.

A monitoring lehetővé tétele érdekében az a) pontban említett prioritások fő céljait számszerűsíteni kell, valamint korlátozott számú teljesítési és hatásmutatót kell meghatározni;

4. A „Konvergencia” célkitűzés és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés esetében az operatív szakasz tartalmazza a következőket:

a) az operatív programok és az egyes alapokból származó indikatív éves összegek programonkénti felsorolása, biztosítva a megfelelő egyensúlyt a regionális és a tematikus cselekvés között. Ez a felsorolás tartalmazza a 49. cikkben említett nemzeti készenléti tartalék összegét is;

b) az operatív programok és az alapok közötti koordináció biztosítását szolgáló mechanizmusok;

c) a más pénzügyi eszközöktől, különösen az EBB-től származó hozzájárulás, és azok összehangolása az alapokkal.

5. A „Konvergencia” célkitűzés régiói esetében az operatív szakasz tartalmazza továbbá a következőket:

a) az Európai Vidékfejlesztési Mezőgazdasági Alap és az Európai Halászati Alap keretében előírt teljes éves előirányzat összege;

b) a 13. cikkben említett addicionalitás elve betartásának előzetes ellenőrzéséhez szükséges információ.

6. A nemzeti stratégiai referenciakeretben megadott információ számba veszi az egyes tagállamok sajátos intézményi szabályozását.

26. cikk

Előkészítés és elfogadás

1. A nemzeti stratégiai referenciakeretet a tagállamok saját intézményi struktúrájuknak megfelelően készítik el, szorosan együttműködve a 10. cikkben említett partnerekkel. A referenciakeret a 2007. január 1-jétől 2013. december 31-ig tartó időszakra vonatkozik.

2. A közösségi stratégiai iránymutatás elfogadását követően minden tagállam a lehető leghamarabb elküldi a Bizottságnak a nemzeti stratégiai referenciakeretére vonatkozó javaslatát. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy ezzel egyidejűleg a 31. cikkben említett operatív programokat is benyújtják. A Bizottság ezt a javaslatot a partnerség keretében tárgyalja meg.

3. Az operatív programoknak a 36. cikkben említett elfogadása előtt a Bizottság a 105. cikkben említett bizottsággal folytatott konzultációt követően, a 104. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően határozatot hoz a következő szempontokról:

a) az alapokból származó támogatáshoz választott stratégia és kiemelt témák, valamint azok ellenőrzésének szabályozása;

b) az alapok minden egyes célkitűzéséhez az operatív programok felsorolása és az erőforrások indikatív programonkénti elosztása, a 49. cikkben említett nemzeti készenléti tartalék összegét is beleértve;

c) valamint, csak a „Konvergencia” célkitűzés esetében: a kiadások azon szintje, amely garantálja a 13. cikkben említett addicionalitás elvének betartását, és az igazgatási hatékonyság és rendezett irányítás erősítése céljából tervezett cselekvés.

Az említett határozat nem érinti az operatív programokon a 32. cikk szerint végrehajtott változtatásokat.

III. FEJEZET STRATÉGIAI NYOMON KÖVETÉS ÉS ÉVES TÁRGYALÁS

27. cikk

A tagállamok éves jelentése

1. Első alkalommal 2008-ban, majd ezt követően minden év október 1-jéig minden tagállam jelentést nyújt be a Bizottság részére a stratégiájának végrehajtásában és céljainak megvalósításában elért előrehaladásról, számot adva különösen a kitűzött mutatókról, illetve azok hozzájárulásáról a kohézióról szóló közösségi stratégiai iránymutatások végrehajtásához, valamint a rendelkezésre álló értékelésekről.

A jelentés hivatkozik a nemzeti foglalkoztatási cselekvési tervre.

2. A nemzeti foglalkoztatási cselekvési terv minden évben leírja, hogy az Európai Foglalkoztatási Stratégia iránymutatásait hogyan hajtják végre az egyes tagállamokban.

28. cikk

A Bizottság éves jelentése

1. A Bizottság első alkalommal 2009-ben, majd ezt követően minden év elején éves jelentést fogad el, amely összefoglalja a közösségi stratégiai iránymutatások és a nemzeti stratégiai referenciakeretek végrehajtásával kapcsolatos főbb fejlesztéseket, tendenciákat és kihívásokat.

2. A jelentés a tagállamok 27. cikkben említett éves jelentéseinek és bármely más, rendelkezésre álló információnak a Bizottság általi vizsgálatán és értékelésén alapul. A jelentés a Bizottság következtetéseinek fényében megállapítja a tagállamok és a Bizottság részéről meghozandó nyomon követési intézkedéseket.

29. cikk

Éves vizsgálat

1. Az Európai Tanács tavaszi ülése érdekében a 28. cikkben említett éves bizottsági jelentést az Átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról szóló végrehajtási jelentéssel, a foglalkoztatásról szóló közös jelentéssel és a belső piaci stratégia végrehajtási jelentéssel együtt elküldik a Tanács részére.

A jelentést véleményezésre elküldik továbbá az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága részére.

2. A Tanács minden tavasszal megvizsgálja a Bizottság éves jelentését, az Átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról szóló végrehajtási jelentéssel, a foglalkoztatásról szóló közös jelentéssel és a belső piaci stratégia végrehajtási jelentéssel együtt.

3. A 28. cikkben említett éves bizottsági jelentés és a Bizottság javaslata alapján a Tanács következtetéseket fogad el a közösségi stratégiai iránymutatások végrehajtásáról. A Bizottság biztosítja a következtetések nyomon követését.

30. cikk

Kohéziós jelentés

A Szerződés 159. cikkének második albekezdésében említett bizottsági jelentés tartalmazza különösen a következőket:

a) feljegyzés a gazdasági és társadalmi kohézió terén történt előrehaladásról, beleértve a régiók szociális-gazdasági helyzetét és fejlődését, valamint a közösségi prioritások integrációját;

b) feljegyzés az alapok, az EBB és más pénzügyi eszközök szerepéről, valamint más közösségi és nemzeti politikák hatásáról az elért előrehaladásra.

A jelentés szükség esetén tartalmazza a gazdasági és szociális kohézió erősítése céljából elfogadandó közösségi intézkedésekre és politikákra vonatkozó esetleges javaslatokat. Szükség esetén javaslatot tesz emellett a kohézióról szóló stratégiai iránymutatásokban az új közösségi politikai kezdeményezésekhez kapcsolódó esetleges kiigazításokra.

Benyújtásának évében a jelentés a 28. cikkben említett éves bizottsági jelentés helyébe lép. A jelentés a 29. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően éves tárgyalás tárgyát képezi.

III. CÍM

PROGRAMOZÁS

I. FEJEZET A STRUKTURÁLIS ALAPOKRÓL ÉS A KOHÉZIÓS ALAPRÓL SZÓLÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

31. cikk

Az operatív programok előkészítése és jóváhagyása

1. A tagállamokban az alapok a nemzeti stratégiai referenciakereten belül operatív programok formájában fejtik ki tevékenységüket. Minden operatív program egy, 2007. január 1. és 2013. december 31. közötti időszakra vonatkozik. A Bizottság és a tagállam ellenkező értelmű megállapodása hiányában egy operatív program a 3. cikkben említett három célkitűzés közül csak egyre vonatkozhat.

2. Az operatív programokat a tagállam vagy a tagállam által kijelölt hatóság állítja össze, szoros együttműködésben a 10. cikkben említett partnerekkel.

3. A tagállam a Bizottság 26. cikkben említett döntése után a lehető leghamarabb vagy az ugyanazon 26. cikkben említett nemzeti stratégiai referenciakeret bemutatásával egyidejűleg benyújtja a Bizottságnak operatív programra vonatkozó javaslatát, amely tartalmazza a 36. cikkben említett elemek mindegyikét.

4. A Bizottság értékeli a javasolt operatív programot, hogy meghatározza, hogy az hozzájárul-e a nemzeti stratégiai referenciakeret céljaihoz és prioritásaihoz és a közösségi stratégiai iránymutatásokhoz. Amennyiben a Bizottság egy operatív programról úgy ítéli, hogy az nincs összhangban a közösségi stratégiai iránymutatásokkal vagy a nemzeti stratégiai referenciakerettel, felkéri a tagállamot a javasolt program ennek megfelelő felülvizsgálatára.

5. A Bizottság a tagállam általi formális benyújtását követően a lehető leghamarabb elfogadja az operatív programot.

32. cikk

Az operatív programok felülvizsgálata

1. A tagállam vagy a Bizottság kezdeményezésére, és a monitoring bizottság általi jóváhagyásuk után az operatív programokat újra megvizsgálják, és jelentősebb társadalmi-gazdasági változásokat követően, illetve a közösségi prioritások nagyobb mértékben vagy eltérő módon történő figyelembevétele céljából szükség esetén a programozási időszak hátralévő része tekintetében módosítják, különösen a Tanács következtetéseinek fényében. Az operatív programok az értékelés figyelembevételével és a végrehajtási nehézségek nyomán is felülvizsgálhatók. Az operatív programokat a 48. és 49. cikkben említett tartalékok kiosztását követően szükség esetén felülvizsgálják.

2. A Bizottság a kérelemnek a tagállam általi formális benyújtását követően a lehető leghamarabb határozatot fogad el az operatív program felülvizsgálata iránti kérelemről.

33. cikk

Az alapok egyedi jellege

1. Amennyiben a (3) bekezdés másként nem rendelkezik, az operatív programok csak egy alapból részesülhetnek finanszírozásban.

2. Az alapokra vonatkozó egyedi rendeletekben megállapított eltérések sérelme nélkül, az ERFA és az ESZA kiegészítő jelleggel és az operatív program minden egyes prioritásának 5%-ára korlátozódva finanszírozhat a másik alap támogatási körébe tartozó intézkedéseket, feltéve, hogy azokra a művelet kielégítő végrehajtásához szükség van, és ahhoz közvetlenül kapcsolódnak.

3. A Kohéziós Alap támogatásában részesülő tagállamokban az ERFA és a Kohéziós Alap együttesen nyújt támogatást a közlekedési infrastruktúra és a környezetvédelem operatív programjai számára, a nagyobb projekteket is beleértve.

34. cikk

Földrajzi hatókör

1. A „Konvergencia” célkitűzés alapján benyújtott operatív programokat a megfelelő földrajzi szinten és legalább a NUTS II. régiók szintjén kell kidolgozni.A „Konvergencia” célkitűzés alapján benyújtott, a Kohéziós Alap hozzájárulásával megvalósítandó operatív programokat országos szinten kell kidolgozni.

2. A Bizottság és a tagállam eltérő megállapodásának hiányában a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés alapján benyújtott operatív programokat a tagállam sajátos intézményrendszerének megfelelően a NUTS I. vagy NUTS II. régiók szintjén kell kidolgozni az ERFA finanszírozásában részesülő régiók esetében. Amennyiben azokat az ESZA finanszírozza, a tagállam az ennek megfelelő szinten dolgozza ki a programokat.

3. Az „Európai területi együttműködés” célkitűzés alapján benyújtott, a határokon átnyúló együttműködésre irányuló operatív programokat az egyes határokra vagy megfelelő csoportosításban határok egy csoportjára, NUTS III. szinten dolgozzák ki, az enklávékat is beleértve. Az „Európai területi együttműködés” célkitűzés alapján benyújtott, a transznacionális együttműködésre irányuló operatív programokat az egyes transznacionális együttműködési területek szintjén dolgozzák ki. A hálózatba szervezésre irányuló programok a Közösség egész területére vonatkoznak.

35. cikk

Az Európai Beruházási Bank és az Európai Beruházási Alap részvétele

1. Az EBB és az Európai Beruházási Alap (EBA) az alapokmányukban megállapított szabályoknak megfelelően részt vehet az alapokból származó támogatás programozásában.

2. A tagállamok kérésére az EBB és az EBA részt vehet a nemzeti stratégiai referenciakeret és az operatív programok előkészítésében, valamint a nagyobb projektek előkészítésére, a finanszírozás szabályozására és a közszféra és magánszféra együttműködésére irányuló tevékenységekben. A tagállamok az EBB-vel és az EBA-val egyetértésben a megadott hiteleket az operatív programok egy vagy több prioritása köré csoportosíthatják, különösen az innováció, a tudás alapú gazdaság, a humántőke, a környezetvédelem és az alapinfrastruktúra projektek területén.

3. A nemzeti stratégiai referenciakeret és az operatív programok elfogadása előtt a Bizottság konzultálhat az EBB-vel és az EBA-val. A konzultáció különösen azokat az operatív programokat érinti, amelyek tartalmazzák a nagyobb projektek vagy programok jelzésértékű listáját, amelyek prioritásaik jellegénél fogva alkalmasak hitelek vagy a piaci alapú finanszírozás más típusainak mozgósítására.

4. Amennyiben a nagyobb projektek megítéléséhez helyénvalónak látja, a Bizottság felkérheti az EBB-t az említett projektek műszaki minőségének és gazdasági és pénzügyi életképességének vizsgálatára, különösen a végrehajtani vagy fejleszteni kívánt pontos pénzügyi tervezés eszközei tekintetében.

II. FEJEZET PROGRAMOZÁSI TARTALOM

1. SZAKASZ OPERATÍV PROGRAMOK

36. CIKK

Operatív programok a „Konvergencia” és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzéshez

1. A „Konvergencia” és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzéshez kapcsolódó operatív programok a következőket tartalmazzák:

a) a helyzet elemzése az erősségek és gyengeségek kiemelésével, valamint az ezeknek megfelelően választott stratégiával;

b) a választott prioritások indoklása, tekintettel a közösségi stratégiai iránymutatásokra, a nemzeti stratégiai referenciakeretre és az operatív programok eredményeképpen kapott prioritásokra, valamint a 46. cikkben említett előzetes értékelésből következő várható hatásra;

c) információ a prioritásokról és azok egyedi céljairól. A célok lehetnek számszerűsítettek, a végrehajtásra, eredményekre és hatásra vonatkozó, korlátozott számú mutató használatával, figyelembe véve az arányosság elvét. A mutatóknak lehetővé kell tenniük a kiinduló helyzethez képest történt előrehaladás és a prioritásokat végrehajtó célok hatékonyságának felmérését;

d) a segítségnyújtás területeinek kategóriánkénti bontása e rendelet részletes végrehajtási szabályainak megfelelően;

e) egy két táblázatból álló finanszírozási terv:

i) egy táblázat az egyes alapokból való hozzájárulásként kijelölt teljes pénzügyi előirányzat összegének évenkénti bontásával az 50–53. cikknek megfelelően. A pénzügyi terv a Strukturális Alapokból származó teljes hozzájáruláson belül külön tünteti fel az átmeneti támogatásban részesülő régióknak biztosított előirányzatokat. Az alapokból évente biztosított teljes hozzájárulás összeegyeztethető az alkalmazandó pénzügyi tervvel, figyelembe véve a 16. cikk (2) bekezdésében és a 17. cikk (4) bekezdésében megállapított szakaszos csökkentéseket;

ii) egy táblázat, amely a teljes programozási időszakra és minden prioritásra nézve meghatározza a Közösségtől és állami nemzeti megfelelőitől származó hozzájárulás teljes pénzügyi előirányzatának összegét és az alapokból származó hozzájárulás mértékét. Tájékoztató céllal bemutatja továbbá az EBB-től származó hozzájárulásokat és a többi pénzügyi eszközt;

f) információ a komplementaritásról az Európai Vidékfejlesztési Mezőgazdasági Alap által és az Európai Halászati Alap által finanszírozott intézkedésekkel;

g) az operatív programok végrehajtó rendelkezései, beleértve a következőket:

i) az 58. cikkben meghatározott valamennyi személy kijelölése a tagállamok által, vagy – ha a tagállam él a 73. cikkben előírt választási lehetőséggel – más szervezetek és eljárások kijelölése a 73. cikkben megállapított szabályoknak megfelelően;

ii) a monitoring és értékelés rendszereinek, valamint a monitoring bizottság összetételének leírása;

iii) a pénzügyi áramlások mobilizálására és körforgására szolgáló eljárások meghatározása, azok átláthatóságának biztosítása érdekében;

iv) az operatív program nyilvánosságra hozatalának biztosítása érdekében megállapított rendelkezések;

v) a Bizottság és a tagállam között a számítógépes adatok cseréjére vonatkozóan az ebben a rendeletben meghatározott fizetési, monitoring és értékelési követelmények teljesítése érdekében megállapodott eljárások leírása;

h) a 70. cikkben említett „megfelelőségértékelési testület” kijelölése.

i) a programozási időszakban benyújtásra szánt, a 38. cikk értelmében vett nagyobb projektek jelzésértékű felsorolása, azok indikatív éves ütemtervével együtt.

A d) pont végrehajtási szabályait a Bizottság a 104. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően fogadja el.

2. A közlekedést és környezetvédelmet célzó, az ERFA és a Kohéziós Alap által közösen finanszírozott operatív programokra az egyes alapokra jellemző sajátos prioritások és az alap egyedi kötelezettségvállalása vonatkozik.

3. A „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés alá tartozó operatív programok mindegyike tartalmazza a tematikus, földrajzi és pénzügyi koncentráció indoklását.

Az ERFA által finanszírozott operatív programok esetében ez az indoklás a következőkön alapul:

a) a régió kiegyensúlyozott fejlődéséhez fűződő cél és a választott prioritás közötti igazolható összefüggés;

b) az érintett régió fejlődésének kulcsfontosságú prioritásaira a pénzügyi kritikus tömeg és a kedvezményezettek jelentős száma által gyakorolt kiegyenlítő hatás, különösen az innováció terén.

Az ESZA által finanszírozott operatív programok esetében ez az indoklás a következőkön alapul:

a) a választott prioritások hozzájárulása a foglalkoztatási politikák tagállami végrehajtásáról szóló tanácsi ajánlás végrehajtásához;

b) az Európai Foglalkoztatási Stratégia kulcsfontosságú prioritásaira és a társadalmi integráció terén kitűzött közösségi célokra gyakorolt kiegyenlítő hatás.

4. Az ERFA által finanszírozott operatív programok ezenkívül a „Konvergencia” és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés esetében tartalmaznak:

a) a régiók közötti együttműködést célzó cselekvéseket, legalább egy, más tagállamhoz tartozó régió részvételével minden regionális programban;

b) információt a városi kérdés megközelítéséről, a választott városok listájával együtt, valamint a városi hatóságok felé történő hatáskör-átruházásra vonatkozó eljárásokról, például egy globális támogatás segítségével;

c) a regionális gazdaságoknak az európai és nemzetközi gazdasági környezethez történő, megelőző jellegű hozzáigazítására irányuló cselekvéseket;

d) egyedi prioritásokat a 16. cikk első bekezdésének d) pontjában említett kiegészítő keret szerint finanszírozott intézkedésekhez a legkülső régiókat támogató operatív programokban;

5. Az (1) bekezdéstől eltérve az egyes tagállamok által javasolt, a 49. cikkben említett készenléti tartalékra irányuló operatív programok a 31. cikknek megfelelően csak az (1) bekezdés e) pontjának i. alpontjában, és g) és h) pontjában említett információt, valamint a következőket tartalmazzák:

a) a sérülékeny ágazatok, valamint a kereskedelmi nyitás következményei által esetlegesen érintett ágazatok helyzetének elemzése;

b) az esetlegesen érintett munkavállalók átirányításához és a regionális gazdaságok diverzifikálásához fűződő prioritások feltüntetése.

6. A 49. cikkben említett, előre nem látható események bekövetkeztekor a tagállam a 32. cikknek megfelelően kérelmezi a Bizottságtól az operatív program felülvizsgálatát, megadva az (1) bekezdés c) pontjában és e) pontjának ii. alpontjában említett információkat.

37. cikk

Az „Európai területi együttműködés” célkitűzésre irányuló operatív programok

A 36. cikk sérelme nélkül az „Európai területi együttműködés” célkitűzéshez tartozó operatív programok tekintetében az egyedi programozási szabályokat az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló európai parlamenti és tanácsi EK rendelet állapítja meg.

2. SZAKASZ NAGYOBB PROJEKTEK

38. CIKK

Tartalom

Az ERFA és a Kohéziós Alap egy operatív program keretében finanszírozhatja a munkálatok, tevékenységek vagy szolgáltatások olyan sorából álló, pontos gazdasági vagy műszaki jellegű oszthatatlan műveletek – a továbbiakban: nagyobb projektek – tekintetében felmerülő kiadásokat, amelyek egyértelműen azonosítható célokkal rendelkeznek, és amelyek teljes költsége meghaladja környezetvédelem esetében a 25 millió €-t, más területeken az 50 millió €-t.

39. cikk

A Bizottsághoz benyújtott információ

Az irányítóhatóság a nagyobb projektekre vonatkozóan ellátja a Bizottságot a következő információval:

a) a végrehajtásért felelős szervre vonatkozó információ;

b) a beruházás jellegére vonatkozó információ és annak leírása, pénzügyi volumene és helye;

c) a megvalósíthatósági tanulmányok eredményei;

d) a projekt végrehajtásának időrendje, valamint – ahol az érintett művelet végrehajtási időszaka várhatóan hosszabb a programozási időszaknál, azok a szakaszok, amelyekre a 2007–2013. programozási időszakban közösségi társfinanszírozást igényelnek;

e) egy költség-haszon elemzés, amelynek része egy kockázatértékelés, valamint az érintett ágazatra és a tagállam és/vagy régió, illetve megfelelő esetben más közösségi régiók társadalmi-gazdasági helyzetére várhatóan gyakorolt hatások;

f) a közösségi jognak való megfelelés garanciája;

g) elemzés a környezeti hatásról;

h) az állami hozzájárulás indoklása;

i) a finanszírozási terv, amely bemutatja a teljes tervezett pénzügyi erőforrást és az alapokból, az EBB-től, az EBA-tól és minden más közösségi finanszírozási forrásból származó tervezett hozzájárulást, beleértve a projekt éves ütemtervét is.

40. cikk

A Bizottság határozata

1. A Bizottság – szükség esetén külső szakértők bevonásával, az EBB-t is beleértve – a 39. cikkben említett szempontok fényében értékeli a nagyobb projektet, konzisztenciáját az operatív program prioritásaival, hozzájárulását az említett prioritások céljainak megvalósításához, valamint koherenciáját más közösségi politikákkal.

2. A Bizottság módszertani támogatást kínál a tagállamoknak és referenciaértékeket állapít meg a költség-haszon elemzés főbb paramétereihez.

3. A Bizottság a 39. cikkben említett összes információnak a tagállamok vagy az irányítóhatóság általi benyújtását követően minél előbb határozatot fogad el. A határozat meghatározza a fizikai tárgyat, azt az összeget, amelyre a prioritás társfinanszírozási rátája alkalmazandó, valamint az éves ütemtervet.

4. Amennyiben a Bizottság elutasítja a nagyobb projekthez való pénzügyi hozzájárulást, ennek okairól értesíti a tagállamokat.

3. SZAKASZ GLOBÁLIS TÁMOGATÁSOK

41. CIKK

Általános rendelkezések

1. Az irányítóhatóság az operatív program egy részének irányítását és végrehajtását egy vagy több, az irányítóhatóság által kijelölt közvetítő szervezetre ruházhatja, ideértve a helyi hatóságokat, területfejlesztési szerveket vagy nem kormányzati szervezeteket, amelyek az irányítóhatóság és az említett szervezet között kötött megállapodás rendelkezéseinek megfelelően biztosítják egy vagy több művelet végrehajtását.

Az ilyen átruházás nem érinti az irányítóhatóság és a tagállamok pénzügyi felelősségét.

2. A globális támogatás kezeléséért felelős közvetítő szervezetnek garanciát kell biztosítania fizetőképességére és az igazgatási és pénzügyi kezelésre való alkalmasságára. Általános követelményként kijelölése pillanatában az operatív program által érintett régióban vagy régiókban székhellyel vagy képviselettel kell rendelkeznie.

42. cikk

Végrehajtási szabályok

Az irányítóhatóság és a közvetítő szervezet között kötött megállapodás részletesen tárgyalja különösen a következőket:

a) a végrehajtásra váró műveletek;

b) a kedvezményezettek kiválasztásának kritériumai;

c) az alapokból származó támogatás arányai és az említett támogatásra irányadó szabályok, beleértve az esetlegesen esedékes kamatok felhasználására vonatkozókat is;

d) az 58. cikk (1) bekezdésében említett globális támogatás ellenőrzésére, értékelésére és pénzügyi felügyeletére vonatkozó intézkedések az irányítóhatósággal szemben, beleértve a jogosulatlanul kifizetett összegek visszatérítésének és a számlák bemutatásának módjait;

e) a pénzügyi garancia vagy azzal egyenértékű eszköz használata.

4. SZAKASZ TECHNIKAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS

43. CIKK

Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére

1. A Bizottság kezdeményezésére és/vagy nevében az alapok finanszírozhatják az e rendelet végrehajtásához szükséges előkészítő, monitoring, igazgatási és technikai segítségnyújtási, értékelési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedéseket saját éves összegeik legfeljebb 0,30%-áig. Ezeket a cselekvéseket az 1605/2002/EK, Euratom rendelet 53. cikkének (2) bekezdésével és azon rendelet, valamint az említet rendeletnek a költségvetés végrehajtásának e formájára alkalmazandó végrehajtási szabályai bármely más rendelkezésével összhangban hajtják végre.

Az említett cselekvések magukban foglalják a következőket:

a) a Közösség stratégiai iránymutatásai, a Bizottság éves jelentése és a hároméves kohéziós jelentés összeállításához kapcsolódó tanulmányok;

b) értékelések, szakértői jelentések, statisztikák és tanulmányok, beleértve az alapok működéséről szóló általános jellegű anyagokat is;

c) a partnereket, az alapokból származó támogatás kedvezményezettjeit és a lakosságot célzó intézkedések, a tájékoztatási intézkedéseket is beleértve;

d) az Unió egész területét átfogó, az információ terjesztésére, a hálózatba szervezésre, a tudatosság erősítésére, az együttműködés ösztönzésére és a tapasztalatok cseréjére irányuló intézkedések;

e) számítógépes rendszerek létrehozása, üzemeltetése és összekapcsolása az irányítás, monitoring, felügyelet és értékelés céljából;

f) az értékelési módszerek javítása és információcsere az e területen alkalmazott gyakorlatokról.

2. A Bizottság a 104. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően határozatot fogad el az első bekezdésben felsorolt cselekvésekről, amikor az ERFA-ból vagy a Kohéziós Alapból származó hozzájárulást irányoznak elő.

3. A Bizottság a 105. cikkben említett bizottsággal folytatott konzultációt követően a 104. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően határozatot fogad el az első bekezdésben felsorolt cselekvésekre, amikor az ESZA-ból származó hozzájárulást irányoznak elő.

44. cikk

Technikai segítségnyújtás a tagállamok részéről

1. A tagállamok kezdeményezésére az alapok minden egyes operatív program tekintetében finanszírozhatnak előkészítési, irányítási, monitoring, értékelési, tájékoztatási és ellenőrző intézkedéseket, valamint az alapok végrehajtására való igazgatási kapacitás erősítésére irányuló tevékenységeket a következő határokon belül:

a) a „Konvergencia” és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés szerint az egyes operatív programhoz rendelt teljes összeg 4%-a;

b) az „Európai területi együttműködés” célkitűzés szerint az egyes operatív programhoz rendelt teljes összeg 6%-a.

2. A „Konvergencia” célkitűzés esetében specifikus operatív programok formájában technikai segítségnyújtási intézkedéseket lehet végrehajtani a teljes összeg 4%-áig.

IV. CÍM

HATÉKONYSÁG

I. FEJEZET Értékelés

45. cikk

Általános rendelkezések

1. A Közösség stratégiai iránymutatásai, a nemzeti stratégiai referenciakeret és az operatív programok értékelés tárgyát képezik.

Az értékelések az alapokból származó támogatás és az operatív programok végrehajtása minőségének, hatékonyságának és következetességének javítására irányulnak. Céljuk emellett ezek hatásának értékelése a Közösség stratégiai célkitűzései, a Szerződés 158. cikke és az érintett régiókat vagy tagállamokat érintő egyedi strukturális problémák tekintetében, figyelembe véve ugyanakkor a fenntartható fejlődés és a vonatkozó közösségi jogszabályok követelményeit a környezetvédelmi hatással és a stratégiai környezeti értékeléssel kapcsolatban.

2. Az értékelés lehet stratégiai jellegű annak érdekében, hogy megvizsgálja egy program vagy programcsoport alakulását a közösségi és nemzeti prioritások viszonylatában. Lehet operatív jellegű, ekkor célja egy operatív program felügyeletének támogatása. Az értékeléseket a programozási időszak előtt, alatt és után végzik.

3. Az (1) bekezdésben említett értékelési tevékenységeket az esetnek megfelelően a tagállam vagy a Bizottság felelősségi körében szervezik meg, az arányosság elvével összhangban és a tagállam és a Bizottság közötti partnerség alapján. Az értékeléseket független szakértők végzik. Az eredményeket nyilvánosságra hozzák, kivéve, ha az értékelésért felelős hatóság a dokumentumokhoz történő hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelettel[11]. összhangban ezt kifejezetten ellenzi.

4. Az értékeléseket a technikai segítségnyújtásra szánt költségvetésből finanszírozzák.

5. A Bizottság a 104. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően megállapítja az alkalmazandó értékelési módszereket és szabványokat.

46. cikk

A tagállamok felelőssége

1. A tagállamok gondoskodnak az értékelések elvégzéséhez szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokról, megszervezik a szükséges adatok előállítását, illetve összegyűjtését és hasznosítják a monitoringrendszer által biztosított információk különféle típusait.

A „Konvergencia” célkitűzés alapján összeállítanak továbbá egy értékelési tervet az operatív programok irányításának és saját értékelési kapacitásuknak a javítására. Ez a terv bemutatja azokat az indikatív értékelési tevékenységeket, amelyeket a tagállam a végrehajtás különböző szakaszaiban kíván alkalmazni.

2. A tagállamok előzetes értékelést készítenek a nemzeti stratégiai referenciakeret számára, hogy értékeljék a javasolt beavatkozás hatását és a közösségi stratégiai iránymutatásokkal, valamint a választott nemzeti és regionális prioritásokkal való koherenciáját.

3. A tagállamok minden egyes, a „Konvergencia” célkitűzés szerinti operatív program tekintetében előzetes értékelést végeznek.

A „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés esetében a tagállamok vagy egy, az összes operatív programra kiterjedő értékelést készítenek, vagy az egyes alapok, az egyes prioritások vagy az egyes operatív programok tekintetében végzik el az értékelést.

Az előzetes értékelés célja a költségvetési források operatív programok szerinti felosztásának optimalizálása és a programozás minőségének javítása. Azonosítja és elemzi a közép- és hosszú távú szükségleteket, az elérni kívánt célokat, a várható eredményeket, a számszerűsített célkitűzéseket, a régió számára javasolt stratégia koherenciáját – szükség esetén –, a közösségi hozzáadott értéket, a közösségi prioritások figyelembevételének fokát, a korábbi programokból levont tanulságokat, valamint a végrehajtási, monitoring, értékelési és pénzügyi irányítási eljárások minőségét.

4. Annak érdekében, hogy értékeljék a programozás előrehaladását az időszak kezdetén tett kötelezettségvállalásokhoz, a közösségi stratégiai iránymutatásokhoz és a nemzeti stratégiai referenciakerethez viszonyítva, a tagállamok legkésőbb 2010-ben értékelést készítenek vagy az egyes célkitűzések valamennyi operatív programjáról, vagy minden egyes operatív programról.

5. A programozási időszak során a tagállamok az operatív programok monitoringjához kapcsolódó eseti értékelést végeznek, ha a programok monitoringja a kezdeti célkitűzésekhez képest jelentős eltérést tár fel, illetve ha javaslat érkezik az operatív programok felülvizsgálatára. Az eredményeket elküldik az operatív program monitoring bizottságának és a Bizottságnak.

47. cikk

A Bizottság felelőssége

1. A Bizottság a közösségi stratégiai iránymutatások előkészítése és nyomon követése érdekében értékeléseket végez.

2. A Bizottság saját kezdeményezésére vagy az érintett tagállammal együttműködve eseti értékeléseket végezhet a 46. cikk (5) bekezdésében említettek szerint.

3. A Bizottság utólagos értékelést készít minden egyes célkitűzésről a tagállammal és az irányítóhatóságokkal együttműködve; utóbbiak gondoskodnak a szükséges adatok összegyűjtéséről.

Ez az értékelés minden célkitűzés minden egyes operatív programjára kiterjed, és megvizsgálja az erőforrások felhasználásának mértékét, az alap programozásának hatékonyságát, a társadalmi-gazdasági hatást, valamint a Közösség prioritásaira gyakorolt hatást.

Az értékelést a célkitűzések mindegyike tekintetében elvégzik, célja pedig, hogy következtetéseket vonjon le a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra vonatkozó politika számára.

Az értékelés azonosítja az operatív programok végrehajtásának sikeréhez vagy kudarcához hozzájáruló tényezőket – a fenntarthatóságot illetően is –, valamint a helyes gyakorlatokat.Az utólagos értékeléseket 2015. december 31-ig készítik el.

II. FEJEZET TARTALÉKOK

48. cikk

Közösségi tartalék a minőség és teljesítmény érdekében

1. A 29. cikkben említett éves tárgyalás összefüggésében a Tanács a Szerződés 161. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően 2011-ben felosztja a tagállamok között a 20. cikkben említett tartalékot, a kiinduló helyzethez viszonyított előrehaladás jutalmazására:

a) a „Konvergencia” célkitűzés esetében a következő kritériumok alapján:

i) a NUTS II. szinten mért egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék növekedése a közösségi átlaghoz viszonyítva, a 2004–2010. közötti időszakról rendelkezésre álló adatok alapján;

ii) a foglalkoztatási ráta növekedése NUTS II. szinten, a 2004–2010. közötti időszakról rendelkezésre álló adatok alapján;

b) a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés esetében a következő kritériumok alapján:

i) azon régiók arányában, amelyek 2007–2010. között az ERFA-ból kapott összegük legalább 50%-át a […]/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett innovációs vonatkozású tevékenységekre fordították;

ii) a foglalkoztatási ráta növekedése NUTS II. szinten, a 2004–2010. közötti időszakról rendelkezésre álló adatok alapján.

2. A tagállamok az érintett összegeket az előző bekezdésben említett követelmények figyelembevételével osztják fel az operatív programok között.

49. cikk

Nemzeti készenléti tartalék

1. A tagállamok a „Konvergencia” célkitűzéshez a Strukturális Alapokból kapott éves hozzájárulás összegének 1%-át és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzéshez a Strukturális Alapokból kapott éves hozzájárulás összegének 3%-át a gazdasági és társadalmi szerkezetváltás, illetve a kereskedelmi nyitás következményeivel összefüggő, előre nem látható helyi vagy ágazati válsághelyzetek fedezésére tartják fenn.

Ez a tartalék az operatív program kiegészítéseként segíti az érintett munkavállalók alkalmazkodóképességének növelését és az érintett régiók gazdasági diverzifikálását.

2. Az előző bekezdésben említett válsághelyzetek megoldása érdekében minden tagállam egyedi operatív programokat javasol a teljes időszakot lefedő költségvetési kötelezettségvállalásokhoz.

V. CÍM

AZ ALAPOK PÉNZÜGYI HOZZÁJÁRULÁSA

I. FEJEZET AZ ALAPOK HOZZÁJÁRULÁSA

50. cikk

A hozzájárulási ráták arányainak kidolgozása

Az alapokból származó hozzájárulás arányait a következők figyelembevételével alakítják ki:

a) az egyedi problémák súlya, különös tekintettel a gazdasági, szociális vagy területi jellegű problémákra;

b) az egyes prioritások jelentősége a Közösség stratégiai iránymutatásaiban meghatározott közösségi prioritások szempontjából;

c) a környezet védelem és fejlesztése, elsődlegesen az elővigyázatosság, a megelőző cselekvés és a szennyező fizet elve révén;

d) a magánfinanszírozás mozgósításának aránya az érintett területeken, különösen a közszféra és magánszféra közötti együttműködés keretében.

51. cikk

Az alapok hozzájárulása

1. Az operatív programot elfogadó határozat minden prioritás minden operatív programja esetében rögzíti az alap hozzájárulásának legnagyobb arányát és legnagyobb összegét. A határozat külön mutatja be az átmeneti támogatásban részesülő régióknak jutó előirányzatokat.

2. Az alapokból származó hozzájárulást a teljes állami kiadás arányában számítják ki.

3. Az alapokból származó hozzájárulásra minden prioritás esetében a következő plafonértékek vonatkoznak:

a) a Kohéziós Alap által társfinanszírozott közkiadás 85%-a;

b) az ERFA vagy az ESZA által társfinanszírozott közkiadás 75%-a a „Konvergencia” célkitűzés szerinti operatív programok keretében a jogosult régiókban;

c) az ERFA vagy az ESZA által társfinanszírozott közkiadás 50%-a a „Regionális együttműködés és foglalkoztatás” célkitűzés szerinti operatív programok keretében;

d) az ERFA által társfinanszírozott közkiadás 75%-a az „Európai területi együttműködés” célkitűzés szerinti operatív programok keretében;

e) a legkülső régiók számárra az 5. cikk (4) bekezdésében előírt kiegészítő összeg keretében finanszírozott egyedi intézkedések esetében a társfinanszírozási arány a közkiadás 50%-a.

A b) ponttól eltérve, a közösségi hozzájárulás kivételes és indokolt esetekben az ERFA vagy az ESZA által társfinanszírozott közkiadások legfeljebb 80%-ára növelhető, ha a régiók egy, a Kohéziós Alap alá tartozó tagállamban találhatók.

4. Az alapokból származó hozzájárulás maximuma a közkiadás 85%-ára növelhető a legkülső régiókban a „Konvergencia” és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés szerinti operatív programok esetében és a külső görög szigeteknek a „Konvergencia” célkitűzés szerinti operatív programjai esetében.

52. cikk

A hozzájárulás növelése

1. Az 51. cikkben megállapított plafonértékek ellenére az ERFA hozzájárulása az operatív programok prioritásaihoz megnövelhető a következő értékekkel:

a) 10 százalékponttal a 36. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett, régiók közötti együttműködés esetében a „Konvergencia” és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés szerint;

b) 5 százalékponttal a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés szerint, ha a prioritás elsődlegesen földrajzi vagy természeti hátránnyal rendelkező területeket érint, amelyek a következőképpen határozhatók meg:

i) a Kohéziós Alap keretében jogosult, szigeten található tagállamok és más szigetek, azok kivételével, amelyeken egy tagállam fővárosa található, illetve amelyeknek állandó összeköttetésük van a szárazfölddel.

ii) a tagállam nemzeti jogszabályai szerint meghatározott hegyvidéki területek;

iii) ritkán lakott (négyzetkilométerenként 50 főnél kevesebb lakosú) és nagyon ritkán lakott (négyzetkilométerenként 8 főnél kevesebb lakosú) területek;

iv) azok a területek, amelyek 2004. április 30-án a Közösség külső határait képezték, és az említett időpont óta már nem számítanak annak.

Az összegek megnövelése a földrajzi vagy természeti hátránnyal rendelkező területek javára nem járhat azzal, hogy az egy prioritás számára biztosított teljes támogatás meghaladja a prioritásra vonatkozó közkiadás 60%-át.

2. Az 51. cikkben megállapított plafonértékek ellenére az ESZA hozzájárulása a „Konvergencia” és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés szerinti operatív programok prioritásaihoz a régiók közötti és a nemzetek közötti együttműködést célzó cselekvések javára 10 százalékponttal növelhető. Ezek a cselekvések egy specifikus prioritás részét képezik.

53. cikk

Más rendelkezések

1. Az alapokból származó hozzájárulás minden prioritás esetében legalább a közkiadás 20%-a.

2. A Bizottság kezdeményezésére vagy nevében végrehajtott technikai segítségnyújtási intézkedések 100%-ban finanszírozhatók.

3. Az 55. cikk (1) bekezdésében említett jogosultsági időszakok során:

a) Egy prioritás egyidejűleg csak egy alapból részesülhet támogatásban;

b) Egy művelet egy alapból egyidejűleg csak egy operatív program keretében részesülhet támogatásban.

4. A vállalkozások megsegítésére az operatív programok keretében adott állami támogatások tiszteletben tartják az állami támogatásra vonatkozó plafonértékeket.

5. Az alapok által társfinanszírozott kiadás nem részesülhet más közösségi pénzügyi eszköz támogatásában.

II. FEJEZET BEVÉTELT EREDMÉNYEZŐ PROJEKTEK

54. cikk

Bevételt eredményező projektek

1. E rendelet alkalmazásában bevételt eredményező projekt bármely, olyan infrastruktúrát érintő projekt, amelynek használata közvetlenül a felhasználókat terhelő díjakkal jár, valamint a föld vagy épületek eladásából vagy bérbeadásából eredő bármely művelet.

2. A bevételt eredményező projektekre fordított közkiadást a beruházás költségéből a beruházásból egy megadott referencia-időszak során származó nettó bevétel piaci értékének levonásával számítják ki. A számítás figyelembe veszi az érintett beruházási kategória esetében rendesen elvárható nyereségességet és a szennyező fizet elv alkalmazását, valamint szükség esetén a méltányosság elvét az érintett tagállam viszonylagos jólétéhez kapcsolódva.

3. Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó a Szerződés 87. cikke értelmében vett állami támogatásra vonatkozó szabályok alá tartozó projektekre.

4. Amennyiben a művelet egy részleges vagy teljes, bevételt eredményező értékesítéssel jár, az említett bevételt le kell vonni a jogosult összeg kiszámításához használt azon alapból, amelyet az irányítóhatóság bejelent a Bizottságnak.

III. FEJEZET A KIADÁSOK TÁMOGATHATÓSÁGA

55. cikk

A kiadások támogathatósága

1. Egy kiadás akkor jogosult az alapokból származó hozzájárulásra, ha a kedvezményezett azt ténylegesen egy művelet végrehajtására fordította a 2007. január 1. és 2015. december 31. közötti időszakban. A társfinanszírozásban részesülő műveletek nem fejeződhetnek be a jogosultsági időszak kezdőnapja előtt.A nagyobb projektekre vonatkozó kiadások a projektnek a Bizottsághoz történő benyújtása napjától jogosultak.

2. Egy kiadás csak akkor jogosult az alapokból származó hozzájárulásra, ha azt az érintett operatív program irányítóhatósága által, illetve annak felelősségére a monitoring bizottság által rögzített kritériumoknak megfelelően megítélt műveletekre fordították.

Az egy operatív program 32. cikk szerinti módosításakor bekerülő új kiadás az operatív program módosítására vonatkozó kérelemnek a Bizottság általi kézhezvétele napjától jogosult. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a 36. cikk (5) bekezdésében említett operatív programokra.

3. A kiadások támogathatóságára vonatkozó szabályokat nemzeti szinten állapítják meg, az egyes alapokra vonatkozó egyedi rendeletekben előírt kivételekre is figyelemmel. Ezek a szabályok az operatív program keretében bejelentett közkiadások egészére vonatkoznak.

4. E cikk (1), (2) és (3) bekezdése nem érinti a 43. cikkben említett kiadásokat.

IV. FEJEZET A MŰVELETEK TARTÓSSÁGA

56. cikk

A műveletek tartóssága

1. A tagállamok vagy az irányítóhatóság biztosítják, hogy egy művelet csak akkor tarthassa fenn jogosultságát az alapokból származó hozzájárulásra, ha az említett művelet az illetékes nemzeti hatóságok vagy az irányítóhatóság finanszírozási döntésétől számított hét éven belül nem megy át olyan jelentős módosításon:

a) amely érinti a művelet jellegét vagy végrehajtási feltételeit, vagy egy céget vagy állami szervet jogtalan előnyben részesít;

b) amely egy infrastruktúraegység tulajdonjogának jellegében bekövetkezett változásból vagy egy termelőtevékenység megszűnéséből ered.

2. Az irányítóhatóság minden ilyen módosításról tájékoztatja a Bizottságot. A Bizottság tájékoztatja a többi tagállamot.

3. A jogosulatlanul kifizetett összegeket a 99–103. cikknek megfelelően visszatérítik.

4. A tagállamok és a Bizottság biztosítják, hogy az a vállalkozás, amely egy termelőtevékenység tagállamon belüli vagy másik tagállamba irányuló átvitelét követően a (3) bekezdésnek megfelelően visszatérítési eljárás tárgyát képezi vagy képezte, nem részesül az alapokból származó hozzájárulásból.

VI. CÍM IRÁNYÍTÁS, MONITORING ÉS ELLENőRZÉSEK

I. FEJEZET IRÁNYÍTÓ ÉS ELLENőRZő RENDSZEREK

57. cikk

Az irányító és ellenőrző rendszerek általános alapelvei

1. Az operatív programok tagállamok által létrehozott irányító és ellenőrző rendszerei biztosítják a következőket:

a) az irányításban és ellenőrzésben érintett szervek funkcióinak egyértelmű meghatározása és az egyes szerveken belüli funkciók átlátható kiosztása;

b) a funkciók egyértelmű szétválasztása az irányításban, a kiadások igazolásában és az ellenőrzésben érintett szervek között és az említett funkciók szétválasztása az egyes szerveken belül;

c) minden szerv részére a rá osztott funkciók ellátásához szükséges megfelelő erőforrások;

d) hatékony belső ellenőrzési intézkedések;

e) megbízható számviteli, ellenőrző és pénzügyi beszámolási rendszerek számítógépes formában;

f) hatékony beszámolási és ellenőrző rendszerek, amennyiben a feladatok végrehajtását átruházzák;

g) eljárási kézikönyvek megléte a végrehajtandó funkciókhoz;

h) hatékony intézkedések a rendszer helyes működésének ellenőrzésére;

i) megfelelő ellenőrzési nyomvonalat biztosító rendszerek és eljárások;

j) beszámolási és ellenőrző eljárások a szabálytalanságok esetére és a jogosulatlanul kifizetett összegek visszatérítésére.

2. Az (1) bekezdés b), c), d), f) és h) pontjában megállapított intézkedések arányosak az érintett operatív program szerinti közkiadással.

58. cikk

A hatóságok kijelölése

1. A tagállamok minden operatív programhoz kijelölik a következő szerveket:

a) egy irányítóhatóság: a tagállam által egy operatív program irányítására kijelölt hatóság vagy nemzeti, regionális vagy helyi állami vagy magánszerv, illetve a tagállam maga, ha az adott feladatot maga látja el;

b) egy tanúsító hatóság: a tagállam által a kiadásigazoló nyilatkozatok és a kifizetés iránti kérelmek a Bizottsághoz való elküldését megelőző tanúsítására kijelölt szerv vagy helyi, regionális vagy nemzeti hatóság;

c) egy ellenőrző hatóság: a tagállam által minden egyes operatív programhoz kijelölt, az irányítóhatóságtól és a tanúsító hatóságtól működésében független szerv, amely az irányító és ellenőrző rendszerek rendezett működésének ellenőrzéséért felel.

2. Az előző bekezdésben említett hatóságokon kívül a tagállam kijelöl továbbá egy illetékes szervet a Bizottságtól érkező kifizetések fogadására, valamint egy vagy több, a kedvezményezettek felé történő kifizetésért felelős szervet.

3. A tagállam megállapítja az említett szervekkel és hatóságokkal való viszonyára, valamint azoknak a Bizottsággal való viszonyára irányadó szabályokat.

E rendelet sérelme nélkül, a tagállam megállapítja az említett hatóságok kölcsönös viszonyára vonatkozó szabályokat, amely hatóságok feladataikat teljes mértékben az érintett tagállam intézményi, jogi és pénzügyi rendszereinek megfelelően végzik el.

4. Az 57. cikk (1) bekezdésének b) pontjára is figyelemmel, egyazon szerv elláthat számos vagy minden irányítási, kifizetési, tanúsítási és ellenőrzési funkciót.

5. Az „Európai területi együttműködés” célkitűzés szerinti operatív programok esetében az irányításra és ellenőrzésre vonatkozó egyedi szabályokat a […]/EK rendelet állapítja meg.

6. A Bizottság a 104. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően részletes szabályokat fogad el az 59., 60. és 61. cikk végrehajtására.

59. cikk

Az irányítóhatóság funkciói

Az irányítóhatóság felelős az operatív program hatékony és helyes irányításáért és végrehajtásáért, és különösen a következőkért:

a) annak biztosítása, hogy a finanszírozni kívánt műveletek kiválasztása az operatív programra alkalmazandó kritériumoknak megfelelően történik, valamint hogy azok a végrehajtási időszak során mindvégig megfelelnek az alkalmazandó közösségi és nemzeti szabályoknak;

b) a társfinanszírozott termékek és szolgáltatások leszállításának, továbbá annak ellenőrzése, hogy a műveletekre bejelentett kiadások ténylegesen felmerültek és összhangban vannak a közösségi és nemzeti szabályokkal;

c) annak biztosítása, hogy létrehoznak egy rendszert az operatív program szerinti minden egyes művelet részletes számviteli nyilvántartásainak számítógépes formában történő rögzítésére és tárolására, valamint hogy a pénzügyi irányításhoz, ellenőrzéshez, felügyelethez és értékeléshez szükséges, a végrehajtásról szóló adatokat összegyűjtik;

d) annak biztosítása, hogy a kedvezményezettek és a műveletek végrehajtásában részt vevő más szervek vagy külön számviteli rendszert, vagy megfelelő számviteli szabályzatot tartanak fenn a művelethez kapcsolódó valamennyi ügylethez;

e) annak biztosítása, hogy az operatív programok a 46. cikkben említett értékeléseit az ebben a rendeletben előírt határidőkön belül elvégzik, és azok megfelelnek a Bizottság és a tagállam közötti megállapodással meghatározott minőségi szabványoknak;

f) eljárások kidolgozása annak biztosítására, hogy a megfelelő ellenőrzési nyomvonal biztosításához előírt valamennyi, kiadásra és ellenőrzésre vonatkozó dokumentumot a 88. és 98. cikk követelményeinek megfelelően megőrzik;

g) annak biztosítása, hogy a tanúsító hatóság valamennyi szükséges információt megkapja a kiadásokra vonatkozóan tanúsítás céljából elvégzett eljárásokról és ellenőrzésekről;

h) a monitoring bizottság vezetése és ellátása azon szükséges dokumentumokkal, amelyek lehetővé teszik az operatív program végrehajtásának minősége ellenőrzését annak egyedi céljai tükrében;

i) a végrehajtásról szóló éves és zárójelentések összeállítása és – a monitoring bizottság általi jóváhagyásukat követően – benyújtása a Bizottság felé;

j) a 68. cikkben megállapított tájékoztatási és nyilvánosságra hozatali követelmények betartása;

k) a nagyobb projektek értékeléséhez szükséges információk átadása a Bizottság részére.

60. cikk

A tanúsító hatóság funkciói

Az operatív program tanúsító hatósága felelős különösen a következőkért:

a) a tanúsított kiadásigazoló nyilatkozatok és kifizetés iránti kérelmek számítógépes formában történő elkészítése és benyújtása a Bizottsághoz;

b) a következők tanúsítása:

i) a kiadásigazoló nyilatkozat pontos, megbízható számviteli rendszerek eredménye, és ellenőrizhető igazoló dokumentumokon alapul,

ii) a bejelentett kiadások megfelelnek az alkalmazandó közösségi és nemzeti szabályoknak, és a finanszírozás céljából a programra alkalmazandó kritériumokkal összhangban kiválasztott és a közösségi és nemzeti szabályoknak megfelelő műveletek tekintetében merült fel;

c) annak biztosítása a tanúsítás céljából, hogy az irányítóhatóságtól megfelelő információt kapott a kiadásigazoló nyilatkozatokban szereplő kiadásokra vonatkozóan elvégzett eljárásokról és ellenőrzésekről;

d) az ellenőrző hatóság által vagy annak felelősségére elvégzett valamennyi ellenőrzés eredményének számbavétele a tanúsítás céljából;

e) a Bizottsághoz bejelentett kiadásokra vonatkozó számviteli nyilvántartások fenntartása számítógépes formában;

f) bármely olyan közösségi finanszírozás visszatérítésének biztosítása, amelyről megállapítják, hogy a feltárt szabálytalanságok eredményeképpen, jogosulatlanul fizették ki, megfelelő esetben kamatokkal együtt, a visszatérítendő összegek nyilvántartása és a visszatérített összegek visszafizetése a Bizottság részére, lehetőség szerint a következő kiadásigazoló nyilatkozatból történő levonásuk által.

61. cikk

Az ellenőrző hatóság funkciói

1. Egy operatív program ellenőrző hatósága felelős különösen a következőkért:

a) annak biztosítása, hogy az ellenőrzéseket a nemzetközi könyvvizsgálati szabványoknak megfelelően végzik, az operatív program irányítási és ellenőrzési rendszere hatékony működésének ellenőrzése céljából;

b) annak biztosítása, hogy a műveletek ellenőrzését egy megfelelő minta alapján végzik el a bejelentett kiadások ellenőrzése céljából;

c) az a) és b) pontban említett ellenőrzéseket végrehajtó szervekre, a használni kívánt módszerre, a műveletek ellenőrzését szolgáló mintavételi módszerre és az ellenőrzések indikatív tervezésére kiterjedő ellenőrzési stratégia benyújtása a Bizottsághoz az operatív program jóváhagyásától számított hat hónapon belül, a fő szervek ellenőrzésének és az ellenőrzések egyenletes elosztásának biztosítása érdekében a programozási időszak során;

d) amennyiben több operatív programra közös rendszerek vonatkoznak, egységes kombinált ellenőrzési stratégiát lehet benyújtani a c) pont szerint;

e) 2008–2016. között minden év június 30-ig:

i) egy éves ellenőrző jelentés összeállítása, amely megállapítja az operatív program tekintetében az előző év során az ellenőrzési stratégiának megfelelően elvégzett ellenőrzések eredményeit, és beszámol a program irányítási és ellenőrző rendszereiben feltárt esetleges hiányosságokról. A 2014. és 2015. évre vonatkozó információ szerepeltethető az érvényességről szóló nyilatkozatot kísérő zárójelentésben;

ii) véleménynyilvánítás arra vonatkozóan, hogy az irányítási és ellenőrző rendszerek kellően hatékonyan működtek-e ahhoz, hogy ésszerű biztosítékul szolgáljanak az adott évben a Bizottsághoz benyújtott kiadásigazoló nyilatkozatok helyességére és az azok alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségére és szabályosságára.

f) információszolgáltatás az ellenőrzésekről és véleményekről, amely egy jelentésbe csoportosítható, amennyiben egy közös rendszer vonatkozik több operatív programra;

g) egy nyilatkozat kiállítása az operatív program lezárásakor, amely értékeli a zárókifizetés iránti kérelem érvényességét és a kiadásigazoló zárónyilatkozat alapjául szolgáló ügyletek jogosságát és szabályosságát, és amelyet egy záró ellenőrző jelentés támaszt alá.

2. Amennyiben az a) és b) pontban említett ellenőrzéseket az ellenőrző hatóságtól eltérő szerv végzi, az ellenőrző hatóság biztosítja, hogy az ilyen szerv rendelkezzen a szükséges működési függetlenséggel, és munkáját a nemzetközileg elfogadott könyvvizsgálati szabványoknak megfelelően lássa el.

II. FEJEZET MONITORING

62. cikk

Monitoring bizottság

A tagállamok a partnerekkel folytatott konzultációt követően, az irányítóhatósággal egyetértésben minden operatív programhoz létrehoznak egy monitoring bizottságot.

Az egyes monitoring bizottságokat az operatív program elfogadásáról szóló határozattól számított három hónapon belül hozzák létre.

A bizottság az érintett tagállam intézményi, jogi és pénzügyi kereteinek megfelelően elkészíti eljárási szabályzatát, és az irányítóhatósággal egyetértésben elfogadja azt.

63. cikk

Összetétel

1. A monitoring bizottság elnöki tisztségét a tagállam vagy az irányítóhatóság egy képviselője tölti be.

A bizottság összetételét a tagállam határozza meg; a bizottság magában foglalja a 10. cikkben említett partnereket és az irányítóhatóságot.

2. A Bizottság egy képviselője saját kezdeményezésére tanácsadói minőségben részt vehet a monitoring bizottság munkájában. Az EBB és az EBA egy képviselője tanácsadói minőségben részt vehet a bizottságban azon operatív programok esetében, amelyekhez az említett intézmények hozzájárulnak.

64. cikk

Feladatok

A monitoring bizottság meggyőződik az operatív programok végrehajtásának hatékonyságáról és minőségéről a következő rendelkezések szerint:

a) az operatív program jóváhagyásától számított négy hónapon belül mérlegeli és jóváhagyja a finanszírozott műveletek kiválasztásának kritériumait. A kiválasztási kritériumokat a programozási igényeknek megfelelően felülvizsgálják;

b) az irányítóhatóság által benyújtott dokumentumok alapján rendszeres időközönként felülvizsgálja az operatív program egyedi céljainak megvalósítása felé tett előrehaladást;

c) megvizsgálja a végrehajtás eredményeit, különösen az egyes prioritásokhoz kitűzött célok elérését és a 46. cikk (5) bekezdésében említett értékeléseket;

d) mérlegeli és jóváhagyja a 66. cikkben említett, a végrehajtásról szóló éves és zárójelentéseket, mielőtt azokat elküldik a Bizottságnak;

e) tájékoztatást kap az éves ellenőrzési jelentésről és a Bizottság esetleges észrevételeiről a jelentés vizsgálatát követően;

f) a tagállam kezdeményezésére tájékoztatást kaphat a 27. cikkben említett éves jelentésről;

g) az irányítóhatóságnak javasolhatja az operatív program bármely olyan kiigazítását vagy felülvizsgálatát, amely valószínűleg lehetővé tenné az alapok a 3. cikkben említett célkitűzéseinek elérését, illetve a program irányításának javítását, a pénzügyi irányítást is beleértve;

h) mérlegeli és jóváhagyja az alapokból származó hozzájárulásról szóló bizottsági határozat tartalmának módosítására irányuló javaslatokat.

65. cikk

A monitoringra vonatkozó intézkedések

1. Az operatív program végrehajtásának minőségét az irányítóhatóság és a monitoring bizottság biztosítja.

2. Az irányítóhatóság és a monitoring bizottság a pénzügyi mutatók és a végrehajtás mutatói, az eredmények és az operatív programban meghatározott hatás alapján végzi el a monitoringot.Amennyiben a segítségnyújtás jellege lehetővé teszi, a statisztikai adatokat nemenkénti és a kedvezményezett vállalkozások mérete szerinti bontásban kell közölni.

3. A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben megvizsgálja az operatív program ellenőrzéséhez és értékeléséhez szükséges mutatókat.

66. cikk

A végrehajtásról szóló éves jelentés és zárójelentés

1. Az irányítóhatóság első alkalommal 2008-ban, majd azt követően minden év június 30-ig éves jelentést küld a Bizottságnak az operatív program végrehajtásáról. Az operatív program végrehajtásáról szóló zárójelentést az irányítóhatóság 2016. június 30-ig küldi el a Bizottságnak.

2. Annak érdekében, hogy világos áttekintést adjanak az operatív program végrehajtásáról, az (1) bekezdésben említett jelentések tartalmazzák a következő információkat:

a) az operatív program és prioritások végrehajtása terén történt előrehaladás azok egyedi, igazolható céljai vonatkozásában a fizikai mutatók és a végrehajtás mutatói számszerűsítésével minden lehetséges esetben és tekintetben, az eredmények és a hatások a prioritás szempontjából;

b) az operatív program pénzügyi végrehajtása, minden prioritás esetében részletezve a kedvezményezett által kifizetett költségeket és a megfelelő állami hozzájárulást, a Bizottságtól kapott összes kifizetést, valamint számszerűsítve a 65. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi mutatókat;

c) megfelelő esetben a pénzügyi végrehajtást az átmeneti támogatásban részesülő területeken az egyes operatív programokon belül külön kell bemutatni;

d) a Bizottság által a 104. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadott pénzügyi végrehajtás támogatási területenként;

e) az irányítóhatóság és a monitoring bizottság által a végrehajtás minőségének és hatékonyságának biztosítása érdekében megtett lépések, különösen a következők:

i) monitoring és értékelési intézkedések, az adatgyűjtési szabályozást is beleértve;

ii) összefoglalás az operatív program végrehajtása során tapasztalt jelentős problémákról és a meghozott intézkedésekről, a 67. cikk szerinti észrevételekre adott reakciókat is beleértve;

iii) a technikai segítségnyújtás haszna;

f) az operatív programról szóló tájékoztatás és a program nyilvánosságának biztosítására hozott intézkedések;

g) egy nyilatkozat arról, hogy a közösségi jogot az operatív program végrehajtása során betartották, valamint megfelelő esetben a felmerült problémák és az azok kezelésére hozott intézkedések bemutatása;

h) a nagyobb projektek és globális támogatások előrehaladása és finanszírozása;

i) információ a természeti hátránnyal rendelkező területek számára a kedvezményes finanszírozás megítélésére irányadó szabályokról;

j) az operatív program végrehajtási időszaka során az irányítóhatóságnak vagy más közhatóságnak visszafizetett támogatások felhasználása.

A Bizottsághoz eljuttatott információk terjedelme arányos az érintett operatív program közkiadásának teljes összegével.

3. A jelentéseket akkor tekintik elfogadhatónak, ha azok tartalmazzák a (2) bekezdésben felsorolt összes információt. A Bizottság 10 munkanapon belül döntésre jut az éves jelentések elfogadhatóságát illetően.

4. A Bizottság két hónapon belül döntést hoz az irányítóhatóság által benyújtott éves végrehajtási jelentések tartalmáról. Az operatív programról szóló zárójelentés esetében a határidő öt hónap. Amennyiben a Bizottság a kitűzött határidőn belül nem ad választ, a jelentést elfogadottnak tekintik.

67. cikk

A programok éves vizsgálata

1. A 66. cikkben említett éves végrehajtási jelentés benyújtásakor és az irányítóhatósággal és a tagállamokkal egyetértésben megállapítandó szabályoknak megfelelően a Bizottság és az irányítóhatóság a végrehajtás javítása érdekében minden évben megvizsgálja az operatív programban történt előrehaladást, az előző évben elért főbb eredményeket, a pénzügyi végrehajtást és más tényezőket.

Vizsgálható emellett az irányítási és ellenőrző rendszer bármely olyan aspektusa, amely a 61. cikk (1) bekezdése e) pontjának i. alpontjában említett éves ellenőrző jelentésben felmerült.

2. Az (1) bekezdésben említett vizsgálat után a Bizottság észrevételeket tehet a tagállam és az irányítóhatóság felé, amelyek erről tájékoztatják a monitoring bizottságot. A tagállam tájékoztatja a Bizottságot az említett észrevételekre válaszul meghozott intézkedésekről.

3. Amikor a 2000–2006. közötti programozási időszakra adott támogatásokra vonatkozó utólagos értékelések rendelkezésre állnak, az átfogó eredményeket a következő éves vizsgálat keretében megvizsgálják.

III. FEJEZET TÁJÉKOZTATÁS ÉS NYILVÁNOSSÁG

68. cikk

Tájékoztatás és nyilvánosság

A tagállamok a társfinanszírozott programokról és műveletekről tájékoztatást adnak és azokat nyilvánosságra hozzák. A tájékoztatás az európai polgároknak és a kedvezményezetteknek szól. Célja a Közösség szerepének kiemelése és az alapokból származó támogatás átláthatóságának biztosítása.

A közzétételért az operatív program irányítóhatósága felel e rendelet végrehajtási szabályainak megfelelően, amelyeket a Bizottság a 104. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban fogad el.

IV. FEJEZET ELLENŐRZÉSEK

1. SZAKASZ A TAGÁLLAMOK FELELőSSÉGEI

69. CIKK

Hatékony és eredményes pénzgazdálkodás

1. Az operatív programok hatékony és eredményes pénzgazdálkodásáért és a háttérben zajló tranzakciók jogszerűségéért és szabályosságáért a tagállamok felelnek.

2. A tagállamok biztosítják, hogy az irányítóhatóságok, tanúsító hatóságok, közvetítő szervezetek, ellenőrző hatóságok és bármely más érintett szervek elegendő iránymutatásban részesüljenek az 57–61. cikkben említett irányító és ellenőrző rendszerek létrehozásával kapcsolatban ahhoz, hogy biztosítsák a közösségi finanszírozás hatékony és helyes felhasználását.

3. A tagállamok megelőzik, felderítik és helyreigazítják a szabálytalanságokat. Ezekről a szabályoknak megfelelően értesítik a Bizottságot, továbbá folyamatosan tájékoztatják a Bizottságot az igazgatási és jogi eljárás előrehaladásáról.

Amennyiben egy kedvezményezett részére jogosulatlanul kifizetett összegek visszatérítése nem lehetséges, az elvesztett összegek megtérítéséért az Európai Közösségek költségvetése felé a tagállam felel, kivéve, ha bebizonyítja, hogy a keletkezett veszteséget nem saját szabálytalansága vagy gondatlansága okozta.

4. Az (1), (2) és (3) bekezdés részletes végrehajtási szabályait a 104. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően fogadják el.

70. cikk

Irányító és ellenőrző rendszerek

1. Az operatív program elfogadását megelőzően a tagállamok biztosítják, hogy az operatív programok irányító és ellenőrző rendszereit az 57–61. cikknek megfelelően létrehozták. A rendszerek hatékony működésének biztosításáért a teljes programozási időszak során a tagállamok felelősek.

2. A tagállamok az egyes operatív programok jóváhagyásától számított három hónapon belül benyújtják a Bizottságnak a rendszerek leírását, amely kiterjed különösen az irányító és tanúsító hatóság, illetve a közvetítő szervezetek felépítésére és eljárásaira, valamint az említett hatóságokon és szervezeteken, az ellenőrző hatóságon és bármely más, annak felelősségére ellenőrzést végző szerven belül működő belső ellenőrzési rendszerekre.

3. Ezt a leírást egy „megfelelőségértékelő szerv” által kiadott jelentés kíséri, amelyben leírják a rendszerek értékelésének eredményeit és véleményezik azok megfelelőségét az 57–61. cikknek. Amennyiben a vélemény fenntartásokat is tartalmaz, a jelentésben szerepeltetni kell a hiányosságokat és azok komolyságát. A tagállam a Bizottsággal egyetértésben tervet készít a meghozni kívánt korrekciós intézkedésekről és azok végrehajtásának ütemezéséről.

A „megfelelőségértékelő szervet” legkésőbb az operatív program elfogadásakor kell kijelölni. A Bizottság az operatív program irányítóhatóságát is elfogadhatja mint megfelelőségértékelő szervet, amennyiben az rendelkezik a szükséges jogkörrel. A megfelelőségértékelő szervnek a szükséges működési függetlenséggel kell bírnia, és munkáját a nemzetközi könyvvizsgálati szabványok szerint kell végeznie.

4. Amennyiben a rendszereket több operatív programhoz használják, a közös rendszerek leírásáról szóló értesítést a (2) és (3) bekezdés szerint egy jelentésben is meg lehet tenni.

5. Az (1)–(4) bekezdés részletes végrehajtási szabályait a 104. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően fogadják el.

2. SZAKASZ A BIZOTTSÁG FELELőSSÉGEI

71. CIKK

A Bizottság felelősségei

1. A Bizottság a 70. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően megbizonyosodik arról, hogy a tagállamok az 57–61. cikknek megfelelő irányító és ellenőrző rendszereket hoztak létre, valamint az éves ellenőrző jelentések és saját ellenőrzései alapján meggyőződik róla, hogy a rendszerek az operatív program teljes végrehajtási időszaka során hatékonyan működnek.

2. A tagállamok által elvégzett ellenőrzések sérelme nélkül, a Bizottság tisztviselői vagy a Bizottság arra felhatalmazott képviselői helyszíni ellenőrzésekkel vizsgálhatják meg az irányítási és ellenőrző rendszerek hatékony működését, ami magában foglalhatja az operatív programban szereplő műveletek ellenőrzését is, legalább egy munkanappal korábban történt előzetes értesítést követően. Az ilyen ellenőrzéseken a tagállam tisztviselői vagy meghatalmazott képviselői is részt vehetnek.

3. A Bizottság a rendszerek helyes működésének vagy egy vagy több ügylet helyességének vizsgálata céljából helyszíni ellenőrzés elvégzésére kötelezheti a tagállamot. Az ilyen ellenőrzéseken a Bizottság tisztviselői vagy meghatalmazott képviselői is részt vehetnek.

72. cikk

Együttműködés a tagállamok ellenőrző szerveivel

1. A Bizottság együttműködik az operatív programok ellenőrző hatóságával saját ellenőrzési terveik és könyvvizsgálati módszereik összehangolása érdekében, és haladéktalanul kicserélik az irányítási és ellenőrző rendszereken elvégzett ellenőrzések eredményeit az ellenőrzési erőforrások lehető legjobb kihasználása és a munka indokolatlan megismétlése érdekében.

A Bizottság és az ellenőrző hatóság rendszeresen, általában legalább évente egy alkalommal összeül a 61. cikk szerint benyújtott éves ellenőrzési jelentés közös vizsgálata és az operatív programok irányításának és ellenőrzésének javításával kapcsolatos más kérdésekre vonatkozó véleménycsere céljából.

A Bizottság a 61. cikk szerint benyújtott ellenőrzési stratégiával kapcsolatos észrevételeit a kézhezvétel után legfeljebb három hónapon belül vagy az első ülésen közli.

2. Saját ellenőrzési stratégiája meghatározásakor a Bizottság azonosítja azokat az operatív programokat, amelyek esetében a rendszer megfelelőségéről a 61. cikk szerint kiadott vélemény nem tartalmaz fenntartásokat, illetve ahol a fenntartásokat a helyesbítő intézkedések meghozatalát követően visszavonták, ahol az ellenőrző hatóság ellenőrzési stratégiája kielégítő, valamint ahol a Bizottság és a tagállamok ellenőrzéseinek eredményei alapján ésszerű bizonyítékot nyertek arra nézve, hogy az irányítási és ellenőrző rendszerek hatékonyan működnek.

3. Az említett programok tekintetében a Bizottság tájékoztatja az érintett tagállamot, hogy a bejelentett kiadások helyességének, jogszerűségének és szabályosságának megítélésében elsődlegesen az ellenőrző hatóság véleményére fog támaszkodni, és saját helyszíni ellenőrzéseket csak kivételes körülmények esetén végez.

3. SZAKASZ ARÁNYOS RENDELKEZÉSEK AZ ELLENőRZÉS TERÉN

73. CIKK

Arányos ellenőrző intézkedések

1. Azon programok esetében, amelyeknél a közösségi alapokból származó társfinanszírozás szintje nem haladja meg az operatív program szerinti közkiadások 33%-át, és az alapokból származó összeg nem haladja meg a 250 millió EUR-t, a 61. cikk c) és d) pontjában, valamint e) pontjának i. alpontjában említett rendelkezéseket nem kell alkalmazni.

2. Az (1) bekezdésben említett programok esetében a tagállam élhet azzal a lehetőséggel, hogy a nemzeti szabályok szerint hozza létre az 59. cikk b) pontjában és a 60. és 61. cikkben megállapított funkciók betöltésére szánt szerveket és eljárásokat. Amennyiben egy tagállam ezt a lehetőséget választja, az 58. cikk (1) bekezdése b) és c) pontjának és a 60. cikk (1) bekezdése c) pontjának rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

Amikor a Bizottság elfogadja az 59., 60. és 61. cikk végrehajtási szabályait, meghatározza azokat a rendelkezéseket, amelyek nem vonatkoznak az első albekezdésben említett választási lehetőséget gyakorló tagállamokra.

3. A 70. cikk (3) bekezdését értelemszerűen kell alkalmazni olyan esetekben, amikor egy tagállam a (2) bekezdés első albekezdésében említett választási lehetőséggel él.

4. Az (1) bekezdésben említett valamennyi operatív program esetében, és függetlenül attól, hogy a tagállam él-e a (2) bekezdésben említett választás lehetőségével, ha a rendszer megfelelőségére vonatkozó vélemény nem tartalmaz fenntartásokat, illetve ha a fenntartásokat a helyesbítő intézkedések meghozatalát követően visszavonták, a Bizottság tájékoztathatja az érintett tagállamot arról, hogy a bejelentett kiadások helyességének, jogszerűségének és szabályosságának megítélésében elsődlegesen az ellenőrző hatóság vagy – amennyiben a tagállam élt az említett választási lehetőséggel – a tagállam által kijelölt szerv véleményére fog támaszkodni, és saját helyszíni ellenőrzéseket csak kivételes körülmények esetén végez.

Amennyiben olyan szabálytalanságokra utaló jelek vannak, amelyeket a nemzeti hatóságok nem tártak fel időben, vagy amelyekre nem alkalmaztak megfelelő helyesbítő intézkedéseket, a Bizottság a 71. cikk (3) bekezdésének megfelelően ellenőrzések elvégzésére kötelezheti a tagállamot, vagy a 71. cikk (2) bekezdésének megfelelően elvégezheti saját ellenőrzéseit, hogy bizonyítékot nyerjen a bejelentett kiadások helyességéről, jogszerűségéről és szabályosságáról.

VII. CÍM

PÉNZÜGYI IRÁNYÍTÁS

I. FEJEZET PÉNZÜGYI IRÁNYÍTÁS

1. SZAKASZ KÖLTSÉGVETÉSI KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK

74. CIKK

Költségvetési kötelezettségvállalások

1. Az operatív programokban a közösségi költségvetési kötelezettségvállalásokat (a továbbiakban: költségvetési kötelezettségvállalások) minden alap tekintetében éves alapon hajtják végre a 2007. január 1. és 2013. december 31. közötti időszak során. Az első költségvetési kötelezettségvállalást az operatív program jóváhagyásáról szóló döntésnek a Bizottság általi elfogadását megelőzően teszik meg. Az ezt követő kötelezettségvállalásokat a Bizottság az alapokból származó, a 31. cikkben említett hozzájárulás odaítélésére vonatkozó döntés alapján teszi meg.

2. Amennyiben a tagállam nem javasolja a 36. cikk (5) bekezdésében említett operatív programok módosítását, vagy már történt kifizetés, a tagállam legkésőbb az n. év szeptember 30-ig kérelmezheti az operatív programoknak a nemzeti készenléti tartalékhoz kapcsolódó kötelezettségvállalásai átcsoportosítását más operatív programok részére. A tagállam kérelmében meghatározza az átcsoportosításból részesülő operatív programokat.

2. SZAKASZ A KIFIZETÉSEKRE VONATKOZÓ KÖZÖS SZABÁLYOK

75. CIKK

A kifizetésekre vonatkozó közös szabályok

1. Az alapokból származó hozzájárulás kifizetését a Bizottság a költségvetési kötelezettségvállalásoknak megfelelően végzi. Minden kifizetést a legkorábbi nyitott költségvetési kötelezettségvállaláshoz könyvelnek.

2. A kifizetések előfinanszírozás, időközi kifizetés és zárókifizetés formájában történnek. A kifizetések címzettje a tagállam által kijelölt szerv.

3. A tagállamok minden évben legkésőbb január 31-ig elküldik a Bizottságnak a folyó pénzügyi évre és a következő pénzügyi évre vonatkozó fizetési kérelem előrejelzéseik frissítését.

4. A pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos, a Bizottság és a tagállamok által kijelölt hatóságok közötti információcsere elektronikus úton történik, a Bizottság által a 104. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadott végrehajtási szabályoknak megfelelően.

76. cikk

Az időközi kifizetésekre és a zárókifizetésekre vonatkozó szabályok

Az időközi kifizetéseket és zárókifizetéseket az egyes prioritásokhoz tartozó társfinanszírozási rátának az említett prioritás szerint a tanúsításért felelős hatóság által igazolt kiadási nyilatkozat alapján tanúsított közkiadásra való alkalmazásával számítják ki.

77. cikk

Kiadási nyilatkozat

1. Valamennyi kiadási nyilatkozat minden prioritás tekintetében tartalmazza a kedvezményezettek felé a műveletek végrehajtása során felmerült kiadások összegét és az ennek megfelelő hozzájárulást az állami alapokból. A kedvezményezettek által fizetett kiadásokat nyugtázott számlákkal vagy azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatokkal kell alátámasztani.A támogatási rendszerek tekintetében, kizárólag a Szerződés 87. cikkének értelmében a Bizottság felé tanúsított kiadások azok a kedvezményezett által kifizetett kiadások, amelyekre a támogatást nyújtó szerv kifizetést biztosított.

2. A kiadási nyilatkozatoknak minden operatív program esetében ki kell emelniük az átmeneti támogatásban részesülő régiókkal kapcsolatban kifizetett kiadásokat.

3. A pontos pénzügyi tervezés, és különösen a vállalkozásitőke-alapok, garanciaalapok és hitelalapok tekintetében a Bizottság által tanúsított kiadás az ilyen alapok létrehozásakor fizetett kiadás. Az operatív program lezárásakor azonban a kiadást az egyes alapokból történt tényleges kifizetések, valamint a jogosult irányítási költségek alapján határozzák meg.

78. cikk

Az előfinanszírozás és az időközi kifizetések felhalmozása

1. Az előfinanszírozás és a teljesített időközi kifizetések halmozott összege nem haladja meg az operatív program részére az alapokból nyújtott hozzájárulás 95%-át.

2. Amikor ezt a plafonértéket elérik, a tanúsító hatóság legkésőbb az n+1. év január 31-ig továbbra is továbbítja a Bizottságnak az n. év december 31-én tanúsított kiadásokat, valamint az év során az egyes alapok esetében visszatérített összegeket.

79. cikk

A kedvezményezetteknek járó kifizetések teljessége

A tagállamok meggyőződnek arról, hogy a fizetések teljesítéséért felelős szerv biztosítja, hogy a kedvezményezettek az állami alapokból származó hozzájárulások teljes összegét a lehető leggyorsabban egészében megkapják. Ezekből az összegekből nem vonnak le, nem tartanak vissza, és nem számítanak fel semmilyen olyan további külön díjat vagy más azonos hatású díjat, amely a kedvezményezettekhez eljutó összeget csökkentené.

80. cikk

Az euró használata

Az operatív programokról szóló bizottsági döntésekben, bizottsági kötelezettségvállalásokban és kifizetésekben, valamint a tanúsított kiadások összegében és a tagállamoktól érkező, kifizetés iránti kérelmekben az összegeket euróban adják meg és azokat euróban teljesítik, a 104. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően.

3. SZAKASZ ELőFINANSZÍROZÁS

81. CIKK

Kifizetés

1. Az operatív program részére az alapokból biztosított hozzájárulás jóváhagyásáról szóló bizottsági határozatot követően a Bizottság egyszeri előfinanszírozási összeget fizet a tagállam által kijelölt szervnek. Ezen előfinanszírozás összege az említett operatív programhoz a Strukturális Alapokból adott hozzájárulás 7%-át, illetve a Kohéziós Alapból származó hozzájárulás 10,5%-át teszi ki. A költségvetési alapok felhasználhatóságának megfelelően két pénzügyi évre elosztható.

2. Amennyiben az előfinanszírozás első részletének a Bizottság általi teljesítése napjától számított huszonnégy hónapon belül nem érkezik kifizetés iránti kérelem az operatív program keretében, a tagállam által kijelölt szerv az előfinanszírozásként kifizetett teljes összeget visszatéríti a Bizottság részére.

82. cikk

Kamatok

Az előfinanszírozás által generált kamatokat a szóban forgó operatív programhoz könyvelik el, és azokat le kell vonni a záró kiadási nyilatkozatban bejelentett közkiadások összegéből.

83. cikk

Elszámolás

Az előfinanszírozásként kifizetett összeget az operatív program lezárásakor elszámolják a számlákból.

4. SZAKASZ IDőKÖZI KIFIZETÉSEK

84. CIKK

Időközi kifizetések

1. Minden operatív program részére időközi kifizetéseket teljesítenek.

2. A Bizottság az időközi kifizetések teljesítését attól teszi függővé, hogy ésszerű bizonyítékot nyer arra nézve, hogy az operatív programnak a tagállam által létrehozott irányítási és ellenőrző rendszerei összhangban vannak az 58–61. cikkel. Ezt a bizonyosságot a 70. cikkben említett független ellenőrző szerv jelentésére alapozzák.

85. cikk

A fizetési kérelmek elfogadásának lehetőségei

1. A Bizottság által teljesített időközi kifizetések minden esetben a következő feltételek betartásától függenek:

a) a Bizottság részére a 75. cikknek megfelelően kifizetés iránti kérelmet és kiadási nyilatkozatot kell küldeni;

b) az egyes prioritások teljes időszakára legfeljebb az alapokból származó támogatás maximum összege biztosítható;

c) az irányítóhatóságnak az előírt határidőre el kell küldenie a Bizottság részére a legfrissebb éves végrehajtási jelentést, a 66. cikk (3) bekezdésének megfelelően;

d) azon műveletek tekintetében, amelyekre vonatkozóan a szóban forgó kifizetési kérelem szerinti kiadások felmerültek, sem a kifizetések 91. cikkben tárgyalt felfüggesztése, sem a Szerződés 226. cikke értelmében vett jogsértésről szóló bizottsági vélemény nem fordult elő.

2. Amennyiben az (1) bekezdésben említett feltételek valamelyike nem teljesül, a Bizottság a lehető leghamarabb tájékoztatja a tagállamot és a tanúsító hatóságot arról, hogy a kifizetés iránti kérelem elfogadhatatlan.

86. cikk

A kifizetés iránti kérelmek benyújtásának napja és a fizetési késedelem

1. A tanúsító hatóság biztosítja, hogy az operatív programok időközi kifizetései iránti kérelmekből minél többet egy csoportba gyűjtve, évi három különálló alkalommal küld el a Bizottságnak. A Bizottság által a folyó évben teljesítendő kifizetéshez a kifizetés iránti kérelmet legkésőbb október 31-én be kell nyújtani.

2. A rendelkezésre álló finanszírozásra is figyelemmel, a Bizottság az időközi kifizetést legkésőbb a 85. cikkben említett fenti feltételeknek megfelelő kifizetés iránti kérelem nyilvántartásba vételének napjától számított két hónapon belül teljesíti.

5. SZAKASZ ZÁRÓKIFIZETÉS ÉS PROGRAMZÁRÁS

87. CIKK

A zárókifizetések feltételei

1. A Bizottság kifizeti a mérleget, amennyiben 2016. június 30-ig kézhez kapja a következő dokumentumokat:

a) a zárókifizetés iránti kérelem és egy kiadási nyilatkozat a 75. cikknek megfelelően;

b) az operatív programról szóló záró végrehajtási jelentés, a 66. cikkben meghatározott információt is beleértve;

c) a 61. cikk g) pontjában előírt, a zárókifizetés iránti kérelem érvényességét igazoló nyilatkozat, valamint a záró ellenőrző jelentés.

A zárókifizetés a záró végrehajtási jelentés és a zárókifizetés iránti kérelem érvényességéről szóló nyilatkozat elfogadásának függvénye.

2. Amennyiben az előző bekezdésben említett dokumentumok bármelyikét nem küldik el a Bizottság részére legkésőbb 2016. június 30-ig, ez a 92. cikknek megfelelően a mérlegre vonatkozó kötelezettség automatikus visszavonásához vezet.

3. A rendelkezésre álló finanszírozásra is figyelemmel, a Bizottság a zárójelentés és a zárókifizetés iránti kérelem érvényességéről szóló nyilatkozat elfogadásának napjától számított legfeljebb negyvenöt napon belül kifizeti a mérleget. Az (5) bekezdés sérelme nélkül, a költségvetési kötelezettségvállalás mérlegét a kifizetés után hat hónappal visszavonják.

4. 2016. június 30. után azt megelőzően nem tanúsított kiadások a továbbiakban nem vehetők fel a kiadási nyilatkozatokba.

5. A Bizottság vagy az Európai Számvevőszék által végzett ellenőrzések eredményei ellenére a Bizottság által az operatív programra kifizetett mérleg a kifizetése napjától számított kilenc hónapon belül, illetve – amennyiben a tagállamoknak negatív mérleget kell visszatéríteniük – a terhelési értesítés kiadásának napjától számított kilenc hónapon belül módosítható.

88. cikk

A dokumentumok archiválása

Az irányítóhatóság biztosítja, hogy minden, az érintett operatív program kiadásaival és ellenőrzéseivel kapcsolatos igazoló dokumentumot a Bizottság és a Számvevőszék rendelkezésére bocsát. A dokumentumokat az operatív program lezárását követően legalább három évig rendelkezésre kell bocsátani, az állami támogatásra irányadó szabályok sérelme nélkül. A dokumentumokat vagy eredeti példányok formájában, vagy az eredetivel azonosként hitelesített változatban, közös megegyezéssel elfogadott adathordozókon kell tárolni. Ez az időszak jogi eljárás esetén, illetve a Bizottság indoklással kísért felkérése alapján megszakítható.

6. SZAKASZ A KIFIZETÉSEK MEGSZAKÍTÁSA, VISSZATARTÁSA ÉS FELFÜGGESZTÉSE

89. CIKK

Megszakítás

1. A kifizetési határidőt az 1605/2002/EK, Euratom értelmében az engedélyezésre jogosult tisztviselő hatáskör-átruházás útján legfeljebb hat hónapra megszakíthatja, ha az irányítási és ellenőrző rendszerek helyes működését illetően kétségek merülnek fel, illetve ha az említett tisztviselőnek további információkra van szükséges az éves felülvizsgálat során tett észrevételek ellenőrzésének folyamatához, vagy ha az a gyanúja támad, hogy a bejelentett kiadások súlyos – feltárt vagy vélt – szabálytalanságokat tartalmaznak.

A Bizottság haladéktalanul tájékoztatja a tagállamot és a tanúsító hatóságot a megszakítás okairól. A tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket a helyzet mielőbbi rendezésére.

2. Amennyiben a 90. és 91. cikknek, valamint e cikk (1) bekezdésének megfelelően szükségesnek bizonyul egy határozat elfogadása, a megszakítás fent említett időszaka legfeljebb hat hónapra meghosszabbítható.

90. cikk

Visszatartás

1. A Bizottság úgy határoz, hogy az időközi kifizetések összegéből 20%-ot visszatart a Bizottság részére történő visszatérítésre, amennyiben a 70. cikk (3) bekezdésében említett korrekciós cselekvési terv alapvető elemeit végrehajtották és az ellenőrző hatóságnak a 61. cikk e) pontjának i. alpontjában említett éves jelentésében megjelölt súlyos hiányosságokat helyreigazították, de ahhoz további módosítások elvégzésére van szükség, hogy a Bizottság ésszerű bizonyítékot nyerjen az irányítási és ellenőrző rendszereket illetően.

2. A visszatartásról szóló döntést a Bizottság azt követően fogadja el, hogy lehetőséget kínált a tagállamnak észrevételei két hónapon belül történő benyújtására.

3. Az időközi kifizetések mérlegét az összes szükséges intézkedés elfogadását követően fizetik ki. Eltérő esetben a 100. cikknek megfelelően pénzügyi korrekciót lehet alkalmazni.

91. cikk

Felfüggesztés

1. A Bizottság felfüggesztheti az időközi kifizetések egészét vagy egy részét a prioritások vagy programok szintjén, amennyiben:

a) a program irányítási és ellenőrző rendszere olyan súlyos hiányossággal bír, amely érinti a kifizetések tanúsítására vonatkozó eljárás megbízhatóságát, és amelyre nézve nem hoztak korrekciós intézkedéseket; vagy

b) egy tanúsított kiadási nyilatkozatban szereplő kiadások egy olyan súlyos szabálytalansághoz kapcsolódnak, amelyet nem korrigáltak; vagy

c) egy tagállam nem teljesítette a 69. és 70. cikk szerinti kötelezettségeit.

2. A Bizottság azt követően határozhat az időközi kifizetések felfüggesztése mellett, hogy lehetőséget adott a tagállamnak észrevételei két hónapon belül történő benyújtására.

3. A Bizottság megszünteti az időközi kifizetések felfüggesztését, ha úgy ítéli, hogy a tagállam megtette a szükséges intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a felfüggesztés megszüntetését. Ha a tagállam nem hozta meg a szükséges intézkedéseket, a Bizottság a 100. cikknek megfelelően határozatot fogadhat el a nettó összeg csökkentéséről vagy az operatív programnak biztosított közösségi hozzájárulás megszüntetéséről.

7. SZAKASZ A KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS AUTOMATIKUS VISSZAVONÁSA

92. CIKK

Alapelvek

1. A Bizottság az operatív programban való költségvetési kötelezettségvállalás bármelyik olyan részét automatikusan visszavonja, amelyet nem használtak fel az előfinanszírozás kifizetésére vagy az időközi kifizetésekre, vagy amelyre vonatkozóan nem nyújtottak be a 85. cikk szerinti kifizetési kérelmet a program szerinti költségvetési kötelezettségvállalás évét követő második év december 31-éig.

2. A 2015. december 31-én még nyitva lévő kötelezettségvállalásokat automatikusan visszavonják, amennyiben a Bizottság ezekre vonatkozóan nem kapott elfogadható kifizetési kérelmet 2016. június 30-ig.

3. Ha ez a rendelet 2007. január 1-jét követően lép hatályba, az az időszak, amelyre vonatkozóan a kötelezettségvállalásnak az (1) bekezdésben említett visszavonását végre lehet hajtani, meghosszabbítható az első kötelezettségvállalás vonatkozásában a 2007. január 1-je és az első költségvetési kötelezettségvállalás időpontja közti hónapok számával.

93. cikk

A jelentős projektek és a támogatási rendszerek késedelme

Ha a Bizottság utólagos döntésére van szükség egy jelentős projekt vagy támogatási rendszer jóváhagyásához, a 92. cikk (1) bekezdésében említett automatikus kötelezettségvállalás-visszavonás által esetlegesen érintett éves összegeket ki kell igazítani a jelentős projektnek vagy a támogatási rendszernek a tagállam által eredetileg továbbított ütemezése és a jelentős projektnek vagy a támogatási rendszernek a jelentős projektről vagy a támogatási rendszerről szóló bizottsági határozat napján megállapított ütemezése közötti különbséget. Az éves ütemterv kivételes és megfelelően indokolt esetben a 40. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban meghosszabbítható.

94. cikk

A bírósági eljárások és az igazgatási ügyekkel kapcsolatos fellebbezések miatti késedelem megszakítása

A 92. cikk (1) bekezdésében említett automatikus kötelezettség-megszakítás időszakát – a műveletekhez kapcsolódó összeg vonatkozásában – meg kell szakítani a bírósági eljárások idejére vagy az igazgatási ügyekkel kapcsolatos, halasztó erejű fellebbezések miatt abban az esetben, ha a tagállam az n+2 év decemberének 31. napjáig tájékoztatja a Bizottságot ennek okáról.

A kötelezettségvállalásnak a 2015. december 31-én még nyitott része vonatkozásában a 92. cikk (2) bekezdésében említett határidőt az érintett műveletekkel kapcsolatos összegekre vonatkozókkal megegyező feltételekkel lehet megszakítani.

95. cikk

A kötelezettségvállalás automatikus visszavonása alóli kivételek

A kötelezettségvállalás automatikus visszavonásának számításakor a következőket kell figyelmen kívül hagyni:

a) a költségvetési kötelezettségvállalásnak az a része, amelyre vonatkozóan a kifizetés iránti kérelmet benyújtották, ám amelynek térítését a 89., 90. és 91. cikkel összhangban a Bizottság megszakította, visszatartotta vagy felfüggesztette az n+2 év december 31-én. Az, hogy ezeket az összegeket végül figyelembe veszik-e vagy sem, az a visszatartást, megszakítást vagy felfüggesztést eredményező probléma megoldásától függ.

b) a költségvetési kötelezettségvállalásnak az a része, amelyre vonatkozóan a kifizetés iránti kérelmet benyújtották, ám amelynek térítését különösen a költségvetési források hiánya miatt korlátozták.

c) a költségvetési kötelezettségvállalásnak az a része, amelyre vonatkozóan az operatív program végrehajtását hátrányosan érintő vis maior miatt nem lehetett elfogadható, kifizetés iránti kérelmet benyújtani. A vis maiorra hivatkozó nemzeti hatóságoknak bizonyítaniuk kell az operatív program részére vagy egészére gyakorolt közvetlen hatások meglétét.

96. cikk

Az eljárás

1. A Bizottság időben tájékoztatja a tagállamot és az érintett hatóságot, amennyiben a 92. cikkben említett automatikus kötelezettségvállalás-visszavonás alkalmazásának eshetőségéről. A Bizottság tájékoztatja a tagállamot és az érintett hatóságot az automatikus kötelezettségvállalás-visszavonásnak a birtokába jutott információk alapján megállapított összegéről.

A tagállamnak az információ kézhezvételének napjától számítva két hónap áll rendelkezésére, hogy elfogadja az összeget vagy benyújtsa az azzal kapcsolatos észrevételeit. A Bizottságnak a 92. cikkben megállapított határidőtől számított kilenc hónapon belül kell végrehajtania az automatikus kötelezettségvállalás-visszavonást.

2. Az alap hozzájárulását az operatív programhoz az érintett év vonatkozásában az automatikus kötelezettségvállalás-visszavonás összegével kell csökkenteni. A tagállamnak felülvizsgált finanszírozási tervet kell bemutatnia, amelyben a támogatás csökkentett összegét az operatív program prioritásai között osztja fel. Ennek elmulasztása esetén a Bizottság az egyes prioritásokhoz rendelet összegeket arányosan csökkenti.

8. SZAKASZ RÉSZLEGES LEZÁRÁS

97. CIKK

Részleges lezárás

1. A tagállam által megválasztott időszakonként sor kerülhet az operatív programok részleges lezárására.

A részleges lezárás az olyan befejezett műveletekhez kapcsolódik, amelyek vonatkozásában legfeljebb az n-1 év december 31-éig sor került az utolsó részletnek a kedvezményezett részére történő kifizetésére. E rendelet alkalmazásában a műveletek akkor tekinthetők befejezettnek, ha a rendelet szerinti tevékenységeket ténylegesen elvégezték, és a kedvezményezett megkapta az utolsó részletet vagy a kedvezményezett az irányító hatóságnak azonos erejű dokumentumot nyújt be.

2. A befejezett műveleteknek megfelelő kifizetések összegét a kiadások kimutatásában fel kell tüntetni.

Részleges zárást abban az esetben lehet végrehajtani, ha az irányító hatóság az n év június 30-áig megküldi a Bizottságnak a következőket:

a) a műveletekhez kapcsolódó kiadásokra vonatkozó kimutatás;

b) a programnak a 61. cikkben említett pénzügyi ellenőrző hatósága által kiadott nyilatkozata, amely igazolja a kiadásokról szóló kimutatás tárgyát képező ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét.

98. cikk

A dokumentumok visszatartása

1. Az irányító hatóság a Bizottság rendelkezésére bocsátja az olyan befejezett műveletek jegyzékét, amelyekre az utolsó részlet már megérkezett.

2. Az irányító hatóság biztosítja, hogy a kiadásokkal és a műveletek pénzügyi ellenőrzésével kapcsolatos valamennyi alátámasztó dokumentum a Bizottság és az Európai Számvevőszék rendelkezésére álljon. A dokumentumokat az állami támogatásra vonatkozó szabályok sérelme nélkül az operatív program részleges lezárását követő legalább három éven keresztül rendelkezésre kell tartani. A dokumentumokat eredeti példányban, vagy általánosan elfogadott adathordozón az eredetivel megegyezőként hitelesített példányban kell tartani. Ez az időtartam bírósági eljárás esetében, illetve a Bizottság megfelelően indokolt kérelmére félbeszakad.

3. A 99. és a 100. cikkel összhangban végzett valamennyi pénzügyi korrekció, amely a részleges zárás tárgyát képező műveletekre vonatkozik, tisztán pénzügyi korrekciónak minősül.

II. FEJEZET PÉNZÜGYI KORREKCIÓK

1. SZAKASZ A TAGÁLLAMOK ÁLTAL VÉGZETT PÉNZÜGYI KORREKCIÓK

99. CIKK

A tagállamok által végzett pénzügyi korrekciók

1. Elsődlegesen a tagállamok feladata a szabálytalanságok kivizsgálása, a támogatás végrehajtásának, illetve ellenőrzésének jellegét, illetve feltételeit befolyásoló minden jelentősebb változás megállapítása nyomán történő fellépés, valamint a szükséges pénzügyi korrekciók elvégzése.

2. A tagállamok elvégzik a műveletek vagy az operatív programok esetében észlelt egyedi vagy rendszeres szabálytalanságokkal kapcsolatban szükséges pénzügyi korrekciókat. A tagállamok által elvégzett korrekciók kiterjednek a közösségi hozzájárulás részben vagy egészben történő behajtására is. A tagállamnak figyelembe kell vennie a szabálytalanság jellegét és súlyát, valamint az alapot ért pénzügyi veszteséget is.

Az ilyen módon felszabaduló közösségi alapokat a tagállam 2015. december 31-éig használhatja fel a (3) bekezdésben említett rendelkezésekkel összhangban.

A tagállamok a 61. és a 66. cikk alapján a Bizottságnak küldött, a végrehajtásról és az ellenőrzésről szóló éves beszámoló mellé csatolják az érintett évben indított megszüntető eljárások jegyzékét.

3. Az alapoknak a (2) bekezdéssel összhangban visszavont hozzájárulását nem lehet felhasználni a korrekció tárgyát képező művelet vagy műveletek vonatkozásában, sem pedig – amennyiben a pénzügyi korrekció a rendszerből adódó hiba miatt szükséges – az olyan műveletek esetében, amelyek abba a prioritásba tartoznak, amelyen belül a rendszerből adódó hiba jelentkezett.

A tagállamok a 66. cikkben említett beszámolóban tájékoztatják a Bizottságot arról, hogyan szándékoznak vagy tervezik a visszavont alapokat ismételten felhasználni, és – amennyiben szükséges – az operatív program pénzügyi tervét módosítani.

4. A rendszerből adódó szabálytalanságok esetében a tagállamok a vizsgálódást valamennyi esetlegesen érintett műveletre kiterjesztik.

2. SZAKASZ A BIZOTTSÁG ÁLTAL VÉGZETT PÉNZÜGYI KORREKCIÓK

100. cikk

A korrekciókra vonatkozó kritériumok

1. A Bizottság a közösségi hozzájárulás részleges vagy teljes visszavonásával pénzügyi korrekciókat hajthat végre az operatív programon, amennyiben a szükséges vizsgálatok elvégzése után a következőket állapítja meg:

a) a program irányító és ellenőrző rendszerében olyan súlyos hiányosságok tapasztalhatók, amelyek kockára teszik a program részére már kifizetett közösségi támogatást;

b) szabálytalan kiadás található a kiadások bizonylatolt kimutatásában és azt a tagállam az ezen bekezdés szerinti korrekciós eljárás megindítása előtt nem javította ki;

c) az ezen bekezdés szerinti korrekciós eljárás megindítása előtt a tagállam nem tett eleget a 69. cikk szerinti kötelezettségeinek.

2. A Bizottság a pénzügyi korrekciókat a felderített szabálytalanságok egyedi eseteire alapozza, figyelembe véve a szabálytalanságnak a rendszerből adódó jellegét annak meghatározására, hogy átalány jellegű vagy extrapolált korrekciót kell-e alkalmazni. Amennyiben a szabálytalanság a kiadások olyan kimutatásához kapcsolódik, amely vonatkozásában a 61. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. pontjával összhangban az éves ellenőrző beszámolóban már korábban megbizonyosodtak, a Bizottság azt fogja feltételezni, hogy a rendszerből adódó problémáról van szó és az átalány- vagy az extrapolált korrekció alkalmazása mellett dönt, hacsak a tagállam két hónapon belül nem szolgál bizonyítékkal a feltételezés cáfolatául

3. A Bizottság a korrekció összegének megállapításakor figyelembe veszi a szabálytalanság súlyát és az érintett operatív programban fellelt hiányosságok mértékét és pénzügyi hatásait.

4. Ha a Bizottság álláspontját nem a saját könyvvizsgálói által megállapított tények alapján alakítja ki, a pénzügyi következményekre vonatkozó saját következtetéseit az az érintett tagállamnak a 70. cikk alapján meghozott intézkedései, az 1681/94/EK rendelet alapján benyújtott beszámolók és a tagállam további esetleges válaszai alapján vonja le.

5. Ha a tagállam a 13. cikk (4) bekezdésében említett kötelezettségeinek nem tesz eleget, a Bizottság a pénzügyi korrekciót az érintett tagállamnak nyújtott közösségi támogatás részleges vagy teljes visszavonásával is foganatosíthatja.

101. cikk

Az eljárás

1. A pénzügyi korrekcióra vonatkozó határozat meghozatala előtt a Bizottság azzal indítja meg az eljárást, hogy értesíti a tagállamot az előzetes következtetéseiről, és felkéri arra, hogy véleményét két hónapon belül nyújtsa be.

Ha a bizottság a pénzügyi korrekciót átalány vagy extrapoláció alapján tervezi végrehajtani, a tagállamnak lehetőséget kell nyújtani annak bizonyításához, hogy – az érintett ügyiratok átvizsgálása révén – a szabálytalanság mértéke kisebb a Bizottság által vélelmezettnél. A Bizottsággal egyetértésben a tagállam a vizsgálat körét az érintett ügyiratok megfelelő részére vagy mintájára korlátozhatja. Az alaposan megindokolt esetek kivételével az ilyen vizsgálat időtartama a két hónapot nem haladhatja meg, a fentebb említett két hónapos időtartamot követően.

2. A Bizottságnak a tagállam által a határidőn belül benyújtott valamennyi bizonyítékot meg kell vizsgálnia.

3. Ha a tagállam nem fogadja el a Bizottság ideiglenes következtetéseit, a Bizottság meghallgatásra hívja a tagállamot, ahol a két fél a partnerségen alapuló együttműködésen keresztül erőfeszítést tesz arra, hogy megegyezzen az észrevételek és az azok alapján levonandó következtetések tekintetében. Megegyezés hiányában a Bizottság a meghallgatás napjától számított hat hónapon belül dönt a korrekció végleges mértékéről. Ha nem kerül sor a meghallgatásra, a hat hónapot attól a naptól kell számítani, amikor a Bizottság megkapta a tagállamtól a meghallgatásra vonatkozó meghívó visszautasítását.

102. cikk

Visszafizetés

1. A Bizottságnak részére esedékes visszafizetést az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet végrehajtása szabályainak[12] 81. cikkével összhangban kiállított visszafizetési meghagyáson feltüntetett esedékesség napja előtt kell eszközölni. Az esedékesség napja a fizetési meghagyás kibocsátásának napjától számított második hónap utolsó napja.

2. A visszafizetés elmulasztása esetén késedelmi kamatot kell fizetni az esedékesség napjától egészen a tényleges visszafizetés napjáig. Az ilyen kamat mértéke másfél százalékponttal haladja meg azt a kamatot, amelyet az Európai Központi Bank alkalmazott a fő újrafinanszírozási ügyletek esetén az esedékesség napja szerinti hónap első munkanapján.

103. cikk

A tagállamok kötelezettségei

A Bizottság által végrehajtott pénzügyi korrekció nem érinti a tagállamoknak a 100. cikk szerinti behajtási kötelezettségét, valamint az állami támogatás behajtásának a 659/1999/EK rendelet 14. cikke szerinti kötelezettségét sem.

VIII. CÍM

BIZOTTSÁGOK

I. FEJEZET AZ ERFA-, KOHÉZIÓSALAP- ÉS ALAPKOORDINÁLÓ BIZOTTSÁG

104. cikk

A bizottság és az eljárások

1. A Bizottságot az ERFA-, Kohéziósalap- és Alapkoordináló Bizottság (a továbbiakban: a bizottság) segíti.

2. Az erre a bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 3. cikkében megállapított tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni, az említett határozat 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

3. Az erre a bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 4. cikkében megállapított irányítóbizottsági eljárást kell alkalmazni, az említett határozat 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében említett határidőt egy hónapban határozzák meg.

4. A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

5. Az EBB és az EBA szavazati joggal nem rendelkező képviselőt delegál.

II. FEJEZET A SZERZŐDÉS 147. CIKKE ASZERINTI BIZOTTSÁG

105. cikk

A szerződés 147. cikke szerinti bizottság

1. A szerződés 147. cikke alapján létrehozott bizottságot, amely a Bizottságot az ESZA irányításában segíti, minden egyes tagállamból a kormány, a munkaadók szervezeteinek és a munkavállalók szervezeteinek egy-egy képviselője alkotja. A Bizottságnak a bizottság elnöki tisztségéért felelős tagja ezt a felelőséget a Bizottság egy rangidős tisztviselőjére ruházhatja át.

2. Az előző bekezdésben említett egyes kategóriák képviselőinek helyére mindegyik tagállam egy-egy helyettest jelölhet. Valamelyik tag távolléte esetén a helyettes automatikusan jogosult az eljárásban való részvételre.

3. A tagokat és a helyetteseket a Bizottság javaslata alapján a Tanács nevezi ki, három éves időtartamra. A tagok kinevezése meghosszabbítható. A Tanács a bizottság összetétele tekintetében az egyes érintett csoportok igazságos képviseletének biztosítására törekszik. Az EBB és az EBA az őket érintő napirendi pontok esetén egy-egy, szavazati joggal nem rendelkező képviselőt delegálhat.

4. A bizottság a következő kérdések megvitatása esetén értekezik:

a) a stratégiai fontosságú nemzeti hivatkozási alapról szóló bizottsági határozattervezetek;

b) az ESZA által nyújtott támogatás esetén a 43. cikkben említett technikai segítségnyújtási intézkedések kategóriái.

5. A Bizottság a (4) bekezdésben említett kéréseken túl is a bizottsághoz fordulhat.

IX. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

106. cikk

Átmeneti rendelkezések

1. Ez a rendelet nem érinti a 2052/88/EGK, a 4253/88/EGK, az 1164/94/EK és a 1260/99/EK rendelet alapján, vagy a 2006. december 31-én hatályos bármely vonatkozó jogszabály, alapján a Tanács vagy a Bizottság által jóváhagyott támogatás folytatását vagy módosítását, ideértve a részleges vagy teljes megszüntetést is.

2. A közösségi támogatás kidolgozásakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a Tanács vagy a Bizottság által az e rendelet hatálybalépését megelőzően jóváhagyott, és a támogatás időszakában pénzügyi utóhatással bíró rendelkezést.

3. Azokat a részösszegeket, amelyeket a Bizottság által 2000. január 1-je és 2006. december 31-e között jóváhagyott támogatásra kötöttek le, és amelyek tekintetében a záró beszámoló benyújtására megadott határidőig a Bizottságnak nem küldték el a támogatás lezárásához szükséges dokumentumokat, a Bizottságnak legkésőbb 2010. december 31-ig automatikusan vissza kell vonnia, és a jogtalanul kifizetett összegeket ez alapján vissza kell fizetni.

A támogatás lezárásához szükséges dokumentumok a záró kifizetés iránti kérelmet, a záró végrehajtási beszámolót, valamint a 1260/1999/EK rendelet 38. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti, a kijelölt irányító hatóságtól funkcionálisan független személy vagy szervezeti egység által készített nyilatkozatot jelenti, amely összegzi kell a korábbi ellenőrzések során tett megállapításokat, és elbírálja a záró kifizetés iránti kérelem érvényességét, valamint a kiadásokról szóló záró igazolás tárgyát képező ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét.A bírósági eljárás, vagy államigazgatási eljárásban halasztó hatályú fellebbezés miatt felfüggesztett műveletekkel vagy programokkal kapcsolatos összegeket az automatikus visszavonás összegének megállapításakor figyelmen kívül hagyják.

107. cikk

Felülvizsgálati záradék

A Tanács a szerződés 161. cikkében megállapított eljárással összhangban legkésőbb 2013. december 31-ig felülvizsgálja ezt a rendeletet.

108. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az 1260/99/EK rendelet 2007. január 1-jétől hatályát veszti.

A 1260/99/EK rendeletre való hivatkozást az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni

109. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2007. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

[…]

MELLÉKLET

STRUKTURÁLIS ALAPOK ÉS A KOHÉZIÓS ALAP

Kötelezettségvállalási előirányzatok éves bontása a 2007 (2013 közötti időszak tekintetében

(15. cikk)

(millió EUR – 2004-es árak)

+++++ TABLE +++++

LEGISLATIVE FINANCIAL STATEMENT

+++++ TABLE +++++

1. BUDGET LINE(S) + HEADING(S)

2. OVERALL FIGURES

2.1. Total allocation for action (Part B): 336 194 € million for commitment

2.2. Period of application:

1 January 2007 – 31 December 2013

2.3. Overall multiannual estimate of expenditure:

(a) Schedule of commitment appropriations/payment appropriations (financial intervention) (see point 6.1.1)

€ million ( to three decimal places)

+++++ TABLE +++++

(b) Technical and administrative assistance and support expenditure (see point 6.1.2)

+++++ TABLE +++++

+++++ TABLE +++++

(c) Overall financial impact of human resources and other administrative expenditure (see points 7.2 and 7.3)

Les besoins en ressources humaines et administratives seront couverts à l’intérieure de la dotation allouée à la DG gestionnaire dans le cadre de la procédure d’allocation annuelle.

L'allocation de postes dépendra d'une part de l'organisation interne de la prochaine Commission et d'autre part d'une éventuelle réallocation de postes entre services suite aux nouvelles perspectives financières.

+++++ TABLE +++++

2.4. Compatibility with financial programming and financial perspective

[X] Proposal is compatible with existing financial programming.Cette proposition est compatible avec la proposition de la Commission pour les perspectives financiers 2007-2013 [COM(2004)101 final du 10.02.2004]. Elle s’inscrit dans le cadre de la rubrique 1 « Croissance durable ».

Proposal will entail reprogramming of the relevant heading in the financial perspective.

Proposal may require application of the provisions of the Interinstitutional Agreement.

2.5. Financial impact on revenue: [13]

[X] Proposal has no financial implications (involves technical aspects regarding implementation of a measure)

OR

Proposal has financial impact – the effect on revenue is as follows:

(NB All details and observations relating to the method of calculating the effect on revenue should be shown in a separate annex.)

(€ million to one decimal place)

+++++ TABLE +++++

4. LEGAL BASIS

Article 161

5. DESCRIPTION AND GROUNDS

Voir document « Analyse d'impact étendue de la proposition de paquet législatif portant révision des règlements applicables à la gestion des fonds structurels et de cohésion ».

6. FINANCIAL IMPACT

6.1. Total financial impact on Part B - (over the entire programming period)

(The method of calculating the total amounts set out in the table below must be explained by the breakdown in Table 6.2. )

6.1.1. Financial intervention

Commitments (in € million to three decimal places)

+++++ TABLE +++++

6.1.2. Technical and administrative assistance, support expenditure and IT expenditure (commitment appropriations)

+++++ TABLE +++++

6.2. Calculation of costs by measure envisaged in Part B (over the entire programming period)[14]

(Where there is more than one action, give sufficient detail of the specific measures to be taken for each one to allow the volume and costs of the outputs to be estimated.)

Commitments (in € million to three decimal places)

+++++ TABLE +++++

If necessary explain the method of calculation

7. IMPACT ON STAFF AND ADMINISTRATIVE EXPENDITURE

7.1. Impact on human resources

+++++ TABLE +++++

7.2. Overall financial impact of human resources

+++++ TABLE +++++

The amounts are total expenditure for twelve months.

7.3. Other administrative expenditure deriving from the action

+++++ TABLE +++++

The amounts are total expenditure for twelve months.

1 Specify the type of committee and the group to which it belongs.

+++++ TABLE +++++

(In the estimate of human and administrative resources required for the action, DGs/Services must take into account the decisions taken by the Commission in its orientation/APS debate and when adopting the preliminary draft budget (PDB). This means that DGs must show that human resources can be covered by the indicative pre-allocation made when the PDB was adopted.

Exceptional cases (i.e. those where the action concerned could not be foreseen when the PDB was being prepared) will have to be referred to the Commission for a decision on whether and how (by means of an amendment of the indicative pre-allocation, an ad hoc redeployment exercise, a supplementary/amending budget or a letter of amendment to the draft budget) implementation of the proposed action can be accommodated.)

8. FOLLOW-UP AND EVALUATION

8.1. Follow-up arrangements

Un comité de pilotage est créé pour chaque programme opérationnel par l'État membre, en accord avec l'autorité de gestion après consultation des partenaires. Le comité de pilotage s'assure de l'efficacité et de la qualité de la mise en oeuvre de l'intervention. Il examine et approuve les critères de sélection des opérations financées, évalue périodiquement les progrès réalisés pour atteindre les objectifs spécifiques du programme opérationnel, examine les résultats de la mise en œuvre et examine et approuve le rapport annuel d'exécution et le rapport final d'exécution avant leur envoi à la Commission

L'autorité de gestion et le comité de pilotage assurent le suivi au moyen d'indicateurs de résultat, y compris les indicateurs physiques, d’impact et financiers définis dans le programme opérationnel. Ces indicateurs se réfèrent au caractère spécifique du secteur de l’Etat membre et aux objectifs poursuivis. La Commission en partenariat avec les Etats membres et en conformité avec le principe de proportionnalité examine les indicateurs nécessaires au suivi et à l’évaluation du programme opérationnel.

L'autorité de gestion envoie un rapport annuel d'exécution et de contrôle du programme opérationnel à la Commission, dans les six mois suivant la fin de chaque année civile entière de mise en oeuvre. Avant leur transmission à la Commission, chaque rapport est examiné et approuvé par le comité de pilotage.

8.2. Arrangements and schedule for the planned evaluation

Les programmes opérationnels des Etats membres pour la mise en œuvre du Fonds font l’objet d’une évaluation ex-ante, d’une évaluation intermédiaire et d’une évaluation ex-post.

L’évaluation ex-ante vise à optimiser l’allocation des ressources budgétaires des programmes opérationnels et améliorer la qualité de la programmation. Elle est conduite sous la responsabilité de l’Etat membre.

L’évaluation intermédiaire vise à examiner l’efficacité des programmes opérationnels en vue de leur adaptation pour améliorer la qualité des interventions et leur mise en œuvre. Elle est réalisée lorsque le suivi des programmes font apparaître que les réalisations s’écartent de manière significative des objectifs initialement prévus ou lorsque des modifications substantielles sont proposées. Elle est organisée à l’initiative de l’autorité de gestion, en concertation avec la Commission ou à l’initiative de la Commission en concertation avec l’autorité de gestion.

L’évaluation ex-post est conduite sous la responsabilité de la Commission en concertation avec l’Etat membre et l’autorité de gestion qui doit assurer la collecte des données nécessaires à sa réalisation. Elle est finalisée au plus tard deux ans à la fin de la période de programmation, les principaux résultats sont intégrés dans les rapports de clôture des programmes.

9. ANTI-FRAUD MEASURES

La Commission s’assure de l’existence et du bon fonctionnement dans les Etats membres des systèmes de gestion et de contrôle. Elle se base également sur les rapports annuels de contrôle et sur ses propres contrôles sur place pour vérifier le bon fonctionnement des ces systèmes. La Commission coopère avec les autorités nationales d’audit des programmes opérationnels, avec lesquelles elles se réunit au moins une fois par an.

En cas de défaillance des systèmes de gestion et de contrôle nationaux, la Commission interrompt, retient ou réduit tout ou partie des paiements.

La Commission peut effectuer des corrections financière en annulant tout ou partie de la contribution communautaire pour un programme opérationnel lorsqu’elle constate qu’il existe des déficiences dans les systèmes de gestion et de contrôle qui mettent en péril les contributions communautaires déjà octroyées, que les déclarations des dépenses sont irrégulières et n’ont pas fait l’objet de mesures de correction par les Etats membres ou que les Etats membres n’ont pas donné suite aux observations formulées par la Commission sur le rapport annuel d’exécution et de contrôle établit par l’autorité de gestion.

[1] HL C […] […]. szám, […] o.

[2] HL C […] […]. szám, […] o.

[3] HL C […] […]. szám, […] o.

[4] HL C […] […]. szám, […] o.

[5] HL L 161., 1999.6.26., 1. o. A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított rendelet.

[6] HL L […], […], […]. o.

[7] HL L 154., 2003.6.21., 1. o.

[8] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[9] HL L 134., 2004.4.30., 114. o.

[10] HL L 248., 2002.9.16., 1. o.

[11] HL L 145., 2001.5.31., 43. o.

[12] 2342/2002/EK rendelet, HL L 357., 2002.12.31.

[13] For further information, see separate explanatory note.

[14] For further information, see separate explanatory note.