Brüsszel, 21.4.2004

COM(2004) 273 végleges

2004/0097 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a viszontbiztosításról és a 73/239/EGK, a 92/49/EGK tanácsi irányelvek és a 98/78/EK és 2002/83/EK irányelvek módosításáról

{SEC(2004)443}

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKLÁS

1. ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK [1]

Az egységes pénzügyi piac az EU-ban kulcsfontosságú tényező lesz az európai gazdaság versenyképességének előmozdításában és a társaságok tőkeköltségének mérséklésében. Az integrált piac, amely kellően szabályozott és prudenciálisan egészséges, komoly hozadékokat ad majd a fogyasztók és más piaci szereplők számára, az intézményi fizetésképtelenséggel szembeni megnövekedett biztonságon keresztül. Az eszköz ennek az integrált piacnak az elérésére a pénzügyi szolgáltatások cselekvési terve. A pénzügyi szolgáltatások cselekvési terve javaslatot jelent be a viszontbiztosítás felügyeletével kapcsolatos irányelvre 2004 elején.

A viszontbiztosítás strukturált kockázatátadás egy biztosítási vállalkozás és egy viszontbiztosító társaság között. A viszontbiztosítás a következő funkciókat látja el a biztosítótársaság számára: a biztosítástechnikai kockázatok csökkentése, a biztosítástechnikai kockázatok végleges átvitele a viszontbiztosítóra, a biztosítási portfolió homogeneitásának növelése, a biztosítástechnikai eredmények volatilitásának csökkentése, tőke/ saját forrás helyettesítője, tőkeellátás finanszírozási célokra és szolgáltatásnyújtás biztosítása.

A közvetlen biztosítási üzlettel való nyilvánvaló kapcsolata ellenére vannak bizonyos sajátos jellegzetességei a viszontbiztosításnak, amelyeket fontos lehet kiemelni. Nincs közvetlen szerződéses kapcsolat a viszontbiztosító és az eredeti biztosított között, és a kötvénytulajdonosok általában nem rendelkeznek elsőbbséggel a viszontbiztosító eszközeire követeléseik fedezése szempontjából. Továbbá a viszontbiztosítás szakmabeli felek közötti üzleti tevékenység. A viszontbiztosítási üzlet nemzetközibb és földrajzi szempontból, illetve a biztosítási vonalak szempontjából magasabb fokon diverzifikált, mint a közvetlen biztosítási üzlet.

A viszontbiztosítási ágazat kulcsfontosságú szerepet játszik a gazdaságban, mivel nagybani fedezetet biztosít a biztosítótársaságok által ügyfeleik nevében vállalt kockázatokra. Miközben az átlagos engedményezési szint az EU-ban meglehetősen alacsony (vagyis az összes biztosítási díj mintegy 10 %-a van viszontbiztosítva), az engedményezési szint egyes tevékenységeknél viszonylag magas (vagyis a nem-életbiztosítási díjak 18 %-a viszontbiztosításra kerül, míg ez átlagosan 3 % az életbiztosítási díjaknál. A biztosítók biztosítása mellett a viszontbiztosítók jelentős pénzügyi közvetítők és intézményi befektetők is, és a viszontbiztosítók pénzügyi eszközei a globális értékpapírpiac 1 %-át képviselték 2001-ben[2]. Ennek megfelelően a viszontbiztosítási ágazat stabilitása nemcsak általában a biztosítási ágazat stabilitása szempontjából létfontosságú, de fontos következményei vannak a pénzügyi rendszer egészére is.

A viszontbiztosítók körében nemrégiben előfordult pénzügyi károk ráirányították a figyelmet az ágazat által viselt kockázat szintjére és jellegére. A viszontbiztosítók két kockázatot viselnek azokon kívül, amelyeket az elsődleges biztosítók viselnek. Először, rendszerint nagyobb volatilitásnak vannak kitéve pénzügyi eredményeiknél, mert ők védelmezik az elsődleges piacot a csúcsterhelésekkel szemben, amilyenek például a katasztrófa-kockázatok. Ennek a kockázatnak a következményeként viszonylag magas szintű tőkésítést kell fenntartaniuk. Másodszor, felszólíthatják őket gyengélkedő leányvállalatok megsegítésére, mivel gyakran a csúcson lévő, a kereskedést végző társaságot jelentik egy csoport struktúrájában. Ezeknek a többletkockázatoknak az ellenére a viszontbiztosítók globális piacon tevékenykednek, ahol tevékenységeikre gyakran nem vonatkozik prudenciális felügyelet, vagy a rendszer enyhébb, mint az, amelyik az elsődleges biztosítókra vonatkozik. Ráadásul nincs globális keret a viszontbiztosítás felügyeletére sem. Ez a helyzet felvetett bizonyos aggályokat a viszontbiztosítási iparág potenciális kockázataival kapcsolatban. Másfelől a viszontbiztosítók a jelentős földrajzi és ágazati diverzifikációs hatásokból nagyobb mértékben tudnak hasznot húzni, mint a közvetlen társaságok.

A viszontbiztosítás nagyon nemzetközi iparág, amelyben korlátozott számú nagy társaság van. 2002-ben a 40 legnagyobb viszontbiztosítási csoport teljes viszontbiztosítási díjbevétele 138 601 200 000 USD volt, amiből 58 544 000 000 USD származott EU viszontbiztosítóktól[3]. Az EU-ban Németország van domináns pozícióban, olyan társaságokkal, mint a Munich Re, a Hannover Re és az Allianz Re A Lloyd’s a legnagyobb viszontbiztosítási kötelezettségvállaló, és a SCOR, az Axa Re-vel együtt a legnagyobb francia viszontbiztosítók.

1) A viszontbiztosítási felügyelet európai jogi keretének szükségessége

Jelenleg nincsenek összehangolt szabályok a viszontbiztosítás felügyeletére az EU-ban. Az, hogy hiányzik az uniós szabályozási keret a viszontbiztosításra, jelentős különbségeket eredményezett a viszontbiztosítási vállalkozások felügyeletének szintjében az EU-ban. A különböző nemzeti szabályok bizonytalanságot teremtettek a közvetlen biztosítótársaságok (és kötvénytulajdonosaik) számára, akadályokat állítottak a belső piacon folyó kereskedelem elé, igazgatási terhet és költségeket jelentettek, valamint gyengítették az EU pozícióját a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon.

Bizonytalanság a közvetlen biztosítási vállalkozások (és kötvénytulajdonosaik) számára A különféle viszontbiztosítási felügyeleti rendszerek az EU-ban növekvő nehézségeket eredményeztek a közvetlen biztosítással foglalkozó vállalkozásoknak viszontbiztosítóik prudens és költséghatékony kiválasztásában. A viszontbiztosítók kiválasztása döntő fontosságú egy biztosítótársaság számára, és kihatással lehet a társaságnak arra való képességére, hogy kötvénytulajdonosai követeléseit kifizesse.

A kereskedelem akadályai: Egyes EU-országok olyan rendszereket alkalmaznak, ahol a viszontbiztosító eszközeit zálogjoggal kell megterhelni (biztosítékkal kell fedezni) a fennálló követelésekre képzett tartalékokat fedezése érdekében. Ez nehezebbé teszi az optimális befektetéskezelést, és így magasabb működési költségeket eredményez a viszontbiztosítási vállalkozások számára. Ez valójában növelhetné azt az árat, amelyet a viszontbiztosító számít fel a kockázatoknak a közvetlen biztosítással foglalkozó társaságoktól való átvételéért. A viszontbiztosító társaságok dönthetnek úgy is, hogy nem tevékenykednek olyan piacon, ahol biztosítékok nyújtását követelik meg, és következésképpen a viszontbiztosítási védelem hozzáférhetősége korlátozottabb lesz.

Adminisztrációs teher: Az EU-ban a Comité Européen des Assurances (CEA) és az OECD adminisztrációs akadályokat azonosítottak be a határokon átnyúló viszontbiztosítási szolgáltatások számára. A kölcsönös elismerés hiánya az EU viszontbiztosítást felügyelő hatóságai között bizonyos esetekben azt jelenti, hogy a viszontbiztosítási vállalkozásokra más felügyeleti szabályok vonatkoznak számos tagállamban. A viszontbiztosító társaságok számára ez jelentős párhuzamos munkát és megnövekedett adminisztrációs terheket jelenthet. A terhes adminisztrációs intézkedések példái a többszörös egyeztetés és a megfelelő ellenőrzések a csoport legfelső vezetésében, a mérlegek könyvvizsgálói megerősítésének kettős követelménye, valamint az a kötelezettség, hogy a fiókvállalatoknak a helyi GAAP (általános elfogadott számviteli elvek) szerinti pénzügyi kimutatásokat kell kiadniuk az egész csoport számára.

Nemzetközi kereskedelmi tárgyalások Van olyan érvelés, hogy az összehangolt EU-rendszer hiánya megnehezíti a kölcsönös elismerésről szóló nemzetközi egyezményeket. Az ilyen egyezmények hiánya azt jelenti, hogy az európai viszontbiztosítók fontos akadályokkal találják magukat szembe a külföldi piacokra való belépésnél, amilyen a biztosíték nyújtásának követelménye az azon a külföldi piacon vállalt kötelezettségeik értékeire, ahol a viszontbiztosító üzleti tevékenységet kíván folytatni.

Ha nem történnek lépések EU-szinten, fennáll a kockázata annak, hogy a viszontbiztosítási szolgáltatások belső piaca továbbra is az optimálisnál gyengébben működik, ami kárt okozna az EU viszontbiztosítási iparágának. A tárgyalások hatmadik piacokkal a kölcsönös elismerésről szóló egyezményekről jelentősen nehezebbek lennének.

Nemzetközileg jelentős figyelem fordul az utóbbi években a viszontbiztosítás felügyelete felé. A G7 és az IMF aggodalmukat fejezték ki, hogy a viszontbiztosítás szabályozásának hiánya akadályozhatja a nemzetközi pénzügyi stabilitást. Valóban, a Pénzügyi Szektor Értékelési Programja során ( Financial Sector Assessment Programme , FSAP) nemrégiben a tagállamokban végzett elemzések ismét megerősítették a jogi szabályozás szükségességét ezen a területen. Az FSF ( Financial Stability Forum – Pénzügyi Stabilitási Fórum) ismételten kifejezte aggodalmait a viszontbiztosítási piac átláthatóságával kapcsolatban, és ezért létrehozott egy munkacsoportot, hogy foglalkozzon ezzel a problémával. Az OECD-nél folyamatban lévő munka van a viszontbiztosítás területén, különösen a viszontbiztosító társaságokkal kapcsolatos információknak a felügyeletek közötti cseréjét illetően. Az IAIS ( International Association of Insurance Supervisors – a Biztosítási Felügyeletek Nemzetközi Szövetsége) által a viszontbiztosításokkal kapcsolatos munkát szorosan koordinálják az EU gyorsított eljárási projektjével. Egy sor elvet már elfogadtak a viszontbiztosítók felügyeletével kapcsolatos minimum-követelményekhez, valamint a viszontbiztosítás felügyeletének szabványához.

2) Az irányelv megközelítési módja

A viszontbiztosítási felügyeleti munka korai szakaszában a Bizottság hivatalai három vezérelvet határoztak meg egy jövőbeli uniós viszontbiztosítási felügyeleti rendszer számára:

- A rendszernek józan és körültekintő rendszert kell létrehoznia a biztosítási kötvények tulajdonosai érdekében. Erős és jól ellenőrzött viszontbiztosítók hozzájárulnak az erősebb belső piachoz és a nemzetközi pénzügyi stabilitáshoz.

- A rendszernek a tagállamok jogszabályainak lényegi koordinálására és a felügyelet kölcsönös elismerésére kell építenie abban a tagállamban, ahol a viszontbiztosítási vállalkozás engedéllyel rendelkezik. Amint saját tagállamában az engedélyt megkapta, a viszontbiztosítási vállalkozás automatikusan folytathatna viszontbiztosítási tevékenységet az Európai Közösségben bárhol, a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának megfelelően. További felügyeletet vagy ellenőrzéseket a fogadó tagállamok felügyeleteinek nem kellene elvégezniük. Ez a megközelítési mód sok éven keresztül megmutatta alkalmasságát a közvetlen biztosítás területén, ahol azt a harmadik biztosítási irányelv[4] vezette be.

- A viszontbiztosítási felügyelet összehangolt rendszerének bevezetése elvezetne azoknak a rendszereknek az eltörléséhez, ahol eszközöket zálogjoggal kell megterhelni a fennálló követelésekre képzett tartalékok fedezeteként.

Kiterjedt konzultációkat követően a Bizottság úgy döntött, hogy javaslatot tesz egy irányelvre, amelynek jellemzői a következők:

- a felügyelet megközelítési módja az összehangoláson és a kölcsönös elismerésen alapul

- gyorsított eljárás, egy olyan irányelvhez, amely elsődlegesen a jelenlegi közvetlen felügyelet szabályain alapul

- kötelező engedélyezési rendszer

- a szavatoló tőkével szembeni követelmények hasonlóak a közvetlen biztosításéihoz, azzal a lehetőséggel azonban, hogy ezt az arányt komitológia révén 50%-ra növelhetik a nem-életbiztosításban, ha az tárgyszerűen indokolt.

Az EU felügyeleti hozzáállásnak az összehangolt jogszabályok on kell alapulni, amelyek biztosítják a kölcsönös elismerést a tagállamok között . Bizottság úgy véli, hogy a biztosítás és a viszontbiztosítás felügyelete közérdek, és közigazgatási szabályozást igényel. Más rendszerek (például az önkéntes közzétételen alapuló megközelítési módok) nem biztosítanák a kellő bizalmat a felügyeleti rendszer iránt. A kézzelfogható szankciók hiánya egy ilyen, közzétételen alapuló megközelítésben a rendszert kevésbé hatékonnyá teheti, amikor a viszontbiztosítási vállalkozások potenciális problémáival foglalkozik.

A Bizottság úgy véli, hogy szükség van a gyakorlati cselekvésre ahhoz, hogy kézzelfogható eredményeket lehessen elérni rövid- és középtávon. Egy ilyen „gyorsított eljárási” megoldás kiindulópontjául a jelenlegi közvetlen felügyeleti szabályok és üzleti gyakorlat szolgálna, szükség szerinti kiigazításokkal. A „Tőkemegfelelés II.” hosszú távú projekt a közvetlen biztosításban azonban hatással lesz a viszontbiztosításra, és ez a munka meglehetősen nagy mértékben építhetne a gyorsított eljárás projektje során elért eredményekre.

A javasolt irányelv megköveteli, hogy a viszontbiztosítási vállalkozások – a közvetlen biztosítási társaságokhoz hasonlóan – engedéllyel rendelkezzenek ahhoz, hogy viszontbiztosítási tevékenységet folytassanak . Az engedélyezési rendszer hatékonysága már bebizonyosodott, széleskörű alkalmazásával a pénzügyi szektorban. Egy ilyen rendszer világos felhatalmazást ad a felügyeleteknek, beleértve azt, hogy az alkalmatlan társaságokat eltávolíthatják a viszontbiztosítási piacról. Egy engedélyezési rendszer továbbá gondoskodna arról, hogy valamennyi viszontbiztosítási jogalanyt következetesen kezeljenek az EU-ban, ami nem lenne így, ha egy úgynevezett „útlevél” megoldást választanának (amelyben a társaság maga döntheti el, hogy kér-e útlevelet). Ráadásul ez a rendszer növeli a hazai tagállam felügyeleti hatóságainak felelősségét, mivel ezek válnak az egyetlen illetékes hatósággá a viszontbiztosítási vállalkozás prudenciális felügyeletére a Közösségen belül. A rendszer fokozott együttműködést követel meg a tagállamok illetékes hatóságai között.

A biztosítás és a viszontbiztosítás összefüggő tevékenységek, és következésképpen a szavatoló tőkével szembeni követelmények nek a két tevékenységre hasonlóaknak kell lenniük. A javasolt irányelv ezért az életbiztosítás viszontbiztosítására olyan szavatolótőke-követelményeket tartalmaz, amelyek azonosak az életbiztosításéival. A nem-életbiztosítás számára a kiindulópont az, hogy hasonló szabályokat kell alkalmazni. A nem-életbiztosítás viszontbiztosítására azonban az irányelv tartalmazza a megnövelt szavatolótőke-követelmény lehetőségét, egy komitológiai határozatot követően. A Bizottság úgy véli, hogy ez a „feljebbsorolási” lehetőség bizonyos viszontbiztosítási osztályoknál vagy bizonyos típusú viszontbiztosítáési szerzőpdéseknél (50%-ig) lényeges része a javasolt irányelvnek. Ez fontos eszközt biztosít a szavatoló tőkével szembeni követelmények finomhangolásához, hogy azok jobban illeszkedjenek a viszontbiztosítási tevékenység jellegéhez. A komitológiai opció felhasználására csak részletes elemzés és az érdekelt felekkel folytatott kiterjedt konzultációk után kerül sor. Annak érdekében, hogy gondoskodjon a viszontbiztosítási vállalkozások és a biztosítási vállalkozások egyenlő esélyeiről a viszontbiztosítási tevékenységek végzésére, a javaslat foglalkozik a 73/239/EGK nem-életbiztosítási irányelv és a 2002/83/EK életbiztosítási irányelv későbbi adaptálásával is. Ennek megfelelően azokra a biztosítási vállalkozásokra, amelyek viszontbiztosítással elfogadványok formájában foglalkoznak, a viszontbiztosítási irányelv ugyanazon rendelkezéseinek kell vonatkoznia a megkövetelt szavatoló tőke szempontjából, amikor a viszontbiztosítási tevékenységeik volumene teljes üzleti tevékenységük jelentős részét képviseli (57. cikk (5) bekezdés és 59. cikk (8) bekezdés). Ezek a rendelkezések csak akkor alkalmazhatóak, ha a nem-életbiztosítás viszontbiztosítási tevékenységeiben megkövetelt szavatoló tőkét kiigazító határozatot a Bizottság elfogadta.

2. AZ ÉRINTETTEKKEL ÉS ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS HATÁSFELMÉRÉS

a) Az érintettekkel és az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

Az érintettekkel rendszeresen voltak konzultációk a projekt során, és ők nagyon fontos inputtal látták el a Bizottságot. A projekt elején egy nagy meghallgatást szerveztek több mint 100 résztvevővel, azt követően pedig minden résztvevőt (valamint más érdekelt feleket is) felvettek egy levelezési listára, amelyen keresztül megkapták a projekt keretében készült összes dokumentumokat, vagy egy üzenetet, amely jelezte, hogy új dokumentumok kerültek fel a Bizottságnak a viszontbiztosítással kapcsolatos webhelyére. Egy, a viszontbiztosítás felügyeletéről szóló tanulmány megjelentetésére is sor került.[5]

A projektet az érdekelt felek az ágazatok és szakmák széles köréből kísérték figyelemmel. Azok az ágazatok, amelyekkel konzultációk folytak, lényegében a következők voltak: biztosítás (kereskedelmi társaságok, kölcsönös biztosítók, szövetkezetek stb.), biztosítási egyesületek (az EU szintjén, valamint nemzeti szinten), biztosítási közvetítők (brókerek stb.), számviteli egyesületek, aktuáriusi egyesületek, általában az iparág (UNICE), elemzők, kockázatkezelők/ céges kockázatbiztosítók, KKV-szervezet (BEUC), tanácsadó cégek, bankok, ügyvédi irodák, minősítő intézetek.

A Bizottság jelentős mértékben profitált az érintettek és az érdekelt felek által adott inputból, különösen, hogy a projekt számos nagyon nehéz technikai ügyet vetett fel. A véleményezésre kiküldött dokumentumok szabályozási problémákkal, valamint részletes ügyekkel is foglalkoztak.

Kapott észrevételek a viszontbiztosítási projekt célkitűzéseivel kapcsolatban

A véleményezők általában nagyon támogatták a projekt mindhárom fő célkitűzését. Néhány tagállam vetett fel megjegyzéseket azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a nemzeti jogszabályok lényegi koordinálása és a kölcsönös elismerés lehetetlenné tenné a további ellenőrzéseket vagy követelményeket a fogadó államok részéről. Különösen azok a tagállamok, amelyek újabban biztosítékolást követelnek meg, nyilvánvalóan ellenvetéseknek adtak hangot a függő károk biztosítástechnikai tartalékainak fedezésére az eszközök zálogjoggal való megterhelésével járó rendszerek eltörlésével kapcsolatban. Más érintettek azonban egyhangúan támogatták a célkitűzést, ahogyan azt a Bizottság hivatalai megfogalmazták. Egyes tagállamok észrevételezték az életbiztosítási és a nem-életbiztosítási területek biztosítékainak különbözőségét.

Megjegyzések a fő szabályozási problémákról

A viszontbiztosítás felügyeleti keretének mnegközelítési módja

A legtöbb véleményező kedvezően ítélte meg a viszontbiztosítás felügyeleti megközelítési módját. Egyes társaságok az önkéntes megoldás mellett érveltek, de a társaságok és egyesületek többsége kijelentette, hogy csak a felügyeleti megoldás adhatna minőségi többletet az uniós viszontbiztosításnak. A status quo alternatívája nem kapott támogatást a fő érintettek egyikétől sem.

A tagállamok a gyorsított eljárás szerinti megközelítési mód mellett érveltek, és egyértelműen ez volt az álláspontja a Biztosítási Bizottságnak is. Más érintettek szintén nagyon támogatták a gyorsított eljárás megoldását, amely a jelenlegi közvetlen felügyeleti szabályokon alapul. A biztosítástechnikai szakértők (mint az aktuáriusok és a számviteli szakemberek) rámutattak azonban, hogy a betervezett korlátozott időkeret (2004) lecsökkentené a lehetséges megoldások számát, ezáltal egyes módszerek bevezetését elhalasztaná mindaddig, amíg a Tőkemegfelelés II. projekt véglegesítésre nem kerül.

Tőkemegfelelési követelmények a nem-életbiztosítás számára Az érintettek reakciói a tőkemegfelelési követelmények szintjével kapcsolatban számosak és erőteljesek voltak. Nagy számú találkozóra került sor az érdekelt felekkel, különösen a biztosítási iparágból, a céges viszontbiztosítási iparágból, kockázatkezelőkkel, aktuáriusokkal, tanácsadókkal és számviteli szakemberekkel. Általában az iparági képviselők és a biztosítási tanácsadók azzal érveltek, hogy a viszontbiztosítás olyan tevékenység, amely a közvetlen biztosításhoz közel áll, és ezért ugyanazokat a szavatolótőke-követelményeket kell rá alkalmazni. Néhány biztosítási felügyelet azonban azt a határozott álláspontot foglalta el, hogy a viszontbiztosítás volatilisabb és nehezebben felügyelhető, következésképpen pedig egy valamivel magasabb követelmény lenne helyénvaló. A Bizottság figyelembe vette a különböző elhangzott nézeteket, amikor az irányelv tervezetében szereplő szavatolótőke-követelményeket meghatározta. (37. és 40. cikkek)

Szavatolótőke-követelmények az életbiztosítás számára Ez a kérdés is sok vita tárgyát képezte, mind a tényleges követelményeket, mind a számítási módszereket illetően. A Bizottság hivatalai valójában többféle megoldással kapcsolatban folytattak konzultációkat. Figyelembe véve a kapott megjegyzéseket, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a közvetlen biztosítással azonos megközelítés (a közvetlen életbiztosítás szabályainak alkalmazása az életbiztosítás viszontbiztosítására, a közvetlen nem-életbiztosítás szabályaié a nem-életbiztosítás viszontbiztosítására) részesítendő előnyben (38 – 40. cikkek).

Megjegyzések a részletes jogi problémákról

2003 során több konzultációra került sor a részletes jogi problémákról is. A jelenlegi javaslatot az érdekelt felektől – különösen a biztosítási iparágtól és az aktuáriusi szakmától – kapott megjegyzések figyelembevételével készítették el. Néhány beadvány nagyon részletes volt, és nagyon hasznos inputot biztosított a Bizottság hivatalainak munkájához.

b) Hatásfelmérés

Kibővített hatásfelmérés elvégzésére került sor annak megállapítására, hogy van-e igény EU-szinten történő cselekvésre, és amennyiben a válasz igenlő, milyen cselekvésre van szükség.

A hatásfelmérés általános egyetértést mutat az ilyen cselekvés iránti igényre, ahhoz, hogy az ennek az indoklásnak az 1. szakaszában említett célkitűzéseket el kell érni.

Tekintetbe véve a megvizsgált különböző szabályozási módozatokat ezeknek a célkitűzéseknek az elérésére, három fő lehetőség képezte megfontolás tárgyát:

1. Status quo, vagyis nem történik változás a jelenlegi helyzetben.

2. A piaci mechanizmus megoldása / a viszontbiztosítási információk önkéntes felfedése, vagy pedig ajánlás a közvetett felügyeleti gyakorlatra.

3. Felügyeleti megoldások.

Ahogyan korábban a 2. szakaszban szerepel, a tagállamok és az iparági szervezetek többsége úgy véli, hogy szükség van a felügyeleti cselekvésre a területen. Az 1. lehetőség lényegében egyetlen hozzászólótól sem kapott támogatást. A 2. lehetőségről szintén az volt a vélemény, hogy nem biztosít kellő bizalmat a felügyeleti rendszer iránt. A kézzelfogható szankciók hiánya egy ilyen, közzétételen alapuló megközelítésben a rendszert kevésbé hatékonnyá teheti, amikor a viszontbiztosítási vállalkozások potenciális roblémáival foglalkozik.

Ami a 3. lehetőséget illeti (felügyeleti megközelítés), két módozatot vizsgáltak meg:

1. Az önkéntes útlevél-rendszert az olyan társaságok számára, amelyek csatlakozni kívánnak a rendszerhez.

2. Az kötelező engedélyezési rendszer.

A tagállamokkal, a biztosítási iparággal és más érdekelt felekkel folytatott széleskörű konzultációk után a Bizottság úgy döntött, hogy engedélyezési rendszert javasol. Az engedélyezési rendszer megfelel annak a megközelítési módnak, amelyet az EU annak érdekében alkalmazott, hogy megvalósítsa a belső piacot a pénzügyi szektorban általában, és a biztosításban különösen (egyetlen engedély és a saját ország ellenőrzése a prudenciális kérdések felett). Ez a rendszer megmutatta a hatékonyságát, amióta a harmadik biztosítási irányelv azt 1994-ben létrehozta. Gondoskodik a viszontbiztosítási vállalkozások pénzügyi megbízhatóságáról és ezáltal a biztosítási piacok stabilitásáról, hiszen minden közösségi viszontbiztosítási vállalkozásra vonatkozik, nem pedig csak azokra, amelyek európai szemléletűek. Az engedélyezési rendszer továbbá több koordinációhoz vezetne abban, ahogyan a tagállamok az összes viszontbiztosítót kezelik, és ez felel meg a legjobban annak a célkitűzésnek, hogy valódi belső piac alakuljon ki a viszontbiztosításban. Végül az olyan felügyeleti rendszer bevezetése, amelyben minden viszontbiztosítási vállalkozás felügyeletét illetékes közigazgatási szervek végzik, szintén megfelel a folyamatban lévő viszontbiztosítási felügyeleti projekttel, amelyet az IAIS valósít meg, amelynek minden tagállam és az Európai Bizottság a tagjai.

A kiterjesztett hatásfelmérést elvégezték a viszontbiztosítási vállalkozásokkal szembeni számszerű szavatolótőke-követelmények tekintetében is. Két fő lehetséges megközelítési módot tárgyaltak meg:

1. azok a módozatok, amelyeknél a szavatolótőke-követelmények a viszontbiztosítási vállalkozások számára közel állnak a közvetlen biztosítással szemben megköveteltekhez

2. azok a módozatok, amelyeknél a szavatolótőke-követelmények a viszontbiztosítási vállalkozások számára magasabbak, mint amit a közvetlen biztosítással szemben megkövetelnek.

A Bizottság végül úgy döntött, hogy olyan rendszert állít fel, amely a szavatoló tőkével szemben a meglévő biztosítási irányelvekben meghatározott követelményekre épül. Annak érdekében azonban, hogy figyelembe vegyék a viszontbiztosítási szerződések néhány típusának vagy a nem-életbiztosítás egyes ágainak sajátosságait, a javaslat megadja azt a lehetőséget, hogy a megkövetelt szavatoló tőke akár 50 %-kal megnövelhető a felelősségbiztosításon kívül minden osztályra. Ezt a megnövelést a Bizottságnak kell elvégeznie, amikor végrehajtási hatáskörének gyakorlása során, miután konzultált a Biztosítási Bizottsággal.

3. A JAVASLAT JOGI ALAPJA

Ez a javaslat a Szerződés 49. cikkének (2) bekezdésén és 55. cikkén alapul, amelyek a jogi alapot képezik arra, hogy a belső piac megvalósítását célzó közösségi intézkedéseket lehessen elfogadni a szolgáltatási szektorban. A választott eszköz az irányelv, mivel ez tűnik a legalkalmasabbnak a kitűzött célok elérésére. Ráadásul az Európai Unió jogalkotási cselekvése a belső piac elérése érdekében a biztosítás területén a Szerződés ezen rendelkezésein alapuló irányelvek révén történt. Végül, ennek az irányelvnek a rendelkezései nem haladják meg azt, ami a kitűzött célok elérséhez szükséges.

4. MEGJEGYZÉS AZ EGYES CIKKEKHEZ

Ez a javaslat olyan felügyeleti rendszert hoz létre a viszontbiztosítás számára, amely a biztosítás meglévő jogi keretével konzisztens. Azon a megközelítési módon alapul, amelyet a jelenleg meglévő biztosítási irányelvek követtek. A 73/239/EGK, a 92/49/EGK és a 2002/83/EK irányelvek egyes, ebben az irányelvben reprodukált rendelkezései hosszúak; ez különösen igaz a viszontbiztosítási vállalkozások engedélyezési feltételeivel, a befolyásoló részesedésekkel, a szakmai titoktartással és a szavatoló tőkével kapcsolatos rendelkezésekre. Ez gyakran összetett rendelkezéseket eredményez, amelyek bemutatása talán nincs összhangban a jelenlegi, a közösségi jogszabályokat felvázoló iránymutatásokkal. Az értelmezéshez nem szükséges, hogy egyetlen cikk a rögzített szabályok egy teljes aspektusát lefedje egy jogszabályban. Ezért ennek a javaslatnak a rendelkezései cikkekre vannak felbontva, amelyek szükség szerint címekre, fejezetekre és szakaszokra tagolódnak, a megértés megkönnyítése és a pontosság érdekében.

1. cikk: Az irányelv célja – Alkalmazási kör

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy meghatározza a jogi keretet a viszontbiztosítási tevékenységek prudenciális felügyelete számára a Közösségben. Ahogyan az korábban megállapítást nyert, jelenleg nincsenek a viszontbiztosítás felügyeletével foglalkozó közösségi jogszabályok. Ennek eredményeként azok a viszontbiztosítási vállalkozások, amelyek csak viszontbiztosítási tevékenységet végeznek (szakosodott viszontbiztosítók) nem tartoznak egyik konkrét közösségi rendelkezés hatálya alá sem.

Az irányelv így egy rést tölt majd ki a biztosításfelügyelet közösségi rendszerében. A viszontbiztosításra egy olyan felügyelet rendszert alkalmaz majd, amely a közvetlen biztosításra alkalmazandókkal azonos elveken alapul, nevezetesen az egyetlen engedélyen és a viszontbiztosítási vállalkozásnak a saját tagállama illetékes hatóságai által történő prudenciális felügyeletén.

Ez az irányelv vonatkozik azokra a viszontbiztosítási vállalkozásokra, amelyek tevékenységvégzésének központja a Közösségben van, és amelyek csak viszontbiztosítási tevékenységet folytatnak (szakosodott viszontbiztosítók). Az irányelv nem vonatkozik azokra a biztosítási vállalkozásokra, amelyek már a nem-életbiztosítási és az életbiztosítási irányelvek hatálya alá tartoznak[6], mivel az ő viszontbiztosítási tevékenységükre ezek az irányelvek vonatkoznak. Ezenkívül azok a biztosítási vállalkozások és testületek, amelyek a fenti irányelvek alkalmazási köréből ki vannak zárva, ki vannak zárva a jelen irányelv alkalmazási köréből is. Ennek az irányelvnek a megkövetelt szavatoló tőke számításával kapcsolatos rendelkezései azonban (35-39. cikkek) alkalmazhatóak lehetnek a nem-életbiztosítási és az életbiztosítási irányelvek hatálya alá tartozó biztosítási vállalkozásokra, viszontbiztosítási elfogadványaik terkintetében (ld. 57. cikk (5) bekezdés és 59. cikk (8) bekezdés).

Annak a nagyon sajátos helyzetnek a figyelembevétele érdekében, amely egy tagállamban akkor merülhet fel, amikor nincs lehetőség viszontbiztosítási fedezet megszerzésére a kereskedelmi piacon, a javaslat nem vonatkozik a tagállam, mint végső viszontbiztosító által, közérdekből kifolyólag nyújtott viszontbiztosítási fedezetre. Ez a rendelkezés nem mentesíti azonban a tagállamot az alól, hogy be kell tartania a versenyjogi szabályokra és az állami támogatásra vonatkozó közösségi rendelkezéseket. Erre példa az a helyzet, amely a légibiztosítási ágazatban alakult ki a 2001. szeptember 11-i támadások után, amikor a viszontbiztosítási piac nem tudta megadni a viszontbiztosítási fedezetet egyes kockázatokra. A tagállamoknak kellett ezt a viszontbiztosítási fedezetet biztosítaniuk. A kialakult rendszerek megvizsgálásra kerültek az uniós jog, és különösen az állami támogatás szabályai szempontjából, mielőtt engedélyezésre kerültek.

2. cikk: Fogalommeghatározások

A 2. cikk fogalom-meghatározásokat tartalmaz a javaslatban felhasznált lényeges koncepciókról, jelentésük tisztázása és ezáltal a jobb megértésükhöz való hozzájárulás érdekében. Ezeknek a koncepcióknak a többségét a Közösség más, a biztosításra vonatkozó jogszabályaiban, mint például az életbiztosításról szóló 2002/83/EK, nem-életbiztosításról szóló 73/239/EGK és 92/49/EGK, a biztosítási csoporton belüli biztosítási vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló 98/78/EK irányelvekben már alkalmazták.

A „céges viszontbiztosítási vállalkozás” fogalom-meghatározása azért szerepel, hogy utaljon az olyan viszontbiztosítási vállalkozásokra, amelyek egy vagy több ipari vagy kereskedelmi cég vagy egy – nem biztosítási vállalkozást vagy viszontbiztosítási vállalkozást jelentő – pénzügyi vállalkozás vagy egy biztosítási vagy viszontbiztosítási csoport tulajdonában vannak. Az ilyen vállalkozások célkitűzése az, hogy viszontbiztosítási fedezetet biztosítsanak, kizárólag annak a vállalkozásnak vagy vállalkozáscsoportnak a kockázataira, amelyhez a céges viszontbiztosító tartozik, vagy egy olyan vállalkozásnak vagy vállalkozáscsoportnak, amelynek a viszontbiztosítási cég tartozik. Erre a fogalom-meghatározásra szükség van, mivel a javaslat sajátos rendszert í elő az ilyen vállalkozások számára a 40. cikkben megkövetelt minimális biztonsági tőke tekintetében ahhoz, hogy viszontbiztosítási tevékenységet folytathassanak.

3-14. cikkek A viszontbiztosítási tevékenység felvételével kapcsolatos rendelkezések

Az irányelvre vonatkozó javaslat a jelenlegi biztosítási irányelvek megközelítési módját követi a viszontbiztosítási tevékenységek felvételének tekintetében a Közösségben. A javaslat meghatározza az egységes engedély és a viszontbiztosítási vállalkozások prudenciális felügyeleténél a saját ország által gyakorolt ellenőrzés elveit. Ez a viszontbiztosítási vállalkozások felügyeletével kapcsolatos lényegi aspektusok koordinációjának köszönhetően lehetséges, ami lehetővé teszi a tagállamok engedélyeinek és prudenciális felügyelet rendszereinek kölcsönös elismerését.

Ennek megfelelően a viszontbiztosítási vállalkozásnak előzetes hivatalos engedélyt kell kapnia, amelyet saját tagállamának illetékes hatóságai adnak meg. A javaslat rögzíti a hivatalos engedély megszerzéséhez minimálisan szükséges feltételeket. A viszontbiztosítási vállalkozásnak meghatározott jogi formával kell rendelkeznie, be kell nyújtania egy működési tervezetet, amely megadja a lényeges információkat az üzleti tervről, rendelkeznie kell a minimális biztonsági tőkével, amelyet a 40. cikk előír. Az irányelv azt is megköveteli, hogy a viszontbiztosítási vállalkozást ténylegesen olyan vezetők működtessék, akik megfelelő biztosítástechnikai képzettséggel vagy tapasztalattal rendelkeznek. A viszontbiztosítási vállalkozásnak tevékenységét a viszontbiztosítási tevékenységre és a kapcsolódó műveletekre kell korlátoznia. Ez a követelmény lehetővé teszi egy viszontbiztosítási vállalkozás számára, hogy olyan tevékenységeket végezzen, amilyen például a statisztikai vagy aktuáriusi tanácsadás, a kockázatelemzés vagy a kutatás ügyfelei számára. Magában foglalhat holdingtársasági funkciót és a pénzügyi szektor tevékenységeivel kapcsolatos tevékenységeket is, a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 8) pontja értelmezésében. Az utóbbi tevékenységek mindenesetre a 98/78/EK és a 2002/87/EK irányelvekben (az 5-11. cikkekben) meghatározott, a biztosítási és a viszontbiztosítási csoportok és pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyeletére vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartoznak.

Továbbá, mielőtt az engedélyt kiadják, az illetékes hatóságokat tájékoztatni kell a viszontbiztosítási vállalkozás befolyásoló részesedéssel rendelkező tagjainak vagy részvényeseinek személyéről. Ennek a rendelkezésnek a célja az, hogy az illetékes hatóságok fel tudják mérni a részvényesek megfelelőségét, annak érdekében, hogy gondoskodjanak a viszontbiztosítási vállalkozás józan és körültekintő működtetéséről. Amennyiben ezekkel a minősítésekkel nincsenek megelégedve, nem szabad megadniuk az engedélyt. Ugyanilyen módon, amikor szoros kapcsolatok léteznek a viszontbiztosítási vállalkozás és más természetes vagy jogi személyek között, az engedélyezést vissza kell utasítani, amikor ezek a kapcsolatok nem teszik lehetővé az illetékes hatóságok számára, hogy hatékonyan gyakorolhassák felügyeleti funkcióikat. Ezek a követelmények egy prudenciális célkitűzést követnek, nevezetesen annak biztosítása, hogy mind a gazdálkodás józan legyen, mind pedig a viszontbiztosítási tevékenység felügyelete hathatós legyen. Más célkitűzések, amelyek olyan megfontolásokon alapulnak, mint az ország ipar- vagy gazdaságpolitikája, vagy a piaci szükségletek, nem tartoznak ezeknek a rendelkezéseknek a hatálya alá, és figyelmen kívül kell ezeket hagyni az engedély iránti kérelem elbírálásakor, mivel összeegyeztethetetlenek lennének a Szerződés elveivel (7., 9., 10. és 12. cikkek).

Az engedély iránti kérelmet hat hónapon belül el kell bírálni azt követően, hogy azt a viszontbiztosítási vállalkozás benyújtotta. Az engedély megtagadását, ugyanúgy, mint a visszavonását meg kell indokolni, a visszautasítás pontos okának megadásával. A viszontbiztosítási vállalkozásnak jogában áll, hogy bírósághoz forduljon a határozat jogi felülbírálása érdekében (13. cikk).

A megadott engedély az egész Közösség területén érvényes. Lehetővé teszi a viszontbiztosítási vállalkozás számára, hogy üzleti tevékenységet folytasson bárhol a Közösségben, a letelepedés szabadságának és a szabad szolgálgáltatásnyújtásnak megfelelően, minden további formalitás nélkül (4. cikk).

15-31. cikkek A viszontbiztosítási tevékenységet szabályozó feltételek A prudenciális felügyelet elvei és módszerei

A felügyeleti rendszer, amely a viszontbiztosítási vállalkozás saját tagállamának illetékes hatóságai által megadott és az egész Közösségben mindenütt érvényes egységes engedélyen alapul, azt igényli, hogy a felügyeleti hatáskörök azokhoz az illetékes hatóságokhoz kerüljenek, amelyek az engedélyt megadták, hogy garantálni lehessen a viszontbiztosítási vállalkozás üzletmenetét szabályozü feltételeknek való teljes megfelelést, akár a letelepedésről, akár a szolgáltatásnyújtás szabadságáról van is szó.

Ennek a javaslatnak a 15. cikke kimondja a saját tagállam illetékes hatóságainak kizárólagos illetékességét a viszontbiztosítási vállalkozás pénzügyi felügyelete tekintetében, beleértve az általa tevékenységeket, akár fiókirodákon keresztül, akár a szolgáltatásnyújtás szabadsága révén végzi azokat.

A saját tagállam kizárólagos illetékessége miatt a viszontbiztosítási vállalkozás összes pénzügyi aspektusának vonatkozásában, a viszontbiztosítási vállalkozás illetékes hatóságai nem utasíthatják el az adott viszontbiztosítási vállalkozás által egy, ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó[7] közösségi viszontbiztosítási vállalkozással kötött visszaengedményezési szerződést olyan okok miatt, amelyek közvetlenül kapcsolódnak annak a viszontbiztosítási (vagy biztosítási) társaságnak a pénzügyi megbízhatóságához. Ezeknek a viszontbiztosítási vállalkozásoknak az ilyen közvetett felügyelete beavatkozást jelentene az ezen vállalkozások illetékes hatóságainak felügyeleti hatáskörébe, és megkérdőjelezné a kölcsönös elismerés alapelvét, amelyben az ebben a javaslatban meghatározott jogi keret gyökerezik.

A viszontbiztosítási vállalkozásnak rendezett igazgatási és számviteli eljárásokkal, valamint megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokkal kell rendelkeznie. Ez szükséges annak biztosításáta, hogy a tevékenységeket rendben és pénzügyileg stabil módon végezzék. A saját tagállamnak kell megállapítania azokat a feltételeket, amelyek gondoskodnak arról hogy ez a követelmény teljesüljön.

A 16. cikk kimondja, hogy a tagállam illetékes hatóságainak joguk van helyszíni vizsgálatot folytatni a viszontbiztosítási vállalkozás fiókirodáinál a több tagállamban. Rögzíti az eljárást az ilyen ellenőrzés elvégzéséhez. Ez a rendelkezés hasonló azokhoz, amelyek a nem-életbiztosítás és az életbiztosítás irányelvekben szerepelnek[8].

Annak biztosítására, hogy a viszontbiztosítási vállalkozás felett gyakorolt felügyelet hatékony legyen, az illetékes hatóságoknak megfelelelő hatáskörrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy részletes vizsgálódásokat folytathassanak a viszontbiztosítási vállalkozással kapcsolatban, kérhessék dokumentumok beadását, vagy intézkedések, mint például szankciókat foganatosíthassanak a viszontbiztosítási vállalkozással, vagy igazgatóival vagy ügyvezetőivel szemben (17. cikk).

A 19-23. cikkek rögzítik a konkrét rendelkezéseket a viszontbiztosítási vállalkozásban lévő befolyásoló részesedések felügyeletével kapcsolatban. A céljuk annak biztosítása, hogy az illetékes szerveknek tisztában legyenek a viszontbiztosítási vállalkozás tulajdonosi struktúrájával. Ez a rendelkezés abból következik, hogy az engedély iránti kérelem elbírálásakor, amelyet a 12. cikk határoz meg, felülvizsgálják a befolyásoló részvényeseket. Ez a rendszer ugyanaz, mint a biztosítási és viszontbiztosítási szolgáltatásokra már alkalmazott rendszer.

A 24-30. cikkek rendelkeznek az illetékes hatóságoknál tárolt információk bizalmasságáról. Minden olyan személyt, aki az illetékes hatóságok számára dolgozik vagy dolgozott, beleértve a könyvvizsgálókat és az illetékes hatóság nevében eljáró szakértőket, kötelezni kell a szakmai titoktartásra. Ennek az információnak a bizalmas jellege nem akadályozza meg az illetékes hatóságokat abban, hogy a viszontbiztosítási vállalkozások felügyeletével kapcsolatban információkat cseréljenek, mivel az a viszontbiztosítási vállalkozás megfelelő felügyeletéről való gondoskodást célozza. Mindenesetre a kicserélt információkra is vonatkozik a bizalmassági követelmény, és azok csak azoknak az illetékes hatóságoknak a kifejezett hozzájárulásával fedhetők fel, amelyek azokat az információkat továbbították.

A 28-30. cikkek is azokat a feltételeket és körülményeket határozzák meg, amelyek szerint ezeket az információkat a viszontbiztosítási felügyeleti hatóságokon kívüli hatóságok tudomására lehet hozni. A meghatározott rendszer ugyanaz, mint amely a biztosítási vállalkozásokra alkalmazandó[9].

A 31. cikk előírja a könyvvizsgálók kötelezettségét arra, hogy azonnal jelentést tegyenek a saját tagállam illetékes hatóságának minden olyan, a viszontbiztosítási vállalkozással kapcsolatos tényről vagy döntésről, amely hatással van a viszontbiztosítási tevékenység folytatását szabályozó feltételekre, és amelyet feladataik teljesítése során felfedeznek a viszontbiztosítási vállalkozásnál, vagy bármely más vállalkozásnál, amely szoros kapcsolatban van a viszontbiztosítási vállalkozással. Az irányelv a biztosítási vállalkozásoknál már alkalmazott rendszert követi.[10]

32-34. cikkek A biztosítástechnikai tartalékokkal kapcsolatos szabályok

A biztosítástechnikai tartalékok a biztosítástechnika fundamentális részét képezik. Valójában ezeknek kell képessé tenniük a biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozást arra, hogy teljesítse a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésekből eredő kötelezettségeit. Ez okból kifolyólag az, hogy egy biztosítási (vagy viszontbiztosítási) vállalkozástól megkövetelik, hogy megfelelő biztosítástechnikai tartalékokat képezzen, a biztosítás és a viszontbiztosítás alapvető elve. A saját tagállam által megadott egységes engedély rendszerében a saját tagállam illetékes hatóságainak kell megkövetelniük a biztosítási/ viszontbiztosítási vállalkozástól, hogy megfelelő biztosítástechnikai tartalékokat képezzen a vállalkozás üzleti tevékenységének egészére, beleértve azokat a tevékenységeket, amelyeket a letelepedés szabadsága és a Közösségen belüli szabad szolgáltatásnyújtás alapján végez. Emellett a saját tagállamnak ellenőriznie kell az ennek a követelménynek való megfelelést, és rendelkezésére kell állnia a megfelelő eszközöknek is ahhoz, hogy erről a megfelelésről gondoskodni tudjon.

A 32. cikk rögzíti a saját ország által gyakorolt ellenőrzés elvét a viszontbiztosítási vállalkozások biztosítástechnikai tartalékainak meghatározására és kiszámítására. Az ilyen biztosítástechnikai tartalékok összegét a biztosítási vállalkozások éves beszámolóiról és összevont (konszolidált) beszámolóiról szóló 91/674/EGK irányelvben[11] meghatározott szabályokkal összhangban kell megállapítani. A javaslat azt is előírja, hogy az életbiztosítást viszontbiztosító tevékenységek tekintetében a saját tagállam meghatározhat konkrétabb szabályokat is a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítására, az életbiztosításról szóló 2002/83/EK irányelv 20. cikkében rögzített elvekkel összhangban. Ez a rendelkezés meghatározza az életbiztosítás tevékenységek biztosítástechnikai tartalékainak megállapításánál követendő aktuáriusi elveket.

A saját tagállamnak meg kell követelnie azt is, hogy saját viszontbiztosítási vállalkozások létrehozzanak egy kiegyenlítési tartalékot a hitelezés viszontbiztosítási tevékenységeire való tekintettel (33. cikk). Az ilyen tartalék összegét a 73/239/EGK irányelvben előírt szabályokkal összhangban kell kiszámítani, különös tekintettel a mellékletre, amely négy, egyenértékűnek tekintett módszert ismertet. A saját tagállam mentességet adhat a kiegyenlítési tartalék létrehozása alól az olyan viszontbiztosítási vállalkozások számára, amelyeknél a hitelezés viszontbiztosítása nem képvisel jelentős részt a tevékenységükben.

A saját tagállam megkövetelheti azt is, hogy saját viszontbiztosítási vállalkozásai hozzanak létre egy kiegyenlítési tartalékot a hitelezés viszontbiztosításán kívüli kockázati osztályok számára, az adott saját tagállam által meghatározott szabályok követésével. Ez egybevág a biztosítással kapcsolatos meglévő szabályozással, különösen a biztosítási vállalkozások éves beszámolójáról szóló 73/239/EGK, valamint 91/674/EGK irányelvekkel.

Amikor felügyeleti rendszer bevezetésére kerül sor olyan viszontbiztosítási vállalkozásokra vonatkozóan, amelyek eddig nem tartoztak a Közösség jogi keretének hatálya alá, az eredmény az, hogy megszűnik a viszontbiztosítási vállalkozás meg nem szolgált díjbevételeinek és a fennálló követelésekre képzett tartalékainak fedezésére használt eszközök zálogjoggal való megterhelésének követelménye, amikor azt egy ennek az irányelvnek megfelelően engedélyezett viszontbiztosítási vállalkozás, vagy egy a 73/239/EGK irányelvnek (nem-életbiztosítás) vagy a 2002/83/EK irányelvnek (életbiztosítás) megfelelően engedélyezett biztosítási vállalkozás viszontbiztosítja. A tagállam azonban illetékes marad arra, hogy a saját viszontbiztosítási vállalkozásainál a fenti biztosítástechnikai tartalékok tartalékok fedezésére használt eszközökre zálogjogot vessen ki, amikor azok viszontbiztosítása nem a Közösséghez tartozó viszontbiztosítási vállalkozás által történik, mivel ez utóbbiak nem tartoznak ennek az irányelvnek az egységes engedélyezési és kölcsönös elismerési rendszerének hatálya alá.

A 34. cikk minőségi megközelítési módot javasol a befektetési szabályoknál. A viszontbiztosítási tevékenység sajátosságai az ilyen megközelítési módot előnyben részesítendővé teszik, a mennyiségi szemléletű módszerrel szemben, amelyet a közvetlen biztosítás területén használnak. A cikk megállapítja, hogy az eszközöknek figyelembe kell venniük a viszontbiztosítási jogalany által végzett tevékenység típusát, a várható kifizetési igények összegét és időtartamát, annak érdekében, hogy biztosítsa a befektetések elégségességét, likviditását, minőségét, jövedelmezőségét és lejárati egyezőségét. A nem-életbiztosítás viszontbiztosítás esetében a lejárati egyezőséget az üzleti gyakorlatra és a bennefoglalt komplexitásra is figyelemmel kell szemlélni, a kötelezettségi pénzáramlások időtartamának meghatározásához. A befektetéseknek továbbá diverzifikáltaknak és megfelelően szórtnak kell lenniük ahhoz, hogy a változó gazdasági körülményekre való reagálást lehetővé tegyék.

35-41. cikkek Szavatoló tőke a viszontbiztosítási vállalkozásoknál

A szavatoló tőke fontos eleme a prudenciális felülvizsgálatnak. Ez a javaslat meghatározza a szavatolótőke-követelményeket a viszontbiztosítási vállalkozások számára, amelyek a biztosíti vállalkozásokra vonatkozó jelenlegi szabályokon alapulnak. Ahogyan arra az előbbiekben rámutattunk, a biztosítás és a viszontbiztosítás összefüggő tevékenységek, és következésképpen a szavatoló tőkével szembeni követelményeknek a két tevékenységre hasonlóaknak kell lenniük.

A nem-életbiztosításra való tekintettel a javaslat a nem-életbiztosításról szóló 73/239/EGK irányelvben meghatározott követelményeket alkalmazza (37. cikk). A viszontbiztosítási szerződések néhány típusának vagy a nem-életbiztosítás egyes ágainak sajátosságai miatt azonban, a javaslat tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a megkövetelt szavatoló tőke megnövelhető. Már a nem-életbiztosításról szóló irányelv előír egy 50 %-os emelést a felelősségbiztosításokra, mert azok különösen ingadozó kockázati jellemzőket mutatnak. A javaslat a szavatoló tőke 50 %-kal történő megemelését teszi lehetővé a tevékenység konkrét típusaira vagy osztályaira való tekintettel, a felelősségbiztosítási osztályokon kívül. A szavatoló tőke kiigazítását a Bizottságnak kell elvégeznie, miután konzultált a Biztosítási Bizottsággal, a Szerződés által ráruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlásával. Ezeket az intézkedéseket az 1999/648/EK határozat 5. cikkében előírt szabályozási eljárást követve kell elfogadni (55. cikk). A szavatoló tőke megemelését csak akkor használják majd, miután részletes elemzést végeztek és kiterjedt konzultációkat folytattak az érdekelt felekkel.

Annak érdekében, hogy gondoskodjon a viszontbiztosítási vállalkozások és a viszontbiztosítási tevékenységeket végző biztosítási vállalkozások egyenlő esélyeiről, a javaslat foglalkozik a 73/239/EGK nem-életbiztosítási irányelv és a 2002/83/EK életbiztosítási irányelv későbbi adaptálásával is. Ennek megfelelően azokra a biztosítási vállalkozásokra, amelyek viszontbiztosítással elfogadványok formájában foglalkoznak, a viszontbiztosítási irányelv ugyanazon rendelkezéseinek kell vonatkoznia a megkövetelt szavatoló tőke szempontjából, amikor a viszontbiztosítási tevékenységeik volumene teljes üzleti tevékenységük jelentős részét képviseli (57. cikk (5) bekezdés és 59. cikk (8) bekezdés). Ezek a rendelkezések csak akkor alkalmazhatóak, ha a nem-életbiztosítás viszontbiztosítási tevékenységeiben megkövetelt szavatoló tőkét kiigazító határozatot a Bizottság elfogadta (43. cikk).

Ami az életbiztosítást illeti, a megkövetelt szavatoló tőkét a 2002/83/EK életbiztosítási irányelvben meghatározott szabályokkal összhangban kell kiszámítani (38. cikk).

Amikor a viszontbiztosítási vállalkozás párhuzamosan folytat életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet, a megkövetelt szavatoló tőkének a megkövetelt szavatoló tőkék teljes összegét fedeznie kell, mind a nem-életbiztosítás és az életbiztosítás viszontbiztosítási tevékenységeire (39. cikk).

A rendelkezésre álló szavatoló tőkét a 36. cikkben felsorolt eszközöknek kell képviselniük. Azok az eszközök megengedettek, amelyeket a nem-életbiztosítási és az életbiztosítási irányelvek már engedélyeztek a szavatoló tőke képviseletére.

A 40. cikk utal a viszontbiztosítási tevékenységek végzéséhez szükséges minimális szavatoló tőkére. A biztonsági tőke arra a minimális tőkekövetelményre utal, amellyel egy viszontbiztosítási vállalkozásnak folyamatosan rendelkeznie kell ahhoz, hogy viszontbiztosítási tevékenységet folytasson, a megfelelő pénzügyi megbízhatósággal. A javaslat rögzíti a biztonsági tőke összegét, amely nem lehet kevesebb 3 millió EUR-nál. A céges viszontbiztosítási vállalkozásokra való tekintettel azonban a saját tagállam a biztonsági tőkét megállapíthatja 1 millió EUR-ban. Ez a rendelkezés a céges viszontbiztosítási vállalkozások sajátos jellegzetességeinek figyelembevételére irányul, különös tekintettel arra a tényre, hogy ezek rendszerint közép- vagy kisméretű vállalkozások, és tevékenységük kizárólag arra irányul, hogy azoknak a vállalkozásoknak a kockázatait fedezzék, amelyekhez a céges viszontbiztosító tartozik.

42-44. cikkek Nehézségekkel küzdő viszontbiztosítási vállalkozások – Az engedély visszavonása

A viszontbiztosítási vállalkozás illetékes hatóságainak megfelelő hatáskörrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy fellépjenek az olyan viszontbiztosítási vállalkozással szemben, ahol romlik a pénzügyi helyzet, például, amikor nem hoz létre megfelelő biztosítástechnikai tartalékokat, vagy a szavatoló tőke nem éri el a megkövetelt szintet. Az ilyen esetekben az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell hatáskörrel arra, hogy pénzügyi tervet, megújulási tervet, pénzügyi helyreállítási tervet kérjenek, vagy megtiltsák a viszontbiztosítási vállalkozás eszközeinek elidegenítését.

Hasonlóképpen lényegbevágó annak előírása, hogy a viszontbiztosítási vállalkozásnak megadott engedély visszavonható bizonyos, konkrét esetekben (vagyis, ha az engedélyezés feltételeit nem teljesíti, az üzletviteli feltételeket és szabályozásokat nem tartja be, stb.).

Az ebben a javaslatban meghatározott szabályok azonosak azokkal, amelyeket már alkalmaznak a biztosítási vállalkozásokra.

45-46. cikkek A letelepedés szabadságának és a szabad szolgáltatásnyújtásnak a révén folytatott viszontbiztosítási tevékenységek

A saját tagállama illetékes hatóságai által megfelelőképpen engedélyezett viszontbiztosítási vállalkozás jogosult arra, hogy viszontbiztosítási tevékenységét az egész Közösségben gyakorolja, akár a letelepedési jog, akár a szolgáltatások nyújtásának szabadsága révén (4. cikk (1) bekezdése).

A 45. cikk határozza meg a rendelkezéseket arra az esetre, amikor a viszontbiztosítási vállalkozás, amely a letelepedés szabadságának vagy a szabad szolgáltatásnyújtásnak az alapján cselekszik, nem tartja be a fogadó tagállamban alkalmazandó jogi előírásokat. A javasolt rendszer, amelyet szintén a biztosítási irányelvekben meghatározott rendszer sugallt, a saját és a fogadó tagállam illetékes hatóságai közötti együttműködésben gyökerezik.

A 46. cikk kimondja az egyenlő bánásmód elvét minden viszontbiztosított hitelezőre abban az esetben, ha a viszontbiztosítási vállalkozás felszámolásra kerül, mindenféle megkülönböztetés nélkül a viszontbiztosítási szerződések megkötésének módját, vagyis a letelepedés szabadságát vagy a szabad szolgáltatásnyújtást illetően. Ez a rendelkezés azonban nem vezeti be a felszámolással kapcsolatos nemzeti szabályok koordinálását. Ilyen koordinációt a biztosítási vállalkozás tekintetében már megvalósított a 2001/17/EK irányelv (a biztosítási felszámolásról szóló irányelv) [12]. A biztosítási felszámolásról szóló irányelvet esetleg szintén adaptálni kell majd, gondos megvizsgálást követően, egy későbbi szakaszban, hogy alkalmazási körébe bekerüljenek a viszontbiztosítási vállalkozások.

47-50. cikkek Harmadik országok viszontbiztosítási vállalkozásai

Azokra a viszontbiztosítási vállalkozásokra, amelyek tevékenységvégzésének központja egy harmadik országban van és amelyek egy tagállamban viszontbiztosítási tevékenységet végeznek, nem alkalmazható olyan bánásmód, amely nagyobb kedvezményt biztosít, mint amit azoknak a viszontbiztosítási vállalkozásoknak a számára biztosítanak, amelyek tevékenységvégzésének központja abban a tagállamban van (47. cikk).

A 48. cikk előírja annak lehetőségét, hogy harmadik országokkal megállapodásokat kössenek a viszontbiztosítási vállalkozások felügyeletével kapcsolatban. Ezeknek a nemzetközi megállapodásoknak a célja különösen az EU és az érintett harmadik országok illetékes hatóságai közötti információcsere a viszontbiztosítási vállalkozások tárgyában, valamint az, hogy gondoskodjanak a viszontbiztosítással kapcsolatos felügyeleti szabályok és módszerek kölcsönös elismeréséről az EU és a harmadik országok között. Ez a rendelkezés nagy jelentőséggel bírhat abban, hogy foglalkozzanak a viszontbiztosítással kapcsolatos szabályozási korlátokkal, amelyek gátolják a közösségi viszontbiztosítási vállalkozások belépését harmadik országokba.

51-54. cikkek: A meglévő viszontbiztosítási vállalkozások szerzett jogai – Viszontbiztosítási vállalkozások tevékenységének megszűnése

Az a viszontbiztosítási vállalkozás, amelynek jogában állt vagy engedélyezték számára, hogy viszontbiztosítási tevékenységet folytasson a saját tagállam előírásainak megfelelően ennek az irányelvnek a végrehajtási időpontját megelőzően, folytathatja tevékenységét anélkül, hogy engedélyt kérne. A viszontbiztosítási vállalkozás azonban az irányelv rendelkezéseinek a hatálya alatt lesz, különösen a viszontbiztosítási vállalkozás pénzügyi megbízhatóságára vonatkozó követelmények (biztosítástechnikai tartalékok, szavatoló tőke és biztonsági tőke), a szakmai alkalmasság és a vezetők jó hírneve vagy a befolyásoló részvényesek alkalmassága vonatkozásában. Az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egy kétéves átmeneti időszakot adjanak annak elkerülésére, hogy a meglévő viszontbiztosítási vállalkozások pénzügyi nehézségekbe kerüljenek a követelményeknek való megfelelésre tett erőfeszítéseik miatt (51. cikk).

Másfelől az irányelv nem vonatkozik az olyan viszontbiztosítási vállalkozásokra, amelyek az irányelv végrehajtásának időpontjában beszüntették új viszontbiztosítási szerződések kötését és kizártólag meglévő portfoliójuk kezelésével foglalkoznak, hogy tevékenységüket beszüntessék. Mivel azonban ezek a vállalkozások nem kerülnek az egységes engedélyezési rendszer hatálya alá, amelyet ez az irányelv rögzít, lényegbevágó, hogy az átláthatóság és a jogbiztonság érdekében a tagállamok elkészítsék az érintett viszontbiztosítási vállalkozások jegyzékét, és azt minden tagállammal közöljék (52. cikk).

Végül az 53. cikk biztosítja a viszontbiztosítási vállalkozás számára a jogot arra, hogy bármely, vele kapcsolatban illetékes hatóságok által hozott határozat bírósági felülvizsgálatát kérje, amikor az ennek az irányelvnek a végrehajtása során nemzeti szabályait alkalmazza.

55-56. cikkek: A Bizottság végrehajtási hatásköre az irányelv technikai kiigazításaival kapcsolatban.

A javaslat rögzíti azt a lehetőséget, hogy az irányelv konkrét szabályaiban technikai kiigazításokat lehessen elvégezni. Az irányelv a Bizottságnak juttat végrehajtási hatáskört az 56. cikkben kifejezetten felsorolt rendelkezésekkel kapcsolatban. A végrehajtási hatáskörök gyakorlása során a Bizottságot segíti a Biztosítási Bizottság, amelyet a 91/675/EGK irányelv hozott létre. Az ennek a határozatnak a végrehajtásához szükséges intézkedések a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999/648/EGK tanácsi határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított eljárás hatálya alá tartoznak.

A végrehajtási hatásköröket különösen arra kell felhasználni, hogy a megkövetelt szavatoló tőkét növelni kell bizonyos típusok vagy szerződések vagy tevékenységek esetében a felelősségbiztosításon kívüli tevékenységi osztályokban (37. cikk (3) és (4) bekezdései).

57-60. cikkek: Technikai módosítások a nem-életbiztosítási, az életbiztosítási és a biztosítói csoportok irányelvekben

A közösségi szabályozási keret bevezetése a viszontbiztosításra kihatással van a biztosításról szóló meglévő irányelvekre (nem-életbiztosítás, életbiztosítás és biztosítói csoportok)[13]. Amennyiben a jelen javaslat elfogadásával kiegészül ez a jogszabályi keret a biztosítási ágazat számára, szükségesnek tűnik annak figyelembevétele a konzisztens szabályozási keretről történő gondoskodás érdekében. Ennek megfelelően a meglévő biztosítási irányelveket adaptálni kell. Ez a helyzet például a viszontbiztosítási vállalkozás közvetett felügyeletével, amelyet annak a biztosítási vállalkozásnak az illetékes hatóságai végeznek el, amely a viszontbiztosítási szerződést az ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó közösségi viszontbiztosítóval megkötötte[14]. A biztosítási vállalkozás illetékes hatósága nem utasíthatja vissza az ilyen viszontbiztosítási szerződést olyan okok miatt, amelyek közvetlenül összefüggenek annak a viszontbiztosítónak a pénzügyi megbízhatóságával.

A javaslat előírja azt is, hogy megszűnik a biztosítási vállalkozás meg nem szolgált díjbevételeinek és a fennálló követelésekre képzett tartalékainak fedezésére használt eszközök zálogjoggal való megterhelésének követelménye, amikor azt egy ennek az irányelvnek megfelelően engedélyezett viszontbiztosítási vállalkozás, vagy egy a 73/239/EGK irányelvnek (nem-életbiztosítás) vagy a 2002/83/EK irányelvnek (életbiztosítás) megfelelően engedélyezett biztosítási vállalkozás viszontbiztosítja.

Ezeket az adaptálásokat az a cél is serkenti, hogy a viszontbiztosítást elfogadó közvetlen biztosítási vállalkozásokra azok a tőkemegfelelési követelmények vonatkozzanak, amelyek a viszontbiztosítási vállalkozások számára érvényesülnének, és hogy egyenlők legyenek az esélyek a fogadó viszontbiztosítási tevékenységet folytató különböző vállalkozások számára.

A biztosítói csoportokról szóló 98/78/EK irányelvet is adaptálni kell annak a ténynek a figyelembevétele érdekében, hogy az EU viszontbiztosítási vállalkozásainak is a felügyelet hatálya alá kell tartozniuk[15]. A pénzügyi konglomerátumokról szóló 2002/87/EK irányelv[16] későbbi adaptálása is szükséges lesz.

Továbbá a 2001/17/EK irányelvet esetleg szintén adaptálni kell majd, hogy alkalmazási körébe bekerüljenek a viszontbiztosítási vállalkozások, mert azok még nem tartoznak a biztosítási felszámolásról szóló irányelv hatálya alá. További munkára van szükség ebben a vonatkozásban annak érdekében, hogy beazonosításra kerüljenek azok a problémák, amelyeket meg kell fontolni a megfelelő adaptációk elvégzése érdekében.

2004/0097 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a viszontbiztosításról és a 73/239/EGK, a 92/49/EGK tanácsi irányelvek és a 98/78/EK és 2002/83/EK irányelvek módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

Tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre, és különösen annak 47. cikkének (2) bekezdésére és 55. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[17],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[18],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[19],

A Szerződés 251. cikkében lefektetett eljárással összhangban járva el[20],

mivel:

(1) Az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1973. július 24-i 73/239/EGK tanácsi irányelv[21], az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelv módosításáról szóló 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv[22] és az életbiztosításról szóló 2002. november 5-i 2002/83/EGK európai parlamenti és tanácsi irányelv[23] meghatározták a közvetlen biztosítás megkezdésével és folytatásával kapcsolatos rendelkezéseket a Közösségben.

(2) Azok az irányelvek biztosítják a jogi keretet a biztosítási vállalkozások számára ahhoz, hogy biztosítási tevékenységet folytassanak a belső piacon, mind a letelepedés joga, mind a szolgáltatásnyújtás szabadsága szempontjából, annak érdekében, hogy megkönnyítsék a Közösségben székhellyel rendelkező biztosítási vállalkozások számára, hogy a Közösségen belüli kötelezettségvállalásokat fedezzenek, és lehetővé tegyék a kötvénytulajdonosok számára, hogy ne csak a saját országukban letelepedett biztosítókhoz, hanem olyan biztosítókhoz is fordulhassanak, amelyeknek tevékenységvégzésének központja a Közösségben van és más tagállamokban letelepedettek.

(3) Az azokban az irányelvekben meghatározott rendszer a közvetlen biztosítási vállalkozásokra vonatkozik, teljes tevékenységüket illetően, mind a közvetlen biztosítási tevékenységekre, mind az elfogadványokkal végzett viszontbiztosítási tevékenységekre; a szakosodott viszontbiztosítási vállalkozások által végzett viszontbiztosítási tevékenységek azonban sem ennek a rendszernek a hatálya alá, sem bármely más, a közösségi jog által biztosított rendszer hatálya alá nem tartoznak.

(4) A viszontbiztosítás jelentős pénzügyi tevékenység, azáltal, hogy megkönnyíti a kockázatok szélesebb körben, világméretekben történő megosztását, lehetővé teszi a közvetlen biztosítási vállalkozások számára, hogy nagyobb szerződéskötési kapacitással rendelkezzenek a biztosítási tevékenység folytatására és biztosítási fedezetet tudjanak nyújtani, és tőkeköltségeiket is csökkenthessék; továbbá a viszontbiztosítás alapvető szerepet játszik a pénzügyi stabilitásban, mivel lényeges elem a pénzügyi megbízhatóságról és a közvetlen biztosítási piacok, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásáról való gondoskodásban, jelentős pénzügyi közvetítőként és intézményi befektetőként játszott szerepe miatt.

(5) A viszontbiztosítás és a visszaengedményezés területén a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetéséről szóló 1964. február 25-i 64/225/EGK tanácsi irányelv[24] megszüntette a letelepedés jogával és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó, a viszontbiztosítási szolgáltató nemzeti hovatartozásával vagy illetőségével kapcsolatos korlátozásokat. Nem távolította azonban el azokat a korlátozásokat, amelyeket a nemzeti rendelkezések közötti eltérések okoztak a viszontbiztosítás prudenciális szabályozásának tekintetében. Ez a helyzet jelentős különbségeket eredményezett a viszontbiztosítási vállalkozások felügyeletének szintjében a Közösségben, ami gátakat állított a viszontbiztosítási tevékenység végzése számára, mint például a viszontbiztosítási vállalkozás azon kötelezettsége, hogy zálogjoggal terhelje meg eszközeit a közvetlen viszontbiztosítási vállalkozás biztosítástechnikai tartalékainak rá eső részének fedezése érdekében, valamint az, hogy a viszontbiztosítási vállalkozásoknak meg kell felelniük különböző felügyeleti szabályoknak a különböző tagállamokban, amelyekben üzleti tevékenységet folytatnak, vagy az, hogy a viszontbiztosítási vállalkozás különféle aspektusai felett közvetett felügyeletet gyakorolnak a közvetlen biztosító illetékes hatóságai.

(6) A Pénzügyi Szolgáltatások Cselekvési Terve a viszontbiztosítást olyan ágazatként jelölte meg, amelynek közösségi szintű cselekvésre van szüksége annak érdekében, hogy a pénzügyi szolgáltatások belső piaca megvalósulhasson. Emellett jelentős pénzügyi fórumok, mint például a Nemzetközi Valutaalap és a Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége (IAIS) felhívták a figyelmet a viszontbiztosítás közösségi szinten összehangolt felügyeleti szabályainak hiányára, ami fontos, kitöltendő rést jelent a pénzügyi szolgáltatások szabályozási keretében.

(7) Ez az irányelv azt célozza, hogy egy prudenciális szabályozási keretet hozzon létre a viszontbiztosítási tevékenységek számára a Közösségben. Részét képezi a közösségi jogszabályanyagnak a biztosítás területén, amely a biztosítási ágazat belső piacának létrehozását szolgálja.

(8) Ez az irányelv konzisztens a prudenciális viszontbiztosítási szabályok kapcsán, különösen a Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége (IAIAS) által végzett jelentős nemzetközi munkákkal.

(9) Ez az irányelv követi a közvetlen biztosításokkal kapcsolatban elfogadott közösségi jogszabályokat, az engedélyezések és a prudenciális ellenőrzési rendszerek kölcsönös elismerésének biztosításához lényeges, szükséges és elégséges összehangolás elvégzésével, ezáltal lehetővé teszi, hogy egy egységes engedélyt adjanak ki, amely az egész Közösségben érvényes, és a saját tagállam által gyakorolt felügyelet elvét alkalmazhassák.

(10) Ennek eredményeként a viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdése és folytatása egy egységes hivatalos engedély megadásához kötődik, amelyet annak a tagállamnak az illetékes hatóságai adnak ki, amelyben a viszontbiztosítási vállalkozás tevékenységvégzésének központja van. Az ilyen engedély képessé teszi a vállalkozást arra, hogy a Közösségben bárhol üzleti tevékenységet folytasson, a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján. A fiókiroda vagy a szolgáltatásnyújtás tagállama attól a viszontbiztosítási vállalkozástól, amely ott viszontbiztosítási üzleti tevékenységet kíván folytatni, és amely saját tagállamában már megkapta az engedélyt, nem követelheti meg, hogy új engedélyért folyamodjon. Emellett az a viszontbiztosítási vállalkozás, amely már megkapta az engedélyt saját tagállamában, nem kerül kiegészítő felügyelet vagy ellenőrzések hatálya alá pénzügyi megbízhatóságával kapcsolatban egy olyan biztosítási vállalkozás illetékes hatóságai részéről, amelyet az a viszontbiztosítási vállalkozás viszontbiztosít. Ezen kívül a tagállamok nem követelhetik meg egy, a Közösségben engedéllyel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozástól, hogy eszközökben biztosítékot tegyenek le az engedményezett biztosítástechnikai tartalékai ráeső részének fedezésére. Az ilyen engedélyek megadásának vagy visszavonásának feltételeit definiálni kell. Az illetékes hatóságok nem engedélyezhetnek, vagy tarthatják fenn az engedélyezést egy olyan viszontbiztosítási vállalkozás esetében, amely nem teljesíti az ebben az irányelvben meghatározott feltételeket.

(11) Ezt az irányelvet kell alkalmazni azokra a viszontbiztosítási vállalkozásokra, amelyek kizárólag viszontbiztosítási üzleti tevékenységet folytatnak és nem foglalkoznak a közvetlen biztosítás üzleti tevékenységeivel; alkalmazandó az úgynevezett „céges” viszontbiztosítási vállalkozásokra is, amelyeket olyan ipari, kereskedelmi vagy pénzügyi cégek hoznak létre, amelyek nem tartoznak azok közé a vállalkozások közé, amelyekre a biztosítói csoportokhoz tartozó biztosítási vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[25] alkalmazandó, amelyeknek az a céljuk, hogy viszontbiztosítási fedezetet biztosítsanak azoknak a cégeknek a kockázataival szemben, amelyekhez tartoznak.

(12) Ez az irányelv nem alkalmazható viszont azokra a biztosítási vállalkozásokra, amelyek már a 73/239/EGK és a 2002/83/EK irányelvek hatálya alá tartoznak, de annak érdekében, hogy a viszontbiztosítási üzleti tevékenységet is végző biztosítási vállalkozások pénzügyi megbízhatóságáról és arról is gondoskodjanak, hogy ezeknek a tevékenységeknek a konkrét jellegzetességeit kellően figyelembe vegyék az ilyen biztosítási vállalkozások tőkekövetelményében, a viszontbiztosítási vállalkozások szavatoló tőkéjével kapcsolatos, ebben az irányelvben szereplő rendelkezéseket ezeknek a biztosítási vállalkozásoknak a viszontbiztosítási üzleti tevékenységére is alkalmazni kell, ha viszontbiztosítási tevékenységeik volumene a teljes üzleti tevékenység jelentős részét képviseli.

(13) Ennek az irányelvnek kell tisztáznia az illetékes hatóságokra bízott felügyelet hatásköreit és eszközeit. A viszontbiztosítási vállalkozás saját tagállamának illetékes hatóságainak kell felelniük azért, hogy a viszontbiztosítási vállalkozások pénzügyi egészségességét ellenőrizzék, beleértve tőkemegfelelési státuszukat, a megfelelő biztosítástechnikai tartalékok megképzését és ezeknek a tartalékoknak minőségi eszközökkel való fedezését.

(14) A tagállamok illetékes hatóságainak rendelkezésére kell állnia olyan felügyeleti eszközöknek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy gondoskodni tudjanak a viszontbiztosítási vállalkozások üzleti tevékenységének megfelelő végzéséről az egész Közösségben, akár a letelepedési jog, akár a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzik azt. Ezen belül képesnek kell leniiük arra, hogy megfelelő óvintézkedéseket tegyenek, vagy szankciókat szabjanak ki, amelyek a szabálytalanságok vagy a viszontbiztosítási felügyelet rendelkezéseinek megsértésének megakadályozását célozzák.

(15) Rendelkezni kell az illetékes hatóságok és az olyan hatóságok és testületek közötti közötti információcseréről, amelyek funkciójukból adódóan segítik a pénzügyi rendszer stabilitásának megerősítését. A továbbított információk bizalmas jellegének megőrzése érdekében a címzettek jegyzékének szigorú korlátok között kell maradnia. Ezért meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek szerint a fent említett információcsere engedélyezett, továbbá olyankor, amikor kikötés, hogy az információt csak az illetékes hatóságok engedélyével lehet felfedni, ezek beleegyezésüket szükség szerint szigorú feltételeknek való megfeleléshez köthetik. Ilyen szempontból, és figyelembe véve a viszontbiztosítási vállalkozások megfelelő felügyeletét az illetékes hatóság részéről, az irányelvnek elő kell írnia azokat a szabályokat, amelyek a tagállamok számára lehetővé teszik információcserére vonatkozó egyezmények megkötését harmadik országokkal, feltéve, hogy a felfedett információ a szakmai titoktartás megfelelő garanciáinak hatálya alá kerül.

(16) A viszontbiztosítási vállalkozások prudenciális felügyeletének megerősítése céljából ki kell kötni, hogy a könyvvizsgálónak kötelessége haladéktalanul jelenteni az illetékes hatóságoknak, ha ennek az irányelvnek a rendelkezései szerint, feladatainak elvégzése során olyan tények jutnak a tudomására , amelyek komoly hatást gyakorolhatnak egy viszontbiztosítási vállalkozás pénzügyi helyzetére vagy igazgatási és számviteli szervezetére. Erre a célra való tekintettel kívánatos, hogy a tagállamok rendelkezzenek arról, hogy ez a kötelezettség minden olyan körülmény esetén érvényes, amikor ilyen tények egy könyvvizsgálónak feladatainak végzése során tudomására jutnak egy olyan vállalkozásnál, amely szoros kapcsolatban van a viszontbiztosítási vállalkozással. A könyvvizsgálóknak az a kötelezettsége, hogy szükség szerint közöljenek az illetékes hatóságokkal bizonyos tényeket és határozatokat egy olyan viszontbiztosítási vállalkozással kapcsolatban, amelyeket egy nem-viszontbiztosítási vállalkozásnál végzett feladataik teljesítése során fedeznek fel, önmagában nem változtatja meg sem az annál a vállalkozásnál végzett feladataik jellegét, sem azt a módot, ahogyan feladataikat teljesíteniük kell annál a vállalatnál.

(17) Rendelkezni kell ennek az irányelvnek a meglévő viszontbiztosítási vállalkozásokra való alkalmazásáról, amelyek már engedélyt kaptak vagy jogosultsággal rendelkeztek viszontbiztosítási üzleti tevékenység folytatására, a tagállamok rendelkezéseivel összhangban, az irányelv alkalmazását megelőzően.

(18) Annak érdekében, hogy a viszontbiztosítási vállalkozás kötelezettségvállalásait teljesíteni tudja, a saját tagállamnak meg kell követelnie a viszontbiztosítási vállalkozástól, hogy megfelelő biztosítástechnikai tartalékokat hozzanak létre. Az ilyen biztosítástechnikai tartalékok összegét a biztosítási vállalkozások éves beszámolóiról és összevont (konszolidált) beszámolóiról szóló, 1991. december 19-i 91/674/EGK irányelvnek[26] megfelelően kell megállapítani, és – az életbiztosítási viszontbiztosítási tevékenységek vonatkozásában – a saját tagállamoknak is meg kell engedni, hogy a 2002/83/EK irányelvvel összhangban konkrétabb szabályokat határozzanak meg.

(19) Attól a viszontbiztosítási vállalkozástól, amely hitelbiztosítással kapcsolatos viszontbiztosítási üzleti tevékenységet folytat, amelynek hitelbiztosítási üzleti tevékenysége több annál, hogy teljes üzleti tevékenységében csak kis arányt jelentsen, meg kell követelni, hogy hozzon létre egy kiegyenlítési tartalékot, amely nem képezi részét a szavatoló tőkének; ezt a tartalékot a 73/239/EGK irányelvben meghatározott, egymással egyenértékűnek elismert módszerek egyike szerint kell kiszámítanił továbbá ennek az irányelvnek meg kell engednie a saját tagállamnak, hogy azoktól a viszontbiztosítási vállalkozásoktól is megkövetelje kiegyenlítési tartalékok létrehozását a hitelbiztosítás viszontbiztosításán kívüli kockázati osztályokra, amelyek tevékenységvégzésének központja a területükön van, annak a saját tagállamnak a szabályait követve.

(20) A viszontbiztosítási vállalkozásnak rendelkeznie kell eszközökkel azoknak a biztosítástechnikai tartalékoknak a fedezésére, amelyek figyelembe veszik a viszontbiztosítási vállalkozás által végzett üzleti tevékenység típusát, különösen a várható kárigény-kifizetések jellegét, összegét és időtartamát, oly módon, hogy biztosítsa befektetéseinek elégségességét, likviditását, biztonságát, minőségét, jövedelmezőségét és lejárati illeszkedését, amelyeknél a vállalkozásnak gondoskodnia kell arról, hogy diverzifikáltak és kellően szórtak legyenek, és amelyek lehetőségeket adnak a vállalkozás számára, hogy megfelelő választ adjanak a változó gazdasági körülményekre, különösen a pénzügyi piacok és az ingatlanpiacok fejleményeire vagy a nagyhatású katasztrófa-eseményekre.

(21) Szükséges, hogy a biztosítástechnikai tartalékokon kívül és azokon felül a viszontbiztosítási vállalkozások rendelkezzenek egy kiegészítő tartalékkal, amelyet szavatoló tőkeként ismernek, amelyet szabad eszközök és – az illetékes hatóság beleegyezésével – más implicit eszközök alkotnak, amelyek pufferként viselkednek a kedvezőtlen üzleti ingadozásokkal szemben. Ez a követelmény fontos eleme a prudenciális felülvizsgálatnak. Mivel a meglévő szavatoló tőke rendszer felülvizsgálatától függően, amelyet a Bizottság végez, az úgynevezett „Tőkemegfelelés II. projekt” szerint, a viszontbiztosítási vállalkozások megkövetelt szavatoló tőkéjének meghatározásához a közvetlen biztosítás területén a meglévő jogszabályok által előírt szabályokat kell alkalmazni;

(22) Bizonyos típusú viszontbiztosítási szerződések vagy speciális üzletágak sajátos jellegének figyelembevétele érdekében, rendelkezni kell arról, hogy a megkövetelt szavatoló tőke számításában kiigazításokat kell végezni; ezeket a kiigazításokat a Bizottságnak kell elvégeznie, miután konzultált a 91/675/EGK tanácsi irányelv[27] által létrehozott Biztosítási Bizottsággal, a Szerződés által ráruházott végrehajtási hatáskörének gyakorlásával. Ezeket az intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i, 1999/468/EGK tanácsi határozat [28] 5. cikkében megállapított eljárással kell elfogadni.

(23) Az ezen irányelv által meghatározott, rendelkezésre álló szavatoló tőke képviseletére elfogadható tételek jegyzékének a 73/239/EGK és 2002/83/EK irányelvekben előírtnak kell lennie.

(24) A viszontbiztosítási vállalkozásoknak rendelkezniük kell egy biztonsági tőkével is, az arról való gondoskodáshoz, hogy rendelkezzenek a megfelelő forrásokkal, amikor létrejönnek és hogy az üzleti tevékenység folyamán később a szavatoló tőke semmiképpen ne essen egy bizonyos biztonsági szint alá; annak érdekében azonban, hogy figyelembe vegyék a céges viszontbiztosítási vállalkozások sajátosságait, rendelkezni kell arról, hogy a saját tagállamok a céges viszontbiztosítási vállalkozásoktól megkövetelt minimális biztonsági tőkét alacsonyabb szinten határozzák meg.

(25) Ennek az irányelvnek egyes rendelkezései meghatározzák a minimális szabványokat. A saját tagállamnak képesnek kell lennie arra, hogy szigorúbb szabályokat határozzon meg az olyan viszontbiztosítási vállalkozások számára, amelyeket saját illetékes hatóságai engedélyeztek, különösen a szavatoló tőkével szembeni követelmények tekintetében.

(26) Elő kell írni intézkedéseket azokra az esetekre, amikor a viszontbiztosítási vállalkozás pénzügyi helyzete olyanná válik, hogy nehézséget jelent számára, hogy vállalt kötelezettségeit teljesítse. Speciális esetekben arra is szükség van, hogy az illetékes hatóságok fel legyenek hatalmazva a beavatkozásra egy kellően korai szakaszban, de ennek a hatáskörnek a gyakorlása során az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell a viszontbiztosítási vállalkozásokat azokról az okokról, amelyek az ilyen felügyelet lépést motiválták, a józan igazgatás és a megfelelő folyamat elveinek megfelelően. Mindaddig, amíg egy ilyen helyzet fennáll, az illetékes hatóságoknak nem szabad igazolniuk azt, hogy az a viszontbiztosítási vállalkozás elegendő szavatoló tőkével rendelkezik.

(27) Rendelkezni kell a tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködésről annak érdekében, hogy a viszontbiztosítási vállalkozás, amely tevékenységeit a letelepedés szabadsága és a szabad szolgáltatásnyújtás alapján végzi, betartsa a rá a fogadó tagállamokban alkalmazandó rendelkezéseket.

(28) Rendelkezni kell a bíróságokhoz történő fellebbezés jogáról is, amennyiben egy engedélyt visszautasítanak vagy visszavonnak.

(29) Fontos rendelkezni arról, hogy az olyan viszontbiztosítási vállalkozásokkal szemben, amelyeknek tevékenységvégzési központja a Közösségen kívül található, és viszontbiztosítási tevékenységet a Közösségben folytatnak, nem alkalmazható olyan bánásmód, amely kedvezőbb, mint az, amelyben azok a viszontbiztosítási vállalkozások részesülnek, amelyek tevékenységvégzési központja egy tagállamban van.

(30) A viszontbiztosítás nemzetközi aspektusainak figyelembevétele érdekében rendelkezni kell arról, hogy harmadik országgal nemzetközi megállapodások köthetők, amelyek célja az olyan viszontbiztosítási jogalanyok feletti felügyelet eszközeinek meghatározása, amelyek üzleti tevékenységüket a szerződő felek területén folytatják.

(31) Rendelkezni kell egy rugalmas eljárásról, amely lehetővé teszi a harmadik országokkal való prudenciális egyenértékűség értékelését közösségi alapon, hogy javíttani lehessen a viszontbiztosítási szolgáltatások liberalizálását harmadik országokban, akár letelepedés, akár határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás révén. Ehhez ez az irányelv előírja a harmadik országokkal folytatott tárgyalások eljárásait.

(32) A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy végrehajtási intézkedéseket fogadjon el, feltéve, hogy ezek nem módosítják ennek az irányelvnek a lényegi elemeit. Ezeknek a végrehajtási intézkedéseknek képessé kell tenniük a Bizottságot arra, hogy figyelembe vegye a viszontbiztosítás jövőbeli fejlődését. Az ennek az irányelvnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket az 1999/468/EK határozattal összhangban kell elfogadni.

(33) A biztosításra vonatkozó, meglévő közösségi jogi keretet adaptálni kell, annak figyelembevételére, hogy a viszontbiztosítási vállalkozások új felügyeleti rendszere ezzel az irányelvvel meghatározásra került, és annak érdekében, hogy a szabályozási keret a biztosítási ágazat egészére konzisztens legyen. Ezen belül, adaptálni kell azokat a meglévő rendelkezéseket, amelyek megengedik a viszontbiztosítási vállalkozások „közvetett felügyeletét”, a közvetlen biztosítási vállalkozások felügyeletében illetékes hatóságok részéről. Emellett azokat a jelenlegi rendelkezéseket, amelyek szerint a tagállamokat megkövetelhetik a biztosítási vállalkozás biztosítástechnikai tartalékait fedező eszközök zálogjoggal történő megterhelését, amikor a biztosítót az ennek az irányelvnek az alapján engedélyezett viszontbiztosítási vállalkozás vagy egy biztosítási vállalkozás viszontbiztosítja, el kell törölni. Végül, rendelkezni kell arról, hogy a viszontbiztosítási tevékenységeket végző biztosítási vállalkozásoktól megkövetelt szavatoló tőke – amikor az ilyen tevékenységek jelentős részt képviselnek üzleti tevékenységükben – az ebben az irányelvben a viszontbiztosítási vállalkozásokra előírt tőkemegfelelési szabályok hatálya alá tartozzon. A 73/239/EGK a 92/49/EGK és a 2002/83/EK irányelveket ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(34) A 98/78/EK irányelvet módosítani kell annak garantálására, hogy azok a viszontbiztosítási vállalkozások, amelyek egy biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportban vannak, kiegészítő felügyelet alá tartozzanak, ugyanúgy, ahogyan azok a biztosítási vállalkozások, amelyek jelenleg egy biztosítói csoport részét képezik.

(35) Mivel a javasolt cselekvés, nevezetesen a jogi keret létrehozása a viszontbiztosítási tevékenységek felvételéhez és végzéséhez a tagállamok által megfelelően nem végezhető el és ezért, a cselekvés méretéből vagy hatásaiból következően közösségi szinten érhető el jobban, a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt, a szubszidiaritás elvével összhangban lévő intézkedéseket hozhat. Az arányosság elvével összhangban, ahogyan azt az a cikk kifejti, ez a rendelet nem megy túl azon, ami az ott megadott célkitűzések eléréséhez szükséges. Mivel az ez irányelv minimumszabályokat fogalmaz meg, a tagállamok megállapíthatnak szigorúbb szabályokat.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. CÍM – ALKALMAZÁSI KÖR ÉS FOGALOM-MEGHATÁROZÁSOK

1. cikk - Alkalmazási kör

1. This Directive lays down rules for the taking up and pursuit of the self-employed activity of reinsurance carried on by reinsurance undertakings, which conduct only reinsurance activities, and which are established in a Member State or wish to become established therein.

2. Ez az irányelv nem alkalmazandó a következőkre:

a) biztosítási vállalkozások, amelyekre a 73/239/EGK és a 2002/83/EK irányelvek vonatkoznak,

b) tevékenységek és testületek, amelyeket a 73/239/EGK irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése említ

c) tevékenységek és testületek, amelyeket a 2002/83/EK irányelv 3. cikke említ;

d) viszontbiztosítási tevékenység, amelyet egy tagállam kormánya végez, amikor közérdekből kifolyólag végső viszontbiztosítóként végez, olyan körülmények között, amikor erre a szerepre szükség van annak a iacnak a helyzet miatt, amelyen tárgyszerűen lehetetlen kereskedelmi fedezetet szerezni.

2. cikk – Fogalom-meghatározások

1. Ennek az irányelvnek a céljaira a következő fogalom-meghatározásokat kell alkalmazni:

a viszontbiztosítás azt a tevékenységet jelenti, amely egy biztosítási vállalkozás, egy másik viszontbiztosítási vállalkozás vagy egy, a 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[29] hatálya alá tartozó, foglalkoztatói nyugellátást nyújtó intézmény által engedményezett kockázatok elfogadásából áll.

a viszontbiztosítási vállalkozás olyan vállalkozás jelent, amely a 3. cikknek megfelelő hivatalos engedélyt megkapta;

a fiókiroda egy ügynökséget vagy egy viszontbiztosítási vállalkozás fiókirodását jelenti;

a létesítmény a viszontbiztosítási vállalkozás tevékenységvégzésének központját, fiókirodáját jelenti, a c) pont figyelembevételével;

saját tagállam azt a tagállamot jelenti, amelyben a viszontbiztosítási vállalkozás tevékenységvégzésének központja van;

fiókiroda tagállama azt a tagállamot jelenti, amelyben a viszontbiztosítási vállalkozás fiókirodája van;

fogadó tagállam azt a tagállamot jelenti, amelyben a viszontbiztosítási vállalkozás fiókirodával rendelkezik vagy szolgáltatást nyújt.

ellenőrzés azt a kapcsolatot jelenti, amely az anyavállalat és a leányvállalat között van, ahogyan azt a 83/349/EGK tanácsi irányelv[30] 1. cikke meghatározza, vagy hasonló kapcsolat bármely természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás között.

befolyásoló részesedés olyan közvetlen vagy közvetett részesedést jelent egy vállalkozásban, amely a tőke vagy a szavazati jogot 10 5-át vagy annál többet képvisel, vagy amely lehetővé teszi jelentős befolyás gyakorlását annak a vállalkozásnak a vezetésére, amelyben a részesedés fennáll;

anyavállalat a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkeiben meghatározott anyavállalatot jelenti.

leányvállalat a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkeiben meghatározott leányvállalatot jelenti.

illetékes hatóságok azokat a nemzeti hatóságokat jelentik, amelyeket a jog vagy a szabályozás felhatalmaz arra, hogy viszontbiztosítási vállalkozásokat felügyeljenek;

szoros kapcsolatok olyan helyzetet jelent, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy kapcsolódik össze, aminek módja:

i) részesedés , ami jelenti a vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-a feletti közvetlen, vagy befolyásoláson keresztül történő tulajdonlást, vagy

ii) ellenőrzés, minden a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdése által említett esetben, vagy hasonló kapcsolat bármely természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás között;

céges viszontbiztosítási vállalkozás olyan viszontbiztosítási vállalkozást jelent, amely vagy egy olyan pénzügyi vállalkozás hoz létre, amely nem biztosítási vállalkozás, vagy viszontbiztosítási vállalkozás, vagy a biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozások csoportja, amelyekre a 98/78/EK irányelv alkalmazandó, vagy egy vagy többnem pénzügyi vállalkozás, amelyeknek az a céljuk, hogy viszontbiztosítási fedezetet biztosítsanak kizárólag annak a vállalkozásnak vagy azoknak a vállalkozásoknak a kockázataival szemben, amelyekhez tartozik vagy olyan vállalkozásnak vagy annak a csoportnak a vállalkozásainak, amelynek a céges viszontbiztosítási vállalkozás a részét képezi.

2. Az 1. bekezdés c) pontjának céljaira egy vállalkozás állandó jelenléte egy tagállam területén ugyanúgy kezelendő, mintha ügynökség, vagy fiókiroda lenne, még akkor is, ha a jelenléte nem ölti egy ügynökség vagy iroda formáját, hanem csupán egy olyan irodából áll, amelyet a vállalkozás saját személyzete vagy olyan személy működtet, amely független, de tartós felhatalmazása van arra, hogy úgy járjon el a vállalkozás számára, ahogyan azt egy ügynökség tenné.

Az 1. bekezdés i) pontjának céljaira és a 7. és 14. cikkekkel, illetve a 14. cikkben említett más befolyásolási szintekkel összefüggésben, a 2001/34/EK irányelv[31] 92. cikkében említett szavazati jogokat figyelembe kell venni.

Az (1) bekezdés k) pontjának céljaira egy leányvállalati vállalkozás leányvállalatát szintén annak a vállalkozásnak a leányvállalatának kell tekinteni, amely a vállalkozás végső anyavállalata.

Az (1) bekezdés m) pontjának céljaira egy leányvállalati vállalkozás leányvállalati vállalkozását szintén annak az anyavállalatnak a leányvállalatának kell tekinteni, amely azoknak a vállalkozásoknak az élén áll.

Az (1) bekezdés m) pontjának céljaira azt a helyzetet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy tartósan egy és ugyanazon személyhez kapcsolódik egy ellenőrzési kapcsolat révén, szoros kapcsolat megvalósulásának tekintendő az ilyen személyek között.

3. Amikor ez az irányelv az euróra utal, az alkalmazandó, nemzeti pénznemben kifejezett átváltási értéknek minden év december 31-től kezdődően az előző október hónap utolsó olyan napjáénak kell lennie, amelyre az euró átváltási értékei minden közösségi pénznemben rendelkezésre állnak.

II. CÍM - A VISZONTBIZTOSÍTÁSI TEVÉKENYSÉG FELVÉTELE A VISZONTBIZTOSÍTÁSI VÁLLALKOZÁS ENGEDÉLYEZÉSE

3. cikk – Az engedélyezés elve

A viszontbiztosítási tevékenység felvétele előzetes hivatalos hatósági engedély hatálya alá tartozik.

Ilyen engedély a saját tagállam illetékes hatóságaitól kérhető,

a) bármely viszontbiztosítási vállalkozás által, amely tevékenységének központját annak az államnak a területén hozza létre;

b) bármely viszontbiztosítási vállalkozás által, amely miután megkapta az engedélyt, üzleti tevékenységét a már engedélyezettekhez képest más viszontbiztosítási tevékenységekre is kiterjeszti.

4. cikk – Az engedélyezés alkalmazási köre

1. A 3. cikk szerinti engedély az egész Közösségre érvényes. Képessé teszi a viszontbiztosítási vállalkozást arra, hogy ott üzleti tevékenységet folytasson, akár a letelepedés joga, akár a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján.

2. Az engedélyt a nem-életbiztosítási tevékenységekre, élet-viszontbiztosítási tevékenységekre vagy bármiféle viszontbiztosítási tevékenységre lehet megadni, a kérelmező által beadott kérésnek megfelelően.

Figyelembe kell venni a működési tervezetet, amelyet a 6. cikk b) pontja és a 11. cikk alapján kell benyújtani és azoknak a feltételeknek a teljesítését, amelyet az a tagállam határozott meg, amelytől az engedélyt kérik.

5. cikk – A viszontbiztosítási vállalkozás formája

1. A saját tagállamnak minden olyan viszontbiztosítási vállalkozástól, amelyre engedélyt kérnek, meg kell követelnie, hogy az I. mellékletben meghatározott formák valamelyikét vegye fel.

A viszontbiztosítási vállalkozás felveheti az európai társaság (SE) formáját is, amelyet a 2157/2001/EK tanácsi rendelet[32] határoz meg.

2. A tagállamok szükség szerint bármely közjogi formában létrehozhatnak vállalkozásokat, feltéve, hogy ezeknek a testületeknek a tárgya viszontbiztosítási műveletek végzése, azokkal egyenértékű feltételek mellett, amelyek szerint a magánjogi vállalkozások működnek.

6. cikk - Feltételek

A saját tagállamnak minden olyan viszontbiztosítási vállalkozástól, amelyre engedélyt kérnek, meg kell követelnie, hogy:

a) tevékenységét a viszontbiztosítási tevékenységre és a kapcsolódó műveletekre korlátozza; ez a követelmény tartalmazhatja a holdingtársasági funkciót és a 2002/87/EK irányelv[33] 2. cikkének 8) pontja szerinti értelemben vett pénzügyi szektor tevékenységeire vonatkozó tevékenységeket;

b) benyújtson egy működési tervezetet, a 11. cikkel összhangban;

c) rendelkezzen a 40. cikk (2) bekezdésében előírt minimális biztonsági tőkével;

d) hatékonyan működjön jó hírnevű, megfelelő szakmai végzettséggel és tapasztalattal rendelkező személyekkel.

7. cikk – Szoros kapcsolatok

1. Amikor szoros kapcsolatok léteznek a viszontbiztosítási vállalkozás és más természetes vagy jogi személyek között, az illetékes hatóságok azt engedélyt csak akkor adhatják meg, ha azok a kapcsolatok nem akadályozzák meg felügyeleti funkcióik hatékony gyakorlását.

Az illetékes hatóságoknak vissza kell utasítaniuk az engedélyezést, ha egy tagsággal nem rendelkező ország törvényei, rendeletei és közigazgatási rendelkezései, amelyek egy vagy több olyan természetes vagy jogi személyre vonatkoznak, amellyel a viszontbiztosítási vállalkozás szoros kapcsolatban van, vagy azok érvényesítésének nehézségei megakadályoznák felügyeleti funkcióik hatékony gyakorlását.

2. Az illetékes hatóságoknak meg kell követelniük a viszontbiztosítási vállalkozásoktól, hogy megadják nekik azokat az információkat, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy az (1) bekezdésben említett feltételek betartását folyamatosan ellenőrizni tudják.

8. cikk – A viszontbiztosítási vállalkozás tevékenységvégzésének központja

A tagállamoknak meg kell követelniük, hogy a viszontbiztosítási vállalkozások tevékenységvégzésének központja ugyanabban a tagállamban legyen, ahol a létesítő okirat szerinti székhelyük.

9. cikk – Szabályozási feltételek és a díjbevételek mértéke

1. Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy hatályban tartsanak vagy bevezessenek olyan törvényeket, rendeleteket vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek megkövetelik az alapító okirat és az alapszabály jóváhagyását és bármely más, a felügyelet szokásos elvégzéséhez szükséges dokumentum benyújtását.

2. A tagállamok azonban nem fogadhatnak el olyan rendelkezéseket, amelyek az általános vagy speciális szabályozási feltételek, a díjbevétel mértékeinek és formáinak és más nyomtatott dokumentumoknak az előzetes jóváhagyását vagy rendszeres közlését követelik meg, amelyeket a viszontbiztosítási vállalkozás az engedményező és a visszaengedményező vállalkozással való ügymenete során kíván felhasználni.

10. cikk – A piac gazdasági követelményei

A tagállamok nem követelhetik meg, hogy egy engedélykérelmet a piac gazdasági követelményeinek megfelelően vizsgáljanak meg.

11. cikk – Működési tervezet

1. A 6. cikk b) pontjában említett működési tervezetnek a következőkről kell tartalmaznia adatokat vagy bizonyítékokat:

a) azoknak a kockázatoknak a jellege, amelyek fedezésére a viszontbiztosítási vállalkozás ajánlkozik;

b) azoknak a viszontbiztosítási megállapodásoknak a fajtái, amelyeket a viszontbiztosítási vállalkozás felajánl az engedményező vállalkozásoknak;

c) a visszaengedményezéssel kapcsolatos vezérelvek;

d) a minimális biztonsági tőkét alkotó tételek;

e) az igazgatási szolgáltatások és az üzletszerzés szervezetének felállításával kapcsolatos költségei becslése, és azok a pénzügyi források, amelyeket ezeknek a költségeknek a fedezetére szánnak.

2. Az (1) bekezdésben szereplő követelmények mellett a működési tervezetnek az első három évre tartalmaznia kell a következőket:

a) a létrehozási költségeken felüli működtetési költségek becslése, különösen a folyó általános költségek és jutalékok;

b) a díjbevételek vagy hozzájárulások és az igények becslése;

c) egy előzetes mérlegterv;

d) a vállalt kötelezettségek fedezésére szánt pénzügyi források és a szavatoló tőke becslése.

12. cikk – Befolyásoló részesedéssel rendelkező részvényesek és tagok

A saját tagállam illetékes hatóságai nem adhatnak egy vállalkozásnak engedélyt a viszontbiztosítási tevékenység felvételére, mielőtt tájékozódtak volna afelől, hogy kik azok a részvényesek vagy tagok, közvetlenül vagy közvetve, akár természetes, akár jogi személyek ezek, akik befolyásoló részesedéssel rendelkeznek abban a vállalkozásban, és arról, hogy mennyi a részesedésük.

Ugyanazok a hatóságok nem utasíthatják vissza az engedélyt, ha – figyelembe véve a viszontbiztosítási vállalkozás józan és körültekintő menedzselésének szükségességét – nincsenek megelégedve a részvényesek vagy a tagok minősítésével.

13. cikk – Az engedélyezés visszautasítása

Bármely, az engedély visszatutasításáról szóló határozatot kísérnie kell az erre vonatkozó pontos okoknak, és erről értesíteni kell a kérdéses vállalkozást.

Minden tagállamnak rendelkeznie kell arról a jogról, hogy a bíróságokhoz lehessen fordulni, az 53. cikknek megfelelően, visszautasítás esetén.

Ilyen rendelkezést kell tenni azokban az esetekben is, amikor az illetékes hatóságok nem foglalkoztak egy engedély iránti kérelemmel, a kézhezvételétől számított hathónapos időszakon belül.

14. cikk – Előzetes konzulktáció más tagállamok illetékes hatóságaival

1. Az érintett más tagállamok illetékes hatóságaival konzultálni kell a viszontbiztosítási vállalkozásnak szóló engedély megadása előtt, amikor az:

a) egy másik tagállamban engedélyezett biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozás leányvállalata; vagy

b) egy másik tagállamban engedélyezett biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozás anyavállalatának leányvállalata; vagy

c) ugyanannak a természetes vagy jogi személynek az ellenőrzése alatt áll, amely egy másik tagállamban engedélyezett biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozást ellenőriz.

2. Az érintett más tagállam illetékes hatóságával, amely a hitelintézetek vagy a befektetési cégek felügyeletéért felel, konzultálni kell a viszontbiztosítási vállalkozásnak szóló engedély megadása előtt, amikor az:

a) olyan hitelintézet vagy befektetési cég leányvállalata, amely a Közösségben engedéllyel rendelkezik; vagy

b) olyan hitelintézet vagy befektetési cég anyavállalatának leányvállalata, amely a Közösségben engedéllyel rendelkezik; vagy

c) ugyanannak a természetes vagy jogi személynek az ellenőrzése alatt áll, amely egy, a Közösségben engedélyezett hitelintézetet vagy befektetési céget ellenőriz.

3. Az (1) és (2) bekezdésben említett vonatkozó illetékes hatóságoknak különösen akkor kell egymással konzultálniuk, amikor a részvényesek alkalmasságát és ugyanazon csoport egy másik egységének vezetésében részt vevő igazgatók hírnevét és tapasztalatát értékelik. Tájékoztatniuk kell egymást minden olyan információról, amely a részvényesek alkalmasságával és az igazgatók hírnevével és tapasztalatával kapcsolatos, ha az fontossággal bír más, az engedélyezés megadásában érintett illetékes hatóságok számára, valamint a működési feltételeknek való megfelelés folyamatban lévő felmérése számára.

III. CÍM – A VISZONTBIZTOSÍTÁSI TEVÉKENYSÉGET SZABÁLYOZÓ FELTÉTELEK

1. fejezet – A pénzügyi felügyelet elvei és módszerei

1. SZAKASZ – ILLETÉKES HATÓSÁGOK ÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

15. cikk – Illetékes hatóságok és felügyeletük tárgya

1. A viszontbiztosítási vállalkozás pénzügyi felügyelete, beleértve az általa akár fiókirodákon keresztül, akár a szolgáltatásnyújtás szabadsága révén végzett tevékenységekét, a saját tagállam kizárólagos felelőssége.

Ha a saját tagállam illetékes hatóságainak okuk van úgy vélekedni, hogy a viszontbiztosítási vállalkozás tevékenységei kihatással lehetnek pénzügyi megbízhatóságára, tájékoztatniuk kell a viszontbiztosítási vállalkozás saját tagállamának illetékes hatóságait. Az utóbbi hatóságoknak kell meghatározniuk, hogy a viszontbiztosítási vállalkozás betartja-e az ebben az irányelvben rögzítzett prudenciális szabályokat.

2. Az (1) bekezdés szerinti pénzügyi felügyelet tartalmazza az ellenőrzést, a viszontbiztosítási vállalkozás egész üzleti tevékenységét illetően, tőkemegfelelésének állapotára, a biztosítástechnikai tartaélkok képzésére és az azokat fedező eszközökre vonatkozóan, a közösségi szinten elfogadott rendelkezések szerint a saját tagállamokban meghatározott szabályok és követett módszerekkel összhangban.

3. A viszontbiztosítási vállalkozás saját tagállama nem utasíthat el egy visszaengedményezési szerződést, amelyet a viszontbiztosítási vállalkozás egy, ennek az irányelvnek megfelelően engedélyezett viszontbiztosítási vállalkozással vagy egy, a 73/239/EGK vagy a 2002/83/EK irányelvekkel összhangban engedélyezett biztosítási vállalkozással kötött, olyan okok miatt, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a viszontbiztosítási vállalkozás vagy a biztosítási vállalkozás pénzügyi megbízhatóságához.

4. A saját tagállam illetékes hatóságainak meg kell követelniük minden viszontbiztosítási vállalkozástól azt, hogy rendezett adminisztrációs és számviteli eljárásokkal és megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokkal rendelkezzenek.

16. cikk – Másik tagállamban létrehozott fiókirodák felügyelete

A fiókiroda tagállamának rendelkeznie kell arról, hogy amikor egy viszontbiztosítási vállalkozás, amely egy másik tagállamban engedélyezett, egy fiókirodán keresztül végez tevékenységet, a saját tagállam illetékes hatóságai megtehetik, hogy miután előzőleg tájékoztatták a fiókiroda tagállamának illetékes hatóságait, saját maguk, vagy az általuk erre a célra kinevezett személyeken keresztül végzik el a vállalkozás pénzügyi felügyelete számára szükséges információk helyszíni ellenőrzését. A fiókiroda tagállamának hatóságai részt vehetnek ebben az ellenőrzésben.

17. cikk – Számviteli, prudenciális és statisztikai információk Felügyeleti hatáskörök

1) Minden tagállamnak meg kell követelnie minden viszontbiztosítási vállalkozástól, amelyek tevékenységvégzésének központja a területükön van, hogy éves beszámolót állítsanak össze, amely foglalkozik minden művelettípussal, pénzügyi helyzetével és tőkemegfelelésével.

2) A tagállamoknak meg kell követelniük azoktól a viszontbiztosítási vállalkozásoktól, amelyek tevékenységvégzésének központja a területükön van, hogy jövedelmeikről időszakosan beszámoljanak, azokkal a statisztikai dokumentumokkal együtt, amelyek a felügyelet céljaira szükségesek. Az illetékes hatóságoknak el kell egymást látniuk mindazokkal a dokumentumokkal és információkkal, amelyek a felügyelet céljaira hasznosak.

3) Minden tagállamnak meg kell tennie minden szükséges lépést annak biztosítására, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek az azoknak a viszontbiztosítási vállalkozásoknak a felügyeletéhez szükséges hatáskörökkel és eszközökkel, amelyek tevékenységvégzési központja a területükön van, beleértve az ezeken a területeken kívül folytatott üzleti tevékenységeket,

Ezen belül, az illetékes hatóságoknak képesnek kell lenniük a következőkre:

a) részletes vizsgálatokat lefolytatni egy viszontbiztosítási vállalkozás helyzetére és üzleti tevékenységének egészére vonatkozóan, többek között információk gyűjtésével, vagy a viszontbiztosítási vagy visszaengedményezési üzletre vonatkozó dokumentumok benyújtásának megkövetelésével, valamint helyszíni vizsgálatok elvégzésével a viszontbiztosítási vállalkozás helyiségeiben.

b) meghozni mindazokat az intézkedéseket a viszontbiztosítási vállalkozással, igazgatóval vagy ügyvezetőivel vagy az azt ellenőrző személyekkel kapcsolatban, amelyek helyénvalóak és szükségesek az arról való gondoskodáshoz, hogy annak a viszontbiztosítási vállalkozásnak az üzleti tevékenysége továbbra is megfeleljen azoknak a törvényeknek, rendeleteknek és közigazgatási rendelkezéseknek, amelyeket a viszontbiztosítási vállalkozásnak minden egyes tagállamban be kell tartania.

c) gondoskodni arról, hogy azokat az intézkedéseket végrehajtsák, szükség esetén kényszerítéssel, és alkalmasint jogi csatornákon keresztül.

A tagállamok hozhatnak olyan rendelkezéseket is, hogy az illetékes hatóságoknak be kell szerezniük a közvetítőknél lévő szerződésekkel kapcsolatos információkat.

18. cikk – Portfolió átadása

A nemzeti jogban meghatározott feltételek szerint minden tagállamnak engedélyeznie kell azoknak a viszontbiztosítási vállalkozásoknak a számára, amelyek tevékenységvégzési központja a területükön van, hogy szerződés-portfoliójuk egy részélt vagy egészét – beleértve azokat, amelyeket a telepedési jog vagy a szolgáltatásnyújtás szabadság szerint kötöttek meg – egy a Közösség területén létrejött elfogadó irodának, ha az elfogadó iroda saját tagállamának illetékes hatóságai igazolják, hogy az átadás figyelembevételével együtt az utóbbi rendelkezik a 3. fejezetben említett, szükséges szavatoló tőkével.

2. SZAKASZ – BEFOLYÁSOLÓ RÉSZESEDÉSEK

19. cikk - Befolyásszerzések

A tagállamoknak meg kell követelniük bármely természetes vagy jogi személytől, amely közvetlenül vagy közvetve befolyásoló részesedést kíván birtokolni egy viszontbiztosítási vállalkozásban, hogy előbb tájékoztassa a saját tagállam illetékes hatóságait, a szándékolt részesedés mértékének megjelölésével. Ennek a személynek hasonlóképpen tájékoztatnia kell a saját tagállam illetékes hatóságait, ha befolyásoló részesedését olyan mértékben kívánja megnövelni, hogy az általa birtokolt szavazati jogokban vagy a tőkében képviselt arány elérje vagy meghaladja a 20 %-ot, a 33 %-ot vagy az 50 %-ot, vagy oly módon, hogy a viszontbiztosítási vállalkozás a leányvállalatává válna.

A saját tagállam illetékes hatóságainak legfeljebb három hónap áll a rendelkezésére az első számozatlan bekezdésben előírt értesítés időpontjától számítva ahhoz, hogy egy ilyen tervvel szemben ellenvetést tegyenek, amennyiben a viszontbiztosítási vállalkozás józan és körültekintő menedzselésének szükségességére való tekintettel nincsenek megelégedve az első számozatlan bekezdésben említett személy képzettségével. Ha nincs ellenvetésük a kérdéses tervvel szemben, meghatározhatnak egy maximális időszakot annak megvalósítására.

20. cikk –Befolyásszerzések pénzügyi vállalkozások részéről

Ha a 19. cikkben említett részesedések befolyásszerzője biztosítási vállalkozás, viszontbiztosítási vállalkozás, hitelintézet vagy befektetési cég, amelyet egy másik tagállamban engedélyeztek, vagy az anyavállalat ilyen jogalany, vagy az ilyen jogalanyt ellenőrző természetes vagy jogi személy az, és ha a befolyásszerzés eredményeként az a vállalkozás, amelyben a befolyásszerző részesedést kíván szerezni, a befolyásszerző leányvállalatává válna, vagy ellenőrzése alá kerülne, a befolyásszerzés értékelésének a 14. cikkben említett előzetes konzultáció tárgyát kell képeznie.

21. cikk – Elidegenítések

A tagállamoknak meg kell követelniük bármely természetes vagy jogi személytől, amely közvetlenül vagy közvetve befolyásoló részesedést kíván birtokolni egy viszontbiztosítási vállalkozásban, hogy előbb tájékoztassa a saját tagállam illetékes hatóságait, a szándékolt részesedés mértékének megjelölésével.

Ennek a személynek hasonlóképpen tájékoztatnia kell a saját tagállam illetékes hatóságait, ha befolyásoló részesedését olyan mértékben kívánja csökkenteni, hogy az általa birtokolt szavazati jogok vagy tőke aránya 20 %, 33 % vagy 50 % alá csökken, vagy oly módon, hogy a viszontbiztosítási vállalkozás többé nem lenne a leányvállalata.

22. cikk – Tájékoztatás az illetékes hatóság számára a viszontbiztosítási vállalkozás részéről

Amint tudomást szereznek azokról, a viszontbiztosítási vállalkozásoknak tájékoztatniuk kell saját tagállamaik illetékes hatóságait minden olyan befolyásszerzésről vagy elidegenítésről tőkéjükben való részesedésekkel kapcsolatban, amelyek révén a részesedések a 19. és a 21. cikkben említett küszöbértékek bármelyikét meghaladják vagy az alá kerülnek.

Emellett legalább évente egyszer tájékoztatniuk kell azokat a befolyásoló részesedést birtokoló részvényesek és tagok nevéről és ezeknek a részesedéseknek a mértékéről, ahogyan azt például a részvényesek vagy a tagok éves közgyűlésén, vagy a tőzsdén jegyzett társaságokra vonatkozó szabályozásoknak megfelelően kapott információk mutatják.

23. cikk – Befolyásoló részesedések: Az illetékes hatóság hatáskörei

A tagállamoknak meg kell követelniük, hogy amikor a 19. cikkben említett személyek által gyakorolt befolyás valószínűleg ellentétben áll a viszontbiztosítási vállalkozás körültekintő és józan működtetésével, a saját tagállam illetékes hatóságai meg hozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy ennek a helyzetnek véget vessenek. Az ilyen intézkedések jelenthetnek például rendelkezéseket, szanckiókat az igazgatókkal és az ügyvezetőkkel szemben, vagy a kérdéses részvényesek vagy tagok által birtokolt részvényekhez fűződő szavazati jogok felfüggesztését.

Hasonló intézkedéseket kell alkalmazni azokra a természetes és jogi személyekre, amelyek nem tartják be azt a kötelezettségüket, hogy a 19. bekezdés szerint megkövetelt tájékoztatást megadják. Ha befolyásszerzés történik az illetékes hatóságok ellenkezése ellenére, a tagállamnak – függetlenül bármely más, meghozandó szankciótól – rendelkeznie kell vagy a vonatkozó szavazati jogok felfüggesztéséről, vagy a leadott szavazatok semmissé nyilvánításáról, vagy semmissé nyilvánításuk lehetővé tételéről.

3. SZAKASZ – SZAKMAI TITOKTARTÁS ÉS INFORMÁCIÓCSERÉK

24. cikk – Kötelezettségvállalás

1. A tagállamoknak elő kell írniuk, hogy minden olyan személyt, aki az illetékes hatóságok számára dolgozik vagy dolgozott, valamint a könyvvizsgálókat és az illetékes hatóság nevében eljáró szakértőket, kötelezni kell a szakmai titoktartásra.

Ennek a kötelezettségvállalásnak megfelelően semmilyen, a kötelességeik teljesítése során kapott bizalmas információt nem hozhatnak semmiféle személy vagy hatóság tudomására, kivéve az összegző és az összesített formát, ahol az egyedi viszontbiztosítási vállalkozások nem azonosíthatók be, a büntetőjog hatálya alá tartozó ügyek sérelme nélkül.

2. Amikor azonban a viszontbiztosítási vállalkozásra a csődöt már kimondták, vagy kényszerfelszámolásra kerül, a vállalkozás megmentésével kapcsolatos próbálkozásokban résztvevő harmadik feleket nem érintő bizalmas információ megismertethető a polgári vagy a kereskedelmi jog szerinti eljárásokban.

25. cikk – Információcsere a tagállamok illetékes hatóságai között

A 24. cikk nem akadályozhatja meg a különféle tagállamok illetékes hatóságait abban, hogy a viszontbiztosítási vállalkozásokra alkalmazandó irányelvekkel összhangban információkat cseréljenek. Az ilyen információk a 24. cikkben a szakmai titoktartásra meghatározott feltételek hatálya alá tartoznak.

26. cikk –Együttműködési megállapodások harmadik országokkal

A tagállamok csak akkor köthetnek olyan együttműködési megállapodásokat, amelyek információcserét biztosítanak harmadik országok illetékes hatóságaival vagy harmadik országok hatóságaival vagy testületeivel, ahogyan azt a 28. cikk (1) és (2) bekezdései meghatározzák, ha a felfedett információra a szakmai titoktartásra legalább az ebben a szakaszban említettel egyenértékű garanciák vonatkoznak. Az ilyen információcserének az említett hatóságok vagy testületek felügyeleti feladatának teljesítését kell szolgálnia.

Amikor az információ egy másik tagállamból származik, az nem fedhető fel azoknak az illetékes hatóságoknak a kifejezett beleegyezése nélkül, akik azt felfedték, és értelemszerűen egyedül azokra a célokra adható ki, amelyekhez azok a hatóságok a beleegyezésüket adták.

27. cikk – A bizalmas információ felhasználása

Azok az illetékes hatóságok, amelyek a 24. és a 25. cikk szerinti bizalmas információt kapják, csak kötelességeik teljesítése során használhatják fel azokat.

a) Annak ellenőrzésére, hogy a viszontbiztosítás üzleti tevékenységének felvételét szabályozó feltételel teljesülnek-e, és megkönnyítsék az ilyen üzleti tevékenység végzésének ellenőrzését, különös tekintettel a biztosítástechnikai tartalékok, a szavatoló tőke, az adminisztrációs és számviteli eljárások és a belső ellenőrzési mechanizmusok ellenőrzésére.

b) szankciók kiszabására,

c) az illetékes hatóságok határozataival szembeni igazgatási fellebbezésekhez, vagy

d) bírósági eljárásokban, amelyeket az 53. cikk szerint, vagy olyan speciális rendelkezések alapján kezdeményeztek, amelyeket ez az irányelv, vagy más, a biztosítási és a viszontbiztosítási vállalkozásokkal kapcsolatos irányelvek írtak elő.

28. cikk – Információcsere más hatóságokkal

1. A 24-27. cikkek nem tiltják meg az információcserét a tagállamon belül, amikor két vagy több illetékes hatóság van ugyanabban a tagállamban, vagy a tagállamok között, az illetékes hatóságok és a következők között:

a) A hitelintézetek és más pénzügyi szervezetek hivatalos felügyeletéért felelős hatóságok és a pénzügyi piacok felügyeletéért felelős hatóságok,

b) A biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozások felszámolásába és csődeljárásába, illetve más, hasonló eljárásba bevont testületek, és

c) a biztosítási vállalkozások, a viszontbiztosítási vállalkozások és más pénzügyi intézmények beszámolóinak kötelező könyvvizsgálatát elvégző személyek,

felügyeleti funkcióik ellátása során, vagy a kényszerfelszámolási eljárásokat lebonyolító testületeknek a számára vagy garanciaalapoknak történő felfedés, a kötelességeik teljesítéséhez szükséges információk mértékében. Az ilyen hatóságok, testületek és személyek által megkapott információk a 24. cikkben a szakmai titoktartásra meghatározott feltételek hatálya alá tartoznak.

2. A 24-27. cikkektől eltérően a tagállamok engedélyt adhatnak az információcserére az illetékes hatóságok és a következők között:

a) a biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozások felszámolásába és csődeljárásába, illetve más, hasonló eljárásba bevont testületek felügyeletéért felelős hatóságok, vagy

b) a biztosítási vállalkozások, a viszontbiztosítási vállalkozások és más pénzügyi intézmények beszámolóinak kötelező könyvvizsgálatával megbízott személyek irányításáért felelős hatóságok, vagy

c) a biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozások független aktuáriusai, akik ezeknek a vállalkozásoknak a jogi felügyeletét végzik, és azok a testületek, amelyek az ilyen aktuáriusok irányításáért felelnek.

Azoknak a tagállamoknak, amelyek az első számozatlan bekezdésben szereplő lehetőséget választják, meg kell követelniük, hogy legalább a következő feltételek teljesüljenek:

a) ennek az információcserének az első számozatlan bekezdésben említett irányítás vagy törvényes felügyelet elvégzésének célját kell szolgálnia;

b) az ebben az összefüggésben kapott információk a 24. cikkben a szakmai titoktartásra meghatározott feltételek hatálya alá tartoznak.

c) amikor az információ egy másik tagállamból származik, az nem fedhető fel azoknak az illetékes hatóságoknak a kifejezett beleegyezése nélkül, akik azt felfedték, és értelemszerűen egyedül azokra a célokra adható ki, amelyekhez azok a hatóságok a beleegyezésüket adták.

A tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknak, személyeknek és testületeknek a nevét, amelyek ennek a bekezdésnek az alapján információkat kaphatnak.

2. A 24-27. cikkektől eltérően a tagállamok a pénzügyi rendszer stabilitásának, ezen belül integritásának megerősítése céljából engedélyezhetik az információcserét az illetékes hatóságok és a törvény alapján a társasági jog megsértésének feltárásáért és kivizsgálásáért felelős hatóságok vagy testületek között.

Azoknak a tagállamoknak, amelyek az első számozatlan bekezdésben szereplő lehetőséget választják, meg kell követelniük, hogy legalább a következő feltételek teljesüljenek:

a) ennek az információnak az első számozatlan bekezdésben említett feladat teljesítésének célját kell szolgálnia;

b) az ebben az összefüggésben kapott információk a 24. cikkben a szakmai titoktartásra meghatározott feltételek hatálya alá tartoznak.

c) Amikor az információ egy másik tagállamból származik, az nem fedhető fel azoknak az illetékes hatóságoknak a kifejezett beleegyezése nélkül, akik azt felfedték, és értelemszerűen egyedül azokra a célokra adható ki, amelyekhez azok a hatóságok a beleegyezésüket adták.

Amikor egy tagállamban az első számozatlan bekezdésben említett hatóságok vagy testületek a feltárás vagy a kivizsgálás feladatát, konkrét illetékességükre való tekintettel, olyan személyek segítségével végzik el, akiket erre a célra neveztek ki és nem a közületi szektor alkalmazottai, az első számozatlan bekezdésben az információk cseréjére biztosított lehetőség kiterjeszthető az ilyen személyekre, a második számozatlan bekezdésben előírt feltételek szerint.

A második számozatlan bekezdés utolsó francia bekezdésének végrehajtása érdekében az első számozatlan bekezdésben említett hatóságoknak vagy testületeknek közölniük kell az információt megadó illetékes hatóságokkal azoknak a személyeknek a nevét és pontos feladatkörét, akiknek azt megküldték.

A tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknak vagy testületeknek a nevét, amelyek ennek a bekezdésnek az alapján információkat kaphatnak.

29. cikk – Információk átadása a központi bankoknak és a monetáris hatóságoknak

Ez a szakasz nem tiltja meg, hogy az illetékes hatóság a központi bankoknak és más, hasonló funkciókkal rendelkező testületeknek, mint monetáris hatóságoknak, és szükség szerint más, a fizetési rendszerek irányításáért felelős közjogi hatóságoknak információkat adjanak át, feladataik teljesítéséhez. Nem tiltja meg az ilyen hatóságoknak vagy testületeknek, hogy az illetékes hatóságoknak az ilyen információt, ahogyan arra szükségük lehet a 27. cikk céljaira.

Az ebben az összefüggésben kapott információk a szakmai titoktartásra ebben a szakaszban meghatározott feltételek hatálya alá tartoznak.

30. cikk – Információ felfedése a pénzügyi jogszabályokért felelős államigazgatási szervek számára

A 24. és a 27¨cikkektől eltérően a tagállamok – a jog által meghatározott bizonyos rendelkezések szerint – engedélyezhetik bizonyos információk közlését a hitelintézetek, pénzügyi intézmények, befektetési szolgáltatások és a biztosítási vagy a viszontbiztosítási vállalkozások felügyeletéért felelős központi államigazgatási szerveik más főosztályaival és az ezeknek a főosztályoknak a nevében eljáró felügyelőkkel.

Az ilyen felfedésekre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az a prudenciális ellenőrzéssel kapcsolatos okok miatt szükséges.

A tagállamoknak azonban rendelkezniük kell arról, hogy a 25. és a 28. cikk (1) bekezdésének megfelelően kapott és a 16. cikkben említett helyszíni ellenőrzés révén szerzett információkat sohasem szabad az ebben a bekezdésben említett esetekben kiadni, kivéve, ha ehhez az információkat kiadó illetékes hatóságok, vagy annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, ahol a helyszíni vizsgálat történt, kifejezetten hozzájárulnak.

4. SZAKASZ – A KÖNYVVIZSGÁLÓK KÖTELESSÉGEI

31. cikk – A könyvvizsgálók kötelességei

1. A tagállamoknak legalább arról gondoskodniuk kell, hogy bármely, a 84/253/EGK tanácsi irányelvnek[34] megfelelően engedélyezett személy, aki egy viszontbiztosítási vállalkozásban a 78/660/EGK tanácsi irányelv[35] 51. cikke, a 83/349/EGK tanácsi irányelv 37. cikke vagy a 85/611/EGK tanácsi irányelv[36] 31. cikke szerinti, vagy más kötelező feladatot teljesít, köteles azonnal jelenteni az illetékes hatóságoknak az arra a vállalkozásra vonatkozó bármely olyan tényt vagy határozatot, amelyről annak a feladatnak a végzése során tudomást szerzett, ha az valószínűsíthetően:

a) azoknak a törvényeknek, rendeleteknek és közigazgatási rendelkezéseknek a súlyos megsértését jelenti, amelyek az engedélyezést szabályozó feltételeket határozzák meg, vagy amelyek kifejezetten a biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozások tevékenységének végzését szabályozzák, vagy

b) hatással vannak a viszontbiztosítási vállalkozás folyamatos működésére, vagy

c) a beszámoló hitelesítésének visszautasításához vagy fenntartások kifejezésre juttatásához vezet;

Annak a személynek kötelessége az is, hogy bármely olyan tényt vagy döntést jelentsen, amelyről az első számozatlan bekezdésben leírt feladat végzése során szerzett tudomást egy olyan vállalkozásnál, amely a viszontbiztosítási vállalkozással ellenőrzési viszony eredményeként szoros kapcsolatban van, amelyen belül a fent említett feladatot végezte.

2) Az illetékes hatóságok tájékoztatása, a 84/253/EGK irányelv által felhatalmazott személyek részéről bármely, az (1) bekezdésben említett, fontos tényről vagy döntésről nem jelenti az információ felfedésével kapcsolatos valamely, szerződés, vagy valamely törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés által megszabott korlátozás megszegését, és nem von maga után semmiféle kötelezettséget ezeknek a személyeknek a számára.

2. fejezet – A biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó szabályok

32. cikk – A biztosítástechnikai tartalék létrehozása

1) A saját tagállamnak meg kell követelnie minden viszontbiztosítási vállalkozástól, hogy megfelelő biztosítástechnikai tartalékokat hozzanak létre üzleti tevékenységük egészére.

Az ilyen biztosítástechnikai tartalékok összegét a 91/674/EGK irányelvben meghatározott szabályokkal összhangban kell megállapítani. Értelemszerűen, a saját tagállam meghatározhat konkrétabb szabályokat a 2002/83/EK irányelv 20. cikkével összhangban.

2) A tagállamok nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be bruttó tartalékolási rendszert, amely megköveteli, hogy a meg nem szolgált díjbevételek és a fennálló követelésekre képzett tartalékok fedezésére használt eszközök zálogjoggal való megterhelését, amikor azt egy ennek az irányelvnek megfelelően engedélyezett viszontbiztosítási vállalkozás, vagy egy a 73/239/EGK irányelvnek vagy a 2002/83/EK irányelvnek megfelelően engedélyezett biztosítási vállalkozás viszontbiztosítja.

3) Amikor a saját tagállam megengedi, hogy biztosítástechnikai tartalékokat ennek az irányelvnek megfelelően nem engedélyezett viszontbiztosítókkal vagy a 73/239/EGK vagy 2002/83/EK irányelvek által nem engedélyezett biztosítókkal szembeni követelésekkel fedezzenek, rögzítenie kell az erre engedélyezett százalékos arányt.

33. cikk – Kiegyenlítési tartalékok

1. A saját tagállamnak meg kell követelnie minden viszontbiztosítási vállalkozástól, amely a 73/239/EGK irányelv mellékletének A pontjában a 14. osztályba tartozó kockázatok viszontbiztosításával foglalkozik, hogy hozzon létre egy kiegyenlítési tartalékot az esetleges biztosítástechnikai hiány vagy átlagon felüli követelésarány kiegyensúlyozására abban az osztályban, bármely pénzügyi évben.

2. A kiegyenlítési tartalékot a hitelezés viszontbiztosítási tevékenységeire a megállapított szabályokkal összhangban a saját tagállamnak kell kiszámítania, annak a négy, egyenértékűnek tekintendő módszernek egyikével összhangban, amelyeket a 73/239/EGK irányelv mellékletének D pontja ismertet.

3. A saját tagállam mentesítheti a viszontbiztosítási vállalkozásokat a kiegyenlítési tartalék megképzésénak kötelessége alól hitelbiztosítási üzletág viszontbiztosítására, amikor a hitelbiztosítás viszontbiztosítása tekintetében a díjbevételek vagy az esedékes hozzájárulások kevesebb mint 4 %-át jelentik a nekik járó díjbevételeknek vagy hozzájárulásoknak és kevesebbet tesznek ki 2 500 000 EUR-nál.

4. A saját tagállam megkövetelheti, hogy minden viszontbiztosítási vállalkozás hozzon létre kiegyenlítési tartalékot a hitelezés viszontbiztosításán kívüli kockázati osztályok számára. A kiegyenlítési tartalékokat a saját tagállam által meghatározott szabályoknak megfelelően kell kiszámítani.

34. cikk – A biztosítástechnikai tartalékokat fedező eszközök

A biztosítástechnikai tartalékokat fedező eszközöknek figyelembe kell venniük a viszontbiztosítási vállalkozás által végzett üzleti tevékenység típusát, különösen a várható kárigény-kifizetések jellegét, összegét és időtartamát, oly módon, hogy biztosítsa befektetéseinek elégségességét, likviidtását, biztonságát, minőségét, jövedelmezőségét és lejárati illeszkedését, amelyeknél a vállalkozásnak gondoskodnia kell arról, hogy diverzifikáltak és kellően szórtak legyenek, és amelyek lehetőségeket adnak a vállalkozás számára, hogy megfelelő választ adjanak a változó gazdasági körülményekre, különösen a pénzügyi piacok és az ingatlanpiacok fejleményeire vagy a nagyhatású katasztrófa-eseményekre.

3. fejezet – A szavatoló tőkére és a biztonsági tőkére vonatkozó szabályok

1. SZAKASZ – A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ SZAVATOLÓ TőKE

35. cikk – Általános szabály

Minden tagállamnak meg kell követelnie minden viszontbiztosítási vállalkozástól, amelynek tevékenységvégzési központja a területén van, hogy mindenkor megfelelő szavatoló tőkével rendelkezzen egész üzleti tevékenységére, amely legalább az ebben az irányelvben foglalt követelményekkel egyenlő.

36. cikk – Elfogadható tételek

1. A rendelkezésre álló szavatoló tőkének a viszontbiztosítási vállalkozás eszközeiből kell állnia, amelyeket nem terhelnek előrelátható kötelezettségek, mínusz az esetleges immateriális tételek, amelyek tartalmazzák:

a) a befizetett részvénytőkét vagy – a kölcsönös viszontbiztosítási vállalkozás esetében – a tényleges indulótőkét plusz a tagok olyan számláit, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak:

i) az alapító okiratnak és az alapszabálynak ki kell mondania, hogy ezekről a számlákról kifizetések a tagoknak csak olyan mértékben teljesíthetők, hogy az ne eredményezze a szavatoló tőkének a megkövetelt szint alá esését, vagy – a vállalkozás felszámolása esetén – ha a vállalkozás többi adósságait már rendezték;

ii) az alapító okiratnak és az alapszabálynak ki kell mondani, hogy minden, az i) pontban említett kifizetés tekintetében, a tagság egyéni megszüntetésének esetét kivéve, az illetékes hatóságokat értesíteni kell legalább egy hónappal előre, és a kifizetés megtiltható abban az időszakban;

iii) az alapító okirat és az alapszabály vonatkozó rendelkezései csak azután módosíthatók, hogy az illetékes hatóságok kijelentették, miszerint nincs ellenvetésük a módosítással kapcsolatban, az i) és ii) pontokban megállapított kritériumok sérelme nélkül;

b) a kötelező és szabad rendelkezésű tartalékokat, amelyek nem a vállalt kötelezettségeknek felelnek meg;

c) a kifizetendő osztalékok levonása utáni, átvitt nyereséget és veszteséget.

2. A rendelkezésre álló szavatoló tőkét csökkenteni kell a közvetlenül a viszontbiztosítási vállalkozás birtokában lévő saját részvények összegével.

Azoknál a viszontbiztosítási vállalkozásoknál, amelyek a fennálló követelésekre szóló nem-életbiztosítás biztosítástechnikai tartalékaikat diszkontálják vagy csökkentik, hogy figyelembe vegyék a befektetési jövedelmet, ahogyan azt a 91/674/EGK irányelv 60. cikkének (1) bekezdésének g) pontja megengedi, a rendelkezésre álló szavatoló tőkét csökkenteni kell a diszkontálatlan biztosítástechnikai tartalékok vagy a levonások előtti, a beszámolóhoz fűzött megjegyzésekben közzétett biztosítástechnikai tartalékok és a diszkontált vagy a levonások utáni biztosítástechnikai tartalékok különbségével. Ezt a korrekciót minden, a 73/239/EGK irányelv mellékletének A pontjában felsorolt kockázatra el kell végezni, kivéve az annak a mellékletnek az 1. és 2. osztályainál felsorolt kockázatokra. A melléklet 1. és 2. osztályától különböző osztályokra nem kell korrekciót végezni a biztosítástechnikai tartalékokban bennefoglalt annuitások diszkontálását illetően.

Az 1. és 2. számozatlan bekezdésben szereplő levonásokon kívül a rendelkezésre álló szavatoló tőkét a következő tételekkel kell csökkenteni:

a) részesedések, amelyekkel a viszontbiztosítási vállalkozás a következő jogalanyokban rendelkezik:

i)– biztosítási vállalkozások a 73/239/EGK irányelv 6. cikke, a 2002/83/EK irányelv 4. cikke vagy a 98/78/EK irányelv 1. cikkének b) pontja értelmében,

ii) viszontbiztosítási vállalkozások ennek az irányelvnek a 3. cikke vagy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozása a 98/78/EK irányelv 1. cikkének (l) bekezdése értelmében,

iii) biztosítási holdingtársaságok, a 98/78/EK irányelv 1. cikkének i) pontja értelmében,

iv) hitelintézetek és pénzügyi intézmények a 2000/12/EK irányelv 1. cikkének (1) és (5) bekezdése értelmében.

v) befektetési cégek és pénzügyi intézmények a 93/22/EGK tanácsi irányelv[37] 1. cikkének (2) bekezdése és a 93/6/EGK tanácsi irányelv[38] 1. cikkének (4) és (7) bekezdése értelmében;

b) a következő tételek mindegyike, amelyek a viszontbiztosítási vállalkozás birtokában vannak az a) pontban meghatározott olyan jogalanyok tekintetében, amelyekben részesedést birtokol:

i) a (4) bekezdésben említett instrumentumok,

ii) a 2002/83/EK irányelv 27. cikkének (3) bekezdésében említett instrumentumok,

iii) hátrasorolt követelések és a 2000/12/EK irányelv 35. cikkében és 36. cikkének (3) bekezdésében említett instrumentumok.

Amikor egy másik hitelintézet, befektetési cég, pénzügyi intézmény, biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozás vagy biztosítási holdingtársaság részvényeit ideiglenesen birtokolják, egy pénzügyi segítségnyújtási művelet keretében, amely azt célozza, hogy egy jogalanyat átszervezzenek és megmentsenek, az illetékes hatóság eltekinthet a csökkentéssel kapcsolatos, a negyedik számozatlan bekezdés a) és b) pontjai alatt említett rendelkezésektől.

A negyedik számozatlan bekezdés a) és b) pontjai alatt említett, a viszontbiztosítási vállalkozás által hitelintézetekben, befektetési cégekben és pénzügyi intézményekben birtokolt tételek levonásának alternatívájaként a tagállamok megengedhetik viszontbiztosítási vállalkozásaiknak, hogy a szükséges változtatásokkal alkalmazzák a 2002/87/EK irányelv I. mellékletének 1., 2. és 3. módszerét. Az 1. módszer (számviteli konszolidáció) csak akkor alkalmazható, ha az illetékes hatóság bízik az integrált vezetésben és a belső ellenőrzésben azokat a jogalanyokat illetően, amelyek bekerülnének a konszolidáció körébe. A választott módszert következetesen kell alkalmazni az idők során.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a szavatoló tőkének az ebben az irányelvben leírtak szerinti kiszámításához a 98/78/EK irányelvnek megfelelő kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozó, vagy a 2002/87/EK irányelvnek megfelelő kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozó viszontbiztosítási vállalkozásoknak nem kell levonniuk a negyedik számozatlan bekezdés a) és b) pontjaiban említett, hitelintézetekben, befektetési cégekben, pénzügyi intézményekben, biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozásokban vagy biztosítási holdingtársaságokban birtokolt tételeket, amelyek a kiegészítő felügyeletbe beletartoznak.

Az ebben a bekezdésben említett részesedések levonásának céljaira a részesedés a 98/78/EK 1. cikkének f) pontjának értelmében vett részesedést jelenti.

3. A rendelkezésre álló szavatoló tőke a következőkből állhat:

a) a kumulált elsőbbségi részvénytőke és az alárendelt kölcsöntőke a rendelkezésre álló szavatoló tőke vagy a megkövetelt szavatoló tőke közül a kisebbiknek az 50 %-áig, amelynek legfeljebb 25 %-a fix lejáratú hátrasorolt kölcsönökből vagy meghatározott időre szóló kumulált elsőbbségi részvénytőkéből áll, feltéve, hogy viszontbiztosítási vállalkozás csődje vagy felszámolása esetén vannak olyan, kötelező érvényű megállapodások, amelyek szerint az alárendelt kölcsöntőke vagy az elsőbbségi részvénytőke minden más hitelező követelései után következik, és nem kell visszafizetni mindaddig, amíg az akkor fennálló összes adósságot nem rendezték.

Az alárendelt kölcsöntőkének meg kell felelnie a következő feltételeknek is:

i) csak a teljes egészében befizetett pénzösszegek vehetők figyelembe;

(ii) a rögzített lejáratú kölcsönöknél az eredeti futamidőnek legalább öt évnek kell lennie. Legkésőbb a visszafizetés időpontja előtt egy évvel, a viszontbiztosítási vállalkozásnak be kell nyújtania az illetékes hatóságoknak jóváhagyásra egy tervet, amely megmutatja, hogyan tartják fenn vagy érik el a megkövetelt szintet a lejáratkor, kivéve, ha annak mértékét, ahogyan a kölcsönt a rendelkezésre álló szavatoló tőke részeként besorolták, fokozatosan csökkentették, legalább öt éven át, a visszafizetés időpontja előtt. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik az ilyen kölcsönök előtörlesztését, feltéve, hogy a kibocsátó viszontbiztosítási vállalkozás ezt kérelmezi, és a rendelkezésére álló szavatoló tőke nem süllyed a megkövetelt szint alá;

(iii) azok a kölcsönök, amelyek lejárata nincs rögzítve, csak öt éves felmondással fizethetők vissza, kivéve, ha a kölcsönöket többé nem tekintik a rendelkezésre álló szavatoló tőke összetevőjének, vagy kivéve, hogy az illetékes hatóság előzetes hozzájárulása konkrétan követelmény az előtörlesztéshez. Az utóbbi esetben a viszontbiztosítási vállalkozásnak értesítenie kell az illetékes hatóságokat legalább hat hónappal a javasolt visszafizetés időpontja előtt, megnevezve a rendelkezésre álló szavatoló tőkét és a megkövetelt szavatoló tőkét, mind a visszafizetés előtt, mind azután. Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezhetik a visszafizetést, ha a viszontbiztosítási vállalkozás rendelkezésére álló szavatoló tőke nem süllyed a megkövetelt szint alá;

iv) a kölcsönről szóló megállapodás nem tartalmazhat olyan záradékot, amely úgy rendelkezik, hogy meghatározott körülmények között – a viszontbiztosítási vállalkozás felszámolásán kívül – az adósság visszafizetendővé válok a megállapodott visszafizetési időpontok előtt;

v) a kölcsönről szóló megállapodás csak azután módosítható, hogy az illetékes hatóságok kijelentették, miszerint nincs ellenvetésük a módosítással kapcsolatban;

b) a meghatározott lejárati időpont nélküli értékpapírok és más instrumentumok, beleértve a kumulált elsőbbségi részvényeket, az a) pontban említetteken kívül, a rendelkezésre álló szavatoló tőke vagy a megkövetelt szavatoló tőke közül a kisebbiknek az 50 %-áig, az ilyen értékpapírok és az a) pontban említett alárendelt kölcsöntőke egészére, feltéve, hogy teljesítik a következőket:

(i) nem fizethetők vissza a bemutató kezdeményezésére vagy az illetékes hatóság előzetes beleegyezése nélkül;

(ii) a kibocsátási szerződésnek képessé kell tennie a viszontbiztosítási vállalkozást arra, hogy a kölcsönre járó kamat fizetését elhalassza;

(iii) a hitelnyújtónak a viszontbiztosítási vállalkozással szembeni követeléseinek teljes mértékben a nem-hátrasorolt hitelezők követelései után besoroltnak kell lenniük;

(iv) az értékpapírok kibocsátását szabályozó dokumentumoknak elő kell írniuk az adósság és a kifizetetlen kamat veszteségfedező képességét, miközben lehetővé teszik a viszontbiztosítási vállalkozás számára, hogy üzleti tevékenységét folytassa;

(v) csak a teljes egészében befizetett pénzösszegek vehetők figyelembe;

4. Kérelemre, amelyet a vállalkozásnak az alátámasztó bizonyítékokkal együtt kell a saját tagállam illetékes hatóságához benyújtania és az illetékes hatóság beleegyezésével, a rendelkezésre álló szavatoló tőke állhat továbbá a következőkből:

a) a még kifizetetlen részvénytőke vagy eredeti tőke fele, amint a kifizetett rész annak a részvénytőkének vagy tőkének a 25 %-át kiteszi, a rendelkezésre álló szavatoló tőke vagy a megkövetelt szavatoló tőke közül a kisebbiknek az50 %-áig;

b) a kölcsönös nem-életbiztosítási vagy kölcsönösségi típusú, változó hozzájárulásokkal működő egyesület esetében minden olyan követelés, amely tagjaival szemben fennáll, kiegészítő hozzájárulás befizetésére a pénzügyi év során, a maximális hozzájárilások és a ténylegesen lehívott hozzájárulások közötti különbség feléig, és egy 50 %-os korláttal a rendelkezésre álló szavatoló tőke vagy a megkövetelt szavatoló tőke közül a kisebbikhez képest. Az illetékes nemzeti hatóságoknak iránymutatásokat kell kidolgozniuk, amelyek meghatározzák azokat a feltételeket, amelyeknek megfelelőem a kiegészítő hozzájárulások elfogadhatók;

c) bármely rejtett nettó tartalék, amely az eszközök értékeléséből származik, amennyiben az ilyen rejtettt nettó eszközök nem kivételes jellegűek.

5. Emellett, az életbiztosítás viszontbiztosítási tevékenységeire való tekintettel, kérelemre, amelyet a vállalkozásnak az alátámasztó bizonyítékokkal együtt a saját tagállam illetékes hatóságához kell benyújtania és az illetékes hatóság beleegyezésével, a rendelkezésre álló szavatoló tőke állhat a következőkből:

a) 2009. december 31-ig a vállalkozás jövőbeli nyereségének 50 %-ával egyenlő, de a rendelkezésre álló szavatoló tőke vagy a megkövetelt szavatoló tőke közül a kisebbiknek a 25 %-át meg nem haladó összeg; a jövőbeli nyereségek összege úgy kapható meg, hogy a becsült éves nyereséget megszorozzák egy olyan tényezővel, amely a kötvényes fennmaradó átlagos időszakát képviseli; a használt tényező nem lehet hatnál több; a becsült éves nyereség nem haladhatja meg az utolsó öt pénzügyi évben a 2002/83/EK irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében felsorolt tevékenységeken elért nyereség számtani átlagát.

Az illetékes hatóságok csak akkor egyezhetnek bele abba, hogy ezt az összeget a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe bevegyék, ha:

(i) aktuáriusi jelentést nyújtanak be az illetékes hatóságokhoz, amely igazolja, hogy ezeknek a nyereségeknek a keletkezése valószínű a jövőben; és

(ii) amennyiben az (5) bekezdés c) pontjában említett rejtett nettó tartalékokból származó jövőbeli nyereségnek azt a részét nem vették még figyelembe;

b) amikor a Zillmer-módszert nem használják, vagy amikor, ha használják is, az kevesebb, mint a díjbevételekben foglalt beszerzési költségek, a Zillmer-módszer szerinti vagy részben a Zillmer-módszer szerinti matematikai tartalék és a Zillmer-módszer szerint, a díjbevételekben szereplő beszerzési költségek feltöltésével egyenlő mértékű rátával számolt matematikai tartalék különbsége; ez a szám azonban nem haladhatja meg az életbiztosítási tevékenységek vonatkozó tőkeösszegei és az összes, a Zillmer-módszerre alkalmas kötvényre képzett matematikai tartalékok különbözetei összegének 3,5 %-át; a különbözetet csökkenti az értékcsökkentésnek nem alávetett, eszközként felvett beszerzési költség összege.

6 Az (1) – (5) bekezdések módosításait, a rendelkezésre álló szavatoló tőke számára elfogadható elemek technikai korrekcióját indokló fejlemények figyelembevételére az ennek az irányelvnek az 55. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban kell elfogadni.

2. SZAKASZ – A MEGKÖVETELT SZAVATOLÓ TőKE

37. cikk – Megkövetelt szavatoló tőke a nem-életbiztosítási viszontbiztosítási tevékenységekre

1. A megkövetelt szavatoló tőkét vagy az éves díjbevételek vagy hozzájárulások, vagy a követelések átlagos terhe alapján kell meghatározni az előző három pénzügyi évre.

Azoknak a viszontbiztosítási vállalkozásoknak az esetében azonban, amelyek lényegében csak egy vagy több hitelezési, vihar-, jégeső- vagy fagykár-kockázatot vállalnak, az utolsó hét évet kell referenciaidőszaknak venni a követelések átlagos terhe szempontjából.

2. A 40. cikk szerint a megkövetelt szavatoló tőke összegének a (3) és a (4) bekezdésekben meghatározott két eredmény közül a nagyobbikkal kell egyenlőnek lennie.

3. A díjbevételek alapját az alábbiak szerint kiszámított bruttó díjelőírások vagy hozzájárulások közül a nagyobbik, a bruttó megszolgált díjbevételek vagy hozzájárulások felhasználásával számolják ki.

A díjbevételeket vagy hozzájárulásokat a 73/239/EGK irányelv mellékletének A pontjában felsorolt 11., 12. és 13. osztályba tartozó kockázatokra 50 %-kal meg kell növelni.

A díjbevételeket és hozzájárulásokat a 73/239/EGK irányelv mellékletének A pontjában felsorolt 11., 12. és 13. osztályokon kívülieknél meg lehet növelni legfeljebb 50 %-kal, konkrét viszontbiztosítási tevékenységekre vagy szerződéstípusokra, ezeknek a tevékenységeknek vagy szerződéseknek a sajátosságaira való tekintettel, az ennek az irányelvnek az 55. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban. A díjbevételeket vagy hozzájárulásokat, amelyek tartalmazzák a viszontbiztosítási üzleti tevékenységgel összefüggő díjbevételekhez vagy hozzájárulásokhoz kapcsolódó költségeket az elmúlt pénzügyi évben, összesíteni kell.

Ebből az összegből aztán le kell vonni az elmúlt pénzügyi évben törölt díjbevételek vagy hozzájárulások teljes összegét, valamint az összesítésbe bekerült díjbevételekhez és hozzájárulásokhoz kapcsolódó adók és járulékok teljes összegét.

Az így kapott összeget két részre kell osztani, ahol az első rész 50 millió EUR-ig terjedhet, a második tartalmazza a többletet; ezeknek a részeknek ki kell számítani a 18 %-át és a 16 %-át, és azokat össze kell adni.

Az így kapott összeget meg kell szorozni azzal az aránnyal, amely az elmúlt három pénzügyi évben összesen a viszontbiztosítási vállalkozás által viselendő, a visszaengedményezés révén visszanyerhető összegek levonása utáni követelésösszeg és a bruttó követelések összege között fennáll, amely hányad semmiképpen nem lehet 50 %-nál kevesebb.

Az illetékes hatóságok jóváhagyásával statisztikai módszerek felhasználhatóak a díjbevételek és a hozzájárulások allokálására.

4. A követelések alapját a következőképpen kell kiszámítani, amihez a 73/239/EGK irányelv mellékletének A pontjában felsorolt 11., 12. és 13. osztályba tartozó kockázatok tekintetében a követeléseket, a tartalékokat és a visszanyerést 50 %-kal meg kell növelni.

A követelésekre képzett tartalékokat és a visszanyeréseket a 73/239/EGK irányelv mellékletének A pontjában felsorolt 11., 12. és 13. osztályokon kívülieknél meg lehet növelni legfeljebb 50 %-kal, konkrét viszontbiztosítási tevékenységekre vagy szerződéstípusokra, ezeknek a tevékenységeknek vagy szerződéseknek a sajátosságaira való tekintettel, az ennek az irányelvnek az 55. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban.

A kifizetett követelések összegei, a visszaengedményezők által viselendő követelések levonása nélkül, az (1) bekezdésben megnevezett időszakokra összesítendők.

Ehhez az összeghez hozzá kell adni az utolsó pénzügyi év végén fennálló követelésekre képzett tartalékok összegét.

Ebből az összegből le kell vonni az (1) bekezdésben jelzett időszakok során megvalósított visszanyerések összegét.

Az ezután fennmaradó összegből le kell vonni a fennálló követelésekre képzett, az utolsó, beszámolóval lezárt pénzügyi évet megelőző második pénzügyi év elején megállapított tartalékok összegét. Ha az (1) bekezdésben megállapított referenciaidőszak hét évvel egyenlő, akkor a fennálló követelésekre képzett, az utolsó, beszámolóval lezárt pénzügyi évet megelőző hatodik pénzügyi év elején megállapított tartalékok összegét kell levonni.

Az így kapott összeg egyharmadát vagy egyhetedét – az (1) bekezdésben meghatározott refereciaidőszaktól függően két részre kell osztani, ahol az első rész 35 millió EUR-ig terjedhet, és a második tartalmazza a többletet; ezeknek a részeknek ki kell számítani a 26 %-át és a 23 %-át, és azokat össze kell adni.

Az így kapott összeget meg kell szorozni azzal az aránnyal, amely az elmúlt három pénzügyi évben összesen a vállalkozás által viselendő, a visszaengedményezés révén visszanyerhető összegek levonása utáni követelésösszeg és a bruttó követelések összege között fennáll, amely hányad semmiképpen nem lehet 50 %-nál kevesebb.

Az illetékes hatóságok jóváhagyásával statisztikai módszerek felhasználhatóak a követelések, a tartalékok és a visszanyerések allokálására.

5. Ha a (2), (3) és (4) bekezdések szerinti kiszámított megkövetelt szavatoló tőke alacsonyabb, mint az előző év megkövetelt szavatoló tőkéje, a megkövetelt szavatoló tőkének legalább egyenlőnek kell lennie az előző év megkövetelt szavatoló tőkéjének azzal az aránnyal való szrozatával, amely az utolsó pénzügyi év végén a fennálló követelésekre képzett biztosítástechnikai tartalékok és az utolsó pénzügyi év elején a fennálló követelésekre képzett biztosítástechnikai tartalékok összege között fennáll. Ezeknek a számításoknak a során a biztosítástechnikai tartalékokat a visszaengedményezéssel nettósítva kell kiszámítani, de az arány semmiképpen nem lehet 1-nél több.

6. A (3) bekezdés hatodik számozatlan bekezdésében és a (4) bekezdés hatodik számozatlan bekezdésének említett részekre alkalmazandó töredékeket egyharmadra kell csökkenteni az egészségbiztosítás viszontbiztosítása esetén, amelynek folytatása az életbiztosításhoz hasonló technikai alapon történik, ha

a) a fizetett díjbevételeket betegségi táblázatok alapján számítják ki a biztosításban alkalmazott matematikai módszer szerint;

b) tartalékot képeznek az életkor növekedésére;

c) többlet-díjbevételt szednek be kellő összegű biztonsági marzs képzése érdekében;

d) a biztosítási vállalkozás a szerződést legkésőbb a biztosítás harmadik évének vége előtt felmondhatja;

e) a szerződés a folyó szerződésekre is elrendelei a növekvő díjbevételek vagy a csökkenő kifizetések lehetőségét.

38. cikk – Megkövetelt szavatoló tőke a életbiztosítás viszontbiztosítási tevékenységeire

1. A 40. cikktől függően, a megkövetelt szavatoló tőke az életbiztosítás viszontbiztosítási tevékenységeire a (2) –(7) bekezdésekben meghatározottak szerint állapítandó meg, a vállalt viszontbiztosítási osztályoknak megfelelően.

2. A 2002/83/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett viszontbiztosítási fajtákra, a befektetési alapokhoz kapcsolódó biztosítások kivételével és a 2. cikk (3) bekezdésében említett műveletekre a megkövetelt szavatoló tőkének a következő két szám összegével kell egyenlőnek lennie:

(a) első szám:

a visszaengedményezéseket is tartalmazó viszontbiztosítási elfogadványokra képzett matematikai tartalékok 4 %-át meg kell szorozni a visszaengedményezések nélküli összes matematikai tartalékok és a bruttó matematikai tartalékok hányadosával az utolsó pénzügyi évre. Ez az arány semmiképpen sem lehet 85 %-nál kevesebb;

(b) második szám:

azokra a kötvényekre, amelyeknél a kockáztatott tőke nem negatív szám, a viszontbiztosítási vállalkozás által felvállalt ilyen tőke 0,3 %-át meg kell szorozni azzal az aránnyal az utolsó pénzügyi évre, amely a vállalkozás kötelezettségeként a visszaengedményezések után fennmaradó teljes kockáztatott tőke és a visszaengedményezéseket is tartalmazó teljes kockáztatott tőke között fennáll; ez a hányados semmiképpen nem lehet 50 %-nál kevesebb.

A legfeljebb három évre szóló ideiglenes haláleseti viszontbiztosításra a töredéknek 0,1 %-nak kell lennie. Az ilyen, három évnél hosszabb, de öt évnék nem hosszabb viszontbiztosításra a fenti töredéknek 0,15 %-nak kell lennie.

3. A 2002/83/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett kiegészítő biztosítás viszontbiztosítására a megkövetelt szavatoló tőkének az ennek az irányelvnek a 37. cikkében meghatározottak szerint a viszontbiztosítási vállalkozások megkövetelt szavatoló tőkéjével kell egyenlőnek lennie:

4. A 2002/83/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett, nem érvényteleníthető, folyamatos egészségi biztosítás viszontbiztosítására a megkövetelt szavatoló tőkének egyenlőnek kell lennie:

(a) az ennek a cikknek a (2) bekezdésének a) pontjával összhangban kiszámított matematikai tartalékok 4%-ával; plusz

(b) a viszontbiztosítási vállalkozásoktól megkövetelt szavatoló tőkével, ahogyan azt ennek az irányelvnek a 37. cikke meghatátozza. Az ennek az irányelvnek a 37. cikke (6) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételt azonban, miszerint tartalékot kell képezni az életkor növekedésére, egy olyan követelménnyel kell felcserélni, hogy a vállalkozásnak csoport-alapon kell működnie.

5. A 2002/83/EK irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett tőketörlesztési műveletek viszontbiztosítására, a megkövetelt szavatoló tőkének az ennek a cikknek a (2) bekezdésének a) pontjával összhangban kiszáított matematikai tartalékok 4 %-ával kell egyenlőnek lennie.

6. A 2002/83/EK irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett tontinák viszontbiztosítására a megkövetelt szavatoló tőkének eszközeik 1 %-ával kell egyenlőnek lennie.

7. A 2002/83/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában tárgyalt, a befektetési alapokhoz kapcsolódó viszontbiztosítási osztályokra, és a 2002/83/EK irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c), d) és e) pontjaiban említett műveletekre a megkövetelt szavatoló tőkének a következők összegével kell egyenlőnek lennie:

(a) amennyiben a viszontbiztosítási vállalkozás befektetési kockázatot visel, a biztosítástechnikai tartalékok 4%-a, ennek a cikknek a (2) bekezdésének a) pontja szerint számolva;

(b) amennyiben a viszontbiztosítási vállalkozás befektetési kockázatot nem visel, de a működtetési kiadások fedezetének allokálását öt évnél hosszabb időszakra rögzítették, a biztosítástechnikai tartalékok 1%-a, ennek a cikknek a (2) bekezdésének az a) pontja szerint számolva;

(c) amennyiben a viszontbiztosítási vállalkozás befektetési kockázatot nem visel, és a működtetési kiadások fedezetének allokálását nem rögzítették öt évnél hosszabb időszakra, akkor az utolsó pénzügyi évben az ilyen tevékenységhez kapcsolódó nettó igazgatási kiadások 25 %-ával egyenlő összeg;

(d) amennyiben a viszontbiztosítási vállalkozás haláleseti kockázatot fedez, a kockáztatott tőke 0,3 %-a, ennek a cikknek a (2) bekezdésének a b) pontja szerint számolva;

39. cikk – Megkövetelt szavatoló tőke olyan viszontbiztosítási vállalkozás számára amely nem-életbiztosítási és nem életbiztosítási viszontbiztosítási tevékenységeket párhuzamosan végez

1. A saját tagállamnak meg kell követelnie, hogy minden viszontbiztosítási vállalkozásnál, amely mind nem-életbiztosítási, mind életbiztosítási viszontbiztosítási tevékenységet folytat, a rendelkezésre álló szavatoló tőke fedezze a megkövetelt szavatoló tőkét mind a nem-életbiztosítási, mind az életbiztosítási viszontbiztosítási tevékenységekre való tekintettel, amit a 37. és a 38. cikkek szerint kell meghatározni.

2. Ha a rendelkezésre álló szavatoló tőke nem éri el az (1) bekezdésben megkövetelt szintet, az illetékes hatóságoknak a 42. és a 43. cikkekben előírt intézkedéseket kell alkalmazniuk.

3. SZAKASZ – BIZTONSÁGI TőKE

40. cikk – A biztonsági tőke összege

1. A megkövetelt szavatoló tőke egyharmada, a 37-39. cikkekben megadottak szerint, a biztonsági tőkét alkotja. Ez a tőke a 36. cikk (1)-(3) bekezdésében, és – a saját tagállam illetékes hatóságának beleegyezésével – a (4) bekezdés c) pontjában felsorolt tételekből áll.

2. A biztonsági tőke nem lehet kevesebb, mint a minimális 3 millió EUR.

Bármelyik tagállam rendelkezhet úgy, hogy a céges viszontbiztosítási vállalkozások tekintetében a minimális biztonsági tőke 1 millió EUR-nál ne legyen kevesebb.

41. cikk – A biztonsági tőke összegének felülvizsgálata

1. Az euróban kifejezett összegeket, ahogyan azokat a 40. cikk (2) bekezdése meghatározza, évente felül kell vizsgálni [ a 61. cikk (1) bekezdésében meghatározott végrehajtási időpont] –tól kezdődően, a valamennyi tagállamot magában foglaló, az Eurostat által publikált európai fogyasztói árindex változásainak figyelembevétele érdekében.

Az összegeket automatikusan adaptálni kell az euróban kifejezett alapösszegnek az abban az indexben abban az időszakban bekövetkezett százalékos változásának megfelelően, amely ennek az irányelvnek a hatálybalépése és a felülvizsgálat időpontja között eltelt, majd fel kell kerekíteni 100 000 EUR többszörösére.

Ha a százalékos változás az utolsó adaptáció óta kevesebb mint 5%, nem lesz adaptálás.

2. A Bizottságnak évente tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot a felülvizsgálatról, és az (1) bekezdésben említett adaptált összegekről.

4. fejezet – Nehézségekkel küzdő, vagy szabályszerűtlen helyzetben lévő viszontbiztosítási vállalkozások, és az engedély visszavonása

42. cikk – Nehézségekkel küzdő viszontbiztosítási vállalkozások

1. Ha egy viszontbiztosítási vállalkozás nem tartja be a 32. cikket, saját tagállamának illetékes hatósága megtilthatja eszközei szabad elidegenítését, miután ezt a szándékát közölte a fogadó tagállamok illetékes hatóságaival.

2. A viszontbiztosítási vállalkozás pénzügyi helyzetének helyreállítása érdekében, ahol a szavatoló tőke a 37., 38. és 39. cikkekben megkövetelt minimum alá esett, a saját tagállam illetékes hatóságának meg kell követelnie, hogy a rendezett pénzügyi helyzet visszaállítását célzó tervet nyújtson be jóváhagyásra.

Kivételes körülmények között, ha az illetékes hatóság úgy véli, hogy a viszontbiztosítási vállalkozás pénzügyi helyzete tovább fog romlani, korlátozhatja vagy megtilthatja a viszontbiztosítási vállalkozás eszközeinek szabad elidegenítését. Tájékoztatnia kell a több tagállam hatóságait, azokon a területekem, ahol a viszontbiztosítási vállalkozás üzleti tevékenységet végez, azokról az intézkedésekről, amelyeket hozott, az utóbbiaknak pedig – az előbbi kérésére – ugyanazokat az intézkedéseket meg kell hozniuk.

3) Ha a szavatoló tőke a 40. cikkben meghatározott biztonsági tőke alá csökken, a saját tagállam illetékes hatóságának meg kell követelnie a viszontbiztosítási vállalkozástól, hogy jóhagyásra nyújtson be egy rövid távú finanszrozási tervet.

Korlátozhatja vagy megtilthatja a viszontbiztosítási vállalkozás eszközeinek szabad elidegenítését is. Tájékoztatnia kell a több tagállam hatóságait, az utóbbiaknak pedig – az előbbi kérésére – ugyanazokat az intézkedéseket meg kell hozniuk.

4) Minden tagállam meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükséghesek hogy nemzeti joguknak megfelelően megtiltsák a területükön lévő eszközök szabad elidegenítését, az (1), (2) és (3) bekezdésekben tárgyalt esetekben, a viszontbiztosítási vállalkozás saját tagállamának kérésére, amelynek meg kell jelölnie, hogy mely eszközökre kell vonatkozniuk ezeknek az intézkedéseknek.

43. cikk – Pénzügyi helyreállítási terv

1) A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az illetékes hatóságoknak rendelkezzenek azzal a hatáskörrel, hogy pénzügyi helyreállítási terveket követeljenek meg azoknál a viszontbiztosítási vállalkozásoknál, ahol az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy a viszontbiztosítási szerződésekből származó kötelezettségeik veszélyeztetve vannak.

2) A pénzügyi helyreállítási tervnek minimálisan a következő három pénzügyi évre vonatkozóan kell a részleteket és a bizonyítást tartalmaznia:

a) a működtetési kiadások, különösen a folyó általános kiadások és jutalékok becslései;

b) egy terv, amely részletes becsléseket ad a jövedelemre és a kiadásokra a viszontbiztosítási elfogadványok és a viszontbiztosítási engedményezések tekintetében;

c) egy előzetes mérlegterv;

d) becslések azokra a pénzügyi erőforrásokra, amelyek a szándékok szerint fedezik a vállalt kötelezettségeket és a megkövetelt szavatoló tőkét;

e) az átfogó visszaengedményezési politika.

3) Amikor a viszontbiztosítási vállalkozás pénzügyi helyzet romlik és a viszontbiztosítási vállalkozás szerződéses kötelezettségei veszélybe kerülnek, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek azzal a hatáskörrel, hogy a viszontbiztosítási vállalkozásokat kötelezzék magasabb megkövetelt szavatoló tőkére, gondoskodva arról, hogy a viszontbiztosítási vállalkozás képes legyen a szavatoló tőkével szembeni követelmények teljesítésére a közeljövőben. Ennek a magasabb megkövetelt szavatoló tőkének az (1) bekezdésben említett pénzügyi helyreállítási terven kell alapulnia.

4) A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az illetékes hatóság rendelkezzenek a hatáskörrel ahhoz, hogy a rendelkezésre álló szavatoló tőke minden elfogadható elemét lefelé átértékeljék, különösen, amikor jelentős változás következett be ezeknek az elemeknek a piaci értékében az utolsó pénzügyi év óta.

5) A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek a hatáskörrel ahhoz, hogy a csökkentést a visszaengedményezés alapján mérsékeljék, a 37., 38. és 39. cikkeknek megfelelően meghatározott szavatoló tőkére, amikor:

a) a visszaengedményezési szerződések jellege vagy minősége jelentősen megváltozott az utolsó pénzügyi év óta;

b) nincs vagy jelentéktelen az átvitel kockázata a visszaengedményezési szerződések alapján.

6. Ha az illetékes hatóságok bekérték a pénzügyi helyreállítási tervet a viszontbiztosítási vállalkozástól az (1) bekezdésnek megfelelően, tartózkodniuk kell attól, hogy a 18. cikk szerinti bizonyítványt kiadják mindaddig, amíg úgy vélik, hogy a viszontbiztosítási szerződésekből származó kötelezettségei az (1) bekezdés szerinti értelemben veszélyeztetve vannak.

44. cikk – Az engedély visszavonása

1. A viszontbiztosítási vállalkozásnak a saját tagállamának illetékes hatósága által megadott engedély visszavonható az adott hatóság által, ha a vállalkozás:

a) nem használja fel az engedélyt 12 hónapon belül, kifejezetten eláll attól, vagy szünetelteti az üzleti tevékenység folytatását több mint 6 hónapon keresztül, kivéve, ha az érintett tagállam rendelkezett ezekben az esetekben a megszüntetésről;

b) már nem teljesíti az engedélyezés feltételeit;

c) képtelen volt arra, hogy a rendelkezésére álló időszakon belül meghozza azokaz az intézkedéseket, amelyeket a 42. cikkben említett helyreállítási terv vagy pénzügyi modell meghatároz;

d) súlyos mulasztást követ el a rá vonatkozó szabályozásokkal kapcsolatos kötelmeiben.

Az engedély visszavonása vagy megszüntetése esetén a saját tagállam illetékes hatóságának értesítenie kell a több tagállamok illetékes hatóságait ennek megfelelően, azoknak pedig meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a viszontbiztosítási vállalkozás új műveletekbe kezdjen a területükön, akár a telepedés joga, akár a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján.

2. Az engedély visszavonásával kapcsolatos bármiféle döntést pontos okokkal kell alátámasztani és közölni kell a kérdéses viszontbiztosítási vállalkozással.

IV. CÍM – RENDELEKZÉSEK A LETELEPEDÉS JOGÁVAL ÉS A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGÁVAL KAPCSOLATBAN

45. cikk – A jog rendelkezéseit nem teljesítő viszontbiztosítási vállalkozások

1. Ha a fogadó tagállam illetékes hatóságai azt állapitják meg, hogy egy viszontbiztosítási vállalkozás, amely fiókirodával rendelkezik, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján üzleti tevékenységet folytat annak területén, nem tartja be az arra a tagállamra vonatkozóan alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket, fel kell kérniük az érintett viszontbiztosítási vállalkozást, hogy a szabályellenes helyzetet orvosolja. Ugyanakkor azokat a megállapításaikat továbbítaniuk kell a saját tagállam illetékes hatóságának.

Ha a saját tagállam illetékes hatósága által hozott intézkedések ellenére, vagy azért, mert az ilyen intézkedések elégtelennek bizonyulnak, a viszontbiztosítási vállalkozás továbbra is megséri a fogadó államban alkalmazandó jog rendelkezéseit, az utóbbi – miután tájékoztatta a saját tagállam illetékes hatóságát – meghozhatja a megfelelő intézkedéseket a további jogsértések megelőzésére vagy szankcionálására, beleértve – amennyiben az ténylegesen szükséges – annak megakadályozását, hogy a viszontbiztosítási vállalkozás új viszontbiztosítási szerződéseket köthessen a területén. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy területükön legyen lehetőség a viszontbiztosítási vállalkozásokkal kapcsolatos ilyen intézkedésekhez szükséges jogi dokumentumokhoz való hozzáférésre.

2) Bármely, az (1) bekezdés szerint alkalmazott intézkedést, amely büntetéseket vagy a viszontbiztosítási üzleti tevékenység folytatásának korlátozását vonja maga után, megfelelő indoklással kell ellátni, és el kell juttatni az érintett viszontbiztosítási vállalkozáshoz.

46 – Felszámolás

Abban az esetben, ha a viszontbiztosítási vállalkozás felszámolásra kerül, a fiókirodán keresztül, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága révén megkötött szerződésekből származó kötelezettségvállalásokat ugyanúgy teljesíteni kell, mint azokat, amelyek annak a vállalkozásnak más viszontbiztosítási szerződéseiből származnak.

V. CÍM – VISZONTBIZTOSÍTÁSI VÁLLALKOZÁSOK, AMELYEK TEVÉKENYSÉGVÉGZÉSI KÖZPONTJA A KÖZÖSSÉGEN KÍVÜL TALÁLHATÓ, ÉS VISZONTBIZTOSÍTÁSI TEVÉKENYSÉGEKET VÉGEZNEK A KÖZÖSSÉGBEN

47. cikk – A viszontbiztosítási tevékenység végzésének elvei és feltételei

A tagállam az olyan viszontbiztosítási vállalkozásokkal szemben, amelyeknek létesítő okirat szerinti székhelye a Közösségen kívül található, és területén viszontbiztosítási tevékenységbe kezdenek vagy ilyent végeznek, nem alkalmazhat olyan rendelkezéseket, amelyek kedvezőbb bánásmódot eredményeznének a számára annál, amilyenben azok a viszontbiztosítási vállalkozások részesülnek, amelyek tevékenységvégzési központja abban a tagállamban van.

48. cikk – Megállapodások harmadik országokkal

1. A Bizottság javaslatokat tehet a Tanácsnak arra vonatkozóan, hogy hozzanak létre megállapodásokat egy vagy több harmadik országgal a felügyelet gyakorlásának eszközeiről a következők tárgyában:

a) viszontbiztosítási vállalkozások, amelyeknek tevékenységvégzési központja egy harmadik országban található, és a Közösségben folytatnak viszontbiztosítási tevékenységet,

b) viszontbiztosítási vállalkozások, amelyeknek tevékenységvégzési központja a Közösségben található, és egy harmadik országban folytatnak viszontbiztosítási tevékenységet.

2. Az (1) bekezdésben említett megállapodásoknak különösen arra kell irányulniuk, hogy a prudenciális szabályozás egyenlőségi feltételei szerint gondoskodjanak az effektív piacrajutásról a viszontbiztosítási vállalkozások számára minden szerződő fél területén, és előírják a felügyeleti szabályok és viszontbiztosítási módszerek kölcsönös elismerését. Arra is törekedniük kell, hogy:

a) a tagállamok illetékes hatóságai képesek legyenek arra, hogy a Közösség területén található és az érintett harmadik országok területén üzleti tevékenységet folytató viszontbiztosítási vállalkozások felügyeletéhez szükséges információkat beszerezzék,

b) a harmadik országok illetékes hatóságai képesek legyenek arra, hogy a területükön tevékenységvégzési központtal rendelkező és a Közösségben üzleti tevékenységet folytató viszontbiztosítási vállalkozások felügyeletéhez szükséges információkat beszerezzék.

3. Az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 300¨cikkének (1) és (2) bekezdésének sérelme nélkül a Bizottságnak – az Biztosítási Bizottság támogatásával – meg kell vizsgálnia az (1) bekezdésben említett tárgyalások kimenetelét és az ebből eredő helyzetet.

VI. CÍM – A HARMADIK ORSZÁGOK JOGRENDJE ÁLTAL SZABÁLYOZOTT ANYAVÁLLALAT LEÁNYVÁLLALATAIRA ÉS AZ ILYEN ANYAVÁLLALATOK BEFOLYÁSOLÓ RÉSZESEDÉSSZERZÉSEIRE ALKALMAZANDÓ SZABÁLYOK

49. cikk –Tájékoztatás a tagállamoktól a Bizottságnak

A tagállamok illetékes hatóságainak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a következőkről:

a) egy közvetlen vagy közvetett leányvállalatnak kiadott bármiféle engedélyről, ha annak egy vagy több anyavállalata egy harmadik ország jogrendjének szabályozásába tartozik.

b) amikor egy ilyen anyavállalat befolyást szerez egy közösségi viszontbiztosítási vállalkozásban, amely később a leányvállalatává válik.

A Bizottságnak erről a Biztosítási Bizottságot megfelelően tájékoztatnia kell .

Amikor egy vagy több, harmadik országok joga alá tartozó anyavállalat közvetlen vagy közvetett leányvállalatának az engedélyt megadják, a csoport struktúráját konkretizálni kell abban az értesítésben, amelyet az illetékes hatóságok küldenek a Bizottságnak.

50. cikk –A közösségi viszontbiztosítási vállalkozások kezelése harmadik országokban

1) A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot minden általános nehézségről, amelyet viszontbiztosítási vállalkozásaik tapasztaltak egy harmadik országban való letelepedésükkor, vagy tevékenységük harmadik országban történő végzésekor.

2) Időszakonként a Bizottságnak jelentést kell készítenie, amelyben megvizsgálja a közösségi viszontbiztosítási vállalkozásokkal szembeni bánásmódot a harmadik országokban, a (3) bekezdés szerinti értelemben, a közösségi viszontbiztosítási vállalkozásoknak harmadik országokban való letelepedésével, harmadik országok viszontbiztosítási vállalkozásaiban történő befolyásszerzéssel, az ilyen letelepedett vállalkozások által végzett viszontbiztosítási tevékenységek folytatásával és a határon átnyúló, a Közösségből harmadik országok irányuló viszontbiztosítási szolgáltatásnyújtással kapcsolatban. A Bizottságnak azokat a jelentéseket be kell nyújtania a Tanács számára, az esetleges megfelelő javaslatokkal vagy ajánlásokkal együtt.

3. Amikor a Bizottság – akár a (2) bekezdésben említett jelentések alapján, akár más információk alapján – úgy látja, hogy egy harmadik ország a közösségi viszontbiztosítási vállalkozásoknak nem adja meg az effektív piacrajutást, a Bizottság benyújthat ajánlásokat a Tanácsnak, hogy megfelelő meghatalmazást kapjon tárgyalások folytatására a jobb piacrajutás megszerzése érdekben a közösségi viszontbiztosítási vállalkozások számára.

4. Az ennek a cikknek az alapján hozott intézkedéseknek meg kell felelniük a Bizottság más nemzetközi megállapodások szerinti, különösen a Világkereskedelmi Szervezettel szembeni kötelezettségeinek.

VII. CÍM EGYÉB RENDELKEZÉSEK

51. cikk – Meglévő viszontbiztosítási vállalkozások által szerzett jogok

1. Az ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó viszontbiztosítási vállalkozásokat, amelyek a viszontbiztosítási üzleti tevékenység folytatására az engedélyt már megkapták vagy arra, azoknak a tagállamok rendelkezéseivel összhangban, ahol tevékenységvégzési központjuk van, jogosultsággal rendelkeznek ennek az irányelvnek a hatálybalépését megelőzően, engedélyezettnek kell tekinteni, a (3) cikkel összhangban.

Teljesíteniük kell azonban ennek az irányelvnek a rendelkezéseit a viszontbiztosítási üzleti tevékenység végzésével és a 6. cikk a), c), d), a 7., a 8. és a 12., valamint a 32 -41.cikkek követelményeivel kapcsolatban, a 61. cikkben említett végrehajtási időponttól kezdődően.

2. A tagállamok az (1) bekezdésben említett viszontbiztosítási vállalkozások számára, amelyek ennek az irányelvnek a hatálybalépésekor nem felelnek meg a 6. cikk a) pontjának, a 7., a 8. és a 32-40. cikknek, engedélyezhetnek egy [ 2 éves] időszakot a 61. cikkben említett időpont után, az ezeknek a követelményeknek való megfelelés érdekében.

52. cikk – Tevékenységüket befekező viszontbiztosítási vállalkozások

1. Azok a viszontbiztosítási vállalkozások, amelyek [ a 61. cikk (1) bekezdésében az ennek az irányelvnek az átültetésére megadott időpont] -ig beszüntették az új szerződések kötését és kizárólag meglévő portfoliójukat kezelik, annak érdekében, hogy tevékenységüket befejezzék, nem tartoznak ennek az irányelvnek a hatálya alá.

2. A tagállamoknak el kell készíteniük egy jegyzéket az érintett viszontbiztosítási vállalkozásokról, és ezt a jegyzéket el kell juttatniuk minden más tagállamnak.

53. cikk –A bíróságokhoz történő fellebbezés joga

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a viszontbiztosítási vállalkozással kapcsolatosan hozott, ezt az irányelvet végrehajtó törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések a bíróságokhoz való fellebbezés hatálya alá essenek.

54. cikk – Együttműködés a tagállamok és a Bizottság között

1. A tagállamoknak együttműködést kell folytatniuk egymással a viszontbiztosítás felügyeletének megkönnyítésére a Közösségen belül és ennek az irányelvnek az alkalmazása érdekében.

2. A Bizottságnak és a tagállamok illetékes hatóságainak szorosan együtt kell működniük a viszontbiztosítás Közösségen belüli felügyeletének megkönnyítése érdekében, és az esetleges nehézségeknek a megvizsgálásában, amelyek ennek az irányelvnek az alkalmazásából származhatnak.

55. cikk – Bizottsági eljárás

1) A Bizottságot segíti majd a 91/675/EGK irányelv 1. cikke szerint létrehozott Biztosítási Bizottság.

2) Amikor erre a bekezdésre hivatkozás történik, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkei alkalmazandóak, annak 8. cikkének figyelembevételével.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében említett időszaknak három hónapnak kell lennie.

3. A bizottságnak el kell készítenie saját ügyrendjét.

56. cikk – Végrehajtási intézkedések

A következő, ennek az irányelvnek a végrehajtását céló intézkedéseket, az 55. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell megállapítani.

a) az ennek az irányelvnek a mellékletében előírt jogi formák kiterjesztése,

b) a 36. cikkben felsorolt, a szavatoló tőkét alkotó tételek tisztázása, az új pénzügyi instrumentumok figyelembevétele érdekében,

c) a 37. cikk (3) és (4) bekezdésében előírt, megkövetelt szavatoló tőke kiszámításához felhasznált díjbevételek vagy kötelelési összegek 50 %-kal való megnövelése, a 73/239/EGK irányelv mellékletének A pontjában felsorolt osztályokra, a 11., a 12. és a 13. kivételével, konkrét viszontbiztosítási tevékenységekre vagy szerződéstípusokra, annak érdekében, hogy figyelembe vegyék ezeknek a tevékenységeknek vagy szerződéseknek a sajátosságait,

d) a minimális biztonsági tőke módosítása, amelyet a 40. cikk (2) bekezdése ír elő, a gazdasági és pénzügyi fejlemények figyelembevétele érdekében;

e) a 2. cikk fogalom-meghatározásainak tisztázása, annak érdekében, hogy ezt az irányelvet egyformán alkalmazzák az egész Közösségben.

VIII. CÍM – A MEGLÉVŐ IRÁNYELVEK MÓDOSÍTÁSAI

57. CIKK – A 73/239/EGK irányelv módosításai

A 73/239/EGK irányelv a következőképpen módosul:

(1) A 12a. cikkben a (1) és a (2) bekezdések helyébe a következők lépnek:

"1. A többi érintett tagállam illetékes hatóságaival konzultálni kell egy nem-életbiztosítási vállalkozásnak szóló engedély megadása előtt, ha az:

a) egy másik tagállamban engedélyezett biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozás leányvállalata, vagy

b) egy másik tagállamban engedélyezett biztosítási vagy viszontbiztosítási anyavállalat leányvállalata, vagy

c) ugyanannak a természetes vagy jogi személynek az ellenőrzése alatt áll, aki egy másik tagállamban engedélyezett biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozást is ellenőriz.

2. Az érintett tagállam illetékes hatóságával, amely a hitelintézetek vagy befektetési cégek felügyeletéért felel, konzultálni kell egy nem-életbiztosítási vállalkozásnak szóló engedély megadása előtt, ha az:

a) leányvállalata egy, a Közösségben engedélyezett hitelintézetnek vagy befektetési cégnak, vagy

b) leányvállalata egy, a Közösségben engedélyezett hitelintézet vagy befektetési cég anyavállalatnak, vagy

c) ugyanannak a természetes vagy jogi személynek az ellenőrzése alatt áll, aki egy másik, a Közösségben engedélyezett hitelintézetet vagy befektetési céget is ellenőriz.

(2) Az 13. cikk (2) bekezdésébe a következő, harmadik számozatlan bekezdés kerül be:

„A biztosítási vállalkozás saját tagállama nem utasíthatja el azt a viszontbiztosítási szerződést, amelyet egy biztosítási vállalkozás egy, a 200 /00/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek [viszontbiztosítási irányelv]* megfelelően engedélyezett viszontbiztosítási vállalkozással kötött, vagy egy biztosítási vállalkozással, amelyet ennek az irányelvnek vagy a 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek** megfelelően engedélyeztek, olyan okok alapján, amelyek közvetlenül összefüggenek a viszontbiztosítási vállalkozás vagy a biztosítási vállalkozás pénzügyi megbízhatóságával.

*HL L…

* HL L 345, 2002.12.19., 1. o.

(3) A 15. cikkben a (3) bekezdés helyébe a következő lép:

"3. A tagállamok nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be bruttó tartalékolási rendszert, amely megköveteli, hogy a meg nem szolgált díjbevételek és a fennálló követelésekre képzett tartalékok fedezésére használt eszközök zálogjoggal való megterhelését, amikor azt egy, a 200./../EK irányelvnek [ viszontbiztosítási irányelv ] megfelelően engedélyezett viszontbiztosítási vállalkozás, vagy ennek az irányelvnek vagy a 2002/83/EK irányelvnek megfelelően engedélyezett viszontbiztosítási vállalkozás vagy biztosítási vállalkozás viszontbiztosítja.

Amikor a saját tagállam megengedi, hogy biztosítástechnikai tartalékokat olyan biztosítóval szembeni követelésekkel fedezzenek, amely sem nem a 200./../EK irányelv által engedélyezett viszontbiztosítási vállalkozás, sem nem ennek az irányelvnek vagy a 2002/83/EK irányelvnek megfelelően engedélyezett biztosítási vállalkozás, rögzítenie kell az erre engedélyezett százalékos arányt. "

(4) A 16. cikk (2) bekezdésében a negyedik számozatlan bekezdést a következő váltja fel:

"A rendelkezésre álló szavatoló tőkét is csökkenteni kell a következő tételekkel:

(a) részesedések, amelyek a biztosítási vállalkozás birtokában vannak

- biztosítási vállalkozásokban ennek az irányelvnek a 6. cikke, a 2002/83/EK irányelv 4. cikke vagy a 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* 1(b) cikke értelmében,

- viszontbiztosítási vállalkozásokban, a 200./../EK irányelvnek [ viszontbiztosítási irányelv] a 3. cikke vagy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozásában a 98/78/EK irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében,

- biztosítási holdingtársaságokban, a 98/78/EK irányelv 1. cikkének i) pontja értelmében,

- hitelintézetekben és pénzügyi intézményekben a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv** 1. cikkének (1) és (5) bekezdése értelmében.

- befektetési cégekben és pénzügyi intézményekben a 93/22/EGK tanácsi irányelv*** 1. cikkének (2) bekezdése és a 93/6/EGK tanácsi irányelv**** 1. cikkének (4) és (7) bekezdése értelmében;

* HL L 330, 1998.12.5., 1. o.

** HL L 126, 2000.5.26., 1. o.

*** HL L 141, 1993.6.11., 27. o.

**** HL L 345, 2002.12.19., 1. o.

(5) A következő, 17b cikk kerül be:

“17b. cikk

1. Ha a Bizottság úgy dönt, a 200./../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 56. cikkének c) pontja alapján* [ viszontbiztosítási irányelv] , hogy megnöveli a megkövetelt szavatoló tőke kiszámításához használt összegeket, ahogyan azt annak az irányelvnek a 37. cikkének (3) és (4) bekezdései előírják, minden tagállamnak azokra a biztosítási vállalkozásokra, amelyek tevékenységvégzési központja a területén vannak, annak az irányelvnek a 35-39. cikkeiben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia viszontbiztosítási elfogadványozási tevékenységeikre, amikor a következő feltételek közül valamelyik teljesül:

a) a beszedett viszontbiztosítási díjbevételek meghaladják teljes díjbevételeik 10 %-át;

b) a beszedett viszontbiztosítási díjbevételek meghaladják az 500 000 EUR-t;

c) a viszontbiztosítási elfogadványaikból származó biztosítástechnikai tartalékok meghaladják teljes biztosítástechnikai tartalékaik 10%-át.

2. Annak a biztosítási vállalkozásnak, amely az (1) bekezdés hatálya alá tartozik, teljes üzleti tevékenységére, a 200./../EK irányelv [ viszontbiztosítási irányelv] 40. cikkének (2) bekezdésének megfelelő minimális biztonsági tőkét képez.

*HL L…”

58. cikk – A 92/49/EGK irányelv módosításai

A 92/49/EGK irányelv a következőképpen módosul:

(1) A 15. cikkben az (1a) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

" 1a Ha az (1) bekezdésben említett részesedések befolyásszerzője biztosítási vállalkozás, viszontbiztosítási vállalkozás, hitelintézet vagy befektetési cég, amelyet egy másik tagállamban engedélyeztek, vagy az anyavállalat ilyen jogalany, vagy az ilyen jogalanyt ellenőrző természetes vagy jogi személy az, és ha a befolyásszerzés eredményeként az a vállalkozás, amelyben a befolyásszerző részesedést kíván szerezni, a befolyásszerző leányvállalatává válna, vagy ellenőrzése alá kerülne, a befolyásszerzés értékelésének a 73/239/EGK irányelv 12a. cikkében említett előzetes konzultáció tárgyát kell képeznie"

(2) A 16. cikkben a (4), az (5) és az (5a) bekezdések helyébe a következők lépnek:

"4. Azok az illetékes hatóságok, amelyek az (1) vagy a (2) bekezdés szerinti bizalmas információkat kapnak, azokat csak kötelességeik teljesítése során használhatják fel:

- annak ellenőrzésére, hogy a biztosítási üzleti tevékenység felvételét szabályozó feltételek teljesülnek-e, és annak megkönnyítésére, hogy az ilyen üzleti tevékenység folytatását ellenőrizzék, különös tekintettel a biztosítástechnikai tartalékok, a szavatoló tőke, az adminisztrációs és számviteli eljárások és a belső ellenőrzési mechanizmusok ellenőrzésére,

- szankciók kivetésére,

- az illetékes hatóságok határozataival szembeni igazgatási fellebbezésekhez, vagy

- bírósági eljárásokban, amelyeket az 53. cikk szerint, vagy olyan speciális rendelkezések alapján kezdeményeztek, amelyeket ez az irányelv, vagy más, a biztosítási és a viszontbiztosítási vállalkozásokkal kapcsolatos irányelvek írtak elő.

5. Az (1) és a (4) bekezdések nem zárják ki az információcserét a tagállamon belül, amikor két vagy több illetékes hatóság van ugyanabban a tagállamban, vagy a tagállamok között, az illetékes hatóságok és a következők között:

- a hitelintézetek és más pénzügyi szervezetek hivatalos felügyeletéért felelős hatóságok és a pénzügyi piacok felügyeletéért felelős hatóságok,

- A biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozások felszámolásába és csődeljárásába, illetve más, hasonló eljárásba bevont testületek, és

- a biztosítási vállalkozások, a viszontbiztosítási vállalkozások és más pénzügyi intézmények beszámolóinak kötelező könyvvizsgálatát elvégző személyek,

felügyeleti funkcióik ellátása során, vagy közzététel azoknak a testületeknek a számára, amelyek a kényszerfelszámolási eljárásokat bonyolítják le, vagy garanciaalapoknak, a kötelességeik teljesítéséhez szükséges információk mértékében. Azok az információk, amelyeket ezek a hatóságok, testületek és személyek megkapnak, a szakmai titoktartás kötelmének hatálya alá tartoznak, ahogyan azt az (1) bekezdés meghatározza.

5a. Az (1)-(4) bekezdésektől eltérően a tagállamok engedélyt adhatnak az információcserére az illetékes hatóságok és a következők között:

- a biztosítási vállakozások, viszontbiztosítási vállalkozások felszámolásába és csődeljárásába, illetve más, hasonló eljárásba bevont testületek irányításáért felelős hatóságok, vagy

- a biztosítási vállalkozások, a viszontbiztosítási vállalkozások, hitelintézetek, befektetési cégek és más pénzügyi intézmények beszámolóinak kötelező könyvvizsgálatát elvégző személyek irányításáért felelős hatóságok, vagy

- a biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozások független aktuáriusai, akik ezeknek a vállalkozásoknak a jogi felügyeletét végzik, és azok a testületek, amelyek az ilyen aktuáriusok irányításáért felelnek.

Azoknak a tagállamoknak, amelyek az első számozatlan bekezdésben szereplő lehetőséget választják, meg kell követelniük, hogy legalább a következő feltételek teljesüljenek:

- ennek az információcserének az első számozatlan bekezdésben említett irányítás vagy törvényes felügyelet elvégzésének célját kell szolgálnia,

- az ilyen összefüggésben megkapott információk, a szakmai titoktartás feltételeinek hatálya alá tartoznak, ahogyan azt az (1) bekezdés meghatározza,

- amikor az információ egy másik tagállamból származik, az nem tehető közzé azoknak az illetékes hatóságoknak a kifejezett beleegyezése nélkül, akik azt közzétették, és értelemszerűen egyedül azokra a célokra adható ki, amelyekhez azok a hatóságok a beleegyezésüket adták.

A tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknak, személyeknek és testületeknek a nevét, amelyek ennek a bekezdésnek az alapján információkat kaphatnak. "

59. cikk – A 2002/83/EK irányelv módosításai

A 2002/83/EK irányelv a következőképpen módosul:

(1) Az 1. cikk (1) bekezdése a következő, (s) ponttal egészül ki:

(s) "viszontbiztosítási vállalkozás " a 200./../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (b) pontja szerinti értelemben vett viszontbiztosítási vállalkozást jelent*. [Viszontbiztosítási irányelv]

*HL L…”

(2) A következő, 9a cikk kerül be:

„9a cikk

Előzetes konzultáció más tagállamok illetékes hatóságaival

1. A többi érintett tagállam illetékes hatóságaival konzultálni kell egy életbiztosítási vállalkozásnak szóló engedély megadása előtt, ha az:

a) egy másik tagállamban engedélyezett biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozás leányvállalata, vagy

b) egy másik tagállamban engedélyezett biztosítási vagy viszontbiztosítási anyavállalat leányvállalata, vagy

c) ugyanannak a természetes vagy jogi személynek az ellenőrzése alatt áll, aki egy másik tagállamban engedélyezett biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozást is ellenőriz.

2. Az érintett tagállam illetékes hatóságával, amely a hitelintézetek vagy befektetési cégek felügyeletéért felel, konzultálni kell egy életbiztosítási vállalkozásnak szóló engedély megadása előtt, ha az:

a) leányvállalata egy, a Közösségben engedélyezett hitelintézetnek vagy befektetési cégnak, vagy

b) leányvállalata egy, a Közösségben engedélyezett hitelintézet vagy befektetési cég anyavállalatnak, vagy

c) ugyanannak a természetes vagy jogi személynek az ellenőrzése alatt áll, aki egy másik, a Közösségben engedélyezett hitelintézetet vagy befektetési céget is ellenőriz.

3 A fontos illetékes hatóságoknak, amelyeket az (1) és a (2) bekezdések említenek, különösen akkor kell konzultálniuk egymással, amikor a részvényesek alkalmasságát, valamint ugyanazon csoport egy másik jogalanyának vezetésében érintett igazgatók hírnevét és tapasztalatát kell értékelniük. Tájékoztatniuk kell egymást minden olyan információról, amely a részvényesek alkalmasságával és az igazgatók hírnevével és tapasztalatával kapcsolatos, ha az fontossággal bír más, az engedélyezés megadásában érintett illetékes hatóságok számára, valamint a működési feltételeknek való megfelelés folyamatban lévő felmérése számára.

(3) A 10. cikk (2) bekezdésében a következő második, számozatlan bekezdés hozzáadására kerül sor:

" A biztosítási vállalkozás saját tagállama nem utasíthatja el azt a viszontbiztosítási szerződést, amelyet egy biztosítási vállalkozás egy, a 200 /00/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek [viszontbiztosítási irányelv] megfelelően engedélyezett viszontbiztosítási vállalkozással kötött, vagy egy biztosítási vállalkozással, amelyet a 73/239/EGK irányelvnek vagy ennek az irányelvnek megfelelően engedélyeztek, olyan okok alapján, amelyek közvetlenül összefüggenek a viszontbiztosítási vállalkozás vagy a biztosítási vállalkozás pénzügyi megbízhatóságával. "

(4) A 15. cikkbe a következő, (1a) pont kerül beszúrásra:

"1a. Ha az (1) bekezdésben említett részesedések befolyásszerzője biztosítási vállalkozás, viszontbiztosítási vállalkozás, hitelintézet vagy befektetési cég, amelyet egy másik tagállamban engedélyeztek, vagy az anyavállalat ilyen jogalany, vagy az ilyen jogalanyt ellenőrző természetes vagy jogi személy az, és ha a befolyásszerzés eredményeként az a vállalkozás, amelyben a befolyásszerző részesedést kíván szerezni, a befolyásszerző leányvállalatává válna, vagy ellenőrzése alá kerülne, a befolyásszerzés értékelésének a 9a. cikkben említett előzetes konzultáció tárgyát kell képeznie. "

(5) A 16. cikk a következőképpen módosul:

(a) a (4), az (5) és a (6) bekezdések helyére a következő kerül

“4. Azok az illetékes hatóságok, amelyek az (1) vagy a (2) bekezdés szerinti bizalmas információkat kapnak, azokat csak kötelességeik teljesítése során használhatják fel:

- annak ellenőrzésére, hogy a biztosítási üzleti tevékenység felvételét szabályozó feltételek teljesülnek-e, és annak megkönnyítésére, hogy az ilyen üzleti tevékenység folytatását ellenőrizzék, különös tekintettel a biztosítástechnikai tartalékok, a szavatoló tőke, az adminisztrációs és számviteli eljárások és a belső ellenőrzési mechanizmusok ellenőrzésére, vagy

- szankciók kivetésére, vagy

- az illetékes hatóságok határozataival szembeni igazgatási fellebbezésekhez, vagy

- bírósági eljárásokban, amelyeket a 67. cikk szerint, vagy olyan speciális rendelkezések alapján kezdeményeztek, amelyeket ez az irányelv, vagy más, a biztosítási és a viszontbiztosítási vállalkozásokkal kapcsolatos irányelvek írtak elő.

5. Az (1) és a (4) bekezdések nem zárják ki az információcserét a tagállamon belül, amikor két vagy több illetékes hatóság van ugyanabban a tagállamban, vagy a tagállamok között, az illetékes hatóságok és a következők között:

- a hitelintézetek és más pénzügyi szervezetek hivatalos felügyeletéért felelős hatóságok és a pénzügyi piacok felügyeletéért felelős hatóságok,

- A biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozások felszámolásába és csődeljárásába, illetve más, hasonló eljárásba bevont testületek, és

- a biztosítási vállalkozások, a viszontbiztosítási vállalkozások és más pénzügyi intézmények beszámolóinak kötelező könyvvizsgálatát elvégző személyek,

felügyeleti funkcióik ellátása során, vagy közzététel azoknak a testületeknek a számára, amelyek a kényszerfelszámolási eljárásokat bonyolítják le, vagy garanciaalapoknak, a kötelességeik teljesítéséhez szükséges információk mértékében. Azok az információk, amelyeket ezek a hatóságok, testületek és személyek megkapnak, a szakmai titoktartás kötelmének hatálya alá tartoznak, ahogyan azt az (1) bekezdés meghatározza.

6. Az (1)-(4) bekezdésektől eltérően a tagállamok engedélyt adhatnak az információcserére az illetékes hatóságok és a következők között:

- a biztosítási vállakozások, viszontbiztosítási vállalkozások felszámolásába és csődeljárásába, illetve más, hasonló eljárásba bevont testületek irányításáért felelős hatóságok, vagy

- a biztosítási vállalkozások, a viszontbiztosítási vállalkozások, hitelintézetek, befektetési cégek és más pénzügyi intézmények beszámolóinak kötelező könyvvizsgálatát elvégző személyek irányításáért felelős hatóságok, vagy

- a biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozások független aktuáriusai, akik ezeknek a vállalkozásoknak a jogi felügyeletét végzik, és azok a testületek, amelyek az ilyen aktuáriusok irányításáért felelnek.

Azoknak a tagállamoknak, amelyek az első számozatlan bekezdésben szereplő lehetőséget választják, meg kell követelniük, hogy legalább a következő feltételek teljesüljenek:

- ennek az információcserének az első számozatlan bekezdésben említett irányítás vagy törvényes felügyelet elvégzésének célját kell szolgálnia,

- az ilyen összefüggésben megkapott információk, a szakmai titoktartás feltételeinek hatálya alá tartoznak, ahogyan azt az (1) bekezdés meghatározza,

- amikor az információ egy másik tagállamból származik, az nem tehető közzé azoknak az illetékes hatóságoknak a kifejezett beleegyezése nélkül, akik azt közzétették, és értelemszerűen egyedül azokra a célokra adható ki, amelyekhez azok a hatóságok a beleegyezésüket adták.

A tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknak, személyeknek és testületeknek a nevét, amelyek ennek a bekezdésnek az alapján információkat kaphatnak. "

(b) a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"8. Az (1)-(7) bekezdések nem akadályozhatják meg, hogy az illetékes hatóság továbbítsa

- a központi bankoknak és más, hasonló funkciókkal rendelkező testületeknek, mint monetáris hatóságoknak,

- szükség szerint más, a fizetési rendszerek irányításáért felelős közjogi hatóságoknak

a feladatuk teljesítésére szánt információkat, de nem akadályozza meg az ilyen hatóságokat abban sem, hogy az illetékes hatóságoknak az ilyen információkat továbbítsák, ahogyan arra szükségük lehet a (4) bekezdésben foglalt célokra. Az ilyen összefüggésben kapott információk az ebben a cikkben előírt szakmai titoktartás feltételeinek hatálya alá tartoznak. "

(6) A 20. cikk (4) bekezdés helyébe a következő kerül:

"4. A tagállamok nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be bruttó tartalékolási rendszert, amely megköveteli, hogy a viszontbiztosító a meg nem szolgált díjbevételek és a fennálló követelésekre képzett tartalékok fedezésére használt eszközöket zálogjoggal megterhelje, amikor a viszontbiztosító a 200./../EK irányelvnek [viszontbiztosítási irányelv] megfelelően engedélyezett viszontbiztosítási vállalkozás, vagy a 73/239/EGK irányelvnek vagy ennek az irányelvnek megfelelően engedélyezett biztosítási vállalkozás.

Amikor a saját tagállam megengedi, hogy biztosítástechnikai tartalékokat olyan viszontbiztosítóval szembeni követelésekkel fedezzenek, amely sem nem a 200./../EK irányelv által engedélyezett viszontbiztosítási vállalkozás, sem nem a 73/239/EGK irányelvnek vagy ennek az irányelvnek megfelelően engedélyezett biztosítási vállalkozás, rögzítenie kell az erre engedélyezett százalékos arányt. "

(7) A 27. cikk (2) bekezdéséhez a következő második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik számozatlan bekezdések hozzáadására kerül sor:

"A rendelkezésre álló szavatoló tőkét is csökkenteni kell a következő tételekkel:

(a) részesedések, amelyek a biztosítási vállalkozás birtokában vannak

- biztosítási vállalkozásokban ennek az irányelvnek a 4. cikke, a 73/239/EGK irányelv 6. cikke vagy a 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* 1(b) cikke értelmében,

- viszontbiztosítási vállalkozásokban, a 200./../EK irányelv [viszontbiztosítási irányelv] irányelvnek a 3. cikke vagy egy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozásában a 98/78/EK irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében,

- biztosítási holdingtársaságokban, a 98/78/EK irányelv 1. cikkének i) pontja értelmében,

- hitelintézetek és pénzügyi intézmények a 2000/12/EK irányelv 1. cikkének (1) és (5) bekezdése értelmében.

- befektetési cégek és pénzügyi intézmények a 93/22/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdése és a 93/6/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (4) és 2. cikkének (7) bekezdése értelmében**;

b) a következő tételek mindegyike, amelyek a biztosítási vállalkozás birtokában vannak az a) pontban meghatározott olyan jogalanyok tekintetében, amelyekben részesedést birtokol:

- a (3) bekezdésben említett instrumentumok,

- a 73/239/EGK irányelv 16. cikkének (3) bekezdésében említett instrumentumok,

- hátrasorolt követelések és a 2000/12/EK irányelv 35. cikkében és 36. cikkének (3) bekezdésében említett instrumentumok.

Amikor egy másik hitelintézet, befektetési cég, pénzügyi intézmény, biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozás vagy biztosítási holdingtársaság részvényeit ideiglenesen birtokolják, egy pénzügyi segítségnyújtási művelet keretében, amely azt célozza, hogy egy jogalanyat átszervezzenek és megmentsenek, az illetékes hatóság eltekinthet a csökkentéssel kapcsolatos, a harmadik számozatlan bekezdés a) és b) pontjai alatt említett rendelkezésektől.

A harmadik számozatlan bekezdés a) és b) pontjai alatt említett, a biztosítási vállalkozás által hitelintézetekben, befektetési cégekben és pénzügyi intézményekben birtokolt tételek levonásának alternatívájaként a tagállamok megengedhetik biztosítási vállalkozásaiknak, hogy a szükséges változtatásokkal alkalmazzák a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének 1., 2. és 3. módszereit***. Az 1. módszer (számviteli konszolidáció) csak akkor alkalmazható, ha az illetékes hatóság bízik az integrált vezetésben és a belső ellenőrzésben azokat a jogalanyokat illetően, amelyek bekerülnének a konszolidáció körébe. A választott módszert következetesen kell alkalmazni az idők során.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a szavatoló tőkének az ebben az irányelvben leírtak szerinti kiszámításához a 98/78/EK irányelvnek megfelelő kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozó, vagy a 2002/87/EK irányelvnek megfelelő kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozó viszontbiztosítási vállalkozásoknak nem kell levonniuk a negyedik számozatlan bekezdés a) és b) pontjaiban említett, hitelintézetekben, befektetési cégekben, pénzügyi intézményekben, biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozásokban vagy biztosítási holdingtársaságokban birtokolt tételeket, amelyek a kiegészítő felügyeletbe beletartoznak.

Az ebben a bekezdésben említett részesedések levonásának céljaira a részesedés a 98/78/EK 1. cikkének g) pontjának értelmében vett részesedést jelenti.

* HL L 330, 1998.12.5., 1. o.

** HL L 141, 1993.6.11., 1. o.

*** HL L 35, 2003.2.11., 1. o.

(8) A következő, 28a cikk kerül be:

“ 28a cikk Szavatoló tőke viszontbiztosítási tevékenységet folytató biztosítási vállalakozások számára

Ha a Bizottság úgy dönt, a 200./../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 56. cikkének c) pontja alapján* [ viszontbiztosítási irányelv] , hogy megnöveli a megkövetelt szavatoló tőke kiszámításához használt összegeket, ahogyan azt annak az irányelvnek a 37. cikkének (3) és (4) bekezdései előírják, a saját tagállamoknak a 200./../EK irányelvnek [ viszontbiztosítási irányelv] a 35-39. cikkeiben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia viszontbiztosítási elfogadványozási tevékenységeikre, amikor a következő feltételek közül valamelyik teljesül:

a) a beszedett viszontbiztosítási díjbevételek meghaladják teljes díjbevételeik 10 %-át;

b) a beszedett viszontbiztosítási díjbevételek meghaladják az 500 000 EUR-t;

c) a viszontbiztosítási elfogadványaikból származó biztosítástechnikai tartalékok meghaladják teljes biztosítástechnikai tartalékaik 10%-át.”

60. cikk – A 98/78/EK irányelv módosításai

A 98/78/EK irányelv a következőképpen módosul:

(1) A cím helyére a következő kerül:

„Az Európai Parlament és a Tanács 1998. október 27-i irányelve a biztosítói és viszontbiztosítói csoportokhoz tartozó biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozások kiegészítő felügyeletéről.”

(2) A 1. cikk a következőképpen módosul:

(a) A c), az i), a j) és a k) pontok helyébe a következők lépnek:

“c) a viszontbiztosítási vállalkozás olyan vállalkozás jelent, amely a 200./..EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* [viszontbiztosítási irányelv ] 3. cikknek megfelelő hivatalos engedélyt megkapta;

(i) ‘biztosítási holdingtársaság’ azt az anyavállalatot jelenti, amelynek fő üzleti tevékenysége részesedések szerzése és birtoklása leányvállalatokban, amikor azok a leányvállalatok kizárólag vagy főként biztosítási vállalkozások, viszontbiztosítási vállalkozások vagy tagsággal nem rendelkező országok biztosítási vállalkozásai vagy tagsággal nem rendelkező országok viszontbiztosítási vállalkozásai, amelyek közül legalább az egyik ilyen leányvállalat biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás, és amely nem vegyes pénzügyi holdingtársaság a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti értelemben**;

(j) ‘kompozit-biztosító holdingtársaság’ azt az anyavállalatot jelenti, amely nem biztosítási vállalkozás, nem egy tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozása, nem viszontbiztosítási vállalkozás, nem egy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozása, nem biztosítási holdingtársaság vagy egy vegyes pénzügyi holdingtársaság a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti értelemben, amely tartalmaz legalább egy biztosítási vállalkozást vagy egy viszontbiztosítási vállalkozást magában foglal leányvállalati vállalkozásai között;

(k) ‘illetékes hatóságok’ azokat a nemzeti hatóságokat jelenti, amelyeket a törvény vagy a szabályozás felhatalmaz arra, hogy biztosítási vállalkozásokat vagy viszontbiztosítási vállalkozásokat felügyeljenek.

* HL L…

** HL L 35, 2003.2.11., 1. o.”

b) A következő (l) pont hozzáadására kerül sor:

“(l) ‘tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozása’ azt a vállalkozást jelenti, amelynek a 200./../EK [viszontbiztosítási irányelv] 3. cikkének megfelelően engedélyt kellene kapnia, hogy a létesítő okirat szerinti székhelye legyen a Közösségben;”

(3) A (2), a (3) és a (4) bekezdések helyére a következők kerülnek:

“ 2.cikk A biztosítási vállalkozások és a viszontbiztosítási vállalkozások kiegészítő felügyeletének alkalmazási esetei

1. A 73/239/EGK, 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek* és a 200./../EK [ viszontbiztosítási irányelv] rendelkezései mellett, amelyek meghatározzák a szabályokat a biztosítási vállalkozások és a viszontbiztosítási vállalkozások felügyeletére, a tagállamoknak kell rendelkezniük bármely olyan biztosítási vállalkozás vagy bármely olyan viszontbiztosítási vállalkozás felügyeletéről, amely részesedéssel rendelkező vállalkozás legalább egy biztosítási vállalkozásban, viszontbiztosítási vállalkozásban, tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozásában vagy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozásában, kiegészítendő az 5., a 6., a 8. és a 9. cikkekben előírt módon.

2. Minden biztosítási vállalkozásnak vagy viszontbiztosítási vállalkozásnak, amelynek az anyavállalata biztosítási holdingtársaság, egy tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vagy egy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozása, kiegészítő felügyelet hatálya alá kell tartoznia az 5. cikk (2) bekezdésében, a 6., a 8. és a 10. cikkekben előírt módon.

3. Minden biztosítási vállalkozásnak vagy viszontbiztosítási vállalkozásnak, amelynek az anyavállalata kompozit biztosítási holdingtársaság, kiegészítő felügyelet hatálya alá kell tartoznia az 5. cikk (2) bekezdésében, a 6., és a 8. cikkekben előírt módon.

3. cikk A kiegészítő felügyelet alkalmazási köre

1. A kiegészítő felügyelet gyakorlása a 2. cikkel összhangban semmi módon nem vonhatja maga után, hogy az illetékes hatóságoknak felügyeleti szerepet kellene játszaniuk tagsággal a nem rendelkező országok biztosítási vállalkozásaival, tagsággal nem rendelkező országok viszontbiztosítási vállalkozásaival, biztosítási holdingtársaságokkal vagy kompozit biztosítási holdingtársaságokkal kapcsolatban, azokat egyenként tekintve.

2. A kiegészítő felügyeletnek a következő, az 5., a 6., a 8., a 9. és a 10. cikkekben említett vállalkozásokat kell figyelembe vennie:

- a biztosítási vállalkozások és a viszontbiztosítási vállalkozások kapcsolat vállalkozásai,

- a biztosítási vállalkozásban vagy a viszontbiztosítási vállalkozásban részesedéssel rendelkező vállalkozások,

- a biztosítási vállalkozásban vagy a viszontbiztosítási vállalkozásban részesedéssel rendelkező vállalkozások kapcsolt vállalkozásai,

3. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem veszik figyelembe a 2. cikkben említett kiegészítő felügyeletben azokat a vállalkozásokat, amelyeknek a létesítő okirat szerinti székhelye egy tagsággal nem rendelkező országban van, amikor jogi akadályai vannak a szükséges információk átadásának, az I. melléklet 2.5. pontjában és a II. melléklet 4. pontjában foglalt rendelkezések sérelme nélkül.

Továbbá a kiegészítő felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok az alább felsorolt esetekben esetenkénti alapon eldönthetik, hogy egy vállalkozást nem vesznek figyelembe a 2. cikkben említett kiegészítő felügyelet során.

- ha az a vállalkozás, amelynek benne kellene lennie, elhanyagolható jelentőségű a biztosítási vállalkozások vagy viszontbiztosítási vállalkozások kiegészítő felügyeletének célkitűzései szempontjából;

- ha a vállalkozás pénzügyi helyzetének bevétele helytelen vagy félrevezető lenne a a biztosítási vállalkozások vagy viszontbiztosítási vállalkozások kiegészítő felügyeletének célkitűzései szempontjából.

4. cikk A kiegészítő felügyelet gyakorlására illetékes hatóságok

1. A kiegészítő felügyeletet annak a tagállamnak az illetékes hatóságainak kell gyakorolniuk, amelyben a biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás a 73/239/EGK irányelv 6. cikke vagy a 2002/83/EK irányelv 4. cikke vagy a 200./../EK irányelv [ viszontbiztosítás irányelv ] 3. cikke szerint a hivatalos engedélyt megkapta.

2. Amikor két vagy több tagállamban engedéllyel rendelkező biztosítási vállalkozásoknak vagy viszontbiztosítási vállalkozásoknak ugyanaz a biztosítási holdingtársaság az anyavállalata, egy tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozása, egy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozása, vagy kompozit biztosítási holdingtársasága, az érintett tagállamok illetékes hatóságai megállapodhatnak arról, hogy melyikük felel majd a kiegészítő felügyelet gyakorlásáért.

3. Amikor a tagállamnak egynél több illetékes hatósága van a biztosítási vállalkozások és viszontbiztosítási vállalkozások prudenciális felügyeletére, az ilyen tagállamnak meg kell hoznia a járulékos intézkedéseket a koordináció megszervezésére azok között a hatóságok között.

*HL L 345, 2002.12.19., 1. o.”

(4) Az 5. cikkben az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

“1. A tagállamoknak elő kell írniuk, hogy az illetékes hatóságok követeljék meg minden, a kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozó vállalkozástól a megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusok meglétét, bármely olyan adat vagy információ előállítása érdekében, amely fontos az ilyen kiegészítő felügyelet céljaira.”

(5) A (6), a (7) és a (8) bekezdések helyére a következők kerülnek:

“ 6. cikk Hozzáférés az információkhoz

1. A tagállamoknak el kell rendelniük, hogy a kiegészítő felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságoknak hozzáférésük legyen azokhoz az információkhoz, amelyek fontosak lennének egy ilyen kiegészítő felügyelet hatálya alá eső biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás felügyeletének céljára. Az illetékes hatóságok csak akkor fordulhatnak közvetlenül a 3. cikk (2) bekezdésében említett releváns vállalkozásokhoz, hogy megszerezzék a szükséges információkat, ha ilyen információkat már kértek a biztosítási vállalkozástól vagy a viszontbiztosítási vállalkozástól, és az azokat még nem adta meg neki.

2. A tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy illetékes hatóságaik a területükön saját maguk, vagy az általuk erre a célra kinevezhető személyek közvetítésével, lefolytathassák az (1) bekezdésben említett információk helyszíni ellenőrzését, a következő helyeken:

- a kiegészítő felügyelet tárgyát képező biztosítási vállalkozásnál,

- a kiegészítő felügyelet tárgyát képező viszontbiztosítási vállalkozásnál,

- annak a biztosítási vállalkozásnak a leányvállalatainál,

- annak a viszontbiztosítási vállalkozásnak a leányvállalatainál,

- annak a biztosítási vállalkozásnak az anyavállalatánál,

- a viszontbiztosítási vállalkozás anyavállalatánál,

- a biztosítási vállalkozás anyavállalatának leányvállalatainál.

- a viszontbiztosítási vállalkozás anyavállalatának leányvállalatainál.

3. Amikor ennek a cikknek az alkalmazásában egy tagállam illetékes hatóságai konkrét esetekben egy olyan vállalkozásra vonatkozó fontos információt kívánnak ellenőrizni, amely a kiegészítő felügyelet tárgyát képező biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás egy másik tagállamban található kapcsolt biztosítási vállalkozása, kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozása, leányvállalata, anyavállalata vagy anyavállalatának leányvállalata, kérniük kell annak a másik tagállamnak az illetékes hatóságait, hogy végezzék el azt az ellenőrzést. Azoknak a hatóságoknak, amelyek ilyen kérést kapnak, saját joghatóságuk korlátain belül kell eljárniuk, amikor az ellenőrzést saját maguk elvégzik, megengedik, hogy azok a hatóságok végezzék azt el, amelyek kérték vagy megengedik, hogy egy könyvvizsgáló vagy szakértő végezze azt el.

Az illetékes hatóság, amely a kérést leadta, ha kívánja, részt vehet az ellenőrzésben, ha nem saját maga végzi el az ellenőrzést.

7. cikk Az illetékes hatóságok között együttműködés

1. Amikor egy másik tagállamban letelepedett biztosítási vállalkozások vagy viszontbiztosítási vállalkozások közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak egymáshoz, vagy közös, részesedéssel rendelkező vállalkozásuk, kérelemre mindegyik tagállam illetékes hatóságainak meg kell adniuk egymásnak mindazokat a fontos információkat, amelyek lehetővé tehetik vagy megkönnyíthetik a felügyelet gyakorlását ennek az irányelvnek az alapján, és saját kezdeményezésükre közölniük kell minden olyan információt, amely nekik lényegesnek tűnik a többi illetékes hatóság számára.

2. Amikor egy biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás és akár egy hitelintézet – ahogyan azt 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* meghatározza – vagy egy befektetési cég – ahogyan a 93/22/EGK irányelv meghatározza –, vagy mindkettő, közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik egymáshoz vagy közös, részesedéssel rendelkező vállalkozásuk van, az illetékes hatóságoknak és az azoknak a vállalkozásoknak a felügyeletéért közigazgatási felelősséggel tartozó hatóságoknak szoros együttműködést kell folytatniuk. Saját vonatkozó feladatköreik sérelme nélkül azoknak a hatóságoknak el kell egymást látniuk azokkal az információkkal, amelyek valószínűleg megkönnyítik a feladatukat, különösen ennek az irányelvnek a keretében.

3. Az ennek az irányelvnek az alapján kapott információk, és különösen az ebben az irányelvben előírt, az illetékes hatóságok közötti információcsere, a szakmai titoktartás kötelmének hatálya alá esik, ahogyan azt a 92/49/EGK irányelv 16. cikke és a 2002/83/EK 16. cikke és a 200./../EK irányelv 24-30. cikkei meghatározzák.

8. cikk Csoporton belüli tranzakciók

1. A tagállamoknak el kell rendelniük, hogy az illetékes hatóságok gyakoroljanak általános felügyeletet a következők közötti tranzakciók felett:

(a) egy biztosítási vállalkozás vagy egy viszontbiztosítási vállalkozás és:

(i) a biztosítási vállalkozás vagy a viszontbiztosítási vállalkozás kapcsolt vállalkozása között;

(ii) a biztosítási vállalkozásban vagy a viszontbiztosítási vállalkozásban részesedéssel rendelkező vállalkozás között;

(iii) a biztosítási vállalkozásban vagy a viszontbiztosítási vállalkozásban részesedéssel rendelkező vállalkozások kapcsolt vállalkozása között;

b) egy biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás és egy olyan természetes személy között, aki részesedéssel rendelkezik a következőkben:

(i) a biztosítási vállalkozás, a viszontbiztosítási vállalkozás vagy annak bármely kapcsolt vállalkozása;

(ii) a biztosítási vállalkozásban vagy a viszontbiztosítási vállalkozásban részesedéssel rendelkező vállalkozás;

(iii) a biztosítási vállalkozásban vagy a viszontbiztosítási vállalkozásban részesedéssel rendelkező vállalkozások kapcsolt vállalkozása;

Ezek a tranzakciók különösen az alábbiakra vonatkoznak:

- kölcsönök,

- garanciák és mérlegen kívüli tranzakciók,

- a szavatoló tőkéhez elfogadható elemek,

- befektetések,

- viszontbiztosítási és visszaengedményezési műveletek,

- költségmegosztási megállapodások.

2. A tagállamoknak meg kell követelniük a biztosítási vállalkozásoktól és a viszontbiztosítási vállalkozásoktól, hogy megfelelő kockázatkezelési folyamatokkal és belső ellenőrzési mechanizmusokkal rendelkezzenek, amibe beletartoznak a rendezett beszámolási és számviteli eljárások, a tranzakciók megfelelő beazonosításához, méréséhez, figyelemmel kséréséhez és ellenőrzéséhez, ahogyan arról az (1) bekezdés rendelkezik. A tagállamoknak meg kell követelniük a legalább éves beszámolást is a biztosítási vállalkozások és a viszontbiztosítási vállalkozások részéről, az illetékes hatóságok számára, a jelentős tranzakciókról. Ezeket a folyamatokat és mechanizmusokat az illetékes hatóságoknak felülvizsgálat tárgyává kell tenniük.

Ha ezeknek az információknak az alapján úgy tűnik, hogy a biztosítási vállalkozás vagy a viszontbiztosítási vállalkozás veszélybe került vagy kerülhet, az illetékes hatóságnak meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket a biztosítási vállalkozás vagy a viszontbiztosítási vállalkozás szintjén.

* HL L 126, 2000.5.26., 1. o.

(6) Az 9. cikkben az (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

“3. Ha az (1) bekezdésben említett számítás azt mutatja, hogy a korrigált szavatoló tőke negatív, az illetékes hatóságoknak meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a kérdéses biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás szintjén.”

(7) A 10. cikk a következőképpen módosul:

a) A cím helyére a következő kerül:

„Biztosítási holdingtársaságok, tagsággal nem rendelkező országok biztosítási vállalkozásai és tagsággal nem rendelkező országok viszontbiztosítási vállalkozásai”

b) a (2) és a (3) bekezdések helyére a következő kerül:

“2. A 2. cikk (2) bekezdésében említett esetben a számításnak tartalmaznia kell a biztosítási holdingtársaság minden kapcsolt vállalkozását, a tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozását vagy a tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozását, ahogyan azt a II. melléklet előírja.

3. Ha ennek a számításnak alapján az illetékes hatóságok azt a következtetést vonják le, hogy a leányvállalati biztosítási vállalkozás vagy a biztosítási holdingtársaság viszontbiztosítási vállalkozásának, a tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozásának vagy a tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozásának fizetpképessége veszélbye került, vagy kerülhet, meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket annak a biztosítási vállalkozásnak vagy viszontbiztosítási vállalkozásnak a szintjén.”

(8) A 10a. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdésben a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

“(b) viszontbiztosítási vállalkozások, amelyek a 2. cikk értelmében vett, részesedéssel rendelkező vállalkozásokként, olyan vállalkozásokkal rendelkeznek, amelyek tevékenységvégzési központja egy harmadik országban van;

(c) tagsággal nem rendelkező országok biztosítási vállalkozásai vagy tagsággal nem rendelkező országok viszontbiztosítási vállalkozásai, amelyek a 2. cikk értelmében vett, részesedéssel rendelkező vállalkozásokként, olyan vállalkozásokkal rendelkeznek, amelyek tevékenységvégzési központja a Közösségben van.”

b) a 2. bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

“2. Az (1) bekezdésben említett megállapodásoknak különösen az arról való gondoskodásra kell törekedniük, hogy:

a) mind a tagállamok illetékes hatóságai képesek legyenek arra, hogy a Közösségben tevékenységvégzési központtal rendelkező és a Közösségen kívül leányvállalatokkal vagy vállalkozásokban lévő részesedésekkel rendelkező biztosítási vállalkozások és viszontbiztosítási vállalkozások kiegészítő felügyeletéhez szükséges információkat beszerezzék,

b) mind pedig a harmadik országok illetékes hatóságai képesek legyenek arra, hogy a területükön tevékenységvégzési központtal rendelkező és egy vagy több tagállamban leányvállalatokkal vagy vállalkozásokban lévő részesedésekkel rendelkező biztosítási vállalkozások és viszontbiztosítási vállalkozások kiegészítő felügyeletéhez szükséges információkat beszerezzék.”

(9) Az I. és a II. mellékletek helyébe az ennek az irányelvnek a II. mellékletében szereplő szöveg lép.

IX. CÍM - ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

61 – Átültetés

1) A tagállamoknak hatályba kell léptetniük azokat a törvényeket, rendeleteket és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek az ennek az irányelvnek való megfeleléshez szükségesek, legkésőbb …-ig. Haladéktalanul közölniük kell a Bizottsággal azoknak a rendelkezéseknek a szövegét, valamint azoknak a rendelkezéseknek és ennek az irányelvnek a megfelelési táblázatát.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

62. cikk – Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjá ban történt közzététele utáni […]. napon lép hatályba.

63. cikk – Címek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

Az Európai Parlament részéről A Tanács részéről

Elnök Elnök

I. MELLÉKLET

A viszontbiztosítási vállalkozások formája:

- a Belga Királyság esetében: 'société anonyme/naamloze vennootschap', 'société en commandite par actions/commanditaire vennootschap op aandelen', 'association d'assurance mutuelle/onderlinge verzekeringsvereniging', 'société coopérative/coöperatieve vennootschap';

- a Dán Királyság esetében: 'aktieselskaber', 'gensidige selskaber';

- a Német Szövetségi Köztársaság esetében: 'Aktiengesellschaft', 'Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit', 'Öffentlich-rechtliches Wettbewerbsversicherungsunternehmen';

- a Francia Köztársaság esetében: 'société anonyme', 'société d'assurance mutuelle', 'institution de prévoyance régie par le code de la sécurité sociale', 'institution de prévoyance régie par le code rural' and 'mutuelles régies par le code de la mutualité';

- Írország esetében: incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited;

- az Olasz Köztársaság esetében: 'società per azioni';

- a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: 'société anonyme';

- a Holland Királyság esetében: 'naamloze vennootschap', 'onderlinge waarborgmaatschappij';

- az Egyesült Királyság esetében: incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited, societies registered under the Industrial and Provident Societies Acts, societies registered under the Friendly Societies Acts, "the association of underwriters known as Lloyd's";

- a Hellén Köztársaság esetében: "ανώνυμη εταιρία", "αλληλασφαλιστικός συνεταιρισμός";

- a Spanyol Királyság esetében: 'sociedad anónima';

- a Portugál Köztársaság esetében: 'sociedade anónima', 'mútua de seguros';

- az Osztrák Köztársaság esetében: 'Aktiengesellschaft', 'Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit';

- a Finn Köztársaság esetében: 'keskinäinen vakuutusyhtiö/ömsesidigt försäkringsbolag', 'vakuutusosake-yhtiö/försäkringsaktiebolag', 'vakuutusyhdistys/försäkrings-förening';

- a Svéd Királyság esetében: 'försäkringsaktiebolag', 'ömsesidigt försäkringsbolag', '”

II. MELLÉKLET

A 98/78/EK irányelv I. és II. mellékleteinek helyébe a következők lépnek

„I. melléklet

A BIZTOSÍTÁSI VÁLLALKOZÁSOK ÉS A VISZONTBIZTOSÍTÁSI VÁLLALKOZÁSOK KORRIGÁLT TŐKEMEGFELELÉSÉNEK KISZÁMÍTÁSA

1. A SZÁMÍTÁSI MÓDSZER KIVÁLASZTÁSA ÉS ÁLTALÁNOS ELVEK

A. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a biztosítási vállalkozások és a viszontbiztosítási vállalkozások korrigált tőkemegfelelésének kiszámítása, amelyet a 2. cikk (1) bekezdése említa 3. pontban ismertetett módszerek egyikének megfelelően történjen. A tagállam rendelkezhet azonban úgy, hogy az illetékes hatóságok engedélyezzék vagy megszabják egy olyan, a 3. pontban meghatározott módszer alkalmazását, amely a tagállam által választottól eltér.

B. Arányosság

A biztosítási vállalkozás vagy a viszontbiztosítási vállalkozás korrigált tőkemegfelelésének kiszámításánál figyelembe kell venni a részesedéssel rendelkező vállalkozásnak a kapcsolat vállalkozásaiban birtokolt arányos részét.

Az ’arányos rész’ vagy a részesedéssel rendelkező vállalkozás által közvetlenül vagy közvetve birtokolt jegyzett tőkének az arányát jelenti – amikor a 3. pontban leírt 1. vagy 2. módszert használják –, vagy a konszolidált beszámoló kaialkításához használt százalékokat – amikor a 3. pontban ismertetett 3. módszert használják.

Bármelyik módszert használják is azonban, amikor a kapcsolt vállalkozás leányvállalat és tőkemegfelelési hiánya van, a leányvállalat teljes tőkemegfelelési hiányát figyelembe kell venni.

Amikor azonban az illetékes hatóságok véleménye szerint a tőke egy részének tulajdonában lévő anyavállalati vállalkozás felelőssége szigorúan és egyértelműen arra a tőkerészesedésre korlátozódik, ezek az illetékes hatóságok engedélyt adhatnak arra, hogy a leányvállalati vállalkozás tőkemegfelelési hiányát arányossági alapon vegyék figyelembe.

Amikor nincsenek tőkekapcsolatok bizonyos vállalkozások között egy biztosítói csoporton vagy egy viszontbiztosítói csoporton belül, az illetékes hatóságnak kell meghatároznia, hogy mely arányos részt kell figyelembe venni.

C. A szavatolótőke-elemek kettős figyelembevételének megszüntetése

C.1. A szavatoló tőke elemeinek általános kezelése

Tekintet nélkül a biztosítási vállalkozás vagy a viszontbiztosítási vállalkozás korrigált tőkemegfelelésének kiszámítására használt módszerre, meg kell szüntetni a szavatoló tőke számára elfogadható elemek kétszeres felhasználását a különféle biztosítási vállalkozások és viszontbiztosítási vállalkozások között.

Erre a célra, amikor a biztosítási vállalkozás vagy a viszontbiztosítási vállalkozás korrigált tőkemegfelelését kiszámolják, és amikor a 3. pontban ismeretett módszerek azt nem rendelik el, a következő összegeket kell eltávolítani:

- a biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás olyan eszközének az értéke, amely egyik kapcsolt biztosítási vállalkozásának vagy kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozásának a szavatoló tőkéjéhez elfogadható elemek finanszírozását képviseli,

- a biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás kapcsolt biztosítási vállalkozásánál vagy kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozásánál olyan eszköznek az értéke, amely annak a biztosítási vállalkozásnak vagy viszontbiztosítási vállalkozásnak a szavatoló tőkéjéhez elfogadható elemek finanszírozását képviseli

- a biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás kapcsolt biztosítási vállalkozásánál vagy kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozásánál olyan eszköznek az értéke, amely a biztosítási vállalkozás vagy a viszontbiztosítási vállalkozás bármely más kapcsolt biztosítási vállalkozásának vagy kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozásának a szavatoló tőkéjéhez elfogadható elemek finanszírozását képviseli

C.2. Bizonyos elemek kezelése

A C.1. szakasz rendelkezéseinek sérelme nélkül:

- eredménytartalékok és jövőbeli nyereségek a biztosítási vállalkozásnak vagy viszontbiztosítási vállalkozásnak annál a kapcsolt életbiztosítási vállalkozásánál [vagy kapcsolt életbiztosítási viszontbiztosítási vállalkozásánál], amelyre a korrigált tőkemegfeleléset kiszámítják, és

- az esetleges jegyzett, de még nem befizetett tőke a biztosítási vállalkozásnak vagy viszontbiztosítási vállalkozásnak annál a kapcsolt biztosítási vállalkozásánál vagy kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozásánál, amelyre a korrigált tőkemegfeleléset kiszámítják,

melyek a számításba csak annyiban vehetők be, hogy elfogadhatóak a kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-követelményének fedezeteként. Az esetleges jegyzett, de be nem fizetett tőkét azonban, amely potenciális kötelezettséget jelent a részesedéssel rendelkező vállalkozás oldaláról, teljesen ki kell hagyni a számításokból.

A részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozás vagy a részesedéssel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozás esetleges jegyzett, de még nem befizetett tőkéje, amely a kapcsolt biztosítási vállalkozás vagy a kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozás részéről potenciális kötelezettségvállalást jelent, szintén ki kell hagyni a számításból.

A kapcsolt biztosítási vállalkozás vagy a kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozás esetleges jegyzett, de még nem befizetett tőkéje, amely ugyanannak a részesedéssel rendelkező vállalkozásnak egy másik kapcsolt biztosítási vállalkozása vagy viszontbiztosítási vállalkozás részéről jelent potenciális kötelezettségvállalást, ki kell hagyni a számításból.

C.3. Átruházhatóság

Ha az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy a C.2 szakaszban említetteken kívüli kapcsolt biztosítási vállalkozás vagy kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozás szavatoló tőkéjéhez elfogadható bizonyos elemek ténylegesen nem állhatnak rendelkezésre ahhoz, hogy annak a részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozásnak vagy részesedéssel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozásnak a szavatoló tőkéjével szembeni követelmény fedezésére felhasználhassák, amelyre a korrigált tőkemegfelelés kiszámítása történik, akkor azok az elemek a számításokban csak olyan mértékben vehetők figyelembe, hogy elfogadhatók a kapcsolt vállalkozás szavatoló tőkéjével szembeni követelmény fedezésére.

C.4. A C.2 és C.3 szakaszokban említett elemek összege nem haladhatja meg a kapcsolt biztosítási vállalkozás vagy kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozás szavatolótőke-követelményét.

D. A csoporton belüli tőketeremtés kiszűrése

Amikor a korrigált tőkemegfeleléset kiszámítják, nem szabad figyelembe venni semmiféle olyan, a szavatoló tőke számára elfogadható elemet, amely a biztosítási vállalkozás vagy a viszontbiztosítási vállalkozás és az alábbiakban felsoroltak közötti kölcsönös finanszírozásból származnak:

- kapcsolt vállalkozás,

- részesedéssel rendelkező vállalkozás,

- részesedéssel rendelkező vállalkozásai bármelyikének egy másik kapcsolt vállalkozása.

Nem szabad továbbá figyelembe venni semmiféle, a biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás olyan kapcsolt biztosítási vállalkozásának vagy kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozásának szavatoló tőkéje számára elfogadható elemet, amelyre a korrigált tőkemegfeleléset kiszámítják, amikor a kérdéses elem annak a biztosítási vállalkozásnak vagy viszontbiztosítási vállalkozásnak bármely más kapcsolt vállalkozásával fennálló kölcsönös finanszírozásból származnak.

Ezen belül, kölcsönös finanszírozás áll fenn, amikor egy biztosítási vállalkozás vagy egy viszontbiztosítási vállalkozás, vagy annak bármely kapcsolat vállalkozása, részvényekkel rendelkezik vagy kölcsönt nyújt egy másik vállalkozásnak, amely közvetlenül vagy közvetve az első vállalkozások szavatoló tőkéjéhez elfogadható elemet birtokol.

E. Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a korrigált tőkemegfeleléset ugyanolyan gyakorisággal számítsák ki, ahogyan azt a 73/239/EGK, 2002/83/EK és a 200./../EK (viszontbiztosítási irányelv) irányelvek meghatározzák a biztosítási vállalkozások és a viszontbiztosítási vállalkozások szavatoló tőkéjének kiszámítására. Az eszközök és kötelezettségek értékét a 73/239/EGK, 2002/83/EK, 200./../EK (viszontbiztosítási irányelv) és 91/674/EGK irányelvek vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell értékelni

2. A SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA

2.1. A kapcsolt biztosítási vállalkozások és a kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozások A korrigált tőkemegfelelés kiszámítását az ebben a mellékletben ismertetett általános elveknek és módszereknek megfelelően kell elvégezni.

Az összes módszer esetében, amikor a biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás egynél több kapcsolt biztosítási vállalkozással vagy kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozással rendelkezik, a korrigált tőkemegfelelés kiszámítását ezeknek a kapcsolt biztosítási vállalkozásoknak vagy kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozásoknak az integrálásával kell elvégezni.

Az egymásra épülő résztesedések esetében (például, amikor mikor egy biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás részesedéssel rendelkező vállalkozás egy másik biztosítási vállalkozásban vagy viszontbiztosítási vállalkozásban, amely szintén részesedéssel rendelkező vállalkozás egy biztosítási vállalkozásban vagy viszontbiztosítási vállalkozásban), a korrigált tőkemegfelelés kiszámítását minden egyes, részesedéssel bíró biztosítási vállalkozásvagy viszontbiztosítási vállalkozás szintjén el kell végezni, amely legalább egy kapcsolt biztosítási vállalkozással vagy egy kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozással rendelkezik. A tagállamok elengedhetik a biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás korrigált tőkemegfelelésének kiszámítását,

- ha a vállalkozás egy másik, ugyanabban a tagállamban engedélyezett biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás kapcsolt vállalkozása, és azt a kapcsolt vállalkozást figyelembe veszik a részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás korrigált tőkemegfelelésének kiszámítása során, vagy

- ha a biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás kapcsolt vállalkozása egy biztosítási holdingtársaságnak, amelynek a létesítő okiratban szereplő székhelye ugyanabban a tagállamban van, mint a biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás, és mind a biztosítási holdingtársaság és a kapcsolt biztosítási vállalkozás vagy kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozás figyelembevételre kerülnek a számítások során.

A tagállamok akkor is elengedhetik a korrigált tőkemegfelelés kiszámítását egy biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás számára, ha az egy olyam másik biztosítási vállalkozás, viszontbiztosítási vállalkozás vagy biztosítási holdingtársaság kapcsolt vállalkozása, amelynek a létesítő okirat szerinti székhelye egy másik tagállamban van, és amikor az érintett tagállam illetékes hatóságai beleegyeztek abba, hogy az illetékes hatóság részéről történő kiegészítő felügyelet gyakorlását az utóbbi tagállam illetékes hatóságának megadják.

Bármelyik esetben a mentesítés csak akkor lehet megadni, ha az illetékes hatóság hatóságok megbizonyosodtak arról, hogy a számításba bevett biztosítási vállalkozások vagy viszontbiztosítási vállalkozások szavatoló tőkéjéhez elfogadható elemek kellően oszlanak meg azok között a vállalkozások között.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy is, hogy amikor a kapcsolt biztosítási vállalkozásnak vagy viszontbiztosítási vállalkozásnak a létesítő okirat szerinti székhelye attól a biztosítási vállalkozástól vagy viszontbiztosítási vállalkozástól eltérő tagállamban van, amelyre a korrigált tőkemegfelelés kiszámítását végzik, a számítás során figyelembe kell venni a kapcsolt vállalkozás tekintetében azt, hogy annak a tagállamnak az illetékes hatóságai miként értékelik a tőkemegfelelési helyzetet.

2.2 . Közvetító biztosítási holdingtásaságok

Amikor egy olyan biztosítási vállalkozásnak vagy viszontbiztosítási vállalkozásnak a korrigált tőkemegfelelését számítják ki, amely részesedéssel rendelkezik egy (kapcsolt) biztosítási vállalkozásban, egy kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozásban, vagy egy tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozásában, vagy egy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozásában, egy biztosítási holdingtársaságon keresztül, a közvetítő biztosítási holdingtársaság helyzetét figyelembe kell venni. Egyedül ennek a számításnak a céljaira, amelyet az ebben a mellékletben ismertetett általános elvek és módszerek szerint kell elvégezni, ezt a biztosítási holdingtársaságot úgy kell kezelni, mintha egy biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás lenne, amelyre nulla lenne a tőkemegfelelési követelmény és ugyanazok a feltételek vonatkoznának rá, mint amelyeket a 73/239/EGK irányelv 16. cikke, a 2002/83/EK irányelv 27. cikke vagy a 200./ /EK irányelv 36. cikke határoz meg a szavatoló tőke számára elfogadható elemek tekintetében.

2.3. Tagsággal nem rendelkező országok kapcsolt biztosítási vállalkozásai és tagsággal nem rendelkező országok kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozásai

Amikor egy olyan biztosítási vállalkozásnak vagy viszontbiztosítási vállalkozásnak a korrigált tőkemegfelelését számítják ki, amely részesedéssel rendelkezik egy tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozásában, vagy egy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozásában, az utóbbit kifejezetten a számítások céljaira, a kapcsolt biztosítási vállalkozás vagy a kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozás analógiájára kell kezelni, az ebben a mellékletben leírt általános elvek és módszerek alkalmazásával.

Amikor azonban egy tagsággal nem rendelkező ország, amelyben annak a vállalkozásnak a létesítő okirat szerinti székhelye van, azt engedélyezéshez köti és legalább a 73/239/EGK, 2002/83/EK vagy 200./../EK (viszontbiztosítási irányelv) irányelvekben meghatározottakhoz hasonló tőkemegfelelési követelményt állapítanak meg, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a számításnak azt a vállalkozást illetően, figyelembe kell vennie a tőkemegfelelési követelményt és az annak a követelménynek való megfeleléshez elfogadható elemekre, ahogyan azokat a tagsággal nem rendelkező ország meghatározza.

2.4. Kapcsolt hitelintézetek, befektetési cégek és pénzügyi intézmények

Amikor egy olyan biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás korrigált tőkemegfelelését számítják ki, amely részesedéssel rendelkező vállalkozás egy hitelintézetben, befektetési cégben vagy pénzügyi intézményben, a 73/239/EGK irányelv 16. cikkében, a 2002/83/EK irányelv 27. cikkében és a 200./../EK irányelv 36. cikkében az ilyen részesedésekre meghatározott szabályok a szükséges változtatásokkal alkalmazandók, ahogyan azok a rendelkezések is, hogy a tagállamok bizonyos feltételek között alternatív módszereket engedélyezhetnek és megengedhetik, hogy az ilyen részesedéseket ne vonják le.”

2.5. Ha a szükséges információ nem áll rendelkezésre

Amikor egy biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás korrigált tőkemegfelelésének kiszámításához szükséges információk egy kapcsolt vállalkozásra, amelynek a létesítő okirat szerinti székhelye valamely tagállamban vagy egy tagsággal nem rendelkező országban van, nem áll rendelkezésre az illetékes hatóságok számára, bármely okból kifolyólag, annak a vállalkozásnak a könyv szerinti értékét a részesedéssel rendekező biztosítási vállalkozásban vagy viszontbiztosítási vállalkozásban le kell vonni a korrigált szavatoló tőke számára elfogadható elemekből. Ebben az esetben az ilyen részesedéssel kapcsolatos nem realizált nyereségek nem engedhetők meg a korrigált szavatoló tőke elfogadható elemeként.

3. SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK

1. módszer Levonási és aggregálási módszer

A részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozás vagy a részesedéssel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozás korrigált tőkemegfelelési helyzete a következők különbsége:

(i) a következők összege:

a) a részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozás vagy a részesedéssel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozás szavatoló tőkéjéhez elfogadható elemek és

b) a részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozás vagy a részesedéssel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozás arányos részesedése a kapcsolt biztosítási vállalkozás vagy a kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozás szavatoló tőkéjéhez elfogadható elemekben

és

(ii) a következők összege:

a) a kapcsolt biztosítási vállalkozás vagy a kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozás könyv szerinti értéke a részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozásban vagy a részesedéssel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozásban, valamint

b) a részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozás vagy a részesedéssel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozás tőkemegfelelési követelménye, és

c) a kapcsolt biztosítási vállalkozás vagy a kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozás tőkemegfelelési követelményének arányos része.

Amikor a kapcsolt biztosítási vállalkozásban vagy a kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozásban a részesedés részben vagy egészben közvetett tulajdont jelent, akkor a (ii) a) tételnek tartalmaznia kell az ilyen közvetett tulajdon értékét, figyelembe véve a vonatkozó, egymásra épülő vagyoni részesedéseket; a (i) b) és (ii) c) tételeknek pedig tartalmazniuk kell a kapcsolt biztosítási vállalkozásnál vagy viszontbiztosítási vállalkozásnál a szavatoló tőke számára elfogadható elemek megfelelő, arányos részeit.

2. módszer Követelménylevonási módszer

A részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozás vagy a részesedéssel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozás korrigált tőkemegfelelése a következők különbsége:

(i) a részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozás vagy a részesedéssel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozás szavatoló tőkéjéhez elfogadható elemek összege

és

(ii) a következők összege:

a) a részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozás vagy a részesedéssel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozás tőkemegfelelési követelménye, és

b) a kapcsolt biztosítási vállalkozás vagy a kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozás tőkemegfelelési követelményének arányos része.

Amikor a szavatoló tőkéhez elfogadható elemeket értékelik, az ennek az irányelvnek az értelmében vett részesedéseket az equity-módszerrel értékelik, a 78/660/EGK irányelv 59. cikkének (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott lehetőséggel összhangban.

3. módszer Számviteli konszolidáláson alapuló módszer

A részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozás vagy részesedéssel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozás korrigált tőkemegfelelésének kiszámítását a konszolidált beszámoló alapján kell elvégezni. A részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozás vagy a részesedéssel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozás korrigált tőkemegfelelése a következők különbsége:

a szavatoló tőkéhez elfogadható elemek, a konszolidált adatok alapján kiszámítva, és

a) vagy a részesedéssel rendelkező biztosítási vállalkozás vagy a részesedéssel rendelkező viszontbiztosítási vállalkozás tőkemegfelelési követelményének és a kapcsolt biztosítási vállalkozások vagy a kapcsolt viszontbiztosítási vállalkozások tőkemegfelelési követelményeinek arányos részeinek összege, azoknak a százalékos arányoknak az alapján, amelyeket a konszolidált beszámoló kialakításához használnak,

b) vagy a konszolidált adatok alapján kiszámított tőkemegfelelési követelmény.

A 73/239/EGK, 2002/83/EK, 200./../EK (viszontbiztosítási irányelv) és a 91/674/EGK irányelvek rendelkezéseit kell alkalmazni a szavatoló tőkéhez elfogadható elemek és a konszolidált adatokon alapuló tőkemegfelelési követelmény kiszámításához.

II. MELLÉKLET

KIEGÉSZÍTŐ FELÜGYELET AZ OLYAN BIZTOSÍTÁSI VÁLLALKOZÁSOK ÉS VISZONTBIZTOSÍTÁSI VÁLLALKOZÁSOK SZÁMÁRA, AMELYEK EGY BIZTOSÍTÁSI HOLDINGTÁRSASÁG, EGY TAGSÁGGAL NEM RENDELKEZŐ ORSZÁG BIZTOSÍTÁSI VÁLLALKOZÁSÁNAK VAGY EGY TAGSÁGGAL NEM RENDELKEZŐ ORSZÁG VISZONTBIZTOSÍTÁSI VÁLLALKOZÁSÁNAK A LEÁNYVÁLLALATAI

1. Abban az esetben, ha két vagy több, a 2. cikk (2) bekezdésében említett biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás van, amelyek egy biztosítási holdingtársaság, egy tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozásának vagy egy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozásának leányvállalatai, és amelyek különböző tagállamokban letelepedettek, az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell arról hogy az ebben a mellékletben ismertetett módszert alkalmazzák, következetes módon.

Az illetékes hatóságoknak a kiegészítő felügyeletet ugyanolyan gyakorisággal kell végezniük, mint ahogyan azt a 73/239/EGK, a 2002/83/EK és a 200./../EK irányelvekben meghatározásra került, a biztosítási vállalkozások és a viszontbiztosítási vállalkozások szavatoló tőkéjének kiszámításához.

2. A tagállamok eltekinthetnek az ebben a mellékletben megadott számítástól egy biztosítási vállalkozás vagy egy viszontbiztosítási vállalkozás tekintetében:

- ha az a biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás kapcsolt vállalkozása egy másik biztosítási vállalkozásnak vagy viszontbiztosítási vállalkozásnak, és ha figyelembe vették az ebben a mellékletben megadott, arra a másik vállalkozásra elvégzett számítás során,

- ha az a biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás és egy vagy több más, ugyanabban a tagállamban engedélyezett biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás anyavállalata ugyanaz a biztosítási holdingtársaság, egy tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozása, egy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozása, és a biztosítási vállalkozást vagy viszontbiztosítási vállalkozást figyelembe veszik az ebben a mellékletben megadott szításban, amelyet ezekre a más vállalkozásokra végeznek el,

- ha az a biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás és egy vagy több másik, más tagállamokban engedélyezett biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás anyavállalata ugyanaz a biztosítási holdingtársaság, egy tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozása, egy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozása, és megállapodás aláírására került sor, amely az ebben a mellékletben tárgyalt kiegészítő felügyelet gyakorlását a másik tagállam illetékes hatósága számára biztosítja, a 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően.

Az egymásra épülő részesedések esetében (például: egy biztosítási holdingtársaság vagy egy tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozása, amely maga is egy másik biztosítási holdingtársaság vagy tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozásának a tulajdonában van), a tagállamok az ebben a mellékletben előírt számításokat csak a biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás végső anyavállalatának szintjén alkalmazhatják, amely biztosítási holdingtársaság, egy tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozása vagy egy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozása.

3. Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az I. mellékletben ismertetettekkel analóg számításokat elvégezzék a biztosítási holdingtársaság, a tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozása vagy a tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozása szintjén.

Az analógia abban áll, hogy az I. mellékletben ismeretett általános elveket és módszereket kell alkalmazni a biztosítási holdingtársaság, a tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozása vagy a tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozása szintjén.

Egyedül ennek a számításnak a céljára az anyavállalatot úgy kell kezelni, mintha biztosítási vállalkozás vagy viszontbiztosítási vállalkozás lenne, amelyre a következők vonatkoznak:

- nulla a tőkemegfelelési követelmény, amikor az egy biztosítási holdingtársaság,

- az I. melléklet 2.3 szakaszában szereplő elvek szerint meghatározott tőkemegfelelési követelmény, amikor az egy tagsággal nem rendelkező ország biztosítási vállalkozása vagy egy tagsággal nem rendelkező ország viszontbiztosítási vállalkozása,

és ugyanazok a feltételek vonatkoznak rá, amelyeket a 73/239/EGK irányelv 16. cikke, a 2002/83/EK irányelv 27. cikke és a 200./../EK [ viszontbiztosítási irányelv] 36. cikke határoznak meg a szavatoló tőkéhez elfogadható elemek tekintetében.

4. Ha a szükséges információk nem állnak rendelkezésre

Amikor az ebben a mellékletben előírt számításhoz szükséges információk egy kapcsolt vállalkozásra, amelynek a létesítő okirat szerinti székhelye valamely tagállamban vagy egy tagsággal nem rendelkező országban van, nem áll rendelkezésre az illetékes hatóságok számára, bármely okból kifolyólag, annak a vállalkozásnak a könyv szerinti értékét a részesedéssel rendelkező vállalkozásban le kell vonni az ebben a mellékletben előírt számításokhoz elfogadható elemekből. Ebben az esetben az ilyen részesedéssel kapcsolatos nem realizált nyereségek nem engedhetők meg a korrigált szavatoló tőke elfogadható elemeként.

[1] Az ebben a fejezetben foglalt kérdések bővebb bemutatásához ld. a kiterjesztett hatáselemzést a viszontbiztosítási irányelvhez, amely hozzáférhető a Bizottság weboldalán: http://europa.eu.int/comm/internal_market/insurance/reinsurance_en.htm

[2] Forrás: “Reinsurance – a systemic risk?”; Sigma 5/2003, Swiss Re.

[3] Standard & Poor's, Global Reinsurance Highlights 2003 Edition, London/New York 2003.

[4] 92/49/EGK irányelv (HL L 228, 1992.8.11., 1. o., ahogyan a legutóbb a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 35, 2003.2.11., 1. o.), és a 92/96/EGK irányelv (HL L 360, 1992.12.9., 1. o.) módosította, ezt az irányelvet a 2002/83/EK irányelv (HL L 345, 2002.12.19., 1. o.) átdolgozta.

[5] http://europa.eu.int/comm/internal_market/insurance/studies/reins-sup_en.htm

[6] 73/239/EGK irányelv (HL, L 228, 1973.8.16., 3. o.), 92/49/EGK irányelv (HL L 228, 1992.8.11., 1. o.), 2002/83/EK irányelv (HL L 345, 2002.12.19., 1. o.)

[7] Vagy egy közösségi biztosítási vállalkozás, amelyet a nem-életbiztosítási vagy az életbiztosítási irányelvekkel összhangban engedélyeztek (73/239/EGK és 2002/83/EK irányelvek).

[8] 73/239/EGK irányelv, 16. cikk, ahogyan a 92/49/EGK irányelv, 11. cikke és a 2002/83/EK irányelv 11. cikke módosította

[9] 92/49/EGK irányelv, 16. cikk és 2002/83/EK irányelv, 16. cikk

[10] 92/49/EGK irányelv, 16a) cikk, amelyet a 95/26/EK irányelv (HL L 168, 1995.7.18., 7. o.) szúrt be és 2002/83/EK irányelv, 17. cikk

[11] HL L 374, 1991.12.31., 7. o.

[12] HL L L 110, 2001.4.20., 28. o..

[13] Nem-életbiztosítás: 73/239/EGK, 88/357/EGK, 92/49/EGK irányelvek;Életbiztosítás: 2002/83/EGK irányelv; Biztosítói csoportok: 98/78/EGK irányelv (HL L 330, 1998.12.5., 1. o.).

[14] Vagy egy közösségi biztosítási vállalkozás, amelyet a nem-életbiztosítási vagy az életbiztosítási irányelveknek megfelelően engedélyeztek (73/239/EGK és 2002/83/EK irányelvek).

[15] HL L 330, 1998.12.5., 1. o.

[16] HL L 35, 2003.2.11., 1. o.

[17] HL C , , . o.

[18] HL C , , . o.

[19] HL C , , . o.

[20] HL C , , . o.

[21] HL L 228, 1973.8.16., 3. o.

[22] HL L 228, 1992.8.11., 1. o. Az irányelvet a legutóbb a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 35, 2003.2.11., 1. o.) módosította.

[23] HL L 345, 2002.12.19., 1. o.

[24] HL 56, 1964.4.4., 878. o.

[25] HL L 330, 1998.12.5., 1. Az irányelvet a legutóbb a 2002/87/EK irányelv (HL L 35, 2003.2.11., 1. o.) módosította.

[26] HL L 374, 1991.12.31., 7. o. Az irányelvet módosította a 2003/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 178, 2003.7.17., 16. o.).

[27] HL L 374, 1991.12.31., 32. o.

[28] HL L 184, 1999.7.17., 23. o.

[29] HL L 235, 2003.9.23., 10. o.

[30] HL L 193, 1983.7.18., 1. o.

[31] HL L 184, 2001.7.6., 66. o.

[32] HL L 294, 2001.11.10., 1. o.

[33] HL L 35, 2003.2.11., 1. o.

[34] HL L 126, 1984.5.12., 20. o.

[35] HL L 222, 1978.8.14., 11. o.

[36] HL L 375, 1985.12.31., 3. o.

[37] HL L 141, 1993.6.11., p. 27. o.

[38] HL L 141, 1993.6.11., 1. o.