18.2.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 43/18

1.1

üdvözli a Bizottságnak azt a javaslatát, hogy az Európai Parlament és a Tanács készítsen egy a belpiaci szolgáltatásokra vonatkozó irányelvet, amelyet az a szándék vezet, hogy leépítsük az EU-ban a valódi szolgáltatási belső piac kialakulásának jelenleg még útjában álló akadályokat;

1.2

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az Európai Tanácsnak azt a lisszaboni ülésén kitűzött célját elérjük, amely az EU-t 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdasági térségévé kívánja tenni, elengedhetetlen befejezni a szolgáltatások valódi belső piacának létrehozását;

1.3

utal„A szolgáltatások belső piacának állapota” című jelentésre, amelyben megállapítást nyer, hogy már tíz éve, hogy – miután be kellett volna fejezni a belső piac létrehozását – az integrált gazdaságú Európai Unióról alkotott elképzelés és az európai polgár és a szolgáltatók által nap mint nap megtapasztalt valóság között mély szakadék tátong;

1.4

támogatja azt a célt, hogy készüljön egy olyan jogi keret, amelynek segítségével a szolgáltatók letelepedési szabadságának és a tagállamok közötti szabad szolgáltatási forgalomnak jelenleg még útjában álló nehézségeket és akadályokat ki lehet küszöbölni. Úgy a szolgáltatóknak, mint a szolgáltatást igénybe vevőknek biztosítani kell a szükséges jogbiztonságot, amelyre a két alapszabadság, a letelepedési és a szolgáltatási alapszabadság valódi gyakorlásához van szükségük;

1.5

helyénvalónak tekinti, hogy az irányelvet alapvetően a származási ország elvére alapozzák. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatók elsősorban csak annak a tagállamnak a jogszabályi hatálya alá tartoznak, amelyben a telephelyük van. Ez az elv az egyes tagállamokban létező összehasonlítható védelmi szintből indul ki, tehát abból, hogy az egészségügyre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó jogi szabályozások, valamint az egyéb biztonsági normák általában összehasonlíthatóak. Alapjában véve ezzel a kölcsönös elismerés elvét, amely a szabad áruforgalomban a belső piac egyik tartóoszlopa, átvisszük a szolgáltatások területére is;

1.6

fontosnak tartja, hogy a szolgáltatóknak így megnyíljon az a lehetőség, hogy a számukra ismerős feltételek mellett más tagállamok piacaira is beléphessenek;

1.7

ugyanakkor, rámutat arra, hogy a származási ország elvének tartalma és alkalmazási területe nincs világosan meghatározva a javasolt irányelvben. A származási ország elvének alkalmazása problémákat okoz majd, különösen a szociális és egészségügyi szolgáltatások területén. Az ilyen szolgáltatások felügyelete minden esetben a rendeltetési tagország törvényei alapján kell, hogy történjen, annak a tagállamnak a hatósága által;

1.8

az egyszerűsítésre irányuló javaslatokat alapvetően ésszerűnek tartja. Az eljárások tervezett egyszerűsítése, valamint az elektronikus eljárás-lebonyolítás, olyan intézkedések, amelyek elengedhetetlenek egy szabad szolgáltatási piac megteremtéséhez;

1.9

rendkívül fontosnak tekinti azt, hogy az irányelv kölcsönös tájékoztatást és kommunikációt tervez annak érdekében, hogy egyrészt a szolgáltatók számára valóban biztosítsa a közös piachoz való hozzáférést, másrészt pedig a szolgáltatások igénybevevőit juttassa olyan helyzetbe, hogy az egész közösség területén kockázat nélkül igénybe vehessék a szolgáltatásokat;

1.10

üdvözli, hogy a javasolt irányelv a tagállamok közötti kölcsönös bizalomra és támogatásra épít, és ehhez többek között a fennálló szabályozások közös felülvizsgálatát tervezi, abból a szempontból, hogy azok mennyire egyeztethetők össze a kitűzött céllal, a szolgáltatások területén megteremtendő szabad piaccal.

2.1

támogatja ennek a keretirányelvnek a horizontális indítását. Ezáltal lehetséges lesz a részletes szabályok lefektetéséről, illetve a tagállamokban az összes érintett előírás harmonizálásáról lemondani;

2.2

hangsúlyozza azonban, hogy ez a horizontális indítás az átfedések veszélyét rejti magában a már meglevő, ágazatokra szabott közösségi szabályozások között;

2.3

üdvözli viszont azt, hogy az irányelv az alkalmazási területén előirányoz egy-két általános kivételt, hogy elkerülje az ilyen átfedéseket. Ezek a kivételek pénzügyi szolgáltatásokat, a „Telecom-csomaggal” kapcsolatos elektronikus kommunikációs szolgáltatásokat és hálózatokat, valamint közlekedési szolgáltatásokat érintenek. Kifejezetten ki van zárva az adóügy, valamint minden, a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos terület;

2.4

rámutat viszont arra, hogy az irányelv másrészt szándékából eredően alapvetően halmozottan kerül alkalmazásra a már meglévő többi közösségi jogszabály mellett;

2.5

attól tart ezért, hogy így különösen a már meglévő, ágazatokra szabott szabályozásokat áshatja alá. Mert gyakorlatilag a javasolt irányelv mindig ott tudna érvényesülni, ahol a külön előírások nem tartalmaznak kifejezett szabályokat. Kétséges esetben abból kell kiindulni, hogy az ágazatra szabott fennálló szabályok az érintett területeket véglegesen szabályozzák, illetve egyes tényállásokat tudatosan nem szabályoztak;

2.6

ezért határozottan azt kéri, hogy kifejezetten legyen kizárva az irányelv halmozott alkalmazhatósága azokon a területeken, amelyeken már vannak végleges speciális törvényi és ágazatokra szabott szabályok. Ki kell zárni azt, hogy ezeken a helyeken az irányelv új és kiegészítő szabályokat hozzon létre;

2.7

elismeri, hogy a származási elv alól tervezett általános kivételekkel biztosítani kell a meglévő jogszabályokkal való koherenciát. Minden olyan szolgáltatási területet kizárunk a származási elv alkalmazhatósága alól, amelyet ágazatra szabott szabályok már vagy a tervek szerint majd szabályoznak. Például: postai szolgáltatások, áram-, gáz- és vízellátás, munkavállalók elbocsátása, szemétszállítás, szakképzettségek vagy a kórházi ellátás költségtérítésének engedélyezésére vonatkozó szabályok elismertetése;

2.8

rámutat, hogy a származási ország elve a tisztességes vállalatok és fogyasztók számára jelenthet terhet, mivel lehetővé teszi, hogy megkerüljék a foglalkozási minősítések magas országon belüli szabványait vagy a szolgáltatás minőségét. Ezért meg kell akadályozni, hogy a származási ország elvének alkalmazása ahhoz vezessen, hogy a nemzeti, a gazdasági tevékenységekre vonatkozó kötelező előírásokat pusztán megkerülhessék.

2.9

megfontolandó a későbbiekben, hogy az irányelvjavaslatban semmilyen formában nem tárgyalják a kölcsön munkavállalók munkakörülményeit akkoriban megvitató irányelv javaslatot (COM 2002/149).

2.10

megállapítja azonban, hogy az irányelv ennyiben ugyan kizárja az alkalmazhatóságot, ugyanakkor viszont ezekre a területekre részben kiegészítő szabályokat irányoz elő, amelyek ezzel párhuzamosak lesznek. Ez különösen a következő területeket érinti: a szakképesítések elismertetése a szakmai felelősségbiztosítás szabályozásával és a kereskedelmi kommunikációval, a munkavállalók elbocsátása olyan további előírásokkal, amelyek túlmennek egy tisztán igazgatási eljárási szabályozáson, valamint a kezelési költségek megtérítése további előírásokkal;

2.11

tart attól, hogy az egymással versenyző előírások tömegéhez és az átláthatóság hiányához vezethet;

2.12

ezért határozottan kéri, hogy az irányelvnek azokat a szabályozásait, amelyeket éppolyan jól el lehet végezni a már meglévő vagy előirányzott külön törvényi előírásokon belül, azokat ezekben a külön törvényi előírásokban végezzék el. Ezáltal a további tanácskozások során is elkerülhető lesz, hogy egy magára az ágazatra vonatkozó vitát kelljen ezzel az irányelvvel összefüggésben vezetni. Amint azt az irányelvről folytatott eddigi tárgyalások mutatják, ezt a veszélyt egy-két téma esetében már észlelték;

2.13

a külön törvényi szabályozások párhuzamosságának ezt a problémáját különösen a munkavállalók elbocsátásáról szóló javasolt rendelkezésekkel összefüggésben látja;

2.14

megállapítja, hogy az irányelv ebben az összefüggésben az eljárási és illetékességi szabályozások mellett – a származási ország elvétől eltérően az elbocsátó tagállamot nyilvánítja illetékesnek – további tartalmi szabályozást is végez, amely közvetlenül az érvényes „Irányelv a munkavállalók elbocsátásáról szolgáltatás keretében” c. irányelvhez kapcsolódik, és ezért azt kiegészíti, illetve azzal párhuzamos. Az egyes tagállamok számára az ellenőrzés és a felülvizsgálat elvégzésénél megengedett intézkedéseket meghatározza, korlátozza, habár az irányelvjavaslat 17 (5). pontja tervbe veszi a küldő irányvonalra vonatkozóan a származási ország elvének érvényessége alóli kivételt. A Bizottság meggyőződése szerint mindenfajta kötelesség előírásának, az irányelvjavaslat 24. pontjában szereplő, megtiltása a 17 (5) pontban álló kivétel szabályozását ad abszurdumig viszi. Mivel továbbra is nyitva marad, milyen módon értesülnek majd a származási tagországok a küldő országokban létező törvénybeütköző cselekedetekről, amely küldő ország szintén nem ellenőrizhet és nem büntethet már. Még ha feltételezzük is, hogy ez lehetséges, még mindig nyitva marad az a kérdés, hogyan cselekedhet a származási ország egy idegen államban, amelyben nincsenek saját felségjogai.

2.15

utal arra, hogy ebben részben azt a veszélyt látja, hogy kárt szenvedne a hatékony ellenőrzés hatásossága, és hogy a javasolt irányelv szabályozásai ezért éppen közvetlenül a „Irányelv a munkavállalók elbocsátásáról szolgáltatás keretében” c. irányelv szabályozási területén hatnának;

2.16

ezért kívánatosnak tartja, hogy az „Irányelv a munkavállalók elbocsátásáról szolgáltatás keretében” c. irányelv alapján végzett felülvizsgálatok és ellenőrzések elvégzésével kapcsolatos olyan megfelelő előírásokat, amelyekre tényleg szükség van, szintén ebben az irányelvben szabályozzák;

2.17

úgy véli, hogy az irányelvből nem derül ki elég világosan, hogy azt mennyiben kellene alkalmazni a gazdasági közérdeket képviselő szolgáltatások különösen érzékeny területén. Elismert tény, hogy az illetékes nemzeti, regionális, illetve helyi hatóságok dolga meghatározni, megszervezni, finanszírozni és ellenőrizni a közérdekű szolgáltatások körét;

2.18

rámutat arra, hogy ha az általános gazdasági érdekű szolgáltatások is bekerülnének a szolgáltatásokról szóló, valamint az egységes piac továbbfejlesztésére és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások számára belső határoktól mentes terület létrehozására irányuló célkitűzést megfogalmazó irányelv hatályába, ez jelentősen korlátozná az illetékes országos, regionális és helyi hatóságok cselekvési szabadságát;

2.19

ezért kifejezetten üdvözli, hogy a Bizottság az irányelvről folytatott eddigi megbeszélések során rávilágított arra, hogy az irányelv semmiképpen sem a megélhetésről való gondoskodás sajátosságaira irányul, és nem szándéka sem a liberalizáció, sem a monopóliumok megszüntetése.

2.20

megállapítja, hogy ez a megállapítás magában az irányelvben eddig még nem jutott kifejeződésre;

2.21

ezért nyomatékosan kéri, hogy pótolják ezt, és a megélhetésről való gondoskodást alapvetően zárják ki az irányelv alkalmazási területéből (és nemcsak részlegesen a származási ország elvének illetékességi területéből), hogy megelőzzünk minden esetleges vitát a későbbi alkalmazás során, és elkerüljük a lépéskényszert arra, hogy ezt a területet rövid határidőn belül az egész közösségre kiterjedő szabályozással kelljen összhangba hozni. Ez akkor megfelelne a Bizottság azon álláspontjának is, amely a közérdekű szolgáltatásokról legutóbb benyújtott Fehér Könyvében is kifejezésre jut;

2.22

hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben külön figyelmet kell fordítani az egészség és az egészségbiztosítás érzékeny területeire;

2.23

javasolja, hogy a közérdekű szolgáltatások ezen területét is kifejezetten ki kell zárni az irányelv alkalmazási területéből. Ez azután megfelelne a Bizottság közérdekű szolgáltatásokról legutóbb benyújtott Fehér Könyvében kinyilvánított azon szándékának is, hogy tekintettel a szociális és egészségügyi szolgáltatások jelentőségére és sajátosságaira, 2005-ben egy közleményt kíván előterjeszteni, amely kifejezetten ezekkel a szolgáltatásokkal fog foglalkozni;

2.24

viszont megállapítja, hogy az irányelvjavaslattal olyan új szabályok jönnek létre, amelyek párhuzamosak lesznek a már meglévőkkel;

2.25

ezért javasolja, hogy az adott esetben szükséges jogi összehangolást, amennyiben az az Európai Bíróság joggyakorlatában való alkalmazáshoz tényleg szükségesnek látszik, a megfelelő külön törvényi előírásokban szabályozzák. Következésképpen, a 23. cikk rendelkezése törlendő az irányelv szövegéből;

2.26

egyébként kívánatosnak tartja az irányelv jobb olvasata érdekében, hogy mindig kifejezetten tüntessék fel ennek a mindenkori előírásnak a címét is ott, ahol más előírásokra hivatkoznak;

2.27

kiemeli a regionális és a helyi területi testületek és hatóságok különleges jelentőségét a javasolt irányelv végrehajtásában. Ezekkel szemben igen nagy igényeket támaszt;

2.28

az a véleménye, hogy eddig nem vették eléggé figyelembe az irányelv alkalmazásának azokat a hatásait, amelyeket az a regionális és helyi területi testületekre és hatóságokra gyakorolni fog. Bár az irányelv az egyes tagállamokhoz fordul, de mindenekelőtt a regionális és a helyi hivatalokat érinti, amelyekre a közigazgatási végrehajtás gyakorlati megvalósítása hárul;

2.29

megfontolásra ajánlja, hogy ezzel összefüggésben először is ott adódhatnak illetékességi problémák, ahol az irányelv regionális és helyi szinten történő megvalósítása új struktúrákat, egységes közigazgatási eljárást vagy jogkörön túli együttműködést feltételez. Az olyan szabályozások, amelyek kénytelenek „engedélyezni a szolgáltatást nyújtók számára az adott tagország egész felségterületén szolgáltató tevékenységek beindítását vagy gyakorlását” (10 cikk, 4 bekezdés), vagy egységes kapcsolattartók létesítését, melynek során a szolgáltató tevékenység beindításánál szükséges eljárások és formalitások lebonyolíthatóak (6. cikk), ellentmondanak például a szövetségi államok szerint szervezett államok esetében az alkotmányban foglalt alapjogoknak. A Bizottság emlékeztet, hogy az Uniónak ügyelnie kell, a szerződés szerint, a tagországok nemzeti identitására, amely identitás azok alapvető politikai és alkotmányjogi struktúrájában jut kifejezésre;

2.30

attól tart, hogy az összes államon belüli engedélyezési eljárás az irányvonal alkalmazási területén belülre esik, és ezáltal, ha meg akarják tartani őket, felül kell vizsgálni, esetleg megszüntetni vagy hozzáilleszteni, és mindenképpen egyszerűsíteni kell őket. Az effajta átfogó beavatkozások a tagországok eljárási jogaiba aránytalanok. Ezért tisztázni kell, hogy csak a közvetlenül a gazdasági tevékenység első beindításával összefüggő engedélyezési eljárások esnek az irányvonal alkalmazási területén belülre. Mindazon eljárásokat, amelyek a gazdasági tevékenységek területén kívül is szerepelnek a jogrendben a közérdek kényszerítő követelményeinek megóvása érdekében, az alkalmazási területről ki kell vonni;

2.31

attól tart, hogy az irányelv regionális és helyi szinten történő megvalósítása a közigazgatás karcsúsítására irányuló deregulációs kezdeményezésekbe és törekvésekbe fog ütközni;

2.32

felhívja a figyelmet arra, hogy az irányelv megvalósítása regionális és helyi szinten beláthatatlan pótlólagos személyi és – nem utolsó sorban – anyagi ráfordítással is fog járni. Ez különösen a határokon átnyúló együttműködésre, az elektronikus információcserére, az egységes kapcsolattartók meghatározására és összehangolására, a meglevő törvényi szabályozásnak az irányelv céljaival való összeegyeztethetősége szempontjából való felülvizsgálatára, valamint a meghozott intézkedések későbbi kölcsönös határokon átnyúló értékelésére is érvényes;

2.33

megállapítja, hogy a Bizottság – különösen az anyagi – összes ráfordításról nem nyilatkozott. A csak a Bizottság számára felmerülő anyagi kihatását eddig kereken 3,4 millió euróra becsülték;

2.34

megköveteli, hogy állítsák össze a megfelelő kimutatásokat az irányelv kihatásáról az egyes tagállamokra vonatkozóan is;

2.35

elengedhetetlennek tartja, hogy átmeneti időre támogatást, illetve kompenzációt irányozzanak elő. Csak egy ilyen, a regionális és a helyi szinteknek nyújtott segítséggel válik egyáltalán lehetővé a határokon átnyúló eljárások szándékolt egyszerűsítésének gördülékeny végrehajtása. Minden tekintetben el kell kerülni, hogy a regionális és a községi hivatalok valóban túlterheltek legyenek;

2.36

egészen hétköznapi jellegű problémákat is lát, amelyek a regionális és a községi területi testületeknél és hatóságoknál ezzel összefüggésben felléphetnek. Például a másik tagállam hatóságaival illetve szolgáltatóival való kommunikáció nyelvi akadályai, vagy azoknak a bizonyítványoknak, igazolásoknak vagy egyéb okmányoknak az elismerése, amelyeket egy másik tagállamban – tehát idegen nyelven – állítottak ki. Ez az elektronikus eljárás-lebonyolítás területére is igaz;

2.37

ezért szükségesnek tartja, hogy legalább egy átmeneti időszakban ezeket a gyakorlati problémákat is megfelelően vegyék figyelembe. Például annyiban, hogy legalább ne kelljen hitelesített fordítást kérni;

2.38

előreláthatónak tartja, hogy a szolgáltatások minőségének biztosítására előirányzott intézkedésekkel is és mindenekelőtt a szolgáltatók ellenőrzésével és felügyeletével kapcsolatban fognak problémák felmerülni. A származási ország elve alapján félő, hogy a másik tagállamban telephellyel rendelkező problémás szolgáltatókkal szembeni eljárási lehetőségek a kölcsönös határokon átnyúló közigazgatási jogsegélyre fognak korlátozódni. Ez aránytalan késedelmek veszélyét rejti magában;

2.39

üdvözli, hogy az irányelv ezzel a háttérrel a kölcsönös támogatásokra átfogó szabályozást hoz, amellyel a leírt veszélyekre választ lehet adni;

2.40

felszólítja a Bizottságot arra, hogy a létrehozandó bizottsággal együtt az ellenőrzéshez szükséges kiegészítő intézkedések meghozatalakor a regionális és a helyi területi testületek érdekeit is arányosan vegye figyelembe. Amennyiben az irányelv későbbi megvalósítása folyamán az ellenőrzés elvégzésével összefüggésben új problémás területek adódnának, amelyeket ma még nem lehet előre látni, ezeket is arányosan és gyakorlatiasan kell megoldani;

2.41

felhívja a figyelmet arra, hogy a szakmai szövetségek is hasonló problémákkal kerülhetnek szembe, mint az állami közigazgatási hivatalok. Ez különösen a területükön letelepedett, de másik tagállamban tevékenykedő szolgáltatók ellenőrzésére igaz. Amennyiben a szakmai szövetségek állami feladatokat látnak el, az elképzelhető nehézségek, amelyek a javasolt irányelv megvalósítása során a tagállamok hatóságai esetében felmerülhetnek, rájuk is áttevődhetnek;

2.42

kiemeli, hogy az irányelv megvalósítása során biztosítani kell, hogy a szakmai szövetségek a jövőben is korlátozás nélkül elláthassák eddigi feladataikat. A fennálló kötelező tagság jelenleg oda vezet, hogy ha egy szolgáltató egy másik tagállamban szándékozik letelepedni, akkor közvetlenül az ott illetékes szakmai szervezetekhez kell fordulnia. Az egységes kapcsolattartók felállításával és meghatározásával összefüggésben ezért fontos, hogy a jelenleg fennálló illetékességeket és feladat-kiosztást figyelembe vegyék;

2.43

ezzel összefüggésben látja azokat az új kihívásokat és feladatokat is, amelyek a szakmai szövetségekre – különösen mint elképzelhető egységes kapcsolattartókra – hárulnak, vagy amelyek az új közösségi szintű magatartási kódexek kidolgozása során felmerülnek;

2.44

felszólít arra, hogy a tagállamok, a regionális és a községi területi testületek, valamint minden egyéb érintett kellő időben készüljön fel az irányelvvel kapcsolatban várható kihívásokra;

2.45

síkraszáll amellett, hogy ne hagyják magukat a védekezési reflexektől vezetni, hanem ragadják meg a szolgáltatók és az egyes tagállamok polgárai, valamint a közös belső piac részére megnyíló lehetőségeket.