28.6.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 157/96

1.1

Az EGSZB számára megvitatásra ajánlott közlemény azt javasolja, hogy javítsák és gyorsítsák a nemzetközi védelemben részesülő, illetve menekültstátusz elismerésének eljárási folyamatait.

1.2

Megvizsgálja, hogy mik lennének egy gyorsabb és hatékonyabb egységes menekültügyi eljárás, illetve a kérelmezők számára egyszerűsített eljárás előnyei; törekedve a menedékjog iránti kérelmek és esetleges hazatelepülések kezelésének közvélemény általi jobb megítélésére.

1.3

Az Európai Bizottság végül hangsúlyozza azt a hozzáadott értéket, amit a tagállamok számára közös módszerek használata, illetve az együttműködés megerősítése jelent, ennek létrehozása két egymásra épülő összefüggő részből áll: egy első, úgynevezett előkészítő szakaszból, majd a közösségi jogalkotás folyamatából.

1.4

Az előkészítő szakasz egy – az előírt feltételekre vonatkozó irányelvben (1) meghatározott kétféle jogállás elismerési eljárásainak egységesítését célzó intézkedések meghozataláról szóló – konzultációs és vita időszak lenne a tagállamok között.

1.5

2005 januárjában kezdődne ez az előkészítő szakasz, párhuzamosan a már elfogadott „közös európai menekültügyi rendszer első részére” vonatkozó jogszabályok (2) végrehajtásával.

1.6

Az Európai Bizottság 2004 végéig előterjeszti „egyablakos ügyintézőhely” elnevezésű cselekvési tervét.

1.7

A javasolt előkészítő szakasz négy célkitűzése a következő:

1.8

A közösségi jogalkotói lépések alkotják a második szakaszt, amelyben egységesítik az 1951-es Genfi Egyezmény és az 1967-es New York-i Jegyzőkönyv értelmében menekültstátus elnyerése iránti kérelmeket vizsgáló eljárást, valamint a feltételeket meghatározó irányelv (3) értelmében a másodlagos védelemért folyamodó kérelmeket vizsgáló eljárást.

1.9

Az Európai Bizottság közleménye megjelöli a jogalkotói megközelítés tervezett módozatait: a kitűzött célok szintje, a jogszabályozás menetrendje, alkalmazási terület, jogorvoslat, a Genfi Egyezmény integritásának megőrzése, a határozatok minőségének fenntartása, hazatérésre vonatkozó szabályozás, valamint más eszközökkel történő interakció.

1.10

Röviden, a tervezett egységes eljárás egységesíti a menedékjog és a nemzetközi védelem iránti kérelem eljárásait, bármi is legyen a kérelmező jogállása, akár:

2.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság törekvését és osztja véleményét, hogy az egységes eljárásnak meg kell őriznie az 1951-es Genfi Egyezmény teljességét. Ezért a „Feltételek” irányelv rendelkezéseinek megfelelően a menekültek jogait elsősorban az 1951-es Egyezmény eljárásai alapján kellene megvizsgálni és a kiegészítő védelem másodszori vizsgálatára akkor kerülne sor, ha az egyezmény szerinti feltételek nem teljesülnek.

2.2

Az EGSZB azt ajánlja, hogy ez a prioritás nyilvánvaló legyen, bármi is lesz az egységes eljárás jövője.

2.3

Az EGSZB javasolja, hogy minden nemzetközi védelem iránti kérelmet követő elutasító határozatot és különösen az 1951-es Genfi Egyezmény értelmében a menekültstátusz elismerését elutasító határozatot meg kelljen indokolni, abban az esetben is, ha a kiegészítő védelmet elismerik. Az EGSZB szerint ezek a garanciák nélkülözhetetlenek az 1951-es Genfi Egyezmény integritásának megőrzéséhez, ahogy azt az Európai Bizottság is hangsúlyozza.

2.4

A kiegészítő védelem iránti igényt illetően az EGSZB elismerhetné, hogy a menedékjogot kérelmezők nem tudhatják felmérni, hogy melyik jogállás ered az Egyezményből vagy melyik kiegészítő jellegű, így fokozódó nehézségekkel találják magukat szemben akkor, amikor a tartózkodó országban ismételten kérelmet nyújtanak be. Az 1951-es Genfi Egyezményből eredő státuszt nem ismerik el nekik és más alapon újra be kell adniuk kérelmüket; mindez értetlenséget, elbátortalanodást és elviselhetetlen időveszteséget jelent.

2.5

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe –mind közleményében, mind az előkészítő és jogalkotási szakasz elindításánál – a visszaküldés tilalmának elvét (Genfi Egyezmény 33. cikke) valamint az elutasító határozatokkal szembeni fellebbezés jogának valóságossá tételét. Egy esetleges hivatalos (közigazgatási) vizsgálatot kellene elvégezni a kiegészítő védelem indokairól, miután a Genfi Egyezményben meghatározott menekültstátusz elismerésének feltételeit már megvizsgálták, és a kérelmezőnek meg kellene adni a kitoloncolással szembeni jogorvoslat lehetőségét az emberi jogokról szóló nemzetközi és európai egyezményeknek megfelelően.

2.6

Ezért a nem kormányzati szervezeteket és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát nem kellene kizárni az adminisztratív panaszbizottságokból – ha vannak ilyenek -, és ha nincsenek, előbbiek szabadon hozzáférhessenek a kérelmezők anyagához, így megkönnyítve a fellebbezési jog használatát.

2.7

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy a Tanács által 2004. november 19-én elfogadott „Eljárások”-ról szóló irányelv módosításánál, -amelyet újra be kell nyújtani az EP-hez – terjessze ki annak hatályát a kiegészítő védelemre a „Feltételek”-ről szóló irányelv értelmében, valamint tekintse át újra a származási vagy tranzit harmadik országok „biztonságos harmadik ország” minősítését, amely megfosztja a menedékkérőket egyéni helyzetük és jogaik megvizsgálásának lehetőségétől.

2.8

Az EGSZB azt javasolja, hogy a menekültstátusz elismerésének jelenlegi eljárásaival kapcsolatos hiányosságokat és problémákat az előkészítő szakasz során vizsgálják meg.

2.9

A kétoldalú visszafogadási megállapodásokkal kapcsolatban a Tanácsnak, annak érdekében, hogy valamennyi tagállam tiszteletben tarthassa nemzetközi kötelezettségeit és az uniós irányelveket (5) – az előkészítő szakaszban összehangolt szolidaritási rendszert kellene létrehoznia a tagállamok között (például: újbóli beilleszkedési és „tehermegosztási” program).

2.10

Az EGSZB úgyszintén felkéri az Európai Bizottságot, hogy tekintse át újra az úgynevezett gyorsított eljárást, amely megfosztja a menedékkérőket egyéni helyzetük és az őket megillető jogok alaposabb vizsgálatától, különösképpen a jogorvoslat felfüggesztő hatályától, aminek következtében visszatoloncolhatják őket származási országukba, még mielőtt fellebbezésük egy illetékes bíróság elé kerülne.

2.11

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy a hatékony visszatérés lehetőségeinek és okainak vizsgálatakor azt is vegye figyelembe, hogy a visszatérés adott esetben valódi akadályok felmerülése miatt vagy humanitárius okokból (pl. betegség) nem lehetséges.