A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ-EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusza és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státuszdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon: http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 129. számú előírása – Egységes rendelkezések a gépjárművekben használt megerősített gyermekbiztonsági rendszerek jóváhagyásáról

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

Az előírás eredeti változatának 2. kiegészítése – Hatálybalépés dátuma: 2014. június 10.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

MELLÉKLETEK

1.   ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az előírás (az 1. fázisban) a gépjárművekben utazó gyermekeket védő integrált univerzális ISOFIX gyermekbiztonsági rendszerekre (i-Size) és integrált „meghatározott járműtípusba tervezett ISOFIX” gyermekbiztonsági rendszerekre vonatkozik.

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1.   „gyermekbiztonsági rendszer” (CRS): olyan eszköz, amely alkalmas gyermek utasok ülő vagy háton fekvő helyzetben való elhelyezésére. Kialakításának köszönhetően ütközés vagy a jármű hirtelen lassulása esetén korlátozza a gyermek testének elmozdulását, és így csökkenti a sérülésveszélyt;

2.2.   „gyermekbiztonságirendszer-típus”: olyan gyermekbiztonsági rendszerek, amelyek az alábbi lényeges jellemzőik tekintetében nem különböznek egymástól:

2.3.   „i-Size” (Integral Universal ISOFIX Child Restraint Systems – integrált univerzális ISOFIX gyermekbiztonsági rendszerek): a gyermekbiztonsági rendszerek egyik kategóriája, amely a járművek valamennyi i-Size üléshelyzetében használható a 14. és 16. számú előírások szerinti fogalommeghatározás és jóváhagyás alapján;

2.4.   „integrált”: a gyermekbiztonsági rendszerek egyik osztálya, amelyben a gyermek helyzetét csak a gyermekbiztonsági rendszer részét képező alkatrészek stabilizálják, amelyek (pl. hámrendszerű szíj, védőelem stb.), nem pedig közvetlenül a járműhöz rögzített eszközök (pl. biztonsági öv);

2.5.   „ISOFIX”: a gyermekbiztonsági rendszerek járműhöz való erősítésére szolgáló rendszer. Két, a járműhöz erősített rögzítési pontja, a gyermekbiztonsági rendszeren két megfelelő csatlakozása és egy olyan eszköze van, amellyel a gyermekbiztonsági rendszer elfordulási terét korlátozza. Mindhárom járműhöz erősített rögzítési pontot a 14. számú előírás szerint kell jóváhagyni;

2.6.   „ISOFIX univerzális”: olyan ISOFIX rendszer, amely egy, a járműhöz rögzített vagy az által tartott felső heveder vagy egy kitámasztóláb segítségével korlátozza a gyermekbiztonsági rendszer elfordulási terét;

2.7.   „meghatározott járműtípusba tervezett ISOFIX”: a gyermekbiztonsági rendszerek egyik kategóriája, amely meghatározott járműtípusokhoz erősíthető. Minden járműhöz erősített rögzítési pontot a 14. számú előírás szerint kell jóváhagyni. Olyan gyermekbiztonsági rendszerekre is utalhat, amelyeknél a műszerfal is jármű-érintkezési felületként szolgálhat;

2.8.   „méret”: a gyermeknek a gyermekbiztonsági rendszer tervezésekor és jóváhagyásakor figyelembe vett termete. A gyermekbiztonsági rendszerek bármilyen mérettartományt lefedhetnek, amennyiben teljesítik a követelményeket;

2.9.   „tájolás”: az az irány, amelyhez a gyermekbiztonsági rendszert jóváhagyták. Megkülönböztetjük a következőket:

a)   menetirányba néző: előre, azaz a jármű normál menetirányával megegyező irányba néző;

b)   menetiránynak háttal beszerelhető: a jármű normál menetirányával ellentétes irányba néző;

c)   oldalra néző: a jármű normál menetirányára merőleges irányba néző;

2.10.   „speciális gyermekbiztonsági rendszer”: olyan gyermekek számára tervezett gyermekbiztonsági rendszer, akiknek akár fizikai, akár szellemi fogyatékosságuk miatt különleges szükségleteik vannak; az eszköz fő jellemzője, hogy lehetővé teszi kiegészítő biztonsági eszközök használatát a gyermek bármelyik testrészén, de legalább az előírás rendelkezéseinek megfelelő elsődleges biztonsági eszközöket tartalmaznia kell;

2.11.   „ISOFIX rögzítési rendszer”: a 14. számú előírás követelményeinek megfelelő két alsó ISOFIX rögzítési pontból álló rendszer, amelyhez egy elfordulásgátló szerkezettel összekapcsolt ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer erősíthető;

2.11.1.   „alsó ISOFIX rögzítési pont”: 6 mm átmérőjű, merev, kerek, vízszintes rúd, amely a járműből vagy az ülés szerkezetéből úgy nyúlik ki, hogy befogadja és megtartsa az ISOFIX csatlakozásokkal rendelkező ISOFIX gyermekbiztonsági rendszert;

2.11.2.   „ISOFIX csatlakozóelem”: a két olyan csatlakozóelem egyike, amely teljesíti ezen előírás 6.3.3. szakaszának követelményeit, az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer szerkezetéből nyúlik ki, és illeszkedik az alsó ISOFIX rögzítési ponthoz;

2.12.   „elfordulásgátló szerkezet”: frontális ütközés esetén a gyermekbiztonsági rendszer elfordulását korlátozó eszköz, amely a következőkből áll:

amelyek teljesítik ezen előírás követelményeit, és a 14. számú előírás követelményeinek megfelelő ISOFIX rögzítési rendszerhez és ISOFIX felsőheveder-rögzítési ponthoz, illetve a jármű padlójának érintkezési felületéhez vannak csatlakoztatva.

A „meghatározott járműtípusba tervezett ISOFIX” gyermekbiztonsági rendszerek esetében az „elfordulásgátló szerkezet” egy felső heveder, egy kitámasztóláb vagy bármilyen más, a forgást korlátozó eszköz lehet;

2.13.   „ISOFIX felső heveder”: az a szövetszalag (vagy annak megfelelője), amely az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer tetejétől az ISOFIX felső hevederrögzítési pontig terjed, és amelyet szabályozó szerkezettel, feszülésmentesítő szerkezettel és egy ISOFIX felsőheveder-csatlakozóval láttak el;

2.13.1.   „ISOFIX felső hevederrögzítési pont”: meghatározott helyű, a 14. számú előírás követelményeinek megfelelő olyan eszköz, például rúd, amelynek kialakítása lehetővé teszi az ISOFIX felsőheveder-csatlakozó befogadását, hogy a visszatartó erőt átvigye a jármű szerkezetére;

2.13.2.   „ISOFIX felsőheveder-csatlakozó”: az a szerkezet, amelyet az ISOFIX felső hevederrögzítési ponthoz kell csatlakoztatni;

2.13.3.   „ISOFIX felsőheveder-horog”: olyan ISOFIX felsőheveder-csatlakozó, amelyet jellemzően egy ISOFIX felső hevedernek egy ISOFIX felsőheveder-rögzítési ponthoz való rögzítésére használnak, a 14. számú előírás 3. ábrája szerint;

2.13.4.   „ISOFIX felsőheveder-rögzítő”: olyan szerkezet, amely az ISOFIX felső hevedert biztonságosan rögzíti az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszerhez;

2.14.   „feszülésmentesítő szerkezet”: olyan rendszer, amely lehetővé teszi az ISOFIX felső hevedert szabályozó és feszességét fenntartó szerkezet oldását;

2.15.   „kitámasztóláb”: a gyermekbiztonsági rendszerhez tartósan rögzített elfordulásgátló szerkezet, amely a gyerekbiztonsági rendszer és a jármű szerkezete közötti terhelés felvételére alkalmas. A kitámasztólábnak állítható hosszúságúnak kell lennie (Z irány), és egyéb irányokban is állítható lehet;

2.15.1.   „kitámasztótalp”: a gyermekbiztonsági rendszer kitámasztólábának egy vagy több olyan alkotórésze, amely (rendeltetésszerűen) a jármű padlójának érintkezési felületéhez való csatlakozásra, illetve frontális ütközés esetén a terhelésnek a kitámasztólábról a jármű szerkezetére való átvitelére szolgál;

2.15.2.   „kitámasztótalp érintkezési felülete”: a kitámasztótalpnak az a felülete, amely a jármű padlójának érintkezési felületével fizikai kapcsolatban áll, és amelynek célja a terhelésnek a jármű szerkezetén való szétosztása;

2.15.3.   „kitámasztótalp méretezési térfogata”: az a térbeli kiterjedés, amelyben a kitámasztótalp mozogni tud, és amelybe a mozgása be van korlátozva. Megfelel a kitámasztótalp méretezési térfogatának a járművekre vonatkozó, a 14. számú előírás 10. mellékletében szereplő fogalommeghatározás szerint;

2.15.4.   „kitámasztóláb méretezési térfogata”: a kitámasztólábnak azon legnagyobb méreteit meghatározó kiterjedés, amely biztosítja az i-Size gyermekbiztonsági rendszerek kitámasztólábának méretpontos beszerelését a jármű valamely i-Size üléshelyzetébe, és amely megfelel a kitámasztóláb beszereléséhez szükséges méretezési térfogatnak a járművekre vonatkozó, a 16. számú előírás 17. mellékletében található fogalommeghatározás szerint;

2.16.   „CRF elfordulási szög”: a 16. számú előírásban (17. melléklet, 2. függelék, 2. ábra) meghatározott „ISO/F2” (B) készülék alsó felülete és a jármű 14. számú előírásban (4. melléklet, 2. függelék) meghatározott vízszintes Z síkja közötti szög úgy, hogy a készülék a 16. számú előírás (17. melléklet, 2. függelék) szerint van beszerelve;

2.17.   „járműülés-rögzítő”: az ISOFIX méretosztályoknak megfelelő rögzítés, amelynek méreteit a 16. számú előírás 17. melléklete 2. függelékének 1–6. ábrái tartalmazzák, amelyeket a gyermekbiztonsági ülések gyártója valamely ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer és az ISOFIX csatlakozóelemek helyes méreteinek meghatározásához használ;

2.18.   „gyermekbiztonsági ülés”: olyan gyermekbiztonsági rendszer, amely a gyermek elhelyezésére szolgáló ülésből áll;

2.19.   „ülés”: olyan szerkezet, amely a gyermekbiztonsági rendszer alkotórészét képezi, és a gyermek ülő helyzetben történő elhelyezésére szolgál;

2.20.   „üléstartó”: a gyermekbiztonsági rendszer azon része, amellyel az ülés megemelhető;

2.21.   „öv”: biztonsági csattal, beállítóeszközökkel és csatlakozóelemekkel felszerelt övkombinációból álló gyermekbiztonsági rendszer;

2.22.   „hámrendszerű öv”: medenceövből, vállrögzítőből és (ha fel van szerelve) ágyékhevederből álló övszerelvény;

2.23.   „Y öv”: olyan hevederkombinációból álló öv, amelynél egy hevedert a gyermek lábai között, két másikat pedig külön-külön a két vállán kell átvezetni;

2.24.   „mózeskosár”: olyan utasbiztonsági rendszer, amely a gyermek hanyatt fekvő vagy hason fekvő helyzetben történő elhelyezésére és megtartására szolgál úgy, hogy a gyermek hátgerince merőleges legyen a jármű hosszanti középsíkjára. Úgy van kialakítva, hogy ütközés esetén a visszatartó erők eloszlanak a gyermek fején és testén, a végtagjai kivételével;

2.25.   „mózeskosár rögzítője”: az az eszköz, amely a mózeskosarat a jármű szerkezetéhez rögzíti;

2.26.   „csecsemőhordozó”: olyan utasbiztonsági rendszer, amely a gyermek menetiránynak háttal, félig fekvő helyzetben történő elhelyezésére szolgál. Úgy van kialakítva, hogy frontális ütközés esetén a visszatartó erők eloszlanak a gyermek fején és testén, a végtagjai kivételével;

2.27.   „gyermekmegtámasztó eszköz”: a gyermekbiztonsági rendszer azon része, amellyel a gyermek a gyermekbiztonsági rendszeren belül megemelhető;

2.28.   „ütközésvédő”: a gyermek előtt rögzített eszköz, amely frontális ütközés esetén a gyermek testének nagyobb részén elosztja a visszatartó erőket;

2.29.   „heveder”: erők közvetítésére szolgáló rugalmas alkatrész;

2.30.   „medenceöv”: olyan heveder, amely akár teljes biztonsági övként, akár a biztonsági öv részeként a gyermek medencéje előtt halad keresztül, és közvetlen vagy közvetett módon stabilizálja a gyermek medencéjét;

2.31.   „vállheveder”: a biztonsági öv azon része, amely a gyermek felsőtestét stabilizálja;

2.32.   „ágyékheveder”: a gyermekbiztonsági rendszerhez és a medenceövhöz rögzített heveder (vagy megosztott hevederek, amennyiben két vagy több hevederdarabból állnak), amely(ek) a gyermek combjai között halad(nak) keresztül; kialakításának köszönhetően normál helyzetben megakadályozza, hogy a gyermek a medenceöv alá csússzon, illetve ütközés esetén megakadályozza, hogy a medenceöv elmozduljon a medence területéről;

2.33.   „gyermekrögzítő heveder”: olyan heveder, amely a biztonsági öv alkotórészét képezi, és csak a gyermek testének stabilizálására szolgál;

2.34.   „csat”: gyorsan kinyitható eszköz, amely lehetővé teszi a gyermeknek a biztonsági rendszer általi, illetve a biztonsági rendszernek a jármű szerkezete általi stabilizálását. A csat magában foglalhatja a beállítóeszközt is;

2.35.   „süllyesztett csatkioldó gomb”: olyan kioldó gomb, amelynek használata esetén a csatot nem lehet egy 40 mm átmérőjű gömb segítségével kioldani.

2.36.   „nem süllyesztett csatkioldó gomb”: olyan kioldó gomb, amelynek használata esetén a csatot egy 40 mm átmérőjű gömb segítségével ki lehet oldani;

2.37.   „hosszbeállító szerkezet”: olyan eszköz, amely lehetővé teszi a biztonsági rendszer vagy csatlakozóelemei beállítását az utas testalkatának megfelelően. A beállítóeszköz lehet a csat része, az övvisszahúzó vagy az öv valamely más része;

2.38.   „gyorsbeállító”: olyan beállítóeszköz, amely egy kézzel, egyetlen mozdulattal működtethető;

2.39.   „közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelt beállító”: a hámrendszerű övhöz tartozó beállítóeszköz, amelyet közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelnek, ellentétben azzal, amely arra a hevederre van szerelve, amelyet szabályoznia kell;

2.40.   „energiaelnyelő”: a gyermekbiztonsági rendszer részét alkotó olyan eszköz, amelyet arra terveztek, hogy önállóan vagy a hevederrel együtt eloszlassa az energiát;

2.41.   „visszahúzó”: olyan eszköz, amely befogadja a gyermekbiztonsági rendszerhez tartozó heveder egy részét vagy egészét. A fogalom a következő eszközökre vonatkozik:

2.41.1.   „automatikusan reteszelő övvisszahúzó”: olyan eszköz, amely lehetővé teszi a kívánt hosszúságú heveder kihúzását, és a csat rögzítésekor a hevedert automatikusan beállítja az utas testalkatának megfelelően; a heveder többi részének kihúzása csak az utas szándékos beavatkozásával lehetséges;

2.41.2.   „vészhelyzetben reteszelő övvisszahúzó”: olyan eszköz, amely normál vezetési körülmények között nem korlátozza a heveder viselőjének mozgásszabadságát. Hosszbeállító szerkezeteket foglal magában, amelyek automatikusan beállítják a hevedert az utas testalkatának megfelelően, valamint egy reteszelőmechanizmust, amelyet vészhelyzetben a következő események hoznak működésbe;

2.42.   „döntött helyzet”: az az üléshelyzet, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek hátradőljön;

2.43.   „fekvő/hanyatt fekvő/hason fekvő helyzet”: a biztonsági rendszeren belül felvett nyugalmi helyzetben legalább a gyermek feje és törzse, a végtagjai kivételével, vízszintes felületen helyezkedik el;

2.44.   „ülés”: olyan szerkezet a kárpitozásával együtt, amely egységet alkot a jármű szerkezetével, de lehet különálló is, és egy felnőtt személy ülőhelyéül szolgál. Ilyen értelemben:

„üléscsoport”: üléspad vagy egymás mellett elhelyezkedő, különálló ülések (vagyis az egyik ülés első rögzítési pontjai egy vonalban vannak a másik ülés első vagy hátsó rögzítési pontjaival, vagy ezen rögzítési pontok között haladó vonalra esnek), és egy vagy több felnőtt személy elhelyezkedésére szolgálnak;

„üléspad”: olyan kárpitozott szerkezet, amely több felnőttnek biztosít ülőhelyet;

„első ülések”: az az üléscsoport, amely az utastérben legelöl helyezkedik el, vagyis közvetlenül előtte nincs más ülés felszerelve;

„hátsó ülések”: rögzített, menetirányba néző ülések, amelyek egy másik üléscsoport mögött helyezkednek el;

2.45.   „üléstípus”: olyan üléskategória, amelyben az ülések az alábbi lényeges jellemzőik tekintetében nem különböznek egymástól: az ülésszerkezet alakja, mérete és anyagai, a beállítórendszer és a reteszelő szerkezet típusa és méretei a felnőtt biztonsági öv ülésen lévő rögzítési pontjainak, az ülés rögzítési pontjainak és a járműszerkezet érintett részeinek típusa és mérete;

2.46.   „beállítórendszer”: az a berendezés, amellyel az ülés vagy annak részei az ülésben helyet foglaló felnőtt utas testalkatának megfelelő helyzetbe állíthatók; ez a berendezés különösen lehetővé teszi a hosszirányú és/vagy függőleges és/vagy szögben történő elmozdítást;

2.47.   „ülésrögzítés”: olyan rendszer, amellyel a felnőttülés egésze a jármű szerkezetéhez – beleértve a jármű szerkezetének érintett részeit is – van rögzítve;

2.48.   „elmozdítórendszer”: olyan szerkezet, amelynek segítségével a felnőtt ülés vagy annak egy része közbenső rögzített helyzet nélkül elmozdítható vagy elforgatható abból a célból, hogy ez megkönnyítse az utasok be- és kiszállását, illetve tárgyak be- és kirakodását;

2.49.   „reteszelőrendszer”: olyan eszköz, amely biztosítja, hogy a felnőtt ülés és annak részei a használati helyzetben maradjanak;

2.50.   „üléshajlat”: a járműülés üléspárnázatának és háttámlájának metszéspontjához közeli terület;

2.51.   „ISOFIX hely”: olyan hely, amely lehetővé teszi a következők elhelyezését:

2.52.   „típus-jóváhagyási vizsgálat”: annak megállapítására szolgáló vizsgálat, hogy a jóváhagyásra benyújtott gyermekbiztonsági rendszer milyen mértékben elégíti ki a követelményeket;

2.53.   „gyártásminősítési vizsgálat”: annak megállapítására szolgáló vizsgálat, hogy a gyártó képes-e a gyermekbiztonsági rendszert a típusjóváhagyásra benyújtott gyermekbiztonsági rendszereknek megfelelően előállítani;

2.54.   „rutinvizsgálat” (vagy gyártásmegfelelőségi vizsgálat): egyetlen gyártási tételből kiválasztott bizonyos számú biztonsági rendszer vizsgálata annak megállapítására, hogy milyen mértékben felelnek meg a követelményeknek;

2.55.   „vállheveder-rögzítő”: olyan szerkezet, amely a vállheveder gyermek törzsén elfoglalt megfelelő helyzetének a normál haladási körülmények közötti fenntartására szolgál azáltal, hogy egymáshoz kapcsolja a vállhevedereket.

3.   JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

4.   JELÖLÉSEK

4.1.   A 3.2.4. és a 3.2.5. szakasz rendelkezései szerint jóváhagyásra benyújtott gyermekbiztonsági rendszerek mintadarabjain jól láthatóan és kitörölhetetlenül fel kell tüntetni a gyártó nevét, kezdőbetűit vagy védjegyét.

4.2.   A gyermekbiztonsági rendszer valamelyik műanyag részén, a heveder(ek) kivételével, jól láthatóan és kitörölhetetlenül fel kell tüntetni a gyártás évét.

4.3.   A terméken egyértelműen fel kell tüntetni a gyermekbiztonsági rendszernek a járműhöz viszonyított irányát.

Az e szakaszban megadott jelölést úgy kell feltüntetni, hogy az a járműbe szerelt és a gyermek által elfoglalt gyermekbiztonsági rendszeren is jól látható legyen.

4.4.   A látható belső felületen (beleértve a fejtámlának a gyermek feje melletti részét) azon a hozzávetőleges területen, ahol a gyermek feje nyugszik a gyermekbiztonsági rendszerben, a menetiránynak háttal beszerelhető biztonsági szerkezetekre a következő címkét kell tartósan rögzíteni (a tájékoztatás minimális követelmény).

A címke mérete legalább: 60 × 120 mm.

A címkét teljes kerületén rá kell varrni a fedőrétegre, és/vagy teljes felületén tartósan a fedőréteghez kell ragasztani. A rögzítés bármely egyéb állandó formája is elfogadható, amennyiben a címke a termékről nem választható le és nem halványul el. A zászlószerű címkék kifejezetten tiltottak.

Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer vagy a gyermekbiztonsági rendszer gyártója által szállított bármely tartozék valamely része eltakarja a címkét, további címkét kell elhelyezni. Valamelyik címkének állandóan láthatónak kell lennie valamennyi helyzetben, amikor a szerkezetet bármely kialakításban való használathoz készítik elő.

4.5.   Menetirányba néző tájolással használható gyermekbiztonsági rendszerek esetében a következő címkét kell tartósan rögzíteni úgy, hogy az látható legyen a szerkezetet a járműbe beszerelő személy számára:

4.6.   i-Size jelölés

Az alábbi adatoknak állandó jelleggel láthatóknak kell lenniük a szerkezetet a járműbe beszerelő személy számára:

4.6.1.

i-Size logó. Az alább látható jelzésnek legalább 25 × 25 mm méretűnek kell lennie és kontrasztosan el kell különülnie a háttértől. A piktogramnak jól kivehetőnek kell lennie vagy a kontrasztos színei, vagy – öntött vagy sajtolt kivitel esetében – a megfelelő felületkiemelés révén.

4.7.   „Meghatározott járműtípusba tervezett ISOFIX” jelölés

A „meghatározott járműtípusba tervezett ISOFIX” gyermekbiztonsági rendszert tartósan rögzített címkével kell ellátni úgy, hogy az látható legyen a rendszert a járműbe beszerelő személy számára, és azon szerepelnie kell a következőnek:

„SPECIFIC VEHICLE ISOFIX”

4.8.   Egyéb jelölések

Az alábbi információk piktogram és/vagy szöveg alkalmazásával is közölhetők. A jelölésnek tartalmaznia kell az alábbiakat:

c)	a felső hevederek helyzetét és szükség esetén vezetését vagy a gyermekbiztonsági rendszer elfordulását csökkentő és a felhasználó beavatkozását igénylő egyéb lehetőségeket az alábbi szimbólumok szükség szerinti alkalmazásával kell feltüntetni;

f)	szükség esetén hivatkozni kell a gyermekbiztonsági rendszer használati utasítására és az alábbi szimbólum használatával a helyére is.

5.   JÓVÁHAGYÁS

6.   ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

6.1.   A járműben történő elhelyezés és rögzítés

6.1.1.   Az i-Size kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek akkor használhatók i-Size üléshelyzetekben, ha a gyermekbiztonsági rendszereket a járműgyártó utasításainak megfelelően szerelik be.

A „meghatározott járműtípusba tervezett ISOFIX” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek akkor használhatók valamennyi ülésen és a csomagtérben is, ha a szerkezeteket a járműgyártó utasításainak megfelelően szerelik be.

6.1.2.   A gyermekbiztonsági rendszert a kategóriájának megfelelően (lásd az 1. táblázatot) a jármű szerkezetéhez vagy az ülés szerkezetéhez kell rögzíteni:

6.1.3.   15 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében csak oldalra néző vagy menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszerek használhatók.

Ebből következően:

A menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszer bármilyen korú gyermek esetében használható.

6.2.   A gyermekbiztonsági rendszer kialakítása

6.2.1.   A gyermekbiztonsági rendszert úgy kell kialakítani, hogy:

6.2.2.   A gyermekbiztonsági rendszer tervezésénél és beszerelésénél a következőkre kell ügyelni:

6.2.3.   Speciális szerszámok használata nélkül nem lehet eltávolítható vagy leválasztható egyetlen olyan alkatrész sem, amelyet nem eltávolíthatónak vagy leválaszthatónak terveztek. A karbantartási vagy beállítási célból eltávolíthatónak tervezett alkatrészeket úgy kell kialakítani, hogy ne álljon fenn a helytelen szerelés vagy használat kockázata, és a szerkezet felhasználói útmutatójában részletesen ismertetni kell az össze- és szétszerelés menetét. Minden hámrendszerű övnek leszerelés nélkül lehetővé kell tennie a teljes beállítási tartomány igénybevételét.

6.2.4.   A speciális gyermekbiztonsági rendszerek kiegészítő biztonsági eszközöket is tartalmazhatnak; ezeket úgy kell megtervezni, hogy ne lehessen őket helytelenül felszerelni, és vészhelyzetben a kioldásuk és működtetésük módja azonnal nyilvánvaló legyen az utast mentő személy számára.

6.2.5.   A gyermekbiztonsági rendszerek a gyártójuk által meghatározott bármely mérettartományban való használatra tervezhetők, feltéve, hogy teljesítik az ezen előírásban foglalt követelményeket.

6.2.6.   A felfújható elemeket tartalmazó gyermekbiztonsági rendszereket úgy kell megtervezni, hogy a használati feltételek (nyomás, hőmérséklet, páratartalom) ne befolyásolják az előírás követelményeinek való megfelelésüket.

6.3.   A gyermekbiztonsági rendszerek leírása

6.3.1   Anyag

6.3.1.1.   A gyermekbiztonsági rendszer gyártójának írásban nyilatkoznia kell arról, hogy a gyermekbiztonsági rendszerek gyártása során használt és a biztonsági rendszerben elhelyezett gyermek által elérhető anyagok toxicitása megfelel az EN 71-3:1994/A1:2000/AC szabványban foglalt előírásoknak. A vizsgáló hatóság saját megítélése szerint vizsgálatokat végezhet a nyilatkozat hitelességének megállapítására.

6.3.1.2.   A gyermekbiztonsági rendszer gyártójának írásban nyilatkoznia kell arról, hogy a gyermekbiztonsági rendszerek gyártása során használt anyagok gyúlékonysága megfelel az EN 71-2:2011 szabvány idevágó pontjainak. A vizsgáló hatóság saját megítélése szerint vizsgálatokat végezhet a nyilatkozat hitelességének megállapítására.

6.3.2.   Általános jellemzők

6.3.2.1.   Belső geometriai jellemzők

A jóváhagyási vizsgálatokat végző műszaki szolgálatnak ellenőriznie kell, hogy a gyermekbiztonsági rendszer belméretei megfelelnek-e a 18. melléklet követelményeinek. A gyártó által meghatározott mérettartományon belül teljesíteni kell a vállszélességre, a csípőszélességre és az ülési magasságra vonatkozó legkisebb méreteket, valamint a vállmagasságra vonatkozó legkisebb és legnagyobb méreteket.

6.3.2.2.   Külső méretek

Az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer legnagyobb szélességi, magassági és mélységi méreteit és az ISOFIX rögzítési rendszer azon helyeit, amelyekbe az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer csatlakozói beilleszkednek, az előírás 2.17. szakaszában meghatározott „járműülés-rögzítő” határozza meg.

6.3.2.3.   Tömeg

Az integrált ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer (beleértve az i-Size gyermekbiztonsági rendszert is) tömege a rendszert rendeltetésszerűen használó legnagyobb tömegű gyermekkel együtt nem haladhatja meg a 33 kilogrammot. Ez a súlyhatár a „meghatározott járműtípusba tervezett ISOFIX” gyermekbiztonsági rendszerekre is vonatkozik.

6.3.3.   ISOFIX csatlakozóelemek

6.3.3.1.   Típus

Az ISOFIX csatlakozóelemek lehetnek olyanok, mint a 0/a ábrán látható példák, vagy mint az állítható merev szerkezet részét alkotó más megfelelő konstrukciók, amelyek jellegét az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer gyártója határozza meg.

0/a. ábra

Jelmagyarázat

Méretek mm-ben

6.3.3.2.   Méretek

Az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer csatlakozóeleme azon részének méretei, amelybe az ISOFIX rögzítési rendszer beilleszkedik, nem haladhatják meg a 0/b ábrán lévő kontúrrajzon meghatározott méreteket.

0/b. ábra

Méretek mm-ben

6.3.3.3.   Részleges reteszelés jelzése

Az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszernek egyértelmű jelzést kell adnia arról, hogy az ISOFIX csatlakozóelemek mindegyike teljesen összereteszelődött a nekik megfelelő ISOFIX alsó rögzítési pontokkal. A jelzés lehet hallható, tapintható vagy látható vagy két vagy több módszer kombinációja. A látható jelzésnek minden megvilágítási körülmény esetén észlelhetőnek kell lennie.

6.3.4.   Az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer felső hevederének leírása

6.3.4.1.   Felsőheveder-csatlakozó

A felsőheveder-csatlakozónak a 0/c ábrán látható ISOFIX felsőheveder-horognak vagy olyan hasonló eszköznek kell lennie, amely belefér a 0/c ábrán megadott kontúrrajzba.

6.3.4.2.   Az ISOFIX felső heveder tulajdonságai

Az ISOFIX felső hevedert olyan szövetszalaggal (vagy annak megfelelőjével) kell megerősíteni, amely lehetővé teszi a szabályozást és a húzóerő oldását.

6.3.4.2.1.   Az ISOFIX felső heveder hossza

Az ISOFIX gyermekbiztonsági szerkezet felső hevederének hossza legalább 2000 mm kell, hogy legyen.

6.3.4.2.2.   A megfelelő feszesség kijelzése

Az ISOFIX felső hevedert vagy az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszert el kell látni olyan szerkezettel, amely jelzi, hogy a heveder sehol sincs megereszkedve. E szerkezet a beállító és feszülésmentesítő szerkezet részét alkothatja.

6.3.4.2.3.   Méretek

Az ISOFIX felsőheveder-horog illeszkedési méreteit a 0/c ábra mutatja.

0/c.   ábra

Az ISOFIX felsőheveder-csatlakozó (horog típus) méretei

6.3.5.   Az i-Size gyermekbiztonsági rendszer kitámasztólábára és kitámasztótalpára vonatkozó követelmények

A kitámasztólábakkal felszerelt i-Size gyermekbiztonsági rendszereknek minden használati helyzetben (pl. állítható hosszúságú csatlakozóelemmel, alappal stb. a legrövidebb és a leghosszabb helyzetben is) teljesíteniük kell az ebben a szakaszban és annak alpontjaiban foglalt geometriai rendelkezéseket.

A 6.3.5.1. és 6.3.5.2. szakaszokban megadott követelmények betartása fizikai vagy számítógépes szimulációval ellenőrizhető.

Az alábbi 6.3.5.1–6.3.5.4. szakaszokban leírt geometriai követelmények egy olyan koordináta-rendszerben vannak megadva, amelynek origója a két ISOFIX csatlakozóelem között középen és a megfelelő ISOFIX rögzítési rendszer középvonalán található.

A koordináta-rendszer tengelyeinek tájolását a gyermekbiztonsági készülék(ek)hez képest kell értelmezni:

Az ebben a szakaszban foglalt követelmények teljesítéséhez a gyermekbiztonsági rendszert a rendszer felhasználói útmutatója szerint kell beszerelni. A kitámasztóláb tárolási helyzetére ezek a követelmények nem vonatkoznak.

6.3.5.1.   A kitámasztólábra és a kitámasztótalpra vonatkozó geometriai követelmények

A kitámasztólábnak, beleértve annak a gyermekbiztonsági rendszerhez illeszkedő csatlakozóelemét is, valamint a kitámasztótalpnak teljes egészében a kitámasztóláb méretezési térfogatán belül kell elhelyezkednie (lásd az ezen előírás 19. mellékletének 1. és 2. ábráját is), ami a következőt jelenti:

6.3.5.2.   A kitámasztótalpra vonatkozó beállíthatósági követelmények

A kitámasztólábnak állíthatónak kell lennie annak érdekében, hogy a kitámasztótalp a kitámasztótalp méretezési térfogatának magasságtartományán belül végig beállítható legyen az alábbiak szerint (lásd az ezen előírás 19. mellékletének 3. és 4. ábráját is). Növekményes beállítás esetében a két rögzített helyzet közötti lépésköz nem haladhatja meg a 20 mm-t.

A kitámasztótalp méretezési térfogatát a következő síkok határolják:

A kitámasztóláb Z′ irányban a magassági határértékeken túl is beállítható lehet (lásd a 19. melléklet 3. ábrájához fűzött 6. magyarázatot) abban az esetben, ha X′ és Y′ irányban egyetlen alkatrésze sem nyúlik túl a határoló síkokon.

6.3.5.3.   A kitámasztótalp méretei

A kitámasztótalp méretei tekintetében az alábbi követelményeknek kell teljesülnie:

0/d. ábra

6.3.5.4.   A kitámasztótalp beállítókészüléke

Beállítókészülékkel ellenőrizni kell, hogy a kitámasztótalp teljesíti-e a 6.3.5.2. szakaszban leírt követelményeket (lásd a 0/e. ábrát). Másik lehetőségként a számítógépes szimuláció is elfogadható lehet.

A beállítókészülék definíció szerint a gyermekbiztonsági rendszer méretosztályának megfelelő ISOFIX gyermekbiztonsági készülék. A beállítókészüléket két 6 mm-es alsó ISOFIX rögzítési ponttal kell szétnyitni. A beállítókészülék előtti vonalkázott területet a fenti 6.3.5.2. szakasz szerint kell elhelyezni és méretezni. A mérés végrehajtásakor a gyermekbiztonsági rendszer csatlakozóelemeinek reteszelt állapotban kell lennie.

0/e.   ábra

6.4.   A jelölések ellenőrzése

6.4.1.   A vizsgálatokat végző műszaki szolgálatnak ellenőriznie kell, hogy a jelölések megfelelnek-e az ezen előírás 4. szakaszában foglalt követelményeknek.

6.5.   A beszerelési és a használati utasítás ellenőrzése

6.5.1.   A vizsgálatokat végző műszaki szolgálatnak ellenőriznie kell, hogy a beszerelési és a használati utasítás megfelel-e az ezen előírás 14. szakaszában foglalt követelményeknek.

6.6.   Az összeszerelt gyermekbiztonsági rendszerre vonatkozó rendelkezések

6.6.1.   Korrózióval szembeni ellenállás

6.6.1.1.   A teljes gyermekbiztonsági rendszert, illetve a korrózióra hajlamos részeit a 7.1.1. szakaszban megadott korrózióvizsgálatnak kell alávetni.

6.6.1.2.   A 7.1.1.1. és a 7.1.1.2. szakaszban leírt korrózióvizsgálat után képzett szakember számára szabad szemmel nem lehetnek láthatók sem olyan károsodásra utaló jelek, amelyek befolyásolhatják a gyermekbiztonsági rendszer megfelelő működését, sem jelentős korrózióra utaló jelek.

6.6.2.   Energiafelvétel

6.6.2.1.   Minden háttámlával felszerelt eszköz esetében az ezen előírás 14. melléklete szerinti területek lassulási csúcsértéke a 13. melléklet szerint vizsgálva 60 g-nél kisebb kell, hogy legyen. Ez a követelmény az ütközésvédők azon területeire is érvényes, amelyek a fej ütközőfelületén találhatók.

6.6.2.2.   Állandó, mechanikusan rögzített állítható fejtámasszal rendelkező olyan gyermekbiztonsági rendszerek esetében, amelyekben a felnőtt biztonsági öv magasságát vagy a gyerek derékövének magasságát közvetlenül az állítható fejtámasz határozza meg, nem szükséges energiaelnyelést előírni a 18. mellékletben meghatározott azon területek esetében, amelyek nem érintkezhetnek a próbabábu fejével, azaz a fejtámasz mögött vannak.

6.6.3.   Borulásvizsgálat

6.6.3.1.   A gyermekbiztonsági rendszert a 7.1.2. szakasz szerint kell megvizsgálni; a próbabábu a teljes vizsgálat során egyszer sem lökődhet ki teljesen a berendezésből. Továbbá, ha a vizsgálati ülés felfordított helyzetben van, a próbabábu feje függőleges irányban legfeljebb 300 mm-rel mozdulhat el eredeti helyzetéből a vizsgálati üléshez képest.

6.6.4.   Dinamikus vizsgálat

6.6.4.1.   Általánosságban: A gyermekbiztonsági rendszeren a 2. táblázat szerinti dinamikus vizsgálatokat kell elvégezni a 7.1.3. szakasznak megfelelően.

2.   táblázat

Különböző feltételek alkalmazása kísérleti elrendezéstől függően

6.6.4.1.1.   Az i-Size kategóriájú gyermekbiztonsági rendszereket vizsgálókocsin kell tesztelni a 6. mellékletben leírt vizsgálati ülés segítségével, az alábbi 7.1.3.1. szakasz előírásainak megfelelően.

6.6.4.1.2.   A „meghatározott járműtípusba tervezett ISOFIX” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszereket minden olyan járműtípussal együtt meg kell vizsgálni, amelyre a gyermekbiztonsági rendszert tervezték. A vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálat csökkentheti a vizsgált járműtípusok számát, ha azok az ezen előírás 6.6.4.1.2.3. szakaszában felsorolt szempontok tekintetében nem mutatnak lényeges különbségeket. A gyermekbiztonsági rendszer az alábbi módszerek segítségével tesztelhető:

6.6.4.1.3.   A dinamikus vizsgálatot olyan gyermekbiztonsági rendszereken kell elvégezni, amelyek korábban nem voltak kitéve terhelésnek.

6.6.4.1.4.   Ha a „meghatározott járműtípusba tervezett ISOFIX” gyermekbiztonsági rendszert a leghátsó, menetirányba néző felnőtt ülés mögötti területre (például a csomagtérben) szerelik fel, egy vizsgálatot kell elvégezni a teljes járművön a legnagyobb próbabábuval (próbabábukkal) – amennyiben ezt a gyermekbiztonsági rendszer lehetővé teszi – az ezen előírás 7.1.3.3. szakaszának követelményei szerint. A gyártó kérésére a többi vizsgálat, például a gyártásmegfelelőségi vizsgálat is elvégezhető az ezen előírás 7.1.3.2. szakasza szerint.

6.6.4.1.5.   Speciális gyermekbiztonsági rendszer esetében az előírásban meghatározott valamennyi dinamikus vizsgálatot kétszer kell elvégezni a gyártó által meghatározott mérettartományban: először a gyermekbiztonsági rendszer elsődleges eszközeinek használatával, másodszor pedig az összes biztonsági eszköz használatával. A vizsgálatok során különösen ügyelni kell az ezen előírás 6.2.1.5. és 6.2.1.6. szakaszaiban leírt követelmények betartására.

6.6.4.1.6.   Elfordulásgátló szerkezetet alkalmazó gyermekbiztonsági rendszerek esetében a dinamikus vizsgálatot kétféleképpen kell elvégezni:

6.6.4.2.   A dinamikus vizsgálatok során az utas megtartását érintő gyermekbiztonsági rendszer egyetlen része sem szakadhat el sem részben, sem teljes egészében, és a csatok, a reteszelő- vagy az elmozdítórendszer egyetlen eleme sem oldhat ki vagy reteszelődhet ki. Ez alól az egyetlen kivétel az, amikor ezek az alkatrészek vagy rendszerek terheléscsökkentő funkciót látnak el a gyártó műszaki leírása szerint, az ezen előírás 3.2.1. szakaszában szereplő fogalommeghatározás alapján, és teljesítik a következő feltételeket:

6.6.4.3.   A próbabábura vonatkozó feltételek frontális és hátulról történő ütközés esetén.

6.6.4.3.1.   A sérülés értékelésére vonatkozó feltételek frontális és hátulról történő ütközés esetén a 3. táblázat szerint.

3.   táblázat

6.6.4.4.   A próbabábu fejének elmozdulására vonatkozó feltételek frontális és hátulról történő ütközés esetén.

6.6.4.4.1.   i-Size kategóriájú gyermekbiztonsági rendszer:

6.6.4.4.1.1.   Menetirányba néző gyermekbiztonsági rendszerek

Fej kitérése: A próbabábu fejének egyetlen része sem mozdulhat az alábbi 1. ábrán jelzett BA, DA és DE síkon túl. A vizsgálat legfeljebb 300 ms-ig vagy addig a pillanatig tart, amikor a próbabábu véglegesen nyugalomba jut, attól függően, hogy melyik eset következik be először.

6.6.4.4.1.1.1.   Amennyiben a vizsgálatot a 6.6.4.1.6.2. szakasz szerint hajtják végre, a fej Cr pont és AB sík közötti kitérési értéke tekintetében + 10 százalék tűréshatár alkalmazandó.

1.   ábra

Menetirányba néző eszköz vizsgálatára szolgáló elrendezés

Méretek mm-ben

6.6.4.4.1.2.   Menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszerek és mózeskosarak:

2.   ábra

Menetiránynak háttal beszerelhető szerkezet vizsgálatára szolgáló elrendezés; a műszerfalhoz nem támaszkodó

6.6.4.4.2.   A „meghatározott járműtípusba tervezett ISOFIX” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek teljes járműben vagy karosszériában történő vizsgálatakor a fej terhelési kritériuma (HPC) és a fej gyorsulása 3 ms kritérium alkalmazandó értékelési feltételként. Ha fejérintkezésre nem kerül sor, ezek a feltételek mérés nélkül teljesítettnek minősülnek, és csak a „Nincs fejérintkezés” megjegyzést kell rögzíteni. A teljes járműveken végrehajtott vizsgálatok után a teljesen összeszerelt próbabábukat mechanikai segédeszközök és szerszámok használata nélkül el kell tudni távolítani a gyermekbiztonsági rendszerből vagy a jármű szerkezetéből.

6.6.4.4.3   A dinamikus vizsgálatok során a gyermekbiztonsági rendszer egyetlen, a gyermek megtartásában szerepet játszó alkatrésze sem hibásodhat meg. Ide tartoznak a csatok, a reteszelő és hátradöntő rendszerek, kivéve, ha azok terheléscsökkentő eszközként vannak azonosítva. Az esetleges terheléscsökkentő eszközöket a gyártó műszaki leírásában kell azonosítani az ezen előírás 3.2.1. szakaszában szereplő fogalommeghatározás alapján.

6.6.4.5.   A próbabábura vonatkozó feltételek oldalirányú ütközés esetén menetirányba néző és menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszereknél.

6.6.4.5.1.   Elsődleges sérülésértékelési feltétel – A fej megtartása

Az oldalirányú ütközéses vizsgálat terhelési szakaszában 80 ms sebességig az oldalsó védelmet mindig a próbabábu feje súlypontjának szintjében kell elhelyezni az ajtó behatolási irányára merőlegesen. A fej megtartását az alábbi feltételek szerint kell értékelni:

6.6.4.5.2.   További sérülésértékelési feltételek oldalirányú ütközés esetén

6.6.5.   A hőfokváltozással szembeni ellenállás

6.6.5.1.   A hőmérséklet-változások által érintett csatszerelvényeket, övvisszahúzókat, beállítóeszközöket és lezáróeszközöket a 7.2.7. szakaszban meghatározott hőmérséklet-vizsgálatnak kell alávetni.

6.6.5.2.   A 7.2.7.1. szakaszban előírt hőmérséklet-vizsgálat után képzett szakember számára szabad szemmel nem lehetnek láthatók olyan károsodásra utaló jelek, amelyek befolyásolhatják a gyermekbiztonsági rendszer megfelelő működését. Ezután végre kell hajtani a dinamikus vizsgálatokat.

6.7.   A gyermekbiztonsági rendszer egyedi alkatrészeire vonatkozó rendelkezések

6.7.1.   Csat

6.7.1.1.   A csatot úgy kell megtervezni, hogy kizárt legyen a helytelen kezelés lehetősége. Ez többek között azt jelenti, hogy meg kell akadályozni, hogy a csat részlegesen zárt helyzetben maradjon; valamint azt is, hogy a csatrészeket figyelmetlenség miatt fel lehessen cserélni, amikor a csatot becsatolják; a csatnak csak akkor szabad reteszelődnie, ha az összes alkatrésze bekattant. Az a rész, ahol a csat a gyermekkel érintkezik, nem lehet keskenyebb, mint a heveder 6.7.4.1.1. szakaszban meghatározott legkisebb szélessége. Ez a szakasz nem vonatkozik a 16. számú előírás vagy az azzal egyenértékű, érvényben lévő szabvány által már jóváhagyott övszerelvényekre. Speciális gyermekbiztonsági rendszerek esetében csak a gyermekbiztonsági rendszer elsődleges biztonsági eszközeinek csatja kell, hogy megfeleljen a 6.7.1.2–6.7.1.8. szakaszok követelményeinek.

6.7.1.2.   A csatnak bármilyen helyzetben zárt állapotban kell maradnia, akkor is ha nincs megfeszítve. Könnyen működtethetőnek és megfoghatónak kell lennie. Gomb vagy más eszköz megnyomásával nyithatónak kell lennie.

A felületnek, amelyre a tényleges nyitási helyzetben ezt a nyomást kifejtik, a kireteszelési helyzetben és a gomb kezdeti mozgásirányára merőleges síkra vetítve:

6.7.1.3.   A csat kioldási területét piros színnel kell jelölni. A csat egyéb részei nem lehetnek ugyanilyen színűek.

6.7.1.4.   Biztosítani kell, hogy a gyermeket a csattal egyetlen mozdulattal ki lehessen szabadítani a gyermekbiztonsági rendszerből. Ha a gyermekbiztonsági rendszert legfeljebb két kioldó gomb működtetésével lehet kioldani, megengedett, hogy a gyermeket a gyermekhordozóval, a mózeskosárral vagy a mózeskosár biztonsági eszközeivel stb. együtt lehessen kivenni.

6.7.1.4.1.   Vállheveder-rögzítő

Ha vállheveder-rögzítő áll rendelkezésre, azt úgy kell megtervezni, hogy kizárt legyen a helytelen kezelés lehetősége. Nem fordulhat elő az eszköz oly módon történő használata, hogy az a vállhevederek megcsavarodását okozza. Lehetővé kell tenni az eszköz egyetlen művelettel történő rögzítését. Az eszköz rögzítéséhez szükséges erő nem haladhatja meg a 15 N értéket.

6.7.1.4.2.   A vállheveder-rögzítőnek könnyen működtethetőnek és megfoghatónak kell lennie. Lehetővé kell tenni egyetlen egyszerű művelettel való kinyitását, ugyanakkor a gyermek utas számára nem lehet könnyű a kioldó mechanizmus kezelése. Az eszköz kioldásához szükséges erő nem haladhatja meg a 15 N értéket.

6.7.1.4.3.   A vállheveder-rögzítő magassága nem haladhatja meg a 60 mm-t.

6.7.1.5.   A csat kinyitásával lehetővé kell tenni, hogy a gyermeket az üléstől, üléstartótól vagy az ütközésvédőtől függetlenül (ha fel vannak szerelve) ki lehessen emelni, és ha az eszköz ágyékhevedert tartalmaz, az ágyékhevedert ugyanazzal a csattal lehessen kioldani.

6.7.1.6.   A csatnak ki kell bírnia a hőmérséklet-vizsgálat során a 7.2.7. szakasz szerint alkalmazott üzemeltetési feltételeket, illetve az ismételt működtetést, valamint a 7.1.3. szakaszban leírt dinamikus vizsgálat előtt egy 5 000 ± 5 nyitási és zárási ciklusból álló vizsgálatot kell végrehajtani rajta, normál használati feltételekkel.

6.7.1.7.   A csaton a következő nyitásvizsgálatokat kell végrehajtani:

6.7.1.7.1.   Terheléses vizsgálat

6.7.1.7.1.1.   Ehhez a vizsgálathoz a 7.1.3. szakaszban előírt dinamikus vizsgálaton már átesett gyermekbiztonsági rendszert kell használni.

6.7.1.7.1.2.   A 7.2.1.1. szakaszban előírt vizsgálat során a csat nyitásához szükséges erő nem haladhatja meg a 80 N értéket.

6.7.1.7.2.   Terhelés nélküli vizsgálat

6.7.1.7.2.1.   Ehhez a vizsgálathoz olyan csatot kell használni, amely korábban nem volt kitéve terhelésnek. A csat nyitásához szükséges erőnek terhelés nélküli állapotban a 40–80 N tartományba kell esnie a 7.2.1.2. szakaszban előírt vizsgálatok során.

6.7.1.8.   Szilárdság

6.7.1.8.1.   A 7.2.1.3.2. szakaszban előírt vizsgálat során a csat semelyik része, illetve a közelében lévő hevederek vagy beállítóeszközök sem törhetnek el vagy kapcsolódhatnak ki.

6.7.1.8.2.   A hámrendszerű öv csatjának a gyártó által megadott súlyhatártól függően ki kell bírnia:

6.7.1.8.3.   A típusjóváhagyó hatóság eltekinthet a csat szilárdsági vizsgálatától, ha az a már rendelkezésre álló adatok miatt feleslegesnek tekinthető.

6.7.2.   Hosszbeállító szerkezet

6.7.2.1.   A beállítási tartománynak lehetővé kell tennie a gyermekbiztonsági rendszer megfelelő beállítását a rendszernek megfelelő összes mérethez, és lehetővé kell tennie a megfelelő beszerelést az összes i-Size-kompatibilis jármű esetében.

6.7.2.2.   Minden hosszbeállító szerkezetnek „gyorsbeállító” típusúnak kell lennie.

6.7.2.3.   A „gyorsbeállító” típusú eszközöknek könnyen elérhetőnek kell lenniük, ha a gyermekbiztonsági rendszert megfelelően szerelték be, és a gyermek vagy a próbabábu a helyén van.

6.7.2.4.   A „gyorsbeállító” típusú eszközt úgy kell kialakítani, hogy könnyen beállítható legyen a gyermek testalkatának megfelelően. A 7.2.2.1. szakasz szerint végrehajtott vizsgálat során a kézi beállítóeszköz működtetéséhez szükséges erő nem haladhatja meg az 50 N értéket.

6.7.2.5.   A gyermekbiztonsági rendszer beállítóeszközeinek két mintadarabját meg kell vizsgálni a lenti 7.2.7.1. és a 7.2.3. szakaszban előírt hőmérséklet-vizsgálati üzemi körülmények között.

6.7.2.5.1.   A heveder megcsúszása beállítóeszközönként nem lehet több, mint 25 mm, illetve az összes beállítóeszköz esetében több, mint 40 mm.

6.7.2.6.   Az eszköznek nem szabad eltörnie vagy kikapcsolódnia a 7.2.2.1. szakaszban előírt vizsgálat során.

6.7.2.7.   A közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelt beállítóeszköznek ki kell bírnia az ismételt működtetést, és a 7.1.3. szakaszban előírt dinamikus vizsgálat előtt egy 5 000 ± 5 ciklusból álló vizsgálatot kell végrehajtani rajta a 7.2.3. szakaszban előírtak szerint.

6.7.3.   Övvisszahúzók

6.7.3.1.   Automatikusan reteszelő övvisszahúzók

6.7.3.1.1.   Az automatikusan reteszelő övvisszahúzóval felszerelt heveder az övvisszahúzó reteszelési pozíciói között nem tekeredhet le 30 mm-nél nagyobb mértékben. A gyermek hátrafelé irányuló mozgása esetén a hevedernek vagy a kiindulási helyzetben kell maradnia, vagy a gyermek előrefelé irányuló mozgása esetén automatikusan vissza kell térnie ebbe a helyzetbe.

6.7.3.1.2.   Ha az övvisszahúzó egy medenceöv része, a heveder visszahúzó erejének legalább 7 N nagyságúnak kell lennie a próbabábu és az övvisszahúzó közötti szabad hosszúság mérésekor, a 7.2.4.1. szakasz előírásai szerint. Ha az övvisszahúzó egy átlós öv része, ugyanazon mérés esetén a heveder visszahúzó ereje nem lehet 2 N értéknél kisebb és 7 N értéknél nagyobb. Amennyiben a heveder vezetőn vagy görgőn halad át, a visszahúzó erőt a próbabábu és a vezető vagy a görgő közötti szabad hosszúságban kell mérni. Amennyiben a szerelvény olyan eszközt tartalmaz, amely – kézi vagy automatikus működtetéssel – megakadályozza a heveder teljes visszahúzását, a fenti mérések végrehajtásakor ezt az eszközt nem szabad működtetni.

6.7.3.1.3.   A hevedert 5 000 alkalommal ismételten ki kell húzni az övvisszahúzóból, és hagyni kell visszahúzódni a 7.2.4.2. szakaszban előírt feltételek szerint. Ezt követően az övvisszahúzón el kell végezni a hőmérséklet-vizsgálatot a 7.2.7.1. szakaszban megadott üzemeltetési feltételek között, a 7.1.1. szakaszban leírt korrózióvizsgálatot, valamint a 7.2.4.5. szakasz szerinti porállósági vizsgálatot. Ezután egy további 5 000 kihúzási és visszahúzási ciklusból álló vizsgálaton is meg kell felelnie. A fenti vizsgálatok után az övvisszahúzónak továbbra is megfelelően kell működnie, és meg kell felelnie a 6.7.3.1.1. és a 6.7.3.1.2. szakaszban meghatározott követelményeknek.

6.7.3.2.   Vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzók

6.7.3.2.1.   A vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzónak a 7.2.4.3. szakaszban előírt vizsgálat végrehajtásakor az alábbi feltételeknek kell megfelelnie:

6.7.3.2.2.   Amennyiben az övvisszahúzót egy külső jel- vagy áramforrás hozza működésbe, biztosítani kell, hogy a jel- vagy áramforrás meghibásodása vagy megszakítása esetén az övvisszahúzó automatikusan reteszelődjön.

6.7.3.2.3.   A többérzékelős, vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzónak meg kell felelnie a fent megadott követelményeknek. Továbbá, ha az egyik érzékenységi tényező a heveder kihúzására vonatkozik, a reteszelésnek 1,5 g nagyságú hevedergyorsulás esetén kell bekövetkeznie, amelyet a heveder kihúzásának tengelyében kell mérni.

6.7.3.2.4.   A 6.7.3.2.1.1. és a 6.7.3.2.3. szakaszban előírt vizsgálatok során az övvisszahúzó reteszelődése előtt a heveder nem húzódhat ki 50 mm-nél hosszabban a 7.2.4.3.1. szakaszban meghatározott lecsévélődési hossztól számítva. A 6.7.3.2.1.2. szakaszban említett vizsgálat alatt az övvisszahúzó nem reteszelődhet az öv a 7.2.4.3.1. szakaszban meghatározott lecsévélődési hossztól számított 50 mm-es kihúzódásáig.

6.7.3.2.5.   Ha az övvisszahúzó egy medenceöv része, a heveder visszahúzó erejének legalább 7 N nagyságúnak kell lennie a próbabábu és az övvisszahúzó közötti szabad hosszúság mérésekor, a 7.2.4.1. szakasz előírásai szerint. Ha az övvisszahúzó egy átlós öv része, ugyanazon mérés esetén a heveder visszahúzó ereje nem lehet 2 N-nál kisebb és 7 N-nál nagyobb. Amennyiben a heveder vezetőn vagy görgőn halad át, a visszahúzó erőt a próbabábu és a vezető vagy a görgő közötti szabad hosszúságban kell mérni. Amennyiben a szerelvény olyan eszközt tartalmaz, amely – kézi vagy automatikus működtetéssel – megakadályozza a heveder teljes visszahúzását, a fenti mérések végrehajtásakor ezt az eszközt nem szabad működtetni.

6.7.3.2.6.   A hevedert 40 000 alkalommal ismételten ki kell húzni az övvisszahúzóból, és hagyni kell visszahúzódni a 7.2.4.2. szakaszban előírt feltételek szerint. Ezt követően az övvisszahúzón el kell végezni a hőmérséklet-vizsgálatot a 7.2.7. szakaszban megadott üzemeltetési feltételek között, a 7.1.1. szakaszban leírt korrózióvizsgálatot, valamint a 7.2.4.5. szakasz szerinti porállósági vizsgálatot.

6.7.4.   Hevederek

6.7.4.1.   Szélesség

6.7.4.1.1.   A gyermekbiztonsági hevederek próbabábuval érintkező legkisebb szélessége 25 mm kell, hogy legyen. Ezeket a méreteket a heveder 7.2.5.1. szakaszban előírt szilárdságvizsgálata során kell megmérni a gép megállítása nélkül és a szakítóterhelés 75 százalékának megfelelő terhelés alatt.

6.7.4.2.   Szakítószilárdság szobahőmérsékletű előkezelés után

6.7.4.2.1.   A 7.2.5.2.1. szakaszban leírtaknak megfelelően előkezelt két hevederminta alapján meg kell határozni a heveder szakítóterhelését a 7.2.5.1.2. szakasz előírásai szerint.

6.7.4.2.2.   A két mintadarab szakítóterhelése közötti különbség nem haladhatja meg a két mért szakítóterhelési érték közül a nagyobbik 10 százalékát.

6.7.4.3.   Szilárdság speciális előkezelés után

6.7.4.3.1.   A 7.2.5.2. szakasz egyik rendelkezése szerint (a 7.2.5.2.1. szakasz kivételével) előkezelt két heveder esetében a heveder szakítóterhelése nem lehet kisebb, mint a 7.2.5.1. szakaszban előírt vizsgálat során megállapított terhelésértékek átlagának 75 százaléka.

6.7.4.3.2.   Továbbá az i-Size gyermekbiztonsági rendszerek hevedereinek szakítóterhelése nem lehet kisebb, mint 3,6 kN.

6.7.4.3.3.   A típusjóváhagyó hatóság eltekinthet a fenti vizsgálat (vizsgálatok) végrehajtásától, ha a használt anyag összetétele vagy a már rendelkezésre álló adatok miatt a vizsgálat vagy vizsgálatok feleslegesnek tekinthetők.

6.7.4.3.4.   A 7.2.5.2.6. szakaszban meghatározott 1. típusú koptatóeljáráshoz szükséges előkezelést csak akkor kell elvégezni, ha a 7.2.3. szakaszban meghatározott mikrocsúszási vizsgálat a 6.7.2.5.1. szakaszban előírt határérték 50 százaléka feletti eredményt ad.

6.7.4.4.   Nem szabad, hogy a teljes heveder kihúzható legyen a beállítóeszközökön, csatokon vagy rögzítési pontokon keresztül.

6.7.5.   ISOFIX csatlakozóelemek leírása

Az ISOFIX csatlakozóelemeknek és a reteszelésjelzőnek ellen kell állniuk az ismétlődő műveleteknek, és a lenti 7.1.3. szakaszban leírt dinamikus vizsgálat előtt a szokásos használati körülmények között át kell esniük 2 000 ± 5 nyitási és zárási cikluson.

6.8.   Osztályozás

6.8.1.   A gyermekbiztonsági rendszerek bármilyen mérettartományt lefedhetnek, amennyiben a teljes tartományra teljesítik a követelményeket.

7.   VIZSGÁLATOK

7.1.   Az összeszerelt gyermekbiztonsági rendszerre irányuló vizsgálatok

7.1.1.   Korrózió

7.1.1.1.   A gyermekbiztonsági rendszer fémrészeit be kell helyezni a 4. mellékletben előírt vizsgálókamrába. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer övvisszahúzóval van felszerelve, a hevedert 100 ± 3 mm kivételével a teljes hosszúságában le kell csévélni. A behatás vizsgálatát, a sóoldat ellenőrzéséhez és utántöltéséhez szükséges rövid megszakításoktól eltekintve, 50 ± 0,5 órán keresztül kell folyamatosan elvégezni.

7.1.1.2.   A behatás vizsgálata után a gyermekbiztonsági rendszer fémrészeit legfeljebb 38 °C-os tiszta csapvízben óvatosan le kell mosni vagy bele kell meríteni az esetleg képződött sólerakódás eltávolítása érdekében, majd a 6.6.1.2. szakaszban leírtak szerinti vizsgálat előtt 18–25 °C-os szobahőmérsékleten 24 ± 1 órán keresztül hagyni kell száradni.

7.1.2.   Borulásvizsgálat

7.1.2.1.   A próbabábut szükség szerint fel kell szerelni a 21. mellékletben leírt terhelést kifejtő berendezések valamelyikével. A próbabábut ezen előírásnak megfelelően, a gyártó utasításainak figyelembevételével, valamint a 7.1.3.5. szakaszban előírt, minden rendszer esetében azonos módon alkalmazott szabványos hevederlazasággal kell behelyezni a gyermekbiztonsági rendszerekbe.

7.1.2.2.   A gyermekbiztonsági rendszert a próbapadhoz vagy az üléshez kell rögzíteni. A teljes gyermekbiztonsági rendszert 540° ± 5° szögben, 2–5 fok/másodperc sebességgel el kell forgatni a gyermekbiztonsági rendszer hosszanti középsíkjába eső vízszintes tengely körül, és meg kell állítani ebben a helyzetben. E vizsgálat elvégzése céljából a meghatározott járművekben való használatra tervezett eszközöket fel lehet erősíteni a 6. melléklet szerinti próbapadra.

7.1.2.3.   Ebben a statikus fordított helyzetben a próbabábu tömege négyszeresének megfelelő terhelést kell kifejteni a forgástengelyre merőleges síkban függőlegesen lefelé amellett, hogy a próbabábut a 21. mellékletnek megfelelően már ellátták terhelést kifejtő berendezéssel. A terhelést fokozatosan és szabályozott módon kell kifejteni a gravitációs gyorsulást vagy 400 mm/min-t meg nem haladó sebességgel. Az előírt legnagyobb terhelést 30 – 0/+ 5 másodpercig fenn kell tartani.

7.1.2.4.   Ezután 400 mm/min-t meg nem haladó sebességgel el kell távolítani a terhelést, és le kell mérni az elmozdulást.

7.1.2.5.   Ekkor vissza kell forgatni a teljes ülést 180°-kal a kiindulási helyzetbe.

7.1.2.6.   A vizsgálati ciklust még egyszer el kell végezni, ezúttal az ellentétes irányban. Az eljárást mindkét forgási irányban meg kell ismételni úgy, hogy a forgási tengely a vízszintes síkban legyen, a két korábbi vizsgálathoz képest 90°-os szögben.

7.1.2.7.   Ezeket a vizsgálatokat az ahhoz a mérettartományhoz rendelkezésre álló legkisebb és legnagyobb próbabábu használatával egyaránt végre kell hajtani, amelyhez a gyermekbiztonsági rendszert tervezték. A próbabábu és a gyermekbiztonsági rendszerek beállításának megváltoztatása a teljes vizsgálati ciklus alatt tilos.

7.1.3.   Dinamikus vizsgálat frontális, hátulról történő és oldalirányú ütközés esetén:

7.1.3.1.   Vizsgálókocsi és próbapad segítségével végrehajtandó vizsgálatok

7.1.3.1.1.   Frontális és hátulról történő ütközési vizsgálatok

7.1.3.1.1.1.   A dinamikus vizsgálathoz használt vizsgálókocsinak és próbapadnak meg kell felelnie az ezen előírás 6. mellékletében meghatározott követelményeknek.

7.1.3.1.1.2.   A vizsgálókocsinak vízszintes helyzetben kell maradnia a lassulás vagy gyorsulás teljes időtartama alatt.

7.1.3.1.1.3.   A vizsgálat elvégzéséhez a próbapadot 180°-kal el kell forgatni a hátulról történő ütközési vizsgálathoz előírt követelményeknek megfelelően.

7.1.3.1.1.4.   Az első ülésen használandó, a menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszer vizsgálatakor a jármű homlokfelületét a vizsgálókocsihoz rögzített merev rúddal kell leképezni oly módon, hogy az összes energiafelvétel a gyermekbiztonsági rendszerben történjen.

7.1.3.1.1.5.   Lassító- vagy gyorsítókészülékek

A kérelmezőnek az alábbi két készülék valamelyikének a használatát kell választania:

7.1.3.1.1.5.1.   Lassulásvizsgáló eszköz

A vizsgálókocsit az előírás 6. mellékletében meghatározott berendezés vagy egyéb, azonos rendeltetésű eszköz használatával kell lelassítani. Ennek a berendezésnek a 7.1.3.4. szakaszban és az alábbiakban előírt teljesítménnyel kell rendelkeznie.

Kalibrálási eljárás

Dinamikus vizsgálati feltételek a vizsgálat alatt:

Frontális és hátulról történő ütközés esetén a lassulást a berendezés fentiek szerinti kalibrálásával kell elérni, ugyanakkor:

7.1.3.1.1.5.2.   Gyorsulásvizsgáló eszköz

Dinamikus vizsgálati feltételek:

7.1.3.1.1.6.   A következő méréseket kell elvégezni:

7.1.3.1.1.7.   Ütközés után a gyermekbiztonsági rendszert szemrevételezéssel, a csat nyitása nélkül meg kell vizsgálni, és meg kell állapítani, hogy nem történt-e sérülés vagy törés.

7.1.3.1.2.   Hátulról történő ütközés

7.1.3.1.2.1.   A hátulról történő ütközéses vizsgálat követelményeinek való megfelelés ellenőrzéséhez a vizsgálati ülést 180°-kal el kell forgatni.

7.1.3.1.2.2.   Az első ülésen használandó, a menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszer vizsgálatakor a jármű homlokfelületét a vizsgálókocsihoz rögzített merev rúddal kell leképezni oly módon, hogy az összes energiafelvétel a gyermekbiztonsági rendszerben történjen.

7.1.3.1.2.3.   A lassulási feltételeknek meg kell felelniük a 7. melléklet 2. függelékében előírt követelményeknek.

A gyorsulási feltételeknek meg kell felelniük a 7. melléklet 2. függelékében előírt követelményeknek.

7.1.3.1.2.4.   A 7.1.3.1.1.4–7.1.3.1.1.5. szakaszokban felsorolt méréseket végre kell hajtani.

7.1.3.1.3.   Oldalirányú ütközés

7.1.3.1.3.1.   A vizsgálat elvégzéséhez a próbapadot 90°-kal el kell forgatni a oldalirányú ütközési vizsgálathoz előírt követelményeknek megfelelően.

7.1.3.1.3.2.   Az alsó ISOFIX rögzítőelemeknek Y irányban elmozdíthatónak kell lenniük a csatlakozóelemek és a vizsgáló berendezés károsodásának elkerülése érdekében. Az ISOFIX rögzítőelemeket egy 200 mm – 0 mm + 50 mm elmozdulást lehető tevő csúszószerkezethez kell rögzíteni.

7.1.3.1.3.3.   A gyermekbiztonsági rendszerre ható oldalirányú ütközési terhelést egy, a 6. melléklet 3. függeléke szerinti ajtópanellel kell létrehozni. A panel felületét a 6. melléklet 3. függeléke szerinti párnázóanyaggal kell borítani.

7.1.3.1.3.4.   A vizsgálóberendezésnek a 7. melléklet 3. függeléke szerinti relatív sebességet kell reprodukálnia az ajtópanel és a próbapad között. Az ajtópanel legnagyobb behatolási mélységét a 6. melléklet 3. függeléke határozza meg. Az ajtópanel és a próbapad közötti relatív sebességet nem befolyásolhatja a gyermekbiztonsági rendszerrel való érintkezés, és annak a 7. melléklet 3. függeléke szerinti folyosóban kell lennie. Egy olyan vizsgálatban, amelyben az ajtó t0 időpontban mozdulatlan, az ajtót rögzíteni kell, és a próbabábu talajsebességének t0 időpontban 6,375 m/s és 7,25 m/s között kell lennie. Egy olyan vizsgálatban, amelyben az ajtó t0 időpontban mozog, az ajtó talajsebességének a 7. melléklet 3. függeléke szerinti folyosóban kell lennie legalább addig, amíg az ajtó el nem éri maximális behatolását, a próbabábunak pedig t0 időpontban mozdulatlannak kell lennie.

7.1.3.1.3.5.   A gyermekbiztonsági rendszert teljesen függőleges helyzetben kell megvizsgálni.

7.1.3.1.3.6.   A 7. melléklet 3. függeléke szerinti t0 időpontban a próbabábunak a 7.1.3.5.2.1. szakaszban meghatározott kiindulási helyzetében kell lennie.

7.1.3.2.   A vizsgálókocsin és jármű-karosszérián végrehajtandó vizsgálatok

7.1.3.2.1.   Frontális ütközési vizsgálatok esetén

7.1.3.2.1.1.   A vizsgálat során a járművet olyan módszerrel kell rögzíteni, hogy az ne erősítse meg a járműülések és a felnőtt biztonsági övek rögzítési pontjait, valamint a gyermekbiztonsági rendszer rögzítéséhez szükséges kiegészítő rögzítési pontokat, illetve ne csökkentse a szerkezet normál alakváltozását. A járműből minden olyan alkatrészt el kell távolítani, amely a próbabábu mozgásának korlátozásával csökkentheti a vizsgálat közben a gyermekbiztonsági rendszerre ható terhelést. A kiszerelt szerkezetrészeket olyan azonos szilárdságú részekkel lehet helyettesíteni, amelyek nem akadályozzák a próbabábu mozgását.

7.1.3.2.1.2.   A rögzítőeszköz akkor tekinthető megfelelőnek, ha nem a szerkezet teljes szélességében fejti ki hatását, és a járművet vagy a szerkezetet a gyermekbiztonsági rendszer rögzítési pontja előtt legalább 500 mm-re blokkolja vagy rögzíti. A szerkezetet hátul a rögzítési pontoktól megfelelő távolságban rögzíteni kell, hogy a 7.1.3.2.1.1. szakasz valamennyi követelménye teljesüljön.

7.1.3.2.1.3.   A jármű ülését és a gyermekbiztonsági rendszert a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat által kiválasztott helyzetben kell beszerelni, illetve elhelyezni, amely a szilárdság tekintetében a legkedvezőtlenebb feltételeket biztosítja, és összeegyeztethető a próbabábu járműbe történő beszerelésével. A járműülés háttámlájának és a gyermekbiztonsági rendszernek a helyzetét a vizsgálati jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. A járműülés háttámláját, ha a dőlésszöge állítható, a gyártó előírásai szerint reteszelt állásba kell helyezni, vagy előírások hiányában úgy kell rögzíteni, hogy a háttámla tényleges dőlésszöge a lehető legközelebb legyen a 25°-hoz.

7.1.3.2.1.4.   Amennyiben a beszerelési és használati utasítások nem rendelkeznek másként, az első ülést az első ülésre szerelhető gyermekbiztonsági rendszerekhez az általában használt legelső helyzetébe, míg a hátsó ülésre szerelhető gyermekbiztonsági rendszerekhez az általában használt leghátsó helyzetébe kell állítani.

7.1.3.2.1.5.   A lassulási feltételeknek meg kell felelniük a 7.1.3.4. szakaszban előírt követelményeknek. Próbapadként az adott jármű ülését kell használni a vizsgálathoz.

7.1.3.2.1.6.   A következő méréseket kell elvégezni:

7.1.3.2.1.7.   Ütközés után szemrevételezéssel, a csat kinyitása nélkül meg kell vizsgálni, hogy a gyermekbiztonsági rendszer nem hibásodott-e meg.

7.1.3.2.2.   Hátulról történő ütközési vizsgálatok esetén

7.1.3.2.2.1.   A jármű karosszériáját 180°-kal el kell forgatni a vizsgálókocsin.

7.1.3.2.2.2.   A frontális ütközésre vonatkozó követelmények (a fenti 7.1.3.2.1.1–7.1.3.2.1.5. szakaszok) érvényesek.

7.1.3.3.   Teljes járművel végzett vizsgálat esetén

7.1.3.3.1.   A lassulási feltételeknek meg kell felelniük a 7.1.3.4. szakaszban előírt követelményeknek.

7.1.3.3.2.   A frontális ütközési vizsgálatokhoz ezen előírás 9. mellékletében meghatározott eljárást kell végrehajtani.

7.1.3.3.3.   A hátulról történő ütközéses vizsgálatokhoz az ezen előírás 10. mellékletében meghatározott eljárást kell végrehajtani.

7.1.3.3.4.   A következő méréseket kell elvégezni:

7.1.3.3.5.   Az első üléseket, ha dőlésszögük állítható, a gyártó előírásai szerinti állásban kell reteszelni, vagy előírások hiányában úgy kell rögzíteni, hogy a háttámla tényleges dőlésszöge a lehető legközelebb legyen a 25°-hoz.

7.1.3.3.6.   Ütközés után szemrevételezéssel, a csat kinyitása nélkül meg kell vizsgálni, hogy a gyermekbiztonsági rendszer nem hibásodott-e meg, vagy nem tört-e el.

7.1.3.4.   A dinamikus vizsgálatra vonatkozó feltételek összefoglalását a 4. táblázat tartalmazza.

4.   táblázat

7.1.3.5.   Dinamikus vizsgálatokhoz használt próbabábuk

7.1.3.5.1.   A gyermekbiztonsági rendszert az ezen előírás 8. mellékletében meghatározott próbabábuk használatával kell megvizsgálni.

7.1.3.5.2.   A próbabábu elhelyezése frontális és hátulról történő ütközések esetén

7.1.3.5.2.1.   A gyermekbiztonsági rendszer elhelyezése a próbapadon.

Az utas nélküli ISOFIX gyermekbiztonsági rendszert csatlakoztatni kell az ISOFIX rögzítési rendszerhez.

Lehetővé kell tenni, hogy az ISOFIX csatlakozóelemek alsó ISOFIX rögzítési ponthoz való rögzítése a rögzítési pontok felé húzza az utas nélküli gyermekbiztonsági rendszert.

Ehhez 135 +/– 15 N mértékű járulékos erőt kell kifejteni a vizsgálati ülés párnázatának felületével párhuzamos síkban. Az erőt a gyermekbiztonsági rendszer középvonala mentén legfeljebb 100 mm-rel a párnázat felett kell kifejteni.

A felső hevedert (ha van) úgy kell beállítani, hogy a húzóterhelés 50 ± 5 N legyen. Másik lehetőségként a kitámasztólábat (ha van) a gyermekbiztonsági rendszer gyártójának utasításai szerint kell beállítani.

A gyermekbiztonsági rendszer középvonalát hozzá kell igazítani a próbapad középvonalához.

A próbabábu elhelyezésekor azt egy rugalmas távtartóval el kell választani az ülés háttámlájától. A távtartónak 2,5 cm vastagnak és 6 cm szélesnek kell lennie. A hosszúságának egyenlőnek kell lennie az ülő helyzetben mért vállmagasság és combmagasság különbségével, a vizsgált próbabábu méretei szerint. A távtartó különböző méretű próbabábukhoz tartozó, így kapott magasságát az alábbi táblázat tartalmazza. A lemeznek a lehető legszorosabban követnie kell az ülés görbületét, az alsó végének pedig a próbabábu csípőízülete magasságában kell lennie.

A biztonsági övet a gyártó utasításainak megfelelően kell beállítani úgy, hogy a húzóerő 250 ± 25 N értékkel meghaladja a beállítóeszköz erejét, és a heveder hajlásszöge a beállítóeszköznél 45 ± 5° vagy a gyártó által előírt szög legyen.

A távtartót ezután el kell távolítani, és a próbabábut neki kell nyomni az ülés háttámlájának. Ossza el egyenletesen a heveder lazaságát az öv teljes hosszán.

A próbabábu középvonalán áthaladó hosszanti síkot a két alsó övrögzítési pontot összekötő vonal felezőpontjába kell beállítani, de a 7.1.3.2.1.3. szakasz előírásait is figyelembe kell venni.

Behelyezés után a próbabábut olyan helyzetbe kell állítani, hogy:

Példa a kar beigazítására:

7.1.3.6.   i-Size jelzés

A dinamikus vizsgálatot a legnagyobb és a legkisebb próbabábuval kell elvégezni a következő táblázatokban meghatározott módon a gyártó által a gyermekbiztonsági rendszerhez megadott mérettartomány szerint.

6.   táblázat

A próbabábu kiválasztására vonatkozó feltételek mérettartomány szerint

Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszert a különböző méretekhez jelentősen módosítani kell (pl. átalakítható gyermekbiztonsági rendszer), vagy ha a mérettartomány több mint 3 mérettartományt lefed, a fenti próbabábu(ko)n kívül megfelelő köztes próbabábu(ka)t is meg kell vizsgálni.

7.1.3.6.1.   Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszert két vagy több gyermek elhelyezésére tervezték, egy vizsgálatot kell elvégezni úgy, hogy a legnehezebb próbabábukat helyezik el az összes ülésben. A második vizsgálatot a fent megadott legkönnyebb és a legnehezebb próbabábukkal kell végrehajtani. A vizsgálatokat a 6. melléklet 3. függelékének 3. ábráján bemutatott próbapad használatával kell elvégezni. A vizsgálatokat végző laboratórium, amennyiben célszerűnek tartja, egy harmadik vizsgálatot is végrehajthat a próbabábuk kombinálásával vagy üres ülésekkel.

7.1.3.6.2.   Ha az i-Size gyermekbiztonsági rendszer felső hevedert használ, az egyik vizsgálatot a legkisebb próbabábuval kell elvégezni, a felső hevedert a legrövidebbre állítva (G1 rögzítési pont). A második vizsgálatot a nehezebb próbabábuval kell elvégezni, a felső hevedert hosszabbra állítva (G2 rögzítési pont). A felső hevedert úgy kell beállítani, hogy a húzóterhelés 50 ± 5 N legyen. Oldalirányú ütközés esetén az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszert csak a felső hevedert a legrövidebbre állítva kell megvizsgálni.

7.1.3.6.3.   Ha az i-Size gyermekbiztonsági rendszer kitámasztólábat használ elfordulásgátló szerkezetként, az alább említett dinamikus vizsgálatokat a következő módokon kell elvégezni:

7.1.3.6.4.   A 6.6.4.1.6.2. szakaszban leírt vizsgálat elvégzése csak azzal a legnagyobb bábuval kötelező, amelyhez a gyermekbiztonsági rendszert tervezték.

7.2.   Az egyedi alkatrészekre vonatkozó vizsgálatok

7.2.1.   Csat

7.2.1.1.   Nyitásvizsgálat terhelés közben

7.2.1.1.1.   Ehhez a vizsgálathoz a 7.1.3. szakaszban előírt dinamikus vizsgálatnak már alávetett gyermekbiztonsági rendszert kell használni.

7.2.1.1.2.   A gyermekbiztonsági rendszert a csat kinyitása nélkül el kell távolítani a vizsgálókocsiból vagy a járműből. A csatra 200 ± 2 N húzóerőt kell kifejteni. Ha a csatot merev részhez erősítik, az erőt úgy kell kifejteni, hogy az megfeleljen a csat és e merev rész között a dinamikus vizsgálat alatt kialakult szögnek.

7.2.1.1.3.   A terhelést 400 ± 20 mm/perc sebességgel a csat kioldógombjának geometriai középpontjára kell kifejteni a gomb kezdeti mozgásirányával párhuzamos, állandó tengely mentén; a geometriai középpont a csat felületének azon részére vonatkozik, amelyre a kioldó nyomást alkalmazzák. A nyitóerő kifejtése közben a csatot mereven alá kell támasztani.

7.2.1.1.4.   A csatra a normál használat módjának és irányának megfelelően kell nyitóerőt kifejteni rugós erőmérő vagy hasonló eszköz segítségével. Az érintkezési pont polírozott fémből készült, 2,5 ± 0,1 mm sugarú félgömb kell, hogy legyen.

7.2.1.1.5.   A csatot nyitó erőt meg kell mérni, és az esetleges hibákat fel kell jegyezni.

7.2.1.2.   Nyitásvizsgálat nulla terhelés közben

7.2.1.2.1.   Olyan csatot kell terhelésmentes feltételek között felszerelni és beállítani, amely korábban nem volt kitéve terhelésnek.

7.2.1.2.2.   A csatot nyitó erő mérését a 7.2.1.1.3. és a 7.2.1.1.4. szakaszban előírt módon kell elvégezni.

7.2.1.2.3.   A csatot nyitó erőt meg kell mérni.

7.2.1.3.   Szilárdságvizsgálat

7.2.1.3.1.   A szilárdságvizsgálathoz két mintadarabot kell használni. A vizsgálathoz az összes beállítóeszközt használni kell a közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelt beállítóeszközök kivételével.

7.2.1.3.2.   A 16. melléklet a csat szilárdságvizsgálatához használható szokásos eszközt mutatja be. A csatot a felső kerek lemezre (A) kell helyezni, a domborulaton belülre. A mellette lévő hevedereknek legalább 250 mm hosszúságúnak kell lenniük, és úgy kell elrendezni őket, hogy a csaton elfoglalt helyzetüknek megfelelően lelógjanak a felső lemezről. A szabad hevedervégeket az alsó kerek lemez (B) köré kell tekerni, amíg ki nem bújnak a lemez belső nyílásán keresztül. A és B között az összes hevedernek függőlegesnek kell lennie. A kerek szorítólemezt (C) enyhén a lemez (B) alsó felületéhez kell szorítani úgy, hogy a heveder valamennyire mozogni tudjon közöttük. A hevedereket a szakítógépen kis erő alkalmazásával meg kell feszíteni, és addig kell húzni a (B) és a (C) lemez között, amíg valamennyi heveder ki van téve a húzóerőnek az elrendezésének megfelelően. A csat e művelet során, illetve a vizsgálat alatt nem érintkezhet az (A) lemezzel, illetve az (A) lemez valamely részével. Ezt követően a (B) és a (C) lemezt erősen össze kell szorítani, és 100 ± 20 mm/perc haladási sebességgel a szükséges értékek eléréséig kell növelni a húzóerőt.

7.2.2.   Hosszbeállító szerkezet

7.2.2.1.   A beállítás megkönnyítése

7.2.2.1.1.   Kézi beállítóeszköz vizsgálatakor a hevedert egyenletesen kell húzni a beállítóeszközön keresztül, a normál használati feltételek figyelembevételével, 100 ± 20 mm/perc sebességgel, és az első 25 ± 5 mm hosszúságú heveder kihúzását követően az N legközelebbi egész számú értékénél mért legnagyobb erővel.

7.2.2.1.2.   A vizsgálatot a hevedert az eszközön keresztül húzva mindkét irányban el kell végezni úgy, hogy a hevedert a mérés előtt 10 teljes menetciklusnak kell kitenni.

7.2.3.   Mikrocsúszási vizsgálat (lásd az 5. melléklet 3. ábráját)

7.2.3.1.   A mikrocsúszási vizsgálat előtt az alkatrészeket vagy eszközöket legalább 24 órán keresztül 20 °C ± 5 °C hőmérsékletű és 65 ± 5 százalékos relatív páratartalmú környezetben kell tartani. A vizsgálatot 15 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten kell elvégezni.

7.2.3.2.   A heveder szabad végét úgy kell beállítani, mint amikor az eszköz normál használatban van a járműben, és nem szabad semmilyen alkatrészhez rögzíteni.

7.2.3.3.   A beállítóeszközt egy függőleges hevederdarabra kell helyezni, melynek egyik végére egy 50 ± 0,5 N nagyságú teher van felszerelve (melyet úgy kell kialakítani, hogy a teher ne tudjon kilengeni, a heveder pedig elcsavarodni). A beállítóeszközből kilógó szabad hevedervéget függőlegesen felfelé vagy lefelé kell vezetni, ahogy azt a járműben is szokták. A másik végét át kell vezetni egy terelőgörgőn úgy, hogy a vízszintes tengelye párhuzamos legyen a terhet tartó hevederrész síkjával, a görgőn áthaladó rész pedig vízszintes legyen.

7.2.3.4.   A vizsgált eszközt úgy kell beállítani, hogy a lehető legmagasabbra állítva a középpontja 300 ± 5 mm távolságra legyen a tartólemeztől, és az 50 N erő távolsága a tartólemeztől 100 ± 5 mm legyen.

7.2.3.5.   A vizsgálat előtt 20 ± 2 ciklust, majd percenként 30 ± 10 ciklus gyakorisággal 1 000 ± 5 ciklust kell végrehajtani úgy, hogy a teljes amplitúdó 300 ± 20 mm legyen, vagy megfeleljen a 7.2.5.2.6.2. szakaszban megadott értéknek. Az 50 N erőt csak a 100 ± 20 mm elmozdulásnak megfelelő idő alatt kell kifejteni minden egyes félperiódushoz. A mikrocsúszást a vizsgálat előtt végzett 20 ciklus végén felvett helyzethez viszonyítva kell megmérni.

7.2.4.   Övvisszahúzó

7.2.4.1.   Visszahúzó erő

7.2.4.1.1.   A visszahúzó erő méréséhez a biztonsági öv szerelvényét a 7.1.3. szakaszban a dinamikus vizsgálathoz előírt módon kell felszerelni a próbabábura. A heveder feszességét a próbabábuval történő érintkezési pontnál (de szorosan előtte) kell mérni, mialatt a hevedert mintegy 0,6 m/perc sebességgel visszacsévélik.

7.2.4.2.   A visszahúzó mechanizmus tartóssága

7.2.4.2.1.   A hevedert az előírt ciklusszámnak megfelelően és percenként legfeljebb 30 ciklus gyakorisággal kell kihúzni és visszaengedni. Vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzók esetében minden ötödik ciklusnál meg kell rántani az övet, hogy az övvisszahúzó reteszelődjön. Az öt különböző kihúzás alkalmával végzett mozdulatoknak egyenlő hevederhosszúságnál kell bekövetkeznie, vagyis az övvisszahúzóban található teljes hevederhosszúság 90, 80, 75, 70 és 65 százalékánál. Ha azonban a heveder hosszúsága meghaladja a 900 mm-t, a fenti százalékértékeket az övvisszahúzóból utoljára kihúzható 900 mm-es hevederre kell vonatkoztatni.

7.2.4.3.   Vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzók reteszelése

7.2.4.3.1.   Az övvisszahúzó reteszelését akkor kell megvizsgálni, amikor a hevedert, 300 ± 3 mm kivételével, teljes hosszúságában lecsévélik.

7.2.4.3.2.   Amennyiben az övvisszahúzó a heveder mozgására kapcsol be, a kihúzást olyan irányban kell elvégezni, ahogyan azt a járműbe beszerelt övvisszahúzó lehetővé teszi.

7.2.4.3.3.   Amennyiben az övvisszahúzóknak a jármű gyorsulására való érzékenységét vizsgálják, a vizsgálatot a heveder fenti kihúzási hosszúságának megfelelően, mindkét irányban el kell végezni két egymásra merőleges tengely mentén, melyek vízszintesek, ha az övvisszahúzókat a gyermekbiztonsági rendszer gyártójának előírásai szerint szerelik be a járműbe. Amennyiben a gyártó nem adott meg előírásokat erre a helyzetre, a vizsgáló hatóságnak fel kell vennie a kapcsolatot a gyermekbiztonsági rendszer gyártójával. A vizsgálati irányok egyikét a jóváhagyási vizsgálatokat végző műszaki szolgálat határozza meg, mégpedig úgy, hogy az a legkedvezőtlenebb feltételeket jelentse a reteszelőmechanizmus bekapcsolása szempontjából.

7.2.4.3.4.   A berendezést úgy kell kialakítani, hogy a szükséges gyorsulást legalább 25 g/s átlagos gyorsulásnövelésnél érje el. (8)

7.2.4.3.5.   A 6.7.3.2.1.3. és a 6.7.3.2.1.4. szakasz követelményeinek való megfelelés ellenőrzése céljából az övvisszahúzót egy vízszintes lemezre kell szerelni, melyet másodpercenként legfeljebb 2o sebességgel addig kell dönteni, amíg a reteszelődés be nem következik. A vizsgálatot a többi irányban is el kell végezni annak érdekében, hogy a követelmények biztosan teljesüljenek.

7.2.4.4.   Korrózióvizsgálat

7.2.4.4.1.   A korrózióvizsgálatot a 7.1.1. szakaszban leírt módon kell elvégezni.

7.2.4.5.   Porállósági vizsgálat

7.2.4.5.1.   Az övvisszahúzót az előírás 3. mellékletében ismertetett vizsgálókamrában kell elhelyezni. Ahhoz hasonló helyzetben kell felszerelni, mint amilyen helyzetben a járműbe is beszerelik. A vizsgálókamrának a 7.2.4.5.2. szakaszban előírt port kell tartalmaznia. Az övvisszahúzóból egy 500 mm hosszúságú hevedert ki kell húzni és kihúzva kell tartani, de a por felkavarása után minden alkalommal egy-két percen belül tízszer teljesen ki kell húzni és vissza kell engedni. A port egy 1,5 ± 0,1 mm átmérőjű nyíláson bevezetett, 5,5 ± 0,5 bar nyomású, száraz és olajmentes sűrített levegővel öt órán keresztül 20 percenként öt másodpercre fel kell kavarni.

7.2.4.5.2.   A 7.2.4.5.1. szakaszban leírt vizsgálathoz használt pornak körülbelül 1 kg száraz kvarchomokot kell tartalmaznia. A részecskeméret eloszlása a következő:

7.2.5.   Hevederek statikus vizsgálata

7.2.5.1.   Hevederek szilárdságvizsgálata

7.2.5.1.1.   Mindegyik vizsgálatot két új hevedermintán kell elvégezni, melyeket az ezen előírás 6.7.4. szakasza szerint kell előkezelni.

7.2.5.1.2.   Mindegyik hevedert be kell szorítani a szakítógép kengyelei közé. A szorítókengyeleket úgy kell kialakítani, hogy a heveder a szorítókengyelekkel való érintkezési pontban vagy annak közelében ne szakadjon el. A haladási sebesség 100 ± 20 mm/min kell, hogy legyen. A mintadarab szabad hosszának a szakítógép szorítókengyelei között a vizsgálat kezdetekor 200 ± 40 mm értékűnek kell lennie.

7.2.5.1.2.1.   A húzóerőt addig kell növelni, amíg a heveder el nem szakad, a szakítóerőt pedig fel kell jegyezni.

7.2.5.1.3.   Ha a heveder megcsúszik vagy elszakad valamelyik szorítókengyellel való érintkezési pontban vagy az attól mért 10 mm távolságon belül, a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni, és egy másik mintadarabon új vizsgálatot kell végezni.

7.2.5.2.   A hevedermintákat az ezen előírás 3.2.3. szakasza szerint a következőképpen kell előkezelni:

7.2.5.2.1.   Szobahőmérsékleten történő előkezelés

7.2.5.2.1.1.   A hevedert 24 ± 1 órán keresztül 23 °C ± 5 °C hőmérsékletű és 50 ± 10 százalék páratartalmú környezetben kell tartani. Amennyiben a vizsgálatot nem közvetlenül az előkezelés után hajtják végre, a mintadarabot a vizsgálat kezdetéig hermetikusan lezárt tartályba kell helyezni. A szakítóerőt a heveder előkezelési környezetből vagy tartályból való eltávolítása után öt percen belül meg kell mérni.

7.2.5.2.2.   Előkezelés fényben

7.2.5.2.2.1.   Az ISO/105-B02 (1978) ajánlás rendelkezéseit kell alkalmazni. A hevedert annyi időre kell fénynek kitenni, amennyi ahhoz szükséges, hogy a 7. típusú szabványos kék színárnyalat a szürkeskála 4. fokozatával megegyező kontrasztnak megfelelően elhalványuljon.

7.2.5.2.2.2.   A fénnyel történő kezelés után a hevedert legalább 24 órán keresztül 23 °C + 5 °C hőmérsékletű és 50 ± 10 százalék relatív páratartalmú környezetben kell tartani. A szakítóerőt a hevedernek az előkezelési környezetből való eltávolítása után öt percen belül meg kell mérni.

7.2.5.2.3.   Előkezelés hidegben

7.2.5.2.3.1.   A hevedert legalább 24 órán keresztül 23 °C ± 5 °C hőmérsékletű és 50 ± 10 százalék relatív páratartalmú környezetben kell tartani.

7.2.5.2.3.2.   Ezután a hevedert 90 ± 5 percig egy alacsony hőmérsékletű kamrában, sík felületen kell tartani, amelynek a hőmérséklete –30 °C ± 5 °C. Ezt követően össze kell hajtani, majd pedig 2 ± 0,2 kg-os, előzőleg – 30 °C ± 5 °C hőmérsékletre lehűtött tömeggel kell terhelni A terhelést 30 ± 5 percen keresztül fenn kell tartani ugyanabban az alacsony hőmérsékletű kamrában, majd a tömeget el kell távolítani, és a hevedernek az alacsony hőmérsékletű kamrából való eltávolítása után öt percen belül meg kell mérni a szakítóerőt.

7.2.5.2.4.   Hőelőkezelés

7.2.5.2.4.1.   A hevedert legalább 180 ± 10 percen keresztül 60 °C ± 5 °C hőmérsékletű és 65 ± 5 százalék relatív páratartalmú fűtőkamrában kell tartani.

7.2.5.2.4.2.   A szakítóerőt a heveder fűtőkamrából való eltávolítása után öt percen belül meg kell mérni.

7.2.5.2.5.   Víz behatása

7.2.5.2.5.1.   A hevedert 180 ± 10 percen keresztül 20 °C ± 5 °C hőmérsékletű desztillált vízbe teljesen be kell meríteni, amelyhez kis mennyiségű nedvesítőszert kell hozzáadni. Bármilyen nedvesítőszer használható, amely a vizsgált szálhoz megfelelő.

7.2.5.2.5.2.   A szakítóerőt a heveder vízből történő kivétele után 10 percen belül meg kell mérni.

7.2.5.2.6.   Előkezelés koptatással

7.2.5.2.6.1.   A koptatóvizsgálat előtt az alkatrészeket vagy eszközöket legalább 24 órán keresztül 23 °C ± 5 °C hőmérsékletű és 50 ± 10 százalékos relatív páratartalmú környezetben kell tartani. A koptatási eljárás alatt a környezeti hőmérséklet 15 °C és 30 °C között kell, hogy legyen.

7.2.5.2.6.2.   Az alábbi táblázat az egyes vizsgálatokra vonatkozó általános feltételeket mutatja be:

8.   táblázat

Ha a heveder nem elég hosszú a 300 mm feletti elmozdulás vizsgálatához, a vizsgálatot rövidebb és legalább 100 mm-es elmozdulásnak kitett hevederrel is el lehet végezni.

7.2.5.2.6.3.   Részletes vizsgálati feltételek

7.2.5.2.6.3.1.   1. típusú eljárás: Azokban az esetekben, amelyekben a heveder gyorsbeállító eszközön csúszik keresztül. A 10 N erőt függőleges irányban és folyamatosan kell kifejteni valamelyik hevederre. A másik, vízszintesen elhelyezett hevedert olyan eszközhöz kell erősíteni, amely előre-hátra mozgatja azt. A beállítóeszközt úgy kell elhelyezni, hogy a heveder vízszintesen beállított szakasza ki legyen téve a húzóerőnek (lásd az 5. melléklet 1. ábráját).

7.2.5.2.6.3.2.   2. típusú eljárás: Azokban az esetekben, amelyekben a heveder irányt változtat a merev részen való áthaladáskor. A vizsgálat során a heveder két ága által bezárt szögnek meg kell felelnie az 5. melléklet 2. ábráján szereplő értéknek. Folyamatosan 5 N nagyságú terhelést kell alkalmazni. Ha a heveder többször is irányt változtat, amikor merev részen halad át, az 5 N nagyságú terhelés növelhető, hogy a heveder a merev részen keresztüli mozgása közben elérje az előírt 300 mm-es elmozdulást.

7.2.6.   Közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelt beállítóeszközök előkezeléses vizsgálata

Akárcsak a dinamikus vizsgálatban, a gyermekbiztonsági rendszerben használható legnagyobb próbabábut kell behelyezni a 7.1.3.5. szakaszban megadott szabványos hevederlazasággal. A hevederen egy vonallal meg kell jelölni azt a pontot, ahol a heveder belép a beállítóeszközbe.

A próbabábu eltávolítása után a gyermekbiztonsági rendszert a 16. melléklet 1. ábráján bemutatott előkezelő padra kell helyezni.

A hevedert összesen legalább 150 mm hosszúságban át kell vezetni a beállítóeszközön. Ezt a mozdulatot úgy kell elvégezni, hogy a heveder szabad vége felé eső vonatkoztatási vonaltól legalább 100 mm heveder és a vonatkoztatási vonal beépített hámöv felőli oldalán a maradék hossz (kb. 50 mm) a beállító szerkezeten keresztül mozogjon.

Amennyiben a hevedernek a vonatkoztatási vonaltól a heveder szabad végéig mért hosszúsága nem elegendő a fent leírt művelet elvégzéséhez, a beállítóeszközön keresztül történő 150 mm-en történő mozgatást a hámrendszerű öv teljesen kihúzott állapotában kell elvégezni.

A műveletet 10 ± 1 ciklus/perc gyakorisággal és a „B” pontban mért 150 ± 10 mm/s sebességgel kell végrehajtani.

7.2.7.   Hőmérséklet-vizsgálat

7.2.7.1.   A 6.6.5.1. szakaszban meghatározott alkatrészeket olyan vízfelület feletti zárt térbe kell helyezni megszakítás nélkül legalább 24 órán keresztül, amelynek a hőmérséklete legalább 80 °C, majd legfeljebb 23 °C hőmérsékletű környezetben le kell őket hűteni. Közvetlenül a hűtés után három, egymást követő 24 órás ciklust kell elvégezni. Az egyes ciklusokban az alábbi műveletsort kell végrehajtani:

7.2.8.   A teljes ülést, illetve az ISOFIX csatlakozóelemekkel ellátott alkatészt (pl. az ISOFIX alapzatát), amennyiben van kioldógombja, szilárdan rögzíteni kell a vizsgálóberendezéshez, oly módon, hogy az ISOFIX csatlakozói függőlegesen a 3. ábrának megfelelően helyezkedjenek el. Az ISOFIX csatlakozókon egy 6 mm átmérőjű, 350 mm hosszúságú rudat kell átvezetni, amelynek végeire egy 5 kg-os súlyt kell akasztani.

7.2.8.1.   A kioldógomb/kioldókar kezdeti mozgásirányával párhuzamos, állandó tengely mentén erőt kell kifejteni a gomb vagy kar geometriai középpontjára; a geometriai középpont az ISOFIX csatlakozóelem felületének azon részére vonatkozik, amelyre a kioldó nyomást kifejtik.

7.2.8.2.   Az ISOFIX-csatlakozóelem oldásához szükséges erőt rugós erőmérő vagy hasonló eszköz segítségével a gyártók számára készült felhasználói útmutatóban leírt szokásos módon és irányban kell kifejteni. Az érintkezési pontnak a kioldógomb esetében polírozott fémből készült, 2,5 ± 0,1 mm sugarú félgömbnek vagy polírozott fémből készült, 25 mm átmérőjű horognak kell lennie.

7.2.8.3.   Ha a gyermekbiztonsági rendszer kialakítása nem teszi lehetővé a 7.2.8.1. és a 7.2.8.2. szakaszban leírt eljárások elvégzését, a vizsgálatokért felelős műszaki szolgálat beleegyezésével alternatív módszert is lehet használni.

7.2.8.4.   Azt az erőt kell az ISOFIX-csatlakozóelem oldásához szükséges erőként lemérni, amely az első csatlakozóelem szétkapcsolódásához kell.

7.2.8.5.   A vizsgálatot új ülésen kell elvégezni, és meg kell ismételni egy olyan ülésen, amelyen a 6.7.5.1. szakaszban leírt ciklusokból álló eljárást már elvégezték.

7.3.   A próbapad üléspárnázatának hitelesítése

7.3.1.   A próbapad üléspárnázatát új állapotában hitelesíteni kell az ütközés behatásának kiindulási értékei és a lassulási csúcsérték megállapítása érdekében, amit minden 50 dinamikus vizsgálat után vagy legalább havonta (amelyik korábban következik be), vagy pedig minden vizsgálat előtt meg kell ismételni, amennyiben a próbapadot gyakran használják.

7.3.2.   A hitelesítési és mérési eljárásoknak meg kell felelniük az ISO 6487 legújabb változatában meghatározott előírásoknak; a mérőberendezésnek a 60 Hz-es csatorna-frekvenciaosztálynál szűrt adatcsatornára vonatkozó előírásoknak kell megfelelnie.

Az előírás 14. mellékletében meghatározott vizsgálóeszköz használatával három vizsgálatot kell elvégezni a párnázat elülső élétől 150 ± 5 mm-re a középvonalon, illetve a középvonaltól mindkét irányban 150 ± 5 mm-es távolságban.

Az eszközt függőlegesen egy lapos, merev felületre kell helyezni. Az ütköző tömeget le kell engedni, hogy érintse a felületet, és a benyomódásjelzőt nulla helyzetbe kell állítani. Az eszközt függőlegesen a vizsgálati pont fölé kell helyezni, 500 ± 5 mm távolságba fel kell emelni, majd hagyni kell, hogy szabadon leessen és nekiütközzön a próbapad üléspárnázata felületének. Fel kell jegyezni a benyomódás mértékét és a lassulási görbét.

7.3.3.   A feljegyzett csúcsértékek nem térhetnek el 15 százaléknál nagyobb mértékben a kiindulási értékektől.

7.4.   A dinamikus viselkedés feljegyzése

7.4.1.   A próbabábu viselkedésének és helyváltoztatásának megállapítása érdekében az összes dinamikus vizsgálatot az alábbi feltételek szerint kell feljegyezni:

7.5.   A mérési eljárásoknak meg kell felelniük az ISO 6487 szabvány legújabb változatában meghatározott előírásoknak. A következő csatorna-frekvenciaosztályt kell figyelembe venni:

9.   táblázat

A mintavételi sebesség a csatorna frekvenciaosztályának legalább a tízszerese kell, hogy legyen (vagyis az 1 000 Hz-es frekvenciaosztályba tartozó berendezéseknél ez adatcsatornánként kb. 10 000 minta/másodperc legkisebb mintavételi sebességet jelent.)

8.   TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI ÉS GYÁRTÁSMINŐSÍTÉSI VIZSGÁLATI JEGYZŐKÖNYVEK

9.   A GYÁRTÁS MINŐSÍTÉSE

9.1.   Annak ellenőrzése érdekében, hogy a gyártó gyártási rendszere megfelelő-e, a típus-jóváhagyási vizsgálatokat végző műszaki szolgálatnak az alábbi 9.2. szakasz szerint vizsgálatokat kell végeznie a gyártás minősítése céljából.

9.2.   A gyermekbiztonsági rendszer gyártásának minősítése

Minden újonnan jóváhagyott, i-Size kategóriájú, meghatározott járműtípusba tervezett gyermekbiztonságirendszer-típus előállítását gyártásminősítési vizsgálatoknak kell alávetni. A 11.1.3. szakasz értelmében további gyártásminősítési vizsgálatokat is elő lehet írni.

Ebből a célból öt gyermekbiztonsági rendszert véletlenszerűen ki kell választani az első gyártási tételből.

Az első gyártási tételnek a legalább 50 és legfeljebb 5 000 gyermekbiztonsági rendszert tartalmazó első szériát kell tekinteni.

9.2.1.   Dinamikus vizsgálatok frontális és hátulról történő ütközés esetén

9.2.2.   Dinamikus vizsgálatok oldalirányú ütközés esetén

9.2.3.   A jelölések ellenőrzése

10.   A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE ÉS A RUTINVIZSGÁLATOK

A gyártás megfelelőségének ellenőrzésére szolgáló eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás 2. függelékében (E/ECE/324–E/ECE/TRANS/505/Rev.2) előírt feltételeknek és az alábbi követelményeknek:

11.   A GYERMEKBIZTONSÁGI RENDSZER MÓDOSÍTÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

12.   SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

13.   A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

14.   FELHASZNÁLÓI INFORMÁCIÓK

15.   A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLAT ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A TÍPUSJÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Titkárságának a jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat, illetve a gyártás végleges leállítását igazoló értesítéseket fogadó típusjóváhagyó hatóságok nevét és címét.

(1)  Az 1958. évi megállapodásban részes felek egyedi azonosító számát a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: TRANS/WP.29/78/Rev.2/Amend.3) 3. melléklete tartalmazza.

(2)  Gyermekbiztonsági készüléken (CRF) a 16. számú előírásban (Biztonsági övek) meghatározott készülék értendő.

(3)  HPC: lásd a 17. mellékletet.

(4)  Ezen előírás hatálybalépése után 3 évvel felülvizsgálandó.

(5)  Ezen előírás hatálybalépése után 3 évvel felülvizsgálandó.

(6)  Ezen előírás hatálybalépése után 3 évvel felülvizsgálandó.

(7)  Ezen előírás hatálybalépése után 3 évvel felülvizsgálandó.

(8)  g = 9,81 m/s2.

7. MELLÉKLET

A VIZSGÁLÓKOCSI LASSULÁSÁT VAGY GYORSULÁSÁT AZ IDŐ FÜGGVÉNYÉBEN ÁBRÁZOLÓ GÖRBE

A kalibrálási és mérési eljárásoknak minden esetben meg kell felelniük az ISO 6487 nemzetközi szabványban meghatározott előírásoknak; a mérőberendezésnek a 60 Hz-es csatorna-frekvenciaosztálynál szűrt adatcsatornára vonatkozó előírásoknak kell megfelelnie.

1. függelék

Frontális ütközés

A vizsgálókocsi lassulását vagy gyorsulását az idő függvényében ábrázoló görbe

Frontális ütközés – 1. vizsgálóimpulzus

A különböző görbék meghatározása
Idő (ms)	Gyorsulás (g) Alacsony folyosó	Gyorsulás (g) Magas folyosó
0	—	10
20	0	—
50	20	28
65	20	—
+80	—	28
100	0	—
120	—	0

44. számú előírás – Frontális ütközés

A kiegészítő szakasz csak a gyorsítószánra vonatkozik.

2. függelék

Hátulról történő ütközés

A vizsgálókocsi lassulását vagy gyorsulását az idő függvényében ábrázoló görbék

Hátulról történő ütközés – 2. vizsgálóimpulzus

A különböző görbék meghatározása
Idő (ms)	Gyorsulás (g) Alacsony folyosó	Gyorsulás (g) Magas folyosó
0	—	21
10	0
10	7	—
20	14	—
37	14	—
52	7	—
52	0
70	—	21
70	—	0

44. számú előírás – Hátulról történő ütközés

A kiegészítő szakasz csak a gyorsítószánra vonatkozik.

3. függelék

Oldalirányú ütközés

A vizsgálókocsi és az ajtópanel közötti relatív sebességet az idő függvényében ábrázoló görbe

Oldalirányú ütközés – 3. vizsgálati sebességfolyosó

	Relatív sebesség alsó folyosója
	Relatív sebesség felső folyosója
	Ajtó talajsebességének alsó folyosója (ajtómozgatási teszt csak t0 időpontban)
	Ajtó talajsebességének felső folyosója (ajtómozgatási teszt csak t0 időpontban)

A különböző görbék meghatározása
Idő (ms)	Ajtó-próbapad relatív sebessége (m/s) Alsó folyosó	Ajtó-próbapad relatív sebessége (m/s) Felső folyosó
0	6,375	7,25
15	5,5	—
18	—	6,2
60	0	—
70	—	0

Megjegyzés: A folyosót a megfelelő vizsgálati laboratóriumok tapasztalatai alapján kell meghatározni.

4. függelék

1.   AZ AJTÓPANEL MEGHATÁROZÁSA

Az ajtópanel geometriájának illeszkednie kell a próbapad meghatározásához.

Az ajtót bemutató rajzra az NPACS-nak megfelelő próbapad alapján készül javaslat.

2.   A PANEL PÁRNÁZÓANYAGÁRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK

2.1.   Általános tudnivalók

Az ajtópanel ütközési felületét teljes egészében 55 mm vastagságú párnázóanyaggal kell borítani. Az anyagnak teljesítenie kell az e függelék 2.3. szakaszában leírt teljesítménykritériumokat a függelék 2.2. szakaszának megfelelően végrehajtott vizsgálatok esetében.

Az e követelményeket teljesítő anyagkombinációt e függelék 2.4. szakasza ismerteti részletesen.

2.2.   Vizsgálati eljárás a panel párnázóanyagának értékeléséhez

A vizsgálat során egy egyszerű ejtési vizsgálatra kerül sor egy gömb alakú fejforma segítségével. A gömb alakú fejforma átmérője 150 mm, tömege 6 kg (±0,1 kg). Az ütközési sebesség 4 m/s (±0,1 m/s). A műszereknek lehetővé kell tenniük az ütközésmérő és a minta közötti első érintkezés időpontjának, valamint a fejforma gyorsulásának a meghatározását, legalább az ütközés irányában (Z irány).

Az anyagmintának 400 × 400 mm méretűnek kell lennie. A mintával való ütközésnek annak középpontján kell bekövetkeznie.

2.3.   A párnázóanyagra vonatkozó teljesítménykritériumok

A mintaanyag és a fejforma közötti első érintkezés időpontja (t0) 0 ms.

Az ütközésmérő gyorsulása nem haladhatja meg az 58 g-t.

1.   ábra

A párnázóanyagra vonatkozó folyosó

2.4.   Példa a vizsgálati követelményeket teljesítő anyagra:

Az ajtópanel szerkezetéhez rögzített, 35 mm vastagságú cellás gumihab polikloroprén CR4271 anyag, amelyre további rétegként 20 mm vastagságú Styrodur C2500 anyag csatlakozik. A Styrodur anyagot minden vizsgálat után le kell cserélni.

8. MELLÉKLET

A PRÓBABÁBUK LEÍRÁSA

1.   ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

1.1.

Az ezen előírásban előírt próbabábuk leírását ez a melléklet, a Humanetics Innovative Solutions Inc. vállalatnál lévő műszaki rajzok és a próbabábukhoz adott felhasználói útmutatók tartalmazzák.

1.2.

Más próbabábuk is használhatók az alábbi feltételekkel: 1.2.1. Megfelelőségüket bizonyítani lehet a típusjóváhagyó hatóság számára elfogadható módon, valamint 1.2.2. Használatukat fel kell jegyezni a vizsgálati jegyzőkönyvben és az ezen előírás 1. mellékletében megadott nyomtatványon.

2.   A PRÓBABÁBUK LEÍRÁSA

2.1.

Az alábbiakban leírt Q0, Q1, Q1.5, Q3, Q6 és Q10 próbabábuk méreteinek és tömegének a 0, 1, 1,5, 3, 6 és 10,5 éves korú gyermekek 50. percentilisére jellemző antropometriának kell megfelelnie.

2.2.

A próbabábukat egy fém és műanyag váz alkotja, amelyet bőrrel borított habosított műanyag egészít ki a testrészeknek megfelelően.

3.   SZERKEZETI FELÉPÍTÉS

3.1.   Fej

A fej főként szintetikus anyagokból készül. A fejüreg elegendően nagy ahhoz, hogy több műszer is elférjen benne, így lineáris gyorsulásmérők és szögsebesség-érzékelők.

3.2.   Nyak

A nyak rugalmas, és valamennyi irányban el tud fordulni és hajolni. Szegmentált kialakításának köszönhetően valósághű forgómozgást képes végezni. A nyak alacsony nyúlású nyakzsinórral van ellátva a túlzott mértékű nyúlás megakadályozása érdekében. A nyakzsinór biztonsági zsinórként is szolgál a gumi elszakadása esetén. A nyak-fej és a nyak-törzs kapcsolódási pontokon egy hatcsatornás erőmérő cella helyezhető el. A Q0, Q1 és Q1.5 esetében a nyak és a törzs közé nem helyezhető erőmérő cella.

3.3.   Mellkas

A gyermek mellkasát egyetlen bordázat képviseli. A deformáció húros potenciométerrel mérhető a Q1 és a Q1.5 esetében, illetve IR-TRACC érzékelőkkel Q3, Q6 és Q10 esetében. A vállak rugalmas ízülettel kapcsolódnak a mellkashoz, lehetővé téve az előrefelé történő deformációt.

3.4.   A gerincre gyorsulásmérők helyezhetők a lineáris gyorsulás mérésére. A Q0 mellkasa egyszerűsített kialakítású: az egész törzset egyetlen habanyagú összetevő alkotja.

3.5.   Has

A has bőrrel borított hab. A szükséges merevséget gyermekek biomechanikai adatai alapján határozták meg. A Q0 hasa egyszerűsített kialakítású: az egész törzset egyetlen habanyagú összetevő alkotja.

3.6.   Ágyékcsigolyák

Az ágyékcsigolyákat egy rugalmas gumioszlop alkotja, amely valamennyi irányban el tud fordulni és hajolni. Az ágyékcsigolyák és a medence között – a Q0 kivételével – egy hatcsatornás erőmérő cella helyezhető el.

3.7.   Medence

A medencét egy csípő-keresztcsont csontrész alkotja, amely a test külső kontúrját utánzó műanyag borítással van ellátva. A csontrész eltávolítható csípőízületeket tartalmaz. A medencébe egy gyorsulásmérő-csoport helyezhető el. Speciális csípőízületek is rendelkezésre állnak, amelyekkel a próbabábu álló helyzetbe hozható. A Q0 medencéje egyszerűsített kialakítású: az egész törzset egyetlen habanyagú összetevő alkotja.

3.8.   Lábak

A karokat műanyag csontok alkotják, amelyek PVC-ből készült, bőrrel borított habosított műanyag összetevőkkel vannak bevonva a felső és az alsó test ábrázolására. A térdízületek bármilyen irányban reteszelhetők. A térdízületek bármilyen irányban reteszelhetők. E funkció révén a próbabábu álló helyzetbe hozható. (Fontos megjegyezni, hogy a próbabábu külső segítség nélkül nem tud megállni.) A Q0 lábai egyszerűsített kialakításúak: lábanként egyetlen összetevő alkotja őket, amely a térdnél rögzített szögben áll.

3.9.   Karok

A karokat műanyag csontok alkotják, amelyek PVC-ből készült, bőrrel borított habosított műanyag összetevőkkel vannak bevonva a felső és az alsó test ábrázolására. A könyökízületek bármilyen irányban reteszelhetők. A Q0 karjai egyszerűsített kialakításúak: karonként egyetlen összetevő alkotja őket, amely a térdnél rögzített szögben áll.

4.   FŐ JELLEMZŐK

4.1.   Tömeg

1.   táblázat

A Q próbabábuk tömegeloszlása

	Q0	Q1	Q1,5	Q3	Q6	Q10 Tervezési célértékek
Tömeg kg-ban
Fej + nyak (beszerelt gyorsulásmérővel)	1,10 ± 0,10	2,41 ± 0,10	2,80 ± 0,10	3,17 ± 0,10	3,94 ± 0,10	4,19
Törzs (beszerelt gyorsulásmérővel és mellkasi behajlásérzékelővel)	1,50 ± 0,15	4,21 ± 0,25	4,74 ± 0,25	6,00 ± 0,30	9,07 ± 0,40	14,85 (ruházattal)
Lábak (együtt)	0,58 ± 0,06	1,82 ± 0,20	2,06 ± 0,20	3,54 ± 0,10	6,90 ± 0,10	12,50
Karok (együtt)	0,28 ± 0,03	0,89 ± 0,20	1,20 ± 0,20	1,48 ± 0,10	2,49 ± 0,10	4,00
Ruházat	0,27 ± 0,05	0,27 ± 0,05	0,30 ± 0,05	0,40 ± 0,10	0,55 ± 0,10	(lásd a törzset)
Összesen	3,73 ± 0,39	9,6 ± 0,80	11,10 ± 0,80	14,59 ± 0,70	22,95 ± 0,80	35,54

4.2.   Főbb méretek

2. ábra

A próbabábu főbb méretei

2.   táblázat

A Q próbabábu méretei

Sz.		Q0	Q1	Q1,5	Q3	Q6	Q10 (tervezési célértékek)
		Méretek mm-ben
17	Ülő magasság (fej előrebillentve)	355 ± 9	479 ± 9	499 ± 9	544 ± 9	601 ± 9	< 748 ± 9
18	Vállmagasság (ülve)	225 ± 7	298 ± 7	309 ± 7	329 ± 7	362 ± 7	473 ± 7
	Termet (fej előrebillentve)	—	740 ± 9	800 ± 9	985 ± 9	1 143 ± 9	< 1 443 ± 9
5	A mellkas mélysége	—	114 ± 5	113 ± 5	146 ± 5	141 ± 5	171 ± 5
15	Vállszélesség	230 ± 7	227 ± 7	227 ± 7	259 ± 7	305 ± 7	338 ± 7
12	Csípő szélessége	—	191 ± 7	194 ± 7	200 ± 7	223 ± 7	270 ± 7
1	Ülep hátsó részétől a térd elülső részéig	130 ± 5	211 ± 5	235 ± 5	305 ± 5	366 ± 5	488 ± 5
2	Ülep hátsó részétől a térdhajlatig	—	161 ± 5	185 ± 5	253 ± 5	299 ± 5	418 ± 5
21	Combmagasság, ülve		69	72	79	92	114
	Távtartó eszköz magassága a próbabábu elhelyezéséhez (1)		229 ± 2	237 ± 2	250 ± 2	270 ± 2	359 ± 2

Megjegyzések:

1.   Ízületek beállítása

Az ízületeket a Q próbabábuk felhasználói útmutatóiban (2) leírt eljárások szerint kell beállítani.

2.   Műszerek

A próbabábuk Q családjába helyezett műszereket a Q próbabábukra vonatkozó felhasználói útmutatókban leírt eljárások szerint kell kalibrálni és beszerelni (2).

---

(1)  Lásd a 7.1.3.5.2.1. szakaszt: A távtartó eszköz (csuklósan kapcsolt lemez vagy hasonló rugalmas eszköz) magassága megfelel az ülve mért vállmagasság és az ülve mért combmagasság különbségének.

(2)  A Q próbabábuk műszaki specifikációja és részletes műszaki rajzai, továbbá az ezen előírás szerinti vizsgálatok elvégzéséhez való beállításuk részletes műszaki leírása átmenetileg az ENSZ-EGB (Nemzetek Palotája, Genf, Svájc) gyermekbiztonsági rendszerekkel foglalkozó informális munkacsoportjának weboldalán (https://www2.unece.org/wiki/display/trans/Q-dummy+drawings) található meg. Az ezen előírás Járművekre Vonatkozó Szabályozás Harmonizálásának Világfóruma (WP.29) általi elfogadását követően a műszaki rajzok és specifikációk használatát korlátozó szöveg eltávolításra kerül az egyes oldalakról, és azokat ismét feltöltik a fent említett webhelyre. Az informális munkacsoport számára a próbabábuk műszaki specifikációinak és rajzainak végleges felülvizsgálatához szükséges idő letelte, vagyis az előírás 2. fázisának befejezése után, a véglegesen elfogadott rajzok visszakerülnek az 1958. és 1998. évi megállapodásokkal kapcsolatos, kölcsönösen elfogadott határozatba, amely a WP.29 világfórum weboldalán található.

11. MELLÉKLET

A TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI FOLYAMAT VÁZLATA (AZ ISO 9002:2000 SZABVÁNY SZERINTI FOLYAMATÁBRA)

15. MELLÉKLET

A KÖZVETLENÜL A GYERMEKBIZTONSÁGI RENDSZEREKRE SZERELHETŐ BEÁLLÍTÓESZKÖZÖK TARTÓSSÁGI VIZSGÁLATÁNAK LEÍRÁSA

1.   ábra

1.   MÓDSZER

1.1.

A hevedernek a 7.2.6. szakaszban leírt referenciahelyzetbe való állítása után a heveder szabad végét húzva legalább 50 mm hosszúságú hevedert vissza kell húzni a beépített hámrendszerből.

1.2.

A beépített hámrendszer beállított részét az „A” húzószerkezethez kell erősíteni.

1,3.

Működésbe kell hozni a beállítóeszközt, és legalább 150 mm hevedert bele kell húzni a beépített hámrendszerbe. Ez a művelet egy ciklus felének felel meg, és az „A” húzószerkezetet a legnagyobb hevederkihúzási helyzetbe hozza.

1.4.

A heveder szabad végét a „B” húzószerkezethez kell csatlakoztatni.

2.   A CIKLUS MENETE A KÖVETKEZŐ:

2.1.	A „B” húzószerkezetből legalább 150 mm hevedert ki kell húzni úgy, hogy az „A” közben ne feszítse meg a beépített hámrendszert.

2.2.	Működésbe kell hozni a beállítóeszközöket, és meg kell húzni az „A” húzószerkezetnél lévő hevedert úgy, hogy közben a „B” ne feszítse meg a heveder szabad végét.

2.3.	Az ütem végén ki kell kapcsolni a beállítóeszközt.

2.4.	Meg kell ismételni ezen előírás 6.7.2.7. szakaszában előírt ciklust.

18. MELLÉKLET

AZ I-SIZE GYERMEKBIZTONSÁGI RENDSZEREK GEOMETRIAI MÉRETEI

1.   ábra

Termet, cm	Ülési magasság, cm	Vállszélesség, cm	Csípőszélesség, cm	Vállmagasság, cm
A	B	C	D	E
	95. percentilis	95. percentilis	95. percentilis	5. percentilis	95. percentilis
40	NA	NA	NA	NA	NA
45	39,0	12,1	14,2	27,4	29,0
50	40,5	14,1	14,8	27,6	29,2
55	42,0	16,1	15,4	27,8	29,4
60	43,5	18,1	16,0	28,0	29,6
65	45,0	20,1	17,2	28,2	29,8
70	47,1	22,1	18,4	28,3	30,0
75	49,2	24,1	19,6	28,4	31,3
80	51,3	26,1	20,8	29,2	32,6
85	53,4	26,9	22,0	30,0	33,9
90	55,5	27,7	22,5	30,8	35,2
95	57,6	28,5	23,0	31,6	36,5
100	59,7	29,3	23,5	32,4	37,8
105	61,8	30,1	24,9	33,2	39,1
110	63,9	30,9	26,3	34,0	40,4
115	66,0	32,1	27,7	35,5	41,7
120	68,1	33,3	29,1	37,0	43,0
125	70,2	34,5	30,5	38,5	44,3
130	72,3	35,7	31,9	40,0	46,1
135	74,4	36,9	33,3	41,5	47,9
140	76,5	38,1	34,7	43,0	49,7
145	78,6	39,3	36,3	44,5	51,5
150	81,1	41,5	37,9	46,3	53,3

Az e melléklet 2. ábráján bemutatott eszközzel 50 N érintkezőerő mellett mérve a méretekre a következő tűréshatárok alkalmazandók:

Legkisebb ülési magasság — 40–87 cm B – 5 percentilis — 87 cm – és B felett – 10 percentilis,

Legkisebb vállszélesség: C -0 +2 cm

Legkisebb csípőszélesség: D -0 +2 cm

Legkisebb vállmagasság (5 percentilis): E1 -2 +0 cm

Legnagyobb vállmagasság (95 percentilis): E2 -0 +2 cm

2.   ábra

A mérőeszköz oldal- és elölnézete

Megjegyzések:

Hb	:	A csípőszélesség 140–380 mm között állítható
Scb	:	A vállszélesség 120–400 mm között állítható
Sih	:	Az ülési magasság 400–800 mm között állítható
Shh	:	A vállmagasság 270–540 mm között állítható

3.   ábra

A mérőeszköz háromdimenziós nézete