A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ-EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusa és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státusdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 83. számú előírása – Egységes rendelkezések járműveknek a motor tüzelőanyag-szükséglete szerinti szennyezőanyag-kibocsátása tekintetében történő jóváhagyásáról

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

A 06. módosítássorozat 1. kiegészítése – hatálybalépés dátuma: 2011. június 23.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

Alkalmazási kör

Fogalommeghatározások

Jóváhagyási kérelem

Jóváhagyás

Előírások és vizsgálatok

A járműtípus módosításai

Típusjóváhagyások kiterjesztései

A gyártás megfelelősége

Használatban lévő járművek megfelelősége

10.

Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

11.

A gyártás végleges leállítása

12.

Átmeneti rendelkezések

13.

A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok neve és címe

FÜGGELÉK

1. –

A gyártás megfelelőségének vizsgálatára vonatkozó eljárás, ha a gyártó által megadott gyártási szórás kielégítő

2. –

A gyártás megfelelőségének vizsgálatára vonatkozó eljárás, ha a gyártó által megadott gyártási szórás nem kielégítő, vagy nem áll rendelkezésre

3. –

Használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzése

4. –

Statisztikai eljárás használatban lévő járművek megfelelőségi vizsgálatához

5. –

Használatban lévő járművek megfelelőségére vonatkozó felelősségek

6. –

A kipufogógáz-utókezelő rendszerükben reagenst használó járművekre vonatkozó követelmények

MELLÉKLETEK

1. –

Motor és jármű jellemzői és információk a vizsgálatok folyamatáról

Függelék –

Információk a vizsgálati körülményekről

2. –

Közlemény

1. függelék –

A fedélzeti diagnosztikára vonatkozó információk

2. függelék –

A gyártó bizonylata a használatban lévő fedélzeti diagnosztikára vonatkozó működési követelmények teljesüléséről

3. –

A jóváhagyási jel elrendezése

4a. –

I. típusú vizsgálat (Kipufogógáz-kibocsátások ellenőrzése hidegindítás után)

1. függelék –

Járműfékpad

2. függelék –

Kipufogógáz-hígító rendszer

3. függelék –

Gáznemű kibocsátások mérőberendezései

4. függelék –

Részecsketömeg-kibocsátások mérőberendezései

5. függelék –

Részecskeszám-kibocsátások mérőberendezései

6. függelék –

A szimulált tehetetlenség ellenőrzése

7. függelék –

A jármű közúti terhelésének mérése

5. –

II. típusú vizsgálat (Szén-monoxid-kibocsátási vizsgálat alapjárati fordulatszámon)

6. –

III. típusú vizsgálat (A kartergáz-kibocsátás ellenőrzése)

7. –

IV. típusú vizsgálat (A szikragyújtású motorral szerelt járművek párolgási kibocsátásának meghatározása)

1. függelék –

A párolgási kibocsátást vizsgáló berendezés kalibrálása

2. függelék –

8. –

VI. típusú vizsgálat (Az átlagos szén-monoxid- és szénhidrogén-kibocsátás vizsgálata hidegindítás után alacsony környezeti hőmérsékleten)

9. –

V. típusú vizsgálat (A szennyezéscsökkentő berendezések tartósságának ellenőrzésére szolgáló vizsgálat leírása)

1. függelék –

Normál próbapadi ciklus (SBC)

2. függelék –

Normál próbapadi ciklus (dízel) (SDBC)

3. függelék –

Normál közúti ciklus (SRC)

10. –

A referencia-tüzelőanyagok műszaki adatai

10a. –

A gáznemű referencia-tüzelőanyagok műszaki adatai

11. –

Fedélzeti diagnosztika (OBD) gépjárművekhez

1. függelék –

A fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerek működési szempontjai

2. függelék –

A járműcsalád alapvető jellemzői

12. –

EGB-típusjóváhagyás megadása PB-gázzal vagy földgázzal/biometánnal hajtott jármű részére

13. –

Kibocsátásvizsgálati eljárás periodikusan regeneráló rendszerrel ellátott járművekhez

14. –

Kibocsátásvizsgálati eljárás hibrid hajtású elektromos járművekhez (HEV)

1. függelék –

Villamosenergia-/teljesítménytároló eszköz (töltöttségjelző [SOC] profilú) külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek I. típusú vizsgálatához

1. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az előírás műszaki követelményeket állapít meg gépjárművek típusjóváhagyására.

Ezenkívül szabályokat határoz meg a használatban lévő járművek megfelelősége, a szennyezéscsökkentő rendszerek tartóssága és a fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerek tekintetében.

1.1.

Ez az előírás az M1, M2, N1 és N2 kategóriájú, legfeljebb 2 610 kg referenciatömegű járművekre vonatkozik. (1)

A gyártó kérésére az ezen előírás alapján megadott típusjóváhagyás a fent említett járművekről kiterjeszthető az M1, M2, N1 és N2 kategóriájú, legfeljebb 2 840 kg referenciatömegű és az ezen előírásban meghatározott feltételeknek megfelelő járművekre.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

2.1. „járműtípus”: olyan járművek csoportja, amelyek az alábbi szempontok alapján nem különböznek egymástól:

2.1.1.

a 4a. melléklet 3. táblázatában előírt referenciatömeggel kapcsolatosan meghatározott egyenértékű tehetetlenség; és

2.1.2.

a motor és a jármű 1. mellékletben meghatározott jellemzői;

2.2. „referenciatömeg”: a jármű „terheletlen” tömege egységesen 100 kg-mal megnövelve a 4a. és a 8. mellékletben leírt vizsgálathoz.

2.2.1. „terheletlen tömeg”: a jármű tömege menetkész állapotban az egységesen 75 kg tömegű vezető, utasok vagy rakomány nélkül, a befogadóképessége kilencven százalékáig feltöltött tüzelőanyag-tartállyal, valamint adott esetben a gépjárműben található szokásos szerszámkészlettel és a pótkerékkel;

2.2.2. „menetkész tömeg”: az ezen előírás 1. mellékletének 2.6. szakaszában leírt tömeg, illetve a (vezetőn kívül) legalább kilenc személy szállítására tervezett és kialakított járművek esetében az utaskísérő személy tömege (75 kg), amennyiben a kilenc vagy több ülés egyike utaskísérő ülés;

2.3. „legnagyobb tömeg”: a jármű gyártója által közölt, műszakilag megengedhető legnagyobb tömeg (ez a tömeg nagyobb is lehet, mint a nemzeti hatóság által engedélyezett legnagyobb tömeg);

2.4. „gáz-halmazállapotú szennyező anyagok”: a kibocsátott kipufogógázban található szén-monoxid, nitrogénoxidok (nitrogéndioxid-egyenértékben [NO2] kifejezve), illetve szénhidrogének, amelyek feltételezett arányszáma:

a)	C1H2.525 cseppfolyósított szénhidrogén gáz (PB-gáz) esetében;

b)	C1H4 a földgáz és biometán esetében;

c)	C1H1.89O0.016 a (E5) benzin esetében;

d)	C1H1.86O0.005 a dízel (B5) esetében;

e)	C1H2.74O0.385 az etanol (E85) esetében;

2.5. „légszennyező részecskék”: a kipufogógáz olyan alkotórészei, amelyeket a hígított kipufogógázból 325 K (52 °C) maximális hőmérsékleten távolítanak el a 4a. melléklet 4. függelékében leírt szűrők használatával

2.5.1. „részecskeszámok”: a hígított kipufogógázban jelenlévő 23 mm átmérőnél nagyobb összes részecske száma, miután azt az illékony anyag eltávolítása érdekében a 4a. melléklet 5. függelékében leírt módon kondicionálták;

2.6. „kipufogógáz-kibocsátás”: a következőket jelenti:

—	szikragyújtású (P.I.) motoroknál a gáz-halmazállapotú és légszennyező szennyező anyagok kibocsátása;

—	kompressziós gyújtású (C.I.) motoroknál a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok, légszennyező részecskék és részecskeszámok kibocsátása;

2.7. „párolgási kibocsátás”: a jármű tüzelőanyag-ellátó rendszeréből – nem pedig a kipufogórendszeréből – kiszabaduló szénhidrogéngőzök;

2.7.1. „tüzelőanyagtartály-szellőzési veszteségek”: olyan szénhidrogén-kibocsátás, amelyet a tüzelőanyag-tartályban bekövetkező hőmérséklet-változások okoznak (C1H2.33 arányt feltételezve);

2.7.2. „átforrósodási veszteségek”: bizonyos vezetési idő után az álló jármű tüzelőanyag-ellátó rendszeréből származó szénhidrogén-kibocsátás (C1 H2.20 arányt feltételezve);

2.8. „forgattyúház”: a motor olyan belső vagy külső tereinek összessége, amelyeket belső vagy külső vezetékek csatlakoztatnak az olajteknőhöz, amelyeken keresztül a gázok és gőzök megszökhetnek;

2.9. „hidegindító berendezés”: olyan berendezés, amely ideiglenesen dúsítja a motor levegő–tüzelőanyag keverékét, ezzel segítve a motor indítását;

2.10. „indító segédberendezés”: olyan berendezés, amely a motor levegő–tüzelőanyag keverékének dúsítása nélkül segíti a motor indítását, például izzítógyertyák, a befecskendezés vezérlésének módosítása stb. használatával;

2.11. „motortérfogat”: a következőket jelenti:

2.11.1.

az alternáló mozgást végző dugattyús motornál a lökettérfogat;

2.11.2.

a forgódugattyús (Wankel-) motornál az egy dugattyúra jutó égéstér térfogatának kétszerese;

2.12. „szennyezéscsökkentő berendezések”: a jármű azon alkatrészei, amelyek szabályozzák és/vagy korlátozzák a kipufogógáz- és a párolgási kibocsátást;

2.13. „fedélzeti diagnosztikai rendszer (OBD)”: olyan, szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzésére szolgáló fedélzeti diagnosztikai rendszer, amely képes – a számítógép memóriájában tárolt hibakódok alapján – a hibás működésű területek azonosítására;

2.14. „használatban lévő jármű vizsgálata”: az ezen előírás 9.2.1. szakasza szerint végrehajtott megfelelőségi vizsgálat és annak értékelése;

2.15. „megfelelő karbantartás és használat”: a vizsgált jármű szempontjából azt jelenti, hogy a jármű megfelel az ezen előírás 3. függelékében szereplő 2. szakaszban rögzített, a kiválasztott jármű elfogadásához szükséges feltételeknek;

2.16. „kiiktató eszköz”: olyan szerkezeti elem, amely érzékeli a hőmérsékletet, a jármű sebességét, a motor fordulatszámát, az átvitelfokozatot, a szívócső vákuumát vagy más paramétereket, és a kapott adatok alapján működésbe hozza, szabályozza, késlelteti vagy kikapcsolja a kibocsátáscsökkentő rendszer bármely olyan részét, amely a jármű normál működése és használata során ésszerűen várható feltételek között csökkenti a rendszer hatékonyságát. Az ilyen szerkezeti elem nem tekinthető kiiktató eszköznek, ha

2.16.1.

azt a motor sérülések vagy baleset elleni védelme és a jármű biztonságos üzemelése érdekében szerelik be; vagy

2.16.2.

az csak a motorindításhoz szükséges feltételek között működik; vagy

2.16.3.

a feltételeket lényegében tartalmazza az I. vagy a VI. típusú vizsgálati eljárás;

2.17. „járműcsalád”: olyan járműtípusok egy csoportja, amelyek az alapjármű műszaki adatai alapján azonosíthatók a 12. melléklet alkalmazásában;

2.18. „a motor tüzelőanyag-szükséglete”: a motorban általában használt tüzelőanyag-típus:

a)	benzin (E5);

b)	PB-gáz (cseppfolyósított szénhidrogéngáz);

c)	földgáz–biometán;

d)	benzin (E5) vagy PB-gáz;

e)	benzin (E5) vagy földgáz–biometán;

f)	dízel (B5);

g)	etanol (E85) és benzin (E5) keveréke (rugalmas tüzelőanyag-felhasználás);

h)	biodízel és dízel keveréke (B5) (rugalmas tüzelőanyag-felhasználás);

hidrogén;

j)	benzin (E5) vagy hidrogén (kétfajta tüzelőanyag);

2.18.1. „bio-tüzelőanyag”: biomasszából készült, közlekedéshez használt folyékony vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyag;

2.19. „a jármű jóváhagyása”: a járműtípus jóváhagyása tekintettel az alábbi feltételek korlátozására: (2)

2.19.1.

ólommentes benzinnel, illetve ólommentes benzinnel és PB-gázzal vagy földgázzal/biometánnal, avagy bio-tüzelőanyaggal működő járművek esetében a jármű által kibocsátott kipufogógázokra, a párolgási kibocsátásra, a kartergáz-kibocsátásra, a szennyezéscsökkentő berendezések tartósságára, a hidegindítás utáni szennyezőanyag-kibocsátásra, valamint a fedélzeti diagnosztikai rendszerre vonatkozó korlátozások („B” jóváhagyás);

2.19.2.

dízel tüzelőanyaggal („C” jóváhagyás), illetve dízel tüzelőanyaggal és bio-tüzelőanyaggal, avagy bio-tüzelőanyaggal üzemelő járművek esetében a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátására, a szennyezéscsökkentő berendezések tartósságára és a fedélzeti diagnosztikai rendszerre vonatkozó korlátozások;

2.19.3.

PB-gázzal vagy földgázzal/biometánnal működő járművek esetében a motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagokra, a kartergáz-kibocsátásra, a szennyezéscsökkentő berendezések tartósságára, a hidegindítás utáni szennyezőanyag-kibocsátásra, valamint a fedélzeti diagnosztikai rendszerre vonatkozó korlátozások („D” jóváhagyás);

2.20. „periodikusan regeneráló rendszer”: olyan szennyezésgátló eszköz (pl. katalizátor, részecskecsapda), amely szabályos időközönként regenerálást igényel, mielőtt a jármű normál üzemben 4 000 km utat tenne meg. Azokon a ciklusokon belül, amikor regenerálás történik, a kibocsátási határértékek túlléphetők. Ha a szennyezésgátló eszköz regenerálására legalább egyszer sor kerül az I. típusú vizsgálat alatt, és a jármű előkészítési ciklusa alatt legalább egyszer már regenerálták, akkor folyamatosan regeneráló rendszernek tekinthető, amely nem igényel külön vizsgálatot. A 13. melléklet nem alkalmazandó folyamatosan regeneráló rendszerekre.

A gyártó kérésére az időszakosan regeneráló rendszerre vonatkozó külön vizsgálatot nem végzik el a regeneráló rendszeren, ha a gyártó a műszaki szolgálat beleegyezésével a típusjóváhagyást megadó hatóság elé tárt adatokkal bizonyítja, hogy a kibocsátási értékek a regenerálási ciklusok alatt az 5.3.1.4. szakaszban az adott jármű-kategóriára előírt értékek alatt maradnak;

2.21. Hibrid hajtású járművek (HV)

2.21.1.

A hibrid hajtású jármű (HV) általános meghatározása:

„hibrid hajtású jármű (HV)”: olyan jármű, amely legalább két különböző energiaátalakítóval és két különböző energiatároló rendszerrel rendelkezik (a járműben) annak hajtása céljára;

2.21.2.

A hibrid hajtású elektromos jármű (HEV) meghatározása:

„hibrid hajtású elektromos jármű (HEV)”: olyan jármű, amely a mechanikus hajtás érdekében a járműben tárolt következő két energiaforrásból kap energiát:

a)	fogyó tüzelőanyag;

b)	elektromosenergia-tároló eszköz (pl. akkumulátor, kondenzátor, lendkerék/generátor stb.);

2.22. „egyfajta tüzelőanyaggal működő jármű”: olyan jármű, amely tervezése alapján elsődlegesen egyfajta tüzelőanyagot használ;

2.22.1. „egyfajta tüzelőanyaggal működő gázüzemű jármű”: olyan jármű, amelyet elsősorban PB-gáz vagy földgáz–biometán vagy hidrogén tartós használatára terveztek, de vészhelyzet esetén vagy csak az indításhoz rendelkezik benzinüzemű rendszerrel is, amelyhez egy legfeljebb 15 literes benzintartály tartozik;

2.23. „kétfajta tüzelőanyaggal működő jármű”: olyan két különálló tüzelőanyag-tároló rendszerrel rendelkező jármű, amely részben két különböző tüzelőanyag-típussal működik és tervezése alapján egyszerre csak az egyik tüzelőanyagot használja;

2.23.1. „kétfajta tüzelőanyaggal működő gázüzemű jármű”: olyan jármű, amely benzinnel is, illetve PB-gázzal, földgázzal/biometánnal vagy hidrogénnel is működik;

2.24. „alternatív tüzelőanyaggal működő jármű”: olyan jármű, amely tervezése alapján képes a légköri hőmérsékleten és nyomáson gáz-halmazállapotú vagy az alapvetően nem ásványiolaj-származék tüzelőanyagok közül legalább egyfélével üzemelni;

2.25. „rugalmas tüzelőanyag-felhasználású jármű”: olyan jármű, amely egy tüzelőanyag-tároló rendszerrel rendelkezik és két vagy több tüzelőanyag különböző keverékeivel működik;

2.25.1. „rugalmas tüzelőanyag-felhasználású, etanollal működő jármű”: olyan rugalmas tüzelőanyag-felhasználású jármű, amely benzinnel vagy legfeljebb 85 % etanolt tartalmazó benzin–etanol keverékkel (E85) működik;

2.25.2. „rugalmas tüzelőanyag-felhasználású, biodízellel működő jármű”: olyan rugalmas tüzelőanyag-felhasználású jármű, amely ásványi dízellel vagy ásványi dízel–biodízel keverékkel működik;

2.26. „speciális szociális igényeket kielégítő járművek”: olyan M1 kategóriájú dízelmotoros járművek, amelyek az alábbiak lehetnek:

a)	speciális célú, 2 000 kg-ot meghaladó referenciatömegű járművek; (3)

b)	2 000 kg-ot meghaladó referenciatömegű, a vezetővel együtt hét vagy több személy szállítására tervezett járművek, 2012. szeptember 1-jétől az M1G3 kategóriájú járművek kivételével;

c)	1 760 kg referenciatömeget meghaladó, kifejezetten kereskedelmi célból gyártott, kerekes szék járművön belüli használatára alkalmas járművek.

3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.

A járműtípus jóváhagyására vonatkozó kérelmet a kipufogógáz-kibocsátás, a kartergáz-kibocsátás, a párolgási kibocsátás, a szennyezéscsökkentő berendezések tartóssága, valamint a fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszer tekintetében a jármű gyártójának vagy megfelelően felhatalmazott képviselőjének kell benyújtania a jóváhagyó hatósághoz.

3.1.1.

A gyártó benyújtja továbbá a következő információkat:

szikragyújtású motorral felszerelt járművek esetében a gyártó nyilatkozata a gyújtáshibáknak arról a legkisebb számáról az összes gyújtási esemény százalékában, amelyek – ha az ezen előírás 4a. mellékletében leírt I. típusú mérésnél a mérés kezdetétől fogva előfordulnak – a 11. melléklet 3.3.2. szakaszában megadott kibocsátási határértékek túllépését okozhatják, vagy pedig a kipufogórendszer katalizátorának vagy katalizátorainak visszafordíthatatlan károsodáshoz vezető túlhevülését okozhatják;

b)	részletes írásbeli információ, amely teljes körűen leírja a fedélzeti diagnosztikai rendszer funkcionális működési jellemzőit, beleértve a jármű kibocsátáscsökkentő rendszere minden olyan elemének felsorolását, amelyet a fedélzeti diagnosztikai rendszer ellenőriz;

c)	leírás arról a hibajelzőről, amellyel a fedélzeti diagnosztikai rendszer hiba előfordulását jelzi a járművezetőnek;

d)	a gyártó nyilatkozata arról, hogy a fedélzeti diagnosztikai rendszer az ésszerűen feltételezhető vezetési körülmények között megfelel a használat közbeni működés tekintetében a 11. melléklet 1. függelékének 7. szakaszában előírt követelményeknek;

egy terv, amely részletesen leírja a számláló és a nevező megnövelésének műszaki kritériumait és annak indoklását azokban az ellenőrző rutinokban, amelyeknek meg kell felelniük a 11. melléklet 1. függelékének 7.2. és 7.3. szakaszában előírt követelményeknek, valamint a számlálóknak, a nevezőknek és az általános nevezőnek a 11. melléklet 1. függelékének 7.7. szakaszában ismertetett feltételek miatti letiltásának műszaki kritériumait és annak indoklását;

f)	leírás azokról az intézkedésekről, amelyek megakadályozzák a kibocsátáscsökkentő számítógép manipulálását és beállításainak megváltoztatását;

g)	adott esetben a 11. melléklet 2. függelékében említett járműcsalád adatai;

h)	adott esetben más típusjóváhagyások másolatai, olyan megfelelő adatokkal, amelyek lehetővé teszik a jóváhagyás kiterjesztését és a romlási tényezők meghatározását.

3.1.2.

A 11. melléklet 3. szakaszában leírt vizsgálatokhoz a típus-jóváhagyási vizsgálatért felelős műszaki szolgálat rendelkezésére kell bocsátani egy olyan járművet, amely a jóváhagyandó, OBD-rendszerrel felszerelt járműtípust vagy járműcsaládot képviseli. Ha a műszaki szolgálat úgy ítéli meg, hogy a benyújtott jármű nem képviseli megfelelően a 11. melléklet 2. függelékében leírt járműtípust vagy járműcsaládot, egy másik, vagy ha szükséges, egy további járművet is rendelkezésre kell bocsátani a 11. melléklet 3. szakasza szerinti vizsgálathoz.

3.2.

A kipufogógáz-kibocsátásra, a párolgási kibocsátásra, a tartósságra és a fedélzeti diagnosztikai rendszerre (OBD) vonatkozó tájékoztató dokumentum mintája az 1. mellékletben található. Az 1. melléklet 3.2.12.2.7.6. szakaszában említett tájékoztató anyagokat „Az OBD-rendszerrel kapcsolatos adatok” című 1. függelékben előírt adatokkal együtt mellékelni kell a 2. mellékletben leírt típus-jóváhagyási nyilatkozathoz.

3.2.1.

Adott esetben olyan egyéb típusjóváhagyások másolatait is be kell nyújtani, amelyek a jóváhagyások kiterjesztését, illetve a romlási tényezők megállapítását lehetővé tevő adatokat tartalmaznak.

3.3.

Az ezen előírás 5. szakaszában leírt vizsgálatok céljából a jóváhagyási vizsgálatok végrehajtásáért felelős műszaki szolgálat rendelkezésére kell bocsátani egy, a jóváhagyandó járműtípust képviselő járművet.

3.4.1.

A 3.1. szakaszában említett kérelmet az 1. mellékletben mintaként szereplő adatközlő lapoknak megfelelően kell összeállítani.

3.4.2.

A 3.1.1. szakasz d) pontja esetében a gyártó a 2. melléklet 2. függelékében a fedélzeti diagnosztikai rendszer használat közbeni működésére vonatkozó előírásoknak való megfelelést igazoló gyártói megfelelőségi tanúsítványra megadott mintát használja.

3.4.3.

A 3.1.1. szakasz e) pontja esetében a jóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság az ebben a pontban említett információkat kérésre a jóváhagyó hatóságok rendelkezésére bocsátja.

3.4.4.

A 3.1.1. szakasz d) és e) pontja esetében a jóváhagyó hatóságok nem adhatnak jóváhagyást a járműre, ha a gyártó által beadott információk nem felelnek meg a 11. melléklet 1. függelékének 7. szakaszában előírt követelményeknek. A 11. melléklet 1. függelékének 7.2., 7.3. és 7.7. szakasza alkalmazandó minden ésszerűen feltételezhető vezetési körülményre. Az első és második albekezdésben ismertetett előírások végrehajtásának értékelésekor a jóváhagyó hatóságoknak figyelembe kell venniük a technológia mindenkori fejlettségi szintjét.

3.4.5.

A 3.1.1. szakasz f) pontja esetében a kibocsátáscsökkentő számítógép manipulálásának és beállításai megváltoztatásának megakadályozására tett intézkedések között lennie kell olyan frissítési lehetőségnek, amely a gyártó által jóváhagyott programot vagy kalibrációt használja.

3.4.6.

Az A. táblázatban ismertetett mérésekhez a gyártó a típus-jóváhagyási vizsgálat végrehajtásáért felelős műszaki szolgálat rendelkezésére bocsát egy, a jóváhagyandó járműtípust képviselő járművet.

3.4.7.

A rugalmas tüzelőanyag-felhasználású járművekre vonatkozó típus-jóváhagyási kérelemnek meg kell felelnie a 4.9.1. és 4.9.2. szakaszában előírt kiegészítő követelményeknek.

3.4.8.

Egy rendszer, komponens vagy önálló műszaki egység gyártmányának a típusjóváhagyás utáni megváltozása nem jár automatikusan a típusjóváhagyás érvénytelenítésével, kivéve, ha eredeti jellemzőik vagy műszaki paramétereik oly mértékben megváltoztak, hogy az érinti a motor működését vagy a kibocsátáscsökkentő rendszert.

4. JÓVÁHAGYÁS

4.1. Ha a jóváhagyásra benyújtott jármű megfelel az alábbi 5. szakasz követelményeinek, akkor az adott járműtípust jóvá kell hagyni.

4.2. Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni.

Ennek első két számjegye azt a módosítássorozatot jelzi, amelynek alapján a jóváhagyást megadták. Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot több járműtípushoz.

4.3. Az ezen előírás értelmében a járműtípusra vonatkozó jóváhagyás megadásáról, kiterjesztéséről vagy elutasításáról az előírás 2. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíteni kell az előírást alkalmazó megállapodás részes feleit.

4.3.1.

Az előírás szövegének módosítása esetén, ha például új határértékeket írnak elő, a megállapodás részes feleit tájékoztatni kell arról, hogy a jóváhagyott járműtípusok közül melyek felelnek meg az új rendelkezéseknek.

4.4. Minden olyan járművön, amely megfelel az ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak, a jóváhagyási értesítésben megadott, könnyen hozzáférhető helyen, jól látható módon fel kell tüntetni egy nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

4.4.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma; (4)

4.4.2.

az előírás száma, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel és a jóváhagyási szám követ a 4.4.1. szakaszban előírt kör jobb oldalán.

4.4.3.

A jóváhagyási jelnek a típus-jóváhagyási szám után még egy karaktert kell tartalmaznia, amely mutatja, hogy a jóváhagyást mely jármű-kategóriára és -osztályra vonatkozóan adták meg. Ezt a betűt ezen előírás 3. mellékletének 1. táblázata alapján kell kiválasztani.

4.5. Ha a jármű a megállapodáshoz mellékelt egy vagy több, az előírás értelmében jóváhagyást megadó országban érvényes egyéb előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak felel meg, a 4.4.1. szakaszban előírt jelet nem kell megismételni; ilyen esetben az előírás és a jóváhagyás számát, valamint az előírás szerinti jóváhagyást megadó országban érvényes előírásokban szereplő jeleket függőleges oszlopokban kell feltüntetni a 4.4.1. szakaszban előírt jel jobb oldalán.

4.6. A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.7. A jóváhagyási jelet a jármű adattábláján vagy annak közelében kell elhelyezni.

4.8. Ezen előírás 3. mellékletében példák találhatóak a jóváhagyási jel elrendezésére.

4.9. Kiegészítő előírások rugalmas tüzelőanyag-felhasználású járművekre

4.9.1.

Rugalmas tüzelőanyag-felhasználású, etanol- vagy biodízel-üzemű jármű típusjóváhagyásához a járműgyártónak ismertetnie kell a jármű azon képességét, hogy alkalmazkodni tud a kereskedelemben kapható tetszőleges összetételű benzin–etanol keverékhez (legfeljebb 85 százalék etanolt tartalmazó keverék) vagy dízel és biodízel tüzelőanyaghoz.

4.9.2.

A rugalmas tüzelőanyag-felhasználású járműveknél a mérések között az egyik referencia-tüzelőanyagról a másikra való átállásnak a motorbeállítások kézi megváltoztatása nélkül kell megtörténnie.

4.10. A fedélzeti diagnosztikai rendszer tekintetében történő jóváhagyásra vonatkozó előírások

4.10.1.

A gyártó biztosítja, hogy az összes jármű el legyen látva fedélzeti diagnosztikai rendszerrel.

4.10.2.

A fedélzeti diagnosztikai rendszereket úgy kell kialakítani, legyártani és a járműbe beépíteni, hogy képesek legyenek a jármű teljes élettartama alatt a funkciócsökkenések vagy működési hibák típusainak felismerésére.

4.10.3.

A fedélzeti diagnosztikai rendszernek a szokásos használati körülmények között meg kell felelnie e rendelet előírásainak.

4.10.4.

A 11. melléklet 1. függeléke szerinti hibás komponenssel történő tesztelés során a fedélzeti diagnosztikai rendszer hibajelzőjének be kell kapcsolódnia. A fedélzeti diagnosztikai rendszer hibajelzője a 11. mellékletben megadott diagnosztikai küszöbértékek alatti kibocsátások esetében is bekapcsolódhat ebben a tesztben.

4.10.5.

A gyártó biztosítja, hogy a fedélzeti diagnosztikai rendszer minden ésszerűen feltételezhető vezetési körülmény között megfeleljen a használat közbeni működés tekintetében ezen előírás 11. melléklete 1. függelékének 7. szakaszában előírt követelményeknek.

4.10.6.

A gyártó biztosítja a használat közbeni működésre vonatkozó, a jármű fedélzeti diagnosztikai rendszere által a 11. melléklet 1. függelékének 7.6. szakasza szerint tárolt és továbbított adatok kódolás nélküli könnyű elérhetőségét a nemzeti hatóságok és független gazdasági szereplők számára.

5. ELŐÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK

Kis termelésű gyártók

Az ebben a szakaszban foglalt követelmények alternatívájaként azok a járműgyártók, amelyek éves termelése világviszonylatban kevesebb 10 000 egységnél, az alábbi táblázatban meghatározott követelmények alapján is kaphatnak jóváhagyást.

Jogszabályok	Követelmények
A Kaliforniai Előírások Kódexe (California Code of Regulations) 13. címének 1961(a) és 1961(b)(1)(C)(1) bekezdései a 2001-es és későbbi évjáratú járműmodellek esetében, valamint az 1968.1., 1968.2., 1968.5., 1976. és 1975. bekezdései. Kiadja a Barclay’s Publishing.	A típusjóváhagyást a Kaliforniai Előírások Kódexe szerint kell megadni a könnyű gépjármű legújabb évjáratú modelljére.

Az 5. mellékletben előírt, a közúti közlekedésre való alkalmasság megállapításához szükséges kibocsátásméréseket el kell végezni, illetve a 11. melléklet 5. szakaszában a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz való hozzáférésre vonatkozó követelményeket teljesíteni kell a kibocsátások tekintetében történő jóváhagyás e szakasz szerinti megszerzéséhez.

A jóváhagyó hatóság tájékoztatja a szerződő felek többi jóváhagyó hatóságát az e szakasz szerint megadott minden egyes típusjóváhagyás feltételeiről.

5.1. Általános rendelkezések

5.1.1. A szennyező anyagok kibocsátását befolyásoló alkatrészeket úgy kell megtervezni, legyártani és összeszerelni, hogy a rendeltetésszerű használat során az üzem közbeni rázkódások ellenére a jármű megfeleljen az előírás rendelkezéseinek.

5.1.2. Az előírás rendelkezéseinek megfelelően a gyártó műszaki intézkedéseinek biztosítaniuk kell a kipufogógáz-kibocsátás és a párolgási kibocsátás hatékony korlátozását a jármű szokásos élettartama alatt és normál üzemi feltételek között. Ez magában foglalja a kibocsátáscsökkentő rendszerekben használt tömlők és csatlakozók biztonságát is, amelyeket úgy kell kialakítani, hogy megfeleljenek az eredetileg tervezett célnak. A kipufogógáz-kibocsátás szempontjából ezeket a rendelkezéseket teljesítettnek kell tekinteni, ha az 5.3.1.4. és a 8.2.3.1. szakasz előírásait betartják. A párolgási kibocsátás szempontjából ezeket a rendelkezéseket teljesítettnek kell tekinteni, ha az 5.3.1.4. és a 8.2.3.1. szakasz előírásait betartják.

5.1.2.1.

Kiiktató eszköz használata tilos.

5.1.3. A benzintartályok töltőnyílásai

5.1.3.1.

Az 5.1.3.2. szakasztól függően a benzin- vagy etanoltartály töltőnyílását úgy kell kialakítani, hogy 23,6 mm vagy annál nagyobb külső átmérőjű töltőpisztoly-betöltőcsővel ne lehessen feltölteni.

5.1.3.2.

Az 5.1.3.1. szakasz nem érvényes azokra a járművekre, amelyeknél mindkét alábbi feltétel teljesül:

5.1.3.2.1.

a járművet úgy tervezték és alakították ki, hogy a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátásának ellenőrzésére szolgáló berendezést nem befolyásolja hátrányosan az ólmozott benzin; és

5.1.3.2.2.

a járművet feltűnően, jól olvasható és letörölhetetlen módon megjelölték az ólmozatlan benzin ISO 2575:1982 szabványban előírt jelével olyan helyen, amely azonnal észrevehető a benzintartályt feltöltő személy számára. Kiegészítő jelölések használata megengedett.

5.1.4. Gondoskodni kell róla, hogy a tüzelőanyag a tüzelőanyag-töltőnyílás sapkájának elvesztése esetén se párologjon, illetve folyjon ki.

Ezt a következő módokon lehet elérni:

5.1.4.1.

automatikus nyitás és zárás, eltávolíthatatlan tanksapka;

5.1.4.2.

olyan tervezési jellemzők, amelyekkel elkerülhető a túlzott párolgási kibocsátás a tüzelőanyag-töltőnyílás sapkájának elvesztése esetén;

5.1.4.3.

minden más megoldás, amellyel ugyanez a hatás érhető el. Ilyen megoldások lehetnek például (a teljesség igénye nélkül) a rögzített vagy láncra fűzött tanksapka, vagy a tanksapkához ugyanannak a kulcsnak a használata, amely a jármű indítására is szolgál. Ebben az esetben úgy kell kialakítani a tanksapkát, hogy a kulcsot csak akkor lehessen eltávolítani, ha a tanksapka zárt helyzetben van.

5.1.5. Az elektronikus rendszer biztonságára vonatkozó rendelkezések

5.1.5.1.

A kibocsátás ellenőrzésére szolgáló számítógéppel felszerelt járműnek olyan funkciókkal kell rendelkeznie, amelyek meggátolják a módosítást, kivéve, ha azt a gyártó engedélyezi. A gyártónak engedélyeznie kell a módosításokat abban az esetben, ha azok a jármű diagnosztizálásához, szervizeléséhez, ellenőrzéséhez, utólagos felszereléséhez vagy javításához szükségesek. A programozható számítógépkódok vagy üzemi paraméterek illetéktelen beavatkozás ellen védve kell, hogy legyenek, és olyan védelmi szintet kell biztosítaniuk, amely megfelel legalább az 1998. októberi ISO DIS 15031-7 szabvány előírásainak (SAE J2186, kelt: 1996. október), feltéve, hogy a biztonsági adatok cseréjét a II. melléklet 1. függelékének 6.5. szakaszában előírt protokollok és diagnosztikai csatlakozó használatával végzik. Minden eltávolítható kalibrálási memóriachipnek zártnak kell lennie, plombált dobozban kell elhelyezni vagy elektronikus algoritmusokkal kell védeni őket, és csak kifejezetten erre a célra szolgáló szerszámokkal és eljárásokkal lehet mód a cserélésükre.

5.1.5.2.

A motor számítógép által kódolt üzemi paramétereinek megváltoztatására csak speciális eszközökkel és eljárásokkal lehet mód (pl. forrasztott vagy zárt számítógép-összetevőket, illetve plombált [vagy forrasztott] számítógépházat kell használni).

5.1.5.3.

Mechanikus tüzelőanyag-befecskendező szivattyúval felszerelt kompressziós gyújtású motor esetében a gyártóknak megfelelő intézkedésekkel meg kell akadályozniuk, hogy használat közben illetéktelenül meg lehessen változtatni a maximálisan betölthető tüzelőanyag-mennyiséget.

5.1.5.4.

A gyártók a jóváhagyó hatóságtól kérelmezhetik felmentésüket valamelyik követelmény alól azokra a járművekre vonatkozóan, amelyek valószínűleg nem igényelnek védelmet. A felmentés elbírálásakor a jóváhagyó hatóság által figyelembe veendő kritériumok magukban foglalják többek között a kereskedelmi forgalomban beszerezhető chipeket, a jármű nagy teljesítményű kapacitását, valamint a jármű tervezett eladási mennyiségét.

5.1.5.5.

Azoknak a gyártóknak, akik programozható számítógépes kódrendszereket használnak (pl. EEPROM = elektromosan törölhető, programozható, csak olvasható memória), meg kell akadályozniuk az illetéktelen átprogramozást. A gyártóknak az illetéktelen beavatkozás ellen fejlett védelmi stratégiákat és olyan írásvédelmi funkciókat kell használniuk, amelyekhez a gyártó által kezelt külső számítógépen elektronikus hozzáférési jogosultság szükséges. A hatóság más illetéktelen beavatkozás elleni védelmi módszereket is jóváhagyhat, ha azok megfelelő szintű védelmet biztosítanak.

5.1.6. Lehetővé kell tenni a jármű közlekedési alkalmassági vizsgán történő ellenőrzését, hogy meg lehessen állapítani a teljesítményét az előírás 5.3.7. szakasza szerint összegyűjtött adatok viszonylatában. Ha ez a vizsgálat különleges eljárást igényel, annak részleteit a szervizkönyvnek (vagy azzal egyenértékű dokumentumnak) kell tartalmaznia. Ez a különleges eljárás nem igényelhet más szerszámokat vagy berendezéseket, mint amelyekkel a jármű fel van szerelve.

5.2. Vizsgálati eljárás

Az A. táblázat a jármű típusjóváhagyására vonatkozó különböző eljárásokat mutatja be.

5.2.1. Szikragyújtású motorral meghajtott járműveken és szikragyújtású motorral felszerelt hibrid hajtású elektromos járműveken a következő vizsgálatokat kell elvégezni:

I. típus (az átlagos kipufogógáz-kibocsátás ellenőrzése hidegindítás után);

II. típus (szén-monoxid-kibocsátás vizsgálata alapjárati fordulatszámon);

III. típus (kartergáz-kibocsátás);

IV. típus (párolgási kibocsátás);

V. típus (szennyezésgátló berendezések tartóssága);

VI. típus (az átlagos szén-monoxid- és szénhidrogén-kibocsátás vizsgálata hidegindítás után, alacsony környezeti hőmérsékleten);

OBD-vizsgálat.

5.2.2. Szikragyújtású motorral meghajtott járműveken és szikragyújtású, PB-gáz- vagy földgáz–biometán üzemű motorral felszerelt (egy tüzelőanyaggal működő vagy kettős üzemű) hibrid hajtású elektromos járműveken a következő vizsgálatokat kell elvégezni (az A. táblázat szerint):

I. típus (az átlagos kipufogógáz-kibocsátás ellenőrzése hidegindítás után);

II. típus (szén-monoxid-kibocsátás vizsgálata alapjárati fordulatszámon);

III. típus (kartergáz-kibocsátás);

IV. típus (párolgási kibocsátás), ha alkalmazandó;

V. típus (szennyezésgátló berendezések tartóssága);

VI. típus (az átlagos szén-monoxid- és szénhidrogén-kibocsátás vizsgálata hidegindítás után alacsony környezeti hőmérsékleten), ha alkalmazandó;

OBD-vizsgálat.

5.2.3. Kompressziós gyújtású motorral meghajtott járműveken és kompressziós gyújtású motorral felszerelt hibrid hajtású elektromos járműveken a következő vizsgálatokat kell elvégezni:

I. típus (az átlagos kipufogógáz-kibocsátás ellenőrzése hidegindítás után);

V. típus (szennyezésgátló berendezések tartóssága);

OBD-vizsgálat.

A. táblázat

Követelmények

A vizsgálati követelmények alkalmazása típusjóváhagyáshoz és kiterjesztéshez

	Szikragyújtású motorral meghajtott járművek, beleértve a hibrideket								Kompressziós gyújtású motorral meghajtott járművek, beleértve a hibrideket
	Egyfajta tüzelőanyag				Kétfajta tüzelőanyag (5)			Rugalmas tüzelőanyag-felhasználás (5)	Rugalmas tüzelőanyag-felhasználás	Egyfajta tüzelőanyag
Referenciatüzelőanyag	Benzin (E5)	PB	Földgázbiometán	Hidrogén	Benzin (E5)	Benzin (E5)	Benzin (E5)	Benzin (E5)	Dízel (B5)	Dízel (B5)
Referenciatüzelőanyag	Benzin (E5)	PB	Földgázbiometán	Hidrogén	PB	Földgázbiometán	Hidrogén	Etanol (E85)	Biodízel	Dízel (B5)
Gáz-halmazállapotú szennyezők (I. típusú vizsgálat)	Igen	Igen	Igen		Igen (mindkét tüzelőanyag)	Igen (mindkét tüzelőanyag)	Igen (csak benzin) (6)	Igen (mindkét tüzelőanyag)	Igen (csak B5) (6)	Igen
Részecskék (I. típusú vizsgálat)	Igen (közvetlen befecskendezés)	—	—		Igen (közvetlen befecskendezés) (csak benzin)	Igen (közvetlen befecskendezés) (csak benzin)	Igen (közvetlen befecskendezés) (csak benzin) (6)	Igen (közvetlen befecskendezés) (mindkét tüzelőanyag)	Igen (csak B5) (6)	Igen
Alapjárati kibocsátások (II. típusú vizsgálat)	Igen	Igen	Igen		Igen (mindkét tüzelőanyag)	Igen (mindkét tüzelőanyag)	Igen (csak benzin) (6)	Igen (mindkét tüzelőanyag)	—	—
Kartergáz-kibocsátás (III. típusú vizsgálat)	Igen	Igen	Igen		Igen (csak benzin)	Igen (csak benzin)	Igen (csak benzin) (6)	Igen (benzin)	—	—
Párolgási kibocsátás (IV. típusú vizsgálat)	Igen	—	—		Igen (csak benzin)	Igen (csak benzin)	Igen (csak benzin) (6)	Igen (benzin)	—	—
Tartósság (V. típusú vizsgálat)	Igen	Igen	Igen		Igen (csak benzin)	Igen (csak benzin)	Igen (csak benzin) (6)	Igen (benzin)	Igen (csak B5) (6)	Igen
Alacsony hőmérsékletű kibocsátások (VI. típusú vizsgálat)	Igen	—	—		Igen (csak benzin)	Igen (csak benzin)	Igen (csak benzin) (6)	Igen (mindkét tüzelőanyag (7)	—	—
Használatban lévő járművek megfelelősége	Igen	Igen	Igen		Igen (mindkét tüzelőanyag)	Igen (mindkét tüzelőanyag)	Igen (csak benzin) (6)	Igen (mindkét tüzelőanyag)	Igen (csak B5) (6)	Igen
Fedélzeti diagnosztika	Igen	Igen	Igen		Igen	Igen	Igen	Igen	Igen (csak B5)	Igen

5.3. A vizsgálatok leírása

5.3.1. I. típusú vizsgálat (az átlagos kipufogógáz-kibocsátás szimulációja hidegindítás után)

5.3.1.1.

Az 1. ábra az I. típusú vizsgálat végrehajtásának lehetőségeit mutatja be. Ezt a vizsgálatot végre kell hajtani minden, az 1. szakaszban és annak albekezdéseiben említett járművön.

5.3.1.2.

A járművet olyan járműfékpadra kell helyezni, amely terhelés- és tehetetlenségi szimulációt lehetővé tevő eszközökkel van felszerelve.

5.3.1.2.1.

A vizsgálatot, amely összesen 19 perc negyven másodpercig tart, és 1. és 2. részből áll, megszakítás nélkül kell elvégezni. A gyártó beleegyezésével egy legfeljebb húsz másodperces, mintavételi időn kívüli időszakot be lehet iktatni az 1. rész vége és a 2. rész kezdete közé a vizsgálóberendezés beállításának megkönnyítése érdekében.

5.3.1.2.1.1.

Az I. típusú vizsgálat során a PB-gáz- vagy földgáz–biometán üzemű járműveknél meg kell vizsgálni a PB-gáz vagy földgáz–biometán tüzelőanyag összetételének változását a 12. mellékletben előírtak szerint. A benzinnel vagy PB-gázzal, illetve földgázzal/biometánnal is üzemeltethető járműveket mindkét tüzelőanyag használatával meg kell vizsgálni, és a PB-gáz vagy földgáz–biometán tüzelőanyag használatával végzett vizsgálatok során ellenőrizni kell azok összetételének változását a 12. melléklet előírásai szerint.

5.3.1.2.1.2.

Az 5.3.1.2.1.1. szakasz követelményeitől eltérve azok a járművek, amelyek benzinnel vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal is üzemeltethetőek, de csak vészhelyzet esetén vagy csak indításhoz használható benzinüzemű rendszerrel vannak felszerelve, amelyhez egy legfeljebb 15 literes benzintartály tartozik, az I. típusú vizsgálat szempontjából olyan járműveknek minősülnek, amelyek csak gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működtethetőek.

5.3.1.2.2.

A vizsgálat 1. része négy elemi városi ciklusból épül fel. Minden elemi városi ciklus 15 szakaszból áll (alapjárat, gyorsítás, állandó sebesség, lassítás stb.).

5.3.1.2.3.

A vizsgálat 2. része egy városon kívüli ciklust tartalmaz. A városon kívüli ciklus 13 szakaszból áll (alapjárat, gyorsítás, állandó sebesség, lassítás stb.).

5.3.1.2.4.

A vizsgálat közben a kipufogógázokat hígítják, és egy vagy több zsákba arányos mennyiségű mintát gyűjtenek. A vizsgált jármű kipufogógázait hígítják, mintát vesznek belőle, és az alábbiakban leírt eljárás szerint elemzik, majd megmérik a hígított kipufogógáz teljes térfogatát. A kompressziós gyújtású motorral felszerelt járműveknél nemcsak a szén-monoxid, a szénhidrogén és a nitrogénoxid, hanem a légszennyező részecskék kibocsátását is feljegyzik.

5.3.1.3.

A vizsgálatot a 4a. mellékletben leírt I. típusú vizsgálati eljárással hajtják végre. A gázok összegyűjtéséhez és elemzéséhez alkalmazott módszereknek meg kell felelniük a 4a. melléklet 2. és 3. függelékében, valamint a részecskék mintavételezéséhez és elemzéséhez alkalmazott módszereknek meg kell felelniük a 4a. melléklet 4. és 5. függelékében foglalt előírásoknak.

5.3.1.4.

Az 5.3.1.5. szakasz követelményeitől függően a vizsgálatot háromszor kell megismételni. Az eredményeket megszorozzák az 5.3.6. szakaszban előírt megfelelő romlási tényezőkkel, és a 2.20. szakaszban meghatározott periodikusan regeneráló rendszer esetében a 13. mellékletben megadott Ki tényezőkkel is. A gáz-halmazállapotú kibocsátások eredményül kapott tömege és kompressziós gyújtású motorral ellátott járművek esetében az egyes vizsgálatokon kiszámított részecsketömeg nem haladhatja meg az alábbi 1. táblázatban megadott határértékeket:

1. táblázat

Kibocsátási határérték

Határértékek
		Referenciatömeg (RM) (kg)	Szén-monoxid tömege (CO)		Összes szénhidrogén tömege (THC)		Nem-metán szénhidrogének tömege (NMHC)		Nitrogénoxidok tömege (NOx)		Szénhidrogének és nitrogénoxidok kombinált tömege (THC + NOx)		Részecskék tömege (PM)		Részecskék száma (P)
		Referenciatömeg (RM) (kg)	L1 (mg/km)		L2 (mg/km)		L3 (mg/km)		L4 (mg/km)		L2 + L3 (mg/km)		L5 (mg/km)		L6 (darab/km)
Kategória	Osztály		PI	CI	PI	CI	PI	CI	PI	CI	PI	CI	PI (8)	CI	PI	CI
M	—	Összes	1 000	500	100	—	68	—	60	180	—	230	4,5	4,5	—	6,0 × 1011
N1	I	RM ≤ 1 305	1 000	500	100	—	68	—	60	180	—	230	4,5	4,5	—	6,0 × 1011
	II	1 305 < RM ≤ 1 760	1 810	630	130	—	90	—	75	235	—	295	4,5	4,5	—	6,0 × 1011
	III	1 760 < RM	2 270	740	160	—	108	—	82	280	—	350	4,5	4,5	—	6,0 × 1011
N2	—	Összes	2 270	740	160	—	108	—	82	280	—	350	4,5	4,5	—	6,0 × 1011
Jelmagyarázat: PI = szikragyújtás, CI = kompressziós gyújtás

5.3.1.4.1.

Az 5.3.1.4. szakasz követelményei ellenére minden egyes szennyező anyagnál vagy a szennyező anyagok bármely kombinációjánál a három mért tömeg közül az egyik – legfeljebb tíz százalékkal – meghaladhatja az előírt határértéket, feltéve, hogy a három mérési eredmény számtani középértéke az előírt határérték alatt van. Ha egynél több szennyező anyag haladja meg az előírt határértékeket, lényegtelen, hogy ezt az értéket ugyanabban vagy különböző vizsgálatokban mérték-e.

5.3.1.4.2.

Ha a vizsgálatokat gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal végzik, a gáz-halmazállapotú kibocsátások eredő tömege nem haladhatja meg a fenti táblázatban a benzinmotoros járművekre előírt határértékeket.

5.3.1.5.

Az 5.3.1.4. szakaszban előírt vizsgálatok számát a következőkben meghatározott feltételek között (ahol V1 az első és V2 a második vizsgálat eredménye) minden egyes korlátozás alá eső szennyező anyagra vagy két szennyező anyag együttes kibocsátására vonatkozóan csökkenteni kell.

5.3.1.5.1.

Csak egy vizsgálatot kell elvégezni, ha minden egyes korlátozás alá eső szennyező anyagra vagy két szennyező anyag együttes kibocsátására kapott eredmény kisebb vagy egyenlő, mint 0,70 L (azaz V1 ≤ 0,70 L).

5.3.1.5.2.

Ha az 5.3.1.5.1. szakasz követelményei nem teljesülnek, csak két vizsgálatot kell elvégezni, amennyiben az alábbi követelmények minden egyes korlátozás alá eső szennyező anyagra vagy két szennyező anyag együttes kibocsátására vonatkozólag teljesülnek:

V1 ≤ 0,85 L és V1 + V2 ≤ 1,70 L és V2 ≤ L.

1. ábra

Az I. típusú típusjóváhagyás folyamatábrája

5.3.2. II. típusú vizsgálat (szén-monoxid-kibocsátás vizsgálata alapjárati fordulatszámon)

5.3.2.1.

Ezt a vizsgálatot minden alábbi szikragyújtású motorral meghajtott járművön el kell végezni:

5.3.2.1.1.

azokat a járműveket, amelyek benzinnel vagy PB-gázzal, illetve földgáz–biometán tüzelőanyaggal is működtethetők, a II. típusú vizsgálat során mindkét tüzelőanyaggal meg kell vizsgálni;

5.3.2.1.2.

az 5.3.2.1.1. szakasz követelményeitől eltérve azok a járművek, amelyek benzinnel vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal is üzemeltethetők, de csak vészhelyzet esetén vagy csak indításhoz használható benzinüzemű rendszerrel vannak felszerelve, amelyhez egy legfeljebb 15 literes benzintartály tartozik, a II. típusú vizsgálat szempontjából csak gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működtethető járműveknek minősülnek.

5.3.2.2.

Az 5. mellékletben ismertetett II. típusú vizsgálat esetén a normál alapjárati fordulatszámon a legnagyobb megengedett szén-monoxid-tartalom az, amelyet a járműgyártó a kipufogógáz legnagyobb megengedett szén-monoxid-tartalmaként megadott. A maximális szén-monoxid-tartalom azonban nem lépheti túl a 0,3 térfogatszázalékot.

Magas alapjárati fordulatszámon a szén-monoxidnak a kipufogógáz térfogatára vonatkoztatott mennyisége nem haladhatja meg a 0,2 térfogatszázalékot akkor, amikor a fordulatszám legalább 2 000 min–1 és a lambda 1 ± 0,03, illetve a gyártó előírásainak megfelelően.

5.3.3. III. típusú vizsgálat (a kartergáz-kibocsátás vizsgálata)

5.3.3.1.

Ezt a vizsgálatot az 1. szakaszban említett valamennyi járművön el kell végezni, kivéve a kompressziós gyújtású motorral felszerelt járműveket.

5.3.3.1.1.

Azokat a járműveket, amelyek benzinnel vagy PB-gázzal, illetve földgázzal is működtethetőek, a III. típusú vizsgálat során csak benzinnel kell megvizsgálni.

5.3.3.1.2.

Az 5.3.3.1.1. szakasz követelményeitől eltérve azok a járművek, amelyek benzinnel vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal is üzemeltethetőek, de csak vészhelyzet esetén vagy csak indításhoz használható benzinüzemű rendszerrel vannak felszerelve, amelyhez egy legfeljebb 15 literes benzintartály tartozik, a III. típusú vizsgálat szempontjából csak gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működtethető járműveknek minősülnek.

5.3.3.2.

A 6. melléklet szerint végzett vizsgálat esetén a motor forgattyúházának szellőzőrendszeréből nem juthat kartergáz a légkörbe.

5.3.4. IV. típusú vizsgálat (a párolgási kibocsátás meghatározása)

5.3.4.1.

Ezt a vizsgálatot az 1. szakaszban említett valamennyi járművön el kell végezni, kivéve a kompressziós gyújtású motorral felszerelt, a PB-gázzal vagy földgáz–biometán tüzelőanyaggal működő járműveket.

5.3.4.1.1.

Azokat a járműveket, amelyek benzinnel vagy PB-gázzal, illetve földgáz–biometán tüzelőanyaggal is működtethetőek, a IV. típusú vizsgálat során csak benzinnel kell vizsgálni.

5.3.4.2.

A 7. melléklet előírásai szerint végzett vizsgálat során a párolgási kibocsátás nem haladhatja meg a 2 g/vizsgálat értéket.

5.3.5. VI. típusú vizsgálat (az átlagos szén-monoxid- és szénhidrogén-kibocsátás vizsgálata hidegindítás után, alacsony környezeti hőmérsékleten)

5.3.5.1.

A vizsgálatot minden szikragyújtású motorral felszerelt M1 és N1 kategóriájú járművön el kell végezni, kivéve azokat a járműveket, amelyek csak gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal (PB- vagy földgáz) üzemelnek. Azok a járművek, amelyek benzinnel vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal is üzemeltethetőek, de csak vészhelyzet esetén vagy csak indításhoz használható benzinüzemű rendszerrel vannak felszerelve, amelyhez egy legfeljebb 15 literes benzintartály tartozik, a VI. típusú vizsgálat szempontjából olyan járműveknek minősülnek, amelyek csak gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működtethetőek. Azokat a járműveket, amelyek benzinnel és vagy PB-gázzal, vagy földgázzal is működtethetőek, a VI. típusú vizsgálat során csak benzinnel kell vizsgálni.

Ez a szakasz csak az N1 és M1 kategóriájú, legfeljebb 3 500 kg össztömegű új járműtípusokra vonatkozik.

5.3.5.1.1.

A járművet olyan járműfékpadra kell helyezni, amely terhelés- és tehetetlenségi szimulációt lehetővé tevő eszközökkel van felszerelve.

5.3.5.1.2.

A vizsgálat az I. típusú vizsgálat 1. részének négy elemi városi menetciklusából áll. Az 1. részben szereplő vizsgálatot a 4a. melléklet 6.1.1. szakasza írja le, és ugyanezen melléklet 1. ábrája mutatja be. Az összesen 780 másodpercen keresztül tartó, alacsony környezeti hőmérsékleten folytatott vizsgálatot megszakítás nélkül és a motor indulásától kell elvégezni.

5.3.5.1.3.

Az alacsony környezeti hőmérsékletű vizsgálatot 266 K (– 7 °C) környezeti hőmérsékleten kell végrehajtani. A vizsgálat végrehajtása előtt a vizsgálandó járműveket egységes módon kell kondicionálni, hogy a vizsgálati eredmények megismételhetőek legyenek. A kondicionálást és a többi vizsgálati eljárást a 8. mellékletben előírtak szerint kell elvégezni.

5.3.5.1.4.

A vizsgálat közben a kipufogógázokat hígítják, és arányos mennyiségű mintát gyűjtenek. A vizsgált jármű kipufogógázait hígítják, mintát vesznek belőle, és a 8. mellékletben leírt eljárás szerint elemzik, majd megmérik a hígított kipufogógáz teljes térfogatát. Elemzik a hígított kipufogógázok szén-monoxid- és teljes szénhidrogén-tartalmát.

5.3.5.2.

Az 5.3.5.2.2. és 5.3.5.3. szakasz követelményeitől függően a vizsgálatot háromszor kell elvégezni. A szén-monoxid- és a szénhidrogén-kibocsátás mért tömege nem haladhatja meg az alábbi táblázatban szereplő határértékeket:

A szén-monoxid és szénhidrogén kibocsátási határértéke a kipufogócsövön hidegindítási vizsgálat után

Vizsgálati hőmérséklet: 266 K (– 7 °C)

Kategória	Osztály	Szén-monoxid tömege (CO) L1 (g/km)	Szénhidrogének tömege (HC) L2 (g/km)
M1 (9)	—	15	1,8
N1	I.	15	1,8
N1 (10)	II.	24	2,7
N1 (10)	III.	30	3,2

5.3.5.2.1.

Az 5.3.5.2. szakasz követelményei ellenére minden egyes szennyező anyagnál a három mérési eredmény közül egy legfeljebb tíz százalékkal túllépheti az előírt határértéket, feltéve, hogy a három mérési eredmény számtani középértéke az előírt határérték alatt van. Ha egynél több szennyező anyag haladja meg az előírt határértékeket, lényegtelen, hogy ezt az értéket ugyanabban vagy különböző vizsgálatokban mérték.

5.3.5.2.2.

Az 5.3.5.2. szakaszban előírt vizsgálatok száma – a gyártó kérésére – tízre növelhető, ha az első három eredmény számtani közepe kisebb, mint a határérték 110 százaléka. Ebben az esetben a vizsgálat után teljesítendő egyetlen követelmény az, hogy mind a tíz eredmény számtani átlagának a határértéknél kisebbnek kell lennie.

5.3.5.3.

Az 5.3.5.2. szakaszban leírt vizsgálatok számát az 5.3.5.3.1. és az 5.3.5.3.2. szakasz szerint csökkenteni lehet.

5.3.5.3.1.

Csak egy vizsgálatot kell elvégezni, ha az első vizsgálatban az egyes szennyező anyagokra kapott eredmény kisebb vagy egyenlő, mint 0,70 L.

5.3.5.3.2.

Amennyiben az 5.3.5.3.1. szakasz követelményei nem teljesülnek, csak két vizsgálatot kell elvégezni, ha az egyes szennyező anyagokra vonatkozóan az első vizsgálat eredménye legfeljebb 0,85 L, és az első két eredmény összege kisebb vagy egyenlő, mint 1,70 L, a második vizsgálat eredménye pedig kisebb vagy egyenlő, mint L.

(V1 ≤ 0,85 L és V1 + V2 ≤ 1,70 L és V2 ≤ L).

5.3.6. V. típusú vizsgálat (a szennyezésgátló berendezések tartóssága)

5.3.6.1.

Ezt a vizsgálatot az 1. szakaszban említett valamennyi olyan járművön el kell végezni, amelyekre az 5.3.1. szakaszban meghatározott vizsgálat vonatkozik. Ez az élettartam-vizsgálat 160 000 km próbapályán, közúton vagy járműfékpadon végzett futást foglal magában a 9. mellékletben leírt program szerint.

5.3.6.1.1.

Azokat a járműveket, amelyek benzinnel vagy PB-gázzal, illetve földgázzal is működtethetőek, az V. típusú vizsgálat során csak benzinnel kell megvizsgálni. Ebben az esetben az ólommentes benzinre vonatkozó romlási tényezőt kell PB- vagy földgázüzemre is használni.

5.3.6.2.

Az 5.3.6.1. szakasz követelményei ellenére a gyártó a következő táblázatból is választhat romlási tényezőket az 5.3.6.1. szakaszban leírt vizsgálat helyett.

Motorkategória	Hozzárendelt romlási tényezők
Motorkategória	CO	THC	NMHC	NOx	HC + NOx	Részecske- tömeg (PM)	Részecskeszám
Szikragyújtás	1,5	1,3	1,3	1,6	—	1,0	1,0
Kompressziós gyújtás	1,5	—	—	1,1	1,1	1,0	1,0

A gyártó kérésére a műszaki szolgálat az V. típusú vizsgálat befejezése előtt elvégezheti az I. típusú vizsgálatot a fenti táblázatban szereplő romlási tényezők használatával. Az V. típusú vizsgálat befejezése után a műszaki szolgálat módosíthatja a 2. mellékletben rögzített típus-jóváhagyási eredményeket azáltal, hogy a fenti táblázat romlási tényezőit felváltja az V. típusú vizsgálat során mért értékekkel.

5.3.6.3.

A romlási tényezőket vagy az 5.3.6.1. szakaszban leírt eljárással, vagy az 5.3.6.2. szakaszban szereplő táblázat értékeinek használatával kell meghatározni. A tényezők az 5.3.1.4. és a 8.2.3.1. szakasz követelményeinek való megfelelés megállapítására szolgálnak.

5.3.7. A közlekedési alkalmassági vizsgálathoz szükséges kibocsátási adatok

5.3.7.1.

Ez a követelmény alkalmazandó minden olyan szikragyújtású motorral felszerelt járműre, amelynek típusjóváhagyását e módosítás szerint kérik.

5.3.7.2.

Az 5. melléklet előírásai szerint (II. típusú vizsgálat) normál alapjárati fordulatszámon végzett vizsgálat során fel kell jegyezni:

a)	a kibocsátott kipufogógázok szén-monoxid-tartalmát;

b)	a motor fordulatszámát a vizsgálat alatt, a tűrésekkel együtt.

5.3.7.3.

„Magas alapjárati” fordulatszámon (vagyis 2 000 min–1 fölötti fordulatszámon) végzett vizsgálat esetén fel kell jegyezni:

a)	a kibocsátott kipufogógázok szén-monoxid-tartalmát;

b)	a lambda-értéket (11);

c)	a motor fordulatszámát a vizsgálat alatt, a tűrésekkel együtt.

5.3.7.4.

Meg kell mérni és fel kell jegyezni a motorolaj hőmérsékletét a vizsgálat időpontjában.

5.3.7.5.

Ki kell tölteni a 2. melléklet 2.2. szakaszában szereplő táblázatot.

5.3.7.6.

A gyártónak igazolnia kell a típusjóváhagyás időpontjában rögzített és az 5.3.7.3. szakasz szerint kiszámított lambda érték pontosságát, mivel ez általában jellemzi az illetékes hatóság által megadott típusjóváhagyás időpontjától számított 24 hónapon belül gyártott járműveket. Értékelést kell készíteni a gyártott járművekről készített felmérésekről és tanulmányokról.

5.3.8. Fedélzeti diagnosztika (OBD) vizsgálata

Ezt a vizsgálatot az 1. szakaszban említett valamennyi járművön el kell végezni. Ezt követően végre kell hajtani a 11. melléklet 3. szakaszában leírt vizsgálati eljárást.

6. A JÁRMŰTÍPUS MÓDOSÍTÁSAI

6.1.

A járműtípus minden módosításáról értesíteni kell a járműtípust jóváhagyó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

6.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása, és a jármű továbbra is megfelel a követelményeknek; vagy

6.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

6.2.

A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról (a módosítások részletes leírásával együtt) értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket a fenti 4.3. szakaszban említett eljárás szerint.

6.3.

A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről az előírás 2. mellékletének megfelelő nyomtatványon tájékoztatja az előírást alkalmazó feleket.

7. TÍPUSJÓVÁHAGYÁSOK KITERJESZTÉSEI

7.1. A kipufogónál mért kibocsátásra vonatkozó kiterjesztések (I. típusú, II. típusú és VI. típusú vizsgálatok)

7.1.1. Különböző referenciatömegű járművek

7.1.1.1. A típusjóváhagyás csak olyan járművekre terjeszthető ki, amelyek referenciatömegéhez a következő két nagyobb egyenértékű tehetetlenségi kategória vagy bármely kisebb egyenértékű tehetetlenségi kategória használata szükséges.

7.1.1.2. Az N kategóriájú járművek esetében a jóváhagyást csak a kisebb referenciatömegű járművekre kell kiterjeszteni, ha a már jóváhagyott jármű kibocsátásai az arra a járműre előírt határértékeken belül vannak, amelyre a jóváhagyás kiterjesztését kérik.

7.1.2. Különböző összáttételi aránnyal rendelkező járműtípusok

7.1.2.1. A típusjóváhagyást a különböző áttételi aránnyal rendelkező járműtípusokra csak bizonyos feltételekkel lehet kiterjeszteni.

7.1.2.2. Annak megállapításához, hogy a típusjóváhagyás kiterjeszthető-e, az I. típusú és a VI. típusú vizsgálatban használt minden egyes áttételi arányhoz meg kell határozni a következő arányt:

E = |(V2 - V1)|/V1

ahol V1 a jóváhagyott járműtípus sebessége, V2 pedig a jóváhagyás kiterjesztésénél figyelembe vett jármű sebessége 1 000 min–1 motorfordulatszám esetében.

7.1.2.3. Ha mindegyik áttételi aránynál E ≤ 8 %, akkor a kiterjesztést az I. típusú és a VI. típusú vizsgálat megismétlése nélkül meg kell adni.

7.1.2.4. Ha legalább egy áttételi aránynál E > 8 %, és ha minden egyes áttétel esetében E ≤ 13 %, akkor az I. típusú és a VI. típusú vizsgálatot meg kell ismételni. A vizsgálat a műszaki szolgálat jóváhagyásával végrehajtható a gyártó által választott laboratóriumban is. A vizsgálati jegyzőkönyvet meg kell küldeni a típus-jóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálatnak.

7.1.3. Különböző referenciatömegű és különböző áttételi aránnyal rendelkező járművek

A járműtípus jóváhagyása kiterjeszthető a különböző referenciatömegű és különböző áttételi aránnyal rendelkező járműtípusokra, feltéve, hogy a 7.1.1. és a 7.1.2. szakaszban előírt feltételeket teljesítik.

7.1.4. Periodikusan regeneráló rendszerekkel rendelkező járművek

A periodikusan regeneráló rendszerrel felszerelt jármű típusjóváhagyását ki kell terjeszteni azon periodikusan regeneráló rendszerrel rendelkező járművekre, amelyek alább ismertetett paraméterei azonosak vagy a megadott tűréseken belül vannak. A kiterjesztések csak olyan mérésekre vonatkozhatnak, amelyek a meghatározott periodikusan regeneráló rendszerre jellemzők.

7.1.4.1. A jóváhagyás kiterjesztésének azonos paraméterei:

motor;

b)	égési folyamat;

c)	periodikusan regeneráló rendszer (pl. katalizátor, részecskecsapda);

d)	szerkezeti kialakítás (pl. burkolat típusa, nemesfém típusa, hordozó típusa, cellasűrűség);

e)	típus és működési elv;

f)	adagoló- és adalékoló-rendszer;

g)	térfogat ± 10 százalék;

h)	elhelyezkedés (120 km/h sebességnél ± 50 °C hőmérséklet, vagy a legnagyobb hőmérséklet-/nyomáskülönbség legfeljebb 5 százalék).

7.1.4.2. Ki tényezők használata különböző referenciatömegű járművekhez

A gyártók által az ezen előírás 13. mellékletének 3. szakasza alapján a periodikusan regeneráló rendszerekkel ellátott járművek típusjóváhagyásához kifejlesztett Ki tényezők más olyan járművekhez is használhatók, amelyek teljesítik a 7.1.4.1. szakasz szerinti kritériumokat, és amelyek referenciatömege a következő két magasabb, egyenértékű tehetetlenségi kategóriába vagy bármely alacsonyabb, egyenértékű tehetetlenségi kategóriába esik.

7.1.5. A kiterjesztések alkalmazása más járművekre

Amennyiben egy kiterjesztést a 7.1.1–7.1.4. szakasz értelmében ítéltek oda, az ilyen típusjóváhagyás nem terjeszthető ki további járművekre.

7.2. Kiterjesztések a párolgási kibocsátás tekintetében (IV. típusú vizsgálat)

7.2.1. A párolgási kibocsátást csökkentő rendszerrel felszerelt járművekre adott jóváhagyás az alábbi feltételek mellett terjeszthető ki:

7.2.1.1.

a tüzelőanyag/levegő adagolás alapelve (pl. egyedi befecskendezés) megegyezik;

7.2.1.2.

a tüzelőanyag-tartály formája, valamint a tüzelőanyag-tartály és a folyékony tüzelőanyagot szállító tömlők anyaga azonos;

7.2.1.3.

a tömlők keresztmetszete és megközelítő hosszúsága tekintetében a legkedvezőtlenebb járművet kell vizsgálni. A típus-jóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálat dönti el, hogy a nem azonos gőz/folyadékleválasztók elfogadhatók-e;

7.2.1.4.

a tüzelőanyag-tartály térfogatának a ± 10 % tartományon belül kell maradnia;

7.2.1.5.

a tüzelőanyag-tartály biztonsági szelepe azonos beállítású kell, hogy legyen;

7.2.1.6.

a tüzelőanyaggőzök tárolásának módja – például a csapda alakja és térfogata, a tárolóközeg, a légszűrő (ha ilyet használnak a párolgási kibocsátás csökkentésére) stb. – azonos kell, hogy legyen;

7.2.1.7.

a tárolt gőz tisztításának módja (pl. légáram, indítási pont vagy tisztítási térfogat az előkondicionálási ciklus alatt) azonos kell, hogy legyen;

7.2.1.8.

a tüzelőanyag-adagolási rendszer tömítési és szellőztetési módjának meg kell egyeznie.

7.2.2. A típusjóváhagyást ki kell terjeszteni az alábbiakkal rendelkező járművekre:

7.2.2.1.

különböző motorméretek;

7.2.2.2.

különböző motorteljesítmények;

7.2.2.3.

automata és kézi sebességváltók;

7.2.2.4.

két- és négykerék-meghajtások;

7.2.2.5.

különböző karosszéria-stílusok; és

7.2.2.6.

különböző kerék- és gumiabroncsméretek.

7.3. Kiterjesztések a szennyezéscsökkentő berendezések tartóssága tekintetében (V. típusú vizsgálat)

7.3.1. A típusjóváhagyás kiterjeszthető különböző járműtípusokra, ha a jármű, motor vagy szennyezéscsökkentő rendszer alábbiakban megadott paraméterei azonosak vagy az előírt tűréseken belül maradnak:

7.3.1.1. jármű:

tehetetlenségi kategória: a következő két magasabb és bármely alacsonyabb tehetetlenségi kategória;

teljes közúti terhelés 80 km/h sebességnél: + 5 százalék fölötte és bármely érték alatta;

7.3.1.2. motor:

a)	motor lökettérfogata (± 15 százalék);

b)	szelepek száma és vezérlése;

c)	tüzelőanyag-rendszer;

d)	hűtőrendszer típusa;

e)	égési folyamat;

7.3.1.3. szennyezéscsökkentő rendszer paraméterei:

katalizátorok és részecskeszűrők:

i.	a katalizátorok, szűrők és elemek száma;

ii.	a katalizátorok és szűrők mérete (a monolit térfogata ±10 százalék);

iii.	katalizátor működési módja (utánégetés háromutas, sovány NOx-csapda, SCR, sovány NOx-katalizátor vagy egyéb);

iv.	nemesfémtöltés (azonos vagy nagyobb);

v.	nemesfémtípus és -arány (± 15 százalék);

vi.	hordozó (szerkezeti kialakítás és anyag);

vii.	cellasűrűség;

viii.

a hőmérséklet-változás nem lehet több, mint 50 K a katalizátor vagy szűrő bemenetén. Ezt a hőmérséklet-változást állandósított körülmények között 120 km/h sebességnél és az I. típusú vizsgálathoz beállított terhelésnél kell ellenőrizni;

légbefecskendezés:

i.	van vagy nincs;

ii.	típus (szakaszos levegőadagoló, légszivattyúk, egyéb [egyebek]);

kipufogógáz-visszavezető rendszer (EGR):

i.	van vagy nincs;

ii.	típus (hűtött vagy nem hűtött, aktív vagy passzív vezérlés, nagy nyomás vagy alacsony nyomás);

7.3.1.4. a tartóssági vizsgálat lefolytatható olyan járművel, amelynek karosszériastílusa, sebességváltója (automata vagy kézi kapcsolású), valamint kerék- és gumiabroncsméretei mások, mint annak a járműtípusnak, amelyre a típusjóváhagyást kérik.

7.4. Kiterjesztések fedélzeti diagnosztikához

7.4.1. A típusjóváhagyás kiterjeszthető az azonos motorral és kibocsátáscsökkentő rendszerekkel rendelkező járművekre a 11. melléklet 2. függelékében meghatározottak szerint. A típusjóváhagyást a jármű következő jellemzőitől függetlenül kell kiterjeszteni:

a)	motortartozékok;

b)	gumiabroncsok;

c)	egyenértékű tehetetlenség;

d)	hűtőrendszer;

e)	összáttételi arány;

f)	erőátvitel típusa; és

g)	karosszéria típusa.

8. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

8.1. Az előírás értelmében jóváhagyási jelet viselő minden járműnek a motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátását befolyásoló alkatrészek, a kartergáz-kibocsátás és a párolgási kibocsátás tekintetében meg kell felelnie a jóváhagyott járműtípusnak. A gyártási eljárásoknak meg kell felelniük az 1958. évi megállapodás 2. függelékében (E/EGB/324-E/EGB/TRANS/505/2. változat) előírt feltételeknek és az alábbi szakaszok szerinti követelményeknek.

8.1.1.

Adott esetben az I., II., III, IV. típusú vizsgálatokat és az OBD-re vonatkozó vizsgálatokat kell az előírás A. táblázatában leírtak szerint elvégezni. A gyártás megfelelőségére vonatkozó konkrét eljárásokat a 8.2–8.10. szakasz írja elő.

8.2. A jármű megfelelőségének ellenőrzése az I. típusú vizsgálathoz

8.2.1.

Az I. típusú vizsgálatot a típus-jóváhagyási tanúsítványban leírt járművön kell elvégezni. Ha az I. típusú vizsgálatot olyan típusjóváhagyás esetében kell elvégezni, amelynek egy vagy több kiterjesztése van, az I. típusú vizsgálatokat vagy az eredeti információs csomagban leírt járművön, vagy az adott kiterjesztésre vonatkozó információs csomagban leírt járművön kell elvégezni.

8.2.2.

A jóváhagyó hatóság által végzett kiválasztást követően a gyártó már nem végezhet semmilyen beállítást a kiválasztott járművön.

8.2.2.1.

Három járművet kell véletlenszerűen kiválasztani a sorozatból, és megvizsgálni az előírás 5.3.1. szakaszában leírtak szerint. A romlási tényezőket ugyanilyen módon kell használni. A határértékeket az 5.3.1.4. szakasz 1. táblázata tartalmazza.

8.2.2.2.

Ha a jóváhagyó hatóság elfogadja a gyártó által megadott gyártási szórást, a vizsgálatot az előírás 1. függeléke szerint kell elvégezni. Ha a jóváhagyó hatóság nem fogadja el a gyártó által megadott gyártási szórást, a vizsgálatokat ezen előírás 2. függeléke szerint kell elvégezni.

8.2.2.3.

A sorozatgyártás megfelelőségét vagy meg nem felelőségét a járművek mintavétellel történő vizsgálata során határozzák meg a vonatkozó függelékben alkalmazott vizsgálati kritériumok alapján, attól függően, hogy az összes szennyező anyag tekintetében „megfelelő” minősítés, vagy egy szennyező anyagra vonatkozóan „nem megfelelő” minősítés született-e.

Ha egy szennyező anyag „megfelelő” minősítést kapott, ezt a döntést nem változtathatja meg a többi szennyező anyag vonatkozásában végzett további vizsgálatok eredménye.

Ha nem született „megfelelő” minősítés valamennyi szennyező anyag tekintetében és egy szennyező anyag sem kapott „nem megfelelő” minősítést, a vizsgálatot egy másik járművön is el kell végezni (lásd a 2. ábrát).

2. ábra

Három jármű vizsgálata

A vizsgálati statisztika kiszámítása

A vonatkozó függelék és a próbastatisztika szerint a sorozat legalább egy szennyezőanyag tekintetében NEM megfelelőnek minősül-e?

IGEN

Sorozat elutasítva

NEM

A vonatkozó függelék és a próbastatisztika szerint a sorozat legalább egy szennyezőanyag tekintetében megfelelőnek minősül-e?

IGEN

Elfogadó döntés született egy vagy több szennyezőanyag tekintetében

Elfogadó döntés született az összes szennyezőanyag tekintetében?

IGEN

Sorozat elfogadva

NEM

További jármű vizsgálata

8.2.3.

Az előírás 5.3.1. szakaszának követelményei ellenére a vizsgálatokat olyan járműveken kell elvégezni, amelyek egyenesen a gyártószalagról jönnek.

8.2.3.1.

A gyártó kérésére azonban a vizsgálatokat végrehajthatják olyan járművön is, amely:

a)	legfeljebb 3 000 km-t futott, és szikragyújtású motorral rendelkezik;

b)	legfeljebb 15 000 km-t futott, és kompressziós gyújtású motorral rendelkezik.

A bejáratási eljárást a gyártó hajtja végre, akinek vállalnia kell, hogy semmilyen beállítást sem végez ezeken a járműveken.

8.2.3.2.

Ha a gyártó kívánja bejáratni a járműveket („x” km, ahol x ≤ 3 000 km szikragyújtású motorral felszerelt járműveknél és x ≤ 15 000 km kompressziós gyújtású járműveknél), az eljárás a következő:

a)	a szennyezőanyag-kibocsátást (I. típus) az első vizsgált jármű esetében nulla és „x” km futás után kell mérni;

b)	ki kell számítani a kibocsátás növekedési együtthatóját nulla és „x” km között minden egyes szennyező anyagra: kibocsátás „x” km-nél/kibocsátás nulla km-nél ez kevesebb is lehet, mint 1; és

a többi járművet nem kell bejáratni, de a nulla km-nél mért kibocsátást meg kell szorozni a növekedési együtthatóval;

ebben az esetben a következő értékeket kell figyelembe venni:

i.	az első jármű esetében az „x” km-nél mért értékek;

ii.	a többi jármű esetében a nulla km-nél mért értékek szorozva a növekedési együtthatóval.

8.2.3.3.

Az összes ilyen vizsgálatot kereskedelmi forgalomban kapható tüzelőanyaggal kell elvégezni. Azonban a gyártó kérésére a 10. mellékletben vagy a 10a. mellékletben leírt referencia-tüzelőanyagok is használhatóak.

8.3. A jármű megfelelőségének ellenőrzése a III. típusú vizsgálat esetén

8.3.1.

Ha III. típusú vizsgálatot kell végrehajtani, akkor ezt minden, a 8.2. szakaszban meghatározott I. típusú gyártásmegfelelőségi vizsgálatra kiválasztott járművön el kell végezni. A 6. mellékletben megadott feltételek érvényesek.

8.4. A jármű megfelelőségének ellenőrzése a IV. típusú vizsgálat esetén

8.4.1.

Ha IV. típusú vizsgálat végrehajtására van szükség, ezt a 7. mellékletnek megfelelően kell elvégezni.

8.5. A jármű megfelelőségének ellenőrzése a fedélzeti diagnosztika (OBD) tekintetében

8.5.1.

Ha a fedélzeti diagnosztikai rendszer teljesítményének ellenőrzésére van szükség, azt a következő követelmények szerint kell elvégezni:

8.5.1.1.

ha a jóváhagyó hatóság úgy határoz, hogy a gyártás minősége nem kielégítő, véletlenszerűen kiválaszt egy járművet a sorozatból, és aláveti a 11. melléklet 1. függelékében leírt vizsgálatoknak;

8.5.1.2.

a gyártás megfelelőnek tekinthető, ha a jármű megfelel a 11. melléklet 1. függelékében leírt vizsgálatok követelményeinek;

8.5.1.3.

ha a sorozatból kivett jármű nem felel meg a 8.5.1.1. szakasz követelményeinek, véletlenszerűen ki kell választani a sorozatból négy további járművet, és alá kell vetni a 11. melléklet 1. függelékében leírt vizsgálatnak. A vizsgálatokat olyan járműveken is el lehet végezni, amelyek nem futottak 15 000 kilométernél többet;

8.5.1.4.

a gyártás megfelelőnek tekinthető, ha legalább három jármű megfelel a 11. melléklet 1. függelékében leírt vizsgálatok követelményeinek.

8.6. A PB-gázzal vagy földgázzal/biometánnal üzemelő jármű megfelelőségének ellenőrzése

8.6.1.

A gyártás megfelelőségére vonatkozó vizsgálatokat el lehet végezni kereskedelmi forgalomban kapható tüzelőanyaggal, amelynek C3/C4 aránya a referencia-tüzelőanyagok aránya közé esik PB-gáz esetében, vagy amelynek Wobbe-indexe a szélsőséges a referencia-tüzelőanyagok Wobbe-indexe között van földgáz–biometán esetében. Ilyenkor a tüzelőanyag-elemzést be kell nyújtani a jóváhagyó hatóság számára.

9. HASZNÁLATBAN LÉVŐ JÁRMŰVEK MEGFELELŐSÉGE

9.1. Bevezetés

Ez a szakasz az ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípusok üzem közbeni megfelelőségi követelményeit rögzíti.

9.2. Használatban lévő járművek megfelelőségi vizsgálata

9.2.1. A jóváhagyó hatóság a használatban lévő járművek megfelelőségi vizsgálatát a gyártó rendelkezésére álló megfelelő adatok alapján végzi a megállapodás (E/EGB/324/E/EGB/TRANS/505/2. változat) 2. függelékében meghatározott eljárásokhoz hasonló módszerekkel. A jóváhagyó hatóságtól és a szerződő fél által végzett felügyeleti vizsgálatból származó információ kiegészítheti a gyártó által az üzem közbeni megfigyelésről szolgáltatott jelentést.

9.2.2. Az előírás 4. függelékének 4/1. és 4/2. ábrája a használatban lévő járművek megfelelőségi vizsgálatához alkalmazott eljárást szemlélteti. A használatban lévő járművek megfelelőségi vizsgálatának folyamata ezen előírás 5. függelékében van leírva.

9.2.3. A használatban lévő járművek megfelelőségi ellenőrzéséhez nyújtott információ részeként a jóváhagyó hatóság kérésére a gyártó köteles a típusjóváhagyást végző hatóság részére jelentést tenni a garanciális igénybejelentésekről, a garanciális javításokról és a fedélzeti diagnosztikai rendszer szervizeléskor feljegyzett hibáiról a típusjóváhagyáskor megállapított formátumban. Az információnak részletesen meg kell adnia a kibocsátással kapcsolatos komponensek és rendszerek meghibásodásainak gyakoriságát és lényegét. A jármű ötéves koráig terjedő időszak alatt, vagy 100 000 km megtételéig (amelyik hamarabb következik be) mindegyik járműmodellre évente legalább egyszer be kell adni egy ilyen jelentést.

9.2.4. A használatban lévő járműcsaládot meghatározó paraméterek

A használatban lévő járműcsalád olyan alapvető tervezési paraméterek alapján határozható meg, amelyeknek az adott járműcsaládon belül azonosaknak kell lenniük. Ennek megfelelően azok a járműtípusok, amelyek általában, illetve a megadott tűréshatárokon belül az alábbi paraméterekkel rendelkeznek, ugyanahhoz a használatban lévő járműcsaládhoz tartozónak tekinthetőek:

9.2.4.1.

égési folyamat (kétütemű, négyütemű, forgódugattyús);

9.2.4.2.

hengerek száma;

9.2.4.3.

a hengertömb kialakítása (soros, V vagy sugaras elrendezésű, vízszintesen egymással szemben elhelyezett, egyéb). A hengerek dőlésszöge vagy tájolása nem feltétel;

9.2.4.4.

tüzelőanyag-adagolás módja (pl. közvetett vagy közvetlen befecskendezés);

9.2.4.5.

hűtőrendszer típusa (levegő, víz, olaj);

9.2.4.6.

szívás módja (természetes szívás, nyomás alatt történő szívás);

9.2.4.7.

tüzelőanyag, amelyre a motort tervezték (benzin, dízel, földgáz–biometán, PB-gáz stb.). A kettős üzemű járművek tiszta gázüzemű járművekkel csoportosíthatóak, feltéve, hogy az egyik tüzelőanyag közös;

9.2.4.8.

katalizátor típusa (háromutas katalizátor, soványkeverékes NOX-csapda, szelektív redukciós katalizátor, soványkeverékes NOX-katalizátor vagy egyéb);

9.2.4.9.

részecskecsapda típusa (van vagy nincs);

9.2.4.10.

kipufogógáz-visszavezetés (van vagy nincs, hűtött vagy nem hűtött); és

9.2.4.11.

járműcsaládon belül a legnagyobb motor hengerűrtartalma mínusz harminc százalék.

9.2.5. Információs követelmények

A jóváhagyó hatóság a használatban lévő járművek megfelelőségi vizsgálatát a gyártó által biztosított adatok alapján végzi el. Ezek az adatok különösen az alábbiakat foglalják magukba:

9.2.5.1.

a gyártó neve és címe;

9.2.5.2.

a gyártó által szolgáltatott információk által lefedett területek meghatalmazott képviselőjének neve, címe, telefon- és faxszáma valamint e-mail címe;

9.2.5.3.

a gyártó által szolgáltatott információkban szereplő járművek modellneve(i);

9.2.5.4.

adott esetben a gyártó által szolgáltatott információkban szereplő járműtípusok listája, vagyis a használatban lévő járműcsalád a 9.2.1. szakasznak megfelelően;

9.2.5.5.

a használatban lévő járműcsaládhoz (VIN előtag) tartozó járműtípusokra érvényes jármű-azonosító (VIN) kódok;

9.2.5.6.

a használatban lévő járműcsaládhoz tartozó járműtípusokra vonatkozó típusjóváhagyások száma, beleértve a kiterjesztéseket és a területi javításokat/visszavonásokat (átdolgozásokat);

9.2.5.7.

a gyártó által szolgáltatott információkban szereplő járművek típusjóváhagyásaira vonatkozó kiterjesztések és területi javítások/visszavonások részletei (ha a jóváhagyó hatóság kéri);

9.2.5.8.

az az időszak, amely alatt a gyártó összegyűjtötte az adatokat;

9.2.5.9.

a gyártó által közölt adatokban szereplő járműépítési időszak (pl. a 2007. naptári év során gyártott járművek);

9.2.5.10.

a gyártó által a használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzésére alkalmazott eljárás, beleértve a következőket:

a)	a járművek keresésének módja;

b)	jármű-kiválasztási és -elutasítási feltételek;

c)	a programhoz használt vizsgálattípusok és -eljárások;

d)	a használatban lévő járműcsoport gyártó általi elfogadásának/elutasításának feltételei;

e)	földrajzi terület(ek), ahol a gyártó az adatokat gyűjtötte;

f)	alkalmazott mintaméret és mintavételi módszer;

9.2.5.11.

a gyártó által a használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzésére alkalmazott eljárás eredményei, beleértve a következőket:

a programban szereplő (vizsgált vagy nem vizsgált) járművek azonosítása. Az azonosítás a következőket foglalja magában:

i.	modell neve;

ii.	jármű azonosító száma (VIN);

iii.	jármű regisztrációs száma;

iv.	gyártás dátuma;

v.	használati terület (ha ismert);

vi.	felszerelt gumiabroncsok.

b)	a jármű mintavételből történő elutasításának oka(i);

c)	a mintában szereplő minden egyes jármű szerviztörténete (beleértve bármilyen átalakítást);

d)	a mintában szereplő összes jármű javítási előzménye (ha ismert);

vizsgálati adatok, beleértve a következőket:

i.	vizsgálat dátuma;

ii.	vizsgálat helye;

iii.	a jármű kilométerszámlálóján kijelzett távolság;

iv.	vizsgálati tüzelőanyag műszaki adatai (pl. vizsgálati referencia-tüzelőanyag vagy kereskedelmi forgalomban kapható tüzelőanyag);

v.	vizsgálati feltételek (hőmérséklet, páratartalom, járműfékpad tehetetlenségi súlya);

vi.	járműfékpad beállításai (pl. teljesítményérték);

vii.	vizsgálati eredmények (családonként legalább három különböző jármű alapján);

9.2.5.12.

a fedélzeti diagnosztikai rendszer jelzéseinek feljegyzése.

9.3. Használatban lévő járműtípusok megfelelőségi vizsgálatra való kiválasztása

9.3.1. A gyártó által összegyűjtött információknak elég átfogóaknak kell lenniük ahhoz, hogy a használat közbeni teljesítményt fel lehessen mérni normál üzemi körülmények között a 9.2. szakaszban meghatározottak szerint. A gyártónak a mintát legalább két, lényegesen eltérő jármű-üzemeltetési feltételekkel rendelkező szerződő féltől kell vennie. A szerződő felek kiválasztásakor olyan szempontokat kell figyelembe venni, mint a tüzelőanyagok különbözősége, a környezeti viszonyok, az átlagos sebesség a közutakon, valamint a városi és a lakott területen kívüli közlekedés megoszlása.

9.3.2. A szerződő felek járműmintavételhez történő kiválasztásakor a gyártó olyan szerződő féltől is választhat járművet, amely különösen reprezentatívnak számít. Ebben az esetben a gyártónak bizonyítania kell a típusjóváhagyást megadó hatóság számára, hogy a kiválasztás reprezentatív (például az érintett szerződő fél területén az adott járműcsaládnak éves szinten ez a legnagyobb felvevőpiaca). Ha a 9.3.5. szakaszban meghatározottaknak megfelelően egy használatban lévő járműcsalád esetében egynél több mintát kell vizsgálni, akkor a második és harmadik mintában lévő járműveknek az első mintában lévőktől eltérő üzemi körülményeket kell tükrözniük.

9.3.3. A kibocsátási vizsgálatot olyan vizsgálati létesítményben is el lehet végezni, amely a kiválasztott járművek származási helyétől eltérő piacon található.

9.3.4. A használatban lévő járművek megfelelőségi vizsgálatát a gyártónak folyamatosan kell végeznie, tükrözve a vizsgált járműcsaládba tartozó járműtípusokra vonatkozó gyártási ciklust. A használatban lévő járművek két megfelelőségi vizsgálatának megkezdése között legfeljebb 18 hónap telhet el. Olyan járműtípusok esetében, amelyekre kibocsátási vizsgálatot nem igénylő típus-jóváhagyási kiterjesztés vonatkozik, ez az időtartam legfeljebb 24 hónapig terjeszthető ki.

9.3.5. A 4. függelékben meghatározott statisztikai eljárás alkalmazása esetén a minták száma a használatban lévő járműcsaládnak a regionális szervezet (pl. Európai Közösség) területén egy évben értékesített darabszámától függ az alábbi táblázat szerint:

Regisztrációk naptári évenként	Minták száma
100 000 -ig	1
100 001 – 200 000	2
200 000 fölött	3

9.4. A 9.2. szakaszban említett ellenőrzés alapján a jóváhagyó hatóságnak a következő döntések és intézkedések egyikét kell hoznia:

a)	úgy határoz, hogy a járműtípus vagy a járműcsalád üzem közbeni megfelelősége kielégítő, és további intézkedéseket nem tesz;

b)	úgy határoz, hogy a gyártó által biztosított adatok nem elegendőek a döntés meghozatalához, és további információkat vagy vizsgálati adatokat kér a gyártótól;

c)	úgy határoz, hogy a jóváhagyó hatóságtól vagy a szerződő fél által végzett felügyeleti ellenőrző programokból származó adatok alapján a gyártó által nyújtott információk nem elegendőek a döntés meghozatalához, és a gyártótól további információkat vagy vizsgálati adatokat kér;

d)	úgy határoz, hogy a járműtípus vagy a használatban lévő járműcsalád részét képező járműtípus üzem közbeni megfelelősége nem kielégítő, és a 3. függelék értelmében lefolytatja e járműtípus vizsgálatát.

9.4.1. Ha annak ellenőrzéséhez, hogy a kibocsátáscsökkentő berendezések megfelelnek-e az üzem közbeni teljesítmény előírásainak, I. típusú vizsgálatokat írnak elő, ezeket a vizsgálatokat a 2. függelékben meghatározott statisztikai kritériumoknak megfelelő vizsgálati eljárás használatával kell elvégezni.

9.4.2. A jóváhagyó hatóságnak (a gyártóval együttműködésben) olyan mintajárműveket kell kiválasztania az elegendő távolságot megtett járművekből, amelyek használata normál üzemi feltételek között ésszerűen biztosítható. Ki kell kérni a gyártó véleményét a mintajárművek kiválasztásával kapcsolatban, és lehetővé kell tenni részvételét a járművek megerősítő ellenőrzésében.

9.4.3. A jóváhagyó hatóság felügyelete alatt a gyártó jogosult ellenőrzéseket végezni, akár roncsolásos jellegűeket is, azokon a járműveken, amelyeknél a kibocsátási szintek meghaladják a határértékeket, a célból, hogy megállapítsák, van-e olyan oka a funkciócsökkenésnek, amely nem a gyártó hibájából következik be (pl. ólmozott benzin használata a vizsgálat időpontja előtt). Ha az ellenőrzések eredményei megerősítik, hogy ilyen okok állnak fenn, akkor az érintett vizsgálatok eredményeit ki kell zárni a megfelelőségi ellenőrzésből.

10. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

10.1.

A módosítás értelmében a járműtípusra megadott jóváhagyást visszavonhatják, ha nem teljesülnek a fenti 8.1. szakaszban rögzített követelmények, vagy ha a kiválasztott mintajármű(vek) nem felel(nek) meg a fenti 8.1.1. szakaszban leírt vizsgálatokon.

10.2.

Ha az előírást alkalmazó szerződő fél visszavonja a korábban megadott jóváhagyást, erről késedelem nélkül köteles értesíteni az előírást alkalmazó többi szerződő felet az előírás 2. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

11. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Amennyiben a jóváhagyás jogosultja véglegesen megszünteti az előírás értelmében jóváhagyott járműtípus gyártását, erről tájékoztatnia kell a típusjóváhagyást megadó hatóságot. Az erre vonatkozó közlemény kézhezvételét követően a hatóság tájékoztatja az előírást alkalmazó 1958. évi megállapodás többi részes felét az előírás 2. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

12. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

12.1. Általános rendelkezések

12.1.1.

A 06. módosítássorozat hatálybalépésének hivatalos napjától kezdődően az előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a jóváhagyás megadását a 06. módosítássorozattal módosított előírás értelmében.

12.2. Különös rendelkezések

12.2.1.

Az előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is megadhatják azon járművekre a jóváhagyást, amelyek megfelelnek ezen előírás korábbi szintjeinek, feltéve, hogy a járműveket olyan országokba irányuló exportra szánják, amelyek a vonatkozó követelményeket saját nemzeti jogszabályaikban fogják alkalmazni.

13. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Szervezete Titkárságának a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó hatóságok nevét és címét.

(1) A Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: a legutóbb a 4. módosítással módosított TRANS/WP.29/78/1. javított változat/2. módosítás) 7. mellékletének meghatározása szerint.

(2) Az „A” jóváhagyás törölve. Az előírás 05. módosítássorozata tiltja az ólmozott benzin használatát.

(3) A Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: a legutóbb a 4. módosítással módosított TRANS/WP.29/78/Rev.1/Amend.2) 7. mellékletének meghatározása szerint.

(4) 1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Szerbia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (szabad), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Fehéroroszország, 29 – Észtország, 30 (szabad), 31 – Bosznia és Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (szabad), 34 – Bulgária, 35 – Kazahsztán, 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (szabad), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, 41 (szabad), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyást a tagállamok adják meg a megfelelő EGB-típusjóváhagyási jelük használatával), 43 – Japán, 44 (szabad), 45 – Ausztrália, 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrikai Köztársaság, 48 – Új-Zéland, 49 – Ciprus, 50 – Málta, 51 – Koreai Köztársaság, 52 – Malajzia, 53 – Thaiföld, 54 és 55 (szabad), 56 – Montenegró, 57 (szabad) és 58 – Tunézia. A további számokat további országoknak jelölik ki időrendi sorrendben aszerint, hogy a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodást mikor ratifikálják, vagy ahhoz mikor csatlakoznak, és az így kijelölt számokat az Egyesült Nemzetek Főtitkára közli a megállapodásban részes szerződő felekkel.

(5) Egy kétfajta tüzelőanyaggal működő és egy rugalmas tüzelőanyag-felhasználású jármű kombinációja esetében mindkét mérést el kell végezni.

(6) Ez az előírás ideiglenes, a biodízelre és hidrogénre vonatkozó további követelményekre később várhatók javaslatok.

(7) Ehhez a vizsgálathoz alacsony környezeti hőmérsékleten alkalmazandó tüzelőanyagot kell használni. Téli fokozatú referencia-tüzelőanyag hiánya esetén az alkalmazandó téli fokozatú tüzelőanyagot a jóváhagyó hatóságnak és a gyártónak egyeztetnie kell a fennálló piaci specifikációknak megfelelően. Referencia-tüzelőanyag kifejlesztése ehhez az alkalmazáshoz folyamatban van.

(8) A szikragyújtásúrészecsketömeg-előírás csak a közvetlen befecskendezésű motorral hajtott járművekre vonatkozik.

(9) Kivéve a több mint hat személy szállítására tervezett, illetve olyan járműveket, amelyek össztömege meghaladja a 2 500 kg-ot.

(10) Továbbá az (1) megjegyzésben meghatározott M1 kategóriájú járművek.

(11) A lambda értéket az egyszerűsített Brettschneider-egyenlettel kell kiszámítani a következők szerint:

Ahol:

[]

koncentráció térfogatszázalékban

átalakítási tényező NDIR-mérésről FID-mérésre (a mérőeszköz gyártója határozza meg)

Hcv

hidrogén-szén atomszámarány:

a)	benzinnél (E5) 1,89

b)	PB-gáznál 2,53

c)	földgáznál/biometánnál 4,0

d)	etanol esetében (E85) 2,74

Ocv

oxigén-szén atomszámarány:

a)	benzinnél (E5) 0,016

b)	PB-gáznál 0,0

c)	földgáznál/biometánnál 0,0

d)	etanol esetében (E85) 0,39.

1. MELLÉKLET

MOTOR ÉS JÁRMŰ JELLEMZŐI ÉS INFORMÁCIÓK A VIZSGÁLATOK FOLYAMATÁRÓL

A következő adatokat adott esetben három példányban, tartalomjegyzékkel együtt kell benyújtani.

A rajzoknak (ha vannak) megfelelő méretarányúaknak és kellő részletességűeknek kell lenniük; A4-es formátumban vagy ilyen méretre összehajtva kell benyújtani őket. Ha vannak fényképek, azoknak is megfelelően részleteseknek kell lenniük.

Ha a rendszerek, komponensek vagy önálló műszaki egységek elektronikus vezérléssel rendelkeznek, a teljesítményükre vonatkozó adatokat is meg kell adni.

0. Általános információk

0.1. Gyártmány (vállalkozás neve): …

0.2. Típus: …

0.2.1. Kereskedelmi név vagy nevek, ha van(nak): …

0.3. A típusazonosítás módja, ha a típus fel van tüntetve a járművön (1): …

0.3.1. A jelölés helye: …

0.4. A jármű kategóriája (2): …

0.5. A gyártó neve és címe: …

0.8. Az összeszerelő üzem(ek) neve és címe: …

0.9. A gyártó meghatalmazott képviselőjének (ha van) neve és címe: …

1. A jármű általános szerkezeti felépítésére vonatkozó jellemzők

1.1. A jóváhagyandó járműtípust képviselő járműről készült fényképek és/vagy rajzok: …

1.3.3. Meghajtott tengelyek (számuk, helyzetük, összekapcsolásuk módja): …

2. Tömeg és méretek (3) (kg és mm) (lásd a mellékelt rajzot, ha van): …

2.6. A jármű tömege karosszériával és az M1-től eltérő kategóriájú vontató jármű esetében csatlakozóberendezéssel, ha ilyet a gyártó felszerelt, menetkész állapotban, vagy az alváz, illetve az alváz és a fülke tömege karosszéria és/vagy csatlakozóberendezés nélkül, ha a gyártó nem szerelte fel a karosszériát és/vagy a csatlakozóberendezést (beleértve a folyadékokat, szerszámokat, pótkereket, ha van, és a járművezetőt, valamint városi és távolsági buszoknál az utaskísérőt, ha van utaskísérői ülés a járműben) (4) (minden változatra a legnagyobb és legkisebb értékkel): …

2.8. A gyártó által megadott műszakilag megengedett legnagyobb össztömeg (5), (6): …

3. Energiaátalakítók és hajtóművek leírása (7) (olyan jármű esetében, amely benzinnel, dízellel stb., illetve ezek és egy másik tüzelőanyag kombinációjával működik, az adatokat ismételten meg kell adni (8)). …

3.1. A motor gyártója: …

3.1.1. A gyártó motorkódja (a motoron feltüntetett kódszám vagy egyéb azonosítási jel): …

3.2. Belső égésű motor: …

3.2.1. Egyedi motoradatok: …

3.2.1.1. Működési elv: szikragyújtású/kompressziós gyújtású, négyütemű/kétütemű/forgó ciklusú (9)

3.2.1.2. A hengerek száma és elrendezése: …

3.2.1.2.1. Furat (10): … mm

3.2.1.2.2. Löket (10): … mm

3.2.1.2.3. Gyújtási sorrend: …

3.2.1.3. Motortérfogat (11): … cm3

3.2.1.4. Térfogati sűrítési viszony (12): …

3.2.1.5. Az égéstér, a dugattyúfej és szikragyújtású motornál a dugattyúgyűrűk rajzai: …

3.2.1.6. Normál alapjárati fordulatszám (12): …

3.2.1.6.1. Magas alapjárati fordulatszám (12): …

3.2.1.7. Szén-monoxid-térfogattartalom a kipufogógázban a motor alapjárati fordulatszámánál (a gyártó műszaki adatai szerint, csak szikragyújtású motoroknál) (12): … százalék

3.2.1.8. Legnagyobb hasznos teljesítmény (12): … kW … min– 1

3.2.1.9. A gyártó által megadott legnagyobb megengedett fordulatszám: … min– 1

3.2.1.10. Legnagyobb hasznos nyomaték (13): … Nm … min– 1 fordulatszámon (gyártó által megadott érték)

3.2.2. Tüzelőanyag: dízel/benzin/PB-gáz/földgáz–biometán/etanol (E85)/biodízel/hidrogén (9)

3.2.2.2. Vizsgálati oktánszám (RON), ólmozatlan: …

3.2.2.3. Tüzelőanyag-tartály töltőcsonkja: korlátozott méretű töltőnyílás/címke (9)

3.2.2.4. A jármű tüzelőanyagának típusa: egyfajta tüzelőanyag/kétfajta tüzelőanyag/rugalmas tüzelőanyag-felhasználás (9)

3.2.2.5. A bio-tüzelőanyag legnagyobb megengedett mennyisége a tüzelőanyagban (a gyártó adja meg): … térfogatszázalék

3.2.4. Tüzelőanyag-adagolás

3.2.4.2. Tüzelőanyag-befecskendezéssel (csak kompressziós gyújtás): igen/nem (9)

3.2.4.2.1. A rendszer leírása: …

3.2.4.2.2. Működési elv: közvetlen befecskendezés/előkamrás/örvénykamrás (9)

3.2.4.2.3. Befecskendező szivattyú

3.2.4.2.3.1. Gyártmány(ok): …

3.2.4.2.3.2. Típus(ok): …

3.2.4.2.3.3. Maximális tüzelőanyag-adagolás (9) (12). mm3 löket vagy ciklus . min– 1 motorfordulatszámon (9) (12) vagy adagolási jelleggörbe: …

3.2.4.2.3.5. Előbefecskendezési jelleggörbe (12): …

3.2.4.2.4. Fordulatszám-szabályozó

3.2.4.2.4.2. Leszabályozási fordulatszám: …

3.2.4.2.4.2.1. Leszabályozási fordulatszám terhelés alatt: … min– 1

3.2.4.2.4.2.2. Leszabályozási fordulatszám terhelés nélkül: … min– 1

3.2.4.2.6. Porlasztó(k): …

3.2.4.2.6.1. Gyártmány(ok): …

3.2.4.2.6.2. Típus(ok): …

3.2.4.2.7. Hidegindító rendszer …

3.2.4.2.7.1. Gyártmány(ok): …

3.2.4.2.7.2. Típus(ok): …

3.2.4.2.7.3. Megnevezés: …

3.2.4.2.8. Indító segédberendezés

3.2.4.2.8.1. Gyártmány(ok): …

3.2.4.2.8.2. Típus(ok): …

3.2.4.2.8.3. A rendszer leírása: …

3.2.4.2.9. Elektronikusan vezérelt befecskendezés: van/nincs (9)

3.2.4.2.9.1. Gyártmány(ok) …

3.2.4.2.9.2. Típus(ok) …

3.2.4.2.9.3. A rendszer leírása; nem folyamatos befecskendezésű rendszerek esetében is hasonló adatokat kell megadni: …

3.2.4.2.9.3.1. A vezérlőegység gyártmánya és típusa: …

3.2.4.2.9.3.2. A tüzelőanyag-szabályozó gyártmánya és típusa: …

3.2.4.2.9.3.3. A levegőáram-érzékelő gyártmánya és típusa: …

3.2.4.2.9.3.4. A tüzelőanyag-elosztó gyártmánya és típusa: …

3.2.4.2.9.3.5. A fojtószelepház gyártmánya és típusa: …

3.2.4.2.9.3.6. A vízhőmérséklet-érzékelő gyártmánya és típusa: …

3.2.4.2.9.3.7. A levegőhőmérséklet-érzékelő gyártmánya és típusa: …

3.2.4.2.9.3.8. A levegőnyomás-érzékelő gyártmánya és típusa: …

3.2.4.3. Tüzelőanyag-befecskendezéssel (csak szikragyújtás): igen/nem (9)

3.2.4.3.1. Működési elv: szívócső (egypontos/többpontos)/közvetlen befecskendezés/egyéb (adja meg): …

3.2.4.3.2. Gyártmány(ok): …

3.2.4.3.3. Típus(ok): …

3.2.4.3.4. A rendszer leírása; nem folyamatos befecskendezésű rendszerek esetében is hasonló adatokat kell megadni: …

3.2.4.3.4.1. A vezérlőegység gyártmánya és típusa: …

3.2.4.3.4.2. A tüzelőanyag-szabályozó gyártmánya és típusa: …

3.2.4.3.4.3. A levegőáram-érzékelő gyártmánya és típusa: …

3.2.4.3.4.6. A mikrokapcsoló gyártmánya és típusa: …

3.2.4.3.4.8. A fojtószelepház gyártmánya és típusa: …

3.2.4.3.4.9. A vízhőmérséklet-érzékelő gyártmánya és típusa: …

3.2.4.3.4.10. A levegőhőmérséklet-érzékelő gyártmánya és típusa: …

3.2.4.3.5. Befecskendezők: Nyitónyomás (9) (12): … kPa, vagy jelleggörbe: …

3.2.4.3.5.1. Gyártmány(ok): …

3.2.4.3.5.2. Típus(ok): …

3.2.4.3.6. A befecskendezés időzítése: …

3.2.4.3.7. Hidegindító rendszer: …

3.2.4.3.7.1. Működési elv(ek): …

3.2.4.3.7.2. Működési határértékek/beállítások (9) (12): …

3.2.4.4. Tápszivattyú …

3.2.4.4.1. Nyomás (9) (12): … kPa, vagy jelleggörbe: …

3.2.5. Elektromos rendszer …

3.2.5.1. Névleges feszültség: … V, pozitív/negatív földelés (9)

3.2.5.2. Generátor

3.2.5.2.1. Típus: …

3.2.5.2.2. Névleges teljesítmény: … VA

3.2.6. Gyújtás …

3.2.6.1. Gyártmány(ok): …

3.2.6.2. Típus(ok): …

3.2.6.3. Működési elv: …

3.2.6.4. Előgyújtási jelleggörbe (12): …

3.2.6.5. Statikus gyújtási időzítés (12): … fok a felső holtpont előtt …

3.2.7. Hűtőrendszer: folyadék/levegő (9)

3.2.7.1. A motorhőmérséklet-szabályozó rendszer névleges beállítási értéke: …

3.2.7.2. Folyadékos

3.2.7.2.1. A folyadék jellege: …

3.2.7.2.2. Keringető szivattyú(k): van/nincs (9)

3.2.7.2.3. Jellemzők: …, vagy

3.2.7.2.3.1. Gyártmány(ok): …

3.2.7.2.3.2. Típus(ok): …

3.2.7.2.4. Áttétel(ek): …

3.2.7.2.5. A ventilátor és hajtószerkezetének leírása:…

3.2.7.3. Levegő

3.2.7.3.1. Befúvó: van/nincs (9)

3.2.7.3.2. Jellemzők: …, vagy

3.2.7.3.2.1. Gyártmány(ok): …

3.2.7.3.2.2. Típus(ok): …

3.2.7.3.3. Áttétel(ek): …

3.2.8. Szívórendszer: …

3.2.8.1. Feltöltő: van/nincs (9)

3.2.8.1.1. Gyártmány(ok): …

3.2.8.1.2. Típus(ok): …

3.2.8.1.3. A rendszer leírása (legnagyobb töltő nyomás: … kPa, töltéshatároló szelep, ha van) …

3.2.8.2. Közbenső visszahűtő: van/nincs (9)

3.2.8.2.1. Típus: levegő-levegő/levegő-víz (9)

3.2.8.3. Szívási nyomásesés névleges fordulatszámon és 100 %-os terhelésnél (csak kompressziós gyújtású motoroknál)

Legkisebb megengedett: … kPa

Legnagyobb megengedett: … kPa

3.2.8.4. A szívócsövek és tartozékaik leírása és rajzai (csillapítókamra, előmelegítő, kiegészítő levegőnyílások stb.): …

3.2.8.4.1. A szívócsonk leírása (rajzokkal, illetve fényképekkel együtt): …

3.2.8.4.2. Levegőszűrő, rajzok: …, vagy

3.2.8.4.2.1. Gyártmány(ok): …

3.2.8.4.2.2. Típus(ok): …

3.2.8.4.3. Szívászajcsökkentő, rajzok …, vagy

3.2.8.4.3.1. Gyártmány(ok): …

3.2.8.4.3.2. Típus(ok): …

3.2.9. Kipufogórendszer …

3.2.9.1. A kipufogócső leírása és/vagy rajzai: …

3.2.9.2. A kipufogórendszer leírása és/vagy rajzai: …

3.2.9.3. Legnagyobb megengedett ellennyomás a kipufogórendszerben névleges fordulatszámon és 100 %-os terhelésnél (csak kompressziós gyújtású motoroknál): … kPa

3.2.9.10. A szívó- és kipufogónyílások legkisebb keresztmetszete: …

3.2.11. Szelepvezérlés vagy ezzel egyenértékű adatok: …

3.2.11.1. Legnagyobb szelepemelkedés, nyitási és zárási szögek vagy az alternatív elosztó rendszerek vezérlési adatai a holtpontokhoz képest (állítható vezérlőrendszer esetében a vezérlés legnagyobb és legkisebb értékei): …

3.2.11.2. Referencia- és/vagy beállítási tartományok (9) (12): …

3.2.12. Légszennyezés-csökkentő megoldások: …

3.2.12.1. Kartergázok visszavezetésére szolgáló berendezés (leírás és rajzok): …

3.2.12.2. További légszennyezés-csökkentő rendszerek (ha vannak, és más cím alatt nem szerepelnek): …

3.2.12.2.1. Katalizátor: van/nincs (9)

3.2.12.2.1.1. A katalizátorok és elemek darabszáma (az alábbi adatokat meg kell adni minden önálló egységre: …

3.2.12.2.1.2. A katalizátor(ok) méretei és alakja (űrtartalom): …

3.2.12.2.1.3. A katalitikus folyamat típusa: …

3.2.12.2.1.4. Teljes nemesfémtöltet: …

3.2.12.2.1.5. Relatív koncentráció: …

3.2.12.2.1.6. Hordozó (szerkezet és anyag): …

3.2.12.2.1.7. Cellasűrűség: …

3.2.12.2.1.8. A katalizátor(ok) házának típusa: …

3.2.12.2.1.9. A katalizátor elhelyezkedése (helye és referenciatávolságok a kipufogórendszerben): …

3.2.12.2.1.10. Hőpajzs: van/nincs (9)

3.2.12.2.1.11. Regeneráló rendszerek/kipufogógáz-utókezelő rendszerek működési módja, leírás: …

3.2.12.2.1.11.1. Az I. típusú menetciklusok vagy ezzel egyenértékű próbapadi ciklusok száma, amelyek két, regeneráló fázist tartalmazó ciklus között játszódnak le az I. típusú vizsgálatnak megfelelő körülmények között (a „D” távolság a 13. melléklet 1. ábráján): …

3.2.12.2.1.11.2. A két regeneráló fázist tartalmazó ciklus közötti ciklusok számának megállapítására használt módszer leírása: …

3.2.12.2.1.11.3. Azok a paraméterek, amelyek meghatározzák a regenerálás kiváltásához szükséges terhelés mértékét (azaz hőmérséklet, nyomás stb.): …

3.2.12.2.1.11.4. A 13. melléklet 3.1. szakaszában leírt vizsgálati eljárásban a rendszer terhelésére alkalmazott módszer leírása: …

3.2.12.2.1.11.5. Szokásos üzemihőmérséklet-tartomány (K): …

3.2.12.2.1.11.6. Fogyó reagensek (ha vannak): …

3.2.12.2.1.11.7. A katalitikus folyamathoz szükséges reagens típusa és koncentrációja (ha van): …

3.2.12.2.1.11.8. A reagens (ha van) szokásos üzemihőmérséklet-tartománya: …

3.2.12.2.1.11.9. Nemzetközi szabvány (ha van): …

3.2.12.2.1.11.10. A reagensfeltöltés gyakorisága: folyamatos/karbantartáskor (9) (ha van) …

3.2.12.2.1.12. A katalizátor gyártmánya: …

3.2.12.2.1.13. Termékazonosító szám: …

3.2.12.2.2. Oxigénérzékelő: van/nincs (9)

3.2.12.2.2.1. Típus: …

3.2.12.2.2.2. Az oxigénérzékelő helye: …

3.2.12.2.2.3. Az oxigénérzékelő szabályozási tartománya (12): …

3.2.12.2.2.4. Az oxigénérzékelő gyártmánya: …

3.2.12.2.2.5. Termékazonosító szám: …

3.2.12.2.3. Levegő-befecskendezés: van/nincs (9)

3.2.12.2.3.1. Típus (szakaszos levegőadagoló, levegőszivattyú stb.): …

3.2.12.2.4. Kipufogógáz-visszavezetés (EGR): van/nincs (9)

3.2.12.2.4.1. Jellemzők (áramlási sebesség stb.): …

3.2.12.2.4.2. Vízzel hűtött rendszer: van/nincs (9)

3.2.12.2.5. A párolgási kibocsátást csökkentő rendszer: van/nincs (9)

3.2.12.2.5.1. A berendezések és behangolási állapotuk részletes leírása: …

3.2.12.2.5.2. A párolgási kibocsátást csökkentő rendszer rajza: …

3.2.12.2.5.3. Az aktívszén-tartály rajza: …

3.2.12.2.5.4. A száraz aktív szén tömege: … g

3.2.12.2.5.5. A tüzelőanyag-tartály elvi rajza, a befogadóképesség és a tartályanyag feltüntetésével: …

3.2.12.2.5.6. A tüzelőanyag-tartály és a kipufogórendszer közötti hőpajzs rajza: …

3.2.12.2.6. Részecskecsapda: van/nincs (9)

3.2.12.2.6.1. A részecskecsapda méretei és alakja (űrtartalom):

3.2.12.2.6.2. A részecskecsapda típusa és kialakítása: …

3.2.12.2.6.3. A részecskecsapda helye (referenciatávolságok a kipufogórendszerben): …

3.2.12.2.6.4. Regeneráló rendszer/módszer. Leírás és/vagy rajz: …

3.2.12.2.6.4.1. Az I. típusú menetciklusok vagy ezzel egyenértékű próbapadi ciklusok száma, amelyek két, regeneráló fázist tartalmazó ciklus között játszódnak le az I. típusú vizsgálatnak megfelelő körülmények között (a „D” távolság a 13. melléklet 1. ábráján): …

3.2.12.2.6.4.2. A két, regeneráló fázist tartalmazó ciklus közötti ciklusok számának megállapítására használt módszer leírása: …

3.2.12.2.6.4.3. Azok a paraméterek, amelyek meghatározzák a regenerálás kiváltásához szükséges terhelés mértékét (azaz hőmérséklet, nyomás stb.): …

3.2.12.2.6.4.4. A 13. melléklet 3.1. szakaszában leírt vizsgálati eljárásban a rendszer terhelésére alkalmazott módszer leírása: …

3.2.12.2.6.5. A részecskecsapda gyártmánya: …

3.2.12.2.6.6. Termékazonosító szám: …

3.2.12.2.7. Fedélzeti diagnosztikai rendszer: (van/nincs) (9)

3.2.12.2.7.1. A hibajelző (MI) szöveges leírása és/vagy rajza: …

3.2.12.2.7.2. A fedélzeti diagnosztikai rendszer által ellenőrzött összes komponens felsorolása, a rendeltetésükkel együtt: …

3.2.12.2.7.3. Szöveges leírás (általános működési elvek) a következőkre: …

3.2.12.2.7.3.1. Szikragyújtású motorok

3.2.12.2.7.3.1.1. A katalizátor ellenőrzése: …

3.2.12.2.7.3.1.2. Gyújtáshiba észlelése: …

3.2.12.2.7.3.1.3. Az oxigénérzékelő ellenőrzése: …

3.2.12.2.7.3.1.4. A fedélzeti diagnosztikai rendszer által ellenőrzött más komponensek: …

3.2.12.2.7.3.2. Kompressziós gyújtású motorok

3.2.12.2.7.3.2.1. A katalizátor ellenőrzése: …

3.2.12.2.7.3.2.2. A részecskecsapda ellenőrzése: …

3.2.12.2.7.3.2.3. Az elektronikusan szabályozott tüzelőanyag-adagoló rendszer ellenőrzése: …

3.2.12.2.7.3.2.4. A fedélzeti diagnosztikai rendszer által ellenőrzött más komponensek: …

3.2.12.2.7.4. A hibajelző bekapcsolódásának kritériumai (a menetciklusok rögzített száma vagy statisztikai módszer): …

3.2.12.2.7.5. A használt összes fedélzeti diagnosztikai kimeneti kód és formátum felsorolása (tételes magyarázattal együtt): …

3.2.12.2.7.6. A következő kiegészítő adatokat a jármű gyártójának kell megadnia a fedélzeti diagnosztikai rendszerrel kompatibilis cserealkatrészek vagy javított alkatrészek, diagnosztikai eszközök és vizsgálóberendezések gyártásának lehetővé tétele érdekében, kivéve, ha ezek az adatok szerzői jogi védelem alatt állnak, vagy a gyártónak, illetve az eredeti berendezés beszállítójának saját know-how-ját képezik.

3.2.12.2.7.6.1. A jármű eredeti típusjóváhagyásakor alkalmazott előkondicionálási ciklusok száma és típusának leírása.

3.2.12.2.7.6.2. A járműnek a fedélzeti diagnosztikai rendszer által ellenőrzött komponens tekintetében történt eredeti típusjóváhagyása során alkalmazott fedélzeti diagnosztikai tesztciklus típusának leírása.

3.2.12.2.7.6.3. A hibakeresés és a hibajelző működtetése céljából érzékelt komponensek átfogó leírása (a menetciklusok állandó száma vagy statisztikai módszer), beleértve a fedélzeti diagnosztikai rendszer által felügyelt egyes komponensek másodlagosan érzékelt paramétereinek listáját is. A kibocsátáshoz kapcsolódó erőátviteli komponenseket, illetve a kibocsátáshoz nem kapcsolódó egyedi komponenseket érintő összes fedélzeti diagnosztikai kimeneti kód és formátum felsorolása (magyarázattal együtt), ha az adott komponens ellenőrzése szerepet játszik a hibajelző bekapcsolásában. Különösen az $05 üzemmód $21-től FF-ig terjedő vizsgálati azonosítóinak adatairól és az $06 üzemmód adatairól kell átfogó magyarázatot adni. Az ISO 15765-4: „Közúti járművek – Diagnosztika az ellenőrzőfelület-hálózaton (CAN). 4. rész: A kibocsátással összefüggő rendszerek követelményei” szabvány szerinti adatátviteli kapcsolatot használó járművek esetében az $06 üzemmód $00-tól FF-ig terjedő vizsgálati azonosítóira vonatkozó adatainak átfogó magyarázatát a fedélzeti diagnosztikai rendszer által támogatott egyes azonosítók tekintetében.

3.2.12.2.7.6.4. Az ebben a szakaszban előírt adatokat meg lehet adni például a táblázatban (lásd alább), amelyet a melléklethez kell csatolni:

Alkatrész	Hiba-kód	Megfigyelési stratégia	Hibaészlelési feltételek	Hibajelző bekapcsolási feltételei	Másodlagos paraméterek	Előkondicionálás	Szemléltető vizsgálat
Katalizátor	P0420	Oxigénérzékelő 1. és 2. jelei	1. és 2. érzékelő jelei közötti különbség	3. ciklus	Motor fordulatszáma, terhelése, A/F-mód, katalizátor hőmérséklete	Két I. típusú ciklus	I. típus

3.2.12.2.8. Egyéb rendszerek (leírás és működés): …

3.2.13. Az elnyelési együttható jelének helye (csak kompressziós gyújtású motoroknál): …

3.2.14. A tüzelőanyag-felhasználás gazdaságosságának befolyásolására tervezett komponensek részletes ismertetése (ha még nem szerepelnek más tételek alatt):

3.2.15. PB-gáz-ellátó rendszer: van/nincs (9)

3.2.15.1. Jóváhagyási szám (67. előírás jóváhagyási száma): …

3.2.15.2. Elektronikus motorvezérlő vezérlőegysége a PB-gáz-ellátó rendszerhez

3.2.15.2.1. Gyártmány(ok): …

3.2.15.2.2. Típus(ok): …

3.2.15.2.3. Kibocsátással kapcsolatos beállítási lehetőségek: …

3.2.15.3. További dokumentáció: …

3.2.15.3.1. A katalizátorvédelem leírása a benzinüzemről PB-gáz-üzemre és vissza történő átváltás során: …

3.2.15.3.2. A rendszer elrendezési rajza (villamos csatlakozások, vákuumcsatlakozások, kiegyenlítő tömlők stb.)

3.2.15.3.3. A jelölés rajza: …

3.2.16. Földgáz-ellátó rendszer: van/nincs (9)

3.2.16.1. Jóváhagyási szám (110. előírás jóváhagyási száma): …

3.2.16.2. Elektronikus motorvezérlő vezérlőegysége a földgáz tüzelőanyag-ellátó rendszerhez

3.2.16.2.1. Gyártmány(ok): …

3.2.16.2.2. Típus(ok): …

3.2.16.2.3. Kibocsátással kapcsolatos beállítási lehetőségek: …

3.2.16.3. További dokumentáció: …

3.2.16.3.1. A katalizátorvédelem leírása a benzinüzemről földgázüzemre és vissza történő átkapcsolás során: …

3.2.16.3.2. A rendszer elrendezési rajza (villamos csatlakozások, vákuumcsatlakozások, kiegyenlítő tömlők stb.): …

3.2.16.3.3. A jelölés rajza: …

3.4. Motorok vagy motorkombinációk

3.4.1. Hibrid hajtású elektromos jármű: van/nincs (9)

3.4.2. Hibrid hajtású elektromos jármű kategóriája

Külső feltöltés/nem külső feltöltés (9)

3.4.3. Üzemmódkapcsoló: van/nincs (9)

3.4.3.1. Választható üzemmódok

3.4.3.1.1. Tisztán elektromos: igen/nem (9)

3.4.3.1.2. Tisztán tüzelőanyag-fogyasztó: igen/nem (9)

3.4.3.1.3. Hibrid üzemmódok: van/nincs (9)

(ha van, rövid leírás: …)

3.4.4. Az energiatároló eszköz leírása: (akkumulátor, kondenzátor, lendkerék/generátor)

3.4.4.1. Gyártmány(ok): …

3.4.4.2. Típus(ok): …

3.4.4.3. Azonosító szám: …

3.4.4.4. Az elektrokémiai párosítás fajtája: …

3.4.4.5. Energia: … (akkumulátorhoz: feszültség és kapacitás, amperóra 2 órára, kondenzátornál: J, …) …

3.4.4.6. Töltő: fedélzeti/külső/nincs (9)

3.4.5. Villamos gépek (külön részletezze az egyes villamosgép-típusokat)

3.4.5.1. Gyártmány: …

3.4.5.2. Típus: …

3.4.5.3. Elsődleges használat: hajtómotor/generátor (9)

3.4.5.3.1. Hajtómotorként való használat esetén: monomotor/multimotor (9) (száma): …

3.4.5.4. Legnagyobb teljesítmény: … kW

3.4.5.5. Működési elv: …

3.4.5.5.1. Egyenáram/váltóáram/fázisok száma: …

3.4.5.5.2. Külön gerjesztés/soros/összetett (9)

3.4.5.5.3. Szinkron/aszinkron (9)

3.4.6. Vezérlőegység

3.4.6.1. Gyártmány: …

3.4.6.2. Típus: …

3.4.6.3. Azonosító szám: …

3.4.7. Teljesítményszabályozó

3.4.7.1. Gyártmány: …

3.4.7.2. Típus: …

3.4.7.3. Azonosító szám: …

3.4.8. A jármű hatósugara elektromos hajtás esetén: … km (a 101. előírás 7. melléklete szerint): …

3.4.9. Gyártó javaslata az előkondicionálásra:

3.6. A gyártó által megengedett hőmérséklet

3.6.1. Hűtőrendszer

3.6.1.1. Folyadékhűtés

3.6.1.1.1. Legnagyobb kilépő hőmérséklet: … K

3.6.1.2. Léghűtés

3.6.1.2.1. Referenciapont:

3.6.1.2.2. Legnagyobb hőmérséklet a referenciapontnál: … K

3.6.2. A közbenső hűtő legnagyobb kilépő hőmérséklete: … K

3.6.3. A kipufogógáz legnagyobb hőmérséklete a kipufogócsőnek a gyűjtőcső külső karimájával szomszédos pontján: … K

3.6.4. A tüzelőanyag hőmérséklete

3.6.4.1. Legalább: … K

3.6.4.2. Legfeljebb: … K

3.6.5. Kenőanyag hőmérséklete

3.6.5.1. Legalább: … K

3.6.5.2. Legfeljebb: … K

3.8. Kenőrendszer

3.8.1. A rendszer leírása

3.8.1.1. A kenőanyagtartály elhelyezése: …

3.8.1.2. Adagolórendszer (szivattyúzás/befecskendezés a szívórendszerbe/tüzelőanyagba keverve stb.) (9)

3.8.2. Kenőanyag-szivattyú

3.8.2.1. Gyártmány(ok): …

3.8.2.2. Típus(ok): …

3.8.3. Tüzelőanyagba keverve

3.8.3.1. Százalékos arány: …

3.8.4. Olajhűtő: van/nincs (9)

3.8.4.1. Rajz(ok): …, vagy

3.8.4.1.1. Gyártmány(ok): …

3.8.4.1.2. Típus(ok): …

4. Áttétel (14)

4.3. A lendkerék tehetetlenségi nyomatéka: …

4.3.1. Kiegészítő tehetetlenségi nyomaték, sebességbe kapcsolás nélkül: …

4.4. Tengelykapcsoló (típus): …

4.4.1. Legnagyobb nyomatékátalakítás: …

4.5. Sebességváltó: …

4.5.1. Típus (kézi/automata/CVT [fokozatmentes automata sebességváltó]) (9)

4.6. Áttételi arányok: …

Index	Belső áttételek (a sebességváltó kimenőtengelyének fordulatszáma a motoréhoz viszonyítva)	Végáttételek (a sebességváltó kimenőtengelyének fordulatszáma a hajtott kerékéhez viszonyítva)	Összáttételi arányok
A CVT (*1) legnagyobb értéke
1
2
3
4, 5 stb.
A CVT (*1) legkisebb értéke
Hátramenet

6. Felfüggesztés

6.6. Gumiabroncsok és kerekek

6.6.1. Gumiabroncs/kerék kombináció(k)

a)	az összes lehetséges gumiabroncs vonatkozásában fel kell tüntetni a méretmegjelölést, a terhelhetőségi jelzőszámot, a sebességkategória-jelet;

b)	a 300 km/h-nál nagyobb végsebességű járművekhez tervezett Z kategóriájú gumiabroncsokról ezzel egyenértékű információkat kell megadni; a kerekeknél fel kell tüntetni a keréktárcsa méretét és a besajtolási mélységet.

6.6.1.1. Tengelyek

6.6.1.1.1. 1. tengely: …

6.6.1.1.2. 2. tengely: …

6.6.1.1.3. 3. tengely: …

6.6.1.1.4. 4. tengely: … stb.

6.6.2. A gördülősugarak/kerület felső és alsó határértéke (15): …

6.6.2.1. Tengelyek

6.6.2.1.1. 1. tengely: …

6.6.2.1.2. 2. tengely: …

6.6.2.1.3. 3. tengely: …

6.6.2.1.4. 4. tengely: … stb.

6.6.3. A gyártó által ajánlott gumiabroncsnyomás(ok): … kPa

9. Karosszéria

9.1. A karosszéria típusa (2): …

9.10.3. Ülések

9.10.3.1. Darabszám: …

(1) Ha a típusazonosítás olyan karaktereket tartalmaz, amelyek a jármű, alkatrész vagy önálló műszaki egység leírása szempontjából nem lényegesek, akkor ezek a karakterek a dokumentációban kérdőjellel helyettesítendők (pl. ABC??123??).

(2) A Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: a legutóbb a 4. módosítással módosított TRANS/WP.29/78/1. javított változat/2. módosítás) 7. mellékletének meghatározása szerint.

(3) Ha a rendes vezetőfülkés változat mellett van hálóhelyes vezetőfülkés változat is, akkor a tömegeket és a méreteket mindkettőre meg kell adni.

(4) A járművezető és adott esetben az utaskísérő tömegét 75 kg-nak kell tekinteni (ebből az ISO 2416:1992 szabvány szerint 68 kg a testtömeg és 7 kg a csomag), a tüzelőanyag-tartályt a gyártó által meghatározott űrtartalom 90 %-áig, az egyéb, folyadékot (kivéve a használt vizet) tartalmazó rendszereket pedig 100 %-áig kell feltölteni.

(5) Pótkocsik vagy félpótkocsik, valamint olyan pótkocsival vagy félpótkocsival összekapcsolt járművek esetében, amelyek jelentős függőleges terhelést gyakorolnak a csatlakozóberendezésre vagy a nyeregszerkezetre, ezt a terhelést is – osztva a gravitációs gyorsulással – bele kell számítani a műszakilag megengedett legnagyobb tömegbe.

(6) Kérjük, adja meg az egyes változatok felső és alsó értékeit.

(7) Nem hagyományos motorok és rendszerek esetében a gyártónak az itt megadottakkal egyenértékű adatokat kell megadnia.

(8) Azok a járművek, amelyek benzinnel vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal egyaránt üzemeltethetőek, de csak vészhelyzet esetén vagy csak indításhoz használható benzinüzemű rendszerrel vannak felszerelve, amelyhez egy legfeljebb 15 literes benzintartály tartozik, a VI. típusú vizsgálat szempontjából olyan járműveknek minősülnek, amelyek csak gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működtethetőek.

(9) A nem kívánt rész törlendő.

(10) Ezt az értéket a legközelebbi tizedmilliméterre kell kerekíteni.

(11) Ezen érték kiszámításakor π = 3,1416; az értéket cm3-re kell kerekíteni.

(12) Adja meg a tűrést.

(13) A 85. előírás követelményeknek megfelelően meghatározva.

(14) Az előírt adatokat az összes javasolt változathoz meg kell adni.

(*1) CVT – fokozatmentes automata sebességváltó

(15) Adja meg az egyiket vagy a másikat.

1. függelék

Információk a vizsgálati feltételekről

1. Gyújtógyertyák

1.1. Gyártmány: …

1.2. Típus: …

1.3. A szikraköz beállítása: …

2. Gyújtótekercs

2.1. Gyártmány: …

2.2. Típus: …

3. A használt kenőanyag

3.1. Gyártmány: …

3.2. Típus (ha a kenőanyag a tüzelőanyaghoz van keverve, adja meg az olaj százalékos arányát a keverékben): …

4. A fékpad terhelésbeállításai (ezt az információt minden egyes fékpados vizsgálat esetén meg kell adni)

4.1. A jármű karosszériájának típusa (variáns/változat): …

4.2. A sebességváltó típusa (kézi/automata/CVT): …

4.3. Rögzített terhelési görbéjű teljesítménymérő fékpad beállításai (adott esetben) …

4.3.1. A fékpad alternatív terhelésbeállítási módszere (igen/nem): …

4.3.2. Tehetetlenségi tömeg (kg): …

4.3.3. Felvett effektív teljesítmény 80 km/h sebességnél, beleértve a jármű menetveszteségeit is a fékpadon (kW): …

4.3.4. Felvett effektív teljesítmény 50 km/h sebességnél, beleértve a jármű menetveszteségeit is a fékpadon (kW): …

4.4. Változtatható terhelési görbéjű teljesítménymérő fékpad beállításai (adott esetben): …

4.4.1. A kigurulásra vonatkozó információk a próbapályáról: …

4.4.2. A gumiabroncsok gyártmánya és típusa: …

4.4.3. Gumiabroncsméretek (első/hátsó): …

4.4.4. Gumiabroncsnyomás (első/hátsó) (kPa): …

4.4.5. A vizsgált jármű tömege a járművezetővel együtt (kg): …

4.4.6. Közúti kigurulási adatok (adott esetben)

V (km/h)	V2 (km/h)	V1 (km/h)	Átlagos korrigált kigurulási idő (s)
120
100
80
60
40
20

4.4.7. Átlagos korrigált közúti teljesítmény (ha használatos)

V (km/h)	Korrigált teljesítmény (kW)
120
100
80
60
40
20

4A. MELLÉKLET

I. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

(Kipufogógáz-kibocsátások ellenőrzése hidegindítás után)

1. ALKALMAZHATÓSÁG

Ez a melléklet a korábbi 4. melléklet helyébe lép.

2. BEVEZETÉS

A melléklet leírja az előírás 5.3.1. szakaszában meghatározott I. típusú vizsgálatra vonatkozó eljárást. Ha PB-gázt vagy földgázt/biometánt használnak referencia-tüzelőanyagként, a 12. melléklet rendelkezéseit is alkalmazni kell.

3. VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

3.1. Környezeti feltételek

3.1.1. A vizsgálat alatt a vizsgálati helyiség hőmérsékletét 293 és 303 K (20 °C és 30 °C) között kell tartani. A vizsgálati helyiség levegőjének, illetve a motor által beszívott levegő abszolút páratartalmának (H) teljesítenie kell az alábbi feltételt:

5,5 ≤ H ≤ 12,2 (g H2O/kg száraz levegő)

Az abszolút páratartalmat (H) mérni kell.

Az alábbi hőmérsékleteket mérni kell:

vizsgálati helyiség környezeti levegője;

a hígító és mintavevő rendszer hőmérséklete a kibocsátásmérési rendszerekre vonatkozóan a melléklet 2–5. függelékében meghatározottak szerint.

A légköri nyomást mérni kell.

3.2. A vizsgálati jármű

3.2.1. A járművet jó műszaki állapotban kell vizsgálatra bocsátani. A vizsgálat előtt a járművet be kell járatni, és legalább 3 000 km-t futnia kell.

3.2.2. A kipufogórendszerben nem lehet olyan szivárgás, amely csökkentheti az összegyűjtött gázok mennyiségét; ennek a mennyiségnek azonosnak kell lennie a motorból kilépő gáz mennyiségével.

3.2.3. A szívórendszer tömítettségét ellenőrizni lehet annak érdekében, hogy a porlasztást ne változtathassa meg nem kívánt levegőbeszívás.

3.2.4. A motort és a jármű kezelőszerveit a gyártó előírásainak megfelelően kell beállítani. Ez a követelmény különösen vonatkozik az alapjárati beállításokra (fordulatszám és kipufogógázok szén-monoxid-tartalma), továbbá a hidegindító berendezésre és a kipufogógázokat tisztító rendszerre.

3.2.5. A vizsgálandó járművet vagy egy azzal egyenértékű járművet szükség esetén fel kell szerelni egy olyan készülékkel, amely lehetővé teszi a fékpad beállításához szükséges jellemző paraméterek mérését e melléklet 5. szakaszának megfelelően.

3.2.6. A vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat ellenőrizheti, hogy a jármű teljesítménye megfelel-e a gyártó által megadott értékeknek, használható-e normál üzemben, és mindenekelőtt, hogy hideg és meleg állapotban egyaránt elindítható-e.

3.3. A vizsgálati tüzelőanyag

3.3.1. A vizsgálathoz ezen előírás 10. mellékletében meghatározott megfelelő referencia-tüzelőanyagot kell használni.

3.3.2. A benzinnel vagy PB-gázzal, illetve földgázzal/biometánnal is üzemeltethető járműveket a 12. mellékletnek megfelelően a 10a. mellékletben meghatározott megfelelő referencia-tüzelőanyaggal (tüzelőanyagokkal) kell vizsgálni.

3.4. A jármű felállítása

3.4.1. A vizsgálat alatt a járműnek megközelítőleg vízszintesen kell állnia a tüzelőanyag rendellenes eloszlásának elkerülése érdekében.

3.4.2. A járműre változó sebességű légáramot kell fújni. A befúvó sebességének a 10 km/h és legalább 50 km/h közötti üzemi tartományon belül, vagy a 10 km/h és legalább a használt vizsgálati ciklus maximális sebessége közötti üzemi tartományon belül kell lennie. A 10 km/h és 50 km/h közötti tartományon belül a levegő lineáris sebességének a befúvó kimeneti nyílásánál a görgősebességhez képest ± 5 km/h értékhatáron belül kell lennie. Az 50 km/h fölötti tartományban a levegő lineáris sebessége a görgősebességhez képest ± 10 km/h értékhatáron belül kell, hogy legyen. 10 km/h-nál kisebb görgősebesség esetén a levegő sebessége nulla lehet.

A levegő fent említett sebességét több olyan mérési pont átlagos értékeként kell meghatározni, amely:

a)	négyszögletes kimeneti nyílású befúvók esetében a befúvó teljes kimeneti nyílását kilenc területre felosztó négyszögek (amelyek a befúvó kimeneti nyílását vízszintes és függőleges irányban is három egyenlő részre osztják) mindegyikének közepén helyezkedik el;

kör alakú kimeneti nyílású befúvók esetében a kimeneti nyílást nyolc egyenlő cikkelyre kell felosztani függőleges, vízszintes és ezekkel 45°-os szöget bezáró vonalakkal. A mérési pontok minden egyes cikkely sugárirányú középvonalán (22,5°) helyezkednek el a teljes sugár kétharmadánál (az alábbi ábrán látható módon).

E méréseket úgy kell elvégezni, hogy ne legyen jármű vagy más akadály a ventilátor előtt.

A levegő lineáris sebességének mérésére szolgáló eszközt a levegőkimeneti nyílástól 0 és 20 cm közötti távolságra kell elhelyezni.

A befúvó végleges kiválasztásánál a következő jellemzőket kell figyelembe venni:

a)	terület: legalább 0,2 m2;

b)	az alsó él föld feletti magassága: kb. 0,2 m;

c)	a jármű elejétől mért távolság: kb. 0,3 m.

Alternatív megoldásként a befúvó sebességét legalább 6 m/s (21,6 km/h) légsebességnél állandósítani lehet.

A hűtőventilátor magassági és oldalirányú helyzete módosítható, ha szükséges.

4. VIZSGÁLATI BERENDEZÉS

4.1. Fékpad

A fékpadra vonatkozó követelményeket az 1. függelék adja meg.

4.2. Kipufogógáz-hígító rendszer

A kipufogógáz-hígító rendszerre vonatkozó követelményeket a 2. függelék adja meg.

4.3. Gáz-halmazállapotú kibocsátások mintavételezése és elemzése

A gáz-halmazállapotú kibocsátások mintavevő és elemző berendezésére vonatkozó követelményeket a 3. függelék foglalja magában.

4.4. Részecsketömeg- (PM-) kibocsátások mérőberendezései

A részecsketömeg-mintavételre és -mérésre vonatkozó követelményeket a 4. függelék tartalmazza.

4.5. Részecskeszám- (PN-) kibocsátások mérőberendezései

A részecskeszám-mintavételre és -mérésre vonatkozó követelményeket az 5. függelék tartalmazza.

4.6. A vizsgálati helyiség általános felszereltsége

Az alábbi hőmérsékleteket ± 1,5 K pontossággal kell mérni:

a)	vizsgálati helyiség környezeti levegője;

b)	a motorba beszívott levegő;

c)	a hígító és mintavevő rendszer hőmérsékletei a kibocsátásmérési rendszerekre a melléklet 2–5. függelékében meghatározottak szerint.

A légköri nyomást ± 0,1 kPa értékhatáron belüli pontossággal kell mérni.

Az abszolút páratartalmat ± 5 százalék értékhatáron belüli pontossággal kell mérni.

5. A JÁRMŰ KÖZÚTI TERHELÉSÉNEK MEGHATÁROZÁSA

5.1. Vizsgálati eljárás

A jármű közúti terhelésének mérési eljárását a 7. függelék ismerteti.

Ez az eljárás nem szükséges, ha a fékpad terhelését a jármű referenciatömegének megfelelően kell beállítani.

6. KIBOCSÁTÁSVIZSGÁLATI ELJÁRÁS

6.1. Vizsgálati ciklus

A menetciklust, amely 1. részből (városi ciklus) és 2. részből (városon kívüli ciklus) áll, az 1. ábra szemlélteti. A teljes vizsgálat során az elemi városi ciklust négyszer kell lefuttatni, majd ezt követi a 2. rész.

6.1.1. Elemi városi ciklus

A vizsgálati ciklus 1. része négyszer tartalmazza az 1. táblázatban meghatározott, a 2. ábrán szemléltetett és az alábbiakban összegzett elemi városi ciklust.

Az üzemmód szakaszai szerinti felbontás:

	Idő (s)	%
Alapjárat	60	30,8	35,4
Lassítás, tengelykapcsoló kioldva	9	4,6
Fokozatváltás	8	4,1
Gyorsítások	36	18,5
Állandó sebességű időszakok	57	29,2
Lassítások	25	12,8
Összesen	195	100

Sebességfokozatok használata szerinti felbontás:

	Idő (s)	%
Alapjárat	60	30,8	35,4
Lassítás, tengelykapcsoló kioldva	9	4,6
Fokozatváltás	8	4,1
Első fokozat	24	12,3
Második fokozat	53	27,2
Harmadik fokozat	41	21
Összesen	195	100

Általános információ:

A vizsgálat alatti átlagsebesség	:	19 km/h
Tényleges menetidő	:	195 s
Egy ciklus alatt megtett elméleti távolság	:	1 013 km
Négy ciklus alatt megtett egyenértékű távolság	:	4 052 km

6.1.2. Városon kívüli ciklus

A vizsgálati ciklus 2. része a 2. táblázatban meghatározott, a 3. ábrán szemléltetett és az alábbiakban összegzett városon kívüli ciklus.

Az üzemmód szakaszai szerinti felbontás:

	Idő (s)	%
Alapjárat	20	5
Lassítás, tengelykapcsoló kioldva	20	5
Fokozatváltás	6	1,5
Gyorsítások	103	25,8
Állandó sebességű időszakok	209	52,2
Lassítások	42	10,5
Összesen	400	100

Sebességfokozatok használata szerinti felbontás:

	Idő (s)	%
Alapjárat	20	5
Lassítás, tengelykapcsoló kioldva	20	5
Fokozatváltás	6	1,5
Első fokozat	5	1,3
Második fokozat	9	2,2
Harmadik fokozat	8	2
Negyedik fokozat:	99	24,8
Ötödik fokozat:	233	58,2
Összesen	400	100

Általános információ:

A vizsgálat alatti átlagsebesség	:	62,6 km/h
Tényleges menetidő	:	400 s
Egy ciklus alatt megtett elméleti távolság	:	6 955 km
Legnagyobb sebesség	:	120 km/h
Legnagyobb gyorsulás	:	0,833 m/s2
Legnagyobb lassítás	:	– 1 389 m/s2

6.1.3. A sebességváltó használata

6.1.3.1. Ha az első sebességfokozatban elérhető legnagyobb sebesség 15 km/h alatt van, akkor a városi ciklushoz a második, harmadik és negyedik sebességfokozatot kell használni (1. rész), a városon kívüli ciklushoz (2. rész) pedig a második, harmadik, negyedik és ötödik sebességfokozatot. A második, harmadik és negyedik sebességfokozat akkor is használható a városi ciklushoz (1. rész), a második, harmadik, negyedik és ötödik sebességfokozat pedig a városon kívüli ciklushoz (2. rész), ha a gyártó utasításai szerint vízszintes úton az indítást a második sebességfokozatban ajánlatos végrehajtani, vagy ha a gyártó az első sebességfokozatot terepáttételként, kúszó- vagy vontatóáttételként határozza meg.

Azokat a járműveket, amelyek nem érik el a menetciklus folyamán a szükséges gyorsulási és legnagyobb sebességértékeket, a gázpedált teljesen benyomva addig kell működtetni, amíg újra el nem érik az előírt működési jelleggörbét. A menetciklustól való eltéréseket a vizsgálati jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

A félautomata sebességváltóval felszerelt járműveket úgy kell vizsgálni, hogy a vezetésnél általában alkalmazott áttételeket kell használni, és a sebességváltó kart a gyártó utasításainak megfelelően kell működtetni.

6.1.3.2. Az automata sebességváltóval felszerelt járműveket a legmagasabb sebességfokozatban („drive”) kell megvizsgálni. A gázpedált úgy kell működtetni, hogy a gyorsulás a lehető legegyenletesebb legyen, és a sebességváltó normál sorrendben kapcsolhassa a különböző fokozatokat. Továbbá e melléklet 1. és 2. táblázatában meghatározott kapcsolási pontokat nem kell alkalmazni; a gyorsításnak folyamatosnak kell lennie az egyes alapjárati időszakok végét és a következő állandó sebességű időszak kezdetét összekötő egyenes vonallal jelzett időszakon keresztül. Az alábbi 6.1.3.4. és 6.1.3.5. szakaszban megadott tűréseket kell alkalmazni.

6.1.3.3. A vezető által működtetett gyorsmeneti fokozattal (overdrive) ellátott járműveket városi ciklusban (1. rész) a gyorsmeneti fokozat működtetése nélkül, városon kívüli ciklusban (2. rész) pedig a gyorsmeneti fokozat bekapcsolásával kell vizsgálni.

6.1.3.4. A kijelzett sebesség és a gyorsítás, az állandó sebesség és a lassítás elméleti sebességei között, a jármű fékeinek használata mellett, ± 2 km/h tűrés megengedett. Amennyiben a fékek használata nélküli lassulás nagyobb, kizárólag az alábbi 6.4.4.3. szakasz rendelkezéseit kell alkalmazni. A szakaszváltások alatt elfogadhatóak az előírtnál nagyobb sebességtűrések, feltéve, hogy ezeket a tűréseket egyetlen esetben sem lépik túl 0,5 másodpercnél tovább.

6.1.3.5. Az időtűrés értéke ± 1 s kell, hogy legyen. A fenti tűrésértékek egyaránt alkalmazhatóak a városi ciklusban (1. rész) az egyes sebességváltási szakaszok kezdetén és végén, valamint a városon kívüli ciklus (2. rész) 3., 5. és 7. művelete esetében. Megjegyzendő, hogy a megengedett két másodperces idő magába foglalja a fokozatváltáshoz szükséges időt és egy bizonyos időtartalékot a ciklushoz való felzárkózáshoz.

6.2. A vizsgálat előkészítése

6.2.1. A terhelés és a tehetetlenség beállítása

6.2.1.1. A jármű közúti vizsgálatával meghatározott terhelés

A fékpadot úgy kell beállítani, hogy a forgó tömegek teljes tehetetlensége szimulálja azt a tehetetlenséget és egyéb közúti terhelőerőket, amelyek a közúton vezetett járműre hatnak. A terhelés megállapítására szolgáló módszer leírása e melléklet 5. szakaszában olvasható.

Állandó terhelési görbéjű fékpad: a terhelésszimulátort úgy kell beállítani, hogy felvegye a hajtókerekeken 80 km/h állandó sebességnél leadott teljesítményt, és fel kell jegyezni az 50 km/h sebességnél felvett teljesítményt.

Állítható terhelési görbéjű fékpad: a terhelésszimulátort úgy kell beállítani, hogy felvegye a hajtókerekeken 120, 100, 80, 60, 40 és 20 km/h állandó sebesség mellett leadott teljesítményt.

6.2.1.2. A jármű referenciatömegével meghatározott terhelés

A gyártó beleegyezésével az alábbi módszer használható.

A féket úgy kell beállítani, hogy 80 km/h állandó sebességnél felvegye a hajtókerekekre ható terhelést a 3. táblázatnak megfelelően.

Ha nem áll rendelkezésre a megfelelő egyenértékű tehetetlenség a fékpadon, a jármű referenciatömegéhez legközelebbi nagyobb értéket kell alkalmazni.

Olyan nem személyszállító járművek esetében, amelyeknek referenciatömege nagyobb 1 700 kg-nál, illetve állandó összkerék-meghajtású járművek esetében a 3. táblázatban feltüntetett teljesítményértékeket meg kell szorozni egy 1,3-es tényezővel.

6.2.1.3. Az alkalmazott módszert és a kapott értékeket (egyenértékű tehetetlenség – jellemző beállítási paraméter) rögzíteni kell a vizsgálati jegyzőkönyvben.

6.2.2. Előzetes vizsgálati ciklusok

Szükség esetén előzetes vizsgálati ciklusokat kell lefolytatni annak meghatározására, hogy miként lehet legjobban működtetni a gáz- és fékpedált ahhoz, hogy a menetciklus a végrehajtására előírt határértékeken belül megközelítse az elméleti menetciklust.

6.2.3. Gumiabroncsnyomás-értékek

A gumiabroncsnyomásnak meg kell felelnie a gyártó által előírt, és a fékbeállításhoz elvégzett előzetes országúti vizsgálaton használt értéknek. Kétgörgős fékpad esetén a gyártó által ajánlott beállítási érték legfeljebb 50 százalékkal növelhető. Az alkalmazott tényleges nyomás értékét fel kell tüntetni a vizsgálati jegyzőkönyvben.

6.2.4. Háttér-részecsketömeg mérése

A hígítólevegő részecskeháttérszintje meghatározható a szűrt hígító levegő részecskeszűrőn történő átáramoltatásával. Ennek ugyanarról a pontról kell származnia, mint a részecskemintának. Egy mérés végezhető a vizsgálat előtt vagy után. A részecsketömeg-mérések korrigálhatóak a hígítórendszerből származó háttérkoncentráció kivonásával. A megengedett háttér-koncentráció ≤ 1 mg/km (vagy egyenértékű tömeg a szűrőn) lehet. Ha a háttérérték túllépi ezt a szintet, az előírt 1 mg/km-es értéket (vagy egyenértékű tömeget a szűrőn) kell alkalmazni. Ha a háttér-koncentráció kivonása negatív eredményt ad, a részecsketömeg-eredményt nullának kell tekinteni.

6.2.5. Háttérrészecskeszám mérése

A háttér-részecskeszám kivonása meghatározható a részecske- és szénhidrogénszűrő utáni pontból származó hígító levegőnek a részecskeszám-mérőrendszerbe történő mintavételével. A részecskeszámmérés háttér-koncentráció miatti helyesbítése nem megengedett típusjóváhagyás esetében, de a gyártó kérésére használható a gyártás megfelelősége és a használatban lévő jármű megfelelősége esetében, ha vannak arra utaló jelek, hogy jelentős az alagútból származó háttér-koncentráció.

6.2.6. Részecsketömeg-szűrő kiválasztása

Egymagában álló, másodlagos szűrő nélküli részecskeszűrőt kell alkalmazni a kombinált ciklus városi és városon kívüli szakaszában egyaránt.

Kettős részecskeszűrő – egy a városi, egy a városon kívüli fázishoz – másodlagos szűrő nélkül csak akkor használható, ha a kibocsátási vizsgálat megkezdése és befejezése között a mintavevő szűrőn mért nyomásesés növekedése egyéb esetben várhatóan meghaladja a 25 kPa-t.

6.2.7. Részecsketömeg-szűrő előkészítése

6.2.7.1. A részecsketömeg-mintavevő szűrőket porbehatolás ellen védett nyitott edényben legalább két és legfeljebb nyolcvan órán keresztül légkondicionált kamrában kell (hőmérséklet és páratartalom tekintetében) kondicionálni. A kondicionálás után a szennyezetlen szűrők tömegét meg kell mérni és használatig tárolni kell azokat. Ha a szűrőket a mérlegkamrából való kivételt követő egy órán belül nem használják, tömegüket újra kell mérni.

6.2.7.2. Az egy órás korlátozás nyolc órás korlátozással váltható fel, ha a következő egyik vagy mindkét feltétel teljesül:

6.2.7.2.1.

a stabilizált szűrőt a végein ledugózott, zárt szűrőtartó egységbe helyezik és tárolják; vagy

6.2.7.2.2.

a stabilizált szűrőt zárt szűrőtartó egységbe helyezik, amelyet azonnal olyan mintavevő vezetékbe helyeznek, amelyen keresztül nincs áramlás.

6.2.7.3. A részecske-mintavevő rendszert el kell indítani és elő kell készíteni a mintavételre.

6.2.8. Részecskeszám-mérés előkészítése

6.2.8.1. A részecske sajátosságai szerint meghatározott hígítási rendszert és mérőberendezést el kell indítani és elő kell készíteni a mintavételre.

6.2.8.2. A vizsgálat(ok) előtt a részecskeszámláló és a részecske-mintavevő rendszer illékony részecskéket eltávolító elemei helyes működését az 5. függelék, 2.3.1. és 2.3.3. szakasza szerint igazolni kell:

A részecskeszámláló válaszreakcióját minden egyes vizsgálat előtt közel nulla szinten, illetve – napi rendszerességgel – környezeti levegővel nagy részecskekoncentrációk mellett ellenőrizni kell.

Ha a bemenetet HEPA-szűrővel szerelték fel, akkor bizonyítani kell, hogy a teljes részecske-mintavevő rendszer szivárgásmentes.

6.2.9. A gázelemzők ellenőrzése

Be kell állítani a gázok kibocsátási elemzőinek a nullapontját és mérési tartományát. A mintagyűjtő zsákokat ki kell üríteni.

6.3. Kondicionálási eljárás

6.3.1. A részecskék mérése céljából legfeljebb 36 és legalább 6 órával a vizsgálat előtt e melléklet 6.1. szakaszában leírt 2. rész szerinti menetciklus alkalmazásával el kell végezni a jármű előkondicionálását. Három egymást követő ciklust kell végrehajtani. A fékpadot a fenti 6.2.1. szakaszban leírt módon kell beállítani.

A gyártó kérésére a közvetett befecskendezésű szikragyújtású motorral felszerelt járművek előkondicionálását a vizsgálat 1. része szerinti egy menetciklus és a 2. része szerinti két menetciklus végrehajtásával lehet elvégezni.

Olyan vizsgálati létesítményben, ahol egy kevés részecskét kibocsátó jármű vizsgálatát egy sok részecskét kibocsátó járművön végzett korábbi vizsgálatból visszamaradó szennyeződés érheti, a mintavevő berendezés előkondicionálása céljából ajánlatos egy 120 km/h-s állandósult állapotú, húszperces időtartamú menetciklust, majd három egymást követő, 2. rész szerinti menetciklust végrehajtani a kevés részecskét kibocsátó járművel.

Az előkondicionálás után és a vizsgálat előtt a járműveket olyan helyiségben kell tartani, amelyben viszonylag állandó, 293 és 303 K (20–30 °C) közötti a hőmérséklet. A kondicionálást legalább hat órán keresztül kell végezni mindaddig, amíg a motorolaj és adott esetben a hűtőfolyadék hőmérséklete el nem éri a helyiség hőmérsékletét ± 2 K értékhatáron belül.

Ha a gyártó kéri, a vizsgálatot legfeljebb harminc órával azt követően kell elvégezni, hogy a jármű normál hőmérsékletén üzemelt.

6.3.3. PB-gázzal vagy földgázzal/biometánnal működő szikragyújtású motorral felszerelt, illetve a benzinnel és PB-gázzal vagy földgázzal/biometánnal is üzemeltethető motorral felszerelt járművek esetében az első gáz-halmazállapotú referencia-tüzelőanyaggal és a második gáz-halmazállapotú referencia-tüzelőanyaggal végzett vizsgálat között a járművet a második referencia-tüzelőanyaggal történő vizsgálat előtt előkondicionálni kell. Ezt az előkondicionálást úgy kell végrehajtani a második referencia-tüzelőanyaggal, hogy az előkondicionálási ciklus a melléklet 1. függelékében leírt vizsgálati ciklus 1. részéből (városi vizsgálat) egy menetciklust, a 2. részéből (városon kívüli vizsgálat) pedig két menetciklust foglaljon magában. A gyártó kérésére és a műszaki szolgálat beleegyezésével az előkondicionálási ciklus meghosszabbítható. A fékpadot e melléklet 6.2. szakaszában leírt módon kell beállítani.

6.4. Vizsgálati eljárás

6.4.1. A motor elindítása

6.4.1.1. A motort az e célra szolgáló berendezések segítségével kell beindítani a gyártó utasításai és a sorozatgyártású járművekhez biztosított vezetői kézikönyvben leírtak szerint.

6.4.1.2. Az első ciklus a motorindítási eljárás megkezdésekor indul.

6.4.1.3. PB-gáz és földgáz–biometán használata esetén megengedhető, hogy a motor benzinüzemben induljon, és egy előre meghatározott időtartam után, amelyet a vezető nem tud módosítani, kapcsoljon át PB-gáz- vagy földgáz–biometán üzemmódra.

6.4.2. Alapjárat

6.4.2.1. Kézi kapcsolású vagy félautomata sebességváltó, lásd az 1. és 2. táblázatot.

6.4.2.2. Automata sebességváltó

Az első bekapcsolás után a sebességválasztót a vizsgálat során nem szabad működtetni, kivéve a 6.4.3.3. szakaszban leírt esetben, vagy ha a sebességválasztó működtetni tudja a gyorsmeneti fokozatot (overdrive), ha van ilyen.

6.4.3. Gyorsítások

6.4.3.1. A gyorsításokat úgy kell végrehajtani, hogy a gyorsulások mértéke, amennyire lehet, az egész művelet alatt állandó maradjon.

6.4.3.2. Ha a gyorsulás nem hajtható végre az előírt időn belül, a további szükséges időt lehetőleg a sebességváltásra szánt időből kell elvenni, vagy ha ez nem lehetséges, az ezt követő állandó sebességű időszakból.

6.4.3.3. Automata sebességváltók

Ha a gyorsítás nem hajtható végre az előírt idő alatt, akkor a sebességválasztót a kézi kapcsolású sebességváltókra előírt követelmények szerint kell működtetni.

6.4.4. Lassítások

6.4.4.1. Az elemi városi ciklusban (1. rész) elvégzendő lassításokat a gázpedál teljes felengedésével, zárt tengelykapcsoló-állás mellett kell végrehajtani. A tengelykapcsolót a sebességváltókar használata nélkül oldani kell, ha a jármű eléri a következő sebességértékek közül a magasabbik értéket: 10 km/h vagy a motor alapjárati fordulatszámának megfelelő sebesség.

A városon kívüli ciklusban (2. rész) elvégzendő lassításokat a lábnak a gázpedálról való teljes levételével, zárt tengelykapcsoló-állás mellett kell végrehajtani. A tengelykapcsolót a sebességváltókar használata nélkül oldani kell, ha a jármű az utolsó lassításkor eléri az 50 km/h sebességet.

6.4.4.2. Ha a lassítási szakasz hosszabb annál, mint ami az adott szakaszra elő van írva, a ciklusidő betartása érdekében használni kell a jármű fékjeit.

6.4.4.3. Ha a lassítási szakasz rövidebb annál, mint ami az adott szakaszra elő van írva, az elméleti ciklus szerinti ütemezést állandó sebességgel vagy a következő műveletbe beiktatott alapjárati időszakkal kell helyreállítani.

6.4.4.4. Az elemi városi ciklus (1. rész) lassítási szakasza végén (a jármű megállításakor a görgőkön) a sebességváltót üres állásba kell kapcsolni, zárt tengelykapcsoló-állás mellett.

6.4.5. Állandó sebességek

6.4.5.1. A gyorsításról a következő állandó sebességű időszakra való áttéréskor kerülni kell a „pumpálást” vagy a fojtószelep lezárását.

6.4.5.2. Az állandó sebességű időszakokban a gázpedált egy meghatározott állásban kell tartani.

6.4.6. Mintavétel

A mintavétel a beindítási folyamat megkezdésekor (MK) vagy azelőtt kezdődik és a városon kívüli ciklus (2. rész. mintavétel vége [MV]) utolsó alapjárati szakaszának befejezésekor, vagy VI. típusú vizsgálat esetén az utolsó elemi városi ciklus (1. rész) utolsó alapjárati szakasza befejeztével végződik.

6.4.7. A vizsgálat alatt a sebességértékeket az idő függvényében kell rögzíteni, vagy adatgyűjtő rendszer használatával összegyűjteni a végrehajtott vizsgálati ciklusok megfelelőségének értékeléséhez.

6.4.8. A részecskéket folyamatosan kell mérni a részecske-mintavevő rendszerben. Az átlagos koncentrációkat a gázelemző által az egész vizsgálati ciklus alatt adott jelek integrálásával kell meghatározni.

6.5. Vizsgálat utáni eljárások

6.5.1. Gázelemző ellenőrzése

A folyamatos mérésre használt elemzőket nullázógázzal és mérőtartomány-kalibráló gázzal kell ellenőrizni. A vizsgálatot elfogadottnak kell tekinteni, ha a vizsgálat előtti és utáni eredmények különbsége kisebb, mint a mérőtartomány-kalibráló gáz koncentrációjának két százaléka.

6.5.2. Részecskeszűrő mérlegelése

A referenciaszűrők tömegét a vizsgálati szűrők tömegmérését követő nyolc órán belül meg kell mérni. A szennyezett vizsgálati részecskeszűrőt a kipufogógázok elemzését követő egy órán belül be kell vinni a mérlegkamrába. A vizsgálati szűrőket legalább két órán és legfeljebb nyolcvan órán keresztül kondicionálni kell, majd meg kell mérni a tömegüket.

6.5.3. Zsákok elemzése

6.5.3.1. A zsákban lévő kipufogógázokat a lehető leghamarabb, de minden esetben legkésőbb húsz perccel a vizsgálati ciklus befejezését követően elemezni kell.

6.5.3.2. Minden egyes minta elemzése előtt a gázelemző készüléket az egyes szennyező anyagokhoz használandó mérési tartományban a megfelelő nullázógázzal nullára kell állítani.

6.5.3.3. A gázelemző készülékeket ezt követően a tartomány 70–100 % közötti névleges koncentrációjával rendelkező kalibrálógázok segítségével a kalibráló görbéknek megfelelően kell beállítani.

6.5.3.4. A gázelemző készülék nullapontját újból ellenőrizni kell: ha a leolvasott értékek több mint két százalékkal eltérnek a fenti 6.5.3.2. szakaszban előírt értéktől, akkor a szóban forgó gázelemző készülék esetében a fenti eljárást meg kell ismételni.

6.5.3.5. Ezt követően a mintákat elemezni kell.

6.5.3.6. Az elemzés után a nulla- és a kalibrálási pontokat ugyanazon gázok alkalmazásával újból ellenőrizni kell. Ha az ismételt ellenőrzések eredményei a fenti 6.5.3.3. szakaszban előírt értéktartományba esnek ± 2 % tűréssel, az elemzést elfogadhatónak kell tekinteni.

6.5.3.7. Az ebben a szakaszban leírt műveletek során a különböző gázok áramlási mennyiségének és nyomásának azonosnak kell lennie a gázelemző készülékek kalibrálása során mért értékekkel.

6.5.3.8. Az egyes szennyező anyagokban mért gáztartalom értékének a mérőkészülék stabilizálódása után leolvasható értéket kell tekinteni. Kompressziós gyújtású motor szénhidrogéntömeg-kibocsátását a beépített fűtött lángionizációs detektoros gázelemző készülékről leolvasott értékből kell kiszámítani, szükség esetén az áramlás változásával korrigálva a melléklet alábbi 6.6.6. szakasza szerint.

6.6. A kibocsátások kiszámítása

6.6.1. A térfogat meghatározása

6.6.1.1. A térfogat kiszámítása abban az esetben, ha változó hígítású berendezést alkalmaznak, amelyben az állandó áramlást mérőperemes készülék vagy Venturi-cső szabályozza.

Folyamatosan rögzíteni kell az áramlási mennyiség térfogatát jelző paramétereket, és ki kell számítani a vizsgálat időtartamára vonatkozó teljes térfogatot.

6.6.1.2. A térfogat kiszámítása térfogat-kiszorításos szivattyú használata esetén

Térfogat-kiszorításos szivattyút tartalmazó rendszerekben a hígított kipufogógáz térfogatát a következő képlet segítségével kell kiszámítani:

V = Vo · N

ahol:

V	=	a hígított kipufogógáz térfogata liter/vizsgálat mértékegységben kifejezve (korrigálás előtt)
Vo	=	a térfogat-kiszorításos szivattyú által a vizsgálati feltételek között szállított gáz térfogata, liter/fordulat-ban kifejezve
N	=	a szivattyú által megtett fordulatok száma vizsgálatonként

6.6.1.3. A térfogat korrigálása a normál feltételekre

A hígított kipufogógáz térfogatát a következő képlet segítségével kell korrigálni:

(1)

Ahol:

(2)

PB	=	légköri nyomás a vizsgálati helyiségben kPa-ban kifejezve
P1	=	vákuum a térfogat-kiszorításos szivattyú bemeneti nyílásánál kPa-ban kifejezve, a környezeti légköri nyomáshoz viszonyítva
Tp	=	a térfogat-kiszorításos szivattyúba bevezetett hígított kipufogógáz átlagos hőmérséklete a vizsgálat alatt (K)

6.6.2. A kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék teljes tömege

Vizsgálat alatt a jármű által kibocsátott egyes szennyező anyagok tömegét (M) a szóban forgó gáz térfogati koncentrációjának és térfogatának szorzata adja meg a fent említett referenciakörülmények közötti alábbi sűrűségértékek figyelembevételével:

szén-monoxid (CO) esetében:	d = 1,25 g/l;
szénhidrogének esetében:
benzin(E5) (C1H1,89O0,016) esetében	d = 0,631 g/1;
dízel (B5) (C1Hl,86O0,005) esetében	d = 0,622 g/1;
PB-gáz (CH2,525) esetében	d = 0,649 g/l;
földgáz–biometán (C1H4) esetében	d = 0,714 g/l;
etanol (E85) (C1H2,74O0,385) esetében	d = 0,932 g/l;
nitrogénoxidok (NOx) esetében:	d = 2,05 g/1.

6.6.3. A kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok tömegét a következő egyenlet segítségével kell kiszámítani:

(3)

ahol:

Mi	=	az i szennyező anyag tömegkibocsátása g/km-ben kifejezve
Vmix	=	a hígított kipufogógáz térfogata liter/vizsgálat mértékegységben kifejezve és a normál feltételekre (273,2 K és 101,33 kPa) korrigálva
Qi	=	az i szennyező anyag sűrűsége g/l-ben kifejezve, normál hőmérsékleten és nyomáson (273,2 K és 101,33 kPa)
kh	=	páratartalomra vonatkozó korrekciós tényező a nitrogénoxidok tömegkibocsátásának kiszámításához. A szénhidrogének és a szén-monoxid esetében nincs páratartalomra vonatkozó korrekció
Ci	=	i szennyező anyag koncentrációja a hígított kipufogógázban ppm-ben kifejezve és a hígító levegőben lévő i szennyező anyag mennyiségével korrigálva
d	=	a menetciklus alatt megtett távolság km-ben.

6.6.4. A hígító levegő koncentrációjának korrekciója

A szennyező anyag hígított gázban lévő koncentrációját a hígító levegőben lévő szennyező anyag mennyiségével kell korrigálni az alábbiak szerint:

(4)

ahol:

Ci	=	i szennyező anyag koncentrációja a hígított kipufogógázban ppm-ben kifejezve és a hígító levegőben lévő i szennyező anyag mennyiségével korrigálva
Ce	=	i szennyező anyag mért koncentrációja a hígított kipufogógázban ppm-ben kifejezve
Cd	=	i szennyező anyag koncentrációja a hígításra használt levegőben ppm-ben kifejezve
DF	=	hígítási tényező

A hígítási tényezőt az alábbiak szerint kell számítani:

	benzin (E5) esetében	(5a)
	és dízel (B5) esetében	(5a)
	PB-gáz esetében	(5b)
	földgáz–biometán esetében	(5c)
	etanol (E85) esetében	(5d)

Ezekben az egyenletekben:

CCO2	=	a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz CO2-koncentrációja térfogatszázalékban kifejezve
CHC	=	a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz szénhidrogén-koncentrációja szénegyenértékű ppm-ben kifejezve
CCO	=	a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz szén-monoxid-koncentrációja ppm-ben kifejezve

A metántól különböző szénhidrogének (NMHC) koncentrációját az alábbiak szerint kell kiszámítani:

CNMHC = CTHC – (Rf CH4 · CCH4)

ahol:

CNMHC	=	a metántól különböző szénhidrogének korrigált koncentrációja a hígított kipufogógázban szénegyenértékű ppm-ben kifejezve
CTHC	=	az összes szénhidrogén koncentrációja a hígított kipufogógázban, szénegyenértékű ppm-ben kifejezve, és a hígító levegőben lévő szénhidrogének mennyiségével korrigálva
CCH4	=	CH4 koncentrációja a hígított kipufogógázban, szénegyenértékű ppm-ben kifejezve és a hígító levegőben lévő CH4 mennyiségével korrigálva
RfCH4	=	FID választényező a metánhoz a 4a. melléklet 3. függelékének 2.3.3. szakaszában meghatározottak szerint

6.6.5. A páratartalomra vonatkozó korrekciós tényező kiszámítása NO esetében

A páratartalomnak a nitrogénoxid-tartalom mérési eredményeire gyakorolt hatásának korrigálására a következő számításokat kell elvégezni:

(6)

amelyben:

ahol:

H	=	abszolút páratartalom gramm víz/kg száraz levegő mértékegységben kifejezve
Ra	=	a környezeti levegő relatív páratartalma százalékban kifejezve
Pd	=	telített gőznyomás környezeti hőmérsékleten kPa-ban kifejezve
PB	=	légköri nyomás a vizsgálati helyiségben kPa-ban kifejezve

6.6.6. A kibocsátott szénhidrogén tömegének meghatározása kompressziós gyújtású motorok esetében

A kompressziós gyújtású motorok által kibocsátott szénhidrogén tömegének megállapításához az alábbiak szerint ki kell számítani az átlagos szénhidrogén-koncentráció értékét:

(7)

ahol:

a fűtött lángionizációs detektor (HFID) regisztrált értékeinek integrálja a vizsgálat során (t2–t1)

a Ci hígított kipufogógázban mért, ppm-ben kifejezett szénhidrogén-koncentrációt valamennyi vonatkozó egyenletben a CHC helyére kell behelyettesíteni.

6.6.7. A részecskekibocsátás meghatározása

A részecskekibocsátás tömegét (Mp [g/km]) a következő képlet segítségével lehet kiszámítani:

ha a kipufogógázokat a mérőalagúton kívülre vezetik;

ha a kipufogógázokat visszavezetik a mérőalagútba;

ahol:

Vmix	=	a hígított kipufogógázok térfogata (lásd a 6.6.1. szakaszt) normál feltételek között
Vep	=	a részecskeszűrőn átáramló kipufogógáz térfogata normál feltételek között
Pe	=	a szűrő(k) által összegyűjtött részecskék tömege
d	=	a menetciklus alatt megtett távolság km-ben
Mp	=	a részecskekibocsátás tömege g/km-ben

Ha a hígítórendszerből származó részecskék háttér-koncentrációja tekintetében korrekciót végeznek, akkor ezt a 6.2.4. szakasz szerint kell meghatározni. Ebben az esetben a részecsketömeget (g/km) az alábbi módon kell számítani:

ha a kipufogógázokat a mérőalagúton kívülre vezetik;

ha a kipufogógázokat visszavezetik a mérőalagútba;

ahol:

Vap	=	a részecskeszűrőn átáramló mérőalagút-levegő térfogata normál feltételek között
Pa	=	a háttérszűrő által összegyűjtött részecsketömeg
DF	=	hígítási tényező a 6.6.4. szakaszban meghatározottak szerint

Ha a háttér-koncentráció miatti korrekció alkalmazása negatív részecsketömeget eredményez (g/km-ben), az eredményt nulla g/km részecsketömegnek kell tekinteni.

6.6.8. A részecskeszámok meghatározása

A kibocsátott részecskék számát a következő egyenlet segítségével kell kiszámítani:

ahol:

N	=	a kibocsátott részecskék száma részecske/km-ben kifejezve
V	=	a hígított kipufogógáz térfogata liter/vizsgálat mértékegységben kifejezve és a normál feltételekre (273,2 K és 101,33 kPa) korrigálva
K	=	kalibrációs tényező a részecskeszámláló-méréseknek a referenciaeszköz szintjére történő kiigazításához, amennyiben a tényezőt nem alkalmazták eleve a részecskeszámlálóban. Ha igen, akkor a fenti egyenletben a k értéke 1 lesz
	=	a hígított kipufogógázból származó részecskék korrigált koncentrációja a menetciklus teljes időtartamát magában foglaló kibocsátási vizsgálatból származó részecskék egy köbcentiméterre jutó átlagos számaként kifejezve. Ha a részecskeszámlálóból származó átlagos térfogati koncentráció ( ) mérési eredményei normál feltételek között (273,2 K és 101,33 kPa) nem kimeneti értékek, akkor a koncentrációkat ezekhez a feltételekhez kell igazítani ( )
	=	az illékonyrészecske-eltávolító átlagos részecskekoncentráció-csökkentési tényezője, amely a vizsgálathoz használt hígítási beállításra jellemző
d	=	a menetciklus alatt megtett távolság km-ben kifejezve
	=	a következő egyenletből kell számítani:

ahol:

Ci =

a részecskeszámlálóból származó hígított kipufogógáz részecskekoncentrációjának diszkrét mérése részecske/cm3-ben kifejezve és koincidenciára korrigálva

n =

a menetciklus alatt elvégzett diszkrét részecskekoncentráció-mérések teljes száma

a következő egyenlet segítségével számítható ki:

n = T · f

ahol:

T	=	a menetciklus időtartama másodpercben kifejezve
f	=	a részecskeszámláló adatnaplózási frekvenciája Hz-ben kifejezve

6.6.9. A periodikusan regeneráló eszközökkel felszerelt járművek tömegkibocsátásának tűrése

Ha a jármű a 83. előírás (06. módosítássorozat) 13. melléklete (A periodikusan regeneráló rendszerrel felszerelt járművekre vonatkozó kibocsátásmérési eljárás) szerinti periodikusan regeneráló rendszerrel van felszerelve,

6.6.9.1.

a 13. melléklet előírásait csak részecsketömeg-mérési célokra szabad alkalmazni és részecskeszám-mérésre nem;

6.6.9.2.

olyan vizsgálat során végzett részecsketömeg-mintavételnél, amelyben a jármű tervszerű regeneráláson megy keresztül, a szűrő felületi hőmérséklete nem haladhatja meg a 192 °C-ot;

6.6.9.3.

olyan vizsgálat során végzett részecsketömeg-mintavételnél, amikor a regeneráló eszköz stabilizált terhelési állapotban van (azaz a jármű nincs regenerációnak alávetve), ajánlatos, hogy a jármű a tervezett regenerációk közötti futásteljesítményének legalább 1/3-át megtegye, vagy hogy a periodikusan regeneráló eszközt ezzel egyenértékű módon terheljék.

A gyártásmegfelelőségi vizsgálat céljaira a gyártó gondoskodhat róla, hogy ez a növekedési együtthatóban szerepeljen. Ebben az esetben az előírás 8.2.3.2.2. szakaszának helyére e melléklet 6.6.9.3.1. szakasza lép.

6.6.9.3.1.

Ha a gyártó kívánja bejáratni a járműveket („x” km, ahol x ≤ 3 000 km szikragyújtású motorral felszerelt járműveknél és x ≤ 15 000 km kompressziós gyújtású járműveknél és ahol a jármű az egymást követő regenerálások közötti távolság legalább 1/3-át megtette), az eljárás a következő:

a)	a szennyezőanyag-kibocsátást (I. típus) meg kell mérni nulla és „x” km-nél az első vizsgált járművön;

b)	ki kell számítani a kibocsátás növekedési együtthatóját nulla és „x” km között minden egyes szennyező anyagra:

Ez kevesebb is lehet, mint 1.

a)	A többi járművet nem kell bejáratni, de a nulla km-nél mért kibocsátást meg kell szorozni a növekedési együtthatóval.

Ebben az esetben a következő értékeket kell figyelembe venni:

a)	az első jármű esetében az „x” km-nél mért értékek;

b)	a többi jármű esetében a nulla km-nél mért értékek szorozva a növekedési együtthatóval.

1. táblázat

Elemi városi menetciklus (1. rész) a fékpadon

	Művelet	Szakasz	Gyorsulás (m/s2)	Sebesség (km/h)	Időtartam		Összesített idő (s)	Sebességfokozat kézi sebességváltó esetében
	Művelet	Szakasz	Gyorsulás (m/s2)	Sebesség (km/h)	Művelet (s)	Szakasz (s)	Összesített idő (s)	Sebességfokozat kézi sebességváltó esetében
1	Alapjárat	1	0	0	11	11	11	6 s PM + 5 s K1 (*1)
2	Gyorsulás	2	1,04	0–15	4	4	15	1
3	Folyamatos sebesség	3	0	15	9	8	23	1
4	Lassítás	4	–0,69	15–10	2	5	25	1
5	Lassítás, tengelykapcsoló kioldva		–0,92	10–0	3		28	K1 (*1)
6	Alapjárat	5	0	0	21	21	49	16 s PM + 5 s K1 (*1)
7	Gyorsulás	6	0,83	0–15	5	12	54	1
8	Sebességváltás			15	2		56
9	Gyorsulás		0,94	15–32	5		61	2
10	Folyamatos sebesség	7	0	32	24	24	85	2
11	Lassítás	8	–0,75	32–10	8	11	93	2
12	Lassítás, tengelykapcsoló kioldva		–0,92	10–0	3		96	K 2 (*1)
13	Alapjárat	9	0	0	21		117	16 s PM + 5 s K1 (*1)
14	Gyorsulás	10	0,83	0–15	5	26	122	1
15	Sebességváltás			15	2		124
16	Gyorsulás		0,62	15–35	9		133	2
17	Sebességváltás			35	2		135
18	Gyorsulás		0,52	35–50	8		143	3
19	Folyamatos sebesség	11	0	50	12	12	155	3
20	Lassítás	12	–0,52	50–35	8	8	163	3
21	Folyamatos sebesség	13	0	35	13	13	176	3
22	Sebességváltás	14		35	2	12	178
23	Lassítás		–0,99	35–10	7		185	2
24	Lassítás, kioldott tengelykapcsolók		–0,92	10–0	3		188	K2 (*1)
25	Alapjárat	15	0	0	7	7	195	7 s PM (*1)

2. táblázat

Az I. típusú vizsgálat városon kívüli ciklusa (2. rész)

Művelet száma	Művelet	Szakasz	Gyorsulás (m/s2)	Sebesség (km/h)	Időtartam		Összesített idő (s)	Sebességfokozat kézi sebességváltó esetében
Művelet száma	Művelet	Szakasz	Gyorsulás (m/s2)	Sebesség (km/h)	Művelet (s)	Szakasz (s)	Összesített idő (s)	Sebességfokozat kézi sebességváltó esetében
1	Alapjárat	1	0	0	20	20	20	K1 (1)
2	Gyorsulás	2	0,83	0–15	5	41	25	1
3	Sebességváltás			15	2		27	—
4	Gyorsulás		0,62	15–35	9		36	2
5	Sebességváltás			35	2		38	—
6	Gyorsulás		0,52	35–50	8		46	3
7	Sebességváltás			50	2		48	—
8	Gyorsulás		0,43	50–70	13		61	4
9	Folyamatos sebesség	3	0	70	50	50	111	5
10	Lassítás	4	–0,69	70–50	8	8	119	4 s.5 + 4 s.4
11	Folyamatos sebesség	5	0	50	69	69	188	4
12	Gyorsulás	6	0,43	50–70	13	13	201	4
13	Folyamatos sebesség	7	0	70	50	50	251	5
14	Gyorsulás	8	0,24	70–100	35	35	286	5
15	Folyamatos sebesség (2)	9	0	100	30	30	316	5 (2)
16	Gyorsulás (2)	10	0,28	100–120	20	20	336	5 (2)
17	Folyamatos sebesség (2)	11	0	120	10	20	346	5 (2)
18	Lassítás (2)	12	–0,69	120–80	16	34	362	5 (2)
19	Lassítás (2)		–1,04	80–50	8		370	5 (2)
20	Lassítás, tengelykapcsoló kioldva		1,39	50–0	10		380	K5 (1)
21	Alapjárat	13	0	0	20	20	400	PM (1)

3. táblázat

Szimulált tehetetlenség és fékpadterhelési követelmények

A jármű RW referenciatömege (kg)	Egyenértékű tehetetlenség	A fékpad által felvett teljesítmény és terhelés 80 km/h-nál		Közúti terhelési együtthatók
	kg	kW	N	a (N)	b(N/kph)
RW ≤ 480	455	3,8	171	3,8	0,0261
480 < RW ≤ 540	510	4,1	185	4,2	0,0282
540 < RW ≤ 595	570	4,3	194	4,4	0,0296
595 < RW ≤ 650	625	4,5	203	4,6	0,0309
650 < RW ≤ 710	680	4,7	212	4,8	0,0323
710 < RW ≤ 765	740	4,9	221	5,0	0,0337
765 < RW ≤ 850	800	5,1	230	5,2	0,0351
850 < RW ≤ 965	910	5,6	252	5,7	0,0385
965 < RW ≤ 1 080	1 020	6,0	270	6,1	0,0412
1 080 < RW ≤ 1 190	1 130	6,3	284	6,4	0,0433
1 190 < RW ≤ 1 305	1 250	6,7	302	6,8	0,0460
1 305 < RW ≤ 1 420	1 360	7,0	315	7,1	0,0481
1 420 < RW ≤ 1 530	1 470	7,3	329	7,4	0,0502
1 530 < RW ≤ 1 640	1 590	7,5	338	7,6	0,0515
1 640 < RW ≤ 1 760	1 700	7,8	351	7,9	0,0536
1 760 < RW ≤ 1 870	1 810	8,1	365	8,2	0,0557
1 870 < RW ≤ 1 980	1 930	8,4	378	8,5	0,0577
1 980 < RW ≤ 2 100	2 040	8,6	387	8,7	0,0591
2 100 < RW ≤ 2 210	2 150	8,8	396	8,9	0,0605
2 210 < RW ≤ 2 380	2 270	9,0	405	9,1	0,0619
2 380 < RW ≤ 2 610	2 270	9,4	423	9,5	0,0646
2 610 < RW	2 270	9,8	441	9,9	0,0674

1. ábra

Az I. típusú vizsgálat menetciklusa

2. ábra

Az I. típusú vizsgálat elemi városi ciklusa

Szövege kép

3. ábra

Az I. típusú vizsgálat városon kívüli ciklusa (2. rész)

(*1) PM = sebességváltó üres helyzetben, tengelykapcsoló zárt állásban. K1, K2 = első vagy második sebességfokozat bekapcsolva, tengelykapcsoló kioldva.

(1) PM = sebességváltó üres helyzetben, tengelykapcsoló zárt állásban. K1, K5 = első vagy második sebességfokozat bekapcsolva, tengelykapcsoló kioldva.

(2) A gyártó ajánlása szerint további sebességfokozatokat is lehet használni, ha a jármű ötnél több sebességfokozattal rendelkezik.

1. függelék

Fékpadrendszer

1. RÉSZLETES LEÍRÁS

1.1. Általános követelmények

1.1.1.

A fékpadnak képesnek kell lennie a közúti terhelés szimulálására az alábbi kategóriák valamelyikén belül:

a)	állandó terhelési görbéjű fékpad, vagyis olyan fékpad, amelynek fizikai jellemzői állandó terhelési görbét adnak;

b)	állítható terhelési görbéjű fékpad, vagyis olyan fékpad, amelynél legalább két útterhelési paraméterrel lehet beállítani a görbe alakját.

1.1.2.

Elektromos tehetetlenségszimulátorral felszerelt fékpadok esetében bizonyítani kell a mechanikus tehetetlenségszimuláló rendszerekkel való egyenértékűséget. Az egyenértékűség megállapítására szolgáló eszközök leírását e melléklet 6. függeléke tartalmazza.

1.1.3.

Ha a fékpadon 10 és 120 km/h sebesség között nem reprodukálható a teljes országúti menetellenállás, akkor az alábbi jellemzőkkel rendelkező fékpad alkalmazása ajánlott.

1.1.3.1.

A fék által elnyelt terhelési energia és a fékpad belső súrlódásainak hatása 0 és 120 km/h sebesség között a következőképpen számítható ki:

F = (a + b · V2) ± 0,1 · F80 (negatív érték nélkül)

ahol:

F	=	a fékpad által elnyelt összes terhelés (N)
a	=	a gördülési ellenállás egyenértéke (N)
b	=	a légellenállási együttható egyenértéke (N/(km/h)2)
V	=	sebesség (km/h)
F80	=	terhelés 80 km/h sebességnél (N)

1.2. Részletes követelmények

1.2.1.

A fékpad beállítása nem módosulhat, bármennyi idő telik is el. A fékpad nem gerjeszthet a járműben olyan észrevehető rezgéseket, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a normál működést.

1.2.2.

A fékpad egy vagy két görgővel lehet felszerelve. Az első görgőnek kell meghajtani, közvetlenül vagy közvetve, a tehetetlen tömegeket és az energiaelnyelő berendezést.

1.2.3.

A mért és kijelzett terhelés pontossága ± 5 % kell, hogy legyen.

1.2.4.

Állandó terhelési görbéjű fékpad esetében a terhelésbeállítás pontossága 80 km/h sebességnél ± 5 % kell, hogy legyen. Az állítható terhelési görbéjű fékpad terhelésének pontossága a közúti terheléshez viszonyítva ± 5 % kell, hogy legyen 120, 100, 80, 60 és 40 km/h, illetve ± 10 % 20 km/h sebességnél. Ennél kisebb sebességen a fékpad energiafelvételi képességének pozitív értékűnek kell lennie.

1.2.5.

A forgó alkatrészek összes tehetetlenségének (beleértve adott esetben a szimulált tehetetlenséget is) ismertnek kell lennie, és az adott vizsgálathoz előírt tehetetlenségi osztályhoz viszonyítva ± 20 kg értékhatáron belül kell maradnia.

1.2.6.

A jármű sebességét a görgő fordulatszáma alapján kell megmérni (kétgörgős fékpad esetében ez az első görgőre vonatkozik). A mérési pontosság 10 km/h sebesség felett ± 1 km/h kell, hogy legyen.

A jármű által ténylegesen megtett távolságot a görgő forgó mozgása alapján kell megmérni (kétgörgős fékpad esetében ez az első görgőre vonatkozik).

2. A FÉKPAD KALIBRÁCIÓS ELJÁRÁSA

2.1. Bevezetés

Ez a szakasz a fékpad fékje által elnyelt terhelési energia meghatározásának módját írja le. Az elnyelt terhelési energia magában foglalja mind a súrlódások hatására elnyelt, mind az energiaelnyelő berendezés által elnyelt terhelést.

A fékpadot a legnagyobb vizsgálati sebességet meghaladó sebességgel kell működésbe hozni. Ezt követően ki kell kapcsolni a fékpad beindítására szolgáló berendezést, mire a meghajtott görgő fordulatszáma csökken.

A görgők kinetikus energiáját az energiaelnyelő berendezés és a súrlódások használják fel. Ez a módszer nem veszi figyelembe a jármű által terhelt vagy terheletlen görgők belső súrlódásának változását. A szabadon futó hátsó görgő súrlódási hatását nem kell figyelembe venni.

2.2. A terhelésjelző kalibrálása 80 km/h-nál

Az alábbi eljárást kell követni a terhelésjelző 80 km/h-nál az elnyelt terhelés függvényében történő kalibrálása esetén (lásd még a 4. ábrát):

2.2.1.

mérje meg a görgő forgási sebességét, ha ez eddig még nem történt meg. A művelet elvégezhető ötödik kerék, fordulatszámmérő vagy egyéb módszer segítségével;

2.2.2.

állítsa a járművet a fékpadra, illetve indítsa el a fékpadot valamilyen más módon;

2.2.3.

lendkerék vagy bármilyen más tehetetlenségszimuláló rendszer segítségével állítsa be az alkalmazandó tehetetlenségi osztálynak megfelelő értéket;

4. ábra

A fékpad által elnyelt energiát szemléltető ábra

 = F = a + b · V2

● = (a + b · V2) – 0,1 · F80

Δ = (a + b · V2) + 0,1 · F80

2.2.4.

gyorsítsa a fékpadot 80 km/h sebességre;

2.2.5.

jegyezze fel az Fi kijelzett terhelést (N);

2.2.6.

gyorsítsa a fékpadot 90 km/h sebességre;

2.2.7.

kapcsolja ki a fékpad beindítására szolgáló berendezést;

2.2.8.

jegyezze fel azt az időt, amely a fékpad 85 km/h-ról 75 km/h-ra történő lelassulásához szükséges;

2.2.9.

állítsa be az energiaelnyelő berendezést egy másik szintre;

2.2.10.

a 2.2.4–2.2.9. szakaszban előírt műveleteket a felhasznált terhelés teljes tartományára vonatkozóan meg kell ismételni;

2.2.11.

számítsa ki az elnyelt terhelési energiát a következő képlet segítségével:

ahol:

F	=	az elnyelt terhelés (N)
Mi	=	egyenértékű tehetetlenség kg-ban (a szabadon futó hátsó görgő tehetetlenségének figyelmen kívül hagyásával)
ΔV	=	sebességváltozás m/s-ben (10 km/h = 2,775 m/s)
t	=	az az idő, ami ahhoz szükséges, hogy a görgő 85 km/h-ról 75 km/h-ra lelassuljon

2.2.12.

az 5. ábra a 80 km/h sebességnél kijelzett terhelést mutatja a 80 km/h sebességnél elnyelt terhelési energia függvényében;

5. ábra

A 80 km/h sebességnél kijelzett terhelés a 80 km/h sebességnél elnyelt terhelési energia függvényében

2.2.13.

a fenti 2.2.3–2.2.12. szakaszban előírt műveleteket meg kell ismételni valamennyi alkalmazni kívánt tehetetlenségi osztályra vonatkozóan.

2.3. A terheléskijelző kalibrálása más sebességeknél

A fenti 2.2. szakaszban leírt eljárásokat a kiválasztott sebességek számának megfelelően meg kell ismételni.

2.4. Az erő vagy a nyomaték kalibrálása

Ugyanezt az eljárást kell alkalmazni erő vagy nyomaték kalibrálásakor is.

3. A TERHELÉSI GÖRBE ELLENŐRZÉSE

3.1. Eljárás

A fékpad 80 km/h sebességű referenciabeállításából származó terhelés-elnyelési görbéjét az alábbiak szerint kell ellenőrizni:

3.1.1.

állítsa a járművet fékpadra, illetve indítsa be a fékpadot valamilyen egyéb módon;

3.1.2.

állítsa be a fékpadot a 80 km/h-nál elnyelendő terhelésre (F);

3.1.3.

jegyezze fel a 120, 100, 80, 60, 40 és 20 km/h sebességnél elnyelt terhelést;

3.1.4.

rajzolja meg az F(V) görbét és ellenőrizze, hogy megfelel-e e függelék 1.1.3.1. szakaszában előírt követelményeknek;

3.1.5.

ismételje meg a fenti 3.1.1–3.1.4. szakaszban megadott eljárást más F erőértékekre is 80 km/h sebességnél és más tehetetlenségi értékekre is.

2. függelék

Kipufogógáz-hígító rendszer

1. RENDSZERLEÍRÁS

1.1. A rendszer áttekintése

Teljes áramlású hígítórendszert kell használni. Ehhez – ellenőrzött feltételek mellett – folyamatosan hígítani kell a jármű kipufogógázát környezeti levegővel. Mérni kell a kipufogógáz és hígító levegő keverékének összes térfogatát és az elemzéshez folyamatosan gyűjteni kell az ezzel a térfogattal arányos mintát. A szennyező anyagok mennyiségét a minták koncentrációiból kell meghatározni, amelyeket a környezeti levegő szennyezőanyag-tartalma és a vizsgálat ideje alatt átáramoltatott összegzett gázmennyiség szerint kell korrigálni.

A kipufogógáz-hígító rendszer átvezető csőből, keverőkamrából és hígítóalagútból, a hígító levegőt kondicionáló berendezésből, szívóberendezésből és áramlásmérő készülékből áll. A hígítóalagútban mintavevő szondákat kell elhelyezni a 3., 4. és 5. függelékben meghatározottak szerint.

A fent ismertetett keverőkamra olyan edény kell, hogy legyen, amilyet a 6. és 7. ábrák mutatnak be: a jármű kipufogógázából és a levegőből homogén keveréket állít elő a keverőkamra kivezető nyílásánál.

1.2. Általános követelmények

1.2.1. A jármű kipufogógázait a mintavevő-és mérőrendszerben a víz lecsapódásának megakadályozása érdekében elegendő mennyiségű környezeti levegővel kell hígítani.

1.2.2. A levegő és kipufogógáz keverékének homogénnek kell lennie a mintavevő szonda elhelyezési pontján (lásd az alábbi 1.3.3. szakaszt). A mintavevő szonda a hígított gázokból reprezentatív mintát kell, hogy vegyen.

1.2.3. A rendszernek lehetővé kell tennie a hígított kipufogógázok összes térfogatának mérését.

1.2.4. A mintavevő rendszernek légmentesnek kell lennie. A változó hígítású mintavevő rendszer szerkezeti felépítése és anyagai révén nem befolyásolhatja a hígított kipufogógázokban található szennyező anyagok koncentrációját. Ha a rendszer valamelyik komponense (hőcserélő, ciklonszeparátor, befúvó stb.) a hígított kipufogógázokban található bármelyik szennyező anyag koncentrációját megváltoztatja, és a hiba nem javítható ki, úgy az adott szennyező anyag mintavételét a szóban forgó komponens előtt kell elvégezni.

1.2.5. A hígítórendszer minden olyan részét, amely kapcsolatba kerül a kezeletlen és hígított kipufogógázzal, úgy kell kialakítani, hogy a részecskék lerakódása vagy megváltozása minimális legyen. Minden alkatrésznek a kipufogógázok komponenseivel reakcióba nem lépő, vezetőképes anyagból kell készülnie, és az elektrosztatikus hatások kiküszöbölése céljából földeltnek kell lennie.

1.2.6. Ha a vizsgálandó jármű kipufogórendszere több csőből áll, az összekötő csöveket a járműhöz lehető legközelebb eső ponton kell egymással összekötni úgy, hogy az ne befolyásolja hátrányosan a jármű működését.

1.2.7. A változó hígítású kipufogógáz-mintavevő rendszert úgy kell kialakítani, hogy a kipufogógázok mintavételekor ne változzon meg számottevően az ellennyomás a kipufogócső kivezetőnyílásánál.

1.2.8. A jármű és a hígítórendszer közötti csatlakozócsövet úgy kell kialakítani, hogy a hőveszteség minimális legyen.

1.3. Különleges követelmények

1.3.1. Csatlakozás a jármű kipufogócsövéhez

A jármű kipufogónyílásai és a hígítórendszer közötti összekötőcsőnek a lehető legrövidebbnek kell lennie, és teljesítenie kell a következő követelményeket:

a)	a cső hossza rövidebb kell, hogy legyen 3,6 m-nél, illetve hőszigetelt cső esetében 6,1 m-nél. Belső átmérője nem haladhatja meg a 105 mm-t;

nem idézhet elő olyan statikus nyomásértékeket a vizsgált jármű kipufogónyílásainál, amelyek 50 km/h sebesség mellett ± 0,75 kPa értéknél nagyobb mértékben eltérnek egymástól, vagy a vizsgálat teljes időtartama alatt a műszerek kipufogónyílásokhoz való csatlakoztatása nélkül rögzített statikus nyomásértékektől ± 1,25 kPa értékkel eltérnek. A nyomást a kipufogónyílásnál, vagy egy azonos átmérőjű csőtoldatban kell mérni, a lehető legközelebb a cső végéhez. Ha a gyártótól a műszaki szolgálathoz érkező írásos kérelem indokolja a fentieknél szorosabb tűrés betartását, akkor olyan mintavevő rendszert kell alkalmazni, amely a statikus nyomást ± 0,25 kPa határértéken belül tartja;

c)	nem változtathatja meg a kipufogógáz jellemzőit;

d)	minden alkalmazott elasztomer anyagú összekötőcsőnek termikusan a lehető legstabilabbnak kell lennie, és a lehető legkevésbé lehet kitéve a kipufogógázoknak.

1.3.2. A hígító levegő kondicionálása

A kipufogás elsődleges hígítására az állandó térfogatú mintavételi alagútban használt hígító levegőt egy olyan közegen kell átvezetni, amely képes a szűrőanyagon legjobban áthatoló részecskeméretű részecskék számát legalább 99,95 %-kal csökkenteni, illetve legalább egy, az EN 1822:1998 szabvány szerinti H13 osztályú szűrőn. Ez a szabvány tartalmazza a nagy hatásfokú részecske- és levegőszűrőkre (HEPA) vonatkozó követelményeket. A hígító levegőt a HEPA-szűrőhöz való eljuttatás előtt aktív szénen is át lehet vezetni. Ha kiegészítő durvaszemcséjű részecskeszűrőt alkalmaznak, ajánlatos azt az aktív szén és a HEPA-szűrő között elhelyezni.

A gyártó kérésére a hígító levegőből mintát lehet venni a helyes műszaki gyakorlatnak megfelelően a szilárd részecskék háttér-koncentrációjának meghatározására, amit azután a hígított kipufogógázzal mért értékekből le lehet vonni.

1.3.3. Hígítóalagút

Gondoskodni kell a járművek kipufogógázai és a hígító levegő keveréséről. Szükség esetén keverőnyílás alkalmazható.

A kipufogónyílásnál uralkodó feltételeket befolyásoló hatások minimalizálása és a hígító levegő kondicionálását végző berendezésben (ha van) a nyomáscsökkenés korlátozása érdekében, a keverési pontnál mérhető belső nyomás legfeljebb ± 0,25 kPa értékkel térhet el a légköri nyomástól.

A keverék homogenitása a mintavevő szonda bármely keresztmetszetében nem térhet el ± 2 %-nál nagyobb mértékben azoknak az értékeknek az átlagától, amelyeket a gázáram átmérőjén egymástól egyenlő távolságban fekvő, legalább öt pontban mértek.

A szemcse- és részecskekibocsátás mintavételezéséhez olyan hígítóalagutat kell használni, amely:

a)	vezetőképes anyagból készült, földelt egyenes csövet tartalmaz;

b)	elég kis átmérőjű ahhoz, hogy turbulens áramlást idézzen elő (a Reynolds-szám legalább 4 000) és elég hosszú ahhoz, hogy a kipufogógáz és a hígító levegő tökéletesen összekeveredjen;

c)	átmérője legalább 200 mm;

d)	lehet szigetelt.

1.3.4. Szívóberendezés

Ez a berendezés olyan állandó sebességtartománnyal rendelkezhet, amely biztosítja a víz lecsapódásának megakadályozásához szükséges áramlást. Ez az eredmény általában elérhető, ha az áramlás teljesíti a következő feltételek egyikét:

a)	a szállítási teljesítménye kétszer akkora, mint a menetciklus gyorsulási szakaszai alatt létrejövő legnagyobb kipufogógáz-áram; vagy

b)	elegendő ahhoz, hogy a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz CO2-koncentrációja három térfogatszázaléknál kisebb legyen benzin és gázolaj esetében, 2,2 térfogatszázaléknál kisebb PB-gáz, illetve 1,5 térfogatszázaléknál kisebb földgáz esetében.

1.3.5. Térfogatmérés az elsődleges hígítórendszerben

Az állandó térfogatú mintavevő rendszerben a teljes hígítású kipufogógáz térfogatának mérésére alkalmas módszer mérési pontossága ± 2 százalék kell, hogy legyen minden üzemi körülmény között. Ha a berendezés nem képes kiegyenlíteni a kipufogógázok és a hígított levegő keverékének hőmérséklet-ingadozásait a mérési pontban, akkor a hőmérsékletnek az előírt üzemi hőmérséklet ± 6 K értékhatáron belül tartása érdekében hőcserélőt kell alkalmazni.

Szükség esetén a térfogatmérő berendezés védhető, pl. ciklonszeparátorral, tömegáramlási szűrővel stb.

Közvetlenül a térfogatmérő berendezés elé hőmérséklet-érzékelőt kell beépíteni, melynek pontossága ± 1 K, reakcióideje pedig 0,1 mp kell, hogy legyen az adott hőmérséklet-ingadozás 62 %-a esetében (az értéket szilikonolajban mérve).

A belső és a légköri nyomás különbségét a térfogatmérő berendezésnél az áramlással szemben, illetve szükség esetén az áramlás irányában kell mérni.

A nyomásmérés pontossága a vizsgálat alatt ± 0,4 kPa kell, hogy legyen.

1.4. Az ajánlott rendszer leírása

A 6. és 7. ábra a kipufogógáz-hígító rendszer azon ajánlott két típusának vázlatrajzát mutatja be, amelyek megfelelnek az ebben a mellékletben foglalt követelményeknek.

Mivel különböző összeállítású berendezések is adhatnak pontos eredményeket, nem szükséges a rajzzal való pontos egyezés. További adatok gyűjtésére és a komponensrendszer működésének összehangolásához kiegészítő komponensek, például műszerek, szelepek, mágnesszelepek és kapcsolók is használhatók.

1.4.1. Térfogat-kiszorításos szivattyúval felszerelt teljes áramú hígítórendszer

6. ábra

Térfogat-kiszorításos szivattyúval felszerelt hígítórendszer

A térfogat-kiszorításos szivattyúval (PDP) felszerelt teljes áramú hígítórendszer méri a szivattyún keresztüláramló állandó hőmérsékletű és nyomású gáz mennyiségét, és ezáltal megfelel e melléklet követelményeinek. Az összes térfogatot a kalibrált térfogat-kiszorításos szivattyú fordulatszámának számlálásával mérik. Az arányos mintavétel úgy történik, hogy az állandó áramlási mennyiségből a szivattyú, az áramlásmérő és az áramlásszabályozó szelep segítségével mintát vesznek. A gyűjtőberendezés az alábbiakból áll:

1.4.1.1.

szükség esetén előmelegíthető hígítólevegő-szűrő (DAF). Ez a szűrő sorrendben a következő szűrőkből áll: egy választható aktívszén-szűrő (a bemeneti oldalon) és egy nagy hatásfokú részecske- és levegőszűrő (HEPA) (a kiömlési oldalon). Ha kiegészítő durvaszemcséjű részecskeszűrőt alkalmaznak, ajánlatos azt az aktívszén-szűrő és a HEPA-szűrő között elhelyezni. Az aktívszén-szűrő a hígító levegőben lévő környezeti kibocsátásokból származó szénhidrogének koncentrációjának csökkentésére és stabilizálására szolgál;

1.4.1.2.

a jármű kipufogógázát átvezető cső vezeti be a hígítóalagútba (DT), amelyben a kipufogógázból és a hígító levegőből homogén keverék jön létre;

1.4.1.3.

térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP), amely az állandó térfogatú levegő–kipufogógáz keverék szállítására szolgál. Az áramlási sebesség meghatározásához a PDP fordulatszámait, valamint a vonatkozó hőmérséklet- és nyomásméréseket használják;

1.4.1.4.

hőcserélő (HE), amelynek teljesítménye elegendő annak biztosításához, hogy a levegő és kipufogógáz keverékének közvetlenül a térfogat-kiszorításos szivattyút megelőző pontban mért hőmérséklete a vizsgálat ideje alatt ± 6 K-on belül maradjon az átlagos üzemi hőmérséklethez képest. A berendezés nem befolyásolhatja az elemzés céljából kivett hígított gázok szennyezőanyag-koncentrációját;

1.4.1.5.

keverőkamra (M), amelyben kipufogógázból és levegőből homogén keverék jön létre, és amelyet a járműhöz közel helyeznek el, hogy az átvezető cső (TT) hosszát minimalizálják.

1.4.2. Kritikus áramlású Venturi-csővel felszerelt teljes áramú hígítórendszer

7. ábra

Kritikus áramlású Venturi-csővel felszerelt hígítórendszer

A kritikus áramlású Venturi-cső (CFV) használata a teljes áramú hígítórendszerben a kritikus áramlás áramlásmechanikai elvén alapul. A hígító levegő és a kipufogógáz változó arányú keverékeinek áramlási sebességét hangsebességen kell tartani, amely egyenesen arányos a gázhőmérséklet négyzetgyökével. Az áramlást a vizsgálat alatt folyamatosan ellenőrizni, számítani és integrálni kell.

Egy további kritikus áramlású mintavevő Venturi-cső használatával biztosítható a hígítóalagútból vett gázminták arányossága. Mivel a nyomás és a hőmérséklet a két Venturi-cső bemeneti nyílásánál egyenlő, a mintavételhez elterelt gázáram térfogata arányos a létrehozott hígított kipufogógáz-keverék összes térfogatával, ezáltal teljesülnek a melléklet követelményei. A gyűjtőberendezés az alábbiakból áll:

1.4.2.1.

hígítólevegő-szűrő (DAF), amely szükség esetén előmelegíthető. Ez a szűrő sorrendben a következő szűrőkből áll: egy választható aktívszén-szűrő (a bemeneti oldalon) és egy nagy hatásfokú részecske- és levegőszűrő (HEPA) (a kiömlési oldalon). Ha kiegészítő durvaszemcséjű részecskeszűrőt alkalmaznak, ajánlatos azt az aktívszén-szűrő és a HEPA-szűrő között elhelyezni. Az aktívszén-szűrő a hígító levegőben lévő környezeti kibocsátásokból származó szénhidrogének koncentrációjának csökkentésére és stabilizálására szolgál;

1.4.2.2.

keverőkamra (M), amelyben kipufogógázból és levegőből homogén keverék jön létre, és amelyet a járműhöz közel helyeznek el, hogy az átvezető cső (TT) hosszát minimalizálják;

1.4.2.3.

hígítóalagút (DT), amelyből a szemcse- és részecskemintát veszik;

1.4.2.4.

szükség esetén a mérőrendszer védhető, pl. ciklonszeparátorral, tömegáramlási szűrővel stb.;

1.4.2.5.

kritikus áramlású Venturi-csöves mérő (MV) a hígított kipufogógáz áramlási térfogatának mérésére;

1.4.2.6.

megfelelő teljesítményű befúvó (BL) a hígított kipufogógáz összes térfogatának kezelésére.

2. AZ ÁLLANDÓ TÉRFOGATÚ MINTAVEVŐ RENDSZER (CVS) KALIBRÁLÁSI ELJÁRÁSA

2.1. Általános követelmények

Az állandó térfogatú mintavevő rendszert pontos áramlásmérővel és fojtószeleppel kell kalibrálni. A rendszeren keresztül folyó áramlást meg kell márni különböző nyomásértékeknél, továbbá meg kell mérni a rendszer áramlási mennyiségekhez viszonyított szabályozási paramétereit. Dinamikus áramlásmérő készüléket kell használni, amely alkalmas az állandó térfogatú mintavevő rendszerrel végzett vizsgálatban előforduló nagy áramlási sebesség mérésére. A készüléknek jóváhagyott nemzeti vagy nemzetközi szabványnak megfelelően kalibrált pontosságúnak kell lennie.

2.1.1. Különböző típusú áramlásmérők használhatók, például kalibrált Venturi-cső, lamináris áramlásmérő, kalibrált turbinás mérőműszer, feltéve, hogy ezek dinamikus mérőrendszerek, és megfelelnek e függelék 1.3.5. szakaszának.

2.1.2. Az alábbi szakaszok részletesen ismertetik a térfogat-kiszorításos szivattyú és állandó térfogatú mintavevő berendezések kalibrálási eljárását lamináris áramlásmérő alkalmazásával, amely biztosítja a szükséges pontosságot, és lehetővé teszi a kalibrálás érvényességének statisztikai ellenőrzését.

2.2. Térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) kalibrálása

2.2.1. Az alábbi kalibrálási eljárás ismerteti a berendezést, a vizsgálati elrendezést, és azokat a különböző paramétereket, amelyeket az állandó térfogatú mintavevő szivattyú által szállított áramlási mennyiség megállapításához meg kell mérni. A szivattyúra vonatkozó paramétereket a szivattyúval sorba kötött áramlásmérő paramétereivel együtt kell mérni. Ezt követően a számított áramlási mennyiség (m3/perc-ben megadva, a szivattyú bemeneti nyílásánál abszolút nyomáson és hőmérsékleten mérve) korrelációs függvényben ábrázolható, amely a szivattyúparaméterek jellemző kombinációjának megfelelő értéket adja meg. Ezután határozható meg a szivattyú áramlási mennyiségére és a korrelációs függvényre vonatkozó lineáris egyenlet. Ha az állandó térfogatú mintavevő rendszer többsebességű meghajtással rendelkezik, a kalibrálást minden használt tartományban el kell végezni.

2.2.2. Ez a kalibrálási eljárás a szivattyú és áramlásmérők által az egyes pontokban mért áramlási mennyiség abszolút értékein alapszik. A kalibrálási görbe pontosságának és integritásának biztosításához három feltételt kell betartani:

2.2.2.1.

a szivattyú nyomását a szivattyún lévő megcsapolásoknál kell mérni, nem pedig a szivattyú bemeneti és kimeneti nyílásaihoz csatlakozó külső csővezetékeknél. A szivattyúmeghajtás homloklemezének felső és alsó középpontjára szerelt nyomásmérő csapok ki vannak téve a szivattyúházban uralkodó tényleges kavitációs nyomásnak, ezért az abszolút nyomáskülönbségeket tükrözik;

2.2.2.2.

a kalibrálás alatt biztosítani kell a hőmérséklet stabilitását. A lamináris áramlásmérő érzékeny a bemeneti hőmérséklet ingadozásaira, amelyek a mérési pontok szórását okozzák. A ± 1 K nagyságú hőmérséklet-változások elfogadhatóak, ha csak néhány percig tartanak;

2.2.2.3.

az áramlásmérő és az állandó térfogatú mintavevő szivattyú között minden csatlakozásnak szivárgásmentesnek kell lennie.

2.2.3. A kipufogógáz-kibocsátás vizsgálata alatt a szivattyúparaméterek mérése alapján a felhasználó a kalibrálási egyenletből kiszámíthatja az áramlási mennyiséget.

2.2.4. E függelék 8. ábrája egy lehetséges vizsgálati elrendezést mutat be. Eltérés megengedhető, feltéve, hogy a műszaki szolgálat jóváhagyja azok összehasonlítható pontosságát. A 8. ábrán bemutatott elrendezés alkalmazása esetén az alábbi adatoknak a megadott pontossági határértékeken belül kell lenniük:

légköri nyomás (korrigált) (Pb)	± 0,03 kPa
környezeti hőmérséklet (T)	± 0,2 K
a lamináris áramlásmérő egységbe (LFE) belépő levegő hőmérséklete (ETI)	± 0,15 K
nyomáscsökkenés a szívóágban a lamináris áramlásmérő egység előtt (EPI)	± 0,01 kPa
nyomásesés az LFE-mátrixon keresztül (EDP)	± 0,0015 kPa
levegő hőmérséklete az állandó térfogatú mintavevő szivattyú bemeneti nyílásánál (PTI)	± 0,2 K
levegő hőmérséklete az állandó térfogatú mintavevő szivattyú kimeneti nyílásánál (PTO)	± 0,2 K
nyomáscsökkenés az állandó térfogatú mintavevő szivattyú bemeneti nyílásánál (PPI)	± 0,22 kPa
nyomáscsúcs az állandó térfogatú mintavevő szivattyú kimeneti nyílásánál (PPO)	± 0,22 kPa
szivattyú fordulatszáma a vizsgálat ideje alatt (n)	± 1 min–1
vizsgálati időszak időtartama (legalább 250 s) (t)	± 0,1 s

8. ábra

Térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) kalibrálási elrendezése

2.2.5. Miután a rendszert e függelék 8. ábráján látható módon összeállították, a változtatható áramlású fojtószelepet teljesen nyitott helyzetbe kell állítani, a CVS-szivattyút pedig a kalibrálás megkezdése előtt húsz percig működtetni kell.

2.2.6. A fojtószelepet szűkebbre állítva növelni kell a szivattyú bemeneti nyílásánál létrejövő nyomásesést (kb. 1 kPa nyomásértékenként), amely legkevesebb hat adatpont felvételére nyújt lehetőséget a teljes kalibráláshoz. A rendszert három percig hagyni kell stabilizálódni, majd az adatgyűjtést meg kell ismételni.

2.2.7. A légáramlás mennyiségét (Qs) minden vizsgálati ponton ki kell számítani az áramlásmérő adatai alapján szabványos m3/perc mértékegységben kifejezve, a gyártó által előírt eljárást alkalmazva.

2.2.8. Majd a légáramlás mennyiségéből ki kell számítani a szivattyú V0 szállítási mennyiségét (m3/fordulat mértékegységben kifejezve) a szivattyú bemeneténél fennálló abszolút hőmérsékleten és nyomáson.

Ahol:

V0	=	a szivattyú szállítási mennyisége Tp és Pp érték esetében (m3/ford.)
Qs	=	a légáramlás mennyisége 101,33 kPa és 273,2 K érték esetében (m3/perc)
Tp	=	a szivattyú bemeneti hőmérséklete (K)
Pp	=	a szivattyú abszolút bemeneti nyomása (kPa)
N	=	a szivattyú fordulatszáma (min–1)

2.2.9. A szivattyúban a szivattyú-fordulatszámmal összefüggő nyomásváltozások, valamint a szivattyú csúszási arányát befolyásoló hatások kiegyenlítésére ki kell számítani a korrelációs függvényt (x0) a szivattyú fordulatszáma (n), a szivattyú szívó- és nyomóoldali nyomáskülönbsége és a szivattyú abszolút kimeneti nyomása között a következőképpen:

ahol:

x0	=	korrelációs függvény
ΔΡp	=	a szívó- és nyomóoldal közötti nyomáskülönbség (kPa)
Pe	=	abszolút kimeneti nyomás (PPO + Pb) (kPa)

A legkisebb négyzetek módszerével előállított lineáris kalibrálási egyenletek:

V0 = D0 – M (x0)

n = A – B (ΔΡp)

D0, M, A, és B a görbét leíró érintők állandói.

2.2.10. A több sebességfokozatú, állandó térfogatú mintavevő rendszert minden használt sebességre kalibrálni kell. A sebességtartományok kalibrálási görbéinek megközelítőleg párhuzamosaknak kell lenniük, és a D0 értékek úgy növekedjenek, ahogy a szivattyú szállítási tartománya csökken.

2.2.11. Ha a kalibrálást kellő gondossággal végezték, az egyenletből kiszámított értékek a mért V0 érték ± 0,5 %-os tűrésén belül lesznek. Az M értéke szivattyútól függően változik. A kalibrálást a szivattyú üzembe helyezésekor és a nagyobb karbantartások után kell elvégezni.

2.3. A kritikus áramlású Venturi-cső (CFV) kalibrálása

2.3.1. A kritikus áramlású Venturi-cső kalibrálása a kritikus áramlású Venturi-cső áramlási egyenletén alapul:

ahol:

Qs	=	áramlási mennyiség
Kv	=	kalibrálási együttható
P	=	abszolút nyomás (kPa)
T	=	abszolút hőmérséklet (K)

A gázáramlás mennyisége a bemeneti nyomás és hőmérséklet függvénye.

Az alábbiakban leírt kalibrálási eljárással megállapítható a mért nyomás-, hőmérséklet- és légáramlási értékekre vonatkozó kalibrálási együttható értéke.

2.3.2. A kritikus áramlású Venturi-cső elektronikus részeinek kalibrálására a gyártó által ajánlott eljárást kell alkalmazni.

2.3.3. A kritikus áramlású Venturi-cső áramláskalibrálásához méréseket kell végezni, és az alábbi adatoknak a megadott pontossági határértékeken belül kell lenniük:

légköri nyomás (korrigált) (Pb)	± 0,03 kPa,
a lamináris áramlásmérő egységbe (LFE) belépő levegő hőmérséklete, áramlásmérő (ETI)	± 0,15 K,
nyomáscsökkenés a szívóágban a lamináris áramlásmérő egység előtt (EPI)	± 0,01 kPa,
nyomásesés az LFE-mátrixon keresztül (EDP)	± 0,0015 kPa,
a légáramlás mennyisége (Qs)	± 0,5 %,
kritikus áramlású Venturi-cső bemeneti nyomáscsökkenése (PPI)	± 0,02 kPa,
hőmérséklet a Venturi-cső bemeneti nyílásánál (Tv)	± 0,2 K.

2.3.4. A berendezést az e függelék 9. ábráján bemutatott módon kell összeállítani, és szivárgás szempontjából ellenőrizni kell. Az áramlásmérő készülék és a kritikus áramlású Venturi-cső közötti bármilyen szivárgás jelentősen befolyásolja a kalibrálás pontosságát.

9. ábra

A kritikus áramlású Venturi-csöves rendszer kalibrálási elrendezése

2.3.5. A változtatható áramlású fojtószelepet nyitott helyzetbe kell állítani, a befúvót be kell indítani, és meg kell várni, amíg a rendszer állapota stabilizálódik. Valamennyi műszer adatait fel kell jegyezni.

2.3.6. A fojtószelep helyzetét változtatva legalább nyolc mérést kell végezni a Venturi-cső kritikus áramlási tartományában.

2.3.7. A kalibrálás során feljegyzett adatokat a következő számításokhoz kell felhasználni. A légáramlás mennyiségét (Qs) minden vizsgálati ponton ki kell számítani az áramlásmérő adatai alapján a gyártó által előírt eljárást alkalmazva.

Minden egyes vizsgálati pontra ki kell számítani a kalibrálási együttható értékét:

ahol:

Qs	=	a légáramlás mennyisége m3/perc-ben kifejezve, 273,2 K és 101,33 kPa érték esetében
Tv	=	hőmérséklet a Venturi-cső bemeneti nyílásánál (K)
Pv	=	abszolút nyomás a Venturi-cső bemeneti nyílásánál (kPa)

Ábrázolni kell a Kv értéket a Venturi-cső bemeneti nyomásának függvényeként. Hangsebességű áramlásnál a Kv értéke viszonylag állandó. A nyomás csökkenésével (vagyis a vákuum növekedésével) a Venturi-cső fojtóhatása megszűnik, és a Kv értéke csökken. A Kv ebből következő változásai nem engedhetők meg.

A kritikus tartományban legalább nyolc mérési pontban ki kell számítani az átlagos Kv-értéket és a standard eltérést.

Ha a standard eltérés meghaladja az átlagos Kv érték 0,3 százalékát, akkor korrekciós intézkedést kell végrehajtani.

3. RENDSZER ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁSA

3.1. Általános követelmények

Meg kell határozni az állandó térfogatú mintavevő rendszer és az elemző rendszer teljes pontosságát úgy, hogy ismert tömegű gáz-halmazállapotú szennyező anyagot vezetnek be a rendszerbe, miközben a rendszert úgy működtetik, mint egy normál vizsgálat alatt; majd elemzik és kiszámítják a gáz-halmazállapotú szennyező anyag tömegét a 4a. melléklet 6.6. szakaszában megadott képlet szerint azzal a kivétellel, hogy a propángáz sűrűségét normál feltételek között 1,967 gramm/liter értéknek veszik. Az alábbi két eljárás megfelelő pontosságot biztosít.

A legnagyobb megengedett eltérés a bevezetett gáz mennyisége és mért gáz mennyisége között 5 % lehet.

3.2. Az állandó áramlású mérőperemes mintavevő módszer

3.2.1. Tiszta gáz (CO vagy C3H8) állandó áramlási mennyiségének mérése kritikus áramlású mérőperemes mintavevő készülékkel.

3.2.2. Ismert mennyiségű tiszta gázt (CO vagy C3H8) kell bevezetni a CVS-rendszerbe kalibrált kritikus áramlású mérőperemes készüléken keresztül. Ha a bemeneti nyomás elég nagy, az áramlási mennyiség (q), amely a kritikus áramlású mérőperemes készülékkel szabályozható, független a készülék kimeneti nyomásától (kritikus áramlásától). Ha 5 %-ot meghaladó eltérések fordulnak elő, meg kell állapítani a hiba okát, és ki kell javítani. Az állandó térfogatú mintavevő rendszert öt-tíz percig úgy kell üzemeltetni, mint a kipufogógáz-kibocsátás vizsgálatánál. A mintavevő zsákba gyűjtött gázt a szokásos berendezéssel elemezni kell, és a kapott eredményt össze kell hasonlítani a korábban mért ismert gázminták koncentrációjával.

3.3. Gravimetriás módszer

3.3.1. Adott mennyiségű tiszta gáz (CO vagy C3H8) mérése gravimetriás eljárással

3.3.2. Az állandó térfogatú mintavevő rendszer ellenőrzéséhez a következő gravimetriás eljárás alkalmazható.

Meg kell határozni egy szén-monoxiddal vagy propángázzal feltöltött kis palack tömegét ± 0,01 gramm pontossággal. Az állandó térfogatú mintavevő rendszert öt-tíz percig úgy kell üzemeltetni, mint a normál kipufogógáz-kibocsátás vizsgálata során, miközben szén-monoxidot vagy propángázt fecskendeznek be a rendszerbe. A rendszerbe bevezetett tiszta gáz mennyiségét a tömeg változásának megmérésével kell meghatározni. Ezután a mintavevő zsákba gyűjtött gázt a kipufogógáz-elemzéshez általában használt berendezéssel kell elemezni. A kapott eredményeket össze kell vetni az előzőleg kiszámított koncentrációértékekkel.

3. függelék

Gáz-halmazállapotú kibocsátások mérőberendezései

1. RÉSZLETES LEÍRÁS

1.1. A rendszer áttekintése

Folyamatosan gyűjteni kell a hígított kipufogógázok és a hígító levegő összes térfogatával arányos mintákat elemzés céljából.

A kibocsátott gáz tömegét az arányos mintákban lévő koncentrációkból és a vizsgálat alatt mért összes térfogatból kell meghatározni. A minták koncentrációit a környezeti levegő szennyezőanyag-tartalmának figyelembevételével korrigálni kell.

1.2. A mintavevő rendszerre vonatkozó követelmények

1.2.1. A hígított kipufogógáz-mintát a szívóberendezésnél az áramlással szemben, a kondicionáló berendezéseknél (ha vannak) pedig az áramlás irányában kell venni.

1.2.2. Az áramlási mennyiség nem térhet el ± 2 %-kal nagyobb mértékben az átlagértéktől.

1.2.3. A mintavételi mennyiség nem lehet kisebb, mint 5 liter/perc, és nem haladhatja meg a hígított kipufogógázok áramlási mennyiségének 0,2 %-át. Az állandó tömegáramú mintavevő rendszerekre azonos határértékeket kell alkalmazni.

1.2.4. A hígító levegőből állandó áramlási mennyiség mellett mintát kell venni a környezeti levegő bemeneti nyílásánál (a szűrő után, ha ilyet felszereltek).

1.2.5. A hígító levegőt nem szabad szennyezni a keverési szakaszból származó kipufogógázokkal.

1.2.6. A hígító levegő mintavételi mennyiségének hasonlónak kell lennie a hígított kipufogógázok esetében alkalmazott mennyiséghez.

1.2.7. A mintavételi műveletekhez olyan anyagok használhatók, amelyek nem változtatják meg a szennyező anyagok koncentrációját.

1.2.8. A szilárd részecskék mintából való eltávolítására szűrők használhatók.

1.2.9. A kipufogógázok irányítására szolgáló különböző szelepek gyorsan állíthatóak és gyors működésűek kell, hogy legyenek.

1.2.10. A háromutas szelepek és a mintavevő zsákok között légmentes gyorscsatlakozók használhatók, amelyeknek önműködően kell biztosítaniuk a szigetelést a zsák oldalán. A mintáknak az elemzőbe való továbbításához egyéb rendszerek (például háromutas lezáró szelepek) is használhatóak.

1.2.11. A minta tárolása

A gázmintákat olyan, megfelelő térfogatú mintavevő zsákokba kell gyűjteni, amelyek nem akadályozzák a mintavételi mennyiség szabad áramlását, a zsákoknak olyan anyagokból (például laminált polietilén-/poliamidfólia vagy fluorizált poliszénhidrogén fólia) kell készülniük, hogy ne legyenek hatással magára a mérésre, és a gázminta vegyi összetétele húszperces tárolás után se változzon két százaléknál nagyobb mértékben.

1.2.12. Szénhidrogén-mintavevő rendszer – dízelmotorok

1.2.12.1.

A szénhidrogén-mintavevő rendszer fűtött mintavevő szondából, vezetékből, szűrőből és szivattyúból áll. A mintavevő szondát ugyanolyan távolságra kell beszerelni a kipufogógáz bemeneti nyílásától, mint a légszennyezőrészecske-mintavevő szondát, oly módon, hogy egyik se zavarja a másikat mintavétel közben. Belső átmérőjének legalább 4 mm-nek kell lenni.

1.2.12.2.

A fűtőrendszernek minden fűtött alkatrészt 463 K (190 °C) ± 10 K hőmérsékleten kell tartania.

1.2.12.3.

A mért szénhidrogének átlagos koncentrációját integrálással kell meghatározni.

1.2.12.4.

A fűtött mintavevő vezetéket fűtött, a ≥ 0,3 μm méretű részecskék 99 %-os hatásfokú kiszűrésére alkalmas szűrővel (FH) kell ellátni, amely minden szilárd részecskét el tud távolítani az elemzésre kerülő folytonos gázáramból.

1.2.12.5.

A mintavevő rendszer válaszideje (a mintavevő szondától a gázelemző készülék bemeneti nyílásáig) nem lehet négy másodpercnél hosszabb.

1.2.12.6.

A fűtött lángionizációs detektort (HFID) állandó gázáramú (hőcserélő) rendszerrel kell használni a reprezentatív mintavétel biztosítása érdekében, kivéve, ha kiegyenlítik a változó CFV- vagy CFO-áramlást.

1.3. A gázelemzés követelményei

1.3.1. Szén-monoxid (CO) és szén-dioxid (CO2) elemzése:

A gázelemző készülékek a nem diszperzív infravörös-abszorpció (NDIR) elvén kell, hogy működjenek.

1.3.2. Összes szénhidrogén (TCH) elemzése – szikragyújtású motorok:

az elemző lángionizációs (FID) típusú kell, hogy legyen, szénatom-egyenértékben (C1) kifejezett propángázzal kalibrálva.

1.3.3. Összes szénhidrogén (TCH) elemzése – kompressziós gyújtású motorok:

a gázelemző készülék lángionizációs típusú kell, hogy legyen, detektorral, szelepekkel, csővezetékkel stb. felszerelve (HFID), és az egész berendezést 463 K (190 °C) ± 10 K hőmérsékletre kell felfűteni. Kalibrálása szénatom-egyenértékben (C1) kifejezett propángázzal kell, hogy történjen.

1.3.4. Nitrogénoxid(NOx)-elemzés:

A gázelemző készüléknek a kémiai lumineszcencia (CLA) vagy a nem diszperzív ultraibolya-rezonanciaabszorpció (NDUVR) elve alapján kell működnie, és mindkét típus esetében kell, hogy legyen rajta NOx–NO-átalakító.

1.3.5. Metán (CH4) elemzése:

A gázelemző készüléknek lángionizációs detektoros vagy metánkiválasztóval felszerelt lángionizációs detektoros gázkromatográfnak kell lennie, metángázzal kalibrálva, szénatom-egyenértékben (C1) kifejezve.

1.3.6. A gázelemző készülék mérési tartománya meg kell, hogy feleljen a kipufogógáz-minta szennyező anyagai koncentrációjához szükséges mérési pontosságnak.

1.3.7. A mérési hiba nem haladhatja meg a ± 2 százalékot (a gázelemző készülék belső hibája), tekintet nélkül a kalibrálógázok valódi értékére.

1.3.8. A 100 ppm értéknél kisebb koncentrációk esetében a mérési hiba nem lehet ± 2 ppm értéknél nagyobb.

1.3.9. A környezeti levegőmintát ugyanazzal a gázelemző készülékkel kell mérni a megfelelő tartományban.

1.3.10. A gázelemző készülékek előtt semmilyen gázszárító készüléket nem szabad használni, kivéve, ha megerősítést nyer, hogy ez semmiféle hatással nincs a gázáram szennyezőanyag-tartalmára.

1.4. Ajánlott rendszer leírása

A 10. ábra egy ilyen mintavevő rendszer vázlatrajzát mutatja be.

10. ábra

Gáz-halmazállapotú kibocsátások mintavételének vázlata

Szövege kép

A rendszer komponensei a következők:

1.4.1.

két mintavevő szonda (S1 és S2) a hígító levegőből, valamint a hígított kipufogógáz–levegő keverékből való folyamatos mintavételhez;

1.4.2.

szűrő (F), amely eltávolítja a szilárd részecskéket az elemzés céljára összegyűjtött gázáramból;

1.4.3.

szivattyúk (P), amelyek a hígító levegőből, valamint a hígított kipufogógáz–levegő keverékből a vizsgálat ideje alatt állandó mennyiséget gyűjtenek össze;

1.4.4.

áramlásszabályozók (N), amelyek a vizsgálat alatt biztosítják az S1 és S2 mintavevő szondából vett gázminták állandó, egyenletes áramlását. A gázminták áramlását úgy kell szabályozni, hogy a vizsgálatok végén a minták mennyisége elemzés céljára elegendő legyen (kb. 10 liter/perc);

1.4.5.

áramlásmérők (FL), amelyek a vizsgálat alatt a gázminták állandó áramlási mennyiségének szabályozására és ellenőrzésére szolgálnak;

1.4.6.

gyorsműködésű szelepek (V) az állandó áramlási mennyiségű gázminták mintavevő zsákokba vagy külső szellőzőnyíláshoz való tereléséhez;

1.4.7.

légmentes gyorscsatlakozók (Q) a gyorsműködésű szelepek és a mintavevő zsákok között. A csatlakozóknak önműködően kell záródniuk a mintavevő zsák oldalán. A mintákat más megoldásokkal (pl. háromutas elzárócsapok használatával) is el lehet juttatni az elemzőbe;

1.4.8.

zsákok (B), amelyek a vizsgálat alatt a hígított kipufogógázokból vagy a hígító levegőből vett minták begyűjtésére szolgálnak;

1.4.9.

kritikus áramlású mintavevő Venturi-cső (SV), amely az S2 A (kizárólag CFV-CVS) mintavevő szondánál a hígított kipufogógázból arányos mintákat vesz;

1.4.10.

gázmosó (PS) a mintavevő vezetékben (csak CFV-CVS);

1.4.11.

fűtött lángionizációs detektort alkalmazó szénhidrogén-mintavevő rendszer komponensei:

Fh fűtött szűrő;

S3 a keverőkamrához közeli mintavevő pont;

Vh fűtött többutas szelep;

Q gyorscsatlakozó, amely lehetővé teszi a BA környezeti levegő mintájának elemzését a HFID-berendezésen;

FID fűtött lángionizációs gázelemző;

R és I a pillanatnyi szénhidrogén-koncentráció integrálására és regisztrálására szolgáló eszköz;

Lh fűtött mintavevő vezeték.

2. KALIBRÁLÁSI ELJÁRÁSOK

2.1. Gázelemző kalibrálási eljárása

2.1.1. Minden gázelemző készüléket a szükséges gyakorisággal kell kalibrálni, de a kalibrálást mindenképpen el kell végezni a típus-jóváhagyási vizsgálat előtti hónapban, illetve a gyártás megfelelőségének ellenőrzésekor legalább hathavonta egyszer.

2.1.2. Az általában használt üzemi tartományok mindegyikét kalibrálni kell a következő eljárás szerint:

2.1.2.1.

az elemző kalibrálási görbéjét legalább öt, egymástól lehetőleg egyenlő távolságban fekvő pontból kell megszerkeszteni. A legnagyobb koncentrációjú kalibrálógáz névleges koncentrációja a teljes skálaérték legalább 80 %-a kell, hogy legyen;

2.1.2.2.

a kalibráláshoz szükséges gázkoncentrációt a gázmegosztóval is elő lehet állítani, tisztított nitrogénnel vagy tisztított szintetikus levegővel történő hígítással. A keverőkészüléknek olyan pontosságúnak kell lennie, hogy a hígított kalibrálógázok koncentrációit ± 2 % eltéréssel meg lehessen határozni;

2.1.2.3.

a kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani. Amennyiben az eredményül kapott polinom foka nagyobb, mint három, akkor a kalibrálási pontok számának egyenlőnek kell lennie legalább a polinom fokozatának száma plusz kettővel;

2.1.2.4.

a kalibrálási görbe nem térhet el 2 %-nál nagyobb mértékben a kalibrálási gáz névleges értékétől.

2.1.3. A kalibrálási görbe alakja

A kalibrálási görbe alakja és a kalibrálási pontok alapján ellenőrizhető, hogy a kalibrálás megfelelően megy-e végbe. Fel kell tüntetni az elemző különböző jellemző paramétereit, melyek a következők:

a skála;

az érzékenység;

a nullpont;

a kalibrálás időpontja.

2.1.4. Ha a műszaki szolgálat számára hitelt érdemlően igazolható, hogy valamely alternatív módszer (pl. számítógépes, elektronikusan vezérelt tartománykapcsoló stb.) használatával egyenértékű pontosságú kalibrálás hajtható végre, akkor ezek az alternatív módszerek is alkalmazhatóak.

2.2. Elemző ellenőrzési eljárása

2.2.1. Az általában használt üzemi tartományt minden egyes elemzés előtt ellenőrizni kell az alábbiak szerint:

2.2.2. a kalibrálást olyan nullázó- és kalibrálógáz alkalmazásával kell ellenőrizni, amelynek névleges értéke az elemzésre kerülő feltételezett érték 80–95 %-án belülre esik;

2.2.3. ha a két figyelembe vett pontra kapott érték legfeljebb a teljes skála ± 5 %-ával tér el az elméleti értéktől, akkor a beállítási paraméterek módosíthatóak. Ellenkező esetben e függelék 1. szakaszával összhangban új kalibrálási görbét kell szerkeszteni;

2.2.4. a vizsgálat után a nullázógázt és ugyanazt a kalibrálógázt kell használni az újabb ellenőrzéshez. Az elemzés akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény közötti eltérés kisebb, mint 2 %.

2.3. A lángionizációs detektor (FID) szénhidrogén-elemző válaszjelének ellenőrzése

2.3.1. A detektor válaszjelének optimalizálása

A FID-érzékelőt a műszer gyártójának előírásai szerint kell beállítani. A legáltalánosabb üzemi tartományban levegő és propángáz keverékét kell használni a válaszjel optimalizálására.

2.3.2. A szénhidrogén-elemző kalibrálása

Az elemző kalibrálásához levegő és propángáz keverékét, valamint tisztított szintetikus levegőt kell használni (lásd e függelék 3. szakaszát).

Az e függelék 2.1. szakaszában leírtak szerint kalibrálási görbét kell szerkeszteni.

2.3.3. A különböző szénhidrogének érzékenységi tényezői és az ajánlott határértékek

Valamely szénhidrogénfajta érzékenységi tényezője (Rf) a FID által kijelzett C1-értéknek a gázpalack koncentrációjához viszonyított aránya; a C1-érték ppm-ben van kifejezve.

A vizsgálati gáz koncentrációját olyan szinten kell meghatározni, hogy a végkitérés kb. 80 %-ánál küldjön válaszjelet az üzemi tartományban. A koncentrációt ± 2 % pontossággal kell meghatározni a térfogatban kifejezett gravimetriás etalonhoz viszonyítva. Továbbá a kalibrálás előtt a gázpalackot 293 és 303 K (20–30 °C) közötti hőmérsékleten 24 órán keresztül elő kell kondicionálni.

Az érzékenységi tényezőket az elemző első üzembe helyezésekor, ezt követően pedig a nagyobb karbantartási időszakok alkalmával meg kell határozni. A használható vizsgálati gázok és az ajánlott érzékenységi tényezők a következők:

metán és tisztított levegő: 1 < Rf < 1,15

vagy 1,00 < Rf < 1,05 földgáz–biometán üzemű jármű esetében

propilén és tisztított levegő: 0,90 < Rf < 1

toluol és tisztított levegő: 0,90 < Rf < 1

Ezeket az Rf = 1 érzékenységi tényezőjű propángáz és tisztított levegő értékéhez kell viszonyítani.

2.3.4. Az oxigén zavaró hatásának ellenőrzése és az ajánlott határértékek

Az érzékenységi tényezőt a fenti 2.3.3. szakaszban leírtak szerint kell meghatározni. A használandó vizsgálati gáz és az érzékenységi tényező ajánlott tartománya a következő:

propán és nitrogén: 0,95 < Rf < 1,05

2.4. Az NOx-átalakító hatékonyságvizsgálata

Az NO2 gáz NO gázzá való átalakítására használt átalakító hatékonyságát a következőképpen vizsgálják:

a 11. ábrán bemutatott vizsgálati elrendezés és az alábbiakban leírt eljárás segítségével az átalakító hatékonysága ozonizátor használatával vizsgálható.

2.4.1. Az elemzőt a legáltalánosabban használt üzemi tartományban, a gyártó utasításai szerint, nullázógázzal és kalibrálógázzal kell kalibrálni (a kalibrálógáz NO-tartalma az üzemi tartomány kb. 80 %-ának kell, hogy megfeleljen, és a gázkeverék NO2 koncentrációja kisebb kell, hogy legyen, mint az NO-koncentráció 5 %-a). Az NOx-elemzőt NO-üzemmódba kell állítani úgy, hogy a kalibrálógáz ne haladjon át az átalakítón. A koncentráció kijelzett értékét fel kell jegyezni.

2.4.2. T-alakú csőidomon keresztül folyamatosan oxigént vagy szintetikus levegőt kell bevezetni a kalibrálógáz áramába mindaddig, amíg a koncentráció kb. 10 %-kal kisebb nem lesz, mint a kijelzett kalibrálási koncentráció fenti 2.4.1. szakaszban megadott értéke. A koncentráció kijelzett értékét (c) fel kell jegyezni. Az ozonizátornak e teljes folyamat alatt kikapcsolva kell lennie.

2.4.3. Ezt követően be kell kapcsolni az ozonizátort, és annyi ózont kell előállítani, hogy az NO-koncentráció a 2.4.1. szakaszban megadott kalibrálási koncentráció 20 %-ára (de legalább a 10 %-ára) csökkenjen. A koncentráció kijelzett értékét (d) fel kell jegyezni.

2.4.4. Ezután az NOx-elemzőt át kell kapcsolni NOx-üzemmódra, ami azt jelenti, hogy az NO, NO2, O2 és N2 összetételű gázkeverék most már keresztülhalad az átalakítón. A koncentráció kijelzett értékét (a) fel kell jegyezni.

2.4.5. Ki kell kapcsolni az ozonizátort. A fenti 2.4.2. szakaszban leírt gázkeverék az átalakítón keresztül a detektorba jut. A koncentráció kijelzett értékét (b) fel kell jegyezni.

11. ábra

NOx-átalakító hatékonyságvizsgálati elrendezése

2.4.6. Az ozonizátort ki kell kapcsolni, és az oxigén, illetve a szintetikus levegő áramlását is le kell zárni. Az elemzőn kijelzett NO2-érték legfeljebb 5 %-kal haladhatja meg a fenti 2.4.1. szakaszban megadott számértéket.

2.4.7. Az NOx-átalakító hatékonysága a következőképpen számítható ki:

2.4.8. Az átalakító hatékonysága legalább 95 % kell, hogy legyen.

2.4.9. Az átalakító hatékonyságát legalább hetente egyszer meg kell vizsgálni.

3. REFERENCIAGÁZOK

3.1. Tiszta gázok

A következő tiszta gázokat kell szükség esetén rendelkezésre bocsátani kalibráláshoz és üzemi használathoz:

tisztított nitrogén: (tisztaság: ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO);

tisztított szintetikus levegő: (tisztaság: ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO); oxigéntartalom 18 és 21 térfogatszázalék között;

tisztított oxigén: (tisztaság: > 99,5 térfogatszázalék O2);

tisztított hidrogén (és héliumot tartalmazó keverék): (tisztaság: ≤ 1 ppm C, ≤ 400 ppm CO2);

szén-monoxid: (legkisebb tisztaság: 99,5 %);

propán: (legkisebb tisztaság: 99,5 %).

3.2. Kalibráló- és mérőtartomány-beállító gázok

A következő kémiai összetételű gázkeverékeknek kell rendelkezésre állniuk:

a)	C3 H8 és tisztított szintetikus levegő (lásd a fenti 3.1. szakaszt);

b)	CO és tisztított nitrogén;

c)	CO2 és tisztított nitrogén;

NO és tisztított nitrogén (ebben a kalibrálógázban az NO2 mennyisége nem haladhatja meg az NO-tartalom 5 %-át).

A kalibrálógáz valódi koncentrációja a közölt adat ± 2 % értékhatárán belül kell, hogy legyen.

4. függelék

Részecsketömeg-kibocsátások mérőberendezései

1. RÉSZLETES LEÍRÁS

1.1. A rendszer áttekintése

1.1.1. A részecske-mintavevő egység a hígítóalagútban elhelyezkedő mintavevő szondából, részecskeátvezető csőből, szűrőtartóból, részáramszivattyúból, valamint áramlásimennyiség-szabályozókból és mérőegységekből áll.

1.1.2. Ajánlott elhelyezni egy részecskeméret-előosztályozót (pl. ciklon vagy ütközéses leválasztó) a szűrőtartó előtt. A 13. ábrán bemutatottnak megfelelő méretosztályozó készülékként használt mintavevő szonda is elfogadható.

1.2. Általános követelmények

1.2.1. A részecskék áramlásának vizsgálatához a mintavevő szondát úgy kell elhelyezni a hígítási szakaszban, hogy a homogén levegő–kipufogógáz keverékből reprezentatív gázárammintát lehessen venni.

1.2.2. A részecskeminta-áramnak arányosnak kell lennie a hígított kipufogógáz hígítóalagúti teljes áramával a részecskeminta-áram ± 5 százalékos tűrésén belül.

1.2.3. A hígított kipufogógáz-mintát 325 K (52 °C) hőmérséklet alatt a részecskeszűrő felülete előtt vagy után legfeljebb 20 cm-re kell tartani, kivéve regenerációs vizsgálat esetén, ahol a hőmérsékletnek 192 °C alatt kell lennie.

1.2.4. A részecskemintát a mintavételezett hígító kipufogógáz áramába helyezett tartóban lévő egyetlen szűrőn kell begyűjteni.

1.2.5. A hígítórendszernek és a mintavevő rendszernek a kipufogócső és a szűrőtartó közötti minden olyan részét, amely kapcsolatba kerül hígítatlan vagy hígított kipufogógázzal, úgy kell kialakítani, hogy a részecskék lerakódása vagy megváltozása a lehető legkisebb legyen. Minden alkatrésznek a kipufogógázok komponenseivel reakcióba nem lépő, vezetőképes anyagból kell készülnie, és az elektrosztatikus hatások kiküszöbölése céljából földeltnek kell lennie.

1.2.6. Ha nem lehet kiegyenlíteni az áramlási mennyiség változásait, akkor a rendszerben az állandó áramlási mennyiség és a megfelelően arányos mintavételi mennyiség biztosítása érdekében a 2. függelékben meghatározottak szerint hőcserélőt és hőmérséklet-szabályozó készüléket kell beszerelni.

1.3. Különleges követelmények

1.3.1. Részecske-mintavevő szonda

1.3.1.1. A mintavevő szondának teljesítenie kell az 1.3.1.4. szakaszban leírt, a részecskeméret osztályozására vonatkozó követelményeket. Ajánlott, hogy ezeket a követelményeket éles peremű, nyitott végű, közvetlenül az áramlás irányába néző szonda használatával és egy előosztályozó (ciklon, ütközéses leválasztó stb.) alkalmazásával teljesítsék. Alternatív megoldásként a 13. ábrán bemutatottnak megfelelő mintavevő szonda is használható, feltéve, hogy teljesíti az 1.3.1.4. szakaszban leírt előosztályozási követelményeket.

1.3.1.2. A mintavevő szondát – amelynek belső átmérője legalább 12 mm – az alagút középvonalának közelében, az áramlás irányában, a kipufogógáz bemeneti nyílásától tíz-húsz alagút-átmérőnyi távolságra kell felszerelni.

Ha egyetlen mintavevő szondából egyszerre több mintát vesznek, akkor a szondából származó áramlást a mintavételi hibák elkerülése érdekében megegyező mellékáramokra kell osztani.

Ha több szondát használnak, mindegyiknek éles peremű, nyitott végű, közvetlenül az áramlás irányába néző szondának kell lennie. A szondákat egyenlő, egymástól legalább 5 cm-es távolságra kell elhelyezni a hígítóalagút hossztengelye mentén.

1.3.1.3. A mintavevő csúcs és a szűrőfoglalat közötti távolság legalább öt szondaátmérőnyi kell, hogy legyen, de nem haladhatja meg az 1 020 mm-t.

1.3.1.4. Az előosztályozót (pl. ciklon, ütközéses leválasztó stb.) a szűrőtartó egység előtt kell elhelyezni. Az előosztályozó 50 %-os leválasztási határpontja a részecsketömeg-kibocsátás mintavételezéséhez kiválasztott térfogatáram esetében 2,5 μm és 10 μm között van. Az előosztályozó az 1 μm-es részecskék tömegkoncentrációjának legalább 99 százalékát beengedi az előosztályozóba, és onnan az előosztályozó kimenetén a részecsketömeg-kibocsátás mintavételezéséhez kiválasztott térfogatárammal engedi kilépni. Mindazonáltal a 13. ábrán bemutatottnak megfelelő méretosztályozó készülékként használt mintavételező szonda a külön előosztályozó elfogadható alternatív megoldása.

1.3.2. Mintavevő szivattyú és áramlásmérő

1.3.2.1. A gázáramminta-mérőberendezésnek szivattyúkból, gázáram-szabályozókból és áramlásmérő egységekből kell állnia.

1.3.2.2. A gázáram áramlásmérőben mért hőmérsékletének ingadozása nem lehet több mint ± 3 K, kivéve a periodikusan regeneráló utókezelő készülékkel felszerelt járműveken végrehajtott regenerációs vizsgálatot. Ezenfelül a minta tömegáramának arányosnak kell maradnia a hígított kipufogógáz teljes áramával a részecskeminta tömegáramának ± 5 százalékos tűrésén belül. Ha az áramlás térfogatváltozása a túlzott szűrőterhelés következtében elfogadhatatlanná válik, akkor a vizsgálatot le kell állítani. Megismétlés esetén csökkenteni kell az áramlás sebességét.

1.3.3. Szűrő és szűrőtartó

1.3.3.1. A szűrő után az áramlás irányában szelepet kell elhelyezni. A szelepnek elég gyorsan kell működnie ahhoz, hogy a vizsgálat kezdetén, illetve végén 1 mp-en belül kinyíljon, illetve bezáródjon.

1.3.3.2. Ajánlott, hogy a 47 mm átmérőjű szűrőn (Pe) legalább 20 μg tömeg gyűljön össze, illetve, hogy a szűrő terhelését az 1.2.3. és 1.3.3. szakaszban foglalt követelményeknek megfelelően maximalizálják.

1.3.3.3. Adott vizsgálatnál a gázszűrő felületi sebességét 20 cm/s és 80 cm/s közötti tartományon belüli egyetlen értékre kell beállítani, kivéve, ha a hígítórendszer a CVS áramlási sebességgel arányos mintavételi sebességgel üzemel.

1.3.3.4. Fluor-karbon-bevonatú üvegszál szűrőket vagy fluor-karbon-alapú membránszűrőket kell használni. Minden szűrőtípusnak legalább 99 %-os 0,3 μm DOP (dioktil-ftalát) mintavételi hatékonysággal kell rendelkeznie legalább 35 cm/s-os, a szűrőre merőleges gázáramlási sebesség mellett.

1.3.3.5. A szűrőtartót úgy kell kialakítani, hogy egyenletes áramláseloszlást biztosítson a szűrőfelületen. A szűrőfelületnek legalább 1 075 mm2 nagyságúnak kell lennie.

1.3.4. Szűrőmérőkamra és mérleg

1.3.4.1. A szűrő tömegének megállapításához használt mikrogramm pontosságú mérleg pontosságának (szórásának) legalább 2 μg-on belülinek, leolvashatósági felbontásának pedig legalább 1 μg-nak kell lennie.

Ajánlott a mikromérleget minden mérési fázis kezdetén 50 mg referenciasúllyal ellenőrizni. A súlyt háromszor kell megmérni, és az átlagos eredményt fel kell jegyezni. Ha a mérés átlagos eredménye az előző mérési fázisból származó eredmény ± 5 μg-os értékhatárán belül van, akkor a mérési fázis és a mérés érvényesnek tekintendő.

A mérőkamrának (vagy helyiségnek) minden szűrőkondicionáló és mérési művelet során a következő feltételeknek kell megfelelnie:

a hőmérsékletnek 295 ± 3 K (22 ± 3 °C) értéken kell maradnia;

a relatív páratartalomnak 45 ± 8 % értéken kell maradnia;

a harmatpontnak 9,5 °C ± 3 °C értéken kell maradnia.

Ajánlott a hőmérsékleti és páratartalmi feltételeket, illetve a mintavevő és referenciaszűrő tömegét feljegyezni.

1.3.4.2. A felhajtóerő miatti korrekció

A levegő felhajtóereje miatt minden szűrő tömegét korrigálni kell.

A felhajtóerő miatti korrekció a mintavevő szűrő sűrűségétől, a levegő sűrűségétől és a mérlegkalibráló súly sűrűségétől függ. A levegő sűrűsége a nyomástól, a hőmérséklettől és a páratartalomtól függ.

Ajánlott a mérési környezet hőmérsékletének és harmatpontjának 22 °C ± 1 °C értékre, illetve 9,5 °C ± 1 °C harmatpontra való szabályozása. Mindazonáltal az 1.3.4.1. szakaszban megállapított minimumkövetelmények szintén elfogadhatóan korrigálják a felhajtóerő hatását. A felhajtóerő miatti korrekciót a következőképpen kell alkalmazni:

mcorr = muncorr · (1–((ρair)/(ρweight)))/(1–((ρair)/(ρmedia)))

ahol:

mcorr	=	a felhajtóerővel korrigált részecsketömeg
muncorr	=	a felhajtóerővel nem korrigált részecsketömeg
ρair	=	a levegő sűrűsége a mérleg környezetében
ρweight	=	a mérleg mérőtartományának beállításához használt kalibráló súly sűrűsége
ρmedia	=	a részecske-mintavevő közeg (szűrő) sűrűsége az alábbi táblázat szerint:

Szűrőközeg	ρmedia
teflonbevonatú üvegszálas szűrő (pl. TX40)	2 300 kg/m3

ρair értéke a következőképpen számítható ki:

ahol:

Pabs	=	abszolút nyomás a mérleg környezetében
Mmix	=	levegő moláris tömege a mérleg környezetében (28,836 g/mol–1)
R	=	moláris gázállandó (8,314 J/(mol–1 K–1))
Tamb	=	mérleg környezetének abszolút környezeti hőmérséklete

A kamrának (helyiségnek) mentesnek kell lennie minden olyan környezeti szennyeződéstől (például portól), ami a stabilizálódás alatt lerakódhatna a részecskeszűrőkre.

A mérőhelyiség hőmérsékleti és páratartalmi értékeitől csak akkor engedhetők meg korlátozott eltérések, ha azok időtartama egyetlen kondicionálási fázisban sem haladja meg a harminc percet. A mérőhelyiségnek a személyzet belépése előtt teljesítenie kell az előírt követelményeket. A mérési művelet során a meghatározott feltételektől való eltérés nem megengedett.

1.3.4.3. A statikus elektromosság hatásait ki kell küszöbölni. Ezt úgy lehet elérni, hogy a mérleget antisztatikus alátétre való helyezéssel földelni kell, valamint a részecskeszűrőket a mérés előtt polóniumsemlegesítő vagy hasonló hatású berendezés segítségével semlegesíteni kell. Alternatív megoldásként a statikus hatások megszüntetése a statikus töltés kiegyenlítésével is elérhető.

1.3.4.4. A vizsgálati szűrőt legfeljebb egy órával a vizsgálat megkezdése előtt szabad kivenni a kamrából.

1.4. Javasolt rendszer leírása

A 12. ábra egy ilyen részecske-mintavevő rendszer vázlatrajzát mutatja be. Mivel ekvivalens eredmények többféle összeállítással is elérhetők, nem kell szigorúan ragaszkodni ehhez az ábrához. További adatok gyűjtéséhez és a komponensrendszer működésének összehangolásához kiegészítő komponensek, például műszerek, szelepek, mágnesszelepek és kapcsolók is használhatók. Más komponensek, amelyek más rendszerek esetében nem szükségesek a pontosság biztosításához, elhagyhatók, ha elhagyásuk műszakilag indokolható.

12. ábra

Részecske-mintavevő rendszer

A hígított kipufogógázból a mintát a P mintavevő szivattyú veszi a teljes áramú hígítórendszer DT hígítóalagútjából a PSP részecske-mintavevő szondán és a PTT részecske-átvezető csövön keresztül. A minta áthalad a PCF részecskeméret-előosztályozón és a részecske-mintavevő szűrőket befogadó FH szűrőtartó(ko)n. A mintaáramot az FC áramlásszabályozó állítja be.

2. KALIBRÁLÁSI ÉS ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁSOK

2.1. Áramlásmérő kalibrálása

A műszaki szolgálat gondoskodik az áramlásmérő kalibrálási tanúsítványának meglétéről, amely igazolja egy etalonszabványnak való, a vizsgálatot – illetve a kalibrációt esetlegesen befolyásoló javítást vagy módosítást – megelőző 12 hónapnál nem régebbi megfelelést.

2.2. Mikromérleg kalibrálása

A műszaki szolgálat gondoskodik a mikromérleg kalibrálási tanúsítványának meglétéről, amely igazolja egy szabványnak való, a vizsgálatot megelőző 12 hónapnál nem régebbi megfelelést.

2.3. Referenciaszűrő mérlegelése

Az adott referenciaszűrő tömegének meghatározásához legalább két használatlan referenciaszűrőt kell lemérni, lehetőleg a mintavevő szűrő lemérésével egy időben, de legkésőbb 8 órán belül. A referenciaszűrők méretének és anyagának ugyanolyannak kell lennie, mint a mintavevő szűrőké.

Ha bármely referenciaszűrő meghatározott súlya a mintavevő szűrők lemérései közötti időben ± 5 μg-ot meghaladóan megváltozik, akkor a mintavevő szűrőt és a referenciaszűrőket újra kell kondicionálni a mérőhelyiségben, és a mérlegelést meg kell ismételni.

A referenciaszűrő méréseinek összehasonlítását az adott tömegek és a referenciaszűrő adott tömegének göngyölített átlaga között kell elvégezni.

A göngyölített átlagot azokból az adott mérési adatokból kell kiszámítani, amelyeket a referenciaszűrők mérőhelyiségben történő elhelyezése óta összegyűjtöttek. Az átlagolási időszaknak legalább egy napnak kell lennie, de legfeljebb harminc napig tarthat.

A mintavevő és referenciaszűrők többszörös újrakondicionálására és újramérésére legfeljebb a kibocsátási vizsgálatból nyert gázméréseket követő nyolcvan óra során van lehetőség.

Ha a nyolcvan óra leteltekor vagy azt megelőzően a referenciaszűrők több mint fele teljesíti a ± 5 μg-os feltételt, akkor a mintavevő szűrő mérlegelését érvényesnek kell tekinteni.

Ha a nyolcvan óra leteltekor két referenciaszűrőt alkalmaznak, és egy szűrő nem felel meg a ± 5 μg-os feltételnek, akkor a mintavevő szűrő mérése csak azzal a feltétellel tekinthető érvényesnek, hogy a két referenciaszűrő adott értékei és a göngyölített átlagértékek abszolút különbsége legfeljebb 10 μg.

Amennyiben csak a referenciaszűrők kevesebb, mint fele felel meg a ± 5 μg-os feltételnek, a mintavevő szűrőt el kell vetni, és a kibocsátási vizsgálatot meg kell ismételni. Valamennyi referenciaszűrőt 48 órán belül el kell vetni és ki kell cserélni.

Minden más esetben a referenciaszűrőket legalább harmincnaponként cserélni kell úgy, hogy egyetlen mintavevő szűrőt se mérjenek le olyan referenciaszűrővel való összehasonlítás nélkül, amely legalább egy napig a mérőhelyiségben volt.

Ha a mérőhelyiségre a 1.3.4. szakaszban leírt stabilitási feltételek nem teljesülnek, de a referenciaszűrők mérlegelése megfelel a fenti feltételeknek, akkor a jármű gyártójának lehetősége van elfogadni a mintavevő szűrőkre kapott tömegértékeket, vagy érvénytelennek tekinti a mérést, beállítja a mérőhelyiség szabályozórendszerét, és újra lefolytatja a mérést.

13. ábra

Részecske-mintavevő szonda kialakítása

Szövege kép

5. függelék

Részecskeszám-kibocsátások mérőberendezései

1. RÉSZLETES LEÍRÁS

1.1. A rendszer áttekintése

1.1.1. A részecske-mintavevő rendszernek tartalmaznia kell egy hígítóalagutat, egy mintavevő szondát, egy, a részecskeszámláló (PNC) előtt elhelyezett illékonyrészecske-eltávolítót (VPR) és megfelelő átvezető csövezést.

1.1.2. Ajánlott, hogy a részecskeméret-előosztályozó (pl. ciklon, ütközéses leválasztó stb.) az illékonyrészecske-eltávolító előtt helyezkedjen el. Mindazonáltal a megfelelő méretosztályozó készülékként működő mintavételező szonda – amilyet a 13. ábra is mutat – elfogadható alternatíva a részecskeméret-előosztályozó helyett.

1.2. Általános követelmények

1.2.1. A részecskék mintavételi pontjának a hígítóalagúton belül kell lennie.

A mintavevő szonda csúcsa (PSP) és a részecskeátvezető cső (PTT) együtt alkotják a részecskeátvezető rendszert (PTS). A részecskeátvezető rendszer juttatja el a mintát a hígítóalagútból az illékonyrészecske-eltávolító (VPR) bemenetéhez. A részecskeátvezető rendszernek teljesítenie kell a következő feltételeket:

az alagút középvonalának közelében, tíz-húsz alagútátmérőnyi távolságra a gáz bemeneti nyílása után, az alagút gázáramával szembefordítva, a szondacsúcson áthaladó tengelyével a hígítóalagút tengelyére párhuzamosan kell felszerelni;

a belső átmérője legalább 8 mm kell, hogy legyen.

A részecskeátvezető rendszeren (PTS) átjutatott mintagáznak az alábbi feltételeket kell teljesítenie:

az áramlás Reynolds-száma (Re) kevesebb kell, hogy legyen, mint 1 700;

a tartózkodási ideje a részecskeátvezető rendszerben (PTS) legfeljebb 3 mp lehet.

Elfogadhatónak ítélendő a részecskeátvezető rendszer (PTS) bármely más olyan mintavételezési elrendezése, amelyről bizonyítható, hogy 30 nm-en megegyező részecskepenetrációval rendelkezik.

A hígított mintát az illékonyrészecske-eltávolítótól (VPR) a részecskeszámláló (PNC) bemeneti csövéhez vezető kimeneti cső (OT) a következő jellemzőkkel rendelkezik:

a belső átmérője legalább 4 mm kell, hogy legyen;

a kimeneti csövön (OT) átfolyó gázminta áramának tartózkodási ideje legfeljebb 0,8 másodperc lehet.

A kimeneti cső (OT) bármely más olyan mintavételezési elrendezése elfogadhatónak tekintendő, amelyről bizonyítható, hogy 30 nm-en megegyező részecskepenetrációval rendelkezik.

1.2.2. Az illékonyrészecske-eltávolítónak tartalmaznia kell a minta hígítására és az illékony részecskék eltávolítására alkalmas készülékeket. A vizsgált gázáram mintavételező szondáját a hígítási szakaszon belül úgy kell elhelyezni, hogy homogén levegő–kipufogógáz keverékből vegyen reprezentatív gázárammintát.

1.2.3. A hígítórendszernek és a mintavevő rendszernek a kipufogócső és a részecskeszámláló közötti minden olyan részét, amely kapcsolatba kerül hígítatlan vagy hígított kipufogógázzal, úgy kell kialakítani, hogy a részecskék lerakódása a lehető legkisebb legyen. Minden alkatrésznek a kipufogógázok összetevőivel reakcióba nem lépő, vezetőképes anyagból kell készülnie, és az elektrosztatikus hatások kiküszöbölése céljából földeltnek kell lennie.

1.2.4. A részecske-mintavevő rendszernek olyan bevált aeroszol mintavételező gyakorlatot kell követnie, amely magában foglalja a meredek ívek és a keresztmetszet hirtelen változásainak elkerülését, a sima felületek használatát, illetve a mintavevő vezeték hosszának minimalizálását. A keresztmetszet fokozatos változása megengedett.

1.3. Részletes követelmények

1.3.1. A részecskeminta nem haladhat át szivattyún a részecskeszámlálón (PNC) való áthaladás előtt.

1.3.2. Ajánlott a minta-előosztályozó alkalmazása.

1.3.3. A minta-előkondicionáló egység:

1.3.3.1.

képes a mintát egy vagy több lépésben úgy hígítani, hogy a részecskeszám-koncentráció a részecskeszámláló (PNC) egyedirészecske-számlálási üzemmódjának felső küszöbértéke alá, valamint a részecskeszámláló bemeneti nyílásánál mért gázhőmérséklet 35 °C alá essen;

1.3.3.2.

magában foglal egy kezdeti fűtött hígítási szakaszt, amely legalább 150 °C-os, legfeljebb 400 °C-os hőmérsékletű mintát képez a kimeneten, és legalább tízszeres hígítást végez;

1.3.3.3.

a fűtött szakaszokat ± 10 °C-os tűréshatár mellett állandó névleges üzemi hőmérsékletre szabályozza az 1.3.3.2. szakaszban meghatározott tartományon belül. Jelzést ad, hogy a fűtött szakaszok a megfelelő működési hőmérsékleten vannak-e vagy sem;

1.3.3.4.

a 30 nm-es és 50 nm-es elektromos mobilitási átmérőjű részecskék vonatkozásában a 2.2.2. szakaszban meghatározottak szerint az illékonyrészecske-eltávolító (VPR) egésze tekintetében olyan részecskekoncentráció-csökkentési tényezőt (fr(di)) valósít meg, amely sorrendben legfeljebb harminc, illetve húsz százalékkal nagyobb, és legfeljebb öt százalékkal alacsonyabb a 100 nm-es elektromos mobilitási átmérőjű részecskék értékeinél;

1.3.3.5.

a 30 nm-es tetrakontán(CH3(CH2)38CH3)-részecskék 99 százaléknál nagyobb párologtatását valósítja meg, legalább 10 000 cm–3-es bemeneti koncentrációval, a tetrakontán fűtése és parciális nyomásainak csökkentése révén.

1.3.4. A részecskeszámláló (PNC):

1.3.4.1.

teljes áramú üzemi feltételek között üzemel;

1.3.4.2.

etalon alapján a részecskeszámláló (PNC) egyedirészecske-számlálási üzemmódja felső küszöbértékéhez viszonyítva ± 10 százalékos számlálási pontossággal rendelkezik az 1 cm–3-es tartományban. A 100 cm–3 alatti koncentrációk esetében kiterjesztett mintavételezési időszakok tekintetében átlagolt mérésekre lehet szükség annak érdekében, hogy a részecskeszámláló (PNC) pontossága nagy statisztikai megbízhatósággal bizonyítható legyen;

1.3.4.3.

a 100 cm–3 alatti koncentrációk esetében legalább 0,1 részecske cm–3 felbontással rendelkezik;

1.3.4.4.

az egyedirészecske-számlálási üzemmód teljes mérési tartományában lineáris válaszreakciót ad a részecskekoncentrációkra;

1.3.4.5.

adatjelentési gyakorisága legalább 0,5 Hz;

1.3.4.6.

a mért koncentrációs tartományban kevesebb mint 5 mp-es T90 válaszidővel rendelkezik;

1.3.4.7.

legfeljebb 10 %-os korrekciót engedő koincidencia-korrigálási funkciót tartalmaz, illetve belső kalibrációs tényezőt is felhasználhat a 2.1.3. szakaszban meghatározottak szerint, azonban nem használhat fel a számlálási hatékonyság javítását vagy meghatározását szolgáló semmilyen más algoritmust;

1.3.4.8.

23 nm-es (± 1 nm) és 41 nm-es (± 1 nm) elektromos mobilitási átmérőjű részecskeméretek vonatkozásában sorrendben 50 %-os (± 12 %), illetve 90 %-nál nagyobb számlálási hatékonysággal rendelkezik. Ezeket a számlálási hatékonyságokat belső eszközökkel (például a készülékek tervezésének ellenőrzésével), vagy külső eszközökkel (például a méret előosztályozásával) lehet megvalósítani;

1.3.4.9.

ha a részecskeszámláló (PNC) munkafolyadékot használ, akkor azt a készülék gyártója által megadott gyakorisággal kell cserélni.

1.3.5. Ha a részecskeszámláló-áram szabályozási pontján nem tartják ismert állandó szinten a nyomást/hőmérsékletet, akkor a részecskeszámláló (PNC) bemeneti nyílásánál kell mérni a nyomást és/vagy hőmérsékletet, és ezekről jelentést kell tenni azért, hogy a részecskekoncentráció-mérést standard körülményekre lehessen korrigálni.

1.3.6. A részecskeátvezető rendszer (PTS), az illékonyrészecske-eltávolító (VPR) és a kimeneti cső (OT) tartózkodási időinek és a részecskeszámláló (PNC) T90 válaszidejének összege nem haladhatja meg a húsz másodpercet.

1.4. Az ajánlott rendszer leírása

A következő szakasz tartalmazza a részecskeszám mérésének ajánlott gyakorlatát. Azonban bármely olyan rendszer elfogadható, amely megfelel az 1.2. és az 1.3. szakaszban foglalt teljesítmény-előírásoknak.

A 14. ábra az ajánlott részecske-mintavevő rendszer elvi rajzát tartalmazza.

14. ábra

Az ajánlott részecske-mintavevő rendszer elvi rajza

Szövege kép

1.4.1. Mintavevő rendszer leírása

A részecske-mintavevő rendszer a következőkből áll: egy mintavevő szondacsúcs vagy részecske-mintavételi pont a hígítórendszerben; egy részecske-átvezető cső (PTT); egy részecske-előosztályozó (PCF) és egy, a részecskeszám koncentrációját mérő (PNC) egység előtt elhelyezett illékonyrészecske-eltávolító (VPR). Az illékonyrészecske-eltávolító tartalmaz mintahígítást végző készülékeket (részecskeszám-hígítókat: PND1 és PND2) és részecske-elpárologtatást végző készülékeket (elpárologtató csövet, ET). A vizsgált gázáram mintavevő szondáját vagy mintavételi pontját a hígítási szakaszon belül úgy kell elhelyezni, hogy homogén levegő–kipufogó keverékből vegyen reprezentatív gázárammintát. A rendszer tartózkodási idejének és a részecskeszámláló (PNC) T90 válaszidejének összege nem haladhatja meg a húsz másodpercet.

1.4.2. Részecskeátvezető rendszer

A mintavevő szondacsúcs és a részecske-átvezető cső (PTT) együtt alkotja a részecskeátvezető rendszert (PTS). A részecskeátvezető rendszer a mintát a hígítóalagútból az első részecskeszám-hígító bemenetéhez továbbítja. A részecskeátvezető rendszernek (PTS) az alábbi feltételeket kell teljesítenie:

az alagút középvonalának közelében, tíz-húsz alagútátmérő távolságra a gáz bemeneti nyílása után, az alagút gázáramával szembefordítva, a szondacsúcson áthaladó tengelyével a hígítóalagút tengelyére párhuzamosan kell felszerelni;

a belső átmérője legalább 8 mm kell, hogy legyen.

A részecskeátvezető rendszeren átjuttatott mintagáznak a következő körülményeknek kell megfelelnie:

az áramlás Reynolds-száma (Re) kevesebb kell, hogy legyen, mint 1 700;

a részecskeátvezető rendszerben (PTS) való tartózkodási ideje legfeljebb 3 s lehet.

A részecskeátvezető rendszer (PTS) bármely más olyan mintavételezési konfigurációja elfogadhatónak minősül, amelyről bizonyítható, hogy 30 nm-es elektromos mobilitási átmérőjű részecskékkel megegyező részecskepenetrációval rendelkezik.

A hígított mintát az illékonyrészecske-eltávolítótól (VPR) a részecskeszámláló (PNC) bemeneti csövéhez vezető kimeneti cső (OT) a következő jellemzőkkel rendelkezik:

a belső átmérője legalább 4 mm kell, hogy legyen;

a kimeneti csövön (OT) áthaladó gázminta áramának tartózkodási ideje legfeljebb 0,8 s lehet.

A kimeneti cső (OT) bármely más olyan mintavételezési elrendezése elfogadhatónak minősül, amelyről bizonyítható, hogy 30 nm-es elektromos mobilitási átmérőjű részecskékkel megegyező részecskepenetrációval rendelkezik.

1.4.3. Részecske-előosztályozó

Az ajánlott részecske-előosztályozót az illékonyrészecske-eltávolító (VPR) előtt kell elhelyezni. Az előosztályozó 50 %-os leválasztási határpontja a részecskeszám-kibocsátás mintavételezéséhez kiválasztott térfogatáram esetében 2,5 μm és 10 μm között van. Az előosztályozó az 1 μm-es részecskék tömegkoncentrációjának legalább 99 %-át beengedi az előosztályozóba, és onnan az előosztályozó kimenetén a részecskeszám-kibocsátás mintavételezéséhez kiválasztott térfogatárammal engedi kilépni.

1.4.4. Illékonyrészecske-eltávolító (VPR)

Az illékonyrészecske-eltávolító (VPR) egy részecskeszám-hígítót (PND1), egy elpárologtató csövet és egy második hígítót (PND2) tartalmaz sorosan kapcsolva. E hígítási funkciónak az a célja, hogy a részecskekoncentrációt mérő egységbe kerülő minta részecskeszám-koncentrációját annyira lecsökkentse, hogy az kisebb legyen a részecskeszámláló (PNC) egyedirészecske-számlálási üzemmódjának felső küszöbértékénél, valamint az, hogy megakadályozza a minta nukleációját. Az illékonyrészecske-eltávolító (VPR) jelzi, hogy az első részecskeszám-hígító (PND1) és az elpárologtató cső helyes üzemi hőmérsékleten van-e.

Az illékonyrészecske-eltávolító (VPR) a tetrakontán felmelegítése és parciális nyomásának csökkentése révén a 30 nm-es tetrakontán(CH3(CH2)38CH3)-részecskék 99 %-nál nagyobb mértékű párologtatását valósítja meg legalább 10 000 cm–3-es bemeneti koncentrációval. A 30 nm-es és 50 nm-es elektromos mobilitási átmérőjű részecskék vonatkozásában az illékonyrészecske-eltávolító (VPR) egésze tekintetében ugyanakkor olyan részecskekoncentráció-csökkentési tényezőt (fr) valósít meg, amely sorrendben legfeljebb harminc, illetve 20 %-kal nagyobb, valamint legfeljebb 5 %-kal alacsonyabb a 100 nm-es elektromos mobilitási átmérőjű részecskék értékeinél.

1.4.4.1. Az első részecskeszám-hígító készülék (PND1)

Az első részecskeszám-hígító készüléket speciálisan a részecskeszám-koncentráció hígítására és a 150–400 °C közötti (fal)hőmérsékleten való üzemelésre kell kialakítani. A falhőmérséklet alapértékét ± 10 °C tűréshatárral a megadott tartományon belül állandó névleges üzemi hőmérsékleten kell tartani, és az nem haladhatja meg az elpárologtató cső (ET) falhőmérsékletét (1.4.4.2. szakasz). A hígítóba HEPA-szűrővel kezelt hígítólevegőt kell betáplálni, továbbá a hígítónak képesnek kell lennie a 10–200 közötti hígítási tényező biztosítására.

1.4.4.2. Elpárologtató cső

Az elpárologtató cső (ET) teljes hosszában úgy kell szabályozni a falhőmérsékletet, hogy ne legyen kisebb, mint az első részecskeszám-hígító falhőmérséklete, a falhőmérsékletet pedig ± 10 °C tűréshatárral 300–400 °C közötti állandó névleges üzemi hőmérsékleten kell tartani.

1.4.4.3. A második részecskeszám-hígító készülék (PND2)

A második részecskeszám-hígító készüléket (PND2) speciálisan a részecskeszám-koncentráció hígítására kell kialakítani. A hígítóba HEPA-szűrővel kezelt hígítólevegőt kell betáplálni, továbbá a hígítónak képesnek kell lennie a tíz–harminc közötti egyedi hígítási tényező fenntartására. A második részecskeszám-hígító (PND2) hígítási tényezőjét tíz és tizenöt közötti tartományból kell kiválasztani oly módon, hogy a második részecskeszám-hígító után a részecskeszám-koncentráció a részecskeszámláló egyedirészecske-számlálási üzemmódjának felső küszöbértéke alá, valamint a részecskeszámláló bemeneti nyílása előtt a gázhőmérséklet 35 °C alá essen.

1.4.5. Részecskeszámláló (PNC)

A részecskeszámlálónak (PNC) teljesítenie kell az 1.3.4. szakaszban foglalt követelményeket.

2. A RÉSZECSKE-MINTAVEVŐ RENDSZER KALIBRÁLÁSA/HITELESÍTÉSE (1)

2.1. A részecskeszámláló kalibrálása

2.1.1. A műszaki szolgálat gondoskodik a részecskeszámláló kalibrálási tanúsítványának meglétéről, amely igazolja egy etalonszabványnak való, a kibocsátásméréseket megelőző 12 hónapnál nem régebbi megfelelést.

2.1.2. A részecskeszámlálót (PNC) ezenkívül minden jelentősebb karbantartást követően újra kell kalibrálni, és ahhoz új kalibrálási tanúsítványt kell kibocsátani.

2.1.3. A kalibrálásnak szabványos kalibrálási módszeren kell alapulnia:

a)	elektrosztatikusan osztályozott kalibráló részecskék egyidejű mintavételezésére a kalibrálás alatt álló részecskeszámláló (PNC) és egy kalibrált aeroszol-elektrométer által adott válaszreakciók összehasonlításával; vagy

b)	a kalibrálás alatt álló részecskeszámláló (PNC) és egy második, a fent említett módszerrel közvetlenül kalibrált részecskeszámláló (PNC) válaszreakcióinak összehasonlításával.

Az elektrométer használata esetén a kalibrációt legalább hat olyan szabványos koncentráció alkalmazásával kell elvégezni, amelyeket a lehető legegyenletesebben kell elosztani a részecskeszámláló (PNC) méréstartományában. Ezek a kalibrációs pontok magukban foglalnak egy névleges nulla koncentrációs pontot, amely egy, az EN 1822:2008 szabvány legalább H13. osztályába tartozó, vagy megegyező teljesítményű HEPA-szűrő minden egyes készülék bemenetére történő felhelyezésével jön létre. Ha a kalibrálás alatt álló részecskeszámlálóra (PNC) nem alkalmaznak kalibrálási tényezőt, akkor a mért koncentrációknak minden egyes alkalmazott koncentráció esetében a szabványos koncentráció ± 10 %-os tűréshatárán belül kell esnie – a nullapont kivételével –, egyébként a kalibrálás alatt álló részecskeszámláló (PNC) tanúsítását el kell utasítani. A két adatkészlet lineáris regressziójából adódó gradienst ki kell számítani és rögzíteni kell. A gradiens reciprok értékével megegyező kalibrálási tényezőt alkalmazni kell a kalibrálás alatt álló részecskeszámlálóra (PNC). A válaszreakciók linearitását a két adatkészlet Pearson-féle szorzatmomentum korrelációs együtthatójának (R2) négyzetre emelésével kell kiszámítani, értéke pedig legalább 0,97. A gradiens és az R2 kiszámítása során a lineáris regressziónak át kell haladnia az origón (mindkét készülék nulla koncentrációja miatt).

A referencia-részecskeszámláló (PNC) esetében a kalibrálást legalább hat, a részecskeszámláló (PNC) méréstartományában elosztott szabványos koncentráció alkalmazásával kell elvégezni. Legalább három kalibrálási pontnak kell 1 000 cm–3 alatti koncentrációjúnak lenni, a fennmaradó koncentrációkat lineárisan kell elosztani az 1 000 cm–3 és a részecskeszámláló (PNC) egyedirészecske-számlálási tartományának legnagyobb értéke között. Ezek a kalibrációs pontok magukban foglalnak egy névleges nulla koncentrációs pontot, amely egy, az EN 1822:2008 szabvány legalább H13. osztályába tartozó, vagy megegyező teljesítményű HEPA-szűrő minden egyes készülék bemenetére történő felhelyezésével jön létre. Ha a kalibrálás alatt álló részecskeszámlálóra (PNC) nem alkalmaznak kalibrálási tényezőt, akkor a mért koncentrációknak minden egyes alkalmazott koncentráció esetében a szabványos koncentráció ± 10 %-os tűréshatárán belül kell esnie – a nullapont kivételével –, egyébként a kalibrálás alatt álló részecskeszámláló (PNC) tanúsítását el kell utasítani. A két adatkészlet lineáris regressziójából adódó gradienst ki kell számítani és rögzíteni kell. A gradiens reciprok értékével megegyező kalibrálási tényezőt alkalmazni kell a kalibrálás alatt álló részecskeszámlálóra (PNC). A válaszreakciók linearitását a két adatkészlet Pearson-féle szorzatmomentum korrelációs együtthatójának (R2) négyzetre emelésével kell kiszámítani, értéke pedig legalább 0,97. A gradiens és az R2 kiszámítása során a regressziós egyenesnek át kell haladnia az origón (mindkét készülék nulla koncentrációja miatt).

2.1.4. A kalibrálás az 1.3.4.8. szakaszban foglalt követelmények szerinti, a részecskeszámláló 23 nm elektromos mobilitási átmérőjű részecskék kimutatási hatékonyságára irányuló ellenőrzést is magában foglal. A számlálási hatékonyság 41 nm-es részecskékkel történő ellenőrzése nem szükséges.

2.2. Az illékonyrészecske-eltávolító kalibrálása/hitelesítése

2.2.1. Az illékonyrészecske-eltávolító (VPR) részecskekoncentráció-csökkentési tényezőjének valamennyi hígítási beállítás esetében – a készülék állandó névleges üzemi hőmérsékletén – történő kalibrálására akkor van szükség, amikor az egység új, vagy jelentősebb karbantartást végeztek rajta. Az illékonyrészecske-eltávolító (VPR) részecskekoncentráció-csökkentési tényezőjére vonatkozó időszakos hitelesítési követelmény egyetlen olyan beállítással való ellenőrzésre korlátozódik, amelyet jellemzően a dízelmotoros járművek részecskeszűrőjének méréséhez használnak. A műszaki szolgálat gondoskodik arról, hogy az illékonyrészecske-eltávolító a kibocsátásméréseket megelőző 6 hónapon belül rendelkezzen kalibrálási vagy hitelesítési tanúsítvánnyal. Ha az illékonyrészecske-eltávolító hőmérséklet-ellenőrző riasztót tartalmaz, 12 hónapos hitelesítési időszak engedélyezett.

Az illékonyrészecske-eltávolítót (VPR) a 30 nm, 50 nm és 100 nm elektromos mobilitási átmérőjű szilárd részecskékre vonatkozó részecskekoncentráció-csökkentési tényezők alapján kell jellemezni. A 30 és 50 nm elektromos mobilitási átmérőjű részecskék vonatkozásában a részecskekoncentráció-csökkentési tényezők (fr(d)) sorrendben legfeljebb harminc, illetve húsz százalékkal magasabbak, valamint legfeljebb 5 százalékkal alacsonyabbak a 100 nm elektromos mobilitási átmérőjű részecskék értékeinél. A hitelesítés esetében a közepes részecskekoncentráció-csökkentési tényező a részecskeszámláló (VPR) elsődleges kalibrálása során meghatározott közepes részecskekoncentráció-csökkentési tényező (

) ± 10 százalékos tűréshatárán belül esik.

2.2.2. Ezeknél a méréseknél a vizsgálati aeroszol 30 nm, 50 nm és 100 nm elektromos mobilitási átmérőjű szilárd részecskékből áll, amelyek legkisebb koncentrációja az illékonyrészecske-eltávolító (VPR) bemeneti nyílásánál 5 000 részecske cm–3. A részecskekoncentrációkat az egyes komponensek előtt és után kell mérni.

Az egyes részecskeméretek esetében a részecskekoncentráció-csökkentési tényezőt (fr(di)) a következőképpen kell kiszámítani:

ahol:

Nin(di)	=	a di átmérőjű részecskék részecskeszám-koncentrációja a komponens előtt
Nout(di)	=	a di átmérőjű részecskék részecskeszám-koncentrációja a komponens után, valamint
di	=	elektromos mobilitási részecskeátmérő (30, 50 vagy 100 nm)

Az Nin(di ) és Nout(di ) értékeket ugyanilyen feltételek mellett kell korrigálni.

Az adott hígítási beállítás közepes részecskekoncentráció-csökkentési tényezőjét (

) a következőképpen kell kiszámítani:

Az illékonyrészecske-eltávolítót (VPR) teljes egységként ajánlott kalibrálni és hitelesíteni.

2.2.3. A műszaki szolgálat gondoskodik az illékonyrészecske-eltávolító (VPR) hitelesítési tanúsítványának meglétéről, amely igazolja, hogy a kibocsátásméréseket megelőző hat hónapban az illékonyrészecske-eltávolítás ténylegesen hatékony. Ha az illékonyrészecske-eltávolító hőmérséklet-ellenőrző riasztót tartalmaz, 12 hónapos hitelesítési időszak engedélyezett. Az illékonyrészecske-eltávolító (VPR) a legalább 30 nm elektromos mobilitási átmérőjű tetrakontán(CH3(CH2)38CH3)-részecskék 99 %-nál nagyobb mértékű eltávolítását valósítja meg, legalább 10 000 cm–3 bemeneti nyílásnál mért koncentrációval, legkisebb hígítási beállítás és a gyártók által ajánlott üzemi hőmérséklet esetében.

2.3. Részecskeszám-mintavevő rendszer ellenőrzési eljárásai

2.3.1. A részecskeszámlálónak minden egyes vizsgálatot megelőzően 0,5. részecske cm–3 mért koncentrációnál kisebb értéket kell jelentenie, amennyiben a teljes részecske-mintavételezési rendszer (VPR és PNC) bemeneti nyílására az EN 1822:2008 szabvány legalább H13. osztályába tartozó, vagy megegyező teljesítményű HEPA-szűrőt illesztettek.

2.3.2. A részecskeszámlálóba irányuló áram havonta mért értékének – kalibrált áramlásmérővel történő ellenőrzése esetén – a részecskeszámláló névleges áramának 5 %-os tartományán belülre kell esnie.

2.3.3. Az EN 1822:2008 szabvány legalább H13. osztályába tartozó, vagy megegyező teljesítményű HEPA-szűrőnek a részecskeszámláló bemeneti nyílására történő alkalmazását követően a részecskeszámlálónak minden nap legfeljebb 0,2 cm–3 koncentrációt kell mutatnia. E szűrő eltávolításakor a részecskeszámláló legalább 100 részecske cm–3 értékre növekedett koncentrációt mutat környezeti levegővel történő működtetés esetén, majd a HEPA-szűrő lecserélésekor visszatér a legfeljebb 0,2 cm–3 értékre.

2.3.4. Minden egyes vizsgálat megkezdése előtt meg kell győződni arról, hogy a mérőrendszer jelzi-e, hogy az elpárologtató cső – ha van ilyen a rendszerben – elérte helyes üzemi hőmérsékletét.

2.3.5. Minden egyes vizsgálat megkezdése előtt meg kell győződni arról, hogy a mérőrendszer jelzi-e, hogy az első részecskeszám-hígító (PND1) elérte helyes üzemi hőmérsékletét.

(1) A kalibrálási/hitelesítési módszerekre vonatkozó példák a következő webcímen találhatók: http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29grpe/pmpFCP.html.

6. függelék

A szimulált tehetetlenség ellenőrzése

1. CÉLKITŰZÉS

A függelékben leírt módszer segítségével ellenőrizhető, hogy a fékpad teljes tehetetlenségének szimulálása megfelelően megy-e végbe a menetciklus üzemeltetési szakaszában. A próbapad gyártójának meg kell adnia e függelék 3. szakasza szerinti jellemzők ellenőrzéséhez alkalmazandó módszert.

2. ALAPELV

2.1. Munkaegyenletek felállítása

Mivel a fékpadon a görgő(k) fordulatszáma változik, a görgő(k) felületén mérhető erő a következő egyenlettel fejezhető ki:

F = I · γ = IM · γ + F1

ahol:

F	=	a görgő(k) felületén mérhető erő
I	=	a fékpad teljes tehetetlensége (a jármű egyenértékű tehetetlensége: lásd az 5.1. szakaszban szereplő táblázatot)
IM	=	a fékpad mechanikai tömegeinek tehetetlensége
γ	=	érintőirányú gyorsulás a görgő felületén
F1	=	tehetetlenségi erő

Megjegyzés: A függelék tartalmazza az alábbi képlet magyarázatát tekintettel a tehetetlenséget mechanikus módon szimuláló fékpadokra.

Így a teljes tehetetlenség a következőképpen fejezhető ki:

I = Im + F1 / γ

ahol:

Im	kiszámítható vagy mérhető hagyományos módszerekkel
F1	mérhető teljesítménymérő fékpadon
γ	kiszámítható a görgők kerületi sebességéből

A teljes tehetetlenséget (I) gyorsítási vagy lassítási vizsgálatban kell meghatározni a menetciklus alatt nyert értékeknél nagyobb vagy egyenlő értékek alkalmazásával.

2.2. A teljes tehetetlenség kiszámítására vonatkozó előírás

A vizsgálati és számítási módszerek tegyék lehetővé az I teljes tehetetlenség meghatározását ± 2-nél kisebb relatív hibaszázalékkal (ΔI/I).

3. RÉSZLETES LEÍRÁS

3.1. A szimulált teljes tehetetlenség (I) tömege ugyanakkora kell, hogy legyen, mint az egyenértékű tehetetlenség elméleti értéke (lásd az 1. függeléket), a következő határértékeken belül:

3.1.1.

a pillanatnyi értékekre vonatkozóan az elméleti érték ± 5 %-a;

3.1.2.

a vizsgálati ciklus minden egyes szakaszára kiszámított átlagértéknél az elméleti érték ± 2 %-a.

A fenti 3.1.1. szakaszban megadott határértéket 1 mp időtartamra ± 50 %-kal kell növelni indításkor, kézi sebességváltós járművek esetében pedig 2 mp időtartamra sebességváltáskor.

4. ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁS

4.1. A 4a. melléklet 6.1. szakaszában meghatározott ciklus időtartama alatt végzett minden egyes vizsgálat folyamán ellenőrzést kell végezni.

4.2. Ha azonban a fenti 3. szakasz követelményei teljesülnek, olyan pillanatnyi gyorsulásoknál, amelyek legalább háromszor nagyobbak vagy kisebbek, mint az elméleti ciklus szakaszaiban kapott értékek, a fent leírt ellenőrzést nem szükséges elvégezni.

7. függelék

A jármű közúti terhelésének mérése

A jármű menetellenállása – Mérési eljárás útpályán – Szimuláció járműfékpadon

1. A VIZSGÁLATI MÓDSZEREK CÉLJA

Az alább meghatározott módszer tárgya az állandósult sebességű jármű közúti haladási ellenállásának mérése és ezen ellenállás szimulációja próbapadon a 4a. függelék 6.2.1. szakaszában lefektetett feltételek szerint.

2. AZ ÚTPÁLYA MEGHATÁROZÁSA

Az útpálya felülete sima, vízszintes és elegendő hosszúságú kell, hogy legyen ahhoz, hogy lehetővé tegye az alábbiakban előírt mérések elvégzését. Az útpálya lejtése ± 0,1 % pontossággal állandó kell, hogy legyen, és nem haladhatja meg az 1,5 %-ot.

3. LÉGKÖRI VISZONYOK

3.1. Szél

A vizsgálatok alatt a szélsebesség átlagértéke nem haladhatja meg a 3 m/s-t, csúcssebessége pedig az 5 m/s-t. Továbbá a vizsgálati útpályára merőleges szélsebesség útirányú komponense kisebb kell, hogy legyen 2 m/s értéknél. A szélsebességet az út felszíne felett 0,7 m magasságban kell mérni.

3.2. Páratartalom

Az út felületének száraznak kell lennie.

3.3. Légnyomás és hőmérséklet

A vizsgálatok során a levegő sűrűsége nem térhet el ± 7,5 %-nál nagyobb mértékben a referenciafeltételektől, amelyek: P = 100 kPa és T = 293,2 K.

4. A JÁRMŰ ELŐKÉSZÍTÉSE (1)

4.1. A vizsgálati jármű kiválasztása

Ha egy járműtípus nem minden változatát vizsgálják, az alábbi feltételek érvényesek a vizsgálati jármű kiválasztására.

4.1.1. Karosszéria

Többféle karosszériatípus esetében a vizsgálatot a legnagyobb légellenállású karosszérián kell elvégezni.

4.1.2. Gumiabroncsok

A legszélesebb gumiabroncsot kell kiválasztani. Ha háromnál több gumiabroncsméret van, a legszélesebbnél eggyel kisebb méretet kell választani.

4.1.3. Vizsgálati tömeg

A vizsgálati tömeg a jármű referenciatömege, amelyhez a legnagyobb tehetetlenségtartomány tartozik.

4.1.4. Motor

A vizsgálati járműnek a legnagyobb hőcserélővel (hőcserélőkkel) kell rendelkeznie.

4.1.5. Erőátvitel

A vizsgálatot a következő átviteltípusok mindegyikével el kell végezni:

—	elsőkerék-meghajtás;

—	hátsókerék-meghajtás;

—	állandó összkerékmeghajtás;

—	kapcsolható összkerékmeghajtás;

—	automata sebességváltó;

—	kézi sebességváltó.

4.2. Bejáratás

A járműnek legalább 3 000 km-es bejáratás után normál üzemkész állapotban és beállítási helyzetben kell lennie. A gumiabroncsokat vagy a járművel egy időben kell bejáratni, vagy a futófelület-mintázatuk magassága az eredeti érték 90 és 50 %-a között kell, hogy legyen.

4.3. Ellenőrzések

A gyártó üzemeltetéshez szükséges műszaki adatainak megfelelően a következő ellenőrzéseket kell elvégezni:

kerekek, dísztárcsák, gumiabroncsok (gyártmány, típus, nyomás), az első tengely geometriája, fékbeállítás (káros ellenállások megszüntetése), első és hátsó tengely kenése, felfüggesztés és járműszint-beállítás stb.

4.4. A jármű előkészítése a vizsgálathoz

4.4.1. A járművet a referenciatömegéig meg kell terhelni. A jármű szintjének olyannak kell lennie, hogy a terhelés súlypontja az első szélső ülések „R” pontjai között középen és az e pontokon átmenő egyenesen helyezkedjen el.

4.4.2. Közúti vizsgálatok esetén a jármű ablakait zárva kell tartani. A légkondicionáló rendszerek, fényszórók stb. fedelei zárt helyzetben kell, hogy legyenek.

4.4.3. A jármű legyen tiszta.

4.4.4. Közvetlenül a vizsgálat kezdete előtt a járművet megfelelő módon normál üzemi hőmérsékletre kell bemelegíteni.

5. MÓDSZEREK

5.1. Energiaváltozás kigurulás alatt

5.1.1. Az útpályán

5.1.1.1. Vizsgálati berendezés és mérési hibaszázalék

Az időt úgy kell mérni, hogy a mérési hiba ± 0,1 mp-nél kisebb legyen.

A sebességet úgy kell mérni, hogy a mérési hiba ± 2 %-nál kisebb legyen.

5.1.1.2. Vizsgálati eljárás

5.1.1.2.1.

A járművet olyan sebességre kell felgyorsítani, amely 10 km/órával nagyobb, mint a kiválasztott V vizsgálati sebesség.

5.1.1.2.2.

A sebességváltót „üres” állásba kell helyezni.

5.1.1.2.3.

Meg kell mérni az időt (t1), ami ahhoz szükséges, hogy a jármű

V2 = V + ΔV km/h sebességről V1 = V – ΔV km/h sebességre lassuljon.

5.1.1.2.4.

Ugyanezt a vizsgálatot az ellenkező irányban is el kell végezni a t2 érték meghatározása érdekében.

5.1.1.2.5.

A t1 és t2 idő T átlagát kell venni.

5.1.1.2.6.

Ezeket a vizsgálatokat többször meg kell ismételni, amíg az átlagérték statisztikai pontossága (p)

nem lesz nagyobb, mint 2 % (p ≤ 2 %).

A (p) statisztikai pontosság az alábbiak szerint határozható meg:

ahol:

az alábbi táblázatban megadott együttható

a vizsgálatok száma

standard eltérés

3,2

2,8

2,6

2,5

2,4

2,3

2,2

1,6

1,25

1,06

0,94

0,85

0,77

0,73

0,66

0,64

0,61

0,59

0,57

5.1.1.2.7.

A teljesítmény kiszámítása az alábbi képlet alapján történik:

ahol:

P	kW-ban van kifejezve
V =	vizsgálati sebesség m/s-ban
ΔV =	sebességváltozás a V sebességhez viszonyítva m/s-ban, e függelék 5.1.1.2.3. szakasza szerint
M =	referenciatömeg kg-ban
T =	idő másodpercben (s)

5.1.1.2.8.

A vizsgálati útpályán meghatározott teljesítményt (P) a referencia környezeti viszonyoknak megfelelően kell korrigálni a következők szerint:

Pkorrigált = K · Pmért

ahol:

RR	=	gördülési ellenállás V sebességnél
RAERO	=	légellenállási V sebességnél
RT	=	összes menetellenállás = RR + RAERO
KR	=	a gördülési ellenállás hőmérsékleti korrekciós tényezője, amely a 8,64 × 10– 3/°C értéket veszi fel, vagy a gyártó által alkalmazott és a hatóság által jóváhagyott korrekciós tényező
t	=	közúti vizsgálat környezeti hőmérséklete °C-ban
t0	=	referencia környezeti hőmérséklet = 20 °C
ρ	=	a levegő sűrűsége a vizsgálati körülmények között
ρ0	=	a levegő sűrűsége a referenciakörülmények között (20 °C, 100 kPa)

Az RR/RT és RAERO/RT hányadosokat a jármű gyártója határozza meg a vállalatnál rendelkezésre álló adatok alapján.

Ha ezek az adatok nem állnak rendelkezésre, a gyártó és a műszaki szolgálat megegyezése alapján az alábbi képlettel megadott gördülési/összes ellenállás számait lehet használni:

ahol:

a jármű tömege kg-ban. A sebességekre vonatkozó a és b együtthatók pedig a következő táblázatban szerepelnek:

V (km/h)	a	b
20	7,24 · 10– 5	0,82
40	1,59 · 10– 4	0,54
60	1,96 · 10– 4	0,33
80	1,85 · 10– 4	0,23
100	1,63 · 10– 4	0,18
120	1,57 · 10– 4	0,14

5.1.2. A fékpadon

5.1.2.1. Mérőberendezés és a szükséges pontosság

A mérőberendezésnek meg kell egyeznie a közúti vizsgálathoz használt mérőberendezéssel.

5.1.2.2. Vizsgálati eljárás

5.1.2.2.1.

A járművet a fékpadra kell állítani.

5.1.2.2.2.

Be kell állítani a meghajtó kerekek abroncsnyomását (hidegen) a fékpadnak megfelelően.

5.1.2.2.3.

Be kell állítani a fékpad egyenértékű tehetetlenségét.

5.1.2.2.4.

A járművet és a fékpadot megfelelő módon be kell melegíteni üzemi hőmérsékletre.

5.1.2.2.5.

El kell végezni a fenti 5.1.1.2. szakaszban előírt műveleteket (az 5.1.1.2.4. és az 5.1.1.2.5. szakaszok kivételével), valamint az 5.1.1.2.7. szakaszban szereplő képletben az M tényezőt ki kell cserélni I tényezőre.

5.1.2.2.6.

A féket úgy kell beállítani, hogy a jármű a korrigált teljesítményt érje el (5.1.1.2.8. szakasz), és figyelembe kell venni az útpályán mért járműtömeg (M) és a vizsgálatban alkalmazott egyenértékű tehetetlenségi tömeg (I) közötti különbséget. Ez elvégezhető úgy, hogy kiszámítják a V2 sebességről V1 sebességre való lassuláshoz szükséges korrigált kigurulási idő átlagát, és ugyanezt az időt előállítják a fékpadon a következő képlet használatával:

K = a fenti 5.1.1.2.8. szakaszban meghatározott érték.

5.1.2.2.7.

A fékpad által felvett Pa teljesítményt meg kell határozni, hogy ugyanezt a teljesítményt (5.1.1.2.8. szakasz) más alkalommal is elő lehessen állítani ugyanahhoz a járműhöz.

5.2. Nyomatékmérés módszere állandó sebességnél

5.2.1. Közúton

5.2.1.1. Mérőberendezés és mérési hibaszázalék

A nyomatékmérést olyan mérőberendezéssel kell végezni, amelynek pontossága ± 2 %-on belül van.

A sebességmérést is ± 2 % pontossággal kell végrehajtani.

5.2.1.2. Vizsgálati eljárás

5.2.1.2.1.

A járművet fel kell gyorsítani a kiválasztott V állandó sebességre.

5.2.1.2.2.

Fel kell jegyezni a Ct nyomatékot és a sebességet legalább 20 mp időtartamon keresztül. Az adatrögzítő rendszer pontosságának a nyomatékra vonatozóan legalább ± 1 Nm-nek, a sebességre vonatkozóan pedig ± 0,2 km/h-nak kell lennie.

5.2.1.2.3.

A Ct nyomatéknak és a sebességnek az idő függvényében mért eltérései a mérés ideje alatt egy másodpercig sem haladhatják meg az 5 %-ot.

5.2.1.2.4.

A Ct1 a következő képlet segítségével kiszámított átlagos nyomaték:

5.2.1.2.5.

A következő vizsgálatot háromszor kell elvégezni mindegyik irányban. Ebből a hat mérésből kell meghatározni a referenciasebességhez tartozó átlagos nyomatékot. Ha az átlagos sebesség több mint 1 km/h-val eltér a referenciasebességtől, az átlagos nyomaték kiszámításához lineáris regressziót kell alkalmazni.

5.2.1.2.6.

Meg kell határozni a Ct1 és a Ct2 nyomaték átlagértékét, vagyis a Ct értéket.

5.2.1.2.7.

Az útpályán meghatározott CT átlagos nyomatékot a referencia környezeti viszonyoknak megfelelően kell korrigálni, a következők szerint:

CTkorrigált = K · CTmért

ahol K e függelék 5.1.1.2.8. szakaszában megállapított érték.

5.2.2. A fékpadon

5.2.2.1. Mérőberendezés és mérési hibaszázalék

A mérőberendezésnek meg kell egyeznie a közúti vizsgálathoz használt mérőberendezéssel.

5.2.2.2. Vizsgálati eljárás

5.2.2.2.1.

Végre kell hajtani a fenti 5.1.2.2.1–5.1.2.2.4. szakaszban előírt műveleteket.

5.2.2.2.2.

Végre kell hajtani a fenti 5.2.1.2.1–5.2.1.2.4. szakaszban előírt műveleteket.

5.2.2.2.3.

Az energiaelnyelő berendezést úgy kell beállítani, hogy elő lehessen állítani a teljes útpályára vonatkozó nyomaték korrigált értékét az 5.2.1.2.7. szakasz szerint.

5.2.2.2.4.

Az 5.1.2.2.7. szakaszban foglalt műveleteket ugyanabból a célból újra el kell végezni.

(1) Hibrid hajtású elektromos járművek esetén, illetve az egységes műszaki rendelkezések életbe léptetéséig a gyártó a műszaki szolgálattal közösen határozza meg az e függelékben előírt vizsgálathoz használt jármű állapotát.

Mintaméret (n)	„Megfelelő” döntési küszöbérték (An)	„Nem megfelelő” döntési küszöbérték (Bn)
3	–0,80381	16,64743
4	–0,76339	7,68627
5	–0,72982	4,67136
6	–0,69962	3,25573
7	–0,67129	2,45431
8	–0,64406	1,94369
9	–0,61750	1,59105
10	–0,59135	1,33295
11	–0,56542	1,13566
12	–0,53960	0,97970
13	–0,51379	0,85307
14	–0,48791	0,74801
15	–0,46191	0,65928
16	–0,43573	0,58321
17	–0,40933	0,51718
18	–0,38266	0,45922
19	–0,35570	0,40788
20	–0,32840	0,36203
21	–0,30072	0,32078
22	–0,27263	0,28343
23	–0,24410	0,24943
24	–0,21509	0,21831
25	–0,18557	0,18970
26	–0,15550	0,16328
27	–0,12483	0,13880
28	–0,09354	0,11603
29	–0,06159	0,09480
30	–0,02892	0,07493
31	0,00449	0,05629
32	0,03876	0,03876

I. típusú eredmény	Vizsgálat	CO (mg/km)	THC (mg/km)	NMHC (mg/km)	NOx (mg/km)	THC + NOx (mg/km)	Részecskék (mg/km)	Részecskék száma (db/km)
Mért (1) (4)	1
	2
	3
Mért átlagérték (M) (1) (4)
Ki (1) (5)						(2)
Ki-vel számított átlagérték (M.Ki) (4)						(3)
Romlási tényező (DF) (1) (5)
Ki-vel és DF-fel számított végső átlagérték (M.Ki.DF) (6)
Határérték

VI. típus	CO (mg/km)	THC (mg/km)
Mért érték

Karakter	Jármű-kategória és osztály	Motor típusa
J	M, N1 I. osztály	szikragyújtású kompressziós gyújtású
K	M1 a speciális szociális igények kielégítésére (kivéve M1G)	kompressziós gyújtású
L	N1 II. osztály	szikragyújtású kompressziós gyújtású
M	N1 III. osztály, N2	szikragyújtású kompressziós gyújtású

Üzemi feltétel száma	A jármű sebessége (km/h)
1	Alapjárat
2	50 ± 2 (a 3. vagy a „drive” sebességfokozatban)
3	50 ± 2 (a 3. vagy a „drive” sebességfokozatban)

Összesített mintaméret (n)	Elfogadási küszöbérték	Elutasítási küszöbérték
3	0	—
4	1	—
5	1	5
6	2	6
7	2	6
8	3	7
9	4	8
10	4	8
11	5	9
12	5	9
13	6	10
14	6	11
15	7	11
16	8	12
17	8	12
18	9	13
19	9	13
20	11	12

Üzemi feltétel száma	A fék által felvett teljesítmény
1	Nulla
2	Az I. típusú vizsgálat beállításainak 50 km/h-nál megfelelő érték
3	A 2. számú üzemi feltételnek megfelelő érték 1,7-es tényezővel szorozva