(1)

A „Digitális iránytű 2030-ig: a digitális évtized megvalósításának európai módja” című, 2021. március 9-i közleményében (a továbbiakban: a digitális iránytűről szóló közlemény) a Bizottság felvázolta a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó jövőképét a polgárok és a vállalkozások szerepvállalásának a digitális átalakulás (a továbbiakban: a digitális évtized) révén történő megerősítéséről. A gazdaság és a társadalom digitális átalakulásához vezető uniós útnak magában kell foglalnia a következőket: a külső környezetre nyitott digitális szuverenitás, az alapvető jogok, a jogállamiság és a demokrácia tiszteletben tartása, inkluzivitás, hozzáférhetőség, egyenlőség, fenntarthatóság, reziliencia, biztonság, az életminőség javítása, a szolgáltatások rendelkezésre állása és a polgárok jogainak és törekvéseinek tiszteletben tartása. A gazdaság és a társadalom digitális átalakulásához vezető uniós útnak hozzá kell járulnia a dinamikus, erőforrás-hatékony és méltányos uniós gazdasághoz és társadalomhoz.

(2)

A digitális átalakulás nem megvalósítható a tudománynak, a kutatásnak, a fejlesztésnek és a tudományos közösségnek nyújtandó határozott támogatás nélkül, amelyek a technológiai és a digitális forradalom hajtóerői. Továbbá, mivel a gazdaság vagy a társadalom digitalizációjának mértéke a gazdasági és társadalmi reziliencia megalapozásában tölt be kritikus szerepet, valamint azok globális befolyása szempontjából is fontos tényező, szükséges, hogy a nemzetközi uniós fellépés – a digitális évtized pilléreivel összhangban – strukturálja a meglévő együttműködés széles skáláját. E struktúrálás szükségessége megjelenik a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „The Global Gateway” című, 2021. december 1-i közös közleményében is, amely stratégia révén az Unió a globális beruházási szakadék csökkentéséhez kíván hozzájárulni egy demokratikus, értékközpontú, a globális infrastruktúrafejlesztési igények kielégítése érdekében a magas szintű és átlátható partnerségeket ösztönző megközelítésre építve.

(3)

Az Európai Tanács tagjai a 2021. március 25-i nyilatkozatukban úgy ítélték meg, hogy a digitális iránytűről szóló közlemény az Unió digitális fejlődési pályájának ívét az elkövetkező évtizedre kijelölő lépések egyike, és megerősítették a digitális iránytűről szóló közleményben megfogalmazott jövőképet, beleértve egy hatékony irányítási kerettel rendelkező olyan szakpolitikai program ötletét, amely elősegíti az Unió digitális átalakulásához a kritikus területeken szükséges, több országra kiterjedő projektek végrehajtását. Az Európai Tanács tagjai felkérték továbbá a Bizottságot, hogy bővítse ki az Unió digitális átalakulásra vonatkozó szakpolitikai eszköztárát mind uniós, mind nemzeti szinten, és a digitális átalakulás elősegítése érdekében használja az ipar-, kereskedelem- és versenypolitika, a készség- és oktatáspolitika, a kutatási és innovációs politika, valamint a hosszú távú finanszírozási eszközök valamennyi rendelkezésre álló eszközét.

(4)

A küszöbön álló, a digitális évtizedben érvényre juttatandó digitális jogokról és elvekről szóló európai nyilatkozat (a továbbiakban: az európai nyilatkozat) az embereket helyezi a digitális átalakulás középpontjába, a közös európai értékekkel és joggal összhangban előmozdítja a digitális átalakulást szolgáló elveket, és hozzájárulni szándékozik e határozat általános célkitűzéseinek megvalósításához. Ennek érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak – az e határozatban rögzített általános célkitűzések elérése érdekében –figyelembe kell venniük együttműködésük során az európai nyilatkozatban meghatározott digitális elveket és jogokat.

(5)

Amint azt „A 2020. évi új iparstratégia frissítése: Erősebb egységes piac kiépítése Európa fellendülése érdekében” című, 2021. május 5-i bizottsági közlemény kifejti, az Uniónak azonosítania kell a kritikus technológiák és stratégiai ágazatok rendszereit, kezelnie kell a stratégiai hiányosságokat és a magas kockázatú függőségeket, amelyek ellátási hiányhoz vagy kiberbiztonsági kockázatokhoz vezethetnek, valamint elő kell mozdítania a digitális átalakulást. Mindez hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok egyesítsék erőiket és támogassák az iparnak az említett függőségek kezelésére és a stratégiai kapacitás iránti igények fejlesztésére irányuló törekvéseit. Mindez választ ad a „2021. évi stratégiai előrejelzési jelentés – Az EU cselekvési képessége és szabadsága” című, 2021. szeptember 8-i bizottsági közleményben szereplő elemzésre is. Az (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) által létrehozott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, valamint a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek előkészítése keretében a Bizottság arra ösztönözte a tagállamokat, hogy hangolják össze erőfeszítéseiket többek között a digitális területre vonatkozó, több országra kiterjedő projektek létrehozása érdekében.

Az említett tapasztalat rávilágított arra, hogy a több országra kiterjedő projektek létrehozása érdekében a Bizottságnak támogatnia kell a tagállamok koordinációs erőfeszítéseit, az Uniónak pedig olyan végrehajtási mechanizmusokkal kell rendelkeznie, amelyek elősegítik a közös beruházásokat. Más bizottsági kezdeményezésekkel, például „A polgári, a védelmi és az űripar közötti szinergiákra vonatkozó cselekvési terv” című, 2021. február 22-i bizottsági közleményben említett, a Kritikus Technológiák Uniós Megfigyelőközpontjával együttműködésben létre kell hozni egy, a digitális iránytűt végrehajtó irányítási struktúrát, amelynek segítenie kell az Unió jelenlegi és lehetséges jövőbeli digitális stratégiai függőségeinek azonosítását és hozzá kell járulnia az Unió külső környezetre nyitott digitális szuverenitásának megerősítéséhez.

(6)

„Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i közleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy az Uniónak ki kell aknáznia a digitális átalakulásban rejlő potenciált, mivel az kulcsfontosságú katalizátor az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez. Az Uniónak elő kell mozdítania a szükséges digitális átalakulást, és abba be kell ruháznia, mivel a digitális technológiák és az új módszerek és folyamatok számos különböző ágazatban kritikus jelentűségű támogató tényezők az európai zöld megállapodás fenntarthatósági céljainak, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében elfogadott párizsi megállapodásnak (4) és az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak az elérésében. Az olyan digitális technológiák, mint a mesterséges intelligencia, az 5G, a 6G, a blokklánc, a felhőalapú számítástechnika, a pereminformatika és a dolgok internete – többek között a fenntartható életciklusok révén – várhatóan felgyorsítják és maximalizálják az éghajlat- és környezetvédelmi szakpolitikák hatását. A digitalizáció emellett – a műholdas navigációval és helymeghatározással együtt – új lehetőségeket kínál a levegő- és a vízszennyezés távolról történő nyomon követésére, valamint az energia és a természeti erőforrások felhasználásának nyomon követésére és optimalizálására is. Az Uniónak olyan digitális ágazatra van szüksége, amely a fenntarthatóságot helyezi a középpontba – többek között az ellátási láncában is –, megakadályozva ezzel a kritikus nyersanyagoktól kialakuló túlzott függőséget, biztosítva, hogy a digitális infrastruktúrák és technológiák igazolhatóan fenntarthatóbbak, megújulóbbak, energia- és erőforrás-hatékonyabbak legyenek, és az európai zöld megállapodással összhangban hozzájárulva a fenntartható körforgásos és klímasemleges gazdasághoz és társadalomhoz.

(7)

A digitális infrastruktúrával kapcsolatos szakpolitikáknak és az ezen infrastruktúrákba irányuló beruházásoknak annak biztosítását kell célozniuk, hogy a konnektivitás– az elérhető internet-hozzáférésen keresztül – az Unión belül mindenki számára és mindenhol hozzáférhető legyen annak érdekében, hogy az egész Unióban megszűnjön a digitális szakadék, különös tekintettel a különböző földrajzi területek közötti megosztottságra.

(8)

A Bizottság 2020. február 19-i közleményében bemutatott, „Európa digitális jövőjének megtervezése” című stratégiában előírt intézkedések intenzívebbé tétele érdekében végre kell hajtani a digitális iránytűről szóló közleményben előirányzott intézkedéseket, és ezen intézkedéseknek meglévő uniós eszközökre, például az (EU) 2021/1058 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) által létrehozott Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap programjaira, és az (EU) 2021/240 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) által létrehozott technikai támogatási eszközre, valamint az (EU) 2021/523 (7), az (EU) 2021/690 (8), az (EU) 2021/694 (9), az (EU) 2021/695 (10) és az (EU) 2021/1153 (11) európai parlamenti és tanácsi rendeletre, továbbá az (EU) 2021/241 rendelet által a digitális átalakulás céljára elkülönített pénzeszközökre kell építeniük. E határozatnak az uniós gazdaság és társadalom sikeres digitális átalakulásának megvalósítása, felgyorsítása és alakítása érdekében létre kell hoznia a Digitális évtized 2030 szakpolitikai programot.

(9)

A szociális jogok európai pillére – amelyet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az állam- és kormányfők 2017. november 17-én a svédországi Göteborgban tartott informális találkozóján hirdetett ki – a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz – többek között a digitális távközléshez – való jogra, valamint a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz való jogra hív fel.

(10)

Annak érdekében, hogy követni lehessen a digitális átalakulás ütemével kapcsolatos uniós megvalósítási pályát, digitális célokat kell meghatározni uniós szinten. Az említett digitális célokat olyan konkrét területekhez kell kapcsolni, amelyeken az Unión belül együttesen előrelépést kell elérni. A digitális célok a digitális iránytűről szóló közleményben az Unió digitális átalakulásának alapvető területeiként meghatározott négy sarkalatos pontot követik: digitális készségek, digitális infrastruktúrák, a vállalkozások digitalizálása és a közszolgáltatások digitalizálása.

(11)

Ez a határozat nem érinti az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ)165. és 166. cikkét.

(12)

Az alapszintű és a fejlett digitális készségek, valamint más készségek – többek között a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika terén – létfontosságúak ahhoz, hogy az uniós iparágak gyorsabban tudjanak alkalmazkodni a strukturális változásokhoz. Az a cél, hogy a digitálisan felkészült polgárok – beleértve a fogyatékossággal élőket is – képesek legyenek kihasználni a digitális évtized kínálta lehetőségeket. E cél elérése érdekében hangsúlyt kell helyezni az oktatásra annak biztosítása céljából, hogy az oktatási közösség – különösen a tanárok – megfelelő képzésben részesüljön, valamint megfelelő készségekkel és eszközökkel rendelkezzen ahhoz, hogy a tanítási módszereiben hatékonyan használja fel a technológiát, valamint hogy képesek legyen a digitális technológiák tanítására annak biztosítása érdekében, hogy a tanulók rövid és hosszabb távon egyaránt felkészültebben léphessenek be a munkaerőpiacra. A digitális oktatás és képzés várhatóan vonzóbbá teszi az Uniót a fejlett digitális készségeket szerzett, magasan képzett személyek számára, akik így fokozottabban jelen lesznek az uniós munkaerőpiacon.

A Bizottság által kiadott, 2021-re vonatkozó, a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató (DESI) megállapítja, hogy az uniós vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) már a COVID-19 világjárvány előtt is nehezen találtak elegendő számú, információs és kommunikációs technológiákkal (a továbbiakban: IKT) foglalkozó szakembert. A digitális oktatás és képzés keretében ezért minden olyan intézkedést támogatni kell, amellyel biztosítható, hogy a munkaerő rendelkezzen minden olyan most és a jövőben is szükséges készséggel, amely elősegíti valamennyi releváns érdekelt fél mobilizálását és ösztönzését arra, hogy maximalizálják a gazdaságilag aktív népesség meglévő készségeinek javítására (továbbképzés), új készségeinek megszerzésére (átképzés), valamint egész életen át tartó tanulására irányuló befektetéseik hatását, így biztosítva, hogy az ipar és a szolgáltatások digitalizációja kínálta lehetőségek valamennyi előnye kiaknázható legyen. Ösztönözni kell továbbá a munkáltatók által gyakorlati tanulás formájában nyújtott nem formális digitális képzést is. Az oktatás és a képzés emellett kézzelfogható karrierösztönzőket is kínál majd a lehetőségek és a bánásmód szempontjából a nők és férfiak között fennálló különbségek elkerülése és megszüntetése érdekében.

(13)

A konnektivitást célzó fenntartható digitális infrastruktúra, a mikroelektronika és a nagy adathalmazok feldolgozására való képesség kritikus jelentőségű támogató tényezők a digitalizáció előnyeinek kiaknázásához, a további technológiai fejlődéshez, valamint az Unió digitális vezető szerepének megvalósulásához. A „Hosszú távú jövőkép az EU vidéki területei számára – Az erősebb, összekapcsolt, reziliens és virágzó vidéki területek 2040-ig történő megvalósítása felé” című, 2021. június 30-i bizottsági közleménnyel összhangban megbízható, gyors és biztonságos konnektivitásra van szükség az Unióban mindenki számára és mindenhol, beleértve az olyan vidéki és távoli területeket is, mint például a szigetek, a hegyvidéki és ritkán lakott térségek, valamint a legkülső régiók. Az egymáshoz közeledő feltöltési és letöltési sávszélességgel kapcsolatos társadalmi igények folyamatosan nőnek. 2030-ra a gigabites sebességgel rendelkező hálózatoknak mindazok számára elérhetőnek kell lenniük, akiknek ilyen kapacitásra van szükségük vagy ilyen kapacitást szeretnének. Minden uniós végfelhasználó számára lehetővé kell tenni, hogy a hálózatok által helyhez kötött módon, a hálózati végpontig biztosított gigabites szolgáltatásokat használjanak. Ezen túlmenően valamennyi lakott területet olyan új generációs, vezeték nélküli, nagy sebességű hálózattal kell lefedni, amelynek teljesítménye legalább az 5G-vel egyenértékű. A digitális átalakulás előnyeiben részesülő minden piaci szereplő köteles eleget tenni társadalmi kötelezettségeinek, és méltányos és arányos módon hozzá kell járulnia a közjavakhoz, a közszolgáltatásokhoz és a köztulajdonú infrastruktúrákhoz, minden Unió-beli polgár javát szolgálva.

(14)

Az (EU) 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (12) előírt technológiasemlegesség olyan elv, amelyet a legmagasabb teljesítményű, legreziliensebb, legbiztonságosabb és legfenntarthatóbb konnektivitási infrastruktúra megvalósítását célzó uniós és nemzeti digitális szakpolitikáknak a fellendülés kiaknázása érdekében követniük kell. Ezért – amennyiben egyenértékű hálózati teljesítménnyel rendelkeznek –, egyenlőként kell kezelni a gigabites konnektivitás megvalósításához hozzájárulni képes valamennyi technológiát és átviteli rendszert, beleértve az optikai, a műholdas és az 5G-ökoszisztémák jelenlegi és későbbi fejlesztéseit, valamint bármely más jövőbeli ökoszisztémát és új generációs wifi-rendszert.

(15)

A félvezetők a legtöbb kulcsfontosságú stratégiai értékláncban nélkülözhetetlenek, és a jövőben várhatóan a jelenleginél nagyobb kereslet lesz irántuk, különösen a leginnovatívabb technológiai területeken. Ahogy a digitális gazdaságban is központi szerepet töltenek be a félvezetők, úgy a fenntarthatósági átállásnak is kritikus jelentőségű támogató tényezői, így tehát az európai zöld megállapodásban foglalt célkitűzések eléréséhez is hozzájárulnak. A kis energialábnyomú félvezetők hozzájárulnak ahhoz is, hogy az Unió vezető szerepet tölthessen be a fenntartható digitális technológiák terén. A cél a félvezetők értéklánca és a félvezetők termelési kapacitása (beleértve az anyagokat, a felszereléseket, a tervezést, a gyártást, a feldolgozást és a csomagolást) rezilienciájának megerősítése, többek között a környezeti fenntarthatóságra vonatkozó uniós jognak megfelelő, nagy léptékű innovatív infrastruktúra kiépítése révén. Így például a kvantumkapacitás, valamint az alacsony energiaigényű félvezetők kritikus jelentőségű támogató tényezők az olyan rendkívül biztonságos peremcsomópontok klímasemlegességének megvalósításához, amelyek a felhasználó elhelyezkedésétől függetlenül biztosítják a hozzáférést az alacsony késleltetési idejű adatszolgáltatásokhoz.

(16)

A jelenlegi és a jövőbeli technológiák – támogató tényezőként betöltött szerepükön túl – központi szerepet fognak játszani az adatok adatgazdaságon belüli méltányos és biztonságos megosztásán alapuló – egyúttal a magánélet és a személyes adatok hatékony védelmét biztosító – új termékekben, új gyártási folyamatokban és új üzleti modellekben. A vállalkozások átalakulása attól függ, hogy képesek lesznek-e gyorsan és mindenre kiterjedően alkalmazni az új digitális technológiákat, többek között a jelenleg lemaradásban lévő ipari és szolgáltatási ökoszisztémákban is. Ez az átalakulás különösen fontos a kkv-k számára, mivel ezek továbbra is kihívásokkal néznek szembe a digitális megoldások alkalmazása terén.

(17)

A tagállamok ösztönzést kapnak arra, hogy közigazgatásaikban alkalmazzák az egyszeri adatszolgáltatás elvét, előmozdítva az adatoknak az adatvédelmi szabályoknak megfelelő további felhasználását annak érdekében, hogy ne háruljanak további terhek a polgárokra vagy a vállalkozásokra.

(18)

A demokratikus élet és a kulcsfontosságú közszolgáltatások is döntő mértékben függnek a digitális technológiáktól. Minden polgár és vállalkozás számára lehetővé kell tenni, hogy digitálisan kommunikáljon a közigazgatási szervekkel. Az ilyen kommunikáció számos paraméterét, többek között a felhasználóközpontúságot és az átláthatóságot a DESI keretében kell nyomon követni. A kulcsfontosságú közszolgáltatásoknak – az elektronikus egészségügyi dokumentációkat is beleértve – önkéntes alapon teljes mértékben hozzáférhetőknek kell lenniük a maguk nemében legjobb, olyan digitális környezetekként, amelyek könnyen használható, hatékony, megbízható és személyre szabott, magas biztonsági és adatvédelmi normákat követő szolgáltatásokat és eszközöket kínálnak. Az ilyen kulcsfontosságú közszolgáltatások közé kell tartozniuk azoknak a szolgáltatásoknak is, amelyek relevánsak a természetes személyek életének jelentős eseményei – mint például egy állás elvesztése vagy megszerzése, a tanulás, az autóvásárlás vagy -vezetés, vagy egy vállalkozás indítása –, valamint jogi személyek esetében azok szakmai életciklusa szempontjából. A szolgáltatások offline hozzáférhetőségét azonban fenn kell tartani a digitális eszközökre való átállás során.

(19)

A digitális technológiáknak hozzá kell járulniuk az olyan szélesebb körű társadalmi eredmények eléréséhez, amelyek nem korlátozódnak a digitális szférára, hanem a polgárok mindennapi életére és jóllétére is pozitív hatást gyakorolnak. A digitális átalakulás csak úgy lehet sikeres, ha együtt jár a demokrácia, a jó kormányzás, a társadalmi befogadás és a hatékonyabb közszolgáltatások terén tapasztalható javulással.

(20)

A Bizottságnak 2026 júniusáig felül kell vizsgálnia a digitális célokat és a vonatkozó fogalommeghatározásokat annak értékelése céljából, hogy továbbra is eleget tesznek-e a digitális átalakulásra vonatkozó magas szintű ambícióknak. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy – amennyiben szükségesnek tartja – a digitális célok módosítását javasolja a – különösen az adatgazdaság, a fenntarthatóság és a kiberbiztonság területén felmerülő – technikai, gazdasági és társadalmi változások kezelése érdekében.

(21)

Közpénzek felhasználása esetében alapvető fontosságú, hogy a társadalom és a vállalkozások számára a lehető legnagyobb érték elérésére kerüljön sor. A közfinanszírozásoknak ezért arra kell irányulniuk, hogy biztosítsák a finanszírozott projektek eredményeihez való nyílt és megkülönböztetéstől mentes hozzáférést, kivéve azon megalapozott és arányos esetekben, amikor az ettől való eltérést ítélik megfelelőnek.

(22)

Ahhoz, hogy harmonikus, inkluzív és folyamatos előrehaladás következzen be az Unióban a digitális átalakulás és a digitális célok elérése terén, átfogó, szilárd, megbízható, rugalmas és átlátható irányítási formára van szükség, amely az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, valamint a tagállamok közötti szoros együttműködésen és koordináción alapul. Megfelelő mechanizmussal kell biztosítani a konvergencia koordinációját, a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint a szakpolitikák és intézkedések következetességét és hatékonyságát uniós és nemzeti szinten, és annak ösztönöznie kell az uniós és a nemzeti források, valamint az uniós kezdeményezések és programok közötti megfelelő szinergiák aktiválását is. E célból a Bizottság iránymutatást és támogatást nyújthat a tagállamoknak a szinergiák legalkalmasabb típusainak legjobb kihasználása érdekében. E célból a digitális iránytű végrehajtását szolgáló nyomonkövetési és együttműködési mechanizmusról szóló rendelkezéseket kell megállapítani. E mechanizmusnak figyelembe kell vennie a tagállamok között és a tagállamokon belül jelentkező helyzetek sokféleségét, arányosnak kell lennie – különösen az adminisztratív terhek tekintetében –, és lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy a nemzeti célkitűzéseik megállapítása során magasabb ambíciószintet tűzzenek ki.

(23)

A digitális iránytű végrehajtását szolgáló nyomonkövetési és együttműködési mechanizmusnak magában kell foglalnia egy továbbfejlesztett nyomonkövetési rendszert, amelynek segítségével fel lehet tárni az Unió stratégiai digitális kapacitásai terén mutatkozó hiányosságokat. Tartalmaznia kell továbbá többek között egy olyan mechanizmust, amely többek között a digitális iránytűről szóló közleményben meghatározott jövőkép és az e határozatban meghatározott digitális célok irányába tett előrehaladásról, valamint az e határozatban meghatározott általános célkitűzéseknek való megfelelés általánosabb állapotáról történő jelentéstételt szolgálja. Az említett mechanizmusnak a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködési keretet kell létrehoznia, amelynek keretében azonosítani lehet a hiányosságok kezelésére szolgáló megoldásokat, és javaslatot lehet tenni a hatékony korrekcióra irányuló célzott intézkedésekre.

(24)

A DESI-t be kell építeni a digitális évtized helyzetéről szóló jelentésbe (a továbbiakban: a digitális évtizedről szóló jelentés), és azt a digitális célok elérése terén tett előrehaladás nyomon követésére kell használni. Az ilyen nyomon követésnek ki kell terjednie a tagállami szintű előrehaladást mérő mutatók, valamint az e határozat általános célkitűzései és az abban meghatározott digitális célok elérését célzó nemzeti szakpolitikák és kezdeményezések elemzésére, továbbá az uniós gazdaságok digitális átalakulását nyomon követő horizontális és tematikus elemzésekre, valamint a tagállamok e téren elért előrehaladásának rangsorolására. Különösképpen, a DESI dimenzióit és mutatóit össze kell hangolni az e határozatban meghatározott digitális célokkal. Minden egyes digitális célra vonatkozóan fő teljesítménymutatókat kell meghatározni a Bizottság által elfogadandó végrehajtási jogi aktusokban. A fő teljesítménymutatókat szükség esetén frissíteni kell a folyamatosan hatékony nyomon követés és a technológiai fejlődés figyelembevétele érdekében. A tagállamokon belüli adatgyűjtési mechanizmust adott esetben meg kell erősíteni annak érdekében, hogy az átfogó képet adjon a digitális célok elérése terén tett előrehaladásról, valamint hogy tájékoztatást nyújtson a vonatkozó nemzeti szintű szakpolitikákról, programokról és kezdeményezésekről, és e mechanizmusnak az uniós és a nemzeti joggal összhangban – amennyiben lehetséges – nemek és régiók szerint lebontott adatokat is tartalmaznia kell.

A Bizottságnak – a felülvizsgálatai alapján és szükség esetén – a tagállamokkal folytatott konzultációt követően ütemtervet kell készítenie a jövőbeli adatgyűjtési igényekre vonatkozóan. A DESI meghatározása során a Bizottságnak nagymértékben az információs társadalomra vonatkozó számos uniós felmérés során az (EU) 2019/1700 (13) és az (EU) 2019/2152 (14) európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban gyűjtött hivatalos statisztikákra kell támaszkodnia. A Bizottságnak célzott tanulmányokat kell használnia az uniós felmérésekben nem mért, vagy más jelentéstételi folyamatok – például a „»Gondolkozz előbb kicsiben!« Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: »Small Business Act«” című, 2008. június 25-i bizottsági közleményben kiadott stratégia, többek között annak a kkv-k-ra vonatkozó éves teljesítményértékelése – keretében gyűjtött releváns mutatókra vonatkozó adatok gyűjtéséhez. Az e határozat szerinti digitális célokhoz kapcsolódó fogalommeghatározások nem jelentenek precedenst a fő teljesítménymutatók számára, és semmilyen módon nem akadályozzák az említett célok elérése terén tett eredmények fő teljesítménymutatók révén történő későbbi mérését.

(25)

Annak érdekében, hogy a társjogalkotók folyamatosan tájékoztatást kapjanak a digitális átalakulás terén az Unióban elért előrehaladásról, a Bizottságnak éves jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a digitális évtizedről, és ebben áttekintést és elemzést kell nyújtania az Unió digitális átalakulásáról, valamint értékelnie kell az e határozat általános célkitűzései és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó digitális célok tekintetében elért előrehaladást. A digitális évtizedről szóló jelentést, különösen a DESI-t figyelembe kell venni az európai szemeszterben, ideértve a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközhöz kapcsolódó szempontokat is, míg a digitális évtizedről szóló jelentésben szereplő ajánlott szakpolitikáknak, intézkedéseknek és fellépéseknek ki kell egészíteniük az országspecifikus ajánlásokat.

(26)

2019 óta a DESI a nők digitális szerepével kapcsolatos eredménytáblát is tartalmazza, amely 12 mutató alapján értékeli a tagállamok teljesítményét az internethasználat, az internetfelhasználói készségek, valamint a szakirányú készségek és a foglalkoztatás terén. A nők digitális szerepével kapcsolatos eredménytáblának a digitális évtizedről szóló jelentésbe való felvétele várhatóan lehetővé teszi a nemek közötti digitális szakadék nyomon követését.

(27)

A Bizottságnak a digitális évtizedről szóló jelentésében ki kell térnie különösen arra, hogy mennyire hatékonyan kerültek megvalósításra e határozat általános célkitűzései szakpolitikákban, intézkedésekben vagy fellépésekben, valamint arról, hogy milyen előrehaladásra került sor a digitális célok elérése terén, részletesen ismertetve az Unió előrehaladásának mértékét az egyes célkitűzések tervezett megvalósítási pályájához viszonyítva, továbbá az egyes célok eléréséhez szükséges erőfeszítések értékelését, beleértve a digitális kapacitások és az innováció terén mutatkozó beruházási hiányokat, továbbá felhívva a figyelmet a külső környezetre nyitott digitális szuverenitás fokozásához szükséges intézkedésekre. A jelentésnek tartalmaznia kell a vonatkozó szabályozási javaslatok értékelését, valamint az uniós és tagállami szinten hozott intézkedések végrehajtásának értékelését.

(28)

A Bizottság értékelése alapján a jelentésnek konkrét ajánlott szakpolitikákat, intézkedéseket és fellépéseket kell magában foglalnia. A Bizottságnak, amikor a jelentésben szakpolitikákra, intézkedésekre vagy fellépésekre tesz javaslatot, figyelembe kell vennie a rendelkezésre álló legfrissebb adatokat, a közös kötelezettségvállalásokat, a tagállamok által meghatározott szakpolitikákat és intézkedéseket, valamint a korábbi jelentésekben meghatározott és az együttműködési mechanizmus révén kezelt ajánlott intézkedések terén elért előrehaladást. Emellett a Bizottságnak figyelembe kell vennie az egyes tagállamok digitális célokhoz való hozzájárulási potenciálja közötti különbségeket, valamint a már meglévő és az említett célok eléréséhez megfelelőnek ítélt szakpolitikákat, intézkedéseket és fellépéseket, még akkor is, ha azok hatásai még nem érzékelhetők.

(29)

Annak biztosítása érdekében, hogy e határozat általános célkitűzései és az abban meghatározott digitális célok teljesüljenek, és hogy valamennyi tagállam ténylegesen hozzájáruljon ehhez, a nyomonkövetési és együttműködési mechanizmus kialakítása és végrehajtása során biztosítani kell az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok és a Bizottság közötti konstruktív és inkluzív párbeszéd révén. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlament kellő időben tájékoztatást kapjon a párbeszéd eredményéről.

(30)

A Bizottságnak – a tagállamokkal közösen – tervezett megvalósítási pályákat kell létrehoznia az Unió számára az e határozatban meghatározott digitális célok elérése érdekében. Amennyiben ez lehetséges, a tagállamoknak az említett tervezett megvalósítási pályákból nemzeti megvalósítási pályákat kell kialakítaniuk, és adott esetben figyelembe kell venniük a regionális dimenziót. Figyelembe kell venni, hogy az egyes tagállamok különféleképpen és más-más pontból indulva tudnak hozzájárulni a digitális célok eléréséhez, és ennek tükröződnie kell a nemzeti megvalósítási pályákban is. A nemzeti megvalósítási pályáknak hozzá kell járulniuk az uniós, illetve nemzeti szinten elért előrehaladás értékeléséhez.

(31)

A Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés hatékonyságának és eredményességének biztosítása érdekében a tagállamoknak be kell nyújtaniuk a Bizottságnak a 2030-ig tartó időszakra szóló, a digitális évtizedre vonatkozó nemzeti stratégiai ütemterveiket (a továbbiakban: a nemzeti ütemtervek), és ezekben – amennyiben az lehetséges és nemzeti szinten mérhető – tervezett nemzeti megvalósítási pályákra kell javaslatot tenniük, amelyek ismertetik az e határozat általános célkitűzéseinek és az abban meghatározott digitális céloknak az uniós szintű eléréséhez való hozzájárulás céljából tervezett, elfogadott, vagy végrehajtott valamennyi eszközt. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti ütemterveikbe a regionális szinten végrehajtandó szakpolitikákra, intézkedésekre és fellépésekre vonatkozó információkat is felvegyenek. A nemzeti ütemterveket a legfontosabb érdekelt felekkel, például az üzleti szervezetekkel, köztük a kkv-k képviselőivel, a szociális partnerekkel és a civil társadalommal, többek között az idősekkel és a fiatalokkal, valamint a helyi és regionális képviselőkkel folytatott konzultációt követően kell kidolgozni, és azoknak a tagállamok szakpolitikáinak összehangolására szolgáló és a piac kiszámíthatóságának biztosítását célzó kulcsfontosságú eszköznek kell lenniük. A tagállamoknak figyelembe kell venniük a releváns ágazati kezdeményezéseket uniós és nemzeti szinten, és elő kell mozdítaniuk az azokkal való összhangot. Az, hogy egy tagállam kötelezettséget vállal az uniós szintű digitális célokhoz hozzájáruló nemzeti ütemterv elkészítésére, nem akadályozza e tagállamot abban, hogy nemzeti vagy regionális szintű stratégiákat dolgozzon ki és hajtson végre, sem pedig abban, hogy bizonyos ipari vagy digitális területekkel kiemelten foglalkozzon.

(32)

A Bizottság és a tagállamok közötti együttműködési ciklusok során a tagállamok javasolhatják a nemzeti ütemterveik kiigazítását annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a digitális átalakulás uniós és nemzeti szintű alakulását, valamint hogy reagáljanak különösen a Bizottság által ajánlott szakpolitikákra, intézkedésekre és fellépésekre. Annak ösztönzése érdekében, hogy a tagállamok következetes és összehasonlítható megközelítést alkalmazzanak, valamint a nemzeti ütemterveik előkészítésének elősegítése céljából a Bizottságnak iránymutatást kell adnia, amelyben részletesebben meghatározza a nemzeti ütemtervek fő strukturális elemeit, valamint különösen azokat a közös elemeket, amelyeket minden nemzeti ütemtervnek tartalmaznia kell. Az iránymutatásban egy olyan általános megközelítést is elő kell írni, amelyet a tagállamoknak a tervezett nemzeti megvalósítási pályájuk kidolgozása során követniük kell.

(33)

A Bizottság és a tagállamok közötti együttműködési és nyomonkövetési mechanizmusnak a tagállamok nemzeti ütemtervei értékelésével kell kezdődnie, és a digitális évtizedről szóló jelentésben szolgáltatott adatokon és értékelésen, valamint az érdekelt felektől, például az üzleti szervezetektől – többek között a kkv-k képviselőitől, a szociális partnerektől és a civil társadalomtól –, valamint a regionális és helyi képviselőktől kapott visszajelzéseken kell alapulnia.

(34)

Az együttműködés időzítése során figyelembe kell venni, hogy annak tükröznie kell a korábbi együttműködési ciklusok eredményeit, valamint a szakpolitikákat, intézkedéseket és fellépéseket, továbbá a nemzeti ütemtervek kétévente esedékes esetleges kiigazítását.

(35)

Annak érdekében, hogy a digitális célok tekintetében tett előrehaladás a tervezett megvalósítási pályákhoz igazodva történjen, azoknak a tagállamoknak, amelyek esetében a jelentés szerint egy adott területen nem történt kielégítő előrelépés, a politikákra, intézkedésekre és fellépésekre vonatkozó kiigazítást kell javasolniuk, amelynek végrehajtását tervezik az előrehaladás e kritikus területen való előmozdítása érdekében. A Bizottságnak és a tagállamoknak továbbá meg kell vizsgálniuk, hogy a tagállamok hogyan kezelték közösen és egyénileg az előző évi jelentésben említett szakpolitikákat, intézkedéseket és fellépéseket. Bármely tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy szakértői értékelési folyamat indítását kérje annak érdekében, hogy a többi tagállam észrevételeket tehessen a nemzeti ütemtervében előterjeszteni kívánt javaslatokkal kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy azok alkalmasak-e egy adott cél elérésére. A Bizottságnak elő kell segítenie a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok szakértői értékelési folyamat útján történő cseréjét.

(36)

Lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság és egy vagy több tagállam, vagy legalább két tagállam közös kötelezettségvállalásokat tegyen olyan összehangolt fellépésekre vonatkozóan, amelyeket a digitális célok elérése érdekében meg kíván tenni, hogy több országra kiterjedő projekteket hozzon létre, és hogy megállapodjon bármely egyéb uniós és nemzeti szintű politikákról, intézkedésekről és fellépésekről azzal a céllal, hogy a tervezett megvalósítási pályákkal összhangban előrehaladást érjen el az említett célok tekintetében. A közös kötelezettségvállalás olyan együttműködésre irányuló kezdeményezés, amelynek célja különösen az e határozat általános célkitűzései és az abban meghatározott digitális célok eléréséhez való hozzájárulás. A több országra kiterjedő projektekben és az európai digitális infrastruktúra-konzorciumokban (a továbbiakban: EDIC-ek) legalább három tagállamnak kell tagként részt vennie.

(37)

Az e határozat általános célkitűzései és az abban meghatározott digitális célok elérésének nyomon követése során a Bizottság és a tagállamok az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésével összhangban kötelesek lojálisan együttműködni. Ezért szükséges, hogy a Bizottság együttműködési felhívására a tagállamok minden esetben megfelelő válaszintézkedéseket tegyenek, különösen abban az esetben, ha valamely tagállam jelentősen eltért a nemzeti megvalósítási pályájától, vagy ha az eltérés kiigazítására jelentős ideig nem tett lépéseket.

(38)

Az ajánlott szakpolitikák, intézkedések és fellépések, valamint a nemzeti ütemtervek és kiigazításaik hatékony végrehajtása alapvető fontosságú e határozat általános célkitűzései és az abban meghatározott digitális célok elérése szempontjából. Az egyes tagállamokkal folytatott strukturált párbeszéd elengedhetetlen ahhoz, hogy iránymutatást és támogatást kapjanak a nemzeti tervezett megvalósítási pályájukon való előrehaladáshoz szükséges megfelelő intézkedések meghatározásához és végrehajtásához, különösen amikor a tagállamok szükségesnek tartják nemzeti ütemterveiknek a Bizottság által ajánlott szakpolitikák, intézkedések vagy fellépések alapján történő kiigazítását. A Bizottságnak folyamatosan megfelelően tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot, különösen a strukturált párbeszéd folyamatára és eredményére vonatkozóan.

(39)

Az átláthatóság és a nyilvánosság részvételének biztosítása érdekében a Bizottságnak valamennyi érdekelt féllel együtt kell működnie. E célból a Bizottságnak szorosan együtt kell működnie az érdekelt felekkel, többek között a civil társadalommal és a magán- és közszférabeli szereplőkkel, például az oktatási és képzési vagy az egészségügyi ágazat közjogi intézményeivel, és konzultálnia kell velük az uniós szintű digitális transzformáció felgyorsítását célzó intézkedésekről. Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció során a Bizottságnak a lehető leginkluzívabbnak kell lennie, és abba be kell vonni azokat a szerveket, amelyeknek alapvető szerepük van a lányok és a nők részvételének előmozdításában a digitális területhez kapcsolódó oktatás és szakmai karrier tekintetében, törekedve a nemi szempontból a lehető legkiegyensúlyozottabb megközelítés alkalmazására a nemzeti ütemtervek tagállamok általi végrehajtása során. Az érdekelt felek bevonása tagállami szinten is fontos, különösen a nemzeti ütemterveik és azok esetleges kiigazításainak elfogadásakor. A Bizottságnak és a tagállamoknak mind uniós, mind nemzeti szinten – időben és a rendelkezésre álló erőforrásaikhoz mérten – be kell vonniuk az üzleti szervezeteket, többek között a kkv-k képviselőit, a szociális partnereket és a civil társadalmat.

(40)

A több országra kiterjedő projektek várhatóan lehetővé teszik majd az e határozatban meghatározott digitális célok eléréséhez szükséges kulcsfontosságú területeken történő nagyszabású beavatkozást, különösen az uniós, tagállami és adott esetben magánforrásokból származó erőforrások összevonása révén. Amennyiben a digitális célok eléréséhez szükséges, a tagállamok számára lehetővé kell tenni az Unió digitális transzformációját támogató, közvetlen irányítás alatt álló uniós programhoz társult harmadik országok bevonását. A több országra kiterjedő projekteket összehangolt módon, a Bizottság és a tagállamok szoros együttműködésével kell végrehajtani. A Bizottságnak központi szerepet kell játszania a több országra kiterjedő projektek végrehajtásának felgyorsításában azáltal, hogy az e határozat mellékletében indikatív jelleggel felsorolt projektkategóriák közül azonosítja a több országra kiterjedő, végrehajtásra kész projekteket, valamint tanácsot ad a tagállamoknak a legmegfelelőbb meglévő végrehajtási mechanizmus kiválasztásával, a finanszírozási források kiválasztásával és azok ötvözésével, valamint az érintett projektek végrehajtásával kapcsolatos egyéb stratégiai kérdésekkel kapcsolatban. Adott esetben a Bizottságnak iránymutatást kell nyújtania az EDIC mint végrehajtási mechanizmus létrehozásáról. Azok a tagállamok, amelyek így kívánják, az e határozatban előírtaktól eltérő területeken is együttműködhetnek vagy tehetnek összehangolt fellépéseket.

(41)

A több országra kiterjedő projektekhez nyújtott állami támogatást különösen a piaci hiányosságok vagy az optimálistól elmaradó beruházási helyzetek kezelésére kell felhasználni arányos módon, elkerülve az egyenlő versenyfeltételek torzítását, vagy a magánfinanszírozás duplikálását, illetve kiszorítását. A több országra kiterjedő projekteknek egyértelmű európai hozzáadott értékkel kell rendelkezniük, és azokat az alkalmazandó uniós jognak és az uniós joggal összhangban lévő nemzeti jognak megfelelően kell végrehajtani.

(42)

A több országra kiterjedő projekteknek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy bevonzzák a különböző uniós és tagállami finanszírozási forrásokat, valamint az Unió digitális átalakulását támogató, közvetlen irányítás alatt álló uniós programhoz társult harmadik országokból származó finanszírozást, és azokat hatékony módon ötvözzék, szinergiákat teremtve közöttük, amennyiben lehetséges. Különösképpen, lehetővé kell tenni a központilag irányított uniós programok forrásainak és a tagállamok által biztosított forrásoknak az ötvözését, ideértve – bizonyos feltételek mellett – a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó hozzájárulásokat, amint azt a tagállamoknak szóló, a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveikre vonatkozó bizottsági iránymutatás 3. része kifejti, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapból vagy a Kohéziós Alapból származó hozzájárulásokat is. Amennyiben egy adott, több országra kiterjedő projekt jellege indokolja, az Uniótól és a tagállamoktól eltérő jogalanyok hozzájárulásait is engedélyezni kell, beleértve a magánfelektől érkező hozzájárulásokat is.

(43)

A Bizottságnak – a tagállamokkal együttműködve és a több országra kiterjedő projektek koordinátoraként eljárva – segítenie kell a tagállamokat annak azonosításában, hogy milyen érdekük fűződhet a több országra kiterjedő projektekhez, nem kötelező erejű iránymutatást kell adnia az optimális végrehajtási mechanizmusok kiválasztásához, és segítséget kell nyújtania a végrehajtáshoz, hozzájárulva a lehető legszélesebb körű részvételhez. A Bizottságnak biztosítania kell e támogatást, kivéve, ha a több országra kiterjedő projektben részt vevő tagállamok ezt elutasítják. A Bizottságnak a részt vevő tagállamokkal együttműködve kell eljárnia.

(44)

A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy az érintett tagállamok kérelmére és az említett kérelem értékelését követően egy EDIC-et hozzon létre egy adott, több országra kiterjedő projekt végrehajtására.

(45)

A fogadó tagállamnak kell megállapítania, hogy az adott EDIC teljesíti-e a 2006/112/EK tanácsi irányelv (15) 143. cikkének g) pontjában és a 151. cikke (1) bekezdésének b) pontjában, valamint a 2008/118/EK tanácsi irányelv (16) 12. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említettek szerinti azon követelményeket, amelyek alapján nemzetközi szervezetként ismerhető el.

(46)

E határozat végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a fő teljesítménymutatók és az EDIC-ek létrehozása tekintetében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (17) megfelelően kell gyakorolni.

(47)

Ez a határozat nem alkalmazandó a tagállamok által a nemzetbiztonsággal, a közbiztonsággal vagy a védelemmel kapcsolatban hozott intézkedésekre,