(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2020. szeptember 30-án az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított az Indiából és az Indonéziából (a továbbiakban: érintett országok) származó, rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékek (a továbbiakban: hidegen síkhengerelt acéltermékek, vizsgált termék) behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2020. augusztus 17-én az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: Eurofer vagy panaszos) panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyeknek termelése a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek teljes uniós termelésének több mint 25 %-át teszi ki.

(3)

A Bizottság 2021. február 17-én szubvencióellenes vizsgálatot indított az Indiából és Indonéziából származó ugyanezen termék behozatalára vonatkozóan (a továbbiakban: szubvencióellenes vizsgálat) (3).

(4)

A szükséges bizonyítékokkal alátámasztott panaszosi kérelmet követően a Bizottság az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése alapján az (EU) 2021/370 bizottsági végrehajtási rendelet (4) (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) elfogadásával nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára.

(5)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban 2021. április 30-án megküldte a feleknek a javasolt ideiglenes vámok összefoglalását, valamint a dömpingkülönbözetek és az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez szükséges mérték részletes számítását. Amint azt az ideiglenes rendelet (210) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság figyelembe vette azokat az észrevételeket is, amelyek számszaki hibákat kifogásoló észrevételnek voltak tekinthetők, és szükség esetén megfelelően korrigálta a különbözeteket.

(6)

A Bizottság 2021. május 28-án az (EU) 2021/854 bizottsági végrehajtási rendelet (5) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) útján ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki.

(7)

Az érdekelt feleknek az ideiglenes dömpingellenes vám kivetését eredményező lényeges tényekről és szempontokról történő tájékoztatását (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) követően a panaszos, egy konzorcium, amely az importőrök és forgalmazók érdekeit képviselte (a továbbiakban: Euranimi (6)), egy független importőr, egy felhasználó, a mintában szereplő exportáló gyártók, az indiai kormány és az indonéz kormány írásbeli beadványt nyújtottak be, amelyben ismertették az ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatos álláspontjukat.

(8)

A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Meghallgatásra került sor a panaszossal, az importőrök és forgalmazók konzorciumával, egy független importőrrel, egy felhasználóval és a mintában szereplő két exportáló gyártóval.

(9)

A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt valamennyi információ feltárását és ellenőrzését. A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felek észrevételeit, és azok alapján az indokolt esetekben módosította az ideiglenes ténymegállapításokat.

(10)

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot szándékozott kivetni az Indiából és az Indonéziából származó, rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékek behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A Bizottság a felek számára egy meghatározott időszakot biztosított az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeik megtételére. Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban észrevételek érkeztek az Eurofertől, az Arinox uniós gyártótól és felhasználótól, az importőrök és forgalmazók Euranimi elnevezésű konzorciumától, az LSI elnevezésű független importőrtől és az együttműködő exportáló gyártóktól. Ezenkívül az IRNC, az egyik együttműködő exportáló gyártó észrevételeket fűzött azokhoz az észrevételekhez, amelyeket az Eurofer a beszerzései vonatkozásában alkalmazott bizottsági megközelítéssel kapcsolatban nyújtott be (lásd a (71)–(74) preambulumbekezdést).

(11)

Amennyiben a felek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is. Meghallgatásra került sor a panaszossal, az Euranimivel, egy független importőrrel, egy olyan felhasználóval, amely szintén uniós gyártónak bizonyult, valamint az egyik exportáló gyártóval. Az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeire tekintettel az IRNC exportáló gyártó további végső tájékoztatást kapott, amely az általa alkalmazott egyes exportértékesítési árak kiigazítására korlátozódott. A Bizottság lehetőséget biztosított az IRNC számára, hogy észrevételeket tegyen e további végső tájékoztatással kapcsolatban, az IRNC azonban nem válaszolt.

(12)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket a Bizottság mérlegelte, és indokolt esetben e rendeletben figyelembe vette.

(13)

mivel a mintavétellel kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (6)–(14) preambulumbekezdését.

(14)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az importőrök és forgalmazók konzorciuma, továbbá egy független importőr azt állította, hogy a Covid19-világjárvány hatásait alaposan meg kell vizsgálni, mivel a vizsgálati időszak a világjárvány rendkívüli időszakát is magában foglalta.

(15)

A Bizottság figyelembe vette, hogy a vizsgálati időszaknak volt néhány olyan hónapja, amikor a Covid19-világjárvány jelen volt. A Bizottság alaposan feltárta és elemezte a Covid19-világjárvány hatásait, és arra a következtetésre jutott, hogy kárt okozó dömping áll fenn az uniós piacon, amely nem a világjárvány hatásainak tudható be.

(16)

A vizsgálati időszakra és a figyelembe vett időszakra vonatkozó további észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében foglaltakat.

(17)

Az ideiglenes szakaszban egy uniós felhasználó, az Arinox kérte a 200-as és 201-es acélminőségű rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékek kizárását kérte a termékkörből. Az ideiglenes rendelet (25)–(27) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a Bizottság ezt a kérést ideiglenesen elutasította.

(18)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a fél a 200-as acélminőségű termékeknek megfelelő termékek kizárása iránti kérelmét a Jindal J4 vagy JSLU DD (1 %-os nikkelminőségű) 0,90 + 0/–0,060 mm vastagságú, rozsdamentes acélból készült, a precíziós szalagok gyártásához használt termékekre szűkítette le. A fél kijelentette, hogy a termék könnyen azonosítható és emiatt nem áll fenn az intézkedések kijátszásának kockázata, hogy a termék nem cserélhető fel terméktípusokkal és hogy a terméket az uniós gazdasági ágazat nem gyártja. A vállalat hozzátette, hogy a végfelhasználás könnyen ellenőrizhető.

(19)

A panaszos a termékkörből való kizárásra irányuló aktualizált kérelmet megtámadta. Az Eurofer azt állította, hogy az uniós felhasználó által megjelölt minőségi kategóriák kereskedelmi megnevezések, és azok definícióját egyetlen nemzetközi szabvány sem tartalmazza. Rámutatott, hogy a vámhatóságoknak ezért nincs lehetőségük arra, hogy a kizárt termék kémiai összetételére vonatkozóan bármilyen hivatkozást határozzanak meg és ellenőrzést hajtsanak végre. Hozzátette, hogy a végfelhasználás ellenőrzése indokolatlan terhet róna a vámhatóságokra. Kijelentette továbbá, hogy ha kizárólag a Jindal által előállított termékeket zárnák ki a termékkörből, az a keresztkompenzáció kockázatát hordozná magában, ami befolyásolná az intézkedések korrekciós hatását.

(20)

A vizsgálat megállapította, hogy az ilyen termékek tulajdonságaikat tekintve egymással felcserélhetők. A Bizottság megállapította továbbá, hogy e kizárás iránti kérelemnek az elfogadása valóban indokolatlan terhet róna a vámhatóságokra, amelyeknek minden egyes szállítmány esetében laboratóriumi vizsgálatot kellene végezniük és ellenőrizniük kellene a végfelhasználást. Továbbá, tekintettel arra, hogy a termék egyetlen exportáló gyártóhoz kapcsolódik, nem zárható ki a keresztkompenzáció kockázata.

(21)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Arinox megismételte a termékkörből való kizárás iránti eredeti kérelmét, vagyis azt, hogy az alacsony nikkeltartalmú 200-as acélminőségű termékeket és a 201-es acélminőségű termékeket zárják ki a termékkörből. Az Arinox azzal érvelt, hogy az alacsony nikkeltartalmú 200-as acélminőségű termékeket és a 201-es acélminőségű termékek lényegében nem állnak rendelkezésre az uniós piacon, és az uniós gyártók nem érdekeltek e termékek gyártásában. Kifejtette, hogy az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően gazdaságilag nem életképes megoldás a 201-es acélminőségű termékek uniós gazdasági ágazattól történő beszerzése, és hogy csak egyetlen uniós gyártó képes alacsony nikkeltartalmú 200-as acélminőségű rozsdamentes acélból készült precíziós szalagot előállítani. Az Arinox előadta továbbá, hogy gazdasági kárt szenvedett már amiatt is, hogy ezeket a termékeket felvették a jelenlegi vizsgálatba, mivel – tekintettel a termék árérzékenységére – a dömpingellenes vámot nem tudta áthárítani a vevőire. Hozzátette azt is, hogy egy közelmúltbeli ügyben a Bizottság hasonló helyzetben engedélyezte a termék kizárását.

(22)

A vállalat továbbá megismételte, hogy a fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságok tekintetében jelentős különbségek vannak a 200-as és a 201-es acélminőségű termékek és a vizsgált termékek körébe tartozó egyéb acéltípusok (különösen a 300-as acélminőségű termékek) között, valamint hogy a 200-as és a 201-es acélminőségű termékek kémiai összetételét a vámhatóságok egyszerűen ellenőrizhetik könnyen hozzáférhető műszerek és az üzemi vizsgálati bizonylat felhasználásával. A vállalat emellett azt is előadta, hogy a kizárás iránti kérelem egyetlen végfelhasználáshoz kapcsolódik, és valószínűsíthető, hogy az e kérelem nyújtotta lehetőséggel egyedül csak saját maga élne.

(23)

Az Arinox azzal érvelt, hogy a keresztkompenzáció kockázata korlátozott, mivel főként 200-as és 201-es acélminőségű acélt vásárol az érintett országokból, és beszállítói ezen országok különböző gyártói.

(24)

Az Arinox nem nyújtott be további bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a 200-as és 201-es acélminőségű termékeket más acéltípusokkal miért nem felcserélhetők, csupán azt állította, hogy ez gazdasági szempontból irracionális lépés lenne. Amint az a fenti (20) preambulumbekezdés ismerteti, a kémiai összetételt a vámhatóságok laboratóriumi vizsgálattal tudnák ellenőrizni, ami súlyos terhet róna a rájuk, különösen mivel e vizsgálatra a kizárás iránti kérelemmel érintett termék minden egyes szállítmánya esetében szükség lenne. A keresztkompenzáció kockázatának fennállását objektív értékeléssel állapítják meg, és a vállalat által a 200-as és 201-es acélminőségű termékek, valamint az érintett országokból származó egyéb termékek beszerzései tekintetében szolgáltatott adatok azt mutatták, hogy a vállalat a jelenlegi vizsgálat termékkörébe tartozó egyéb termékeket vásárolt az adott országokból, ami eleve a keresztkompenzáció kockázatát jelenti. Továbbá, jóllehet a vállalat azt állítja, hogy ezeknek az acélminőségeknek az esetében csak egy végfelhasználás lehetséges, nem zárható ki, hogy ezeknek az acélminőségeknek más felhasználási módjai is lehetnek.

(25)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a termék kizárása iránti kérelem jóváhagyása nem lenne helyénvaló, így e kérelmet elutasította.

(26)

A Bizottság a termékkörre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (22)–(27) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit megerősítette.

(27)

Az ideiglenes rendelet (29)–(57) preambulumbekezdése a vizsgált termék gyártásában és értékesítésében részt vevő, a Jindal cégcsoporthoz tartozó indiai vállalkozásokra a „Jindal csoport” néven hivatkozik. E rendelet ezekre a vállalkozásokra „Jindal India” néven hivatkozik, míg a „Jindal csoport” kifejezést a Jindal Indiában, Indonéziában és harmadik országokban működő leányvállalataira használja.

(28)

Amint azt az ideiglenes rendelet (32)–(35) preambulumbekezdésében kifejti, a Bizottság úgy határozott, hogy az ideiglenes szakaszban az alaprendelet 18. cikkét alkalmazza, és hogy a Jindal csoporttal kapcsolatban álló egyik vállalat szerepére vonatkozó hiányzó információk tekintetében a rendelkezésre álló tényeket használja fel.

(29)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Jindal csoport vitatta a 18. cikk alkalmazását. Úgy ítélte meg, hogy nem tagadta meg a releváns információkhoz való hozzáférést, illetve nem mulasztotta el az ilyen információk rendelkezésre bocsátását, és hogy minden tőle telhetőt megtett. Úgy vélte, hogy a Bizottságnak ezért a vállalat által szolgáltatott információkat kell felhasználnia. A Bizottság mérlegelte ezeket az észrevételeket. Az ideiglenes rendelet (33) preambulumbekezdésében említetteknek megfelelően a Jindal csoport már 2021. április 16-án meghallgatáson vett részt a meghallgató tisztviselő előtt. A meghallgató tisztviselő által az e meghallgatást követően összeállított ajánlásoknak megfelelően a Bizottság teljeskörűen értékelte azokat az információkat is, amelyeket a Jindal csoporttól a 18. cikk szerinti levélre adott válaszként kapott 2021. március 29-én.

(30)

A Bizottság tehát az ezen exportáló gyártó által szolgáltatott információkat használta fel, és részben elfogadta az állítást. Ezen túlmenően a 2021. március 29-én benyújtott információk további elemzése arra mutatott, hogy további kiigazításra van szükség. Mivel a Jindal csoport észrevételei érzékenynek minősültek, az állítás részletes értékelését kizárólag az érintett félnek hozták a tudomására.

(31)

A rendes érték számítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (36)–(47) preambulumbekezdése tartalmazta.

(32)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Jindal India és a Jindal Indonesia megismételte az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdésére, valamint 2. cikke (10) bekezdésének k) pontjára vonatkozó állítását, miszerint a Bizottságnak ki kell igazítania a rendes értéket, tekintettel azokra a korlátozásokra, amelyeket Indiában és Indonéziában a vizsgálati időszak egy részében a Covid19-járvány miatt rendeltek el.

(33)

A Bizottság kénytelen volt elutasítani ezeket az állításokat.

(34)

A 2. cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti állításokat illetően a Bizottság először is megjegyzi, hogy a harmadik albekezdés a megfelelő költségfelosztást és e felosztás múltbeli alkalmazását tárgyalja, előnyben részesítve a forgalom alapján történő költségfelosztást. A Bizottság hozzáteszi: „Ha az ezen albekezdés szerinti költségelosztásban nem szerepelnek, akkor a költségeket megfelelően ki kell igazítani azoknál az egyszeri költségtételeknél, amelyek a jövőbeni és/vagy jelenlegi termelést segítik elő”. A szóban forgó esetben azonban a „Covid19-cel kapcsolatos költségek”, amelyre az állítás hivatkozik, nem képeznek külön költségtételt, amelyet a vizsgálati időszak tekintetében ki lehetne igazítani. Az állításban említett költségek szokásos fix költségek, amelyek a Jindal esetében rendszeresen és ismételten felmerülnek, azonban a Covid19-járvány miatt alacsonyabb termelési mennyiségre vetítve jelentkeznek. Erre a forgatókönyvre azonban nem vonatkozik a harmadik albekezdés idézett utolsó mondata. Emiatt a 2. cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdése alapján nem ítélhető meg kiigazítás.

(35)

Másodszor: a 2. cikk (5) bekezdésének negyedik albekezdése szerinti állításokat illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a 2. cikk (5) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében a valamely vállalatnál szokásosan felmerülő egységköltségektől csak abban az esetben lehet eltérni, ha az új gyártólétesítmények használata jelentős többletberuházást igényel, és ha az ezt követő alacsony kapacitáskihasználási arány a vizsgálati időszakban vagy annak egy részében a felfutási időszak tevékenységének következménye. A szóban forgó esetben az alacsony kapacitáskihasználási arány – ha van ilyen – a termelés Covid19 miatti ideiglenes leállításának következménye. Emiatt a 2. cikk (5) bekezdésének negyedik albekezdése nem alkalmazandó.

(36)

Harmadszor: a 2. cikk (10) bekezdésének k) pontja szerinti állításokat illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a 2. cikk (10) úgy rendelkezik, hogy a „tényezők eltérései is kiigazíthatók, amennyiben bizonyítást nyer, hogy azok befolyásolják az árak e bekezdésben előírt összehasonlíthatóságát, különösen, ha a vevők az ilyen tényezők eltérése miatt következetesen eltérő árakat fizetnek a belföldi piacon”. A Jindal India és a Jindal Indonesia azzal érvelt, hogy a Covid19-járvány miatt korlátozások termelési költségre gyakorolt hatása miatt kiigazítást kellett volna végezni, azonban nem tudta bizonyítani, hogy ez az árak összehasonlíthatóságára bármilyen hatással lett volna. Ezért a 2. cikk (10) bekezdésének k) pontjára vonatkozó állítás nem fogadható el.

(37)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Jindal csoport megismételte állítását a Covid19-cel kapcsolatos költségeket érintő kiigazításokról. A 2. cikk (5) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdése szerinti esetleges kiigazítással kapcsolatban a Jindal csoport felhívta a figyelmet a „szokatlanul magas” (7) költségekre, amelyeket véleménye szerint nem szabad teljes egészében a vizsgált termék vizsgálati időszak alatti előállításának és értékesítésének tulajdonítani, ehelyett a Bizottságnak a vizsgálati időszak alatti reprezentatív előállítási költséget kell kiszámítania.

(38)

A Bizottság kénytelen volt elutasítani az állítást. A szóban forgó költségek a vizsgálati időszak alatt merültek fel, és a vizsgált termék előállításához és értékesítéséhez kapcsolódnak. A Jindal csoport által idézett, a lazacról szóló vizsgálóbizottsági jelentésre tekintettel, valamint az alaprendelet 2. cikk (5) bekezdés harmadik albekezdésének harmadik mondatával összhangban a költségeket megfelelően ki kell igazítani azoknál az egyszeri költségtételeknél, amelyek a jövőbeni és/vagy jelenlegi gyártást segítik elő. A Bizottság elismerte, hogy a Covid19-járvány miatti lezárásokhoz kapcsolódó költségek nem ismétlődő jellegűek. A Covid19-járvány miatti lezárások során felmerülő konkrét költségek azonban fix költségek, és egyszerűen abból erednek, hogy a rendelkezésre álló kapacitást (amelyet más esetben kihasználtak volna) csak kisebb mértékben használják ki. E költségek – ellentétben például a beruházási költségekkel – jellegüknél fogva nem segíthetik elő a jövőbeni gyártást. A jelenlegi gyártást sem segíthetik elő, mivel közvetlenül egy egyszeri vis maior eseményből, a Covid19-járvány miatti lezárásokból erednek.

(39)

Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja szerinti állítással kapcsolatban a Jindal csoport a Bizottság által a (36) preambulumbekezdésben tett nyilatkozatra hivatkozott, és hozzátette, hogy a 2. cikk (10) bekezdésének bevezető fordulatából egyértelműen kitűnik, hogy az ár-összehasonlíthatóságra való hivatkozás kiterjed a rendes érték és az exportár összehasonlíthatóságára, a rendes érték meghatározásának módjától függetlenül.

(40)

A Bizottság elismerte, hogy a 2. cikk (10) bekezdésének bevezető fordulata hivatkozik az árak összehasonlíthatóságára. Hasonlóképpen igaz az is, hogy a 2. cikk (10) bekezdésének a)–k) pontjában felsorolt kiigazítások egy része a belföldi árakon alapuló rendes értékre és a számtanilag képzett rendes értékre is alkalmazható. A 2. cikk (10) bekezdésének k) pontja azonban kifejezett feltételt ír elő a belföldi piacon fizetett árak különbségeire vonatkozóan, amelynek a kiigazítás előtt teljesülnie kell. A Jindal-csoport nem tudott bizonyítékokkal szolgálni ilyen különbségekre, csupán a költségekre gyakorolt hatást tudta bizonyítani. A költségnövekedés minden esetben egyaránt érintené a belföldi árakat és az exportárakat. Ezért az Bizottság kénytelen volt elutasítani a 2. cikk (10) bekezdésének k) pontja szerinti új állítást.

(41)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Chromeni vitatta a nyersanyagköltségek Bizottság általi kiigazítását. Az ideiglenes megállapításban a Bizottság a rozsdamentes acélból készült melegen hengerelt tekercsek (a továbbiakban: melegen síkhengerelt acéltermékek) beszerzésére vonatkozó, ügyletenkénti bontású táblázatban megállapította, hogy a melegen síkhengerelt acéltermékeknek a vállalattal kapcsolatban álló felektől történő beszerzése során alkalmazott beszerzési árai jelentősen alacsonyabbak voltak annál az árnál, amelyet ugyanezen anyag esetében a független feleknél alkalmaztak. Ezek az árak tehát nem tekinthetők szokásos piaci árnak, és a Bizottság kiigazította azokat. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően tett észrevételeiben a Chromeni előadta, hogy az összehasonlításhoz használt tekercsek minősége nem volt minden esetben azonos, és ezt az összehasonlítás során figyelembe kellett volna venni. Ezt az állítását beszerzési szerződésekkel, egy minőségi diszkontmegállapodással, jóváírási értesítésekkel, egy minőségellenőrzési jelentéssel, továbbá a minőségre vonatkozó állítást érintő könyvelési tételekkel támasztotta alá. A Bizottság megvizsgálta az állítást, és megalapozottnak találta. A Bizottság emiatt a Chromenivel kapcsolatban álló felektől származó melegen síkhengerelt acéltermékek átlagos beszerzési árát (amelyet a vállalat nyilvántartásai tartalmaztak) a független beszállítók esetében érvényesített beszerzési ár súlyozott átlagának és a felhasznált mennyiségnek a szorzatával helyettesítette.

(42)

Az ideiglenes szakaszban a Bizottság újraszámította a Chromeni esetében meghatározott rendes érték számításához figyelembe vett értékcsökkenési költségeket, mivel megállapítást nyert, hogy egyes gyártóberendezések értékcsökkenését nem jelentették be, amikor azokat már kereskedelmi célra használták. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Chromeni vitatta a bejelentett értékcsökkenési költségek kiigazításának helyénvalóságát, arra hivatkozva, hogy e költségeket az Indiában általánosan elfogadott számviteli alapelvekkel teljes összhangban könyvelték el, és ezért azokat el kell fogadni. A Bizottság fenntartotta, hogy helyénvaló és észszerű volt úgy visszaállítani a berendezések értékcsökkenési időszakának kezdetét, hogy az egybeessen a vizsgált termék tényleges gyártásának és értékesítésének kezdetével. E tekintetben a Chromeni nyilvántartásai nem tükrözték észszerűen a vizsgált termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségeket, ezért azokat ki kellett igazítani.

(43)

Végezetül, az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Chromeni vitatta azt, ahogy a Bizottság az állítólagos induló költségek kiigazításait az értékcsökkenési költségek, valamint az értékesítési, általános és igazgatási költségek vonatkozásában kezelte. A Bizottság három hónapra korlátozta azt az időszakot, amelyre nézve alkalmazható az értékcsökkenési költségek kiigazítása, és elutasította az SGA-költségeknek az indulásra való tekintettel történő kiigazítását. A Chromeni előadta, hogy egy acéltermékeket előállító gyártósor induló szakasza három hónapnál jóval hosszabb; állításában a végleges átvételi igazolás kiállításának időpontjára hivatkozott. A Bizottság azonban megállapította, hogy a kereskedelmi termelés már jóval ezen időpont előtt megkezdődött. Továbbá, összhangban az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésével – amely többek között előírja, hogy az induló szakasz hossza nem haladhatja meg a költségmegtérülési időszak megfelelő kezdő hányadát –, a Bizottság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az induló szakasz időtartamát három hónapra korlátozzák. A jelen ügy körülményeire tekintettel a Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy három hónap megfelelő időszaknak minősül. Ami az értékesítési, általános és adminisztratív költségeket illeti, a Chromeni nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy e költségek a termeléshez kapcsolódnak és ezért az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének negyedik albekezdésében előírtak szerint nincs hatással rájuk a jelentős kiegészítő beruházásokat igénylő új gyártóberendezések használata és az alacsony kapacitáskihasználási arány, amelyek mindegyike az induló műveletek eredménye.

(44)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Chromeni egyszerűen megismételte ugyanezen állításokat és érvelést, anélkül, hogy újabb bizonyítékokkal vagy érvekkel szolgált volna. A fentiekre tekintettel a Chromeninek az értékcsökkenéssel és az indulási költségek kiigazításával kapcsolatos állításait a Bizottság elutasította.

(45)

Az ideiglenes rendelet (175) preambulumbekezdésében a Bizottság megerősítette a panaszban szereplő azon állítást, amely szerint Indiában és Indonéziában nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az Eurofer azt állította, hogy az indiai és az indonéziai nyersanyagpiacon fennálló, a kormányzat által okozott torzulásokra tekintettel a vállalatok költségeit az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerint ki kell igazítani. Az Eurofer azt állította, hogy a torzulásokra tekintettel megállítható, hogy az exportáló gyártók nyilvántartásaiban szereplő költségek nem tükrözik megfelelően a vizsgált termék előállításával és értékesítésével kapcsolatos költségeket, továbbá hogy a nyersanyagpiaci torzulások rendellenes helyzetet eredményeztek.

(46)

A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel megállapította, hogy az Eurofer ebben az ügyben nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerinti kiigazítás teljeskörű alkalmazásához. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Eurofer jelezte, hogy nem ért egyet ezzel, és hogy a panaszban, valamint az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása előtt és után benyújtott beadványokban elegendő bizonyítékot szolgáltatott a panaszban szereplő állítás alátámasztására. A Bizottság nem tartotta helyénvalónak az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerinti lehetséges kiigazítás további vizsgálatát. Függetlenül attól, hogy az ezen eljárás során benyújtott bizonyítékok elegendőnek minősülnek-e az állítás érdemi elemzéséhez, a Bizottság megjegyezte, hogy a szubvencióellenes vizsgálat keretében vizsgáltak egy hasonló állítást, amely a nyersanyagpiaci torzulásoknak az áruk rendelkezésre bocsátására gyakorolt hatását érintette.

(47)

Az exportár kiszámításának részleteit az ideiglenes rendelet (48)–(50) preambulumbekezdése tartalmazta.

(48)

Az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatását követően a Jindal India és a Jindal Indonesia kifogásolta azt a megközelítést, amellyel a Bizottság az Iberjindal S.L.-en (a továbbiakban: IBJ), a velük kapcsolatban álló spanyolországi kereskedőn keresztül történő egyes értékesítések során alkalmazott exportárakat megállapította. Az állítást a Bizottság nagyrészt elutasította. Mivel ezen észrevételek mindegyike érzékenynek minősült, a Bizottságnak az állítással kapcsolatban tett megállapításait kizárólag az érintett félnek hozták a tudomására.

(49)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Jindal csoport előadta, hogy az exportár kiszámítása során a képletet érintő hibát talált a fuvardíjak tekintetében, amely hatással volt bizonyos uniós értékesítések áraira. A Bizottság megvizsgálta a problémát, és megállapította, hogy az egyik képletben elírás történt. A képletet a Bizottság helyesbítette.

(50)

Az exportár kiszámításával kapcsolatban nem nyújtottak be további állításokat. Ennek következtében az ideiglenes rendelet (48)–(50) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(51)

A rendes érték és az exportár összehasonlítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (51)–(54) preambulumbekezdése tartalmazta.

(52)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Jindal India és a Jindal Indonesia azt állította, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad az ideiglenes rendelet (52) és (81) preambulumbekezdésében foglaltak szerint levonnia az SGA-költségeket és a nyereséget (a továbbiakban: elméleti jutalék) a velük kapcsolatban álló harmadik országbeli kereskedőn keresztül bonyolított uniós értékesítések exportárából. Az állítást a Bizottság elutasította. Mivel ezek az észrevételek érzékenynek minősültek, az elutasítás indokait kizárólag az érintett félnek hozták a tudomására.

(53)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Jindal csoport további állításokat tett az exportár értékeléséről a vele kapcsolatban álló említett kereskedő tekintetében. Ezek az észrevételek is érzékenynek minősültek, ezért a Jindalt egyedi alapon tájékoztatták a Bizottságnak az említett állításokkal kapcsolatos álláspontjáról.

(54)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Jindal csoport előadta, hogy a JSL Global Commodities Pte. Ltd-n (a továbbiakban: JGC) keresztül történő uniós értékesítések exportárainak kiigazítása nem haladhatja meg az SGA-költségeket, mivel az intézmények korábbi gyakorlata szerint és a Törvényszék által kiszabott szankcióknak megfelelően észszerű lenne kizárólag az SGA-költségeket levonni (8). Hozzátette, hogy amennyiben a Bizottság ragaszkodik a nyereség figyelembevételéhez (holott nem így kellene eljárnia), akkor ennek a nyereségnek a JGC adatain kell alapulnia. A Jindal csoport szerint ez felelne meg a Bizottság közelmúltbeli gyakorlatának és a Törvényszék azon álláspontjának, miszerint a „valós adatok” használata „észszerű”. (9)

(55)

A Bizottság kénytelen volt elutasítani ezeket az állításokat. Először: ha kizárólag az SGA-költségeket vonnák le, akkor nem a haszonkulcs teljes értékét vennék figyelembe, amely jellemzően az SGA-költségek és a nyereség összege. A nyereség értékelését illetően a Bizottság kitart amellett, hogy a nyereséget a szokásos piaci feltételek szerint kell elérni, tehát nem veheti figyelembe azt a nyereséget, amely az egymással kapcsolatban álló felek által elfogadott díjazásból származik. A Törvényszék ítéletével kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy az ítélet ugyan jóváhagyta az SGA-költségek levonását, de nyilvánvalóan nem utasította el a nyereség egyidejű levonását, amely az adott ügyben nem volt vita tárgya. Továbbá – az említett üggyel összhangban – a jelenlegi vizsgálatban a Bizottság az SGA-költségeket a vállalattal kapcsolatban álló kereskedő tényleges adatai alapján vonta le, mivel a bejelentett SGA-költségeket nem befolyásolta a két jogalany közötti kapcsolat. A Bizottság gyakorlatát illetően megjegyzendő, hogy abban az esetben, ha a haszonkulcsot láthatólag befolyásolja a kereskedő és az exportáló gyártó közötti kapcsolat, a gyakorlat az, hogy a Bizottság az ugyanazon vizsgálatban együttműködő független importőrök által szolgáltatott adatokat mint észszerű helyettesítő értéket figyelembe véve vonja le a névleges haszonkulcs összegét. A Jindal csoport által említett közelmúltbeli ügyben azonban a Bizottság az ügy tényállását és a vállalattal kapcsolatban álló kereskedő által ellátott feladatokat figyelembe véve a tényleges haszonkulcsot észszerűnek tekintette. Ezért a tényleges haszonkulcs összegét vonta le.

(56)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Jindal India megismételte állítását, miszerint a rendes értéket a vámvisszatérítésekre tekintettel ki kell igazítani. Ezen belül arra hivatkozott, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja előírja, hogy az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló valamennyi különbséget tekintetbe kell venni, és azt állította, hogy emiatt helyt kell adni az állításnak.

(57)

A Bizottság elutasította az állítást. A Jindal India nem szolgált bizonyítékkal arra nézve, hogy az állítólagos vámvisszatérítés befolyásolta volna az árak összehasonlíthatóságát. Ezen belül a Jindal India nem tudta bizonyítani, hogy a vámvisszatérítés következetesen magasabb belföldi árakat eredményezett volna.

(58)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Jindal India előadta, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vámvisszatérítéseket ne vegyék kétszer számításba, továbbá hogy – különösen exporttámogatások esetében – a Kereskedelmi Világszervezet jogszabályait sérti, ha ugyanazt a támogatást kétszer ellensúlyozzák azzal, hogy egyidejűleg vetnek ki dömpingellenes és szubvencióellenes vámokat (10). Mivel a szubvencióellenes vizsgálat során a Jindal csoporthoz tartozó egyes vállalkozások vámvisszatérítéseit mint potenciális kiegyenlíthető támogatást vizsgálják, a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy ezeket a vámvisszatérítéseket a jelen ügyben kiigazítsák vagy ne egyenlítsék ki a szubvencióellenes ügyben.

(59)

Ezzel az állítással kapcsolatban a Bizottság tisztázta, hogy az ideiglenes rendelet (53) preambulumbekezdésében és e rendelet (57) preambulumbekezdésében említett okok miatt a Jindal India által az Unióba irányuló exportértékesítések tekintetében alkalmazott rendszer nem felel meg az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) vagy k) pontja szerinti kiigazítás feltételeinek. A Jindal India különösen azt nem bizonyította, hogy a belföldi piacon a vevők az alapul szolgáló rendszer miatt következetesen eltérő árakat fizettek. A Bizottság ezért a kiigazítás iránti kérelmeket megalapozatlannak találta, majd elutasította azokat.

(60)

A rendes érték és az exportár összehasonlításával kapcsolatban további állítások nem érkeztek. Ennek következtében az ideiglenes rendelet (51)–(54) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(61)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Jindal csoport azt állította, hogy egyes uniós értékesítései esetében a dömping kiszámítása során a Bizottság helytelen CIF-értékeket alkalmazott. A Bizottság azonban megállapította, hogy az állítólagos elírás magának a Jindal csoportnak a kérdőívre adott válaszában szerepel, és hogy erről a Bizottságot sem a távoli ellenőrzés előtt, sem annak során nem tájékoztatták. A Jindal csoport továbbá sem az érdekelt felek előzetes tájékoztatásához fűzött észrevételeiben, sem pedig az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásához fűzött észrevételeiben nem vetette fel a kérdést. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az állítás benyújtásának időpontjában távoli ellenőrzés végzésére már nem volt lehetőség, ezért az állítólagos hibára vonatkozó állítást elutasította.

(62)

Amint azt a fenti (27)–(60) preambulumbekezdés részletezi, a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felek által az ideiglenes tájékoztatást és a végső tájékoztatást követően benyújtott észrevételeket. Az exportárral kapcsolatos elírás kijavítása érdekében (lásd a (49) preambulumbekezdést) a Bizottság a Jindal India számítását is aktualizálta.

(63)

A vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(64)

Az ideiglenes rendelet (58)–(86) preambulumbekezdése a vizsgált termék előállításában és értékesítésében részt vevő, a Jindal cégcsoporthoz tartozó indonéz vállalkozásokra a „Jindal Indonesia csoport” vagy „Jindal csoport” néven hivatkozik. Jelen rendelet ezekre a szereplőkre „Jindal Indonesia” néven hivatkozik, míg a „Jindal csoport” kifejezést a Jindal Indiában, Indonéziában és harmadik országokban működő leányvállalataira használja.

(65)

A rendes érték számítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (65)–(76) preambulumbekezdése tartalmazta.

(66)

Az indonéz kormány 2021. június 11-i beadványában emlékeztetett arra, hogy a mintában szereplő indonéz exportáló gyártók teljes mértékben együttműködtek és hogy a Bizottságnak a rendes érték kiszámításához ezen exportáló gyártók tényleges adatait kell felhasználnia.

(67)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Jindal Indonesia és a Jindal India megismételte állítását, miszerint a Bizottságnak a rendes értéket a Covid19-járvánnyal kapcsolatos korlátozásokhoz köthető költségek tekintetében ki kell igazítania. A Bizottság elutasította az állítást. Ezeket a fenti (32)–(36) preambulumbekezdés tárgyalja.

(68)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az IRNC vitatta a megközelítést, amelyet a Bizottság alkalmazott, amikor a rozsdamentes acélból készült melegen hengerelt fehér tekercsek vételárát számtanilag képzett piaci árral váltotta fel azokban az esetekben, ahol ezt a fontos köztes terméket a vállalatok a velük kapcsolatban álló szállítóktól szerezték be. A Bizottság az IRNC kérdőívre adott válaszában azt találta, továbbá a távoli ellenőrzés során azt állapította meg, hogy ezeket a termékeket az IRNC a vele kapcsolatban álló beszállítóktól a termelési költségnél alacsonyabb transzferáron szerezte be. Emiatt előzetes számításában a Bizottság ezeket az árakat a termékek termelési költsége, az SGA és a nyereség alapján számtanilag képzett piaci árral helyettesítette. Az IRNC azt állította, hogy a transzferárak megfelelnek a szokásos piaci árnak, és kifogásolta, hogy ebben a tekintetben nem került sor elemzésre.

(69)

A Bizottság elemezte a benyújtott magyarázatokat és igazoló dokumentumokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a rozsdamentes acélból készült melegen hengerelt fehér tekercseknek a vállalattal kapcsolatban álló beszállítóktól történő beszerzése esetében alkalmazott kezdeti megközelítést ki kell igazítani. Azok az értékesítési árak, amelyeket a rozsdamentes acélból készült melegen síkhengerelt fehér tekercseknek az IRNC-vel kapcsolatban álló beszállítói érvényesítettek az IRNC felé, valóban összehasonlíthatóak voltak azokkal az értékesítési árakkal, amelyeket a rozsdamentes acélból készült melegen síkhengerelt termékek esetében a független vevők részére számoltak fel. A Bizottság ezért úgy ítélte, hogy helyénvaló elfogadni az IRNC e termékekre érvényes vételárát abban az esetben, ha ez az ár megegyezik az említett beszállítók előállítási költségével vagy meghaladja azt, de helyettesíteni kell az előállítási költséggel azokban az esetekben, amikor transzferárat a Bizottság alacsonyabbnak találja.

(70)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeiben az Eurofer vitatta azt – a (69) preambulumbekezdésben részletezett – felülvizsgált megközelítést, amelyet a Bizottság az IRNC-nek a rozsdamentes acélból készült melegen síkhengerelt fehér tekercsekkel kapcsolatban felmerült költségei esetében alkalmazott. Az Eurofer először is előadta, hogy a Bizottság nem vehette volna figyelembe azokat a vételárakat, amelyeken az IRNC a vele kapcsolatban álló feleken keresztül beszerezte a rozsdamentes acélból készült melegen síkhengerelt termékeket, mivel ezek az árak nem tekinthetők szokásos piaci árnak. Másodszor, az Eurofer úgy találta, hogy a Bizottság megközelítése ellentmond egy nemrégiben lezárt vizsgálat megállapításainak, amely ugyanazon vállalatcsoportot érintette (11). Abban a vizsgálatban a Bizottság elutasította az érintett termék gyártása során felhasznált egyik kulcsfontosságú összetevő előállítási költségének figyelembevételét. Harmadszor, az Eurofer előadta, hogy amennyiben a Bizottság a továbbiakban is ezt a megközelítést alkalmazza, akkor az Euroferrel kapcsolatban álló felek közötti ügylet értékének az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerinti kiigazításakor észszerű nyereséget kell hozzáadnia a melegen síkhengerelt acéltermékek vételárához, vagy az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésével összhangban a költségekkel megegyező mértékű vagy szokatlanul alacsony nyereség kompenzálása érdekében meg kell növelnie az IRNC által a hidegen síkhengerelt acéltermékek vonatkozásában elért nyereséget, amelyet a Bizottság a rendes érték kiszámításához használt fel.

(71)

A Bizottság megvizsgálta ezeket az állításokat. Az első állítással kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy azok az információk, amelyeket a melegen síkhengerelt acéltermékeknek az IRNC-vel kapcsolatban álló beszállítói szolgáltattak, hiánytalanok voltak, továbbá elégségesnek minősültek annak értékeléséhez, hogy a melegen síkhengerelt acéltermékek vételárait befolyásolta-e az IRNC és e beszállítók közötti kapcsolat. A Bizottság megállapította, hogy az IRNC-vel kapcsolatban álló beszállítók a vizsgálati időszakban melegen síkhengerelt acéltermékeket nem csak a velük kapcsolatban álló vevő, az IRNC részére, hanem több független belföldi vevő részére is értékesítették, továbbá hogy az IRNC-nek és a független vevőknek felszámított értékesítési árak a szokásos piaci árnak megfelelőek voltak. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy ezeket az árakat az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében nem érintette az IRNC és a vele kapcsolatban álló beszállító között fennálló kapcsolat, és nem indokolt az, hogy ezeket az árakat általában figyelmen kívül hagyja. Másodszor: a Bizottság – anélkül, hogy az Eurofer által említett, a melegen síkhengerelt acéltermékek vizsgálata során levont tényekkel és következtetésekkel kapcsolatban állást foglalna – emlékeztetett arra, hogy minden ügyet egyedileg értékelnek és elemeznek, és ha az egyik vizsgálat során megállapított tények eltérnek a korábbi vizsgálat során megállapított tényektől, akkor a következtetés is eltérő lehet, még abban az esetben is, ha közelmúltbeli vizsgálatról van szó, amely ugyanarra a vállalatcsoportra vonatkozik.

(72)

A Bizottság elutasította az állítást, amely arra vonatkozott, hogy a melegen síkhengerelt acéltermékek vételárához adják hozzá az észszerű nyereséget, mivel a 2. cikk (5) bekezdése abban az esetben teszi lehetővé az ilyen kiigazítást, ha a vizsgált termék gyártásával kapcsolatos költségek nem tükröződnek megfelelő módon az érintett fél nyilvántartásaiban. A jelenlegi vizsgálat során azonban a Bizottság nem állapította meg, hogy ez a helyzet állna fenn. A harmadik állítás második részével kapcsolatban a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vizsgált terméket kizárólag az ugyanazon ipari övezetben működő, az IRNC-vel kapcsolatban álló beszállítóktól beszerzett melegen síkhengerelt acéltermékek felhasználásával gyártják, és a gyártás befejező szakaszát az IRNC végzi el. Az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a nyereség „összegének a szokásos kereskedelmi forgalomban a vizsgált gyártó vagy exportőr hasonló terméke előállításának, illetve értékesítésének tényleges adatain kell alapulnia”. Ez a rendelkezés tehát csak a hasonló termék értékesítésére vonatkozó haszonkulcs meghatározására vonatkozik, és nem érinti a szokásos piaci árnak a nyersanyagok értékesítésének kontextusában történő megállapítását.

(73)

A fentiekre való tekintettel a Bizottság az Eurofer állításait elutasította.

(74)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az Eurofer előadta, hogy az Indonéziában feltárt nyersanyagpiaci torzulások miatt a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerint ki kell igazítani. Ezt a kérdést a fenti (45)–(46) preambulumbekezdés tárgyalja.

(75)

Az exportár kiszámításának részleteit az ideiglenes rendelet (77)–(79) preambulumbekezdése tartalmazta.

(76)

Az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint abban az esetben, ha az exportáló gyártók az érintett terméket velük kapcsolatban álló importőrökön keresztül exportálták az Unióba, az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az importált termék uniós független vevők részére történt első viszonteladásakor alkalmazott ára alapján történt. Az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Jindal Indonesia bizonyos értékesítéseket a spanyolországi IBJ-n keresztül hajtott végre.

(77)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Jindal Indonesia ezekre az értékesítésekre vonatkozóan ugyanazokat az észrevételeket tette, mint amelyeket a Jindal India (ezek a fenti (48) preambulumbekezdésben olvashatók). Az állítást a Bizottság elutasította. A (48) preambulumbekezdésben említett okok miatt az ezen állítás elutasításának indokait kizárólag az érintett féllel közölték.

(78)

A rendes érték és az exportár összehasonlítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (80)–(83) preambulumbekezdése tartalmazta.

(79)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Jindal Indonesia az elméleti jutalékhoz kapcsolódó kiigazítás tekintetében ugyanazokat az észrevételeket tette, mint a Jindal India (ezek a fenti (52) preambulumbekezdésben olvashatók). Az állítást a Bizottság elutasította. A (52) preambulumbekezdésben említett okok miatt az ezen állítás elutasításának indokait kizárólag az érintett féllel közölték.

(80)

A Jindal Indonesia előadta, hogy a Bizottságnak a hitelköltségek kiszámításához az USD- és IDR-kölcsönöknek az Indonéz Központi Bank által közzétett rövid távú kamatlábait kellett volna felhasználnia, nem pedig a CEIC által közzétett bankközi rövid távú kamatlábakat.

(81)

A Bizottság elemezte a benyújtott magyarázatokat és igazoló dokumentumokat, és úgy ítélte meg, hogy indokolt az adatok forrását a Jindal Indonesia állításának megfelelőn módosítani. Azonban arra az esetre, ha a belföldi és az exportértékesítésre nézve különböző kamatlábakat alkalmaznak, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének g) pontja lehetővé teszi a szóban forgó eladásokra nyújtott bármely hitel költségében mutatkozó különbségek kiigazítását, amennyiben ezt a tényezőt a felszámított ár megállapításakor figyelembe veszik. A Bizottság a távoli ellenőrzés során megállapította, hogy a vállalat belföldi és exportműveleteit rövid lejáratú hitelek és gyűjtőcsomagok révén finanszírozza, elsősorban USD-ben. A Bizottság a vállalat nyilvántartásaiban nem talált olyan bizonyítékot, amely azt indokolná, hogy a belföldi értékesítésekre nézve az IDR-kölcsönök esetében érvényes eltérő kamatlábat kellene alkalmazni. Ezért a Bizottság elutasította az állítást, amely szerint a belföldi értékesítések finanszírozása tekintetében az IDR-kölcsönök kamatlábát kell alkalmazni.

(82)

Az IRNC csoport megismételte állítását, miszerint a Bizottság következetlenül járt el, amikor az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének e) pontja alapján bizonyos szállítási költségek tekintetében kiigazította az exportárat, miközben elutasította az arra vonatkozó kérelmeket, hogy a belföldi értékesítési árakat bizonyos szállítási költségek és más kapcsolódó költségek – különösen az érintett terméknek a gyárból a hazai raktárba történő szállítása során felmerült költségek – figyelembevételével kiigazítsa.

(83)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének e) pontja alkalmazandó azokra a szállítási költségekre, amelyek az értékesítést követően, az áruknak az exportőr telephelyéről az első független vevőhöz történő szállításával kapcsolatban merülnek fel. Az IRNC belföldi raktára az IRNC telephelyének részét képezi, és az áruknak a gyárból a hazai raktárba történő szállításával kapcsolatos költségek az értékesítés előtt merültek fel.

(84)

Az IRNC csoport előadta továbbá, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy a kínai vámszabad területen átrakodott árukkal kapcsolatban felmerült hasonló szállítási és kikötői költségeket miért ne kellene ugyanúgy elutasítani. A Bizottság elemezte az észrevételeket és a rendelkezésre álló bizonyítékokat, így különösen a gyártó és az exportértékesítésben részt vevő és vele kapcsolatban álló kereskedők közötti értékesítési szerződést. A Bizottság megjegyezte, hogy az értékesítési szerződés egyértelműen kimondja, hogy a kirakodási kikötő az Unióban található, és hogy az áruk átrakodása megengedett. Ezenkívül az exportértékesítések esetében a szállítási költségek közvetlenül a kereskedőnél merülnek fel, és ezért befolyásolják az ár-összehasonlíthatóságot, míg a belföldi értékesítések esetében a raktározási költségeket és az áruk raktárba történő szállításának költségeit a gyártó fizeti meg, és azok az értékesítés előtt merülnek fel. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(85)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az IRNC azt is előadta, hogy a Bizottság következetlen megközelítést alkalmazott, mivel nem végezte el a rendes értéknek a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítását, amely tükrözte volna azokat a kiigazításokat, amelyeket a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja alapján az IRNC-vel kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül végzett exportértékesítésekre vonatkozóan hajtott végre.

(86)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata (12) egyértelműen kimondja, hogy „[…] az a fél, amely az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése alapján kiigazításokat kér annak érdekében, hogy a dömpingkülönbözet meghatározása céljából a rendes értéket és az exportárat összehasonlíthatóvá tegye, bizonyítania kell, hogy ez az állítás indokolt […]”. Az IRNC által ezzel kapcsolatban benyújtott beadvány pusztán a rendes érték kiigazítását kérő nyilatkozat, azonban nem tartalmaz érdemi indokolást vagy részletes magyarázatot. A Bizottság emlékeztetett arra is, hogy az exportár kiigazítása nem vonja maga után automatikusan a rendes érték kiigazítását, és hogy a rendes érték ilyen jellegű kiigazítását a kérelmező félnek tények és bizonyítékok alapján megfelelően meg kell indokolnia.

(87)

Ennek megfelelően a Bizottság megállapította, hogy a kiigazítást kérő nyilatkozat önmagában, vagyis megalapozott kérelem benyújtása hiányában nyilvánvalóan nem felel meg a Bíróság által megállapított jogi normának. A Bizottság ezért ezt az állítást megalapozatlannak tekintette és elutasította.

(88)

Az IRNC azt is előadta, hogy a Bizottságra hárul a bizonyítási teher, vagyis a Bizottságnak kell bizonyítékokkal alátámasztania az exportárnak a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítására vonatkozó döntését, és hozzátette, hogy Bizottság az ideiglenes és végső tájékoztató dokumentumaiban nem adott meg megfelelő indokokat.

(89)

A vállalattól az érdekelt felek végső tájékoztatását követően kapott észrevételek nyomán a Bizottság 2021. szeptember 16-án további vállalatspecifikus tájékoztatást nyújtott, amelyben részletesebben kifejtette az exportár kiigazítását alátámasztó indokokat és bizonyítékokat. A vállalat e specifikus tájékoztatásra vonatkozóan nem nyújtott be észrevételeket.

(90)

Amint azt a fenti (65)–(89) preambulumbekezdés részletezi, a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felek által az ideiglenes tájékoztatást követően benyújtott észrevételeket, és ennek megfelelően újraszámította a dömpingkülönbözeteket.

(91)

A vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(92)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Arinox – egy ideiglenesen felhasználónak minősített érdekelt fél – azzal érvelt, hogy uniós gyártónak kell tekinteni. Meg kell jegyezni, hogy a vállalat adatai szerepeltek az Eurofer által benyújtott és a Bizottság által ellenőrzött makrogazdasági mutatók között, ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Arinox az ideiglenes rendelet (87) preambulumbekezdésében ismertetett uniós gazdasági ágazat részét képezi. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy az Arinox a termékkizárás iránti eredeti kérelmében végfelhasználóként és importőrként azonosította magát, és hogy az állítások, amelyeket az ideiglenes szakaszban tett, az uniós piacon működő felhasználóként végzett tevékenységeihez kapcsolódtak.

(93)

Az Arinox, az Euranimi és egy független importőr kérte azon 13 uniós gyártó kilétének felfedését, amelyek a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazatot alkották. A mintában szereplő három gyártó és a panaszt támogató vállalatok (vagyis az Acerinox, az Outokumpu Nirosta GmbH és az Outokumpu Stainless AB) mellett ezek a következők: Marcegaglia, Acroni, Arinox, Otelinox és három németországi székhelyű újrahengerlő üzem (vagyis a SAP Precision Metal, a BWS és a Waelzholz).

(94)

Az uniós gazdasági ágazatra és az uniós termelésre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (87)–(89) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(95)

mivel az uniós felhasználással kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (90)–(92) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(96)

Az importőrök és forgalmazók konzorciuma, valamint egy független importőr vitatta az indiai és az indonéz behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásait vizsgáló összesített értékelés eredményeit. Az érdekelt felek azzal érveltek, hogy a behozatali volumen mindkét ország esetében alacsony, hogy az érintett időszakban az Indiából és az Indonéziából érkező behozatal tendenciája eltérő volt (az előbbi kismértékben csökkent, az utóbbi gyorsan növekedett), és hogy nem került sor az importtermékek közötti verseny feltételeinek, valamint az importtermékek és a hasonló uniós termékek közötti verseny feltételeinek megfelelő értékelésére, amelyet az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése ír elő.

(97)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételeiben a panaszos nem fogadta el a konzorcium és a független importőr állítását, miszerint a behozatali tendenciák irrelevánsak az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének alkalmazása szempontjából, a versenyfeltételek megfelelő értékelése megtörtént és az összesített értékelés biztosítja a vámok megkülönböztetésmentes alkalmazását.

(98)

A Bizottság megállapította, hogy a behozatal összesített értékelésére vonatkozó követelmények teljesültek. A két érintett érkező behozatal volumene nem volt elhanyagolható – azaz mindkettő esetében meghaladta a piaci részesedés 1 %-át –, és a versenyfeltételek indokolták az összesített értékelést, mivel az importált termékek alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságai, továbbá alapvető felhasználási területeik megegyeznek az uniós gyártók által értékesített termékekéivel. Erre utal az Indiából és az Indonéziából importált terméktípusok és az uniós gyártók által értékesített terméktípusok között megfelelés magas foka.

(99)

Megállapítást nyert továbbá, hogy az Indiából és az Indonéziából importált terméktípusok nagymértékben hasonlóak egymáshoz, és árszintjük összehasonlítható.

(100)

Továbbá, amint azt a panaszos jelezte, az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése nem írja elő az érintett országok behozatali tendenciáinak összehasonlítását.

(101)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a konzorcium és egy független importőr kérte a vizsgált termék uniós piacán és az érintett országokban fennálló versenyfeltételek értékeléséhez használt elméleti modellek nyilvánosságra hozatalát, valamint annak megerősítését, hogy e versenyfeltételekről konzultáltak a Bizottság verseny- és gazdasági elemzést végző szolgálataival.

(102)

Azt állították továbbá, hogy a Bizottság nem tett elérhetővé statisztikai elemzést a fenti (99) és (100) preambulumbekezdésekben foglalt megállapítások alátámasztására, valamint azzal érveltek, hogy az Indiából és Indonéziából érkező behozatal piaci részesedésének volumene az uniós gazdasági ágazat piaci részesedéséhez képest alacsony. India esetében a vizsgálati időszak alatt az importvolumen alacsonyabb volt, mint 2017-ben és 2018-ban, és a 2019. évi behozataléhoz volt hasonló. Továbbá az Indiából származó érintett termék behozatali volumenét az acélra vonatkozó védintézkedések által meghatározott országkvóta korlátozza. Emiatt a konzorcium és a független importőr úgy ítélte, hogy nem helyénvaló az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének alkalmazása.

(103)

A Bizottság elméleti elemzést végzett, amelynek keretében a mintában szereplő vállalatok által megadott termékkód (TK) alapján összehasonlította az exportáló gyártók által az uniós piacon értékesített terméktípusokat és az uniós gyártók által értékesített terméket. Ez az elemzés magas szintű megfelelést mutatott. Az egyes exportáló gyártók és az uniós gazdasági ágazat értékesítései közötti megfelelés szintjét a mintában szereplő exportáló gyártók részére adott egyedi tájékoztatás tartalmazza. A Bizottság továbbá azt állapította meg, hogy az indonéz exportáló gyártók által értékesített terméktípusok és az indiai exportáló gyártók által értékesített terméktípusok között jelentős mértékű a hasonlóság. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országokból származó importált termékek és az uniós termékek egyértelműen versenyeznek egymással, és hogy a behozatal hatásainak összesített értékelése helyénvaló. A konzorcium és a független importőr nem szolgált megalapozott bizonyítékokkal arra nézve, hogy a Bizottság által végzett elemzés miért lenne helytelen vagy elégtelen. Az, hogy India a védintézkedés értelmében országspecifikus kvótával rendelkezik, a 3. cikk (4) bekezdésében felsorolt feltételek fényében nem befolyásolja ezt az elemzést. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(104)

mivel az érintett országokból érkező behozatal hatásainak összesített értékelésével kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (93)–(98) preambulumbekezdésében foglalt minden egyéb következtetését.

(105)

Az importőrök és forgalmazók konzorciuma, valamint egy független importőr előadta, hogy az Indonéziából érkező behozatal nőtt, mivel Indonézia a vizsgált termék Unióba történő kivitelét végző új exportőr, és hogy az Indiából származó behozatal nem nőtt a figyelembe vett időszak alatt, ezért az érintett országok piaci részesedésének potenciális növekedése nem volt hatással az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésére, hanem az egyéb harmadik országokból származó behozatal helyébe lépett.

(106)

A fenti (97)–(105) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság a behozatalt összesítve elemezte, és az érintett országokból érkező behozatal a figyelembe vett időszakban valóban növekvő tendenciát mutatott. Az, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése kismértékben nőtt a figyelembe vett időszak alatt és hogy Indonézia csak a figyelembe vett időszak elején kezdte meg az Unióba irányuló kivitelt, nem változtatott azon a tényen, hogy az érintett országokból érkező behozatal dömpingelt árakon történt, ami jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. Ezért az állítást el kellett utasítani.

(107)

mivel az érintett országokból érkező behozatal volumenével és piaci részesedésével kapcsolatban nem érkeztek egyéb észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (99)–(101) preambulumbekezdésében foglalt minden egyéb következtetését.

(108)

Az ideiglenes rendelet (105) preambulumbekezdésében a Bizottság kijelentette, hogy az indiai exportáló gyártók esetében 4,8 %-os és 13,4 %-os alákínálási különbözetet állapított meg.

(109)

Ezek az adatok különbözetek azonban elírást tartalmaztak, és 5,8 %-os, illetve 13,4 %-os alákínálási különbözetre korrigálandók.

(110)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Euranimi és egy független importőr azzal érvelt, hogy nem tudják rekonstruálni azt, hogy hogyan történt az érintett termék importárainak meghatározása és az alákínálási különbözet kiszámítása (beleértve annak kiigazításait is).

(111)

Az érintett országokból származó behozatal árai – amelyeket az ideiglenes rendelet 3. táblázata tartalmaz – az Eurostat adatain alapulnak. Ez az információ nyilvánosan hozzáférhető. Az ideiglenes rendelet (104) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint az alákínálási különbözet a Bizottság úgy számította ki, hogy a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon független vevők részére felszámított értékesítési árakat összehasonlította a mintában szereplő exportáló gyártók által az első független uniós vevő részére felszámított megfelelő árakkal, az árakat mindkét esetben terméktípusonként megkülönböztetve és a gyártelepi szintre igazítva. Mivel a vállalatonkénti bontásban megadott részletes eladási árak természetüknél fogva üzleti titoknak minősülnek, azokat csak az érintett vállalatokkal közölték az egyes vállalatok specifikus tájékoztatása során.

(112)

Az érintett országokból érkező behozatal áraira és az áralákínálásra vonatkozó további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (102)–(105) preambulumbekezdésében foglalt valamennyi következtetését, a fenti (71) preambulumbekezdésben ismertetett korrekció mellett.

(113)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (106)–(110) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(114)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az Eurofer előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszakban inkább csökkent, semmint hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (116) preambulumbekezdése megállapítja – nőtt volna.

(115)

Ez az állítás azonban csak akkor lenne helyes, ha tényadatait tekintve helytálló lenne az az észrevétel, amelyet az Eurofer a harmadik országokból származó behozatal állítólagosan megemelkedett volumene kapcsán fogalmazott meg. Az alábbi (135) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az ideiglenes rendelet helyes számadatokkal szolgált a behozatal volumenére vonatkozóan. Következésképpen az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésére vonatkozó adat is helyes volt.

(116)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az importőrök és forgalmazók konzorciuma, valamint egy független importőr felhívta a figyelmet arra, hogy az ideiglenes rendelet szerint 300 000 és 400 000 tonna közötti eltérés van az uniós gazdasági ágazatnak a figyelembe vett időszakra vonatkozó, az ideiglenes rendelet (111) preambulumbekezdésében szerepelő termelési adatai és az ideiglenes rendelet (114), (126) és (152) preambulumbekezdésében feltüntetett vonatkozó értékesítési, készlet- és exportadatok között. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően ezek a szereplők vitatták az uniós gazdasági ágazat kapacitási szintjét, és bizonyítékot kértek az egyes gyártók névleges, tényleges és ténylegesen felhasznált termelési kapacitásával, az egyes gyártók által ténylegesen előállított mennyiséggel, az egyes európai gyártók értékesítési volumenével és áraival, valamint az egyes uniós gyártók által az érintett országokból behozott volumennel kapcsolatban.

(117)

A fenti számadatok azonban nem feleltethetők meg egymásnak teljes mértékben, mivel a termelési, az értékesítési és az exportvolumen az uniós gazdasági ágazat egészére vonatkozik, míg az ideiglenes rendelet (126) preambulumbekezdésében feltüntetett készletadatok olyan mikrogazdasági mutatónak minősülnek, amelyek kizárólag a mintában szereplő uniós gyártókra vonatkoznak. A Bizottság valamennyi adat keresztellenőrzését elvégezte, és az adatokat megbízhatónak találta. Tekintettel arra, hogy a gyártó szerinti bontásban megadott adatok üzleti titoknak minősülnek, a Bizottság az ideiglenes rendeletben csak az összesített információkat adta meg.

(118)

Emellett az állítólagos eltérés közel fele az uniós gazdasági ágazat által a vállalatokkal kapcsolatban álló felhasználók részére történő kötött értékesítéseihez kapcsolódik. Ezek a volumenek szerepeltek az ideiglenes rendelet (111) preambulumbekezdésében ismertetett termelési számadatokban, azonban nem szerepeltek uniós gazdasági ágazatnak az ideiglenes rendelet (114) preambulumbekezdésében említett értékesítési volumenében. Az uniós gazdasági ágazat kötött értékesítései az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítésének körülbelül 5 %-át tették ki, és ez az arány a figyelembe vett időszak egészében stabil volt.

(119)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az importőrök és forgalmazók konzorciuma, valamint egy független importőr azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének növekedése azt mutatja, hogy nem következett be kár, és hogy az érintett országok piaci részesedésének növekedése nem volt kedvezőtlen hatással az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésére.

(120)

Amint azt a (107) preambulumbekezdés kifejti, az, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszakban enyhén növekedett, nem változtat azon, hogy az érintett országokból származó behozatal 86 %-os mértékben nőtt és dömpingelt árakon történt, és jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. Ezért az állítást el kellett utasítani.

(121)

mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (111)–(121) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(122)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az importőrök és forgalmazók konzorciuma, valamint egy független importőr azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat negatív nyereségességi tendenciája nem hozható összefüggésbe az érintett országokból származó behozatallal, mivel e behozatal volumene alacsony és nem befolyásolhatta a piacot ilyen jelentős mértékben. Az importőrök és forgalmazók konzorciuma, valamint a független importőr előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat nyeresége a vizsgálati időszak óta nőtt.

(123)

Az országokból származó behozatal volumene meghaladta a csekély mértékű szintet, és alacsony árai – amelyekről megállapítást nyert, hogy dömpingeltek – az ideiglenes rendelet (141) preambulumbekezdésében foglaltak szerint árnyomást okoztak az uniós piacon. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatal növekedése összefüggésben állhat az uniós gazdasági ágazat negatív jövedelmezőségi tendenciájával. Az uniós gyártók jövedelmezőségi szintjének a vizsgálati időszakot követően esetlegesen beálló növekedése nem változtat ezen a következtetésen, tekintettel arra, hogy a vizsgálat a vizsgálati időszakra korlátozódik.

(124)

Az e szakaszra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (122)–(133) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(125)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az importőrök és forgalmazók konzorciuma, egy független importőr és az indonéz kormány azt állította, hogy egyes kármutatók kedvezően alakultak a figyelembe vett időszakban, és hangsúlyozták, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése növekedett, a foglalkoztatás bővült és a készletek csökkentek.

(126)

A készleteknek az értékesítési volumen százalékában kifejezett szintje változatlan maradt, ezért nem volt egyértelmű kármutatónak tekinthető. A szóban forgó másik két mutató pedig pozitívan alakult a figyelembe vett időszakban. A piaci részesedés növekedése azonban az uniós gyártók jövedelmezőségének rovására történt, amint azt az ideiglenes rendelet (134) preambulumbekezdése kifejti. A foglalkoztatás kismértékben nőtt, bár a munkaerőköltségek csökkentek. Ezek a megállapítások azonban nem cáfolják a kárra vonatkozó főbb megállapításokat, vagyis azt, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége és összes pénzügyi mutatója kedvezőtlenül alakult.

(127)

Az importőrök és forgalmazók konzorciuma, valamint a független importőr továbbá azzal érvelt, hogy a 2021 első negyedévére vonatkozóan rendelkezésre álló adatok szerint a mintában szereplő uniós gyártók pénzügyi helyzete javul, és ezért az ágazatnak nincs szüksége további védelemre.

(128)

Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének elemzése a figyelembe vett időszakon alapult, amely 2020 júniusában ért véget. Amint azt az ideiglenes rendelet (128)–(133) preambulumbekezdése ismerteti, a figyelembe vett időszakban az uniós gyártók valamennyi pénzügyi mutatója romlott. Az ezzel kapcsolatos következtetés nem cáfolható azzal, hogy az uniós gyártók helyzete a figyelembe vett időszakot követően rövid távon állítólagosan javult, amely kijelentést a 2021. év első negyedévére vonatkozó, nem auditált jelentésekkel támasztanak alá.

(129)

A fentiek alapján a Bizottság véglegesen megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerinti jelentős kár érte.

(130)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az indonéz kormány előadta, hogy az Indonéziából származó behozatal nem okozhatott kárt, mivel piaci részesedése alacsony volt és árai emelkedtek a figyelembe vett időszakban.

(131)

A Bizottság először is emlékeztetett arra, hogy az indonéz behozatalt és annak piaci részesedését az indiai behozatallal együtt, összesítve értékelték. A Bizottság továbbá megjegyezte, hogy Indonézia piaci részesedése a figyelembe vett időszakban mindenképpen gyorsan nőtt: a vizsgálati időszakban a 2017. évi 0,4 %-ról 2,8 %-ra emelkedett. Az árak kapcsán megjegyzendő, hogy bár a figyelembe vett időszak során emelkedtek, az indonéziai árak mindig is alacsonyabbak volt az uniós gazdasági ágazat árainál.

(132)

mivel az Indiából és az Indonéziából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggéssel kapcsolatban nem érkezett más észrevétel, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (141)–(143) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(133)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az Eurofer jelezte, hogy eltérés van az ideiglenes rendelet 11. táblázatában a harmadik országokból származó behozatal volumenére vonatkozóan megadott adatok és az Eurostat adatai között.

(134)

Az Eurofer által említett számadatok azonban nem tartalmazzák az Eurostat rendszerében az aktív és a passzív vámügyi feldolgozási eljárások keretében bejelentett behozatalokat, amelyeket az ideiglenes rendelet 11. táblázata figyelembe vett.

(135)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Eurofer kétségbe vonta a Bizottság által figyelembe vett behozatali volumenek pontosságát, és azzal érvelt, hogy a fenti (99) preambulumbekezdésben ismertetett megközelítés eltér a Bizottság szokásos gyakorlatától, és nem áll összhangban azzal, hogy a vizsgálat célja a kár és az ok-okozati összefüggés értékelése. Az Eurofer előadta, hogy az aktív és a passzív feldolgozást alkalmazó vámeljárások hatálya alá tartozó behozatalra nem vonatkoznak dömpingellenes vámok, és e behozatal nem verseng az uniós gazdasági ágazat áruival.

(136)

A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy az aktív és a passzív feldolgozást alkalmazó vámeljárások keretében behozott áruk nem csupán áthaladnak az Unión, hanem olyan, hozzáadott értéket képviselő feldolgozási műveleteken is átesnek az Unióban, mint például az az összeszerelés és az átalakítás. E behozatal tehát egyértelműen verseng az uniós gazdasági ágazat által előállított termékekkel. Például annak az uniós székhellyel rendelkező vállalatnak, amelynek tevékenysége éppen e feldolgozási műveletek elvégzése lenne, lehetősége van arra, hogy a terméket az uniós gazdasági ágazattól vásárolja meg, vagy az aktív feldolgozási eljárás keretében importálja. Ennek következtében a kárfelmérés során tekintetbe kell venni az e vámeljárások hatálya alá tartozó behozatalt. E behozatalra a vámoknak az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (13) 76. cikke szerinti beszedése is vonatkozik.

(137)

Az Eurofer továbbá előadta, hogy a különböző országokból származó behozatal volumenei nem voltak következetesek, mivel egyes harmadik országok esetében az onnan származó behozatal volumene nem tartalmazta az aktív és a passzív feldolgozást alkalmazó vámeljárásokat.

(138)

A behozatali volumenek az Eurostat hivatalos adatai voltak, és mind az érintett országok, mind az összes többi harmadik ország esetében magukban foglalták a rendes vámeljárást, valamint az aktív és a passzív feldolgozást alkalmazó vámeljárásokat.

(139)

Az Eurofer hivatkozott továbbá arra a behozatali volumenre, amelyet az ugyanezen termék Kínából és Tajvanról származó behozatalára vonatkozó, ugyanezen vizsgálati időszakot és figyelembe vett időszakot tekintetbe vevő hatályvesztési felülvizsgálat tartalmaz, amelyben a Bizottság az uniós felhasználást és piaci részesedést anélkül értékelte, hogy figyelembe vette volna az aktív és a passzív feldolgozást alkalmazó vámeljárások hatálya alá tartozó behozatalt. Ezért a hatályvesztési felülvizsgálat és a behozatalra, felhasználására és piaci részesedésre vonatkozó jelenlegi vizsgálat adatai eltérőek, ami azt jelenti, hogy a két vizsgálat egyikében nyilvánvaló hiba van.

(140)

A Kínából és Tajvanról származó hidegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó hatályvesztési felülvizsgálat a kárelemzés során valóban ugyanezt a vizsgálati időszakot és figyelembe vett időszakot vette tekintetbe. Azonban az elemzés, amelyre annak a vizsgálatnak a keretében került sor, más jellegű (a dömping és a kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét vizsgálja), és az ott levont következtetések nem feltétlenül érvényesek a szóban forgó vizsgálatra is. Így – jóllehet az említett hatályvesztési felülvizsgálatban szereplő behozatali adatok nem tartalmazzák az aktív és a passzív feldolgozást alkalmazó vámeljárások keretében történő behozatalt – a vizsgálat során megállapított következtetések továbbra is érvényesek. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy ezek az eltérő adatok nem minősülnek nyilvánvaló hibának.

(141)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az importőrök és forgalmazók konzorciuma, valamint egy független importőr előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat pénzügyi mutatói nem a dömpingelt behozatal, hanem a Covid19-világjárvány hatására romlottak. A panaszos az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételeiben nem fogadta el ezt az állítást, és kijelentette, hogy a kár tendenciája a figyelembe vett időszakban ennek ellenkezőjét mutatta.

(142)

A Bizottság megállapította, hogy az érintett országokból származó behozatal árai nagymértékben befolyásolták az uniós gazdasági ágazat árait és pénzügyi mutatóit. Az ideiglenes rendelet (103) preambulumbekezdésében megállapítottak szerint mindkét érintett országból származó import átlagos árai a figyelembe vett időszak egészében – a Covid19-világjárványt megelőzően is – következetesen alacsonyabbak voltak az uniós gyártók árainál. A világjárvány ugyan potenciálisan befolyásolhatta az uniós piaci felhasználást, de ez a hatás csak a vizsgálati időszak utolsó negyedévében (2020. április–június) jelentkezett volna, ám a felhasználás jelentős visszaesése már 2019-ben is megfigyelhető volt.

(143)

Ezenfelül a Bizottság az ideiglenes rendelet (150)–(151) preambulumbekezdésében elemezte a felhasználás csökkenését (függetlenül attól, hogy az részben összefüggésben állt-e a Covid19-cel vagy sem) mint potenciálisan kárt okozó egyéb tényezőt, és ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy ez a tényező nem enyhítette az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. Ezt a következtetést a Bizottság megerősíti.

(144)

A fentiek alapján és egyéb észrevételek hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az önmagában vagy együttesen elemzett tényezők egyike sem gyengítette a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést olyan mértékben, hogy ezen összefüggés megszűnne valósnak és jelentősnek lenni, így Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (160)–(163) preambulumbekezdésében foglalt következtetését.

(145)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a panaszos két technikai problémát említett a kárkülönbözet kiszámításával kapcsolatban, ezen belül – a mintában szereplő egyik uniós gyártó esetében – az elmaradt becsült beruházások értékcsökkenését és a környezetvédelmi költségek jövőbeni felmerülésének tekintetbe vételét. A Bizottság úgy ítélte, hogy az elmaradt beruházások kiszámításához észszerű azokra az adatokra támaszkodnia, amelyeket a mintában szereplő uniós gyártók szolgáltattak a vizsgálati időszak alatt elmaradt beruházások értékcsökkenéséről. A panaszos nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy ez a megközelítés miért lenne észszerűtlen. A panaszos által benyújtott alátámasztó adatok és információk alapján a Bizottság elfogadta az állítást, amely szerint környezetvédelmi költségek jövőbeni felmerülésének tekintetbe vétele a végleges kárkülönbözet enyhe emelkedését okozta.

(146)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően exportáló gyártók egy csoportja előadta, hogy a kárt nem okozó árnak a kárkülönbözet meghatározása céljából történő kiszámítása során figyelmen kívül kell hagyni azokat a költségeket, amelyek a Covid19-cel kapcsolatos lezárások következtében jelentkeztek az uniós gazdasági ágazatnál, mivel ezek a költségek kivételesen megnövelték az uniós gazdasági ágazat egységköltségét, és nem tükrözik az uniós gyártók szokásos termelési költségét.

(147)

A Bizottság felkérte az uniós gazdasági ágazatot, hogy a kérdőívre adott válaszukban benyújtott összes kért adatot bontsa le a vizsgálati időszak két félévére, hogy azonosíthatóak legyenek a Covid19-világjárvány által az értékesítési és költségadatokra gyakorolt esetleges hatások. A keresztellenőrzésnek alávetett adatok azonban nem mutattak a Covid19-járvány miatti lezárások által okozott olyan többletköltségeket, amelyek szükségessé tennék a kért kiigazítást. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(148)

Az Euranimi és egy független importőr kifogásolta, hogy az indiai exportáló gyártók esetében a Bizottság magasabb kárkülönbözetet alkalmazott, holott ezek a gyártók magasabb értékesítési árakat érvényesítettek az uniós piacon.

(149)

A kárkülönbözetet az exportáló gyártók által értékesített terméktípusok alapján számítják ki. Mivel a különböző gyártók terméktípusai árban eltérőek lehetnek, nincs szükség arra, hogy az importárak általános szintje és az egyes exportáló gyártókra vonatkozóan kiszámított kárkülönbözet szintje között korreláció legyen.

(150)

A felülvizsgált számításokat az alábbi táblázat tartalmazza:

(151)

mivel az intézkedések szintjével kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (165)–(173) preambulumbekezdésében foglalt és a fenti táblázattal összhangban módosított ténymegállapításait és következtetéseit.

(152)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az Eurofer előadta, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a Chromeni nem használt fel torzulások által érintett nyersanyagokat. Az Eurofer érvelése szerint „nagyon is egyértelmű”, hogy a Chromeni az Indiában vagy Indonéziában tapasztalható nyersanyagpiaci torzulások által érintett köztes termékeket használ fel, ezt tehát figyelembe kell venni. Az Eurofer előadta, hogy a Bizottságnak e célból be kellene vonnia a vizsgálatba egy olyan szereplőt, amelyről feltételezhető, hogy Indonéziában melegen síkhengerelt rozsdamentes acél beszállítását végzi, vagy az ezen nyersanyagra vonatkozó legújabb megállapításokat kellene figyelembe vennie (14).

(153)

Az Eurofer továbbá azzal érvelt, hogy a 7. cikk (2a) bekezdésének Bizottság általi értelmezése erősen korlátozza annak lehetőségét, hogy a nyersanyagpiaci torzulások downstream ágazatokra gyakorolt hatását kezeljék, továbbá megakadályozná a Bizottságot abban, hogy egy vállalatcsoporton (például a Jindal csoporton) belül értékelje a nyersanyagpiaci torzulások hatását. Az Eurofer ugyanezen logika mentén arra is rámutatott, hogy fennáll a veszélye annak, hogy az alacsonyabb vám megfizetésére kötelezett vállalaton (amely ebben az esetben Indiában vagy Indonéziában található) keresztül kijátsszák az intézkedéseket, és ezért kijelentette, hogy a Bizottságnak a legmagasabb alkalmazandó vámot ki kell terjesztenie a csoport valamennyi vállalatára, függetlenül attól, hogy az érintett terméket melyik országban gyártják.

(154)

Az ideiglenes rendelet (176) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a Chromeni nem használta fel az Indiában tapasztalt torzulás által érintett nyersanyagokat (vagyis a krómércet és a rozsdamentesacél-hulladékot). Továbbá a végleges dömpingellenes vám kivetésével összefüggésben az intézkedések potenciális jövőbeli kijátszása nem kezelhető azzal, hogy a valamely vállalattal kapcsolatban álló gyártóra nézve megállapított dömpingellenes vámot kiterjesztik a valamely másik országban működő, a vállalattal szintén kapcsolatban álló gyártókra is. Ezzel kapcsolatban a Bizottság az alábbi (175)–(177) preambulumbekezdésre is hivatkozik.

(155)

Ezért a Bizottság kénytelen volt elutasítani az Eurofer állításait.

(156)

mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (174)–(178) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(157)

A fenti értékelés után a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy helyénvaló az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt az alacsonyabb vám szabályával és 9. cikke (4) bekezdésének második albekezdésével összhangban meghatározni a végleges vámok összegét. A végleges dömpingellenes vámoknak következésképpen a következőképpen kell alakulniuk:

(158)

Egyetlen fél sem vitatta, hogy az intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná. Az ideiglenes rendelet (181)–(183) preambulumbekezdésében levont következtetések tehát megerősítést nyertek.

(159)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az Euranimi és egy független importőr előadta, hogy az Indiára és az Indonéziára vonatkozó intézkedések uniós bevezetése a hidegen síkhengerelt acéltermékek hiányát okozná az uniós piacon, mivel az uniós termelés nem képes a piacot teljesen ellátni, az egyéb beszerzési források pedig – főként a Kínából és Tajvanról érkező behozatalra vonatkozó dömpingellenes intézkedések következtében – korlátozottak. A felek véleménye szerint ilyen ellátási hiányok és késedelmek már jelenleg is megfigyelhetők az uniós piacon.

(160)

A felek előadták, hogy bizonyos más potenciális importforrások – nevezetesen Brazília, Dél-Afrika és Malajzia – az uniós gyártók ellenőrzése alatt állnak, mivel azoknak a vállalatoknak, amelyek a hidegen síkhengerelt acéltermékeket ezekben az országokban gyártják, uniós gyártók a tulajdonosai. A felek szerint ez azt eredményezte, hogy az uniós gyártók visszaéltek a védelemmel, és magas árakhoz vezet majd az uniós piacon.

(161)

A felek továbbá azt állították, hogy nem áll módjukban ezeket az árakat a vevőikre továbbhárítani, ami azt jelenti, hogy jövedelmezőségüket kedvezőtlen befolyás érné.

(162)

Az Euranimi és a független importőr ezeket az állításokat az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megismételte.

(163)

Az Eurofer nem értett egyet ezekkel az állításokkal, és azzal érvelt, hogy az állítólagosan megnövekedett átfutási idő a kereslet változásaiból és a globális ellátási láncoknak a Covid19-világjárvány miatti zavarából ered, amelyek nem csupán a hidegen síkhengerelt acéltermékek ellátási láncában figyelhetők meg. Az Eurofer kijelentette, hogy rendes körülmények között az uniós gazdasági ágazat elegendő kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy a vizsgálati időszakban megfigyelt uniós felhasználás közel 150 %-át ki tudja szolgálni. Az Eurofer további érve az volt, hogy a nyersanyagárak vizsgálati időszakot követő emelkedése a nyersanyagárak jelentős globális növekedését tükrözte, amely nem csak az uniós árakat érintette. Az Eurofer továbbá azt is előadta, hogy a hidegen síkhengerelt acéltermékek olyan harmadik országokból is beszerezhetők, amelyek e termékek tekintetében jelentős kapacitásokkal rendelkeznek és amelyeket nem korlátoznak az acélra vonatkozó védintézkedések.

(164)

Amint arra az ideiglenes rendelet is kitér, a hidegen síkhengerelt acéltermékek valóban beszerezhetők harmadik országbeli forrásokból is, amelyek közül Tajvan és Korea a legnagyobb. A viszonylag alacsony dömpingellenes vámok miatt a Tajvanról érkező behozatal továbbra is bejutott az Unióba. A figyelembe vett időszakban Korea mind abszolút, mind relatív értelemben képes volt növelni az Unióba irányuló kivitelét. Dél-Afrika annak ellenére is jelen van az uniós piacon, hogy az európai vállalatok állítólag ellenőrzést gyakorolnak a hidegen síkhengerelt acéltermékek Dél-Afrikában zajló termelése fölött. Ezenfelül az Indiára és az Indonéziára kivetett dömpingellenes vámok célja nem az, hogy az uniós piacot elzárják az érintett országok elől, hanem az, hogy az árakat tisztességes szintre emeljék.

(165)

Az áremelkedést általában a nyersanyagköltségek emelkedése váltja ki, és a harmadik országok piacain is megfigyelhető volt. Ezért nem merül fel az, hogy az uniós gyártók visszaélnének a piac védelmével. Hozzá kell tenni azt is, hogy a vizsgált termék 13 uniós gyártója között intenzív belső verseny zajlik az uniós piacon.

(166)

Továbbá az érdekelt feleknek azokat az állításait, melyek szerint az árakat nem tudják áthárítani vevőikre és az importált termékeket nem tudják helyettesíteni, a Bizottságnak nem áll módjában megfelelően értékelni, mivel a szóban forgó felek nem tanúsítottak megfelelő együttműködést a vizsgálat során. Az ideiglenes rendelet (184)–(193) preambulumbekezdésében említett két független importőrtől eltérően a szóban forgó felek a tájékoztatást követően nyújtották be állításaikat, anélkül, hogy a kérdőívet kitöltötték volna. Emiatt a Bizottságnak nem állt módjában a beszerzési és értékesítési csatornák, a forgalmazott terméktípusok, a költségek és a pénzügyi helyzet ellenőrzését magában foglaló alaposabb értékelést végezni.

(167)

Ennek alapján a Bizottság megerősítette a következtetést, hogy a vámok lehetséges kivetésének importőrökre és felhasználókra gyakorolt hatásai nem haladják meg az intézkedések uniós gazdasági ágazatra gyakorolt pozitív hatásait.

(168)

mivel a független importőrök és a felhasználók érdekével kapcsolatban más észrevételek nem érkeztek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (184)–(195) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(169)

A fentiek alapján, és mivel nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (196) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(170)

A dömpinggel, a dömpingből eredő kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban megfogalmazott következtetéseket figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak. Az e rendelet 6. szakaszában és különösen a 6.2. pontban ismertetett okokból a dömpingellenes vámokat az alacsonyabb vám szabályának megfelelően kell megállapítani.

(171)

A fentiek alapján az említett vámok az alábbi tételek szerint kerülnek megállapításra:

(172)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ennek megfelelően a vámok az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem jelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott érintett termék behozatalaira a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E vállalatok esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(173)

Ha egy vállalatnak a későbbiekben megváltozik a neve, a rá vonatkozó egyedi dömpingellenes vámtételek a kérelme alapján alkalmazhatók. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (15). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(174)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazását. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(175)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis, még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(176)

Amennyiben az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek teljesülnek, a kijátszások feltárására vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(177)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(178)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni.

(179)

mivel bizonyos végleges vámtételek alacsonyabbak, mint az ideiglenes vámtételek, az ideiglenesen biztosított összegeknek a végleges dömpingellenes vámokon kívüli részét el kell engedni.

(180)

Az 1.2. pontban említettek szerint, a panaszosi kérelmet követően a Bizottság az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése alapján nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be a vizsgált termék behozatalára.

(181)

A vizsgálat végleges szakaszában a Bizottság a nyilvántartásba vétellel összefüggésben gyűjtött adatokat értékelte. A Bizottság megvizsgálta, hogy a végleges vámok visszaható hatállyal történő beszedéséhez teljesültek-e az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerinti kritériumok.

(182)

A Bizottság elemzése nem mutatta ki a vizsgálati időszak alatt károkat okozó behozatal szintjén túlmenően a behozatal jelentős mértékű további növekedését, amelyet az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontja feltételként ír elő. Ennek elemzéséhez a Bizottság összehasonlította az érintett termék vizsgálati időszak alatti átlagos havi behozatali volumenét az e vizsgálat megindításától az ideiglenes intézkedések bevezetéséig tartó időszak havi átlagos behozatali volumenével, és további jelentős növekedés nem volt megfigyelhető:

(183)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy végleges vámok azon időszak tekintetében történő visszaható hatállyal történő beszedése, amelynek során a behozatalt nyilvántartásba vették, ebben az esetben nem volt megalapozott.

(184)

Tekintettel az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) 109. cikkére, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően visszatérítendő összegek után fizetendő kamat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletei esetében alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában az adott hónap első naptári napján közzétett kamatlábból kell kiindulni.

(185)

Az (EU) 2019/159 bizottsági végrehajtási rendelettel (17) a Bizottság bizonyos acéltermékek tekintetében hároméves időtartamra védintézkedést vezetett be. Az (EU) 2021/1029 bizottsági végrehajtási rendelet (18)2024. június 30-ig meghosszabbította a védintézkedés hatályát. A felülvizsgálat tárgyát képező termék a védintézkedés hatálya alá tartozó termékkategóriák egyike. Emiatt abban az esetben, ha a védintézkedés keretében megállapított vámkontingenseket túllépik, ugyanazon behozatalokra a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vámot és a dömpingellenes vámot egyaránt meg kell fizetni. Mivel a dömpingellenes intézkedések és a védintézkedések ilyen jellegű kumulatív hatásai a kívánatosnál nagyobb mértékben befolyásolhatják a kereskedelmet, a Bizottság úgy határozott, hogy a védővám kivetésének időtartamára megakadályozza a dömpingellenes vámnak és a felülvizsgálat tárgyát képező termék után a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vámnak az egyidejű alkalmazását.

(186)

Ez azt jelenti, hogy ha az (EU) 2019/159 rendelet 1. cikkének (6) bekezdése alapján a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vám a felülvizsgálat tárgyát képező termékre alkalmazandóvá válik, és meghaladja a jelen rendelet szerinti dömpingellenes vám szintjét, akkor kizárólag az (EU) 2019/159 rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében hivatkozott, a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vámot kell beszedni. A védintézkedések és a dömpingellenes vámok egyidejű alkalmazásának időszakában az e rendelet alapján kivetett vámok beszedését fel kell függeszteni. Amennyiben az (EU) 2019/159 rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében említett, a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vám alkalmazandóvá válik a felülvizsgálat tárgyát képező termékre, és azt a jelen rendeletben szereplő dömpingellenes vámok szintje alatt állapítják meg, az (EU) 2019/159 rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében említett, a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vámot az ezen vám és a jelen rendelet alapján kivetett dömpingellenes vám magasabb szintje közötti különbözeten felül kell beszedni. A dömpingellenes vám nem beszedett részét fel kell függeszteni.

(187)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,