(1)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkével összhangban az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Az említett értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában. Az EUSZ 3. cikke továbbá kifejti, hogy az Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása, és hogy az Uniónak tiszteletben kell tartania saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá célja, hogy biztosítsa Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását. Az említett értékeket az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: a Charta) rögzített jogok, szabadságok és alapelvek még határozottabban megerősítették és kifejezésre juttatták.

(2)

Alapvető fontosságú az említett jogokat és értékeket továbbra is aktívan ápolni és védeni, azokat elő kell mozdítani és érvényesíteni kell, továbbá azokat közös értékeknek kell tekinteni a polgárok és a népek számára, és az uniós projektben központi szerepet kell számukra biztosítani, mivel e jogok és értékek védelmének bármely tagállamban történő sérülése káros hatással lehet az Unió egészére. Ezért az Unió általános költségvetésében rendelkezni kell egy új Jogérvényesülés, Jogok és Értékek Alapról, amely magában foglalja a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek programot, valamint az (EU) 2021/693 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) létrehozott Jogérvényesülés programot. Napjainkban, amikor az európai társadalmak a szélsőségesség, a radikalizmus és a megosztottság jelenségeivel szembesülnek, valamint a független civil társadalom mozgástere szűkül, minden korábbinál fontosabb, hogy előmozdítsuk, megerősítsük és megvédjük a jogérvényesülést, a jogokat és az uniós értékeket: az emberi méltóság tiszteletben tartását, a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget, a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását. Ez mélyreható és közvetlen következményekkel jár majd az Unió politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életére nézve. Az új Jogérvényesülés, Jogok és Értékek Alap részeként a Jogérvényesülés program az 1382/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan létrehozott Jogérvényesülés programmal összhangban továbbra is támogatni fogja a jogállamiságon, az igazságszolgáltatás függetlenségén és pártatlanságán, a kölcsönös elismerésen és a kölcsönös bizalmon, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésen és a határokon átnyúló együttműködésen alapuló európai igazságszolgáltatási térség továbbfejlesztését.

A Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program (a továbbiakban: a program) egyesíti majd az 1381/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan létrehozott Jogok, egyenlőség és polgárság programot, valamint a 390/2014/EU tanácsi rendelettel (7) létrehozott „Európa a polgárokért” programot (a továbbiakban: az elődprogramok).

(3)

A programot hétéves időtartamra kell létrehozni, hogy időtartama igazodjon az (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletben (8) meghatározott többéves pénzügyi keret időtartamához.

(4)

A Jogérvényesülés, Jogok és Értékek Alap, valamint a részét képező két támogatási program a közös értékeink és gazdag sokszínűségünk, valamint a jogok és az egyenlőség fenntartásához és élénkítéséhez hozzájáruló személyekre és szervezetekre összpontosít. A végső cél egy jogokra épülő, egyenlő, nyitott, pluralista, inkluzív és demokratikus társadalom kiépítése és fenntartása. Ez magában foglal egy élénk és erős civil társadalmat, az emberek demokratikus, polgári és társadalmi részvételének bátorítását, valamint a közös értékeinken, történelmünkön és emlékezetünkön alapuló európai társadalom gazdag sokszínűségének ápolását. Az EUSZ 11. cikke előírja, hogy az uniós intézmények nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartsanak fenn a civil társadalommal, és a megfelelő eszközökkel biztosítsák, hogy a polgárok és az érdekképviseleti szervezetek az uniós fellépés valamennyi területéről véleményt nyilváníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák.

(5)

Egy civil párbeszédért felelős csoport létrehozása révén nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet kell kialakítani a program kedvezményezettjeivel és más érintett érdekelt felekkel. A civil párbeszédért felelős csoportnak nyílt és informális vitafórumként kell működnie, és hozzá kell járulnia a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjéhez, valamint a szakpolitikai fejlemények megvitatásához a program által lefedett területeket és célkitűzéseket, valamint a kapcsolódó területeket érintően. A civil párbeszédért felelős csoport nem vállalhat felelősséget a program irányítása tekintetében.

(6)

Az elődprogramok pozitív tapasztalataira építve és azokat továbbfejlesztve, a programnak lehetővé kell tennie olyan szinergiák kialakítását, amelyek az uniós értékek előmozdításával és védelmével kapcsolatos közös kihívások kezelését, valamint a területtel kapcsolatos konkrét eredmények megvalósításához szükséges kritikus tömeg elérését szolgálják. Ez lehetővé teszi majd a lehetséges szinergiák teljes mértékű kiaknázását az érintett szakpolitikai területek eredményesebb támogatása, valamint a kapcsolódó szakpolitikák azon potenciáljának erősítése érdekében, hogy elérjenek az emberekhez és a civil társadalomhoz, kiegyensúlyozott földrajzi eloszlásra törekedve. Ahhoz, hogy hatékony legyen, a programnak – testre szabott és célzott megközelítések alkalmazása révén – figyelembe kell vennie a különböző szakpolitikák sajátosságait, valamint azok különböző célcsoportjait és egyedi szükségleteit.

(7)

A jogállamiság és a demokrácia teljes körű tiszteletben tartása és előmozdítása alapvető fontosságú a polgárok Unió iránti bizalmának kiépítése és a tagállamok közötti kölcsönös bizalom biztosítása szempontjából. A jogok és értékek előmozdításával a program hozzá fog járulni az Unió építéséhez és demokratikusabbá tételéhez, a jogállamiság tiszteletben tartásához, valamint a demokratikus párbeszédhez, az átláthatósághoz és a jó kormányzáshoz, többek között a civil társadalom mozgásterének szűkülése esetén is.

(8)

Ahhoz, hogy az Uniót közelebb hozzuk a polgáraihoz, és fokozzuk a demokratikus részvételt, számos különböző intézkedésre és összehangolt erőfeszítésekre van szükség. Fejleszteni és erősíteni kell az európai polgárságot és az európai identitást annak szorgalmazásával, hogy a polgárok jobban megismerjék a politikai döntéshozatali folyamatot, valamint az uniós intézkedésekben való polgári szerepvállalás előmozdításával. Továbbá a polgárok közötti kapcsolatok testvérvárosi projektek vagy városokat tömörítő hálózatok keretében való erősítése és a program által lefedett területeken helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi szinten működő civil társadalmi szervezetek támogatása hozzájárul majd a polgárok társadalmi szerepvállalásának, illetve végső soron az Unió demokratikus életében való aktív részvételüknek a fokozásához is. Ugyanakkor a kölcsönös megértést, a kultúrák közötti párbeszédet és a kulturális és nyelvi sokszínűséget, a társadalmi befogadást és a mások iránti tiszteletet előmozdító tevékenységek támogatása erősíti az Unióhoz tartozás érzését és az európai identitáson alapuló közös polgárság kialakulását, ami közös európai értékeink, kultúránk, történelmünk és örökségünk kollektív megértésén alapul. Az Unióhoz tartozás érzésének erősítése és az uniós értékek előmozdítása különösen fontos az Unió legkülső régióinak polgárai esetében, tekintettel e régiók távoli fekvésére és a kontinentális Európától való távolságukra.

(9)

Az emlékezést szolgáló tevékenységekre és az Európa történelmi emlékezetéről való kritikus gondolkodásra szükség van ahhoz, hogy a polgárokban – különösen a fiatalokban – tudatosuljon közös történelmük és értékeik, amelyek a közös jövő alapját képezik. Az emlékezést szolgáló tevékenységek között szerepelnie kell az európai modern kori történelem alatti totalitárius rendszerek – különösen a holokauszthoz vezető nácizmus, a fasizmus, a sztálinizmus és a totalitárius kommunista rendszerek – okairól való elmélkedésnek, valamint az e rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozatairól való megemlékezésnek. Ezeknek olyan tevékenységeket is magukban kell foglalniuk, amelyek a közelmúlt európai történelmének más meghatározó pillanatait és mérföldköveit érintik. A közös értékeken és az összetartozás érzésén alapuló európai identitás kialakítása érdekében a történelmi, társadalmi, kulturális és interkulturális tényezők meghatározó jellegét is figyelembe kell venni.

(10)

Kívánatos, hogy a polgárok jobban tudatában legyenek az uniós polgárságból eredő jogaiknak, valamint aggodalom nélkül éljenek, utazzanak, tanuljanak, dolgozzanak vagy vállaljanak önkéntes munkát egy másik tagállamban. Kívánatos, hogy a polgárok úgy érezzék, hogy az összes állampolgári jogukat érvényesíteni és gyakorolni tudják, és hogy bízzanak abban, hogy bárhol is tartózkodjanak az Unióban, jogaikat megkülönböztetés nélkül gyakorolhatják, maradéktalanul érvényesíthetik, és azok teljes körű védelemben részesülnek. Az uniós értékek előmozdítása, megóvása és tudatosítása, valamint az uniós jog által biztosított jogok tényleges érvényesítéséhez való hozzájárulás érdekében támogatni kell a civil társadalmat.

(11)

A nemek közötti egyenlőség az Unió számára alapvető érték és elérendő cél. Ugyanakkor a nemek közötti egyenlőség terén elért haladás megrekedt. A nőkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés és egyenlőtlen bánásmód, valamint a nők és lányok elleni erőszak különböző formái sértik alapvető jogaikat, és megakadályozzák a társadalomban való teljes körű politikai, társadalmi és gazdasági részvételüket. Emellett a politikai, strukturális és kulturális akadályok fennállása is hátráltatja a nemek közötti valódi egyenlőség elérését. A nemek közötti egyenlőség – minden uniós tevékenységre kiterjedő – előmozdítása és általános érvényesítése ezért az Unió egyik alapvető feladata, illetve a gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés hajtóereje, és azt a program révén is támogatni kell. Különösen fontos a sztereotípiák, valamint a rejtett és interszekcionális megkülönböztetés elleni aktív küzdelem. A nemek közötti egyenlőség pillérei közé tartoznak a munkához való egyenlő hozzáférés, a munkaerőpiacon való egyenlő részvétel és a szakmai előmenetelt gátló akadályok megszüntetése minden ágazatban, például az igazságszolgáltatásban és a természettudományokkal, technológiával, műszaki tudományokkal és matematikával kapcsolatos ágazatokban. Középpontba kell helyezni a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését, valamint a nem fizetett háztartási munkának, illetve a gyermekek, az idősek és más eltartottak gondozásának a nők és a férfiak közötti egyenlő megosztását, mivel azok továbbra is szervesen kapcsolódnak az egyenlő mértékű gazdasági függetlenség és részvétel, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség megvalósításához.

(12)

A nemi alapú erőszak és a veszélyeztetett csoportok (gyermekek, fiatalok és más veszélyeztetett csoportok, például az LMBTIQ-személyek és a fogyatékossággal élő személyek) elleni erőszak az alapvető jogok súlyos megsértését jelenti, és az Unió egész területén, valamennyi társadalmi és gazdasági közegben előfordul, és súlyos következményekkel jár az áldozatok testi, mentális és lelki egészségére, valamint a társadalom egészére nézve. Mind a családon belül, mind a nyilvános közegben a nőket érinti leginkább a nemi alapú erőszak és a zaklatás. Az ilyen erőszak és zaklatás elleni küzdelem ezért kulcsfontosságú fellépés a nemek közötti egyenlőség előmozdítása terén. Az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezménye (az Isztambuli Egyezmény) a nők elleni erőszak fogalmát úgy határozza meg, mint minden olyan nemi alapú erőszakos cselekmény, amely a nőknek fizikai, szexuális, lelki sérülést, illetve gazdasági kárt vagy ilyen jellegű szenvedést okoz vagy valószínűsíthetően okoz, beleértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, a kényszerítést vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a köz- vagy a magánéletben. A nemi alapú erőszak elleni küzdelem többdimenziós megközelítést igényel, és az magában foglalja az ilyen erőszak jogi, gazdasági, oktatási és egészségügyi szempontjainak kezelését is. Korai életkortól kezdve aktívan küzdeni kell a nemi sztereotípiák, valamint a gyűlöletbeszéd és az online erőszak minden formája ellen. Ebben az összefüggésben továbbra is alapvető fontosságú a nőjogi szervezetek és más, e területen tevékenykedő szereplők támogatása. A gyermekek, a fiatalok és más veszélyeztetett csoportok, például az LMBTIQ-személyek és a fogyatékossággal élő személyek is fokozottan ki vannak téve az erőszak kockázatának, különösen a családi és bensőséges kapcsolatokban.

Intézkedést kell tenni a veszélyeztetett személyek jogainak – különösen a gyermekek, többek között a családon belüli erőszak miatt vagy más okból árván maradt gyermekek és a gyermekek más, különösen kiszolgáltatott csoportjai jogainak – előmozdítása, a védelmükhöz való hozzájárulás, valamint a fejlődéshez és a méltósághoz való jogaik biztosítása érdekében. Az erőszak minden formája – különösen a nemi alapú erőszak – elleni küzdelem, annak megelőzésének előmozdítása, valamint az erőszak áldozatainak védelme és támogatása az Unió azon prioritásai közé tartozik, amelyek segítik az egyének alapvető jogainak érvényesítését, és hozzájárulnak a nemek közötti egyenlőséghez. A programnak támogatnia kell e prioritásokat. A Tanács hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a program keretében minden tagállamban támogatást nyújtsanak a nemek közötti egyenlőséget előmozdító, a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet folytató és a nők jogait – többek között a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat –, valamint az LMBTIQ-személyek jogait előmozdító civil társadalmi szervezeteknek. Mindezen tevékenységek az Unió kulcsfontosságú értékeinek előmozdítására irányulnak, ezért azokat kivétel nélkül az egész Unióban támogatni kell.

(13)

Erős politikai akaratra és a korábbi Daphné programok, a Jogok, egyenlőség és polgárság program és a Jogérvényesülés program módszerein és eredményein alapuló koordinált fellépésre van szükség az erőszak valamennyi formájának megelőzése és az ellene való küzdelem, valamint az áldozatok védelme érdekében. A Daphné által a gyermekek, fiatalok és a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelemhez, valamint az áldozatok védelméhez nyújtott támogatás a Daphné 1997-es elindítása óta – mind az érdekelt felek (hatóságok, felsőoktatási intézmények és nem kormányzati szervezetek) körében tapasztalt népszerűségét, mind a támogatott projektek eredményességét nézve – rendkívül sikeres. A Daphné program által támogatott projektek a figyelemfelhívásra, az áldozatsegítő szolgáltatásokra és a terepmunkát végző civil társadalmi szervezetek tevékenységeinek támogatására irányulnak. A Daphné az erőszak valamennyi formájával szemben felvette a küzdelmet, ideértve a kapcsolati erőszakot, a szexuális erőszakot, az emberkereskedelmet, a zaklatást és az olyan káros hagyományos gyakorlatokat, mint a női nemi szervek megcsonkítása, továbbá az erőszak újonnan jelentkező formáit, például az internetes megfélemlítést és az internetes zaklatást. Figyelembe véve a nemi alapú erőszak áldozatainak még mindig riasztó számát, fontos, hogy mindezen intézkedéseket – a Daphné keretében a nemi alapú erőszak valamennyi formájának megelőzésére és leküzdésére irányuló egyedi célkitűzést végrehajtó tevékenységekre elkülönített független költségvetési előirányzattal – tovább folytassák, valamint az, hogy azok eredményeit és tanulságait figyelembe vegyék a program végrehajtása során.

(14)

A megkülönböztetés tilalma az Unió egyik alapelve. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 19. cikke rendelkezik a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemről. A megkülönböztetés tilalmát a Charta 21. cikke is rögzíti. Figyelembe kell venni a megkülönböztetés különféle formáinak jellegzetességeit, beleértve a közvetlen, közvetett és strukturális megkülönböztetést is, valamint ezzel párhuzamosan megfelelő intézkedéseket kell kidolgozni az egy vagy több indokon alapuló megkülönböztetés megelőzésére és az az elleni küzdelemre. A programnak támogatnia kell a megkülönböztetés, a rasszizmus, az idegengyűlölet, az afrofóbia, az antiszemitizmus, a cigányellenesség, az iszlamofóbia valamennyi formájának és az intolerancia minden – mind online, mind offline – formájának, többek között a homofóbia, a bifóbia, a transzfóbia, az interfóbia és a nemi identitáson alapuló intolerancia, valamint a kisebbségekhez tartozó személyek ellen irányuló intolerancia megelőzését és az azok elleni küzdelmet, figyelembe véve a halmozott megkülönböztetést. Ezzel összefüggésben különös figyelmet kell fordítani az erőszak, a gyűlölet, a szegregáció és a megbélyegzés minden formájának megelőzésére és az azok ellen folytatott küzdelemre, valamint a megfélemlítés, a zaklatás és az intoleráns bánásmód elleni küzdelemre. A programot úgy kell végrehajtani, hogy a program és más, ugyanezen célkitűzéseket szolgáló uniós tevékenységek kölcsönösen erősítsék egymást, különösen azok, amelyeket a Bizottság 2011. április 5-i, „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című közleménye és a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló, 2013. december 9-i tanácsi ajánlás (9) említ.

(15)

A társadalmi és környezeti akadályok, valamint az akadálymentesítés hiánya gátolják a fogyatékossággal élő személyek teljes körű és hatékony, másokkal egyenlő alapon történő társadalmi részvételét. A fogyatékossággal élő személyek számára akadályok nehezítik többek között a munkaerőpiacra való belépést, az inkluzív és minőségi oktatásban való részvételt, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elkerülését, a kulturális kezdeményezésekhez és a médiához való hozzáférést, valamint a politikai jogok gyakorlását. Az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményének részes feleként az Unió és minden tagállam vállalta, hogy valamennyi fogyatékossággal élő személy tekintetében előmozdítják, védik és biztosítják valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő érvényesítését. Az említett egyezmény az uniós jogrend szerves részévé vált.

(16)

A magán- és családi élet, az otthon és a kapcsolattartás tiszteletben tartásához való jog a Charta 7. cikkében rögzített alapvető jog. A személyes adatok védelmének alapvető jogát az EUMSZ 16. cikke és a Charta 8. cikke rögzíti. A személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok betartását független felügyeleti hatóságok ellenőrzik. Az uniós jogi keret, különösen az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) és az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) rendelkezik a személyes adatok védelméhez való jog hatékony érvényesítésének biztosításáról. Az említett jogi aktusok a nemzeti adatvédelmi felügyeleti hatóságokat bízzák meg azzal a feladattal, hogy mozdítsák elő a nyilvánosság figyelmének felkeltését és az ismeretek terjesztését a személyes adatok kezelésével kapcsolatos kockázatok, szabályok, garanciák és jogok vonatkozásában. Az Uniónak képesnek kell lennie figyelemfelkeltő tevékenységeket folytatni, többek között az uniós normáknak megfelelő személyesadat-védelem érdekében fellépő civil társadalmi szervezetek támogatása révén, valamint tanulmányokat és más megfelelő tevékenységeket végezni, tekintettel a személyes adatok védelméhez való jog fontosságára a gyors technológiai fejlődés időszakában.

(17)

Az EUMSZ 24. cikke értelmében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell megállapítania az EUSZ 11. cikke szerinti polgári kezdeményezésekre alkalmazandó eljárásokra és feltételekre vonatkozó rendelkezéseket. Erre az (EU) 2019/788 európai parlamenti és a tanácsi rendelet (12) elfogadásával került sor. A programnak támogatnia kell az említett rendelet végrehajtásához nyújtott technikai és szervezési támogatás finanszírozását, megkönnyítve ezáltal a polgárok számára az európai polgári kezdeményezés indítására és támogatására vonatkozó jog gyakorlását.

(18)

Az EUMSZ 8. és 10. cikkével összhangban a programnak valamennyi tevékenységében támogatnia kell a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetés tilalmának általános érvényesítését. A program időközi és végső értékelése során értékelni kell a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásokat annak felmérése érdekében, hogy a program milyen mértékben járul hozzá a nemek közötti egyenlőséghez, valamint annak felmérése érdekében, hogy a programnak nincsenek-e nem szándékolt negatív hatásai a nemek közötti egyenlőségre nézve. Ebben az összefüggésben és figyelembe véve a program különböző ágaihoz tartozó tevékenységek eltérő jellegét és méretét, fontos lesz, hogy a projektgazdák által gyűjtött egyedi adatokat, amikor csak lehetséges, nemek szerint lebontsák. Fontos továbbá a pályázók tájékoztatása arról, hogy hogyan vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőséget, ideértve a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére szolgáló eszközök, például szükség esetén a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés és a nemi szempontú hatásvizsgálatok alkalmazására vonatkozó tájékoztatást is. A szakértőkkel és az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során figyelni kell a nemek közötti egyensúlyra.

(19)

Az EUSZ 3. cikkének értelmében az Uniónak többek között elő kell mozdítania a gyermekek jogainak védelmét, összhangban a Charta 24. cikkével és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel.

(20)

Az egyenlő bánásmódról szóló uniós jogi aktusokkal összhangban a tagállamok az egyenlő bánásmód előmozdításáért felelős független szerveket (a továbbiakban: az esélyegyenlőségi szervek) hoztak létre, amelyek feladata a faji vagy etnikai származáson, illetve a nemen alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem. Ugyanakkor számos tagállam az említett uniós jogi aktusok követelményein túlmenően azt is biztosította, hogy az esélyegyenlőségi szervek feladatkörébe az olyan egyéb indokokon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem is beletartozzon, mint például a nyelv, az életkor, a nemi jellemzők, a nemi identitás és a nemi sokszínűség, a szexuális irányultság, a vallás és meggyőződés, valamint a fogyatékosság. Az esélyegyenlőségi szervek kulcsfontosságú szerepet játszanak az egyenlőség előmozdításában és az egyenlő bánásmódról szóló jogszabályok hatékony alkalmazásának biztosításában, különösen azáltal, hogy független segítséget nyújtanak a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak, független vizsgálatokat folytatnak a megkülönböztetés tárgyában, független jelentéseket adnak ki, valamint ajánlásokat tesznek bármely kérdésben, amely összefügg a megkülönböztetéssel a tagállamukban. Alapvető fontosságú, hogy az esélyegyenlőségi szervek munkáját e tekintetben uniós szinten koordinálják.

Az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek európai hálózata (Equinet) 2007-ben jött létre és a nemzeti esélyegyenlőségi szervekből áll a 2000/43/EK (13) és a 2004/113/EK (14) tanácsi irányelvben, valamint a 2006/54/EK (15) és a 2010/41/EU (16) európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározottak szerint. A Bizottság 2018. június 22-én elfogadta az (EU) 2018/951 ajánlást (17) az esélyegyenlőségi szervekre vonatkozó normákról, amely kiterjed a megbízatásukra, függetlenségükre, hatékonyságukra, valamint a közöttük való koordinációra és együttműködésre. Az Equinet kivételes helyzetben van, mivel ez az egyetlen olyan szervezet, amely az esélyegyenlőségi szervek tevékenységeinek koordinációját biztosítja. Az Equinet említett koordinációs tevékenysége kulcsfontosságú szerepet tölt be a megkülönböztetés elleni uniós jogszabályok hatékony tagállami végrehajtásának biztosításában, és a programnak támogatást kell nyújtania ahhoz.

(21)

A felhasználóbarát hozzáférhetőség növelése, valamint a pályázók, az érdekelt felek és a kedvezményezettek számára a program valamennyi aspektusával kapcsolatos pártatlan iránymutatás, gyakorlati tájékoztatás és segítségnyújtás érdekében a tagállamok kapcsolattartó pontokat hozhatnak létre. A program kapcsolattartó pontjainak feladataikat függetlenül, döntéshozataluk során a hatóságok beavatkozása nélkül kell végezniük. Fontos, hogy a tagállamok megválaszthassák a kapcsolattartó pontok irányításának legmegfelelőbb módját, többek között hatóságok, civil társadalmi szervezetek vagy azok konzorciumai révén. A kapcsolattartó pontok nem vállalhatnak felelősséget a program irányítása tekintetében.

(22)

A független emberi jogi szervezetek és a civil társadalmi szervezetek alapvető szerepet játszanak a közös uniós értékek előmozdítása, védelme és a rájuk vonatkozó ismeretek bővítése, valamint az uniós jog – többek között a Charta – által biztosított jogok tényleges érvényesítéséhez való hozzájárulás terén. Amint ezt az Európai Parlament 2018. április 19-i állásfoglalása (18) megállapította, a finanszírozás növelése és a megfelelő pénzügyi támogatás kulcsfontosságú egy olyan támogató és fenntartható környezet kialakításához, amely lehetővé teszi a civil társadalmi szervezetek számára szerepük megerősítését és feladatkörük független és eredményes ellátását. Az uniós támogatásnak ki kell egészítenie a nemzeti szintű erőfeszítéseket azon független civil társadalmi szervezetek támogatásához, szerepvállalásának megerősítéséhez és kapacitásépítéséhez való hozzájárulással, amelyek a jogok és értékek előmozdításának területén aktívak, és tevékenységük elősegíti az uniós jogban – többek között a Chartában – rögzített jogok stratégiai érvényesítését, többek között érdekérvényesítési – úgy mint a stratégiai peres eljárások, kampányolás, kommunikáció – és egyéb, jogvédelemmel kapcsolatos tevékenységek révén, valamint az uniós értékek helyi, regionális, nemzeti és transznacionális szintű előmozdítását, védelmét és tudatosítását. A programot felhasználóbarát módon kell végrehajtani, például felhasználóbarát pályázati és jelentéstételi eljárással. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a program helyi, regionális, nemzeti és transznacionális szinten hozzáférhető-e a civil társadalmi szervezetek számára, beleértve a helyben működő civil társadalmi szervezeteket, valamint a kedvezményezettek kapacitására is. Ennek keretében adott esetben mérlegelni kell a harmadik feleknek nyújtott pénzügyi támogatás nyújtását is.

(23)

A Bizottságnak biztosítania kell az uniós szervek, hivatalok és ügynökségek – különösen a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének – munkájával való átfogó következetességet, kiegészítő jelleget és szinergiákat, és figyelembe kell vennie a program által lefedett területeken más nemzeti és nemzetközi szereplők által végzett munkát.

(24)

Bizonyos feltételek mellett a programnak nyitva kell állnia az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) olyan tagjai előtt, amelyek az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjai is. Az előcsatlakozási stratégia keretében támogatásban részesülő csatlakozó országok, tagjelölt országok, potenciális tagjelöltek, az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országok és más harmadik országok számára szintén lehetővé kell tenni a programban való részvételt.

(25)

Az Unió általános költségvetéséből származó pénzeszközök hatékony elosztása érdekében biztosítani kell, hogy a program keretében végrehajtott valamennyi intézkedés uniós hozzáadott értéket képviseljen, kiegészítse a tagállamok intézkedéseit, valamint összhangban álljon az egyéb uniós intézkedésekkel. Törekedni kell az összhangra, a kiegészítő jellegre és a szinergiákra az egymáshoz szorosan kapcsolódó szakpolitikai területeket támogató támogatási programokkal kapcsolatban, különösen a Jogérvényesülés programmal, valamint az (EU) …/… európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) létrehozott Kreatív Európa programmal, valamint az (EU) …/… európai parlamenti és tanácsi rendelettel (20) létrehozott Erasmus+ programmal, hogy ki lehessen aknázni a transzfereket a kultúra, a média, a művészetek, az oktatás és a kreativitás területén. Szükség van a más uniós támogatási programokkal – különösen az Európai Szociális Alap Plusszal – való szinergiák kialakítására is, különösen a foglalkoztatás és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem terén, valamint a belső piac, a vállalkozáspolitika, az ifjúságpolitika, az egészségügy, a polgárság, a jogérvényesülés, a migráció, a biztonság, a kutatás, az innováció, a technológia, az iparpolitika, a kohézió, a turizmus, a külkapcsolatok, a kereskedelem és a fenntartható fejlődés terén.

(26)

Ez a rendelet a program teljes időtartamára pénzügyi keretösszeget határoz meg, amely az éves költségvetési eljárás során az elsődleges referenciaösszeget jelenti az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti 2020. december 16-i intézményközi megállapodás (21) (18) bekezdése értelmében.

(27)

Az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) 193. cikkének (2) bekezdése értelmében már megkezdett intézkedésekre is odaítélhető vissza nem térítendő támogatás, feltéve, hogy a pályázó bizonyítani tudja, hogy az intézkedést a vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodás aláírása előtt meg kellett kezdenie. A vissza nem térítendő támogatás elnyerésére irányuló pályázat benyújtásának időpontja előtt felmerült költségek azonban – a kellően indokolt, kivételes esetek kivételével – nem számolhatók el. Az uniós támogatás esetleges, az Unió érdekeire nézve hátrányos zavarait elkerülendő, a 2021–2027-re vonatkozó többéves pénzügyi keret kezdetén egy korlátozott időtartamra lehetővé kell tenni, hogy az olyan, e rendelet szerint támogatott intézkedések tekintetében felmerülő költségek, amelyek már megkezdődtek, 2021. január 1-jétől még abban az esetben is elszámolhatónak legyenek tekinthetők, ha a vissza nem térítendő támogatás elnyerésére irányuló pályázat benyújtását megelőzően merültek fel.

(28)

A programra a költségvetési rendelet alkalmazandó. A költségvetési rendelet megállapítja az uniós költségvetés végrehajtására – többek között a vissza nem térítendő támogatásokra, a pénzdíjakra, a közbeszerzésre, a közvetett irányításra, a pénzügyi eszközökre, a költségvetési biztosítékokra, a pénzügyi támogatásra és a külső szakértők költségeinek megtérítésére– vonatkozó szabályokat.

(29)

Az e rendelet szerinti finanszírozási típusokat és végrehajtási módszereket annak alapján kell megválasztani, hogy mennyire alkalmasak az intézkedések egyedi célkitűzéseinek megvalósítására és eredmények elérésére, figyelemmel különösen az ellenőrzések költségeire, az adminisztratív terhekre, az érintett érdekelt felek és megcélzott kedvezményezettek kapacitására és a szabályok be nem tartásának várható kockázatára. Ennek keretében mérlegelni kell az egyösszegű átalányok, a százalékos átalányok és az egységköltségek, valamint a költségekhez nem kapcsolódó finanszírozás alkalmazását a költségvetési rendelet 125. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint.

(30)

A költségvetési rendelettel, a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (23), valamint a 2988/95/EK, Euratom (24), a 2185/96/Euratom, EK (25) és az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelettel (26) összhangban, az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedések útján kell védeni, ideértve a szabálytalanságok – többek között a csalás – megelőzésére, feltárására, korrekciójára és kivizsgálására, az elveszített, jogalap nélkül kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetésére, valamint adott esetben közigazgatási szankciók kiszabására vonatkozó intézkedéseket. Így különösen az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) a 2185/96/Euratom, EK és a 883/2013/EU, Euratom rendelettel összhangban hatáskörrel rendelkezik arra, hogy igazgatási vizsgálatokat – többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat – végezzen annak megállapítása céljából, hogy történt-e olyan csalás, korrupció vagy bármely más jogellenes tevékenység, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit. Az Európai Ügyészség az (EU) 2017/1939 rendelettel összhangban hatáskörrel rendelkezik arra, hogy nyomozást és vádhatósági eljárást folytasson az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv (27) értelmében, az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények esetében.

A költségvetési rendelettel összhangban minden olyan személynek vagy szervezetnek, aki, illetve amely uniós forrásban részesül, maradéktalanul együtt kell működnie az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából, biztosítania kell a Bizottság, az OLAF, a Számvevőszék, valamint – az (EU) 2017/1939 rendelet alapján megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok esetében – az Európai Ügyészség számára a szükséges jogokat és hozzáférést, valamint gondoskodnia kell arról, hogy az uniós források felhasználásában részt vevő harmadik felek ezekkel egyenértékű jogokat biztosítsanak.

(31)

Azok a harmadik országok, amelyek az EGT tagjai, részt vehetnek az uniós programokban az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (28) alapján létrehozott együttműködés keretében, amely megállapodás értelmében a programok végrehajtásának a megállapodás alapján elfogadott határozaton kell alapulnia. Harmadik országok részvétele egyéb jogi eszközökön is alapulhat. E rendeletnek konkrét rendelkezést kell tartalmaznia, amely előírja harmadik országok számára, hogy biztosítsák az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő, az OLAF és a Számvevőszék számára a hatáskörük teljes körű gyakorlásához szükséges jogokat és hozzáférést.

(32)

Erre a rendeletre az Európai Parlament és a Tanács által az EUMSZ 322. cikke alapján elfogadott horizontális költségvetési szabályok alkalmazandók. Az említett szabályokat a költségvetési rendelet állapítja meg, meghatározva különösen a költségvetés elkészítésére és – vissza nem térítendő támogatások, közbeszerzés és pénzdíjak útján, valamint közvetett végrehajtás keretében történő – végrehajtására vonatkozó eljárást, továbbá rendelkezve a pénzügyi szereplők felelősségével kapcsolatos ellenőrzésekről. Az EUMSZ 322. cikke alapján elfogadott szabályok az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszert is tartalmaznak.

(33)

A 2013/755/EU tanácsi határozat (29) alapján a tengerentúli országok és területek személyei és releváns köz- és/vagy magánjogi szervei és intézményei támogathatók, figyelemmel a program szabályaira és célkitűzéseire, valamint az azon tagállamra alkalmazandó esetleges megállapodásokra, amelyhez az érintett tengerentúli ország vagy terület kapcsolódik.

(34)

Az Unió fontosnak tartja azt, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében elfogadott Párizsi Megállapodásnak és az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak a végrehajtására tett kötelezettségvállalásával összhangban fellépjen az éghajlatváltozással szemben; ennek megfelelően a programnak hozzá kell járulnia az éghajlati szempontok általános érvényesítéséhez és annak az átfogó célnak az eléréséhez, hogy az uniós költségvetési kiadások 30 %-át fordítsák éghajlat-politikai célkitűzések támogatására, és 2024-ben az uniós költségvetés 7,5 %-a, 2026-ban és 2027-ben pedig a 10 %-a a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadásokból álljon, figyelembe véve azonban az éghajlat-politikai és a biodiverzitási célok közötti átfedéseket. A programnak olyan tevékenységeket kell támogatnia, amelyek tiszteletben tartják az Unió éghajlat-politikai és környezetvédelmi normáit és prioritásait és az európai zöld megállapodás „ne árts” elvét. A releváns intézkedéseket a program előkészítése és végrehajtása során kell meghatározni, a vonatkozó értékelések és felülvizsgálati folyamatok keretében pedig azokat újra kell értékelni.

(35)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (30) (22) és (23) bekezdése alapján e programot egyedi nyomonkövetési követelményeknek megfelelően gyűjtött információk alapján értékelni kell, ugyanakkor el kell kerülni a különösen a tagállamokra nehezedő adminisztratív terhet és a túlszabályozást. E követelményeknek adott esetben mérhető mutatókat is magukban kell foglalniuk, amelyek alapján értékelhetők a program gyakorlatban kifejtett hatásai.

(36)

A program célkitűzéseinek megvalósítása terén a program által elért haladás hatékony értékelésének biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a 14. és a 16. cikkben, valamint a II. mellékletben meghatározott mutatókra vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(37)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (31) megfelelően kell gyakorolni.

(38)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a Szerződésekben, a Chartában és az alkalmazandó nemzetközi emberi jogi egyezményekben rögzített jogok és értékek védelmét és előmozdítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(39)

Az 1381/2013/EU és a 390/2014/EU rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni.

(40)

Annak biztosítása céljából, hogy az adott szakpolitikai területen folyamatos maradjon a támogatások nyújtása, valamint hogy a végrehajtás megkezdése a 2021–2027-re vonatkozó többéves pénzügyi keret kezdő időpontjától lehetővé váljon, ennek a rendeletnek sürgősen hatályba kell lépnie, és azt visszaható hatállyal, 2021. január 1-től kell alkalmazni,