(1)

Az adózási átláthatóság területén születő új uniós kezdeményezésekre reagálva az utóbbi években többször is sor került a 2011/16/EU tanácsi irányelv (3) módosítására. Az említett módosítások elsősorban a pénzügyi számlákkal, a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokkal és az előzetes ármegállapításokkal, az országonkénti jelentésekkel és az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségek bevezetésére, valamint a felsoroltakkal kapcsolatos információk többi tagállam számára történő továbbítására vonatkoztak. Ilyen módon az említett módosítások kiterjesztették az automatikus információcsere hatályát. A tagállamok adóhatóságai immár szélesebb körű együttműködési eszközökkel rendelkeznek az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés formáinak felismeréséhez és kezeléséhez.

(2)

A Bizottság az utóbbi években figyelemmel kísérte a 2011/16/EU irányelv alkalmazását, és 2019-ben befejezte annak értékelését. Noha jelentős előrelépések történtek az automatikus információcsere területén, továbbra is javítani kell az információcsere és a közigazgatási együttműködés minden formájára vonatkozó rendelkezéseket.

(3)

A 2011/16/EU irányelv 5. cikke értelmében a megkeresett hatóság minden olyan információt közöl a megkereső hatósággal, amely a birtokában van, vagy amelyet közigazgatási vizsgálatok eredményeként megszerez, és amely előreláthatólag fontos az irányelv hatálya alá tartozó adókra vonatkozó tagállami nemzeti jogszabályok igazgatása és végrehajtása szempontjából. Az információcsere eredményességének biztosítása és a megkeresések indokolatlan elutasításának megakadályozása, valamint a jogbiztonság mind az adóhatóságok, mind az adózók számára történő szavatolása érdekében pontosan meg kell határozni és kodifikálni kell az előrelátható relevancia nemzetközileg elfogadott követelményét.

(4)

Alkalmanként olyan információkéréseket kell kezelni, amelyek olyan adózók csoportjaira vonatkoznak, akik vagy amelyek nem azonosíthatók egyénileg, és így a kért információk előrelátható relevanciája csak közös jellemzők alapján írható le. Ezt figyelembe véve az adóhatóságoknak egyértelmű jogi kerettel kell rendelkezniük az információkérés céljából benyújtott csoportos megkeresések további használatát illetően.

(5)

Fontos, hogy a tagállamok információt cseréljenek a szellemi tulajdonból származó jövedelmekről, mivel e gazdasági területen a mögöttes eszközök magas mobilitásának köszönhetően gyakori a nyereségátcsoportosítás. Ezért a 2003/49/EK tanácsi irányelv (4) 2. cikkének b) pontjában meghatározott jogdíjakat – az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítése érdekében – szerepeltetni kell a kötelező automatikus információcsere által érintett jövedelemkategóriák körében. A tagállamoknak minden lehetséges és észszerű erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a kötelező automatikus információcsere által érintett jövedelem- és tőkekategóriákra vonatkozó közlés tartalmazza az illetőség szerinti tagállam által az illetőséggel rendelkező személyek számára kiadott adóazonosító számot.

(6)

A gazdaság digitalizációja az utóbbi években jelentősen előrehaladt. Ez egyre több komplex helyzetet eredményezett az adócsaláshoz, az adókijátszáshoz és az adókikerüléshez kapcsolódóan. A platformüzemeltetők igénybevételével kínált szolgáltatások határokon átnyúló vetülete egy olyan összetett környezet kialakulásához vezetett, amelyben kihívást jelenthet az adószabályok érvényesítése és az adózási fegyelem biztosítása. Hiány van az adózási fegyelem terén, a be nem jelentett jövedelem értéke pedig jelentős. A tagállami adóhatóságok nem rendelkeznek kellő információval ahhoz, hogy a digitális platformok közvetítésével végzett kereskedelmi tevékenységekből országukban szerzett bruttó jövedelmet pontosan megállapítsák és ellenőrizzék. Ez különösen akkor jelent problémát, ha a jövedelmek vagy az adóköteles összegek egy másik adójogrendszerben (államban, illetve területen) létesült digitális platformon keresztül áramlanak.

(7)

Az adóhatóságok gyakran kérnek információt a platformüzemeltetőktől. Ez a platformüzemeltetők számára jelentős adminisztratív és megfelelési költségeket okoz. Ugyanakkor néhány tagállam egyoldalú adatszolgáltatási kötelezettséget írt elő, ami további adminisztratív terhet ró a platformüzemeltetőkre, akik számos nemzeti adatszolgáltatási standard betartására kötelesek. Ezért alapvető fontosságú bevezetni egy olyan egységes adatszolgáltatási követelményt, amely az egész belső piacra vonatkozna.

(8)

Tekintettel arra, hogy az értékesítők digitális platformokon keresztül megszerzett jövedelme, illetve adóköteles összegei javarészt határokon átnyúló módon áramlanak, az érintett tevékenységekkel kapcsolatos információk közlése további pozitív eredményeket hozna, amennyiben ezeket az információkat azon tagállamoknak is továbbítanák, amelyek jogosultak lennének a megszerzett jövedelem megadóztatására. Különösen az adóhatóságok közötti automatikus információcsere alapvető fontosságú ahhoz, hogy az említett adóhatóságok rendelkezésére lehessen bocsátani a fizetendő jövedelemadók és a hozzáadottérték-adó (héa) pontos megállapításához szükséges információkat.

(9)

A belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében az adatszolgáltatási szabályoknak egyszerre hatékonynak és egyszerűnek is kell lenniük. Felismerve a digitális platformokon keresztül lehetővé tett kereskedelmi tevékenység végrehajtása során felmerülő adóztatandó tényállások azonosításával járó nehézségeket, és figyelembe véve az adóhatóságokra ilyen esetekben háruló további adminisztratív terhet is, a platformüzemeltetőket adatszolgáltatásra kell kötelezni. A platformüzemeltetők jobb helyzetben vannak ahhoz, hogy összegyűjtsék és ellenőrizzék a szükséges információkat egy adott digitális platformon működő és azt használó valamennyi értékesítő vonatkozásában.

(10)

Az adatszolgáltatási kötelezettségnek mind a határokon átnyúló, mind pedig a nem határokon átnyúló tevékenységekre ki kell terjednie annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az adatszolgáltatási szabályok hatékonyságát, a belső piac megfelelő működését, az egyenlő versenyfeltételeket és a megkülönböztetésmentesség elvének érvényesülését. Emellett az adatszolgáltatási szabályok ilyen alkalmazása csökkentené a digitális platformokra háruló adminisztratív terheket.

(11)

Tekintettel arra, hogy a digitális platformokat magánszemélyek és szervezetek egyaránt széles körben igénybe veszik kereskedelmi tevékenységek céljára, alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség az értékesítő jogállásától függetlenül alkalmazandó legyen. Mindazonáltal kivételt kell biztosítani az államigazgatási szervek számára, amelyekre nem kell, hogy vonatkozzon az adatszolgáltatási kötelezettség.

(12)

Az ilyen tevékenységek révén szerzett jövedelemre vonatkozó adatszolgáltatás révén az adóhatóságok rendelkezésére kell állniuk a fizetendő jövedelemadó pontos megállapításához szükséges átfogó információknak.

(13)

Az egyszerűsítés és a megfelelési költségek mérséklése érdekében észszerű a platformüzemeltetőket arra kötelezni, hogy egyetlen tagállamban szolgáltassanak adatokat az értékesítők által a digitális platform használatával szerzett jövedelemről.

(14)

Tekintettel a digitális platformok jellegére és rugalmasságára, az adatszolgáltatási kötelezettségnek ki kell terjednie azokra a platformüzemeltetőkre is, amelyek ugyan kereskedelmi tevékenységet folytatnak az Unióban, de egyetlen tagállamban sem rendelkeznek adóügyi illetőséggel vagy jegyezték be őket, valamint üzletvezetésük helye vagy állandó telephelyük sem valamely tagállamban található (a továbbiakban: a külföldi platformüzemeltetők). Ez egyenlő versenyfeltételeket biztosítana valamennyi digitális platform számára, és megakadályozná a tisztességtelen versenyt. E célkitűzés elérésének megkönnyítése érdekében a külföldi platformüzemeltetőknek a belső piacon való működéshez egyetlen tagállamban kell a nyilvántartásba vetetniük magukat, és abban a tagállamban kell őket adatszolgáltatásra kötelezni. Ha egy külföldi platformüzemeltető nyilvántartásba vétele visszavonásra kerül, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen külföldi platformüzemeltető az Unióban történő újbóli nyilvántartásba vételhez köteles legyen megfelelő biztosítékokat, így például eskü alatt tett nyilatkozatokat vagy biztonsági letéteket nyújtani az érintett tagállam számára.

(15)

Mindazonáltal olyan esetekben, amikor megfelelő megállapodások révén biztosítva van az egyenértékű információk cseréje egy nem uniós állam, illetve terület és egy tagállam között, helyénvaló olyan intézkedéseket megállapítani, amelyek csökkentik a külföldi platformüzemeltetőkre és a tagállami adóhatóságokra háruló adminisztratív terheket. Az említett esetekben helyénvaló lenne azokat a platformüzemeltetőket, amelyek egy nem uniós államban, illetve területen teljesítették adatszolgáltatási kötelezettségüket, mentesíteni a tagállami adatszolgáltatási kötelezettség alól, amennyiben a tagállam által kapott információk az ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenységekre vonatkoznak, és egyenértékűek az ezen irányelvben foglalt adatszolgáltatási szabályokban előírt információkkal. Az e területen a nem uniós államokkal, illetve területekkel folytatott közigazgatási együttműködés előmozdítása érdekében, és tudatában a rugalmasság fontosságának a tagállamok és a nem uniós államok, illetve területek közötti megállapodásokra irányuló tárgyalások során, ezen irányelvnek lehetővé kell tennie, hogy a nem uniós adójogrendszerek (államok és területek) alá tartozó elismert platformüzemeltetők az adatszolgáltatási kötelezettség tárgyát képező értékesítőkre vonatkozó egyenértékű információkat kizárólag a nem uniós állam, illetve terület adóhatóságai számára szolgáltassák, amelyek pedig elküldik ezeket az információkat a tagállamok adóhatóságainak. Ezt a mechanizmust adott esetben azért kell lehetővé tenni, hogy megakadályozható legyen az egyenértékű információk többszöri szolgáltatása és továbbítása.

(16)

Tekintettel arra, hogy az adóhatóságok világszerte kihívásokkal szembesülnek az egyre növekvő digitálisplatform-alapú gazdasággal kapcsolatban, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) mintaszabályokat dolgozott ki a platformüzemeltetők általi adatszolgáltatásra a megosztásalapú gazdaság és a haknigazdaság területén működő értékesítők vonatkozásában (Model Rules for Reporting by Platform Operators with respect to Sellers in the Sharing and Gig Economy) (a továbbiakban: a mintaszabályok). Mivel a digitális platformok, illetve az azokon aktív értékesítők által végzett határokon átnyúló tevékenységek igen elterjedtek, észszerűen feltételezhető, hogy a nem uniós államok, illetve területek megfelelő ösztönzést kapnak majd arra, hogy kövessék az Unió iránymutató példáját, és az adatszolgáltatási kötelezettség tárgyát képező értékesítőkre vonatkozó információk gyűjtését és kölcsönös automatikus cseréjét a mintaszabályoknak megfelelően hajtsák végre. Jóllehet az adatszolgáltatási kötelezettség tárgyát képező értékesítők és az adatszolgáltatásra kötelezett digitális platformok tekintetében a mintaszabályok hatálya nem azonos ezen irányelv hatályával, a mintaszabályok várhatóan előírják majd az egyenértékű információk szolgáltatását azon érintett tevékenységek vonatkozásában, amelyekre ezen irányelv és a mintaszabályok hatálya egyaránt kiterjed, és ezen irányelv és a mintaszabályok hatálya további releváns tevékenységekre is kiterjeszthető.

(17)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kell gyakorolni. Konkrétabban, a Bizottságnak végrehajtási jogi aktusok útján meg kell állapítania, hogy azok az információk, amelyeket egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai és egy nem uniós állam, illetve terület hatáskörrel rendelkező hatóságai közötti megállapodás alapján ki kell cserélni, egyenértékűek-e az ezen irányelvben meghatározott információkkal. Mivel az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló megállapodások nem uniós államokkal, illetve területekkel való megkötése továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, a Bizottság tagállami kérésre is cselekedhet. E közigazgatási eljárásnak jogbiztonságot kell nyújtania az ezen irányelvből eredő kötelezettségek, valamint a tagállamok és a nem uniós államok, illetve területek közötti információcserére vonatkozó esetleges megállapodásokból eredő kötelezettségek közötti megfelelés tekintetében, anélkül, hogy módosítaná ezen irányelv hatályát és feltételeit. E célból szükséges, hogy az egyenértékűséget valamely tagállam kérésére egy ilyen megállapodás tervezett megkötését megelőzően is meg lehessen állapítani. Amennyiben az ilyen információcsere többoldalú eszközön alapul, az egyenértékűségre vonatkozó határozatot az ilyen eszköz hatálya alá tartozó releváns keret egészével kapcsolatban kell meghozni. Mindazonáltal adott esetben továbbra is lehetővé kell tenni az egyenértékűségre vonatkozó határozat meghozatalát kétoldalú eszközök vagy egyes nem uniós államokkal, illetve területekkel fennálló cserekapcsolat tekintetében.

(18)

Az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés megakadályozása érdekében helyénvaló, hogy a kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos adatszolgáltatás ingatlanok bérbeadására, személyi szolgáltatásokra, áruk értékesítésére és bármilyen közlekedési eszköz bérbeadására is kiterjedjen. A platformüzemeltető alkalmazottjaként eljáró értékesítő által végzett tevékenységek nem tartozhatnak az ilyen adatszolgáltatás hatálya alá.

(19)

Az ingatlanok bérbeadásával foglalkozó értékesítők – például szállodaláncok vagy utazásszervezők – szükségtelen megfelelési költségeinek csökkentése érdekében meg kell határozni az egy közvetített ingatlanra jutó bérbeadások küszöbértékét, amely felett az adatszolgáltatási kötelezettség nem alkalmazandó. Mindazonáltal megfelelő biztosítékokat kell bevezetni azon kockázat elkerülése érdekében, hogy a digitális platformokon egyetlen értékesítőként megjelenő közvetítők kijátsszák az adatszolgáltatási kötelezettségeket, miközben nagyszámú ingatlanegységet kezelnek.

(20)

Az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés megakadályozására irányuló célkitűzést azáltal lehetne megvalósítani, ha a platformüzemeltetőket köteleznék arra, hogy a digitális platformon keresztül szerzett jövedelemről már a korai szakaszban, vagyis még azelőtt szolgáltassanak adatot, hogy a tagállamok adóhatóságai elkészítenék a rájuk vonatkozó éves adómegállapítást. A tagállami adóhatóságok munkájának megkönnyítése érdekében a szolgáltatott információkat a szolgáltatásukat követő egy hónapon belül ki kell cserélni. Az automatikus információcsere megkönnyítése és a források hatékonyabb felhasználásának elősegítése érdekében az információcserét elektronikus úton, az Unió által kifejlesztett, meglévő közös kommunikációs hálózaton (CCN-hálózat) keresztül kell végrehajtani.

(21)

Amennyiben a külföldi platformüzemeltetők az adatszolgáltatási kötelezettség tárgyát képező értékesítőkre vonatkozó egyenértékű információkat nem uniós államok, illetve területek hatáskörrel rendelkező adóhatóságainak szolgáltatják, elvárható, hogy ezen államok, illetve területek adóhatóságai biztosítsák az átvilágítási eljárások és adatszolgáltatási követelmények hatékony végrehajtását. Ellenkező esetben ugyanakkor a külföldi platformüzemeltetőket kötelezni kell az Unióban történő nyilvántartásba vételre és adatszolgáltatásra, a tagállamoknak pedig érvényesíteniük kell az ilyen külföldi platformüzemeltetőkre vonatkozó nyilvántartásba vételi, átvilágítási és adatszolgáltatási kötelezettségeket. A tagállamoknak ezért szabályokat kell megállapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozóan, és meg kell hozniuk minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Bár a szankciók megválasztása a tagállamok hatáskörében marad, azoknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. Tekintettel arra, hogy a digitális platformok gyakran széles földrajzi hatókörrel rendelkeznek, helyénvaló, hogy a tagállamok koordináltan intézkedjenek a nem uniós államokban, illetve területeken működő digitális platformokra alkalmazandó nyilvántartásba vételi és adatszolgáltatási követelményeknek való megfelelés érvényesítése érdekében, ideértve végső esetben annak megakadályozását is, hogy a digitális platform az Unión belül működhessen. A Bizottságnak a hatáskörén belül elő kell segítenie az ilyen tagállami intézkedések koordinálását, figyelembe véve a digitális platformokra vonatkozó esetleges jövőbeli közös intézkedéseket, valamint a tagállamok rendelkezésére álló lehetséges intézkedések közötti eltéréseket.

(22)

Meg kell erősíteni a 2011/16/EU irányelv rendelkezéseit az egyik tagállam tisztviselőinek egy másik tagállam területén való jelenléte, valamint egyidejű ellenőrzések két vagy több tagállam által történő végrehajtása tekintetében, hogy biztosítható legyen az említett rendelkezések eredményes alkalmazása. Ezért azokat a megkereséseket, amelyek egy másik tagállam tisztviselőinek jelenlétére irányulnak, a megkeresett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának meghatározott időn belül meg kell válaszolnia. Ha egy tagállam tisztviselői egy másik tagállam területén vannak jelen egy közigazgatási vizsgálat során, vagy egy közigazgatási vizsgálatban elektronikus kommunikációs eszköz alkalmazásával vesznek részt, úgy az egyének közvetlen meghallgatása és a nyilvántartások megvizsgálása tekintetében a megkeresett tagállam által meghatározott eljárási szabályok vonatkoznak rájuk.

(23)

Az a tagállam, amely egyidejű ellenőrzést kíván végezni, köteles a többi érintett tagállamot erről a szándékáról tájékoztatni. A hatékonyság és a jogbiztonság érdekében helyénvaló előírni, hogy valamennyi érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága köteles legyen meghatározott időn belül válaszolni.

(24)

Az 1286/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott Fiscalis 2020 program támogatásával végrehajtott többoldalú ellenőrzések igazolták a közös vagy egymást kiegészítő érdekekkel rendelkező két vagy több tagállam illetékes hatósága által szervezett, egy vagy több érintett adózó koordinált ellenőrzésének hasznosságát. Ilyen együttes intézkedések végrehajtására jelenleg csak egy tagállam tisztviselőinek egy másik tagállam területén való jelenlétére és az egyidejű ellenőrzésekre vonatkozó hatályos rendelkezések együttes alkalmazásával kerül sor. Ez a gyakorlat azonban sok esetben megmutatta, hogy a jogbiztonság biztosítása érdekében további javításokra van még szükség.

(25)

Ezért helyénvaló, hogy a 2011/16/EU irányelv kiegészüljön több olyan rendelkezéssel, amelyek tovább pontosítják az abban az esetben alkalmazandó keretet és fő elveket, amikor a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai úgy határoznak, hogy a közös ellenőrzés eszközéhez folyamodnak. A közös ellenőrzéseknek az adózás területén történő, tagállamok közötti közigazgatási együttműködés olyan kiegészítő eszközeként kell szolgálniuk, amelyek kiegészítenék a másik tagállam tisztviselőinek közigazgatási hivatalokban való jelenlétének, a közigazgatási vizsgálatokban való részvétel, valamint az egyidejű ellenőrzések lehetőségét biztosító meglévő keretet. A közös ellenőrzés olyan közigazgatási vizsgálat formáját öltené, amelyet két vagy több tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai közösen végeznek el egy vagy több olyan személyhez kapcsolódóan, aki(k)hez az említett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak közös vagy egymást kiegészítő érdeke fűződik. A közös ellenőrzések nagymértékben hozzájárulhatnak a belső piac megfelelőbb működéséhez. A közös ellenőrzéseket úgy kell felépíteni, hogy egyértelmű eljárási szabályok, köztük a kettős adóztatás kockázatát enyhítő intézkedések révén biztosítsák az adózók számára a jogbiztonságot.

(26)

A jogbiztonság biztosítása érdekében a 2011/16/EU irányelv közös ellenőrzésekre vonatkozó rendelkezéseinek részletesen szabályozniuk kell ezen eszköz főbb aspektusait is, például a közös ellenőrzés iránti megkeresés megválaszolásának meghatározott időkeretét, a közös ellenőrzésben részt vevő tisztviselők jogainak és kötelezettségeinek körét, valamint a közös ellenőrzésről szóló zárójelentés elkészítéséhez vezető folyamatot. Az említett, közös ellenőrzésre vonatkozó rendelkezések nem értelmezhetők úgy, hogy azok befolyásolnák azokat az eljárásokat, amelyeket a tagállamokban azok nemzeti jogával összhangban a közös ellenőrzés következményeként vagy annak nyomán hajtanak végre, így például az adó kivetését vagy megállapítását a tagállamok adóhatóságainak valamely határozata alapján, a határozattal kapcsolatos fellebbezési eljárást vagy egyezséget vagy azokat a jogorvoslatokat, amelyek ezen eljárások alapján az adózók rendelkezésére állnak. A jogbiztonság biztosítása érdekében a közös ellenőrzésről szóló zárójelentésnek tartalmaznia kell azokat a megállapításokat, amelyekkel kapcsolatban az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok egyetértésre jutottak. Ezenfelül az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok abban is megállapodhatnak, hogy a közös ellenőrzésről szóló zárójelentés tartalmazza mindazon kérdéseket, amelyekről nem sikerült nem sikerült egyetértésre jutni. A közös ellenőrzésről szóló zárójelentés kölcsönösen elfogadott megállapításait figyelembe kell venni a részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai által az említett közös ellenőrzést követően kibocsátott vonatkozó eszközökben.

(27)

A jogbiztonság biztosítása érdekében helyénvaló előírni, hogy a közös ellenőrzéseket előzetesen egyeztetett és koordinált módon, a közös ellenőrzési tevékenységek helye szerinti tagállam jogszabályaival és eljárási követelményeivel összhangban kell elvégezni. Ezek a követelmények magukban foglalhatják azt a kötelezettséget is, hogy egy tagállam azon tisztviselői, akik egy másik tagállamban vettek részt a közös ellenőrzésben, szükség esetén az esetleges panasztételi, felülvizsgálati vagy fellebbezési eljárásokban is részt vegyenek az említett másik tagállamban.

(28)

Azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek a közös ellenőrzésben részt vevő tisztviselőket illetik meg vagy terhelik olyan esetekben, amikor egy másik tagállamban végrehajtott tevékenységekben vesznek részt, annak a tagállamnak a jogszabályaival összhangban kell meghatározni, ahol az említett közös ellenőrzési tevékenységekre sor kerül. Ugyanakkor egy másik tagállam tisztviselői azontúl, hogy tiszteletben tartják a közös ellenőrzési tevékenységek helye szerinti tagállam jogszabályait, nem gyakorolhatnak olyan hatásköröket, amelyek túllépnék a saját tagállamuk jogszabályai által rájuk ruházott hatásköröket.

(29)

Míg a közös ellenőrzésekre vonatkozó rendelkezések célja, hogy hasznos eszközt biztosítsanak az adózás területén történő közigazgatási együttműködéshez, ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az ellentétes lenne a tagállamok igazságügyi együttműködésre vonatkozó meglévő szabályaival.

(30)

Fontos, hogy a 2011/16/EU irányelv alapján közölt információk főszabályként az említett irányelv tárgyi hatálya alá tartozó adók megállapítása, kezelése és beszedése céljából kerülnek felhasználásra. Noha ez eddig sem volt kizárva, a nem egyértelmű keret miatt felmerültek bizonytalanságok az információk felhasználásával kapcsolatban. Ezért, figyelembe véve a héa jelentőségét a belső piac működésére nézve, helyénvaló tisztázni, hogy a tagállamok által egymással közölt információk felhasználhatók a héa és más közvetett adók megállapítására, kezelésére és beszedésére is.

(31)

Annak a tagállamnak, amelyik adózási célokból információkat közöl egy másik tagállammal, engedélyeznie kell ezen információk más célokra történő felhasználását, amennyiben azt mindkét tagállam nemzeti joga lehetővé teszi. A tagállam ezt vagy úgy teheti meg, hogy a másik tagállam kötelező megkeresését követően engedélyezi a más célokra való felhasználást, vagy pedig úgy, hogy az összes tagállammal közli a megengedett egyéb célok jegyzékét.

(32)

Az ezen irányelv szerinti információcserében részt vevő adóhatóságok támogatása érdekében a tagállamoknak – a Bizottság segítségével – gyakorlati intézkedéseket kell kidolgozniuk, ideértve adott esetben egy közös adatkezelői megállapodást, egy adatfeldolgozók és adatkezelők közötti megállapodást vagy ezek mintáit. Csak a Bizottság biztonsági akkreditációs hatósága által megfelelően akkreditált személyek férhetnek hozzá a 2011/16/EU irányelv szerint közölt és a CCN-hálózaton keresztül elektronikus úton biztosított információkhoz, és csak olyan mértékben, amennyiben ez az adózás területén történő közigazgatási együttműködés központi adattárának és a CCN-hálózatnak a gondozásához, karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges. A Bizottságnak kell szavatolnia az adózás területén történő közigazgatási együttműködés központi adattárának és a CCN-hálózatnak a biztonságát is.

(33)

Az adatvédelmi incidensek megelőzése és az esetleges károk korlátozása érdekében rendkívül fontos a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai között a 2011/16/EU irányelv keretében kicserélt valamennyi adat biztonságának javítása. Ezért helyénvaló az említett irányelvet olyan szabályokkal kiegészíteni, amelyek valamely tagállamban vagy a CCN-hálózaton belül történt adatvédelmi incidens esetén a tagállamok és a Bizottság által követendő eljárásra vonatkoznak. Tekintettel az olyan adatok érzékeny jellegére, amelyek adatvédelmi incidens tárgyát képezhetik, helyénvaló lenne olyan intézkedéseket hozni, mint az adatvédelmi incidens helye szerinti tagállammal (tagállamokkal) folytatott információcsere felfüggesztésének kérelmezése, vagy az adatvédelmi incidens elhárításáig a CCN-hálózathoz való hozzáférés felfüggesztése egy vagy több tagállam esetében. Tekintettel az adatcseréhez kapcsolódó folyamatok technikai jellegére, a tagállamoknak a Bizottság segítségével meg kell állapodniuk az adatvédelmi incidensek esetén követendő eljárások végrehajtásához szükséges gyakorlati intézkedésekről, valamint a jövőbeli adatvédelmi incidensek megelőzése érdekében hozandó intézkedésekről.

(34)

A 2011/16/EU irányelv végrehajtása és különösen a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti automatikus információcsere egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a korlátozott számú elemet, köztük a nyelvhasználati szabályokat tartalmazó formanyomtatvány elfogadása tekintetében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.

(35)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet 42. cikkével összhangban konzultációra került sor (7).

(36)

Amennyiben a 2011/16/EU irányelv keretében személyes adatok kezelésére kerül sor, azt továbbra is az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (8) és az (EU) 2018/1725 rendeletnek megfelelően kell végezni. A 2011/16/EU irányelv szerinti adatkezelésre kizárólag általános közérdekű célok, nevezetesen a következők érdekében kerülhet sor: adózási ügyek, az adócsalás, adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelem, az adóbevételek védelme, valamint a méltányos adóztatás előmozdítása, amelyek megerősítik a tagállamokban a társadalmi, politikai és gazdasági befogadás lehetőségeit. Ezért a 2011/16/EU irányelvben szereplő, az adatvédelemmel kapcsolatos releváns uniós jogra vonatkozó hivatkozásokat naprakésszé kell tenni és ki kell terjeszteni az ezen irányelvvel bevezetett szabályokra is. Ez különösen fontos abból a szempontból, hogy az (EU) 2016/679 és az (EU) 2018/1725 rendelet értelmében vett adatkezelők és adatfeldolgozók számára adott legyen a jogbiztonság, az érintettek jogai védelmének egyidejű biztosítása mellett.

(37)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. Ezen irányelv célja különösen, hogy teljeskörűen biztosítsa a személyes adatok védelméhez való jognak és a vállalkozás szabadságának a tiszteletben tartását.

(38)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a tagállamok közötti hatékony közigazgatási együttműködést a belső piac megfelelő működésével összeegyeztethető feltételek mellett, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mivel ezen irányelvnek az adóhatóságok közötti együttműködés javítására irányuló célja olyan egységes szabályokat igényel, amelyek eredményesek lehetnek a határokon átnyúló helyzetekben, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(39)

A 2011/16/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,