(1)

A 2022/95/EK tanácsi rendelettel (2) (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Oroszországból (a továbbiakban: az érintett ország) származó, a rendelet hatálybalépésekor a 3102 30 90 és 3102 40 90 KN-kódok alá tartozó ammónium-nitrát behozatalára. Egy, a vám visszanyerését megállapító újabb vizsgálat alapján az intézkedéseket a 663/98/EK tanácsi rendelet (3) módosította.

(2)

A 384/96/EK rendelet (4) 11. cikkének (2), illetve (3) bekezdése szerinti első hatályvesztési és első időközi felülvizsgálatot követően a Tanács a 658/2002/EK tanácsi rendelettel (5) tonnánként 47,07 EUR összegű végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Oroszországból származó, a rendelet hatálybalépésekor a 3102 30 90 és 3102 40 90 KN-kódok alá tartozó ammónium-nitrát behozatalára.

(3)

Ezt követően a termékkörre vonatkozó, a 384/96/EK rendelet 11. cikke (3) bekezdésének megfelelően elvégzett időközi felülvizsgálat nyomán a 945/2005/EK tanácsi rendelettel (6) tonnánként 41,42 EUR és 47,07 EUR közötti összegű végleges dömpingellenes vám került kivetésre az Oroszországból származó, a rendelet hatálybalépésekor a 3102 30 90, 3102 40 90, ex 3102 29 00, ex 3102 60 00, ex 3102 90 00, ex 3105 10 00, ex 3105 20 10, ex 3105 51 00, ex 3105 59 00 és ex 3105 90 91 KN-kódok alá tartozó, 80 tömegszázalékot meghaladó ammónium-nitrát-tartalmú szilárd műtrágyák behozatalára.

(4)

A 384/96/EK rendelet 11. cikkének (2), illetve (3) bekezdése szerinti második hatályvesztési felülvizsgálatot és második részleges időközi felülvizsgálatot követően a Tanács a 661/2008/EK tanácsi rendelettel (7) hatályban tartotta az intézkedéseket. A vám mértéke általában véve változatlan maradt, az EuroChem csoport esetében azonban tonnánként 28,88 EUR és 32,82 EUR közötti rögzített összegben került megállapításra.

(5)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) a 2008/577/EK határozattal (8) elfogadta az Acron Holding Company keretei között működő JSC Acron és JSC Dorogobuzh orosz gyártók, valamint az EuroChem csoport által felajánlott, kvantitatív felső határt tartalmazó kötelezettségvállalásokat.

(6)

A Törvényszék egy 2008. szeptember 10-i ítéletében (9), amelyet később egy 2009. július 9-i ítéletben (10) értelmezett, az OJSC UCC UralChem (a továbbiakban: UralChem) keretei között működő JSC Kirovo-Chepetsky Khimichesky Kombinat vállalatra (a továbbiakban: Kirovo) vonatkozó részeiben megsemmisítette a 945/2005/EK rendeletet. A Tanács a 989/2009/EK tanácsi rendelettel (11) ennek megfelelően módosította a 661/2008/EK rendeletet. Ennek következtében a Kirovo vállalat esetében a dömpingellenes vám (tonnánként 47,07 EUR) a rendelet hatálybalépésekor csak a 3102 30 90 és 3102 40 90 KN-kódok alá tartozó ammónium-nitrát behozatalára volt alkalmazandó.

(7)

A Bizottság célravezetőségi megfontolások alapján a 2012/629/EU határozattal (12) visszavonta az EuroChem csoport által felajánlott kötelezettségvállalás elfogadását.

(8)

Az 1225/2009/EK rendelet (13) 11. cikkének (2) bekezdése szerinti harmadik hatályvesztési felülvizsgálatot követően a Bizottság a 999/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelettel (14) hatályban tartotta az intézkedéseket. Erre a vizsgálatra a továbbiakban a „legutóbbi hatályvesztési felülvizsgálat” fordulattal utalunk.

(9)

A 999/2014/EU végrehajtási rendeletet módosító (EU) 2016/226 bizottsági végrehajtási rendelet (15) foglalkozott a Kirovóval kapcsolatos átszervezéssel is, amelynek eredményeképpen a vállalat az Uralchem egyik fióktelepévé vált.

(10)

A Bizottság célravezetőségi megfontolások alapján az (EU) 2016/415 bizottsági végrehajtási rendelettel (16) visszavonta az Acron Holding Company kötelezettségvállalásának elfogadását.

(11)

A 2018/1722/EK végrehajtási rendelet (17) 11. cikkének (3) bekezdése szerinti felülvizsgálatot követően a Bizottság módosította a hatályban lévő intézkedéseket. Erre a vizsgálatra a továbbiakban a „legutóbbi időközi felülvizsgálat” fordulattal utalunk. Ennek alapján a jelenleg érvényben lévő vám mértéke tonnánként 28,78 EUR és 32,71 EUR közötti rögzített összegben került megállapításra.

(12)

Az Oroszországból származó ammónium-nitrát behozatala tekintetében hatályos dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (18) közzétételét követően a Bizottsághoz kérelem érkezett az intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti felülvizsgálatára.

(13)

A kérelmet 2019. június 21-én nyújtotta be a műtrágyagyártók egyik európai szövetsége, a Fertilizers Europe (a továbbiakban: kérelmező vagy FE) olyan uniós gyártók nevében, amelyeknek a termelése az ammónium-nitrát teljes uniós gyártásának több mint 25 %-át teszi ki.

(14)

A kérelem azon alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a kárt okozó dömping és az uniós gazdasági ágazatot érő kár folytatódásához és/vagy megismétlődéséhez vezetne.

(15)

Miután megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, a Bizottság egy, az Európai Unió Hivatalos Lapjában (19)2019. szeptember 23-án közzétett értesítés (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) útján bejelentette az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(16)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság ezenfelül külön értesítette a hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a kérelmezőt, a többi ismert uniós gyártót, az exportáló gyártókat, az ismert és érintett uniós importőröket és felhasználókat, valamint az orosz hatóságokat, és felkérte őket a részvételre.

(17)

Minden érdekelt fél lehetőséget kapott arra, hogy a felülvizsgálat megindításával kapcsolatban észrevételeket nyújtson be, illetve kérje a Bizottság és/vagy a kereskedelmi eljárásokban közreműködő meghallgató tisztviselő előtti meghallgatását.

(18)

Az eljárás megindítását követően az Orosz Műtrágyagyártók Szövetsége (a továbbiakban: RFPA) előadta, hogy a kérelem nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot arra nézve, hogy az orosz ammónium-nitrátra vonatkozó dömpingellenes intézkedések hatályvesztése valószínűleg a dömping vagy a kár folytatódását, illetve megismétlődését eredményezné. Pontosabban az RFPA előadta, hogy mivel a 2019. június 21-én benyújtott eredeti felülvizsgálati kérelem (a továbbiakban: eredeti felülvizsgálati kérelem) nem szolgáltatott bizonyítékot arra nézve, hogy a belföldi értékesítés a rendes kereskedelmi forgalmon kívül történne, a dömpingkülönbözetnek a rendes érték számtani képzésén alapuló kiszámítása jogellenes volt. Az RFPA továbbá azzal érvelt, hogy a 2019. június 21-i felülvizsgálati kérelem a tényleges belföldi árak és az exportárak összehasonlítása alapján nem szolgált a dömpingre nézve semmilyen bizonyítékkal, és hogy a kérelmező ilyen bizonyítékot csak a kérelem átdolgozott változatába foglalt bele a Bizottság hiánypótlásra felhívó levele alapján.

(19)

Ezenkívül az RFPA azt állította, hogy a kérelmező költségszámításai mesterségesen megnövelt gyártási költségeken alapultak. Azt is állították, hogy a számtanilag képzett rendes értékre vonatkozó számítások nyilvánvalóan hibásak voltak, megbízhatatlan, belső következetlenségeket tartalmazó, elavult információkon, érthetetlen adatokon és egy tanácsadó puszta becslésein alapultak, és hogy a Bizottság elmulasztotta gondosan megvizsgálni ezeket a számításokat.

(20)

A Bizottság az eredetileg 2019. június 21-én benyújtott, majd később további információkkal kiegészített felülvizsgálati kérelem (együttesen a továbbiakban: összevont felülvizsgálati kérelem) alapján kezdeményezte a hatályvesztési felülvizsgálatot. A jelen hatályvesztési felülvizsgálat megindításának alapját képező összevont felülvizsgálati kérelem bekerült a nyilvános aktába, és azt konzultáció céljából az érdekelt felek rendelkezésére bocsátották. Amint azt az értesítés 4.1. pontja megállapítja, a kérelmező felülvizsgálati kérelmében bizonyítékot szolgáltatott a tényleges belföldi árakon alapuló rendes értékről, és ezzel egyidejűleg számtanilag is megképezte a rendes értéket arra az esetre, ha a belföldi árak nem tekinthetőek megbízhatónak és a rendes kereskedelmi forgalmat tükrözőnek. Az a tény, hogy az eredeti kérelmet az érintett ország tényleges belföldi árairól rendelkezésre álló információk alapján kiegészítették a becsült rendes értékekkel, nem releváns, amennyiben a Bizottság kezdeményezte a hatályvesztési felülvizsgálatot az összevont felülvizsgálati kérelem alapján.

(21)

Ami a kérelmező állításaiban felhasznált adatok megbízhatatlanságát illeti, egy felülvizsgálati kérelemnek elegendő bizonyítékot kell tartalmaznia a felülvizsgálat megindításának alátámasztásához. E bizonyíték minőségét szükségszerűen korlátozza a kérelmező azon képessége, hogy hozzáférjen a megfelelő információhoz, amely a legtöbb esetben bizalmas. A vizsgálat során a kérelmező kérelmében feltárt esetleges pontatlanságok azonban nem teszik jogellenessé a jelen hatályvesztési felülvizsgálat megindítását, és az üggyel kapcsolatos bizottsági vizsgálat valóban alátámasztotta, hogy az eljárás megindítása indokolt volt.

(22)

A tájékoztatást követően az RFPA (20) megismételte azon érvelését, miszerint a törvényes határidőn belül nem nyújtottak be olyan hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelmet, amely megfelelne az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményeknek. Az RFPA szerint az eredeti felülvizsgálati kérelem képezi a hatályvesztési felülvizsgálat megindításának alapját, és a bizonyítékok elégséges voltára vonatkozó követelményt ennek alapján kell értékelni. Az Acron és az orosz kormány hasonló érvekkel állt elő a végső tájékoztatást követően. Az RFPA továbbá előadta, hogy bár az uniós gyártók pontosíthatták volna az eredeti felülvizsgálati kérelemben benyújtott bizonyítékokat, a dömping vagy a kár valószínűségére vonatkozóan a törvényes határidőn túl (azaz az ötéves időszak letelte előtt 3 hónappal) benyújtott, teljesen új bizonyítékokat figyelmen kívül kell hagyni. Ebben az összefüggésben az RFPA utalt az európai ombudsman egy korábbi hatályvesztési felülvizsgálatra vonatkozó határozatára (21), valamint a meghallgató tisztviselő bizottsági szolgálatoknak tett ajánlására, miszerint az eredeti felülvizsgálati kérelmet tegyék közzé a jelenlegi felülvizsgálat során.

(23)

A Bizottság megjegyzi, hogy az RFPA semmilyen új érvet nem hozott fel. Így a Bizottság emlékeztet a (20) preambulumbekezdésben kifejtett álláspontjára, miszerint ezt a hatályvesztési felülvizsgálatot az összevont felülvizsgálati kérelem alapján indította meg. A Bizottság úgy véli, hogy a kérelemnek a három hónapos határidőn belül benyújtott változata elegendő bizonyítékot tartalmazott, amely – figyelemmel a kérelmezők által az eredeti kérelem hiánypótlási eljárását követően benyújtott pontosításokra – indokolta a hatályvesztési felülvizsgálat megindítását. Ez összhangban áll az ombudsman határozatával, amely a releváns részekben kimondja, hogy:

(24)

Ezenkívül a végső tájékoztatást követően az RFPA és az orosz kormány azt állította, hogy a vizsgálat jegyzőkönyve nem támasztja alá azt, hogy az összevont felülvizsgálati kérelem képezte volna az eljárás megindításának alapját.

(25)

Az összevont felülvizsgálati kérelmet a kezdeményezési szakaszban az érdekelt felek általi betekintés céljából csatolták az ügy aktájához. Semmilyen kétértelműség nem merül fel azzal kapcsolatban, hogy a hatályvesztési felülvizsgálatot e kérelem alapján indították meg. Ezt megerősítheti az eljárás megindításáról szóló értesítés 4.1. pontjának olvasata is, amely egyértelműen hivatkozott az összevont felülvizsgálati kérelemből származó bizonyítékokra.

(26)

Az alaprendelet 5. cikkének (3) bekezdésére hivatkozva az RFPA előadta, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg a kérelmező által benyújtott bizonyítékok pontos és megfelelő voltát. Ebben az összefüggésben az RFPA azt is megjegyezte, hogy mind az eredeti, mind pedig az összevont felülvizsgálati kérelem csak a dömping folytatódásának valószínűségét állította, míg a Bizottság nem tett semmilyen megállapítást a dömping folytatódására vonatkozóan.

(27)

A Bizottság megjegyzi, hogy ez az érvelés egyrészt a kérelem céljának, másrészt a felülvizsgálati vizsgálat céljának félreértésén alapszik. A kérelem célja egy hatályvesztési felülvizsgálat megindításának indokolása a kérelmező számára észszerűen rendelkezésre álló, a kárt okozó dömping folytatódására vagy megismétlődésére vonatkozó bizonyítékok alapján. Amint az a fentiekben kifejtésre került, a kérelem erre vonatkozóan elegendő bizonyítékot tartalmazott. Másrészt a felülvizsgálat célja – a különböző érdekelt felektől a felülvizsgálat során gyűjtött információkra támaszkodva – annak megállapítása, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a dömping és az uniós gazdasági ágazatot ért kár folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezetne-e. Ténybelileg tökéletesen lehetséges és jogilag elfogadható, hogy a kérelmező rendelkezésére álló bizonyítékok a dömping folytatódásának valószínűségét mutatják, míg a vizsgálat – az érdekelt felektől gyűjtött és azokkal ellenőrzött információk alapján – megállapítja, hogy a dömping valószínűleg valóban meg fog ismétlődni. Ennek érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítés 5. pontja kimondja, hogy „(…) megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a dömping és a kár valószínűségével kapcsolatban a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, a Bizottság az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban felülvizsgálatot indít”. Az eljárás megindításáról szóló értesítés továbbá azt is meghatározza, hogy „[a] hatályvesztés felülvizsgálata azt hivatott megállapítani, hogy az intézkedések hatályvesztése nyomán folytatódhat-e vagy megismétlődhet-e a felülvizsgálat tárgyát képező termék dömpingje, illetve az uniós gazdasági ágazatot ért kár”. Így olyan bizonyítékok megléte, amelyekből úgy tűnik, hogy a dömping folytatódik, elegendő ahhoz, hogy annak alapján megindítsák a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének vizsgálatát. Ezért ezt az állítást a Bizottság elutasítja.

(28)

Az RFPA és az Acron a 2020. július 24-én kiadott WTO-vizsgálóbizottsági jelentésre (22) (a továbbiakban: DS494-jelentés) hivatkozva azt állította, hogy i. a korábbi hatályvesztési felülvizsgálatot ebben az ügyben nem szabadott volna megindítani, mivel nem állt rendelkezésre a dömping valószínűségére vonatkozó elegendő bizonyíték, és ezért a Bizottságnak hatályon kívül kell helyeznie az Oroszországból származó ammónium-nitrátra vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket, valamint ii. a jelen hatályvesztési felülvizsgálat ugyanazon hibáktól szenved, mint az előző felülvizsgálat, ezért azt nem kellett volna megindítani. Ebben az összefüggésben az RFPA és az Acron is többször hivatkozott a 2019. június 21-én benyújtott felülvizsgálati kérelemre és annak bizonyítási hiányosságaira. Hasonló állításokat ismételt meg az RFPA és az exportáló gyártók a végső tájékoztatást követően.

(29)

Az RFPA és az Acron észrevételeit a következő okok miatt el kell utasítani. Először is, a DS494-jelentés megállapításaival szemben fellebbezéssel lehet élni, ezért a vizsgálóbizottság megállapításai nem jogerősek. Másodszor, amint az a (20) preambulumbekezdésben szerepel, a jelen hatályvesztési felülvizsgálat megindítása nem kizárólag a 2019. június 21-i eredeti felülvizsgálati kérelem útján kapott információkon alapul, hanem a kérelmező által az eljárás megindítása előtt kiegészített és az összevont felülvizsgálati kérelemben (amely tartalmaz a tényleges belföldi árakon alapuló rendes értékre vonatkozó bizonyítékot, valamint egy számtanilag képzett rendes értéket is arra az esetre, ha a belföldi árak nem minősülnének megbízhatónak) szereplő további bizonyítékon is.

(30)

Az RPFA azt is előadta, hogy az RFPA védelemhez való joga sérült, mivel a Bizottság megtagadta a hozzáférést a felülvizsgálati kérelem egyes mellékleteinek teljes változatához.

(31)

A Bizottság az érdekelt felek – ideértve az RFPA-t is – által az ügy aktájához való hozzáféréssel kapcsolatban benyújtott valamennyi kérelmet gondosan megvizsgálta. A Bizottság gondoskodott arról, hogy a vitatott dokumentumok – beleértve a felülvizsgálati kérelem mellékleteit is – ellenőrzött és érdemi, bizalmasnak nem minősülő változatait a felek rendelkezésére bocsássák.

(32)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(33)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság egy olyan mintát választott ki az értékesítések legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül még megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni, a földrajzi helyet is figyelembe véve. A minta három uniós gyártóból állt. A mintába felvett uniós gyártók azon vállalatok termelési volumenének 40 %-át tették ki, amelyek az aktuális helyzet vizsgálatának szakaszában jelentkeztek, és a becsült teljes uniós termelés mintegy 35 %-át. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(34)

Néhány érdekelt fél nyújtott be észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. A Bizottság mérlegelte az észrevételeket, és a nyilvános aktához 2019. október 14-én fűzött megjegyzésben kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt ezek az észrevételeket nem elfogadhatóak. Ennek eredményeként a Bizottság megtartotta az eredeti mintát.

(35)

Több érdekelt fél az észrevételek megtételére előírt határidő lejárta után, és azt követően, hogy az eredeti észrevételeiket a nyilvános aktához fűzött megjegyzésben a Bizottság megválaszolta, megismételte a korábbi állításait és új állításokat terjesztett elő az uniós gyártók mintájával kapcsolatban.

(36)

Két érdekelt fél megismételte azon állítását, miszerint az uniós gyártók mintája nem volt reprezentatív, és két olyan uniós gyártó kizárását kérte, amelyek esetében egy másik, a karbamid–ammónium-nitrát (UAN) keverékeivel kapcsolatos vizsgálat (a továbbiakban: UAN-ügy) (23) során kárt állapítottak meg. Azt állították, hogy az ammónium-nitrát oldat egy félkész termék, amelyet mind az ammónium-nitrát, mind pedig a karbamid–ammónium-nitrát esetében használatos. Ezért az egyik terméket ért kár automatikusan mindkét terméket ért kárhoz vezetne. Ezenkívül az ammónium-nitrátot ugyanazokkal a berendezésekkel állítják elő, ezért csak egy közös előállítási költség van. Következésképpen, ha az ammónium-nitrát előállításához használt gyártósor nincs kellően kihasználva a karbamid–ammónium-nitrát csökkent gyártása és értékesítése miatt, a magasabb állandó költségek a kötött és a szabadpiaci felhasználás esetében egyaránt befolyásolják az ammónium-nitrát jövedelmezőségét. Ezért nincs mód egyetlen mikrogazdasági mutatóval megkülönböztetni a szabad és a kötött piacon felhasznált ammónium-nitrátot.

(37)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Minden vizsgálat során a költségeket kizárólag a vizsgált termékhez rendelik. Valóban, ha nem lenne mód a vertikálisan integrált gyártók gyártási költségeinek helyes és észszerű felosztására, az ilyen vizsgált gyártók (ideértve a jelen vizsgálat során együttműködő orosz exportáló gyártókat is) által szolgáltatott információk megkérdőjelezhetőek lennének. Ezért a Bizottság szokásos gyakorlata szerint minden gazdasági mutató megkülönböztető módon a kérdéses termékre vonatkozik, beleértve a gyártási költség mutatóját is. Ennek megfelelően a mintába felvett, kérdéses vertikálisan integrált uniós gyártók ellenőrzése során a Bizottság biztosította, hogy egyértelműen megkülönböztessék az e társaságoknál gyártott egyes termékek költségeit. A felek ezen érvét ezért a Bizottság elutasította.

(38)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az ammónium-nitrátot előállító uniós gyártók körében nem gyakori, hogy azok mind ammónium-nitrátot, mind pedig karbamid–ammónium-nitrátot előállítanának, és ez a tény veszélyezteti és nem reprezentatívvá teszi a mintát.

(39)

A két mintába felvett uniós gyártó a három legnagyobb ammónium-nitrátot előállító uniós gyártó közé tartozik az aktuális helyzet vizsgálatának szakaszában jelentett termelési és értékesítési volumenek tekintetében. Ez a tény ellentmond annak az állításnak, miszerint az ammónium-nitrátot előállító uniós gyártók körében nem gyakori, hogy azok mind ammónium-nitrátot, mind pedig karbamid–ammónium-nitrátot előállítanának, és ez nem reprezentatív vagy jellemző az uniós gazdasági ágazatra. Ezért a Bizottság a fél érvelését elutasította.

(40)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az összes független importőrt, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat.

(41)

Egyetlen importőr sem jelentkezett, hogy benyújtsa az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat.

(42)

Tekintettel az Oroszországban működő exportáló gyártók nyilvánvalóan nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság mintavételt irányozott elő.

(43)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az érintett országban működő valamennyi ismert exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. A kért információk között szerepelt az értékesítési volumen és érték, a termelési volumen és a termelési kapacitás. Ezenkívül a Bizottság felkérte Oroszország Európai Unió mellett működő misszióját, hogy azonosítsa be azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdekeltek lehetnek a vizsgálatban való részvételben és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(44)

Nyolc az érintett országban működő – és lényegében az orosz ammónium-nitrát-termelés egészét képviselő – exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy szerepeljen a mintában. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban három olyan exportáló gyártóból álló mintát választott ki, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg tudott vizsgálni. Ezek voltak a felülvizsgálati időszak alatt a legnagyobb gyártók, illetve a legnagyobb exportőrök.

(45)

Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. Észrevétel nem érkezett. A Bizottság ezért a javasolt minta megtartása mellett döntött, és minden érdekelt felet megfelelően tájékoztatott a véglegesen kiválasztott mintáról.

(46)

A Bizottság a következő három exportáló gyártót választotta ki a mintavételhez:

(47)

A mintavételi űrlapokra adott válaszok alapján a felülvizsgálati időszak alatt a minta a jelentett orosz ammónium-nitrát-termelés 65 %-át képviselte. Két olyan exportáló gyártó került a mintába felvételre – az Acron és az Eurochem –, amelyek a felülvizsgálati időszakban foglalkoztak a felülvizsgálat tárgyát képező termék Unióba irányuló exportértékesítésével. A mintába felvett harmadik vállalat – az Uralchem – csak a Kirovo fióktelepe által előállított ammónium-nitrátot exportált az EU-ba, és a (6) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint nem tartozott a felülvizsgálat alatt álló intézkedések hatálya alá.

(48)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintába felvett összes uniós gyártónak, a mintába felvett összes exportáló gyártónak és minden olyan ismert felhasználói szövetségnek, amely az eljárás megindítása után jelentkezett.

(49)

A mintába felvett három uniós gyártó, a mintába felvett három exportáló gyártó és a felülvizsgálat tárgyát képező termék két felhasználója nyújtott be kitöltött kérdőívet.

(50)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet szükségesnek ítélt ahhoz, hogy megállapítsa a dömping és az abból eredő kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét, valamint meghatározza az uniós érdeket. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok, illetve szövetségek telephelyén került sor:

(51)

A COVID-19-járvány kitörése, majd a járvány kezelésére hozott intézkedések (a továbbiakban: COVID-19-ről szóló értesítés) miatt a Bizottság nem tudott ellenőrző látogatásokat lefolytatni az összes exportáló gyártó és kapcsolt vállalataik telephelyein. Ehelyett a Bizottság videokonferencia útján távoli egyeztetéseket végzett a következő vállalatok által szolgáltatott információk kapcsán:

(52)

A távoli egyeztetéseken túlmenően a Bizottság összevetette az exportáló gyártók által benyújtott információkat a panasszal, és ellenőrizte az uniós gazdasági ágazat és más érdekelt felek által szolgáltatott információkat.

(53)

A dömping folytatódására vagy megismétlődésére vonatkozó vizsgálat a 2018. július 1-jétől 2019. június 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2016. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(54)

A jelen felülvizsgálat tárgyát képező termék ugyanaz, mint a legutóbbi időközi felülvizsgálat tárgyát képező termék, nevezetesen az Oroszországból származó, jelenleg a 3102 30 90, ex 3602 00 00, 3102 40 90, ex 3102 29 00, ex 3102 60 00, ex 3102 90 00, ex 3105 10 00, ex 3105 20 10, ex 3105 51 00, ex 3105 59 00 és ex 3105 90 20 KN-kódok alá tartozó (TARIC-kódok: 3102290010, 3102600010, 3102900010, 3105100010, 3105100020, 3105100030, 3105100040, 3105100050, 3105201030, 3105201040, 3105201050, 3105201060, 3105510010, 3105510020, 3105510030, 3105510040, 3105590010, 3105590020, 3105590030, 3105590040, 3105902030, 3105902040, 3105902050, 3105902060, 3602000010), 80 tömegszázalékot meghaladó ammónium-nitrát-tartalmú szilárd műtrágyák (a továbbiakban: a felülvizsgálat tárgyát képező termék).

(55)

Az ammónium-nitrát a mezőgazdaságban elterjedten alkalmazott szilárd nitrogénműtrágya, de ipari célokra is használatos, úgy mint (például a bányászatban használatos) robbanóanyag-gyártásra. A hatályban lévő intézkedések a mezőgazdasági és a robbanóanyag-gyártásban való felhasználásra szánt ammónium-nitrátra egyaránt kiterjednek. Az ammónium-nitrát e két típusa azonos műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, könnyen felcserélhető, és mindkettő beletartozik a felülvizsgálat tárgyát képező termékbe.

(56)

Két érdekelt fél azt állította, hogy a jelen hatályvesztési felülvizsgálattal érintett termékek körét és az intézkedéseket felül kell vizsgálni. E felek szerint a Kirovo-ügyben hozott ítélet (24) megsemmisítette a 945/2005/EK rendeletet, amely az eredeti vizsgálathoz képest kiterjesztette a termékek körét (25). Ezért nem volt jogalap arra, hogy a dömpingellenes vámokat továbbra is alkalmazzák ezekre a termékekre. Továbbá, mivel ezen további termékek (a továbbiakban együttesen: stabilizált ammónium-nitrát) esetében soha nem állapítottak meg kárt és dömpinget, a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálat nem volt megalapozott. A stabilizált ammónium-nitrát esetében soha nem állapítottak meg dömpinget vagy kárt, ily módon a dömping vagy a kár nem is folytatódhat, illetve nem ismétlődhet meg. Azt állították továbbá, hogy nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték e stabilizált ammónium-nitrát behozatalára vonatkozó hatályvesztési felülvizsgálat lefolytatására, míg az aktuális helyzet Bizottság általi vizsgálatából és az uniós gazdasági ágazat meghatározásából kihagyták a stabilizált ammónium-nitrát gyártóit. Az Acron ismételten hangsúlyozta azt az érvet, miszerint a hatályvesztési felülvizsgálat termékköre jogellenes, amennyiben keverékeket vagy stabilizált ammóniumot tartalmaz.

(57)

A szóban forgó ítélet csak egy orosz exportáló gyártót érintő részében semmisítette meg a 945/2005/EK rendeletet, amint azt az Elsőfokú Bíróság a T-348/05 INTP sz. ügyben (26) tisztázta. Az összes többi orosz gyártó vonatkozásában az alkalmazandó termékkör továbbra is a 945/2005/EK rendeletben meghatározott termékkör. A Bizottság a fél felvetését elutasítja.

(58)

A tájékoztatást követően több érdekelt fél (27) megismételte azt az állítását, miszerint a stabilizált ammónium-nitrát esetében nincs jogalap a dömpingellenes intézkedések alkalmazására, mivel a Törvényszék ítélete (28) alapján nem tekinthető az eredeti vizsgálat tárgyát képező termékhez hasonló terméknek.

(59)

Amint azt az Elsőfokú Bíróság a T-348/05 INTP sz. ügyben (29) tisztázta, az Elsőfokú Bíróság 2008. szeptember 10-i, a T-348/05. ügyben hozott ítélete csak egy orosz exportáló gyártót érintett (a kérelmezőt). Ezért a kérelmező által vitatott rendelet megsemmisítése csak a kérelmezőre korlátozódik. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(60)

Az RFPA továbbá azzal érvelt, hogy – másodlagosan – a Bizottság értékelése téves volt, mivel elemzésében nem vette figyelembe a stabilizált ammónium-nitrátot. Az RFPA szerint a stabilizált ammónium-nitrát felvétele a felülvizsgálat tárgyát képező termék és a hasonló termék körébe teljesen más következtetésekre késztette volna a Bizottságot a dömping és a kár megismétlődésének valószínűsége tekintetében.

(61)

Emlékeztetni kell arra, hogy a T-348/05 sz. ügyben hozott ítélet eredményeként az Uralchem Kirovo fióktelepe által előállított, stabilizált ammónium-nitrátra nem alkalmazandóak a jelenlegi intézkedések, és ezért jelen esetben nem képezte részét a Bizottság dömping- és kárelemzésének. A Kirovo által előállított és exportált terméken kívül a Bizottság elemzése jelen esetben az (54) preambulumbekezdésben meghatározott felülvizsgálat tárgyát képező termék egészére vonatkozott, amely magában foglalja a stabilizált ammónium-nitrátot is. Ezért az RFPA által felhozott érvet el kellett utasítani.

(62)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy a felülvizsgálat iránti kérelem első alkalommal, a vámok alkalmazásának éveiben az ipari minőségű ammónium-nitrátot előállító gyártókra vonatkozott, és az ipari minőségű ammónium-nitrátot előállító uniós gyártóknak az állítólagosan kárt szenvedett belföldi gazdasági ágazat részének kellett volna lenniük az eredeti vizsgálatban. Mivel ekkor még nem voltak a belföldi gazdasági ágazat részei, ezért soha nem állapítottak meg kárt az ipari minőségű ammónium-nitrátot előállító uniós gyártók esetében. Az ipari minőségű ammónium-nitrátra sem szabad dömpingellenes vámot kivetni. Az ipari minőségű ammónium-nitrátot szintén ki kell zárni a felülvizsgálat tárgyát képező termék köréből.

(63)

Ez az állítás nem megalapozott. Az ipari célokra használt ammónium-nitrátra, és ennek következtében az azt előállító gazdasági ágazatra mindig is kiterjedt a vizsgálatok és intézkedések hatálya, amennyiben azok a felülvizsgálat tárgyát képező termék fogalommeghatározása alá estek. Az a tény, hogy a terméktípusoknak eltérő lehet a végfelhasználása, mindaddig lényegtelen, amíg a termék a „felülvizsgálat alatt álló termék” fogalommeghatározása alá tartozik. Ezért ezt az észrevételt a Bizottság elutasította.

(64)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek alapvető fizikai és műszaki tulajdonságai, valamint alapvető felhasználási területei azonosak:

(65)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek a termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(66)

A Bizottság az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálta annak valószínűségét, hogy a meglévő intézkedések hatályvesztése a dömping folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezetne.

(67)

Az uniós export tekintetében a felülvizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók csak jelentéktelen mennyiségeket értékesítettek uniós vevőknek. Ugyanis a (47) preambulumbekezdésben említettek szerint, a felülvizsgálati időszakban csak az Acron és az Eurochem folytatott az Unióba irányuló exportértékesítést. Az ilyen értékesítést közvetlenül, illetve svájci vagy uniós illetőségű kapcsolt kereskedőkön keresztül hajtották végre. A mintába felvett harmadik vállalat – az Uralchem – csak a Kirovo fióktelepe által előállított, stabilizált ammónium-nitrátot exportált az EU-ba, amely nem tartozik a jelenlegi intézkedések hatálya alá.

(68)

Az Uralchem által közölt adatok szerint és a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázisból (30) származó információkkal összhangban, a konkrét mennyiségeket tekintve a felülvizsgálati időszak során az Oroszországból az Unióba irányuló behozatal többsége, amely [50 000–100 000] tonnát tett ki, stabilizált ammónium-nitrát behozatala volt, amely nem tartozik az uniós dömpingellenes vám hatálya alá.

(69)

Így a dömpingellenes intézkedések (és a jelen felülvizsgálat) hatálya alá tartozó termék teljes behozatala a felülvizsgálati időszak alatt [38 000–43 000] tonnát tett ki, amely az uniós felhasználás [0,4–0,8] %-ának és az orosz ammónium-nitrát-termelés [0,3–0,5] %-ának felelt meg a felülvizsgálati időszak alatt. Ezenkívül a szóban forgó értékesítés csupán kis számú vevőre korlátozódott a balti államokban, Finnországban és Svédországban.

(70)

Ezek a megállapítások a mintába felvett exportáló gyártók által szolgáltatott, ellenőrzött adatokon és a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis kivonatán alapultak, és összhangban vannak az RFPA azon állításával, miszerint az Oroszországból származó ammónium-nitrát behozatala elhanyagolható szintre csökkent.

(71)

Következésképpen az Unióba irányuló orosz exportértékesítések nem minősültek reprezentatívnak azon árra (és mennyiségekre) nézve, amelyen az exportáló gyártók a felülvizsgálat tárgyát képező terméket intézkedések hiányában az Uniónak értékesítenék. Ilyen körülmények között a Bizottság úgy véli, hogy a felülvizsgálati időszak során az Unióban megvalósult értékesítést nem lehetett felhasználni annak értékelésére, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén fennáll-e a dömping folytatódásának valószínűsége.

(72)

A tájékoztatásra válaszul az RFPA és az Eurochem az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésére hivatkozva azt állította, hogy mivel az orosz értékesítés szerkezete nem változott, a legutóbbi időközi felülvizsgálat (31) során a vámtétel szintjének meghatározására használt módszert (amely a Kirovo által előállított stabilizált ammónium Unióba irányuló exportértékesítésén alapult) kellett volna alkalmazni a dömping folytatódása valószínűségének meghatározásához jelen esetben. Ugyanezen logika mentén az Uralchem azzal érvelt, hogy ha az (EU) 2018/1722 végrehajtási rendelet a Kirovo által előállított, stabilizált ammónium-nitrátot az Oroszország egészére vonatkozó vámtétel szintjének megállapításához rendelkezésre álló legjobb és egyetlen bizonyítékként kezelte, akkor a Bizottságnak ugyanezt kellett volna tennie az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése szerint. Az Uralchem továbbá kidolgozott egy külön dömpingelemzést, amely a stabilizált ammónium-nitrát Uralchem általi értékesítésére korlátozódott.

(73)

A Bizottság megjegyzi, hogy ezek az állítások téves előfeltevéstől indulnak ki, mivel a legutóbbi időközi felülvizsgálat során a Bizottság nem a Kirovo által előállított, stabilizált ammónium-nitrát exportárát használta az intézkedések szintjének meghatározásához. Mindkét esetben a harmadik országokba irányuló export volt a Bizottság megállapításainak alapja. Az időközi felülvizsgálatban azonban, mivel nem álltak rendelkezésre az uniós piacon megvalósuló, használható orosz értékesítések, és szükség volt a kárkülönbözet Unióban történő értékesítés alapján történő kiszámítására, a Kirovo Unióban történő stabilizált ammónium-nitrát értékesítései bizonyultak a legjobb elérhető helyettesítő értéknek egy olyan ár-összehasonlító számításhoz, amely felhasználható az új vámtétel szintjének meghatározásához. Ezenkívül annak érdekében, hogy ez a helyettesítő érték összehasonlítható legyen az uniós piacon megvalósuló, használható orosz értékesítésekkel, a Kirovo által előállított, stabilizált ammónium-nitrát árait a Bizottság kiigazította az áralákínálás és az áron aluli értékesítés kiszámítása céljából. Erre nincs szükség egy hatályvesztési felülvizsgálat során, ahol a dömping megismétlődésének valószínűségét pusztán a harmadik országokba irányuló, tényleges értékesítési ügyletek alapján lehet értékelni. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy az e felülvizsgálatban alkalmazott módszertan a legutóbbi hatályvesztési felülvizsgálat során alkalmazott, harmadik országokba irányuló exporton alapuló módszertant követte a dömping megismétlődése valószínűségének értékelése során. Így a Bizottság teljes mértékben tiszteletben tartotta az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését. Ezért az állításokat a Bizottság elutasította.

(74)

Az Acron és az Eurochem a tájékoztatásra válaszul azt is előadta, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló értékesítéseik stabilak voltak, reprezentatív árakon és elegendő mennyiségben ahhoz, hogy lehetővé tegyenek egy dömpingelemzést, és hogy a Bizottság nem tett a dömpingre vonatkozó megállapítást.

(75)

Ezt az állítást el kell utasítani. A (67) preambulumbekezdésben említettek szerint, a mintába felvett exportáló gyártók csak jelentéktelen mennyiségeket értékesítettek uniós vevőknek. Így az Unióba irányuló exportértékesítést a Bizottság nem tekintette reprezentatívnak, és ily módon azt nem lehetett felhasználni annak értékelésére, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén fennáll-e a dömping folytatódásának valószínűsége (további részletekért lásd a (69) és (71) preambulumbekezdést).

(76)

A (67)–(71) preambulumbekezdésben ismertetett megfontolások fényében a Bizottság megvizsgálta, hogy van-e bizonyíték a dömping megismétlődésének valószínűségére az intézkedések hatályvesztése esetén. A Bizottság megvizsgálta a következő tényezőket: az Oroszországból más rendeltetési helyekre irányuló exportértékesítés árai, a teljes oroszországi gyártási kapacitás és szabad kapacitás, valamint az uniós piac és más harmadik piacok vonzereje.

(77)

Az összes együttműködő exportáló gyártó jelentős mennyiségeket exportált harmadik országokba, és részletes információkat szolgáltatott az ilyen kivitelről. Az Unióba irányuló kivitel reprezentatív volumene hiányában a Bizottság az intézkedések hatályvesztése esetén a dömping megismétlődése valószínűségének elemzése céljából a más harmadik országokba irányuló kivitelt vette figyelembe.

(78)

A Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók teljes értékesítési mennyiségük közel 50 %-át (32) harmadik országbeli piacokon értékesítették. Ezen harmadik országbeli piacokon történő értékesítésnek több mint 70 %-a főként Latin-Amerikába (Brazília, Peru, Kolumbia, Ecuador) irányult, ugyanakkor olyan országokba is, mint az Egyesült Államok, Kazahsztán, Marokkó, Azerbajdzsán és Zimbabwe. A más harmadik országokba irányuló kivitel volumene nagyon alacsony volt.

(79)

Készült egy elemzés, amely összehasonlította a belföldi piacon fizetett tényleges árakat a harmadik országokba gyártelepi alapon történő értékesítéssel. Az összehasonlítást követően a Bizottság mindhárom mintába felvett exportáló gyártó esetében megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a legfontosabb harmadik országbeli piacokon felszámított, gyártelepi exportárának súlyozott átlaga alacsonyabb volt, mint a felülvizsgálati időszakban fizetett vagy fizetendő belföldi gyártelepi ár tényleges átlaga.

(80)

A fenti megállapítások a mintába felvett exportáló gyártók által szolgáltatott, ellenőrzött adatokon alapultak, amelyek a harmadik országba irányuló teljes oroszországi export 80 %-át tették ki. Ennek megfelelően nem volt szükség arra, hogy a Bizottság exportstatisztikákat vegyen igénybe.

(81)

Összességében a felülvizsgálati időszakban a mintába felvett három exportáló gyártó harmadik országoknak felszámított átlagos gyártelepi exportára tonnánként 133 EUR volt, míg az átlagos belföldi gyártelepi áruk tonnánként 145 EUR. Ezért a Bizottság valószínűnek tekintette, hogy a jelenlegi intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az oroszországi exportáló gyártók dömpingelt árszínvonalon értékesítenének az Unió piacára.

(82)

Az oroszországi belföldi árakat illetően az FE azt állította, hogy az orosz belföldi piacon az ammónium-nitrát árazását illetően sajátos piaci helyzet áll fenn az árkorlátozások formájában megvalósuló állami beavatkozás miatt. Ezért az FE szerint az ammónium-nitrát belföldi árai nem alkalmasak a jelenlegi eljárásban való felhasználásra. A tájékoztatást követően az FE megismételte azon meggyőződését, hogy van állami beavatkozás, amelyet főként árkorlátozás jellemez Oroszországban. Ennek kapcsán az FE számos forrásra és különféle hatóságok által készített dokumentumra hivatkozott, például árlistákra, megállapodásokra, ütemtervekre és köztisztviselők rövid összefoglalóira. Az FE által benyújtott dokumentumok azonban a felülvizsgálati időszakon kívüli keltezésűek voltak, és/vagy FE nem fejtette ki, hogy a szóban forgó bizonyíték miért releváns, milyen hatást gyakorolt az exportáló gyártók belföldi értékesítéseire, valamint hogy miért alkalmas a jelen eljárás során való alkalmazásra. Mindenesetre e dokumentumok relevanciája a jelen eljárás során megkérdőjelezhető. Miután a Bizottság a (81) preambulumbekezdésben említettek szerint megállapította az EU-ba történő dömping megismétlődésének valószínűségét, a dömping szintjének különösen magas vagy magas volta nem változtatna ezen a következtetésen (ezzel kapcsolatosan lásd még a (85) preambulumbekezdést). Ezért a Bizottság az FE állításait elutasította.

(83)

A tájékoztatást követően az FE azzal érvelt, hogy a nyilvános exportstatisztikai jelentések és a helyi független hazai jelentések alapján Brazília volt a legreprezentatívabb példa az orosz dömpingre.

(84)

A Bizottság megállapításai a mintába felvett exportáló gyártók által szolgáltatott, vállalatspecifikus és ellenőrzött adatokon alapulnak, amelyeket a Bizottság pontosabbnak és megbízhatóbbnak ítélt meg, mint az összesített nyilvános statisztikákat. Ezenkívül a Bizottság elvégezte több olyan harmadik ország piacára irányuló export árelemzését, amelyeket a mintába felvett gyártók mindegyike esetében a harmadik országokba irányuló teljes értékesítés szempontjából reprezentatívnak tekintett (lásd a (78) preambulumbekezdést). A számos harmadik országba irányuló értékesítés értékelését a Bizottság reprezentatívabbnak tekintette, mint az egyetlen országra vonatkozó adatok értékelését.

(85)

Ezen túlmenően, a tájékoztatásra válaszul az FE azt állította, hogy a Bizottság a dömping értékelése során nem foglalkozott a sajátos oroszországi gázpiaci helyzettel.

(86)

A (77)–(81) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálatban nem végzett dömpingre vonatkozó számítást. Ennélfogva a Bizottság nem tartotta szükségesnek az előállítási költségek (beleértve a földgázköltségeket is) megbízhatóságának értékelését.

(87)

A tájékoztatásra válaszul az RFPA és az Acron azzal érvelt, hogy a Bizottság elmulasztotta kiszámítani a dömpingkülönbözetet, és ezzel megsértette az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését és 2. cikkét, amelyek egy szabványos módszertan alkalmazását írják elő a dömping hatályvesztési felülvizsgálatok keretében történő megállapításához. Az Acron és az Eurochem azzal is érvelt, hogy a Bizottság ebben a vizsgálatban nem hozott nyilvánosságra semmilyen dömpingre vonatkozó számítást, és ezzel megsértette a védelemhez való jogukat. Szerintük az sem volt egyértelmű, hogy a Bizottság miért hasonlította össze a gyártelepi belföldi árakat a harmadik országok tekintetében alkalmazott gyártelepi exportárakkal anélkül, hogy ténylegesen dömpingszámítást végzett volna.

(88)

A Bizottság nem a felülvizsgálati időszak során az Unióba irányuló behozatal alapján számította ki a dömpinget, mivel megállapította, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék orosz exportjának teljes volumene nem volt reprezentatív. Ezért ez a mennyiség nem volt megbízható alap egy dömpingszámításhoz. Ennek eredményeként a Bizottság nem tudott a felülvizsgálati időszak alatt az EU-ba irányuló dömpingre vonatkozó érdemi megállapítást tenni, ehelyett a dömping megismétlődésének valószínűségét értékelte a harmadik országokba irányuló orosz ammónium-nitrát-kivitel alapján. Az említett ár-összehasonlításból a Bizottság által levont következtetések tekintetében a (81) preambulumbekezdésre is hivatkozunk.

(89)

Az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésével és 2. cikkével kapcsolatban, amint azt a (73) preambulumbekezdés kiemeli, a Bizottság ugyanezt a módszertant alkalmazta a legutóbbi hatályvesztési felülvizsgálat során. A Bizottság hivatkozik a legutóbbi hatályvesztési felülvizsgálatról szóló rendelet (33) 3.1.1. pontjára, ahol is a dömping megismétlődésének valószínűségére vonatkozó elemzése keretében a Bizottság teljes mértékben értékelte Oroszország más rendeltetési helyekre irányuló kivitelét. Ezért nemcsak az alaprendelet 2. cikke nem került megsértésre, hanem nem lehet szó a 11. cikk (9) bekezdésének megsértéséről sem.

(90)

Végül pedig, ami az eljárási jogokat illeti, a Bizottság nyilvánosságra hozta az összehasonlítás alapjául szolgáló összes lényeges tényt és számadatot, miközben figyelembe vette a felek védelemhez való jogát. A Bizottság kiegészítő tájékoztatást is biztosított a felek számára (2020. szeptember 30-án és október 21-én) annak érdekében, hogy további pontosítással szolgáljon és megbizonyosodjon arról, hogy az érdekelt felek jól értették-e a Bizottság számításait. Ezért a szóban forgó érvelést el kellett utasítani.

(91)

A végső tájékoztatást követően az Acron azzal érvelt, hogy sérült a védelemhez való joga, mivel a Bizottság az értékeléséhez a szükségesnél több információt gyűjtött össze, különösen dömpingszámítás hiányában. Először is, az Acron nem szolgált magyarázattal arra nézve, hogy ez miként is sértené a védelemhez való jogát. Másodszor, még akkor is, ha a Bizottságnak minden adat rendelkezésére áll a dömpingszámítás elvégzéséhez, nem volt kötelessége ezt elvégezni, miután arra a következtetésre jutott, hogy az exportvolumenek túl alacsonyak voltak, és így nem voltak reprezentatívak a dömpingszámítás elvégzéséhez.

(92)

Ezenkívül, az RFPA és az Eurochem meglátása szerint a Bizottság ugyancsak elmulasztotta elvégezni a gyártelepi árak egyszerű összehasonlítását. Azt állították, hogy a Bizottság a dömpingre vonatkozó megállapítását az orosz gyártók exportárának kiigazításával – felfújt eladási, általános és adminisztratív (SGA), százalékban kifejezett költségek és téves elméleti haszonkulcsok levonásával – tette meg. Ezenkívül – az RFPA szerint – amennyiben a Bizottság nem végzett dömpingkülönbözeti számításokat, az alaprendelet 2. cikke nem alkalmazandó. Az Uralchem és az Eurochem azt állította továbbá, hogy amennyiben a Bizottság fenntartja azon döntését, hogy levonja a kereskedők SGA-költségeit és elméleti hasznát az exportárból, hasonló kiigazítást kell alkalmazni a belföldi kereskedő által felszámított belföldi értékesítési ár esetében is.

(93)

A Bizottság nem tett a felülvizsgálati időszakban az EU-ba irányuló dömpingre vonatkozó megállapítást, és ebben az értelemben nem végzett dömpingszámítást. Az RFPA állításával ellentétben a Bizottság elvégezte a gyártelepi belföldi árak és a harmadik piacokra irányuló orosz exportárak összehasonlítását. Jóllehet igaz, hogy az alaprendelet 2. cikke alkalmazandó a dömpingszámításokra, a Bizottság nem ért egyet az érdekelt felekkel abban, hogy a Bizottság analógia útján ne alkalmazhatná e rendelkezéseket, amikor harmadik országokban felszámított árak alapján végez ár-összehasonlítást. A tisztességes és objektív összehasonlítás érdekében a Bizottság úgy határozott, hogy többek között kiigazításokat hajt végre az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése i) pontjának rendelkezéseivel összhangban. Hasonló kiigazításokat nem alkalmazott a belföldi kereskedőn keresztül történő belföldi értékesítési árra, mivel a belföldi kereskedők lényegében a termelő szervezetek belföldi értékesítési üzletágaként szolgáltak. Ezért az ár-összehasonlítás céljából a belföldi értékesítések esetében nem volt indokolt az SGA-költségekkel és a nyereséggel való kiigazítás.

(94)

Az Acron a tájékoztatásra válaszul előadta, hogy a kapcsolt kereskedőjük haszonkulcsának és SGA-költségeinek levonása nyilvánvalóan hibás volt az áralákínálás kiszámítását célzó ár-összehasonlításban.

(95)

Először is, úgy tűnik, hogy az Acron összekeveri az alákínálás kiszámításának kérdését a dömping megismétlődése valószínűségének elemzése céljából végzett ár-összehasonlítással. Másodszor, a vállalatspecifikus közzétételben és a (93) preambulumbekezdésben részletezetteknek megfelelően, a kapcsolt importőrök/kereskedők esetében végzett kiigazításokat az igazságos ár-összehasonlítás biztosítása érdekében hajtotta végre a Bizottság, a 2. cikk (9) bekezdésének és a 2. cikk (10) bekezdése i. pontja rendelkezéseinek megfelelően.

(96)

Az Uralchem és az Eurochem szerint a Bizottság nem indokolta kellően az exportár kiigazítását az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése alapján. Az Uralchem és az Eurochem továbbá a tájékoztatásra válaszul előadták, hogy a 4 %-os elméleti haszonkulcs levonása eltér az R674 sz. időközi felülvizsgálati ügyben alkalmazott módszertattól, ahol 2,4 %-os elméleti haszonkulcsot vontak le, és így ez a levonás nem volt összhangban a 11. cikk (9) bekezdésével. Az Acron azt is előadta, hogy az a feltételezett nyereség, amellyel egy árupiacon tevékenykedő kereskedő esetében számoltak, egyértelműen túlértékelt felár, és azt egyáltalán nem kellett volna levonni.

(97)

Jelen esetben és a vállalatspecifikus tájékoztatással összhangban a Bizottság az Uralchem és az Eurochem kereskedőinek SGA-költségeivel (beleértve a haszonkulcsot is) kiigazítást hajtott végre – a 2. cikk (10) bekezdésének i. pontja alapján –, mivel e kereskedők feladatai hasonlók egy ügynökéhez. A kereskedők Oroszországon kívül népszerűsítik és értékesítik a gyártók üzemében előállított ammónium-nitrátot, és e szervezeteket kereskedőként tüntetik fel az exportáló gyártók vállalatcsoportjának szervezeti ábrájában. A kereskedők ezért egyértelműen folytatnak üzleti tevékenységet az Uralchem és az Eurochem csoport nevében és érdekében, ezért a kiigazítás indokolt volt.

(98)

Ami az exportárakból ténylegesen levont elméleti haszonkulcsot illeti, mivel a független importőrök nem működtek együtt a jelenlegi vizsgálatban, a Bizottság egy független importőr haszonkulcsát használta fel, amely egy hasonló nitrogénműtrágya, a karbamid–ammónium-nitrát (UAN) esetében a közelmúltban lefolytatott vizsgálatból származott, azaz 4 %-ot (34). A felek állításával ellentétben a Bizottság nem követett el hibát, amikor ebben a felülvizsgálatban 2,4 % helyett 4 %-os elméleti haszonkulcsot használt. Valójában a Bizottság által alkalmazott módszer mindkét felülvizsgálatban pontosan megegyezett: tekintettel arra, hogy a független importőrök nem működtek együtt, a Bizottság egy másik vegyipari termékkel kapcsolatos közelmúltbeli esetben a független importőrök esetében megállapított haszonkulcsot használta fel. Ezért a 4 %-os haszonkulcs felhasználása összhangban volt az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésével, amely ugyanazt a módszertan alkalmazását írja elő, nem pedig egy azonos (elavult) jövedelmezőségét.

(99)

Néhány érdekelt fél azzal érvelt, hogy a Bizottságnak a felülvizsgálati időszak átlaga helyett havi átváltási árfolyamokat kellett volna alkalmaznia az ár-összehasonlítás és/vagy az árak terméktípusonkénti összehasonlítása során.

(100)

A Bizottság elemezte ezeket az állításokat, és hasonló árkülönbséget állapított meg, még akkor is, ha havi árfolyamokat alkalmazott volna, és ha az összehasonlítást termékenként végezte volna el. Ezenkívül az összes terméktípust figyelembe vették az ár-összehasonlítás során, és annak ellenére, hogy az összehasonlítást nem kifejezetten terméktípusonként végezték, a harmadik országokba irányuló értékesítések szinte teljes egészében egyetlen terméktípusból származtak.

(101)

Az Eurochem több állítást nyújtott be a belföldi értékesítési árak egyéni számításaira vonatkozóan, amelyek a hitelköltségek levonására és az üzemek kibocsátási egységeinek kiszámítására vonatkoztak. Ezenkívül az Eurochem több érvet terjesztett elő az exportértékesítési árak egyéni számításával kapcsolatban, amelyek a fuvarozási költségek állítólagos téves kiszámítására vonatkoztak. A Bizottság ezeket az állításokat elutasította. Titoktartási okokból a Bizottság érvelésére vonatkozó további részletes adatokat egy külön dokumentumban bocsátotta a Bizottság kizárólag a társaság rendelkezésére.

(102)

Az oroszországi termelési kapacitás és szabad kapacitás megállapításához a Bizottság a mintába felvett vállalatoktól származó ellenőrzött adatokat, valamint a mintavételi űrlapokra adott válaszokban szereplő adatokat használta az összes többi orosz exportőr esetében. Ezenfelül a szabad kapacitás számítása során a Kirovo teljes szabad kapacitását figyelembe vette, mivel a dömpingellenes intézkedések hatálya alól jelenleg kizárt ammónium-nitrát más fajtáinak szabad kapacitása igen könnyen felhasználható a jelenleg a 3102 30 90 és a 3102 40 90 KN-kód alá tartozó ammónium-nitrát előállításához.

(103)

A korábbi vizsgálatokkal összhangban a mintába felvett vállalatok kapacitásszámításának alapjául a figyelembe vett időszakban megfigyelt legmagasabb tényleges gyártási mennyiséget vették alapul, hacsak a beépített kapacitás nem volt magasabb, mint a tényleges gyártás.

(104)

Az ellenőrzéseket és a mintába felvett gyártókkal folytatott távoli egyeztetéseket követően a Bizottság az Acron csoportra nézve kiigazította az adatokat. A kiigazítás abból adódott, hogy a jelen esetben a prillező tornyok kibocsátása és kapacitása, amelyek a szilárd ammónium-nitrát előállításának elsődleges szűk keresztmetszetét jelentik (nem pedig a köztes termékhez kapcsolódó gyártás és kapacitás), a meghatározó a gyártási és a szabad kapacitás meghatározása során.

(105)

A Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban Oroszországban a gyártási kapacitás meghaladta a 10,5 millió tonnát, a szabad kapacitás pedig 440 000 tonnát tett ki. Ez utóbbi számadat az összesen mintegy 6,9 millió tonnás uniós felhasználás 6 %-ának felel meg. A jelen ügyben tett megállapítások összhangban voltak a legutóbbi időközi felülvizsgálattal, amelynek során meghatározásra került, hogy az oroszországi termelési kapacitás körülbelül 11 millió tonna, míg a szabad kapacitás 600 000 tonna.

(106)

Továbbá figyelemre méltó, hogy az oroszországi ammónium-nitrát-gyártási kapacitás további közel 400 000 tonnával nőtt a felülvizsgálati időszakot követően, miután a mintába felvett egyes exportáló gyártók korszerűsítették a meglévő gyártóberendezéseket.

(107)

Ezért Oroszországban van szabad kapacitás, és az orosz exportáló gyártók gyártási kapacitása a felülvizsgálati időszakot követően tovább nőtt. Ha ezeket a kapacitásokat teljes mértékben az uniós piacra irányítanák, jelentős mennyiségeket exportálnának az Unióba.

(108)

A tájékoztatásra válaszul az FE vitatta az oroszországi gyártási és szabad kapacitással kapcsolatos bizottsági megállapításokat. Az FE azt állította, hogy az ammónium-nitrát oroszországi gyártóinak gyártási kapacitása meghaladta a 11,7 millió tonnát, szabad kapacitása pedig az 1,6 millió tonnát. Az FE állítása egy szakértő becslésein alapult. Másrészt a Bizottság megállapításai olyan adatokon alapulnak, amelyeket közvetlenül az oroszországi gyártók nyújtottak be a Bizottsághoz, és amelyek az oroszországi ammónium-nitrát-termelés teljes egészét figyelembe veszik. Ezeket a számokat ráadásul három nagy termelő esetében a Bizottság ellenőrizte is. Ezért az FE becslései nem fogadhatók el a Bizottság által megállapítottaknál megbízhatóbb becslésekként.

(109)

A tájékoztatást követően az Acron és az orosz kormány vitatta a Bizottság kapacitáskihasználás kiszámítására használt módszertanát. Ezek az érdekelt felek azzal érveltek, hogy a karbamid–ammónium-nitrátot és ammónium-nitrátot egyaránt előállító üzemek számára az ammónium-nitrát-olvadék elérhetősége szűk keresztmetszetet és korlátot jelent, és a kapacitáskihasználást ennek alapján vagy a ténylegesen előállított ammónium-nitrát alapján kell kiszámítani, nem pedig a prillezési kapacitás alapján, amelyet az alapanyag (vagyis az ammónium-nitrát-olvadék) hiányában egyszerűen nem lehet ammónium-nitrát előállításához felhasználni.

(110)

A szóban forgó érv, amely úgy tűnik, hogy korábban már felmerült, hibás, és el kell utasítani ugyanazon okokból, mint a korábbi hatályvesztési felülvizsgálatban (35). Először is, a prillező tornyok kapacitása jelenti a fő szűk keresztmetszetet és korlátot az ammónium-nitrát előállításában, a (104) preambulumbekezdésben foglaltak szerint. Másodszor, tekintettel arra, hogy az ammónium-nitrát-olvadék felhasználását könnyen át lehet irányítani a karbamid–ammónium-nitrát előállításától az ammónium-nitrát előállításához, az ammónium-nitrát-olvadék állítólagos hiánya nem befolyásolhatja a felülvizsgálat tárgyát képező termék teljes gyártási kapacitásának és kapacitáskihasználásának kiszámítását. Az, hogy az ammónium-nitrát-olvadékot milyen mértékben osztják meg a karbamid–ammónium-nitrát és az ammónium-nitrát előállítása között, belső vállalati döntés, amely nem képezhet semmilyen objektív szempontot az ammónium-nitrát-gyártási kapacitás kiszámításakor.

(111)

A tájékoztatásra válaszul az RFPA azzal érvelt, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta, hogy 2017 és a felülvizsgálati időszak között Oroszország gyártási kapacitása 500 000 tonnával csökkent. Ezenkívül – az RFPA szerint – a Bizottság figyelmen kívül hagyta, hogy az uniós ammónium-nitrát-felhasználás százalékában kifejezett állítólagos szabad kapacitások nagysága és részaránya Oroszországban az elmúlt öt évben folyamatosan csökkent. Végezetül az RFPA azt állította, hogy Oroszország gyártási kapacitásának a felülvizsgálati időszakot követő állítólagos 400 000 tonnás növekedését szintén az orosz belföldi ammónium-nitrát-felhasználás 2019-ben (2018-hoz képest) bekövetkezett jelentős növekedését tekintetbe véve kell értelmezni.

(112)

A meglévő szabad kapacitások jelentőségét önmagában nem befolyásolja a gyártási kapacitás csökkenése. Az RFPA beadványa figyelmen kívül hagyja azt a tényt is, hogy a felülvizsgálati időszakot követően az orosz gyártók gyártási kapacitása ismét csaknem 11 millió tonnára emelkedett. Továbbá, bár előfordulhat, hogy a felülvizsgálati időszakban a szabad kapacitás csökkent az utóbbi időszakban, mindazonáltal továbbra is fontosak, különösen az újonnan létrehozott gyártási kapacitásokkal együtt vizsgálva. Ami a belföldi ammónium-nitrát-felhasználás 2019-ben (2018-hoz képest) történt állítólagos növekedését illeti, még akkor is, ha az RFPA által megadott számadatokat névértéken elfogadnánk, azok azt mutatnák, hogy az oroszországi ammónium-nitrát-termelés növekedése 2019-ben (2018-hoz képest) túlszárnyalta a belföldi felhasználás ugyanebben az időszakban tapasztalt növekedését, és ennek eredményeként az export továbbra is fontos az orosz ammónium-nitrát-ágazat számára.

(113)

Az RFPA azt is állította, hogy a Bizottság durván túlbecsülte azon orosz kapacitások mennyiségét, amelyeket az Unióba lehetne exportálni.

(114)

Az RFPA állítását ebben az összefüggésben semmilyen hiteles bizonyíték nem támasztja alá (lásd még a (166)–(167) preambulumbekezdést). Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Bizottság a jelen hatályvesztési felülvizsgálatban elemezte a dömping megismétlődésének valószínűségét. A 3.3.3. pontban bemutatott elemzés azt mutatja, hogy az orosz gyártók szabad kapacitásainak vagy azok többségének iránya valószerű veszélyt jelent, amely valószínűleg megvalósulna az intézkedések hatályvesztése esetén.

(115)

Ezenkívül az RFPA azzal érvelt, hogy a Bizottság megsértette az RFPA védelemhez való jogát azáltal, hogy nem hozta nyilvánosságra az oroszországi gyártási és szabad kapacitásra vonatkozó megállapításának alapját. Az RFPA továbbá azt állította, hogy a Bizottság nem támasztotta alá a kapacitás állítólagos növekedését.

(116)

Először is a végső tájékoztatás meghatározta a Bizottság által használt adatok forrását, valamint a Bizottság számításának alapját. Ezenkívül, ha a Bizottság kiigazította a gyártást/kapacitást a vállalat számításai és becslései alapján, megfelelő indoklással szolgált (további részletekért lásd a (102)–(104) és a (106) preambulumbekezdést). Ezenkívül minden egyes mintába felvett gyártóra vonatkozóan a Bizottság külön tájékoztatást adott és részletes magyarázattal szolgált arra vonatkozóan, hogy miként határozta meg a gyártási és a szabad kapacitást a felülvizsgálati időszakban, valamint a felülvizsgálati időszakot követően. Tekintettel az egyes gyártók termelésére és kapacitására vonatkozó vállalatspecifikus információk bizalmas jellegére, az ilyen információk általános közzététele azonban nem volt lehetséges.

(117)

Mindenesetre a Bizottság által az e rendeletben levont következtetések olyan megfontolásokon alapulnak, amelyekről megfelelően tájékoztatta az érdekelt feleket, és a védelemhez való jogukat teljes mértékben tiszteletben tartotta. Ezért az RFPA állítását el kell vetni.

(118)

Az uniós felhasználás továbbra is folyamatosan magas volt, és az Unió piaca annak méretét, potenciálját és földrajzi közelségét tekintve Oroszország számára az egyik legvonzóbb piac.

(119)

A vizsgálat kimutatta, hogy az orosz exportáló gyártók jelentős logisztikai és marketing kapacitásra tettek szert, amelyek megkönnyítenék az ammónium-nitrát értékesítéséhez való hozzáférésüket az uniós piacon. Példaként említhetjük, hogy az Uralchem és az Eurochem kapcsolt kereskedelmi szervezetekkel rendelkezik az Unióban (Lettországban, illetve Németországban), továbbá az Acronnak és az Eurochemnek is vannak Svájcban bejegyzett kapcsolt kereskedői. Ezen túlmenően az Acron kapcsolt vállalati viszonyban áll egy észtországi kikötői terminál üzemeltetőjével, egy AS DBT elnevezésű társasággal (36), míg – a rigai kereskedelmi kikötővel közösen – az Uralchem tulajdonában áll a Riga Fertilizer Terminal LLC (37).

(120)

Ezenkívül az olyan országok, mint Ukrajna (amely 2016-ban az ammónium-nitrát globális felhasználásának 7 %-át tette ki (38)), Ausztrália és India (39) kereskedelemvédelmi intézkedéseket vezettek be Oroszországból származó ammónium-nitrátra. Az orosz gazdasági ágazat állításával ellentétben Ukrajna a mai napig nem szüntette meg az Oroszországból származó ammónium-nitrát behozatalára alkalmazandó dömpingellenes vámot. Ezek a más potenciális exportpiacokon bevezetett intézkedések tovább növelik az Unió vonzerejét, és arra ösztönöznék az orosz exportáló gyártókat, hogy exportjukat az Unió felé tereljék, ha az EU-ban a dömpingellenes intézkedések hatályukat vesztenék.

(121)

Az RFPA előadta, hogy az orosz ammónium-nitrát-kivitelre nem vonatkoztak számottevő korlátozások a legfontosabb exportpiacokon. Azt állította továbbá, hogy – az előző hatályvesztési felülvizsgálattól eltérően (40) – a harmadik országokban az ammónium-nitrát iránti jelenlegi megnövekedett kereslet jelentős megkülönböztető tényező.

(122)

A fent említetteknek megfelelően Ukrajnában, Ausztráliában és Indiában a mai napig hatályban vannak az orosz ammónium-nitrát behozatalára vonatkozó dömpingellenes (vagy egyéb kereskedelemkorlátozó) intézkedések, amelyek eredményeként ezek kevésbé vonzó piacok az orosz exportőrök számára. Ezenfelül, ellentétben azzal, amit az RFPA az előző lejárati felülvizsgálathoz kapcsolódóan az ammónium-nitrát iránti megnövekedett keresletre vonatkozóan állított, a felülvizsgálati időszak tekintetében tett bizottsági megállapítások és annak előretekintő elemzése összehasonlíthatóak a nagy piacok – úgy mint Kína és az USA – vonatkozásában 2014-ben tett bizottsági megállapításokkal. Pontosabban a Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az orosz ammónium-nitrát Kínába irányuló kivitele lényegében nem létezett (41). Ami az Egyesült Államokat illeti, noha 2016 augusztusában feloldotta az Oroszországból származó ammónium-nitrátra vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket, az országban a palagáz-kitermelés rohamos fejlődésének hatására az amerikai nitrogénműtrágya-gyártók kapacitásfejlesztésbe kezdtek (42).

(123)

Ezenfelül az RFPA azt állította, hogy 2019 és 2025 között jelentős növekedés lesz tapasztalható az ammónium-nitrát felhasználásában Eurázsiában, Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában. Az RFPA szerint ez a csaknem 2,5 millió tonnás felhasználásnövekedés (43) könnyen képes felvenni minden esetleges oroszországi további szabad kapacitást. Az RFPA továbbá azt állította, hogy az ammónium-nitrát oroszországi piaca ugyanakkora, mint az uniós piac, és folyamatosan növekszik. Emellett – az RFPA szerint – az ázsiai piacok együttesen messze meghaladták az ammónium-nitrát európai felhasználását.

(124)

Először is, az ammónium-nitrát felhasználásának a világ más régióiban előre jelzett növekedése nem jelenti azt, hogy az uniós piac ne lenne továbbra is vonzó vagy még vonzóbb, mint ezek a piacok. Ráadásul, az RFPA állításával ellentétben úgy tűnik, hogy az ammónium-nitrát oroszországi felhasználása inkább csökkent, mintsem növekedett (további részletekért lásd a (130) preambulumbekezdést).

(125)

Másodsorban, még ha az előre jelzett növekedés meg is valósulna (ami korántsem biztos), az elsősorban azokat a régiókat érintené, amelyekben az orosz exportáló gyártók nem aktívak vagy csak elhanyagolható tevékenységeket folytatnak (Afrika, Ázsia, Óceánia, Észak-Amerika, Közel-Kelet) (44). Ezenkívül az aktában nincsenek arra vonatkozóan utalások, hogy az ammónium-nitrát oroszországi gyártói előrelátható időn belül radikálisan megváltoztatnák exportpreferenciáikat.

(126)

Harmadsorban, ami Latin-Amerikát illeti, amely az orosz ammónium-nitrát-kivitel fő célpontja (és annak mintegy felét teszi ki), az előre jelzett növekedést meghaladná az orosz gyártási kapacitásnak a felülvizsgálati időszakot követő, ellenőrzött növekedése. Ez a növekedés ráadásul a 440 000 tonnás szabad kapacitáson túlmenően valósulna meg. Továbbá, tekintettel arra a tényre, hogy az orosz exportáló gyártók egyéb latin-amerikai vagy más székhelyű gyártókkal versenyeznek, nem valószínű, hogy az ammónium-nitrát latin-amerikai felhasználásának növekedését teljes egészében vagy akár jelentős részben az ammónium-nitrátot előállító orosz gyártók vennék fel.

(127)

Végül Eurázsia, amely esetében állítólagosan 2025-ig további növekedés várható az ammónium-nitrát felhasználásában, főleg Ukrajnára terjed ki (45), amely világszerte az egyik legnagyobb ammónium-nitrát-felhasználó, és amelynek ammónium-nitrát-felhasználása a globális felhasználás 7 %-át teszi ki (46). A fentiekben leírtak szerint azonban az orosz ammónium-nitrát-kivitel elleni ukrán intézkedések miatt az ammónium-nitrát eurázsiai felhasználásbeli növekedésének csak relatív jelentősége van az orosz gyártók számára. A fentiekre tekintettel az RFPA érvelését el kell utasítani.

(128)

Az RFPA továbbá azt állította, hogy az orosz gazdasági ágazat nem „exportágazat”, mivel az ammónium-nitrát több mint felét jelenleg belföldön használják fel, és az export jelentősége az orosz ammónium-nitrát-ágazat számára csökken.

(129)

Előzetes megjegyzésként: úgy tűnik, hogy az RFPA állítása ellentmondásosban van a saját érvelésével, miszerint az Oroszországon kívüli felhasználás előre jelzett növekedése könnyen felszívhatja az ammónium-nitrátot előállító orosz gyártók esetleges szabad kapacitását. Mindenesetre az ásványi műtrágyák termelésének 2025-ig tartó időszakra vonatkozó, az orosz kormány által elfogadott fejlesztési ütemterve (47) (a továbbiakban: műtrágya-ütemterv) azt sugallja, hogy a nitrogénműtrágyák (beleértve az ammónium-nitrátot is) exporthányada a tervek szerint 2 %-kal fog nőni 2025-re (2016-hoz viszonyítva). Ezt a célkitűzést annak fényében is kell szemlélni, hogy az orosz exportáló gyártók elvesztették a karbamid–ammónium-nitrát (egy másik nitrogénműtrágya) európai piacán meglévő piaci részesedésüket vagy az legalábbis jelentősen csökkent a Bizottság által 2019 októberében bevezetett dömpingellenes intézkedések következtében (48). Ezen túlmenően a felülvizsgálati időszak és a legutóbbi hatályvesztési felülvizsgálat időszaka (49) között az exportnak az ammónium-nitrát teljes oroszországi termeléséhez viszonyított részarányának összehasonlítása stabil, 40 % körüli szintet mutat, amely a felülvizsgálati időszakban az uniós felhasználás csaknem 50 %-ának felelt meg. Ezért függetlenül attól, hogy az exportarány mérsékelten lefelé vagy lefelé mozdul-e el, illetve stabil marad-e, fennáll annak a kézzelfogható kockázata, hogy intézkedések hiányában jelentős volumenű ammónium-nitrátot irányítanának át az Unió piacára, különös tekintettel az uniós piac általános vonzerejére az ammónium-nitrát oroszországi gyártói számára.

(130)

Ami az oroszországi belföldi ammónium-nitrát-felhasználást illeti, a legutóbbi időközi felülvizsgálat (50) alapján az 2016-ban elérte a 7 millió tonnát a 2014. évi 5,5 millió tonnához képest. Emellett ugyanazon eljárás részeként az RFPA előadta, hogy 2017-ben a nitrogénműtrágyák teljes belföldi felhasználása tovább nőtt, 8,7 %-kal, és hogy az orosz felhasználás várhatóan 2030-ig kismértékben tovább fog növekedni. Az ellenőrzött adatok és a mintavételi űrlapra adott válaszok alapján a Bizottság azonban 5,8 millió tonnában állapította meg az ammónium-nitrát belföldi fogyasztását a felülvizsgálati időszakra. Ez a becslés nagyrészt megfelel az RFPA által a felülvizsgálati időszakra jelentett számnak (5,9 millió tonna).

(131)

Ezért az ammónium-nitrát belföldi felhasználása az előre jelzett növekedés ellenére csökkent, amely vitathatatlanul szintén arra ösztönzi az exportáló gyártókat, hogy értékesítési lehetőségeket keressenek az export rendeltetési helyein, például az Unió piacán.

(132)

Az ammónium-nitrát iránti belső kereslet korlátozására vonatkozó következtetést a műtrágya-ütemterv is alátámasztja. A műtrágya-ütemterv szerint az ásványi műtrágyák (beleértve az ammónium-nitrátot is) oroszországi piacának fejlődését 2025-ig korlátozni fogja a mezőgazdasági termelők által támasztott tényleges kereslet alacsony szintje és az ásványiműtrágya-használati kultúra hiánya.

(133)

Az RFPA fenntartotta, hogy az ammónium-nitrát iránti oroszországi kereslet (a stabilizált ammónium-nitrát kivételével) 2019-ben (a felülvizsgálati időszak után) elérte a 6,3 millió tonnát, és hogy a belföldi ammónium-nitrát-szállítások 2020-ban tovább fognak növekedni.

(134)

Amint az a fentiekből kiderül, az ammónium-nitrát oroszországi gyártói által a felülvizsgálati időszakra vonatkozóan szolgáltatott információk alapján a belföldi felhasználás (a stabilizált ammónium-nitrátot is beleértve) nem haladta meg az 5,86 millió tonnát. Ez a 2016-ra megállapított 7 millió tonnás belföldi orosz ammónium-nitrát-felhasználáshoz képest inkább a belföldi felhasználás csökkenését jelzi, semmint növekedését. Ettől eltekintve, még akkor is, ha a belföldi kereslet az RFPA által sugallt ütemben növekedne, az éves növekedés hozzávetőlegesen megfelelne az ammónium-nitrát-gyártási kapacitás felülvizsgálati időszakot követő növekedésének. Ráadásul a belföldi keresletben mutatkozó folyamatos és emelkedő tendencia nem garantált (különösen a műtrágya-ütemtervben felvázolt előrejelzések fényében), és – a már kiépített oroszországi kapacitásokkal ellentétben – pusztán hipotetikus jellegű. Ezenkívül az RFPA a növekvő belföldi keresletre vonatkozó állítását egyetlen gyártó belföldi értékesítésének növekedésére hivatkozva támasztotta alá. A szóban forgó egyetlen gyártó korábbi belföldi értékesítésében megfigyelt mintázat nem feltétlenül reprezentatív az egész gazdasági ágazatban tapasztalható tendenciákra nézve, és nem jelzi előre az egész gazdasági ágazat jövőbeni teljesítményét. Összegzésképpen elmondható, hogy az ammónium-nitrát iránti jövőbeni belföldi kereslet valószínűleg nem fogja felvenni a meglévő oroszországi kapacitásokat.

(135)

Az RFPA előadta továbbá, hogy az előző időközi felülvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a műtrágya-ütemterv „nem utal közvetlenül az ammónium-nitrát-termelés növelésére” (51).

(136)

Jóllehet a műtrágya-ütemterv általános jellegű és nem tartalmaz az ammónium-nitrátra vonatkozó sajátos információkat, elismeri az ásványi műtrágyák iránti belső kereslet meglévő korlátjait, és megerősíti a nitrogénműtrágya-ágazat (amely magában foglalja az ammónium-nitrát-termelést is) exportorientáltságát, amelyek a jelen ügy vonatkozásában lényeges tények és megerősítik a bizottsági megállapításokat.

(137)

Az uniós piac az árakat illetően szintén továbbra is vonzó marad az ammónium-nitrát oroszországi exportáló gyártói számára. A felülvizsgálati időszakban az uniós árszínvonal magasabb volt, mint azokban a fontosabb harmadik országokban, amelyeknek Oroszország jelenleg szállít. Konkrétabban a felülvizsgálati időszakban a mintába felvett három exportáló gyártó harmadik országoknak felszámított átlagos gyártelepi exportára (tonnánként 133 EUR) 39 %-kal alacsonyabb volt, mint a mintába felvett uniós gyártók átlagos gyártelepi ára (tonnánként 219 EUR) (lásd a 8. táblázatot).

(138)

Ennek eredményeképpen az exportáló gyártók számára létezik olyan ösztönző tényező, hogy harmadik országokba irányuló jelenlegi értékesítési volumenük (ez a felülvizsgálati időszakban mintegy 3,4 millió tonna ammónium-nitrát, amely az uniós felhasználás közel 50 %-ának felel meg) legalább egy részét az Unióba irányítsák át.

(139)

Az RFPA azt állította, hogy a dömpingellenes vám 2018-as csökkentését követően az Unióba irányuló orosz ammónium-nitrát-kivitel mennyiségének csökkenése szolgál a legjobb bizonyítékkal arra, hogy az intézkedések megszüntetése esetén nem következne be a behozatal növekedése.

(140)

Az Oroszországból érkező korlátozott ammónium-nitrát behozatal annak az eredménye, hogy hatékony intézkedések vannak életben, és egyáltalán nem jelzi az ammónium-nitrát oroszországi gyártói jövőbeli magatartását ilyen intézkedések hiányában. A Bizottság így az uniós piac vonzerejével kapcsolatos álláspontját fenntartotta.

(141)

A tájékoztatást követően az RFPA azt állította, hogy az Unióban működő kereskedelmi szervezetek megléte nem tették vonzóbbá az uniós piacot más piacokhoz képest, ahol az orosz gyártók már jelentős hosszú távú kötelezettségvállalásokkal és infrastruktúrákkal rendelkeznek kifejezetten az ammónium-nitrát számára.

(142)

Először is, a kereskedelmi szervezetek jelenléte az Unióban vagy annak közelében megkönnyítené az ammónium-nitrát kereskedelmi forgalmának Unióba irányuló áthelyeződését. Másodszor, az orosz gyártók logisztikai hátteret is kiépítettek a balti államokban (lásd a (119) preambulumbekezdést). Harmadszor, az RFPA nem tudta alátámasztani, hogy az Unión kívüli rendeltetési helyeken tett hosszú távú kötelezettségvállalások miként befolyásolják az orosz gyártók azon képességét, hogy behatoljanak az uniós piacra, és hogy intézkedések hiányában milyen mértékben riasztanák el az orosz gyártókat attól, hogy ammónium-nitrát-értékesítéseiket átirányítsák az Unióba. Emellett valószínűtlen, hogy az orosz gyártók által például Latin-Amerikában létrehozott forgalmazási hálózatot kizárólag az ammónium-nitrátnak szánnák (más műtrágyáknak vagy egyéb vegyi anyagoknak nem). Ezenkívül Oroszországon kívüli gyártó eszközök és/vagy termelő vállalatok orosz gyártók általi felvásárlása nem kapcsolódik az uniós piac vonzerejének kérdéséhez az ammónium-nitrát oroszországi gyártói számára.

(143)

A harmadik országokban és különösen Ukrajnában hatályban lévő kereskedelemvédelmi intézkedések tekintetében az RFPA és az orosz kormány a tájékoztatást követően előadta, hogy az orosz ammónium-nitrát-behozatal elleni dömpingellenes intézkedéseket 2020. szeptember 23-án megszüntették. Az Acron megjegyezte azt is, hogy Ukrajna nemrégiben megszüntette az Oroszországból származó ammónium-nitráttal szembeni intézkedéseket, így az orosz gyártók értékesíthetnek ammónium-nitrátot az ukrán piacra.

(144)

A dömpingellenes intézkedések eltörlése ellenére 2019. július 1-jétől Ukrajna általános tilalmat vezetett be bizonyos termékkategóriák Oroszországból történő behozatalára, ideértve a felülvizsgálat tárgyát képező terméket is (52). Ezenkívül Ukrajnában célzott szankciók vannak érvényben az Orosz Föderáció egyes magánszemélyei és szervezetei ellen, beleértve a mintába felvett mindhárom ammónium-nitrátot előállító exportáló gyártót is (53).

(145)

A tájékoztatásra válaszként az RFPA előadta, hogy a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítés 8. szakaszában meghatározott ötnapos határidő lejárta után további (a fenti (144) preambulumbekezdésben hivatkozott) tényszerű információkat csatolt az ügy bizalmasnak nem minősülő irataihoz. Ezért az RFPA szerint a Bizottság nem pártatlanul vagy tisztességesen járt el, így nem az RFPA, az EuroChem és az Uralchem jogaival összhangban járt el, különös tekintettel a gondos ügyintézéshez való jogukra. Az RFPA hozzátette továbbá, hogy ezt a mulasztást nem lehet pusztán további tájékoztatással orvosolni, és az érdekelt felek csak egy napot kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek e tájékoztatással kapcsolatban.

(146)

Először is, az állítás az eljárás megindításáról szóló értesítés téves értelmezésén alapszik. A 8. szakasz és az ötnapos határidő egyértelműen az érdekelt felek más érdekelt felek észrevételeivel kapcsolatos beadványaira vonatkozik. A jelen esetben azáltal, hogy további tényszerű információkat csatolt az ügy nem bizalmas jellegű aktájához, ismertette, hogy milyen célból kívánja felhasználni ezeket az információkat, és lehetővé tette az érdekelt felek számára, hogy észrevételeket tegyenek az ilyen további tájékoztatással kapcsolatban, a Bizottság az alaprendelet 20. cikkével összhangban járt el. Ezenkívül a további tájékoztatásban közölt információk nyilvánosak voltak, és így már a kiegészítő tájékoztatást megelőzően hozzáférhető volt az érdekelt felek számára.

(147)

Ezenkívül az RFPA szerint az orosz ammónium-nitrátra Ukrajnában bevezetett importtilalomra vonatkozó további tájékoztatás nem minősült megfelelő tájékoztatásnak. Az RFPA azzal érvelt, hogy a Bizottság egyszerűen elmagyarázta az ügy aktájához csatolt további dokumentumok tartalmát, anélkül, hogy elmagyarázta volna, hogy ez a két dokumentum miként támasztja alá a megállapításait.

(148)

A Bizottság megcáfolta ezt az állítást. Az RFPA által említett magyarázatok a dokumentum releváns információinak összefoglalására utaltak, amelyeket a Bizottság a döntés meghozatalakor figyelembe vett. Így a kiegészítő tájékoztatás (amely lényegében azonos a fenti (144) preambulumbekezdésben szereplő információkkal) egyértelműen jelezte a megállapításokat és az azokat alátámasztó dokumentumokat, amelyeket a Bizottság csatolt az aktához.

(149)

Az RFPA továbbá azzal érvelt, hogy az importtilalom nem eredményezte az orosz nitrogénműtrágyák behozatalának betiltását, mivel 2019 második felében sor került a 3105 vámtarifaszám alá tartozó (amely alá a stabilizált ammónium-nitrát tartozik), orosz eredetű nitrogénműtrágyák behozatalára.

(150)

Az RFPA érvelését el kellett utasítani. Először is, az RFPA nem szolgált arra vonatkozó bizonyítékkal, hogy az importtilalom nem érintette a felülvizsgálat tárgyát képező termék egészét. Noha a stabilizált ammónium-nitrát a 3105 vámtarifaszám alá tartozik, e vámtarifaszám alá tartoznak a felülvizsgálat tárgyát képező terméktől eltérő termékek is. Mint ilyenek, a 3105 vámtarifaszám alatt behozott termékek nem képezhették részét az érintett terméknek, így az RFPA érvelése hatástalan. Ezenkívül az RFPA nem tudott bizonyítékkal szolgálni arra, hogy a vállalatspecifikus szankciók nem képeztek kereskedelemkorlátozó intézkedést, különös tekintettel arra a tényre, hogy a mintába felvett összes exportáló gyártó szerepel a szankciós listán.

(151)

Az RFPA szerint nem áll fenn annak a kockázata, hogy az orosz exportot Ukrajnából átirányítanák az EU-ba, amennyiben az EU dömpingellenes intézkedései hatályukat veszítenék, mivel az ukrán ammónium-nitrát-piacon 2008 óta érvényben vannak Oroszországgal szembeni intézkedések, és így az eladásokat már régen átirányították. Ez az állítás helytelen. Amint a fenti (120) preambulumbekezdésben említettük, a bizonyos piacokon – például Ukrajnában – jelenleg fennálló kereskedelemkorlátozó intézkedések növelik az Unió vonzerejét, ha az EU-ban meglévő dömpingellenes intézkedések hatályukat vesztenék. Az a tény, hogy ezek az intézkedések már bizonyos ideje érvényben vannak, nem mond ellent annak a ténynek, hogy ezek a piacok továbbra is zárva maradnak az orosz export előtt, és így más szomszédos piacokat – például az uniós piacot – vonzóvá tesznek az intézkedések megszüntetése esetén.

(152)

Az orosz exportőrök számára az unión kívül elérhető folyamatosan bővülő lehetőségekkel kapcsolatban az RFPA előadta, hogy az Unió csak egyetlen piac a sok más lehetőség között. Megismételte azt az érvet is, miszerint a felhasználás várható növekedése Latin-Amerikában (Brazília, Peru) és Eurázsiában (Kazahsztán és Ukrajna), ahol az orosz exportőrök aktívan jelen vannak, valamint más jövőbeni rendeltetési helyeken, elnyelné az orosz kapacitások állítólagos jövőbeni növekedését még anélkül is, hogy figyelembe vennék a belföldi felhasználás várható növekedését. Az Acron azt is állította, hogy az ammónium-nitrát iránti kereslet mind belföldön, mind pedig globálisan növekszik, és utalt a kereslet szezonalitására a különböző régiókban. Az orosz kormány azt is állította, hogy az ammónium-nitrát oroszországi gyártói egyre többet értékesítenek saját piacukon és olyan harmadik országokban, ahol beruházásokkal rendelkeznek.

(153)

A (118) preambulumbekezdésben foglaltak szerint, az Unió piaca annak méretét, potenciálját és földrajzi közelségét tekintve Oroszország számára az egyik legvonzóbb piac, és a más exportpiacokon meglévő vagy jövőben várható lehetőségek nem kérdőjelezik meg azt a következtetést. A termék különböző régiókban és különböző időszakokban tapasztalt szezonalitása nem módosítja a Bizottság értékelését. Ezenkívül a Bizottság hivatkozik a (124)–(132) preambulumbekezdésben szereplő bizottsági értékelésre, azzal a ténnyel összefüggésben, hogy Ukrajna továbbra is zárva áll az Oroszországból származó ammónium-nitrát behozatala előtt (lásd a (144) preambulumbekezdést).

(154)

A műtrágya-ütemterv kapcsán az RFPA fenntartotta, hogy a dokumentum nem kifejezetten az ammónium-nitrátra vonatkozott, és nem volt kötelező érvényű az orosz gyártók számára. Ezenkívül az Acron azzal érvelt, hogy az ütemterv címzettjei csupán a szövetségi hatóságok voltak az abban felsorolt intézkedések végrehajtása érdekében.

(155)

A Bizottság ezzel nem ért egyet. Nem tagadható, hogy a dokumentum (a nitrogénműtrágyák családjába tartozó) ammónium-nitrátra és az ammónium-nitrát oroszországi gyártóira is vonatkozik. Az ütemterv az orosz kormány által elfogadott hivatalos dokumentum. Ezenkívül az RFPA és az Acron nem tudja alábecsülni e dokumentum jelentőségét az orosz ammónium-nitrát-piac, annak gyártói és a jövőbeli fejlemények értékelése szempontjából, különösen azért, mert az ütemterv az Orosz Föderáció kulcsfontosságú gazdasági ágazatának nevezi a nitrogénműtrágya-ágazatot.

(156)

Ezenkívül az RFPA a tájékoztatásra válaszul úgy érvelt, hogy a műtrágya-ütemterv szerint a 2020 és 2025 közötti időszakban a nitrogénműtrágyák exportjának aránya stabilan 65 % fog maradni.

(157)

A Bizottság e kérdéssel kapcsolatos álláspontja tekintetében a (129) preambulumbekezdésre hivatkozunk. Amint azt a (136) preambulumbekezdés is megállapítja, ez a számadat azt mutatja, hogy a nitrogénműtrágya-ágazat (amely magában foglalja az ammónium-nitrát-termelést is) általánosságban exportorientált.

(158)

Az RFPA azt is állította, hogy a műtrágya-ütemterv a nitrogénműtrágyák belföldi felhasználásának jelentős növekedését irányozza elő. Az RFPA azzal érvelt továbbá, hogy a műtrágya-ütemterv egyáltalán nem mond ellent annak az állításnak, hogy bármilyen felesleges vagy további kapacitást az egyre növekvő belföldi kereslet kielégítésére fognak fordítani.

(159)

A Bizottság álláspontja tekintetében a (132) és (134) preambulumbekezdésre hivatkozunk. Ráadásul a Bizottság megjegyzi, hogy a belföldi fogyasztás várható növekedésére vonatkozó állítás ellentétes az ütemterv szövegével, amely szerint „[a]z ásványi műtrágyák oroszországi piacának fejlődését 2025-ig korlátozni fogja a mezőgazdasági termelők által támasztott tényleges kereslet alacsony szintje és az ásványiműtrágya-használati kultúra hiánya”, továbbá „az oroszországi ásványi műtrágya alágazat fejlődési kilátásai közvetlenül kapcsolódnak az exportpotenciál növelésére kínálkozó lehetőségek kiaknázásához” (54).

(160)

Ezenkívül a tájékoztatásra válaszul az RFPA megkérdőjelezte a belföldi ammónium-nitrát-felhasználásra vonatkozó adatok pontosságát, amelyet a Bizottság az oroszországi ammónium-nitrát-eladások alakulásának értékeléséhez használt (lásd a (130) és a (134) preambulumbekezdést). Az RFPA szerint a Bizottság a 2016. évi, stabilizált ammónium-nitrátot (7 millió tonna) is magukban foglaló adatokat hasonlítja össze a felülvizsgálati időszakra vonatkozó adatokkal (5,86 millió tonna), amelyek nem tartalmazzák a stabilizált ammónium-nitrátot.

(161)

Ez az állítás téves. Az RFPA állításával ellentétben a felülvizsgálati időszakra vonatkozó adatok, amelyek az összes orosz exportáló gyártótól a mintavételezéssel kapcsolatban kapott válaszokon alapulnak (és nagyrészt megfelelnek az RFPA által szolgáltatott adatoknak is), a felülvizsgálat tárgyát képező termék alá tartozó összes termékre kiterjednek, ideértve a stabilizált ammónium-nitrátot is. Ezen túlmenően mindkét adatsort az RFPA, illetve az orosz exportáló gyártók nyújtották be a Bizottságnak, ezért megbízhatóságukat az RFPA vagy maguk az orosz gyártók aligha vitathatják.

(162)

Ezenkívül az RFPA azt állította, hogy értelmetlen összehasonlítani az orosz gyártók gyártelepi exportárait az uniós gyártók gyártelepi belföldi áraival. Az RFPA előadta, hogy ha az Unióba irányuló orosz behozatal valószínű árai meg fognak felelni a más rendeltetési helyekre irányuló export áraival, így az árak nem ösztönöznek az export átirányítására.

(163)

A (137) preambulumbekezdésben foglaltak szerint, az összehasonlítás célja pusztán annak értékelése volt, hogy az uniós árszínvonal magasabb volt-e, mint azokban a fontosabb harmadik országokban, amelyeknek az orosz gyártók jelenleg szállítanak. Ezen összehasonlítás alapján a Bizottság megállapította, hogy az uniós piac az árakat illetően is vonzó az ammónium-nitrát oroszországi exportáló gyártói számára.

(164)

Az RFPA továbbá azt állította, hogy az uniós piac nem annyira vonzó, mint amennyire azt a Bizottság igyekszik beállítani. Az RFPA szerint ezt igazolja a szomszédos országokból érkező behozatal alacsony volumene, amelyekre nem vonatkozik semmilyen behozatali akadály.

(165)

Meg kell jegyezni, hogy ez a felülvizsgálat az uniós piac vonzerejét értékeli – különösen az orosz exportáló gyártók számára –, és más országok exportpreferenciái lényegtelenek a szóban forgó értékelés tekintetében. Ezekre az országokra nem terjed ki a jelenlegi vizsgálat hatálya, ezért a Bizottság nincs abban a helyzetben (illetve nincs arra vonatkozó kötelezettsége), hogy ilyen értékelést végezzen.

(166)

Az RFPA a tájékoztatásra válaszul azt állította, hogy a Bizottság következetlen az orosz exportáló gyártók Latin-Amerikában (lásd a (126) preambulumbekezdést) és az Unióban (lásd a (107) preambulumbekezdést) várható magatartására vonatkozó értékelésében.

(167)

A Bizottság nem ért egyet azzal, hogy bármilyen következetlenség lenne. Míg a Bizottság a (126) preambulumbekezdésben szereplő, Latin-Amerikára vonatkozó cáfolata a felhasználás előrejelzett növekedésére és annak orosz gyártók általi állítólagos elnyelésére vonatkozik, a (107) preambulumbekezdésben szereplő bizottsági értékelés a teljes orosz szabad kapacitás lehetséges átirányításával foglalkozik, anélkül, hogy az uniós felhasználás bármilyen növekedésével és az ilyen növekedés orosz gyártók általi elnyelésével foglalkozna.

(168)

A fenti okokból az érdekelt felek e pontra vonatkozó érvei nem változtathatják meg a Bizottság értékelését, és azokat el kell utasítani. Általánosságban azt is megfigyelhető, hogy a Bizottság által az e 3.3.3. pontban kiemelt tényezőket összességükben kell értékelni, nem pedig külön-külön megvizsgálni annak érdekében, hogy a Bizottság megállapítsa az uniós piac által az ammónium-nitrát oroszországi gyártóira gyakorolt vonzerő szintjét.

(169)

Tekintettel i. az ammónium-nitrát oroszországi gyártóinak meglévő szabad kapacitására és a gyártási kapacitás felülvizsgálati időszakot követő további növekedésére, ii. az orosz exportáló gyártók harmadik országbeli piacokon alkalmazott árképzési gyakorlatára és iii. az uniós piac általános vonzerejére, uniós intézkedések hiányában az ammónium-nitrát oroszországi gyártói valószínűleg nagy mennyiségű ammónium-nitrátot exportálnának az Unióba dömpingelt árakon. A Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy az intézkedések esetleges hatályvesztése esetén valószínű a dömping megismétlődése.

(170)

A felülvizsgálati időszak alatt huszonhárom gyártó foglalkozott az Unióban a hasonló termék előállításával. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(171)

A Bizottság az uniós felhasználást a következő mennyiségek összegeként határozta meg:

(172)

Ezek alapján az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás

(173)

Az uniós felhasználás 6 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszakban.

(174)

A kereslet csökkenő tendenciája jellemző a nitrogénműtrágyákra, amelyek felhasználási rátája az elmúlt években stabilan csökkent. Ez a tendencia – különböző tényezők együttes hatása miatt – valószínűleg a jövőben is folytatódik. A legfigyelemreméltóbb a mezőgazdasági termelőkre nehezedő növekvő környezeti és éghajlatváltozási nyomás.

(175)

A behozatal volumene 2017-ben 64 %-kal csökkent, de aztán ismét növekedett, és a felülvizsgálati időszak végére 13 %-kal magasabb volt, mint a figyelembe vett időszak elején (2016-ban). Az Oroszországból származó behozatal [0,4–0,8 %-os] piaci részesedést jelentett az Unióban a figyelembe vett időszakban.

(176)

A Bizottság az Oroszországból származó behozatal áraira jellemző tendenciát az 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázisban rögzített adatok alapján állapította meg.

(177)

Az Unióba irányuló oroszországi import átlagára a következőképpen alakult:

3. táblázat

Az Oroszországból származó behozatal árai  (*2)

(178)

A figyelembe vett időszakban az átlagos importárak összességében véve 9 %-kal csökkentek. Az importárak 2014 és 2017 között 35 %-kal nőttek, 2018-ban 35 %-kal csökkentek, majd a felülvizsgálati időszakban 4 %-kal növekedtek.

(179)

A felülvizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat árai és az orosz behozatal között mintegy 20 %-os árkülönbség volt megfigyelhető a 4. és 9. táblázatban szereplő adatok alapján. Továbbá a felülvizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította i. a mintába felvett uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti eladási árak gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát; és ii. az együttműködő oroszországi gyártóknak az uniós piacon, az első független vevő számára értékesített behozatalainak terméktípusonkénti, megfelelő súlyozott átlagárával, amelyet költség, biztosítás, fuvardíj figyelembevételével (CIF-paritás alapján) állapítottak meg és megfelelőképpen kiigazítottak a dömpingellenes vám és a behozatal utáni költségek tekintetében.

(180)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. A Bizottság az összehasonlítás eredményét a mintába felvett uniós gyártók felülvizsgálati időszakbeli forgalmának százalékában fejezte ki.

(181)

Az összehasonlítás 14,3 %-os áralákínálást mutatott a mintába felvett két orosz exportáló gyártó esetében, amelyek a felülvizsgálati időszak alatt ammónium-nitrátot exportáltak az Unióba. A hatályban lévő dömpingellenes vám levonásával az átlagos alákínálási különbözet 29,4 % lenne.

(182)

Beadványában az RFPA azt állította, hogy a belföldi árak és az importárak áralákínálás vagy áron aluli értékesítés megállapítása céljából történő valós összehasonlítása kiigazítást tesz szükségessé tekintettel a granulált és a szemcsésített ammónium-nitrát közötti különbségre. Nevezetesen, a granulált és a szemcsésített ammónium-nitrát ára eltér a fizikai különbségük (szemcseméret) okán, és annak következtében, hogy a szemcsésített ammónium-nitrát több nitrogént tartalmaz (34–34,5 %), szemben a granulált ammónium-nitráttal (33,5 %).

(183)

A jelen vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett uniós és orosz gyártók által előállított termék valójában egyezik a szemcseméret és a nitrogéntartalom tekintetében. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(184)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene 3 %-kal növekedett a felülvizsgálati időszakban: a 2016. évi 286 ezer tonnáról 295 ezer tonnára. Ez a behozatal a felülvizsgálati időszak alatt az uniós piaci részesedés 4,3 %-át jelentette. A legtöbb import Grúziából érkezett, amelyet Törökország követett.

(185)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal átlagára 5 %-kal csökkent 2016 és a felülvizsgálati időszak között, a 2016. évi tonnánként 221 EUR árról a felülvizsgálati időszakban tonnánként 210 EUR árra. Az ilyen átlagos importárak átlagosan magasabbak voltak, mint az Oroszországból származó behozatal árai.

(186)

Az elsődleges ország Grúzia volt az EU-ba irányuló jelentősebb behozatallal. Piaci részesedése a felülvizsgálati időszakban 3,0 %-ot tett ki. A Grúziából származó behozatal növekedett a figyelembe vett időszakban: a 2016. évi 123 ezer tonnáról 205 ezer tonnára. A figyelembe vett időszakban (2017 kivételével) áraik átlagosan magasabbak voltak, mint az Oroszországból származó behozatal árai.

(187)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(188)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott, ellenőrzött adatok alapján és a mintába felvett uniós gyártók kitöltött és ellenőrzött kérdőíveiben feltüntetett adatok alapján értékelte. Az adatok valamennyi uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók által a kitöltött kérdőíven közölt adatok alapján értékelte. Az adatok a mintába felvett uniós gyártókra vonatkoztak. Mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából.

(189)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(190)

A mikrogazdasági mutatók a következők: értékesítési egységárak, egységköltség, bérköltségek, készletek, nyereségesség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(191)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Az uniós gyártók termelése, termelési kapacitása és kapacitáskihasználása

(192)

A termelési volumen 6 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. A figyelembe vett időszakban a termelési kapacitás 2 %-kal csökkent. A termelési volumen erőteljesebb és a kapacitás kisebb mértékű csökkenésének eredményeként a figyelembe vett időszakban a kapacitáskihasználás 3 százalékponttal csökkent.

(193)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Az uniós gyártók értékesítési volumene és piaci részesedése

(194)

Az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítése az Unió piacán 6 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A figyelembe vett időszak során az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 0,6 százalékponttal csökkent.

(195)

2016 és a felülvizsgálati időszak között az uniós felhasználás 6 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 6 %-kal csökkent; ez a piaci részesedést tekintve 0,6 százalékpontnyi veszteséget jelent.

(196)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység az uniós gyártóknál

(197)

Az uniós gazdasági ágazatban foglalkoztatottak száma a figyelembe vett időszak alatt 4 %-kal nőtt. A termelés visszaesése következtében (a figyelembe vett időszakban 6 %) a termelékenység is 9 %-kal csökkent ugyanazon időszak alatt.

(198)

A (71) preambulumbekezdésben foglalt következtetésnek megfelelően, az Unióba irányuló orosz exportértékesítések nem minősültek reprezentatívnak az árra (és a mennyiségekre) nézve. Ennélfogva az uniós piac esetében sem a dömping tényállását, sem pedig a dömpingkülönbözet nagyságát nem volt mód ezen időszak tekintetében megállapítani.

(199)

Az uniós gazdasági ágazat uniós piacon, független vevők részére történt értékesítéseinek átlagárai és az egységnyi költség a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

8. táblázat

Átlagos értékesítési árak az Unióban, egységköltség

(200)

Az uniós gazdasági ágazat független vevők felé, Unión belül felszámított értékesítési egységárának átlaga a felülvizsgálati időszakban folyamatosan, 15 %-kal nőtt és elérte a tonnánkénti 219 EUR összeget. Az árak növekedésére hatással volt az előállítási költségek növekedése. Az előállítási költségek hasonló mértékben, 14 %-kal növekedtek 2016 és a felülvizsgálati időszak vége között. Az előállítási egységköltség növekedésére ható fő tényező az alapanyag – nevezetesen a földgáz, amely az ammónium-nitrát legfontosabb alapanyaga és a teljes előállítási költség több mint 60 %-át teszi ki – árának emelkedése volt.

(201)

Az átlagos munkaerőköltség a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(202)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség a tárgyidőszak során 11 %-kal csökkent.

(203)

A készletszintek a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

10. táblázat

Készletek

(204)

A mintába felvett uniós gyártók zárókészleteinek szintje 30 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A felülvizsgálati időszakban a készletek szintje az uniós gazdasági ágazat termelésének közel 2 %-át tette ki.

(205)

A jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(206)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék uniós független vevők részére megvalósított értékesítéséből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában. Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége mintegy 11,3 % volt a figyelembe vett időszak kezdetén, egészen 2018-ig, amikor is 3,7 %-ra esett vissza (a gázköltségek emelkedése és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben megvásárolt kibocsátási egységek megnövekedett költségei miatt), majd ezt követően javult, és a felülvizsgálati időszak végére elérte a 11,2 %-ot.

(207)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártó önfinanszírozó képességére utal. A nettó pénzforgalom hasonló tendenciát mutatott, mint a jövedelmezőség: 2018-ban csökkent, majd a felülvizsgálati időszakban javult. Összességében a figyelembe vett időszak során 3 %-kal nőtt.

(208)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat által az ammónium-nitrát-termelésbe eszközölt beruházások éves mértéke 60 %-kal nőtt, a 2016. évi 25 millió EUR-ról a felülvizsgálati időszakban csaknem 40 millió EUR-ra, amely a kérdéses termékkel összefüggő nettó eszközállomány 28 %-át tette ki. Az egészségügyi, a biztonsági és a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés javításához kapcsolódó beruházások, a gyártó üzemek kapacitásának és hatékonyságának növekedése.

(209)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. A hasonló termék előállítására és értékesítésére fordított beruházások megtérülése hasonló tendenciát mutatott, mint a jövedelmezőség: 2018-ban visszaesett, majd a felülvizsgálati időszakban visszatért az eredeti 38 %-os szintre.

(210)

A korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan az uniós gazdasági ágazat azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatnak jelentős beruházásokra és legalább 12 %-os felhasznált tőkével arányos megtérülésre (egy vállalat nyereségességének és a tőkefelhasználása hatékonyságának mérésére szolgáló pénzügyi arányszám) van szüksége. Benyújtottak egy szakértői tanulmányt, amely azt állította, hogy a felhasznált tőke 12 %-os átlagos megtérüléséhez tonnánként 94 EUR adózás előtti átlagos nyereséget kell elérni, ami 36 %-os adózás előtti árbevétel-arányos nyereséget tesz szükségessé.

(211)

A Bizottság megjegyezte, hogy mivel a hatályvesztési felülvizsgálatok során nem számolnak új kárkülönbözetet, a nyereségcél ebben az ügyben lényegtelen, különösen annak fényében, hogy a Bizottság nem állapított meg az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(212)

A vizsgálat kimutatta, hogy a gazdasági ágazat helyzete makroszinten romlott, összhangban a felhasználás általános csökkenési tendenciájával (-6 % a figyelembe vett időszakban), amely hatással volt az uniós gazdasági ágazat termelési és értékesítési volumenének csökkenésére.

(213)

A vizsgálat azt is feltárta, hogy a gazdasági ágazat helyzete mikroszinten összességében pozitív volt. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetét tehát nem érte kár, és ennek a szerencsés helyzetnek a fő oka a felülvizsgálat tárgyát képező termék Oroszországból történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések megléte volt.

(214)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében nem érte jelentős kár.

(215)

Egy együttműködő exportáló gyártó állítás szerint a hosszú távú gazdasági mutatók bizonyítják, hogy hiányzik az ok-okozati összefüggés az orosz behozatal és az állítólagos kár között.

(216)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár. Így az ok-okozati összefüggés elemzése nem indokolt. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(217)

Az Orosz Műtrágyagyártók Szövetségének állítása szerint a makrogazdasági mutatók azt mutatják, hogy az uniós piacot oligopólium jellemzi. A szövetség szerint a kérelmezők jelenleg a piac kétharmadát ellenőrzik, míg az uniós gazdasági ágazat gyakorlatilag az ammónium-nitrát teljes uniós piacát ellenőrzi, és csak elhanyagolható mennyiségű behozatal képes behatolni az uniós piacra.

(218)

Egy együttműködő exportáló gyártó azt állította, hogy többször felszólították a Versenypolitikai Főigazgatóságot, hogy vizsgálja meg az uniós gyártók versenyellenes magatartását.

(219)

Több beadványban a felhasználói szövetségek (55) azt állították, hogy az uniós ammónium-nitrát-ágazat kettős védelemben részesült (vámok és dömpingellenes vámok). A szövetségek szerint a kereskedelem útjában jelenleg álló akadályok a szomszédos országokból, például Grúziából és Törökországból, származó magas árú kivitelnek kedveztek, amelyre nem alkalmaznak vámokat és dömpingellenes vámokat, a globális versenytársak, azaz Oroszország, az USA stb. kárára. A vámok jelenlegi szerkezete ezért a helyi, magas árú kivitelt részesíti előnyben, a globális versenytársak kárára.

(220)

A vizsgálat megállapította, hogy az Unió piacán egészséges verseny zajlik: több mint huszonhárom uniós gyártó van, és egyikük sem rendelkezik 20 %-nál nagyobb piaci részesedéssel. Az uniós gazdasági ágazat nem rendelkezik egyértelmű erőfölénnyel a piacon. Következésképpen a Bizottság a szóban forgó állításokat elutasította.

(221)

Egy együttműködő exportáló gyártó és a felhasználói szövetségek (56) azt állították, hogy az uniós gyártók a dömpingellenes intézkedéseket arra használják, hogy fenntartsák a magas árakat az Unióban, megvédve az uniós gazdasági ágazatot az orosz gyártókkal folytatott versenytől, ezáltal lehetővé téve az uniós gyártók számára az ammónium-nitrát árának mesterségesen magas szinten tartását. Az exportáló gyártó szerint az ammónium-nitrát ára az EU-ban exponenciálisan nőtt és általában magasabb, mint más piacokon.

(222)

A korábbi vizsgálatok megállapításai és a jelenlegi felülvizsgálat alapján az ammónium-nitrát ára az Unióban követi annak legfontosabb nyersanyaga (vagyis a gáz) árát, amely az ammónium-nitrát előállítási költségeinek több mint 60 %-át teszi ki. A figyelembe vett időszak során a gázárak magasabbak volt az Unióban, mint sok más piacon. Ezenkívül az ammónium-nitrát árát a karbamid ára is alakítja, amely az ártárgyalások egyik tényezője. A karbamid globális árucikk, amelynek árát a globális kínálat/kereslet határozza meg.

(223)

Ezenkívül, amint azt a vizsgálat megerősítette, az uniós gyártók eladási árai és előállítási költségei a teljes figyelembe vett időszak alatt azonos tendenciát követtek. Ugyanis a gázárakban és az ammónium-nitrát eladási áraiban megmutatkozó tendencia a figyelembe vett időszak egészében azonos volt. Pontosabban, a felülvizsgálati időszak alatt a nyilvánosan elérhető gázár-index (57) 2018 októberében csökkenést jelez; az ammónium-nitrát árai is csökkenést jeleznek 2019 márciusában. A néhány hónapos időbeli késés annak a ténynek tudható be, hogy a felülvizsgálati időszak elején az ammónium-nitrát áraknak kellett fedezniük az előállítási költségeket (mivel néhány mintába felvett uniós gyártó esetében a költségek alatt maradtak, amint azt a 2018. évi eredmény csökkenése is tükröz), majd ugyanazt a csökkenő tendenciát követték. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(224)

A felhasználói szövetségek (58) egy beadványukban azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat 90 %-nál nagyobb piaci részesedéssel rendelkezik. Ezért a szövetségek szerint annak a behozatalnak a mennyisége, amely képest volt bejutni az uniós piacra, olyan korlátozott mennyiségű, hogy nem tudna érdemi versenykényszert kiváltani. Emiatt az ammónium-nitrát uniós piaca állítólag nem teljes mértékben versenyen alapuló piac.

(225)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a harmadik országokból származó tisztességtelen verseny hiányában az uniós piacon elért teljesítményüknek köszönhető. Nem volt olyan akadály, amely gátolta volna a behozatalt abban, hogy belépjen a piacra és versenyezzen az uniós gazdasági ágazattal. Ezenkívül az uniós gyártók piaci részesedése nem egy olyan mutató, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az uniós piacon hiányzik a verseny, különösen akkor, ha ezt a piaci részesedést több mint 20 gyártó birtokolja, és egyikük sem rendelkezik 20 %-nál nagyobb részesedéssel. A hatályban lévő dömpingellenes vámok nem képeznek a kereskedelmet gátló akadályt, hanem tisztességes versenyt biztosítanak az Unió és az érintett ország exportáló gyártói között. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(226)

Az RFPA azt állította, hogy a dömpingellenes intézkedések negatív hatást gyakoroltak a globális kereskedelemre, mivel lehetővé tették az uniós gyártók számára, hogy káros exporttevékenységet folytassanak, arra használva az Unió zárt belföldi piacának előnyeit, hogy tisztességtelenül járjanak el az exportpiacokon. A szövetség szerint az uniós gyártóknak leginkább az olyan országokba irányuló kivitele növekedett, mint India, Szerbia, Ausztrália és Ukrajna, ahol az árak a legalacsonyabbak. Az RFPA azt állította, hogy az ilyen kivitelre olyan árakon került sor, amelyek alákínálnak az uniós gyártók által az EU belföldi piacán kínált áraknak. Végül az említett harmadik országokba irányuló kivitel továbbra is jelentősen magas szinten maradt, sőt a felülvizsgálati időszak alatt tovább növekedett.

(227)

A Bizottság megjegyezte, hogy az uniós gyártók kivitele a figyelembe vett időszak alatt 6 %-kal nőtt, és a felülvizsgálati időszak alatt a teljes értékesítésük mintegy 30 %-át tette ki. A legfontosabb exportpiacok Kína, Ukrajna és Brazília voltak. Az Eurostat adatai alapján a szóban forgó piacokra – és összességében a harmadik országokba – irányuló kivitel átlagára magasabb volt, mint az uniós piacon kínált ár. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(228)

Több fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye azt mutatja, hogy képes globálisan versenyezni anélkül, hogy dömpingellenes intézkedések előnyeiből részesülne. Ez a viselkedés azt szemléltette, hogy a károkozás nem fog megismétlődni, mivel az ammónium-nitrát uniós gazdasági ágazata képes versenyezni bármely más piaci szereplővel, amennyiben valóban kárt okozott a kevésbé versenyképes gyártóknak világszerte.

(229)

Az a tény, hogy az orosz exportáló gyártók és az uniós gazdasági ágazat egyéb, eltérő piaci jellemzőkkel rendelkező harmadik országbeli piacokon versenyezhetnek egymással, nem jelenti, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén ne ismétlődhetne meg a károkozás, különösen akkor, amikor a (169) preambulumbekezdés arra a következtetésre jutott, hogy az ammónium-nitrát oroszországi gyártói nagy mennyiségű ammónium-nitrátot exportálnának az Unióba dömpingelt árakon. Ezenkívül az uniós gazdasági ágazat kivitele a felülvizsgálati időszakban az ágazat kibocsátásának mintegy 30 %-át képviselte. Figyelembe véve a tényt, hogy az ammónium-nitrát-ágazat tőkeintenzív és magas fix költségekkel jár, csupán 30 %-os kibocsátási szinten működni nem lenne gazdaságilag életképes. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(230)

Egy együttműködő exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós gyártók állami támogatást kaptak a kormánytól, hogy segítsenek megbirkózni többek között a növekvő környezetvédelmi költségekkel.

(231)

A Bizottság megjegyezte, hogy minden támogatást – amennyiben a mintába felvett és ellenőrzött uniós gyártók kaptak ilyet – a Bizottság elszámolt és belevett a nettó költségbe, amint az a (199) preambulumbekezdés költségtáblázatában szerepel. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(232)

A felhasználói szövetségek (59) azt állították, hogy a behozatal nem csak vámköteles, hanem azt a vámkezelést követő és az áruk forgalmazóknak történő viszontértékesítésével kapcsolatos egyéb költségek is terhelik, amelyek nem feltétlenül merülnek fel az uniós gazdasági ágazatban, de figyelembe kell venni őket.

(233)

A Bizottság megerősítette, hogy az importárak és az uniós gazdasági ágazat árainak összehasonlítása azonos szinten történik, amint azt a (179) preambulumbekezdésben kifejtette.

(234)

A felhasználói szövetségek (60) azt állították, hogy az ammónium-nitráttal annak globális áraihoz képest az Unióban jelentős „piaci felárral” kereskednek. Ez a „piaci felár” közvetlenül az ammónium-nitrátra alkalmazandó rendes vámok és dömpingellenes vámok kivetéséből fakad. Ez magasabb, mint a nominális vámok és a dömpingellenes vámok súlyozott átlaga, mivel – állításuk szerint – a vámok magukban foglalják azt a nominális és a járulékos hatást, amelyet „az import szerkezetére és a belső felhasználásra [gyakorolnak] azáltal, hogy befolyásolják a legjobb export-versenyképességű exportáló országokat”. A felhasználók a „piaci felár” 73 %-át, illetve 27 %-át rendelték hozzá a dömpingellenes vámokhoz, illetve a rendes vámokhoz.

(235)

A Bizottság megjegyezte, hogy a dömpingellenes vámnak tulajdonított úgynevezett „piaci felár” kiszámítása téves. Az Oroszországból származó behozatalra alkalmazandó dömpingellenes vámot a Bizottság a kár megszüntetéséhez szükséges mértékben állapította meg, amelynek számítása figyelembe veszi az alkalmazandó vámokat. Ezért a mezőgazdasági termelők szövetsége által végzett számítás kétszeresen veszi számba a vámot, amelyet azután a „dömpingellenes vám nyújtotta piacvédelemnek” tulajdonítanak. Továbbá a kár megszüntetéséhez szükséges mérték, amely alapján a jelenlegi vámok meghatározásra kerültek, nem „piaci felár”, amint azt a felhasználói szövetség állítja. A kár megszüntetéséhez szükséges mértéket a Bizottság úgy állapította meg, hogy az megszüntesse az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt. A kár abban az esetben szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná előállítási költségeit, és a hasonló termék uniós piacon történő értékesítése révén olyan adózás előtti nyereségre tudna szert tenni, amelyet egy ilyen típusú iparág az ágazatban szokásos versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül észszerűen elérhet. Következésképpen a Bizottság a szóban forgó állításokat elutasította.

(236)

A felhasználói szövetségek (61) továbbá azt állították, hogy az ammónium-nitrát uniós gyártói mesterségesen magas árakat tudtak meghatározni a jelentős profitszint elérése érdekében. Jóllehet az Európai Bizottság megállapította, hogy az ammónium-nitrátot előállító uniós gazdasági ágazatnak normál piaci körülmények között 8 %-os nyereségcélt kell elérnie.

(237)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kár mértékének kiszámításához használt irányár meghatározásához felhasznált nyereségcélt a Bizottság a legutóbbi időközi felülvizsgálatban (62) meghatározott azon megfelelő minimális nyereségben állapította meg, amelyet az uniós gazdasági ágazat a káros dömping nélkül várhatóan elért volna. Az a tény, hogy a kérdéses gazdasági ágazat ennél még magasabb haszonkulcsot tudott elérni, a hatályos intézkedések hatékonyságát és az uniós gazdasági ágazat életképességét bizonyítja. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(238)

A felhasználói szövetségek (63) azt állították, hogy az ammónium-nitrát magas árai a kalcium–ammónium-nitrát árait is befolyásolják, és hasonló piaci felárat becsültek a kalcium–ammónium-nitrát esetében (az ír mezőgazdasági termelők kalcium–ammónium-nitrátot használnak, mivel az ammónium-nitrát be van tiltva Írországban).

(239)

Először is, a kalcium–ammónium-nitrát nem tartozik a jelenlegi vizsgálat hatálya alá. Másodsorban, a hatályban lévő intézkedések nem akadályozzák az orosz vállalatokat (vagy egyéb harmadik országokat) a kalcium–ammónium-nitrát gyártásában és az uniós piacra történő kivitelében (erre a termékre nem alkalmazandó dömpingellenes vagy kiegyenlítő vám); sőt, annak ára az uniós piacon vonzó lehet, amint azt állítják. Harmadszor, természetes, hogy a nitrogénműtrágyák árai, amelyek fő alapanyaga a gáz, nagymértékben korrelálnak egymással, ezért az ammónium-nitrát és a kalcium–ammónium-nitrát ára ugyanazokat a tendenciákat követheti. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(240)

A tájékoztatást követően a felhasználói szövetségek (64) megismételték a túlzottan védett műtrágyagyártók versenyellenes magatartására és az uniós műtrágyapiacon a jelentős piacralépési akadályok okozta kereskedelmi torzulásokra vonatkozó állításukat (kijelentve, hogy ezek a kereskedelem útjában álló akadályok (vámok és dömpingellenes vámok) megbénították a versenyt, lehetővé téve az uniós gyártók számára, hogy együttesen túl magas árakat vezessenek be), anélkül, hogy az állítást alátámasztó bizonyítékokkal szolgáltak volna. Ezenkívül az uniós árak állítólagosan túlzott jellegét a (244) preambulumbekezdés tárgyalja. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(241)

Ugyanezek a felhasználói szövetségek ezután azt állították, hogy a Bizottság nem végzett átfogó, előre mutató (azaz a felülvizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó) értékelést, figyelembe véve a földgáz árának összeomlását (65) és az ammónium-nitrát árának párhuzamos növekedését (a saját piaci hírszerzésük előrejelzése alapján (66)) az Unióban.

(242)

A Világbank adatai szerint (67) a földgáz ára Európában 2019-ben kezdett csökkenni, 2021-ben fog elkezdeni fellendülni, és 2023-ra eléri a 2016-ban (a figyelembe vett időszak kezdetén) tapasztalt szintet. E vizsgálat megállapításainak fényében, amelyeket a (223) preambulumbekezdés ismertet részletesen, a figyelembe vett időszakban az ammónium-nitrát eladási árai a földgázárak alakulását követte az Unióban. Így nincs ok ettől eltérő tendencia előrejelzésére a jövőre nézve. Nem szolgáltak további bizonyítékkal az ammónium-nitrát árainak az uniós földgázárakhoz viszonyított alakulásáról, így e kettő kapcsolata megkérdőjelezhető. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(243)

Ugyanezek a felhasználói szövetségek azt állították továbbá, hogy a Bizottság – minden rendelkezésre álló tény ellenére (68) – cáfolta, hogy az ammónium-nitrát esetében létezne egy jelentős „piaci felár” az Unióban a többi régióhoz viszonyítva.

(244)

Először is, a felhasználói szövetségek által kiszámított úgynevezett „piaci felár” a Franciaországban és a fekete-tengeri régióban a figyelembe vett időszakban (69) az ammónium-nitrát azonnali árai (azaz a megkötött értékesítési ügyletek, eladási és vételi ajánlatok) közötti különbség volt. Így ezek nem lehetnek döntőek, amikor azokat a mintába felvett uniós gyártók lezárt és ellenőrzött értékesítési ügyletei (70) során ténylegesen felszámított ammónium-nitrát-árakkal összehasonlítjuk, amint azt a (199) preambulumbekezdés részletesen kifejti. Másodszor, a jelenlegi vizsgálati időszakban az Unióban az ammónium-nitrát tényleges árai az összes mintába felvett vállalat esetében alacsonyabbak voltak, mint az ammónium-nitrát azonnali árai a fekete-tengeri régióban (71) (amit azt a szövetségek 2019 novemberében állították (72)). Az árak e két halmazát az alábbiakban ismertetjük.

12. táblázat

Az ammónium-nitrát azonnali árai a fekete-tengeri régióban szemben az uniós gyártók átlagos értékesítési áraival az Unióban

(245)

Amint azt a mezőgazdasági termelők szövetsége által benyújtott adatok és az uniós gazdasági ágazat ellenőrzött értékesítési adatai bizonyítják, az uniós árak 2016-ban és 2017-ben ténylegesen alacsonyabbak voltak, mint amelyeket a mezőgazdasági termelők szövetsége globális árakként benyújtott. Az árak 2018-ban hasonló szinten voltak az Unióban, majd a felülvizsgálati időszakban csak kismértékben voltak magasabbak (tonnánként kevesebb, mint 9 EUR-val, azaz kevesebb mint 4 %-kal). Ezért a figyelembe vett 4 időszak közül 3-ban az Unióban az árak vagy alacsonyabbak voltak, vagy ugyanolyan szinten voltak, mint amit a mezőgazdasági termelők globális árnak tekintenek. A felülvizsgálati időszak alatt a „globális árnak” tekintett értéket kevesebb, mint 4 %-kal meghaladó értékre való növekedés se nem volt tartós, nem pedig jelentős. Az uniós piacon egy felár állítólagos létezését ezért nem támasztották alá a mezőgazdasági termelők szövetsége által benyújtott bizonyítékok, amikor azokat a Bizottság összevetette a vizsgálat során ellenőrzött adatokkal. Harmadszor, a felülvizsgálati időszakban a fekete-tengeri azonnali ár, amelyet a szövetségek a tájékoztatásra adott észrevételeikben (73) újból benyújtottak, a 2019 novemberében benyújtott árhoz (74) képest csökkent (az eredetileg benyújtott tonnánként [210–215] EUR-ról tonnánként 178 EUR-ra. Ezt a különbséget nem indokolták. Végül, az ammónium-nitrát fekete-tengeri azonnali ára elsősorban az orosz és a grúz ammónium-nitrát-exportőrök ára volt, és abban az egy régióban jellemző árak tekintetében volt irányadó. Ezért ezt nem lehetett globális árnak tekinteni. Ennek alapján a felek állítását a Bizottság elutasította.

(246)

A tájékoztatást követően az Orosz Föderáció állandó küldöttsége megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat stabil pozícióban és pénzügyileg egészséges helyzetben van. Előnyt kovácsolt a gázárak csökkenéséből. Egyes mutatók – mint például a foglalkoztatás, az értékesítési egységár, az átlagos munkaerőköltségek és a beruházások – folyamatosan növekvő tendenciát mutattak.

(247)

Emlékeztetni kell arra, hogy valóban ezek voltak a vizsgálat megállapításai a figyelembe vett időszak tekintetében. Az uniós gazdasági ágazatnak az intézkedések hatályvesztése esetén várható helyzetét a Bizottság a kártól elkülönülten elemezte a (298)–(303) preambulumbekezdésben.

(248)

Ugyanezen érdekelt fél, anélkül, hogy ezt bizonyította volna, megismételte azt az állítást, miszerint az ammónium-nitrátot előállító gyártók uralják az uniós piacot és szinte egyedüli szállítók, ami következésképpen károsítja az Unió végfelhasználóit és mezőgazdasági ágazatát. Az ammónium-nitrátra vonatkozó intézkedések az Unióban a verseny torzulásához, az ammónium-nitrát-árak inflációjához, valamint az uniós és a globális árak elválásához vezettek.

(249)

További bizonyítékok híján, és figyelembe véve, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésével és az ammónium-nitrát áraival kapcsolatos hasonló állításokkal a (222)–(223) és (225) preambulumbekezdés foglalkozott, a fél kijelentését a Bizottság elutasította.

(250)

Több érdekelt fél (75) azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat elemzése nyilvánvaló értékelési hibán alapult, mivel megállapításaiban a Bizottság kifejezetten kizárta a stabilizált ammónium-nitrátot. Pontosabban, a stabilizált ammónium-nitrátra vonatkozó adatokat nem vették bele a mikro- vagy makrogazdasági mutatókba. Azt állították továbbá, hogy – a benyújtott piaci információs adatbázisuk alapján –, ha stabilizált ammónium-nitrátot is belevették volna ezekbe a mutatókba, az ammónium-nitrát-felhasználás lényegesen nagyobb lenne az Unióban, mint ami a (172) preambulumbekezdésben szerepel.

(251)

A 4.5.2. pontban meghatározottak szerint a makrogazdasági mutatókat – más megnevezett források mellett – a Fertilizers Europe felmérései alapján az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott, ellenőrzött adatokból nyerték, amelyek a felülvizsgálat tárgyát képező termék teljes körét magukban foglalták, az (54) preambulumbekezdésben leírtak szerint. Ami a stabilizált ammónium-nitrátot illeti, ezekben a felmérésekben a foszfor- és/vagy káliumtartalmú tápanyagokkal dúsított ammónium-nitrátra vonatkozóan gyűjtöttek adatokat.

(252)

Az uniós felhasználás tekintetében a mintába felvett és a mintába fel nem vett uniós gyártók uniós piacon történő értékesítéseinek ellenőrzése megerősítette, hogy mindkét adathalmaz magában foglalta a felülvizsgálat tárgyát képező termék teljes körét, az (54) preambulumbekezdésben leírtak szerint. Különösen, ami a stabilizált ammónium-nitrátot illeti, a Fertilizers Europe felméréseiben és az uniós gyártók kérdőíveiben a foszfor- és/vagy káliumtartalmú tápanyagokkal dúsított ammónium-nitrátra vonatkozóan gyűjtöttek adatokat. Ezenkívül, az uniós gyártók AN (ammónium-nitrát), NK (káliumtartalmú tápanyagokkal dúsított ammónium-nitrát) és NP (foszfortartalmú tápanyagokkal dúsított ammónium-nitrát) eladásaira (76) vonatkozó, az érdekelt felek (77) által rendelkezésre bocsátott piaci információs adatbázisból származó adatok hozzáadásakor az eladási mennyiségek javarészt összhangban voltak az uniós gyártók (193) preambulumbekezdésben megadott teljes értékesítési volumenével.

(253)

Hasonlóképpen, az Oroszországból és minden más harmadik országból származó behozatali statisztikák TARIC-kód szintűek voltak, ezért tartalmazták az (54) preambulumbekezdésben feltüntetett összes kódot. Ezért megerősítést nyert, hogy az uniós gazdasági ágazat és az uniós felhasználás elemzése az (54) preambulumbekezdésben meghatározott felülvizsgálat tárgyát képező termék teljes körét lefedi. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(254)

Ugyanezek az érdekelt felek azt állították, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el az uniós gyártók mintájának meghatározásakor. Ugyanis a minta nem tükrözte az uniós gazdasági ágazat egészének előállítási költségeit, mivel a mintába felvett két gyártónál (AB Achema és Grupa Azoty Zakłady Azotowe Puławy S.A.) állítólag mesterségesen magas földgázköltségek merültek fel. Azt is állították, hogy a vizsgálat megállapításaiban semmi nem utal arra, hogy az e két uniós gyártó által fizetett gázárak reprezentatívak-e az uniós gázpiaci árak tekintetében, és hogy a Bizottság miként vizsgálta ezt a pontot.

(255)

A minta három – Litvániában, Lengyelországban és Franciaországban letelepedett – uniós gyártóból áll, és reprezentatív az uniós gazdasági ágazat egészének helyzetére nézve az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban. E tekintetben tisztázni kell, hogy a szokásos ellenőrzési gyakorlat magában foglalja annak ellenőrzését, hogy a kitöltött kérdőívekben feltüntetett nyersanyagárak a szokásos piaci feltételeket tükrözik-e (nevezetesen az előállítási költségek között nyilvántartott nyersanyagköltségek összhangban állnak-e a szabadpiaci értékkel). A mintába felvett két uniós gyártó által szolgáltatott nyersanyagköltségeket ezért a Bizottság összevetette a nyilvánosan hozzáférhető információkkal (78), és azok a figyelembe vett időszak egészében összhangban voltak a mindenkori piaci árakkal és azok alakulásával az Unióban. Noha a gázárak és a gáz egyéb beszerzési költségei tagállamonként eltérőek lehetnek, a Bizottság megállapításai három uniós gyártó reprezentatív mintáján alapultak. Tekintettel arra, hogy Lengyelországban és Litvániában jelentős ammónium-nitrát-termelés folyik (a felülvizsgálati időszakban a teljes uniós termelés 31 %-a és az együttműködő uniós ammónium-nitrát-gyártók 43 %-a), a Bizottság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a két mintába felvett, gázt beszerző uniós gyártó által szolgáltatott adatokat magában foglaló megállapítás reprezentatív volt az egész uniós gazdasági ágazat tekintetében. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(256)

Ugyanezek az érdekelt felek azt állították továbbá, hogy a (200) preambulumbekezdés a nyersanyag – nevezetesen a földgáz – árának növekedésére hivatkozik az uniós gazdasági ágazat termelési költségeinek növekedése mögött rejlő okként. A Bizottságnak azonban nyilvánosságra kellett volna hoznia az ezen állítást alátámasztó adatokat, nevezetesen a mintába felvett uniós gyártók földgáz-felvásárlási árait. Azt állították, hogy az Unióban nyilvánosan elérhető gázárak nem oszlatják el a mintába felvett uniós gyártók földgáz-felvásárlási árainak alakulásával kapcsolatos aggályokat. Hozzátették, hogy a Bizottságnak azt is meg kellett volna erősítenie, hogy a (200) preambulumbekezdés megállapításai mennyiben vonatkoznak a Yara France-ra, amely nem szerez be földgázt az ammónium-nitrát előállításához, és hogy az (ugyanezen preambulumbekezdésben szereplő) kijelentés, miszerint a földgáz az ammónium-nitrát előállításának legfontosabb alapanyaga, amely a teljes gyártási költség több mint 60 %-át teszi ki, nem vonatkozik a mintába felvett mindhárom uniós gyártóra.

(257)

A Bizottság megerősíti, hogy a (200) preambulumbekezdésben meghatározott tonnánkénti előállítási költség a mintába felvett mindhárom uniós gyártó tonnánkénti előállítási költségének súlyozott átlaga. Az a tény, hogy a mintába felvett uniós gyártók közül kettő vertikálisan integrálódott, és az ammónium-nitrát előállításához szükséges köztes nyersanyagokat, mint például az ammóniát, a helyszínen állítja elő, míg a mintába felvett harmadik uniós gyártó beszerzi azt, nem mond ellent annak az kijelentésnek, miszerint a földgáz az ammónium-nitrát előállításának legfontosabb alapanyaga, amely a teljes előállítási költség több mint 60 %-át teszi ki. Ugyanis az ammónium-nitrát előállítási költségeit vagy közvetlenül a földgázköltségek alakítják (a vertikálisan integrált gyártók esetében), vagy az ammónia költsége, amely egy földgázból előállított köztes nyersanyag, és amelynek árát szintén a földgáz ára alakítja. A mintába felvett uniós gyártók által a kitöltött kérdőívekben megadott nyersanyagköltségeket a Bizottság összevetette a nyilvánosan hozzáférhető információkkal (79), és azt találta, hogy azok a figyelembe vett időszak egészében összhangban voltak a mindenkori piaci árakkal és azok alakulásával az Unióban. Emiatt a Bizottság ezeket az állításokat elutasította.

(258)

Ugyanezen érdekelt felek azt is állították, hogy a Bizottságnak meg kellett volna magyaráznia, hogy milyen alapon jutott arra a következtetésre, hogy időbeli eltérés volt az Unióban a gázárak csökkenése és az ammónium-nitrát árainak csökkenése között, és hogyan ellenőrizte ezen következtetését ((223) preambulumbekezdés).

(259)

Tisztázni kell, hogy a mintába felvett uniós gyártók felülvizsgálati időszakbeli ammónium-nitrát-árait a Bizottság ügyletenként gyűjtötte össze a kitöltött kérdőívekben, és ezért a felülvizsgálati időszak minden egyes hónapjára kiszámíthatók. Az uniós gázárak havi alakulása a Világbanktól megszerezhető volt (80). A (223) preambulumbekezdésben szereplő következtetések alapja a két adatsor volt. Amint az a szóban forgó preambulumbekezdésben ismertetésre kerül, a néhány hónapos időbeli késés oka az volt, hogy a felülvizsgálati időszak elején az ammónium-nitrát áraknak először fedezniük kellett/utol kellett érniük az előállítási költségeket (mivel néhány mintába felvett uniós gyártó esetében az előállítási költségek alatt maradtak, amint azt a 2018. évi eredmény csökkenése is tükröz), majd ugyanazt a csökkenő tendenciát követték.

(260)

Egy másik orosz exportáló gyártó ennek ellenkezőjét állította, vagyis, hogy a földgáz költségei és az ammónium-nitrát árai eltérő tendenciákat követnek. Kijelentésének bizonyítékaként benyújtotta az ammónium-nitrát azonnali árait (azaz a megkötött ügyletek, eladási és vételi ajánlatokat) a különböző régiókban, összehasonlítva a Világbank és az IMF által közzétett földgázárakkal.

(261)

Először is, az ammónium-nitrát azonnali árai nem lehetnek döntőek, amikor azokat a mintába felvett uniós gyártók lezárt és ellenőrzött értékesítési ügyletei során ténylegesen felszámított, gyártelepi ammónium-nitrát-árakkal összehasonlítják, amint azt a (199) preambulumbekezdés részletesen kifejti, mivel azok olyan eladási és vételi ajánlatok árait tartalmazzák, amelyeket pénzügyileg nem feltétlenül rendeztek. Ezenkívül az azonnali árak csak egy tagállamból származnak, nevezetesen Franciaországból, míg a Bizottság által alkalmazott tényleges árak három tagállam, nevezetesen Franciaország, Litvánia és Lengyelország, reprezentatív mintájából származnak. Másodsorban, amint az a szóban forgó preambulumbekezdésben ismertetésre került, az ammónium-nitrát uniós árainak növekedésére hatással volt az előállítási költségek – nevezetesen a földgáz árainak – növekedése. Amint azt a (257) preambulumbekezdés részletesebben ismerteti, a mintába felvett uniós gyártók nyersanyagköltségei (beleértve a földgázt is) a figyelembe vett időszak egészében összhangban voltak a mindenkori piaci árakkal és azok alakulásával az Unióban. Ezért a földgáz költsége és az ammónium árai azonos tendenciát követtek az Unióban a figyelembe vett időszakban. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(262)

Ugyanez az orosz exportáló gyártó azt állította, hogy a jelenlegi vizsgálatban megállapított uniós ammónium-nitrát-árak ((199) preambulumbekezdés) kapcsán nem ismertették azok kiszámításának módját. A fél azt állította, hogy ezek az árak a Lengyelországban és Litvániában felszámított gyártelepi árak voltak. Ezenkívül a fél azt állította, hogy a gyártelepi árak képzéséhez a Bizottság levonta ezen uniós gyártók kapcsolt kereskedőinek eladási, általános és adminisztratív (SGA) költségeit és nyereségét.

(263)

Egyértelművé kell tenni, hogy a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók ammónium-nitrát-árait az általuk kitöltött kérdőívekben gyűjtötte össze. Ezeket az árakat a Bizottság nem kiszámította, hanem az uniós gyártóknál tett ellenőrző látogatások során ellenőrizte. A (199) preambulumbekezdésben szereplő ammónium-nitrát-árak – a 8. táblázatnál feltüntetett módon – a mintába felvett mindhárom uniós gyártó ellenőrzött adataira vonatkoznak. A mintába felvett uniós gyártóknak szóló, a kitöltéshez adott utasításokkal ellátott kérdőív, amelyen ezeket az árakat összegyűjtötték, elérhető a Kereskedelmi Főigazgatóság által az ügynek szentelt oldalon (81). Ez azt jelzi, hogy az eladási árak gyártelepi (gyári) szinten kerültek összegyűjtésre (vagyis ezek a vevő telephelyére történő szállítás esetleges költségei nélküli eladási értékek voltak), nem tartalmazzák a héát, sem pedig a jóváírásokat és a nyújtott kereskedelmi engedményeket. A kapcsolt kereskedők SGA-költségeit és hasznát a Bizottság nem vonja le. Ezért ezek mind a három mintába felvett uniós gyártó gyártelepi árai. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(264)

Ugyanez az orosz exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós gyártók harmadik országok piacain felszámított átlagos exportárai nem lehettek magasabbak, mint az uniós piacon felszámított áraik, amint azt a (227) preambulumbekezdés részletezi. Azzal érvelt, hogy az uniós gyártóknak a harmadik országok piacain felszámított árai potenciálisan dömpingeltek voltak, az ausztrál kormány azon megállapításaira hivatkozva, amelyek révén Ausztrália dömpingellenes vámot vetett ki az ammónium-nitrát Svédországból származó behozatalára 2019-ben (82).

(265)

Amint az a (227) preambulumbekezdésben szerepel, az uniós gyártók harmadik országok piacain felszámított ammónium-nitrát-árai az Eurostat adatain alapultak (83). Ennek alapján a Kínában, Ukrajnában és Brazíliában felszámított ár tonnánként 426 EUR, tonnánként 308 EUR, illetve tonnánként 375 EUR volt FOB (bérmentve a hajófedélzetre) paritáson a felülvizsgálati időszakban. A harmadik országokba irányuló export átlagára (összesen) tonnánként 397 EUR volt FOB paritáson ugyanebben az időszakban. A felülvizsgálati időszak alatt ezek az árak magasabbak voltak, mint az uniós gyártók átlagos értékesítési ára az Unióban. A Svédországra Ausztráliában kivetett dömpingellenes vámok csak egy tagállamra és eltérő időszakra vonatkoznak, ezért nem kérdőjelezték meg a Bizottság e felülvizsgálat során tett megállapításait. Ezért a Bizottság a fél felvetését elutasította.

(266)

Több érdekelt fél (84) azt is állította, hogy a Bizottságnak meg kellett volna magyaráznia, hogy milyen alapon állította, hogy „ezenkívül az ammónium-nitrát árát a karbamid ára is alakítja, amely az ártárgyalások egyik tényezője”, és hogyan ellenőrizte ezen állítását ((222) preambulumbekezdés).

(267)

Ezt a konkrét állítás az egyik mintába felvett uniós gyártó kitöltött kérdőívében szerepelt (85). A karbamid egy globális árucikk, amelynek ára a fő nyersanyaga – vagyis a földgáz – árát is követi (86). Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a karbamid ára egyebek között az ammónium-nitrát árát befolyásoló tényező.

(268)

Ugyanezen érintett felek azt is állították, hogy a Bizottságnak magyarázattal kellett volna szolgálnia arra, hogy miként jutottak azon következtetésre, miszerint „a gázárak magasabbak volt az Unióban, mint sok más piacon” ((222) preambulumbekezdés).

(269)

Erre a következtetésre a Bizottság az európai gázpiacokról szóló, nyilvánosan elérhető negyedéves jelentés (87) alapján jutott, amely az Unióban a felülvizsgálati időszak alatti mintegy 2,5 eurócent/kWh-os átlagos ipari kiskereskedelmi gázárat összehasonlította az EU néhány fontosabb kereskedelmi partnerének és jelentős ammónium-nitrát-termelőknek – köztük Oroszországnak – az áraival. Amint arról a Bizottság beszámolt, az ipari kiskereskedelmi gázárak Oroszországban 1 eurocent/kWh alatt, az Egyesült Államokban pedig 1,2 eurócent/kWh körül voltak a felülvizsgálati időszak alatt.

(270)

Több érdekelt fél (88) továbbá azt állította, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el az uniós gyártók mintájának meghatározásakor. Nevezetesen nem ismerte le, hogy az UAN-ügyben (89) megállapított kár hatással lehet az ammónium-nitrátra.

(271)

Az a tény, hogy az ammónium-nitrát-termelés hatással lehet az ellátási lánc valamennyi upstream (ammónia, salétromsav), downstream (karbamid–ammónium-nitrát), valamint kapcsolódó (kalcium–ammónium-nitrát, A5, karbamid) termékvonalára (a (350) preambulumbekezdésben említettek szerint), nem mond ellent annak a ténynek, hogy a kárt (amelyet különféle gazdasági mutatók tükröznek, ideértve az előállítási költség mutatóját is), egyértelműen az adott terméknek lehet tulajdonítani. Ezenkívül a Bizottság nem állapított meg a felülvizsgálati időszak alatt az ammónium-nitrát uniós gazdasági ágazatát ért kárt, és azon következtetését, miszerint az intézkedések hatályvesztését nem szabad lehetővé tenni, a kár megismétlődésének valószínűségével foglalkozó elemzésére alapozta. Így a Bizottság megállapította, hogy az állítás nemcsak téves, hanem az ügy tényállása miatt irreleváns is. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(272)

Több érdekelt fél (90) megismételte azon állítását, miszerint a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el az uniós gyártók mintájának meghatározásakor. E felek szerint a mintába felvett uniós gyártók nem képviselték a hasonló termék teljes körét, mivel nem gyártottak stabilizált, illetve ipari minőségű ammónium-nitrátot, ezért csak részben tükrözték az uniós gazdasági ágazatot. Továbbá azt állították, hogy a Bizottság két uniós gyártót választott ki, amelyek kapcsolt vállalati viszonyban álltak az orosz gyártókkal: A Grupa Azoty Zakłady Azotowe Puławy S.A. kapcsolt viszonyban állt az oroszországi gyártókkal; míg a mintába felvett másik uniós gyártó orosz ammónium-nitrát beszerzésével foglalkozott annak világszerte történő importja céljából, többe között az uniós piacra is.

(273)

A (33) preambulumbekezdésében foglaltak szerint, a mintába felvett uniós gyártók a legnagyobb ammónium-nitrátot előállító uniós gyártók a gyártási és értékesítési volumenek tekintetében. Ezek a gyártók a hasonló termék (a stabilizált és az ipari minőségű ammónium-nitrátot is beleértve) teljes termelésének 30 %-át adták az Unióban a felülvizsgálati időszak alatt. Az uniós gyártók mintája tehát reprezentatív volt az uniós gazdasági ágazat egészének helyzetére nézve az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban. Ezenkívül nincs arra vonatkozó jogi követelmény, hogy a gyártók mintája az összes vizsgált terméktípust le kell fedje ahhoz, hogy a minta reprezentatív legyen. Ebben az értelemben a minta olyan uniós gyártókat foglalt magában, amelyek olyan terméktípusokat gyártanak, amelyek közvetlenül versenyeztek az érintett behozatallal. Végül a jelen esetben a Bizottság nem állapított meg az uniós gazdasági ágazatot ért kárt. Azt az állítást, hogy az uniós gyártók mintája nem volt reprezentatív az uniós gazdasági ágazat egészének helyzetére nézve, a Bizottság tehát elutasította.

(274)

A mintába felvett uniós gyártók közül kettőnek az orosz gyártókkal való állítólagos kapcsolt vállalati viszonyával kapcsolatban a Bizottság a vizsgálat során összegyűjtött információk alapján megállapította, hogy a mintába felvett mindkét vállalat uniós gyártónak minősült az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében. Ami a Grupa Azoty Zakłady Azotowe Puławy S.A. illeti, az egyik orosz exportáló gyártó kisebbségi részesedéssel rendelkezik ebben az uniós gyártóban egy holdingtársaságon keresztül, és közöttük nem voltak közöttük kereskedelmi kapcsolatok. Ami a mintába felvett másik uniós gyártót illeti, amint azt a (309) preambulumbekezdés kifejtette, az orosz ammónium-nitrát kereskedelmét azon vállalatcsoport tagjai folytatták, amelyhez az uniós gyártó tartozik, és ez nem volt jelentős a mintába felvett uniós gyártó tekintetében (91). Nem volt ok arra, hogy ezeket a vállalatokat a Bizottság kizárja az uniós gazdasági ágazat meghatározásából, ezért az állítást elutasította.

(275)

Egy orosz exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós gyártók kapacitáskihasználását helytelenül számították ki, mivel az a prillezési kapacitáson alapult. A mintába felvett két uniós gyártó karbamid–ammónium-nitrátot és ammónium-nitrátot állított elő, amelyekhez ugyanazt a köztes terméket (ammónium-nitrát-olvadékot) használták. A fél azt állította, hogy e gyártók számára az ammónium-nitrát-olvadék rendelkezésre állása szűk keresztmetszetet jelent, és hogy az ilyen gyártók kapacitáskihasználását a rendelkezésre álló ammónium-nitrát-olvadék vagy a ténylegesen gyártott ammónium-nitrát alapján kell kiszámítani. Ezt az állítást a Bizottság a (110) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt elutasította.

(276)

Ugyanez az orosz exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság ár-összehasonlítása (áralákínálás-számítása) statikus volt, és nem vette figyelembe az árak időbeli alakulását, sem annak a más releváns tényekkel mint az ármozgásokkal, a piaci részesedés növekedésével, a termékek helyettesíthetőségével, azon terméktípusokkal, amelyek tekintetében az áralákínálást megállapította) való összefüggését. Ennek a vizsgálatnak fényt kell derítenie az ármozgásokra, valamint az importárak, valamint a belföldi hasonló termékek ára közötti kapcsolatban mutatkozó tendenciákra.

(277)

Az áralákínálási számítást – a szokásos módon – a Bizottság a felülvizsgálati időszakra, és az orosz gyártók által forgalmazott terméktípusokra (a jelen vizsgálathoz megállapított termékellenőrzési számokra) végezte el. Az áralákínálási számítás a felülvizsgálati időszak alatt korlátozott importmennyiségen alapult, amelyről kiderült, hogy nem reprezentatív. Így az e számításból levont következtetéseknek csak korlátozott jelentőségük lehet. Következésképpen az orosz behozatal árai és a belföldi hasonló termékek árai közötti kapcsolat jövőbeni előrejelzéseit nem lehet ezen az alapon végrehajtani. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(278)

Ugyanez az orosz exportáló gyártó azt állította, hogy a dömpingellenes vám levonása nem volt indokolt az áralákínálási számításnál egy nyersanyag esetében, ahol az árat a kínálat és a kereslet határozza meg, anélkül, hogy megmagyarázta volna, hogy miért lenne ez így.

(279)

A 4.3.3. pontban leírt áralákínálási számításhoz, amint azt a (181) preambulumbekezdés ismerteti, az Uniónak felszámított orosz exportárakat és az uniós gyártók árait a Bizottság két módszerrel hasonlította össze, az egyik esetében figyelembe vették a hatályban lévő dömpingellenes vámokat, míg a másik esetben nem. A (294) preambulumbekezdésben ismertetett (intézkedések hiányában bekövetkező) lehetséges áralákínálás kiszámításához a harmadik országoknak felszámított orosz exportárak és az uniós gyártók árainak összehasonlítása nem tartalmazott dömpingellenes vámokat, mivel ez a jövőre vonatkozó elemzés része volt. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(280)

Több érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság pontatlan és hipotetikus jellegű számításokra támaszkodva állította azt, hogy az orosz import káros árszinteken lépne be az uniós piacra:

(281)

Az uniós piacra történő tényleges orosz exportértékesítés alapján végzett áralákínálási számítással kapcsolatban a Bizottság hangsúlyozta, hogy a hatályos intézkedések meghosszabbításáról szóló döntése nem a felülvizsgálati időszak alatt megállapított áralákínáláson alapul. Először is, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem érte kár a felülvizsgálati időszak alatt. Másodsorban, amint azt több fél is elismerte, az áralákínálás a felülvizsgálati időszak alatt tapasztalt, korlátozott behozatali mennyiségen alapult, amelyről kiderült, hogy nem reprezentatív. Ezért a felülvizsgálati időszak alatt tapasztalt áralákínálás megállapítása korlátozott jelentőséggel bír az uniós gazdasági ágazat felülvizsgálati időszakban fennálló helyzete szempontjából.

(282)

Ami a (294) preambulumbekezdésben említett alákínálási számítást illeti, a szóban forgó számítás célja a jövőbeni lehetséges alákínálási szint megbecsülése volt abban az esetben, ha az intézkedések hatályukat vesztenék. Így ez a lehetséges áralákínálási szint és a (harmadik országbeli piacokon felszámított exportárak alapján) megképzett CIF-árak pusztán kiindulópontként szolgáltak. Ez a valószínű importár megállapítása céljából végzett gyakorlat volt. Mindezeket előrebocsátva, a (280) preambulumbekezdésben összefoglalt i. pontot illetően, az érdekelt felek által vitatott kiigazítások nem befolyásolják lényegesen azt a következtetést, hogy dömpingellenes intézkedések hiányában az orosz behozatal valószínűleg dömpingellenes árakon lépne be az uniós piacra, és továbbra is jelentősen az uniós gyártók árai alá kínálna (92).

(283)

A (280) preambulumbekezdésben összefoglalt ii., iii. és iv. ponttal a (183), (244) és (73) preambulumbekezdés foglalkozik. Az v. ponttal kapcsolatban: a Bizottság nem zárta ki a kétmillió tonna feletti behozatalt. A (294) preambulumbekezdésben és a kapcsolódó lábjegyzetben szereplő információ valójában azt jelenti, hogy a Bizottság figyelembe vette a mintába felvett orosz exportáló gyártók összes rendeltetési helyre irányuló kivitelét, amikor az kétmillió tonna felett volt a felülvizsgálati időszak alatt. A vi. ponttal kapcsolatban: a Bizottság csak bizonyos szállítással kapcsolatos költségeket alkalmazott, amelyek érvényesek maradtak, függetlenül az EU-ba irányuló értékesítési volumen és árak reprezentativitásától. Következésképpen a Bizottság a szóban forgó állításokat elutasította. Titoktartási okokból a fuvardíjakkal kapcsolatos, állítólagosan téves számításokra vonatkozó további részletes adatokat egy külön válaszban bocsátotta a Bizottság a társaság rendelkezésére. A Bizottság részben egyetértett a vállalat számításokra vonatkozó felvetéseivel. A CIF-szinten megállapított árak ebből fakadó, országos szinten 1 %-nál kisebb mértékű változása azonban nem volt lényeges hatással a Bizottság áralákínálással kapcsolatos megállapításaira.

(284)

Az érdekelt felek azon érveit követően, miszerint a Bizottság nem tájékoztatott megfelelően a mintába felvett exportáló gyártók esetében alkalmazott CIF-árak képzésének módszeréről, a Bizottság 2020. szeptember 30-án és október 21-én további tájékoztatásokkal szolgált, amelyekben ezzel az állítással megfelelően foglalkozott.

(285)

A Bizottságnak a (214) preambulumbekezdésben foglalt következtetései szerint az uniós gazdasági ágazatot a felülvizsgálati időszak alatt nem érte jelentős kár. Ezért a Bizottság a továbbiakban megvizsgálta, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínűleg bekövetkezne-e az Oroszországból érkező dömpingelt behozatal által okozott kár megismétlődése.

(286)

Annak érdekében, hogy megállapíthassa, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetére valószínűsíthető-e a kár megismétlődése, a Bizottság megvizsgálta a következő elemeket: a) az oroszországi gyártási kapacitás és szabad kapacitás, b) dömpingellenes intézkedések hiányában az Oroszországból származó behozatal várható árszintje és c) az uniós piac vonzereje.

(287)

Gyártási és szabad kapacitás Oroszországban

(288)

Oroszországban a felülvizsgálati időszak alatt a gyártási kapacitás meghaladta a 10,5 millió tonnát, a szabad kapacitás pedig a becslések szerint 440 000 tonnát tett ki. Ez az Oroszországban fellelhető szabad kapacitás az uniós felhasználás 6 %-át tenné ki. Ha ezt a kapacitást teljes mértékben az uniós piacra irányítanák, jelentős volumenek lennének exportálhatók, különösen erőteljes hatást gyakorolva az Oroszországgal szomszédos egyes tagországokra.

(289)

Az ásványi műtrágyák termelésének 2025-ig tartó időszakra vonatkozó, orosz kormány által elfogadott fejlesztési ütemterve (93) (a továbbiakban: műtrágya-ütemterv) fényében a nitrogénműtrágyák (amelyek közül az ammónium-nitrát az egyik legjelentősebb) termelése előreláthatólag növekedni fog (94), a kibocsátási volumenben az export által képviselt részesedés növekedése mellett, amely 2025-re eléri a 65 %-ot. Ez azt jelzi, hogy az orosz nitrogénműtrágya-ágazat nagyobb része exportorientált.

(290)

Az RFPA azt állította, hogy az ütemtervnek nem célja az ammónium-nitrát Unióba irányuló kivitelének előmozdítása.

(291)

A menetrend a nitrogénműtrágyák termelésének növekedésével számol: 2020-ra 11,7 millió tonnára és 2025-re 12,3 millió tonnára. A cél a nitrogénműtrágyák kibocsátási volumenében az export részarányát 2020-ra 65 %-ra növekedni, amely azt jelzi, hogy az orosz nitrogénműtrágya-ágazat nagyobb része exportorientált. Megjegyzi azt is, hogy az ásványi műtrágyák (amelyek közül az ammónium-nitrát az egyik legfontosabb) iránti kereslet az orosz piacon nem fogja meghaladni a 4–5 millió tonnát (a hatóanyag 100 százalékaként számítva), és a meglévő kapacitás esetében legfeljebb 40 %-os terhelést jelent. Az ásványi műtrágyák oroszországi piacának fejlődését 2025-ig korlátozni fogja a mezőgazdasági termelők által támasztott tényleges kereslet alacsony szintje és az ásványiműtrágya-használati kultúra hiánya. A fenti (296) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően, az uniós piac vonzó az orosz exportáló gyártók számára. Ezt a fent tárgyalt számokkal együttesen figyelembe véve, még akkor is, ha az ütemterv nem kifejezetten az Uniót célozza meg, az abban tárgyalt növekedések esetlegesen kivitelre kerülhetnek harmadik országok piacaira (beleértve az Unió piacát is) különösen az intézkedések megszüntetése esetén.

(292)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(293)

A (169) preambulumbekezdésben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ammónium-nitrát oroszországi gyártói az intézkedések hatályvesztése esetén nagy mennyiségű ammónium-nitrátot exportálnának az Unióba, és az ilyen exportra valószínűleg dömpingelt árakon kerülne sor.

(294)

Az orosz ammónium-nitrát intézkedések nélküli árszintjének figyelembevételéhez a Bizottság – az együttműködő exportáló gyártók harmadik országokban alkalmazott árainak (95) felhasználásával – áralákínálási számítást végzett a jövőbeni lehetséges alákínálási szint megbecsülése céljából, abban az esetben, ha az intézkedések hatályukat vesztenék, és jelentős, 24,0 %-os áralákínálást állapított meg. Ilyen árszintek mellett az ammónium-nitrát Oroszországból érkező behozatala rövid időn belül hirtelen megnövekedne.

(295)

Ezeket az elemeket együttesen vizsgálva a Bizottság megállapította, hogy valószínű, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén az orosz behozatal dömpingelt árakon jelenne meg az uniós piacon, és alákínálna az uniós gyártók árainak, ezáltal jelentős árnyomást gyakorolva az uniós gyártókra.

(296)

A (118) és (137) preambulumbekezdésben említettek szerint az uniós piac mind mérete, mind pedig az árak szempontjából vonzó. Az Unió a világ legnagyobb ammónium-nitrát-piaca. Az uniós piac az ár szempontjából továbbra is vonzó (96). Az orosz exportőrök jól bejáratott műtrágya-forgalmazási csatornákkal rendelkeznek az Unióban, ami logisztikai szempontból megkönnyíti számukra a kivitelt. Az orosz importárak továbbá valószínűleg alákínálnak az uniós gazdasági ágazat árainak az uniós piacon, ami azt is jelzi, hogy az uniós piac vonzó az orosz gyártók számára.

(297)

A (120) preambulumbekezdésben említettek szerint az olyan országok, mint Ukrajna, Ausztrália és India (97) dömpingellenes intézkedéseket vezettek be az Oroszországból származó ammónium-nitrátra. Ha a meglévő intézkedések hatályukat vesztenék, ezek az intézkedések csak még vonzóbbá tennék az uniós piacot az orosz gyártók számára, amelyek nagyobb nehézségekkel szembesülnek más harmadik országbeli piacokra történő kivitel során.

(298)

Amint azt a fenti (169) preambulumbekezdés megállapította, valószínű, hogy az ammónium-nitrát oroszországi gyártói az intézkedések hatályvesztése esetén nagy mennyiségű ammónium-nitrátot exportálnának az Unióba dömpingelt árakon. Továbbá az uniós piac vonzerejével kapcsolatban a (296) preambulumbekezdésben tett megállapítások alapján logikusan arra lehet számítani, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az oroszországi szabad kapacitásoknak legalább egy részét az uniós piacra irányuló termelésre használnák fel. Az orosz exportárak várható jövőbeni alakulását figyelembe véve, a (294) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, valószínű, hogy az orosz importárak jelentősen alákínálnának az uniós gazdasági ágazat árainak.

(299)

E tekintetben – a mennyiségek tekintetében – az intézkedések hatályvesztése nagy valószínűséggel lehetővé tenné az orosz exportáló gyártók számára, hogy rohamosan piaci részesedést szerezzenek az uniós piacon. Az uniós gazdasági ágazat ezután az értékesítési volumene és a piaci részesedése azonnali csökkenésével, valamint az egységnyi állandó költségek növekedésével szembesülne. Az ammónium-nitrát gyártásával foglalkozó gazdasági ágazat rendkívül tőkeigényes, és fenn kell tartania egy bizonyos termelési volument ahhoz, hogy fenntartható szinten tartsa az állandó költségeket. Az állandó költségeknek a termelés és az értékesítések visszaesése miatti növekedése rontani fogja a jövedelmezőséget.

(300)

Továbbá, amint azt a (174) preambulumbekezdés részletezi, az ammónium-nitrát felhasználása várhatóan tovább fog csökkenni. Az uniós gazdasági ágazat ezért egy szűkülő piacon verseng az orosz behozatallal. Ez viszont nagy valószínűséggel lefelé irányuló nyomást fog gyakorolni az árakra, ami negatív hatással van az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére és pénzügyi helyzetére. Ezzel párhuzamosan az uniós gazdasági ágazat elesne attól a lehetőségtől, hogy az uniós egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi előírásoknak való megfeleléshez szükséges beruházásokat megvalósítsa.

(301)

Mindezek a tényezők együttesen egy olyan helyzetet eredményeznének, amelyben a kár megismétlődne.

(302)

Egy olyan forgatókönyv alapján végzett szimuláció, amelyben az uniós gazdasági ágazatnak alkalmazkodnia kell az oroszországi behozatal áraihoz (a harmadik országokban megvalósuló behozatal jelenleg megfigyelhető szintjén, beleértve a vámot és a behozatal utáni költségeket is), miközben fenntartja értékesítési volumenét és a felülvizsgálati időszakban felmerültekkel azonos költségei merülnek fel, azt mutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége [-25–-29 %-os] veszteségbe fordulna.

(303)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy fennáll annak a valószínűsége, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén megismétlődik a károkozás.

(304)

Az Oroszországi Föderáció azt állította, hogy az uniós gyártók szigorúan ellenőrzik az ammónium-nitrát-ágazatot, mivel nagy piaci részesedéssel rendelkeznek, növelve a termelést és az értékesítést. Az Orosz Föderáció szerint az uniós gyártók ezért készen állnak az orosz versenytársaikra kivetett vámok megszüntetésére, amit az Unióból származó növekvő ammónium-nitrát-kivitel is igazol.

(305)

A vizsgálat megerősítette, hogy a csökkenő termelési és értékesítési volumen ellenére az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszak egészében meghaladta a 90 %-ot. Ugyanakkor ez nem kérdőjelezi meg a Bizottság azon megállapítását, miszerint az intézkedések megszüntetése esetén az Oroszországból származó dömpingelt behozatal növekedése jelentős kárt okozna az uniós gazdasági ágazatnak. A vizsgálat kimutatta, hogy az ammónium-nitrát piaca árérzékeny. Ebből kifolyólag (az intézkedések megszüntetése esetén) az Oroszországból érkező dömpingelt behozatal növekedése miatt az uniós gazdasági ágazat nem tudná fenntartani az állandó költségek versenyképes szinten tartásához szükséges értékesítési és – ebből következőleg – termelési volument (az állandó költségek növekedni fognak, mivel alacsonyabb előállított mennyiségre lesznek vetítve, így negatív hatást gyakorolva a jövedelmezőségre). A (298)–(302) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az uniós gazdasági ágazat az értékesítési volumene és a piaci részesedése azonnali csökkenésével, valamint az egységnyi állandó költségek növekedésével szembesülne. A jövedelmezőségi szint jelentősen negatívba fordulna. Ez valóban megfigyelhető volt az eredeti vizsgálatban, amikor az uniós gyártóknak jóval a bekerülési érték alá kellett csökkenteniük áraikat annak érdekében, hogy az értékesítést bizonyos szinten tartsák, és hogy fel tudják venni a versenyt az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló orosz behozatallal. Ez az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz vezetett, amely az értékesítés és a piaci részesedés csökkenésében, és – ami még jelentősebb – az uniós gazdasági ágazat árainak és nyereségének zuhanásában mutatkozott meg. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(306)

Az RFPA azt állította, hogy az ammónium-nitrát uniós piacának vonzerejét a Bizottság túlbecsülte. Ebben az összefüggésben az Unió nem rendelkezik semmilyen további előnnyel. Például az Oroszországból (Balti-tenger) Brazíliába, az Egyesült Államokba és Közép-Amerikába irányuló szállítások költségei majdnem megegyeztek az EU-ba történő szállítás költségeivel. Sőt mi több, a biztonsági korlátozások és azon előírás miatt, hogy az Egyesült Királyságban ammónium-nitrátot csak kis méretű hajókon lehet szállítani, a szállítási költségek gyakran magasabbak voltak az EU-ba, mint Brazíliába.

(307)

A Bizottság megállapította, hogy ez az állítás nem felel meg a tényeknek. A vizsgálat kimutatta, hogy az együttműködő exportáló gyártók más harmadik országokba irányuló szállítások során felmerült költségei közel 30 %-kal magasabbak voltak, mint az Unióba irányuló szállítások költségei. Ezért az állítást a Bizottság elutasította.

(308)

Az RFPA egy beadványában azt is állította, hogy az egyik legnagyobb uniós gyártó az Oroszországban vásárolt ammónium-nitrátot egy Unión kívüli rendeltetési helyre viszontértékesítette. Az RFPA szerint ez annak a bizonyítéka volt, hogy az uniós gyártók kettős játékot játszottak az uniós mezőgazdasági termelők kárára. A dömpingellenes intézkedéseknek nem lett volna szabad az uniós gazdasági ágazatnak a globális exportpiacokon való növekedését eredményezniük azáltal, hogy az Unióban megnövekedett értékesítésből származó bevételeket az állítólagosan dömpingelt termékek globális piaci viszonteladás céljából történő vásárlására használták fel.

(309)

A vizsgálat kimutatta, hogy az RFPA által Oroszországból vásárolt ammónium-nitrát viszonteladását egy olyan vállalatcsoport nem uniós és uniós szervezetei hajtották végre, amelynek az egyik uniós gyártó tagja. Ezek a viszontértékesítések Latin-Amerikába irányultak. Amint az a csoport éves beszámolóiból kitűnik, a szóban forgó csoport által Latin-Amerikában termelt bevételek (a bevételek mintegy 75 %-a származott műtrágya-értékesítésből) a csoport összbevételének kevesebb, mint 10 %-át tették ki. Ugyanezen csoport beszámolóiból látható, hogy a csoport bevételeinek javarésze továbbra is Európában keletkezik (több mint 30 %). Ezért az érintett uniós gyártó az Oroszországtól vásárolt ammónium-nitrátnak a csoport tagvállalatai általi, szóban forgó viszonteladását a globális exportpiaci teljesítménye során nem fordíthatta a saját javára, illetve az uniós gazdálkodók kárára. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(310)

Az RFPA ezután azt állította, hogy a szóban forgó viszonteladások arra vonatkozó hosszú távú elkötelezettséget jelentenek, hogy az adott vállalat az orosz ammónium-nitrát forgalmazójaként fog eljárni az Európai Unión kívüli exportpiacokon, és ezért jelentősen csökkentik a dömpingellenes intézkedések megszűnését követően a kivitel átirányításának kockázatát. Ez a hosszú távú elkötelezettség az orosz ammónium-nitrát bizonyos volumenét az EU piacán kívül lekötötte, és azt bizonyító tényezőként kell tekinteni, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén nem áll fenn a kár megismétlődésének valószínűsége.

(311)

A Bizottság megjegyezte, hogy annak a csoportnak a magatartása, amelyhez az uniós gyártó tartozik, nem tükrözi az orosz exportáló gyártók viselkedését a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén, mivel ezek egymástól független gazdasági szereplők. Például a szóban forgó vagy más exportáló gyártók egyéb kapacitásait az Unióba (át) lehetne irányítani az intézkedések hatályvesztése esetén. Ezenkívül az Unióban alkalmazandó dömpingellenes vámokkal összefüggésben megkötött megállapodások újratárgyalhatók lennének az intézkedések hatályvesztése esetén, és egy vonzó piac elérhetőbbé válna az ammónium-nitrát oroszországi gyártói számára. Ezért az állítást a Bizottság elutasította.

(312)

Az RFPA azt is állította, hogy az orosz belföldi piacon megnövekedett ammónium-nitrát-felhasználás és az ammónium-nitrát oroszországi gyártóinak meglévő, EU-n kívüli disztribúciós hálózatai bizonyítékként szolgálnak arra, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén nem áll fenn a kár megismétlődésének valószínűsége.

(313)

Az ammónium-nitrát oroszországi, belföldi piacon történő felhasználásának a fenti (130)–(134) preambulumbekezdésben szereplő elemzése arra a következtetésre jutott, hogy a növekedés nem garantált. Ezenkívül a más harmadik országokban meglévő disztribúciós hálózatok nem akadályozzák meg az exportőröket abban, hogy az uniós piacon felhasználják a meglévő disztribúciós hálózatokat vagy újakat hozzanak létre. Ezért az állítást a Bizottság elutasította.

(314)

Egy együttműködő exportáló gyártó azt állította, hogy az oroszországi gyártási kapacitások teljes mértékben ki vannak aknázva, ezért nem lehetséges jelentősen növelni az ammónium-nitrát termelését és annak az EU-ba irányuló kivitelét. Az ammónium-nitrát iránti kereslet világszerte jelentősen megnőtt, és tovább fog növekedni. Latin-Amerikában és az APAC-régiókban a műtrágya iránti kereslet ösztönözte az ammónium-nitrát piacának növekedését annak köszönhetően, hogy ezekben az országokban a művelhető mezőgazdasági területek terjeszkednek. Oroszországban is nőtt az ammónium-nitrát iránti kereslet. Ugyanakkor az EU-ban a kereslet indukálta piaci növekedés más régiókhoz képest lassabb volt. Ezért, ha az intézkedések hatályukat vesztenék, nem növekedne jelentősen az ammónium-nitrát Oroszországból származó behozatala.

(315)

Tekintettel az uniós piac méretére, a földrajzi közelségre, az árakra, a megállapított valószínűsíthető áralákínálásra, valamint arra a tényre, hogy az orosz exportőrök egy részének jól bejáratott disztribúciós csatornái vannak az Unióban, amely logisztikai szempontból megkönnyíti a kivitelt, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az uniós piac igenis vonzó az orosz gyártók számára. A Bizottság úgy vélte, hogy a szóban forgó országokban az előre jelzett felhasználás olyan szinten volt, amely az orosz gyártók szabad kapacitásának csak részleges felszívását tenné lehetővé.

(316)

Egy együttműködő exportáló gyártó azt állította, hogy különböző orosz exportáló gyártók brazíliai és egyéb harmadik országokbeli beruházásai Brazília és egyéb harmadik országok vonzerejét mutatják az Unióval szemben.

(317)

A Bizottság megjegyezte, hogy ezek a beruházások megerősítik, hogy az orosz gyártók készek harmadik országokba exportálni. Ezekre a beruházásokra azonban akkor került sor, amikor az Unióban intézkedések voltak hatályban, azt nem jelzik, hogy ezek a piacok vonzóbbak lennének az uniós piacnál az intézkedések megszüntetése esetén.

(318)

Több érdekelt fél azt állította, hogy az ammónium-nitrátnak az EU-ba történő behozatalára vonatkozó intézkedés több mint 25 éve van hatályban, és hogy ez a helyzet példátlan, és nem áll összhangban a dömpingellenes intézkedések természetével.

(319)

Az alaprendelet nem állapít meg maximális időt a dömpingellenes intézkedések alkalmazására. Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság megállapította, hogy az intézkedések esetleges hatályvesztése esetén fennáll a dömping vagy a kár megismétlődésének valószínűsége. Ezért e felek állítását elutasították.

(320)

A tájékoztatást követően több érdekelt fél (98) azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az uniós gyártók tényleges helyzetét az uniós piacon, amelyek erős disztribúciós hálózattal rendelkező, nagy vállalatcsoportok, amelyeket a behozatal útjában álló akadályok védenek, és jelenleg képesek az ammónium-nitrát esetében felárat felszámítani a globális piacokkal – beleértve a Fekete-tengert, a Baltikumot és Brazíliát is – összehasonlítva. Azt állították, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések túlkorrekciót jelentettek, mivel az uniós gazdasági ágazat, noha termelési kapacitásának csak a felét használta ki, az uniós gazdasági ágazat nyereségcéljának 8 %-át meghaladó nyereséget és a beruházásokon magas megtérülést ért el.

(321)

Először is, az a tény, hogy az uniós gyártók egy része nagy vállalatcsoportokba tartozik, nem feltétlenül jelenti azt, hogy képesek felárakat felszámítani. Továbbá, az állításokkal ellentétben, a négy nagy vállalatcsoport és a különféle kisebb gyártók puszta létezése önmagában még nem teszi őket oligopóliummá.

(322)

Másodszor, az ezen érdekelt felek által állítólagosan felszámított felárról megállapításra került, hogy az ammónium-nitrát Franciaországban, különböző szállítási paritások mellett felszámított azonnali árai (vagyis a megkötött értékesítési ügyletek, eladási és vételi ajánlatok árai), valamint az ammónium-nitrát fekete-tengeri, balti-tengeri régióban, Brazíliában és más régiókban felszámított azonnali árai közötti különbség, azaz az összehasonlításra nem ugyanazon szállítási paritás mellett került sor, amint az kiderült az érintett felek által előadottakból. Ez különösen fontos, mivel a felek maguk is elismerik észrevételeikben, hogy az ammónium-nitrát szállítása költséges. Ezenkívül ezen árak alapján, amint azt a (199) preambulumbekezdés részletezi, nem lehet következtetéseket levonni, mivel azok olyan eladási és vételi ajánlatok árait tartalmazták, amelyek nem feltétlenül kerültek anyagilag rendezésre, és amelyek csak egy tagállamra vonatkoznak. Az ammónium-nitrát árai Unió-szerte eltérőek, amint ezt Acron a (262) preambulumbekezdésben megismételt észrevételeiben hallgatólagosan is elismerte, amikor azzal érvelt, hogy a Bizottság által jelentett uniós árak túl alacsonyak, és ezért csak Lengyelországból és Litvániából származhatnak. Harmadszor, amint azt a (199) preambulumbekezdés megállapítja és kifejti, az uniós gyártók Unióban felszámított ammónium-nitrát-árai 14–25 %-kal alacsonyabbak voltak, mint az ammónium-nitrát franciaországi azonnali árai (99) a szóban forgó érdekelt felek által a figyelembe vett időszakban megadott adatok alapján. Negyedszer, amint azt a (244) preambulumbekezdés példázza, a fekete-tengeri és balti-tengeri régiókban, valamint Brazíliában felszámított azonnali ammónium-nitrát-árak CIF-paritásra (az EU határára szállítva) (100) történő kiigazítását követően a tényleges uniós ammónium-nitrát-árak 2016 és 2017 között azonos szinten voltak, és pusztán tonnánként 9–15 EUR-val voltak magasabbak 2018-ban és a felülvizsgálati időszakban. Ezért az ammónium-nitrát tényleges uniós ára a többi piacon felszámított ára közötti ilyen különbség nem tekinthető állandónak és/vagy jelentősnek.

(323)

Ami azt az állítást illeti, hogy az uniós gazdasági ágazat fent említett 8 %-os jövedelmezősége a felár felszámításának bizonyítéka, a Bizottság megjegyzi, hogy a nyereségcél nem olyan nyereség, amely felett felár keletkezik, és a beruházások magas megtérülése sem bizonyíték a felárra. Ezenkívül a mintába felvett orosz exportáló gyártók jövedelmezősége messze meghaladja az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét. Ezen érv logikája mentén valójában az orosz exportáló gyártók számítanak fel jelentős felárat a belföldi és az exportpiacokon, nem pedig az uniós gazdasági ágazat. Ami a korábbi ammónium-nitrátra vonatkozó vizsgálatokban elismert kapacitáskihasználást illeti, az érintett termék alacsony kapacitáskihasználási rátája a gazdasági ágazat általános gazdasági helyzetének egy kevésbé értelmezhető mutatója. Ennek oka, hogy a folyékony ammónium-nitrát (köztes termék) felhasználható szilárd ammónium-nitrát, de más downstream termékek előállításához is. Következésképpen torzíthatják a statisztikai adatokat azok a többcélú üzemek, amelyek át tudnak állni más műtrágyák gyártására vagy más műtrágyák gyártásáról. Ennek alapján a felek állítását a Bizottság elutasította.

(324)

Több érdekelt fél (101) azt állította, hogy a Bizottság következetlen volt, amikor azt állította, hogy a harmadik országokban folytatott verseny során tanúsított magatartás nem releváns annak megállapítása során, hogy a kár valószínűleg megismétlődik-e, mivel a harmadik országokban felszámított orosz exportárakat megfelelőnek ítélték meg a dömping megismétlődése valószínűségének megállapításához, és a dömpingellenes intézkedések hiányában az Oroszországból származó behozatal valószínű árszintjének megállapításához. Az érdekelt felek továbbá azzal érveltek, hogy a Bizottság által felhasznált exportadatokat a 310230 90 és 310240 90 KN-kódok esetében nem támasztották alá az Eurostat számadatai. Azt állították, hogy Kína nem rendeltetési helye az uniós gyártók ammónium-nitrátjának, és hogy a Bérmentve a hajófedélzetre (FOB) paritáson számolt exportárak az uniós átlagos, gyártelepi alapú eladási árak alatt voltak.

(325)

Ami a kár megismétlődését illeti, a Bizottság vizsgálata az uniós piac helyzetével foglalkozik. Az uniós gazdasági ágazat főként a helyi piacon működik, amely a fő tevékenységét képezi. Az a tény, hogy az orosz exportáló gyártók és az uniós gazdasági ágazat egyéb, más piaci jellemzőkkel rendelkező harmadik országbeli piacokon versenyezhetnek, nem kapcsolódnak közvetlenül ehhez az elemzéshez. Különösen, amint azt a (174) preambulumbekezdés elismeri, az uniós piac ammónium-nitrát felhasználása szempontjából egy zsugorodó piac, ami nem feltétlenül áll fenn a többi piac esetében, amint azt az exportáló gyártók maguk is állították. Éppen ellenkezőleg, a dömping megismétlődésének valószínűségére vonatkozó elemzés magában foglalja az olyan tényezők vizsgálatát, mint az exportáló gyártók harmadik országokban tanúsított magatartása és árképzése, valamint az Unióba irányuló export átirányítására irányuló ösztönzők.

(326)

Továbbá, még ha van is némi kölcsönhatás az uniós gazdasági ágazat és az exportáló gyártók között harmadik országok piacain, ez nem tekinthető annak bizonyítékául, hogy az uniós gazdasági ágazat képes versenyezni az orosz exportáló gyártókkal harmadik országok piacain, és még kevésbé az uniós piacon. Először is, az uniós gazdasági ágazat és az orosz exportáló gyártók eltérő exportpiacokra összpontosítanak. Az uniós gazdasági ágazat fő rendeltetési helyként Kínába, Ukrajnába, Brazíliába, Szerbiába és Ausztráliába exportál. A (120) preambulumbekezdésben említettek szerint, Ukrajna és Ausztrália az orosz export szempontjából ténylegesen bezárult. Az uniós gazdasági ágazat értékesítéseivel az egyetlen tényleges kölcsönhatásra Brazíliában kerül sor. Az exportstatisztikák (102) szerint azonban az uniós gazdasági ágazat exportvolumene még ott is csak mintegy 4 %-át teszi ki az orosz exportáló gyártók exportmennyiségének. Ennél is fontosabb, hogy egyértelmű, hogy az uniós gazdasági ágazat nem lenne képes ellenállni az orosz exportáló gyártók tisztességtelen versenyének az uniós piacon, mivel – amint azt a (169) preambulumbekezdés megállapította – valószínű, hogy az ammónium-nitrát oroszországi gyártói uniós intézkedések hiányában nagy mennyiségű ammónium-nitrátot exportálnának az Unióba dömpingelt árakon.

(327)

Az érdekelt felek azon állításával kapcsolatban, hogy az Eurostat adatai nem erősítik meg a Bizottság rendeltetési helyekre és árakra vonatkozó megállapításait, a Bizottság megjegyezte, hogy az érdekelt felek a felülvizsgálat tárgyát képező termékhez kapcsolódó KN-kódok közül csak kettőt vettek figyelembe. Így az érintett uniós exportnak csak egy pillanatnyi állapotát nézték meg. Ezenkívül a CIF szállítási szinten (az export rendeltetési helyére történő leszállítás), nem pedig az FOB szállítási szint számított ár a megfelelő alap az exportárak és az uniós gyártelepi árak összehasonlításához, mivel az árakat ugyanazon a szállítás helyen kell összehasonlítani.

(328)

Végül, az orosz exportáló gyártók rendkívül nyereségesek voltak (jövedelmezőségük 24 % és 50 % között mozgott): a felülvizsgálati időszakban a harmadik országok piacain felszámított átlagos értékesítési áruk tonnánként 133 EUR volt. Még az Unióba történő szállítás és a kapcsolódó biztosítási költségek (103) mellett is az orosz exportáló gyártók átlagos CIF-ára (az EU határára szállítva) alacsonyabb lenne, mint az uniós gazdasági ágazat megtérülési ára (104). Ennek eredményeként az orosz exportáló gyártók nyereségesek lennének az uniós piacon, míg az uniós gazdasági ágazat csupán a költségeit fedezné. Következésképpen a Bizottság a szóban forgó állításokat elutasította.

(329)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy nem valószínű, hogy az orosz behozatal káros hatással lenne az uniós gyártókra, mivel:

(330)

Először is, a (325) és (326) preambulumbekezdésben említettek szerint, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye nem használható annak mutatójaként, hogy az uniós gazdasági ágazat képes versenyezni az orosz exportáló gyártókkal. Addig is a (296), (297), valamint (340)-(341) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, az uniós piac az ár és a közelség tekintetében vonzó az orosz exportáló gyártók számára.

(331)

Másodszor, a (302) preambulumbekezdésben bemutatottak szerint, az Oroszországból származó behozatal volumenének a vizsgálatban becsült árszínvonalon megvalósuló növekedése elégséges lenne ahhoz, hogy annak hatására az uniós gazdasági ágazat az értékesítési volumene és a piaci részesedése azonnali csökkenésével, valamint az egységnyi állandó költségek növekedésével szembesüljön, amely ezt követően hátrányosan érintené annak jövedelemezőségét.

(332)

Harmadszor, ami a kár megismétlődését illeti, a vizsgálat az uniós piac helyzetével foglalkozik. A Bizottság nem látja be, hogy miért kellene az uniós piacon a gazdasági ágazatnak okozott kárt valahol máshol szerzett állítólagos nyereséggel enyhíteni. Az a tény, hogy vannak olyan harmadik országbeli piacok, amelyekre az uniós gazdasági ágazat (át)irányíthatja értékesítéseit, nem kapcsolódik közvetlenül a kár megismétlődésének elemzéséhez.

(333)

Negyedrészt a Bizottság nem állapított meg az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt.

(334)

Ötödször, a (302) preambulumbekezdésben leírt szimulációt ismertetését a Bizottság csatolta az ügy aktájához, amely valamennyi érdekelt fél számára betekinthető volt (105). A mintába felvett uniós gyártók adatai ebben a szimulációban tartományokban kerültek feltüntetésre annak érdekében, hogy ne kerüljenek nyilvánosságra a mintára vonatkozó, bizalmasnak tekintett, egyedi információk (ez a mintába felvett uniós gyártók körében a mintára vonatkozó egyedi információkat, és kereskedelmi előnyt jelenthetett számukra vagy más érdekelt felek számára). Az a tény, hogy az értékek tartományokban vannak megadva, nem teszi értelmetlenné az ügy aktájához csatolt szimulációt, és nem fosztják meg az exportáló gyártókat a védelemhez való joguktól, mivel az alkalmazott tartományok alsó és felső értékei egyaránt bizonyítják, hogy az uniós gazdasági ágazat az alkalmazott árszint mellett erősen veszteséges lenne. A szimuláció továbbá azt feltételezte, hogy az uniós gazdasági ágazat átlagos eladási ára a harmadik országokban megfigyelt orosz importár szintjére csökkenne. Ezután a szimuláció egyéb paramétereit – nevezetesen a mintába felvett uniós gyártók értékesítési volumenét és költségeit – a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók ellenőrzött adataira alapozta. Meg kell jegyezni, hogy a szimuláció az uniós gyártóknak az Unióban értékesített mennyiséghez, nem pedig a gyártott mennyiséghez kapcsolódó költségeit vette figyelembe. Emiatt a Bizottság ezeket az állításokat elutasította.

(335)

Ugyanezek az érdekelt felek azt állították, hogy a Bizottság tévesen értékelte az orosz import által az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt potenciális hatást. Különösen a Bizottság kihagyta azokat a kedvező piaci feltételeket, amelyek mellett az uniós gyártók a következő öt évben az Unióban működni fognak csökkenő gázköltségek miatt. Azt állították, hogy a kár valószínűségére vonatkozó, előretekintő elemzésnek figyelembe kell vennie ezeket az alacsonyabb költségeket és azoknak az uniós gyártók azon képességére gyakorolt hatását, hogy dömpingellenes intézkedések hiányában hatékonyan versenyezhessenek az orosz gyártókkal.

(336)

A Világbank által a földgáz árára vonatkozóan kiadott előrejelzés (106) alapján Európában a gázár 2023-ban eléri a 2016-ban (a figyelembe vett időszak kezdetén) megfigyelt szintet. Az uniós gyártók előállítási költségeinek ugyanezt a tendenciát kell követniük, mivel ez a kettő összefügg ((200) preambulumbekezdés). Ezen feltételezésekkel az uniós gyártók költségei ekkor körülbelül tonnánként 174 EUR-t tennének ki, csakúgy, mint 2016-ban. Feltéve, hogy a harmadik országokban felszámított orosz exportárak a felülvizsgálati időszakkal azonos szinten maradtak (mivel a szabályozott orosz gázár változatlan marad (107)), ezek az árak továbbra is alacsonyabbak lennének az uniós gyártók előállítási költségeinél (azaz tonnánként 174 EUR alatt maradnának). Ennek alapján valószínű, hogy az Unióba irányuló orosz export továbbra is erős árnyomást gyakorolna az uniós gazdasági ágazatra. A Bizottság ezért elutasította a felek állítását.

(337)

Ugyanezek az érdekelt felek azt állították, hogy a dömpingellenes intézkedések megszüntetése nem fosztaná meg az uniós gazdasági ágazatot minden védettségtől, mivel továbbra is részesülne a legnagyobb kedvezményes (108) vámtételből.

(338)

A dömpingellenes intézkedés célja a tisztességes verseny helyreállítása az uniós piacon. A meglévő hagyományos vámok nem ezt a célt szolgálják, és ezért nem lehetnek az oka annak, hogy a tisztességtelen árú behozatalra kivetett dömpingellenes intézkedéseket nem tartják hatályban, illetve nem vezetik be. A felek állítása elutasításra került.

(339)

Ugyanazon érdekelt felek azt állították, hogy a Bizottság túlbecsülte az uniós piacának vonzerejét.

(340)

Először is, annak figyelembevétele érdekében, hogy az orosz exportáló gyártók az intézkedések nélkül valószínűleg milyen árszintet alkalmaznának az ammónium-nitrát Unióba irányuló exportja során, a Bizottság az együttműködő exportáló gyártók harmadik országokban felszámított tényleges árainak felhasználásával megbecsülte az intézkedések hiányában lehetséges áralákínálási szintet ((294) preambulumbekezdés). A következtetés, miszerint az orosz exportáló gyártók valószínűleg átirányítanák kivitelüket az uniós piacra azon alapult, hogy az Unióban az ammónium-nitrát jellemző árai magasabbak, mint a harmadik országok piacain felszámított orosz exportárak, amely gazdasági ösztönzőt jelent. A jelenlegi vizsgálat megállapította, hogy az uniós gyártelepi ár körülbelül tonnánként 219 EUR ((200) preambulumbekezdés), ami lényegesen magasabb, mint a mintába felvett három exportáló gyártó harmadik országokban felszámított, tonnánként 133 EUR átlagos gyártelepi exportára ((81) preambulumbekezdés). Ennek alapján az orosz exportáló gyártóknak gazdasági érdeke, hogy harmadik országok helyett az Unióba értékesítsenek. Különösen, figyelembe véve azt a tényt, hogy – amint azt a mintába felvett orosz exportáló gyártók kitöltött kérdőívei mutatják – már a meglévő dömpingellenes intézkedések mellett történő értékesítés során is fedezve vannak az Unióba történő értékesítés során felmerülő költségek, és nyereséget érnek el. Ez azt jelenti, hogy ha még magasabb áron értékesítenének az Unióba, akkor még magasabb nyereséget érnének el.

(341)

Másodsorban, amint azt a Bizottság a (307) preambulumbekezdésben megjegyezte, az összes együttműködő exportáló gyártók szállításai költségei alapján a jelen vizsgálat arra a megállapításra jutott, hogy a harmadik országokba irányuló szállítások során felmerült költségek közel 30 %-kal magasabbak voltak, mint az Unióba irányuló szállítások költségei. Ezért ezt az egyetlen orosz exportáló gyártóra érvényes állítást a Bizottság elutasította.

(342)

Az egyik orosz exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság ellentmondott önmagának, és az ok-okozati összefüggés elemzéséhez nem fűzött indoklást. Egyrészt a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nincs szükség az ok-okozati összefüggés elemzésére, másrészt megállapította, hogy a kárt az orosz behozatal okozta.

(343)

Ez az állítás a Bizottság által a jelen esetben végzett értékelés félreértésén alapult. A (216) preambulumbekezdésben említettek szerint, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár. Így az ok-okozati összefüggés elemzése nem volt indokolt, és ezért erre nem is került sor. A kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó későbbi elemzésében azonban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy valószínű a jelentős kár megismétlődése az Oroszországból származó behozatal elleni hatályos dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(344)

Ugyanez az orosz exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a harmadik országok vonzóak számukra, és hogy a kereslet e piacokon növekszik. Az exportáló gyártó elmagyarázta, hogy a belföldi és az ukrán piac (amely az exportáló gyártó szerint a globális ammónium-nitrát felhasználás 7 %-át teszi ki) az uniós értékesítéshez felhasználható teljes kapacitását lefoglalta az adott idényben. Ezenkívül elmagyarázta, hogyan építette ki az Unión kívüli régiókba irányuló exportkapacitását. Más érdekelt felek azt állították, hogy az uniós piac csak az egyike azon piacoknak, amelyekre az orosz exportáló gyártók kivitele irányulhat. Nem lenne különösebb ösztönzője az Unióba irányuló export átirányítására és a meglévő hosszú távú szerződések megszegésére a dömpingellenes intézkedések megszüntetése esetén;

(345)

A Bizottság megjegyezte, hogy nem tagadta, hogy a harmadik országok piacai vonzóak lehetnek az orosz exportáló gyártók számára összehasonlítva az uniós piaccal, ahol az Oroszországból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes intézkedések vannak hatályban. Ezen intézkedések hatályvesztése esetén azonban, a (296), (297), valamint (340)–(341) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, az uniós piac az ár és a közelség tekintetében vonzó lenne az orosz exportáló gyártók számára. Az uniós piacon az árak jóval magasabbak, ezért ez a piac jövedelmezőbb, mint az orosz és más harmadik országbeli piacok. A gazdasági szereplők szerződéses kötelezettségvállalásai a nyereséget követően újratárgyalhatók lehetnek. Továbbá, amint azt a (143) preambulumbekezdés kifejtette, az ukrán piac továbbra is zárva van az orosz ammónium-nitrát exportja előtt. Végül, ami a harmadik országok piacain történő kapacitásfejlesztést illeti, miközben az Unióban továbbra is dömpingellenes intézkedések vannak hatályban, ez csupán azt bizonyítja, hogy az export fontos az orosz exportáló gyártók számára. Ez nem mond ellent annak a ténynek, hogy – amint az a (340) preambulumbekezdésben szerepel – az Unióban az árak sokkal vonzóbbak, mint ezeken a piacokon, és – amint azt a (341) preambulumbekezdés megállapítja – az Unióba történő szállítás költsége alacsonyabb, mint az említett többi rendeltetési helyre. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(346)

Az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az Oroszországgal szemben érvényben lévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével. Az uniós érdek meghatározása a különböző szóba jöhető érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(347)

Az alaprendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt félnek lehetőséget biztosítottak álláspontja ismertetésére.

(348)

Ennek alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy – a dömping folytatódásának és a kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó következtetések ellenére – léteznek-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra engednek következtetni, hogy az Uniónak nem áll érdekében fenntartani a meglévő intézkedéseket. Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálatban az intézkedések elfogadása nem minősült az Unió érdekeivel ellentétesnek.

(349)

A (213) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az intézkedések lehetővé tették az uniós gazdasági ágazat számára, hogy megőrizze pozitív mikrogazdasági helyzetét. A (298)–(303) preambulumbekezdésben ugyanakkor az is megállapítást nyert, hogy amennyiben az Oroszországgal szembeni dömpingellenes intézkedések hatályukat vesztenék, az uniós gazdasági ágazat helyzete valószínűleg romlana. A vizsgálat valóban azt mutatta, hogy az intézkedések fenntartása nagy valószínűséggel bebiztosítaná az uniós gazdasági ágazat jelenlegi gazdasági helyzetét. Az uniós gazdasági ágazatnak lehetősége nyílna a – különösen az uniós egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi előírásoknak való megfeleléshez kapcsolódó – beruházásokat megvalósítani, valamint folytatni a már folyamatban lévő beruházásokat.

(350)

Az intézkedések megszűnése kétségkívül a gazdasági helyzetük gyors romlásához vezetne. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a nitrogénműtrágya-portfólióban nem az ammónium-nitrát az egyetlen termék, hanem az általános, integrált termelési profil egyik alkotóeleme, az ammónium-nitrát-termelést ért kár megismétlődése azonnal hatással lenne az ellátási lánc valamennyi upstream (ammónia, salétromsav), downstream (karbamid–ammónium-nitrát), valamint kapcsolódó (kalcium–ammónium-nitrát, A5, karbamid) termékvonalára. Ezért az ammónium-nitrát-üzletágnak közvetlen negatív hatása lenne a teljes nitrogénműtrágya-üzletágra.

(351)

Ezért az Oroszországgal szembeni intézkedések fenntartása az uniós gazdasági ágazat javát szolgálná.

(352)

A jelenlegi vizsgálatban – miként az a (41) preambulumbekezdésben is szerepel – egyetlen importőr sem működött együtt, illetve jelentkezett. Ezért nem voltak arra utaló jelek, hogy a legutóbbi hatályvesztési felülvizsgálat (109) során levont következtetések a továbbiakban ne lennének érvényesek, és hogy az intézkedések fenntartása olyan kedvezőtlen hatásokkal járna az importőrökre, amelyek meghaladnák az intézkedések kedvező hatásait.

(353)

A (49) preambulumbekezdésben említettek szerint két felhasználó (mezőgazdasági termelő) válaszolt a kérdőívre. Számos felhasználói (mezőgazdasági termelői) szövetség jelentkezett, és ellenezte az intézkedések folytatását azzal az indokkal, hogy ezek piaci felárat hoznak létre az Unióban forgalmazott ammónium-nitrát (és kalcium–ammónium-nitrát) esetében a többi piachoz képest, és sürgősen enyhíteni kell a mezőgazdasági termelők költségterhét. Állításuk feltételezte, hogy a dömpingellenes vámok és a vámok által létrehozott piaci felár 100 %-ban érvényesül a műtrágya árában.

(354)

A felhasználók érdekének elemzése az Európai Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatóságának (a továbbiakban: Mezőgazdasági Főigazgatóság) adatain és a két francia mezőgazdasági termelő által kitöltött kérdőíven alapult (akiknek az adatai érzékenyek, ezért az alábbi elemzésben történő felhasználás során tartományokban lettek megadva).

(355)

Az uniós érdek elemzése alapvetően két szempontra terjed ki: i. az ammónium-nitrát költsége a mezőgazdasági üzem költségeihez viszonyítva, ii. az intézkedések hatása a mezőgazdasági üzem költségeire a figyelembe vett időszakban.

(356)

A felhasználói szövetségek az alábbiakat állították: i. a kereskedelem útjában álló akadályok agrárgazdaságra gyakorolt hatását a szántóföldi növények – pontosabban a gabonafélék, olajnövények és fehérjenövények – termesztésére szakosodott mezőgazdasági üzemekben (a továbbiakban: COP-gazdaságok) kell felmérni, nem pedig az ágazat egészében; ii. a COP-gazdaságok a leginkább műtrágya-intenzívek, ezért ezek az ammónium-nitrát tényleges felhasználói; iii. egyúttal a nitrogénműtrágyák legnagyobb felhasználói az Unióban (110). Ezek a mezőgazdasági üzemek az összes uniós mezőgazdasági üzem mintegy 35 %-át képviselik (111).

(357)

Összességében véve a műtrágyáknak – és különösen az ammónium-nitrátnak – a mezőgazdasági termelők költségeire gyakorolt hatását a Bizottság a kérdőívet kitöltő két francia mezőgazdasági termelő által szolgáltatott adatok alapján értékelte. Ez az elemzés azt mutatta, hogy az említett francia mezőgazdasági üzemekben használt műtrágyák (összességükben) a növénytermesztés közvetlen költségének (112) körülbelül [36–45 %]-át és a mezőgazdasági üzem teljes költségének (113) körülbelül [16–21 %]-át tették ki a legutóbbi rendelkezésre álló pénzügyi évben (114). Figyelembe véve, hogy az ammónium-nitrát költsége ezekben a francia mezőgazdasági üzemekben (115) a felhasznált összes műtrágya költségének körülbelül [39–44 %]-át tette ki, az ammónium-nitrát költsége a növénytermesztés közvetlen költségének körülbelül [15–20 %]-át, és a mezőgazdasági üzem teljes költségének [3–5 %]-át tette ki ugyanebben az időszakban.

(358)

Ezeket az adatokat a Bizottság összevetette a Mezőgazdasági és Főigazgatóságtól beszerzett, franciaországi COP-gazdaságokra vonatkozó agrárgazdasági adatokkal. Azok valóban megerősítették, hogy Franciaországban az ilyen speciális COP-gazdaságok esetében használt műtrágyák (összességükben) a legutóbbi rendelkezésre álló pénzügyi évben a növénytermesztés közvetlen költségének körülbelül 42 %-át és a mezőgazdasági üzem teljes költségének körülbelül 14 %-át tették ki (116). Mindamellett feltételezve, hogy az ammónium-nitrát költsége a felhasznált összes műtrágya költségének körülbelül [39–44 %]-át tette ki, az ammónium-nitrát költsége a növénytermesztés közvetlen költségének legfeljebb 17 %-át, és a mezőgazdasági üzem teljes költségének legfeljebb 5,8 %-át tehette ki Franciaországban ugyanebben az időszakban.

(359)

A Mezőgazdasági Főigazgatóságtól beszerzett adatok alapján az EU egészében az ilyen speciális COP-gazdaságok esetében a felhasznált műtrágyák a legutóbbi rendelkezésre álló pénzügyi évben a növénytermesztés közvetlen költségének körülbelül 43 %-át és a mezőgazdasági üzem teljes költségének körülbelül 13 %-át tették ki (117). Úgyszintén, feltételezve, hogy az ammónium-nitrát költsége a felhasznált összes műtrágya költségének körülbelül [39–44 %]-át tette ki, az ammónium-nitrát költsége a növénytermesztés közvetlen költségének legfeljebb 18 %-át, és a mezőgazdasági üzem teljes költségének legfeljebb 5,6 %-át tehette ki az EU-ban az azonos időszakban. Ez lenne az ammónium-nitrát költségének a mezőgazdasági üzem teljes költségében képviselt részaránya, ha az uniós COP-gazdaságok ugyanolyan ammónium-nitrát-intenzívek lennének, mint a franciaországi COP-gazdaságok, amely azonban nem felel meg a valóságnak, amint azt a felhasználói szövetségek is megerősítették (118).

(360)

Összességében fontos megjegyezni, hogy a műtrágyák költségeinek az uniós COP-gazdaságok költségeiben képviselt részaránya az idő múlásával folyamatosan csökkent, pl. a legutóbbi, 2014 és 2018 közötti időszak elemzése azt mutatja, hogy 2014-ben a műtrágyák a haszonnövény-termesztő mezőgazdasági üzemok teljes költségének 15 %-át tették ki, míg 2018-ban már csak 13 %-át. Ez azt mutatja, hogy a többi költségelem (például vetőmagok, bérek, bérleti díj, fizetett kamat (119)) nagyobb terhet róttak az uniós COP-termelőkre, amelyek az ammónium-nitrát legintenzívebb felhasználói.

(361)

A műtrágyaként felhasznált ammónium-nitrát mennyisége a gazdaságok által termesztett haszonnövények típusától függ, legyen az gabona (búza, árpa, zab, rozs, tritikálé), olajrepce, burgonya, cukorrépa vagy gyepterület. Számos uniós gazdaság többféle haszonnövényt termeszt, és a mezőgazdasági termelők számára az ammónium-nitrát költségei országonként eltérőek. Ezért nehéz megbecsülni, hogy az ammónium-nitrát pontosan mekkora költséget jelent az összes mezőgazdasági üzem számára. Mindazonáltal a műtrágyák költsége által képviselt részarány csökkenésének tendenciája – az agráripar kibocsátásának értékét tekintve – az egész uniós mezőgazdasági ágazatban megfigyelhető volt (120).

(362)

Továbbá a Mezőgazdasági Főigazgatóságtól beszerzett adatok alapján, a Bizottság becslése szerint az összes haszonnövény-termesztő mezőgazdasági üzem esetében a felhasznált műtrágyák a legutóbbi rendelkezésre álló pénzügyi évben a növénytermesztés közvetlen költségének körülbelül 30 %-át és a haszonnövény-termesztő mezőgazdasági üzem összes költségének körülbelül 9 %-át tették ki (121).

(363)

Mindamellett – a (357) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – azt feltételezve, hogy az ammónium-nitrát költsége a felhasznált összes műtrágya költségének körülbelül [39–44 %]-át tette ki, az ammónium-nitrát költsége az összes haszonnövény-termesztő mezőgazdasági üzem teljes költségének legfeljebb 3,7 %-át tehette ki ez EU-ban. Úgyszintén, ez lenne az ammónium-nitrát költségének a mezőgazdasági üzem teljes költségében képviselt részaránya, ha az összes uniós haszonnövény-termesztő mezőgazdasági üzem ugyanolyan ammónium-nitrát-intenzívek lennének, mint a franciaországi szakosodott COP-gazdaságok, amely azonban nem felel meg a valóságnak, amint azt a felhasználói szövetségek (122) is megerősítették.

(364)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ammónium-nitrát költsége a szakosodott COP-gazdaságok és egészében az összes uniós haszonnövény-termesztő mezőgazdasági üzem költségeiben 5,6 %, illetve 3,7 % alatt volt. Ezért az ammónium-nitrát költségének a teljes költségben való részaránya csak akkor lehet lényeges jelentőségű, ha egyértelmű kapcsolat áll fenn az ammónium-nitrát ára és a gazdaság nettó árrése között, amelyet a Bizottság további elemzésnek vet alá.

(365)

A jelen vizsgálatban a felhasználói szövetségek (123) azzal érveltek, hogy a „DE [dömpingellenes] vám belföldi ammónium-nitrát-árakra gyakorolt hatását tapasztalatok igazolják”. Ugyanakkor a vámok mezőgazdasági termelőkre történő továbbhárításának mértéke nem volt egységes, és számos változótól függött, különösen a különböző források (124) közötti tényleges szintű versenytől. Szemléltetésképpen: az együttműködő felhasználói szövetségek által benyújtott információk nem szolgáltak arra vonatkozó bizonyítékkal, hogy a csökkent dömpingellenes vám (amint azt a legutóbbi időközi felülvizsgálat (125) is megállapította) hatással lett volna az ammónium-nitrát árára. Ennek oka, hogy a mezőgazdasági termelők jellemzően forgalmazóktól vásárolnak, amelyek nem feltétlenül érvényesítik számukra az előnyöket. Ezért nincs nyilvánvaló bizonyíték arra, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a felhasználók előnyhöz jutnának azáltal, hogy alacsonyabb áron tudnak ammónium-nitrátot beszerezni.

(366)

A Mezőgazdasági Főigazgatóság kutatása alapján a mezőgazdasági üzemek jövedelme számos tényezőtől függ, és idővel jelentősen változhat. A ciklikusság és a bizonytalanság velejárója a gazdálkodásnak és a realizálható árrésnek. Például a COP-gazdaságok évről évre a legnagyobb jövedelem-ingadozással szembesültek a 2007–2015 közötti időszakban; ez az ágazat szenvedett leginkább a 2009-es pénzügyi válságtól, amikor is a COP-termelők közel kétharmada (63 %) 30 %-ot meghaladó jövedelemkiesést szenvedett (126). Ugyanez a forrás azt állította, hogy az erős jövedelemcsökkenést tapasztaló mezőgazdasági termelők magas aránya nem feltétlenül jelenti azt, hogy az elért jövedelemszint különösen alacsony lenne. Az agrárgazdaságra vonatkozó adatok (127) azt mutatják, hogy 2016 és 2018 között nőtt a francia COP-gazdaságok nettó jövedelme, míg a kérdőívet kitöltő két francia mezőgazdasági termelő veszteséget jelentett a legutolsó pénzügyi évben (128). Ugyanezek az agrárgazdaságra vonatkozó adatok azt jelzik, hogy 2016 és 2018 között az Unióban az összes COP-termelő nettó jövedelme, illetve az összes mezőgazdasági üzem nettó jövedelme 67 %-kal, illetve 34 %-kal nőtt, így – legalábbis 2018-ra vonatkozóan – ellentmondanak a felhasználói szövetségek által szolgáltatott adatoknak.

(367)

Ez a vizsgálat kimutatta, hogy nincs összefüggés az ammónium-nitrát ára és a haszonnövény-termesztő mezőgazdasági üzemek nettó árrése között (129) (vagyis a mezőgazdasági termelők jövedelmének növekedése nem köthető az ammónium-nitrát árának csökkenéséhez vagy fordítva).

(368)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések évek óta hatályban vannak, anélkül, hogy a mezőgazdasági termelőkre aránytalan olyan költségeket rónának, amelyek veszélyeztetnék a jövedelmüket és – következésképpen – a létezésüket. Valójában, amint azt a (365) preambulumbekezdés kifejtette, a dömpingellenes intézkedések legutóbbi időközi felülvizsgálatot követő csökkentése után nyilvánvalóan elmaradt az előnyök továbbhárítása a mezőgazdasági termelőkre. Mindenesetre a több és közeli beszerzési forrás szükségessége, és ennélfogva az uniós műtrágya-ágazat életképessége a mezőgazdasági termelők érdekében állna.

(369)

Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy az intézkedések fenntartása nem gyakorolna jelentős káros hatást a felhasználókra, és ezért nem léteznek olyan kényszerítő okok, amelyek arra engednek következtetni, hogy a meglévő intézkedések kiterjesztése általában ellentétes az Unió érdekével.

(370)

A felhasználói szövetségek (130) azt állították, hogy az EU kereskedelempolitikája nem volt koherens: Az uniós mezőgazdasági termelőknek az egyik legfontosabb alapanyagukat – a műtrágyákat – egy védett belföldi piacon kell beszerezniük, jelentős piaci felárral, míg a gabonát egy nyílt piacon értékesítik, ahol az árak az elmúlt 20 évben párhuzamosan mozogtak a globális árakkal.

(371)

A Bizottság megjegyezte, hogy a dömpingellenes intézkedés célja a tisztességes verseny helyreállítása az uniós piacon. Mindenesetre, az uniós érdekek vizsgálatának keretében a Bizottság figyelembe veszi az intézkedések mezőgazdasági termelőkre gyakorolt hatását. Így nincs ellentmondás a Bizottság által alkalmazott szakpolitikákban. Ezért az állítást a Bizottság elutasította.

(372)

Egy együttműködő exportáló gyártó azt állította, hogy a műtrágyák magas költségei a mezőgazdasági termelők jövedelmének csökkenéséhez vezethetnek.

(373)

A Bizottság megjegyezte, hogy a mezőgazdasági üzemek költségeinek a (357)–(364) preambulumbekezdésben ismertetett elemzése azt mutatta, hogy az ammónium-nitrát költségének aránya nem tekinthető károsnak a mezőgazdasági üzemek jövedelmére és a globális piacon való versenyképességére nézve. Továbbá, amint az a (367) preambulumbekezdésben szerepel, a jelen vizsgálat kimutatta, hogy nincs összefüggés az ammónium-nitrát ára és a haszonnövény-termesztő mezőgazdasági üzemek nettó árrése között (vagyis a mezőgazdasági termelők jövedelmének növekedése nem köthető az ammónium-nitrát árának csökkenéséhez vagy fordítva). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(374)

Ugyanaz az együttműködő exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós mezőgazdasági termelők kiélezett versennyel szembesülnek a globális piacokon. Az EU mezőgazdasági árutermelői a külföldi kivitel jelentette fokozott versennyel szembesülnek. Az import növekedésével párhuzamosan az EU mezőgazdasági termékei veszítettek piaci részesedésükből az exportpiacokon.

(375)

A Mezőgazdasági Főigazgatóság becslései szerint a gabonafélék uniós piaca várhatóan növekedni fog (131), a termékek közötti további elmozdulások, valamint a takarmány- és ipari felhasználású növények iránti kereslet növekedése mellett. Az EU teljes gabonatermelése 2030-ig elérheti a 319 millió tonnát. A többi fő termelő régió – például a Fekete-tenger vidéke – jelentette fokozott verseny valószínűleg az EU exportjának mérsékelt emelkedését fogja eredményezni. A globális kereslet erősödésével a búza világkereskedelme várhatóan tovább fog növekedni. Az EU a kiváló talajtermelékenységnek és a főbb importpiacokhoz való közelségének köszönhetően várhatóan továbbra is a harmadik fő exportáló régió lesz (2030-ra a globális búzakereskedelemben 14 %-os piaci részesedést képviselve).

(376)

A felhasználói szövetségek (132) azt állították, hogy sürgősen enyhíteni kell a mezőgazdasági termelőkre nehezedő költségterhet. Számos tényező befolyásolta a mezőgazdasági termelők jövedelmezőségét. A magas ammónium-nitrát-költségek szükségszerűen hatással lennének a mezőgazdasági termelők költségszerkezetére, amely az egyik legfontosabb figyelembe veendő szempont volt annak meghatározásakor, hogy miként lehetne javítani a mezőgazdasági termelők jövedelmezőségét. Minél magasabbak a mezőgazdasági termelők költségei, annál kevésbé lennének versenyképesek az importtal szemben és az exportpiacokon. Az ír mezőgazdasági termelők szövetsége továbbá azt állította, hogy az ír családi gazdasági bevételek (133) helyzetét súlyosbították a növekvő költségek.

(377)

A vizsgálat kimutatta, hogy az ammónium-nitrát az összes nitrogénműtrágya (ammónium-nitrát, kalcium–ammónium-nitrát, karbamid, karbamid-ammónium-nitrát oldat, NPK/NP/NK stb.) teljes uniós felhasználásának csak hozzávetőleg 17 %-át teszi ki (134). Ennél is fontosabb, hogy az ammónium-nitrátot a többi nitrogénműtrágyával (például karbamid) együtt használják. Az ammónium-nitrát prémium terméknek tekinthető, mivel a többi nitrogénműtrágyához képest magasabb hozamot eredményez, ezért drágább is.

(378)

Továbbá a felhasznált ammónium-nitrát mennyisége a termesztett gabonától (búza, árpa, zab, rozs, tritikálé), olajrepcétől, burgonyától, cukorrépától vagy gyepterülettől függ. Számos uniós gazdaság többféle haszonnövényt termeszt. Emellett a mezőgazdasági termelők számára az ammónium-nitrát költségei országonként is eltérőek. Amint azt a (357)–(367) preambulumbekezdésben szereplő elemzés bizonyítja, az ammónium-nitrát költségének aránya nem tekinthető károsnak a gazdaságok jövedelmére és a globális piacon való versenyképességére nézve. Ennél is fontosabb, amint azt a (365) preambulumbekezdés kifejtette, hogy a dömpingellenes intézkedések legutóbbi időközi felülvizsgálatot követő csökkentése után nyilvánvalóan elmaradt az előnyök továbbadása a mezőgazdasági termelők számára. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(379)

A felhasználói szövetségek (135) azt is állították, hogy az ammónium-nitrát piaci felára, „a 6,5 %-os legnagyobb kedvezmény elve szerinti vámtétel és az orosz ammónium-nitrátra vonatkozó dömpingellenes intézkedések együttes alkalmazása által okozott piacvédelemből fakadó torzítás”, amely közvetlen többletköltséget eredményez a mezőgazdasági termelőknek. Öt év alatt (a dömpingellenes intézkedések lehetséges meghosszabbításának javasolt időszaka) ez 2,5–3,5 milliárd EUR összköltséget jelentene az uniós mezőgazdasági termelők számára (egyenlően megosztva az ammónium-nitrát és a kalcium–ammónium-nitrát beszerzései között).

(380)

Először is a piaci felár kiszámítását a Bizottság hibásnak találta, amint azt a (235) preambulumbekezdés ismerteti. Másodsorban, a hatályban lévő intézkedések nem akadályozzák az orosz vállalatokat abban, hogy tisztességes áron exportáljanak ammónium-nitrátot az Unióba. Harmadsorban, a hatályban lévő intézkedések hasonlóképpen nem akadályozzák az orosz (vagy egyéb harmadik országbeli) vállalatokat a kalcium–ammónium-nitrát gyártásában és az uniós piacra történő kivitelében. Negyedszer, amint azt a (365) preambulumbekezdés említi, nem volt olyan érdemi bizonyíték, amely igazolná, hogy az ammónium-nitrátra alkalmazott dömpingellenes vámot 100 %-ban áthárították volna az ammónium-nitrát-műtrágya árára, és hogy a mezőgazdasági termelők részesülhettek ennek az előnyeiből. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes vámok miatt a mezőgazdasági termelőknél állítólagosan felmerülő költségekre vonatkozó állítás megalapozatlan.

(381)

A felhasználói szövetségek (136) azt is állították, hogy egy rövid (néhány éves) időszak nem volt releváns a mezőgazdaság bármely gazdasági értékelése szempontjából, mivel a jövedelmet befolyásoló fő tényezők – nevezetesen az árak és a változó költségek – éves volatilitása magas volt.

(382)

Ez a vizsgálat kimutatta, hogy a rövidebb vagy a hosszabb időszak a műtrágyaköltségek hasonló, csökkenő arányát mutatta a növénytermesztés közvetlen költségén és a mezőgazdasági üzemek teljes költségén belül mind a francia, mind pedig az uniós szakosodott COP-gazdaságokban. Ezért az ammónium-nitrát mezőgazdasági üzemek költségeiben képviselt részarányának értékelése tekintetében az időszak hossza nem volt különösebben lényeges.

(383)

A felhasználói szövetségek azt állították továbbá, hogy egy hosszú távú elemzés bizonyítja, hogy a családi gazdaságok jövedelme csökkenő tendenciát mutat, függetlenül a lehetséges ingadozásoktól.

(384)

Amint azt a (366) preambulumbekezdés részletezi, a Mezőgazdasági Főigazgatóság kutatása alapján a mezőgazdasági üzemek jövedelme számos tényezőtől függ, és idővel jelentősen változhat, pl. a COP-gazdaságok évről évre a legnagyobb jövedelem-ingadozással szembesültek a 2007–2015 közötti időszakban; ez az ágazat szenvedett leginkább a 2009-es pénzügyi válságtól, amikor is a COP-termelők közel kétharmada (63 %) 30 %-ot meghaladó jövedelemkiesést szenvedett (137). Ugyanez a forrás megállapította, hogy az erős jövedelemcsökkenést tapasztaló mezőgazdasági termelők magas aránya nem feltétlenül jelenti azt, hogy az elért jövedelemszint különösen alacsony lenne. Mindazonáltal, amint azt a (367) preambulumbekezdés kifejtette, ebben a vizsgálatban a mezőgazdasági termelők jövedelmének csökkenését nem lehetett összefüggésbe hozni az ammónium-nitrát árainak emelkedésével. Ezért a Bizottság a fél felvetését elutasította.

(385)

A tájékoztatást követően a felhasználói szövetségek (138) azt állították, hogy egyrészt a Bizottság figyelmen kívül hagyta a mezőgazdasági termelők által a dömpingellenes vámoknak a mezőgazdasági termelők jövedelmezőségére és versenyképességére – különösen a gazdaság többi ágazatához képest – gyakorolt hatására vonatkozóan benyújtott bizonyítékokat. Másodszor emlékeztettek arra, hogy a kérdőívet kitöltő két mezőgazdasági termelő veszteségesen működött, amelyet a Bizottság figyelmen kívül hagyott, csakúgy, mint a mezőgazdasági termelők által a Bizottsággal folytatott meghallgatások során elmondottakat. Harmadszor, hogy nem volt releváns, hogy van-e egyértelmű összefüggés az ammónium-nitrát ára és a gazdaság nettó haszonkulcsa között, mivel az ammónium-nitrát ára nem az egyetlen tényező, amely a mezőgazdasági termelők jövedelmezőségét befolyásolja, ugyanakkor a túlzott ammónium-nitrát-árak csökkentették a mezőgazdasági termelők jövedelmezőségét. Ezért, tekintettel a mezőgazdasági termelők alacsony jövedelmezőségi szintjére, csökkenteni kell a rájuk nehezedő költségterheket az Oroszországból származó ammónium-nitrátra vonatkozó dömpingellenes intézkedések megszüntetésével. Negyedszer, a „piaci felár” elegendő volt annak bizonyítására, hogy a vámokat végül a mezőgazdasági termelőkre hárították.

(386)

A dömpingellenes intézkedés célja a tisztességes verseny helyreállítása az uniós piacon. Mindezt előrebocsátva, az intézkedéseknek a mezőgazdasági termelőkre gyakorolt hatását és azok érdekeit a Bizottság az uniós érdek vizsgálata során vette figyelembe, ami nem jelenti azt, hogy szembe állja egymással a mezőgazdasági termelők jövedelmezőségét és versenyképességét a többi gazdasági ágazattal, hanem annak értékelését jelenti, hogy más uniós érdekelt feleket aránytalanul érintenének-e az intézkedések.

(387)

Ezzel összefüggésben, a Bizottság széles körben felhasználta ehhez az elemzéshez a kérdőívet kitöltő két mezőgazdasági termelő által szolgáltatott adatokat, a (357)–(364) preambulumbekezdésben leírtak szerint, tehát a haszonkulcsaikat a Bizottság nem hagyta figyelmen kívül. A mezőgazdasági termelők által a meghallgatáson elmondottakat a Bizottság szintén figyelembe vette: ezek összefüggésében értékelte az ügy aktájában szereplő összes ténybeli bizonyítékot. Ezenkívül az intézkedések hatásának elemzése földrajzilag nem korlátozódik azokra a területekre, ahol az ammónium-nitrátot a többi nitrogénműtrágyánál intenzívebben használják, és – amint ezt a jelenlegi vizsgálatban bemutattuk – az ammónium-nitrát költsége az összes uniós haszonnövény-termesztő mezőgazdasági üzemben összességében az összköltségük kevesebb, mint 3,7 %-át képviselte.

(388)

A (360) preambulumbekezdésben részletezettek szerint, a mezőgazdasági termelők jövedelmezőséget befolyásoló költségtényezőinek elemzése során az uniós COP-gazdaságokban a műtrágyák költségének a mezőgazdasági üzemek összes költségében képviselt részaránya folyamatosan csökkent, ami azt mutatja, hogy a többi költségelem (például vetőmagok, bérek, bérleti díj, fizetett kamat) nagyobb terhet rótt az uniós COP-termelőkre, amelyek az ammónium-nitrát legintenzívebb felhasználói. Ez arra utal, hogy a nitrogénműtrágyák költségétől eltérő költségek képezik a mezőgazdasági termelők tényleges költségterhét.

(389)

Ami a „piaci felárat” illeti (az ammónium-nitrát ára az Unióban, a fekete-tengeri régióból az EU-ba szállított ammónium-nitrát árával összevetve), amely állítólag elegendő volt annak bizonyításához, hogy a vámokat továbbhárították a mezőgazdasági termelőkre, a (244) preambulumbekezdésben szereplő elemzés szerint az ammónium-nitrát árának (csak) az Unióban tapasztalt, összehasonlító növekedése a felülvizsgálati időszakban nem volt tartós, illetve nem volt jelentős a figyelembe vett időszak egésze alatt. Mindenesetre nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az ilyen összehasonlító növekedés miként bizonyíthatná, hogy a vámokat továbbhárították a mezőgazdasági termelőkre. A Bizottság ezért elutasította a felek állításait.

(390)

Ugyanezek a felhasználói szövetségek azt állították, hogy bebizonyították, hogy az ammónium-nitrátra vonatkozó dömpingellenes vámok megszüntetése vagy növelése hatással van az árakra (139). Kijelentették, hogy ezt a bizonyítékot a Bizottság alapos indok nélkül figyelmen kívül hagyta.

(391)

Az ismertetett bizonyítékok rámutattak a dömpingellenes vám (utolsó időközi felülvizsgálatot követő) csökkenése és az e felek által kiszámított állítólagos felár közötti kapcsolatra. A felár kiszámításával a (240)–(245) preambulumbekezdés foglalkozott, és azt pontatlanság okán elutasította. A beadványban nem bizonyították az ammónium-nitrát-árakra gyakorolt állítólagoshatást, csak megemlítették, hogy az ártranszmisszió nem volt tökéletes.

(392)

Ugyanezek a felhasználói szövetségek azt állították, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a dömpingellenes intézkedések kumulatív hatásait az uniós érdek értékelése érdekében.

(393)

A felhasználói szövetségek által hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint az intézkedések kumulatív hatásának vizsgálata során a Bizottságnak számos olyan módot meg kell fontolnia, ahogyan – a vizsgálat idején fennálló gazdasági kontextusban – az intézkedések folytatása vagy hatályvesztése befolyásolhatja a felhasználókat. A Bizottság így tett, és arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések fenntartása nem lenne ellentétes az Unió érdekével. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(394)

Egy orosz exportáló gyártó azt állította, hogy a (350) preambulumbekezdésben szereplő következtetések, miszerint az ammónium-nitrát-termelést ért kár megismétlődése azonnal hatással lenne az ellátási lánc valamennyi upstream (ammónia, salétromsav), downstream (karbamid–ammónium-nitrát), valamint kapcsolódó (kalcium–ammónium-nitrát, A5, karbamid) termékvonalára, nem helyénvalóak, mivel a vizsgálat kizárólag az ammónium-nitráttal foglalkozik, és ezért csak az ammónium-nitráttal foglalkozó elemzés indokolt. A Bizottság azon megállapításai, amelyek túlmutatnak az ammónium-nitrát piacára gyakorolt következményeken, csupán spekulációk voltak, nem támasztották alá azokat tényekkel, és nem képezték az elemzés részét.

(395)

A Bizottság megjegyezte, hogy a felek nem kifogásolták a (350) preambulumbekezdésben szereplő megállapítást, miszerint az ammónium-nitrát-termelést ért kár megismétlődése azonnal hatással lenne az ellátási lánc valamennyi upstream (ammónia, salétromsav), downstream (karbamid–ammónium-nitrát), valamint kapcsolódó (kalcium–ammónium-nitrát, A5, karbamid) termékvonalára. Mivel ez egy jövőre vonatkozó elemzés része, jellegéből fakadóan spekulatív, de azon a tényen alapul, hogy ezek a gyártósorok integráltak, és maga a termelés is magas állandó költségekkel jár. Ezen megállapítások egyikét sem vitatta az exportáló gyártó. Ezért a Bizottság az állítást elutasította.

(396)

Ugyanez az orosz exportáló gyártó azt állította, hogy a dömpingellenes vámok 2018-as csökkenését követően az előnyöket nem adták tovább a mezőgazdasági termelőknek, mivel az orosz importra vonatkozó dömpingellenes vám továbbra is tiltó jellegű volt, és a 2018-ban bekövetkezett csökkenés nem tette lehetővé az orosz gyártóknak, hogy további mennyiségeket importáljanak az Unióba. Ezért nem tudott pozitív hatást gyakorolni a versenyre az uniós piacon.

(397)

Állításában a fél azonban nem szolgált további bizonyítékkal arra nézve, hogy a dömpingellenes vámok megszüntetése esetén bármilyen előnyt továbbadnának a mezőgazdasági termelőknek. Amint azt a (367) preambulumbekezdés kifejtette, együtt tény, hogy a jelen és a korábbi vizsgálatokban sem lehetett összefüggésbe hozni a mezőgazdasági termelők jövedelmének csökkenését az ammónium-nitrát árának emelkedésével. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(398)

Ugyanez az orosz exportáló gyártó azt állította, hogy a dömpingellenes intézkedések megszüntetése esetén az uniós mezőgazdasági termelők továbbra is az uniós gyártóktól szereznének be. Ennek oka az volt, hogy főként a főszezonban stabil ellátásra van szükségük, amelyet az orosz gyártók nem tudtak biztosítani az egymást átfedő szezonok, valamint a saját belföldi piacukon és a harmadik országbeli piacaikon vállalt kötelezettségeik miatt.

(399)

Ezzel az állítással ellentétben a gazdák általában forgalmazóktól vásárolnak, amelyek helyi és importált anyagot is forgalmaznak. Az uniós piac (296) és (297) preambulumbekezdésben, valamint (340)–(341) preambulumbekezdésben tárgyalt vonzereje miatt az orosz gyártók meglévő kötelezettségvállalásai változhatnak, igazodva az uniós piac helyzetéhez.

(400)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem szólnak uniós érdekből fakadó kényszerítő okok az Oroszországból származó behozatalra alkalmazandó jelenlegi dömpingellenes intézkedések kiterjesztése ellen. Éppen ellenkezőleg, a korábbi vizsgálatokhoz képest nem történt jelentős változás a mezőgazdasági termelők és az uniós gazdasági ágazat helyzetében.

(401)

2020. szeptember 25-én minden érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság fenn kívánja tartani a hatályban lévő dömpingellenes intézkedéseket. A felek lehetőséget kaptak továbbá arra, hogy e tájékoztatást követően adott határidőn belül benyújtsák észrevételeiket. A beadványokat és észrevételeket a Bizottság megfelelő módon figyelembe vette.

(402)

Az uniós gyártók szövetsége, az orosz exportáló gyártók, az orosz gyártók szövetsége, egy felhasználói szövetség, valamint az orosz kormány nyújtott be a tájékoztatással kapcsolatos észrevételeket.

(403)

Kérésre meghallgatásokra került sor az FE, az RFPA, valamint a mintába felvett exportáló gyártók képviselővel. Az RFPA, valamint az összes mintába felvett exportáló gyártó a meghallgató tisztviselő közbenjárását kérelmezte. A meghallgatásokra 2020. október 9-én, illetve október 15-én került sor.

(404)

2020. szeptember 30-án, október 1-jén, október 21-én és október 28-án a Bizottság további általános, illetve vállalatspecifikus tájékoztatást nyújtott, figyelembe véve a végső tájékoztatást követően beérkezett egyes állításokat. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak továbbá arra, hogy az említett újabb tájékoztatásokat követően adott határidőn belül benyújtsák észrevételeiket. Az RFPA, valamint a mintába felvett összes exportáló gyártó benyújtott a további tájékoztatással kapcsolatban észrevételeket.

(405)

A tájékoztatást követően az érdekelt felek azt állították, hogy a nem megfelelő tájékoztatások megakadályozták őket abban, hogy érdemben gyakorolják a védelemhez való jogukat, mivel nem voltak abban a helyzetben, hogy hatékonyan ismertessék az állítólagos tények és körülmények helytállóságával és relevanciájával kapcsolatos véleményüket.

(406)

Megjegyzendő, hogy a Bizottság e rendeletben hozott döntései alapjául szolgáló összes lényeges tényt és körülményt a Bizottság – az általános vagy a vállalatspecifikus tájékoztatás részeként – közölte az érdekelt felekkel. Ezenkívül az érdekelt felek minden további információ iránti kérelmével a Bizottság megfelelően foglalkozott, további pontosításokkal szolgálva, a dokumentumokhoz való további hozzáférést biztosítva, a dokumentumok felülvizsgált, nem bizalmas változataihoz hozzáférést biztosítva, vagy a bizonyítékfeltárás iránti kérelmek elutasítását alátámasztó részletes magyarázatokkal szolgálva (ebben az összefüggésben lásd még a konkrét érveket és a Bizottság cáfolatait tartalmazó (87–(88), (115)–(117) és (284) preambulumbekezdéseket). Ezért ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(407)

A fenti megfontolásokból következik, hogy az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően az Oroszországból származó ammónium-nitrát behozatalára az (EU) 2018/1722 végrehajtási rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(408)

A tájékoztatást követően egy felhasználói szövetség (140) azt javasolta, hogy ha az Európai Bizottság az intézkedések meghosszabbítása mellett dönt, azokat csak egy évvel hosszabbítsa meg. Ez a javaslat az akkoriban az Unióban uralkodó alacsony földgázárakon és a mezőgazdasági termelők alacsony jövedelmezőségén alapult.

(409)

A Bizottság megjegyezte, hogy az intézkedések ilyen rövid időtartama kivételes lenne, mivel az intézkedések általában ötéves időszakot fednek le. Úgy tűnik, hogy a jelen esetben nincs olyan különleges helyzet, amely ennél rövidebb időszakot igazolna. Ami a földgázárakat illeti, azok – (336) preambulumbekezdésben foglaltak szerinti – múltbéli volatilitástól eltekintve, a Világbank előrejelzései szerint az Unióban a földgáz ára 2023-ban eléri a 2016-ban (a figyelembe vett időszak kezdetén) tapasztalt szintet. Ami a mezőgazdasági termelők (366) preambulumbekezdésben ismertetett jövedelmét illeti, a mezőgazdasági termelők jövedelmét számos tényező alakítja. A (367) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint, a vizsgálat nem talált egyértelmű összefüggést az ammónium-nitrát ára és a mezőgazdasági termelők jövedelme között. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(410)

Az e rendeletben egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek kizárólag az e vállalatok – tehát a kifejezetten megjelölt konkrét jogalanyok – által gyártott, felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára alkalmazandók. Az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel nem megjelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által előállított, felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalai nem részesülhetnek e vámtételek előnyeiből, azokra a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. Az ezeknek az egyedi vámtételeknek az alkalmazására irányuló kérelmeket (pl. a jogalany nevének megváltoztatását vagy új termelő vagy értékesítési egységek létrehozását követően) haladéktalanul el kell juttatni a Bizottsághoz (141), és a kérelemhez mellékelni kell minden releváns információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, valamint a belföldre és az exportra való értékesítéshez kapcsolódó minden olyan tevékenységében bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártást és az értékesítést végző jogalanyokban bekövetkezett változásokkal függenek össze. Az indokolt esetekben a Bizottság a rendelet módosítása útján aktualizálja az egyedi vámtételek igénybevételére jogosult vállalatok jegyzékét.

(411)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (142) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatláb egy százalékponttal megnövelt értékének megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(412)

2020. október 13-án az (EU) 2020/1317 bizottsági végrehajtási rendelet (143) (a továbbiakban: új besorolási rendelet) hatályba lépett. Az új besorolási rendelet pontosította, hogy egyes, főként ammónium-nitrát alapú termékek a 3602 00 00 KN-kód alá tartoznak. A Bizottság ezért 2020. október 13-i hatállyal aktualizálta az e rendeletben szereplő kódokat annak érdekében, hogy alkalmazkodjon a fent említett rendelet által pontosított, helyes besoroláshoz. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a kódok listája mindenesetre csak tájékoztató jellegű. Az intézkedések alkalmazási körét az érintett termék meghatározása határozza meg. Annak vámbesorolása változhat.

(413)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével.