(1)

Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdése célul tűzi ki egy olyan belső piac létrehozását, amely Európa fenntartható – többek között kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen és a környezet minőségének magas fokú védelmén és javításán alapuló – fejlődéséért munkálkodik.

(2)

Az ENSZ Közgyűlése 2015. szeptember 25-én elfogadta a fenntartható fejlődés új globális keretrendszerét: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendet (a továbbiakban: a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend). A 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend középpontjában a fenntartható fejlődési célok állnak, és a menetrend a fenntarthatóság három – gazdasági, szociális és környezetvédelmi – dimenzióját öleli fel. A Bizottság 2016. november 22-i, „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért” című közleménye összekapcsolja a fenntartható fejlődési célokat az uniós szakpolitikai kerettel annak biztosítása érdekében, hogy a fenntartható fejlődési célok már a kezdetektől fogva beépüljenek valamennyi, mind Unión belüli, mind globális fellépésbe és szakpolitikai kezdeményezésbe. A Tanács a 2017. június 20-i következtetéseiben megerősítette az Unió és tagállamainak elkötelezettségét a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend teljeskörű, koherens, átfogó, integrált és hatékony módon, a partnerekkel és más érdekelt felekkel szoros együttműködésben történő végrehajtása iránt. A Bizottság 2019. december 11-én közzétette az európai zöld megállapodásról szóló közleményét.

(3)

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodást (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás) az Unió 2016. október 5-én jóváhagyta (3). A Párizsi Megállapodás 2. cikke (1) bekezdése c) pontjának célja megerősíteni az éghajlatváltozásra adott választ többek között a pénzügyi források áramlásának az alacsony szintű üvegházhatásúgáz-kibocsátások és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliens fejlődés felé tartó pályával történő összehangolása révén. Ezzel összefüggésben az Európai Tanács 2019. december 12-én következtetéseket fogadott el az éghajlatváltozásról. E következtetések fényében e rendelet fontos lépés a klímasemleges Unió 2050-ig történő elérésére irányuló célkitűzés felé.

(4)

Az uniós gazdaság hosszú távú versenyképességének biztosításához döntő fontosságú a fenntarthatóság, valamint az átállás a biztonságos, klímasemleges, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens, nagyobb erőforrás-hatékonyságú és körforgásos gazdaságra. A fenntarthatóság régóta központi helyet foglal el az uniós projektben, és az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) tükrözi annak szociális és környezeti vonatkozásait.

(5)

A Bizottság 2016 decemberében egy magas szintű szakértői csoportot bízott meg azzal a feladattal, hogy dolgozza ki az Unió átfogó, minden területre kiterjedő fenntartható finanszírozási stratégiáját. A magas szintű szakértői csoport a 2018. január 31-én közzétett jelentésében egy szakmailag megbízható uniós szintű osztályozási rendszer létrehozását szorgalmazta annak érdekében, hogy egyértelműen megállapítható legyen, mely tevékenységek minősülnek „zöldeknek” vagy „fenntarthatóknak”, kezdve az éghajlatváltozás mérséklésével.

(6)

A Bizottság 2018 március 8-i közleményében közzétette a fenntartható növekedés finanszírozásáról szóló cselekvési tervét, amelyben egy ambiciózus és átfogó fenntartható finanszírozási stratégiát indított el. Az említett cselekvési tervben meghatározott egyik célkitűzés a tőkeáramlásoknak a fenntartható befektetések felé történő átirányítása a fenntartható és inkluzív növekedés elérése érdekében. A cselekvési terv által megjelölt legfontosabb és legsürgősebb intézkedés a fenntartható tevékenységek egységes osztályozási rendszerének létrehozása. A cselekvési terv elismeri, hogy a tőkeáramlások fenntarthatóbb tevékenységek felé irányítását a tevékenységek és a befektetések környezeti fenntarthatóságának egységes, holisztikus értelmezésével kell megalapozni. Első lépésként a környezeti célkitűzésekhez hozzájárulóknak minősülő tevékenységekre vonatkozó egyértelmű iránymutatás segítené a befektetők tájékozódását a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységeket finanszírozó befektetéseket illetően. Az egyéb fenntarthatósági célkitűzésekhez, többek között a szociális célkitűzésekhez hozzájáruló tevékenységekre vonatkozó további iránymutatásokat egy későbbi szakaszban lehet majd kidolgozni.

(7)

A globális környezetvédelmi kihívások rendszerszintű jellege miatt a környezeti fenntarthatóság rendszerszintű és előretekintő megközelítésére van szükség, amely kezeli a növekvő negatív tendenciákat, így az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleség csökkenését, az erőforrások túlzott globális fogyasztását, az élelmiszerhiányt, az ózonréteg károsodását, az óceánok elsavasodását, az édesvízrendszer romlását és a földhasználat-változást, valamint olyan új fenyegetések megjelenését, mint a veszélyes vegyi anyagok és azok együttes hatásai.

(8)

Az 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (4) felszólít a környezeti és éghajlatváltozási kiadások magánszektor általi finanszírozásának növelésére, különösen olyan ösztönzők és módszerek létrehozásán keresztül, amelyek arra biztatják a vállalatokat, hogy mérjék fel vállalkozásuk környezeti költségeit és a környezeti szolgáltatások felhasználásából származó hasznukat.

(9)

A fenntartható fejlődési célok elérése az Unióban megkívánja a tőkeáramlásoknak a fenntartható befektetések felé történő irányítását. E célok eléréséhez fontos a belső piacban rejlő potenciál maradéktalan kiaknázása. Ezzel összefüggésben döntő fontosságú a belső piacon a fenntartható befektetések felé irányuló hatékony tőkeáramlás útjában álló akadályok elmozdítása és az új akadályok felmerülésének megelőzése.

(10)

A kihívás nagyságrendjére és az elmulasztott vagy késedelmes cselekvéssel kapcsolatos költségekre tekintettel a pénzügyi rendszert fokozatosan ki kell igazítani annak érdekében, hogy az támogassa a gazdaság fenntartható működését. Ennek érdekében a fenntartható finanszírozásnak széles körben elterjedtté kell válnia, és figyelembe kell venni a pénzügyi termékek és szolgáltatások fenntarthatósági hatását.

(11)

A környezeti szempontból fenntartható célokat szolgáló pénzügyi termékek rendelkezésre bocsátása hatékony mód a magánbefektetések fenntartható tevékenységek felé történő irányítására. A pénzügyi termékek és vállalati kötvények környezeti szempontból fenntartható befektetésként történő forgalmazására vonatkozó követelmények – köztük a tagállamok és az Unió által előírt azon követelmények, amelyek teljesítése esetén a pénzügyi piaci szereplők és kibocsátók nemzeti címkéket használhatnak – a befektetői bizalom és az említett pénzügyi termékek és vállalati kötvények környezeti hatásával kapcsolatos tudatosság erősítését, a láthatóság megteremtését és a „zöldrefestéssel” kapcsolatos aggodalmak kezelését célozzák. E rendelettel összefüggésben a zöldrefestés arra a gyakorlatra utal, amikor tisztességtelen versenyelőnyhöz lehet jutni a piacon egy pénzügyi termék környezetbarátként való forgalmazásával, miközben valójában az alapvető környezetvédelmi előírások sem teljesültek. Jelenleg néhány tagállamban működik címkézési rendszer. Az említett meglévő rendszerek különböző, környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó osztályozási rendszerekre épülnek. A Párizsi Megállapodás szerinti és az uniós szintű politikai kötelezettségvállalásokat figyelembe véve valószínű, hogy egyre több tagállam fog címkézési rendszert létrehozni, illetve a pénzügyi piaci szereplőkre és kibocsátókra vonatkozó egyéb követelményeket meghatározni a pénzügyi termékek és vállalati kötvények környezeti szempontból fenntarthatóként történő promóciója vonatkozásában. Ilyen esetekben a tagállamok a saját nemzeti osztályozási rendszereiket alkalmaznák annak meghatározása céljából, hogy mely befektetések minősüljenek fenntarthatóknak. Ha az említett nemzeti címkézési rendszerek vagy követelmények különböző kritériumokat alkalmaznak annak meghatározására, hogy mely gazdasági tevékenységek minősülnek környezeti szempontból fenntarthatóknak, akkor a különböző befektetési lehetőségek összehasonlításában rejlő nehézségek visszatartanák a befektetőket a határokon átnyúló befektetésektől. Emellett azon gazdasági szereplőknek, amelyek Unió-szerte kívánnak befektetést vonzani, a különböző tagállamokban különböző kritériumoknak kellene megfelelniük ahhoz, hogy a tevékenységeik környezeti szempontból fenntarthatóknak minősüljenek. Az egységes kritériumok hiánya ezért növelné a költségeket, és jelentősen visszatartaná a gazdasági szereplőket attól, hogy belépjenek a fenntartható befektetések határokon átnyúló tőkepiacaira.

(12)

A fenntarthatósági projektekbe irányuló tőkebevonással kapcsolatos, a belső piac működését korlátozó tényezők megszüntetése és az ilyen projektek útjában álló akadályok jövőbeli megjelenésének megelőzése érdekében uniós szinten össze kell hangolni azokat a kritériumokat, amelyek alapján meghatározható, hogy egy gazdasági tevékenység környezeti szempontból fenntarthatónak minősül-e. A kritériumok összehangolását követően a gazdasági szereplők könnyebben tudnának forrásokat szerezni határokon átnyúlóan is a környezeti szempontból fenntartható tevékenységeikhez, mivel a gazdasági tevékenységeiket egységes kritériumok alapján lehetne összehasonlítani a környezeti szempontból fenntartható befektetések alapjául szolgáló eszközként történő kiválasztásuk céljából. Az ilyen összehangolás ezért előmozdítaná az Unióban a határokon átnyúló fenntartható befektetéseket.

(13)

Ha a pénzügyi piaci szereplők nem adnak tájékoztatást a befektetőknek arról, hogy azok a tevékenységek, amelyekbe befektetnek, hogyan járulnak hozzá a környezeti célkitűzésekhez, vagy ha a pénzügyi piaci szereplők magyarázataikban eltérő fogalmakat használnak arra, hogy mit is jelent a „környezeti szempontból fenntartható” gazdasági tevékenység, a befektetők aránytalanul terhesnek fogják találni a különböző pénzügyi termékek ellenőrzését és összehasonlítását. A tapasztalatok szerint az ilyen gyakorlatok visszatartják a befektetőket a környezeti szempontból fenntartható pénzügyi termékekbe való befektetéstől. Emellett a befektetői bizalom hiánya erőteljes negatív hatást gyakorol a fenntartható befektetések piacára. Az is bebizonyosodott, hogy az említett probléma országhatárokon belüli megoldását célzó nemzeti szabályok és piaci alapú kezdeményezések a belső piac széttagoltságához vezetnek. Ha a pénzügyi piaci szereplők közzéteszik, hogy azok a pénzügyi termékek, amelyeket környezeti szempontból fenntarthatóként bocsátanak rendelkezésre, hogyan és milyen mértékben fektetnek olyan tevékenységekbe, amelyek megfelelnek a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek e rendelet szerinti kritériumainak, és ha a pénzügyi piaci szereplők Unió-szerte egységes kritériumokat alkalmaznak az ilyen közzétételekhez, az segítené a befektetőket a befektetési lehetőségek határokon átnyúló összehasonlításában, és arra ösztönözné a befektetést befogadó vállalkozásokat, hogy környezeti szempontból fenntarthatóbbá tegyék üzleti modelljüket. Továbbá a befektetők Unió-szerte nagyobb bizalommal fektetnének környezeti szempontból fenntartható pénzügyi termékekbe, javítva ezáltal a belső piac működését.

(14)

A belső piac működését jelenleg akadályozó tényezők megszüntetése és újbóli megjelenésük megelőzése érdekében a tagállamoknak és az Uniónak egységesen kell értelmezniük a környezeti szempontból fenntartható befektetés fogalmát, amikor nemzeti és uniós szinten bevezetik a pénzügyi piaci szereplők és kibocsátók tekintetében azokat a követelményeket, amelyek a környezeti szempontból fenntarthatóként forgalmazott pénzügyi termékek vagy vállalati kötvények megjelölése céljából szükségesek. Annak elkerülése érdekében, hogy a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenység fogalmának eltérő értelmezése a piac széttagoltságát és a fogyasztói és befektetői érdekek megsértését eredményezze, azoknak a nemzeti követelményeknek, amelyeknek a pénzügyi piaci szereplőknek és kibocsátóknak meg kell felelniük a pénzügyi termékek vagy vállalati kötvények környezeti szempontból fenntarthatóként történő forgalmazásához, a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó egységes kritériumokra kell épülniük. Az ilyen pénzügyi piaci szereplők és kibocsátók közé tartoznak a környezeti szempontból fenntartható pénzügyi termékeket kínáló pénzügyi piaci szereplők és a környezeti szempontból fenntartható vállalati kötvényeket kibocsátó nem pénzügyi vállalatok.

(15)

Ha a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek kritériumai meghatározásra kerülnek, ez arra ösztönözheti az e rendelet hatálya alá nem tartozó gazdasági szereplőket, hogy önkéntes alapon honlapjukon nyilvánosságra hozzák és közzétegyék az általuk folytatott, környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó információkat. Az említett információk a pénzügyi piaci szereplőket és a pénzügyi piacokon működő egyéb érintett szereplőket nemcsak abban segítik, hogy könnyen azonosíthassák, mely gazdasági szereplők folytatnak környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységeket, hanem azt is megkönnyítik az adott gazdasági szereplők számára, hogy forrásokat szerezzenek a környezeti szempontból fenntartható tevékenységeikhez.

(16)

A környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek uniós szintű osztályozásának lehetővé kell tennie a fenntartható finanszírozást támogató jövőbeli uniós szakpolitikák kidolgozását, beleértve a környezeti szempontból fenntartható pénzügyi termékekre vonatkozó, uniós szintű előírásokat, és olyan címkék esetleges létrehozását, amelyek az Unió egész területén hivatalosan tanúsítják az említett előírásoknak való megfelelést. Ez további gazdasági és szabályozói intézkedések alapjául is szolgálhat. A befektetések környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek felé való elmozdulásának előmozdítását célzó jövőbeli uniós jog kiindulópontjaként a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó egységes kritériumokon alapuló, egységes jogi követelményekre van szükség a befektetések környezeti fenntarthatósága mértékének meghatározásához.

(17)

A fenntartható fejlődési céloknak az Unión belüli elérésével összefüggésben az olyan szakpolitikai döntések, mint az Európai Stratégiai Beruházási Alap létrehozása, hatékonyan hozzájárultak magánbefektetéseknek az állami kiadások mellett a fenntartható befektetések felé történő irányításához. Az (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) előírja, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében végrehajtott infrastrukturális és innovációs projektek esetében az éghajlat-politikával kapcsolatos beruházásoknak el kell érniük a 40 %-os arányt. Az annak meghatározására szolgáló egységes kritériumok, hogy a gazdasági tevékenységek fenntarthatóknak minősülnek-e – beleértve a környezetre gyakorolt hatásukat is – erősíthetik az Unió arra irányuló jövőbeli hasonló kezdeményezéseit, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos vagy egyéb környezeti célkitűzéseket szolgáló befektetést mozgósítson.

(18)

A befektetői érdekek megsértésének elkerülése érdekében a pénzügyi termékeket rendelkezésre bocsátó alapkezelőknek és intézményi befektetőknek közzé kell tenniük, hogy a befektetéseik környezeti fenntarthatóságának megállapításához milyen módon és mértékben alkalmazzák a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó kritériumokat. A közzétett információknak lehetővé kell tenniük a befektetők számára a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre irányuló, a pénzügyi termék alapjául szolgáló befektetés arányának megértését az ezen pénzügyi termék alapjául szolgáló összes befektetés százalékában kifejezve, ezáltal lehetővé téve a befektetők számára a befektetés környezeti fenntarthatósága mértékének megértését. Amennyiben a pénzügyi termék alapjául szolgáló befektetések olyan gazdasági tevékenységekre irányulnak, amelyek hozzájárulnak egy környezeti célkitűzéshez, a közzéteendő információknak meg kell jelölniük azon környezeti célkitűzést vagy célkitűzéseket, amelyhez vagy amelyekhez a pénzügyi termék alapjául szolgáló befektetés hozzájárul, valamint azt, hogy a pénzügyi termék alapjául szolgáló befektetések hogyan és milyen mértékben finanszíroznak környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységeket, és részletezniük kell a támogató és az átállási tevékenységek vonatkozó részarányát is. A Bizottságnak meg kell határoznia azon információkat, amelyeket e tekintetben szükséges közzétenni. Az említett információknak lehetővé kell tenniük az illetékes nemzeti hatóságok számára az említett közzétételi kötelezettségnek való megfelelés könnyen történő ellenőrzését, valamint az ilyen megfelelésnek az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban történő betartatását. Amennyiben a pénzügyi piaci szereplők nem veszik figyelembe a környezeti szempontból fenntartható befektetésekre vonatkozó kritériumokat, e célból nyilatkozatot kell közzétenniük. A közzétételi kötelezettség megkerülésének elkerülése érdekében az említett kötelezettség akkor is alkalmazandó, ha a pénzügyi termékeket úgy forgalmazzák, mint amelyek környezeti jellemzőket mozdítanak elő, beleértve az olyan pénzügyi termékeket is, amelyeknek a célkitűzése a tágabban értelmezett környezetvédelem.

(19)

Az e rendeletben megállapított közzétételi kötelezettségek kiegészítik az (EU) 2019/2088 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) megállapított fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételi szabályokat. Az átláthatóság növelése céljából, továbbá annak érdekében, hogy a pénzügyi piaci szereplők objektív viszonyítási alapot biztosítsanak a végső befektetők számára azon befektetések arányát illetően, amelyek környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységeket finanszíroznak, ez a rendelet kiegészíti az (EU) 2019/2088 rendeletben a szerződéskötés előtti közzétételekben és az időszakos jelentésekben alkalmazandó átláthatóságra vonatkozóan megállapított szabályokat. A „fenntartható befektetésnek” az (EU) 2019/2088 rendeletben foglalt fogalommeghatározása kiterjed a valamely környezeti célkitűzéshez hozzájáruló gazdasági tevékenységekbe történő befektetésekre is, amelyekbe beleértendők többek között az e rendelet értelmében vett „környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekbe” történő befektetések is. Ezenkívül az (EU) 2019/2088 rendelet csak akkor tekint egy befektetést fenntartható befektetésnek, ha az nem sért jelentősen az említett rendeletben meghatározott bármely környezetvédelmi vagy szociális célkitűzést.

(20)

A pénzügyi szolgáltatási ágazatban a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételek megbízhatóságának, következetességének és összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében az e rendelet alapján teendő közzétételeknek amennyire lehetséges, meglévő fenntarthatósági mutatókat kell alkalmazniuk az Európai Parlament által a fenntartható finanszírozásról szóló, 2018. május 29-i határozatában (7) javasoltak szerint. Ezzel összefüggésben a technikai vizsgálati kritériumoknak, amennyire lehetséges, az (EU) 2019/2088 rendeletben említett fenntarthatósági mutatókon kell alapulniuk.

(21)

Az olyan vállalkozások által végzett gazdasági tevékenységek tekintetében, amelyek e rendelet alapján nem kötelesek információt közzétenni, előfordulhatnak olyan rendkívüli esetek, amikor a pénzügyi piaci szereplők észszerű módon nem tudnak releváns információt beszerezni az e rendelet alapján megállapított technikai vizsgálati kritériumoknak való megfelelés megbízható módon történő meghatározásához. Ilyen rendkívüli esetekben és kizárólag azon gazdasági tevékenységek tekintetében, amelyekre vonatkozóan nem volt mód teljeskörű, megbízható és időszerű információk beszerzésére, a pénzügyi piaci szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy az egyéb forrásokból származó információk alapján kiegészítő értékeléseket és becsléseket végezzenek. Az ilyen értékelések és becslések a megkívánt adatoknak csak egy korlátozott mértékű és konkrét részét helyettesíthetik, és prudens eredményre kell vezetniük. Annak biztosítása érdekében, hogy a befektetőknek szóló tájékoztatás egyértelmű legyen és ne legyen félrevezető, a pénzügyi piaci szereplőknek világosan el kell magyarázniuk, hogy mire alapozták a következtetéseiket, valamint hogy mely okokból kényszerültek ilyen kiegészítő értékelések és becslések elvégzésére a végső befektetők tájékoztatása céljából.

(22)

A Bizottság 2019. június 20-i, „A nem pénzügyi jelentéstételre vonatkozó iránymutatás: Az éghajlattal kapcsolatos információk jelentésére vonatkozó kiegészítés” című közleményében ajánlást tesz arra, hogy bizonyos nagyvállalatok tegyenek jelentést egyes, éghajlattal kapcsolatos kulcsfontosságú teljesítménymutatókról, amelyek az e rendelet által létrehozott kereteken alapulnak. Különösen az ilyen nem pénzügyi nagyvállalatok környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekkel kapcsolatos árbevételének, tőkekiadásainak (CapEx) vagy működési költségeinek (OpEx) arányára, valamint a pénzügyi nagyvállalatokra szabott kulcsfontosságú teljesítménymutatókra vonatkozó tájékoztatás hasznos azon befektetők számára, akik vagy amelyek olyan vállalkozások iránt érdeklődnek, amelyek termékei és szolgáltatásai lényegesen hozzájárulnak az e rendeletben meghatározott környezeti célkitűzések bármelyikéhez. Ezért helyénvaló megkövetelni az ilyen nagyvállalatoktól az ilyen kulcsfontosságú teljesítménymutatók évenkénti közzétételét, és ezt a követelményt – különösen a pénzügyi nagyvállalatok tekintetében – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározni. Bár aránytalan terhet jelentene ezt a követelményt kiterjeszteni kisebb vállalatokra is, a kisebb vállalatok önkéntes alapon dönthetnek úgy, hogy közzéteszik az ilyen információkat.

(23)

Egy adott gazdasági tevékenység környezeti szempontú fenntarthatóságának meghatározása céljából meg kell állapítani a környezeti célkitűzések tételes listáját. E rendelet hatálya alá a következő hat környezeti célkitűzésnek kell tartoznia: az éghajlatváltozás mérséklése; az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás; a vízi és a tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme; a körforgásos gazdaságra való átállás; a szennyezés megelőzése és csökkentése; valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása.

(24)

Egy gazdasági tevékenységnek, amely az éghajlatváltozás mérséklésének környezeti célkitűzését szolgálja, lényegesen hozzá kell járulnia az üvegházhatásúgáz-kibocsátások stabilizálásához azáltal, hogy megakadályozza vagy csökkenti az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, vagy fokozza az üvegházhatású gázok elnyelését. A gazdasági tevékenységnek összhangban kell lennie a Párizsi Megállapodás hosszú távú hőmérsékleti célkitűzésével. Az említett környezeti célkitűzést a vonatkozó uniós joggal – beleértve a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (8) is – összhangban kell értelmezni.

(25)

Egy gazdasági tevékenységnek, amely az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás környezeti célkitűzését szolgálja, lényegesen hozzá kell járulnia a jelenlegi vagy a várható jövőbeli éghajlat kedvezőtlen hatásának vagy az ilyen kedvezőtlen hatás kockázatainak csökkentéséhez vagy megelőzéséhez, legyen szó magára a tevékenységre vagy az emberekre, a természetre vagy az eszközökre gyakorolt káros hatásról. E környezeti célkitűzést a vonatkozó uniós joggal és a 2015–2030 közötti időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel összhangban kell értelmezni.

(26)

A vízi és a tengeri erőforrások fenntartható használatának és védelmének környezeti célkitűzését a vonatkozó uniós joggal összhangban kell értelmezni, beleértve az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (9), valamint a 2000/60/EK (10), a 2006/7/EK (11), a 2006/118/EK (12), a 2008/56/EK (13) és a 2008/105/EK (14) európai parlamenti és tanácsi irányelvet, a 91/271/EGK (15), a 91/676/EGK (16) és a 98/83/EK (17) tanácsi irányelvet és az (EU) 2017/848 (18) bizottsági határozatot, továbbá a Bizottság 2007. július 18-i, „Az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről” című, 2012. november 14-i, „Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló tervről” című és 2019. március 11-i, „Az Európai Unió környezetbe kerülő gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiai megközelítése” című közleményével összhangban.

(27)

A körforgásos gazdaságra való átállás környezeti célkitűzését a körforgásos gazdaság, a hulladék és a vegyi anyagok területére vonatkozó uniós joggal összhangban kell értelmezni, beleértve az 1013/2006/EK (19), az 1907/2006/EK (20) és az (EU) 2019/1021 (21) európai parlamenti és tanácsi rendeletet és a 94/62/EK (22), a 2000/53/EK (23), a 2006/66/EK (24), a 2008/98/EK (25), a 2010/75/EU (26), a 2011/65/EU (27), a 2012/19/EU (28), az (EU) 2019/883 (29) és az (EU) 2019/904 (30) európai parlamenti és tanácsi irányelvet, az 1999/31/EK (31) tanácsi irányelvet, az 1357/2014/EU (32) bizottsági rendeletet és a 2000/532/EK (33) és a 2014/955/EU (34) bizottsági határozatot, továbbá a Bizottság 2015. december 2-i, „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című és 2018. január 16-i, „A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia” című közleményével összhangban.

(28)

Egy gazdasági tevékenység többféle módon járulhat hozzá lényegesen a körforgásos gazdaságra történő átállás környezeti célkitűzéséhez. Például növelheti a termékek tartósságát, javíthatóságát, korszerűsíthetőségét és újrahasználhatóságát, vagy csökkentheti az erőforrások felhasználását a tervezés és anyagválasztás révén, az épületekben és az építőipari ágazatban a rendeltetés módosításának, a szétszerelésnek és a bontásnak a megkönnyítésével, különösen az építőanyagok használatának csökkentése és az építőanyagok újrahasználatának előmozdítása érdekében. Lényegesen hozzájárulhat a körforgásos gazdaságra történő átállás környezeti célkitűzéséhez is a „termék mint szolgáltatás” üzleti modellek és a körforgásos értékláncok fejlesztésével, a termékek, az összetevők és az anyagok lehető legnagyobb és legtovább tartó kihasználása és értékének fenntartása céljából. Az anyagok és termékek veszélyesanyag-tartalmának csökkentése az anyagok és termékek teljes életciklusán keresztül, beleértve a biztonságosabb alternatívákkal való felváltásukat is, összhangban kell, hogy álljon legalább az uniós joggal. Egy gazdasági tevékenység az élelmiszer-hulladéknak az élelmiszer-termelés, -feldolgozás, -gyártás vagy -forgalmazás során történő csökkentésével is lényegesen hozzájárulhat a körforgásos gazdaságra való átállás környezeti célkitűzéséhez.

(29)

A szennyezés megelőzésének és csökkentésének környezeti célkitűzését a vonatkozó uniós joggal összhangban kell értelmezni, beleértve a 2000/60/EK, a 2004/35/EK (35), a 2004/107/EK (36), a 2006/118/EK, a 2008/50/EK (37), a 2008/105/EK, a 2010/75/EU, az (EU) 2016/802 (38) és az (EU) 2016/2284 (39) európai parlamenti és tanácsi irányelvet is.

(30)

A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmének és helyreállításának környezeti célkitűzését a vonatkozó uniós joggal összhangban kell értelmezni, beleértve a 995/2010/EU (40), az 511/2014/EU (41) és az 1143/2014/EU (42) rendeletet, a 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (43), a 338/97/EK tanácsi rendeletet (44), a 91/676/EGK és a 92/43/EGK (45) tanácsi irányelvet, továbbá a Bizottság 2003. május 21-i, „Az erdészeti jogszabályok végrehajtása, erdészeti irányítás és erdészeti termékek kereskedelme (FLEGT)” című, 2011. május 3-i, „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című, 2013. május 6-i, „Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése” című, 2016. február 26-i, „A vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós cselekvési terv” című és 2019. július 23-i, „A világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozása” című közleményével összhangban.

(31)

Egy gazdasági tevékenység többféle módon járulhat hozzá lényegesen a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmének és helyreállításának környezeti célkitűzéséhez, beleértve a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmét, megőrzését vagy helyreállítását, és ezáltal előmozdítva az ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Az ilyen szolgáltatások négy kategóriába sorolhatók, amelyek nevezetesen az ellátó szolgáltatások, így az élelmiszer- és a vízellátás; a szabályozó szolgáltatások, így az éghajlatváltozás és a betegségek megfékezése; a támogató szolgáltatások, így a tápanyagciklusok és az oxigén-előállítás; és a kulturális szolgáltatások, így a szellemi és a rekreációs kedvezmények nyújtása.

(32)

E rendelet céljából a „fenntartható erdőgazdálkodás” fogalmát az erdőkkel és erdőterületekkel kapcsolatos olyan gyakorlatok és hasznosítások figyelembevételével kell értelmezni, amelyek hozzájárulnak a biológiai sokféleség fokozásához, illetve az ökoszisztémák károsodásának, az erdőirtásnak és az élőhelyek eltűnésének megállításához vagy megelőzéséhez az erdőkkel és az erdőterületekkel oly módon és oly mértékben történő gazdálkodás és hasznosítás figyelembevételével, amely fenntartja biológiai sokféleségüket, termelékenységüket, megújulási képességüket, vitalitásukat és azon képességüket, hogy jelenleg és a jövőben fontos ökológiai, gazdasági és társadalmi funkciót töltsenek be helyi, nemzeti és globális szinten, anélkül, hogy más ökoszisztémákat károsítanának, amint azt az európai erdők védelméről 1993. június 16-17-én, Helsinkiben tartott második miniszteri konferenciának az európai erdőkkel folytatott fenntartható gazdálkodásra vonatkozó általános iránymutatásairól szóló H1. állásfoglalása meghatározza; továbbá figyelembe véve a 995/2010/EU és az (EU) 2018/841 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (46) és az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (47), valamint a Bizottság 2013. szeptember 20-i, „Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia” című közleményét.

(33)

E rendelet alkalmazásában az „energiahatékonyság” fogalmát tág értelemben kell használni, és a vonatkozó uniós jog – többek között az (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendelet (48), valamint a 2012/27/EU (49) és az (EU) 2018/844 európai parlamenti és tanácsi irányelv (50), továbbá a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (51) alapján elfogadott végrehajtási intézkedések – figyelembevételével kell értelmezni.

(34)

Minden egyes környezeti célkitűzésre vonatkozóan egységes kritériumokat kell megállapítani annak meghatározásához, hogy a gazdasági tevékenységek lényegesen hozzájárulnak-e az adott célkitűzéshez. Az egységes kritériumok egyik eleme kell, hogy legyen az e rendeletben meghatározott bármely környezeti célkitűzés jelentős sérelmének elkerülése. Erre annak elkerülése érdekében van szükség, hogy a befektetések környezeti szempontból fenntarthatóknak minősüljenek olyan esetekben, amikor az említett befektetések előnyeit élvező gazdasági tevékenységek a környezeti célkitűzéshez való hozzájárulásuk mértékénél nagyobb kárt okoznak a környezetben. Az ilyen kritériumoknak – magának a gazdasági tevékenységnek a környezeti hatásán túl – figyelembe kell venniük az adott gazdasági tevékenység által nyújtott termékek és szolgáltatások életciklusát, beleértve a meglévő életciklus-értékelésekből származó bizonyítékok figyelembevételét is, különös tekintettel az előállításukra, a használatukra és az élettartamuk végére.

(35)

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által a fenntartható és inkluzív növekedés támogatása érdekében a szociális jogok európai pillérében rögzített elvek megvalósítására vonatkozóan közösen tett kötelezettségvállalást szem előtt tartva, elismerve továbbá a nemzetközi minimális emberi és munkavállalói jogok és előírások jelentőségét, a minimális biztosítékoknak való megfelelésnek annak előfeltételét kell képeznie, hogy a gazdasági tevékenységek környezeti szempontból fenntarthatóknak minősüljenek. Ezért a gazdasági tevékenységek csak akkor minősülhetnek környezeti szempontból fenntarthatóknak, ha azokat az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveivel és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel összhangban végzik, beleértve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló nyilatkozatát, az ILO nyolc alapvető egyezményét, valamint az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényét. Az ILO alapvető egyezményei meghatározzák azokat az emberi és munkavállalói jogokat, amelyeket a vállalkozásoknak be kell tartaniuk. Az említett nemzetközi előírásokból az Európai Unió Alapjogi Chartája többet is rögzít, különösen a rabszolgamunka és a kényszermunka tilalmát, valamint a megkülönböztetésmentesség elvét. Az említett minimális biztosítékok adott esetben nem sértik a környezettel, az egészséggel, a biztonsággal és a társadalmi fenntarthatósággal kapcsolatos, az uniós jogban meghatározott szigorúbb követelmények alkalmazását. Ezen minimális biztosítékoknak való megfeleléskor a vállalkozásoknak az (EU) 2019/2088 rendeletben említett jelentős károkozás elkerülését célzó elvet kell alkalmazniuk, és figyelembe kell venniük az ezen rendelet alapján elfogadott, az említett elvet tovább részletező szabályozástechnikai standardokat is.

(36)

Az e rendelet és az (EU) 2019/2088 rendelet közötti összhang biztosítása érdekében e rendelettel módosítani kell az (EU) 2019/2088 rendeletet úgy, hogy az felhatalmazással lássa el az 1093/2010/EU (52), az 1094/2010/EU (53) és az 1095/2010/EU (54) európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott európai felügyeleti hatóságokat (a továbbiakban együttesen: az EFH-k), annak érdekében hogy közösen dolgozzanak ki szabályozástechnikai standardokat a jelentős károkozás elkerülését célzó elvvel összefüggő információk tartalmának és megjelenítésének további pontosítására. E szabályozástechnikai standardoknak összhangban kell állniuk az (EU) 2019/2088 rendeletben említett, a kedvezőtlen hatásokkal kapcsolatos fenntarthatósági mutatók tartalmával, módszertanával és megjelenítésével. Szintén összhangban kell állniuk a szociális jogok európai pillérében foglalt elvekkel, az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveivel és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel, beleértve az ILO-nak a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló nyilatkozatát, az ILO nyolc alapvető egyezményét és az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényét is.

(37)

Az (EU) 2019/2088 rendeletet módosítani kell továbbá, hogy felhatalmazással lássa el az EFH-kat, hogy a vegyes bizottság keretében szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozzanak ki a környezeti jellemzők és a környezeti szempontból fenntartható befektetések előmozdításának a szerződéskötés előtti közzétételekben és időszakos jelentésekben érvényesítendő átláthatóságára vonatkozó szabályok kiegészítése érdekében.

(38)

Egy gazdasági tevékenység környezeti hatásának felméréséhez szükséges konkrét technikai részletek, valamint a tudomány és a technológia gyorsan változó jellege miatt a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó kritériumokat rendszeresen ki kell igazítani, hogy tükrözzék az ilyen változásokat. Annak céljából, hogy a kritériumok naprakészek legyenek, tudományos bizonyítékokon, illetve a szakértők és az érdekelt felek visszajelzésein alapuljanak, a „lényeges hozzájárulásra” és a „jelentős károkozásra” vonatkozó feltételeket a különböző gazdasági tevékenységek számára részletesebben kell meghatározni, és rendszeresen naprakésszé kell tenni. Ennek érdekében a Bizottságnak a különböző gazdasági tevékenységek számára részletes és kalibrált technikai vizsgálati kritériumokat kell megállapítania a fenntartható finanszírozással foglalkozó, több érdekelt felet felölelő platform technikai hozzájárulása alapján.

(39)

Egyes gazdasági tevékenységek negatív hatást gyakorolnak a környezetre, és az ilyen negatív hatás csökkentése lényegesen hozzájárulhat egy vagy több környezeti célkitűzéshez. Ezen gazdasági tevékenységek számára helyénvaló olyan technikai vizsgálati kritériumokat megállapítani, amelyek a környezeti teljesítményben – összevetve többek között az ágazati átlaggal – lényeges javulást követelnek meg, ugyanakkor azonban elkerülik a környezeti szempontból káros bezáródást – beleértve a karbonintenzív technológiákba való bezáródást is – a finanszírozott gazdasági tevékenység gazdasági élettartama alatt. Ezen kritériumoknak az adott gazdasági tevékenység hosszú távú hatását is figyelembe kell venniük.

(40)

Nem minősülhet környezeti szempontból fenntarthatónak egy gazdasági tevékenység, ha több kárt okoz a környezetben, mint amennyi előny származik belőle. A technikai vizsgálati kritériumoknak azonosítaniuk kell az egyéb célkitűzések jelentős megsértésének elkerüléséhez szükséges minimumkövetelményeket, többek között az uniós jog alapján megállapított bármely minimumkövetelményre alapozva. A technikai vizsgálati kritériumok megállapításakor és naprakésszé tételekor a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy e kritériumok a rendelkezésre álló tudományos adatokra épüljenek, kidolgozásuk az életciklussal kapcsolatos szempontok figyelembevételével történjen, beleértve a meglévő életciklus-értékeléseket is, és azokat rendszeresen naprakésszé tegyék. Ha a tudományos értékelés nem teszi lehetővé valamely kockázat megfelelő bizonyossággal történő meghatározását, az EUMSZ 191. cikkével összhangban az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni.

(41)

Az éghajlatváltozás mérséklésének környezeti célkitűzésére vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok megállapításakor és naprakésszé tételekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie és ösztönöznie kell a klímasemleges gazdaság felé történő, jelenleg is zajló és szükséges átállást e rendelet 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban. A klímasemleges energia felhasználásán és a már alacsony karbon-intenzitású gazdasági tevékenységekbe és ágazatokba irányuló további befektetéseken túlmenően az átállás megköveteli az olyan egyéb gazdasági tevékenységek és ágazatok esetében is az üvegházhatásúgáz-kibocsátások lényeges csökkentését, amelyeknél nem létezik technológiailag és gazdaságilag kivitelezhető alacsony karbon-intenzitású alternatíva. Ezen átállási gazdasági tevékenységek akkor minősülhetnek úgy, hogy lényegesen hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez, ha az üvegházhatásúgáz-kibocsátásaik lényegesen alacsonyabbak az ágazati vagy iparági átlagnál, nem akadályozzák az alacsony karbon-intenzitású alternatívák kidolgozását és bevezetését, és nem vezetnek a klímasemlegesség célkitűzésével össze nem egyeztethető eszközökbe történő bezáródáshoz, figyelembe véve az említett eszközök gazdasági élettartamát. Az ilyen átállási gazdasági tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett átállási tevékenységek hiteles pályán haladjanak a klímasemlegesség felé, és e technikai vizsgálati kritériumokat rendszeres időközönként ki kell igazítani.

(42)

Egy gazdasági tevékenységnek akkor kell úgy minősülnie, hogy lényegesen hozzájárul az e rendeletben meghatározott egy vagy több környezeti célkitűzéshez, ha közvetlenül lehetővé teszi más tevékenységek számára, hogy lényegesen hozzájáruljanak egy vagy több ilyen célkitűzéshez. Az ilyen támogató tevékenységek nem vezethetnek a hosszú távú környezeti célokat veszélyeztető eszközökbe történő bezáródáshoz, figyelembe véve ezen eszközök gazdasági élettartamát, és az ilyen támogató tevékenységeknek az életciklussal kapcsolatos szempontok alapján lényeges pozitív környezeti hatást kell gyakorolniuk.

(43)

A technikai vizsgálati kritériumok megállapításakor és naprakésszé tételekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a vonatkozó uniós jogot, beleértve az 1221/2009/EK (55) és a 66/2010/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (56), továbbá a 2013/179/EU bizottsági ajánlást (57) és a Bizottság 2018. július 16-i, „Környezetvédelmi szemléletű közbeszerzés” című közleményét. A gazdasági tevékenységek már létező más célú osztályozási rendszereivel való szükségtelen következetlenségek elkerülése érdekében a Bizottságnak figyelembe kell vennie a környezetvédelmi iparra vonatkozó statisztikai osztályozási rendszereket is, nevezetesen a környezetvédelmi tevékenységek osztályozási rendszerét (CEPA) és az 538/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (58) szerinti erőforrás-gazdálkodási tevékenységek osztályozási rendszerét (CReMA). A technikai vizsgálati kritériumok megállapításakor és naprakésszé tételekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a többek között a Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által kidolgozott meglévő környezeti mutatókat és jelentéstételi kereteket, valamint a meglévő nemzetközi standardokat, így például azokat, amelyeket többek között az OECD keretében dolgoztak ki.

(44)

A technikai vizsgálati kritériumok megállapításakor és naprakésszé tételekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie az infrastrukturális ágazat sajátosságait is, valamint költség-haszon elemzés keretében figyelembe kell vennie a környezeti, társadalmi és gazdasági externáliákat. E tekintetben a Bizottságnak figyelembe kell vennie a vonatkozó uniós jogot, beleértve a 2001/42/EK (59), a 2011/92/EU (60), a 2014/23/EU (61), a 2014/24/EU (62) és a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (63), az uniós előírásokat és a jelenlegi módszertant, valamint a nemzetközi szervezetek, így az OECD munkáját. Ezzel összefüggésben a technikai vizsgálati kritériumoknak elő kell mozdítaniuk olyan megfelelő irányítási rendszereket, amelyek integrálják az Egyesült Nemzetek Szervezete által támogatott felelős befektetési elvekben említett környezeti, társadalmi és irányítási tényezőket egy projekt életciklusának minden szakaszában.

(45)

A technikai vizsgálati kritériumoknak biztosítaniuk kell azt, hogy egy adott ágazatban a releváns gazdasági tevékenységek környezeti szempontból fenntarthatóknak minősülhessenek és egyenlő elbánásban részesüljenek, ha egyenlően hozzájárulnak az e rendeletben megállapított egy vagy több környezeti célkitűzéshez. Az említett környezeti célkitűzésekhez történő hozzájárulásra való potenciális képesség ágazatonként eltérhet, amit e kritériumoknak is tükrözniük kell. E kritériumok azonban az egyes ágazatokban nem hozhatnak bizonyos gazdasági tevékenységeket másokkal szemben igazságtalanul hátrányos helyzetbe, ha az előbbiek ugyanolyan mértékben járulnak hozzá a környezeti célkitűzésekhez, mint az utóbbiak.

(46)

A környezeti szempontból fenntartható tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok megállapításakor és naprakésszé tételekor a Bizottságnak fel kell mérnie, hogy e kritériumok megállapítása nem járna-e az eszközök meg nem térülővé válásával, vagy nem eredményezne-e következetlen ösztönzőket, vagy nem gyakorolna-e bármely egyéb kedvezőtlen hatást a pénzügyi piacokra.

(47)

A gazdasági szereplőkre háruló túlzottan megterhelő megfelelési költségek elkerülése érdekében a Bizottságnak olyan technikai vizsgálati kritériumokat kell megállapítania, amelyek kellően egyértelmű jogi helyzetet teremtenek, amelyek a gyakorlatban kivitelezhetők és könnyen alkalmazhatók, továbbá amelyek esetében észszerű megfelelésiköltség-határokon belül lehet ellenőrizni a megfelelést, elkerülve ezáltal a szükségtelen adminisztratív terheket. A technikai vizsgálati kritériumok megkövetelhetik az életciklus-értékelés elvégzését, amennyiben ez a gyakorlatban kellően kivitelezhető, és amennyiben szükséges.

(48)

Annak biztosítása érdekében, hogy a befektetéseket a környezeti célkitűzéseket leginkább pozitív módon befolyásoló gazdasági tevékenységek felé irányítsa, a Bizottságnak elsődlegesen azon gazdasági tevékenységek technikai vizsgálati kritériumait kell megállapítania, amelyek potenciálisan a leginkább hozzájárulnak a környezeti célkitűzésekhez.

(49)

Megfelelő technikai vizsgálati kritériumokat kell megállapítani a közlekedési ágazat számára, beleértve a mobil eszközöket is. E vizsgálati kritériumoknak figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy a közlekedési ágazat – beleértve a nemzetközi hajózást is – az Unió teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak közel 26 %-ához járul hozzá. Ahogy az a fenntartható növekedés finanszírozásáról szóló cselekvési tervben is megállapításra került, a közlekedési ágazat mintegy 30 %-át jelenti az éves fenntartható fejlesztési beruházási többletigénynek az Unióban, például a villamosítás növelése vagy – a modális váltás és a jobb közlekedésszervezés előmozdítása által – a tisztább közlekedési módokra történő átállás érdekében.

(50)

A technikai vizsgálati kritériumok kidolgozásakor különösen fontos, hogy a Bizottság megfelelő konzultációkat folytasson, összhangban a minőségi jogalkotási programmal. A technikai vizsgálati kritériumok megállapítására és naprakésszé tételére irányuló folyamatba be kell vonni az érdekelt feleket, és annak a releváns területeken bizonyítható tudással és tapasztalattal rendelkező szakértők tanácsaira kell építenie. Ennek érdekében a Bizottságnak létre kell hoznia egy fenntartható finanszírozással foglalkozó platformot (a továbbiakban: a platform). A platformnak a köz- és a magánszektort egyaránt képviselő szakemberekből kell állnia. A közszektor szakértői közé be kell vonni az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek, az EFH-knak, az Európai Beruházási Banknak és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a képviselőit. A magánszektor szakértői közé be kell vonni a releváns iparágakat képviselő pénzügyi és nem pénzügyi piaci szereplők és üzleti szektorok képviselőit, valamint a beszámolási és jelentéstételi szakértelemmel rendelkező személyeket. A platformban helyet kell kapniuk a civil társadalmat képviselő szakértőknek is, beleértve a környezetvédelmi, szociális, munkaügyi és irányítási kérdésekkel kapcsolatos területek szakértőit. A pénzügyi piaci szereplőket ösztönözni kell arra, hogy tájékoztassák a Bizottságot, ha úgy vélik, hogy egy olyan gazdasági tevékenységnek, amely nem felel meg a technikai vizsgálati kritériumoknak, vagy amely számára még nem állapítottak meg ilyen kritériumokat, környezeti szempontból fenntarthatónak kell minősülnie annak érdekében, hogy segítsék a Bizottságot a technikai vizsgálati kritériumok kiegészítése vagy naprakésszé tétele megfelelőségének értékelésében.

(51)

A platformot a bizottsági szakértői csoportok létrehozására és működésére vonatkozó alkalmazandó horizontális szabályokkal összhangban kell felállítani, beleértve a kiválasztási eljárás szempontjait is. A kiválasztási eljárásnak – a platform konkrét feladatainak figyelembevételével – törekednie kell a magas szintű szakértelem, a földrajzi és a nemek közötti egyensúly, valamint a releváns szakismeretek kiegyensúlyozott képviseletének biztosítására. A kiválasztási eljárás során a Bizottságnak az említett horizontális szabályoknak megfelelően kell elvégeznie egy értékelést annak meghatározására, hogy fennáll-e potenciális összeférhetetlenség, és megfelelő intézkedéseket kell tennie bármely ilyen összeférhetetlenség megoldása érdekében.

(52)

A platformnak a technikai vizsgálati kritériumok kidolgozására, elemzésére és felülvizsgálatára vonatkozóan tanácsokat kell adnia a Bizottságnak, többek között az ilyen kritériumoknak az olyan eszközök értékelésére gyakorolt potenciális hatására vonatkozóan is, amelyek a jelenlegi piaci gyakorlat alapján környezeti szempontból fenntartható eszközöknek minősülnek. A platformnak tanácsot kell adnia a Bizottságnak arra vonatkozóan is, hogy a technikai vizsgálati kritériumok alkalmasak-e a fenntartható befektetések előmozdítását célzó jövőbeli uniós szakpolitikai kezdeményezésekben történő felhasználásra, továbbá a fenntarthatósági beszámolási és jelentéstételi standardok lehetséges szerepére vonatkozóan is a technikai vizsgálati kritériumok alkalmazásának támogatásában. A platformnak tanácsot kell adnia a Bizottságnak az adatok rendelkezésre állását és minőségét javító további intézkedések kidolgozására vonatkozóan, figyelembe véve az indokolatlan adminisztratív terhek elkerülésének célkitűzését, az egyéb fenntarthatósági célkitűzések kezelésére vonatkozóan, beleértve a szociális célkitűzéseket is, valamint a minimális biztosítékok működésére és a kiegészítésük esetleges szükségességére vonatkozóan.

(53)

A Bizottságnak folytatnia kell a meglévő fenntartható finanszírozással foglalkozó tagállami szakértői csoportot, és hivatalos jogállást kell biztosítania számára. E szakértői csoport feladata lesz többek között, hogy tanácsot adjon a Bizottságnak a technikai vizsgálati kritériumok megfelelőségét és a platform által az e kritériumok kidolgozásakor alkalmazott megközelítést illetően. E célból a Bizottságnak a fenntartható finanszírozással foglalkozó tagállami szakértői csoport rendszeres ülésein keresztül folyamatosan tájékoztatnia kell a tagállamokat.

(54)

Az e rendeletben előírt követelmények meghatározása érdekében, különösen a különböző gazdasági tevékenységekre vonatkozóan részletes és kalibrált, arra vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok megállapítása és naprakésszé tétele érdekében, hogy mi jelent „lényeges hozzájárulást” és „jelentős károkozást” a környezeti célkitűzéseket illetően, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az e rendelet alapján fennálló tájékoztatási kötelezettségek teljesítéséhez szükséges információkra, valamint a technikai vizsgálati kritériumokra vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, így a platformon és a fenntartható finanszírozással foglalkozó tagállami szakértői csoporton keresztül, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (64) lefektetett elveknek megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(55)

Ez a rendelet kiegészíti az (EU) 2019/2088 rendeletben előírt közzétételi követelményeket. Annak rendezett és hatékony ellenőrzése céljából, hogy a pénzügyi piaci szereplők megfelelnek-e ezen rendeletnek, a tagállamoknak az (EU) 2019/2088 rendelettel összhangban kijelölt illetékes hatóságokat kell igénybe venniük. A megfelelés érvényesítése érdekében a tagállamoknak ezen túlmenően meg kell állapítaniuk olyan intézkedésekre és szankciókra vonatkozó szabályokat, amelyeknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A nemzeti illetékes hatóságoknak és az EFH-knak a 600/2014/EU (65), az 1286/2014/EU (66) és az (EU) 2019/1238 (67) európai parlamenti és tanácsi rendeletben megállapított termékszintű beavatkozási hatásköröket a megtévesztő értékesítés vagy a fenntarthatósággal kapcsolatos információk – beleértve az e rendeletben előírt információkat is – megtévesztő közzététele tekintetében is gyakorolniuk kell.

(56)

Mind a platform, mind a fenntartható finanszírozással foglalkozó tagállami szakértői csoport munkájának és ülésezési gyakorlatának eredményes és fenntartható megszervezésének biztosítása érdekében, valamint a csoportokon, azok alcsoportjain belül, a Bizottság és az érdekelt felek között a széles körű részvétel és a hatékony interakció lehetővé tétele érdekében fontolóra kell venni adott esetben a digitális – beleértve a virtuális – technológiák fokozott használatát is.

(57)

Annak érdekében, hogy a releváns szereplőknek elegendő idejük legyen arra, hogy megismerjék az e rendeletben meghatározott, környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekként történő minősítésre vonatkozó kritériumokat, és felkészüljenek ezek alkalmazására, az e rendeletben meghatározott kötelezettségek minden egyes környezeti célkitűzés vonatkozásában a releváns technikai vizsgálati kritériumok megállapítása után tizenkét hónappal válnak alkalmazandókká.

(58)

Az e rendelet hatálybalépését megelőzően már létező, tanúsítványon alapuló adókedvezmény-rendszerekre hivatkozó, e rendeletben foglalt rendelkezés nem sérti az Uniónak és a tagállamoknak az adóügyi rendelkezések tekintetében fennálló, a Szerződésekben megállapított vonatkozó hatásköreit.

(59)

E rendelet alkalmazását rendszeresen felül kell vizsgálni többek között a következők értékelése céljából: a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok kidolgozása tekintetében elért haladás; az említett, annak meghatározására szolgáló kritériumok felülvizsgálatának és kiegészítésének lehetséges szükségessége, hogy egy gazdasági tevékenység környezeti szempontból fenntarthatónak minősül-e; a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó osztályozási rendszer hatékonysága a magánbefektetéseknek az ilyen tevékenységek felé történő irányítása szempontjából és különösen a magánvállalkozásokba és más jogi személyekbe irányuló tőkeáramlás tekintetében; valamint az említett osztályozási rendszer továbbfejlesztése, beleértve hatályának a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységeken túlra történő kiterjesztése révén, annak érdekében, hogy olyan tevékenységekre is kiterjedjen, amelyek súlyosan sértik a környezetet, továbbá más fenntarthatósági célkitűzéseket, beleértve a szociális célkitűzéseket is.

(60)

mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban – a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó, egységes uniós szintű kritériumok bevezetésének szükségessége miatt – e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,