(1)

A 98/83/EK tanácsi irányelvet (4) több alkalommal jelentős mértékben módosították (5). Mivel további módosítások szükségesek, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)

A 98/83/EK irányelv jogi keretet hozott létre annak érdekében, hogy a víz egészségességének és tisztaságának biztosítása által óvja az emberi egészséget az emberi fogyasztásra szánt víz szennyezettsége által okozott káros hatásoktól. Ezen irányelvnek ugyanezt a célt kell szolgálnia, és javítania kell az ilyen vízhez való, mindenki számára biztosított hozzáférést az Unióban. E cél érdekében uniós szinten van szükség azoknak a minimumkövetelményeknek a meghatározására, amelyeknek az e célra szánt víznek meg kell felelnie. A tagállamoknak meg kell hozniuk az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz ne tartalmazzon olyan mennyiségben vagy koncentrációban semmilyen mikroorganizmust, parazitát, illetve anyagot, amely bizonyos esetekben az emberi egészségre potenciális veszélyt jelent, és biztosítaniuk kell, hogy e víz megfeleljen az említett minimumkövetelményeknek.

(3)

A természetes ásványvizeket és a gyógyszernek minősülő vizeket ki kell zárni ennek az irányelvnek a hatálya alól, mivel az említett típusú vizek a 2009/54/EK (6), illetve a 2001/83/EK (7) európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartoznak. A 2009/54/EK irányelv azonban a természetes ásványvizekre és a forrásvizekre egyaránt vonatkozik, és csak az előbbi kategóriát kell kizárni ezen irányelv hatálya alól. A 2009/54/EK irányelv 9. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban a forrásvizeknek meg kell felelniük ezen irányelvnek, a mikrobiológiai követelmények tekintetében pedig a forrásvizeknek meg kell felelniük a 2009/54/EK irányelvnek. A palackba vagy más zárt edényzetbe töltött, értékesítésre, vagy élelmiszer gyártásában, készítésében vagy kezelésére való felhasználásra szánt, emberi fogyasztásra szánt víznek főszabály szerint továbbra is meg kell felelnie ezen irányelvnek a megfelelési pontig, vagyis a csapig, és azt a pontot követően az említett vizet a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (8) megfelelően élelmiszernek kell tekinteni, amennyiben azt emberi fogyasztásra szánták, illetve észszerűen arra lehet számítani, hogy az emberi fogyasztásra kerül.

Ezen túlmenően azon élelmiszer-vállalkozók számára, akik olyan saját vízforrással rendelkeznek, amelyet vállalkozásuk meghatározott céljaira használnak fel, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy mentességet kapjanak ezen irányelv alól, feltéve, hogy – különösen a veszélyelemzés és a kritikus szabályozási pontok elvének szempontjából – teljesítik a vonatkozó kötelezettségeket, és meghozzák az élelmiszerről szóló vonatkozó uniós jogszabályok szerinti korrekciós intézkedéseket. Azon élelmiszer-vállalkozóknak, akik saját vízforrással rendelkeznek, és vízszolgáltatóként járnak el, a többi vízszolgáltatóval azonos módon meg kell felelniük ezen irányelvnek.

(4)

A vízhez való jogról szóló európai polgári kezdeményezés (a továbbiakban: a Right2Water kezdeményezés) lezárását követően a Bizottság uniós szintű nyilvános konzultációt indított, és elvégezte a 98/83/EK irányelv értékelését a célravezető és hatásos szabályozás (REFIT) tekintetében. Ennek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az említett irányelv bizonyos rendelkezéseit naprakésszé kell tenni. Négy fejlesztendő területet azonosítottak, nevezetesen a minőségen alapuló parametrikus értékek listáját, a kockázatalapú megközelítésre való korlátozott hagyatkozást, a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezések pontatlanságát, valamint az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő anyagok jóváhagyási rendszerei közötti egyenlőtlenségeket és ezen egyenlőtlenségek emberi egészséget érintő következményeit. Ezen túlmenően a Right2Water kezdeményezés külön problémaként azonosította azt a tényt, hogy a lakosság egy része – különösen a marginalizált csoportok – nem fér hozzá emberi fogyasztásra szánt vízhez, és az ilyen hozzáférés biztosítása az Egyesült Nemzetek 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének fenntartható fejlődési céljai közül a 6. cél szerinti kötelezettségvállalások egyike.

Az utolsó azonosított kérdés pedig a tudatosság általános hiánya a víz hálózati elszivárgásával kapcsolatban, ami a vízellátó infrastruktúra karbantartására és felújítására irányuló beruházások alacsony szintjére vezethető vissza, amint arra az Európai Számvevőszék „Az ivóvíz-irányelv végrehajtása: Bulgáriában, Magyarországon és Romániában javult a víz minősége és az ivóvízhez való hozzáférés, de továbbra is jelentősek a beruházási igények” című, 2017. július 5-i 12/2017. sz. különjelentése is rámutatott.

(5)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodája 2017-ben részletesen felülvizsgálta a 98/83/EK irányelvben meghatározott paraméterek és parametrikus értékek listáját annak megállapítása érdekében, hogy a műszaki és tudományos fejlődés fényében szükség van-e az említett lista kiigazítására. E felülvizsgálat eredményei alapján az enterális kórokozókat és a Legionella-t ellenőrzés alatt kell tartani, továbbá hat kémiai paramétert vagy paramétercsoportot fel kell venni e listába. A hat új paraméter vagy paramétercsoport közül négy esetében a közelmúlt egyéb tudományos szakvéleményei alapján és az elővigyázatosság elvének megfelelően a WHO által javasoltnál szigorúbb, de teljesíthető parametrikus értékeket kell megállapítani. Az új paraméterek egyike vonatkozásában csökkenteni kell a reprezentatív anyagok számát és ki kell igazítani az értéket. A krómra vonatkozó érték továbbra is WHO-felülvizsgálat alatt marad, és ezért 15 éves átmeneti időszakot kell engedélyezni a szigorúbb értékek alkalmazása előtt. A WHO továbbá három reprezentatív hormonháztartást zavaró vegyület tekintetében ajánlotta referenciaérték megállapítását adott esetben a hormonháztartást zavaró vegyületek fellelhetősége és kezelése hatékonyságának értékelése érdekében, amelyek a következők: biszfenol-A: 0,1 μg/l, nonil-fenol: 0,3 μg/l és béta-ösztradiol: 1 ng/l.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2015. évi véleménye alapján azonban úgy határoztak, hogy e három vegyület közül az egyiket – a biszfenol-A-t – fel kell venni 2,5 μg/l egészségügyi parametrikus értékkel ebbe az irányelvbe. A nonil-fenolt és a béta-ösztradiolt pedig fel kell venni a Bizottság által ezen irányelv alapján összeállítandó megfigyelési listába.

(6)

Az ólom tekintetében a WHO a jelenlegi parametrikus érték megtartását ajánlotta, de megállapította, hogy a koncentrációt az észszerűen megvalósítható legalacsonyabb szinten kell tartani. Ezért lehetővé kell tenni a jelenlegi 10 μg/l érték fenntartását az ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától számított 15 évig. Az ólomra vonatkozó parametrikus értéket legkésőbb ezen átmeneti időszak végéig 5μg/l-re kell csökkenteni. Ezenkívül, mivel a házakban és épületekben meglévő ólomcsövek továbbra is problémát jelentenek, és mivel a tagállamok nem mindig rendelkeznek az e csövek cseréjének elrendeléséhez szükséges hatáskörrel, a házi vízelosztó rendszerekkel kapcsolatos kötelezettségek tekintetében az 5 μg/l továbbra is csak törekvésként megfogalmazott cél marad. Az ezen irányelvvel összhangban engedélyezendő, emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő valamennyi új anyag esetében azonban a csapnál kell az 5μg/l értéket alkalmazni, függetlenül attól, hogy ezen anyagokat az ellátó- vagy a házi vízelosztó rendszerekben használják-e fel.

(7)

Az újonnan megjelenő vegyületeknek, például hormonháztartást zavaró vegyületeknek, gyógyszereknek és mikroműanyagoknak az emberi fogyasztásra szánt víz felhasználása révén az emberi egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban a lakosságban felmerülő növekvő aggodalmak, valamint az ellátási láncban újonnan megjelenő vegyületek kezelése érdekében megfigyelési listán alapuló mechanizmust kell bevezetni ebben az irányelvben. A megfigyelési listán alapuló mechanizmus lehetővé fogja tenni a növekvő aggályokra történő dinamikus és rugalmas reagálást. A megfigyelési listán alapuló mechanizmus ezenkívül lehetővé teszi majd az említett újonnan megjelenő vegyületeknek az emberi egészség szempontjából való relevanciájára, valamint a legmegfelelőbb monitorozási megközelítésekre és módszertanokra vonatkozó új ismeretek nyomon követését is. Ez az emberi fogyasztásra szánt vízre vonatkozó megfigyelésilista-mechanizmus a különféle vonatkozó uniós szakpolitikákra – így például az „Az Európai Unió környezetbe kerülő gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiai megközelítése” című, 2019. március 11-i bizottsági közleményben, az „Az endokrin károsító anyagokra vonatkozó átfogó uniós keret felé” című, 2018. november 7-i bizottsági közleményben és az „Az Unió fenntartható vegyianyag-politikára vonatkozó stratégiája felé ” című, 2019. június 26-i tanácsi következtetésekben foglaltakra – adott válasz részét képezi.

(8)

A WHO azt is ajánlotta, hogy három parametrikus érték esetében enyhítsenek az előírásokon, öt paramétert pedig töröljenek a paraméterek és parametrikus értékek 98/83/EK irányelvben meghatározott listájából. E változtatások közül azonban nem feltétlenül mind szükséges, mivel az (EU) 2015/1787 bizottsági irányelv (9) által bevezetett kockázatalapú megközelítés lehetővé teszi a vízszolgáltatók számára, hogy egyes paramétereket bizonyos feltételek mellett töröljenek a monitorozandó paraméterek listájából. Az említett parametrikus értékeknek való megfelelést lehetővé tévő kezelési módszerek pedig már használatban vannak.

(9)

Az ezen irányelvben megállapított parametrikus értékek a rendelkezésre álló tudományos ismereteken és az elővigyázatosság elvén alapulnak, és kiválasztásuk annak érdekében történt, hogy biztosítsák az emberi fogyasztásra szánt víz egész életen át történő biztonságos fogyasztását, így biztosítva az egészség magas szintű védelmét.

(10)

Mind a mikrobiológiai, mind a kémiai kockázatok megelőzése érdekében egyensúlyt kell teremteni e kockázatok között, továbbá ebből a célból – a parametrikus értékek jövőbeli felülvizsgálatának fényében – az emberi fogyasztásra szánt vízre alkalmazandó parametrikus értékek meghatározását közegészségügyi megfontolásokra és kockázatértékelési módszerre kell alapozni.

(11)

Az indikátor paramétereknek nincs közvetlen közegészségügyi hatásuk. Ugyanakkor fontos eszközök, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogyan működnek az emberi fogyasztásra szánt víz kitermelésére és elosztására kialakított infrastuktúrák, valamint a víz minőségének értékelését. Az említett paraméterek elősegíthetik a vízkezelési zavarok azonosítását, és fontos szerepet játszanak a vízminőségbe vetett fogyasztói bizalom növelésében és fenntartásában. Ezért a tagállamoknak biztosítaniuk kell az ilyen paraméterek monitorozását.

(12)

Amennyiben a területükön az emberi egészség védelme érdekében szükséges, a tagállamokat kötelezni kell arra, hogy az elővigyázatosság elve alapján az I. mellékletben nem szereplő további paraméterekre vonatkozó értékeket határozzanak meg.

(13)

Az emberi fogyasztásra szánt biztonságos víz fogalma nemcsak azt jelenti, hogy a vízben nincsenek jelen káros mikroorganizmusok és anyagok, hanem azt is, hogy jelen vannak benne bizonyos természetes ásványok és esszenciális elemek, figyelembe véve, hogy az ásványi anyagoktól mentesített víz, illetve az esszenciális elemekben – így kalciumban és magnéziumban – túlzottan szegény víz hosszú távú fogyasztása veszélyeztetheti az emberi egészséget. Ezen ásványi anyagok bizonyos mennyiségének megléte szintén létfontosságú annak biztosításához, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz ne váljon sem agresszívvá, sem korrozívvá, továbbá hogy az ilyen víz íze javuljon. Ezen ásványok lágyított vagy ásványi anyagoktól mentesített vízben való minimális koncentrációszintjét a helyi adottságok alapján lehetne mérlegelni.

(14)

A 98/83/EK irányelv csak korlátozott mértékben foglalkozott a megelőző jellegű biztonsági tervezéssel és a kockázatalapú elemekkel. A kockázatalapú megközelítés első elemeit 2015-ben vezették be az (EU) 2015/1787 irányelvvel, amely a tagállamok számára lehetővé tette az általuk létrehozott monitoring programoktól való eltérést, amennyiben megbízható kockázatértékeléseket végeznek, például a WHO Ivóvíz-minőségi Útmutatója (a továbbiakban: a WHO-Útmutató) alapján. A vízbiztonsági tervvel kapcsolatos megközelítést – többek között a kisközösségek számára – megállapító WHO-Útmutató és az ivóvízellátás biztonságára vonatkozó EN 15975-2 szabvány együtt alkotják azokat a nemzetközileg elismert alapelveket, amelyeken az emberi fogyasztásra szánt víz kitermelése és elosztása, valamint az ilyen víz paramétereinek monitorozása és elemzése alapul. A kockázatalapú megközelítés említett, első elemeit ezen irányelvben fenn kell tartani.

(15)

Annak biztosítása érdekében, hogy a kockázatalapú megközelítés (EU) 2015/1787 irányelvvel bevezetett elemei ne csak a monitorozási szempontok esetében érvényesüljenek, valamint hogy az időt és az erőforrásokat a releváns kockázatokra és azok forrásánál végrehajtott költséghatékony intézkedésekre lehessen összpontosítani, elkerülve a nem releváns kérdésekre irányuló elemzéseket és erőfeszítéseket, helyénvaló bevezetni egy, a vízbiztonságra vonatkozó átfogó kockázatalapú megközelítést, amely kiterjed az ellátási lánc egészére a vízgyűjtő területtől a vízkivételi területen, a vízkezelésen, a víztároláson és -elosztáson át egészen a megfelelési pontig. E megközelítésnek a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) keretében gyűjtött ismereteken és végrehajtott intézkedéseken kell alapulnia, és hatékonyabban figyelembe kell vennie az éghajlatváltozás vízkészletre gyakorolt hatását. Az említett kockázatalapú megközelítésnek három elemet kell magában foglalnia. Az első a vízkivételi pontok vízgyűjtő területeivel kapcsolatos veszélyek azonosítása (a továbbiakban: az emberi fogyasztásra szánt víz kivételi pontjai vízgyűjtő területeinek kockázatértékelése és kockázatkezelése), összhangban a WHO-Útmutatóval és a WHO vízbiztonsági tervezési kézikönyvével. A második a vízszolgáltató lehetősége arra, hogy a monitorozást a fő kockázatokhoz igazítsa és meghozza az ellátási lánc tekintetében – a vízkivételtől, a vízkezelésen, a víztároláson át a vízelosztásig terjedően – azonosított kockázatok kezeléséhez szükséges intézkedéseket (a továbbiakban: az ellátórendszer kockázatértékelése és kockázatkezelése). A harmadik pedig a házi vízelosztó rendszerekből eredő potenciális kockázatok, mint például a Legionella vagy az ólomszennyezés értékelése (a továbbiakban: a házi vízelosztó rendszer kockázatértékelése), különös figyelmet fordítva az elsőbbségi létesítményekre. Ezeket az értékeléseket rendszeresen felül kell vizsgálni, többek között az éghajlattal kapcsolatos szélsőséges időjárási események, a vízkivételi területen az emberi tevékenységben bekövetkező változások, vagy a forrásokat érintő események nyomán. A kockázatalapú megközelítésnek biztosítania kell az illetékes hatóságok és a vízszolgáltatók közötti folyamatos információcserét.

(16)

A naponta átlagosan 10 m3 és 100 m3 közötti mennyiséget szolgáltató, vagy 50–500 főt ellátó vízszolgáltatókra háruló esetleges adminisztratív terhek csökkentése érdekében a tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy az említett vízszolgáltatókat mentesítsék az ellátórendszer kockázatértékelésének elvégzése alól, feltéve, hogy sor kerül az ezen irányelv szerinti rendszeres monitorozásra. Ez alóli kivételként a kockázatalapú megközelítés végrehajtását hozzá kell igazítani a vizet sótalanító és az utasokat szállító tengeri hajók sajátos korlátaihoz. Az uniós lobogó alatt közlekedő hajók a nemzetközi vizeken történő hajózás során megfelelnek a nemzetközi szabályozási keretnek. Biztosítani kell, hogy elsőbbséget élvezzenek azok a hatályos nemzetközi szabályozások vagy nemzetközileg elismert szabványok, úgymint az Egyesült Államok közegészségügyi szolgálata által kidolgozott hajóhigiénés program, amelyek részletesebbek és szigorúbbak, és amelyek a nemzetközi vizeken tartózkodó hajókra vonatkoznak.

(17)

A vízkivételi pontok vízgyűjtő területeinek kockázatértékelése és kockázatkezelése során átfogó megközelítést kell alkalmazni, és az emberi fogyasztásra szánt víz kitermeléséhez szükséges kezelés mértékének csökkentését kell szem előtt tartani, például törekedni kell az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt víztestek szennyezését vagy a szennyezés kockázatát okozó terhelések mérséklésére. Ennek érdekében a tagállamoknak jellemezniük kell a vízkivételi pontok vízgyűjtő területeit, valamint azonosítaniuk kell az esetleg a vízminőség romlásával járó veszélyeket és veszélyeseményeket, úgymint az említett vízgyűjtő területekkel kapcsolatos lehetséges szennyezőforrásokat.

Amennyiben az a veszélyek azonosításának fényében szükséges, a tagállamoknak monitorizniuk kell az általuk relevánsnak ítélt szennyező anyagokat, úgymint a 2000/60/EK irányelv alapján meghatározott nitrát, növényvédő szerek vagy gyógyszerek esetében, illetve a vízkivételi területen való természetes előfordulásuk miatt, úgymint az arzén esetében, illetve a vízszolgáltatók bejelentései alapján, például egy adott paraméter koncentrációjának a nyersvízben való hirtelen növekedése esetében. Amennyiben a felszíni vizeket emberi fogyasztásra szánt víz céljára használják fel, a tagállamoknak a kockázatértékelés során különös figyelmet kell fordítaniuk a mikroműanyagokra és a hormonháztartást zavaró vegyületekre, úgymint a nonil-fenolra és a béta-ösztradiolra, és szükség esetén elő kell írniuk a vízszolgáltatók számára, hogy monitorozzák és szükség szerint kezeljék a megfigyelési listán szereplő ezen, illetve egyéb paramétereket is, amennyiben azok potenciális veszélyt jelentenek az emberi egészségre. Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének megóvása érdekében az azonosított kockázatok megelőzésére vagy ellenőrzés alatt tartására irányuló kezelési intézkedéseket kell hozni a vízkivételi pontok vízgyűjtő területeinek kockázatértékelése alapján. Amennyiben valamely tagállam a veszélyek és veszélyesemények azonosítása során megállapítja, hogy egy paraméter nincs jelen egy adott vízkivételi pont vízgyűjtő területén, például mert az anyag sohasem fordul elő a felszín alatti víztestekben vagy a felszíni víztestekben, az adott tagállamnak tájékoztatnia kell az érintett vízszolgáltatókat, továbbá a tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy e vízszolgáltatók számára engedélyezze az ellátórendszer kockázatértékelésének elvégzése nélkül e paraméter monitorozási gyakoriságának csökkentését, vagy e paraméter törlését a monitorozandó paraméterek listájából.

(18)

A 2000/60/EK irányelv előírja a tagállamok számára, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt víztesteket azonosítsák és monitorozzák, valamint hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy elkerüljék az említett víztestek minőségének romlását, és ezzel csökkentsék az emberi fogyasztásra alkalmas víz kitermelése során szükséges vízkezelés mértékét. A párhuzamos kötelezettségek elkerülése érdekében a tagállamoknak a veszélyek és a veszélyesemények azonosítása során fel kell használniuk a 2000/60/EK irányelv 7. és 8. cikke, illetve más vonatkozó uniós jogszabályok alapján gyűjtött, a vízgyűjtő területek szempontjából reprezentatív, rendelkezésre álló monitorozási adatokat. Mindazonáltal azokban az esetekben, amikor az említett monitorozási adatok nem állnak rendelkezésre, a vonatkozó paraméterek, anyagok vagy szennyező anyagok monitorozhatók a vízgyűjtő területek jellemzésének támogatása és a potenciális kockázatok értékelése érdekében. Ezt a monitorozást a helyi adottságok és szennyezőforrások figyelembevételével kell elvégezni.

(19)

Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének értékelése céljából ezen irányelv által megállapított parametrikus értékeknek azon a ponton kell megfelelni, ahol a víz az emberi fogyasztásra szánt víz vételezéséhez rendszerint használt csapokból kilép. Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségét azonban befolyásolhatják a házi vízelosztó rendszerek. A WHO szerint az Unióban a Legionella a legnagyobb betegségterhet jelentő vízzel terjedő kórokozó. A meleg vizes rendszerek közvetítésével terjed, és belégzéssel fertőz, például zuhanyozás közben. Ezért egyértelműen a házi vízelosztó rendszerekhez kapcsolódik. Mivel észszerűtlenül magas költségekkel járna egy egyoldalú kötelezettség előírása minden magán- és nyilvános létesítmény monitorozására e kórokozó tekintetében, a házi vízelosztó rendszerek kockázatértékelése alkalmasabb e kérdés kezelésére. Az említett kockázatértékelés során figyelembe kell venni az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező termékekből és anyagokból eredő potenciális kockázatokat is. A házi vízelosztó rendszerek kockázatértékelése során ezért többek között a tagállamok által azonosított elsőbbségi létesítmények – így például kórházak, egészségügyi intézmények, idősotthonok, gyermekgondozási létesítmények, iskolák, oktatási intézmények, szálláshelyek, éttermek, bárok, sport- és bevásárlóközpontok, szabadidős, rekreációs és kiállítási létesítmények, büntetés-végrehajtási intézmények és kempingek – monitorozására kell összpontosítani, és az említett kockázatértékelés keretében értékelni kell a házi vízelosztó rendszerekből és a kapcsolódó termékekből és anyagokból eredő kockázatokat. A kockázatértékelés alapján a tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük többek között annak biztosítása érdekében, hogy a WHO iránymutatásaival összhangban megfelelő ellenőrzési és kezelési intézkedések álljanak rendelkezésre, például betegségek kitörése esetén, valamint hogy a potenciálisan káros anyagok építési termékekből való migrációja ne veszélyeztesse az emberi egészséget.

(20)

A 98/83/EK irányelvnek a kezelés, a berendezések és az anyagok minőségbiztosítására vonatkozó rendelkezései nem jártak sikerrel az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező termékekre vonatkozó egységes higiénés követelmények megteremtése terén. Ennek következtében a termékek nemzeti szintű jóváhagyása tagállamonként eltérő követelmények alapján zajlik. Ez megnehezíti és költségessé teszi a gyártók számára termékeik Unió-szerte történő forgalmazását, és magas költségekkel jár a tagállamok számára is. A fogyasztók és a vízszolgáltatók továbbá emiatt nehezen tudnak megbizonyosodni arról, hogy a termékek megfelelnek-e az egészségügyi követelményeknek. Az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó harmonizált minimumkövetelmények ezen irányelvben történő meghatározása hozzá fog járulni az egész Unióban az egészségvédelem egységes szintjének eléréséhez, valamint a belső piac jobb működéséhez. Ezen túlmenően, az (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) általános uniós szintű piacfelügyeleti mechanizmust határoz meg a termékekre vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az uniós piacon csak olyan megfelelő termékek kerüljenek forgalomba, amelyek megfelelnek a közérdek – úgymint általában az egészség és a biztonság, a munkahelyi egészség és biztonság, a fogyasztók védelme, a környezetvédelem és a közbiztonság – magas szintű védelmét biztosító követelményeknek. Az említett rendelet kimondja, hogy ha új uniós harmonizációs jogszabály kerül elfogadásra, az említett jogszabály határozza majd meg, hogy az (EU) 2019/1020 rendelet alkalmazandó-e erre a jogszabályra is. Annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő piacfelügyeleti intézkedéseket lehessen hozni az (EU) 2019/1020 rendelet hatálya alá még nem tartozó, de ezen irányelv által esetlegesen érintett termékek tekintetében, helyénvaló rendelkezni az említett rendelet e termékekre történő alkalmazásáról.

(21)

Az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő anyagok jellege befolyásolhatja az ilyen víz minőségét a potenciálisan káros anyagok migrációja, a mikroorganizmusok elszaporodásának elősegítése, illetve az ilyen víz szagának, színének vagy ízének befolyásolása révén. A 98/83/EK irányelv értékelése során megállapításra került az, hogy a kezelés, a berendezések és az anyagok minőségbiztosításával kapcsolatos rendelkezések túlságosan nagy jogi rugalmasságot biztosítottak, ami az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő anyagok vonatkozásában eltérő tagállami jóváhagyási rendszerek kialakulását eredményezte az Unióban. Emiatt egyértelműbb higiénés minimumkövetelményeket kell megállapítani az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére, kezelésére, tárolására vagy elosztására szolgáló azon anyagok tekintetében, amelyeket az új objektumokban, illetve javítási munkák vagy felújítás esetén a meglévő objektumokban való felhasználásra szántak, annak biztosítására, hogy ezek az anyagok ne veszélyeztessék sem közvetve, sem közvetlenül az emberi egészséget, ne befolyásolják kedvezőtlenül a víz színét, szagát, illetve ízét, ne segítsék elő a mikroorganizmusok vízben történő elszaporodását és ne eredményezzék a szennyező anyagok vízbe való kioldódását a rendeltetési céljuk alapján szükségesnél nagyobb mennyiségben. E célból ebben az irányelvben meg kell határozni az anyagokra vonatkozó egyedi higiénés minimumkövetelményeket a következők meghatározásával: a kiindulási anyagok, anyagösszetételek és összetevők vizsgálatára és elfogadására vonatkozó módszertanok, a kiindulási anyagok, anyagösszetételek és összetevők európai pozitív listái, a kiindulási anyagok, anyagösszetételek vagy összetevők európai pozitív listákra való felvételére vagy felvételük felülvizsgálatára vonatkozó módszerek és eljárások, valamint az európai pozitív listákon szereplő kiindulási anyagok, anyagösszetételek vagy összetevők kombinációjából készült termékekben használt végleges anyagok vizsgálatára és elfogadására vonatkozó eljárások és módszerek.

Az innováció akadályozásának elkerülése érdekében a Bizottságnak biztosítania kell, hogy ezek az eljárások arányosak legyenek, és ne rójanak indokolatlan terhet a gazdasági szereplőkre, így különösen a kis- és középvállalkozásokra. Ezeket az eljárásokat a lehetőségekhez mérten össze kell hangolni a termékekre vonatkozó hatályos uniós jogszabályokkal annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a gazdasági szereplőkre nehezedő kettős teher, amely arra kötelezi e szereplőket, hogy ugyanazon termék tekintetében eltérő megfelelőségértékeléseket végezzenek.

(22)

Az európai pozitív listák az anyaggyártás során való felhasználásra engedélyezett anyagok – nevezetesen a szerves, cement típusú, fémes, zománc és kerámia vagy más szervetlen anyagok – típusának függvényében a kiindulási anyagokról, anyagösszetételekről vagy összetevőkről összeállított listák, és adott esetben magukban kell foglalniuk a rájuk vonatkozó felhasználási feltételeket és migrációs határértékeket is. Ahhoz, hogy valamely kiindulási anyag, anyagösszetétel vagy összetevő felkerüljön az európai pozitív listákra, meg kell követelni magának a kiindulási anyagnak, anyagösszetételnek vagy összetevőnek, a releváns szennyeződéseknek, valamint a rendeltetésszerű felhasználás során előreláthatóan bekövetkező reakcióknak és a keletkező bomlástermékeknek a kockázatértékelését. A kérelmező vagy a nemzeti hatóság által végzett kockázatértékelésnek ki kell terjednie az előrelátható legkedvezőtlenebb felhasználási körülmények között bekövetkező potenciális migráció, valamint a toxicitás által okozott egészségkockázatokra. Az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező termékhez felhasználandó végleges anyag biztonságosságának biztosítása érdekében a kockázatértékelés alapján az európai pozitív listákban – amennyiben az szükséges – meg kell állapítani a kiindulási anyagra, anyagösszetételre vagy összetevőre vonatkozó előírásokat, valamint a kiindulási anyagra, anyagösszetételre vagy összetevőre vonatkozó használati, illetve mennyiségi korlátozásokat vagy migrációs határértékeket, a lehetséges szennyeződéseket és a reakciótermékeket vagy összetevőket.

Az első európai pozitív listák létrehozásához a kiindulási anyagok, anyagösszetételek és összetevők nemzeti pozitív listáit vagy más nemzeti rendelkezéseket, az ilyen nemzeti listák és rendelkezések megállapításához vezető módszertanokat, valamint az egyes kiindulási anyagokhoz, anyagösszetételekhez és összetevőkhöz kapcsolódó kockázatértékeléseket az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) alapján létrehozott Európai Vegyianyag-ügynökség (a továbbiakban: az ECHA) rendelkezésére kell bocsátani. Az ECHA-nak ezeket alapul véve összeállított listákra kell javaslatot tennie a Bizottság felé. Az ECHA-nak kellő időben felül kell vizsgálnia az első európai pozitív listákon szereplő anyagokat, anyagösszetételeket és összetevőket, és azokról véleményt kell nyilvánítania ahhoz, hogy a Bizottság a listákat az azok elfogadását követő 15 éven belül felülvizsgálhassa. Az európai pozitív listák naprakésszé tétele céljából az ECHA-nak véleményt kell nyilvánítania az anyagok, anyagösszetételek és összetevők listába való felvételéről, illetve onnan való törléséről.

(23)

A termékek ezen irányelv követelményeinek való megfelelése egységes vizsgálatának megkönnyítése érdekében a Bizottságnak fel kell kérnie az Európai Szabványügyi Bizottságot (CEN), hogy dolgozzon ki szabványokat az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező termékek egységes vizsgálatára és értékelésére vonatkozóan. Az európai pozitív listák kidolgozása és naprakésszé tétele során a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy az általa más uniós jogszabály alapján elfogadott vonatkozó jogi aktusok vagy szabványosítási megbízások összhangban legyenek ezen irányelvvel.

(24)

Ezen túlmenően legkésőbb kilenc évvel ezen irányelv átültetésének határidejét követően felül kell vizsgálni az ezen irányelv által bevezetett rendszer működését annak értékeléséhez, hogy Unió-szerte védelmet élvez-e az emberi egészség és megfelelő védelmet élvez-e az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező, jóváhagyott anyagok felhasználásával előállított termékek belső piaca. Emellett fel kell mérni azt is, hogy szükség van-e további jogalkotási javaslatokra e tárgykörben, figyelembe véve különösen az 1935/2004/EK (13) és a 305/2011/EU (14) európai parlementi és tanácsi rendelet értékelésének eredményét.

(25)

Az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő termékeknek az ezen irányelvvel összhangban jóváhagyott anyagból vagy anyagok kombinációjából kell állniuk. Ez az irányelv ugyanakkor kizárólag a termékekben felhasznált anyagoknak az emberi fogyasztásra szánt víz minőségére gyakorolt hatásához kapcsolódó egészségügyi és higiénés szempontjaival, valamint a végső termékek megfelelőségének vizsgálatára és minőségellenőrzésére vonatkozó szabályokkal foglalkozik. Ez az irányelv nem foglalkozik olyan más követelményekkel – például a termékek teljesítményének kifejezésére vonatkozó szabályokkal vagy szerkezeti biztonságra vonatkozó szabályokkal –, amelyeket uniós harmonizációs jogszabályok – például a 305/2011/EU rendelet vagy az (EU) 2016/426 európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) – esetlegesen szabályoznak vagy amelyek e jogszabályokból erednek. Az ezen irányelv alapján harmonizált egészségügyi és higiénés kockázati szempontok, valamint az uniós harmonizációs jogszabályokban kezelt biztonsági vagy egyéb kockázati szempontok együttes fennállása nem teremtene ellentmondást, feltéve, hogy a lefedett kockázatok között nem volt átfedés. A 305/2011/EU rendelet és ezen irányelv között lehetséges ellentmondás áll fenn, mivel a 305/2011/EU rendelet I. melléklete az építményekre vonatkozó egyik alapvető követelményként sorolja fel a veszélyes anyagok, valamint az ivóvízre más módon káros hatású anyagok ivóvízbe történő kioldódásának elkerülését. Ez az átfedés azonban nem realizálódik, ha a 305/2011/EU rendelet értelmében nem adnak ki szabványosítási megbízást az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő termékek egészségügyi és higiénés szempontjaira vonatkozóan.

(26)

Uniós szinten biztosítani kell az ezen irányelv emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő anyagokkal kapcsolatos műszaki, tudományos és adminisztratív vonatkozásaira irányuló hatékony döntéshozatalt, valamint azok összehangolását és kezelését. Az ECHA-nak el kell látnia az ezen irányelvben meghatározott feladatokat az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő anyagok és anyagösszetételek értékelése tekintetében. Következésképpen az ECHA 1907/2006/EK rendelet 76. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján létrehozott kockázatértékelési bizottságának vélemények kibocsátásával kell segítenie az ezen irányelv által az ECHA-ra ruházott bizonyos feladatok ellátását.

(27)

A vízkezelő vegyszereket és a szűrőanyagokat fel lehetne használni a nyersvíz kezelésére annak érdekében, hogy emberi fogyasztásra alkalmas vizet lehessen előállítani. A vízkezelő vegyszerek és a szűrőanyagok azonban kockázatot is jelenthetnek az emberi fogyasztásra szánt víz biztonságossága szempontjából. Ennélfogva a fogyasztók egészségére gyakorolt káros hatások elkerülése érdekében az emberi fogyasztásra szánt víz kezelésére és fertőtlenítésére szolgáló eljárásokkal biztosítani kell, hogy a vízkezelő vegyszerek és a szűrőanyagok hatékonyak és biztonságosak legyenek, és azokat szabályszerűen használják. A vízkezelő vegyszereket és a szűrőanyagokat ezért a jellemzőik, a higiénés követelmények és a tisztaság szempontjából értékelni kell, és legfeljebb az emberi egészséggel kapcsolatos kockázatok elkerüléséhez szükséges mértékben szabad használni. A vízkezelő vegyszerek és a szűrőanyagok nem segíthetik elő a mikroorganizmusok elszaporodását, kivéve, ha az szándékolt, például a mikrobiológiai denitrifikáció elősegítésének céljára.

A tagállamoknak az 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) sérelme nélkül és – amennyiben rendelkezésre állnak – a meglévő európai szabványok használatával garantálniuk kell a vízkezelő vegyszerek és a szűrőanyagok minőségbiztosítását. Alapvetően fontos annak biztosítása, hogy minden, az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező terméken, valamint a kémiai reagensek és a szűrőanyagok tárolóedényein a forgalomba hozatalkor tisztán olvasható és eltávolíthatatlan jelölés tájékoztassa a fogyasztókat, a vízszolgáltatókat, a beszerelést végzőket, a hatóságokat és a szabályozó szerveket arról, hogy az árucikk alkalmas az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező felhasználásra. Ezen túlmenően, az 528/2012/EU rendelettel összhangban a tagállamok korlátozhatják vagy megtilthatják a biocid termékek lakossági ivóvízellátásban való felhasználását, ideértve a magánellátásokat is.

(28)

Az emberi fogyasztásra szánt víz lehetséges ólomtartalmának minimalizálása céljából a házi vízelosztó rendszerek ólomból készült alkotóelemeit ki lehet cserélni, különösen a meglévő objektumok javítási és felújítási munkái során. Ezen alkotóelemeket olyan anyagokkal kell helyettesíteni, amelyek megfelelnek az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozóan ezen irányelvben megállapított minimumkövetelményeknek. E folyamat felgyorsítása érdekében a tagállamoknak intézkedéseket kell fontolóra venniük és adott esetben meghozniuk a meglévő házi vízelosztó rendszerekben lévő, ólomból készült alkotóelemek cseréjére, amennyiben az gazdaságilag és műszakilag megvalósítható.

(29)

Minden tagállam köteles gondoskodni monitoring programok létrehozásáról annak ellenőrzésére, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz megfelel-e ezen irányelv előírásainak. Az ezen irányelv alkalmazásában végzendő monitorozások legnagyobb részét a vízszolgáltatók fogják végrehajtani. A vízszolgáltatók számára bizonyos fokú rugalmasságot kell biztosítani azon paraméterek tekintetében, amelyeket az ellátórendszer kockázatértékelésének és kockázatkezelésének keretében monitoroznak. Ha egy paramétert nem észlelnek, akkor a vízszolgáltatók számára lehetővé kell tenni a monitorozási gyakoriság csökkentését vagy az adott paraméter monitorozásának végleges leállítását. Az ellátórendszer kockázatértékelését és kockázatkezelését a legtöbb parameter tekintetében el kell végezni. Az alapvető paramétereket azonban egy meghatározott minimális gyakorisággal mindenkor monitorozni kell. Ez az irányelv elsősorban a megfelelőségi ellenőrzések céljára állapítja meg a monitorozási gyakoriságot, és csak korlátozott rendelkezéseket tartalmaz az üzemeltetés monitorozására vonatkozóan. A vízkezelés megfelelő működésének biztosítása érdekében azonban további üzemeltetési monitorozásra lehet szükség. Az ilyen további monitorozást a vízszolgáltatók mérlegelésétől függően kell elvégezni. E tekintetben a vízszolgáltatók hagyatkozhatnak a WHO-Útmutatóra és a WHO vízbiztonsági tervezési kézikönyvére.

(30)

Valamennyi vízszolgáltatónak alkalmaznia kell a kockázatalapú megközelítést, így a kis méretű vízszolgáltatóknak is, mivel a 98/83/EK irányelv értékelése hiányosságokat tárt fel az említett szolgáltatók általi végrehajtása terén, olykor a szükségtelen monitorozási műveletek költségei miatt. A kockázatalapú megközelítés alkalmazása során figyelembe kell venni a biztonsági megfontolásokat.

(31)

Az ezen irányelv által előírt követelményeknek való meg nem felelés esetén az érintett tagállamnak haladéktalanul meg kell vizsgálnia az okokat, és biztosítania kell a szükséges korrekciós intézkedések mielőbbi meghozatalát a szolgáltatott víz minőségének helyreállítása érdekében. Amennyiben a vízellátás potenciális veszélyt jelent az emberi egészségre, az ilyen víz szolgáltatását meg kell tiltani vagy használatát korlátozni kell. Ezenkívül abban az esetben, ha a mikrobiológiai és kémiai paraméterekkel kapcsolatos értékekre vonatkozó minimumkövetelmények nem teljesülnek, a tagállamoknak a meg nem felelést az emberi egészséget fenyegető potenciális veszélynek kell tekinteniük, kivéve, ha a meg nem felelés jelentéktelennek minősül. Abban az esetben, ha az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének helyreállításához korrekciós intézkedésre van szükség, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkének (2) bekezdésével összhangban előnyben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek a problémát annak forrásánál orvosolják.

(32)

A tagállamokat fel kell hatalmazni arra, hogy bizonyos feltételek mellett és kellően indokolt esetben továbbra is eltérést engedélyezhessenek ezen irányelv alól, és e tekintetben szükség van az ilyen eltérések megfelelő kereteinek kialakítására azzal a feltétellel, hogy azok nem képezhetnek potenciális veszélyt az emberi egészségre nézve, továbbá azzal a feltétellel, hogy az emberi fogyasztásra szánt vízzel történő ellátást az érintett területen nem lehet más észszerű eszközökkel biztosítani. Az említett eltéréseket konkrét esetekre kell korlátozni. A tagállamok által a 98/83/EK irányelv alapján engedélyezett és ezen irányelv átültetési határidejének lejártakor még alkalmazandó eltéréseket továbbra is alkalmazni kell érvényességük végéig, ezen irányelv szerinti megújításukra pedig csak akkor kerülhet sor, ha még nem engedélyeztek második eltérést.

(33)

A Bizottság a „Minden embernek joga van a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez! A víz közjó, nem árucikk!” című európai polgári kezdeményezésről szóló, 2014. március 19-i közleményében felkérte a tagállamokat, hogy a WHO-ajánlásoknak megfelelően valamennyi polgár számára biztosítsanak hozzáférést egy minimális igényeket kielégítő vízellátáshoz. Kötelezettséget vállalt arra is, hogy „környezetvédelmi politikája révén javítsa a teljes népesség biztonságos ivóvízhez való hozzáférését”. Ez megfelel a 6. fenntartható fejlődési célnak és az ahhoz tartozó célkitűzésnek, amely „a biztonságos és megfizethető ivóvízhez való egyetemes és méltányos hozzáférés biztosítása mindenki számára”. Ezért a vízhez való hozzáférés minőséghez és rendelkezésre álláshoz kapcsolódó aspektusainak kezelése érdekében és a Right2Water kezdeményezésre való reagálás keretében, továbbá a szociális jogok európai pillére 20. alapelvének („mindenkinek joga van a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz, többek között a vízellátáshoz”) végrehajtását támogatandó, a tagállamoknak nemzeti szinten kell foglalkozniuk a vízhez való hozzáférés ügyével, ugyanakkor a tagállamok némi mérlegelési jogkört élveznek az alkalmazandó intézkedések típusát illetően. Ezt olyan intézkedések révén kell megvalósítaniuk, amelyek célja, hogy javítsák az emberi fogyasztásra szánt vízhez való, mindenki számára biztosított hozzáférést, különösen kültéri és beltéri berendezések felszerelésével a közterületeken, ahol ez technikailag megvalósítható, továbbá olyan intézkedések révén is, amelyek célja a csapvíz használatának előmozdítása, például a közigazgatásokban és a középületekben az emberi fogyasztásra szánt víz díjmentes biztosításának vagy az éttermek, étkezdék és vendéglátóipari szolgáltatások igénybevevői számára díjmentes vagy alacsony szolgáltatási díj ellenében történő biztosításának ösztönzésével.

(34)

Az Unió és a tagállamok saját hatáskörükön belül kötelezettséget vállaltak a fenntartható fejlődési célok teljesítésére, ugyanakkor a tagállamok elsődleges felelősségeként jelölik meg az e célok teljesítése terén elért eredmények nemzeti, regionális és globális szintű nyomon követését és felülvizsgálatát. A fenntartható fejlődési célok némelyike és a vízhez való jog nem tartozik sem az uniós környezetvédelmi politika, sem az uniós szociálpolitika keretébe, amelyek korlátozottak és kiegészítő jellegűek. Az uniós hatáskör korlátainak szem előtt tartása mellett mindazonáltal helyénvaló annak biztosítása, hogy a tagállamoknak a vízhez való jog biztosítása melletti töretlen elkötelezettsége összhangban álljon ezen irányelvvel, ugyanakkor biztosítva legyen a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása is. A tagállamok e tekintetben jelenleg is jelentős erőfeszítéseket tesznek az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférés javítása érdekében. Mindemellett a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló, 1992. évi egyezményhez csatolt, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) és a WHO Európai Regionális Irodájának Víz és Egészség Jegyzőkönyvének – amelynek számos tagállam is részes fele – célja, hogy a jobb vízgazdálkodás és a vízzel kapcsolatos betegségek számának csökkentése révén védje az emberi egészséget. A tagállamok az említett jegyzőkönyv égisze alatt kidolgozott iránymutató dokumentumokat a vízhez való hozzáféréssel kapcsolatos szakpolitikai háttér és kiinduló helyzet értékelésére, valamint az emberi fogyasztásra szánt vízhez való, mindenki számára biztosított, méltányos hozzáférés javításához szükséges intézkedések meghatározására használhatják.

(35)

Az Európai Parlament a Right2Water európai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalásában (17) megállapította, hogy „a tagállamoknak különleges figyelmet kell fordítaniuk a társadalom kiszolgáltatott csoportjainak szükségleteire.” A kisebbségi, például roma és vándorló kultúrák – akár egy helyben letelepedettek, akár nem – sajátos helyzetét és különösen az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférésük hiányát elismerte a „Jelentés a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretének végrehajtásáról” című, 2014. április 2-i bizottsági közlemény és a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló, 2013. december 9-i tanácsi ajánlás is. Ebben a kontextusban helyénvaló, hogy a tagállamok különös figyelmet fordítsanak a kiszolgáltatott és marginalizált csoportokra, és a megfelelő intézkedések megtételével javítsák számukra az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférést. A tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy meghatározzák e csoportok fogalmát, fontos lenne, hogy e csoportokba beletartozzanak a menekültek, a nomád közösségek, a hajléktalanok és a kisebbségi – például roma és vándorló – kultúrák, akár egy helyben letelepedettek, akár nem. A hozzáférés javítását szolgáló említett intézkedéseket a tagállamok választhatják meg, ilyen intézkedés lehet az alternatív ellátórendszerek – úgymint egyéni vízkezelő berendezések – biztosítása, a víz szolgáltatása tartályok – úgymint tartálykocsik és ciszternák – használata révén és a táborok számára szükséges infrastruktúra biztosítása.

(36)

Ahhoz, hogy a fogyasztók jobban megismerjék a vízfogyasztás hatásait, könnyen hozzáférhető formában – például a közüzemi számláikon vagy okostelefon-alkalmazáson keresztül – tájékoztatást kell kapniuk az általuk évente fogyasztott vízmennyiségről, fogyasztásuk alakulásáról, a fogyasztásuknak az átlagos háztartási fogyasztással való összehasonlításáról – amennyiben ez az információ a vízszolgáltató rendelkezésére áll –, valamint az emberi fogyasztásra szánt víz literenkénti áráról, ezáltal lehetővé téve annak a palackozott víz árával való összehasonlítását.

(37)

A „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló hetedik környezetvédelmi cselekvési program (18) előírja, hogy a nyilvánosság számára nemzeti szinten hozzáférést kell biztosítani a környezetre vonatkozó egyértelmű információkhoz. A 98/83/EK irányelv csak az információkhoz való passzív hozzáférésről rendelkezett, vagyis a tagállamoknak csak azt kellett biztosítaniuk, hogy az információk rendelkezésre álljanak. Ezeket a rendelkezéseket most fel kell váltani annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók könnyen – online, felhasználóbarát és személyre szabott módon – hozzáférhessenek a naprakész információkhoz. A fogyasztók számára továbbá lehetővé kell tenni, hogy indokolt kérésre más módon is hozzáférhessenek az információkhoz.

(38)

Az ezen irányelv alapján szolgáltatandó naprakész információknak magukban kell foglalniuk a monitoring programok eredményeit, az alkalmazott vízkezelő és fertőtlenítő módszerek típusaira vonatkozó információkat, információkat a parametrikus értékek emberi egészség szempontjából releváns túllépéséről, az ellátórendszer kockázatértékelésére és –kezelésére vonatkozó releváns információkat, tanácsadást a vízfogyasztás csökkentési lehetőségeiről és a pangó víz által okozott egészségkockázatok elkerülésének módjáról, valamint olyan további információt, amely a nyilvánosságnak hasznos lehet, például az egyes vízminőségi indikátorokra – mint például vas, keménység, ásványianyag-tartalom – vonatkozó információkat, amelyek gyakran befolyásolják a fogyasztókban a csapvízről kialakult képet. Ezen túlmenően az ivóvízzel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó fogyasztói érdeklődésekre válaszul a fogyasztóknak kérésükre hozzáférést kell biztosítani a monitorozási eredményekkel és a túllépésekkel kapcsolatban rendelkezésre álló korábbi adatokhoz.

(39)

A naponta legalább 10 000 m3-t szolgáltató vagy legalább 50 000 főt kiszolgáló vízszolgáltatókkal kapcsolatban további információkat kell a fogyasztók számára online elérhetővé tenni többek között a rendszerhatékonyságról, a szivárgás mértékeiről, a tulajdonosi szerkezetről és a díjszabási rendszerről.

(40)

A fogyasztók releváns információkkal kapcsolatos jobb tájékozottsága és a nagyobb átláthatóság várhatóan erősíteni fogja a polgárok számukra szolgáltatott vízbe és vízszolgáltatásokba vetett bizalmát, ami a csapvíz ivóvízként történő nagyobb mértékű fogyasztásához kell, hogy vezessen, ami pedig hozzájárul a műanyagfelhasználás és a hulladék mennyiségének, valamint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkenéséhez, továbbá pozitívan befolyásolja az éghajlatváltozás mérséklését és az egész környezetet.

(41)

A monitorozási technikák javulásával egyre szembetűnőbb lett a szivárgások mértéke. A vízellátó infrastruktúra hatékonyságának javítása érdekében – többek között annak elkerülése végett, hogy túlzottan kiaknázzák az emberi fogyasztásra szánt víz szűkös erőforrásait – valamennyi tagállamnak fel kell mérnie a vízszivárgási szinteket, és amennyiben azok meghaladnak egy bizonyos küszöbértéket, csökkentenie kell azokat.

(42)

A 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (19) célja, hogy a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. évi Aarhusi Egyezménnyel (20) (a továbbiakban: az Aarhusi Egyezmény) összhangban biztosítsa a tagállamokban a környezeti információkhoz való hozzáférést. Az Aarhusi Egyezmény széles körű kötelezettségekről rendelkezik, amelyek egyaránt vonatkoznak az ilyen információk kérésre történő rendelkezésre bocsátására és aktív terjesztésére. A 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) szintén átfogó hatállyal rendelkezik, kiterjed a térinformatikai adatok megosztására, ideértve a különböző környezeti témákra vonatkozó adatkészleteket is. Fontos, hogy ezen irányelvnek az információhoz való hozzáférésre és az adatok megosztására vonatkozó rendelkezései kiegészítsék az említett irányelveket, és ne hozzanak létre különálló jogi szabályozást. Ezért ennek az irányelvnek a nyilvánosság tájékoztatásáról és a végrehajtás ellenőrzésével kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelkezései nem sérthetik a 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelvet.

(43)

A 98/83/EK irányelv nem állapított meg jelentéstételi kötelezettségeket a kis vízszolgáltatók számára. Ennek orvoslása érdekében, és tekintettel a végrehajtással és a megfeleléssel kapcsolatos információk szükségességére, ezen irányelvben egy új rendszert kell bevezetni, amelynek keretében a tagállamok feladata, hogy kizárólag releváns – például a parametrikus értékek túllépésével és a jelentős eseményekkel kapcsolatos – adatokat tartalmazó adatkészleteket hozzanak létre, tartsanak naprakészen és bocsássanak a Bizottság, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (a továbbiakban: az EEA) rendelkezésére. Ennek biztosítania kell, hogy az egyes szereplőkre háruló adminisztratív teher a lehető legkisebb maradjon. A nyilvános hozzáférést, a jelentéstételt és az adatok hatóságok közötti megosztását lehetővé tévő megfelelő infrastruktúra meglétének biztosítása érdekében a tagállamoknak a 2007/2/EK irányelvben és annak végrehajtási jogi aktusaiban szereplő adatspecifikációkra kell támaszkodniuk.

(44)

A tagállamok által szolgáltatott adatok nemcsak a megfelelőség ellenőrzéséhez szükségesek, hanem ahhoz is elengedhetetlenek, hogy a Bizottság figyelemmel kísérhesse és értékelhesse ezen irányelvet az általa kitűzött célok fényében, és egyúttal információt szolgáltassanak ezen irányelv jövőbeni értékeléséhez a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (22) 22. pontjának megfelelően. Ebben az összefüggésben szükség van olyan releváns adatokra, amelyek lehetővé teszik ezen irányelv hatékonyságának, eredményességének, relevanciájának és uniós hozzáadott értékének jobb értékelését, ebből következően szükséges olyan megfelelő jelentéstételi mechanizmusok meglétének biztosítása, amelyek indikátorként szolgálhatnak ezen irányelv későbbi értékeléseihez.

(45)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 22. pontja értelmében a Bizottságnak az ezen irányelv átültetésének időpontjától számított bizonyos időszakon belül el kell végeznie ezen irányelv értékelését. Ezen értékelésnek az ezen irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalatokon és gyűjtött adatokon, valamint a rendelkezésre álló WHO-ajánlásokon és a vonatkozó tudományos, elemzési és epidemiológiai adatokon kell alapulnia.

(46)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapvető jogokat és elveket. Ez az irányelv különösen az egészségügyi ellátáshoz, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez, a környezetvédelemhez és a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó elveket kívánja előmozdítani.

(47)

Ezen irányelv hatékonysága és az emberi egészségnek az uniós környezetvédelmi politika keretében való védelmére irányuló célja megköveteli, hogy természetes vagy jogi személyek, illetve adott esetben szabályszerűen létrehozott szervezeteik bírósági eljárás során hivatkozhassanak ezen irányelvre, és a nemzeti bíróságok az uniós jog elemeként figyelembe vehessék azt, többek között a nemzeti hatóságok határozatainak felülvizsgálata céljából. Ezenkívül a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított lojális együttműködés elvének értelmében a tagállami bíróságok feladata, hogy biztosítsák a személyek uniós jogból eredő jogainak jogvédelmét. Az EUSZ 19. cikkének (1) bekezdése továbbá arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.

Ez különösen érvényes egy olyan irányelvre, amelynek célja az emberi egészség megóvása az emberi fogyasztásra szánt víz bármilyen szennyeződésének káros hatásaival szemben. Ezenkívül az Aarhusi Egyezménnyel összhangban az érintett nyilvánosság tagjai számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot, ezzel is védve a személyes egészséget és jóllétet lehetővé tévő környezethez való jogot. Az (EU) 2018/881 tanácsi határozatban (23) a Bizottság felkérést kapott arra, hogy 2019. szeptember 30-ig készítsen tanulmányt, és adott esetben a tanulmány fényében 2020. szeptember 30-ig nyújtson be javaslatot az 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (24) módosítására az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottsága által az ACCC/C/2008/32. számú ügyben tett megállapítások orvoslása céljából. A Bizottság az említett határidőn belül benyújtotta a tanulmányt, és az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményében kijelentette, hogy „fontolóra fogja venni az aarhusi rendelet felülvizsgálatát, hogy azok a polgárok és nem kormányzati szervezetek, amelyek kétségbe vonják valamely környezeti hatással bíró határozat jogszerűségét, jobban érvényesíteni tudják az uniós szintű közigazgatási és bírósági felülvizsgálathoz fűződő jogukat”. Fontos, hogy a Bizottság fellépjen annak érdekében is, hogy valamennyi tagállamban javuljanak a polgárok és nem kormányzati szervezetek lehetőségei az igazságszolgáltatáshoz való joguk érvényesítésére a nemzeti bírságok előtt.

(48)

Ezen irányelvnek a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a szivárgási küszöbértékek megállapítására, az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő termékek megfelelőségértékelési eljárásának meghatározására, a kiindulási anyagok, anyagösszetételek vagy összetevők európai pozitív listákra való felvételére vagy onnan való törlésére irányuló, az ECHA-hoz benyújtandó kérelmek tekintetében alkalmazandó eljárás meghatározására, a vízzel érintkező termékeken feltüntetendő jelölések meghatározására, a mikroműanyagok mérésére szolgáló módszertan elfogadására, a III. melléklet módosítására, valamint a biszfenol-A I. melléklet B. részében szereplő parametrikus értékének módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban foglalt elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. Ezen túlmenően a 98/83/EK irányelv I. melléklete C. részének 10. megjegyzésében foglalt, a radioaktív anyagok monitorozási gyakoriságának és monitorozási módszereinek meghatározására vonatkozó felhatalmazás a 2013/51/Euratom tanácsi irányelv (25) elfogadása miatt feleslegessé vált, ezért azt el kell hagyni. A 98/83/EK irányelv III. melléklete A. részének második albekezdésében foglalt, az irányelv módosításaira vonatkozó felhatalmazásra sincs már szükség, ezért azt el kell hagyni.

(49)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a kiindulási anyagok, anyagösszetételek és összetevők vizsgálatára és elfogadására vonatkozó módszertanoknak, a kiindulási anyagok, anyagösszetételek és összetevők európai pozitív listáinak, valamint az ilyen kiindulási anyagokból, anyagösszetételekből és összetevőkből készült végleges anyagok vizsgálatára és elfogadására vonatkozó eljárásoknak és módszereknek az elfogadása tekintetében. A Bizottságra továbbá végrehajtási hatásköröket kell ruházni a tagállamok által szolgáltatandó és az EEA által összesítendő, ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatos adatok formátumának és azok ismertetése megjelenítési módjainak meghatározása tekintetében, valamint a megfigyelési lista létrehozása és naprakésszé tétele érdekében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (26) megfelelően kell gyakorolni.

(50)

A 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (27) sérelme nélkül a tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meg kell hozniuk minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(51)

Annak érdekében, hogy a vízszolgáltatók teljes adatkészlettel rendelkezzenek az ellátórendszer kockázatértékelésének és kockázatkezelésének megkezdésekor, az új paraméterek vonatkozásában hároméves átmeneti időszakot kell bevezetni. Ez lehetővé teszi majd a tagállamok számára, hogy az ezen irányelv átültetésének határidejét követő első három év alatt elvégezzék a veszélyek és veszélyesemények azonosítását, és adatokat biztosítsanak a vízszolgáltatóknak az új paraméterekről, és ezáltal elkerülhető legyen az, hogy a vízszolgáltatóknak szükségtelen monitorozásokat kelljen végezniük, ha az első veszély- és veszélyesesemény-azonosítást követően megállapításra kerül, hogy valamely paramétert nem kell monitorozni. E három kezdeti év során a vízszolgáltatóknak mindazonáltal el kell végezniük az ellátórendszer kockázatértékelését, vagy az (EU) 2015/1787 irányelv alapján már korábban végrehajtott meglévő kockázatértékeléseket kell használniuk azon paraméterekhez, amelyek a 98/83/EK irányelv I. mellékletének részét képezték, mivel ezen irányelv hatálybalépésekor az adatok már hozzáférhetők lesznek e paraméterek tekintetében.

(52)

A 2013/51/Euratom irányelv különös rendelkezéseket határoz meg az emberi fogyasztásra szánt vízben található radioaktív anyagok monitorozása tekintetében. Ezért ebben az irányelvben nem szükséges előírni a radioaktivitásra vonatkozó parametrikus értékeket.

(53)

mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen az emberi egészség védelmét és az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférés javítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a szükséges intézkedések léptéke és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(54)

Az ezen irányelv belső jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a korábbi irányelvekhez képest jelentősen módosultak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből ered.

(55)

Ez az irányelv nem érinti a VI. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,