(1)   Az európai integrált határigazgatás a következő elemeket foglalja magában:

(2)   Az alapvető jogok, az oktatás és a képzés, valamint a kutatás és az innováció az európai integrált határigazgatás átfogó elemei.

(1)   Az Ügynökséget e rendelet szabályozza.

(2)   Az Ügynökség magában foglalja az Európai Határ- és Parti Őrség 54. cikkben említett készenléti alakulatát (a továbbiakban: a készenléti alakulat), amely az I. melléklettel összhangban legfeljebb 10 000 fős műveleti személyzettel rendelkezik.

(3)   Annak érdekében, hogy biztosítsa a koherens európai integrált határigazgatást, az Ügynökség megkönnyíti és eredményesebbé teszi a külső határok igazgatására vonatkozó uniós intézkedések, különösen az (EU) 2016/399 rendelet, valamint a visszaküldésre vonatkozó uniós intézkedések alkalmazását.

(4)   Az Ügynökség hozzájárul az uniós jog – köztük az alapvető jogok területén született uniós vívmányok és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: a Charta) – folyamatos és egységes alkalmazásához a külső határokon. Hozzájárulása kiterjed a bevált gyakorlatok megosztására is.

(1)   Az Európai Határ- és Parti Őrség az Ügynökség és a határigazgatásért felelős nemzeti hatóságok – tengeri határőrizeti műveleteiknek és egyéb határellenőrzési feladataiknak megfelelő mértékben ideértve a parti őrségeket is – között megosztott felelősséggel valósítja meg az európai integrált határigazgatást. Továbbra is elsődlegesen a tagállamok felelőssége marad a külső határok hozzájuk tartozó szakaszainak igazgatása.

(2)   Az Ügynökség az érintett tagállam kérésére, vagy saját kezdeményezésére az érintett tagállammal egyetértésben technikai és műveleti segítséget nyújt az e rendelet 48. cikkében említett visszaküldéshez kapcsolódó intézkedések végrehajtásához. A 2008/115/EK irányelvvel összhangban továbbra is kizárólag a tagállamok felelősek a kiutasítási határozatok kibocsátásáért és a visszatérésre kötelezett személyek őrizetben tartására vonatkozó intézkedések elfogadásáért.

(3)   A tagállamok a külső határaik igazgatását és a kiutasítási határozatok végrehajtását az Ügynökséggel szorosan együttműködve, saját érdekükben és valamennyi tagállam közös érdekében, az uniós jognak teljes mértékben megfelelve – ideértve az alapvető jogok tiszteletben tartását is – és a 8. cikkben említett, az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklussal összhangban biztosítják.

(4)   Az Ügynökség a külső határok igazgatásához és a kiutasítási határozatok végrehajtásához kapcsolódó uniós intézkedések alkalmazását a visszaküldéssel kapcsolatos tagállami fellépések megerősítésével, értékelésével és koordinációjával, valamint technikai és működési segítségnyújtással támogatja ezen intézkedések végrehajtása során és visszaküldési ügyekben. Az Ügynökség nem támogat semmiféle, a belső határokon végzett ellenőrzésekkel kapcsolatos intézkedést, és nem vesz részt ilyen tevékenységekben. Az Ügynökség teljes mértékben felelős és elszámoltatható valamennyi általa hozott határozat és az olyan tevékenység tekintetében, amelyért e rendelet értelmében kizárólagos felelőséggel tartozik.

(5)   Amennyiben az együttműködés összeegyeztethető az Ügynökség feladataival, a tagállamok operatív szintű együttműködést folytathatnak más tagállamokkal vagy harmadik országokkal. A tagállamoknak tartózkodniuk kell minden olyan tevékenységtől, amely veszélyeztetheti az Ügynökség működését vagy céljainak megvalósítását. A tagállamok jelentést tesznek az Ügynökségnek a más tagállamokkal vagy harmadik országokkal a külső határoknál és a visszaküldés területén folytatott operatív együttműködésről. Az ügyvezető igazgató rendszeresen, és évente legalább egyszer tájékoztatja az igazgatótanácsot ezekről a kérdésekről.

(1)   A Bizottság és az Európai Határ- és Parti Őrség a (4) bekezdésben rögzített eljárással összhangban elfogadott többéves stratégiai szakpolitikai ciklus révén biztosítja az európai integrált határigazgatás eredményességét.

(2)   Az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklus meghatározza a határigazgatás és a visszaküldés terén felmerülő kihívások koherens, integrált és szisztematikus kezelési módját. Meghatározza a szakpolitikai prioritásokat, és a 3. cikkben meghatározott elemekkel kapcsolatban öt évre szóló stratégiai iránymutatásokat állapít meg.

(3)   Az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklus a (4)–(7) bekezdésben meghatározott négy szakaszból áll.

(4)   Az európai integrált határigazgatás 29. cikk (2) bekezdésében említett stratégiai kockázatelemzése alapján a Bizottság szakpolitikai dokumentumot dolgoz ki az európai integrált határigazgatás többéves stratégiai szakpolitikájáról. A Bizottság ezt a szakpolitikai dokumentumot megvitatásra benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ezt a vitát követően a Bizottság elfogadja az európai integrált határigazgatás többéves stratégiai szakpolitikájára vonatkozó közleményt.

(5)   Az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitika végrehajtása érdekében az Ügynökség az ügyvezető igazgatónak a tagállamokkal és a Bizottsággal szoros együttműködésben készített javaslata alapján, az igazgatótanács által hozott határozattal kialakítja az európai integrált határigazgatásra vonatkozó technikai és műveleti stratégiát. Az Ügynökség indokolt esetben figyelembe veszi a tagállamok egyedi helyzetét, különösen földrajzi elhelyezkedésüket. Ennek a technikai és műveleti stratégiának összhangban kell lennie a 3. cikkel és az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikával. A stratégiának minden tagállamban elő kell mozdítania és támogatnia kell az európai integrált határigazgatás végrehajtását.

(6)   Az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitika végrehajtása érdekében a tagállamok kialakítják az európai integrált határigazgatásra vonatkozó nemzeti stratégiáikat a külső határok igazgatásáért és a visszaküldésért felelős valamennyi nemzeti hatóság közötti szoros együttműködés révén. E nemzeti stratégiáknak összhangban kell lenniük a 3. cikkel, az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikával, valamint a technikai és műveleti stratégiával.

(7)   Négy évvel az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitika elfogadását követően a Bizottság részletesen értékeli annak végrehajtását. Az értékelés eredményeit figyelembe kell venni a következő stratégiai szakpolitikai ciklus előkészítése során. A tagállamok és az Ügynökség kellő időben a Bizottság rendelkezésére bocsátják az említett értékelés elvégzéséhez szükséges információkat. A Bizottság az említett értékelés eredményeiről tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(8)   Amennyiben a külső határokon vagy a visszaküldés területén fennálló helyzet szükségessé teszi a szakpolitikai prioritások megváltoztatását, a Bizottság a (4) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban módosítja az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikát vagy annak vonatkozó részeit.

Ha a Bizottság az első albekezdésnek megfelelően módosítja a többéves stratégiai szakpolitikát, a technikai és műveleti stratégiát és a nemzeti stratégiákat szükség esetén ki kell igazítani.

(1)   Az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklus alapján az Európai Határ- és Parti Őrség integrált tervezési folyamatot hoz létre a határigazgatás és a visszaküldés tekintetében, ideértve a műveleti tervezést, a vészhelyzeti intézkedési tervezést és a képességfejlesztési tervezést szolgáló folyamatokat. Ezen integrált tervezési folyamatot e cikk (2), (3) és (4) bekezdésével összhangban kell létrehozni.

(2)   A tagállamok és az Ügynökség elfogadják a határigazgatással és a visszaküldéssel kapcsolatos műveleti terveket. A tagállamoknak a magas és kritikus hatásszintű határszakaszokra vonatkozó műveleti terveit össze kell hangolni a szomszédos tagállamokkal és az Ügynökséggel a szükséges határokon átnyúló intézkedések végrehajtása és az Ügynökség támogatásának nyújtása érdekében. Az Ügynökség tevékenységeit illetően a következő évre szóló műveleti tervezési folyamatot a 102. cikkben említett egységes programozási dokumentum mellékletében kell meghatározni. Az egyes konkrét műveleti tevékenységekre vonatkozóan külön a műveleti tervezési folyamatok eredményeképpen a 38. cikkben és a 74. cikk (3) bekezdésében említett műveleti terveket kell megállapítani. A műveleti terveket vagy azok részeit adott esetben a 92. cikkel összhangban minősíteni lehet.

(3)   Minden egyes tagállam vészhelyzeti tervet fogad el a határai igazgatására és a visszaküldésre vonatkozóan. A nemzeti integrált határigazgatási stratégiákkal összhangban a vészhelyzeti tervek leírják a képességek esetleges megerősítéséhez szükséges valamennyi intézkedést és erőforrást, ideértve a logisztikát, valamint a nemzeti szinten és az Ügynökség által nyújtott támogatást is.

A vészhelyzeti tervek azon részeit, amelyekhez az Európai Határ- és Parti Őrség által nyújtott további támogatásra van szükség, minden egyes érintett tagállam és az Ügynökség közösen állítja össze, a szomszédos tagállamokkal szoros együttműködésben.

(4)   A tagállamok a határigazgatásra és a visszaküldésre vonatkozóan nemzeti képességfejlesztési tervet fogadnak el, a nemzeti integrált határigazgatási stratégiájukkal összhangban. E nemzeti képességfejlesztési tervek leírják a határigazgatással és visszaküldéssel kapcsolatos nemzeti képességek közép- és hosszú távú alakulását.

A nemzeti képességfejlesztési tervek kitérnek az európai integrált határigazgatás minden egyes elemének alakulására és különösen a határőrök és visszaküldési szakemberek toborzási és képzési politikájára, az eszközök beszerzésére és karbantartására, a szükséges kutatási és fejlesztési tevékenységekre és a kapcsolódó finanszírozási követelményekre és forrásokra.

(5)   A (3) és (4) bekezdésben említett vészhelyzeti terveknek és nemzeti képességfejlesztési terveknek kockázatelemzésen alapuló forgatókönyvekre kell támaszkodniuk. E forgatókönyveknek tükrözniük kell a külső határokon és az illegális bevándorlás területén kialakult helyzet lehetséges alakulását, valamint az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklusban azonosított kihívásokat. E forgatókönyveket meg kell határozni a hozzájuk kapcsolódó vészhelyzeti tervekben és a nemzeti képességfejlesztési tervekben.

(6)   A (3) és (4) bekezdésben említett tervek elkészítésének módszertanát és eljárását az ügyvezető igazgató javaslata alapján az igazgatótanács fogadja el a tagállamokkal folytatott konzultációt követően.

(7)   Az Ügynökség összeállítja a nemzeti képességfejlesztési tervek áttekintését, valamint kidolgozza a 63. cikkben említett ügynökségi eszközök beszerzésének többéves stratégiáját és a készenléti alakulatot alkotó személyzeti profilok többéves tervezését.

Az Ügynökség a nemzeti képességfejlesztési tervek által lefedett különböző területeken jelentkező esetleges szinergiák és együttműködési lehetőségek azonosítása érdekében – ideértve a közös közbeszerzést is – megosztja az említett áttekintést a tagállamokkal és a Bizottsággal. Az azonosított szinergiák alapján az Ügynökség felkérheti a tagállamokat, hogy vegyenek részt együttműködést célzó fellépésekben.

(8)   Az igazgatótanács évente legalább egyszer összeül, hogy megvitassa és jóváhagyja az Európai Határ- és Parti Őrség kapacitási ütemtervét. A kapacitási ütemtervre az ügyvezető igazgató tesz javaslatot a nemzeti képességfejlesztési tervek összefoglalója alapján, figyelembe véve többek között a 29. és a 32. cikkel összhangban elvégzett kockázatelemzés és sebezhetőségi értékelések eredményeit, valamint az Ügynökség saját többéves terveit. Amint az igazgatótanács jóváhagyta a kapacitási ütemtervet, azt csatolni kell a 8. cikk (5) bekezdésében említett technikai és műveleti stratégiához.

(1)   Az Ügynökség a következő feladatokat látja el:

(2)   Az Ügynökség tájékoztatást nyújt a megbízatása körébe tartozó ügyekben. Tevékenységéről pontos, részletes, időszerű és átfogó információkat közöl a nyilvánossággal.

E tájékoztatás nem sértheti az e cikk (1) bekezdésében említett feladatokat és különösen nem fedhet fel a műveleti információt, amely – ha nyilvánosságra kerül – veszélyeztetheti a műveletek célját. Az Ügynökség a 92. cikk sérelme nélkül és az igazgatótanács által elfogadott vonatkozó kommunikációs és terjesztési terveknek megfelelően, és adott esetben már szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel szorosan együttműködve nyújt tájékoztatást.

(1)   Az e rendelettel rájuk ruházott feladatok ellátása érdekében az Ügynökség és a határigazgatásért felelős nemzeti hatóságok – határellenőrzési feladataiknak megfelelő mértékben ideértve a parti őrségeket is – és a visszaküldésért felelős nemzeti hatóságok az e rendelettel és az információcserére vonatkozó uniós és nemzeti joggal összhangban kellő időben és pontosan megosztanak minden szükséges információt.

(2)   Az Ügynökség minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy megkönnyítse a feladatai szempontjából lényeges információk cseréjét a Bizottsággal és a tagállamokkal.

Amennyiben az információk feladatai szempontjából relevánsak, az Ügynökség kockázatelemzés, statisztikai adatok gyűjtése, a harmadik országokban fennálló helyzet értékelése, képzés és a tagállamok vészhelyzeti tervezéssel kapcsolatos támogatása céljából elvégzi ezen információk cseréjét más érintett uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel. E célból ki kell alakítani az Unió szervei, hivatalai és ügynökségei között a szükséges eszközöket és struktúrákat.

(3)   Az Ügynökség minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy megkönnyítse a feladatai szempontjából lényeges információk cseréjét Írországgal és az Egyesült Királysággal, amennyiben az információk olyan tevékenységekre vonatkoznak, amelyekben az Egyesült Királyság és Írország a 70. cikkel és a 100. cikk (5) bekezdésével összhangban részt vesz.

(1)   A nemzeti koordinációs központok szerepének sérelme nélkül a tagállamok nemzeti kapcsolattartó pontot jelölnek ki, amelynek az a feladata, hogy kommunikációt folytasson az Ügynökséggel az Ügynökség tevékenységével összefüggő valamennyi kérdésben. A nemzeti kapcsolattartó pontnak mindenkor elérhetőnek kell lennie, és biztosítania kell az Ügynökségtől származó valamennyi információ időben történő továbbítását az érintett tagállam valamennyi illetékes hatóságához, különösen az igazgatótanács tagjai és a nemzeti koordinációs központ számára.

(2)   A tagállamok a nemzeti kapcsolattartó pontjukat képviselő legfeljebb két alkalmazottat kijelölhetnek arra, hogy összekötő tisztviselőként kiküldjék őket az Ügynökséghez. Az összekötő tisztviselők megkönnyítik a kapcsolattartást a nemzeti kapcsolattartó pont és az Ügynökség között, és szükség esetén részt vehetnek a vonatkozó üléseken.

(3)   Az Ügynökség a székhelyén biztosítja a szükséges helyiségeket az összekötő tisztviselők számára, és feladataik ellátásához megfelelő támogatást nyújt számukra. Az összekötő tisztviselők kiküldésével kapcsolatban felmerülő összes egyéb költséget a tagállam viseli. Az igazgatótanács határozza meg a kiküldetés szabályait és feltételeit, valamint a nyújtandó megfelelő támogatásra vonatkozó szabályokat.

(1)   Az Ügynökség kommunikációs hálózatot létesít és tart fenn a kommunikációs és elemző eszközök biztosítása érdekében, valamint azért, hogy lehetővé tegye a nem minősített érzékeny adatok és a minősített adatok nemzeti koordinációs központokkal való, illetve ilyen központok közötti biztonságos, közel valós idejű cseréjét.

A kommunikációs hálózatot használó rendszernek vagy alkalmazásnak teljes életciklusa során meg kell felelnie az uniós adatvédelmi jogszabályoknak.

A kommunikációs hálózat a hét minden napján, napi huszonnégy órán át működik, és az alábbiakat teszi lehetővé:

(2)   Az Ügynökség technikai támogatást nyújt és biztosítja, hogy a kommunikációs hálózat folyamatosan elérhető legyen és képes legyen támogatni az Ügynökség által kezelt kommunikációs és információs rendszert.

(1)   Az Ügynökség minden szükséges intézkedést megtehet annak érdekében, hogy megkönnyítse a feladatai szempontjából lényeges információknak az Európai Parlamenttel, a Tanáccsal, a Bizottsággal, a tagállamokkal, valamint adott esetben a 68. cikk (1) bekezdésében felsorolt uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal, ügynökségekkel és nemzetközi szervezetekkel, valamint a 71. cikkben említett harmadik országokkal való cseréjét.

(2)   Az Ügynökség olyan információs rendszert fejleszt ki, hoz létre és működtet, amely lehetővé teszi a minősített adatok és a nem minősített érzékeny adatok cseréjét az e cikk (1) bekezdésében említett szereplőkkel, valamint a 86–91. cikkben említett személyes adatok cseréjét a 92. cikkel összhangban.

(3)   Az Ügynökség az e cikk (2) bekezdésében említett információs rendszereket adott esetben a 14. cikkben említett kommunikációs hálózatba telepíti.

(1)   Az EUROSUR-t az engedélyezett határátkelőhelyeken végzett határforgalom-ellenőrzéshez és a külső szárazföldi, tengeri és légi határok őrizetéhez kell igénybe venni, beleértve a jogellenes határátlépéseknek az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés felderítése, megelőzése és leküzdése, valamint a migránsok élete védelmének és megmentésének biztosításához való hozzájárulás érdekében végzett monitoringját, felderítését, azonosítását, nyomon követését, megakadályozását és feltartóztatását.

(2)   Az EUROSUR nem vehető igénybe azon jogi vagy közigazgatási intézkedésekhez, amelyeket azt követően hoztak, hogy egy tagállam illetékes hatóságai határokon átnyúló bűnözői tevékenységeket derítettek fel, illetve a külső határokat jogellenesen átlépő személyeket tartóztattak fel.

(1)   A határellenőrzéssel kapcsolatos információcseréhez és együttműködéshez – a már létező információcsere- és együttműködési mechanizmusok figyelembevételével – a tagállamok és az Ügynökség az EUROSUR-t veszi igénybe. Az EUROSUR az alábbi elemekből áll:

(2)   A nemzeti koordinációs központok a 14. cikkben említett kommunikációs hálózaton és a megfelelő rendszereken keresztül a nemzeti helyzetképeikből és adott esetben az egyedi helyzetképekből az Ügynökség rendelkezésére bocsátják azokat az információkat, amelyekre szükség van az európai helyzetkép létrehozásához és fenntartásához.

(3)   Az Ügynökség a kommunikációs hálózaton keresztül a nap huszonnégy órájában és a hét minden napján korlátlan hozzáférést biztosít a nemzeti koordinációs központok számára az egyedi helyzetképekhez és az európai helyzetképhez.

(1)   Valamennyi tagállam nemzeti koordinációs központot jelöl ki, működtet és tart fenn, amely biztosítja a külső határellenőrzésért nemzeti szinten felelős valamennyi hatóság közötti, valamint a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel történő koordinációt és információcserét. Valamennyi tagállam értesíti a Bizottságot a nemzeti koordinációs központja létrehozásáról, amely haladéktalanul tájékoztatja erről a többi tagállamot és az Ügynökséget.

(2)   A 13. cikk sérelme nélkül és az EUROSUR keretén belül a nemzeti koordinációs központ egyedüli kapcsolattartó pontot képez a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel folytatott információcsere és együttműködés tekintetében.

(3)   A nemzeti koordinációs központok az alábbi feladatokat látják el:

(4)   A tagállamok megbízhatnak műveleti döntések meghozatalára jogosult regionális, helyi, funkcionális és egyéb hatóságokat azzal, hogy saját hatáskörüknek megfelelően gondoskodjanak a vonatkozó helyzetismeret és reagálási képesség biztosításáról – beleértve a (3) bekezdés c), e) és f) pontjában felsorolt feladatok és hatáskörök ellátását is.

(5)   A tagállamoknak a feladatok (4) bekezdéssel összhangban való átruházására vonatkozó döntése nem érinti a nemzeti koordinációs központ azon lehetőségét, hogy a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel együttműködjön és információcserét folytasson.

(6)   Nemzeti szinten előre meghatározott esetekben a nemzeti koordinációs központ engedélyezheti a (4) bekezdésben említett hatóság számára, hogy egy másik tagállam regionális hatóságaival vagy nemzeti koordinációs központjával, illetve egy harmadik ország illetékes hatóságaival kommunikációt folytasson, illetve információt cseréljen, feltéve, hogy ezen engedélyezett hatóság az ilyen kommunikációról, illetve információcseréről rendszeresen beszámol a saját nemzeti koordinációs központjának.

(7)   A nemzeti koordinációs központ a hét minden napján, napi huszonnégy órán át működik.

(1)   A Bizottság az Ügynökséggel, valamint minden egyéb érintett uniós szervvel, hivatallal és ügynökséggel szoros együttműködésben az EUROSUR végrehajtását és igazgatását szolgáló gyakorlati kézikönyvet (a továbbiakban: az EUROSUR-kézikönyv) fogad el és bocsát rendelkezésre. Az EUROSUR-kézikönyv technikai és műveleti iránymutatást, ajánlásokat és bevált módszereket tartalmaz, többek között a harmadik országokkal folytatandó együttműködéssel kapcsolatban is. A Bizottság az EUROSUR-kézikönyvet ajánlás formájában fogadja el.

(2)   A Bizottság a tagállamokkal és az Ügynökséggel folytatott konzultációt követően dönthet úgy, hogy az EUROSUR-kézikönyv bizonyos részeit a Bizottság eljárási szabályzatában foglalt szabályoknak megfelelően RESTREINT UE/EU RESTRICTED (EU KORLÁTOZOTT) minősítéssel látja el.

(1)   Az Ügynökség és a tagállamok biztosítják, hogy rendelkezésre álljanak olyan eljárások, amelyekkel a külső határokon elérni kívánt megfelelő helyzetismeretre és reagálási képességre irányuló célkitűzések tekintetében nyomon követhető az EUROSUR technikai és operatív működése.

(2)   Az Ügynökség folyamatosan nyomon követi a 14. cikkben említett kommunikációs hálózat által nyújtott szolgáltatás és az európai helyzetkép keretében megosztott adatok minőségét.

(3)   Az Ügynökség a (2) cikkben említett nyomon követés keretében gyűjtött információkat az EUROSUR fúziós szolgáltatásainak részeként továbbítja a nemzeti koordinációs központoknak és az Ügynökség működését szolgáló parancsnoklási és ellenőrzési struktúráknak. Ezek az információk RESTREINT UE/EU RESTRICTED (EU KORLÁTOZOTT) minősítés alá esnek.

(1)   A nemzeti helyzetképek, az európai helyzetkép és az egyedi helyzetképek kialakítása információk gyűjtésén, kiértékelésén, összevetésén, elemzésén, értelmezésén, összeállításán, megjelenítésén és terjesztésén keresztül történik.

Az első albekezdésben említett helyzetképek a következő információs rétegekből állnak:

(2)   Az (1) bekezdésben említett helyzetképek lehetővé teszik azoknak az eseményeknek, műveleteknek és megfelelő elemzéseknek az azonosítását és nyomon követését, amelyek az emberi életet veszélyeztető helyzetekhez kapcsolódnak.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben meghatározza a helyzetképek információs rétegeinek részleteit és az egyedi helyzetképek létrehozásának szabályait. A végrehajtási jogi aktus meghatározza a nyújtandó információk típusát, a konkrét információk gyűjtéséért, feldolgozásáért, archiválásáért és továbbításáért felelős szervezeteket, a jelentéstétel maximális határidejét, az adatbiztonsági és adatvédelmi szabályokat, valamint a kapcsolódó minőség-ellenőrzési mechanizmusokat. E végrehajtási jogi aktust a 122. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(1)   Minden nemzeti koordinációs központ nemzeti helyzetképet hoz létre és tart naprakészen annak érdekében, hogy megfelelő, pontos és időszerű információkat biztosítson a nemzeti szinten a külső határok ellenőrzésérét felelős valamennyi hatóság számára.

(2)   A nemzeti helyzetkép az alábbi forrásokból összegyűjtött információkat tartalmazza:

(3)   Minden nemzeti koordinációs központ a nemzeti helyzetkép eseményrétegén belül minden egyes rendkívüli eseményhez egy egységes, indikatív hatásszintet rendel az „alacsony” és „közepes” szinttől a „magas” és „nagyon magas” szintig terjedően. Minden rendkívüli eseményről tájékoztatni kell az Ügynökséget.

(4)   Minden nemzeti koordinációs központ az illetékes nemzeti hatóság kérésére dönthet úgy, hogy a nemzetbiztonsággal, így a katonai eszközökkel kapcsolatos információkhoz való hozzáférést a szükséges ismeret elve alapján korlátozza.

(5)   A szomszédos tagállamok nemzeti koordinációs központjai közvetlenül és közel valós időben megoszthatják egymással a szomszédos külső határszakaszok helyzetképét, többek között a szomszédos külső határszakaszokon működtetett saját eszközök helyzetét, állapotát és típusát.

(1)   Az Ügynökség egy európai helyzetképet hoz létre és tart naprakészen annak érdekében, hogy a külső határokra, a határok előtti területekre és a nem engedélyezett továbbutazásokra kiterjedő hatékony, pontos és időszerű információkat és elemzéseket biztosítson a nemzeti koordinációs központok és a Bizottság számára.

(2)   Az európai helyzetkép az alábbi forrásokból gyűjtött információkat tartalmazza:

(3)   Az európai helyzetkép eseményrétege az alábbiakra vonatkozó információkat tartalmaz:

(4)   Az európai helyzetkép műveleti rétege az Ügynökség által koordinált közös műveletekre és gyorsreagálású intervenciókra, valamint a migrációs csomópontokra vonatkozó információkat tartalmaz, és magában foglalja a küldetésnyilatkozatokat, a helyszíneket, az állapotot, az időtartamot, a tagállamokra és egyéb érintett szereplőkre vonatkozó információkat, napi és heti helyzetjelentéseket, statisztikai adatokat és a média számára készült tájékoztatási csomagokat.

(5)   Az európai helyzetkép műveleti rétegében a saját eszközökre vonatkozó információk adott esetben RESTREINT UE/EU RESTRICTED (EU KORLÁTOZOTT) minősítés alá eshetnek.

(6)   Az Ügynökség azt a hatásszintet veszi figyelembe az európai helyzetképben, amelyet az adott rendkívüli eseményekre vonatkozóan a nemzeti helyzetképekben a nemzeti koordinációs központok megállapítottak. Az Ügynökség a határok előtti területeken bekövetkező rendkívüli eseményekhez egy egységes, indikatív hatásszintet rendel, és tájékoztatja arról a nemzeti koordinációs központokat.

(1)   Az Ügynökség és a tagállamok egyedi helyzetképeket alakíthatnak ki és tarthatnak naprakészen, hogy támogatást nyújtsanak a külső határokon folytatott konkrét műveleti tevékenységekhez, vagy információt cseréljenek a 68. cikk (1) bekezdésében felsorolt uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, valamint nemzetközi szervezetekkel, vagy a 75. cikkben foglaltak szerint harmadik országokkal.

(2)   Az egyedi helyzetképek a nemzeti és európai helyzetképek bizonyos információit tartalmazzák.

(3)   Az egyedi helyzetképek létrehozására és megosztására vonatkozó részletes szabályokat az érintett műveleti tevékenységek műveleti terve, ha pedig az egyedi helyzetkép létrehozására harmadik országokkal folytatott két- vagy többoldalú együttműködés keretében kerül sor, akkor a két- vagy többoldalú megállapodás rögzíti. Az e bekezdés szerinti információcserét a kibocsátó beleegyezésének elvével összhangban kell végezni.

(1)   Az Ügynökség koordinálja az EUROSUR fúziós szolgáltatásokat annak érdekében, hogy a nemzeti koordinációs központok, a Bizottság és az Ügynökség rendszeres, megbízható és költséghatékony módon jussanak a külső határokra és a határok előtti területekre vonatkozó információkhoz.

(2)   Az Ügynökség – annak kérésére – információkat bocsát a nemzeti koordinációs központ rendelkezésére a központ tagállamának külső határaira és a határai előtti területekre vonatkozóan, amely információk az alábbi forrásokból származhatnak:

(3)   Az Ügynökség visszautasíthatja a nemzeti koordinációs központ kérelmét technikai, pénzügyi vagy operatív indokokra való hivatkozással. Az elutasítás indokairól az Ügynökség kellő időben értesíti a nemzeti koordinációs központot.

(4)   Az Ügynökség saját kezdeményezésre igénybe veheti a (2) bekezdésben említett megfigyelési eszközöket a határok előtti területekre vonatkozó azon információk összegyűjtéséhez, amelyek lényegesek az európai helyzetkép szempontjából.

(1)   Az Ügynökség nyomon követi az Unióba irányuló és az Unión belüli migrációs áramlásokat a migrációs tendenciák, volumen és útvonalak szerint, illetve nyomon követi az egyéb, a külső határokat és a visszaküldést érintő tendenciákat és lehetséges kihívásokat. E célból az Ügynökség az igazgatótanács által az ügyvezető igazgató javaslata alapján hozott határozattal közös integrált kockázatelemzési modellt hoz létre, amelyet az Ügynökség és a tagállamok egyaránt alkalmaznak. A közös integrált kockázatelemzési modellt az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklus 8. cikk (7) bekezdésében említett értékelésének eredményei alapján kell létrehozni és szükség szerint aktualizálni.

(2)   Az Ügynökség általános éves kockázatelemzéseket – amelyeket a 92. cikkel összhangban elfogadott biztonsági szabályok alkalmazása mellett benyújt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak – és a műveleti tevékenységekre szabott kockázatelemzéseket készít. Az Ügynökség a tagállamokkal szorosan egyeztetve kétévente az európai integrált határigazgatásra vonatkozó stratégiai kockázatelemzést készít, amelyet benyújt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. E stratégiai kockázatelemzéseket figyelembe kell venni az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklus előkészítésekor. A személyes adatokat az ilyen kockázatelemzésekben személyazonosításra alkalmatlanná kell tenni. Az Ügynökség ezeket az általános éves kockázatelemzéseket és stratégiai kockázatelemzéseket a beérkezett – többek között a tagállamoktól kapott – információk alapján készíti el. A személyes adatokat anonimizálni kell a kockázatelemzések eredményeiben.

(3)   A (2) bekezdésben említett kockázatelemzések egy előzetes figyelmeztetési mechanizmus kidolgozása céljából az európai integrált határigazgatás minden vonatkozására kiterjednek.

(4)   Az Ügynökség átfogó információkat tesz közzé a közös integrált kockázatelemzési modellről.

(5)   A tagállamok az Ügynökség rendelkezésére bocsátanak minden szükséges információt a külső határoknál és a visszaküldéssel kapcsolatban észlelt helyzetről, tendenciákról és lehetséges fenyegetésekről. A tagállamok rendszeresen vagy az Ügynökség kérésére az Ügynökség rendelkezésére bocsátanak minden lényeges információt, így az európai integrált határigazgatással kapcsolatban gyűjtött – a 100. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett, a Ügynökséggel kötelezően kicserélendő információk és adatok listáján szereplő – statisztikai és műveleti adatokat, valamint a 25. cikk szerinti nemzeti helyzetképek elemzési rétegeiben szereplő információkat.

(6)   A kockázatelemzés eredményét továbbítani kell az igazgatótanácsnak, és azt kellő időben és pontosan meg kell osztani a tagállamok illetékes hatóságaival.

(7)   A tagállamok figyelembe veszik a kockázatelemzés eredményét a külső határoknál végrehajtandó műveleteik és tevékenységeik, valamint visszaküldési tevékenységeik tervezése során.

(8)   Az Ügynökség a közös integrált kockázatelemzési modell eredményeit felhasználja a képzésre vonatkozó, a 62. cikkben említett egységes alaptantervek kidolgozásakor.

(1)   Az Ügynökség összekötő tisztviselői révén biztosítja a külső határok és a visszaküldés valamennyi tagállam általi igazgatásának rendszeres nyomon követését.

Az Ügynökség határozhat úgy, hogy egy összekötő tisztviselő legfeljebb négy, földrajzilag egymáshoz közel álló tagállamot is lefedjen.

(2)   Az ügyvezető igazgató a hivatali személyzetből szakértőket nevez ki, akik összekötő tisztviselőként kirendelhetők. Az ügyvezető igazgató kockázatelemzés alapján és az érintett tagállamokkal egyeztetve javaslatot tesz a kirendelés jellegére és feltételeire, azon tagállamokra vagy régiókra, ahová összekötő tisztviselőt ki lehet rendelni, valamint a (3) bekezdésben nem említett lehetséges feladatokra. Az ügyvezető igazgató javaslatát az igazgatótanácsnak jóvá kell hagynia. Az ügyvezető igazgató értesíti az érintett tagállamot a kinevezésről, és a tagállammal együtt meghatározza a tisztviselő kirendelésének helyét.

(3)   Az összekötő tisztviselők az Ügynökség nevében tevékenykednek, feladatuk az együttműködés és a párbeszéd elősegítése az Ügynökség és a határigazgatásért felelős nemzeti hatóságok között – határellenőrzési feladataiknak megfelelő mértékben ideértve a parti őrségeket is –, valamint a visszaküldésért felelős nemzeti hatóságok között. Az összekötő tisztviselők különösen:

(4)   Amennyiben az összekötő tisztviselő (3) bekezdés i) pontjában említett jelentése az érintett tagállamra nézve problémásnak minősít e vonatkozások közül egyet vagy többet, az ügyvezető igazgatónak haladéktalanul tájékoztatnia kell a tagállamot.

(5)   A (3) bekezdés alkalmazásában az összekötő tisztviselő a nemzeti és uniós biztonsági és adatvédelmi szabályok betartása mellett:

(6)   Az összekötő tisztviselő e cikk (3) bekezdésének c) pontjában említett jelentése a 32. cikkben említett sebezhetőségi értékelés részét képezi. A jelentést továbbítani kell az érintett tagállamnak.

(7)   Feladataik ellátása során az összekötő tisztviselők csak az Ügynökségtől fogadhatnak el utasítást.

(1)   Az Ügynökség az igazgatótanács által az ügyvezető igazgató javaslata alapján hozott, a tagállamokkal és a Bizottsággal szoros együttműködésben előkészített határozattal meghatározza a sebezhetőségi értékelés közös módszertanát. Ez a módszertan magában foglalja azokat az objektív feltételeket, amelyek alapján az Ügynökség elvégzi a sebezhetőségi értékelést, továbbá az ilyen értékelések gyakoriságát, az egymást követő sebezhetőségi értékelések elvégzésének módját, valamint az ügyvezető igazgató (7) bekezdésben említett ajánlásai végrehajtásának nyomon követésére szolgáló hatékony rendszer módozatait.

(2)   Az Ügynökség nyomon követi és értékeli a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett határellenőrzéshez szükséges tagállami műszaki eszközök, rendszerek, kapacitások, erőforrások, infrastruktúra, valamint megfelelően képesített és képzett személyzet rendelkezésre állását. Ebben az összefüggésben az Ügynökség a nemzeti határellenőrzés elvégzésére való képesség szempontjából értékeli a 9. cikk (4) bekezdésében említett nemzeti képességfejlesztési terveket, figyelembe véve, hogy egyes nemzeti képességek részben a határellenőrzéstől eltérő célokra is felhasználhatók. A jövőbeli tervezés érdekében az Ügynökség ezt a nyomon követést és értékelést megelőző intézkedésként, a 29. cikk (2) bekezdésével összhangban elkészített kockázatelemzések alapján végzi. Az Ügynökség ezt a nyomon követést és értékelést legalább évente egyszer elvégzi, kivéve, ha az ügyvezető igazgató kockázatelemzés vagy korábbi sebezhetőségi értékelések alapján máshogy dönt. A tagállamokat minden esetben legalább háromévente egyszer nyomonkövetési és értékelési eljárásnak kell alávetni.

(3)   A 9. cikk sérelme nélkül az Ügynökség kérésére a tagállamok információt szolgáltatnak a határellenőrzés végrehajtásához nemzeti szinten rendelkezésre álló műszaki eszközökről, személyzetről és – a lehetőségekhez mérten – pénzügyi erőforrásokról. Az Ügynökség kérésére a tagállamok információt nyújtanak továbbá a határigazgatással kapcsolatos vészhelyzeti terveikről.

(4)   A sebezhetőségi értékelés célja, hogy az Ügynökség: felmérje, hogy a tagállamok milyen mértékben képesek és készek szembenézni a külső határoknál meglévő és felmerülő kihívásokkal; azonosítsa – különösen a sajátos és aránytalan kihívásokkal szembesülő tagállamok tekintetében – a külső határoknál jelentkező azonnali következményeket és a schengeni térség működését érintő további következményeket; valamint értékelje a tagállamok kapacitását a készenléti alakulathoz és műszakieszköz-állományhoz, többek között a gyorsreagálású eszköz-állományhoz való hozzájárulás tekintetében; emellett értékelje a tagállamok fogadási kapacitását az Európai Határ- és Parti Őrség által nyújtott támogatás tekintetében a 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően. Ez az értékelés nem érinti a schengeni értékelési mechanizmust.

(5)   A sebezhetőségi értékelés során az Ügynökség minőségi és mennyiségi szempontból értékeli a tagállamok összes határigazgatási feladatra vonatkozó képességeit, ideértve azon potenciális helyzet kezelését is, amikor emberek tömegesen érkeznek a területükre.

(6)   A sebezhetőségi értékelés előzetes eredményeit továbbítani kell az érintett tagállamoknak. Az érintett tagállamok észrevételeket fűzhetnek az értékeléshez.

(7)   Szükség esetén az ügyvezető igazgató az érintett tagállammal konzultálva ajánlást tesz, amelyben meghatározza, hogy az érintett tagállamnak milyen intézkedéseket kell hoznia és megállapítja az intézkedések végrehajtásának határidejét. Az ügyvezető igazgató felkéri az érintett tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket egy olyan cselekvési terv alapján, amelyet a tagállam az ügyvezető igazgatóval egyeztetve dolgoz ki.

(8)   Az ügyvezető igazgató a sebezhetőségi elemzés eredményei alapján javasol intézkedéseket az érintett tagállamok számára, figyelembe véve az Ügynökség kockázatelemzését, az érintett tagállamok észrevételeit és a schengeni értékelési mechanizmus eredményeit.

A javasolt intézkedéseknek az értékelés során azonosított gyenge pontok megszüntetésére kell irányulniuk, hogy a tagállamok a képességeik, műszaki eszközeik, rendszereik, erőforrásaik és vészhelyzeti terveik megerősítésével vagy javításával növeljék képességüket a külső határokon meglévő és felmerülő kihívásokkal való szembenézésre. Az ügyvezető igazgató a tagállamok rendelkezésére bocsáthatja az Ügynökség technikai szakértelmét a javasolt intézkedések végrehajtásának elősegítése érdekében.

(9)   Az ügyvezető igazgató nyomon követi a javasolt intézkedések végrehajtását a tagállamok által benyújtandó rendszeres jelentések révén, a (7) bekezdésben említett cselekvési tervek alapján.

Ha fennáll a kockázata annak, hogy egy tagállam nem hajt végre egy javasolt intézkedést a (7) bekezdés szerint megállapított határidőn belül, akkor az ügyvezető igazgató azonnal tájékoztatja az igazgatótanács érintett tagállam szerinti tagját és a Bizottságot. Az igazgatótanács érintett tagállam szerinti tagjával való konzultáció keretében az ügyvezető igazgató a tagállam illetékes hatóságainál érdeklődik a késedelem okairól, és felajánlja az Ügynökség támogatását a javasolt intézkedés végrehajtásának megkönnyítése érdekében.

(10)   Ha a tagállam az e cikk (7) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nem hajtja végre az ajánlásban szereplő szükséges intézkedéseket, az ügyvezető igazgató az igazgatótanács elé terjeszti az ügyet és értesíti a Bizottságot. Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslata alapján határozatot hoz, amely előírja, hogy az érintett tagállamnak milyen intézkedéseket kell hoznia, és megállapítja az intézkedések végrehajtásának határidejét. Az igazgatótanács határozata kötelező a tagállamra nézve. Ha a tagállam az ebben a határozatban megállapított határidőn belül nem hajtja végre az intézkedéseket, az igazgatótanács értesíti a Tanácsot és a Bizottságot, valamint a 42. cikkel összhangban további intézkedés megtételére kerülhet sor.

(11)   A sebezhetőségi értékelést – beleértve a sebezhetőségi értékelés kimenetelének részletes leírását, a tagállamok által a sebezhetőségi értékelésre válaszul hozott intézkedéseket és bármilyen korábban javasolt intézkedés végrehajtásának állapotát – a 92. cikkel összhangban rendszeresen és évente legalább egyszer továbbítani kell az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)   A sebezhetőségi értékelés és a schengeni értékelési mechanizmus közötti szinergiákat maximalizálni kell annak érdekében, hogy a schengeni térség működéséről jobb helyzetképet lehessen kialakítani, a lehetőségekhez mérten elkerülhetők legyenek a párhuzamos tagállami erőfeszítések, és biztosítva legyen a külső határok igazgatását támogató uniós pénzügyi eszközök jobb összehangolt felhasználása.

(2)   Az (1) bekezdésben említett célból a Bizottság és az Ügynökség megköti azokat a szükséges megállapodásokat, amelyek alapján rendszeresen, biztonságos módon és kellő időben megosztják egymással a sebezhetőségi értékelések és a határigazgatás területén alkalmazott schengeni értékelési mechanizmus keretében végzett értékelések eredményeivel kapcsolatos valamennyi információt. Ezen, információcserére vonatkozó megállapodásoknak ki kell terjedniük a sebezhetőségi értékelésekről szóló jelentésekre és a schengeni értékelési látogatásokról szóló jelentésekre, az ezeket követő ajánlásokra, a cselekvési tervekre és a tagállamok által biztosított cselekvési tervek végrehajtására vonatkozó frissített információkra.

(3)   A külső határok igazgatása tekintetében a schengeni értékelési mechanizmus alkalmazásában a Bizottság a sebezhetőségi értékelések eredményeit megosztja az érintett tagállam értékelésében részt vevő schengeni értékelő csoportok valamennyi tagjával. Az ilyen információt az 1053/2013/EU rendelet értelmében bizalmasnak kell tekinteni, és azt ennek megfelelően kell kezelni.

(4)   A (2) bekezdésben említett megállapodásoknak ki kell terjedniük a visszaküldés területén alkalmazott schengeni értékelési mechanizmus keretében végzett értékelések eredményeire annak biztosítása érdekében, hogy az Ügynökség teljes mértékben tudatában legyen az azonosított hiányosságoknak, ami lehetővé teszi számára, hogy megfelelő intézkedéseket javasoljon az érintett tagállamok támogatására ebben a tekintetben.

(1)   Az Ügynökség – az általa végzett kockázatelemzés és sebezhetőségi értékelés alapján és az érintett tagállamokkal egyetértésben – a következő hatásszintekkel minősít minden egyes külső határszakaszt, vagy módosítja e szinteket:

(2)   Egy adott külső határszakaszon felmerülő kritikus helyzet gyors kezelése érdekében, amennyiben az Ügynökség kockázatelemzése kimutatja, hogy a vonatkozó külső határszakaszon előforduló illegális bevándorlással vagy határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos rendkívüli események olyan döntő mértékű hatást gyakorolnak a határbiztonságra, ami veszélyezteti a schengeni térség működését, az Ügynökség az érintett tagállammal egyetértésben ideiglenesen „kritikus hatásszinttel” minősíti az adott külső határszakaszt.

(3)   Amennyiben nincs egyetértés az érintett tagállam és az Ügynökség között arról, hogy milyen hatászszinttel minősüljön egy külső határszakasz, az adott határszakaszhoz korábban rendelt hatásszint változatlan marad.

(4)   A nemzeti koordinációs központnak a többi illetékes nemzeti hatósággal szoros együttműködésben állandó jelleggel értékelnie kell, hogy a nemzeti helyzetkép adatainak figyelembevétele mellett szükséges-e bármely külső határszakasz hatásszintjének módosítása, és erről megfelelően tájékoztatnia kell az Ügynökséget.

(5)   Az Ügynökség megjelöli a külső határszakaszokhoz rendelt hatásszinteket az európai helyzetképben.

(1)   A tagállamok az alábbi módon biztosítják, hogy a külső határszakaszokon végrehajtott határellenőrzés megfeleljen az adott hatásszinteknek:

(2)   A nemzeti koordinációs központoknak rendszeresen tájékoztatniuk kell az Ügynökséget az (1) bekezdés c) és d) pontja alapján nemzeti szinten hozott intézkedésekről.

(3)   Amennyiben egy közepes, magas vagy kritikus hatásszintűnek minősülő külső határszakasz egy másik tagállam vagy egy olyan harmadik ország határszakaszával szomszédos, amellyel a 72. és a 73. cikkben említett megállapodás vagy regionális hálózat van érvényben, a nemzeti koordinációs központnak kapcsolatba kell lépnie az érintett szomszédos tagállam nemzeti koordinációs központjával, illetve az érintett szomszédos harmadik ország illetékes hatóságával, és törekednie kell a szükséges, határokon átnyúló intézkedések Ügynökséggel együtt való koordinálására.

(4)   Az Ügynökség az érintett tagállammal közösen kiértékeli a megállapított hatásszinteket és az ezeknek megfelelően nemzeti és uniós szinten hozott intézkedéseket. Az értékelésnek hozzá kell járulnia az Ügynökség által a 32. cikkel összhangban végzendő sebezhetőségi értékeléshez.

(1)   Egy tagállam segítséget kérhet az Ügynökségtől a külső határellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettségei végrehajtásához. Az Ügynökség emellett végrehajtja a 41. és a 42. cikken alapuló intézkedéseket is.

(2)   Az Ügynökség megszervezi a megfelelő technikai és műveleti segítségnyújtást a fogadó tagállam részére, valamint a vonatkozó uniós és nemzetközi joggal, többek között a visszaküldés tilalmának (non-refoulement) elvével összhangban eljárva végrehajthat egyet vagy többet a következő intézkedések közül:

(3)   Az Ügynökség a rá alkalmazandó pénzügyi szabályokkal összhangban a saját költségvetéséből finanszírozza vagy társfinanszírozza a (2) bekezdésben említett tevékenységeket.

(4)   Amennyiben az Ügynökségnek a külső határokon kialakult helyzet miatt jelentős további finanszírozási igénye merül fel, erről haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.

(1)   Egy tagállam kérheti, hogy az Ügynökség indítson közös műveleteket a felmerülő kihívások – többek között az illegális bevándorlás, a külső határain jelentkező jelenlegi vagy jövőbeni fenyegetések vagy a határokon átnyúló bűnözés – kezelése érdekében, vagy azért, hogy fokozott technikai és műveleti segítségnyújtást biztosítson a külső határellenőrzésre vonatkozó kötelezettségeinek végrehajtásához. E kérelem részeként a tagállam megjelölheti az adott közös művelethez szükséges műveleti személyzet profiljait, ideértve adott esetben a végrehajtási jogkörrel rendelkező személyzetet is.

(2)   Sajátos és aránytalan kihívást jelentő helyzettel szembesülő tagállam kérésére, különösen akkor, ha a külső határok bizonyos pontjaira nagyszámú olyan harmadik országbeli állampolgár érkezik, aki az adott tagállam területére jogellenesen próbál belépni, az Ügynökség korlátozott időtartamú gyorsreagálású határvédelmi intervenciót hajthat végre az említett fogadó tagállam területén.

(3)   Az ügyvezető igazgató értékeli, jóváhagyja és koordinálja a közös műveletekre vagy gyorsreagálású határvédelmi intervenciókra irányuló tagállami javaslatokat. A közös műveleteket és a gyorsreagálású határvédelmi intervenciókat alapos, megbízható és naprakész kockázatelemzésnek kell megelőznie, amely lehetővé teszi, hogy az Ügynökség fontosság szerint rangsorolja a javasolt közös műveleteket és gyorsreagálású határvédelmi intervenciókat, figyelembe véve a külső határszakaszok 34. cikk szerinti hatásszintjét és az erőforrások rendelkezésre állását.

(4)   A közös műveletek vagy gyorsreagálású határvédelmi intervenciók céljai egy többcélú művelet részeként is megvalósíthatók. Az ilyen műveletek magukban foglalhatnak parti őrségi feladatokat és a határokon átnyúló bűnözés megelőzését, a migránsok csempészése vagy az emberkereskedelem elleni küzdelemre és a migrációkezelésre, valamint az azonosítási, nyilvántartásba vételi, személyes meghallgatási és visszaküldési feladatokra összpontosítva.

(1)   A közös művelet előkészítése során az ügyvezető igazgató a fogadó tagállammal együttműködve összeállítja a szükséges műszaki eszközök, személyzet és a szükséges személyzeti profilok – többek között adott esetben a végrehajtási jogkörrel rendelkező, a 82. cikk (2) bekezdésével összhangban engedélyezendő személyzeti profilok – jegyzékét. E jegyzéket a fogadó tagállam rendelkezésre álló erőforrásainak és a fogadó tagállam 37. cikk szerinti kérelmének figyelembevételével kell összeállítani. Ezen elemek alapján az Ügynökség meghatározza, hogy a műveleti terv milyen technikai és műveleti erősítési csomagot és kapacitásépítő tevékenységeket foglaljon magában.

(2)   Az ügyvezető igazgató kidolgozza a külső határoknál végrehajtandó közös műveletek műveleti tervét. Az ügyvezető igazgató és a fogadó tagállam a részt vevő tagállamokkal szorosan és időben egyeztetve elfogadja a közös művelet szervezési és eljárási szempontjait részletesen ismertető műveleti tervet.

(3)   A műveleti terv az Ügynökségre, a fogadó tagállamra és a részt vevő tagállamokra nézve egyaránt kötelező. A műveleti terv a közös művelet végrehajtásához szükségesnek ítélt valamennyi vonatkozásra kiterjed, beleértve a következőket:

(4)   A műveleti terv bármilyen módosításához vagy kiigazításához az ügyvezető igazgató és a fogadó tagállam egyetértése szükséges, és azt meg kell előznie a részt vevő tagállamokkal folytatott konzultációnak. A módosított vagy kiigazított műveleti terv egy példányát az Ügynökség haladéktalanul megküldi a részt vevő tagállamoknak.

(5)   E cikk értelemszerűen alkalmazandó az Ügynökség minden műveletére.

(1)   A tagállamok gyorsreagálású határvédelmi intervenció indítására irányuló kérelmében szerepelnie kell a helyzet, a lehetséges célkitűzések és a tervezett szükségletek, valamint a szükséges személyzet profiljai – többek között adott esetben a végrehajtási jogkörökkel rendelkező személyzet profiljai – leírásának. Az ügyvezető igazgató a kérelmező tagállam külső határain fennálló helyzet felmérésére szükség esetén azonnal szakértőket küldhet az Ügynökségtől.

(2)   Az ügyvezető igazgató azonnal tájékoztatja az igazgatótanácsot a gyorsreagálású határvédelmi intervenció indítására irányuló tagállami kérelemről.

(3)   Az ügyvezető igazgató a tagállam kérelméről az Ügynökség kockázatelemzésében foglalt megállapítások, az európai helyzetkép elemzési rétege, a 32. cikkben említett sebezhetőségi értékelés eredménye és az érintett tagállam vagy bármely más tagállam által rendelkezésére bocsátott bármely egyéb releváns információ figyelembevételével határoz.

(4)   Az ügyvezető igazgató azonnal felméri a készenléti alakulaton belül rendelkezésre álló, egyéb műveleti területeken jelen lévő csapattagok – különösen hivatali személyzet és a tagállamok által az Ügynökséghez kirendelt személyzet – átcsoportosításának lehetőségeit. Az ügyvezető igazgató felméri, hogy szükséges-e ezen felül a műveleti személyzet 57. cikk szerinti bevetése, valamint – amint az igényelt profilokon belüli személyzeti kapacitásokat kimerítették – a gyorsreagálású állomány 58. cikk szerinti aktiválása.

(5)   Az ügyvezető igazgató a kérelem beérkezésétől számított két munkanapon belül határoz a gyorsreagálású határvédelmi intervenció indítására irányuló kérelemről. Az ügyvezető igazgató az érintett tagállamot és az igazgatótanácsot határozatáról egyidejűleg, írásban értesíti. A határozat tartalmazza az alapjául szolgáló főbb indokokat.

(6)   Az ügyvezető igazgató az e cikk (5) bekezdésében említett határozat meghozatalakor tájékoztatja a tagállamokat annak lehetőségéről, hogy az 57. cikkel és adott esetben az 58. cikkel összhangban további műveleti személyzetet kérjen, megjelölve az egyes tagállamok által nyújtandó személyzet lehetséges létszámát és profiljait.

(7)   Ha az ügyvezető igazgató gyorsreagálású határvédelmi intervenció indításáról határoz, akkor a 64. cikkel összhangban beveti a készenléti alakulatban rendelkezésre álló határigazgatási csapatokat és a műszakieszköz-állományban elérhető eszközöket, és szükség esetén – az 57. cikkel összhangban – határoz ezen csapatok egy vagy több további határigazgatási csapattal való azonnali megerősítéséről.

(8)   Az ügyvezető igazgató és a fogadó tagállam a 38. cikk (2) bekezdésével összhangban haladéktalanul, de legkésőbb a határozathozatal napját követő három munkanapon belül műveleti tervet készít, és e tervről megállapodik egymással.

(9)   Amint a műveleti tervről megállapodás született, és ezt a tagállamok rendelkezésére bocsátották, az ügyvezető igazgató azonnal beveti a rendelkezésre álló műveleti személyzetet az egyéb műveleti területekről vagy egyéb feladatokból való átcsoportosítások révén.

(10)   A (9) bekezdésben említett bevetéssel egyidejűleg és amikor szükség van az egyéb területekről vagy feladatokból átcsoportosított határigazgatási csapatok azonnali megerősítésének biztosítására, az ügyvezető igazgató minden tagállamot felkér, hogy bizonyos számú és profilú kiegészítő személyzetet bocsásson rendelkezésre a nemzeti jegyzékéből az 57. cikkben említett rövid távú bevetésben való részvétel céljából.

(11)   Ha olyan helyzet merül fel, amelynél az e cikk (7) bekezdésében említett határigazgatási csapatok és az e cikk (10) bekezdésében említett személyzet elégtelenek, az ügyvezető igazgató aktiválhatja a gyorsreagálású állományt azzal, hogy minden tagállamtól bekéri az 58. cikk szerint bevetendő kiegészítő személyzet létszámát és profiljait.

(12)   A (10) és (11) bekezdésben említett információt a személyzetnek az egyes kategóriákból történő bevetése tervezett dátumának megjelölésével írásban kell megadni a nemzeti kapcsolattartó pontoknak. Egyidejűleg meg kell küldeni számukra a műveleti terv másolatát is.

(13)   A tagállamok biztosítják, hogy a megfelelő létszámú és profilú személyzet haladéktalanul az Ügynökség rendelkezésére álljon, annak biztosítása érdekében, hogy az 57. cikkel és adott esetben az 58. cikkel összhangban azok teljes mértékben bevetésre készen álljanak.

(14)   Az egyéb területekről és feladatokból átcsoportosított első határigazgatási csapatokat legkésőbb öt munkanappal azt követően vetik be, hogy az ügyvezető igazgató és a fogadó tagállam a műveleti tervről megállapodott. A kiegészítő határigazgatási csapatok bevetésére szükség esetén legkésőbb a műveleti tervről való megállapodás napját követő 12 munkanapon belül kerül sor.

(15)   Gyorsreagálású határvédelmi intervenció esetén az ügyvezető igazgatónak az igazgatótanáccsal egyeztetve haladéktalanul meg kell határoznia az Ügynökség más külső határoknál folyamatban lévő vagy tervezett közös műveleteinek prioritási sorrendjét annak érdekében, hogy az erőforrásokat adott esetben a külső határok azon szakaszaira csoportosíthassa át, ahol a csapatok megerősített jelenlétére a legnagyobb szükség van.

(1)   Amennyiben egy tagállam a külső határainál lévő egyes migrációs csomópontoknál nagymértékű vegyes migrációs beáramlás által jellemzett, aránytalan migrációs kihívásokkal szembesül, kérheti, hogy az érintett, a megbízatásukkal összhangban eljáró uniós szervek, hivatalok és ügynökségek szakértőiből álló, migrációkezelést támogató csapatok nyújtsanak számára technikai és műveleti erősítést.

Az említett tagállam erősítés iránti kérelmet és a szükségleteire vonatkozó értékelést nyújt be a Bizottságnak. A Bizottság ezen értékelés alapján továbbítja a kérelmet – esettől függően – az Ügynökségnek, az EASO-nak, az Europolnak és az egyéb érintett uniós szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek.

(2)   Az érintett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek a megbízatásukkal összhangban megvizsgálják a tagállam megerősítés iránti kérelmét és szükségleteinek értékelését azzal a céllal, hogy egy, az érintett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek által koordinált, számos tevékenységet magában foglaló átfogó erősítési csomagot határozzanak meg az érintett tagállammal egyetértésben. Ezt a folyamatot a Bizottság koordinálja.

(3)   A Bizottság a fogadó tagállammal és – a vonatkozó megbízatásukkal összhangban – az érintett uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel együttműködésben meghatározza a migrációs csomópontokon folytatandó együttműködés feltételeit, és ellátja a migrációkezelést támogató csapatok által végzett tevékenységek koordinálását.

(4)   A migrációkezelést támogató csapatok keretében az alapvető jogok teljes mértékű tiszteletben tartása mellett, a készenléti alakulat által nyújtott technikai és műveleti erősítés az alábbiakra terjedhet ki:

(5)   A migrációkezelést támogató csapatoknak szükség esetén a gyermekvédelem, az emberkereskedelem, a nemi alapú üldöztetéssel szembeni védelem vagy az alapvető jogok területén szakértelemmel rendelkező személyzetet is magukban kell foglalniuk.

(1)   Az ügyvezető igazgató a sebezhetőségi értékelés eredményeinek alapján, vagy amikor egy vagy több külső határszakaszra vonatkozóan kritikus hatásszintet állapítanak meg, a tagállam vészhelyzeti terveiben, az Ügynökség kockázatelemzésében és az európai helyzetkép elemzési rétegében található lényeges elemek figyelembevételével ajánlja az érintett tagállam számára, hogy kérelmezze az Ügynökségtől közös műveletek, gyorsreagálású határvédelmi intervenciók vagy a 36. cikkben meghatározott bármilyen egyéb releváns ügynökségi fellépés indítását, elvégzését vagy kiigazítását.

(2)   Az érintett tagállam hat munkanapon belül válaszol az ügyvezető igazgató (1) bekezdésben említett ajánlására. Az ajánlásra adott negatív válasz esetén a tagállam indokolást is csatol a válaszhoz. Az ügyvezető igazgató haladéktalanul értesíti az igazgatótanácsot és a Bizottságot az ajánlott fellépésekről és a negatív válasz indokolásáról, annak felmérése érdekében, hogy a 42. cikkel összhangban szükség van-e egy sürgős beavatkozás elrendelésére.

(1)   Ha a külső határellenőrzés olyan mértékben veszíti el hatékonyságát, hogy az veszélyeztetheti a schengeni térség működését, mert:

a Tanács a Bizottság javaslata alapján, végrehajtási jogi aktus útján haladéktalanul határozatot fogadhat el, amelyben meghatározza a kockázatok mérséklését célzó, az Ügynökség által végrehajtandó intézkedéseket, és kötelezi az érintett tagállamot, hogy működjön együtt az Ügynökséggel az említett intézkedések végrehajtásában. A Bizottság a javaslatának megtétele előtt konzultál az Ügynökséggel.

(2)   Amennyiben sürgős beavatkozást igénylő helyzet áll elő, az Európai Parlamentet haladéktalanul tájékoztatni kell e helyzetről, illetve minden, annak nyomán hozott további intézkedésről és határozatról.

(3)   A schengeni térséget veszélyeztető kockázatok mérséklése érdekében az (1) bekezdésben említett tanácsi határozatban elő kell írni, hogy az Ügynökség hozzon meg egy vagy több intézkedést a következők közül:

(4)   Az ügyvezető igazgató az (1) bekezdésben említett tanácsi határozat elfogadásától számított két munkanapon belül:

(5)   Az ügyvezető igazgató és az érintett tagállam a tervezet benyújtását követő három munkanapon belül megállapodik a (4) bekezdés b) pontjában említett műveleti tervről.

(6)   Az Ügynökség haladéktalanul, de legkésőbb a műveleti terv megállapításától számított öt munkanapon belül beveti az (1) bekezdésben említett tanácsi határozatban meghatározott intézkedések gyakorlati végrehajtásához szükséges, készenléti alakulathoz tartozó műveleti személyzetet. A második fázisban, de legkésőbb a műveleti terv megállapítását követő tizenkét munkanapon belül szükség szerint további csapatok kerülnek bevetésre.

(7)   Az Ügynökség és a tagállamok haladéktalanul, de legkésőbb a műveleti terv megállapítását követő 10 munkanapon belül elküldik az (1) bekezdésben említett tanácsi határozatban meghatározott intézkedések gyakorlati végrehajtásához szükséges műszaki eszközöket és hozzáértő személyzetet a bevetési célpontra.

A 64. cikkel összhangban a második fázisban szükség szerint további műszaki eszközöket kell bevetni.

(8)   Az érintett tagállamnak teljesítenie kell az (1) bekezdésben említett tanácsi határozatot. E célból azonnal együttműködik az Ügynökséggel és különösen a 44., a 83. és a 84. cikkben meghatározott kötelezettségek végrehajtása révén megteszi a szükséges lépéseket, az említett határozat végrehajtásának és az abban, valamint az azon műveleti tervben meghatározott intézkedések gyakorlati végrehajtásának megkönnyítése érdekében, amelyről az ügyvezető igazgatóval megállapodott.

(9)   A tagállamok az 57. cikkel és adott esetben a 39. cikkel összhangban rendelkezésre bocsátják az ügyvezető igazgató által az e cikk (4) bekezdésével összhangban meghatározott műveleti személyzetet.

(10)   A Bizottság nyomon követi az (1) bekezdésben említett tanácsi határozatban meghatározott intézkedések végrehajtását és az e célból az Ügynökség által meghozott intézkedéseket. Amennyiben az érintett tagállam 30 napon belül nem hajtja végre az e cikk (1) bekezdésében említett tanácsi határozatban foglaltakat, és nem működik együtt az Ügynökséggel e cikk (8) bekezdésével összhangban, a Bizottság elindíthatja az (EU) 2016/399 rendelet 29. cikke szerinti eljárást.

(1)   A határigazgatási csapatok, a visszaküldési csapatok és a migrációkezelést támogató csapatok bevetése alatt a fogadó tagállam vagy – harmadik országgal folytatott együttműködés esetén, a jogállásról szóló megállapodásnak megfelelően – az érintett harmadik ország ad utasítást a csapatoknak a műveleti tervvel összhangban.

(2)   Az Ügynökség a koordinációs tisztviselőjén keresztül közölheti a fogadó tagállammal a csapatoknak adott utasításokról alkotott véleményét. Ilyen esetben a fogadó tagállam figyelembe veszi e véleményt és a lehetőségekhez képest azzal összhangban cselekszik.

(3)   Ha a csapatoknak adott utasítások nem felelnek meg a műveleti tervnek, a koordinációs tisztviselő azonnal jelentést tesz az ügyvezető igazgatónak, aki adott esetben a 46. cikk (3) bekezdésével összhangban lépéseket tesz.

(4)   A csapatok tagjai a feladataik ellátása és hatásköreik gyakorlása során teljes mértékben tiszteletben tartják az alapvető jogokat, köztük a menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférést és az emberi méltóságot, és különös figyelmet fordítanak a kiszolgáltatott személyekre. A feladataik ellátása és hatásköreik gyakorlása során hozott valamennyi intézkedésnek arányosnak kell lennie az általuk elérni kívánt céllal. Feladataik ellátása és hatásköreik gyakorlása során a Charta 21. cikkével összhangban senkivel szemben nem alkalmazhatnak megkülönböztetést semmilyen alapon, így különösen nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján.

(5)   A csapatok azon tagjaira, akik nem a hivatali személyzet tagjai, továbbra is küldő tagállamuk fegyelmi intézkedései vonatkoznak. A küldő tagállam a nemzeti jogával összhangban gondoskodik a megfelelő fegyelmi vagy egyéb intézkedésekről az alapvető jogoknak és a nemzetközi védelemmel kapcsolatos kötelezettségeknek az Ügynökség bármely műveleti tevékenysége során történő megsértése tekintetében.

(6)   A csapatok tagjaiként bevetésre kerülő hivatali személyzetre a személyzeti szabályzatban és alkalmazási feltételekben foglalt fegyelmi intézkedések, valamint az 55. cikk (5) bekezdésének a) pontjában említett felügyeleti mechanizmusban előírt fegyelmi jellegű intézkedések vonatkoznak.

(1)   Az Ügynökség biztosítja a közös műveletek, kísérleti projektek és gyorsreagálású határvédelmi intervenciók valamennyi szervezési vonatkozásának operatív végrehajtását, beleértve a hivatali személyzet jelenlétét.

(2)   A 60. cikk sérelme nélkül az ügyvezető igazgató minden közös művelethez vagy gyorsreagálású határvédelmi intervencióhoz kinevez egy vagy több, koordinációs tisztviselőként bevetendő szakértőt a hivatali személyzetből. Az ügyvezető igazgató értesíti a fogadó tagállamot a kinevezésről.

(3)   A koordinációs tisztviselő a csapatok bevetésének minden vonatkozását illetően az Ügynökség nevében jár el. A koordinációs tisztviselő feladata a fogadó és részt vevő tagállamok közötti együttműködés és koordináció elősegítése. A koordinációs tisztviselőt legalább egy, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személy segíti és látja el tanáccsal. A koordinációs tisztviselő különösen:

(4)   Az ügyvezető igazgató a közös műveletekkel vagy a gyorsreagálású határvédelmi intervenciókkal összefüggésben felhatalmazhatja a koordinációs tisztviselőt arra, hogy segítse a műveleti terv végrehajtásával és a csapatok bevetésével kapcsolatos esetleges nézeteltérések orvoslását.

(1)   Az Ügynökség teljes mértékben fedezi a tagállamok alábbi költségeit, amelyek azzal kapcsolatban merülnek fel, hogy személyzetüket a készenléti alakulatból a csapatok tagjaiként rendelkezésre bocsátják az 57. cikkel összhangban rövid távú bevetés céljából a tagállamokban és a harmadik országokban, vagy az 58. cikkel összhangban a gyorsreagálású állományon keresztül a tagállamokban:

(2)   Az igazgatótanács – az ügyvezető igazgató javaslata alapján – részletes szabályokat fogad el a személyzet 57. és 58. cikkel összhangban történő rövid távú bevetésével kapcsolatban felmerülő költségek megtérítésére vonatkozóan, és szükség esetén aktualizálja e szabályokat. Az alkalmazandó jogszabályi keretnek való megfelelés biztosítása érdekében az ügyvezető igazgató a Bizottság kedvező véleményének kézhezvétele után teszi meg e javaslatát. A részletes szabályoknak a lehető legnagyobb mértékben az egyszerűsített költségelszámolási módokra kell alapulniuk az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 125. cikke (1) bekezdésének c), d) és e) pontja szerint. Adott esetben az igazgatótanács biztosítja a hivatali személyzettel kapcsolatban felmerülő kiküldetési költségekre érvényes szabályokkal való összhangot.

(1)   Az ügyvezető igazgató megszünteti az Ügynökség bármely tevékenységét, amennyiben már nem teljesülnek ezen tevékenységek végzésének feltételei. Az ügyvezető igazgatónak e megszüntetést megelőzően tájékoztatnia kell az érintett tagállamot.

(2)   Az Ügynökség bármely műveleti tevékenységében részt vevő tagállamok felkérhetik az ügyvezető igazgatót, hogy szüntesse meg az adott műveleti tevékenységet. Az ügyvezető igazgatónak tájékoztatnia kell az igazgatótanácsot erről a kérésről.

(3)   Ha a fogadó tagállam nem tartja tiszteletben a műveleti tervet, az ügyvezető igazgató – miután tájékoztatja az érintett tagállamot – megvonhatja a tevékenység finanszírozását, illetve felfüggesztheti vagy megszüntetheti a tevékenységet.

(4)   Ha az ügyvezető igazgató úgy ítéli meg, hogy fennáll és valószínűleg tartósan fenn is fog állni az alapvető jogok vagy a nemzetközi védelemmel kapcsolatos, az Ügynökség bármely tevékenységéhez kapcsolódó kötelezettségek súlyos megsértése, az alapjogi tisztviselővel való konzultációt és az érintett tagállam tájékoztatását követően megvonja a tevékenység finanszírozását, vagy – teljes egészében vagy részben – felfüggeszti vagy megszünteti a tevékenységet.

(5)   Az ügyvezető igazgató az alapjogi tisztviselővel való konzultációt követően úgy határoz, hogy nem indítja el az Ügynökség valamely tevékenységét, ha az ügyvezető igazgató álláspontja szerint az adott tevékenység annak kezdetétől fogva komoly okot adna annak felfüggesztésére vagy megszüntetésére azért, mert az alapvető jogok vagy a nemzetközi védelemmel kapcsolatos kötelezettségek súlyos megsértéséhez vezethet. Az ügyvezető igazgató tájékoztatja e határozatáról az érintett tagállamot.

(6)   A (4) és az (5) bekezdésben említett határozatokat megfelelő indokok alapján kell meghozni. Az ilyen határozatok meghozatalakor az ügyvezető igazgató figyelembe veszi az olyan releváns információkat, mint például az olyan nyilvántartásba vett panaszok száma és tartalma, amelyeket az illetékes nemzeti hatóság nem bírált el, a súlyos rendkívüli eseményekről szóló jelentések, valamint a koordinációs tisztviselők, továbbá az e rendelet hatálya alá tartozó területeken tevékenykedő érintett nemzetközi szervezetek és uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek jelentései. Az ügyvezető igazgatónak tájékoztatnia kell az igazgatótanácsot az ilyen határozatokról, és meg kell indokolnia számára azokat.

(7)   Amennyiben az ügyvezető igazgató úgy határoz, hogy felfüggeszti vagy megszünteti egy migrációkezelést támogató csapat Ügynökség általi bevetését, határozatáról tájékoztatnia kell az adott migrációs csomópont működtetésében részt vevő többi érintett szervet, hivatalt és ügynökséget.

(1)   A kiutasítási határozatok – továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozó – érdemi vizsgálata nélkül, az alapvető jogok, az uniós jog általános elveinek és a nemzetközi jog, többek között a nemzetközi védelem, a visszaküldés tilalma elvének és a gyermekek jogainak tiszteletben tartásával az Ügynökség a visszaküldéssel kapcsolatban:

(2)   Az (1) bekezdés b) pontjában említett technikai és műveleti segítségnyújtás magában foglal olyan tevékenységeket, amelyek segítik a tagállamokat a visszaküldési eljárások illetékes nemzeti hatóságok általi végrehajtásában, különösen az alábbiak biztosításával:

(3)   Az Ügynökség célja szinergiák kiépítése, valamint az uniós finanszírozású hálózatok és programok összekapcsolása a visszaküldés területén, szorosan együttműködve a Bizottsággal, az érintett érdekelt felek, így többek között az Európai Migrációs Hálózat által nyújtott támogatás mellett.

(1)   Az Ügynökség a 48. cikk (1) bekezdésének d) pontjával összhangban működtet és továbbfejleszt egy integrált visszatérés-kezelési platformot a többek között a tagállamok visszaküldés-kezelési rendszerei által továbbított személyes adatokból álló információ feldolgozására, amelyekre az Ügynökségnek szüksége van a technikai és műveleti segítségnyújtás biztosításához. A személyes adatok csak személyazonosító adatokat vagy utaslistákat tartalmazhatnak. A személyes adatok csak akkor továbbíthatók, ha azokra abból a célból van szükség, hogy az Ügynökség segítséget nyújtson a harmadik országokba irányuló visszaküldési műveletek koordinálásához vagy megszervezéséhez – a szállítóeszköztől függetlenül. Az ilyen személyes adatok csak akkor továbbíthatók a platformnak, ha a visszaküldési művelet megkezdésére vonatkozó határozat meghozatalára sor került, és azokat a művelet befejezésekor haladéktalanul törölni kell.

Személyazonosító adatok csak akkor továbbíthatók a platformnak, ha a csapatok tagjai azokhoz nem férhetnek hozzá az (EU) 2018/1860 európai parlamenti és tanácsi rendelet (39) 17. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

Az Ügynökség személyazonosító vagy biometrikus adatok, köztük minden olyan típusú dokumentum biztonságos továbbítására is használhatja a platformot, amely kiutasítási határozat által kötelezett, harmadik országbeli személyek állampolgársága igazolásának vagy meggyőző bizonyítékának tekinthető, amennyiben az ilyen személyes adat továbbítására abból a célból van szükség, hogy az Ügynökség a tagállam kérésére segítséget nyújtson a harmadik országbeli állampolgárok személyazonosságának és állampolgárságának megerősítéséhez egyéni esetekben. Ezeket az adatokat a platformon nem lehet tárolni, és azokat a beérkezés megerősítését követően azonnal törölni kell.

(2)   Az Ügynökség olyan információs rendszereket és szoftveralkalmazásokat is kifejleszt, létrehoz és működtet, amelyek az Európai Határ- és Parti Őrség keretében a visszaküldés céljából lehetővé teszik az információk cseréjét, valamint a személyes adatok cseréjét.

(3)   A személyes adatokat – esettől függően – a 86., a 87., a 88. és a 91. cikkel összhangban kell kezelni.

(1)   Az Ügynökség a kiutasítási határozatok – továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozó – érdemi vizsgálata nélkül technikai és műveleti segítségnyújtást biztosít a tagállamok számára, és biztosítja a visszaküldési műveletek koordinálását vagy szervezését, beleértve légi járművek ilyen műveletek céljára történő bérbevételét, a visszaküldések megszervezését menetrend szerinti járatokon vagy egyéb közlekedési eszközökön. Az érintett tagállam hozzájárulásával az Ügynökség saját kezdeményezésére visszaküldési műveleteket koordinálhat vagy szervezhet.

(2)   A tagállamok a 49. cikk (1) bekezdésében említett platformon keresztül rendelkezésre bocsátják a visszaküldésre vonatkozó azon műveleti adatokat, amelyekre az Ügynökségnek szüksége van a visszaküldési igények értékeléséhez, valamint tájékoztatják az Ügynökséget a tőlük az egyes nemzeti visszaküldési műveletek keretében az előzetes tervek szerint visszatérésre kötelezett személyek számáról és az egyes nemzeti visszaküldési műveletek keretében visszaküldési célországként megjelölt harmadik országokról, valamint az Ügynökség által végzett segítségnyújtási és koordinációs tevékenységek iránti igényükről. Az Ügynökség gördülő műveleti tervet dolgoz ki és tart naprakészen, hogy biztosítsa a kérelmező tagállamok számára a szükséges műveleti támogatást és erősítést, többek között műszaki eszközök révén. Az Ügynökség saját kezdeményezésére és az érintett tagállam hozzájárulásával vagy valamely tagállam kérésére belefoglalhatja a gördülő műveleti tervbe az igényfelmérés alapján általa szükségesnek ítélt visszaküldési műveletek dátumát és végcélját. Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslatára meghatározza a gördülő műveleti terv működési rendjét. Az érintett tagállam megerősíti az Ügynökség számára, hogy az Ügynökség által szervezett vagy koordinált visszaküldési műveletben részt vevő minden visszatérésre kötelezett személy végrehajtható kiutasítási határozat hatálya alá tartozik.

Amennyiben a csapatok tagjainak bevetésére kerül sor, azok a visszatérésre kötelezett személy visszatérése előtt lekérdezik a Schengeni Információs Rendszert annak ellenőrzése érdekében, hogy a visszatérésre kötelezett személlyel kapcsolatban kibocsátott kiutasítási határozatot felfüggesztették-e, vagy hogy annak végrehajtását elhalasztották-e.

A gördülő műveleti tervek kiterjednek a visszaküldési művelet végrehajtásához szükséges szempontokra, beleértve az alapjogok tiszteletben tartására vonatkozó szempontokat is, és azokban hivatkozni kell többek között az alkalmazandó magatartási kódexekre, valamint a nyomonkövetési és jelentéstételi eljárásokra és a panaszkezelési mechanizmusra.

(3)   Az Ügynökség technikai és műveleti segítségnyújtást biztosíthat a tagállamok számára, és – az érintett tagállam hozzájárulásával saját kezdeményezésére, vagy a részt vevő tagállamok kérésére – biztosíthatja olyan visszaküldési műveletek koordinálását vagy szervezését is, amelyekhez a közlekedési eszközöket és a visszaküldést végrehajtó hatósági kísérőket a nem uniós visszaküldési célország bocsátja rendelkezésre (a továbbiakban: gyűjtő visszaküldési műveletek). A részt vevő tagállamok és az Ügynökség a teljes visszaküldési művelet során biztosítják az alapvető jogok, a visszaküldés tilalma elvének, a kényszerítő eszközök arányos alkalmazására vonatkozó elv, valamint a visszatérésre kötelezett személyek méltóságának tiszteletben tartását. A visszaküldési művelet során végig, egészen a nem uniós visszaküldési célországba való megérkezésig jelen kell lennie legalább egy tagállami képviselőnek és egy, a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személynek, mely utóbbit vagy az 51. cikk értelmében létrehozott állományból vagy a részt vevő tagállam felügyeleti rendszeréből kell kirendelni.

(4)   Az ügyvezető igazgató késedelem nélkül visszaküldési tervet dolgoz ki a gyűjtő visszaküldési műveletekhez. Az ügyvezető igazgató és a részt vevő tagállamok elfogadják a gyűjtő visszaküldési művelet szervezési és eljárási vonatkozásait részletesen ismertető tervet, figyelembe véve az ilyen műveletek alapvető jogokra gyakorolt hatásait és kockázatait. A szóban forgó terv módosítására vagy kiigazítására csak a (3) bekezdésben és az e bekezdésben említett felek egyetértése esetén van lehetőség.

A gyűjtő visszaküldési műveletekre vonatkozó visszaküldési terv az Ügynökségre és a részt vevő tagállamokra nézve kötelező. E tervnek a gyűjtő visszaküldési műveletek végrehajtásához szükséges valamennyi lépésre ki kell terjednie.

(5)   Valamennyi, az Ügynökség által szervezett vagy koordinált visszaküldési műveletet a 2008/115/EK irányelv 8. cikke (6) bekezdésének megfelelően nyomon kell követni. A kitoloncolási műveleteket a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személy objektív és átlátható kritériumok alapján követi nyomon, és e nyomonkövetés kiterjed a visszaküldési művelet egészére, a távozást megelőző szakasztól a visszatérésre kötelezett személyek nem uniós visszaküldési célországnak történő átadásáig. A kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személy jelentést nyújt be valamennyi kitoloncolási műveletről az ügyvezető igazgatónak, az alapjogi tisztviselőnek és az adott műveletben részt vevő minden tagállam illetékes nemzeti hatóságainak. Szükség esetén az ügyvezető igazgató és az illetékes nemzeti hatóságok biztosítják a megfelelő nyomon követést.

(6)   Amennyiben az Ügynökségnek fenntartásai vannak az alapvető jogoknak egy visszaküldési művelet bármely szakasza során való tiszteletben tartásával kapcsolatban, fenntartásait közli a részt vevő tagállamokkal és a Bizottsággal.

(7)   Az ügyvezető igazgató értékeli a visszaküldési műveletek eredményeit, és hathavonta az előző félévben végrehajtott összes visszaküldési műveletre kiterjedő részletes értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság és az igazgatótanács részére, az alapjogi tisztviselő észrevételeivel együtt. Az ügyvezető igazgató ezekről az eredményekről átfogó összehasonlító elemzést készít a jövőbeli visszaküldési műveletek minőségének, koherenciájának és eredményességének javítása céljából. Az ügyvezető igazgató ezt az elemzést belefoglalja az Ügynökség éves tevékenységi jelentésébe.

(8)   Az Ügynökség a rá alkalmazandó pénzügyi szabályokkal összhangban a saját költségvetéséből finanszírozza vagy társfinanszírozza a visszaküldési műveleteket, előnyben részesítve a több tagállam által végzett vagy migrációs csomópontokból induló műveleteket.

(1)   Az Ügynökség, miután megfelelően figyelembe vette az alapjogi tisztviselő véleményét, létrehozza a tagállamok illetékes szerveinek alkalmazottaiból alkotott, a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyekből álló állományt, amelynek tagjai a 2008/115/EK irányelv 8. cikke (6) bekezdésének megfelelően kitoloncolással kapcsolatos nyomonkövetési tevékenységet végeznek, és e rendelet 62. cikkének megfelelően képzésben részesültek.

(2)   Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslatára meghatározza az említett állomány számára rendelkezésre bocsátandó, a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyek létszámát és profilját. A profil és az összlétszámok későbbi módosítása tekintetében ugyanezt az eljárást kell alkalmazni.

A tagállamok felelőssége, hogy a megadott profilnak megfelelő, a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyek kijelölésével hozzájáruljanak az állományhoz, az e felügyeletet ellátó személyek nemzeti jog szerinti függetlenségének sérelme nélkül, amennyiben a nemzeti jog ekként rendelkezik. Az Ügynökség emellett a 110. cikkben említett alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyekkel járul hozzá ehhez az állományhoz. Az állománynak magában kell foglalnia a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó olyan személyeket, akik a gyermekvédelem területén különös szakértelemmel rendelkeznek.

(3)   Az egyes tagállamoknak a visszaküldési műveletekhez és intervenciókhoz való következő évi hozzájárulását az általuk rendelkezésre bocsátandó, a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyek tekintetében az Ügynökség és a tagállamok közötti évenkénti kétoldalú tárgyalások és megállapodások alapján kell megtervezni. E megállapodásoknak megfelelően a tagállamok az Ügynökség kérésére a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyeket bevetés céljából rendelkezésre bocsátják, kivéve, ha a nemzeti feladatok ellátását jelentősen befolyásoló rendkívüli helyzettel szembesülnek. Az Ügynökség ilyen jellegű kérését a tervezett bevetést megelőzően legalább 21 munkanappal, gyorsreagálású visszaküldési intervenció esetében pedig öt munkanappal megelőzően kell elküldeni.

(4)   Az Ügynökség kérésre a részt vevő tagállamok rendelkezésére bocsátják a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyeket, hogy azok a tagállamokat képviselve végig nyomon kövessék a visszaküldési műveletek és a visszaküldési intervenciók megfelelő végrehajtását. Az Ügynökség gyermekeket érintő visszaküldési művelet esetén a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó olyan személyeket bocsát rendelkezésre, akik a gyermekvédelem területén különös szakértelemmel rendelkeznek.

(5)   A kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyekre a visszaküldési művelet vagy visszaküldési intervenció során továbbra is a küldő tagállamuk fegyelmi intézkedései vonatkoznak. A hivatali személyzetnek a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyekként bevetett tagjaira a személyzeti szabályzatban és az alkalmazási feltételekben előírt fegyelmi intézkedések vonatkoznak.

(1)   A visszaküldési intervenciók során az Ügynökség saját kezdeményezésre és az érintett tagállam hozzájárulásával, vagy egy tagállam kérésére visszaküldési csapatokat vethet be. Az Ügynökség ilyen visszaküldési csapatokat a visszaküldési intervenciók során, a migrációkezelést támogató csapatok keretében, illetve szükség szerint a visszaküldés területén kiegészítő technikai és műveleti segítségnyújtás céljából vethet be. Szükség esetén a visszaküldési csapatok a gyermekvédelem terén speciális szakértelemmel rendelkező tisztviselőket is magukban foglalhatnak.

(2)   A 40. cikk (2)–(5) bekezdése, valamint a 43., a 44. és a 45. cikk értelemszerűen alkalmazandó a visszaküldési csapatokra.

(1)   Amennyiben valamely tagállamra teher nehezedik a visszatérésre kötelezett személyek visszaküldésére irányuló kötelezettség végrehajtása során, az Ügynökség saját kezdeményezésére és az érintett tagállam hozzájárulásával, vagy a szóban forgó tagállam kérésére visszaküldési intervenció formájában megfelelő technikai és műveleti segítséget nyújt. Az ilyen intervenciók magukban foglalhatják a visszaküldési csapatok bevetését a fogadó tagállamban, hogy támogatást nyújtsanak a visszaküldési eljárások végrehajtásában és a fogadó tagállamból induló visszaküldési műveletek megszervezésében.

Az 50. cikk az Ügynökség által a visszaküldési intervenciók keretében szervezett vagy koordinált visszaküldési műveletekre is alkalmazandó.

(2)   Amennyiben egy tagállam sajátos és aránytalan kihívásokkal szembesül a visszatérésre kötelezett személyek visszaküldésére irányuló kötelezettsége végrehajtása során, az Ügynökség – az érintett tagállam hozzájárulásával saját kezdeményezésére, vagy a szóban forgó tagállam kérésére – gyorsreagálású visszaküldési intervenció formájában megfelelő technikai és műveleti segítséget nyújt. A gyorsreagálású visszaküldési intervenciók magukban foglalhatják a visszaküldési csapatok gyors bevetését a fogadó tagállamban, hogy támogatást nyújtsanak a visszaküldési eljárások végrehajtásában és a fogadó tagállamból induló visszaküldési műveletek megszervezésében.

(3)   A visszaküldési intervenció keretében az ügyvezető igazgató a fogadó tagállammal és a részt vevő tagállamokkal egyetértésben haladéktalanul kidolgoz egy műveleti tervet. A 38. cikk rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók.

(4)   Az ügyvezető igazgató a lehető legrövidebb időn belül – a (2) bekezdésben említett esetben öt munkanapon belül – határoz a műveleti tervről. Az érintett tagállamokat és az igazgatótanácsot azonnal írásban értesíteni kell a határozatról.

(5)   Az Ügynökség a rá alkalmazandó pénzügyi szabályokkal összhangban a saját költségvetéséből finanszírozza vagy társfinanszírozza a visszaküldési intervenciókat.

(1)   Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulata – amely az I. mellékletben meghatározott kapacitással rendelkezik – az Ügynökség részét képezi. A készenléti alakulat az alábbi négy műveleti személyzeti kategóriából áll az I. mellékletben meghatározott éves rendelkezésre állási rendszernek megfelelően:

(2)   Az Ügynökség a készenléti alakulat tagjait a közös műveletekben, gyorsreagálású határvédelmi intervenciókban, visszaküldési intervenciókban, illetve a tagállamokban vagy harmadik országokban folytatott egyéb releváns műveleti tevékenységekben részt vevő határigazgatási csapatok, migrációkezelést támogató csapatok és visszaküldési csapatok tagjaként veti be. Az ilyen tevékenységeket csak az érintett tagállam vagy harmadik ország engedélyével lehet végezni. A készenléti alakulatból bevetésre kerülő személyzet létszáma a műveleti igényektől függ.

A készenléti alakulat bevetésének ki kell egészítenie a tagállamok által tett erőfeszítéseket.

(3)   A tagállamoknak nyújtott támogatás során a készenléti alakulatnak a csapatok tagjaiként bevetett tagjainak képesnek kell lenniük határellenőrzési vagy visszaküldési feladatok ellátására, ideértve a vonatkozó nemzeti jogszabályokban meghatározott, illetve a hivatali személyzet esetében az 55. cikk (7) bekezdésében meghatározott, végrehajtási hatásköröket igénylő feladatokat is.

A készenléti alakulat tagjainak meg kell felelniük az (EU) 2016/399 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében vagy egyéb releváns jogszabályokban előírt, különleges képzésre és szakértelemre vonatkozó követelményeknek.

(4)   Az ügyvezető igazgató javaslatára, amelyben figyelembe veszi az Ügynökség kockázatelemzését, a sebezhetőségi értékelés eredményeit és az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklust, valamint a saját hivatali személyzetén és a folyamatban lévő kirendeléseken keresztül az Ügynökség rendelkezésére álló személyzeti létszámok és profilok alapján az igazgatótanács minden év március 31-ig határozatot fogad el:

(5)   A 64. cikk szerint rendelkezésre bocsátott műszaki eszközöket működtető személyzetet a tagállamok által az 57. cikk alapján a következő évre vonatkozóan biztosított rövid távú bevetésekre vonatkozó hozzájárulások részeként kell figyelembe venni. Az e cikk (4) bekezdésében említett igazgatótanácsi határozat előkészítése érdekében az érintett tagállam minden év január végéig tájékoztatja az Ügynökséget arról a szándékáról, hogy a műszaki eszközöket a megfelelő személyzettel együtt beveti.

(6)   A 73. cikk alkalmazásában az Ügynökség kidolgozza és biztosítja a készenléti alakulat harmadik országok területén történő hatékony bevetéséhez szükséges parancsnoklási és ellenőrzési struktúrákat.

(7)   Az Ügynökség elegendő számban – akár a készenléti alakulat I. mellékletben meghatározott teljes létszámának legfeljebb 4 %-át kitevő mértékben – toborozhat a személyzeti szabályzat hatálya aló tartozó személyzetet, akik támogatási és nyomonkövetési feladatokat látnak el a készenléti alakulat létrehozásában, műveleteinek tervezésében és igazgatásában és az Ügynökség saját eszközeinek beszerzésében.

(8)   A (7) bekezdésben említett személyzet, valamint az ETIAS központi egységének működtetéséért felelős személyzet nem vethető be csapatok tagjaként, azonban az I. melléklet céljából az 1. kategóriába eső személyzetként kell figyelembe venni.

(1)   Az Ügynökség a hivatali személyzetének tagjaival (1. kategória) hozzájárul a készenléti alakulathoz, akiket a műveleti területeken a csapatok 82. cikk szerinti feladatokkal hatáskörökkel rendelkező tagjaiként – ideértve az Ügynökség saját eszközeinek működtetésére vonatkozó feladatot is – vetnek be.

(2)   A toborzás során az Ügynökség biztosítja, hogy kizárólag magas szintű szakmaiságot, magas etikai értékeket tiszteletben tartó és megfelelő nyelvi készségekkel rendelkező jelölteket válasszanak ki.

(3)   A 62. cikk (2) bekezdésével összhangban toborzásukat követően a hivatali személyzetnek a csapatok tagjaiként bevetésre kerülő tagjai szükség szerint határőrizettel vagy visszaküldéssel kapcsolatos, többek között alapvető jogokról szóló – az igazgatótanács 54. cikk (4) bekezdése szerinti határozatával megállapított profilok szempontjából releváns – képzésen esnek át, figyelembe véve a releváns területeken általuk korábban megszerzett képesítéseket és szakmai tapasztalatot.

Az első albekezdésben említett képzésre az Ügynökség által kidolgozott, és a kiválasztott tagállamokkal megkötött megállapodások alapján ez utóbbiak szakosodott képzési és oktatási intézményeiben, köztük az Ügynökség tagállami partnerakadémiáin végrehajtott külön képzési programok keretében kerül sor. Toborzásuk után a személyzet minden tagja számára megfelelő képzési térképeket kell kidolgozni, amely biztosítja, hogy a személyzet tagja mindenkor szakmailag képzett legyen a határőrizettel vagy visszaküldéssel kapcsolatos feladatok teljesítésére. A képzési térképeket rendszeresen frissíteni kell. A képzés teljes költségét az Ügynökség fedezi.

Az Ügynökség hivatali személyzete azon tagjainak, akik az Ügynökség saját eszközeit működtető műszaki személyzetként járnak el, nem kell határőrizeti vagy visszaküldéssel kapcsolatos teljes képzésben részesülniük.

(4)   Az Ügynökség biztosítja, hogy hivatali személyzete a foglalkoztatás teljes ideje alatt a legszigorúbb normák szerint, valamint az alapvető jogok teljes mértékben való tiszteletben tartásával teljesítse a csapatok tagjaként rájuk háruló feladatokat.

(5)   Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslata alapján:

Az e bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett szabályokkal kapcsolatban a Bizottságnak a személyzeti szabályzat 110. cikk (2) bekezdésével összhangban véleményt kell nyilvánítania arról, hogy az említett szabályok megfelelnek-e a személyzeti szabályzatnak és az alkalmazási feltételeknek. Az említett szabályok tekintetében konzultálni kell az alapjogi tisztviselővel az ügyvezető igazgató javaslatáról.

(6)   Az Ügynökség határőrizeti vagy visszaküldéssel kapcsolatos feladatok elvégzésére jogosító képzettséggel nem rendelkező személyzete a közös műveletek során kizárólag koordinációs, az alapvető jogok betartásának felügyeletére vonatkozó és egyéb kapcsolódó feladatok teljesítésére vethető be. E személyzet nem képezi a csapatok részét.

(7)   A 82. cikkel összhangban a hivatali személyzet csapatok tagjaként bevetésre kerülő tagjainak képesnek kell lenniük a következő, végrehajtási hatásköröket igénylő feladatok 82. cikk szerinti ellátására, a személyzeti profilokkal és a vonatkozó képzéssel összhangban:

(1)   A tagállamok hozzájárulnak a készenléti alakulathoz azáltal, hogy az Ügynökséghez műveleti személyzetet rendelnek ki a csapatok tagjaként (2. kategória). Az egyes kirendelések időtartama 24 hónap. A fogadó tagállam és az Ügynökség egyetértésével az egyes kirendelések egy alkalommal további 12 vagy 24 hónappal meghosszabbíthatók. A 61. cikkben említett pénzügyi támogatási rendszer végrehajtásának megkönnyítése érdekében a kirendelések főszabályként az egyes naptári évek elején veszik kezdetüket.

(2)   Mindegyik tagállam felelős azért, hogy a csapatok tagjaiként kirendelt műveleti személyzettel folyamatos hozzájárulást biztosítson a II. melléklettel összhangban. Az e cikk alapján bevetett személyzettel kapcsolatban felmerülő költségek kifizetésére a 95. cikk (6) bekezdése alapján elfogadott szabályokkal összhangban kerül sor.

(3)   Az Ügynökséghez kirendelt műveleti személyzetnek a csapatok tagjainak 82. cikk szerinti feladataival és hatásköreivel kell rendelkeznie. A műveleti személyzet küldő tagállamának a kirendelő tagállamot kell tekinteni. A kirendelés ideje alatt a kirendelt csapatok tagjai bevetésének helyszíneiről és időtartamáról az ügyvezető igazgató dönt a műveleti szükségleteknek megfelelően. Az Ügynökség biztosítja a műveleti személyzet folyamatos képzését kirendelésük időtartama alatt.

(4)   Minden év június 30-ig mindegyik tagállam kijelöli a műveleti személyzet kiküldetésre javasolt tagjait, az igazgatótanács által az 54. cikk (4) bekezdésének megfelelően a következő évre megállapított létszámokkal és személyzeti profilokkal összhangban. Az Ügynökség ellenőrzi, hogy a tagállamok által javasolt műveleti személyzet megfelel-e a meghatározott személyzeti profiloknak és birtokában van-e a szükséges nyelvi készségeknek. Az Ügynökség minden év szeptember 15-ig elfogadja a javasolt jelölteket vagy – az előírt profiloknak való megfelelés hiánya, a szükséges nyelvi készségek hiánya, illetve az előző bevetések során tanúsított kötelezettségszegés vagy az alkalmazandó szabályok megsértése esetén – elutasítja a szóban forgó jelölteket és felkéri a tagállamot, hogy a kirendelés céljára javasoljon egyéb jelölteket.

(5)   Amennyiben vis maior következtében a műveleti személyzet valamely tagja nem rendelhető ki vagy képtelen kirendelésének folytatására, az érintett tagállam biztosítja, hogy a személyzet említett tagjának helyébe a műveleti személyzet másik olyan tagja lépjen, aki rendelkezik az előírt profillal.

(1)   Az 56. cikk szerinti kirendelések mellett a tagállamok minden év június 30-ig hozzájárulnak a készenléti alakulathoz azzal, hogy határőröket és más releváns személyzetet neveznek ki a rövid távú bevetések céljából rendelkezésre álló műveleti személyzet előzetes nemzeti jegyzékébe (3. kategória), a III. mellékletben meghatározott hozzájárulásokkal, valamint az igazgatótanács által az 54. cikk (4) bekezdésének megfelelően a következő évre megállapított létszámokkal és személyzeti profilokkal összhangban. A kinevezett műveleti személyzet előzetes nemzeti jegyzékét közölni kell az Ügynökséggel. Az éves jegyzék végleges összetételét az éves kétoldalú tárgyalások lezárását követően, az adott év december 1-ig az Ügynökség részére meg kell erősíteni.

(2)   Mindegyik tagállam biztosítja, hogy a kinevezett műveleti személyzet az Ügynökség kérésére rendelkezésre álljon az e cikkben meghatározott rendelkezésekkel összhangban. Egy naptári éven belül a személyzet minden egyes tagjának rendelkezésre kell állnia egy legfeljebb négy hónapos időtartamra. A tagállamok azonban dönthetnek úgy, hogy négy hónapot meghaladó időtartamra rendelik ki a személyzet tagját. Az ilyen időtartamnövelés e tagállam azonos vagy más előírt profilhoz való külön hozzájárulásának számít, amennyiben a személyzet tagja birtokában van a szükséges készségeknek. Az e cikk alapján bevetett személyzettel kapcsolatban felmerülő költségek kifizetésére a 45. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott szabályokkal összhangban kerül sor.

(3)   Az e cikk alapján bevetett műveleti személyzetnek a csapatok tagjainak 82. cikk szerinti feladataival és hatásköreivel kell rendelkeznie.

(4)   Az Ügynökség ellenőrizheti, hogy a tagállamok által rövid távú bevetésekre kinevezett műveleti személyzet megfelel-e a meghatározott személyzeti profiloknak, és birtokában van-e a szükséges nyelvi készségeknek. Az Ügynökség elutasítja a kinevezett műveleti személyzetet, amennyiben az illető nem rendelkezik a szükséges nyelvi készségekkel, illetve az előző bevetések során kötelezettségszegést követett el vagy megsértette az alkalmazandó szabályokat. Az Ügynökség a szükséges profiloknak való megfelelés hiánya esetén is elutasítja a kinevezett műveleti személyzetet, kivéve, ha a műveleti személyzet adott tagja alkalmas az adott tagállamnak kiosztott másik profilra. A személyzet tagjának Ügynökség általi elutasítása esetén az érintett tagállam gondoskodik arról, hogy a személyzet tagjának helyébe a műveleti személyzet másik olyan tagja lépjen, aki rendelkezik az előírt profillal.

(5)   Az Ügynökség minden év július 31-ig kéri a tagállamoktól, hogy – az előírt létszámban és profilok szerint – a műveleti személyzet meghatározott tagjaival biztosítsák hozzájárulásukat a következő év közös műveleteiben való bevetés céljából. Az egyes bevetések időtartamáról az Ügynökség és a tagállamok között zajló évenkénti kétoldalú tárgyalások során és a közöttük létrejövő megállapodásokban kell dönteni.

(6)   A tagállamok a kétoldalú tárgyalásokat követően az (1) bekezdésben említett nemzeti jegyzékekben szereplő műveleti személyzetet egyedi bevetések céljából az Ügynökség által kért létszámnak és profiloknak megfelelően rendelkezésre bocsátják.

(7)   Amennyiben vis maior következtében a műveleti személyzet valamely tagja nem vethető be a megállapodásoknak megfelelően, az érintett tagállam gondoskodik arról, hogy a személyzet ilyen tagjának helyébe a személyzetnek a jegyzékben szereplő másik olyan tagja lépjen, aki rendelkezik az előírt profillal.

(8)   Amennyiben fokozódó igény mutatkozik egy folyamatban lévő közös művelet megerősítésére, a vonatkozó éves munkaprogramban vagy az ennek megfelelő évenkénti kétoldalú tárgyalások eredményeiben nem említett gyorsreagálású határvédelmi intervenció vagy új közös művelet elindítása szükséges, a bevetést a III. mellékletben meghatározott kereteken belül kell végrehajtani. Az ügyvezető igazgató haladéktalanul tájékoztatja a tagállamokat a további szükségletekről, az egyes tagállamok által rendelkezésre bocsátandó műveleti személyzet lehetséges létszámának és profiljainak megjelölésével. Miután az ügyvezető igazgató és a fogadó tagállam megállapodásra jutnak a módosított vagy adott esetben új műveleti tervet illetően, az ügyvezető igazgató hivatalos kérelmet nyújt be a műveleti személyzet létszámát és profiljait illetően. A csapatok megfelelő tagjait a hivatalos kérelemtől számított 20 munkanapon belül – a 39. cikk sérelme nélkül – mindegyik tagállam beveti.

(9)   Amennyiben a kockázatelemzésből vagy bármely elérhető sebezhetőségi értékelésből kitűnik, hogy egy tagállam a nemzeti feladatainak ellátását jelentősen érintő rendkívüli helyzettel szembesül, az adott tagállamnak az e cikk (5) vagy (8) bekezdésében említett kéréseknek megfelelő műveleti személyzettel kell hozzájárulást biztosítania. E hozzájárulások együttesen azonban nem haladhatják meg az említett tagállamnak az adott évre megállapított, III. melléklet szerinti hozzájárulásainak felét. Ha egy tagállam ilyen rendkívüli helyzetre hivatkozik, akkor írásban átfogó indokolást és tájékoztatást kell nyújtania a helyzetről az Ügynökségnek, amelynek tartalmát bele kell foglalni a 65. cikkben említett jelentésbe.

(10)   Az egyes műveletekhez kapcsolódó bevetés időtartamát, amely nem lehet 30 napnál rövidebb –, kivéve, ha annak a műveletnek az időtartama, amelynek a bevetés részét képezi, 30 napnál rövidebb –, a küldő tagállam határozza meg.

(11)   A tagállamok hozzájárulásaként az 54. cikk (5) bekezdésével összhangban figyelembe vett műszaki személyzet kizárólag a 64. cikk (9) bekezdésében említett, a vonatkozó műszaki eszközökre vonatkozó éves kétoldalú tárgyalások eredményeként születő megállapodásoknak megfelelően vethető be.

E cikk (1) bekezdésétől eltérve a tagállamok csak az éves kétoldalú tárgyalások lezárását követően foglalják bele az éves jegyzékeikbe az e bekezdés első albekezdésében említett műszaki személyzetet. A tagállamok a műszaki személyzet adott évben bekövetkezett bármely változása esetén kiigazíthatják a vonatkozó éves jegyzékeket. A tagállamok e változásokról tájékoztatják az Ügynökséget.

Az e cikk (4) bekezdésében említett ellenőrzés nem érinti a műszaki berendezések üzemeltetésére vonatkozó hatáskört.

A személyzet kizárólag műszaki feladatokat ellátó tagjait a nemzeti éves jegyzékekben csak funkciók szerint kell feltüntetni.

A műszaki személyzet bevetésének időtartamát a 64. cikkel összhangban kell megállapítani.

(1)   A tagállamok a gyorsreagálású határvédelmi intervenciók esetében a 37. cikk (2) bekezdésével és a 39. cikkel összhangban aktiválandó gyorsreagálású állomány (4. kategória) útján járulnak hozzá műveleti személyzettel a készenléti alakulathoz, feltéve, hogy a szóban forgó gyorsreagálású határvédelmi intervencióra már teljeskörűen bevetették az 1., 2. és 3. kategóriába tartozó műveleti személyzetet.

(2)   Minden tagállam felelős annak biztosításáért, hogy a műveleti személyzet rendelkezésre álljon az igazgatótanács által a következő évre meghatározott, az 54. cikk (4) bekezdésében említett létszámban és a megfelelő profilok szerint, az Ügynökség kérésére a IV. mellékletben meghatározott kereteken belül és az e cikkben meghatározott rendelkezésekkel összhangban. Egy naptári éven belül a műveleti személyzet minden egyes tagjának legfeljebb négy hónapos időtartamra kell rendelkezésre állnia.

(3)   A gyorsreagálású állományból a gyorsreagálású határvédelmi intervenciók keretében megvalósuló egyedi bevetésekre a 39. cikk (11) és (13) bekezdésével összhangban kerül sor.

(1)   A Bizottság – különösen a 62. cikk (10) bekezdésében és a 65. cikkben említett jelentések alapján – 2023. december 31-ig benyújtja az Európai Parlament és a Tanács számára a készenléti alakulat teljes létszámának és összetételének felülvizsgálatát, beleértve az egyes tagállamoknak a készenléti alakulathoz való hozzájárulásának mértékét, valamint a készenléti alakulat szakértelmére és szakmai felkészültségére, és a számára nyújtott képzésre vonatkozó felülvizsgálatot. A felülvizsgálat során azt is meg kell vizsgálni, hogy a készenléti alakulat részeként fenn kell-e tartani a gyorsreagálású állományt.

A felülvizsgálat ismerteti és figyelembe veszi a gyorsreagálási kapacitásokat fedező készenléti alakulat meglévő és lehetséges operatív szükségleteit, azokat a jelentős körülményeket, amelyek kihatnak a tagállamok azon képességére, hogy hozzájáruljanak a készenléti alakulathoz, valamint a hivatali személyzet alakulását az Ügynökség készenléti alakulathoz való hozzájárulása tekintetében.

(2)   A Bizottság 2024. február 29-ig szükség esetén benyújtja az I., a II., a III., és a IV. melléklet módosítására irányuló javaslatokat. Amennyiben a Bizottság nem nyújt be javaslatot, magyarázatot kell adnia annak indokairól.

(1)   A fogadó tagállam beleegyezésétől, illetve attól függően, hogy e lehetőség kifejezetten szerepel-e a fogadó harmadik országgal kötött, jogállásról szóló megállapodásban, az Ügynökség képviseleti irodákat hozhat létre az adott tagállam vagy harmadik ország területén annak érdekében, hogy megkönnyítse és javítsa az Ügynökség által az adott tagállamban, a szomszédos régióban vagy az adott harmadik országban szervezett műveleti tevékenységek – ideértve a visszaküldés területén végzett tevékenységeket is – koordinálását, valamint biztosítsa az Ügynökség emberi és technikai erőforrásainak hatékony kezelését. A képviseleti irodákat a műveleti szükségleteknek megfelelően arra az időtartamra kell létrehozni, amelyre az Ügynökségnek jelentős műveleti tevékenységek végzéséhez az adott tagállamban, a szomszédos régióban vagy a harmadik országban szüksége van. Ez az időtartam szükség esetén meghosszabbítható.

A képviseleti iroda létrehozása előtt gondosan meg kell vizsgálni és ki kell számítani az összes költségvetési vonzatot, és a vonatkozó összegeket előzetesen szerepeltetni kell a költségvetésben.

(2)   Az Ügynökség és a képviseleti iroda helye szerinti fogadó tagállam vagy fogadó harmadik ország meghozzák a szükséges intézkedéseket, amelyekkel a lehető legjobb feltételek biztosíthatók a képviseleti iroda feladatainak teljesítéséhez. A képviseleti irodák személyzetének munkavégzési helyét a 95. cikk (2) bekezdésének megfelelően kell meghatározni.

(3)   A képviseleti irodák adott esetben:

(4)   A képviseleti irodákat az Ügynökség egy-egy képviselője irányítja, akit az ügyvezető igazgató nevez ki a képviseleti iroda vezetőjeként. A képviseleti iroda vezetője felügyeli az iroda valamennyi tevékenységét, és egyedüli kapcsolattartó pontként szolgál az Ügynökség székhelyével folytatott kommunikációkban.

(5)   Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslatára dönt a képviseleti irodák létrehozásáról, összetételéről, működési időtartamáról és szükség esetén ezen időtartam esetleges meghosszabbításáról, ennek keretében pedig figyelembe veszi a Bizottság véleményét, valamint a fogadó tagállam vagy a fogadó harmadik ország beleegyezését.

(6)   A fogadó tagállam segítséget nyújt az Ügynökségnek a műveleti képességek biztosításához.

(7)   Az ügyvezető igazgató negyedévente jelentést tesz az igazgatótanácsnak a képviseleti irodák tevékenységeiről. A képviseleti irodák tevékenységeit az éves tevékenységi jelentés egy különálló szakaszában kell bemutatni.

(1)   A tagállamok jogosultak arra, hogy az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 125. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően a költségekhez nem kapcsolódó finanszírozás formájában évente támogatásban részesüljenek az emberi erőforrások fejlesztésének elősegítéséhez a készenléti alakulathoz való, a II., a III. és a IV. melléklet szerinti hozzájárulásuk biztosítása érdekében. E finanszírozást az adott év végét követően, illetve az e cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülése esetén kell kifizetni. E finanszírozás az e cikk (2) bekezdésében meghatározott referenciaösszegre alapul, és összege adott esetben:

(2)   A referenciaösszeg megegyezik egy III. besorolási csoport 8. besorolási fokozatának 1. fizetési fokozatába tartozó szerződéses alkalmazottnak az alkalmazási feltételek 93. cikkében meghatározott éves alapilletményével és az érintett tagállamban érvényes korrekciós együttható alkalmazandó rá.

(3)   Az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett összeg éves kifizetése csak akkor válik esedékessé, ha a tagállamok az érintett időszakban új személyzet toborzása révén megfelelő mértékben növelik a határőri feladatokat ellátó teljes nemzeti személyzetüket. A jelentéstétel szempontjából lényeges információkat az évenkénti kétoldalú tárgyalások alkalmával kell az Ügynökség rendelkezésére bocsátani, ellenőrzésükre pedig a következő évben kell sort keríteni a sebezhetőségi értékelés útján. Az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett összeg éves kifizetése – az 57. cikkel összhangban és a III. mellékletben szereplő korlátozás keretein belül, valamint az 58. cikkel összhangban és a IV. mellékletben szereplő korlátozás keretein belül – a folytonos vagy nem folytonos négy hónapos időszakra ténylegesen bevetett személyzet létszámára vonatkozóan teljes mértékben esedékes. Az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett tényleges bevetések esetében a kifizetéseket négy hónapos referenciaidőszak alapulvételével arányosan kell kiszámítani.

Az Ügynökség – a hozzájáruló tagállam egyedi és indokolt kérelmének benyújtását követően – előlegfizetést biztosít az e cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett összegek éves kifizetéseihez kapcsolódóan, az e cikk (4) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktussal összhangban.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben megállapítja az éves kifizetésnek és az e cikk (3) bekezdésében foglalt alkalmazandó feltételek nyomon követésének részletes szabályait. Ezek a szabályok tartalmazzák az e cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülése esetén az előlegfizetésre vonatkozó rendelkezéseket, valamint az arányos számítások szabályait, ideértve azokban az esetekben is, amikor a műszaki személyzet bevetése kivételesen meghaladná a III. mellékletben meghatározott maximális nemzeti hozzájárulásokat. E végrehajtási jogi aktust a 122. cikk (2) bekezdésében említett eljárás keretében kell elfogadni.

(5)   Az e cikk szerinti pénzügyi támogatás végrehajtása során az Ügynökség és a tagállamok szavatolják a társfinanszírozás elvének és a kettős finanszírozás tilalma elvének tiszteletben tartását.

(1)   Az Ügynökség a 9. cikk (8) bekezdésében említett kapacitási ütemterv figyelembevételével – amennyiben rendelkezésre áll –, illetve a tagállamok és adott esetben az EASO, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökség (eu-LISA) és az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) megfelelő képzési szervezeteivel együttműködve célzott képzési eszközöket dolgoz ki, ideértve a gyermekek és más kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek védelmére vonatkozó speciális képzéseket is. A képzés tartalmának figyelembe kell vennie a kapcsolódó kutatási eredményeket és a bevált gyakorlatokat. Az Ügynökség a határőrök, visszaküldési szakemberek, visszaküldést végrehajtó hatósági kísérők, és a készenléti alakulat tagjai közé tartozó más releváns személyzet, valamint a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyek és az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek számára a feladataikkal és hatásköreikkel összefüggő különleges képzéseket biztosít. Az Ügynökség a különleges képzéseknek az Ügynökség éves munkaprogramjában említett ütemtervével összhangban ezekkel a határőrökkel és a csapatok egyéb tagjaival közösen rendszeres gyakorlatokat tart.

(2)   Az Ügynökség biztosítja, hogy a hivatali személyzetnek a csapatok tagjaiként bevetendő minden tagja az Ügynökség által szervezett műveleti tevékenységekben való első bevetését megelőzően az 55. cikk (3) bekezdésében említett képzés mellett megfelelő képzésben részesüljön a vonatkozó uniós és nemzetközi jogszabályokról, beleértve az alapvető jogokat, a nemzetközi védelemhez való hozzáférést, a védelmet kereső személyek azonosítását és megfelelő eljárások felé irányítását szolgáló iránymutatásokat, a gyermekek – köztük a kísérő nélküli kiskorúak, az emberkereskedelem áldozatai, a sürgős orvosi ellátásra szoruló személyek és más különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek – különleges szükségleteinek kezelését szolgáló iránymutatásokat, valamint – amennyiben a tervek szerint tengeri műveletekben fognak részt venni – a kutató-mentő műveleteket.

Ez a képzés az V. mellékletnek megfelelően az erőszak alkalmazására is kiterjed.

(3)   A (2) bekezdésben leírt célból az Ügynökség a kiválasztott tagállamokkal megkötött megállapodások alapján végrehajtja a szükséges képzési programokat ez utóbbiak szakosodott képzési és oktatási intézményeiben, köztük az Ügynökség tagállami partnerakadémiáin. Az Ügynökség gondoskodik arról, hogy a képzés a közös alaptantervet kövesse, összehangolt legyen, továbbá előmozdítsa a kölcsönös megértést, valamint a Szerződésekben rögzített értékeken alapuló közös kultúrát. A képzés költségét teljes mértékben az Ügynökség fedezi.

Az Ügynökség az igazgatótanács jóváhagyását követően ügynökségi képzési központot létesíthet, hogy tovább segítse a közös európai kultúra képzésbe történő beépítését.

(4)   Az Ügynökség gondoskodik az annak biztosításához szükséges kezdeményezésekről, hogy a tagállamok személyzetének minden tagja, aki részt vesz a készenléti alakulat csapataiban, részesüljön a (2) bekezdés első albekezdésében említett képzésben.

(5)   Az Ügynökség megteszi a szükséges kezdeményezéseket a visszaküldési feladatokban közreműködő, a készenléti alakulathoz vagy az 51. cikkben említett állományhoz beosztott személyzetnek nyújtott képzés biztosítása érdekében. Az Ügynökség biztosítja, hogy a hivatali személyzetnek és a visszaküldési műveletekben vagy visszaküldési intervenciókban részt vevő személyzetnek az összes tagja az Ügynökség által szervezett műveleti tevékenységekben való részvételt megelőzően képzésben részesüljön a vonatkozó uniós és nemzetközi jogszabályokról, többek között az alapvető jogokról, a nemzetközi védelemhez való hozzáférésről, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek továbbirányításáról.

(6)   Az Ügynökség elkészíti és továbbfejleszti a határőrök képzésének egységes alaptantervét, illetve európai szinten képzést biztosít a tagállamok határőreinek oktatói részére, beleértve az alapvető jogokkal, a nemzetközi védelemhez való hozzáféréssel, valamint a vonatkozó tengerjoggal kapcsolatos képzést is; emellett elkészíti és továbbfejleszti a visszaküldési feladatokban közreműködő személyzet képzésének egységes tantervét. Az egységes alaptanterv célja a legmagasabb szintű normák és bevált gyakorlatok előmozdítása az uniós határigazgatási és visszaküldési jogszabályok végrehajtása során. Az Ügynökség a 108. cikkben említett konzultatív fórummal (a továbbiakban: a konzultatív fórum) és az alapjogi tisztviselővel folytatott konzultációt követően készíti el az egységes alaptanterveket. A tagállamok felhasználják az egységes alaptanterveket a határőreik és a visszaküldési feladatokban közreműködő személyzetük számára biztosított képzés során.

(7)   A tagállamok, valamint adott esetben harmadik országok illetékes szolgálatainak tisztviselői részére az Ügynökség a külső határellenőrzéshez, illetve a harmadik országbeli állampolgárok visszaküldéséhez kapcsolódó tárgyú további továbbképzési tanfolyamokat és szemináriumokat is biztosít.

(8)   Az Ügynökség a tagállamokkal és harmadik országokkal együttműködve képzési tevékenységeket szervezhet a területükön.

(9)   Az Ügynökség létrehoz egy csereprogramot, amely lehetővé teszi a csapataiban részt vevő határőrök és a visszaküldési intervenciós csapatokban részt vevő személyzet számára, hogy a külföldi tapasztalatokat és bevált gyakorlatokat megismerve tudást és speciális szakismereteket szerezzenek azáltal, hogy egy, a sajátjukétól különböző tagállamban dolgoznak együtt határőrökkel és a visszaküldési feladatokban közreműködő személyzettel.

(10)   Az Ügynökség belső minőségellenőrzési mechanizmust hoz létre, valamint fejleszt tovább annak érdekében, hogy biztosítsa a hivatali személyzet – különösen az Ügynökség műveleti tevékenységeiben részt vevő hivatali személyzet – magas képzettségi, szaktudási és szakmai felkészültségi szintjét. A minőségellenőrzési mechanizmus végrehajtása alapján az Ügynökség éves értékelő jelentést készít, amelyet az éves tevékenységi jelentéshez csatol.

(1)   Az Ügynökség a rá alkalmazandó pénzügyi szabályokkal összhangban a közös műveletek, kísérleti projektek, gyorsreagálású határvédelmi intervenciók, visszaküldési tevékenységek, többek között visszaküldési műveletek és visszaküldési intervenciók, migrációkezelést támogató csapatok bevetése vagy technikai segítségnyújtási projektek során bevetendő műszaki eszközöket – egyedül vagy valamely tagállammal közös tulajdonosként – beszerezheti vagy bérelheti.

(2)   Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslata alapján – az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklus figyelembevételével – elfogadja az Ügynökség saját technikai képességeinek fejlesztésére irányuló átfogó többéves stratégiát, ideértve – rendelkezésre állása esetén – a 9. cikk (8) bekezdésében említett kapacitási ütemtervet, valamint a többéves pénzügyi keretben e célra elkülönített költségvetési forrásokat. Az alkalmazandó jogszabályi, pénzügyi és szakpolitikai kereteknek való megfelelés biztosítása érdekében az ügyvezető igazgató a Bizottság kedvező véleményének kézhezvétele után teszi meg javaslatát.

A többéves stratégiát egy részletes végrehajtási tervnek kell kísérnie, amely bemutatja a beszerzés vagy bérlés ütemezését, a beszerzési tervezést és a kockázatcsökkentést. Ha az igazgatótanács a stratégia és a terv elfogadásakor úgy határoz, hogy eltér a Bizottság véleményétől, akkor annak indokait közli a Bizottsággal. A többéves stratégia elfogadását követően a végrehajtási terv a 100. cikk (2) bekezdésének k) pontjában említett egységes programozási dokumentum többéves programozási alkotóelemének részévé válik.

(3)   Az Ügynökség az ügyvezető igazgatónak az igazgatótanáccsal folytatott konzultációt követő határozata alapján, az alkalmazandó beszerzési szabályokkal összhangban műszaki eszközöket szerezhet be. Az Ügynökség számára jelentős költségekkel járó eszközbeszerzésekre vagy -bérlésekre alapos szükséglet- és költség-haszon elemzést követően kerülhet sor. Az ilyen beszerzésekhez vagy bérlésekhez kapcsolódó kiadásoknak szerepelniük kell az Ügynökségnek az igazgatótanács által elfogadott költségvetésében.

(4)   Amennyiben az Ügynökség jelentős műszaki eszközöket, például légi járműveket, szolgálati járműveket vagy hajókat szerez be vagy bérel, azt a következő feltételekkel teheti meg:

(5)   Az Ügynökség által készített és az igazgatótanács által jóváhagyott mintamegállapodás alapján a nyilvántartásba vétel szerinti tagállam és az Ügynökség megállapodik az eszközök működőképességét biztosító feltételekről. A közös tulajdonban lévő eszközök esetén a feltételek szabályozzák az eszközök Ügynökség számára való teljeskörű rendelkezésre állásának időszakait is, valamint meghatározzák az eszközök használatának szabályait, ideértve a gyorsreagálású határvédelmi intervenciók során való gyors bevetésre vonatkozó külön rendelkezéseket és ezen eszközök finanszírozását is.

(6)   Amennyiben az Ügynökség nem rendelkezik a szükséges szakképzett hivatali személyzettel, akkor az e cikk (5) bekezdésében említett mintamegállapodással összhangban és a 64. cikk (9) bekezdésében említett évenkénti kétoldalú tárgyalások és megállapodások alapján tervezett módon a nyilvántartásba vétel szerinti tagállam vagy a műszaki eszközök beszállítója biztosítja a szükséges szakértőket és műszaki személyzetet a műszaki eszközök jogi szempontból megfelelő és biztonságos üzemeltetése érdekében. Ilyen esetben az Ügynökség kizárólagos tulajdonában álló műszaki eszközöket az Ügynökség kérésére a rendelkezésére kell bocsátani, és a nyilvántartásba vétel szerinti tagállam nem hivatkozhat a 64. cikk (9) bekezdésében említett rendkívüli helyzetre.

Amikor az Ügynökség műszaki eszköz és személyzet rendelkezésre bocsátását kéri valamely tagállamtól, figyelembe veszi azokat a konkrét műveleti kihívásokat, amelyekkel az adott tagállam a kérés időpontjában szembesül.

(1)   Az Ügynökség a műveleti tevékenységének céljára szolgáló, a tagállamok vagy az Ügynökség tulajdonát képező, illetve a tagállamok és az Ügynökség közös tulajdonában lévő eszközökből álló műszakieszköz-állományban található eszközökről központi nyilvántartást hoz létre és vezet.

(2)   Az Ügynökség kizárólagos tulajdonában álló eszközöket bevetés céljából bármikor rendelkezésre kell bocsátani.

(3)   Az Ügynökség 50 %-os részesedés feletti közös tulajdonában álló eszközöket bevetés céljából az érintett tagállam és az Ügynökség között a 63. cikk (5) bekezdésével összhangban megkötött megállapodás szerint szintén rendelkezésre kell bocsátani.

(4)   Az Ügynökség biztosítja a műszakieszköz-állományban felsorolt eszközök kompatibilitását és interoperabilitását.

(5)   A (4) bekezdés céljából az Ügynökség a tagállamokkal és a Bizottsággal szoros együttműködésben meghatározza az Ügynökség tevékenységeinek keretében – szükség szerint – bevetendő eszközökre vonatkozó műszaki szabványokat. Az Ügynökség által beszerzett, annak kizárólagos vagy közös tulajdonában álló eszközöknek és a tagállamok tulajdonában lévő, a műszakieszköz-állományban felsorolt eszközöknek meg kell felelniük e műszaki szabványoknak.

(6)   Az ügyvezető igazgató javaslata alapján, amelyben figyelembe veszi az Ügynökség kockázatelemzését és a sebezhetőségi értékelések eredményeit, az igazgatótanács minden év március 31-ig határoz az Ügynökség elkövetkező években jelentkező szükségleteinek kielégítéséhez szükséges műszaki eszközök minimális darabszámáról, különösen a közös műveleteknek, a migrációkezelést támogató csapatok bevetésének, a gyorsreagálású határvédelmi intervencióknak és a visszaküldés terén végzett tevékenységeknek – többek között a visszaküldési műveleteknek és a visszaküldési intervencióknak – a végrehajtása tekintetében. Az Ügynökség saját eszközeit bele kell foglalni a műszaki eszközök minimális darabszámába. Az említett határozatnak rögzítenie kell a műszaki eszközök műveleti tevékenységekben való bevetésére vonatkozó szabályokat.

Ha a műszaki eszközök minimális darabszáma elégtelennek bizonyul az említett tevékenységek tekintetében megállapított műveleti terv teljesítéséhez, akkor a minimális darabszámot az Ügynökség az indokolt szükségletek, valamint a tagállamokkal történő megállapodás alapján felülvizsgálja.

(7)   A műszakieszköz-állomány tartalmazza a műszaki eszközöknek az Ügynökség által szükségesként megállapított minimális darabszámát műszakieszköz-típusonként. A műszakieszköz-állományban felsorolt eszközöket a közös műveletek, migrációkezelést támogató csapatok bevetése, kísérleti projektek, gyorsreagálású határvédelmi intervenciók, visszaküldési műveletek és visszaküldési intervenciók során vetik be.

(8)   A műszakieszköz-állomány magában foglal egy gyorsreagálásúeszköz-állományt, amely korlátozott darabszámú, az esetleges gyorsreagálású határvédelmi intervenciókhoz szükséges eszközt tartalmaz. A tagállamok ezen gyorsreagálásúeszköz-állományhoz való hozzájárulását az e cikk (9) bekezdésében említett évenkénti kétoldalú tárgyalások és megállapodások alapján kell megtervezni. Az ezen állományra vonatkozó jegyzékben szereplő eszközök tekintetében a tagállamok nem hivatkozhatnak az e cikk (9) bekezdésében említett rendkívüli helyzetre.

Az említett jegyzékben szereplő eszközöket az érintett tagállam a szükséges szakértőkkel és műszaki személyzettel együtt a lehető leghamarabb, de legkésőbb 10 nappal a műveleti terv elfogadását követően kiküldi a bevetési célpontra.

Az Ügynökség a 63. cikk (1) bekezdésében említett, rendelkezésére álló eszközökkel járul hozzá ehhez az állományhoz.

(9)   A tagállamok hozzájárulnak a műszakieszköz-állományhoz. A tagállamok részéről az állományhoz tett hozzájárulásokat, valamint a műszaki eszközök meghatározott műveletekhez való bevetését az Ügynökség és a tagállamok közötti évenkénti kétoldalú tárgyalások és megállapodások alapján kell megtervezni. E megállapodásokkal összhangban, valamint amennyiben az eszköz egy adott évre előírt minimális darabszámú műszaki eszköz részét képezi, a tagállamok – az Ügynökség megkeresésére – műszaki eszközeiket bevetés céljából rendelkezésre bocsátják, kivéve, ha a nemzeti feladatok ellátását jelentősen érintő rendkívüli helyzettel szembesülnek. Amennyiben a tagállam ilyen rendkívüli helyzetre hivatkozik, írásban átfogó indokolást és tájékoztatást kell nyújtania a helyzetről az Ügynökségnek, amelynek tartalmát bele kell foglalni a 65. cikk (1) bekezdésében említett jelentésbe. Az Ügynökség megkeresését a jelentősebb műszaki eszközök esetében legalább 45 nappal, az egyéb eszközök esetében pedig 30 nappal a tervezett bevetés előtt kell elküldeni. A műszakieszköz-állományhoz való hozzájárulásokat évente felül kell vizsgálni.

(10)   Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslatára évente meghatározza a műszaki eszközökre vonatkozó szabályokat, beleértve a műszaki eszközök minimálisan szükséges, típusonként összesített darabszámát, a bevetési feltételeket, valamint a költségek visszatérítését, továbbá a gyorsreagálású eszközállományhoz szükséges műszaki eszközök korlátozott darabszámát. Költségvetési okokból ezt a döntést az igazgatótanácsnak minden év március 31-éig kell meghoznia.

(11)   Amennyiben gyorsreagálású határvédelmi intervencióra kerül sor, a 39. cikk (15) bekezdése megfelelően alkalmazandó.

(12)   Amennyiben egy közös művelethez vagy gyorsreagálású határvédelmi intervencióhoz szükséges műszaki eszközök tekintetében váratlan igények jelentkeznek a műszaki eszközök minimális darabszámának rögzítését követően, és ezek az igények nem teljesíthetők a műszakieszköz-állományból vagy a gyorsreagálású eszközállományból, a tagállamok – amennyiben lehetséges – eseti alapon bevetés céljából az Ügynökség megkeresése alapján rendelkezésre bocsátják a szükséges műszaki eszközöket.

(13)   Az ügyvezető igazgató rendszeresen jelentést tesz az igazgatótanácsnak a műszakieszköz-állomány részét képező eszközök összetételéről és bevetéséről. Amennyiben az állományhoz megkövetelt műszaki eszközök minimális darabszámát nem érik el, az ügyvezető igazgató haladéktalanul tájékoztatja az igazgatótanácsot. Az igazgatótanács sürgősen döntést hoz a műszaki eszközök bevetésének elsőbbségi rendjéről, és a megállapított hiány orvoslása érdekében megteszi a megfelelő lépéseket. Az igazgatótanács tájékoztatja a Bizottságot a megállapított hiányról és az általa megtett lépésekről. A Bizottság ezt követően – saját értékelésével együtt – tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(14)   A tagállamok a műszakieszköz-állományban nyilvántartásba veszik az 515/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (42) 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Belső Biztonsági Alap egyedi intézkedéseinek keretében vagy adott esetben egyértelműen az Ügynökség műveleti képességének növelése érdekében a tagállamok számára rendelkezésre bocsátott bármely jövőbeli más uniós finanszírozás keretében vásárolt valamennyi közlekedési eszközt és működést támogató eszközt. Ezek a műszaki eszközök az adott évre előírt minimális darabszámú műszaki eszköz részét képezik.

Az évenkénti kétoldalú tárgyalások keretében az Ügynökség által megfogalmazott kérésre a tagállamok a Belső Biztonsági Alap egyedi intézkedéseinek keretében vagy az e bekezdés első albekezdésében meghatározott bármely más jövőbeli uniós finanszírozás keretében társfinanszírozott műszaki eszközöket bevetés céljából az Ügynökség rendelkezésére bocsátják. Minden eszközt – az évenkénti kétoldalú tárgyalásokban tervezettek szerint – legfeljebb 4 hónapos időtartamra kell rendelkezésre bocsátani. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy 4 hónapon túl is bevetik az adott eszközt. Az e rendelet 39. vagy 42. cikkében említett műveleti tevékenység esetében a tagállamok nem hivatkozhatnak az e cikk (9) bekezdésében említett rendkívüli helyzetre.

(15)   Az Ügynökség a következőképpen vezeti a műszakieszköz-állományra vonatkozó nyilvántartást:

(16)   Az Ügynökség 100 %-ban finanszírozza azon műszaki eszközök bevetését, amelyek egy adott tagállam által egy adott év tekintetében biztosított minimális darabszámú műszaki eszköz részét képezik. A minimális darabszámú műszaki eszközök körébe nem tartozó műszaki eszközök bevetését az Ügynökség a támogatható kiadások legfeljebb 100 %-áig társfinanszírozza, figyelembe véve az ilyen műszaki eszközöket bevető tagállamok sajátos körülményeit.

(1)   Az ügyvezető igazgató javaslatára az igazgatótanács éves jelentést fogad el az 51., 55., 56., 57., 58, 63. és 64. cikk végrehajtásáról (a továbbiakban: éves végrehajtási jelentés), és megküldi azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(2)   Az éves végrehajtási jelentés különösen az alábbiakat tartalmazza:

(3)   Az éves végrehajtási jelentés felsorolja azokat a tagállamokat, amelyek az előző évben az 57. cikk (9) bekezdésében és a 64. cikk (9) bekezdésében említett rendkívüli helyzetre hivatkoztak, és tartalmazza az érintett tagállamok által megjelölt indokokat és információkat.

(4)   Az átláthatóság biztosítása érdekében az ügyvezető igazgatónak az igazgatótanácsot negyedévente tájékoztatnia kell a (2) bekezdésben felsorolt elemekről a folyó évre vonatkozóan.

(1)   Az Ügynökség a 9. cikk (8) bekezdésében említett kapacitási ütemterv figyelembevételével proaktívan figyelemmel kíséri és elősegíti az európai integrált határigazgatás szempontjából releváns kutatási és innovációs tevékenységeket, ideértve a fejlett határellenőrzési technológiák alkalmazását is. Az Ügynökség e kutatás eredményeit a 92. cikkel összhangban továbbítja az Európai Parlamentnek, a tagállamoknak és a Bizottságnak. Az Ügynökség adott esetben felhasználhatja ezeket az eredményeket a közös műveletek, a gyorsreagálású határvédelmi intervenciók, a visszaküldési műveletek és visszaküldési intervenciók során.

(2)   Az Ügynökség a 9. cikk (8) bekezdésében említett kapacitási ütemterv figyelembevételével támogatást nyújt a tagállamoknak és a Bizottságnak a kulcsfontosságú kutatási témák azonosításában. Az Ügynökség segítséget nyújt a tagállamoknak és a Bizottságnak a vonatkozó uniós kutatási és innovációs keretprogramok meghatározásában és végrehajtásában.

(3)   Az Ügynökség végrehajtja a kutatási és innovációs keretprogram határbiztonsághoz kapcsolódó részeit. E célból, és amennyiben a Bizottság az Ügynökségre ruházta a megfelelő hatásköröket, az Ügynökség feladatai a következők:

(4)   Az Ügynökség kísérleti projekteket tervezhet és hajthat végre az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben.

(5)   Az Ügynökség nyilvánosságra hozza a kutatási projektjeiről szóló információkat, beleértve a demonstrációs projektekre, valamint az együttműködő partnerekre és a projektköltségvetésre vonatkozó információkat is.

(1)   Az Ügynökség együttműködik az uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel az ezekre vonatkozó jogi szabályozás keretein belül, valamint együttműködhet nemzetközi szervezetekkel az ezekre vonatkozó jogi szabályozás keretein belül, és hasznosítja az EUROSUR keretében rendelkezésre álló meglévő információkat, forrásokat és rendszereket.

Az első albekezdéssel összhangban az Ügynökség különösen a következőkkel működik egyik:

Emellett az Ügynökség – amennyiben feladatai szempontjából releváns – a következő nemzetközi szervezetekkel is együttműködhet az ezekre vonatkozó jogi szabályozás keretein belül:

(2)   Az (1) bekezdésben említett együttműködésre az (1) bekezdésben említett szervezetekkel kötött munkamegállapodások keretében kerül sor. Ezeket a munkamegállapodásokat a Bizottságnak előzetesen jóvá kell hagynia. Az Ügynökség tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az ilyen megállapodásokról.

(3)   A minősített adatok kezelésére vonatkozóan a (2) bekezdésben említett munkamegállapodások úgy rendelkeznek, hogy az érintett uniós szervnek, hivatalnak vagy ügynökségnek, valamint nemzetközi szervezetnek az Ügynökség által alkalmazottakkal egyenértékű biztonsági szabályoknak és normáknak kell megfelelnie. A megállapodás megkötése előtt értékelő látogatásra kell sort keríteni, és a Bizottságot tájékoztatni kell az értékelő látogatás eredményéről.

(4)   Noha az e rendelet hatályán kívül esik, az Ügynökség a vámterülettel összefüggő tevékenységek tekintetében együttműködést folytat a Bizottsággal és adott esetben a tagállamokkal és az EKSZ-szel, beleértve a kockázatkezelést is, amennyiben ezek a tevékenységek támogatják egymást. Ez az együttműködés nem érinti a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamoknak a meglévő hatásköreit.

(5)   Az (1) bekezdésben említett uniós intézmények, szervek, hivatalok, ügynökségek és nemzetközi szervezetek az Ügynökségtől kapott információkat csak a hatáskörük korlátain belül használhatják fel, tiszteletben tartva az alapvető jogokat, ideértve az adatvédelmi követelményeket is.

Az Ügynökség által kezelt személyes adatoknak a 87. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontja szerinti bármely továbbítását más uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek számára a személyes adatok cseréjére vonatkozó külön munkamegállapodások szabályozzák.

A második albekezdésben említett munkamegállapodásoknak tartalmazniuk kell egy olyan rendelkezést, amely biztosítja, hogy az uniós intézményekhez, szervekhez, hivatalokhoz és ügynökségekhez az Ügynökség által továbbított személyes adatok kizárólag abban az esetben dolgozhatók fel más célból, ha azokat az Ügynökség engedélyezi, és amennyiben összeegyeztethető azzal az eredeti céllal, amely célra az adatokat az Ügynökség gyűjtötte és továbbította. Az említett uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek írásos nyilvántartást vezetnek az összeegyeztethetőség eseti értékeléseiről.

A személyes adatoknak a 87. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett nemzetközi szervezetek felé az Ügynökség általi továbbításának a IV. fejezet 2. szakaszában rögzített adatvédelmi rendelkezésekkel összhangban kell történnie.

Az Ügynökség biztosítja különösen azt, hogy a nemzetközi szervezetekkel kötött, a személyes adatok 87. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti cseréjéről szóló munkamegállapodások összhangban legyenek az (EU) 2018/1725 rendelet V. fejezetével, és azokhoz az európai adatvédelmi biztos engedélye szükséges, amennyiben azt az említett rendelet előírja.

Az Ügynökség biztosítja, hogy a nemzetközi szervezetek számára továbbított személyes adatokat kizárólag azon célokból kezeljék, amelyek miatt sor került ezen adatok továbbítására.

(6)   Az Ügynökség és az (1) bekezdésben említett uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint nemzetközi szervezetek közötti információcseréhez a 14. cikkben említett kommunikációs hálózatot, illetve egyéb olyan akkreditált információcsere-rendszereket kell igénybe venni, amelyek megfelelnek az információk hozzáférhetőségére, bizalmas kezelésére és integritására vonatkozóan előírt kritériumoknak.

(1)   Az EUROSUR sérelme nélkül az Ügynökség az EFCA-val és az EMSA-val együttműködve támogatja a nemzeti hatóságokat a parti őrségi feladatok nemzeti, uniós és adott esetben nemzetközi szinten történő elvégzésében az alábbiak révén:

(2)   Az Ügynökség, az EFCA és az EMSA között a parti őrségi feladatok terén folytatott együttműködés pontos módjait munkamegállapodás keretében kell meghatározni megbízatásukkal és az Ügynökségekre, illetve a Hivatalra vonatkozó pénzügyi szabályokkal összhangban. E megállapodást jóvá kell hagynia az Ügynökség igazgatótanácsának, valamint az EFCA és az EMSA igazgatási tanácsának. Az Ügynökség, az EFCA és a EMSA az együttműködésük keretében kapott információkat kizárólag a rájuk vonatkozó jogi szabályozás keretein belül és az alapvető jogok – többek között az adatvédelmi követelmények – tiszteletben tartásával használhatják fel.

(3)   A Bizottság a tagállamokkal, az Ügynökséggel, az EFCA-val és az EMSA-val szoros együttműködésben hozzáférhetővé tesz egy gyakorlati kézikönyvet a parti őrségi feladatok ellátásában való európai együttműködésről. Az említett kézikönyv információcserére vonatkozó iránymutatásokat, ajánlásokat és bevált gyakorlatokat tartalmaz. A Bizottság a kézikönyvet ajánlás formájában fogadja el.

(1)   Az Ügynökség elősegíti a tagállamok műveleti együttműködését Írországgal és az Egyesült Királysággal meghatározott tevékenységek során.

(2)   Az EUROSUR alkalmazásában az Írországgal és az Egyesült Királysággal folytatott információcsere és együttműködés az Írország vagy az Egyesült Királyság és egy vagy több szomszédos tagállam közötti két- vagy többoldalú megállapodások alapján vagy az e megállapodások értelmében létrehozott regionális hálózatokon keresztül történhet. Az EUROSUR-on belül Írország és az Egyesült Királyság megfelelő hatóságaival folytatott információcsere tekintetében a nemzeti koordinációs központok szolgálnak kapcsolattartó pontokként.

(3)   A (2) bekezdésben említett megállapodásoknak a nemzeti koordinációs központok és Írország vagy az Egyesült Királyság megfelelő hatóságai közötti következő információcserére kell korlátozódniuk:

(4)   Az EUROSUR-ral összefüggésben az Ügynökség vagy valamely olyan tagállam által nyújtott információk, amely a (2) bekezdésben említett megállapodásnak nem részese, az Ügynökség vagy az adott tagállam előzetes hozzájárulása nélkül Írországgal vagy az Egyesült Királysággal nem oszthatók meg. Az információ Írországgal vagy az Egyesült Királysággal való megosztásának elutasítása kötelező erejű az Ügynökségre és a tagállamokra.

(5)   Tilos az e cikk alapján kicserélt információk harmadik országok vagy harmadik felek számára való továbbítása vagy másfajta közlése.

(6)   A (2) bekezdésben említett megállapodások rendelkeznek az Írországnak vagy az Egyesült Királyságnak az érintett megállapodások végrehajtásában való részvétele kapcsán felmerülő pénzügyi vonzatokról is.

(7)   Az Ügynökség által a 10. cikk (1) bekezdésének n), o) és p) pontja alapján nyújtandó támogatás kiterjed a tagállamok olyan visszaküldési műveleteinek megszervezésére is, amelyekben Írország vagy az Egyesült Királyság szintén részt vesz.

(8)   E rendelet Gibraltár határaira való alkalmazását addig az időpontig fel kell függeszteni, amíg megállapodás születik a személyeknek a külső határokon való átlépésére vonatkozó intézkedések alkalmazási köréről.

(1)   A 3. cikk (1) bekezdésének g) pontjával összhangban a tagállamok és az Ügynökség együttműködést folytat harmadik országokkal az európai integrált határigazgatás és migrációs politika céljából.

(2)   A 8. cikk (4) bekezdésével összhangban meghatározott politikai prioritások alapján az Ügynökség technikai és műveleti segítséget nyújt harmadik országoknak az Unió külügyi politikájának keretei között, többek között az alapjogok és a személyes adatok védelme és a visszaküldés tilalmának (non-refoulement) elve tekintetében.

(3)   Az Ügynökség és a tagállamok kötelesek betartani az uniós jogot, beleértve az uniós vívmányok részét képező szabályokat és előírásokat is, akkor is, ha a harmadik országokkal folytatott együttműködésre az utóbbiak területén kerül sor.

(4)   A harmadik országokkal való együttműködés létrehozásának az európai integrált határigazgatási normák előmozdítását kell szolgálnia.

(1)   A tagállamok az e rendelet hatálya alá tartozó területeken műveleti szinten együttműködhetnek egy vagy több harmadik országgal. Az ilyen együttműködésre – amely információcserére is kiterjedhet – két- vagy többoldalú megállapodások vagy egyéb formájú megállapodások alapján, vagy az említett megállapodások értelmében létrehozott regionális hálózatokon keresztül kerülhet sor.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett két- vagy többoldalú megállapodások megkötésekor a tagállamok a 75. és a 89. cikkel összhangban az EUROSUR céljára történő információcserére és együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket foglalhatnak a megállapodásokba.

(3)   Az (1) bekezdésben említett két- vagy többoldalú megállapodásoknak vagy egyéb formájú megállapodásoknak meg kell felelniük az alapvető jogokra és a nemzetközi védelemre vonatkozó uniós és nemzetközi jognak, ideértve a Chartát, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt és a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezményt, annak 1967. évi jegyzőkönyvét és különösen a visszaküldés tilalmát (non-refoulement). Az ilyen megállapodások végrehajtásakor a tagállamok rendszeresen értékelik és figyelembe veszik a harmadik országban uralkodó általános helyzetet, és tekintettel vannak a 8. cikkre.

(1)   Az Ügynökség a feladatai ellátásához szükséges mértékben együttműködhet a harmadik országok e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben illetékes hatóságaival. Az Ügynökség köteles betartani az uniós jogot – beleértve az uniós vívmányok részét képező szabályokat és előírásokat is – többek között abban az esetben is, ha a harmadik országokkal folytatott együttműködésre az említett harmadik országok területén kerül sor.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett, harmadik országok hatóságaival folytatott együttműködés során az Ügynökség – többek között az alapvető jogok és a személyes adatok védelmének és a visszaküldés tilalmának elve, az önkényes őrizetbe vétel tilalma, valamint a kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma vonatkozásában is – az Unió külügyi politikájának keretében jár el, az Unió küldöttségeinek és adott esetben – a 68. cikk (1) bekezdése második albekezdése j) pontjának megfelelően – a KBVP-missziók és -műveletek támogatásával és ezekkel összehangolt módon.

(3)   Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikke alapján az Uniónak – a 76. cikk (1) bekezdésében említett, jogállásról szóló mintamegállapodás szerinti – jogállásról szóló megállapodást kell kötnie a harmadik országgal, amennyiben szükség van a készenléti alakulat keretébe tartozó határigazgatási csapatok bevetésére az adott harmadik országban, ahol a csapatok tagjai végrehajtási hatásköröket fognak gyakorolni. Ez a jogállásról szóló megállapodás a fellépések végrehajtásához szükséges valamennyi szempontot szabályozza. A megállapodás így különösen meghatározza a művelet hatókörét, valamint rendelkezéseket tartalmaz a csapatok tagjainak polgári jogi és büntetőjogi felelősségéről, feladatairól és hatásköréről, a képviseleti irodák létrehozásával kapcsolatos intézkedésekről, és az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos gyakorlati intézkedésekről. A jogállásról szóló megállapodás biztosítja az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartását e műveletek során, és rendelkezik a panaszok kezelésére szolgáló mechanizmusokról. A jogállásról szóló megállapodás adattovábbításra vonatkozó rendelkezéseit egyeztetni kell az európai adatvédelmi biztossal, amennyiben e rendelkezések lényegesen eltérnek a jogállásról szóló mintamegállapodástól.

(4)   Az Ügynökség továbbá a harmadik országok e cikk (1) bekezdésében említett hatóságaival esetlegesen kötött munkamegállapodások keretében – az uniós joggal és szakpolitikákkal összhangban – jár el, a 76. cikk (4) bekezdésének megfelelően.

Az e bekezdés első albekezdésében említett munkamegállapodások meghatározzák az együttműködés hatókörét, jellegét és célját, és az operatív együttműködés irányítására vonatkoznak. E munkamegállapodások tartalmazhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek a 74. cikk (3) bekezdésével összhangban a nem minősített érzékeny adatok EUROSUR keretében történő cseréjét és az EUROSUR keretében megvalósuló együttműködést szabályozzák.

Az Ügynökség biztosítja, hogy azon harmadik országok, amelyek számára információt továbbítanak, kizárólag azon célokból kezeljék azt az információt, amelyek miatt sor került ezek továbbítására. A minősített adatok cseréjére vonatkozó valamennyi munkamegállapodást e rendelet 76. cikkének (4) bekezdésével összhangban kell megkötni. Az Ügynökség az európai adatvédelmi biztos előzetes engedélyét kéri, amennyiben ezek a munkamegállapodások személyes adatok továbbításáról rendelkeznek és az (EU) 2018/1725 rendelet ekként rendelkezik.

(5)   Az Ügynökség az Unió külső fellépésekre vonatkozó politikájának keretében és az e rendelet hatálya alá tartozó ügyek tekintetében hozzájárul az Unió visszaküldési, illetve visszafogadási külső politikájának végrehajtásához.

(6)   Az Ügynökség – a harmadik országokat és az azokkal kapcsolatos tevékenységeket támogató, megfelelő jogi eszközök rendelkezéseivel összhangban – uniós finanszírozásban részesülhet. Az Ügynökség a rá alkalmazandó pénzügyi szabályokkal összhangban technikai segítségnyújtási projekteket indíthat és finanszírozhat harmadik országokban az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben. Ezeket a projekteket bele kell foglalni a 102. cikkben említett egységes programozási dokumentumba.

(7)   Az Ügynökség tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot az e cikk alapján végzett tevékenységekről, és mindenekelőtt a harmadik országokban a határigazgatás és a visszaküldés terén folytatott technikai és műveleti segítségnyújtással kapcsolatos tevékenységekről, valamint az összekötő tisztviselők bevetéséről, és részletes tájékoztatást nyújt számukra az alapvető jogok tiszteletben tartásáról. Az Ügynökség a 114. cikk (2) bekezdésével összhangban nyilvánosságra hozza a harmadik országokkal létrejött megállapodásokat, munkamegállapodásokat, kísérleti projekteket és technikai segítségnyújtási projekteket.

(8)   Éves jelentéseiben az Ügynökség értékeli a harmadik országokkal folytatott együttműködést is.

(1)   Az Ügynökség koordinálhatja a tagállamok és a harmadik országok közötti operatív együttműködést, és az európai integrált határigazgatás keretében technikai és műveleti segítséget nyújthat harmadik országoknak.

(2)   Az Ügynökség az európai integrált határigazgatáshoz kapcsolódó intézkedéseket hajthat végre valamely harmadik ország területén, az adott harmadik ország egyetértésével.

(3)   A valamely harmadik ország területén folytatott műveleteket bele kell foglalni az igazgatótanács által a 102. cikkel összhangban elfogadott éves munkaprogramba, és azokat az Ügynökség és az érintett harmadik ország által elfogadott műveleti terv alapján, a részt vevő tagállamokkal konzultálva kell elvégezni. Ha egy tagállam vagy tagállamok szomszédosak a harmadik országgal vagy a harmadik ország műveleti területével, a műveleti terv és annak bármely módosítása tekintetében az említett tagállam vagy tagállamok jóváhagyása szükséges. A 38., a 43., a 46., a 47. és az 54–57. cikk értelemszerűen alkalmazandó a harmadik országokban történő bevetésekre is.

(4)   Az ügyvezető igazgató biztosítja a harmadik országokban bevetett személyzet biztonságát.

Az első albekezdés céljából a tagállamok tájékoztatják az ügyvezető igazgatót a saját állampolgáraik biztonságával kapcsolatos bármely aggályról, ha egyes harmadik országok területére vetik be őket.

Amennyiben a személyzet harmadik országokban bevetett tagjának biztonsága nem garantálható, az ügyvezető igazgató az Ügynökség által az adott harmadik országnak nyújtott technikai és műveleti segítség felfüggesztése vagy megszüntetése révén megfelelő intézkedéseket tesz.

(5)   A készenléti alakulat tagjainak 54–58. cikk szerinti bevetésének sérelme nélkül a tagállamok önkéntes alapon vesznek részt a harmadik országok területén zajló műveletekben.

Az 57. cikk (9) bekezdésében és az e cikk (4) bekezdésében említett vonatkozó mechanizmuson felül a tagállam a harmadik országban végrehajtandó műveletek esetében eltekinthet hozzájárulásának biztosításától, amennyiben a részt vevő személyzetének biztonsága nem garantálható a tagállam által megkívánt mértékben. Ha egy tagállam ilyen rendkívüli helyzetre hivatkozik, akkor írásban átfogó indokolást és tájékoztatást kell nyújtania a helyzetről az Ügynökségnek, amelynek tartalmát bele kell foglalni a 65. cikkben említett jelentésbe. Ezt az indokolást és tájékoztatást az évente megtartott kétoldalú tárgyalásokon vagy legkésőbb 21 nappal a bevetés előtt közölni kell. Az 56. cikk szerint kirendelt műveleti személyzet bevetéséhez a küldő tagállam hozzájárulása szükséges, amelyet a tagállamnak az Ügynökség által küldött értesítés alapján, legkésőbb a kiküldés előtt 21 nappal kell közölnie.

(6)   A 3. cikkben említett műveleti tervek a 75.és a 89. cikkel összhangban történő, az EUROSUR céljait szolgáló információcserére és együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket is magukban foglalhatnak.

(1)   Az EUROSUR céljára harmadik országokkal történő információcsere és együttműködés tekintetében a nemzeti koordinációs központok és adott esetben az Ügynökség szolgálnak kapcsolattartó pontként.

(2)   Az EUROSUR céljára történő információcserére és együttműködésre vonatkozó, a két- vagy többoldalú megállapodásokban foglalt, a 72. cikk (2) bekezdésében említett rendelkezéseknek az alábbiakra kell kiterjedniük:

(3)   Az EUROSUR-ral összefüggésben az Ügynökség vagy valamely olyan tagállam által nyújtott információk, amely a 72. cikk (1) bekezdésben említett megállapodásnak nem részese, az Ügynökség vagy az adott tagállam előzetes hozzájárulása nélkül az adott megállapodás alapján harmadik országokkal nem oszthatók meg. A hozzájárulás hiányában a tagállamok és az Ügynökség kötelesek megtagadni az információnak az érintett harmadik országgal való megosztását.

(1)   A Bizottság a tagállamokkal, az Ügynökséggel, az Európa Unió Alapjogi Ügynökségével és az európai adatvédelmi biztossal folytatott konzultációt követően kidolgozza a harmadik országok területén végzett tevékenységek tekintetében a jogállásról szóló megállapodásmintát.

(2)   A Bizottság a tagállamokkal és az Ügynökséggel együttműködve modellrendelkezéseket dolgoz ki az EUROSUR keretében történő információcserére vonatkozóan, a 70. cikk (2) bekezdésével és a 72. cikk (2) bekezdésével összhangban.

A Bizottság az Ügynökséggel és más megfelelő uniós szervekkel, hivatalokkal vagy ügynökségekkel – köztük az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével és az európai adatvédelmi biztossal – való egyeztetést követően kidolgozza a 73. cikk (4) bekezdésében említett munkamegállapodások modelljét. E modellnek tartalmaznia kell az alapvető jogokkal és az adatvédelmi biztosítékokkal kapcsolatos, gyakorlati intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseket is.

(3)   Az érintett tagállamok a 72. cikk (1) bekezdésében említett új két- vagy többoldalú megállapodások megkötése előtt közlik a Bizottsággal a határigazgatással és visszaküldéssel kapcsolatos tervezett rendelkezéseket.

Az érintett tagállamok a meglévő és új két- vagy többoldalú megállapodások határigazgatással és visszaküldéssel kapcsolatos rendelkezéseit is közlik a Bizottsággal, amely tájékoztatja azokról a Tanácsot és az Ügynökséget.

(4)   Mielőtt az igazgatótanács jóváhagyna az Ügynökség és a harmadik országok illetékes hatóságai közötti bármilyen munkamegállapodást, az Ügynökség megküldi azokat a Bizottságnak, amely előzetesen jóváhagyja azt. Az Ügynökség az ilyen munkamegállapodás megkötése előtt részletesen tájékoztatja az Európai Parlamentet a munkamegállapodás részes feleiről és annak tervezett tartalmáról.

(5)   Az Ügynökség megküldi a Bizottságnak a 74. cikk (3) bekezdésében említett műveleti terveket. Az összekötő tisztviselők harmadik országokban történő, 77. cikk szerinti bevetéséről szóló határozathoz a Bizottság előzetes véleménye szükséges. Az Európai Parlamentet haladéktalanul és teljeskörűen tájékoztatni kell ezekről a tevékenységekről.

(1)   Az Ügynökség összekötő tisztviselőként kiküldhet harmadik országokba a hivatali személyzetébe tartozó szakértőket és egyéb szakértőket, akiknek a feladataik ellátása során a lehető legmagasabb szintű védelemben kell részesülniük. Az összekötő tisztviselők a tagállamok és az Unió bevándorlási összekötő tisztviselői és biztonsági szakértői helyi vagy regionális együttműködési hálózatainak, köztük az (EU) 2019/1240 rendelet alapján létrehozott hálózatnak a részét képezik. Az igazgatótanács határozata alapján az Ügynökség konkrét összekötő tisztviselői profilokat határozhat meg az érintett harmadik országgal kapcsolatos műveleti igényektől függően.

(2)   Az Unió külügyi politikájának keretében összekötő tisztviselőket elsődlegesen azokban a harmadik országokban kell bevetni, amelyek – kockázatelemzés alapján – az illegális bevándorlás vonatkozásában származási vagy tranzitországnak minősülnek. Az Ügynökség viszonossági alapon az adott harmadik országokból küldött összekötő tisztviselőket is fogadhat. Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslatára évente fogadja el az elsőbbségi jegyzéket. Az összekötő tisztviselők kiküldését az igazgatótanács hagyja jóvá a Bizottság véleményének kikérését követően.

(3)   Az Ügynökség összekötő tisztviselőinek feladata többek között kapcsolatok kiépítése és fenntartása a kiküldetésük szerinti harmadik országok illetékes hatóságaival az illegális bevándorlás megelőzése és az ellene való küzdelem, valamint a visszatérésre kötelezett személyek visszaküldésének elősegítése céljából, többek között technikai segítség nyújtásával a harmadik országbeli állampolgárok azonosításában és az úti okmányok beszerzésében. Ezeket a feladatokat az uniós jog betartása mellett és az alapvető jogokat tiszteletben tartva kell ellátni. Az Ügynökség összekötő tisztviselői szorosan együttműködnek az Unió küldöttségeivel, az (EU) 2019/1240 rendelettel összhangban a tagállamokkal, és adott esetben a KBVP-missziókkal és -műveletekkel a 68. cikk (1) bekezdése második albekezdésének j) pontja szerint. Irodáiknak – ahol csak lehetséges – ugyanazon épületen belül kell helyet kapniuk, mint az uniós küldöttségeknek.

(4)   Az Ügynökség támogathatja a tagállamokat összekötő tisztviselő olyan harmadik országokba való kiküldése tekintetében, ahová maga az Ügynökség nem küldött ki összekötő tisztviselőt, hogy az ilyen összekötő tisztviselők a 48. cikkel összhangban segítséget nyújtsanak a tagállamoknak, valamint támogassák az Ügynökség tevékenységeit.

(1)   Az Ügynökség az érintett tagállamok egyetértésével felkérheti az uniós intézmények, szervek, hivatalok, ügynökségek, illetve a nemzetközi szervezetek megfigyelőit és a 68. cikk (1) bekezdése második albekezdésének j) pontjában említett KBVP-missziókat és -műveleteket, hogy vegyenek részt az Ügynökség tevékenységeiben, különösen a közös műveletekben, kísérleti projektekben, kockázatelemzésekben és képzésekben, amennyiben jelenlétük összhangban van e tevékenységek célkitűzéseivel, hozzájárulhat az együttműködés és a bevált gyakorlatok megosztásának javításához, és nem sérti e tevékenységek általános biztonságát. E megfigyelők csak az érintett tagállamok beleegyezésével vehetnek részt a kockázatelemzésben és képzésben. A megfigyelők csak a fogadó tagállam beleegyezésével vehetnek részt a közös műveletekben és kísérleti projektben. A megfigyelők részvételére vonatkozó részletes szabályokat be kell építeni a műveleti tervbe. E megfigyelőket az Ügynökség – részvételüket megelőzően – megfelelő képzésben részesíti.

(2)   Az Ügynökség az érintett tagállamok egyetértésével meghívhatja harmadik országok megfigyelőit, hogy vegyenek részt az Ügynökségnek a külső határoknál végrehajtandó tevékenységeiben, a visszaküldési műveletekben, a visszaküldési intervenciókban és a 62. cikkben említett képzésben, amennyiben jelenlétük összhangban van e tevékenységek célkitűzéseivel, az hozzájárulhat az együttműködés és a bevált gyakorlatok megosztásának javításához, és nem sérti e tevékenységek általános biztonságát, illetve harmadik országbeli állampolgárok biztonságát. A megfigyelők részvételére vonatkozó részletes szabályokat be kell építeni a műveleti tervbe. E megfigyelőket az Ügynökség – részvételüket megelőzően – megfelelő képzésben részesíti. A megfigyelőknek az Ügynökség tevékenységeiben való részvétel során be kell tartaniuk az Ügynökség magatartási kódexét.

(3)   Az Ügynökség biztosítja, hogy a megfigyelők jelenléte semmilyen kockázattal ne járjon az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatban.

(1)   Az Európai Határ- és Parti Őrség az e rendeleti szerinti feladatainak ellátása során garantálja az alapvető jogok védelmét a vonatkozó uniós joggal, különösen a Chartával és a vonatkozó nemzetközi joggal, többek között a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezménnyel és annak 1967. évi jegyzőkönyvével, a gyermek jogairól szóló egyezménnyel, valamint a nemzetközi védelemhez való hozzáféréssel kapcsolatos kötelezettségekkel, különösen a visszaküldés tilalmának elvével összhangban.

E célból az Ügynökség – figyelemmel az alapjogi tisztviselő hozzájárulására és a jóváhagyásától függően – kidolgozza, végrehajtja és továbbfejleszti alapjogi stratégiáját és cselekvési tervét, beleértve egy arra szolgáló hatékony mechanizmust is, hogy nyomon kövessék az alapvető jogok tiszteletben tartását az Ügynökség valamennyi tevékenysége során.

(2)   Az Európai Határ- és Parti Őrség feladatainak ellátása során biztosítja, hogy a visszaküldés tilalmának elvét sértő módon egyetlen személy sem szállítható partra olyan országban, nem kényszeríthető egy olyan országba történő belépésre, nem irányítható olyan országba, egyéb módon nem adható át olyan ország hatóságainak vagy nem küldhető vissza olyan országba, ahol fennáll – többek között – annak a komoly veszélye, hogy halálra ítélik, megkínozzák, üldöztetésnek vagy más embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lesz kitéve, illetve élete vagy szabadsága faji hovatartozása, vallása, állampolgársága, szexuális irányultsága, egy adott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai véleménye miatt veszélybe kerül, és ahol fennáll egy, a visszaküldés tilalmának elvét megsértő más országba való kiutasítás, kitoloncolás, kiadatás vagy visszaküldés veszélye.

(3)   Az Európai Határ- és Parti Őrség feladatainak ellátása során figyelembe veszi a gyermekek, a kísérő nélküli kiskorúak, a fogyatékossággal élő személyek, az emberkereskedelem áldozatai, az orvosi ellátásra szoruló személyek, a nemzetközi védelemre szoruló személyek, a tengeren bajba jutott személyek, továbbá a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő egyéb személyek különleges szükségleteit, és megbízatásának keretein belül foglalkozik e szükségletekkel. Az Európai Határ- és Parti Őrség valamennyi tevékenysége során különös figyelmet fordít a gyermekek jogaira és biztosítja, hogy tiszteletben tartsák a gyermek mindenekfelett álló érdekét.

(4)   Az Ügynökség feladatainak ellátása során a tagállamokkal folytatott kapcsolatai és a harmadik országokkal történő együttműködés keretében figyelembe veszi a 108. cikkben említett konzultatív fórum és az alapjogi tisztviselő jelentéseit.

(1)   Az Ügynökség a konzultatív fórummal együttműködve kidolgoz és továbbfejleszt egy, az Ügynökség által összehangolt valamennyi határellenőrzési műveletre, és az Ügynökség tevékenységében részt vevő valamennyi személyre alkalmazandó magatartási kódexet. A magatartási kódex meghatározza a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartása elveinek biztosítását célzó eljárásokat, különös hangsúlyt fektetve a kiszolgáltatott személyekre, többek között a gyermekekre, a kísérő nélküli kiskorúakra és más, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyekre, valamint a nemzetközi védelmet kereső személyekre.

(2)   Az Ügynökség a konzultatív fórummal együttműködve kidolgozza és rendszeresen átdolgozza a visszaküldési műveletekre és visszaküldési intervenciókra vonatkozó magatartási kódexet, amely az Ügynökség által koordinált vagy szervezett valamennyi visszaküldési művelet és visszaküldési intervenció során alkalmazandó. E magatartási kódex leírja azokat a közös, egységesített eljárásokat, amelyek leegyszerűsítik a visszaküldési műveletek és visszaküldési intervenciók megszervezését, illetve biztosítják, hogy a visszaküldésre emberséges módon, valamint az alapvető jogok – különösen az emberi méltóság elvének, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmának, a szabadsághoz és biztonsághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog és a megkülönböztetés tilalma elveinek – teljeskörű tiszteletben tartásával kerüljön sor.

(3)   A visszaküldésre vonatkozó magatartási kódexnek különös figyelmet kell fordítania a kitoloncolás hatékony ellenőrzési rendszerének létrehozására vonatkozó, a 2008/115/EK irányelv 8. cikkének (6) bekezdésében foglalt tagállami kötelezettségre és az alapjogi stratégiára.

(1)   A csapatok tagjainak képeseknek kell lenniük a határellenőrzéshez és a visszaküldéshez, valamint a 656/2014/EU rendelet és az (EU) 2016/399 rendelet, továbbá a 2008/115/EK irányelv célkitűzéseinek megvalósításához szükséges feladatok elvégzésére és hatáskör gyakorlására.

(2)   A feladatoknak a csapatok tagjai által való végrehajtására és a hatásköröknek – különösen a végrehajtási hatásköröket igénylőknek – a csapatok tagjai által való gyakorlására a fogadó tagállam saját területére vonatkozó engedélyétől függően, valamint a vonatkozó uniós, nemzeti vagy nemzetközi jog – különösen az 656/2014/EU rendelet – alapján, a 38. cikk említett műveleti tervben leírtak szerint kerül sor.

(3)   A csapatok tagjai feladataik ellátása és hatáskörük gyakorlása során maradéktalanul tiszteletben tartják az alapvető jogokat és betartják az uniós és a nemzetközi jogot, továbbá a fogadó tagállam nemzeti jogát.

(4)   A hivatali személyzetre vonatkozó 95. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a csapatok tagjai csak a fogadó tagállam határőreinek vagy a visszaküldési feladatokban közreműködő személyzetének utasítására és – főszabályként – azok jelenlétében hajthatnak végre feladatokat és gyakorolhatják hatásköreiket. A fogadó tagállam felhatalmazhatja a csapatok tagjait arra, hogy a nevében eljárjanak.

(5)   A fogadó tagállam – a lehetséges nyomon követés céljából, amely fegyelmi intézkedéseket is magában foglalhat – a koordinációs tisztviselőn keresztül jelentést tehet az Ügynökségnek a műveleti tervnek a csoportok tagjai által való be nem tartásával– többek között az alapvető jogokkal– kapcsolatos rendkívüli eseményekről.

(6)   A hivatali személyzetnek a csapatok tagjainak minősülő tagjai feladataik ellátása és hatáskörük gyakorlása során a készenléti alakulat egyenruháját viselik. A csapatoknak a tagállamokból hosszú időre kirendelt vagy rövid időre kiküldött tagjai feladataik ellátása és hatáskörük gyakorlása során saját egyenruhájukat viselik.

E bekezdés első albekezdésétől eltérve, az 54. cikk (4) bekezdésének a) pontjában említett igazgatótanácsi határozat megjelöli azokat a profilokat, amelyekre az egyenruha-viselési kötelezettség nem alkalmazandó a műveleti tevékenység sajátos jellege miatt.

A csapatok minden tagja az egyenruhán jól látható személyazonosítót, és az Unió és az Ügynökség jelével ellátott kék karszalagot is visel, amely jelzi, hogy közös műveletben, migrációkezelést támogató csapat bevetésében, kísérleti projektben, gyorsreagálású határvédelmi intervencióban, visszaküldési műveletben vagy visszaküldési intervencióban vesz részt. A csapatok tagjai a fogadó tagállam nemzeti hatóságaival szembeni azonosítás céljából mindig maguknál tartanak egy akkreditációs igazolványt, amelyet kérésre felmutatnak.

A hivatali személyzet által viselt egyenruha megjelenését és jellemzőit – az ügyvezető igazgatónak a Bizottság véleményének kézhezvételét követően tett javaslata alapján – igazgatótanácsi határozatban kell megállapítani.

(7)   Az Ügynökséghez kirendelt vagy egy tagállamból rövid időre bevetett személyzet tagjainak azon képességére, hogy szolgálati fegyvert, lőszert és felszereléseket viselhetnek, tarthatnak maguknál és használhatnak, a küldő tagállam nemzeti joga irányadó.

A csapatok tagjaként bevetett hivatali személyzet azon képességére, hogy szolgálati fegyvert, lőszert és felszereléseket viselhet, tarthat magánál és használhat, az ebben a cikkben és az V. mellékletben meghatározott keret és részletes szabályok irányadók.

E bekezdés végrehajtása céljából az ügyvezető igazgató az 55. cikk (5) bekezdésének b) pontjával összhangban az igazgatótanács által elfogadott szabályok szerint engedélyezheti a hivatali személyzet számára, hogy fegyvert viseljen, tartson magánál és használjon.

(8)   A csapatok tagjai, többek között a hivatali személyzet által erőszak alkalmazását – ideértve szolgálati fegyverek, lőszerek és felszerelések viselését és használatát – megkövetelő bevetés során végzett feladatok ellátását a vonatkozó profilokra a fogadó tagállam engedélyezi, és ahhoz vagy a küldő tagállam beleegyezése, vagy – a hivatali személyzet esetében – az Ügynökség hozzájárulása szükséges. Erőszak alkalmazása – ideértve a szolgálati fegyverek, lőszerek és felszerelések viselését és használatát – a fogadó tagállam nemzeti jogával összhangban és a fogadó tagállam határőreinek jelenlétében történik. A fogadó tagállam a küldő tagállam vagy az Ügynökség beleegyezésével a csapatok tagjai számára adott esetben engedélyezheti, hogy területén a fogadó tagállam határőreinek távollétében alkalmazzanak erőszakot.

A fogadó tagállam megtilthatja bizonyos szolgálati fegyverek, lőszer vagy felszerelés viselését, feltéve, hogy a saját joga a saját határőrei vagy visszaküldési feladatokban közreműködő személyzete számára is tiltja ezeket. A fogadó tagállamnak a csapatok tagjainak bevetése előtt értesítenie kell az Ügynökséget az engedélyezhető szolgálati fegyverekről, lőszerekről és felszerelésről, valamint használatuk feltételeiről. Az Ügynökség ezt az információt a tagállamok számára hozzáférhetővé teszi.

(9)   A szolgálati fegyverek, lőszerek és felszerelések jogos önvédelem és a csapat tagjainak vagy más személyek jogos védelme esetén a fogadó tagállam nemzeti jogával, az emberi jogok nemzetközi jogának vonatkozó elveivel és a Chartával összhangban alkalmazhatók.

(10)   E rendelet alkalmazásában a fogadó tagállam engedélyezi a csapatok tagjainak, hogy – adott esetben nemzeti interfészein vagy az ilyen adatbázisokat létrehozó uniós jogi aktusokban meghatározott másfajta hozzáférésen keresztül – betekinthessenek az olyan uniós adatbázisokba, amelyekbe a betekintés a határforgalom-ellenőrzéssel, a határőrizettel és a visszaküldéssel kapcsolatos műveleti tervben meghatározott műveleti célok megvalósításához szükséges. A fogadó tagállam emellett engedélyezheti a csapatok tagjainak a nemzeti adatbázisaiba való – ezzel azonos célból történő – betekintést. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ilyen adatbázisokhoz való hozzáférést hatékonyan és ténylegesen biztosítsák. A csapatok tagjai csak a feladataik ellátásához és hatáskörük gyakorlásához feltétlenül szükséges adatokba tekinthetnek be. A fogadó tagállam a csapatok tagjainak bevetése előtt értesíti az Ügynökséget azon nemzeti és uniós adatbázisokról, amelyekbe be lehet tekinteni. Az Ügynökség ezt az információt a bevetésben részt vevő valamennyi tagállamnak rendelkezésére bocsátja.

A betekintést az adatvédelemre vonatkozó uniós joggal, valamint a fogadó tagállam adatvédelemre vonatkozó nemzeti jogszabályaival összhangban kell végezni.

(11)   A beléptetésnek az (EU) 2016/399 rendelet 14. cikke szerinti megtagadásáról és a vízumok kiadásának a 810/2009/EK rendelet 35. cikke szerinti, a határon történő elutasításáról a fogadó tagállam határőrei vagy a csapatok tagjai csak akkor dönthetnek, ha a fogadó tagállamtól felhatalmazást kaptak arra, hogy a nevében eljárjanak.

(1)   Az Ügynökség a fogadó tagállammal együttműködésben, a fogadó tagállam hivatalos nyelvén és az Unió intézményeinek valamely másik hivatalos nyelvén igazolványt állít ki a csapatok tagjai részére, amelynek révén azonosítani lehet őket, és amely bizonyítja a tulajdonosnak a 82. cikkben említett feladatok ellátására és hatáskörök gyakorlására való jogosultságát. Az igazolvány a csapat minden egyes tagjára vonatkozóan az alábbiakat tartalmazza:

(2)   Az igazolványt minden egyes közös művelet, a migrációkezelést támogató csapatok minden egyes bevetése, minden egyes kísérleti projekt, gyorsreagálású határvédelmi intervenció, visszaküldési művelet vagy visszaküldési intervenció végeztével vissza kell szolgáltatni az Ügynökségnek.

(1)   A 95. cikk sérelme nélkül, amikor a csapatok tagjai egy fogadó államban végeznek műveleti tevékenységet, a műveleteik teljesítése során általuk okozott minden kárért a fogadó tagállam felel, nemzeti jogával összhangban.

(2)   Amennyiben e kárt a csapatok tagállamok által kirendelt vagy bevetett tagjainak súlyos gondatlansága vagy szándékos kötelezettségszegése okozta, a fogadó tagállam kérheti a küldő tagállamtól, hogy térítsen meg részére bármely összeget, amelyet a fogadó tagállam a károsult felek részére vagy az ilyen összegekre a károsult felek nevében jogosult személyek részére fizetett ki.

Amennyiben e kárt a hivatali személyzet súlyos gondatlansága vagy szándékos kötelezettségszegése okozta, a fogadó tagállam kérheti az Ügynökségtől, hogy térítsen meg részére bármely összeget, amelyet a fogadó tagállam a károsult felek részére vagy az ilyen összegekre a károsult felek nevében jogosult személyek részére fizetett ki. Ez nem érinti az Európai Unió Bírósága (a Bíróság) előtt az Ügynökséggel szemben a 98. cikkel összhangban indított esetleges eljárásokat.

(3)   Harmadik személyekkel szemben fennálló jogai gyakorlásának sérelme nélkül és a súlyos gondatlanság vagy a szándékos kötelezettségszegés eseteinek kivételével minden tagállam lemond az esetleg elszenvedett károk megtérítése iránti, a fogadó tagállammal vagy bármely egyéb tagállammal szemben fennálló valamennyi követeléséről.

(4)   A tagállamok, illetve egy tagállam és az Ügynökség között az e cikk (2) és (3) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban felmerülő, egymás között tárgyalás útján nem rendezhető vitás kérdéseket a tagállamok, illetve az Ügynökség a Bíróság elé terjesztik.

(5)   A bevetés alatt az eszközeiben okozott kárral kapcsolatos költségeket – a harmadik személyekkel szemben fennálló jogai gyakorlásának sérelme nélkül – az Ügynökség fedezi, a súlyos gondatlanság vagy szándékos kötelezettségszegés eseteinek kivételével.

(1)   A személyes adatok kezelése során az Ügynökség az (EU) 2018/1725 rendeletet alkalmazza.

(2)   Az igazgatótanács belső szabályokat fogad el az (EU) 2018/1725 rendelet Ügynökség általi alkalmazásáról, ideértve az Ügynökség adatvédelmi tisztviselőjére vonatkozó szabályokat is.

Az Ügynökség az (EU) 2018/1725 rendelet 25. cikkével összhangban belső szabályokat fogadhat el az említett rendelet 14–22., 35. és 36. cikke alkalmazásának korlátozásáról. Az Ügynökség mindenekelőtt – a visszaküldés terén végzett feladatainak teljesítése érdekében – belső szabályokat állapíthat meg az említett rendelkezések alkalmazásának eseti alapon történő korlátozásáról, amennyiben az említett rendelkezések alkalmazása a visszaküldési eljárások veszélyeztetésének kockázatával járna. Ezeknek a korlátozásoknak tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogok és szabadságok lényegi tartalmát, a követett célkitűzések szempontjából szükségesnek és arányosnak kell lenniük, és adott esetben egyedi rendelkezéseket kell tartalmazniuk az (EU) 2018/1725 rendelet 25. cikkének (2) bekezdésében említettek szerint.

(3)   Az Ügynökség az (EU) 2018/1725 rendelet V. fejezetével összhangban – a feladatainak ellátásához szükséges mértékben – továbbíthatja a 49, a 88. és a 89. cikkben meghatározott személyes adatokat egy harmadik országnak vagy egy nemzetközi szervezetnek. Az Ügynökség biztosítja, hogy a harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek számára továbbított személyes adatok kezelése kizárólag azon célt szolgálja, amely miatt sor került ezek továbbítására. Az Ügynökség a személyes adatok harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek számára történő továbbításának időpontjában jelez minden, az említett adatokhoz való hozzáférés vagy azok felhasználása tekintetében fennálló – többek között az adatok továbbítására, törlésére vagy megsemmisítésére vonatkozó – általános vagy egyedi korlátozást. Amikor a személyes adatok továbbítását követően válik nyilvánvalóvá, hogy ilyen korlátozásokra van szükség, az Ügynökség erről megfelelően tájékoztatja a harmadik országot vagy a nemzetközi szervezetet. Az Ügynökség biztosítja, hogy az érintett harmadik ország vagy nemzetközi szervezet betartsa e korlátozásokat.

(4)   A személyes adatok harmadik országok részére történő továbbítása nem sértheti a nemzetközi védelmet kérelmező vagy nemzetközi védelemben részesülő személyek jogait, különösen ami a visszaküldés tilalmát, valamint az információk kiszolgáltatásának és megszerzésének a 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (43) 30. cikkében foglalt tilalmát illeti.

(5)   A tagállamok és az Ügynökség adott esetben gondoskodnak arról, hogy az e rendelet alapján harmadik országok számára továbbított vagy közölt információk más harmadik országok vagy harmadik felek számára ne kerüljenek újbóli továbbításra. Az ezzel kapcsolatos rendelkezések a harmadik országokkal kötött valamennyi, információcseréről rendelkező megállapodás részét kell, hogy képezzék.

(1)   Az Ügynökség csak az alábbi célokból kezelhet személyes adatokat:

(2)   A tagállamok és bűnüldöző hatóságaik, a Bizottság, az EKSZ és az (1) bekezdés c) és d) pontjában említett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint nemzetközi szervezetek, amelyek az Ügynökség számára személyes adatot bocsátanak rendelkezésre, meghatározzák, hogy az ilyen adatokat az (1) bekezdésben említettek szerint milyen célból vagy célokból kell kezelni. Az Ügynökség csak eseti alapon, és akkor határozhat úgy, hogy ilyen személyes adatokat az ugyancsak az (1) bekezdés hatálya alá eső, de eltérő célból kezel, miután megállapította, hogy az ilyen adatkezelés összeegyeztethető az adatgyűjtés eredeti céljával, és ha arra a személyes adatok szolgáltatója engedélyt ad. Az Ügynökség írásos nyilvántartást vezet az összeegyeztethetőség eseti értékeléseiről.

(3)   Az Ügynökség, a tagállamok és bűnüldöző hatóságaik, a Bizottság, az EKSZ és az (1) bekezdés c) és d) pontjában említett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint nemzetközi szervezetek a személyes adatok továbbításának időpontjában jelezhetnek minden, az említett adatokhoz való hozzáférés vagy azok felhasználása tekintetében fennálló – többek között az adatok továbbítására, törlésére vagy megsemmisítésére vonatkozó – általános vagy egyedi korlátozást. Amikor a személyes adatok továbbítását követően válik nyilvánvalóvá, hogy ilyen korlátozásokra van szükség, erről tájékoztatják a címzetteket. A címzettek kötelesek betartani e korlátozásokat.

(1)   Minden közös művelet, visszaküldési művelet, visszaküldési intervenció, kísérleti projekt, gyorsreagálású határvédelmi intervenció előtt vagy migrációkezelést támogató csapat bevetése előtt az Ügynökség és a fogadó tagállam átlátható módon meghatározza az adatvédelmi kötelezettségek betartásáért viselt felelősséget. Amikor az Ügynökség és a fogadó tagállam közösen állapítja meg az adatkezelés célját és módját, akkor közös adatkezelők lesznek azáltal, hogy erről megállapodást kötnek egymással.

A 87. cikk (1) bekezdésének a), b), c), e) és f) pontjában említett célokból az Ügynökség kizárólag a tagállamok, a csapatok tagjai, az Ügynökség saját személyzete vagy az EASO által a közös műveletek, a visszaküldési műveletek, a visszaküldési intervenciók, a kísérleti projektek és a gyorsreagálású határvédelmi intervenciók, valamint a migrációkezelést támogató csapatok bevetése keretében gyűjtött és az Ügynökség számára továbbított, alábbi kategóriákba tartozó személyes adatokat kezelheti:

(2)   Az (1) bekezdésben említett személyes adatok Ügynökség általi kezelése az alábbi célokból történhet:

(1)   Amennyiben a nemzeti helyzetkép személyes adatok kezelését teszi szükségessé, az említett adatok kezelésének az (EU) 2016/679 rendelettel, és adott esetben az (EU) 2016/680 irányelvvel összhangban kell történnie. Minden tagállam kijelöli az (EU) 2016/679 rendelet 4. cikkének 7. pontja vagy az (EU) 2016/680 irányelv 3. cikkének 8. pontja értelmében vett adatkezelőként eljáró hatóságot, amelynek központi felelőssége van a személyes adatok tagállamok általi kezelését illetően. Minden tagállam tájékoztatja a Bizottságot e hatóság adatairól.

(2)   A hajók és a légi járművek azonosító számai az egyedüli személyes adatok, amelyek hozzáférhetők lehetnek az európai és az egyedi helyzetképekben, és az EUROSUR fúziós szolgáltatásaiban.

(3)   Amennyiben az EUROSUR területén történő információfeldolgozás kivételesen megköveteli a hajók és a légi járművek azonosító számaitól eltérő személyes adatok kezelését, ezt az adatkezelést szigorúan az Eurosur céljaihoz szükséges mértékűre kell korlátozni a 18. cikkel összhangban.

(4)   A személyes adatoknak az EUROSUR keretében harmadik országokkal megvalósuló cseréjét szigorúan az e rendelet céljaihoz feltétlenül szükséges mértékűre kell korlátozni. Az adatcserének az Ügynökség esetében az (EU) 2018/1725 rendelet V. fejezetével összhangban, a tagállamok esetében az (EU) 2016/679 rendelet V. fejezetével, adott esetben az (EU) 2016/680 irányelv V. fejezetével, illetve az említett irányelvet átültető, vonatkozó nemzeti adatvédelmi rendelkezésekkel összhangban kell történnie.

(5)   Tilos a 72. cikk (2) bekezdése, a 73. cikk (3) bekezdése és a 74. cikk (3) bekezdése szerinti információcserét folytatni, amennyiben ez valamely harmadik országot olyan adatok birtokába juttatna, amelyek felhasználhatók olyan személyek vagy csoportok azonosítására, akiknek/amelyeknek a nemzetközi védelem iránti kérelme elbírálás alatt áll, illetve akik/amelyek esetében fennáll a komoly veszélye annak, hogy kínzásnak, embertelen és megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek vetik őket alá, illetve az alapvető jogaikat bármely más módon megsértik.

(6)   A tagállamok és az Ügynökség – esettől függően az (EU) 2016/679 rendelet 30. cikkével, az (EU) 2016/680 irányelv 24. cikkével, illetve az (EU) 2018/1725 rendelet 31. cikkével összhangban – nyilvántartást vezetnek az adatkezelési tevékenységekről.

(1)   Amennyiben az Ügynökség az e rendelet 10. cikke (1) bekezdésének q) pontja szerinti feladatai teljesítése során olyan személyes adatokat kezel, amelyeket a migrációs áramlások nyomon követése, kockázatelemzések elvégzése vagy a határokon átnyúló bűnözéshez kapcsolódó gyanúsítottak azonosítása céljából végzett tevékenysége során gyűjtött, az Ügynökség az ilyen személyes adatokat az (EU) 2018/1725 rendelet IX. fejezetével összhangban kezeli. Az e célból kezelt személyes adatoknak – beleértve a természetes személyekhez kapcsolódó rendszámokat, jármű-azonosító számokat, telefonszámokat és hajó- vagy légijárműazonosító-számokat – olyan természetes személyekre kell vonatkozniuk, akiket a tagállamok illetékes hatóságai, az Europol, az Eurojust vagy az Ügynökség észszerű indokok alapján határokon átnyúló bűnözésben való részvétellel gyanúsítanak. E személyes adatok magukban foglalhatnak áldozatokra vagy tanúkra vonatkozó személyes adatokat is, amennyiben e személyes adatok az Ügynökség által e cikkel összhangban kezelt, gyanúsítottakra vonatkozó személyes adatokat egészítik ki.

(2)   Az Ügynökség az e cikk (1) bekezdésében említett személyes adatokat csak az alábbiakkal cserél:

(1)   Az Ügynökség törli a személyes adatokat, amint azok továbbításra kerültek a tagállamok illetékes hatóságai, más uniós szervek, hivatalok és ügynökségek – különösen az EASO – számára, vagy amint azokat továbbították harmadik országoknak vagy nemzetközi szervezeteknek, vagy felhasználták a kockázatelemzések elkészítéséhez. A megőrzés időtartama semmilyen esetben sem haladhatja meg az említett adatok gyűjtésének napjától számított 90 napot. Az adatokat az elkészült kockázatelemzésekben személyazonosításra alkalmatlanná kell tenni.

(2)   A visszaküldéssel kapcsolatos feladatok elvégzése céljára kezelt személyes adatokat a gyűjtésük céljának elérését követően azonnal, de legkésőbb az említett feladatok végét követő 30 napon belül törölni kell.

(3)   A 90. cikk céljára kezelt műveleti vonatkozású személyes adatokat a gyűjtésük céljának Ügynökség általi elérését követően azonnal törölni kell. Az Ügynökség folyamatosan felülvizsgálja az ilyen adatok – különösen az áldozatokra és a tanúkra vonatkozó személyes adatok – tárolásának szükségességét. Az Ügynökség minden esetben legkésőbb három hónappal az ilyen adatok első kezelésének megkezdése után, majd azt követően hathavonta felülvizsgálja annak szükségességét, hogy szükség van-e az ilyen adatok tárolására. Az Ügynökség kizárólag abban az esetben határoz a személyes adatok – különösen az áldozatokra és a tanúkra vonatkozó személyes adatok – tárolásának a következő felülvizsgálatig tartó folytatásáról, amennyiben a tárolás továbbra is szükséges az Ügynökség 90. cikk szerinti feladatainak elvégzéséhez.

(4)   E cikk nem alkalmazandó a FADO-rendszerrel összefüggésben gyűjtött személyes adatokra.

(1)   Az Ügynökség az EU-minősített adatok és a nem minősített érzékeny adatok védelmére vonatkozó bizottsági biztonsági szabályokban megállapított elveken és szabályokon alapuló saját biztonsági szabályokat fogad el, ideértve többek között az ilyen adatok harmadik országokkal való cseréjére, kezelésére és tárolására vonatkozó, az (EU, Euratom) 2015/443 (44) és az (EU, Euratom) 2015/444 (45) bizottsági határozatban foglaltak szerinti rendelkezéseket is. A minősített adatoknak valamely harmadik ország érintett hatóságaival való cseréjére vonatkozó igazgatási megállapodásokhoz, illetve ilyen megállapodások hiányában az EU-minősített adatok ilyen hatóságokkal való kivételes eseti megosztásához szükség van a Bizottság előzetes jóváhagyására.

(2)   Az Ügynökség biztonsági szabályait – a Bizottság jóváhagyását követően – az igazgatótanács fogadja el. A Bizottság a javasolt biztonsági szabályok értékelése során biztosítja, hogy azok összeegyeztethetőek legyenek az (EU, Euratom) 2015/443 és az (EU, Euratom) 2015/444 határozattal.

(3)   A minősítés nem zárja ki a szóban forgó adatoknak az Európai Parlament rendelkezésére bocsátását. Az e rendelet alapján az Európai Parlamentnek továbbított adatokat és dokumentumokat a minősített adatok továbbítására és kezelésére irányadó, az Európai Parlament és a Bizottság között alkalmazandó szabályoknak megfelelően kell továbbítani és kezelni.

(1)   Az Ügynökség az Unió szerve. Az Ügynökség jogi személyiséggel rendelkezik.

(2)   Az Ügynökség minden egyes tagállamban a nemzeti jog szerint a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik. Ennek megfelelően ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat.

(3)   Az Ügynökség a technikai és műveleti megbízatásának végrehajtása során független.

(4)   Az Ügynökséget az ügyvezető igazgató képviseli.

(5)   Az Ügynökség székhelye Varsó, Lengyelország.

(1)   Az Ügynökségnek a székhelye szerinti tagállamban biztosítandó elhelyezésére és az ezen tagállam által nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozóan szükséges szabályokat, valamint az ügyvezető igazgatóra, az ügyvezetőigazgató-helyettesekre, az igazgatótanács tagjaira, az Ügynökség személyzetére és azok családtagjaira az e tagállamban alkalmazandó külön szabályokat az Ügynökség és a székhelye szerinti tagállam közötti székhely-megállapodásban kell meghatározni.

(2)   A székhely-megállapodás az igazgatótanács jóváhagyását követően köthető meg.

(3)   Az Ügynökség székhelye szerinti tagállamnak a lehető legkedvezőbb feltételeket – beleértve a többnyelvű, európai szemléletű iskoláztatást és a megfelelő közlekedési kapcsolatokat – kell biztosítania az Ügynökség megfelelő működésének biztosítása érdekében.

(1)   A hivatali személyzetre alkalmazni kell a személyzeti szabályzatot és az alkalmazási feltételeket, valamint az Unió intézményei által az említett személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek végrehajtása céljából közösen elfogadott szabályokat.

(2)   Az alkalmazás helye főszabály szerint az Ügynökség székhelye szerinti tagállam.

(3)   A hivatali személyzetnek az alkalmazási feltételek hatálya alá tartozó tagjait főszabály szerint kezdetben egy ötéves határozott időtartamra kell alkalmazni. Szerződéseik főszabály szerint egy alkalommal hosszabbíthatók meg egy legfeljebb ötéves meghatározott időtartamra. Bármely további meghosszabbítás határozatlan időre szól.

(4)   A 31. és a 44. cikk végrehajtása céljából koordinációs tisztviselőnek vagy összekötő tisztviselőnek kizárólag a hivatali személyzetnek a személyzet szabályzat hatálya alá tartozó tagjai, vagy az alkalmazási feltételek II. címének hatálya alá tartozó tagjai nevezhetők ki. Az 55. cikk végrehajtása céljából csapatok tagjaként kizárólag a hivatali személyzetnek a személyzet szabályzat hatálya alá tartozó tagjai vagy az alkalmazási feltételek hatálya alá tartozó tagjai vethetők be.

(5)   Az igazgatótanács a Bizottsággal egyetértésben, a személyzeti szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban végrehajtási szabályokat fogad el a személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek végrehajtása céljából.

(6)   A Bizottság előzetes jóváhagyását követően az igazgatótanács elfogadja a tagállamokból az 56. cikkel összhangban az Ügynökséghez kirendelendő személyzetre vonatkozó szabályokat, és szükség esetén aktualizálja azokat. Ezek a szabályok különösen az e kirendelésekkel kapcsolatos pénzügyi intézkedéseket tartalmazzák, beleértve a biztosítást és a képzést. Ezek a szabályok figyelembe veszik azt a tényt, hogy a személyzetet a csapatok tagjaiként való bevetés céljából rendelik ki, és hogy a személyzetnek a 82. cikkben meghatározott feladatokkal és hatáskörrel kell rendelkeznie. E szabályoknak a bevetés feltételeire vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazniuk kell. Az igazgatótanács adott esetben törekszik az összhang biztosítására a kiküldetési költségeknek a hivatali személyzet számára való visszatérítésére alkalmazandó szabályokkal.

(1)   A 84. és 85. cikk sérelme nélkül az Ügynökség felelős az e rendelettel összhangban általa végzett valamennyi tevékenységért.

(2)   Az Ügynökség szerződéses felelősségére az adott szerződésre alkalmazandó jog irányadó.

(3)   A Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az Ügynökség által kötött szerződésben foglalt választott bírósági kikötés alapján határozatot hozzon.

(4)   Szerződésen kívüli felelősség esetén az Ügynökség a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti a szervezeti egységei vagy a személyzete által a – többek között a végrehajtási hatáskörök gyakorlásához kapcsolódó – feladataik teljesítése során okozott károkat.

(5)   A Bíróság rendelkezik hatáskörrel a (4) bekezdésben említett károkra vonatkozó kártérítési jogviták tekintetében.

(6)   A hivatali személyzetnek az Ügynökséggel szemben fennálló személyes felelősségére a személyzeti szabályzatnak és az alkalmazási feltételeknek a hivatali személyzetre alkalmazandó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(1)   Eljárás indítható a Bíróság előtt az EUMSZ 263. cikkének megfelelően az Ügynökség azon jogi aktusainak megsemmisítése iránt, amelyek harmadik személyekkel szemben joghatás kiváltására irányulnak, valamint az EUMSZ 265. cikkének megfelelően mulasztás megállapítása iránt, és az EUMSZ 340. cikkének megfelelően az Ügynökség által okozott károkért való szerződésen kívüli felelősségre vonatkozóan, illetve – választott bírósági kikötés alapján – az Ügynökség intézkedései által okozott károkért való szerződéses felelősségre vonatkozóan.

(2)   Az Ügynökség megteszi a Bíróság ítéleteiben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

(1)   Az igazgatótanács e rendelettel összhangban felel az Ügynökség stratégiai döntéseinek meghozataláért.

(2)   Az igazgatótanács:

A j) pontban említett éves tevékenységi jelentést közzé kell tenni.

(3)   A valamely tagállam külső határain vagy annak közvetlen közelében az Ügynökség által végrehajtandó meghatározott tevékenységekre vonatkozó, a (2) bekezdésben említett igazgatótanácsi határozati javaslatok vagy a 73. cikk (4) bekezdésében említett, harmadik országokkal kötött munkamegállapodások elfogadásához az adott tagállamot vagy az adott harmadik országgal szomszédos tagállamot képviselő igazgatótanácsi tag támogató szavazata szükséges.

(4)   Az igazgatótanács tanácsot adhat az ügyvezető igazgatónak bármely, a külső határok operatív igazgatásának alakításához és a képzéshez kapcsolódó kérdésben, beleértve a kutatásokkal kapcsolatos tevékenységeket is.

(5)   Írországnak vagy az Egyesült Királyságnak a meghatározott tevékenységekben való részvételre irányuló kérelméről az igazgatótanács határoz.

Az igazgatótanács határozatát eseti alapon hozza meg. A határozat meghozatalakor az igazgatótanács figyelembe veszi, hogy Írország vagy az Egyesült Királyság részvétele elősegíti-e a kérdéses tevékenységek megvalósítását. A határozatban meg kell határozni Írország vagy az Egyesült Királyság azon tevékenységhez való pénzügyi hozzájárulását, amelyre a részvételi kérelem vonatkozott.

(6)   Az igazgatótanács az Ügynökség által végzett értékelési eljárások eredménye szempontjából lényeges információkat évente továbbítja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak (a továbbiakban: a költségvetési hatóság).

(7)   Az igazgatótanács létrehozhatja az igazgatótanács legfeljebb négy tagjából – köztük az elnökből és a Bizottság egy képviselőjéből – álló ügyvezető testületet, amely segítséget nyújt az igazgatótanács és az ügyvezető igazgató számára az igazgatótanács által elfogadandó határozatok, programok és tevékenységek előkészítése tekintetében, és amely szükség esetén az igazgatótanács nevében meghoz bizonyos ideiglenes, sürgős határozatokat. Az ügyvezető testület nem hozhat olyan határozatot, amelynek elfogadásához az igazgatótanács kétharmados többségére van szükség. Az igazgatótanács bizonyos világosan meghatározott feladatokat átruházhat az ügyvezető testületre, különösen amennyiben ez javítja az Ügynökség hatékonyságát. Az igazgatótanács azonban nem ruházhat olyan feladatokat az ügyvezető testületre, amelyek az igazgatótanács kétharmados többségét igénylő határozatokkal kapcsolatosak.

(8)   Az igazgatótanács a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban a személyzeti szabályzat 2. cikkének (1) bekezdésén és az alkalmazási feltételek 6. cikkén alapuló határozatot fogad el a kinevezésre jogosult hatóság vonatkozó hatásköreinek az ügyvezető igazgatóra történő átruházásáról, és meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az átruházás felfüggeszthető. Az ügyvezető igazgató e hatásköröket továbbruházhatja másra.

Kivételes körülmények által indokolt esetben az igazgatótanács határozat útján átmenetileg felfüggesztheti a kinevezésre jogosult hatóság hatásköreinek az ügyvezető igazgatóra történt átruházását, valamint e hatásköröknek utóbbi általi továbbruházását. Ezt követően e hatásköröket maga gyakorolhatja vagy átruházhatja valamely tagjára, illetőleg a hivatali személyzetnek egy, az ügyvezető igazgatón kívüli tagjára.

(1)   A (3) bekezdés sérelme nélkül, az igazgatótanács valamennyi tagállam részéről egy-egy, a Bizottság részéről pedig két képviselőből áll, akik valamennyien szavazati joggal rendelkeznek. Ennek érdekében minden tagállam kinevez egy igazgatótanácsi tagot, valamint egy póttagot, aki az igazgatótanácsi tagot annak távollétében képviseli. A Bizottság két tagot és két póttagot nevezi ki. Az említett tagok és póttagok hivatali ideje négy év. A hivatali idő meghosszabbítható.

(2)   Az igazgatótanács tagjait a széles körű releváns tapasztalatuk, a határigazgatási operatív együttműködés és a visszaküldés terén meglévő szakértelmük, valamint a releváns vezetői, igazgatási és költségvetési készségeik alapján nevezik ki. A tagállamok és a Bizottság törekednek arra, hogy az igazgatótanácsban érvényesüljön a nemek közötti egyensúly.

(3)   A schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásban részes országok részt vesznek az Ügynökségben. Ezen országok mindegyike egy képviselővel és egy póttaggal rendelkezik az igazgatótanácsban. Alkalmazni kell a társulási megállapodásaik vonatkozó rendelkezései alapján kidolgozott szabályokat, amelyek meghatározzák ezen országoknak az Ügynökség munkájában való részvétele jellegét és mértékét, valamint annak részletes szabályait, beleértve a pénzügyi hozzájárulásokra és a személyzetre vonatkozó rendelkezéseket is.

(1)   Az igazgatótanács legkésőbb minden év november 30-ig elfogadja a többek között az Ügynökség többéves programozását és a következő évre vonatkozó éves programozást tartalmazó – az ügyvezető igazgató által előterjesztett tervezeten alapuló és az igazgatótanács által jóváhagyott – egységes programozási dokumentumot. Az egységes programozási dokumentumot a Bizottság kedvező véleményének figyelembevételével, a többéves programozást illetően pedig az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott egyeztetést követően kell elfogadni. Ha az igazgatótanács úgy dönt, hogy nem veszi figyelembe a Bizottság véleményében szereplő elemeket, akkor ezt kellően meg kell indokolnia. A kellő indokolásra vonatkozó kötelezettség az egyeztetés során az Európai Parlament és a Tanács által felvetett elemekre is alkalmazandó. Az igazgatótanács e dokumentumot haladéktalanul továbbítja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(2)   Az (1) bekezdésben említett dokumentum az általános költségvetés végleges elfogadását követően válik véglegessé. E dokumentumot szükség esetén megfelelően ki kell igazítani.

(3)   Az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklussal összhangban a többéves programozás meghatározza a közép- és hosszú távú átfogó stratégiai programozást, amely célkitűzéseket, a várt eredményeket, a teljesítménymutatókat és a forrásokra vonatkozó tervet – ideértve a többéves költségvetést, a személyzetet és az Ügyészség saját képességeinek fejlesztését, ezen belül a készenléti alakulatokat alkotó személyzeti profilokra vonatkozó indikatív többéves tervezést – is magában foglal. A többéves programozás meghatározza az intervenciók stratégiai területeit és kifejti a célkitűzések eléréséhez szükséges lépéseket. A többéves programozás magában foglalja a 80. cikk (1) bekezdésében említett alapjogi stratégia végrehajtására irányuló stratégiai fellépéseket, valamint a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra vonatkozó stratégiát és az ezekkel a stratégiákkal kapcsolatos fellépéseket.

(4)   A többéves programozást éves munkaprogramok révén hajtják végre, és adott esetben a 121. cikk szerint végzett értékelés eredményei alapján naprakésszé teszik. Ezen értékelések következtetését adott esetben a következő évre vonatkozó éves munkaprogramban is figyelembe veszik.

(5)   Az éves munkaprogram magában foglalja a finanszírozandó tevékenységek leírását, a részletes célkitűzéseket és a várt eredményeket, ideértve a teljesítménymutatókat is. Feltünteti továbbá az egyes tevékenységekhez elkülönített pénzügyi és emberi erőforrásokat a tevékenységalapú költségvetés-tervezés és irányítás elveivel összhangban. Az éves munkaprogramnak összhangban kell állnia a többéves programozással. Az éves munkaprogramnak egyértelműen fel kell tüntetni, hogy az előző költségvetési évhez képest mely feladatokat vettek fel, változtattak meg vagy töröltek.

(6)   Az éves munkaprogramot a külső határok igazgatása és a visszaküldés releváns területeire vonatkozó uniós jogalkotási programmal összhangban kell elfogadni.

(7)   Amennyiben az éves munkaprogram elfogadását követően az Ügynökséget új feladattal bízzák meg, az igazgatótanács módosítja az éves munkaprogramot.

(8)   Az éves munkaprogram valamennyi érdemi módosítását – különösen azokat a módosításokat, amelyek az éves költségvetés több mint 2 %-ának átcsoportosítását eredményezik – az eredeti éves munkaprogram elfogadására vonatkozóval azonos eljárással kell elfogadni. Az igazgatótanács felruházhatja az ügyvezető igazgatót az éves munkaprogram nem érdemi módosításainak elfogadására vonatkozó hatáskörrel.

(1)   Az igazgatótanács szavazati joggal rendelkező tagjai közül elnököt és alelnököt választ. Az elnököt és az alelnököt az igazgatótanács szavazati joggal rendelkező tagjainak kétharmados többségével választják meg. Az alelnök hivatalból helyettesíti az elnököt feladatai ellátásában annak akadályoztatása esetén.

(2)   Az elnök és az alelnök hivatali ideje akkor jár le, amikor megszűnik igazgatótanácsi tagságuk. E rendelkezésre is figyelemmel, az elnök vagy alelnök hivatali ideje négy év. E hivatali időt egy alkalommal meg lehet hosszabbítani.

(1)   Az igazgatótanács üléseit az elnök hívja össze.

(2)   Az ügyvezető igazgató szavazati jog nélkül vesz részt a tanácskozásokon.

(3)   Az igazgatótanács évente legalább két rendes ülést tart. Ezenkívül elnöke kezdeményezésére, a Bizottság kérésére vagy az igazgatótanács tagjai legalább egyharmadának kérésére is összeül. Szükség esetén az igazgatótanács közösen ülésezhet az EASO és az EUROPOL igazgatótanácsával.

(4)   Írország meghívást kap az igazgatótanács üléseire.

(5)   Az Egyesült Királyság meghívást kap az igazgatótanács azon üléseire, amelyekre azon időpontot megelőzően kerül sor, amelytől kezdve a Szerződéseknek az Egyesült Királyságra történő alkalmazása az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdése alapján megszűnik.

(6)   Az EASO és az EUROPOL képviselői meghívást kapnak az igazgatótanács üléseire. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének képviselői meghívást kapnak az igazgatótanács olyan üléseire, amelynek napirendjén az alapvető jogok védelmével kapcsolatos pontok szerepelnek.

(7)   Az igazgatótanács elnöke meghívhatja az Európai Parlament egy szakértőjét is, hogy részt vegyen az igazgatótanács ülésein. Az igazgatótanács meghívhatja egyéb érintett uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek képviselőit is. Az igazgatótanács – az eljárási szabályzatával összhangban – az üléseire megfigyelőként meghívhat bármely egyéb olyan személyt, akinek véleménye megfontolandó lehet.

(8)   Az igazgatótanács tagjait – az eljárási szabályzat rendelkezéseire is figyelemmel – tanácsadók vagy szakértők segíthetik.

(9)   Az igazgatótanács titkárságát az Ügynökség biztosítja.

(1)   A 100. cikk (2) bekezdése c), d), k) és m) pontjának, a 103. cikk (1) bekezdésének, valamint a 107. cikk (2) és (4) bekezdésének sérelme nélkül, az igazgatótanács határozatait a szavazásra jogosult tagjai abszolút többségével hozza meg.

(2)   Minden tag egy szavazattal rendelkezik. Valamely tag távollétében az őt képviselő póttag jogosult a szavazati jog gyakorlására. Az ügyvezető igazgató nem vesz részt a szavazásban.

(3)   Az eljárási szabályzatban meg kell állapítani a szavazás rendjének részletesebb szabályait. E szabályok magukban foglalják a más tag nevében eljáró tagra vonatkozó feltételeket és a határozatképességre vonatkozó követelményeket.

(4)   A schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásban részes országok a rájuk vonatkozó megállapodások szerinti korlátozott szavazati jogokkal rendelkeznek. Annak érdekében, hogy a társult országok számára lehetővé váljon szavazati joguk gyakorlása, az Ügynökség részletezi a napirendet, azonosítva azokat a pontokat, amelyek esetében korlátozott szavazati jogot kaptak.

(1)   Az Ügynökséget az ügyvezető igazgató vezeti, aki feladatainak ellátása során teljes mértékben független. Az uniós intézmények és az igazgatótanács vonatkozó hatásköreinek sérelme nélkül, az ügyvezető igazgató nem kérhet és nem fogadhat el utasítást semmilyen kormánytól vagy egyéb szervtől.

(2)   Az Európai Parlament vagy a Tanács felhívhatja az ügyvezető igazgatót, hogy számoljon be feladatainak elvégzéséről. Ez magában foglalja a jelentéstételt az Ügynökség tevékenységeiről, az alapjogi stratégia végrehajtásáról és figyelemmel kíséréséről, az Ügynökség előző évi éves tevékenységi jelentéséről, a következő évre vonatkozó munkaprogramjáról és az Ügynökség többéves programozásáról vagy az Ügynökség tevékenységéhez kapcsolódó bármely más kérdésről. Az ügyvezető igazgató – kérés esetén – nyilatkozatot is tesz az Európai Parlament előtt, és az európai parlamenti képviselők által feltett minden kérdésre az ilyen kérdés kézhezvételétől számított 15 naptári napon belül írásban válaszol. Az ügyvezető igazgató rendszeresen jelentést tesz az Európai Parlament megfelelő szerveinek és bizottságainak.

(3)   Az ügyvezető igazgató gondoskodik arról, hogy a jelentéseket – hacsak e rendelet külön határidőt nem állapít meg – a lehető leghamarabb, de legkésőbb a jelentéstételi időszak végét követő hat hónapon belül továbbítsák az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, kivéve, ha az ügyvezető igazgató a késedelemre írásban kellő indokolással szolgál.

(4)   Az ügyvezető igazgató e rendeletnek megfelelően felel az igazgatótanács által hozott stratégiai döntések előkészítéséért és végrehajtásáért, valamint az Ügynökség műveleti tevékenységeivel kapcsolatos határozatok meghozataláért. Az ügyvezető igazgató a következő feladatokkal és hatáskörökkel rendelkezik:

(5)   Az ügyvezető igazgató a tevékenységéért az igazgatótanácsnak elszámolási kötelezettséggel tartozik.

(6)   Az Ügynökség törvényes képviselője az ügyvezető igazgató.

(1)   A Bizottság a tisztségnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában és adott esetben más sajtóorgánumban vagy internetes weboldalon való meghirdetését követően összeállított lista alapján legalább három jelöltet javasol az ügyvezető igazgatói tisztségre és az ügyvezetőigazgató-helyettesi tisztségek mindegyikére.

(2)   Az ügyvezető igazgatót a Bizottság (1) bekezdés szerinti javaslatai alapján az igazgatótanács nevezi ki érdemei, valamint dokumentált magas szintű igazgatási és vezetői képességei alapján, ideértve a külső határok igazgatása és a visszaküldés terén magas rangban szerzett releváns vezetői szakmai tapasztalatokat is. A Bizottság által javasolt jelölteket kinevezés előtt felkérik, hogy az Európai Parlament illetékes bizottsága vagy bizottságai előtt tegyenek nyilatkozatot, és válaszoljanak a bizottsági tagok által feltett kérdésekre.

E nyilatkozatokat követően az Európai Parlament véleményt fogad el, amelyben kifejti álláspontját, és megjelölheti, hogy melyik jelöltet részesíti előnyben.

Az igazgatótanács az igazgatót ezen álláspont figyelembevételével nevezi ki. Az igazgatótanács a szavazati joggal rendelkező tagok kétharmados többségével határoz.

Ha az igazgatótanács úgy határoz, hogy más jelöltet nevez ki, mint akit az Európai Parlament előnyben részesített jelöltjeként megjelölt, az igazgatótanács írásban tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot arról, hogy az Európai Parlament véleményét milyen módon vette figyelembe.

Az ügyvezető igazgató felmentése az igazgatótanács hatáskörébe tartozik, amely a Bizottság javaslata alapján jár el.

(3)   Az ügyvezető igazgatót feladatainak ellátásában három ügyvezetőigazgató-helyettes segíti. Mindegyik ügyvezetőigazgató-helyettest egy konkrét felelősségi területhez kell hozzárendelni. Távolléte vagy akadályoztatása esetén az ügyvezető igazgatót az ügyvezetőigazgató-helyettesek helyettesítik.

(4)   Az ügyvezetőigazgató-helyetteseket a Bizottság (1) bekezdés szerinti javaslata alapján az igazgatótanács nevezi ki érdemeik, megfelelő igazgatási és vezetői képességeik, többek között a külső határok igazgatása és a visszaküldés terén szerzett releváns tapasztalataik alapján. Az ügyvezető igazgató részt vesz a kiválasztási folyamatban. Az igazgatótanács a szavazati joggal rendelkező tagok kétharmados többségével határoz.

Az igazgatótanács hatáskörébe tartozik az ügyvezetőigazgató-helyettesek felmentése az első albekezdésben foglalt eljárásnak megfelelően.

(5)   Az ügyvezető igazgató hivatali ideje öt év. Ezen időszak lejárta előtt a Bizottság értékelést készít, amelyben figyelembe veszi az ügyvezető igazgató teljesítményének értékelését, valamint az Ügynökség előtt álló jövőbeni feladatokat és kihívásokat.

(6)   Az igazgatótanács a Bizottság (5) bekezdésben említett értékelést figyelembe vevő javaslata alapján eljárva egyszer, további legfeljebb öt évre meghosszabbíthatja az ügyvezető igazgató hivatali idejét.

(7)   Az ügyvezetőigazgató-helyettesek hivatali ideje öt év. Az igazgatótanács a Bizottság javaslata alapján eljárva egyszer, további legfeljebb 5 évre meghosszabbíthatja a hivatali időt.

(8)   Az ügyvezető igazgatót és az ügyvezetőigazgató-helyetteseket az Ügynökség az alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja alapján ideiglenes alkalmazottként foglalkoztatja.

(1)   Az Ügynökségnek konzultatív fórumot kell létrehoznia, amely az alapvető jogokat érintő kérdésekben független tanácsadással segíti az Ügynökséget. Az ügyvezető igazgató és az igazgatótanács az alapjogi tisztviselővel koordinált módon az alapvető jogokkal kapcsolatos bármely kérdésben konzultálhat a konzultatív fórummal.

(2)   Az ügynökség felkéri az EASO-t, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosát és egyéb érintett szervezeteket, hogy vegyenek rész a konzultatív fórumban. Az alapjogi tisztviselő által az ügyvezető igazgatóval való konzultációt követően tett javaslat alapján az igazgatótanács határoz a konzultatív fórum összetételéről, valamint a konzultatív fórum számára történő információtovábbítás részletes szabályairól. A konzultatív fórum az igazgatótanáccsal és az ügyvezető igazgatóval való konzultációt követően meghatározza munkamódszereit és elkészíti munkaprogramját.

(3)   A konzultatív fórummal egyeztetni kell az alapjogi stratégia továbbfejlesztéséről és végrehajtásáról, a panaszkezelési mechanizmus működéséről, a magatartási kódexekről és az egységes alaptantervekről. Az Ügynökség tájékoztatja a konzultatív fórumot az ajánlásaira válaszul tett intézkedésekről.

(4)   A konzultatív fórum tevékenységeiről éves jelentést készít. E jelentést nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

(5)   Az alapjogi tisztviselő feladatainak sérelme nélkül, a konzultatív fórumnak kellő időben és hatékony tényleges hozzáféréssel kell rendelkeznie az alapvető jogok tiszteletben tartását érintő valamennyi információhoz, többek között a közös műveletek és gyorsreagálású határvédelmi intervenciók során – a fogadó tagállam vagy adott esetben a harmadik ország egyetértésével – tett helyszíni látogatások, a migrációs csomópontokon, valamint a visszaküldési műveletek és a visszaküldési intervenciók során tett – többek között harmadik országbeli – helyszíni látogatások révén. Amennyiben a fogadó tagállam nem járul hozzá ahhoz, hogy a területén végzett közös műveletet vagy gyorsreagálású határvédelmi intervenciót a konzultatív fórum helyszíni látogatás keretében felkeresse, annak megfelelő indokolását írásban közli az Ügynökséggel.

(1)   Az igazgatótanács alapjogi tisztviselőt nevez ki a konzultatív fórummal folytatott konzultációt követően a javasolt három jelöltet tartalmazó jegyzék alapján. Az alapjogi tisztviselőnek az alapvető jogok terén megfelelő képesítéssel, szakértői tudással és szakmai tapasztalattal kell rendelkeznie.

(2)   Az alapjogi tisztviselő a következő feladatokat látja el:

Az első albekezdés h) pontjában említett titkárság közvetlenül a konzultatív fórum társelnökeitől kapja az utasításokat.

(3)   A (2) bekezdés első albekezdésének j) pontja céljából az alapjogi tisztviselő különösen:

Az ügyvezető igazgató választ ad az alapjogi tisztviselőnek arra vonatkozóan, hogy miként kezelték az alapjogoknak az első albekezdés e) pontjában említett esetleges megsértésével kapcsolatos aggályokat.

Az alapjogi tisztviselő a (2) bekezdés első albekezdésének a)–i) és k) pontjában említett feladatok bármelyikével megbízhatja az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek egyikét.

(4)   Az igazgatótanács az alapjogi tisztviselőre vonatkozó különös szabályokat állapít meg, hogy garantálja, hogy az alapjogi tisztviselő és személyzete feladatainak ellátása során független legyen. Az alapjogi tisztviselő közvetlenül az igazgatótanácsnak tesz jelentést, és együttműködik a konzultatív fórummal. Az igazgatótanács biztosítja, hogy az alapjogi tisztviselő ajánlásai nyomán sor kerüljön a megfelelő intézkedésekre. Ezenfelül az alapjogi tisztviselő éves jelentést tesz közzé tevékenységéről, valamint arról, hogy az Ügynökség tevékenységei milyen mértékben tartják tiszteletben az alapvető jogokat. Az említett jelentések információkkal szolgálnak a panaszkezelési mechanizmusról és az alapjogi stratégia végrehajtásáról is.

(5)   Az Ügynökség biztosítja, hogy az alapjogi tisztviselő feladatai ellátása során önállóan és függetlenül tudjon eljárni. Az alapjogi tisztviselő a feladatai teljesítéséhez szükséges elegendő és megfelelő emberi és pénzügyi erőforrással rendelkezik.

Az alapjogi tisztviselő kiválasztja személyzetét, és ez a személyzet csak neki tartozik beszámolási kötelezettséggel.

(6)   Az alapjogi tisztviselőt helyettes alapjogi tisztviselő segíti. A helyettes alapjogi tisztviselőt az igazgatótanács nevezi ki az alapjogi tisztviselő által javasolt, legalább három jelöltet tartalmazó jegyzék alapján. A helyettes alapjogi tisztviselőnek az alapvető jogok terén megfelelő képesítéssel és tapasztalattal kell rendelkeznie, és feladatai ellátása során függetlenül kell eljárnia. Távolléte vagy akadályoztatása esetén az alapjogi tisztviselő kötelezettségeit és felelősségeit a helyettes alapjogi tisztviselő veszi át.

(7)   Az alapjogi tisztviselő az Ügynökség minden tevékenysége tekintetében hozzáféréssel rendelkezik az alapvető jogok tiszteletben tartását érintő valamennyi információhoz.

(1)   Az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek, akiket hivatali személyzetként alkalmaznak, folyamatosan értékelik a műveleti tevékenységek alapvető jogoknak való megfelelőségét, e tekintetben tanácsot és segítséget nyújtanak, valamint az európai integrált határigazgatás részeként hozzájárulnak az alapvető jogok előmozdításához.

(2)   Az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek a következő feladatokat látják el:

Az első albekezdés a) pontja céljából az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek különösen:

(3)   A (4) bekezdés sérelme nélkül, az alapjogi tisztviselő műveletenként legalább egy, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyt jelöl ki. Az alapjogi tisztviselő dönthet az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek kijelöléséről az általa fontosnak ítélt bármely egyéb műveleti tevékenység nyomon követésére is.

Az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek hozzáféréssel rendelkeznek az Ügynökség műveleti tevékenységének valamennyi területéhez, valamint az adott tevékenység végrehajtása szempontjából lényeges valamennyi dokumentumhoz.

(4)   Az alapjogi tisztviselő bizonyos, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyeket az 51. cikkben említett állomány számára a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyeknek jelölhet ki. Amennyiben az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyekként járnak el, az 50. cikk (5) bekezdése és az 51. cikk értelemszerűen alkalmazandó rájuk.

(5)   Az alapjogi tisztviselő nevezi ki az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyeket, akik az ő hierarchikus felügyelete alá tartoznak. Feladataik ellátása során az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek függetlenül járnak el. Amennyiben műveleti területen tartózkodnak, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyeknek olyan jelvényt kell viselniük, amely egyértelműen lehetővé teszi az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyekként való azonosításukat.

(6)   Az Ügynökség biztosítja, hogy 2020. december 5-ig legalább 40, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személy felvételére sor kerüljön. Az ügyvezető igazgató az alapjogi tisztviselővel folytatott konzultációt követően évente értékeli, hogy szükséges-e az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek számának növelése. Ezen értékelést követően az ügyvezető igazgató szükség esetén javaslatot tesz az igazgatótanácsnak arra, hogy a következő évre a műveleti szükségletektől függően növeljék az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek számát.

(7)   Felvételüket követően az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek kiterjedt alapjogi képzésen vesznek részt, figyelembe véve az érintett területeken korábban megszerzett képesítéseket és szakmai tapasztalatot. Az Ügynökség biztosítja, hogy az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek az alkalmazásuk teljes időtartama alatt a legmagasabb minőségi normák szerint teljesítsék feladataikat. Az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő valamennyi személy számára megfelelő képzési térképeket kell kidolgozni, amely folyamatos jelleggel biztosítja az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyként rájuk háruló feladatok teljesítését lehetővé tevő szakmai továbbfejlődést.

(1)   Az Ügynökség az alapjogi tisztviselővel együttműködve e cikknek megfelelően megteszi a szükséges intézkedéseket egy független és hatékony panaszkezelési mechanizmus létrehozására és továbbfejlesztésére annak érdekében, hogy nyomon kövesse és biztosítsa az Ügynökség valamennyi tevékenysége során az alapvető jogok tiszteletben tartását.

(2)   A közös műveletben, kísérleti projektben, gyorsreagálású határvédelmi intervencióban, migrációkezelést támogató csapat bevetésében, visszaküldési műveletben, visszaküldési intervencióban vagy az Ügynökség harmadik országban folytatott műveleti tevékenységében részt vevő személyzet intézkedései vagy mulasztása miatt közvetlenül érintett bármely olyan személy, aki úgy ítéli meg, hogy ezen intézkedések vagy mulasztás következtében sérültek az alapvető jogai, vagy az ilyen személy képviseletében eljáró bármely fél írásban panaszt nyújthat be az Ügynökséghez.

(3)   Csak az alapvető jogok konkrét megsértésére vonatkozó, indokolással ellátott panaszok fogadhatók be.

(4)   Az Ügynökséghez beérkező panaszoknak a megfelelő ügyintézéshez való jog szellemében történő kezeléséért az alapjogi tisztviselő felel. E célból az alapjogi tisztviselő megvizsgálja a panasz befogadhatóságát, nyilvántartásba veszi a befogadható panaszokat, minden nyilvántartásba vett panaszt továbbít az ügyvezető igazgatónak, a csapatok tagjaival kapcsolatos panaszokat pedig továbbítja a küldő tagállamnak, többek között az alapvető jogok tekintetében illetékes érintett tagállami hatóságnak vagy szervnek a megbízatásuknak megfelelő további intézkedések meghozatala érdekében. Az alapjogi tisztviselő egyben nyilvántartásba veszi és biztosítja az Ügynökség vagy a szóban forgó tagállam által a panasz nyomán hozott intézkedéseket is.

(5)   Amennyiben a panasz elfogadható, a panaszosokat a megfelelő ügyintézéshez való jognak megfelelően tájékoztatni kell a panasz nyilvántartásba vételéről és a vizsgálat megindításáról, és arról, hogy a panaszos választ kap, amint az rendelkezésre áll. Ha a panaszt nemzeti hatóságoknak vagy szerveknek továbbítják, akkor a panaszos számára meg kell adni azok elérhetőségi adatait. Amennyiben a panaszt elfogadhatatlannak nyilvánítják, a panaszost tájékoztatni kell ennek okáról és lehetőség szerint aggályai kezelésének további lehetőségeiről.

Az Ügynökség megfelelő eljárásról rendelkezik a panasz elfogadhatatlannak vagy megalapozatlannak való nyilvánításának eseteire.

Minden határozatot írásba kell foglalni és indokolással kell ellátni. Az alapjogi tisztviselő újból elbírálja a panaszt, ha a panaszos új bizonyítékot nyújt be egy olyan esetben, amelyben a panaszt elfogadhatatlannak vagy megalapozatlannak nyilvánították.

(6)   Amennyiben a nyilvántartásba vett panasz az Ügynökség alkalmazottját érinti, az alapjogi tisztviselő megfelelő nyomon követésre – ideértve a fegyelmi intézkedéseket is – tesz ajánlást az ügyvezető igazgatónak, és szükség esetén e rendelettel és a nemzeti joggal összhangban polgári eljárás vagy büntetőeljárás indítására tesz ajánlást. Az ügyvezető igazgató biztosítja a megfelelő nyomon követést és meghatározott időszakon belül, majd szükség esetén azt követően rendszeresen jelentést tesz az alapjogi tisztviselőnek az Ügynökség panasszal kapcsolatos megállapításairól, a fegyelmi intézkedések végrehajtásáról és a nyomonkövetési intézkedésekről.

Amennyiben a panasz adatvédelmi kérdéseket is érint, az ügyvezető igazgató konzultál az Ügynökség adatvédelmi tisztviselőjével, mielőtt határozatot hoz a panaszról. Az alapjogi tisztviselő és az adatvédelmi tisztviselő írásbeli egyetértési megállapodás keretében meghatározzák a beérkezett panaszokkal kapcsolatos feladataik megosztását és együttműködésüket.

(7)   Amennyiben a nyilvántartásba vett panasz a csapatoknak a fogadó tagállamból származó tagját vagy egy másik részt vevő tagállamból származó tagját érinti, ideértve a csapatok kirendelt tagjait vagy a kirendelt nemzeti szakértőket is, a küldő tagállam biztosítja a megfelelő nyomon követést, ideértve szükség esetén a fegyelmi intézkedéseket és a polgári eljárás vagy büntető eljárás indítását is, és a nemzeti jognak megfelelő más intézkedéseket is. Az érintett tagállam egy meghatározott időszakon belül, szükség esetén pedig ezt követően rendszeres időközönként jelentést tesz az alapjogi tisztviselőnek a panasszal kapcsolatos megállapításairól és a nyomonkövetési intézkedésekről. Az Ügynökség nyomon követi az ügyet, ha az érintett tagállamtól nem érkezik jelentés.

Amennyiben az érintett tagállam a meghatározott határidőn belül nem tesz jelentést, vagy csak nem meggyőző választ ad, az alapjogi tisztviselő tájékoztatja az ügyvezető igazgatót és az igazgatótanácsot.

(8)   Ha a csapatok valamely tagjáról megállapítják, hogy megsértette az alapjogokat vagy a nemzetközi védelemmel kapcsolatos kötelezettségeket, akkor az Ügynökség kéri a tagállamtól, hogy haladéktalanul vonja ki az érintett személyt az Ügynökség vagy a készenléti alakulat tevékenységéből.

(9)   Az alapjogi tisztviselő a 109. cikk (4) bekezdése szerinti éves jelentésében információkkal szolgál a panaszkezelési mechanizmusról, külön kitérve az Ügynökség és a tagállamok panaszokkal kapcsolatos megállapításaira és a panaszok nyomán hozott nyomonkövetési intézkedésekre.

(10)   Az alapjogi tisztviselő az (1)–(9) bekezdésnek megfelelően és a konzultatív fórummal folytatott konzultációt követően kidolgozza az egységes panasztételi űrlapot, amelyen fel kell tüntetni az alapvető jogok feltételezett megsértésére vonatkozó részletes és konkrét információkat. Az alapjogi tisztviselő emellett szükség szerint további részletes szabályokat állapít meg. Az alapjogi tisztviselő az említett űrlapot és az említett további részletes szabályokat benyújtja az ügyvezető igazgatónak és az igazgatótanácsnak.

Az Ügynökség biztosítja, hogy könnyen elérhető legyen a panasztétel lehetőségéről és az erre irányuló eljárásról szóló tájékoztatás, többek között a kiszolgáltatott személyek számára is. Az egységes panasztételi űrlapot rendelkezésre kell bocsátani az Ügynökség honlapján, továbbá nyomtatott formában az Ügynökség valamennyi tevékenysége során azokon a nyelveken, amelyeket a harmadik országbeli állampolgárok megértenek, vagy amelyekről észszerűen feltételezhető, hogy megértik. Az egységes panasztételi űrlapnak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, többek között mobilkészülékeken is. Az Ügynökség biztosítja, hogy a panasztételi eljáráshoz a panaszosok további iránymutatásokban, illetve segítségben részesüljenek. Az alapjogi tisztviselő a panaszokat akkor is megvizsgálja, ha azokat nem az egységes panasztételi űrlapon nyújtották be.

(11)   A panaszban foglalt valamennyi személyes adatot az Ügynökség – ideértve az alapjogi tisztviselőt is – az (EU) 2018/1725 rendeletnek megfelelően, a tagállamok pedig az (EU) 2016/679 rendeletnek és az (EU) 2016/680 irányelvnek megfelelően kezelik és dolgozzák fel.

Amennyiben egy panaszost panaszt nyújt be, úgy kell tekinteni, hogy a panaszos az (EU) 2018/1725 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében hozzájárulását adja, hogy személyes adatait az Ügynökség és az alapjogi tisztviselő kezelje.

A panaszosok érdekeinek védelme érdekében a panaszokat az alapjogi tisztviselő a nemzeti és az uniós joggal összhangban bizalmasan kezeli, kivéve, ha a panaszos a bizalmas adatkezeléshez való jogáról kifejezetten lemond. Ha a panaszos lemond a bizalmas adatkezeléshez való jogáról, úgy kell tekinteni, hogy a panasz tárgyát képező üggyel kapcsolatban hozzájárul ahhoz, hogy az alapjogi tisztviselő vagy az Ügynökség szükség esetén feltárja a személyazonosságát az illetékes hatóságok vagy szervek előtt.

(1)   A nemzeti hatóságokból és az Ügynökségből álló Európai Határ- és Parti Őrség e sajátos jellegének kezelése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a Szerződések, illetve a nemzeti jog által előírtak szerint az Európai Parlament Ügynökség feletti ellenőrzési feladatainak, illetve a nemzeti parlamenteknek az illetékes nemzeti hatóságaik feletti ellenőrzési feladatainak hatékony gyakorlására sor kerüljön, az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek együttműködhetnek az EUSZ-hoz és az EUMSZ-hoz csatolt, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyv 9. cikke keretében.

(2)   Amennyiben az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek az (1) bekezdéssel összefüggésben tartott üléseire meghívást kap az Európai Parlamenttől és a nemzeti parlamentektől, az ügyvezető igazgató és az igazgatótanács elnöke részt vesz ezeken az üléseken.

(3)   Az Ügynökség továbbítja éves tevékenységi jelentését a nemzeti parlamenteknek.

(1)   Az 1. rendelet (46) alkalmazandó az Ügynökségre.

(2)   Az EUMSZ 342. cikke alapján hozott határozatok sérelme nélkül, az éves tevékenységi jelentést és a munkatervet az Unió összes hivatalos nyelvén el kell készíteni.

(3)   Az Ügynökség működéséhez szükséges fordítási szolgáltatásokat az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja biztosítja.

(1)   Az Ügynökség az 1049/2001/EK rendelet hatálya alá tartozik az általa tárolt dokumentumokba való betekintésre irányuló kérelmek elbírálása során.

(2)   Az Ügynökség a feladatkörébe tartozó ügyekben saját kezdeményezésére tájékoztatást nyújt. Nyilvánosságra hozza a vonatkozó információkat, ideértve az éves tevékenységi jelentést, az éves munkaprogramot, a magatartási kódexet, a stratégiai kockázatelemzéseket, valamint a korábbi és jelenlegi közös műveletek, gyorsreagálású határvédelmi intervenciók, kísérleti projektek, a harmadik országbeli technikai segítségnyújtási projektek, migrációkezelést támogató csapatok bevetései, visszaküldési műveletek vagy visszaküldési intervenciók – többek között harmadik országokban is –, valamint munkamegállapodások átfogó beszámolóját, és a 92. cikk sérelme nélkül biztosítja különösen azt, hogy a nyilvánosság és minden érdekelt fél az Ügynökség munkájára vonatkozóan gyorsan objektív, részletes, átfogó, megbízható és könnyen érthető tájékoztatást kapjon. Az Ügynökség ennek során nem fedhet fel olyan operatív információkat, amelyek nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné a műveletek céljának elérését.

(3)   Az igazgatótanács megállapítja az (1) és (2) bekezdés alkalmazásához szükséges gyakorlati rendelkezéseket.

(4)   Bármely természetes vagy jogi személy jogosult írásban az Ügynökséghez fordulni az Unió bármely hivatalos nyelvén. E személyeknek jogában áll, hogy ugyanazon nyelven kapjanak választ.

(5)   Az Ügynökség által az 1049/2001/EK rendelet 8. cikke alapján hozott határozatok ellen – az EUMSZ 228., illetve 263. cikkében meghatározott feltételek szerint – panasszal lehet fordulni az európai ombudsmanhoz vagy keresetet lehet benyújtani a Bírósághoz.

(1)   Az egyéb bevételi források sérelme nélkül a Hivatal bevételei a következők:

(2)   Az Ügynökség kiadásai magukban foglalják az Ügynökség igazgatási, infrastrukturális, műveleti és személyzeti kiadásait.

(3)   Az ügyvezető igazgató elkészíti az Ügynökség következő költségvetési évre tervezett bevételeire és kiadásaira vonatkozó kimutatástervezetet, ideértve egy létszámtervet is, és továbbítja az igazgatótanácsnak.

(4)   A bevételeknek és kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük.

(5)   Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató által elkészített kimutatástervezet alapján elfogadja az Ügynökség bevételeire és kiadásaira vonatkozó ideiglenes költségvetési javaslattervezetet, ideértve az előzetes létszámtervet is. Az igazgatótanács ezeket az egységes programozási dokumentum tervezetének részeként minden év január 31-ig továbbítja az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság számára.

(6)   Az igazgatótanács minden év március 31-ig továbbítja a Bizottságnak az Ügynökség tervezett bevételeire és kiadásaira vonatkozó végleges költségvetési javaslattervezetet, beleértve a létszámterv tervezetét és az előzetes munkaprogramot is.

(7)   A tervezetet a Bizottság – az Európai Unió általános költségvetési tervezetével együtt – megküldi a költségvetési hatóságnak.

(8)   A tervezet alapján a Bizottság a létszámtervhez általa szükségesnek tartott becsült összegeket, valamint az általános költségvetés terhére nyújtandó hozzájárulás összegét felveszi az Európai Unió általános költségvetésének tervezetébe, amelyet az EUMSZ 313. és 314. cikkének megfelelően beterjeszt a költségvetési hatóság elé.

(9)   A költségvetési hatóság engedélyezi az Ügynökségnek nyújtandó hozzájárulás előirányzatait.

(10)   A költségvetési hatóság elfogadja az Ügynökség létszámtervét.

(11)   Az igazgatótanács elfogadja az Ügynökség költségvetését. Az Ügynökség költségvetése az Európai Unió általános költségvetésének végleges elfogadását követően válik véglegessé. Adott esetben a költségvetést megfelelően ki kell igazítani.

(12)   A költségvetés bármilyen módosítása esetén, beleértve a létszámterv módosítását is, ugyanezt az eljárást kell követni.

(13)   Az Ügynökség költségvetésére várhatóan jelentősen kiható építési projektekre az (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (47) rendelkezéseit kell alkalmazni.

(14)   A gyorsreagálású határvédelmi intervenciók és visszaküldési intervenciók finanszírozása érdekében az Ügynökség igazgatótanács által elfogadott költségvetése a külső határokon végzett közös műveleti tevékenységekre és a visszaküldés területén végzett műveleti tevékenységekre közösen előirányzott költségvetés legalább 2 %-át elérő mértékű műveleti tartalékot tartalmaz. Az ügyvezető igazgató minden hónap végét követően úgy határozhat, hogy a tartalék előirányzatainak egy tizenketted részével egyenértékű összeget átcsoportosít az Ügynökség egyéb műveleti tevékenységeire. Ebben az esetben az ügyvezető igazgató tájékoztatja az igazgatótanácsot.

(15)   Az egy pénzügyi évnél hosszabb időn átívelő intézkedések költségvetési kötelezettségvállalásai felbonthatók több évre esedékes éves részletekre.

(1)   Az Ügynökség költségvetését az ügyvezető igazgató hajtja végre.

(2)   Az Ügynökség számvitelért felelős tisztviselője az n+1. pénzügyi év március 1-jéig megküldi a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek az n. pénzügyi évre vonatkozó előzetes beszámolót. A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője köteles az intézmények és a decentralizált szervek előzetes elszámolásai alapján konszolidált elszámolást készíteni az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 245. cikkének megfelelően.

(3)   Az Ügynökség az n. évre vonatkozó, a költségvetés végrehajtásáról és a pénzgazdálkodásról szóló jelentést az n+1. év március 31-ig megküldi az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek.

(4)   A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője az n+1. év március 31-ig megküldi a Számvevőszéknek az Ügynökség n. évre vonatkozó, a Bizottság beszámolójával összevont előzetes beszámolóját.

(5)   Az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 246. cikkével összhangban az Ügynökségnek az n. évre vonatkozó előzetes beszámolójára tett számvevőszéki észrevételek kézhezvételét követően az ügyvezető igazgató saját felelősségi körében elkészíti az Ügynökség végleges beszámolóját, és véleményezésre továbbítja az igazgatótanácsnak.

(6)   Az igazgatótanács véleményezi az Ügynökség n. évre vonatkozó végleges beszámolóját.

(7)   Az n+1. év július 1-jéig az ügyvezető igazgató megküldi a végleges beszámolót és az igazgatótanács véleményét az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.

(8)   Az n. évre vonatkozó végleges beszámolót az n+1. év november 15-ig közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(9)   Az ügyvezető igazgató az n+1. év szeptember 30-ig válaszol a Számvevőszéknek az észrevételeire. Ezt a választ az igazgatótanácsnak is megküldi.

(10)   Az ügyvezető igazgató az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 261. cikkének (3) bekezdésével összhangban az Európai Parlament kérésére benyújt az Európai Parlamentnek minden, a mentesítési eljárás n. pénzügyi évre történő szabályszerű alkalmazásához szükséges információt.

(11)   Az Európai Parlament a minősített többséggel eljáró Tanács ajánlása alapján eljárva az n+2. év május 15. előtt mentesíti az ügyvezető igazgatót az n. évi költségvetés végrehajtása tekintetében.

(1)   A csalás, a korrupció és egyéb jogellenes tevékenységek leküzdése érdekében a 883/2013/EU, Euratom rendeletet korlátozások nélkül alkalmazni kell. Az Ügynökség csatlakozik az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz, és a megállapodás mellékletében található minta alapján késedelem nélkül elfogadja az Ügynökség teljes személyzetére vonatkozó megfelelő rendelkezéseket.

(2)   A Számvevőszék jogosult a dokumentumok és helyszíni ellenőrzések alapján ellenőrzést végezni valamennyi, vissza nem térítendő támogatásban részesülő kedvezményezettnél, vállalkozónál és alvállalkozónál, akik az Ügynökségtől uniós forrásokban részesültek.

(3)   Az OLAF a 883/2013/EU, Euratom rendeletben és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (48) meghatározott rendelkezésekkel és eljárásokkal összhangban igazgatási vizsgálatokat – többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat – végezhet annak megállapítása céljából, hogy az Ügynökség által finanszírozott, vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodással, vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó határozattal vagy valamely szerződéssel összefüggésben történt-e csalás, korrupció vagy bármilyen más jogellenes tevékenység, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit.

(4)   Az (EU) 2017/1939 rendelettel összhangban az Európai Ügyészség kinyomozhatja és vádhatósági eljárás alá vonhatja a csalást és az Unió pénzügyi érdekeit sértő más jogellenes tevékenységeket az (EU) 2017/1371 irányelvben foglaltak szerint.

(5)   Az (1)–(4) bekezdés sérelme nélkül az Ügynökség által harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött munkamegállapodásoknak, továbbá az általa kötött támogatási megállapodásoknak, az általa hozott támogatási határozatoknak és az általa kötött szerződéseknek rendelkezéseket kell tartalmazniuk, amelyek kifejezetten felhatalmazzák a Számvevőszéket, az OLAF-ot és az Európai Ügyészséget arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően lefolytassák az említett ellenőrzéseket és vizsgálatokat.

(1)   Az 59. cikk sérelme nélkül 2023. december 5-ig és ezt követően négyévenként a Bizottság értékeli e rendeletet. Az értékelés különösen a következőkre terjed ki:

Az értékelés külön elemzést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy e rendelet alkalmazása során miként tartották be a Chartát és az egyéb vonatkozó uniós jogszabályokat.

(2)   Az értékelésnek arra is ki kell térnie, hogy az Ügynökség mint munkáltató a jelöltek képzettségének és földrajzi egyensúlyának biztosítása szempontjából milyen vonzerővel bír a hivatali személyzet felvétele tekintetében.

(3)   Az értékelés végzése során a Bizottság kikéri az érdekelt felek véleményét, ideértve a konzultatív fórumot és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét.

(4)   A Bizottság az értékelő jelentéseket és a jelentésekkel kapcsolatos következtetéseit továbbítja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az igazgatótanácsnak. Az igazgatótanács ajánlásokat terjeszthet a Bizottság elé e rendelet módosításával kapcsolatban. Az értékelő jelentéseket és a jelentésekkel kapcsolatos következtetéseket közzé kell tenni. A tagállamok és az Ügynökség a Bizottság rendelkezésére bocsátják az értékelő jelentések elkészítéséhez szükséges információkat. Az értékelő jelentésekhez adott esetben jogalkotási javaslatokat kell csatolni.

(5)   Az Ügynökség 2021. december 1-jéig, majd azt követően kétévenként jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az EUROSUR működéséről.

A tagállamok az Ügynökség rendelkezésére bocsátják az e jelentések elkészítéséhez szükséges információkat.

(6)   Az (1) bekezdésben említett értékelés részeként a Bizottság átfogó értékelést készít az EUROSUR-ról, amelyet szükség esetén a működés javítását célzó megfelelő javaslatok kísérnek.

A tagállamok és az Ügynökség a Bizottság rendelkezésére bocsátják az első albekezdésben említett átfogó értékelés elkészítéséhez szükséges információkat.

Az első albekezdésben említett átfogó értékelés végzése során a Bizottság kikéri az érdekelt felek véleményét, ideértve a konzultatív fórumot és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét.

(1)   A Bizottságot egy bizottság (az „Európai Határ- és Parti Őrség Bizottság”) segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(1)   Az 1052/2013/EU rendelet hatályát veszti a 9. cikk (3), (5), (7)–(10) bekezdése, valamint a 10. cikk (5) és (7) bekezdése kivételével, amelyek az e rendelet 24. cikkének (3) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének időpontjával vesztik hatályukat.

(2)   Az (EU) 2016/1624 rendelet hatályát veszti, a 20., a 30. és a 31. cikk kivételével, amelyek 2021. január 1-jével vesztik hatályukat.

(3)   Az 54–58. cikk szerinti bevetésekre 2021. január 1-jétől kezdődően kell sort keríteni.

(4)   A 2021. évi bevetések tekintetében az 54. cikk (4) bekezdésében és a 64. cikk (6) bekezdésében említett határozatokat az igazgatótanács 2020. március 31-ig fogadja el.

(5)   A készenléti alakulathoz való tagállami hozzájárulás biztosítása érdekében az emberi erőforrások fejlesztésének támogatása céljából a tagállamok a 61. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban jogosultak a 2020. évi finanszírozásra. A II. mellékletben a 2022. évre vonatkozóan feltüntetett számok a 2020. évi vonatkozó finanszírozás referenciaértékeként szolgálnak.

(6)   Annak érdekében, hogy a megkövetelt létszámú hivatali személyzettel hatékonyan hozzájáruljon a készenléti alakulat első bevetéseihez és az ETIAS Központi Egységének felállításához, az Ügynökség 2019. december 4-től kezdődően és a költségvetési szabályokkal összhangban megkezdi a szükséges előkészületeket, beleértve a felvételt és a képzést is.

(7)   2021. december 5-ig a tagállamok önkéntes alapon információt szolgáltathatnak az EUROSUR-nak a határforgalom-ellenőrzésről és a légi határellenőrzésről.

(8)   A hatályon kívül helyezett jogi aktusokra történő hivatkozásokat e rendeletre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és az e rendelet VI. mellékletében található megfelelési táblázatnak megfelelően kell értelmezni.

(1)   Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)   A 79. cikk az ugyanazon cikkben említett rendszer tényleges átadásának időpontjától kezdve alkalmazandó.

(3)   A 12. cikk (3) bekezdése, a 70. cikk és a 100. cikk (5) bekezdése az Egyesült Királysággal folytatott együttműködést illetően addig a napig alkalmazandó, amelytől a Szerződések az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdése értelmében az Egyesült Királyságra már nem alkalmazhatók, vagy –, feltéve, hogy az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdése szerint az Egyesült Királysággal között kilépési megállapodás az említett időpontig hatályba lépett – az említett kilépési megállapodásban meghatározott átmeneti időszak végéig.