(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az (EU) 2019/159 végrehajtási rendelettel végleges védintézkedéseket vezetett be egyes acéltermékekre vonatkozóan (a továbbiakban: végleges rendelet) (3). Az e rendelettel bevezetett intézkedések az acéltermékek 26 kategóriájára vonatkozó vámkontingensből állnak, amelyet elég magas szinten határoztak meg ahhoz, hogy a hagyományos kereskedelmi forgalom fennmaradjon. Csak a hagyományos kereskedelmi forgalom e – termékkategóriánkénti alapon – meghatározott mennyiségi szintje fölött alkalmazandó egy 25 %-os vámtétel.

(2)

A végleges rendelet (161) preambulumbekezdése és 9. cikke rögzítette, hogy előfordulhat, hogy az uniós érdekre tekintettel a Bizottságnak „ki kell igazítania a vámkontingensek […] szintjét vagy felosztását, ha az intézkedések alkalmazási időszaka alatt a körülményekben változás áll be”, valamint, hogy e felülvizsgálatnak „legkésőbb 2019. július 1-jén” el kell kezdődnie.

(3)

E megfontolásra figyelemmel 2019. május 17-én (4) a Bizottság megindította a végleges rendelet felülvizsgálatát, és felkérte a feleket, hogy ismertessék álláspontjukat a Bizottság által a 26 érintett termékkategória tekintetében a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben azonosított öt felülvizsgálati okkal kapcsolatban, valamint szolgáltassanak információkat, és mindezeket támasszák alá bizonyítékokkal. Ezen értesítés 3. szakasza szerint e felülvizsgálati okok a következőkre vonatkoztak:

(4)

A Bizottsághoz több mint 150 különböző féltől érkeztek beadványok. Az érdekelt feleknek lehetőségük volt arra, hogy észrevételeket fűzzenek egymás beadványaihoz és azokra vonatkozó ellenérveket fogalmazzanak meg. Ennek következtében a Bizottsághoz több mint 50 további ellenérveket tartalmazó beadvány érkezett.

(5)

A beérkezett beadványok részletes elemzése alapján a Bizottság a következő ténymegállapításokra jutott. Ezek az alábbi 2. szakaszon belül öt különböző, a fenti (3) preambulumbekezdésben azonosított öt felülvizsgálati oknak megfelelő alszakaszban találhatók.

(6)

Amint azt a végleges rendelet (161) preambulumbekezdése már rögzítette, a meglévő intézkedések Bizottság általi felülvizsgálata az intézkedések hatálya alá tartozó valamennyi termékkategóriára vonatkozott, beleértve (de nem kizárólagosan) a 3., a 4., a 6. és a 16. termékkategóriát is. E konkrét termékkategóriák tekintetében a Bizottsághoz a végleges védintézkedések elfogadásához vezető vizsgálat során jelentős számú észrevétel érkezett. E termékkategóriák továbbá az Unió kereskedelmi partnereivel folytatott kétoldalú konzultációk keretében is számos egyeztetés tárgyát képezték.

(7)

Emellett a Bizottság napi szinten nyomon követte mind a 26 termékkategóriát.

(8)

A felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben a Bizottság bejelentette, hogy meg fogja vizsgálni, a végleges intézkedések elfogadása óta megváltozott körülmények alakultak-e ki, ideértve azt is, hogy vannak-e bizonyítékai az uniós kereslet lényeges növekedésének vagy csökkenésének, vagy bizonyos termékkategóriákra vonatkozó piacvédelmi intézkedések bevezetésének. E körülmények szükségessé tennék a hatályos vámkontingens szintjének vagy felosztásának kiigazítását.

(9)

A Bizottság kifejtette, hogy a keresletben bekövetkezett lényeges változások azonosítása érdekében megvizsgálja a vámkontingens használatának alakulását, hogy megállapítsa, kimerítették-e a kontingenseket, vagy hogy használatuk nem a hagyományos kereskedelmi forgalmat tükrözte-e.

(10)

A felülvizsgálat megindításának időpontjában a Bizottság a kereskedelem ilyen potenciálisan rendellenes szerkezetét észlelte a 4B., az 5., a 13., a 15., a 16., a 17., és a 25. termékkategóriában. E kategóriák esetében bizonyos éves országspecifikus kontingenseket vagy megfelelő maradványkontingenseket, amelyeknek a számítások szerint 2019. június végéig kellett volna tartaniuk, a végleges védintézkedések bevezetése után csupán két hónappal már kimerítettek vagy majdnem kimerítettek.

(11)

A felülvizsgálat céljára a Bizottság részletesen elemezte a 26 termékkategória alakulását, nem csupán a napi nyomon követése alapján, hanem konkrétabban a 2019. február 2-tól 2019. június végéig tartó időszakban történő alakulásukra is figyelemmel. Ezen elemzés segítségével a Bizottság azt kívánta meghatározni, hogy az esetleges rendellenes felhasználási mintázatokat az uniós kereslet valódi jelentős növekedése okozta-e, vagy a vámkontingensek e felhasználási mintázatai spekulatív készletfelhalmozási tevékenységek vagy akár külföldön hozott torzító hatású kereskedelmi intézkedések miatti kereskedelem-eltérülés következményei.

(12)

Beadványában számos érdekelt fél kérte az általa importált termékkategóriákra vonatkozó vámkontingens szintjének növelését vagy a kontingens felosztásának vagy felhasználásának más rendszerét. Csak néhány érdekelt fél nyújtott be a vámkontingens által meghatározott, rendelkezésre álló mennyiségi korlátok és a fennálló (vagy kialakulóban levő) uniós kereslet közötti lehetséges egyensúlyhiány vagy más megváltozott körülmények megállapítását alátámasztó érdemi bizonyítékokat. Ezen észrevételek többsége a következő, e szakaszban részletesebben tárgyalásra kerülő termékkategóriákra összpontosított: 1. kategória (melegen hengerelt lemez és szalag), 4B. kategória (fémbevonatú lemez gépjárműipari felhasználásra), 16. kategória (hengerhuzal) és 25. kategória (nagy méretű hegesztett cső).

(13)

A felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezésben vagy a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben említett egyéb termékkategóriák (vagyis a 3. [„elektromos” lemez], 5. [szerves bevonatú lemez], 6. [ónművi vékonylemez], 13. [betonacélrúd], 15. [rozsdamentes hengerhuzal] és 17. [szögvas, idomvas és szelvény] termékkategória) esetében korlátozott számú észrevétel érkezett. Egyetlen beérkezett beadvány sem szolgált a megnövekedett kereslet vagy bármely más megváltozott körülmények okozta ellátási hiánnyal (vagyis az érintett vámkontingens által meghatározott alacsony mennyiségi korlátokkal) kapcsolatos problémákra utaló bizonyítékkal. Ugyanakkor számos beadvány hivatkozott kiszorítással kapcsolatos problémákra a 13. termékkategória tekintetében, ezeket az e szakasz alábbi 2.B. alszakaszában fogjuk külön elemezni.

(14)

Az intézkedések első évének végén, 2019. június 30-án a tényleges behozatali volumen a 26 termékkategória közül 24 kategória esetében a vámkontingens által meghatározott – egy vagy több országspecifikus kontingensből és/vagy a globális vámkontingensből eredő – vonatkozó mennyiségi szint alatt maradt. Másként fogalmazva, 2019. július vége körülre az intézkedések keretében biztosított teljes (országspecifikus és maradvány-) kontingenst csak két termékkategória, nevezetesen a 13. (betonacélrúd) és a 14. (rozsdamentes acélrúd) kategória esetében merítették ki teljesen.

(15)

Összességében a 2019. február 2. és június 30. közötti időszakra rendelkezésre álló vámkontingensből 1,3 millió tonna felhasználatlan maradt. Ezenkívül a Bizottság megerősítette, hogy abban az időszakban, amikor ideiglenes intézkedések voltak hatályban (2018. július 18. és 2019. február 1. között), a kontingensből körülbelül két millió tonna maradt felhasználatlan. Így a védintézkedések első alkalmazási évében több mint 3,2 millió tonna vámmentes behozatalt nem használtak ki.

(16)

Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vámkontingensnek a hatályos védintézkedések alapján meghatározott szintjei nem korlátozták indokolatlanul a kereskedelmi forgalmat, hanem az uniós piaci szükségleteknek megfelelően biztosították a hagyományos kereskedelmi forgalom fenntartását. Az érdekelt felek nem szolgáltak a megnövekedett kereslet okozta állítólagos ellátási hiányra vonatkozó bizonyítékokkal.

(17)

A vámkontingensek Bizottság által elfogadott rendszere a végleges védintézkedések hatálya alá tartozó valamennyi termékkategória esetében – az 1. kategória kivételével – az országspecifikus és a maradvány-vámkontingensek kombinációjából állt. A Bizottság ezzel a hagyományos kereskedelmi volumen megőrzésére törekedett, nem csupán a volument, hanem a származási helyet illetően is.

(18)

A Bizottság ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy ez az előnyben részesített vámkontingensrendszer a következő különleges körülményekre tekintettel nem megfelelő az 1. termékkategória esetében. A 2015–2017-es időszak behozatalának közel 60 %-át adó öt múltbeli fő exportáló országra (5) vonatkozóan ugyanebben az időszakban dömpingellenes és/vagy kiegyenlítő intézkedéseket írtak elő (6). Ez jelentősen befolyásolta az onnan érkező behozatal szintjét.

(19)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy ezek az országok rendes körülmények között nem tudnának a korábbi szinteken, vagyis az elmúlt három évben (2015–2017) az Unióba irányuló behozataluk átlagos szintjén az Unióba exportálni. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy az Unió érdekében áll, hogy negyedéves alapon kezelt globális vámkontingensek egységes rendszerét fogadja el annak érdekében, hogy elkerülje a hiány kockázatát, amelyet az országonkénti felosztás indokolatlanul okozhatna.

(20)

A jelen felülvizsgálat során tett észrevételeikben egyes érdekelt felek, többek között az uniós gazdasági ágazat és több exportáló ország kérte a Bizottságot, hogy az 1. termékkategória esetében is országspecifikus vámkontingensek rendszerét alakítsa ki. E felek azzal érvelnek, hogy a behozatal jelenlegi alakulása a behozatalban mutatkozó egyensúlyhiányt teremtene bizonyos beszállító országok kárára, ami pedig bizonyos piaci zavarokhoz vezetne.

(21)

A Bizottság erre reagálva elemezte az 1. termékkategória behozatalainak 2018-ban és 2019 első felében történő alakulását. A Bizottság Oroszország mint beszállító ország tekintetében megállapította, hogy – annak ellenére, hogy Oroszország dömpingellenes intézkedések hatálya alatt állt (ami 2017-ben a behozatali volumenje releváns csökkenéséhez vezetett) – az Oroszországból érkező behozatal a 2018. január és 2019. január közötti időszakban ismét elérte a korábbi kereskedelmi volumenének jelentős részét. A 2019 február és június közötti időszakban Oroszország a vámkontingens felhasználásának 16 %-át tette ki (7). Ezenkívül más dömpingellenes intézkedések hatálya alatt álló országok, nevezetesen Brazília és Ukrajna is tovább exportált az Unióba (8), noha a dömpingellenes intézkedések bevezetése előttinél jóval alacsonyabb mennyiségben.

(22)

A – különösen Oroszországból érkező – behozatal fentiekben leírt, a végleges védintézkedések elfogadásakor előre nem látható alakulására tekintettel a Bizottság most megállapította, hogy a piacvédelmi intézkedésekkel érintett behozatal szintje a vártnál jelentősen alacsonyabb. Továbbá, figyelemmel arra, hogy a vámkontingensnek a végleges védintézkedések alkalmazása alatti két negyedévben (2019 február–június) más exportáló országok, különösen Törökország, India és a Szerb Köztársaság általi felhasználása – 40 %-os, 15 %-os és 12 %-os részesedéssel – következetesen magas volt, most megállapítható, hogy az ellátási hiány potenciális kockázata, amelyre a Bizottság a végleges intézkedések bevezetésekor számított, lényegesen alacsonyabbnak tekinthető.

(23)

Ennek megfelelően a fenti megváltozott körülmények fényében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Unió érdekében áll az 1. termékkategóriára vonatkozó vámkontingens felosztásának módosítása és olyan, a többi termékkategória esetében használthoz hasonló mechanizmus bevezetése, amely a lehető legnagyobb mértékben biztosítja a kereskedelmi forgalom származási helyének fenntartását.

(24)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ilyen rendszer bevezetésének nehézsége az 1. termékkategória jellegéből adódik. Amint azt a Bizottság korábban a (19) preambulumbekezdésben kifejtette, ha az országspecifikus vámkontingensek meghatározása során a 2015–2017 közötti múltbeli átlagos behozatalra támaszkodna, ez jelentős ellátási hiányhoz vezetne. Másrészt, ha 2018-at venné figyelembe, amely az első olyan teljes év volt, amikor a dömpingellenes és a kiegyenlítő intézkedések hatályban voltak, ez nem megfelelő felosztáshoz vezethetne. Ennek az az oka, hogy a 2018-as behozatali volumeneket a védintézkedések (2018. júliusi) hatálybalépése, valamint a harmadik országokból származó – a végleges rendeletben az 1. kategória tekintetében már megállapított – kereskedelem-eltérülésből eredő behozatali volumenek jelenléte is befolyásolta.

(25)

Ilyen körülmények között, továbbá kellően hosszú és megbízható időszakra vonatkozó, megfelelő reprezentatív behozatali adatok hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az 1. kategóriára vonatkozó hagyományos kereskedelmi forgalom – mind a volument, mind a származási helyet illetően történő – fenntartásának legmegfelelőbb módja az lenne, ha korlátot határozna meg a globális kontingensben egy adott exportáló ország által az adott negyedévben elérhető részesedésre vonatkozóan.

(26)

E felső korlát meghatározása érdekében a Bizottság elemezte az 1. termékkategóriára vonatkozó múltbeli (2013–2017-es) (9) behozatali adatokat és megállapította, hogy ebben az időszakban átlagosan egyetlen exportáló ország sem haladta meg a 25 %-ot, valamint, hogy a bármely évben megfigyelhető legmagasabb részesedést Törökország érte el 2017-ben, 28 %-kal. Ennek megfelelően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az intézkedések fennmaradó időtartamára egyetlen exportáló országnak sem szabad megengedni, hogy a negyedévente rendelkezésre álló globális vámkontingensben fennálló 30 %-os részesedést meghaladja.

(27)

Ez a küszöbérték várhatóan elegendő mozgásteret biztosít az exportáló országoknak arra, hogy betöltsék a dömpingellenes vagy kiegyenlítő intézkedések hatálya alatt álló országok által szabadon hagyott piaci részesedést, ugyanakkor a lehető legnagyobb mértékben fenntartja a hagyományos kereskedelmi forgalmat és az ellátás megfelelő változatosságát biztosítja az uniós felhasználóknak ahhoz, hogy minimalizálja az ellátási hiány potenciális kockázatát (10).

(28)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vámkontingens felosztásának e kiigazítása révén az uniós érdekkel összhangban megfelelő egyensúlyt teremt a különböző felek jogos érdekei között.

(29)

A végleges rendeletben a Bizottság úgy döntött, hogy az uniós érdeket szolgálja a 4. kategória (fémbevonatú lemez) felbontása két alkategóriára, a 4A. és a 4B. alkategóriára. E bontás célja az volt, hogy a lehető legnagyobb mértékben fennmaradjon az uniós gépjárműipar céljára szolgáló behozatal hagyományos szintje. A 4. kategóriában szereplő terméktípusok nagy számára tekintettel a Bizottság annak jelentős kockázatát azonosította, hogy az uniós gépjárműipar számára szükséges acéltípusokat kiszoríthatják más „szabványos” alkategóriák. Emlékeztetni kell arra, hogy az e kategóriába tartozó legtöbb szabványos típusra jelenleg dömpingellenes intézkedések vonatkoznak, a speciálisabb termékekkel ellentétben, amelyekre nem terjedt ki a dömpingellenes intézkedések iránti vonatkozó kérelem.

(30)

A felülvizsgálat részeként a Bizottsághoz számos beadvány érkezett a két alkategóriára bontás által érintett érdekelt felektől, többek között az uniós gépjárműipari szövetségtől (ACEA), valamint a koreai és a kínai kormánytól és exportáló gyártóktól. E beadványok azt hangsúlyozták, hogy a jelenlegi bontás nem teljesen eredményes a kitűzött céljai elérésében. Ezek az érdekelt felek azt is állították, hogy a termékek meghatározása az alkategóriákba történő besorolást illetően nem egyértelmű, valamint különösen azt is, hogy az úgynevezett gépjárműipari minőségeket – a gépjárműipar kárára – kiszorították a szabványos kategóriák.

(31)

Az érdekelt felek az e kategóriára vonatkozó vámkontingens eredményességének javítására irányuló különböző javaslatokat nyújtottak be. Így az ACEA és a kínai kormány azt kérte, hogy a Bizottság biztosítson meghatározott célra történő felhasználás miatti mentességet a 4B. kategóriába tartozó, gépjárműiparban történő felhasználásra szánt acélminőségek behozatalára vonatkozóan. Más érdekelt felek, így a koreai, a tajvani és a kínai kormány alternatív lehetőségként a vámkontingens szintjének emelését kérte, valamint olyan rendszer kialakítását, amely biztosítaná a gépjárműiparban felhasznált hagyományos volumenek eredményes védelmét a más típusú acél behozatalával szemben. Az uniós acélágazat a maga részéről egyetértett azzal, hogy a 4A. kategóriára vonatkozó dömpingellenes intézkedések esetleges kijátszását ki kell vizsgálni és megoldást kell találni a gépjárműipar számára, anélkül azonban, hogy a 4B. kategóriát kizárnák az intézkedések hatálya alól.

(32)

A Bizottság által a végleges intézkedések felülvizsgálata során elvégzett elemzés megerősíti, hogy a 4B. kategóriába tartozó termékek hagyományos kereskedelmi forgalma valóban zavart szenvedett. Az Eurostat behozatali statisztikái szerint Kína (amelynek az egyik legnagyobb országspecifikus vámkontingenst biztosították) egy negyedév alatt (2019. február 2. és március 31. között) teljesen kimerítette országspecifikus vámkontingensét, és ezt követően ugyanezen időszak utolsó negyedévében (2019. április 1. és június 30. között) a globális vámkontingens jelentős részét (több mint 75 %-át) használta fel.

(33)

Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy Kína az intézkedések második évére (2019. július 1. és 2020. június 30. között) vonatkozó éves országspecifikus vámkontingensét csupán egyetlen nap alatt kimerítette. Ezért kétséges, hogy ez a behozatal valóban az úgynevezett „gépjárműipari minőségekre” vonatkozó behozatalból áll-e. Az éves országspecifikus vámkontingens egyetlen nap alatt történő említett kimerítése mindenesetre szintén azt mutatta, hogy az ezen alkategóriára vonatkozó hagyományos kereskedelmi forgalmat kiszorították. Ez a tendencia valószínűleg tovább fokozódna, ha nem igazítanák ki a 4B. kategóriára vonatkozó vámkontingens működését a – különböző beszállító országokból a gépjárműiparban történő felhasználásra érkező behozatal hagyományos szintjének fenntartására irányuló – kitűzött cél elérésének biztosítása érdekében.

(34)

A Bizottság továbbra is azt az álláspontot képviselte, hogy nincs ok arra, hogy az intézkedések hatálya alá tartozó termékkategóriák bármelyikét kizárja, akár a 4B. termékkategória kifejezett kizárása, akár a meghatározott célra történő felhasználásra biztosított mentesség révén (11). A Bizottság ezért elutasította a gépjárműipari minőségekre vonatkozó, meghatározott célra történő felhasználásra kért mentességet.

(35)

A Bizottság ugyanakkor elismerte, hogy az uniós érdeket szolgálja, hogy az uniós gépjárműipar által felhasznált terméktípusok hagyományos kereskedelmi forgalmát elkülönítsék. E célkitűzés elérésnek az egyik módja az, ha a 4B. kategória felhasználását kizárólag azon importokra korlátozzák, amelyek esetében bizonyítani tudják a gépjárműiparban történő felhasználást.

(36)

A Bizottság ennek megfelelően úgy ítélte meg, hogy az uniós érdeket szolgálja a 4. kategóriára vonatkozó vámkontingens működésének a következők szerinti kiigazítása. Ahhoz, hogy a 4B. kategóriára vonatkozó vámkontingenst igénybe vehessék, az e kategóriába tartozó és ténylegesen a gépjárműalkatrészek gyártására használt acéltermék-kategóriákat a 952/2013/EU rendelet (12) 254. cikkében említett meghatározott célra történő felhasználási eljárás alá kell vonni. A 4B. kategóriára vonatkozó vámkontingens kimerítését követően a kontingens feletti 25 %-os vámtétel lesz alkalmazandó.

(37)

Ugyanakkor, mivel a jelenleg a 4B. kategória alá sorolt egyes KN-kódokat nem kizárólag a gépjárműipar használja, mindazonáltal szükséges volt a kódok 4A. és a 4B. kategória közötti megosztásának kiigazítása annak biztosítása érdekében, hogy a nem gépjárműipari termékek vonatkozó kivitele fennmaradjon. E célból a Bizottság a 4A. kategória hatályát a következőképpen bővítette és vizsgálta felül: a korábban kizárólag a 4B. kategóriába tartozó valamennyi KN-kód mostantól a 4A. kategória részét is képezi. A 4A. kategória hatálya következésképpen kibővül. A 4B. kategória hatálya ugyanakkor változatlan marad.

(38)

Ennek megfelelően a 4B. kategória szerinti kódok alá tartozó termékek azon importjait, amelyek nem a gépjárműiparban történő felhasználásra szolgálnak, a jövőben kizárólag a 4A. kategória keretében kell megvalósítani. Ezzel szemben a gépjárműiparban történő felhasználásra szánt termékek valamennyi behozatalára a 4B. termékkategóriában kell, hogy sor kerüljön, és azoknak a fenti (36) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően meg kell felelniük a meghatározott célra történő felhasználási eljárás követelményeinek.

(39)

E kiigazítás miatt India egyetlen országspecifikus vámkontingenst kapna a 4A. kategóriában (amely összesíti a 4A. és a 4B. kategóriában biztosított országspecifikus vámkontingensek volumenét), mivel a Bizottság rendelkezésére álló információk szerint ez az ország nem exportál a gépjárműiparban történő felhasználás céljára.

(40)

A Koreai Köztársasággal folytatott konzultációk keretében kapott információk alapján a Bizottság kiigazította a 4A. és 4B. kategóriába tartozó országspecifikus vámkontingens szintjét. A 4B. kategóriába tartozó vámkontingens azon részét, amely megfelel a korábban kizárólag e kategória alá tartozó és nem autóipari felhasználásra szánt KN-kódoknak, a 4A. kategóriába tartozó országspecifikus vámkontingens alá teszik át, hogy azok továbbra is exportálhatók legyenek az uniós piacra. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az uniós érdekre figyelemmel szükség van ezen kiigazítás bevezetésére, hogy javítsa a végleges intézkedések hatékonyságát e kategória tekintetében, valamint, hogy biztosítsa, hogy az uniós gépjárműipar importjait ne korlátozzák indokolatlanul.

(41)

A Bizottsághoz számos állítást nyújtottak be e termékkategóriára vonatkozóan. Elősorban kérték a Bizottságot, hogy a vámkontingens szintjét felfelé igazítsa ki az uniós piacon fellépő esetleges ellátási hiány elkerülése érdekében. Egyes felek különösen azt kérték, hogy a Bizottság a vámkontingens szintjét felfelé akár 20 %-kal igazítsa ki, vagy hogy a vámkontingens szintje felülvizsgálatának alapjaként a 2016–2018 közötti évek behozatalának szintjét vegye figyelembe. Mások azt állították, hogy a vámkontingenst teljes mértékben ki kell igazítani, hogy tükrözze az uniós kereslet növekedését.

(42)

Egyes érdekelt felek másodsorban azzal érveltek, hogy az uniós gyártók nem növelték (és nem képesek tovább növelni) a kapacitásukat vagy termelésüket a hengerhuzal iránti jelenlegi és jövőbeli uniós kereslet kielégítéséhez szükséges mértékben. Ezenkívül azt is állították, hogy a hengerhuzal uniós gyártói elsődlegesen a velük kapcsolatban álló továbbfelhasználókat látják el, így csökkentik a hengerhuzal nyílt piacra szánt elérhető mennyiségeit, ami aláássa a független, vagyis vertikálisan nem integrált felhasználók pozícióját. Ennek következtében a független felhasználók jelentős korlátozásokkal szembesülnek az elegendő mennyiségű hengerhuzalhoz való hozzájutás terén.

(43)

Harmadsorban egyes érdekelt felek azt állították, hogy egyes vámkontingensek kimerítése nem lehet az e termékkategóriára vonatkozó készletfelhalmozás következménye, hanem a vonatkozó vámkontingensek kimerítéséig rendszeres és következetes szintű behozatalról volt szó.

(44)

Negyedsorban több érdekelt fél kérte a Bizottságtól, hogy biztosítson országspecifikus vámkontingenseket bizonyos származási helyek részére, mivel ezek meghatározott termék-alkategóriákat szállítanak az uniós piacra. Hasonlóképpen, egyes érdekelt felek azzal érveltek, hogy bizonyos alkategóriákat ki kell zárni, vagy hogy a Bizottságnak fel kellene bontania e kategóriát, és külön vámkontingenseket kellene biztosítania az új alkategóriák részére.

(45)

Ötödsorban, egyes felek e kategória olyan felbontását kérték, hogy a gépjárműiparban használt alkategóriák saját vámkontingenssel rendelkezzenek.

(46)

Végül egy érdekelt fél azzal érvelt, hogy nem tud meghatározott típusú terméket gyártani, mivel a védintézkedések korlátozzák a meghatározott típusú szükséges hengerhuzal mennyiségét; több fél továbbá azt kérte, hogy a fel nem használt országspecifikus vámkontingensek minden időszak utolsó negyedévében (április 1. és június 30. között) kerüljenek át a maradvány-vámkontingensbe.

(47)

A felülvizsgálat keretében a Bizottság mindezeket a beadványokat körültekintően értékelte. Elsősorban a Bizottság megállapította, hogy bár a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben elismerte, hogy ebben a kategóriában mind egyes országspecifikus vámkontingenseket, mind a globális vámkontingenst az első éves időszak utolsó negyedévében (2019. április 1. és június 30. között) különösen gyorsan használták fel, nem tűnik úgy, hogy e termék általános kínálata rendellenesen korlátozott lett volna. Nem voltak olyan, a jelentősen megnövekedett keresletre utaló jelek, amelyek a körülmények megváltozására utaltak volna. A vámkontingensek felhasználásának elemzése ugyanis azt mutatta, hogy míg egyes országok nagyon gyorsan felhasználták egyedi vámkontingensüket, az intézkedések alatti első év utolsó negyedévének utolsó két hetében (13) még legalább három származási ország (Moldova, Svájc és Ukrajna) vámkontingensében volt még felhasználatlan mennyiség, amely az adott időszakra jutó teljes vámkontingens több mint 6 %-át tette ki. Az első olyan év végén, amely alatt az intézkedések hatályban voltak, egy származási ország (Ukrajna) vámkontingensében volt még felhasználatlan mennyiség.

(48)

Egyes beadványok szerint az uniós építőiparban, amely a hengerhuzal egyik fő felhasználója, a kereslet 2018-ban 2,8 %-kal nőtt, és 2019–2021 között várhatóan 1,6 %-os ütemben tovább fog nőni. E növekedési tendenciát azonban a vámkontingensek jelenlegi mennyiségi szintjének meghatározásához vezető értékelés már tartalmazta. A végleges intézkedések bevezetésekor ugyanis a Bizottság a behozatal hagyományos szintjét 5 %-kal növelte a múltbeli adatok aktualizálása és a kereslet következő években történő rendes növekedésének figyelembevétele érdekében. Ezenkívül, még ha a védintézkedéseknek az intézkedések első évét követő liberalizálását lefelé módosítanák is (14), a liberalizálás – az előre látható növekedést meghaladó állítólagos keresletnövekedés kezelése érdekében – de facto tovább növeli a rendelkezésre álló vámkontingensek szintjét. A Bizottság ennek alapján úgy ítéli meg, hogy a 16. termékkategóriára vonatkozó vámkontingens jelenlegi szintje megfelelő volt, és az uniós piacon nem állt fenn a hiány kockázata.

(49)

Ami a kínálat uniós gyártók általi mesterséges korlátozására vonatkozó állítást illeti, a Bizottság rendelkezésére álló információk (többek között a végleges intézkedésekhez vezető vizsgálat keretében az uniós gyártók által benyújtott, a kérdőívekre adott ellenőrzött válaszok) szerint az uniós gazdasági ágazat termelése és (szabadpiaci) értékesítése a 2013–2017 közötti időszakban folyamatosan emelkedett. Ugyanebben az időszakban a kapcsolatban álló vállalkozások részére történő értékesítések (kötött értékesítések) szintén emelkedtek, noha jóval kisebb mennyiségben. Az adatok azt mutatták, hogy a szabadpiaci értékesítések volumene (az Unióban) több mint háromszor magasabb volt, mint az unióbeli kötött értékesítések ugyanabban az időszakban. Ezenkívül nincsenek arra utaló bizonyítékok, hogy az elmúlt években megfigyelt ezen világos és következetes tendencia a közelmúltban drasztikusan megfordult volna. Így a rendelkezésre álló bizonyítékok ellentmondanak ennek az állításnak.

(50)

Ami az esetleges készletfelhalmozást illeti, a rendelkezésre álló bizonyítékok ellentmondtak annak az állításnak, hogy a behozatalra valamennyi származási országból rendszeres és egyenletes szinten került volna sor. Ugyanis, míg ez volt a helyzet több származási ország, valamint a harmadik negyedévben (2019 február–március) a maradvány-vámkontingens esetében, a többi legrelevánsabb származási ország (Törökország és Oroszország) az öt hónapra szóló vámkontingenst néhány nap vagy hét alatt kimerítette. Ez a rendellenes tendencia az intézkedések második időszakának első napjai esetében is megerősítést nyert (Törökország 2019. július 19-ig az éves országspecifikus vámkontingensének 60 %-át használta fel). Ezenkívül a Bizottság azt is megállapította, hogy az intézkedések első időszakának utolsó negyedévében (2019. április 1. és június 30. között) a maradvány-vámkontingenst már a vonatkozó negyedév második napján (vagyis 2019. április 2-án) kizárólag két ország (Törökország és Oroszország) merítette ki, míg az előző negyedévben (2019. február 2. és március 31. között) e maradvány-vámkontingenst a negyedév alatt több ország egyenletes ütemben használta fel. A vámkontingens szintjének egyes származási országok általi e szokatlanul gyors kimerítése nem tekinthető „rendszeres és egyenletes szintű kereskedelemnek”.

(51)

Ami a 16. kategória megosztására vonatkozó kérelmet illeti, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az (EU) 2019/159 rendeletben kivételes jelleggel megosztott két kategóriát és kifejtette az e döntést indokoló érveket. Az e tekintetben beérkezett beadványok körültekintő elemzését követően a Bizottság megállapította, hogy nem bizonyították a körülmények olyan megváltozását, amely indokolná bármely további kategória megosztását. A Bizottság megjegyzi, hogy az uniós gépjárműipar (ACEA) beadványai még csak nem is említik az e kategória esetleges megosztásának szükségességét. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az a puszta tény, hogy egy termékkategórián belül bizonyos típusokat a gépjárműiparban használnak fel, nem indokolja automatikusan, hogy azok az intézkedések keretében eltérő bánásmódban részesüljenek. Ehelyett azt kellene kimutatni, hogy az ilyen kiigazítások érvényesítése az uniós érdeket szolgálná. A szolgáltatott bizonyítékok ennek megfelelően nem voltak elegendőek ahhoz, hogy a Bizottság megállapítsa, hogy a kiigazítás valóban az Unió érdekében áll.

(52)

Ami a végleges védintézkedések által egy – meghatározott típusú hengerhuzalt igénylő – adott termék előállítására való képességre gyakorolt hatást illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy a szolgáltatott bizonyítékok az adott termék értékesítésének következetes és meredek csökkenésére irányuló tendenciát mutattak 2013-tól 2018-ig, vagyis a védintézkedések bevezetése előtt. Így ezt az állítást nem támasztotta alá elegendő bizonyíték.

(53)

A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy e termékkategória tekintetében nem volt elegendő bizonyíték a vámkontingens növelésének igazolására.

(54)

Egyes felek azt állították, hogy a 25. kategória vámkontingenseinek jelenlegi felosztását a megváltozott körülmények miatt módosítani kell. Egyes felek különösen azzal érveltek, hogy egy jelentős gázvezeték-projekt (Nord stream 2), amelyhez 2017-ben nagy mennyiségű csövet importáltak Oroszországból, most ér az utolsó szakaszába, és ezért az e termékre kiosztott vámkontingensek nem megfelelőek, mivel nem tükrözik a jelenlegi piaci helyzetet. Ezt az állítást véleményük szerint az Oroszországból érkező behozatal tendenciái is alátámasztják. Ennek következtében e felek azzal érveltek, hogy e kategória esetében a továbbiakban ne országspecifikus vámkontingensek legyenek, hanem egyetlen globális vámkontingens legyen a más jövőbeli projekteket érintő ellátási hiány elkerülése érdekében.

(55)

Egyrészről e kategóriában Oroszország a legnagyobb (a teljes vámkontingens körülbelül 70 %-át kitevő) egyedi vámkontingenssel rendelkező ország. A felülvizsgálat keretében a vonatkozó behozatali adatok Bizottság általi elemzése azt mutatta, hogy az Oroszországból érkező behozatal egy 2017-ben megfigyelhető hatalmas, hirtelen növekedést követően folyamatosan csökkent. E hirtelen növekedést követően az Oroszországból érkező behozatal szintje már 2018-ban drasztikusan csökkent (noha még viszonylag nagy mennyiséget tett ki). Ez a csökkenő tendencia azonban a végleges védintézkedések alkalmazási időszaka alatt felgyorsult. A vámkontingens felhasználásának elemzése azt mutatta, hogy Oroszország annak következtében az intézkedések első évében az országspecifikus vámkontingensét nagy arányban nem használta ki (30 %-os felhasználás) (15). A vámkontingens e nem teljes kihasználása az (54) preambulumbekezdésben említett eseti mérnöki projekt szükségleteit tükrözte.

(56)

Másrészről az e termékkategória más beszállító országai teljes mértékben kimerítették az országspecifikus vámkontingensüket és akár a globális vámkontingens 79 %-át is felhasználták (e globális vámkontingens volumene ugyanakkor viszonylag alacsony).

(57)

Az (54) preambulumbekezdésben említett mérnöki projekthez kapcsolódó megváltozott körülményekre és a vámkontingens felhasználásának a közelmúltban megfigyelt alakulására tekintettel a Bizottság szükségesnek tartotta a fennálló vámkontingens egyetlen globális vámkontingenssel történő felváltását. A vámkontingensek rendszerét érintő e változtatás megfelel az uniós érdeknek, mivel alkalmasabb a vámkontingensek nem megfelelő felosztásából eredő esetleges ellátási hiány kockázatának korlátozására, és ugyanakkor biztosítja az ellátás megfelelő sokféleségét és egyenlő esélyeket biztosít minden potenciális beszállítónak az e termékkategóriát igénylő új mérnöki projektekben való részvételre.

(58)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ellenkező esetben, vagyis, ha fenntartanák a vámkontingensek – jelenleg a végleges intézkedések hatálya alá tartozó – országonkénti felosztását, indokolatlanul torzulhatna a más potenciális származási országok beszállítóinak más folyamatban levő vagy jövőbeli projektekre vonatkozó közbeszerzési eljárásokban való részvétele. Ugyanez a probléma merülhetne fel, ha a Bizottság beszállító országonkénti felső határt állapítana meg, amint azt az 1. kategória esetében tette. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az eredeti helyzet fenntartása nem szolgálná az Unió érdekét, és indokolt az e kategóriára vonatkozó vámkontingensek felosztásának módosítása.

(59)

A meglévő intézkedések keretében fennálló valamennyi globális vámkontingenshez hasonlóan a 25. kategóriára vonatkozó globális vámkontingenst negyedéves alapon kell kezelni.

(60)

Míg az előző preambulumbekezdésekben a Bizottság az azon termékkategóriák vámkontingenseire vonatkozó esetleges kiigazítások érdemeit tárgyalta részletesen, amelyekhez az érdekelt felektől a legtöbb észrevétel érkezett, ez az alszakasz a fennmaradó termékkategóriákra vonatkozó, az adott kategória esetében általános érvényű érvek útján előadott állításokat vizsgálja tömörebb módon.

(61)

Egyes érdekelt felek kérték azoknak az országspecifikus vámkontingenseknek az emelését, amelyeket a vonatkozó időszak vége előtt kimerítettek. E felek közül néhányan azzal érveltek, hogy maga az a tény, hogy valamely országspecifikus vámkontingenst kimerítettek, elegendő bizonyítékot jelent a vámkontingens emelésének igazolására. E felek közül egyesek ehhez hasonlóan azt is megjegyezték, hogy a vámkontingensek végleges intézkedésekkel meghatározott szintje túl alacsony volt, mivel egyes termékkategóriák esetében a 2018-as behozatali szintek magasabbak voltak az érintett vámkontingensek mennyiségi szintjénél.

(62)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy két termékkategória kivételével a fennmaradó huszonnégy kategóriában egy vagy több származási ország vámkontingensében, a maradvány-vámkontingensben vagy mindkettőben még volt felhasználatlan mennyiség. A (15) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az ideiglenes intézkedések időtartama alatt (2018. július 18-tól2019. február 1-jéig), valamint a végleges intézkedések első időszakában (2019. február 2-től2019. június 30-ig) a teljes felhasználatlan vámkontingens meghaladta a 3 millió tonnát. Így a Bizottság nem értett egyet azokkal az állításokkal, hogy a vámkontingensek általános mennyiségi szintje túl alacsonyan került volna meghatározásra. Ezenkívül az a tény, hogy egy adott termékkategóriában bizonyos vámkontingenseket a vonatkozó időszak vége előtt kimerítettek, önmagában nem minősül olyan megváltozott körülményeknek, amelyek indokolnák a vámkontingens automatikus emelését, amennyiben nem szolgálnak további bizonyítékkal arról, hogy e kimerítés a kereslet olyan növekedésének következménye volt, amelyet a végleges intézkedések elfogadásakor nem láttak előre. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a védintézkedések célja az, hogy meghatározott termékek megnövekedett behozatala tekintetében vészhelyzetre szóló válaszintézkedésként szolgáljanak. Ezzel szemben a felülvizsgálat során kifejtett számos állítás pusztán a vámkontingens mennyiségi szintjének módosítását kérte anélkül, hogy valamely megváltozott körülményekre (például a kereskedelem-eltérülés kockázatának hiányára) vonatkozóan bármilyen bizonyítékkal szolgált volna. Ezért az ilyen alapon előadott állításokat a Bizottság megalapozatlannak tekintette.

(63)

Egyes érdekelt felek azt kérték a Bizottságtól, hogy változtassa meg a vámkontingens kiszámításához használt időszakot. E felek számos esetben azt kérték, hogy a Bizottság használja a 2016–2018 közötti időszakot a behozatal legújabb és általában egyúttal legmagasabb szintjének figyelembevétele érdekében.

(64)

Az (EU) 2019/159 rendeletben, továbbá a behozatalra vonatkozó közös szabályokról szóló, 2015. március 11-i (EU) 2015/478 európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) (a továbbiakban: (EU) 2015/478 rendelet) 15. cikkére, valamint az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvére tekintettel a Bizottság megjegyezte, hogy a vámkontingensek az utolsó három reprezentatív év (2015–2017) átlagos behozatali szintje alapján kerültek kiszámításra. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint azt a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben kifejtette, – e felülvizsgálat célja az volt, hogy a meglévő intézkedésekre vonatkozó konkrét kiigazításokat fogalmazzon meg, amennyiben elegendő bizonyíték van arra, hogy az intézkedések elfogadása óta megváltoztak a körülmények. Ezen túlmenően az érdekelt felek mindenesetre nem bizonyították, hogy a Bizottság által választott időszak hogyan lenne összeegyeztethetetlen az uniós jog vonatkozó szabályaival vagy elveivel. A Bizottság ennek megfelelően arra a következtetésre jutott, hogy az érintett vámkontingens meghatározásához használt időszakot a jelen felülvizsgálat keretében nem fogja módosítani.

(65)

Egyes érdekelt felek arra mutattak rá, hogy bizonyos országspecifikus vámkontingenseket nem használtak fel teljes mértékben. Egyes esetekben a felhasználás valójában elhanyagolható mértékű volt. E felek arra kérték a Bizottságot, hogy e volumeneket ossza fel a vámkontingensüket adott esetben kimerítő más beszállítók között.

(66)

A Bizottság elismerte, hogy bizonyos országspecifikus vámkontingenseket nem használtak fel teljes mértékben, és hogy egyes konkrét esetekben a felhasználás szintje rendellenesen alacsony volt. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vámkontingensek bizonyos országok számára történő felosztására a múltbeli behozatal alapján került sor a hagyományos kereskedelmi forgalom fenntartása érdekében. E tekintetben egyetlen érdekelt fél sem szolgált elegendő bizonyítékkal, amely azt mutatta volna, hogy a rendellenesen alacsony használati szint az adott terméktípusokra vonatkozó, tartós jellegű, megváltozott körülmények következménye lett volna. Az érdekelt felek ilyen bizonyítékokkal az arra vonatkozó érvek tekintetében sem szolgáltak, amelyek szerint a felhasználatlan kontingensek a vonatkozó termékkategóriákban ellátási hiányt okoztak volna, így az érintett vámkontingensek felosztása már nem tekinthető megfelelőnek és annak felülvizsgálatára van szükség. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nincs elegendő ok arra, hogy valamely múltbeli beszállítót megfosszon a saját kontingensétől.

(67)

Az időszakok első három negyedévének végén felhasználatlan maradványkontingenseket illetően egyes érdekelt felek azt kérték a Bizottságtól, hogy az időszak végi valamennyi felhasználatlan vámkontingenst vigye át a következő időszakra.

(68)

A Bizottság nem tudja elfogadni ezt a kérelmet. Megjegyzendő, hogy a vámkontingensek időszakonként rendelkezésre álló szintje éves alapon kerül kiszámításra. Ezért a felhasználatlan kontingensek egyik időszakról a másikra történő átvitele a múltbeli hagyományos behozatal szintje fölé emelné az egyes időszakokban rendelkezésre álló vámkontingenseket, és következésképpen azzal a kockázattal járna, hogy aláássa az intézkedések eredményességét.

(69)

Egyes érdekelt felek hasonlóképpen azt kérték a Bizottságtól, hogy biztosítson országspecifikus vámkontingenseket adott országoknak, még olyan esetekben is, amikor az ezen országokból érkező behozatal a vámkontingens felosztásához relevánsnak tekintett időszak (2015–2017) során 5 % alatt volt.

(70)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vámkontingens felosztásának módszere valamennyi termékkategória és származási ország esetében azonos volt. Az országspecifikus vámkontingens biztosításának az (EU) 2019/159 rendeletben meghatározott kritériuma az volt, hogy az ország behozatala a 2015–2017 közötti időszakban a termékkategória átlagos behozatalának legalább 5 %-át tegye ki. Az e tekintetben beérkezett beadványok nem jelöltek meg az e megközelítés megváltoztatását indokoló objektív okot. Ezenkívül a WTO szabályai értelmében az országspecifikus vámkontingensek kivételes biztosítása olyan esetekben, amikor az 5 %-os küszöböt nem érik el, az érdekelt felek közötti hátrányos megkülönböztetésnek minősülne. A Bizottság ezért nem tudta elfogadni ezeket a kérelmeket.

(71)

Más érdekelt felek az Európai Unió által bizonyos kereskedelmi partnerekkel aláírt kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban szereplő különböző rendelkezésekre hivatkoztak vagy az intézkedések alóli mentesség, vagy a behozatalaikra vonatkozó preferenciális elbánás megszerzése érdekében.

(72)

A Bizottság megjegyezte, hogy a felek által hivatkozott valamennyi kétoldalú kereskedelmi megállapodás rendelkezett a védintézkedések elfogadásának lehetőségéről. Így ezen az alapon nem igényelhető mentesség. A Bizottság továbbá nem értett egyet azzal az állásponttal, hogy bizonyos országokat más országokhoz képest preferenciális elbánásban kellene részesítenie. E kétoldalú megállapodások nem rendelkeznek az intézkedések hatálya alá tartozó más felekkel szembeni ilyen eltérő bánásmódra vonatkozó, az Uniót terhelő kötelezettségről, illetve nem írják elő azt az Unió számára. Az érdekelt felek sem tudtak rámutatni a vonatkozó megállapodásokban szereplő ilyen rendelkezésekre. A Bizottság ezért nem tudta elfogadni ezeket a kérelmeket.

(73)

További érdekelt felek azt állították, hogy a vámkontingens növelésére azért van szükség, mert az uniós gazdasági ágazat nem képes elegendő mennyiséget szállítani az uniós piacra, ami hiányhoz vezethet a piacon.

(74)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a termékkategóriák többségében mind az ideiglenes intézkedések időszakának végén (2019. február 1.), mind a végleges intézkedések első időszakának végén (2019. június 30.) még volt felhasználatlan mennyiség a kontingensben. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy ezek az állítások ellentétben állnak a kontingens tényleges felhasználásával. Ezen túlmenően e felek nem szolgáltak olyan bizonyítékokkal, amelyek a vonatkozó termékkategóriák bármelyikében ellátási hiányt mutattak volna. A Bizottság ezért elutasította ezeket a kérelmeket.

(75)

Egyes érdekelt felek a bizonyos kategóriákra vonatkozó megnövelt vámkontingens iránti kérelmüket az e kategóriákat felhasználó gazdasági ágazatokban mutatkozó állítólagos keresletnövekedéssel kapcsolták össze.

(76)

A Bizottság megjegyezte, hogy ezek az állítások olyan keresletnövekedésre vonatkoztak, amelyre a végleges intézkedések bevezetése előtt került sor. E tekintetben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az ilyen potenciális növekedést már figyelembe vette a hagyományos behozatali szintek fölötti 5 %-os többlettel, amely a végleges védintézkedések hatálybalépése óta érvényben volt. Ami a kereslet következő időszakokban történő alakulását illeti, a Bizottság rendelkezésére álló információk nem utaltak a kereslet jelentős növekedésére, hanem inkább a tényleges acélfelhasználás csökkenését mutatták (17).

(77)

Egyes érdekelt felek azt kérték a Bizottságtól, hogy vagy zárja ki a termékek bizonyos alkategóriáit, vagy osszon meg jelenlegi termékkategóriákat. Ezen kérelmek alátámasztása érdekében azt állították, hogy az uniós érdeket szolgálja annak biztosítása, hogy bizonyos réspiaci termék-alkategóriák behozatalát ne szorítsa ki a más, szabványosabb termék-alkategóriák behozatala.

(78)

E tekintetben a Bizottság kiemelte, hogy a felülvizsgálat hatálya nem terjed ki arra, hogy termékkategóriákat vagy alkategóriákat zárjon ki az intézkedések hatálya alá alól vagy vonjon azok hatálya alá. Az egyes termékkategóriák megosztása iránti kérelmeket illetően a Bizottság a fenti (34) preambulumbekezdésben adott magyarázatra hivatkozott.

(79)

Egyes érdekelt felek hangsúlyozták, hogy a Bizottságnak engedélyezési rendszert kellene bevezetnie a vámkontingensek kezelésére.

(80)

E tekintetben a Bizottság kiemelte, hogy a vámkontingensek rendszerének kialakítása során alapvető jelentőséggel bír annak biztosítása, hogy e rendszer végrehajtása észszerűen megvalósítható legyen. A jelenlegi intézkedések hatálya alá tartozó termékek széles körére tekintettel egy engedélyezési rendszer bevezetése olyan mértékben tenné összetettebbé a rendszert, hogy annak a hátrányaihoz képest fennálló nettó előnyei még nem világosak. Ellenkező bizonyítékok hiányában a Bizottság úgy tekintette, hogy a vámkontingensek jelenlegi rendszere megfelelő. A Bizottság hangsúlyozza, hogy e felülvizsgálat keretében nem szolgáltak olyan bizonyítékokkal, amelyek megkérdőjelezték volna a vámkontingensek kezelése jelenlegi rendszerének megfelelőségét.

(81)

Egyes érdekelt felek azt kérték a Bizottságtól, hogy módosítsa az országspecifikus vámkontingensek jelenlegi kezelését oly módon, hogy azokat negyedéves alapon kezelje. E felek azzal érveltek, hogy ezzel csökkenne a készletfelhalmozási gyakorlatok kockázata, és ez a kontingensfelhasználás egyenletesebb ütemét biztosítaná.

(82)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi rendszer, amelynek alapján a múltbeli beszállítóknak biztosított országspecifikus vámkontingenseket éves alapon kezeli, az Unió érdekében áll, mivel semmilyen időpontban nem korlátozza szükségtelenül vagy mesterségesen az uniós importőrök és felhasználók beszerzési forrásait. Ezért a Bizottság nem látta okát e rendszer megváltoztatásának.

(83)

Egyes érdekelt felek azt is kérték, hogy az országspecifikus vámkontingensüket kimerítő országok azonnal férhessenek hozzá a maradványkontingenshez. Ez a lehetőség jelenleg minden időszak negyedik negyedévére korlátozódik.

(84)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a maradvány-vámkontingenshez az időszak utolsó negyedévében való hozzáférés lehetőségét annak érdekében vezette be, hogy csökkentse annak kockázatát, hogy a maradványkontingensek kihasználatlanul maradnak, valamint, hogy elkerülje az uniós piacon bekövetkező esetleges ellátási hiányt. A fentiekben foglaltaknak megfelelően a Bizottság a maradvány-vámkontingensek felhasználását naponta nyomon követi. Az alábbi 2.B. szakaszban a kiszorításra vonatkozóan kifejtett ténymegállapításoktól eltekintve a Bizottság így megjegyezte, hogy a kontingensfelhasználás a legtöbb maradványkontingens esetében rendkívül magas volt (a kontingenst számos esetben teljesen kimerítették). A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy abban a nagyon kevés kategóriában, ahol a maradvány-vámkontingens rendkívül alacsony felhasználása volt jellemző, a legtöbb országspecifikus vámkontingenst sem használták fel teljes mértékben. Ezért e körülményekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az időszak utolsó negyedévében biztosított hozzáférés eddig eredményesen biztosította a hagyományos kereskedelmi forgalom fenntartását a származási helyek tekintetében (18), és ugyanakkor minimalizálta az ellátási hiány kockázatát.

(85)

A végleges védintézkedések keretében, ha egy adott termékkategóriára vonatkozó országspecifikus vámkontingenst kimerítenek, az adott ország az utolsó negyedévben (vagyis 2019. április 1. és 2019. június 30. között) hozzáférhet a globális vámkontingenshez. Bár a globális vámkontingens főszabály szerint az országspecifikus vámkontingenssel nem rendelkező fennmaradó országok számára került kialakításra, ezt a mechanizmust annak biztosítására hozták létre, hogy az intézkedések ideje alatt az év végén ne maradjon felhasználatlan maradvány-vámkontingens.

(86)

A felülvizsgálat megindításáról szóló értesítés rámutatott, hogy egyes termékkategóriák esetében egy vagy több, országspecifikus vámkontingenssel rendelkező ország az utolsó negyedévben gyorsan kimerítette a maradvány-vámkontingenst, kiszorítva az egyéb származási helyről érkező hagyományos behozatalt. A Bizottság ezért vállalta, hogy megvizsgálja, hogy ez hátrányosan érintette-e az Unió érdekeit, különösen a hagyományos kereskedelmi forgalom fenntartásának szükségessége tekintetében, és adott esetben megfelelő korrekciós intézkedésekről fog határozni.

(87)

Egyrészről számos érdekelt fél, többek között beszállító országok, exportőrök, felhasználók és az uniós gazdasági ágazat is kifogásolta, hogy a maradványkontingenshez az utolsó negyedévben hozzáférést biztosító jelenlegi rendszer kiszorító hatásokkal járhat az érdekeikre nézve. E felek kérték a Bizottságot, hogy haladéktalanul intézkedjen az állítólagos érintett egyensúlyhiány orvoslása érdekében abból a célból, hogy egy országspecifikus vámkontingenssel már rendelkező ország ne szoríthasson ki más múltbeli beszállítókat, még ha azok az importált volument tekintve kevésbé jelentősek voltak is. E felek ezért kérték, hogy a Bizottság az intézkedések adott évének utolsó negyedévében korlátozza a globális maradvány-vámkontingens felhasználását. Másrészről néhány érdekelt fél ezzel ellentétes érveket adott elő és tiltakozott a jelenlegi mechanizmus működését érintő bármely módosítás ellen. Véleményük szerint a rendszer bármely módosítása veszélyeztetné a maradvány-vámkontingensek teljes felhasználását.

(88)

A Bizottság mélyrehatóan értékelte a globális maradvány-vámkontingensek kezelésének jelenlegi mechanizmusát, ideértve a felhasználatlan kontingensek egyik negyedévről a másikra történő átvitelét és a saját országspecifikus kontingensüket kimerítő országok számára a negyedik negyedévben biztosított hozzáférést is. Az értékelés azt mutatta, hogy a fennálló mechanizmus általában véve jól működött és biztosította a maradvány-vámkontingensek felhasználásának problémamentes maximalizálását. A végleges intézkedések hatálya alá tartozó termékkategóriák túlnyomó többségében a globális vámkontingensnek az országspecifikus kontingensüket kimerítő beszállítók általi felhasználása – még ha az utolsó negyedévben néha a globális vámkontingens jelentős részét vették is igénybe – nem akadályozta meg, hogy a maradvány-vámkontingens alá tartozó kisebb múltbeli beszállítók ugyanabban az időszakban tovább exportáljanak. E körülmények között úgy tűnt, hogy a globális vámkontingenshez az utolsó negyedévben való korlátlan hozzáférés a vámkontingensek rendszerének az uniós érdeket szolgáló kulcsfontosságú eleme, amelyet ekként fenn kell tartani.

(89)

A Bizottság elemzése ugyanakkor arra is rávilágított, hogy két termékkategóriában (a 13. és a 16. termékkategóriában) (19) az intézkedések első időszakának utolsó negyedévében (2019. április 1. és június 30. között) két, országspecifikus vámkontingenssel rendelkező ország (Törökország és Oroszország) szinte kizárólag merítette ki a globális vámkontingens egészét, egyes esetekben napok alatt.

(90)

Ez volt a helyzet különösen a 13. termékkategória (betonacélrúd) esetében, ahol a globális vámkontingens 2019. május 27-én, vagyis több mint egy hónappal a negyedév vége előtt kimerült, annak ellenére, hogy 2018 harmadik negyedévéből a felhasználatlan vámkontingens 23 %-át áttették. A rendelkezésre álló volument ugyanis teljes mértékben két, országspecifikus vámkontingenssel rendelkező ország (Törökország és Oroszország) használta fel, és ezek kiszorítottak más, kisebb múltbeli beszállítókat, amelyek korábban rendszeresen használták a globális vámkontingenst, így Belaruszt és Szerbiát.

(91)

A 16. termékkategória (ötvözetlen és más ötvözött hengerhuzal) esetében a globális vámkontingens az intézkedések első időszaka negyedik negyedévének legelején (azaz 2019. április 2-án) kimerült a Törökország és kisebb mértékben Oroszország általi nagymértékű felhasználás következtében (a negyedik negyedévre rendelkezésre álló teljes globális vámkontingens 62 %-át, illetve 33 %-át használták fel). Kisebb beszállító országok, mint Bosznia-Hercegovina, Japán és Dél-Korea, ezért már nem tudtak a 25 %-os kontingens feletti vám megfizetése nélkül exportálni (20).

(92)

Erre az elemzésre tekintettel a Bizottság megállapította, hogy e két termékkategória esetében a vámkontingensek teljes kimerítésének biztosítására szolgáló mechanizmus nem szándékolt hatásokkal járt. Ennek az az oka, hogy a kialakított mechanizmus lehetővé tette főként a nagyobb beszállítóknak, hogy kivitelüket a hagyományos kereskedelmi forgalmukat meghaladóan növeljék, a kisebb szereplők rovására, akik egyébként a maradványkontingens kimerüléséig tovább exportáltak volna.

(93)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a fejlemény két okból is ellentétes az uniós érdekkel. Először is, a kisebb exportáló országok kizárása ellentétes a hagyományos kereskedelmi forgalom – származási helyek tekintetében is történő – fenntartására irányuló célkitűzéssel. Másodszor, az említett fejlemény megfosztja az uniós felhasználói ágazatot az e kategóriákba tartozó bizonyos speciális acéltípusok kínálatától, amelyeket korlátozott mennyiségben csak a kisebb beszállító országok exportálnak.

(94)

A Bizottság ezért szükségesnek ítélte, hogy az egyes származási helyekre vonatkozó felső mennyiségi korlátot határozzon meg. Ez azt jelenti, hogy a végleges intézkedések fennmaradó két időszakának utolsó negyedévében a 13. és a 16. termékkategória (vagyis azon kategóriák, amelyekben kiszorítási hatás mutatkozott) esetében a globális vámkontingens felhasználását beszállító országonként 30 %-ra kell korlátozni. E korlátozás alapján ezt a vámkontingenst legalább négy beszállító ország fogja tudni használni.

(95)

A Bizottság ezt a küszöbértéket a következő okokból tekinti megfelelőnek: 2019-ben a végleges intézkedések hatálya alá tartozó két negyedév során elemzett behozatali adatok azt mutatták, hogy (mindkét kategóriában) négynél nem több exportáló ország exportált minimálisan érdemleges mennyiségeket az Unióba (21). A Bizottság véleménye szerin egy ilyen felső korlát nem korlátozná mesterségesen a maradvány-vámkontingenshez való hozzáférést valamely meghatározott származási helyre, és a beszerzési források megfelelő változatosságát biztosítaná az uniós felhasználók számára.

(96)

A Bizottság véleménye szerint a vámkontingens mechanizmusának ezen kiigazítása megfelelő egyensúlyt teremtene egyrészről a vámkontingens felhasználásának maximalizálására vonatkozó célkitűzés, és másrészről azon cél között, hogy a kisebb beszállító országok számára biztosítsanak egy minimális mennyiséget, hogy azok továbbra is exportálhassanak a globális vámkontingens keretében anélkül, hogy kiszorítanák őket a nagyobb beszállítók, amelyek az országspecifikus vámkontingensük keretében már exportálták a hagyományos kereskedelmi forgalmuknak megfelelő mennyiséget. Ez a mechanizmus azt is biztosítaná, hogy a 13. és a 16. kategóriában az Unió érdekében fennmaradjon a hagyományos kereskedelmi forgalom, nem csupán a volumen, hanem a származási helyek tekintetében is.

(97)

Egyes érdekelt felek vitatták a kiszorításra vonatkozó állításokat és ehelyett azzal érveltek, hogy egyes országok exportmagatartása egyszerűen azt erősíti meg, hogy a felosztott vámkontingens alacsonyabb annál, mint amelyet a piac igényel.

(98)

E tekintetben a Bizottság – a fenti 2.A. szakaszban foglaltaknak megfelelően – megjegyezte, hogy a végleges intézkedések alkalmazása alatt gyűjtött adatok elemzése alapján a vámkontingensek általános szintje eddig megfelelőnek tűnik, és a (89)–(93) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően a Bizottság kiszorítási hatásokat csak két termékkategóriában azonosított. Ez utóbbi kategóriák esetében megfelelő megoldást alkalmaz, amely figyelembe veszi valamennyi beszállító ország hagyományos kereskedelmi forgalmát, és az uniós felhasználás érdekeit e kereskedelmi forgalomra tekintettel mérlegeli.

(99)

A Bizottság megvizsgálta azt is, hogy az acéltermékekre vonatkozó meglévő védintézkedések okoztak-e jelentős kockázatokat bizonyos preferenciális kereskedelmi partnerek stabilizációja vagy gazdasági fejlődése tekintetében, és ezek akkora mértékűek voltak-e, hogy már károsak az Unióval kötött megállapodásaik integrációs célkitűzéseire nézve. Ez különösen bizonyos olyan országok helyzetére vonatkozik, amelyekkel az Unió stabilizációs és társulási megállapodást kötött.

(100)

A felülvizsgálat keretében a nyugat-balkáni államok – Bosznia-Hercegovina, az Észak-macedón Köztársaság és a Szerb Köztársaság – hasonló aggályokat vetett fel és hasonló állításokat adott elő, mint a végleges védintézkedések elfogadását megelőzően is.

(101)

Ezek az országok azt állítják, hogy a végleges védintézkedések korlátozzák az acéliparuk bővítését és az Unióba való exportálási képességüket, munkahelyek megszűnésének kockázatával járnak, aláássák a gazdasági fejlődésüket, és sértik az Unióval kötött megállapodásaikban szereplő integrációs és stabilizációs célkitűzéseket. Különösen azt állítják, hogy az országspecifikus vámkontingensük egyes kategóriákban túl kicsi és azt növelni kell. Azt állítják továbbá, hogy a vámkontingensek jelenlegi felosztása nem tartja fenn a hagyományos kereskedelmi forgalmat, és ezért a vámkontingenseket újra fel kell osztani. Ezek az országok a vámkontingensek liberalizálási ütemének növelését kérik, azzal érvelve, hogy nőtt az uniós kereslet.

(102)

Szerbia megismételte különösen, hogy az elmúlt három év, vagyis 2015–2017 importvolumene, amelyet a Bizottság a vámkontingensek szintjeinek meghatározásához használt, nem reprezentatív a múltban az Unióval folytatott kereskedelmére nézve. Szerbia azzal érvelt, hogy ennek főként az az oka, hogy egyetlen acélgyára ebben az időszakban nem üzemelt, és a gyár új tulajdonosainak csak nemrég sikerült a gyár hagyományos termelésével és értékesítéseivel újból elérniük a normális szintet. Szerbia azt állította, hogy a kontingens ilyen alacsony szintje veszélyezteti a gyár életképességét és jelentős negatív hatásokkal jár a nyugat-balkáni régió egészének fejlődésére nézve. Végül a nyugat-balkáni államok azt is kérik, hogy az Unióhoz fűződő különleges kapcsolataik alapján zárják ki őket az intézkedések hatálya alól, ugyanazon az alapon, mint az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagországait.

(103)

Alternatív jelleggel egyes konkrét termékkategóriákra, nevezetesen az 1., 2., 5., 6., 16., 20. és 21. kategóriára vonatkozó állításokat és kérelmeket is megfogalmaztak.

(104)

Ami az intézkedések hatálya alóli kizárásra irányuló kérelmet illeti, a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 2. cikke értelmében a védintézkedéseket a vizsgált termék behozatalára kell alkalmazni, annak forrásától függetlenül. Az e szabályok alóli egyedüli kivételek egyes WTO-tag fejlődő országok különleges esetére vagy adott esetben kétoldalú megállapodásokból eredő kötelezettségekre vonatkoznak. Ebben az esetben azonban megállapítható, hogy a stabilizációs és társulási megállapodások, amelyeket az Unió a nyugat-balkáni országokkal kötött, megerősítik, hogy a behozatal a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodással összhangban védintézkedések hatálya alá vonható.

(105)

Ami a több termékkategória vámkontingensének a kereslet állítólagos növekedése alapján történő növelése iránti kérelmeket illeti, a Bizottság ezekkel az állításokkal a vámkontingens felhasználására vonatkozó, a fenti 2.A. szakaszban kifejtett részletes elemzésében már foglalkozott. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kontingensek szintje megfelelő és arányos a hagyományos kereskedelmi forgalom fenntartása szempontjából, és nincs bizonyíték az uniós kereslet jelentős növekedésére, amely igazolná a vámkontingens szintjének módosítását. Ezenkívül az, hogy a védintézkedések első alkalmazási éve végén (2019. június 30.) a legtöbb termékkategóriában még volt rendelkezésre álló mennyiség, azt jelenti, hogy ezek az intézkedések általában véve nem korlátozták a harmadik országok arra való képességét, hogy acélt exportáljanak az Unióba. Így a Bizottság nem tudta azt a következtetést levonni, hogy a jelenlegi vámkontingens a kitűzött integrációs célok elérését veszélyeztető hatással járna.

(106)

Csak egy nyugat-balkáni ország állította, hogy az intézkedéseknek garantálniuk kellene egy meghatározott exportvolument – különösen az 1. és a 6. termékkategóriában –, amelyet a belföldi ipara életképességének és gazdasága stabilitásának fenntartásához szükségesnek ítélt. Ugyanakkor a vámkontingens e két termékkategóriában történő egyedi felhasználásának elemzése azt mutatta, hogy az intézkedések nem korlátozták indokolatlanul az országok EU-ba történő exportálásra való képességét. A védintézkedések első alkalmazási évének harmadik és negyedik negyedévében (2019. február 2. és június 30. között) ezen ország átlagos exportvolumenje azt mutatta, hogy ez az ország még túl is teljesítette saját korábbi előrejelzéseit.

(107)

A 6., a 20. és a 21. termékkategóriát illetően azon nyugat-balkáni országok, amelyek kimerítették országspecifikus vámkontingensüket, azt állították, hogy vámkontingensük emelésére van szükség a védintézkedések által gazdaságaikra gyakorolt negatív hatások ellensúlyozása érdekében.

(108)

Ezen állítások nyomán a Bizottság mélyrehatóan elemezte az érintett vámkontingensek ezen országok általi kimerítése alapjául szolgáló tendenciát, valamint a maradvány-vámkontingens intézkedések első évének utolsó negyedévében (2019. április 1. és június 30. között) történő használatát. Az elemzés azt mutatta, hogy noha egyes nyugat-balkáni országok valóban az intézkedések első időszakának vége előtt (vagyis 2019. június 30. előtt) kimerítették az országspecifikus vámkontingensüket, a vonatkozó maradványkontingensek keretében tovább tudtak exportálni az Unióba e kontingensek kimerüléséig, amelyre csupán az intézkedések második időszakára szóló új kontingensek 2019. július 1-jei kezdete előtt néhány héttel került sor. E tény, valamint az intézkedések liberalizálásából eredő, 2019. július 1-jén bekövetkező kontingensnövekedés biztosította további exportkülönbözet alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezeket az állításokat nem bizonyították megfelelően, és nincs szükség a vonatkozó vámkontingens emelésére.

(109)

Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a vámkontingens rendszere működésének a korábbi (2.A. és 2.B.) szakaszokban javasolt kiigazításai, – így az 1., a 13. és a 16. termékkategóriában a globális vámkontingens felhasználására vonatkozó, országonként 30 %-os korlátozás (22) – amelyek e felülvizsgálat eredményeként fognak hatályba lépni, mindenesetre hozzá fognak járulni a nyugat-balkáni országok által felvetett egyes aggályok kezeléséhez is, különösen a múltbeli uniós beszállítók hagyományos exportforgalmának védelmét illetően.

(110)

Végül egy ország azt állította, hogy a 2017-es exportvolumenje alapján, amely kis mértékben meghaladta az 5 %-os küszöböt, a 16. termékkategóriában országspecifikus vámkontingenst kell neki biztosítani. Ugyanakkor, amint azt a Bizottság az (EU) 2019/159 rendelet (147) preambulumbekezdésében már kifejtette, az országspecifikus vámkontingens kiosztása valamennyi exportáló ország esetében az utolsó három évben, vagyis 2015–2017 között realizált átlagos behozatalon alapul, és nem kizárólag ezen időszak utolsó évén. Ezért ezt a kérelmet nem lehetett elfogadni.

(111)

Az (EU) 2015/478 rendelet 18. cikkével és az Unió nemzetközi kötelezettségeivel, nevezetesen a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 9.1. cikkével összhangban a védintézkedések nem alkalmazandóak a WTO-tag fejlődő országokból származó termékekre mindaddig, amíg az adott országoknak az érintett termék uniós behozatalában való részesedése nem haladja meg a 3 %-ot, feltéve, hogy a 3 %-nál kevesebb behozatali részesedésű WTO-tag fejlődő országok együttesen nem tesznek ki 9 %-nál többet az érintett termék Unióba irányuló összes behozatalából. Ezenkívül az uniós érdeket szolgálja az intézkedések hatálya alól kizárt fejlődő országok listájának kiigazítása annak elkerülése érdekében, hogy egyes fejlődő országok indokolatlanul előnyre tegyenek szert az eredeti kizárás következtében.

(112)

A végleges védintézkedések (EU) 2019/159 rendelettel való elfogadását követően a Bizottság vállalta, hogy aktualizált behozatali statisztikák alapján rendszeresen felülvizsgálja az intézkedések hatálya alól potenciálisan kizárt fejlődő országok listáját.

(113)

A végleges intézkedések alól kizárt országok listájának meghatározásához a Bizottság az akkor elérhető legújabb adatokat, vagyis a 2017 második felére és a 2018 első felére vonatkozó adatokat használta fel. E lista felülvizsgálat részeként történő aktualizálása céljára a Bizottság naprakészebb, összesített statisztikákat, tudniillik a teljes 2018-as évre vonatkozó statisztikákat használt fel. A Bizottság új referencia-időszakként a teljes 2018-as évet vette figyelembe, mivel az összesített statisztikák alapján ez a legreprezentatívabb időszak. Ezenkívül a teljes év használatával elkerülhetők a szezonális hatások. A vonatkozó számítások céljára az (EU) 2019/159 bizottsági végrehajtási rendelet 6. cikke alapján kizárt országokból érkező behozatalt a Bizottság nem vette figyelembe.

(114)

A teljes 2018-as évre vonatkozó adatok alapján a következő – az intézkedés hatálya alól eddig kizárt – országokból érkező behozatal egyes termékkategóriákban meghaladta a 3 %-os küszöböt. Ezért a felülvizsgálat eredményeként ezeket az országokat most az intézkedések hatálya alá kell vonni:

(115)

az Indonéziából a 8. termékkategóriában (melegen hengerelt rozsdamentes lemez és szalag) és a 9. termékkategóriában (hidegen hengerelt rozsdamentes lemez és szalag) érkező behozatal, amely 10,12 %-ot, illetve 3,77 %-ot tett ki;

(116)

a 24. termékkategóriában (más varrat nélküli cső) az összes 3 % alatti fejlődő ország teljes importrészesedése 2018-ban együttesen meghaladta a 9 %-os küszöböt (10,74 %). Ezért a 24. termékkategória valamennyi fejlődő országból érkező behozatalát a védintézkedések hatálya alá kell vonni.

(117)

A Bizottság ezt követően értékelte, hogy a 8., a 9. és a 24. kategória esetében az érintett fejlődő országok jogosultak-e országspecifikus vámkontingensre (23). E célból a Bizottság értékelte, hogy a 2015–2017-es időszakban e kategóriákban az érintett országokból érkező behozatal bármely kategóriában az adott időszak teljes behozatalának legalább 5 %-át tette-e ki. Az eredmények azt mutatták, hogy egyik ország sem jogosult országspecifikus vámkontingensre. Ezért mindezek az országok a vonatkozó kategóriák maradvány-vámkontingense keretébe fognak tartozni.

(118)

A védintézkedések hatálya alóli kizárásokat illetően a jelen felülvizsgálat a következő eredménnyel járt:

(119)

A Brazíliából a 8. termékkategóriában (melegen hengerelt rozsdamentes lemez és szalag) és a 17. termékkategóriában (szögvas, idomvas és szelvény vasból vagy ötvözetlen acélból) érkező behozatal kizárásra kerül az intézkedések hatálya alól, mivel 2018-ban a behozatal szintje 3 % alá csökkent (2,22 %, illetve 2,52 %).

(120)

Az Ukrajnából az 1. termékkategóriában (melegen hengerelt ötvözetlen és más ötvözött lemez és szalag) és a 19. termékkategóriában (vasúti anyag) érkező behozatal nem fog az intézkedések hatálya alá tartozni, mivel 2018-ban a behozatal szintje 3 % alá csökkent (1,68 %, illetve 0,6 %).

(121)

Az Egyiptomból a 12. termékkategóriában (ötvözetlen és más ötvözött kereskedelmi minőségű rúd- és idomacél, valamint könnyű szelvény) érkező behozatal nem fog az intézkedések hatálya alá tartozni, mivel 2018-ban a behozatal szintje 3 % alá csökkent (2,41 %).

(122)

Az Indiából a 8. termékkategóriában (melegen hengerelt rozsdamentes lemez és szalag) érkező behozatal nem fog a védintézkedések hatálya alá tartozni, mivel 2018-ban a behozatal szintje 3 % alá csökkent (2,87 %).

(123)

A Törökországból a 10. termékkategóriában (melegen hengerelt rozsdamentes kvartólemez) érkező behozatal nem fog a védintézkedések hatálya alá tartozni, mivel 2018-ban a behozatal szintje 3 % alá csökkent (2,58 %).

(124)

A Kínából a 22. termékkategóriában (varrat nélküli rozsdamentes acélcső) érkező behozatal nem fog a védintézkedések hatálya alá tartozni, mivel 2018-ban a behozatal szintje 3 % alá csökkent (2,61 %).

(125)

A felülvizsgálat nyomán az intézkedések hatálya alól kizárásra kerülő WTO-tag fejlődő országok országspecifikus vámkontingensei átkerülnek a vonatkozó maradvány-vámkontingensbe. Az átkerülő vámkontingens pontos mennyisége a vonatkozó időszak első negyedévének (vagyis 2019. július 1. és szeptember 30. között) végét követően kerül kiszámításra, annak értékelése érdekében, hogy az országspecifikus vámkontingensből esetleg mennyit használtak már fel. A számítás elvégzését követően a rendelkezésre álló vámkontingenst 20 munkanapon belül átteszik a vonatkozó maradvány-vámkontingensbe.

(126)

Ezen újraszámítást követően a Bizottság a (114)–(124) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően az aktualizált importadatok alapján mind a 26, intézkedések hatálya alá tartozó termékkategória esetében aktualizálta a kizárások listáját (a teljes aktualizált listát a II. melléklet tartalmazza).

(127)

A Bizottsághoz számos további, a felülvizsgálat ezen aspektusára vonatkozó beadvány is érkezett. A felek különösen más időszakok kiválasztását javasolták a behozatal mennyiségének kiszámításához. Egyes felek továbbá mentesítést kértek annak ellenére, hogy elismerték, lehet, hogy meghaladják a vonatkozó küszöbértéket. A védintézkedések hatálya alól eddig kizárt további felek azt állították, hogy időt kellene biztosítani nekik arra, hogy alkalmazkodjanak az új helyzethez, amelyet az intézkedések hatálya alá tartozás jelent. Egy érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság nem vonhat az intézkedések hatálya alá olyan fejlődő országot, amely az alól eddig ki volt zárva, mivel ez ellentétes lenne azon WTO-kötelezettségekkel, amelyek szerint az intézkedést annak tartama alatt fokozatosan egyre kevésbé korlátozó jellegűvé kell tenni. Végül egyes érdekelt felek a védintézkedések hatálya alá vonás esetére országspecifikus vámkontingens biztosítását kérték.

(128)

A Bizottság a következőket jegyezte meg. Először is, az (EU) 2019/159 rendeletben, valamint a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben a Bizottság egyértelművé tette, hogy az újabb elérhető adatok alapján aktualizálni fogja azon fejlődő országok listáját, amelyek mentesülnek a végleges intézkedések alól. Így minden érdekelt felet jó előre tájékoztatott arról, hogy ilyen felülvizsgálatra sor fog kerülni. A Bizottság ezenkívül nyilvánosan elérhető behozatali adatokra támaszkodott. Így minden érdekelt fél észszerűen előre láthatta, hogy valószínűleg az intézkedések hatálya alá fogják-e vonni a valamely termékkategóriában realizált behozatala újabb alakulása alapján. Ezért az alkalmazkodási időszak szükségességére vonatkozó állításokat a Bizottság elutasítja.

(129)

Másodszor, az (EU) 2015/478 rendelet 18. cikkével összhangban, amely a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 9.1. cikkét tükrözi, az ilyen országokból érkező behozatalt ki kell zárni az érintett intézkedések hatálya alól „mindaddig, amíg ezen országnak az érintett termék uniós behozatalában levő részesedése nem haladja a meg 3 %-ot, feltéve, hogy a 3 %-nál kevesebb behozatali részesedésű WTO fejlődő tagországok együttesen nem tesznek ki 9 %-nál többet az érintett termék Unióba irányuló összes behozatalából”.

(130)

A fejlődő országoknak biztosított mentesítés tehát nem vonatkozik feltétel nélkül az intézkedések teljes tartamára. A Bizottság ennek alapján döntött úgy, hogy a mentességek listáját újabb adatok alapján felülvizsgálja. A Bizottság nem tudta továbbá elfogadni azt az állítást, amely szerint a végleges intézkedések elfogadásának szakaszában kizárt országok a felülvizsgálat keretében nem vonhatók az intézkedések hatálya alá, mivel ez korlátozóbb lenne. A Bizottság megjegyezte ugyanis, hogy a végleges védintézkedéseket fokozatosan liberalizálják, többek között a felülvizsgálat eredményeként (lásd a 2.E. szakaszt). Az érintett intézkedések tehát nem korlátozóbbak, mint az intézkedések első évének végén voltak. Az, hogy egy fejlődő ország, amely már nem felel meg a kizáráshoz szükséges jogi feltételeknek, az intézkedések hatálya alá kerül, pusztán az (EU) 2015/478 rendelet 18. cikke és a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 9.1. cikke szerinti uniós és WTO-kötelezettségek teljesítését jelenti. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(131)

A Bizottság emlékeztetett arra is, hogy a vonatkozó küszöbértékek elérése esetén nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel annak eldöntésére, hogy egy országot az intézkedések hatálya alá vonjon-e vagy nem. Bármely más értelmezés, amelyet egyes érdekelt felek javasoltak, az (EU) 2015/478 rendelet 18. cikkének megsértését jelentené.

(132)

Végül a Bizottság értékelte, hogy a jelenleg az intézkedések hatálya alá kerülő országok valamelyike jogosult-e országspecifikus vámkontingensre valamelyik termékkategóriában. A fenti (117) preambulumbekezdésben rögzítetteknek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy egyik ország sem teljesíti az országspecifikus vámkontingenshez szükséges feltételeket.

(133)

Az EUROFER és egyes tagállamok azt kérték, hogy a Bizottság az uniós acélpiac állítólagos stagnálása miatt szüntesse meg vagy csökkentse a végleges védintézkedések liberalizálását. Az EUROFER szerint a liberalizálás e szintjei nagy mértékben meghaladják az uniós acélágazat növekedési kilátásait és így súlyosan aláásnák az intézkedések eredményességét. Az EUROFER e kérelmét az ESTA is támogatta, és azt javasolta, hogy a liberalizálás eltörléséért cserébe a Bizottság csökkentse a kontingens feletti vámot 25 %-ról 20 %-ra.

(134)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az (EU) 2019/159 rendelet rögzítette, hogy az intézkedések fokozatos liberalizálása érdekében az intézkedések első és második évének végén, vagyis 2019. július 1-jén és 2020. július 1-jén (24) valamennyi vámmentes kontingens szintjét 5 %-kal meg fogja emelni.

(135)

A Bizottság emlékeztetett továbbá arra, hogy a jelen felülvizsgálat célja éppen az, hogy elvégezze az intézkedések minden megfelelő kiigazítását, amelyre szükség van ahhoz, hogy ezek a védintézkedések az uniós érdek alapján továbbra is igazodjanak az uniós acélpiac alakulásához.

(136)

A védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 5. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy: „A tagok csak olyan mértékben alkalmazhatnak védintézkedéseket, amely szükséges a komoly kár elhárításához vagy orvoslásához, illetve az alkalmazkodás elősegítéséhez”. Ezt az elvet az uniós jogba az (EU) 2015/478 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése ülteti át. A védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 7. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy védintézkedések „csak az okozott [komoly] kár elhárításához vagy annak orvoslásához[, valamint az alkalmazkodás megkönnyítéséhez] szükséges időszakra” alkalmazhatók. Ezt az elvet az uniós jogba az (EU) 2015/478 rendelet 19. cikkének (1) és (2) bekezdése ülteti át. A védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 7. cikkének (4) bekezdése kötelezi a védintézkedéseket alkalmazó tagokat az intézkedések rendszeres időközönként történő, fokozatos liberalizálására „az alkalmazkodás elősegítése céljából olyan esetben, ahol a […] [védintézkedés] hatályának várható időtartama hosszabb mint egy év”. Ugyanezt a követelményt tartalmazza az (EU) 2015/478 rendelet 19. cikkének (2) bekezdése.

(137)

Noha a védintézkedések első alkalmazási évét követő liberalizálása az uniós jog és a WTO-jog szerinti jogi kötelezettség, e szabályok nem tartalmaznak a liberalizálás formájára vagy konkrét ütemezésére vonatkozó különös követelményeket attól eltekintve, hogy a liberalizálást az alkalmazás időtartama alatt rendszeres időközönként és fokozatosan kell megvalósítani.

(138)

Ugyanakkor a következetesség érdekében mindenesetre a védintézkedések liberalizálása sem formáját, sem ütemezését tekintve nem áshatja alá maguknak a védintézkedéseknek a kívánt hatását. Ennek az az oka, hogy az intézkedéseknek a komoly károkozás elkerüléséhez vagy orvoslásához, valamint az alkalmazkodás megkönnyítéséhez szükséges ideig kell védeniük a belső piacot a behozataltól, amint azt a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 7. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi. Ellentmondásos lenne, ha az intézkedések liberalizálásának feltételei meghiúsítanák ezt a célkitűzést.

(139)

Annak értékeléséhez, hogy a vámkontingens mennyiségi küszöbére vonatkozó 5 % + 5 %-os liberalizálási ütem összhangban áll-e a meglevő védintézkedésekkel, a Bizottság két típusú elemzés integrálását tartotta szükségesnek. A Bizottság egyrészt elvégzett egy visszatekintő elemzést, amelynek célja az volt, hogy a felülvizsgálat során gyűjtött valamennyi információ alapján értékelje a vámkontingens meglévő mennyiségi küszöbének arra való alkalmasságát, hogy az uniós acéliparnak okozott komoly kárt elkerülje vagy orvosolja. A Bizottság másrészt előretekintő elemzést kívánt végezni, amellyel ellenőrzi, hogy a tervezett 5 % + 5 %-os liberalizálás összhangban állna-e az Unió legújabb általános gazdasági és ipari kilátásaira vonatkozó előrejelzéssel.

(140)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az (EU) 2019/159 rendelet a 2015–2017-es időszak átlagos behozatalát vette alapul a vámkontingens intézkedések első évében fennálló mennyiségi küszöbének kiszámításához. Ezt az átlagot a megnövekedett uniós piaci kereslet figyelembevétele érdekében 5 %-kal növelték. Ez de facto olyan mennyiségi szintet eredményezett, amely az intézkedések hatálya alá tartozó termékek 2017-es naptári évben érkező szinte teljes behozatala volumenének felelt meg (30,1 millió tonnás mennyiségi küszöb, a 30,09 tonnás 2017-es behozatallal szemben). A vizsgálati időszakra (vagyis a 2013–2017 közötti időszakra) vonatkozóan gyűjtött bizonyítékok alapján a Bizottság megállapította, hogy az ilyen mértékű behozatalhoz vezető tendencia az uniós acélipar számára komoly károkozással fenyegető helyzetet teremtett (25).

(141)

Az (EU) 2019/159 rendeletben szereplő elemzés (amely az akkori legújabb 2017 utáni, vagyis 2018. szeptemberig tartó statisztikai adatokon alapult) megerősítette, hogy a behozatal további növekedése rontotta az uniós gazdasági ágazat kilátásait (26).

(142)

Ezzel együtt az acéltermékek 2018-as naptári év során realizált teljes behozatalára vonatkozó megbízható importstatisztikák csak 2019 első negyedévét követően álltak rendelkezésre (vagyis körülbelül három hónappal azután, hogy a Bizottság döntött a végleges védintézkedésekről). E statisztikák azt mutatták, hogy az intézkedések hatálya alá tartozó acéltermékek teljes behozatala 2018-ban 33,4 millió tonnás rekordszintet ért el, jóval meghaladva a 2017-es teljes behozatal szintjét, valamint jelentősen meghaladva a vizsgálati időszak alapján meghatározott átlagos mennyiségi küszöbértéket (27).

(143)

E ténymegállapításokra tekintettel, ha a Bizottság megerősítené az (EU) 2019/159 rendelet szerinti 5 % + 5 %-os liberalizálási ütemet, az intézkedések második és harmadik évére (vagyis 2019–2020-ra és 2020–2021-re) rendelkezésre bocsátott kontingensek teljes volumene 31,6 millió tonnát, illetve 33,2 millió tonnát tenne ki. Ez a típusú liberalizálási forgatókönyv azt jelentené, hogy a védintézkedések harmadik alkalmazási évében (vagyis 2020. július 1. és 2021. június 30. között) a Bizottság engedné, hogy a behozatal a 2018-ban mérttel közel azonos volument érjen el (vagyis körülbelül 33,4 millió tonnát). Ez a volumen 3,3 millió tonnával lenne magasabb a 2017-es szintnél, amelyet a Bizottság komoly károkozással fenyegetőnek, és így az uniós piac működését nagymértékben torzítónak tekintett.

(144)

A behozatal ezen szintjének automatikus elfogadása – az e behozatal potenciális hatásainak értékelésére való képesség nélkül – ennek megfelelően veszélyeztetné az érintett intézkedések hatékony érvényesülését. Ugyanis, amint azt a végleges rendelet hangsúlyozta (28), a behozatal 2018-as szintje a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések által okozott jelentős kereskedelem-eltérülést foglal magában, továbbá intézkedéseken kívüli behozatalt, amelyet az ideiglenes intézkedések előkészítésekor, 2018 júliusában nem lehetett figyelembe venni (többek között az (EU) 2018/1013 rendelet (29) 4. cikkében szereplő szállítási kikötés alapján az uniós piacra érkező jelentős mennyiségi szinteket).

(145)

Másként fogalmazva, a 2018-as teljes adatsor fényében az 5 % + 5 %-os liberalizálási ütem összeegyeztethetetlen lenne az érintett termék váratlan jelentős behozatalának kezelése érdekében bevezetett végleges védintézkedésekkel. Ha a végleges intézkedések liberalizálását nem igazítanák ki, a Bizottság az intézkedések harmadik évében példátlan szintű acélbehozatalt engedne be az Unióba anélkül, hogy lehetősége lenne e torzító importvolumen kezelésére, és így potenciálisan hozzájárulna ahhoz, hogy a „komoly károkozással való fenyegetés” még inkább konkretizálódjon.

(146)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érdekelt felek által kért, összesen 5 % + 5 %-os liberalizálás – az e liberalizálásból eredő hatások felülvizsgálatának lehetősége nélkül – a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 7. cikkének (1) bekezdése és az (EU) 2015/478 rendelet 19. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a „komoly károkozás elkerülésé[vel] vagy orvoslásá[val], valamint a […] hozzáigazítás elősegítésé[vel]” aránytalannak tekintendő.

(147)

Következésképpen a Bizottság szükségesnek tartja a liberalizálási jelenleg várt ütemének csökkentését. E tekintetben a védintézkedések második és harmadik alkalmazási évére vonatkozó összesen 3 % + 3 % megfelelőnek tekintendő. A liberalizálás e kevésbé markáns ütemének ugyanis az lesz a hatása, hogy az intézkedések harmadik évében a kontingensek teljes szintje 31,6 millió tonnás szinten, vagyis 1,5 millió tonnával a torzított 2018-as rekordszint alatt fog maradni. Megjegyzendő továbbá, hogy e kiigazítás teljes mértékben megőrizné a liberalizálási hatást, mivel e liberalizálási ütem alapján a kontingensek szintje a védintézkedések második alkalmazási évében 31 millió tonnát tenne ki (és így a behozatal 2017-ben mért szintjénél körülbelül egymillió tonnával többet képviselne). A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez az ütem az uniós gazdasági ágazat számára az alkalmazkodás elősegítésére irányuló, egyenletesebben megoszló törekvést képvisel, mivel az intézkedések első és második évének végén (vagyis 2019. június 30-án és 2020. június 30-án) a kontingens 0,9-cel emelkedne. Ezt követően a behozatal 1,5 millió tonnával emelkedhetne, és a 2018-as szintet csak a végleges intézkedések – WTO- és uniós jogban előírt hároméves időszakot követő – teljes megszüntetése után érhetné el.

(148)

Végül meg kell jegyezni, hogy előre tekintve ez a csökkentett mértékű liberalizálás összhangban áll a legújabban közzétett általános gazdasági és ipari kilátásokkal, amelyek az Unió és a világgazdaság növekedésének csökkenését jelzik előre.

(149)

Így az IMF a 2019. áprilisában közétett Világgazdasági kilátások című kiadványában a következőket állapította meg: „A globális növekedés a 2018-as 3,6 százalékról 2019-ben 3,3-ra mérséklődik, majd 2020-ban visszaáll 3,6 százalékra. Az euróövezeti növekedés a 2018-as 1,8 százalékról 2019-ben 1,3 százalékra (amely 0,6 százalékponttal alacsonyabb az októberi előrejelzésnél), majd 2020-ban 1,5 százalékra mérséklődik. Bár a növekedés 2019 első felében várhatóan helyreáll, mivel a tevékenységet visszafogó egyes ideiglenes tényezők eltűnnek, a 2018 második felében jellemző gyengeség utóhatása várhatóan visszafogja a 2019-es növekedési rátát”.

(150)

Maga a Bizottság a közelmúltbeli tavaszi gazdasági előrejelzésében a következőket jegyezte meg: „Az euróövezeti GDP növekedése a 2018-as 1,9 %-ról idén várhatóan 1,2 %-ra mérséklődik, majd 2020-ban –amikor a növekedési rátának kedvezni fog a több munkanap – 1,5 %-ot ér el. A GDP az előrejelzési időszakban várhatóan valamennyi tagállamban növekedni fog. Ugyanakkor a 2018 végén megfigyelt gyengeségre tekintettel ezek az előrejelzések lényegesen alacsonyabbak a tavaly őszieknél, és kis mértékben alacsonyabbak a téli időközi előrejelzésnél”.

(151)

Ami az ipari kilátásokat illeti, az uniós gyártási tevékenység elmúlt hónapokban bekövetkezett lassulása az előrejelzések szerint súlyosabb lesz, mint amit az év elején előre jeleztek. Az iparág e romló üzleti feltételei következtében csökken az acél iránti kereslet. Az EUROFER 2019. július 18-i, 2019–2020-ra szóló acélipari kilátások című dokumentuma továbbá 2019-re a tényleges uniós acélfelhasználás – 0,4 %-os csökkenését jelzi előre, amely 2013 óta az előző évhez viszonyított első csökkenést jelentené.

(152)

A gyártási visszaesés mélyülését az újabb ágazati jelentések is megerősítik. Az IHS Markit által 2019. július 5-én kiadott, a globális acélfelhasználók beszerzési igazgatói mutatójáról (Global Steel Users Purchasing Managers Index) szóló jelentés e tekintetben a következőket jegyzi meg: „Az európai acélfelhasználók még jelentős lassulást tapasztalnak, amelyet a gyenge gépjárműipari kibocsátás és a romló globális kereskedelmi feltételek okoztak”. A 2019. július 24-én kibocsátott euróövezeti beszerzési igazgatói mutatóról szóló gyorsjelentésében (Flash Eurozone PMI) az IHS Markit a gazdasági feltételeket a következőképpen írja le: „A feldolgozóipar egyre inkább aggodalomra ad okot. A geopolitikai aggályok, a brexit, a fokozódó kereskedelmi feszültségek és különösen a gépjárműipar romló teljesítménye mélyebb visszaesésbe sodorta a feldolgozóipart, és a felmérés azt mutatja, hogy az áruelőállító ágazat negyedévente körülbelül 1 %-kal zsugorodik.”

(153)

Ennek következtében az acélfelhasználók az elmúlt hónapokban a tartós áruk iránti gyengébb kereslet következtében továbbra is az új megrendelések csökkenését tapasztalták. Az acélt felhasználó ágazatok alacsonyabb kibocsátása és keresletük szűkülése miatt csökken az acél iránti kereslet.

(154)

A gépjárműiparban fennálló keresletet illetően sem mások a kilátások. Az Oxford Economics és a FERI által a 2019 negyedik negyedévére vonatkozóan közzétett éves kibocsátásnövekedési mutatók azt mutatták, hogy a gépjárműipar a globális pénzügyi válság óta a leggyengébb teljesítményt érte el, 2019 első felében globálisan és Nyugat-Európában egyaránt valószínűleg negatív lesz a kibocsátásnövekedés, és Nyugat-Európában a gépkocsi-regisztráció is. A FERI azt is kiemeli, hogy „a fogyasztók a közlekedés jövőjével kapcsolatos fokozott bizonytalanságérzet miatt továbbra is kivárnak”. A hagyományos belső égésű motorokról az új üzemanyagformákra való átmenet során az egyértelműség hiánya továbbra is kihívást jelent, amely késlelteti a gépjárműipar fellendülésére vonatkozó elvárásokat. Időközben pedig a gépjárműipar kibocsátásának csökkenése a feldolgozóipari tevékenység általános visszaeséséhez vezet. Az újabb felmérések „a globális gépjárműiparban és gépjárműalkatrész-iparban megfigyelhető tartós visszaesést [mutatnak]. A kibocsátás nyolc hónapja folyamatosan csökken, csakúgy, mint az új megrendelések. A gépjármű- és gépjárműalkatrész-előállítók általi alapanyag-beszerzések közel hét éve a leggyorsabb ütemben csökkentek. Májusban öt másik ágazat is alacsonyabb kibocsátást mutatott, ezek az ingatlanszektor kivételével mind a gyártáshoz kapcsolódnak. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb az ipari termékek és fémek, valamint a bányászat, ahol a termelés öt, illetve nyolc hónapja folyamatosan csökken”.

(155)

A maga részéről az Oxford Economics és a FERI azt is leírja, hogy 2019 első felében a gépiparban és a fémáruk ágazatában továbbra is jelentősen lassult a növekedés, a lassúbb globális kereskedelem és európai tőkekiadások miatti gyengébb kereslettel összhangban. Végül, noha országonként jelentős eltérések mutatkoznak, az építőipar folyamatos növekedést mutatva jobban teljesít, mint más, acélt felhasználó európai iparágak, növekedése azonban mérsékelt, és erejét Európában több korlátozás fogja vissza, így a szakképzett munkaerő hiánya és a hitelezés emelkedő kamatlábak miatti fokozatos szűkülése.

(156)

Ennek megfelelően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az uniós érdeket szolgálná, ha a liberalizálás ütemét az intézkedések második és harmadik évében összesen 3 % + 3 %-ra csökkentené. Ennek érdekében 2019. október 1-jén (azaz az intézkedések második éve második negyedévének elején) az intézkedések második évére vonatkozó fennmaradó kontingenseket lefelé fogja kiigazítani, hogy az évre vonatkozó teljes emelés 3 %-nak feleljen meg. Ezenkívül 2020. július 1-jén, vagyis az intézkedések második évének végén valamennyi vámmentes kontingenst további 3 %-kal ismét emelni kell.

(157)

A liberalizálás szintjére vonatkozó észrevételeken kívül a Bizottsághoz az e szakaszba tartozó más kérdésekkel kapcsolatos észrevételek is érkeztek. Ezekre a Bizottság a következőkben tér ki:

(158)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy az Unióba érkező egyedi behozataluk nem okozhatott kárt az uniós gyártóknak vagy fenyegethetett komoly károkozással. Ezenkívül azt állították, hogy önmagában egy ország nem felelős a kereskedelem eltérülésének kockázatáért.

(159)

E tekintetben a Bizottság emlékeztet arra, hogy az uniós és a WTO-szabályokkal összhangban a jelenlegi intézkedések erga omnes hatályúak és így minden származási országból érkező behozatalra kiterjednek, a megadott nagyon kevés, megfelelően indokolt mentességtől eltekintve. Így annak elemzése, hogy fennáll-e a behozatal abszolút növekedése, a komoly károkozással való fenyegetés vagy a kereskedelem eltérülésének kockázata, nem végezhető el exportáló országonként egyedi alapon, hanem azt az összesített teljes behozatal alapján kell elvégezni. A Bizottság ezért ezt az állítást megalapozatlannak tekinti.

(160)

Egyes érdekelt felek a más országokban az acélra vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatban bekövetkezett újabb fejleményekre mutattak rá annak alátámasztása érdekében, hogy csökkent a kereskedelem eltérülésének kockázata. E tekintetben arra hivatkoztak, hogy Mexikót és Kanadát kizárták a 232. szakasz szerinti amerikai intézkedések alól, hogy az acélra vonatkozó védintézkedésekkel kapcsolatos török vizsgálat intézkedések nélkül fejeződött be, valamint, hogy Kanada az eredetileg vártnál korlátozottabb körben vezetett be védintézkedéseket.

(161)

A Bizottság nem tekintette úgy, hogy a közelmúltbeli fejlemények eredményeként csökkent vagy akár megszűnt volna a kereskedelem-eltérülés 232. szakasz szerinti amerikai intézkedésekből eredő kockázata. Egyrészről Kanada és Mexikó nem tartozott az Unió fő múltbeli acélbeszállítói közé. Ezt az is alátámasztja, hogy e két ország egyike sem rendelkezett országspecifikus vámkontingenssel. Másrészről az amerikai intézkedések alapján bekövetkező e fejlemény éppen ellentétes hatással is járhat. Ha ugyanis az Egyesült Államok két legnagyobb acélbeszállítója ismét vámmentesen exportálhat az amerikai piacra, ez tovább csökkentené a más versengő exportáló országok arra való lehetőségeit, hogy beszállítsanak az amerikai piacra. Így elmondható, hogy a kereskedelem Unió felé történő eltérülésének kockázata még nagyobb is lehet. Az acélra vonatkozó török és a kanadai védintézkedésekkel kapcsolatos vizsgálatot illetően a Bizottság megjegyzi, hogy ez a fejlemény nem gyakorolt jelentős hatást a kereskedelem eltérülésének az Unióban tapasztalható kockázatára vonatkozó ténymegállapításokra. Ami ugyanis Törökországot illeti, az a körülmény, hogy ez az ország nem vezetett be intézkedéseket, nem változtat a helyzeten.

(162)

Egyes érdekelt felek kifejtették, hogy a Bizottságnak bizonyos termékkategóriákat és/vagy alkategóriákat az intézkedések hatálya alá kellene vonnia és/vagy ki kellene vonnia azok hatálya alól.

(163)

A Bizottság megjegyzi, hogy a meglévő védintézkedések hatálya alá tartozó termékkört az (EU) 2019/159 rendelet határozza meg, és a termékkör módosítására e felülvizsgálat nem terjed ki.

(164)

Egyes felek továbbá azzal érveltek, hogy a hatályos intézkedések nem felelnek meg a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás követelményeinek, ezért azokat meg kell szüntetni.

(165)

A Bizottság hangsúlyozza, hogy az ideiglenes és a végleges védintézkedések bevezetéséről szóló rendeletek jogalapjukat illetően kellően megalapozottak voltak. A Bizottság hivatkozik az e jogi aktusokban szolgáltatott magyarázatokra.

(166)

Végül több érdekelt fél kérte a Bizottságot, hogy biztosítson az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének (a továbbiakban: brexit) kezelésére szolgáló mechanizmust.

(167)

A Bizottság megjegyzi, hogy az e felülvizsgálat alapján történő kiigazítások elfogadásának szakaszában még bizonytalan, hogy az Egyesült Királyság milyen feltételek mellett fog kilépni az Unióból. Ezért e szakaszban nem eszközölhetők az Egyesült Királyság Unióból való kilépéséhez kapcsolódó kiigazítások. A Bizottság a brexittel kapcsolatos bármely fejleményre tekintettel haladéktalanul újból meg fogja vizsgálni a helyzetet.

(168)

Végül a Bizottság megjegyezte, hogy a hatályos védintézkedéseket módosító jelen felülvizsgálat megfelel a bizonyos harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásokból eredő kötelezettségeknek is,