AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/1155 RENDELETE

(2019. június 20.)

a Közösségi Vízumkódex (vízumkódex) létrehozásáról szóló 810/2009/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az Unió közös vízumpolitikája szerves részét képezi a belső határok nélküli térség kialakításának. A vízumpolitikának a turizmust és az üzleti tevékenységet előmozdító alapvető eszköznek kell maradnia, miközben hozzá kell járulnia a biztonsági kockázatokkal és az Unióba irányuló irreguláris migráció kockázatával szembeni fellépéshez. A közös vízumpolitikának hozzá kell járulnia a növekedés előmozdításához, és összhangban kell állnia más uniós szakpolitikákkal, például a külkapcsolatokra, a kereskedelemre, az oktatásra, a kultúrára és a turizmusra vonatkozó szakpolitikákkal.

(2)	Az Uniónak a harmadik országokkal folytatott együttműködése során alkalmaznia kell vízumpolitikáját, és segítségével megfelelőbb egyensúlyt kell kialakítania a migrációs és biztonsági aggályok, a gazdasági megfontolások és az általános külkapcsolatok között.

(3)	A 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) megállapítja a tagállamok területén bármely 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízumok kiadására vonatkozó eljárásokat és feltételeket.

(4)

A vízumkérelmeket a konzulátusoknak, vagy – eltérés alkalmazásával – a központi hatóságoknak kell megvizsgálniuk és azokról döntést kell hozniuk. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a konzulátusok és a központi hatóságok kellő ismeretekkel rendelkezzenek a helyi körülményekről a vízumeljárás integritásának biztosítása érdekében.

(5)

A kérelmezési eljárásnak a lehető legegyszerűbbnek kell lennie a kérelmezők számára. Egyértelművé kell tenni, hogy melyik tagállam illetékes megvizsgálni egy kérelmet, különösen akkor, ha a kérelmező több tagállamot érintő látogatást tervez. Amennyiben lehetséges, a tagállamoknak lehetővé kell tenniük a kérelmek elektronikus kitöltését és benyújtását. A kérelmezők számára lehetővé kell tenni továbbá a vízumkérdőív elektronikus aláírását is, amennyiben az illetékes tagállam elismeri az elektronikus aláírást. Meg kell állapítani az eljárás különböző szakaszaira vonatkozó határidőket, különösen annak érdekében, hogy az utazók tudjanak előre tervezni, és elkerüljék a konzulátusok ügyfélforgalmának csúcsidőszakait.

(6)

A tagállamok számára nem írható elő, hogy fenntartsák a kérelem konzulátuson történő közvetlen benyújtásának lehetőségét olyan helyeken, ahol egy külső szolgáltatót bíztak meg a kérelmeknek a konzulátus nevében történő átvételével, nem érintve a 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésében meghatározott tagállami kötelezettségeket.

(7)

A vízumdíjnak biztosítania kell, hogy elegendő pénzügyi forrás álljon rendelkezésre a kérelmek feldolgozása – ezen belül a kérelemvizsgálat minőségének és integritásának, valamint a határidők betartásának biztosításához szükséges megfelelő struktúrák és elegendő személyzet – költségeinek a fedezéséhez. A vízumdíj összegét háromévente, objektív értékelési kritériumok alapján felül kell vizsgálni.

(8)

A vízumkötelezettség hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok számára lehetővé kell tenni, hogy a lakóhelyükön nyújthassák be kérelmüket még akkor is, ha a kérelmek átvétele céljából az illetékes tagállamnak nincs konzulátusa, valamint a tagállamot nem képviseli egy másik tagállam ebben a harmadik országban. E célból a tagállamoknak törekedniük kell a külső szolgáltatókkal való együttműködésre, amelyek számára lehetővé kell tenni, hogy szolgáltatási díjat számítsanak fel. E szolgáltatási díj – főszabály szerint – nem haladhatja meg a vízumdíj összegét. Amennyiben ez az összeg nem elég a teljes körű szolgáltatás fedezéséhez, a külső szolgáltató számára ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy magasabb szolgáltatási díjat számítson fel, az e rendeletben előírt felső határ erejéig.

(9)	A képviseleti megállapodásokat észszerűsíteni és egyszerűsíteni kell, továbbá a tagállamok közötti ilyen megállapodások megkötése előtt álló akadályokat ki kell küszöbölni. A képviselő tagállamnak kell felelnie a teljes vízmumeljárásért, a képviselt tagállam bevonása nélkül.

(10)	Amennyiben a képviselő tagállam konzulátusának illetékességi területe nem csak a fogadó országra terjed ki, a képviseleti megállapodásban lehetővé kell tenni, hogy az az érintett harmadik országokra is kiterjedjen.

(11)

A konzulátusokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése és a gyakran vagy rendszeresen utazó személyek utazásának elősegítése érdekében objektíven meghatározott közös kritériumok alapján – meghatározott utazási célokra vagy a kérelmezők egyes kategóriáira való korlátozás nélkül – hosszú távú tartózkodásra érvényes és többszöri beutazásra jogosító vízumokat kell kiadni azoknak a kérelmezőknek, akik a kiadott vízum teljes érvényességi ideje alatt eleget tesznek a beutazási feltételeknek. Ebben az összefüggésben a tagállamoknak azonban különös figyelmet kell fordítaniuk a szakmai tevékenységük gyakorlása céljából utazó személyekre, például az üzletemberekre, a tengerészekre, a művészekre és a sportolókra. Ha észszerű okok indokolják, lehetővé kell tenni rövidebb érvényességi idejű, többszöri beutazásra jogosító vízumok kiadását is.

(12)

A különösen a migrációs és biztonsági kockázatok, valamint az Unió által bizonyos országokkal fenntartott kapcsolatok tekintetében fennálló eltérő helyi körülmények miatt az adott helyszíneken működő konzulátusoknak értékelniük kell, hogy szükséges-e kiigazítani a többszöri beutazásra jogosító vízumok kiadásának szabályait a kedvezőbb vagy korlátozóbb alkalmazás lehetővé tétele érdekében. A hosszú távú tartózkodásra érvényes és többszöri beutazásra jogosító vízumok kiadására vonatkozó kedvezőbb megközelítések alkalmazásakor figyelembe kell venni különösen, hogy léteznek-e az üzletemberek mobilitására kiterjedő kereskedelmi megállapodások. Ezen értékelés alapján a Bizottságnak végrehajtási jogi aktusok révén el kell fogadnia az ilyen vízumok kiadásának feltételeire vonatkozó, az egyes illetékességi területeken alkalmazandó szabályokat.

(13)

Amennyiben egyes harmadik országok nem működnek együtt az elfogott, rendezetlen jogállású állampolgáraik visszafogadása terén, illetve nem működnek együtt hatékonyan a visszaküldési eljárásban, objektív kritériumokon alapuló átlátható mechanizmus alapján a 810/2009/EK rendelet egyes rendelkezéseinek korlátozó jellegű, ideiglenes alkalmazását kell bevezetni annak érdekében, hogy az adott harmadik ország fokozza az együttműködését az irreguláris migránsok visszafogadását illetően. A Bizottságnak rendszeresen – legalább évente – értékelnie kell a harmadik országok együttműködését a visszafogadás terén, valamint meg kell vizsgálnia a tagállamoktól érkezett minden olyan értesítést, amely egy harmadik országgal az irreguláris migránsok visszafogadása terén folytatott együttműködésre vonatkozik. A Bizottságnak arra vonatkozó értékelésében, hogy egy adott harmadik ország kellőképpen együttműködik-e, illetve szükség van-e intézkedésre, figyelembe kell vennie, hogy az adott harmadik ország miként működik együtt általában véve a migráció területén, mindenekelőtt a határigazgatás, a migránscsempészés megelőzése és az ellene való küzdelem, valamint az irreguláris migránsoknak a területén való átutazásának megelőzése terén. Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy az adott harmadik ország nem működik kellőképpen együtt, illetve azt követően, hogy a tagállamok egyszerű többsége értesíti arról, hogy egy harmadik ország nem működik kellőképpen együtt, javaslatot kell benyújtania a Tanács részére végrehajtási határozat elfogadása céljából, és emellett folytatnia kell arra irányuló erőfeszítéseit, hogy javítsa az együttműködést az érintett harmadik országgal. Továbbá, ha egy harmadik ország által az irreguláris migránsok visszafogadása terén a tagállamokkal folytatott együttműködés – releváns és objektív adatok alapján értékelt – mértékének függvényében a Bizottság úgy véli, hogy az adott harmadik ország kellőképpen együttműködik, akkor a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy javaslatot nyújtson be a Tanács részére olyan végrehajtási határozat elfogadása érdekében, amely egy vagy több vízumkönnyítésről rendelkezik olyan kérelmezők esetében, akik az említett harmadik ország állampolgárai közé tartoznak, és akik e harmadik ország területén vízumot kérelmeznek.

(14)

Annak biztosítása érdekében, hogy az összes releváns tényezőt és a harmadik ország visszafogadás terén való együttműködésének fokozására irányuló intézkedések alkalmazásából eredő összes lehetséges következményt megfelelően figyelembe vegyék, továbbá tekintettel az ilyen intézkedések politikailag rendkívül érzékeny jellegére, illetve a tagállamokra és magára az Unióra – és különösen a külkapcsolatokra és a schengeni térség általános működésére – gyakorolt horizontális hatásaira, a Tanácsra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, amelynek a Bizottság javaslata alapján kell eljárnia. E végrehajtási hatáskörök Tanácsra ruházása megfelelően figyelembe veszi az arra irányuló intézkedések végrehajtásának politikailag potenciálisan érzékeny jellegét, hogy valamely harmadik ország fokozza az együttműködését a visszafogadás terén, és figyelembe veszi a tagállamok és a harmadik országok közötti vízumkönnyítési megállapodásokat is.

(15)

Azon kérelmezők, akik esetében a vízum kiadását elutasították, jogorvoslattal élhetnek. Az elutasításról szóló értesítésben részletes tájékoztatást kell nyújtani az elutasítás indokairól és a jogorvoslati eljárásról. A jogorvoslati eljárás során a kérelmezők számára a nemzeti joggal összhangban hozzáférést kell biztosítani az ügyükkel kapcsolatos összes releváns információhoz.

(16)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szem előtt tartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert jogokat és elveket. Különösen biztosítani kívánja a személyes adatok védelméhez való jognak, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jognak, a gyermekek jogainak teljes mértékű tiszteletben tartását és a különleges bánásmódot igénylő személyek védelmét.

(17)

A helyi schengeni együttműködés elengedhetetlen jelentőségű a közös vízumpolitika harmonizált alkalmazása és a migrációs és biztonsági kockázatok helyes felmérése szempontjából. Ezen együttműködés keretében a tagállamoknak értékelniük kell az egyes rendelkezések gyakorlati alkalmazását a helyi körülmények és a migrációs kockázat fényében. Az adott helyszíneken működő konzulátusok közötti együttműködést és információcserét az Unió küldöttségeinek kell koordinálniuk.

(18)

A tagállamoknak szorosan és rendszeresen nyomon kell követniük a külső szolgáltatók tevékenységeit, hogy biztosítsák a rájuk bízott feladatkörre vonatkozó jogi eszköz rendelkezéseinek való megfelelést. A tagállamoknak évente jelentést kell tenniük a Bizottságnak a külső szolgáltatókkal folytatott együttműködésről és azok nyomon követéséről. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kérelmek feldolgozásának teljes eljárását és a külső szolgáltatókkal való együttműködést kihelyezett személyzet kövesse nyomon.

(19)

Rugalmas szabályokat kell meghatározni annak érdekében, hogy a tagállamok optimálisan kiaknázhassák az erőforrások megosztását, és bővüljön a konzuli lefedettség. A tagállamok közötti együttműködés (schengeni vízumközpontok) bármilyen formát ölthet a helyi körülményekhez igazítva, a földrajzi konzuli lefedettség növelése, a tagállami költségek csökkentése, az Unió láthatóságának fokozása, valamint a kérelmezőknek nyújtott szolgáltatások javítása céljából.

(20)

Az elektronikus kérelmezési rendszerek fontos eszközt jelentenek a kérelmezési eljárások megkönnyítésében. A digitalizálást célzó közös megoldást kell kidolgozni a jövőben, teljes mértékben kiaknázva ezáltal a legújabb jogi fejleményeket és technológiai fejlesztéseket, hogy a kérelmezők igényeinek kielégítése érdekében a kérelmeket online be lehessen nyújtani, és hogy minél több látogatót vonzzanak a schengeni térségbe. Az egyértelmű és egyszerűsített eljárási garanciákat meg kell erősíteni és egységesen kell alkalmazni. Továbbá, amennyiben lehetséges, a személyes elbeszélgetések modern digitális eszközök és távoli kommunikációs megoldások igénybevételével, így például internetes hang- és videóhívások útján is lefolytathatók. A kérelmezők alapvető jogait az eljárás során garantálni kell.

(21)

Annak érdekében, hogy lehetőség legyen az e rendeletben megállapított vízumdíjak összegének felülvizsgálatára, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendeletnek a vízumdíjak összege tekintetében történő módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (5) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(22)	A 810/2009/EK rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően kell gyakorolni.

(23)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(24)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozattal (7) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(25)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (8) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(26)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (9) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (10) 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

(27)

Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (11) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat (12) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke B. pontjában említett területhez tartoznak.

(28)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv (13) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (14) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke B. pontjában említett területhez tartoznak.

(29)	Ciprus tekintetében ez a rendelet a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(30)	Bulgária és Románia tekintetében ez a rendelet a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(31)	Horvátország tekintetében ez a rendelet a 2011. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(32)	A 810/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 810/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:

Az 1. cikk a következőképpen módosul:

a)	az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(1) Ez a rendelet megállapítja a tagállamok területén bármely 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízumok kiadására vonatkozó eljárásokat és feltételeket.”;

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4) A tagállamok e rendelet alkalmazásakor úgy járnak el, hogy teljeskörűen megfeleljenek az uniós jognak, ideértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját is. Az uniós jog általános elveivel összhangban a kérelmekről való, e rendelet szerinti döntéseket eseti alapon kell meghozni.”

A 2. cikk a következőképpen módosul:

a 2. pont a) alpontjának helyébe a következő szöveg lép:

„a)	a tagállamok területén bármely 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó, tervezett tartózkodás; vagy”;

a 7. pont helyébe a következő szöveg lép:

„7. »elismert úti okmány«: olyan úti okmány, amelyet az 1105/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (*1) alapján egy vagy több tagállam a külső határok átlépése és a vízumok beillesztése céljából elismer.

(*1) Az Európai Parlament és a Tanács 1105/2011/EU határozata (2011. október 25.) a külső határok átlépésére jogosító és vízummal ellátható úti okmányok listájáról, valamint az e lista összeállítására irányuló eljárás meghatározásáról (HL L 287., 2011.11.4., 9. o.).”;"

a cikk a következő pontokkal egészül ki:

„12. »tengerész«: minden olyan személy, aki tengerhajózásban részt vevő vagy nemzetközi belvízi utakon hajózó hajón bármely minőségben alkalmazásban áll, szerződtetve van, vagy munkát végez;

13. »elektronikus aláírás«: a 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*2) 3. cikkének 10. pontjában meghatározott elektronikus aláírás.

(*2) Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.).”"

A 3. cikk (5) bekezdése b) és c) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„b)

azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik az e rendelet elfogadásában részt nem vevő vagy a schengeni vívmányokat még nem teljes mértékben alkalmazó tagállam által kiadott érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, vagy azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik Andorra, Kanada, Japán, San Marino vagy az Amerikai Egyesült Államok által kiadott olyan érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, amely birtokosának feltétel nélküli visszatérést biztosít, és amely szerepel az V. mellékletben található jegyzékben, vagy érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek a Holland Királysághoz tartozó egy vagy több tengerentúli országra és területre vonatkozóan (Aruba, Curaçao, Sint Maarten, Bonaire, Sint Eustatius és Saba);

azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik az e rendelet elfogadásában részt nem vevő vagy a schengeni vívmányok rendelkezéseit még nem teljes mértékben alkalmazó tagállam területére, vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes fél országba, vagy az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába vagy Japánba, vagy a Holland Királysághoz tartozó egy vagy több tengerentúli országra és területre (Aruba, Curaçao, Sint Maarten, Bonaire, Sint Eustatius és Saba) érvényes vízummal rendelkeznek, abban az esetben, amikor a vízumot kiadó országba vagy bármely más harmadik országba utaznak, illetve amikor a vízum felhasználását követően visszatérnek az azt kiadó országból;”.

A 4. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az (1) bekezdéstől eltérve, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a kérelmeket központi hatóságok vizsgálják meg és hozzanak döntést azokról. A tagállamok biztosítják, hogy e hatóságok kellő ismeretekkel rendelkezzenek a kérelem benyújtásának helye szerinti ország helyi körülményeiről, hogy fel tudják mérni a migrációs és biztonsági kockázatokat, továbbá a dokumentumok elemzéséhez szükséges szintű, megfelelő nyelvtudással rendelkezzenek, és gondoskodnak arról, hogy szükséges esetben a konzulátusok lefolytassák a további vizsgálatokat és a személyes elbeszélgetéseket.”

Az 5. cikk (1) bekezdése b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„b)	ha a látogatásnak egynél több úti célja van, vagy ha két hónapos időszakon belül több különálló látogatást is terveznek, az a tagállam, amelynek területe a tartózkodás napokban számolt hosszát vagy a tartózkodás célját tekintve a látogatás(ok) fő úti célját képezi; vagy”.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Egy tagállam megállapodást köthet arról, hogy egy másik, az 5. cikk szerint illetékes tagállamot képvisel abból a célból, hogy az adott tagállam nevében megvizsgálja a kérelmeket és döntést hozzon azokról. Egy tagállam kizárólag a kérelmek átvétele és a biometrikus azonosítók felvétele céljából, korlátozott mértékben is képviselhet más tagállamot.”;

b)	a (2) bekezdést el kell hagyni;

a (3) és a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Ha az (1) bekezdés második mondatával összhangban a képviselet a kérelmek átvételére korlátozódik, az adatok összegyűjtését és azoknak a képviselt tagállam felé történő továbbítását a vonatkozó adatvédelmi és biztonsági szabályoknak megfelelően kell elvégezni.

(4) A képviselő tagállam és a képviselt tagállam kétoldalú megállapodást köt. E megállapodásban:

a)	meg kell határozni a képviselet időtartamát – amennyiben az csak ideiglenes –, továbbá a megszüntetésére vonatkozó eljárásokat;

b)	rendelkezni lehet – különösen, ha a képviselt tagállam rendelkezik konzulátussal az érintett harmadik országban – a képviselt tagállam által biztosítandó helyiségekről, személyzetről és pénzügyi hozzájárulásról.”;

a (7) és a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7) A képviselt tagállam értesíti a Bizottságot a képviseleti megállapodásokról, vagy az ilyen megállapodások megszűnéséről legalább 20 naptári nappal azelőtt, hogy azok hatályba lépnek, illetve megszűnnek, kivéve a vis maior esetét.

(8) A képviselő tagállam konzulátusa a (7) bekezdésben említett értesítéssel egyidejűleg tájékoztatja a többi tagállamnak az érintett illetékességi területen található konzulátusait, valamint az Unió érintett illetékességi területen található küldöttségét a képviseleti megállapodásokról vagy azok megszűnéséről.”;

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(10) Ha valamely tagállam nincs jelen vagy nem rendelkezik képviselettel abban a harmadik országban, amelyben a kérelmezőnek a kérelmet be kell nyújtania, az említett tagállam arra törekszik, hogy az adott harmadik országban egy külső szolgáltatóval együttműködjön a 43. cikkel összhangban.

(11) Ha egy adott területen egy tagállam konzulátusa egy elhúzódó technikai vis maiort tapasztal, e tagállam más tagállam általi ideiglenes képviselet kialakítására törekszik az adott helyen az összes kérelmezőre vagy azok egyes kategóriáira vonatkozóan.”

A 9. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A kérelmeket legfeljebb hat hónappal, a tengerészeknek pedig feladataik ellátásához kapcsolódóan legfeljebb kilenc hónappal a tervezett látogatás megkezdése előtt lehet, illetve főszabályként legalább 15 naptári nappal a tervezett látogatás megkezdése előtt kell benyújtani. Indokolt, sürgős egyedi esetekben a konzulátus vagy a központi hatóságok lehetőséget adhatnak rá, hogy a kérelmeket a tervezett látogatás megkezdése előtti 15 naptári napos határidőn túl is be lehessen nyújtani.”;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A 13. cikk sérelme nélkül, a kérelmet az alábbiak nyújthatják be:

a)	a kérelmező;

b)	akkreditált kereskedelmi közvetítő;

c)	tagjaik nevében a szakmai, kulturális, sport- és oktatási egyesületek vagy intézmények.”;

c)	a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(5) A kérelmező nem kötelezhető arra, hogy a kérelem benyújtása érdekében egynél több helyszínen jelenjen meg személyesen.”

A 10. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A kérelmezőnek a 13. cikk (2) és (3) bekezdése, valamint a 13. cikk (7) bekezdésének b) pontja szerint a kérelem benyújtásakor személyesen kell megjelennie ujjnyomatvételre. E bekezdés első mondata és a 45. cikk sérelme nélkül, amennyiben lehetséges, a kérelmezők a kérelmüket elektronikusan is benyújthatják.”;

b)	a (2) bekezdést el kell hagyni.

A 11. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Minden egyes kérelmezőnek az I. melléklet szerinti, kézzel vagy elektronikusan kitöltött vízumkérdőívet kell benyújtania. A vízumkérdőívet alá kell írni. A vízumkérdőívet kézzel, vagy ha a kérelem vizsgálatáért és a kérelemre vonatkozó döntés meghozataláért illetékes tagállam elismeri az elektronikus aláírást, elektronikusan kell aláírni.”;

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(1a) Ha a kérelmező elektronikusan írja alá a vízumkérdőívet, az elektronikus aláírásnak minősített elektronikus aláírásnak kell lennie a 910/2014/EU rendelet 3. cikkének 12. pontja értelmében.

(1b) A vízumkérdőív elektronikus változatának – amennyiben van ilyen – tartalma megfelel az I. mellékletben foglaltaknak.”;

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A vízumkérdőívnek legalább a következő nyelveken kell elérhetőnek lennie:

a)	azon tagállam hivatalos nyelve(i), amely(ek) esetében vízumkötelezettség áll fenn, vagy a képviselő tagállam hivatalos nyelve(i); és

b)	a fogadó ország hivatalos nyelve(i).

Az a) pontban említett nyelv(ek) mellett a vízumkérdőívet hozzáférhetővé lehet tenni az Unió intézményeinek bármely más hivatalos nyelvén is.”;

d)	a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(4) Amennyiben a fogadó ország nyelve(i) nem szerepel(nek) a vízumkérdőíven, az említett nyelv(ek)re való fordítást külön a kérelmező rendelkezésére kell bocsátani.”

10.

A 14. cikk a következőképpen módosul:

a (3)–(5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A II. melléklet tartalmazza azon támogató dokumentumok nem kimerítő jegyzékét, amelyek a kérelmezőtől az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítésének ellenőrzése céljából bekérhetők.

(4) A tagállamok előírhatják a kérelmezők számára, hogy az egyes tagállamok által készített formanyomtatvány kitöltésével nyújtsanak be igazolást a költségviselésről vagy a magánszállásadásról, vagy mindkettőről. A formanyomtatványon fel kell tüntetni különösen:

a)	azt, hogy célja a költségviselés, vagy a magánszállásadás, vagy mindkettő igazolása-e;

b)	azt, hogy a költségviselő vagy vendéglátó magánszemély, vállalat vagy szervezet-e;

c)	a költségviselő vagy vendéglátó személyazonosságát, illetve azonosító adatait és elérhetőségeit;

d)	a kérelmező(k) személyazonosító adatait (utónév és vezetéknév, születési idő, születési hely és állampolgárság);

e)	a szállás címét;

f)	a tartózkodás hosszát és célját;

g)	a költségviselővel vagy vendéglátóval fennálló esetleges családi kötelékeket;

h)	a VIS-rendelet 37. cikkének (1) bekezdése szerint előírt információkat.

A formanyomtatványt a tagállam hivatalos nyelve(i) mellett az Unió intézményeinek legalább egy másik hivatalos nyelvén is el kell készíteni. A formanyomtatvány mintáját meg kell küldeni a Bizottságnak.

(5) A konzulátusok a helyi schengeni együttműködés keretében értékelik az (1) bekezdésben meghatározott feltételek végrehajtását a helyi körülmények, valamint a migrációs és biztonsági kockázatok figyelembevétele érdekében.”;

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(5a) Ha erre a helyi körülmények 48. cikkben említettek szerinti figyelembevételéhez szükség van, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén elfogadja az egyes illetékességi területeken használandó támogató dokumentumok harmonizált jegyzékét. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 52. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”;

a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Az e cikk (1) bekezdésében felsorolt követelmények teljesítésétől el lehet tekinteni az olyan kérelmezők esetében, akik feddhetetlenségükről és megbízhatóságukról a konzulátus vagy a központi hatóságok előtt ismertek, különösen ami a korábbi vízumok jogszerű felhasználását illeti, amennyiben nem merül fel kétség a tekintetben, hogy a tagállamok külső határainak átlépésekor e kérelmezők teljesítik az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*3) 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő követelményeket.

(*3) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).”"

11.	A 15. cikk (2) bekezdése első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(2) A többszöri beutazásra jogosító vízumot kérelmezőknek bizonyítaniuk kell, hogy rendelkeznek az első tervezett tartózkodásuk időtartamára szóló, megfelelő és érvényes utazási egészségbiztosítással.”

12.

A 16. cikk a következőképpen módosul:

a)	az (1) és a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(1) A kérelmezőnek 80 EUR vízumdíjat kell lerónia. (2) A hatodik életévüket betöltött és 12 évesnél fiatalabb gyermekeknek 40 EUR vízumdíjat kell leróniuk.”;

b)	a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(2a) 120 EUR vagy 160 EUR összegű vízumdíj alkalmazandó, ha a Tanács a 25a. cikk (5) bekezdésének b) pontja értelmében végrehajtási határozatot fogad el. Ez a rendelkezés nem alkalmazandó a 12 év alatti gyermekekre.”;

c)	a (3) bekezdést el kell hagyni;

a (4) bekezdés c) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„c)	az (EU) 2016/801 európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének 2. pontjában (*4) meghatározottak szerinti kutatók, akik tudományos kutatás vagy tudományos szemináriumon vagy konferencián való részvétel céljából utaznak;

(*4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/801 irányelve (2016. május 11.) a harmadik országbeli állampolgárok kutatás, tanulmányok folytatása, gyakorlat, önkéntes szolgálat, diákcsereprogramok vagy oktatási projektek, és au pair tevékenység céljából történő beutazásának és tartózkodásának feltételeiről (HL L 132., 2016.5.21., 21. o.).”;"

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A vízumdíjtól el lehet tekinteni az alábbiak esetében:

a)	a hatodik életévüket betöltött és 18 évesnél fiatalabb gyermekek;

b)	a diplomata- és szolgálati útlevelek birtokosai;

c)	a nonprofit szervezetek által szervezett szemináriumok, konferenciák, sport-, kulturális vagy oktatási események 25 éves vagy annál fiatalabb résztvevői.”;

a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Egyedi esetekben a felszámítandó vízumdíj összege elengedhető vagy csökkenthető, ha ez az intézkedés kulturális, sporttal kapcsolatos, külpolitikai és fejlesztési politikai érdekeket vagy más alapvetően fontos közérdeket, vagy humanitárius célokat szolgál, vagy azt nemzetközi kötelezettségek indokolják.”;

a (7) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Abban az esetben, ha a vízumdíjat az eurótól eltérő pénznemben számítják fel, összegét az Európai Központi Bank által megállapított euro-referenciaárfolyam alkalmazásával kell megállapítani és rendszeresen felül kell vizsgálni. A felszámított összeg kerekíthető, és a helyi schengeni együttműködés keretében biztosítani kell, hogy hasonló díjakat számítsanak fel.”;

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(9) A Bizottság háromévente objektív kritériumokat – így az Eurostat által közzétett általános uniós inflációs rátát és a tagállami köztisztviselők fizetésének súlyozott átlagát – figyelembe véve értékeli, hogy szükséges-e felülvizsgálni a vízumdíjaknak az e cikk (1), (2) és (2a) bekezdésében meghatározott összegét. Az említett értékelések alapján adott esetben a Bizottság az 51a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendeletnek a vízumdíjak összege tekintetében történő módosítására vonatkozóan.”

13.

A 17. cikk a következőképpen módosul:

a)	az (1) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép: „(1) A külső szolgáltató a 43. cikkben foglaltaknak megfelelően szolgáltatási díjat számíthat fel.”;

b)	a (3) bekezdést el kell hagyni;

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(4a) A (4) bekezdéstől eltérve, a szolgáltatási díj – elvben – nem haladhatja meg a 80 EUR összeget azokban a harmadik országokban, ahol a kérelmek átvétele céljából az illetékes tagállamnak nincs konzulátusa, és nem képviseli őt másik tagállam.

(4b) Kivételes körülmények között, ha a (4a) bekezdésben említett összeg nem elegendő a teljes körű szolgáltatás fedezéséhez, legfeljebb 120 EUR összegű magasabb szolgáltatási díj is felszámítható. Ilyen esetben az értintett tagállam legalább három hónappal azelőtt értesíti a Bizottságot a magasabb szolgáltatási díj felszámítására irányuló szándékáról, hogy megkezdené az intézkedés alkalmazását. Az értesítésben meg kell adni, hogy a szolgáltatási díj mértékének megállapítását mire alapozták, és különösen részletezni kell azokat a költségeket, amelyek magasabb összeg megállapításához vezettek.”;

d)	az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(5) Az érintett tagállam fenntarthatja annak lehetőségét, hogy konzulátusain – vagy a 8. cikkel összhangban annak a tagállamnak a konzulátusán, amellyel képviseleti megállapodással rendelkezik – minden kérelmező közvetlenül benyújthassa kérelmét.”

14.

A 19. cikk a következőképpen módosul:

a)	az (1) bekezdés bevezető szövegrészének helyébe a következő szöveg lép: „(1) Az illetékes konzulátusnak vagy az illetékes tagállam központi hatóságainak ellenőrizniük kell, hogy:”;

a (2) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Ha az illetékes konzulátus vagy az illetékes tagállam központi hatóságai megállapítják, hogy az (1) bekezdésben említett feltételek teljesültek, a kérelem befogadható, és a konzulátus vagy a központi hatóságok:

—	lefolytatják a VIS-rendelet 8. cikkében meghatározott eljárásokat, és

—	folytatják a kérelem vizsgálatát.”;

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Ha az illetékes konzulátus vagy az illetékes tagállam központi hatóságai megállapítják, hogy az (1) bekezdésben említett feltételek nem teljesültek, a kérelem nem befogadható, és a konzulátus vagy a központi hatóságok haladéktalanul:

—	visszajuttatják a kérelmező által benyújtott vízumkérdőívet és minden egyéb dokumentumot,

—	megsemmisítik a felvett biometrikus adatokat,

—	visszatérítik a vízumdíjat, és

—	nem vizsgálják meg a kérelmet.”;

d)	a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(4) A (3) bekezdéstől eltérve, humanitárius okokból, nemzeti érdek vagy nemzetközi kötelezettségek miatt befogadhatónak tekinthető az (1) bekezdésben foglalt követelményeket nem teljesítő kérelem is.”

15.

A 21. cikk a következőképpen módosul:

a (3) bekezdés a következőképpen módosul:

i.	a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép: „(3) A konzulátus vagy a központi hatóságok annak ellenőrzése során, hogy a kérelmező eleget tesz-e a beutazási feltételeknek, ellenőrzik:”;

ii.

az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e)	hogy a kérelmező – adott esetben – rendelkezik-e megfelelő és érvényes utazási egészségbiztosítással a tagállamok területén történő tervezett tartózkodás időtartamára, vagy amennyiben többszöri beutazásra jogosító vízumot kérelmeznek, az első tervezett látogatás időtartamára.”;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A konzulátus vagy a központi hatóságok adott esetben kötelesek ellenőrizni a megelőző és tervezett tartózkodások hosszát, hogy meggyőződjenek arról, hogy a kérelmező nem tartózkodott tovább a tagállamok területén az engedélyezett maximális időtartamnál, függetlenül a hosszú távú tartózkodásra jogosító nemzeti vízummal vagy a tartózkodási engedéllyel engedélyezett lehetséges tartózkodásoktól.”;

c)	a (6) bekezdés bevezető szövegrészének helyébe a következő szöveg lép: „(6) A repülőtéri tranzitvízum iránti kérelem vizsgálata során a konzulátus vagy a központi hatóságok ellenőrzik különösen az alábbiakat:”;

d)	a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(8) A kérelem vizsgálata során a konzulátusok vagy a központi hatóságok indokolt esetben elbeszélgetést folytathatnak a kérelmezővel, és további dokumentumokat kérhetnek.”

16.

A 22. cikk a következőképpen módosul:

az (1)–(3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Egy tagállam a közrend, a belső biztonság, a nemzetközi kapcsolatok, illetve a közegészség veszélyeztetésére hivatkozva megkövetelheti, hogy más tagállamok központi hatóságai egyeztetést folytassanak az ő központi hatóságaival egyes harmadik országbeli állampolgárok vagy ilyen állampolgárok bizonyos kategóriái által benyújtott kérelmek vizsgálata során. A repülőtéri tranzitvízumok iránti kérelmek esetében nem kell ilyen egyeztetést folytatni.

(2) Az egyeztetésre felkért központi hatóságoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb hét naptári nappal az egyeztetés után végleges választ kell adniuk. Amennyiben e határidőn belül nem érkezik válasz, az úgy értendő, hogy az említett központi hatóságok nem ellenzik a vízum kiadását.

(3) A tagállamok – főszabályként legalább 25 naptári nappal az intézkedés hatálybalépése előtt – értesítik a Bizottságot az előzetes egyeztetésre vonatkozó követelmény bevezetéséről vagy eltörléséről. Ezt a tájékoztatást az érintett illetékességi területen a helyi schengeni együttműködés keretében is biztosítani kell.”;

b)	az (5) bekezdést el kell hagyni.

17.

A 23. cikk a következőképpen módosul:

a)	a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(2) A határozathozatal időtartama egyes esetekben legfeljebb 45 naptári napra meghosszabbítható, különösen, amikor a kérelem további vizsgálatára van szükség.”;

b)	a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(2a) A kérelmekről indokolt, sürgős egyedi esetekben haladéktalanul dönteni kell.”;

c)	a (3) bekezdést el kell hagyni;

a (4) bekezdés a következőképpen módosul:

a bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„ba)	repülőtéri tranzitvízumot adnak ki a 26. cikknek megfelelően;”

ii.

a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)	elutasítják a vízum kiadását a 32. cikknek megfelelően.”;

iii.	a d) pontot el kell hagyni.

18.

A 24. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.	a harmadik albekezdést el kell hagyni;

ii.	a negyedik albekezdés helyébe a következő szöveg lép: „A 12. cikk a) pontjának sérelme nélkül az egyszeri beutazásra jogosító vízum érvényességi időtartama egy 15 naptári napos »türelmi időt« is magában foglal.”;

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Feltéve, hogy a kérelmező teljesíti az (EU) 2016/399 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a) és c)–e) pontjában foglalt beutazási feltételeket, hosszú távú tartózkodásra és többszöri beutazásra jogosító vízumokat kell kiadni az alábbi érvényességi időtartamokra, kivéve, ha a vízum érvényességi ideje meghaladná az úti okmány érvényességi idejét:

a)	egyéves érvényességi időtartam, amennyiben a kérelmező az előző két éven belül három alkalommal vízumot szerzett, és azokat jogszerűen használta fel;

b)	kétéves érvényességi időtartam, amennyiben a kérelmező az előző két éven belül egyéves érvényességi idejű, többszöri beutazásra jogosító vízumot szerzett, és azt jogszerűen használta fel;

c)	ötéves érvényességi időtartam, amennyiben a kérelmező az előző három éven belül kétéves érvényességi idejű, többszöri beutazásra jogosító vízumot szerzett, és azt jogszerűen használta fel.

A repülőtéri tranzitvízumok és a 25. cikk (1) bekezdésével összhangban kiadott korlátozott területi érvényességű vízumok nem vehetők figyelembe a többszöri beutazásra jogosító vízumok kiadásához.”;

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(2a) A (2) bekezdéstől eltérve, a kiadott vízum érvényességi időtartama egyes esetekben rövidebb lehet, ha megalapozott kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy teljesülnek-e a teljes időtartam alatt a beutazási feltételek.

(2b) A (2) bekezdéstől eltérve, a konzulátusoknak a helyi schengeni együttműködés keretében értékelniük kell, hogy a többszöri beutazásra jogosító vízumok kiadására vonatkozóan a (2) bekezdésben meghatározott szabályokat szükséges-e kiigazítani azért, hogy a helyi körülmények, valamint a migrációs és biztonsági kockázatok figyelembevétele érdekében a (2d) bekezdéssel összhangban kedvezőbb vagy szigorúbb szabályokat fogadjanak el.

(2c) A (2) bekezdés sérelme nélkül, legfeljebb öt évig érvényes, többszöri beutazásra jogosító vízum adható ki az olyan kérelmezők számára, akik igazolják, hogy gyakran vagy rendszeresen kell utazniuk vagy szándékoznak utazni, feltéve, hogy a kérelmezők igazolják feddhetetlenségüket és megbízhatóságukat, különösen a korábbi vízumok jogszerű felhasználását, a származási országban fennálló gazdasági helyzetüket, valamint azon valódi szándékukat, hogy az általuk kérelmezett vízum lejárta előtt elhagyják a tagállamok területét.

(2d) Amennyiben az e cikk (2b) bekezdésében említett értékelés alapján szükséges, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén elfogadja a többszöri beutazásra jogosító vízumok kiadásának az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeire vonatkozóan az egyes illetékességi területeken alkalmazandó szabályokat abból a célból, hogy figyelembe vegye a helyi körülményeket, a migrációs és biztonsági kockázatokat, valamint az Uniónak az említett harmadik országgal fennálló általános kapcsolatait. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 52. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

19.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„25a. cikk

Együttműködés a visszafogadás terén

(1) Annak függvényében, hogy egy harmadik ország – releváns és objektív adatok alapján értékelve – milyen mértékben működik együtt a tagállamokkal az irreguláris migránsok visszafogadása terén, a 14. cikk (6) bekezdése, a 16. cikk (1) bekezdése, a 16. cikk (5) bekezdésének b) pontja, a 23. cikk (1) bekezdése, valamint a 24. cikk (2) és (2c) bekezdése nem alkalmazandó az olyan kérelmezőkre vagy azok olyan kategóriáira, akik vagy amelyek egy olyan harmadik ország állampolgárai, amely e cikkel összhangban nem minősül kellőképpen együttműködőnek.

(2) A Bizottság rendszeresen, legalább évente egyszer értékeli a harmadik országok által a visszafogadás terén folytatott együttműködést, figyelembe véve különösen a következő mutatókat:

a)	az adott harmadik országból származó, a tagállamok területén jogellenesen tartózkodó személyekkel szemben hozott kiutasítási határozatok száma;

azon személyek száma, akikkel szemben kiutasítási határozatot hoztak és ténylegesen kitoloncoltak, az adott harmadik ország állampolgáraival szemben hozott kiutasítási határozatok számának százalékában kifejezve, beleértve adott esetben – uniós vagy kétoldalú visszafogadási megállapodások alapján – az adott harmadik ország területén áthaladó harmadik országbeli állampolgárok számát is;

c)	a harmadik ország által elfogadott visszafogadási kérelmek száma tagállamokra lebontva, a számára benyújtott ilyen kérelmek számának százalékában kifejezve;

a visszaküldés terén folytatott gyakorlati együttműködés mértéke a visszaküldési eljárás különböző szakaszai tekintetében, például:

i.	segítség nyújtása a tagállamok területén jogellenesen tartózkodó személyek azonosításához és az úti okmányok mielőbbi kiállításához;

ii.	a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldéséhez kiállított európai úti okmány vagy laissez-passer elfogadása;

iii.	azon személyek visszafogadásának elfogadása, akiket jogszerűen vissza kell küldeni az országukba;

iv.	kitoloncolásra szolgáló légi járatok és visszaküldési műveletek elfogadása.

Az ilyen értékelésnek a tagállamok, valamint az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek által szolgáltatott megbízható adatok felhasználásán kell alapulnia. A Bizottság rendszeresen, legalább évente egyszer jelentést tesz a Tanácsnak az értékeléséről.

(3) Egy tagállam értesítheti a Bizottságot akkor is, ha a (2) bekezdésben felsorolt mutatókat alapul véve jelentős és tartós gyakorlati nehézségeket tapasztal az irreguláris migránsok visszafogadása terén valamely harmadik országgal folytatott együttműködésben. A Bizottság haladéktalanul tájékoztatja az értesítésről az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(4) A Bizottság a (3) bekezdés alapján tett minden értesítést egy hónapon belül megvizsgál. A Bizottság a vizsgálata eredményeiről tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5) Ha a (2) és a (4) bekezdésben említett elemzés alapján, valamint az érintett harmadik ország által a visszafogadás terén folytatott együttműködés mértékének javítása érdekében tett bizottsági lépéseket és az Uniónak az említett harmadik országgal fennálló általános kapcsolatait – többek között a migráció területén – figyelembe véve a Bizottság úgy véli, hogy az ország nem kellőképpen működik együtt, és ezért intézkedésre van szükség, vagy ha 12 hónapon belül a tagállamok egyszerű többsége értesítette a Bizottságot a (3) bekezdéssel összhangban, a Bizottság – az érintett harmadik országgal folytatott együttműködés javítása érdekében tett erőfeszítései fenntartása mellett – javaslatot nyújt be Tanács részére a következők elfogadása céljából:

olyan végrehajtási határozat, amely ideiglenesen felfüggeszti a 14. cikk (6) bekezdése, a 16. cikk (5) bekezdésének b) pontja, a 23. cikk (1) bekezdése vagy a 24. cikk (2) és (2c) bekezdése közül bármelyiknek vagy többnek az alkalmazását az érintett harmadik ország valamennyi állampolgára vagy azok egyes kategóriái esetében;

amennyiben az e bekezdés a) pontjában említett végrehajtási határozatnak megfelelően alkalmazott intézkedések – a Bizottság által végzett értékelés alapján – hatástalannak bizonyulnak, olyan végrehajtási határozat, amely a 16. cikk (2a) bekezdésében meghatározott vízumdíjak egyikének fokozatos alapon történő alkalmazását írja elő az érintett harmadik ország valamennyi állampolgára vagy azok egyes kategóriái esetében.

(6) A Bizottság a (2) bekezdésben meghatározott mutatók alapján folyamatosan értékeli és jelentést tesz arról, hogy megállapítható-e számottevő és tartós javulás az érintett harmadik országgal az irreguláris migránsok visszafogadása terén folytatott együttműködés tekintetében, és – az Uniónak az említett harmadik országgal fennálló általános kapcsolatait is figyelembe véve – javaslatot nyújthat be a Tanács részére az (5) bekezdésben említett végrehajtási határozatok hatályon kívül helyezése vagy módosítása céljából.

(7) Az (5) bekezdésben említett végrehajtási határozatok hatálybalépése után legkésőbb hat hónappal a Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az adott harmadik ország által a visszafogadás terén folytatott együttműködés tekintetében elért előrelépésről.

(8) Ha a (2) bekezdésben említett elemzés alapján, valamint az Uniónak az említett harmadik országgal fennálló általános kapcsolatait – különösen a visszafogadás terén folytatott együttműködést – figyelembe véve a Bizottság úgy véli, hogy az érintett harmadik ország kellőképpen együttműködik, akkor javaslatot nyújthat be a Tanács részére olyan végrehajtási határozat elfogadása céljából, amely olyan kérelmezők vagy azok kategóriái esetében, akik az említett harmadik ország állampolgárai közé tartoznak, és akik e harmadik ország területén vízumot kérelmeznek, egy vagy több intézkedésről rendelkezik a következők közül:

a)	a 16. cikk (1) bekezdésében említett vízumdíj összegének 60 EUR-ra csökkentése;

b)	a kérelemre vonatkozó döntés meghozatalára előírt, a 23. cikk (1) bekezdésében említett határidő 10 napra csökkentése;

c)	a többszöri beutazásra jogosító vízumok 24. cikk (2) bekezdésében meghatározott érvényességi idejének megnövelése.

Ez a végrehajtási határozat legfeljebb egy évig alkalmazandó. E végrehajtási határozat egyszer megújítható.”

20.

A 27. cikk a következőképpen módosul:

az (1) és a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén elfogadja a vízumbélyegek kitöltésére vonatkozó szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 52. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) A tagállamok nemzeti bejegyzéseket is tehetnek a vízumbélyeg »Megjegyzések« rovatában. Ezek a bejegyzések nem ismételhetik meg az (1) bekezdésben említett eljárásnak megfelelően létrehozott kötelező bejegyzéseket.”;

b)	a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(4) Az egyszeri beutazásra jogosító vízumok vízumbélyegeit kézzel csak technikai vis maior esetén szabad kitölteni. A kézzel kitöltött vízumbélyeget tilos módosítani.”

21.

A 29. cikk a következőképpen módosul:

a)	az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(1) A vízumbélyeget be kell illeszteni az úti okmányba.”;

a cikk szövege a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén elfogadja a vízumbélyegek beillesztésére vonatkozó részletes szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 52. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

22.

A 31. cikk a következőképpen módosul:

az (1) és a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A tagállamok előírhatják, hogy – a repülőtéri tranzitvízumokat kivéve – központi hatóságaikat tájékoztassák a más tagállamok által kiadott olyan vízumokról, amelyeket egyes harmadik országbeli állampolgárok vagy ilyen állampolgárok bizonyos kategóriái számára adtak ki.

(2) A tagállamok – legalább 25 naptári nappal az intézkedés hatálybalépése előtt – értesítik a Bizottságot az ilyen tájékoztatásra vonatkozó követelmény bevezetéséről vagy eltörléséről. Ezt a tájékoztatást az érintett illetékességi területen a helyi schengeni együttműködés keretében is biztosítani kell.”;

b)	a (4) bekezdést el kell hagyni.

23.

A 32. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdésének a) pontja a következő alponttal egészül ki:

„iia.

nem indokolja meg a tervezett repülőtéri tranzit célját és körülményeit;”

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az elutasításról szóló döntést és az annak alapjául szolgáló indokokat a VI. mellékletben foglalt formanyomtatványon kell közölni a kérelmezővel azon tagállam nyelvén, amely a kérelemre vonatkozó végső döntést meghozta, továbbá az Unió intézményeinek egy másik hivatalos nyelvén.”;

c)	a (4) bekezdést el kell hagyni.

24.

A 36. cikk a következőképpen módosul:

a)	a (2) bekezdést el kell hagyni;

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén operatív utasításokat határoz meg a határokon a tengerészek számára történő vízumkiadásra vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 52. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

25.

A 37. cikk (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A csalások és eltűnések megelőzése érdekében a vízumbélyegek tárolására és kezelésére megfelelő biztonsági intézkedéseket kell alkalmazni. Minden egyes konzulátusnak nyilvántartást kell vezetnie a vízumbélyegkészletéről, és rögzítenie kell minden egyes vízumbélyeg felhasználási módját. Jelentős számú üres vízumbélyegek eltűnését jelenteni kell a Bizottságnak.

(3) A konzulátusok vagy a központi hatóságok papíron vagy elektronikus formátumban irattárukban őrzik a kérelmeket. Minden egyes egyéni aktának tartalmaznia kell az összes ahhoz szükséges releváns információt, hogy szükség esetén rekonstruálni lehessen a kérelemről hozott döntés hátterét.

Az egyéni aktákat a kérelemre vonatkozó, a 23. cikk (1) bekezdésében említett döntés időpontjától számított legalább egy évig vagy jogorvoslat esetén a jogorvoslati eljárás végéig – amelyik hosszabb – meg kell őrizni. Az egyéni elektronikus kérelemfájlokat adott esetben a kiadott vízum érvényességi időtartamára meg kell őrizni.”

26.

A 38. cikk a következőképpen módosul:

a)	a cím helyébe a következő szöveg lép: „A kérelmek megvizsgálásához és a vízumeljárások ellenőrzéséhez biztosított források”;

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A kérelmek megvizsgálásával kapcsolatos feladatok elvégzésére a tagállamok elegendő számú, megfelelő személyzetet alkalmaznak a konzulátusokon oly módon, hogy a nyilvánosság számára elfogadható és összehangolt minőségű szolgáltatást biztosítsanak.”;

a cikk szövege a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a) A tagállamok biztosítják, hogy a konzulátusokon lefolytatott teljes vízumeljárást, ideértve a kérelmek benyújtását és kezelését, a vízumbélyegek nyomtatását, valamint a külső szolgáltatókkal való gyakorlati együttműködést is, a kihelyezett személyzet ellenőrizze az eljárás összes szakasza integritásának biztosítása érdekében.”;

d)	a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(3) A tagállamok központi hatóságainak megfelelő képzésben kell részesíteniük a kihelyezett és a helyben alkalmazott személyzetet, valamint kötelesek őket teljeskörűen, pontosan és naprakészen tájékoztatni a vonatkozó uniós és nemzeti jogról.”;

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(3a) Ha központi hatóságok vizsgálják meg a kérelmeket és döntenek azokról a 4. cikk (1a) bekezdésében említettek szerint, a tagállamok külön képzést szerveznek annak biztosítása érdekében, hogy ezen központi hatóságok személyzete a helyi társadalmi-gazdasági körülményekről kellő és naprakésszé tett országspecifikus ismeretekkel, a vonatkozó uniós és nemzeti jogról pedig teljeskörű, pontos és naprakész információkkal rendelkezzen.

(3b) A tagállamok biztosítják továbbá, hogy a konzulátusok elegendő számú és megfelelően képzett személyzettel rendelkezzenek ahhoz, hogy a központi hatóságok részére segítséget tudjanak nyújtani a kérelmek vizsgálatához és a kérelmekre vonatkozó döntés meghozatalához, mindenekelőtt a helyi schengeni együttműködés keretében tartott üléseken való részvétel, más konzulátusokkal és helyi hatóságokkal való információcsere, a migrációs kockázatra és a csalárd gyakorlatokra vonatkozóan helyben gyűjtött releváns információk, valamint a személyes elbeszélgetések és a kiegészítő vizsgálatok lefolytatása révén.”;

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(5) A tagállamok gondoskodnak olyan eljárásról, amelynek keretében a kérelmezők panaszt nyújthatnak be a következők vonatkozásában:

a)	a konzulátusi személyzet és adott esetben a külső szolgáltató személyzetének magatartása; vagy

b)	a kérelmezési folyamat.

A konzulátusoknak vagy a központi hatóságoknak nyilvántartást kell vezetniük a panaszokról és az azok nyomán tett intézkedésekről.

A tagállamok az e bekezdésben előírt eljárásra vonatkozó információkat elérhetővé teszik a nyilvánosság számára.”

27.

A 39. cikk (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Feladataik ellátása során a konzuli hatóságok és a központi hatóságok személyzete köteles teljes mértékben tiszteletben tartani az emberi méltóságot. Valamennyi intézkedésnek arányosnak kell lennie az ilyen intézkedések által elérni kívánt célkitűzésekkel.

(3) Feladataik ellátása során a konzuli és a központi hatóságok személyzete senkivel szemben nem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést neme, faji vagy etnikai származása, vallása vagy meggyőződése, fogyatékossága, kora vagy szexuális irányultsága alapján.”

28.

A 40. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„40. cikk

Konzuli szervezet és együttműködés

(1) Minden tagállam maga felel a kérelmekhez kapcsolódó eljárások megszervezéséért.

(2) A tagállamok:

konzulátusaikat, valamint a határokon történő vízumkiadásért felelős hatóságaikat ellátják a biometrikus azonosítók felvételéhez szükséges felszereléssel, csakúgy, mint a tiszteletbeli konzuljaik hivatalait, amennyiben azokat a 42. cikk alapján biometrikus azonosítók felvétele céljából igénybe veszik;

b)	képviseleti megállapodások keretében vagy a konzuli együttműködés bármely más formájában együttműködnek egy vagy több másik tagállammal.

(3) A tagállamok egy külső szolgáltatóval is együttműködhetnek a 43. cikkel összhangban.

(4) A tagállamok értesítik a Bizottságot az egyes konzuli körzetekben kialakított konzuli szervezetükről és együttműködésükről.

(5) A tagállamok a más tagállamokkal folytatott együttműködés megszüntetése esetén törekednek a teljes körű szolgáltatás folyamatosságának biztosítására.”

29.	A 41. cikket el kell hagyni.

30.

A 43. cikk a következőképpen módosul:

a)	a (3) bekezdést el kell hagyni;

b)	az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(5) A külső szolgáltatók semmilyen körülmények között nem férhetnek hozzá a VIS-hez. A VIS-hez való hozzáférés kizárólag a konzulátusok és a központi hatóságok megfelelően felhatalmazott személyzete számára van fenntartva.”;

a (6) bekezdés a következőképpen módosul:

az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)	általános tájékoztatás a vízumszerzés feltételeiről, a 47. cikk (1) bekezdése a)–c) pontjának megfelelően, valamint a vízumkérdőívekről;”

ii.

a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)	az adatok és a kérelmek felvétele (ideértve a biometrikus azonosítók felvételét is), valamint a kérelmek továbbítása a konzulátus vagy a központi hatóságok részére;”

iii.

az e) és az f) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e)	a kérelmezőnek adott időpontok egyeztetése, adott esetben a konzulátuson vagy egy külső szolgáltató helyiségében;

f)	az úti okmányoknak a konzulátustól vagy a központi hatóságoktól való átvétele (ideértve adott esetben az elutasításról szóló értesítést is), majd a kérelmezőhöz való visszajuttatása.”;

a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7) A külső szolgáltató kiválasztásánál az érintett tagállam értékeli a szervezet vagy vállalkozás megbízhatóságát és fizetőképességét, valamint gondoskodik arról, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség. Az értékelés adott esetben kiterjed a szükséges engedélyek vizsgálatára, a kereskedelmi nyilvántartásba való bejegyzésre, az alapító okiratra és a banki szerződésekre.”;

a (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(9) A tagállamok felelnek a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok betartásáért, és biztosítják, hogy a külső szolgáltatót ellenőrizzék az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*5) 51. cikkének (1) bekezdése szerinti adatvédelmi felügyeleti hatóságok.

(*5) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).”;"

a (11) bekezdés a következőképpen módosul:

az első albekezdés a) és b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„a)	a külső szolgáltató által a kérelmezőknek a kérelmezéssel kapcsolatos, a 47. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában meghatározott kritériumokról, feltételekről és eljárásokról, valamint a vízumkérdőívek tartalmáról nyújtott általános tájékoztatást;

minden olyan technikai és szervezési biztonsági intézkedést, amelyekre a személyes adatok véletlen vagy jogellenes megsemmisítése, véletlen elvesztése, megváltoztatása, jogosulatlan közlése vagy az azokhoz való jogosulatlan hozzáférés elleni védelem érdekében szükség van – különösen, ha az együttműködés magában foglalja a fájloknak és az adatoknak az érintett tagállam(ok) konzulátusához vagy központi hatóságaihoz történő továbbítását is –, továbbá a személyes adatok kezelésének minden egyéb jogellenes formája elleni védelmet is;”

ii.

a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„E célból az érintett tagállam(ok) konzulátusa(i)nak vagy központi hatóságainak rendszeresen, de legalább kilenchavonta előre nem bejelentett, helyszíni ellenőrzést kell végezniük a külső szolgáltatónál. A tagállamok megállapodhatnak az e rendszeres ellenőrzéssel járó terhek megosztásáról.”;

g)	a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(11a) A tagállamok minden év február 1-jéig jelentést tesznek a Bizottságnak a külső szolgáltatókkal világszerte folytatott együttműködésükről és a külső szolgáltatók ellenőrzéséről a X. melléklet C. pontjában említettek szerint.”

31.

A 44. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„44. cikk

Titkosítás és védett adattovábbítás

(1) A tagállamok közötti együttműködés és egy külső szolgáltatóval folytatott együttműködés, valamint a tiszteletbeli konzulok igénybevétele esetén az érintett tagállam(ok) gondoskodik (gondoskodnak) arról, hogy a továbbított adatok teljes mértékben titkosítva legyenek, függetlenül attól, hogy továbbításuk elektronikusan vagy fizikailag, elektronikus adathordozón történik.

(2) Azon harmadik országokba, amelyek tiltják az elektronikusan továbbítandó adatok titkosítását, az érintett tagállam(ok) nem engedélyezheti (engedélyezhetik) az adatok elektronikus továbbítását.

Ilyen esetekben az érintett tagállam(ok) gondoskodik (gondoskodnak) arról, hogy az elektronikus adatokat fizikailag, elektronikus adathordozón, teljes mértékben titkosított formában, valamely tagállam konzuli tisztviselője útján továbbítsák, vagy amennyiben az ilyen továbbítás aránytalan vagy észszerűtlen intézkedéseket tenne szükségessé, más biztonságos és védett módon, például az érintett harmadik országban az érzékeny dokumentumok és adatok továbbítása terén tapasztalattal rendelkező, bejegyzett gazdasági szereplők igénybevételével továbbítsák.

(3) A továbbítás biztonsági szintjét minden esetben az adatok érzékeny jellegéhez kell igazítani.”

32.

A 45. cikk a következőképpen módosul:

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az akkreditált kereskedelmi közvetítőket helyszíni ellenőrzések révén rendszeresen ellenőrizni kell beleértve a kérelmezőkkel személyesen vagy telefonon folytatott elbeszélgetéseket, az utazások és a szállás ellenőrzését, továbbá – amennyiben szükségesnek bizonyul – a csoport visszatérésére vonatkozó dokumentumok ellenőrzését is.”;

b)	az (5) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „Valamennyi konzulátusnak és a központi hatóságoknak adott esetben biztosítaniuk kell, hogy a nyilvánosságot tájékoztassák azon akkreditált kereskedelmi közvetítők jegyzékéről, amelyekkel együttműködnek.”

33.

A 47. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a bekezdés a következő pontokkal egészül ki:

„aa)	azok a kritériumok, amelyek teljesülése esetén a kérelem befogadhatónak minősül, a 19. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint;

ab)	az az elv, hogy a biometrikus adatokat az első felvételük időpontjától számítva 59 havonta fel kell venni;”

a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)	a kérelem benyújtásának helye (illetékes konzulátus vagy külső szolgáltató);”

a bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„j)	információ a 38. cikk (5) bekezdése szerinti panasztételi eljárásról.”

34.

A 48. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A közös vízumpolitika helyi körülményeket figyelembe vevő, harmonizált alkalmazásának biztosítása érdekében a konzulátusok és az Unió küldöttségei valamennyi illetékességi területen együttműködnek.

E célból a Bizottság a 2010/427/EU tanácsi határozat (*6) 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban utasításokat ad az Unió küldöttségeinek az e cikk rendelkezései szerinti releváns koordinációs feladatok elvégzésére.

Ha az érintett illetékességi területen benyújtott kérelmeket központi hatóságok vizsgálják meg és hoznak döntést azokról a 4. cikk (1a) bekezdésében említettek szerint, a tagállamok biztosítják ezen központi hatóságok aktív részvételét a helyi schengeni együttműködésben. Az érintett illetékességi területen a helyi schengeni együttműködésben közreműködő személyzet számára megfelelő képzést és részvételt kell biztosítani a kérelmek megvizsgálása terén.

(*6) A Tanács 2010/427/EU határozata (2010. július 26.) az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének megállapításáról (HL L 201., 2010.8.3., 30. o.).”;"

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a) A tagállamok és a Bizottság együttműködnek különösen a következők céljából:

a)	harmonizált jegyzék készítése a kérelmezők által benyújtandó támogató dokumentumokról, a 14. cikk figyelembevételével;

b)	a 24. cikk (2) bekezdése helyi végrehajtásának előkészítése a többszöri beutazásra jogosító vízumok kiadása tekintetében;

c)	adott esetben a vízumkérdőív közös fordításának biztosítása;

d)	a fogadó ország által kiállított úti okmányok jegyzékének összeállítása és rendszeres frissítése;

e)	közös tájékoztató készítése, amely tartalmazza a 47. cikk (1) bekezdésében említett információkat;

f)	adott esetben a 25a. cikk (5) és (6) bekezdése végrehajtásának nyomon követése.”;

c)	a (2) bekezdést el kell hagyni;

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A helyi schengeni együttműködés keretében a tagállamok az alábbi információkat cserélik ki:

a)	negyedéves statisztika a kérelmezett és a kiadott egységes vízumokról, a korlátozott területi érvényességű vízumokról és a repülőtéri tranzitvízumokról, valamint az ezek iránti elutasított kérelmekről;

a migrációs és biztonsági kockázatok értékeléséhez kapcsolódóan információ az alábbiakról:

i.	a célország társadalmi-gazdasági szerkezete;

ii.	a helyi szintű információforrások, ideértve a társadalombiztosítást, az egészségbiztosítást, az adóügyi nyilvántartásokat és a belépés és a kilépés rögzítését is;

iii.	a hamis, utánzott vagy hamisított okmányok használata;

iv.	az irreguláris bevándorlás útvonalai;

v.	a csalárd magatartások tendenciái;

vi.	az elutasítások tendenciái;

c)	a külső szolgáltatókkal és a közlekedési vállalatokkal való együttműködésre vonatkozó információk;

d)	információ a megfelelő utazási egészségbiztosítást nyújtó biztosítótársaságokról, ideértve a biztosítási típusok és az esetleges többletösszegek ellenőrzését is.”;

e)	az (5) bekezdés második albekezdését el kell hagyni;

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(7) Valamennyi illetékességi területre vonatkozóan minden év december 31-ig éves jelentést kell készíteni. E jelentések alapján a Bizottság éves jelentést készít a helyi schengeni együttműködés helyzetéről, és azt benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.”

35.	Az 50. cikket el kell hagyni.

36.

Az 51. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„51. cikk

E rendelet gyakorlati alkalmazására vonatkozó utasítások

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén operatív utasításokat határoz meg e rendelet rendelkezéseinek gyakorlati alkalmazására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 52. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

37.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„51a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak a 16. cikk (9) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2019. augusztus 1-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 16. cikk (9) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (*7) foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 16. cikk (9) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(*7) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.”"

38.

Az 52. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„52. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti (a továbbiakban: a vízumbizottság). Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*8) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

(*8) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”"

39.	Az I. melléklet helyébe e rendelet I. mellékletének szövege lép.

40.	Az V. melléklet helyébe e rendelet II. mellékletének szövege lép.

41.	A VI. melléklet helyébe e rendelet III. mellékletének szövege lép.

42.	A VII., a VIII. és a IX. mellékletet el kell hagyni.

43.	A X. melléklet helyébe e rendelet IV. mellékletének szövege lép.

2. cikk

Nyomon követés és értékelés

(1) A Bizottság 2022. augusztus 2-ig értékeli az e rendelettel módosított 810/2009/EK rendelet alkalmazását. Az átfogó értékelésnek tartalmaznia kell az elért eredményeknek a célkitűzések fényében történő vizsgálatát, valamint az e rendelettel módosított 810/2009/EK rendelet rendelkezései végrehajtásának a vizsgálatát.

(2) A Bizottság az (1) bekezdésben említett értékelést megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság az értékelés alapján szükség szerint megfelelő javaslatokat nyújt be.

(3) A tagállamok 2020. május 2-ig a Bizottság rendelkezésére bocsátják az elérhető releváns adatokat azzal kapcsolatban, hogy a vízumbirtokosok a tagállamok területén való tartózkodásuk alatt miként veszik igénybe a 810/2009/EK rendelet 15. cikkében említett utazási egészségbiztosítást, valamint hogy a nemzeti hatóságok, illetve az egészségügyi szolgáltatók részéről milyen költségek merültek fel a vízumbirtokosok tekintetében. Ezen adatok alapján a Bizottság 2020. november 2-ig jelentést készít az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz való benyújtás céljából.

3. cikk

Hatálybalépés

(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2) Ezt a rendeletet 2020. február 2-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2019. június 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

G. CIAMBA

(1) HL C 440., 2018.12.6., 142. o.

(2) Az Európai Parlament 2019. április 17-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2019. június 6-i határozata.

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 810/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) (HL L 243., 2009.9.15., 1. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.).

(5) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(7) A Tanács 2000/365/EK határozata (2000. május 29.) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 131., 2000.6.1., 43. o.).

(8) A Tanács 2002/192/EK határozata (2002. február 28.) Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.).

(9) HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

(10) A Tanács 1999/437/EK határozata (1999. május 17.) az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).

(11) HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

(12) A Tanács 2008/146/EK határozata (2008. január 28.) az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.).

(13) HL L 160., 2011.6.18., 21. o.

(14) A Tanács 2011/350/EU határozata (2011. március 7.) az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.).