(1)

Annak meghatározásához, hogy a tagállamok engedélyezhetnek-e egyszerűsített kötelezettségeket a joghatóságuk alá tartozó intézmények számára, a 2014/59/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint a szóban forgó tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes és a szanálási hatóságok értékeljék azt a hatást, amelyet az intézmény csődje az adott cikkben meghatározott számos tényező következtében gyakorolhat.

(2)

Az értékelést a szanálási hatóságok által elvégzendő egyéb értékelésektől, így mindenekelőtt az intézmény vagy csoport szanálhatóságának, illetőleg a 2014/59/EU irányelv és a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) szerinti szanálási feltételek teljesülésének értékelésétől függetlenül kell elvégezni, és az nem befolyásolhatja az említett értékeléseket.

(3)

A 2014/59/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett kritériumok részletes meghatározásának gyakorlatiasnak, hatékonynak és eredményesnek kell lennie. Valamely intézmény csődjének esetleges hatását ezért először mennyiségi, majd minőségi kritériumok alapján kell értékelni. Minőségi kritériumokon alapuló értékelést általánosságban csak abban az esetben kell elvégezni, ha a mennyiségi kritériumokon alapuló értékelés nem vezet ahhoz a megállapításhoz, hogy – az intézmény csődjének esetleges hatására tekintettel – egyszerűsített kötelezettségek helyett teljeskörű kötelezettségek előírására van szükség.

(4)

E rendelet összehangolt és hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében az illetékes és a szanálási hatóságoknak a mennyiségi kritériumokat egységes uniós küszöbértékhez viszonyítva kell értékelniük, amelyhez mennyiségi összpontszámot kell megállapítani. Az illetékes és a szanálási hatóságoknak a mennyiségi összpontszámot egy mutatókészlet alapján kell kiszámítaniuk a 680/2014/EU végrehajtási rendeletben (3) meghatározott, hatályos felügyeleti adatszolgáltatási keretrendszerben megadott adatok felhasználásával.

(5)

Annak érdekében, hogy az egyszerűsített kötelezettségek alkalmazására nem jogosult intézmények tagállamokban várható arányára, valamint a nem jogosult intézmények tagállamok közötti megoszlására tekintettel biztosítható legyen a kívánatos egyensúly, a hitelintézetekre vonatkozó mennyiségi összpontszámra alkalmazandó uniós küszöbértéket elméletben 25 bázispontban kell megállapítani. Lehetőséget kell azonban biztosítani az illetékes és a szanálási hatóságoknak arra, hogy a tagállami bankszektor sajátosságaitól függően a 25 bázispontos küszöbértéket a 0 és 105 bázispont közötti tartományon belül felemeljék vagy csökkentsék. A bankszektor erős koncentráltsága magasabb küszöbértéket tehet indokolttá, míg ha néhány nagy intézmény mellett nagy számú kis intézmény működik, akkor megfelelőbb lehet az alacsonyabb küszöbérték. A küszöbértéknek egy adott tagállamon belül megfelelő egyensúlyt kell teremtenie azon hitelintézetek teljes eszközállományának összesített értéke között, amelyek a mennyiségi értékelés alapján jogosultak lehetnek az egyszerűsített kötelezettségek alkalmazására és azon hitelintézetek teljes eszközállományának összesített értéke között, amelyek nem lennének jogosultak.

(6)

Amennyiben az illetékes és a szanálási hatóságok a felügyeleti adatszolgáltatás keretében nem kapják meg az intézményektől a mutatóértékeket, az általánosan elfogadott nemzeti számviteli elveken (GAAP) alapuló megfelelő helyettesítő mutatókat kell használniuk. Amennyiben a helyettesítő mutatók azonosítása túlzott terhekkel járna, lehetővé kell tenni az illetékes vagy a szanálási hatóságok számára, hogy nulla értéket rendeljenek a releváns mutatókhoz. Ezt a lehetőséget azonban azokra az intézményekre kell korlátozni, amelyek a 680/2014/EU végrehajtási rendelet 5. cikke a) pontjának (4) bekezdése alapján nem szolgáltatnak adatot a 20. adatszolgáltatási táblában, mivel nem haladják meg az említett cikkben meghatározott küszöbértéket.

(7)

Annak biztosítása érdekében, hogy az e rendeletben alkalmazott megközelítés teljes mértékben megfeleljen az arányosság elvének és elkerülhetők legyenek az aránytalan terhek, lehetővé kell tenni a kis méretű hitelintézetek kizárólag méreten alapuló mennyiségi szempontú értékelését. Következésképpen biztosítani kell, hogy az illetékes és a szanálási hatóságok a mennyiségi összpontszám alkalmazása nélkül megállapíthassák, hogy egy kis méretű hitelintézet csődje valószínűleg nem gyakorol jelentős negatív hatást a pénzügyi piacokra, más intézményekre vagy a finanszírozási feltételekre, feltéve, hogy az általuk végzett minőségi értékelés is ezt a következtetést támasztja alá. E kis méretű hitelintézetek esetében a minőségi kritériumok értékelését is arányos módon kell elvégezni.

(8)

Annak érdekében, hogy az intézmények csődjének a pénzügyi piacokra, más intézményekre vagy a finanszírozási feltételekre gyakorolt hatását hatékonyan és eredményesen lehessen értékelni, a mennyiségi és minőségi kritériumok részletes meghatározását a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) már megállapított feltételekre és kategóriákra kell alapozni.

(9)

A 2013/36/EU irányelv 131. cikkének (2) bekezdése szerint a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények meghatározásának alapját többek között a méretük, a pénzügyi rendszerrel való összekapcsolódásuk, az összetettségük és a határokon átnyúló tevékenységük képezi. Mivel ezek a kritériumok nagymértékben megegyeznek a 2014/59/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésében felsorolt kritériumokkal, az illetékes és a szanálási hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy mennyiségi értékelés elvégzése nélkül dönthessenek úgy, hogy egy globálisan rendszerszinten jelentős intézmény csődje valószínűleg jelentős negatív hatást gyakorolna a pénzügyi piacokra, más intézményekre vagy a finanszírozási feltételekre.

(10)

Emellett a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének (3) bekezdése szerint az egyéb rendszerszinten jelentős intézmények meghatározásának alapját többek között a méretük, az Unió vagy az adott tagállam gazdasága szempontjából betöltött jelentőségük, határokon átnyúló tevékenységeik jelentősége és a pénzügyi rendszerrel való összekapcsolódásuk jelenti. Mivel ezek a kritériumok nagyon hasonlóak a 2014/59/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumokhoz, biztosítani kell, hogy az illetékes és a szanálási hatóságok mennyiségi értékelés elvégzése nélkül dönthessenek úgy, hogy valamely egyéb rendszerszinten jelentős intézmény csődje valószínűleg jelentős negatív hatást gyakorolna a pénzügyi piacokra, más intézményekre vagy a finanszírozási feltételekre.

(11)

Emellett a 2013/36/EU irányelv 107. cikkének (3) bekezdése előírja az Európai Bankhatóság (EBH) számára, hogy bocsásson ki iránymutatást az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 16. cikkében említett felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásra (supervisory review and evaluation process – SREP) vonatkozó közös eljárásokról és módszerekről. Az iránymutatás címzettjei az illetékes hatóságok és a pénzügyi intézmények, amelyeknek minden intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy megfeleljenek azoknak. Az EBH felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásra vonatkozó iránymutatásában megállapított, az illetékes hatóságok által alkalmazandó besorolást ezért figyelembe kell venni a 2014/59/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésében említett értékeléssel összefüggésben. Az illetékes hatóságok négy kategóriába sorolják az intézményeket. Az első kategóriához (SREP 1. kategória) tartoznak a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények és az egyéb rendszerszinten jelentős intézmények, valamint adott esetben az illetékes hatóság által – az intézmény mérete, belső szervezete, valamint tevékenységeinek jellege, köre és összetettsége alapján – ilyenként besorolt egyéb intézmények. Ennek megfelelően, amennyiben az illetékes hatóság megállapította, hogy az intézmény a SREP 1. kategóriába tartozik, az illetékes és a szanálási hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy – mennyiségi értékelés végrehajtása nélkül – dönthessenek úgy, hogy a szóban forgó intézmény csődje valószínűleg jelentős negatív hatást gyakorolna a pénzügyi piacokra, más intézményekre vagy a finanszírozási feltételekre.

(12)

Az intézmények következetes értékelésének biztosítása érdekében meg kell határozni az illetékes és a szanálási hatóságok által végzendő minőségi értékelés alapjául szolgáló szempontok minimális körét, az említett hatóságok azonban további releváns megfontolásokat is figyelembe vehetnek. A minőségi szempontok minimális körének olyan körülményekre kell vonatkoznia, amelyek alapján megállapítható, hogy az intézmény csődje jelentős negatív hatást gyakorolhat a pénzügyi piacokra, más intézményekre vagy a finanszírozási feltételekre.

(13)

A 2014/59/EU irányelv hatálya alá tartozó befektetési vállalkozások sokféleségére, továbbá arra tekintettel, hogy el kell kerülni az e vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelmények felülvizsgálata érdekében jelenleg folyamatban levő uniós szintű munka befolyásolását, helyénvaló, hogy ez a rendelet csak a méretre vonatkozó kritérium értékeléséhez az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok által figyelembe veendő mutatókat részletezze. Az e mutatókhoz rendelt súlyokat és a releváns küszöbértékeket az említett hatóságoknak kell meghatározniuk.

(14)

A 2013/36/EU irányelv 111. és 112. cikke szerinti összevont alapú felügyelet alá tartozó csoport (határokon átnyúló tevékenységű csoport) részét képező intézmények nagymértékben összekapcsolódnak, és tevékenységük jóval összetettebb, mint az önálló intézményeké. A határokon átnyúló tevékenységű csoporthoz tartozó intézmény csődjének hatása ezért valószínűsíthetően jelentősebb. Következésképpen abban az esetben, ha a csoport működésének helye szerinti tagállamok bármelyikének szintjén végzett értékelés szerint valamely határokon átnyúló tevékenységű csoporthoz tartozó intézmény csődjének valószínűleg jelentős negatív hatása lenne a pénzügyi piacokra, más intézményekre vagy a finanszírozási feltételekre, az illetékes és a szanálási hatóságoknak szintén ezt a következtetést kell levonniuk. E célból az illetékes és a szanálási hatóságoknak össze kell hangolniuk értékeléseiket, és a bankunió, valamint a felügyeleti és szanálási kollégiumok keretén belül ki kell cserélniük a szükséges információkat.

(15)

Lehetővé kell tenni, hogy az illetékes és a szanálási hatóságok akkor is dönthessenek úgy, hogy bizonyos intézmények csődje valószínűleg nem gyakorolna a 2014/59/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említettek szerinti jelentős negatív hatást, amennyiben mennyiségi összpontszámuk eléri az előre meghatározott küszöbértéket. A szóban forgó intézmények eltérő kezelését kivételes jellemzőiknek kell indokolniuk. Az egyik ilyen csoporthoz a fejlesztési bankok tartoznak, amelyek célja a tagállam központi, regionális vagy helyi kormányzata közpolitikai céljainak előmozdítása, túlnyomórészt kedvezményes kölcsönök nem versenyalapú, nonprofit alapon történő nyújtásával. Az említett intézmények által nyújtott kölcsönökre a központi, regionális vagy helyi kormányzat közvetlenül vagy közvetve garanciát nyújt. Ezért a fejlesztési bankok olyan intézménynek tekinthetők, amelyek csődje valószínűleg nem gyakorolna jelentős negatív hatást a pénzügyi piacokra, más intézményekre vagy a finanszírozási feltételekre, feltéve, hogy ez a következtetés összhangban van az említett fejlesztési bankok tekintetében végrehajtott minőségi értékeléssel. A második csoport a szabályos felszámolási eljárás alá vont hitelintézeteket foglalja magában. Mivel a szabályos felszámolási eljárás általában nem teszi lehetővé, hogy egy intézmény új üzleti tevékenységbe kezdjen, az ilyen eljárás alá vont hitelintézetek is olyan intézménynek tekinthetők, amelyek csődje valószínűleg nem gyakorolna jelentős negatív hatást a pénzügyi piacokra, más intézményekre vagy a finanszírozási feltételekre, feltéve, hogy ez a megállapítás összhangban van az említett hitelintézetek tekintetében végrehajtott minőségi értékeléssel.

(16)

A helyreállítási, illetve a szanálási tervezés céljainak különbözőségére figyelemmel megengedhető, hogy ugyanazon tagállam illetékes és szanálási hatóságai az e rendeletnek megfelelően végrehajtott értékelések során eltérő következtetésekre jussanak. Mindenekelőtt eltérő döntéseket hozhatnak a mennyiségi összpontszámra vonatkozó küszöbértékek meghatározásakor, a fejlesztési bankok és a szabályos felszámolási eljárás alá tartozó intézmények egyedi kezelése során, és eltérő következtetéseket vonhatnak le az egyszerűsített kötelezettségek biztosításának lehetőségével összefüggésben. Az említett esetekben az illetékes és a szanálási hatóságoknak rendszeresen értékelniük kell, hogy ez az eltérés változatlanul indokolt-e.

(17)

Ez a rendelet az EBH által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(18)

Az EBH nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU rendelet 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,