10.7.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 174/12


A BIZOTTSÁG (EU) 2018/969 RENDELETE

(2018. július 9.)

a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet V. mellékletének a kiskérődzőkből származó, különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok eltávolítására vonatkozó követelmények tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 23. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 999/2001/EK rendelet szabályokat határoz meg az állatokban előforduló fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (a továbbiakban: TSE-k) megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozóan. Hatálya kiterjed az élő állatok és az állati eredetű termékek előállítására és forgalomba hozatalára, valamint bizonyos különleges esetekben ezek kivitelére.

(2)

A 999/2001/EK rendelet a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat az V. mellékletében felsorolt szövetekként határozza meg, és előírja, hogy a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat a rendelet V. mellékletével és az 1069/2009/EK rendelettel (2) összhangban el kell távolítani és ártalmatlanítani kell. A különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok eltávolítása a szarvasmarha-, juh- és kecskefélék BSE-kockázatának kezelésére szolgál. A juh- és kecskefélékből származó, különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok listáját a 999/2001/EK rendelet V. melléklete 1. pontjának b) alpontja határozza meg.

(3)

Az Állategészségügyi Világszervezet (a továbbiakban: OIE) BSE-re vonatkozó ajánlásai, amelyeket az OIE Állatok Egészségügyi Kódexének (3) 11.4 fejezete tartalmaz, kizárólag a szarvasmarháknál előforduló BSE-kórokozókra alkalmazandók. A juh- és kecskefélék tekintetében tehát az OIE nem határozza meg azon szövetek listáját, amelyek BSE-kockázatuk miatt nem képezhetik kereskedelem tárgyát.

(4)

A Bizottságnak a „A 2. TSE-ütemterv – Stratégiai dokumentum 2010–2015-re a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tekintetében” (4) című közleménye lehetőséget ad a jelenlegi listának a tudományos bizonyítékokon alapuló és a BSE járványügyi helyzetének alakulását figyelembe vevő felülvizsgálatára. A BSE járványügyi helyzete jelentősen javult az Unióban. 2016-ban az Unióban öt esetben jelentették BSE előfordulását szarvasmarháknál, míg 2001-ben 2 166 esetben. A BSE-helyzet javulását az Unióban az is tükrözi, hogy a módosított 2007/453/EK bizottsági határozat (5) értelmében jelenleg – az OIE által nemzetközileg elismert BSE-kockázati státusz alapján – 24 tagállam és két tagállami régió rendelkezik elismerten elhanyagolható BSE-kockázattal.

(5)

A kiskérődzőkből származó, különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok tekintetében „A 2. TSE-ütemterv – Stratégiai dokumentum 2010–2015-re a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tekintetében” című bizottsági közlemény megemlít egy jelenleg is folyamatban lévő, a kiskérődzőkből származó, különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok listájának helytállóságára vonatkozó kockázatértékelést. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2010. december 2-án tette közzé ezt a kockázatértékelést a kiskérődzőkben előforduló BSE/TSE-fertőzésre vonatkozó tudományos szakvéleményében (6) (a továbbiakban: az EFSA 2010. évi véleménye). Ebben a véleményében az EFSA igen korlátozottnak tartja azon BSE-vel fertőzött kiskérődzők számát, amelyek évente bekerülhetnek az uniós élelmiszerláncba, és megerősíti, hogy ezek a becslések a kisebb kérődző állatok körében előforduló BSE-járvány elterjedése ellen szólnak az Unióban. Az EFSA ezen következtetése az Unió egész területére érvényes, függetlenül a tagállamok BSE-kockázati státuszától.

(6)

Amint az az EFSA és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ által 2010. december 9-én elfogadott, az állatoknál és az embereknél előforduló TSE-k közötti esetleges járványügyi vagy molekuláris kapcsolatról szóló közös tudományos véleményben (7) is szerepel, világszerte csak két, természetes körülmények között előforduló BSE-esetről számoltak be kecskeféléknél, a juhoknál pedig egyetlen, természetes körülmények között előforduló BSE-esetről sem. A kecskéknél észlelt két természetes BSE-eset a feldolgozott állati fehérjének a haszonállatok takarmányozására történő felhasználására vonatkozó tilalom bevezetése előtt és olyan időszakban született, amikor a szarvasmarhák BSE-járványa csúcsponton volt.

(7)

2015. augusztus 5-én az EFSA tudományos véleményt (8) (a továbbiakban: az EFSA 2015. évi véleménye) adott ki a juhfélék súrlókórját okozó prionok zoonótikus tulajdonságaira vonatkozó tudományos publikáció felülvizsgálatára irányuló kérelemről. Ebben a véleményben az EFSA arra a következtetésre jutott, hogy nincs bizonyíték a surlókór és az emberi TSE-k közötti ok-okozati összefüggésre, és megerősítette, hogy az egyetlen TSE-kórokozó, amelyről bebizonyosodott, hogy zoonótikus, a klasszikus BSE kórokozója. Ezenkívül az EFSA kiemelte, hogy nincsenek olyan epidemiológiai bizonyítékok, amelyek alapján arra lehetne következtetni, hogy a súrlókór zoonótikus, különösen mivel a szórványos Creutzfeldt-Jakob-betegség előfordulása az emberekben ugyanolyan gyakori azokban az országokban, amelyekben minimális a súrlókór előfordulása, mint azokban, amelyekben a súrlókór gyakran előfordul.

(8)

Ezért helyénvaló módosítani a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok kiskérődzőknél való eltávolítására vonatkozó meglévő követelményeket oly módon, hogy csak azokat a szöveteket nyilvánítsák különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagoknak, amelyek egy fertőzött kiskérődzőben a BSE-infektivitás legmagasabb koncentrációs szintjeit tartalmazzák. Az EFSA 2010-es véleménye szerint a kísérleti adatok azt mutatják, hogy a BSE-vel beoltott juhféléknél az infektivitás legmagasabb szintjei az agyban és a gerincvelőben találhatók.

(9)

Tekintettel arra, hogy nehéz a gyakorlatban biztosítani, hogy a koponyacsontok ne szennyeződjenek be agyszövetekkel, a 12 hónaposnál idősebb, illetve az olyan juh- és kecskefélék koponyáját, amelyek állandó metszőfoga áttörte a fogínyt, továbbra is különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagoknak kell nyilvánítani a 999/2001/EK rendelet V. mellékletében.

(10)

Ezért a juh- és kecskefélék esetében csak a 12 hónaposnál idősebb, illetve az olyan állatok koponyáját – beleértve az agyat, a szemeket és a gerincvelőt – kell különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagoknak tekinteni, amelyek állandó metszőfoga áttörte a fogínyt.

(11)

A juh- és kecskefélék tenyésztésének sajátosságai miatt ezen állatok születési idejének pontos meghatározása ritkán lehetséges, és így az ilyen adatok nem szerepelnek a 21/2004/EK tanácsi rendelettel (9) összhangban előírt állomány-nyilvántartásban. Ezért a juh- és kecskefélék agyát, a koponyáját és szemét jelenleg el kell távolítani, ha az állat 12 hónaposnál idősebb, vagy ha egy állandó metszőfoga áttörte a fogínyt.

(12)

A juh- és kecskefélék életkorának a fogazat alapján történő becslése csak megközelítőleges, tekintettel arra, hogy a juh- és kecskeféléknél az első állandó metszőfog áttörése több hónapos eltéréssel is történhet. Az annak a becslésére szolgáló egyéb módszerek, hogy a levágásra szánt juh- és kecskefélék kora meghaladja-e a 12 hónapot, az állatok korát tekintve azonos mértékű garanciát nyújthatnak. Mivel az ilyen módszerek a juh- és kecskefélék levágási gyakorlatának nemzeti szintű sajátosságaitól függhetnek, az ilyen módszerek megbízhatóságát a levágás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának kell értékelnie. A 999/2001/EK rendelet V. melléklete 1. pontjának b) alpontját ezért módosítani kell, hogy biztosítva legyen annak a lehetősége, hogy a levágás helye szerinti tagállam illetékes hatósága által jóváhagyott módszerrel becsüljék meg, hogy egy adott állat 12 hónaposnál idősebb-e.

(13)

A 999/2001/EK rendelet V. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(14)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 999/2001/EK rendelet V. melléklete 1. pontjának b) alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)

juh- és kecskefélék tekintetében: a 12 hónaposnál idősebb, illetve olyan állatok koponyája, beleértve az agyat és a szemet és gerincveleje, amelyek állandó metszőfoga áttörte a fogínyt, vagy az olyan állatoké, amelyeket a levágás helye szerinti tagállam illetékes hatósága által jóváhagyott módszerrel 12 hónaposnál idősebbnek becsültek.”.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2018. július 9-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 147., 2001.5.31., 1. o.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 1069/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 300., 2009.11.14., 1. o.).

(3)  http://www.oie.int/index.php?id=169&L=0&htmfile=chapitre_bse.htm

(4)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – A 2. TSE-ütemterv – Stratégiai dokumentum 2010–2015-re a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tekintetében; COM(2010) 384 végleges.

(5)  A Bizottság 2007/453/EK határozata (2007. június 29.) a tagállamok vagy harmadik országok, illetve ezek valamelyik régiója BSE-státuszának meghatározásáról a szarvasmarhafélék szivacsos agyvelőbántalma előfordulási kockázata alapján (HL L 172., 2007.6.30., 84. o.).

(6)  EFSA Journal 2010; 8 (12): 1875 [92. o.].

(7)  EFSA Journal 2011; 9 (1): 1945 [111. o.].

(8)  EFSA Journal 2015; 13 (8): 4197 [58. o.].

(9)  A Tanács 21/2004/EK rendelete (2003. december 17.) a juh- és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet, továbbá a 92/102/EGK és a 64/432/EGK irányelv módosításáról (HL L 5., 2004.1.9., 8. o.).