(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Lettországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Lettország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Lettországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1. és 2. ajánlás tükröz.

(3)

A Lettországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Lettország által elért eredményeket.

(4)

Lettország 2018. április 11-én benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját, 2018. április 16-án pedig 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Lettország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A 2018. évi stabilitási program szerint az államháztartási egyenleg GDP-arányos hiánya a 2017-es 0,5 %-ról 2018-ra 0,9 %-ra romlik, 2019-ben ehhez képest változatlan marad, majd 2020-ban és 2021-ben 0,4 %-ra javul. Ez a pálya várhatóan összhangban van a strukturális értelemben a GDP 1 %-ának megfelelő hiányban meghatározott középtávú költségvetési céllal és a nyugdíjreform, valamint az egészségügyi ágazatra vonatkozóan a strukturális reformokról szóló rendelkezés alapján engedélyezett eltérésekkel. Az újraszámított (6) strukturális egyenlegnek a GDP arányában kifejezett hiánya a becslések szerint a 2017. évi – 1,2 %-ról 2018-ban – 1,7 %-ra nő, majd 2019-ben – 1,5 %-ra csökken. A 2018. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság-ráta a 2017-es 40,1 %-ról 2021-re 36 %-ra csökken. A 2018. évi stabilitási program GDP-növekedési előrejelzései a Bizottság előrejelzéséhez képest 2018 tekintetében kifejezetten optimistának, 2019 vonatkozásában pedig megalapozottnak tűnnek. A költségvetési pozíciót érintő kockázatok lefelé mutatnak, mivel az adózási fegyelem javítására irányuló intézkedések hozadéka tekintetében az előrejelzés optimista.

(7)

A 2017. július 11-i tanácsi ajánlás szerint Lettországnak 2018-ban teljesítenie kell középtávú költségvetési célját, figyelembe véve a rendszerszintű nyugdíjreform végrehajtásával és a strukturális reformok végrehajtásával összefüggésben engedélyezett átmeneti eltérést. Ez 2018-ban összhangban van a nettó elsődleges államháztartási kiadások (7) legfeljebb 6,0 %-os nominális növekedési rátájával, ami a strukturális egyenleg 0,3 %-os GDP-arányos megengedett romlásának felel meg. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2018-ban jelentős mértékű lesz az eltérés a középtávú költségvetési céltól. Mindamellett a vártnál kedvezőbb 2017-es eredmények miatt 2018-ban e kockázatok csökkenhetnek. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján ugyanakkor a megbízhatóságvizsgáló eszköz azt jelzi, hogy a kibocsátási rés közösen megállapított módszertan szerinti becslését jelentős bizonytalanság övezi. Amennyiben ez megerősítést nyer, e tényezőket a Bizottság figyelembe fogja venni a 2018-ra vonatkozó 2019. tavaszi utólagos értékelés során.

(8)

2019-ben Lettországnak el kell érnie középtávú költségvetési célkitűzését, figyelembe véve az egészségügyi ágazati strukturális reform végrehajtásához kapcsolódóan a 2017–2019-es időszakra nyújtott átmeneti engedményt. Ez alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2019-ben legfeljebb 4,3 % lehet, ami azt jelenti, hogy a strukturális egyenlegnek a GDP 0,4 %-ával kell javulnia. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben és 2018–2019-ben együttesen is jelentős lesz az eltérés ettől a követelménytől. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2018-tól meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében.

(9)

Lettországban magas a jövedelmi egyenlőtlenség mértéke. A háztartások leggazdagabb 20 %-a jövedelmének a legszegényebb 20 % jövedelméhez viszonyított aránya a 2017. évi 6,3-es értékkel a legnagyobbak között volt az Unióban, ami az adó- és támogatási rendszeren keresztül végrehajtott alacsony újraelosztásra mutat. Lettország adórendszerét átalakították, és a személyi jövedelemadó progresszivitása fokozódott; az alacsony keresetűek adóéke azonban továbbra is viszonylag magas, és visszafogja a formális foglalkoztatást. Az adóreform alig haladt valamelyest az adózásnak a növekedést kevésbé visszafogó forrásokra történő átcsoportosítása és az adóbevételek GDP-n belüli arányának növelésére irányuló szakpolitikai célkitűzés teljesítése tekintetében. Az adóbevételek GDP-n belüli alacsony aránya korlátozza a közszolgáltatások fenntartható megvalósításához és a társadalmi befogadáshoz szükséges forrásokat. Az ingatlantulajdon és a tőke megadóztatásában rejlő lehetőségeket más uniós országokhoz képest nem használják ki kellőképpen. Jóllehet van némi előrelépés az adókijátszás elleni küzdelem terén, az adójogszabályoknak való megfelelés továbbra is komoly kihívást jelent.

(10)

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek magas aránya a szociális biztonsági háló gyengeségeit tükrözi, valamint a minimáljövedelem, a nyugdíjak és a fogyatékkal élők bevonása terén jelentkező kihívásokra utal. A fogyatékkal élők és az idősek szegénységi rátája az elmúlt években nőtt, és a legmagasabbak között van az Unióban. A 2014-ben bejelentett minimáljövedelem-reformot nem hajtották végre, ami negatívan érinti a legszegényebb háztartásokat. A szociális segélyek megfelelősége csak kis mértékben nőtt, és továbbra is alacsony. Az öregségi nyugdíjak minimális összege 2006 óta nem emelkedett. A súlyosan elégtelen lakáskörülmények között élő emberek aránya az Unióban a legmagasabbak között van, a szociális lakások kínálata pedig szűkös.

(11)

A munkaerőpiacon a kedvezőtlen demográfiai fejlemények és a kivándorlás okoznak szűk keresztmetszeteket. Miközben a foglalkoztatás növekedését gátolja a mind szűkösebb munkaerő-kínálat, a foglalkoztatási lehetőségek az egyes régiók és képzettségi szintek között eltérőek. Előrelépés történt a szakoktatás és a szakképzés tantervi reformja terén, amelynek célja az oktatás hozzáigazítása a korszerű készségekkel kapcsolatos követelményekhez. További erőfeszítésekre van azonban szükség a reform teljes körű végrehajtásához, valamint az alapszintű szakoktatásban és szakképzésben és továbbképzésben való részvétel növeléséhez. A szociális partnerek és a vállalatok bevonásával megkezdődött a munkaalapú tanulás új megközelítésének végrehajtása. A programba ugyanakkor kevés hallgató iratkozott be. A felnőttek tanulásban való részvétele csak kis mértékben nőtt, és a munkanélküliek aktív munkaerőpiaci intézkedésekben való részvétele alacsonyabb, mint a többi tagállamban. Ez az alacsonyan képzettek körében tapasztalható magas munkanélküliségi ráta összefüggésében aggodalomra ad okot. Tágabb összefüggésben a szociális partnerek kapacitásának erősítése fontos szerepet játszik szerepvállalásuk előmozdításában.

(12)

Az egészségügyi rendszerben reformokra került sor. Az egészségügyi ellátás forrásainak növelése az éves szolgáltatási határértékekhez és a hosszú várakozási időkhöz kapcsolódó hozzáférési korlátok kezelését célozza. Az egészségügyi ellátás állami finanszírozása azonban továbbra is jóval az uniós átlag alatt van, és a hatékonyságnövelő intézkedések végrehajtása – ideértve a hatékony megelőző intézkedéseket, a kórházi ágazat racionalizálását, az alapellátás megerősítését és a minőségirányítás javítását – még várat magára. Az egészségügy terén elért eredmények viszonylag gyengék, és a mindenki számára megfizethető egészségügyi ellátáshoz kellő időben történő hozzáférés gondot jelent. A betegek által fizetett közvetlen térítések magas aránya és az egészségügyi szolgáltatások két kosár („teljes” és „minimum”) közötti megosztása csökkenti egyes csoportok hozzáférését, és gyenge egészségügyi eredményekhez vezet.

(13)

A szabályozás minőségében tapasztalt hiányosságok és a közigazgatás alacsony fokú hatékonysága és eredményessége kedvezőtlenül befolyásolják az üzleti környezetet. 2017-ben a kormány az állami szektor karcsúsítására és professzionálisabbá tételére irányuló nagyívű reformtervet fogadott el, amelynek célja a hatékonyság javítása létszámleépítéssel és a támogatási funkciók központosításával, továbbá a teljesítmény szempontjának nagyobb érvényesítése a fizetések meghatározásánál és az átláthatóság fokozása. E terv azonban a központi igazgatásra korlátozódik, noha jelentős mértékben lehetne fokozni a hatékonyságot a helyi önkormányzatok szintjén is. Az állami tulajdonban lévő vállalatok, amelyek a gazdaság jelentős hányadát képviselik, kormányzati szinten koordináltak. Miközben a központi kormányzat tulajdonában levő vállalatok központosított vállalatirányítás alatt állnak, ez a mechanizmus nem vonatkozik a kikötőkre és az önkormányzati tulajdonú vállalkozásokra.

(14)

A korrupció továbbra is a lett üzleti környezet negatív eleme, az összeférhetetlenség megelőzését szolgáló rendszer pedig változatlanul merev és formális. A visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló jogszabály elfogadásának csúszása károsan hat a közigazgatás elszámoltathatóságára és hatékonyságára. A fizetésképtelenségi folyamat szabályozása terén jelentős javulás történt az elmúlt években, ami korlátozza a visszaélések lehetőségét. Az Igazságügyi Tanács mindazonáltal egyes esetek felülvizsgálata által ösztönözte a korábban e téren elkövetett visszaélésekkel kapcsolatos vádak kivizsgálását. Javasolta a bírák kvalifikációs értékelésének javítását és a kiszabható szankciók felülvizsgálatát.

(15)

A nem lettországi illetőségű ügyfeleket kiszolgáló lett bankok jelentős mértékben ki vannak téve a pénzmosásban való részvétel kockázatának. Ez kihívást jelent a lett pénzügyi rendszer integritása szempontjából, ronthatja annak hírnevét, és kedvezőtlenül érintheti a beruházásokat és a gazdasági növekedést. A pénzmosás elleni keretrendszert nemrégiben megerősítették, de a tartós javuláshoz folyamatos erőfeszítéseket kell tenni. Lettország a közelmúltban törvényt fogadott el annak érdekében, hogy jelentősen korlátozza a lett pénzügyi szektor pénzmosásnak való kitettségét. A törvény megerősíti a pénzügyi intézmények és a bűnüldöző szervek közötti információcserét, és korlátozza a postafiókcégekkel való ügyletkötés lehetőségét. A törvény hatásait és hatékonyságát figyelemmel kell kísérni.

(16)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Lettország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és azt közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Lettországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette ezeknek nemcsak Lettország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(17)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (8) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.