5.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 62/18

(1)

2013 óta jelen van Belgiumban, Németországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban a Batrachochytrium salamandrivorans (Bsal), amely egy, a szalamandrák körében újonnan megjelenő kórokozó gomba. A kórokozó egyaránt sújtja a tartott és a vadon élő szalamandrákat, és jelentős morbiditást és mortalitást okozhat ezekben a populációkban. A Bsal bizonyos szalamandrafajok számára halálos, míg más fajok teljesen vagy részben rezisztensek vele szemben, viszont a bőrükön hordozhatják a Bsal kórokozót, és emiatt hordozók, illetve a fertőzés vagy szennyezés forrásai lehetnek más szalamandrafajok számára.

(2)

A Bsal gombával kapcsolatos aktuális tudományos ismeretek szerint, amelyeket az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság Bsal kórokozóról szóló tudományos szakvéleménye (3) összegzett az állatbetegségeknek az (EU) 2016/429 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) keretében történő felsorolásának és kategorizálásának értékelésében, a Bsal endémiásnak tűnik legalább Japánban, Thaiföldön és Vietnamban, előfordulási gyakorisága pedig körülbelül 3 %-os a vadon élő szalamandrapopulációkban. Az általános vélekedés szerint a Bsal Kelet-Ázsiából származik, és arrafelé széles körben elterjedt és endémiás. Arról viszont nincsenek információk, hogy mennyire elterjedt a világ más részein. Általános vélekedés az is, hogy a fertőzött vagy a kórokozót hordozó szalamandrák kereskedelme hozzájárul a Bsal terjedéséhez.

(3)

A rendelkezésre álló adatok szerint a rezisztens és a kórokozóra fogékony szalamandrafajokkal is kereskednek. A 92/65/EGK tanácsi irányelv (5) azon állatok Unión belüli kereskedelmét és Unióba történő behozatalát szabályozó állategészségügyi követelményeket határozza meg, amelyek nem tartoznak a szóban forgó irányelv F. mellékletében felsorolt külön uniós jogszabályokban megállapított állategészségügyi követelmények hatálya alá. Az uniós állategészségügyi jogszabályok, köztük a 92/65/EGK irányelv, jelenleg nem írnak elő külön állategészségügyi követelményeket a szalamandrák kereskedelmére, illetve azok Unióba történő behozatalára, amelyek hatékony állategészségügyi védelmet nyújtanának a Bsal Unión belüli terjedésével szemben.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság a Batrachochytrium salamandrivorans (Bsal) EU-ban történő túlélésével, megtelepedésével és terjedésével kapcsolatos tudományos és műszaki segítségnyújtásában (6) (a továbbiakban: az EFSA segítségnyújtása) értékelte a Bsalnak az Unióban vadon élő vagy tartott szalamandrák egészségére gyakorolt potenciális hatást, az értékesített szalamandrákra bevezetett szállítási tilalom hatékonyságát és megvalósíthatóságát, a Bsal észlelése céljából rendelkezésre álló diagnosztikai módszerek és lehetséges alternatív módszerek érvényességét, megbízhatóságát és megalapozottságát, valamint a megvalósítható kockázatcsökkentő intézkedéseket, amelyek a szalamandrák nemzetközi és Unión belüli biztonságos kereskedelmét szolgálják.

(5)

Az EFSA segítségnyújtása szerint a szalamandrák karanténba helyezése, a szalamandrák Bsal-fertőzöttségtől való mentességét igazoló vizsgálat, a szalamandrák szállításának korlátozása, a higiéniai eljárások és a biológiai védelmi intézkedések, illetve a szalamandrák Bsal kórokozóval szembeni kezelése fontos kockázatcsökkentő intézkedések e betegség terjedésének megelőzésében.

(6)

Az EFSA segítségnyújtása rámutatott arra is, hogy számos hiányosság és bizonytalanság van a Bsal kórokozóval kapcsolatos jelenlegi tudásunk terén. Különösen azt a következtetést vonta le, hogy a rendszertan bonyolultsága, valamint arra vonatkozó aktuális bizonyíték hiányában, hogy mely fajok fogékonyak a Bsal kórokozóra, a rendszertani rend szintjén meghatározott szabályok valószínűleg hatékonyabbak és megvalósíthatóbbak, mint a fajspecifikus szabályok.

(7)

Ezért a szalamandraszállítmányok Unión belüli kereskedelme és az ilyen szállítmányok Unióba történő behozatala tekintetében helyénvaló állategészségügyi védintézkedéseket meghatározni a farkos kétéltűek (Caudata) rendjére vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy a Bsal ne terjedjen az ilyen állatok Unión belüli kereskedelme és az Unióba történő behozatala által. Ezeknek az intézkedéseknek figyelembe kell venniük az EFSA segítségnyújtásában említett kockázatcsökkentő intézkedéseket, és rendelkezniük kell különösen a szalamandrák megfelelő karanténjáról, diagnosztikai vizsgálatáról és kezeléséről, valamint az egészségügyi állapotukat az Unión belüli kereskedelmük és az Unióba történő behozataluk céljából igazoló bizonyítványok kiállításáról. Ezek az intézkedések sürgős jellegűek, és nem tekintendők a 92/65/EGK tanácsi irányelv 18. cikkének (2) bekezdése értelmében vett külön intézkedésnek.

(8)

Az 576/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) meghatározza a rendelet I. mellékletében felsorolt kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állategészségügyi követelményeket, és e mellékletben a kétéltűek is szerepelnek. Az ebben a határozatban megállapított állategészségügyi védintézkedések nem alkalmazandók az 576/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó, kedvtelésből tartott szalamandrák nem kereskedelmi célú mozgására e mozgások sajátosságai, valamint az ilyen mozgásokra vonatkozó információk hiánya miatt.

(9)

Ezeket az intézkedéseket az olyan egyéb uniós szabályoktól függetlenül kell alkalmazni, amelyek jelentőséggel bírhatnak a szalamandrák kereskedelme és behozatala szempontjából, különös tekintettel a 338/97/EK tanácsi rendeletre (8).

(10)

A Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) a 2017. május 21–26-i 85. általános ülésszakán felvette a Víziállat-egészségügyi Kódexébe a Bsal okozta fertőzést. Részletes nemzetközi szabványok azonban még nem állnak rendelkezésre, és nincsenek információk arról sem, hogy az állategészségügyi szolgálatok és laboratóriumok világszerte milyen technikai képességekkel rendelkeznek a Bsal tesztelésére, miközben az Európai Unióban a különböző érintett érdekelt felek élen járnak a Bsal diagnosztizálásában és kezelésében, valamint a kereskedelemben értékesített szalamandrák biztonságos kezelésében. Ezért helyénvaló, hogy a legtöbb kockázatcsökkentő intézkedést, különösen a kereskedelemben értékesített és a behozott szalamandrák megfelelő létesítményekben történő karanténba helyezését, vizsgálatát és kezelését az Unióban működő illetékes állategészségügyi hatóságok, felelős személyek és laboratóriumok végezzék el.

(11)

Az EFSA segítségnyújtása szerint lehetséges, hogy a Bsal különböző területeken honos szalamandrafajok között terjed, és keresztfertőzés alakulhat a szalamandrákat tenyésztő, gyűjtő vagy elosztó létesítmények között. Emiatt fennáll annak a kockázata, hogy a Bsal származási helyüktől és a vadonban kialakult helyzettől függetlenül megjelenik az értékesített szalamandrákban. Ezért minden, Unión belüli kereskedésre szánt vagy Unióba behozott szalamandraszállítmányt kockázatcsökkentő intézkedéseknek kell alávetni.

(12)

Meg kell határozni a szalamandrák karanténba helyezésére használandó megfelelő létesítményekre vonatkozó minimumfeltételeket, az ezekben a létesítményekben elhullott szalamandrák kezelését pedig az állati melléktermékekről szóló rendeletben (9) meghatározott külön szabályok szerint kell elvégezni.

(13)

A karanténba zárt járványügyi egységek méretét illetően meg kell határozni a negatív diagnosztikai vizsgálati eredmények tanúsítására alkalmas minimális méretet a legjobb elérhető valós idejű vizsgálati módszer, a kvantitatív polimeráz láncreakció (qPCR) korlátozott érzékenysége miatt, amely csak akkor ad kellően megbízható eredményt, ha a járványügyi egységek legalább 62 szalamandrából állnak.

(14)

Azokat a szalamandrákat, amelyeket az Unióban karanténba zártak, és a vizsgálatuk negatív eredménnyel zárult, illetve kielégítő kezelést kaptak, nem kell ismét karanténba zárni, illetve vizsgálatnak alávetni, feltéve, hogy egy megfelelő létesítményben elkülönítve tartották őket az eltérő egészségügyi állapotú szalamandráktól.

(15)

A kezeléseket az EFSA segítségnyújtásában vagy más hasonló dokumentumokban bemutatott, konzultatív szakértői vizsgálatnak alávetett tudományos szakirodalomban már leírt protokollokkal összhangban kell meghatározni.

(16)

Létre kell hozni a szalamandraszállítmányok Unióba történő behozatala céljából állategészségügyi bizonyítványok kiállítására jóváhagyott harmadik országok jegyzékét, amely csak azokat az országokat tartalmazhatja, amelyek a megtévesztő és csalárd bizonyítványkiállítás megakadályozása érdekében már megfelelő és a 96/93/EK tanácsi irányelvben (10) meghatározottakkal legalább egyenértékű garanciákat nyújtanak a bizonyítványok kiállítása tekintetében. Ezért indokolt hivatkozni egyéb áruk Unióba történő behozatalával összefüggésben már meglévő és rendelkezésre álló jegyzékekre. Ezek a harmadik országok a 2004/211/EK bizottsági határozat (11) I. mellékletében, a 2007/777/EK bizottsági határozat (12) II. mellékletének 2. részében, a 798/2008/EK bizottsági rendelet (13) I. mellékletében, a 119/2009/EK bizottsági rendelet (14) I. mellékletének 1. részében, a 206/2010/EU bizottsági rendelet (15) II. mellékletének 1. részében, illetve a 605/2010/EU bizottsági rendelet (16) I. mellékletében vannak felsorolva.

(17)

A szalamandraszállítmányokat csak akkor szabad behozni az Unióba, ha az összes követelménynek megfelelnek, és az uniós beléptető állategészségügyi határállomás illetékes állategészségügyi hatósága is biztosan lehet abban, hogy a szállítmányokat egy megfelelő rendeltetési létesítményért felelős személy fogadja, hogy a szállítmányt szabályszerűen karanténba helyezzék.

(18)

A harmadik országokból az Unióba beléptetett szalamandraszállítmányoknak az uniós karantén helyszínére történő tényleges megérkezését rögzíteni kell a 282/2004/EK bizottsági rendelet I. mellékletében (17) meghatározott közös állategészségügyi beléptetési okmány elektronikus változatában, és azt a TRACES néven ismert integrált számítógépes állategészségügyi rendszerben kell kezelni, hogy a beléptető állategészségügyi határállomás illetékes állategészségügyi hatósága megbízható információt kapjon a szállítmányok megérkezéséről.

(19)

Ebben a határozatban egy átmeneti időszakot kell előírni, hogy a tagállamok, az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők számára megfelelő idő álljon rendelkezésre a szükséges eljárások életbe léptetésére, és hogy meg tudjanak felelni az ebben a határozatban meghatározott szabályoknak. Ezt az időszakot néhány hónapra kell korlátozni. Ugyanakkor a rendeltetési hely szerinti tagállam által megkövetelt védelmi szinten alapuló kockázatcsökkentő intézkedéseket már ezt megelőzően is alkalmazni kell.

(20)

Az elkövetkező években a tudományos forrásokból és a tagállamok által végzett ellenőrzések eredményei révén várhatóan több információ áll majd rendelkezésre a Bsal kórokozóról, amelyek kiegészítik az e betegséggel kapcsolatos jelenlegi ismereteket. Ezért az e határozatban megállapított állategészségügyi védintézkedéseknek ideiglenes jellegűnek kell lenniük. Mindazonáltal ezeket az intézkedéseket legalább 2019. december 31-ig kell alkalmazni, egy egyéves végrehajtást biztosítva a tagállamoknak, azt követően pedig az intézkedésekről évente jelentést kell tenni és mérlegelni kell azokat, az állandó uniós állategészségügyi szabályok pedig a fertőző állatbetegségekről szóló új (EU) 2016/429 rendelet keretében kerülhetnek meghatározásra, amelyek alkalmazására e rendelet alkalmazásának kezdőnapját kell meghatározni.

(21)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

i.

ahol a szalamandrákat karanténban tartják, mielőtt feladják egy másik tagállamba, illetve miután behozták az Unióba; és

ii.

amelyet az illetékes hatóság a karanténban tartás kezdetének időpontja előtt nyilvántartásba vesz;

a)

a szállítmányokat állategészségügyi bizonyítvány kíséri, amely megfelel az I. melléklet A. részében meghatározott állategészségügyi bizonyítványmintának;

b)

a hatósági állatorvos által végzett vizsgálat időpontjában a szalamandrákon nem láthatók a Bsal klinikai tünetei, különösen a bőrlézió és a fekély; ezt a vizsgálatot a szállítmány rendeltetési hely szerinti tagállamba történő feladásának időpontja előtti 24 órán belül kell elvégezni;

c)

a szalamandráknak olyan populációból kell származniuk, amelyekben nem volt a Bsal kórokozónak betudható mortalitás, a felelős személy pedig nem észlelte a Bsal klinikai tüneteit, különösen a bőrléziót és a fekélyt;

d)

a szállítmánya következőből áll:

a)

az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában meghatározott állategészségügyi feltételek;

b)

a szalamandrákat a II. mellékletben meghatározott minimumfeltételeknek eleget tevő megfelelő létesítményben karanténban tartották az Unióba történő behozatalukat követő karanténidőszak vége és az I. melléklet A. részében meghatározott állategészségügyi bizonyítvány kiállításának ideje között.

a)

az alábbiak egyikében felsorolt harmadik országokból érkeznek:

b)

a szállítmányokat állategészségügyi bizonyítvány kíséri, amely megfelel az I. melléklet B. részében meghatározott állategészségügyi bizonyítványmintának;

c)

a hatósági állatorvos által végzett vizsgálat időpontjában a szalamandrákon nem lehetnek láthatók a Bsal klinikai tünetei, különösen a bőrlézió és a fekély jelei; ezt a vizsgálatot a szállítmány Unióba történő feladásának időpontja előtti 24 órán belül kell elvégezni;

d)

mielőtt kiállítanák a b) pontban említett állategészségügyi bizonyítványt, a szállítmányban lévő szalamandrák alkotta járványügyi egységet legkésőbb az állategészségügyi bizonyítvány kiállítása céljából végzett vizsgálat időpontjában el kell különíteni a többi szalamandrától, és azok ezt követően nem kerülhetnek kapcsolatba más szalamandrával.

a)

a megfelelő rendeltetési létesítmény neve és címe;

b)

annak igazolása, hogy a megfelelő rendeltetési létesítmény eleget tesz a II. mellékletben meghatározott minimumfeltételeknek;

c)

nyilatkozat arról, hogy a szalamandraszállítmányt karanténba fogják helyezni.

1.

A megfelelő rendeltetési létesítményért felelős hatósági vagy jogosult állatorvos a közös állategészségügyi beléptetési okmány elektronikus változata 3. része 45. rovatában rögzíti a harmadik országból az Unióba behozott szalamandraszállítmány megérkezését.

2.

A hatósági vagy jogosult állatorvos gondoskodik arról, hogy a felelős személy a megfelelő rendeltetési létesítményben egy járványügyi egységként karanténban tartsa a szalamandraszállítmányt.

3.

A hatósági vagy jogosult állatorvos ellenőrzi minden egyes szalamandraszállítmány karanténban tartásának feltételeit, ideértve a mortalitási adatok ellenőrzését és a szalamandrák klinikai vizsgálatát is a megfelelő rendeltetési létesítményben, különösen a bőrlézió és a fekélyek tekintetében.

4.

Amennyiben a szállítmány 62 vagy több szalamandrából áll, a hatósági vagy jogosult állatorvos a III. melléklet 1. és 2. pontjában említett eljárással összhangban elvégzi a Bsal kórokozóra vonatkozó vizsgálati, mintavételi, tesztelési és kezelési eljárásokat, miután a szalamandraszállítmány megérkezett a megfelelő rendeltetési létesítménybe.

5.

Amennyiben a szállítmány 62-nél kevesebb szalamandrából áll, a hatósági vagy jogosult állatorvos gondoskodik arról, hogy a szállítmányt a III. melléklet 3. pontjának megfelelően és az illetékes hatóság által kielégítőnek minősített módon kezeljék a Bsal kórokozó ellen.

6.

A hatósági vagy jogosult állatorvos írásos engedélyt kiállítva kiengedi a szalamandraszállítmányt a megfelelő rendeltetési létesítményből:

a)

a járványügyi egység alkotta valamennyi szalamandrát:

b)

az a) pontban említett intézkedések befejezését követően megtisztítják és fertőtlenítik a megfelelő rendeltetési létesítmény azon területét, ahol a járványügyi egységet tartották, az illetékes hatóság által kielégítőnek minősített módon.

a)

azoknak a járványügyi egységeknek a száma, amelyekben a Bsal legalább egy igazolt esete előfordult;

b)

azoknak a járványügyi egységeknek a száma, amelyben nem fordult elő igazolt eset;

c)

minden olyan további információ, amelyet a szállítmányok vizsgálatával, állategészségügyi kezelésével vagy kezelésével, valamint e határozat végrehajtásával kapcsolatban fontosnak tartanak.