30.6.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 168/12

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2017/1129 RENDELETE

(2017. június 14.)

az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2003/71/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

E rendelet alapvető lépés annak a tőkepiaci uniónak a megvalósítása felé, amelyet a Bizottság a 2015. szeptember 30-i közleményében vázolt fel. A tőkepiaci unió célja, hogy segítsen a vállalkozásoknak abban, hogy diverzifikáltabb forrásokból juthassanak tőkéhez bárhol az Európai Unióban (a továbbiakban: az Unió), a piacokat hatékonyabb működésre ösztönözze, és a befektetőknek és megtakarítással rendelkezőknek olyan további lehetőségeket kínáljon, amelyek révén pénzüket úgy hasznosíthatják, hogy ezáltal fokozzák a növekedést és a munkahelyteremtést.

(2)

A 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) harmonizált elveket és szabályokat állapított meg azzal a tájékoztatóval kapcsolatosan, amelyet az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor kell elkészíteni, jóváhagyni és közzétenni. Az irányelvet a hatálybalépése óta bekövetkezett jogalkotási és piaci fejlemények következtében hatályon kívül kell helyezni és ezzel a rendelettel kell felváltani.

(3)

Az információk közzététele értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor alapvető szerepet játszik a befektetők védelmében azáltal, hogy feloldja a befektetők és a kibocsátók közötti információs aszimmetriákat. E közzététel harmonizálása lehetővé teszi egy olyan határon átnyúló uniós szintű engedélyezési mechanizmus létrehozását, amely értékpapírok széles körénél segíti elő a belső piac hatékony működését.

(4)

Eltérő megközelítések alkalmazása a belső piac széttagoltságát eredményezné, hiszen a kibocsátókra, az ajánlattevőkre és a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyekre az egyes tagállamokban eltérő szabályok vonatkoznának, és előfordulhatna, hogy az egyik tagállamban jóváhagyott tájékoztató nem lenne használható más tagállamokban. Ezért ha nem áll rendelkezésre az Unióban a közzététel egységességét és az uniós szintű engedély működését biztosító harmonizált keretrendszer, valószínű, hogy a tagállami jogszabályok különbségei akadályoznák az értékpapírok belső piacának zavartalan működését. Következésképpen a belső piac – különösen a tőkepiacok – megfelelő működésének biztosítása és működési feltételeinek javítása, valamint a fogyasztók és befektetők magas szintű védelmének garantálása érdekében helyénvaló a tájékoztatók szabályozási keretének uniós szinten történő meghatározása.

(5)

Helyénvaló és szükséges, hogy az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor alkalmazandó közzétételi szabályok jogszabályi formája rendelet legyen, így biztosítható ugyanis, hogy az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételben és értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésében érintett személyekre kötelezettségeket közvetlenül megállapító rendelkezéseket az egész Unióban egységes módon alkalmazzák. Mivel a tájékoztatóról szóló rendelkezések jogi kerete szükségszerűen olyan intézkedéseket foglal magában, amelyek pontos követelményeket állapítanak meg a tájékoztatóval kapcsolatos minden egyes szempont vonatkozásában, az említett szempontok valamelyikével kapcsolatos megközelítést illető, akár csekély mértékű eltérés is jelentős akadályokat gördíthet a határon átnyúló értékpapír-ajánlattétel, az egyszerre több szabályozott piacon történő jegyzés és az uniós fogyasztóvédelmi szabályok útjába. Ennélfogva a közvetlenül alkalmazandó, nemzeti jogszabályt nem igénylő rendelet alkalmazása csökkenti annak lehetőségét, hogy a tagállamok egymástól eltérő intézkedéseket hozzanak nemzeti szinten, ezáltal pedig egységes megközelítést és nagyobb jogbiztonságot garantál, valamint megelőzi az említett jelentős akadályok kialakulását. Rendelet alkalmazásával továbbá az Unió egész területén fokozódik a piacok átláthatósága iránti bizalom, és csökken a szabályozás összetettsége, valamint csökkennek a vállalkozások keresési és jogszabály-megfelelési költségei.

(6)

A 2010/73/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) értékelése azt mutatta, hogy az irányelv által bevezetett egyes változtatások nem érték el az eredeti célokat, és hogy a tájékoztatók uniós rendszerének további módosítására van szükség annak érdekében, hogy egyszerűsödjön és tökéletesedjen e rendszer alkalmazása, növekedjen a hatékonysága és fokozódjon az Unió nemzetközi versenyképessége, ezáltal hozzájárulva az adminisztratív terhek csökkentéséhez.

(7)

E rendelet célja, hogy biztosítsa a befektetők védelmét és a piac hatékonyságát, miközben erősíti a belső tőkepiacot. Azoknak az információknak a rendelkezésre bocsátása, amelyek – a kibocsátó és az értékpapírok jellegétől függően – ahhoz szükségesek, hogy a befektetők megalapozott befektetési döntést tudjanak hozni, az üzletvitelre vonatkozó szabályokkal együtt biztosítja a befektetők védelmét. Ezenkívül az ilyen információk hatékony eszközei az értékpapírok iránti bizalom erősítésének, és ezáltal hozzájárulnak az értékpapírpiacok megfelelő működéséhez és fejlődéséhez. Az ilyen információk rendelkezésre bocsátásának megfelelő módja tájékoztató kiadása.

(8)

E rendelet közzétételi előírásai nem akadályozzák a tagállamot vagy az illetékes hatóságot abban, hogy egyéb különös előírásokat állapítson meg, illetve a tőzsdét abban, hogy szabályzatán keresztül egyéb különös előírásokat állapítson meg az értékpapírok szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozóan, mindenekelőtt a vállalatirányítás tekintetében. Az ilyen előírások sem közvetve, sem közvetlenül nem korlátozhatják az illetékes hatóság által jóváhagyott tájékoztató elkészítését, tartalmát és terjesztését.

(9)

Nem kell e rendelet hatálya alá tartozniuk azon tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapíroknak, amelyek kibocsátója valamely tagállam vagy tagállam regionális vagy helyi hatósága, illetve olyan közjogi nemzetközi testületek, amelyeknek egy vagy több tagállam a tagja, az Európai Központi Bank, valamint a tagállamok központi bankjai, és ezért azokat ez a rendelet nem érinti.

(10)

A tájékoztató közzétételével kapcsolatos kötelezettséget a befektetővédelem érdekében a nyilvánosság számára felajánlott vagy szabályozott piacokon bevezetett, tulajdonviszonyt megtestesítő és tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírokra egyaránt alkalmazni kell. Az e rendelet hatálya alá tartozó értékpapírok egy része feljogosítja tulajdonosát átruházható értékpapírok megszerzésére, vagy valamely készpénzösszeg más eszközökre, nevezetesen átruházható értékpapírokra, devizákra, kamatlábakra vagy hozamokra, árukra, illetve más indexekre vagy mértékekre hivatkozással meghatározott készpénzelszámolás alapján történő kézhezvételére. E rendelet kiterjed különösen a következőkre: opciós utalványok, fedezett opciós utalványok, certifikátok, letéti igazolások és átváltoztatható kötvények, például a befektető választása szerint átváltoztatható értékpapírok.

(11)

A tájékoztató jóváhagyásának és uniós szintű engedélyezésének, valamint az e rendeletnek való megfelelése felügyeletének biztosítása érdekében minden egyes tájékoztató tekintetében meg kell határozni az illetékes hatóságot. Ezért e rendeletben egyértelműen meg kell határozni, hogy melyik kibocsátó szerinti tagállam van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a tájékoztatót jóváhagyja.

(12)

Az Unióban 1 000 000 EUR-nál alacsonyabb teljes ellenértékű értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel esetében az e rendeletnek megfelelő tájékoztató elkészítésének költsége várhatóan nem áll arányban az ajánlattételből várható bevételekkel. Ezért indokolt, hogy a tájékoztató e rendeletnek megfelelő kidolgozására irányuló kötelezettség ne vonatkozzon az ilyen alacsony összegű ajánlattételekre. A tagállamok nem terjeszthetik ki az e rendeletnek megfelelő tájékoztató elkészítésének a kötelezettségét az említett értékhatárnál alacsonyabb teljes ellenértékű, értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételekre. A tagállamoknak azonban lehetőséget kell biztosítani arra, hogy nemzeti szinten más közzétételi követelményeket írjanak elő, amennyiben ezek a követelmények nem jelentenek aránytalan vagy szükségtelen terhet az ilyen értékpapír- ajánlattételek vonatkozásában.

(13)

Emellett – figyelembe véve az Unión belüli pénzügyi piacok eltérő méretét – indokolt lehetőséget nyújtani a tagállamoknak arra, hogy a 8 000 000 EUR-t meg nem haladó nyilvános értékesítésre történő értékpapír- ajánlattételek esetében mentességet biztosítsanak a tájékoztatókészítés közzétételével kapcsolatos, e rendeletben meghatározott kötelezettség alól. A tagállamok számára lehetővé kell tenni különösen azt, hogy saját nemzeti jogukban az értékpapír- ajánlattétel 12 hónapos időtartamra, uniós szinten számított teljes ellenértékére vonatkozóan egy 1 000 000 EUR és 8 000 000 EUR közötti küszöbértéket határozzanak meg, amely alatti értékpapír-ajánlattételek esetében a mentességet alkalmazni kell, figyelembe véve a nemzeti befektetővédelem megfelelőnek tekintett szintjét. Az ilyen mentességet élvező, értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételek azonban nem részesülhetnek az e rendelet szerinti engedélyezési rendszer előnyeiből. A tagállamok számára azonban lehetőséget kell biztosítani arra, hogy nemzeti szinten más közzétételi követelményeket írjanak elő az e küszöbérték alatti értékpapír-ajánlattételekre vonatkozóan, amennyiben ezek a követelmények nem jelentenek aránytalan vagy szükségtelen terhet az ilyen mentességet élvező értékpapír-ajánlattételek vonatkozásában. E rendelet egyetlen rendelkezése sem akadályozza az említett tagállamokat abban, hogy nemzeti szinten olyan szabályokat vezessenek be, amelyek lehetővé teszik a multilaterális kereskedési rendszerek (MTF-ek) üzemeltetői számára, hogy meghatározzák a kibocsátó által az értékpapírok szabályozott piacra történő első bevezetésekor benyújtandó bevezetési dokumentáció tartalmát és vizsgálatának szabályait.

(14)

Az értékpapíroknak valamely multilaterális kereskedési rendszerbe való bevezetése, illetve a vételi és eladási árak közzététele önmagában nem tekintendő nyilvános értékesítésre történő értékpapír-ajánlattételnek, ezért erre nem alkalmazandó a tájékoztató készítésének e rendelet szerinti követelménye. Csak akkor szükséges előírni tájékoztató készítését, ha ilyen esetekben az „értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel” e rendelet szerint meghatározott fogalmát kimerítő közlést is kiadnak.

(15)

Amennyiben az értékpapír-ajánlattétel kizárólag egy korlátozott befektetői körnek szól, akik nem minősített befektetők, a tájékoztató elkészítése az ajánlattétellel célzott személyek alacsony számához viszonyítva aránytalanul nagy terhet jelentene, ezért nem szükséges előírni tájékoztató elkészítését. Ez vonatkozik például egy vállalkozás vezetői limitált számú rokonainak vagy személyes ismerőseinek címzett ajánlattétel esetére.

(16)	Ezt a rendeletet adott esetben a nyilvános vételi ajánlatokkal, a vállalkozások összefonódásával és a vállalkozások tulajdonjogát vagy irányítását befolyásoló más ügyletekkel összefüggésben a 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (6) összhangban lévő módon kell értelmezni.

(17)

Az igazgatók és a munkavállalók arra való ösztönzése, hogy a saját vállalkozásuk által kibocsátotta értékpapírokkal rendelkezzenek, pozitív hatással lehet a vállalatirányításra és segíthet tartós értéket teremteni azáltal, hogy fokozza a munkavállalók elkötelezettségét, a saját tulajdon érzését, közelíti egymáshoz a részvényesek és a munkavállalók érdekeit, és ez utóbbiak számára befektetési lehetőségeket teremt. A munkavállalók tulajdonosi részvétele különösen fontos a kis- és középvállalkozások (kkv-k) esetében, ahol az egyes munkavállalók jelentős szerepet játszhatnak a vállalkozás sikerességében. Ezért az Unióban a munkavállalói részvényprogramokkal összefüggésben történő értékpapír- ajánlattételek tekintetében nem kell előírni tájékoztató közzétételét, feltéve, hogy rendelkezésre áll egy olyan dokumentum, amely a befektetők védelmének garantálása érdekében tartalmazza az értékpapírok számára és jellegére vonatkozó információkat, valamint az ajánlattétel és a kiosztás okát és részleteit. Mivel a munkavállalói részvényprogramokban való részvételre az összes igazgatónak és munkavállalónak egyenlő lehetőséget kell biztosítani, függetlenül attól, hogy a munkáltató székhelye az Unióban vagy azon kívül van-e, a továbbiakban nem szükséges előírni harmadik országok piacaira vonatkozó egyenértékűségi határozatok meglétét, amennyiben az előbbiekben említett tájékoztató dokumentum rendelkezésre áll. Ezáltal a munkavállalói részvényprogramok valamennyi résztvevője egyenlő elbánásban és azonos tájékoztatásban részesül majd.

(18)

A részvények vagy a részvények megszerzésére feljogosító értékpapírok hígító hatású kibocsátásai gyakran olyan tranzakciókat jeleznek, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a kibocsátó tőkeszerkezetére, várható eredményére és pénzügyi helyzetére, és amelyek esetében így szükség van a tájékoztatókban szereplő információkra. Ezzel ellentétben, ha a kibocsátó már rendelkezik szabályozott piacra bevezetett részvényekkel, az azonos osztályú részvényeknek ugyanarra a szabályozott piacra történő későbbi bevezetéséhez – beleértve azokat a helyzeteket is, amikor a részvények más értékpapírok átváltoztatásából vagy cseréjéből vagy más értékpapírok által átruházott jogok gyakorlásából származnak – nem kell tájékoztatót készíteni, feltéve, hogy az újonnan bevezetett részvények az ugyanazon szabályozott piacon bevezetett részvényekkel azonos osztályú részvényekhez képest csupán kis hányadot képviselnek, kivéve, ha e szabályozott piacra történő bevezetést az e rendelet hatálya alá eső értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétellel kombinálják. Ugyanezt az elvet kell alkalmazni általánosságban a szabályozott piacra már bevezetett értékpapírokkal helyettesíthető értékpapírokra.

(19)

Ez a rendelet nem sérti a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) és különösen 53. cikkének (2) bekezdése, 59. cikkének (2) bekezdése és 63. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján a hitelintézetek szanálásával kapcsolatban elfogadott törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket azon esetekben, amelyekben nem kötelező tájékoztatót közzétenni.

(20)

Célszerű, hogy a tájékoztató közzétételére vonatkozó, e rendelet szerinti kötelezettség alóli mentességek kombinálhatóak legyenek, amennyiben értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel és/vagy értékpapírok szabályozott piacra történő bevezetése tekintetében e mentességek feltételei egyidejűleg teljesülnek. Ha például az értékpapírokat egyszerre ajánlják fel minősített befektetőknek, olyan nem minősített befektetőknek, akik vállalják, hogy fejenként legalább 100 000 EUR-t befektetnek, a kibocsátó alkalmazottainak és – ezenfelül – az e rendeletben meghatározott számot meg nem haladó, korlátozott számú nem minősített befektetőnek, az ilyen ajánlattételnek mentesülnie kell a tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség alól.

(21)

A tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok nagykereskedelmi piaca megfelelő működésének biztosítása és a piaci likviditás növelése érdekében fontos meghatározni egy olyan elkülönülő, könnyített szabályrendszert, amely a tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő, szabályozott piacra bevezetett és minősített befektetőknek szánt értékpapírok esetében alkalmazandó. E könnyített szabályrendszer keretében olyan minimális tájékoztatási követelményeket kell előírni, amelyek kisebb terhet jelentenek a lakossági befektetőknek kínált, tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírokra vonatkozó követelményeknél, amelyek nem írják elő követelményként a tájékoztató összefoglalót, és amelyek rugalmasabb nyelvhasználati követelményeket tartalmaznak. A könnyített szabályrendszernek alkalmazhatónak kell lennie egyfelől az olyan tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírokra, címletértéktől függetlenül, amelyek csak olyan szabályozott piacon vagy annak egy konkrét szegmensén belül vannak forgalomban, ahol az ezen értékpapírokkal való kereskedés lehetősége csak minősített befektetők előtt áll nyitva, másfelől a legalább 100 000 EUR egységenkénti címletértékű, tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírokra, amely címlet a tájékoztató által érintett befektetők magasabb befektetési képességeit jelzi. Nem engedélyezhető az olyan, a szabályozott piacon vagy annak egy konkrét szegmensén belül forgalomban lévő, tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok nem minősített befektetőknek történő továbbértékesítése, amelyekhez az azokkal való kereskedés céljából csak minősített befektetőknek van hozzáférése, kivéve, ha készült olyan, e rendelettel összhangban álló tájékoztató, amely megfelelő a nem minősített befektetők számára. Ennek érdekében elengedhetetlen, hogy a piacműködtetők az ilyen szabályozott piacok vagy azok konkrét szegmenseinek létrehozásakor ne tegyék lehetővé a nem minősített befektetők számára az ilyen szabályozott piacokhoz vagy azok egy konkrét szegmenséhez való közvetett vagy közvetlen hozzáférést.

(22)

Amikor értékpapírokat úgy osztanak ki, hogy a részvényekhez jutó személyeknek ezzel kapcsolatban nincs semmiféle saját döntési lehetősége, például az értékpapírok olyan kiosztása esetén, amikor nincs biztosítva a kiosztás visszautasításának a joga, vagy amikor a kiosztásra bírósági döntést követően automatikusan kerül sor, például ha egy bírósági fizetésképtelenségi eljárás során értékpapírokat osztanak ki a követeléssel bíró hitelezőknek, az ilyen kiosztás nem minősülhet értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételnek.

(23)

Azok a kibocsátók, ajánlattevők vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetését kérő személyek is élvezhetik az egységes uniós szintű engedély előnyeit, amelyekre nem vonatkozik a tájékoztató nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételének a kötelezettsége, amennyiben önkéntes alapon az e rendeletnek való megfelelés mellett döntenek.

(24)

A különböző fajta értékpapírok, kibocsátók, ajánlattételek és bevezetések sajátosságaira tekintettel e rendelet a tájékoztatók több különböző formájára – a sztenderd tájékoztatóra, tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok nagykereskedelmi tájékoztatójára, az alaptájékoztatóra, a másodlagos kibocsátásokra vonatkozó egyszerűsített tájékoztatóra és a növekvő vállalatok uniós tájékoztatójára – vonatkozóan is megállapít szabályokat. Ezért e rendeletben a „tájékoztatókra” való mindennemű hivatkozást az említett tájékoztatók összes formájára történő hivatkozásként kell értelmezni, kivéve, ha a rendelet kifejezetten másként rendelkezik.

(25)

Nem kell előírni tájékoztató útján történő közzétételt a kizárólag minősített befektetőknek címzett értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel esetében. Ezzel szemben nyilvános újraértékesítés vagy a szabályozott piacra történő bevezetés révén történő nyilvános kereskedés esetén tájékoztatót kell közzétenni.

(26)

A kibocsátó vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személy által elkészített, és az értékpapírok pénzügyi közvetítők általi, végső elhelyezése vagy bármely későbbi újraértékesítése idején a nyilvánosan elérhető érvényes tájékoztató elegendő információt nyújt a befektetőknek ahhoz, hogy megalapozott befektetési döntést hozhassanak. Ezért az értékpapírok elhelyezését vagy későbbi újraértékesítését végző pénzügyi közvetítőknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a kibocsátó vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személy által közzétett eredeti tájékoztatóra támaszkodjanak, amennyiben e tájékoztató érvényes, azt megfelelően kiegészítették, és a kibocsátó vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személy beleegyezik annak használatába. A kibocsátónak vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy e beleegyezését feltételekhez kösse. A tájékoztató felhasználására vonatkozó beleegyezést a hozzáfűzött esetleges feltételekkel együtt írásbeli megállapodás formájában kell megadni, lehetővé téve az érintett felek számára annak megítélését, hogy az adott értékpapírok újraértékesítése vagy végső elhelyezése megfelel-e a megállapodásnak. Amennyiben beleegyezett a tájékoztató használatába, az eredeti tájékoztató kibocsátója vagy az annak elkészítéséért felelős személy tartozik felelősséggel a tájékoztatóban foglalt információkért, illetve alaptájékoztató esetében a végleges feltételek meghatározásáért és benyújtásáért, és nem kell előírni egyéb tájékoztató közzétételét. Ha azonban az eredeti tájékoztató kibocsátója vagy az annak elkészítéséért felelős személy nem egyezik bele annak használatába, a pénzügyi közvetítő számára kötelezővé kell tenni új tájékoztató közzétételét. Ebben az esetben a pénzügyi közvetítő tartozik felelősséggel a tájékoztatóban foglalt információkért – beleértve az összes hivatkozott információt is –, illetve alaptájékoztató esetében a végleges feltételekben foglalt információkért.

(27)

A tájékoztatóban foglalt információk összehangolásának uniós szinten egyenértékű befektetővédelmet kell biztosítania. Annak érdekében, hogy a befektetők megalapozott befektetési döntést hozhassanak, ennek az információnak elégségesnek és objektívnek kell lennie, és azt könnyen elemezhető, tömör és érthető formában kell megírni és rendelkezésre bocsátani. A tájékoztatóban szereplő információkat hozzá kell igazítani a tájékoztató típusához, a kibocsátó jellegéhez és körülményeihez, az adott értékpapírok típusához, valamint ahhoz, hogy az ajánlattételben megcélzott befektetők kizárólag minősített befektetők-e. A tájékoztató nem tartalmazhat olyan információt, amely a kibocsátó és a szóban forgó értékpapírok szempontjából nem lényeges vagy nem specifikus, mivel ez azzal járhat, hogy a befektetési döntés szempontjából releváns információk elkerülik a figyelmet, és így alááshatja a befektetők védelmét.

(28)

A tájékoztató összefoglalójának hasznos információforrásként kell szolgálnia a befektetők, különösen a lakossági befektetők számára. Az összefoglaló a tájékoztató különálló részét képezi, amelynek olyan kiemelt információkra kell összpontosítania, amelyre a befektetőknek azért van szükségük, hogy eldönthessék, mely értékpapír- ajánlattételeket és bevezetéseket kívánják tovább vizsgálni oly módon, hogy a tájékoztatót teljes egészében áttanulmányozzák döntésük meghozatalához. Ezen kiemelt információknak tartalmazniuk kell a kibocsátó, az esetleges garanciavállaló s a felajánlott vagy a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok alapvető jellemzőit és a velük kapcsolatos kockázatokat. Az összefoglalónak tartalmaznia kell továbbá az ajánlattétel általános szerződési feltételeit.

(29)

Az összefoglaló kockázati tényezők bemutatását tartalmazó része csak azt a meghatározott körű specifikus kockázatot tartalmazhatja, amelyet a kibocsátó a befektető befektetési döntése szempontjából a leginkább lényegesnek tart. A kockázati tényezők összefoglalóban szereplő leírásának relevánsnak kell lennie az adott ajánlattétel szempontjából, és kizárólag a befektetők érdekét kell szolgálnia, valamint nem tartalmazhat általános megállapításokat a befektetési kockázatról, illetve nem korlátozhatja a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a nevükben eljáró bármely személy felelősségét. E kockázati tényezőknek adott esetben rá kell világítaniuk azokra a – különösen a lakossági befektetőket érintő – kockázatokra, amelyek a hitelintézetek által kibocsátott, a 2014/59/EU irányelv értelmében hitelezői feltőkésítésbe bevonható értékpapírok esetében merülhetnek fel.

(30)

A tájékoztató összefoglalójának rövidnek, egyszerűnek és a befektetők számára könnyen érthetőnek kell lennie. Az összefoglalót közérthető, nem szaknyelven kell megírni, és biztosítani kell az abban foglalt információk könnyű értelmezhetőségét. Az összefoglaló nem lehet pusztán a tájékoztató kivonatolt változata. Indokolt meghatározni az összefoglaló maximális terjedelmét, hogy az ne riassza el a befektetőket az elolvasásától, és arra ösztönözze a kibocsátókat, hogy a befektetők számára elengedhetetlenül fontos információkat válasszák ki. Az e rendeletben meghatározott bizonyos körülmények esetén az összefoglaló maximális terjedelme növelhető.

(31)

Az összefoglaló egységes szerkezetének biztosításához általános részeket és alcímeket kell megadni, olyan indikatív tartalommal, amelyet a kibocsátó rövid, szöveges leírásokkal és adott esetben számadatokkal kell, hogy kitöltsön. Mindaddig, ameddig a kibocsátó az információkat tisztességes és kiegyensúlyozott módon adja meg, lehetővé kell tenni számára, hogy saját belátása szerint válassza ki azokat az információkat, amelyeket lényegesnek és érdeminek tekint.

(32)

Amennyire csak lehetséges, a tájékoztató összefoglalójának mintájául az 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) szerinti, kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot kell tekinteni. Amennyiben az értékpapír mind e rendelet, mind pedig az 1286/2014/EU rendelet hatálya alá tartozik, a kiemelt információkat tartalmazó dokumentum teljes tartalmának az összefoglalóban történő újrafelhasználása minimalizálja a kibocsátókra háruló megfelelési költségeket és adminisztratív terheket, ezért e rendelet elősegíti az ilyen jellegű újrafelhasználást. Az összefoglaló elkészítésének követelményétől azonban nem lehet eltekinteni akkor sem, ha kötelező a kiemelt információkat tartalmazó dokumentum elkészítése, mivel ez utóbbi nem tartalmaz a kibocsátóra és az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre vagy azok szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozó kiemelt információkat.

(33)

Senkit nem terhelhet polgári jogi felelősség kizárólag az összefoglaló alapján – beleértve annak bármely fordítását is –, kivéve, ha az félrevezető, pontatlan vagy nem áll összhangban a tájékoztató vonatkozó részeivel, vagy amennyiben az – a tájékoztató más részeivel együtt értelmezve – nem tartalmaz kiemelt információkat annak érdekében, hogy segítsen a befektetőknek megállapítani, érdemes-e befektetniük az adott értékpapírokba. Az összefoglalónak erre a tényre vonatkozóan egyértelmű figyelmeztetést kell tartalmaznia.

(34)

A tőkepiacokról többszöri alkalommal tőkét bevonó kibocsátók számára különös formátumú regisztrációs okmányok és tájékoztatók, valamint e dokumentumok benyújtására és jóváhagyására vonatkozó különös eljárások alkalmazását kell lehetővé tenni a nagyobb rugalmasság, valamint annak érdekében, hogy e kibocsátók meg tudják ragadni a kínálkozó piaci lehetőségeket. Mindenesetre ezek a formátumok és eljárások nem tehetők kötelezővé, alkalmazásukról a kibocsátónak kell döntenie.

(35)

Az összes tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapír esetében – azokat a helyzeteket is beleértve, amikor az értékpapírokat folyamatosan vagy ismételten, illetve ajánlattételi program keretében bocsátják ki – a kibocsátók számára lehetővé kell tenni, hogy a tájékoztatót alaptájékoztató formájában készítsék el.

(36)

Helyénvaló pontosítani, hogy az alaptájékoztató végleges feltételeinek csak azokat az értékpapírjegyzékkel kapcsolatos információkat kell tartalmazniuk, amelyek az adott kibocsátással kapcsolatosak, és amelyeket csak az adott kibocsátás időpontjában lehet meghatározni. Ezek az információk magukban foglalhatják például a nemzetközi értékpapír-azonosító számot (ISIN), a kibocsátási árat, a lejárati időpontot, az esetleges kamatszelvényeket, a lehívás dátumát, a lehívási árat és a visszaváltási árat, illetve más olyan feltételeket, amelyek az alaptájékoztató elkészítésekor még nem voltak ismertek. Amennyiben az alaptájékoztató nem tartalmazza a végleges feltételeket, azokat az illetékes hatóságnak nem kell jóváhagynia, csak csatolni kell az alaptájékoztatóhoz. A kibocsátó és az értékpapírok megítélését befolyásolni képes egyéb új információkat az alaptájékoztatóhoz fűzött kiegészítésbe kell belefoglalni. Sem a végleges feltételek, sem pedig a kiegészítés nem vonatkozhat olyan értékpapír-típusokra, amelyek az alaptájékoztatóban nem szerepelnek.

(37)

Alaptájékoztató esetében összefoglalót a kibocsátónak csak az egyes kibocsátások vonatkozásában kell készítenie; ennek célja az adminisztratív terhek csökkentése és a befektetők számára az értelmezés megkönnyítése. E kibocsátás-specifikus összefoglalót a végleges feltételekhez kell csatolni, és az illetékes hatóságnak csak akkor kell jóváhagynia azt, ha az alaptájékoztató vagy annak kiegészítése tartalmazza a végleges feltételeket.

(38)	Az alaptájékoztató rugalmasságának és költséghatékonyságának fokozása érdekében a kibocsátónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az alaptájékoztatót több külön dokumentum formájában készítse el.

(39)

A gyakori kibocsátókat arra kell ösztönözni, hogy a tájékoztatót több külön dokumentum formájában készítsék el, mivel ez csökkentheti az e rendeletnek való megfelelésükkel kapcsolatos költségeiket, és lehetővé teszi számukra, hogy gyorsan reagáljanak a kínálkozó piaci lehetőségekre. Így azoknak a kibocsátóknak, amelyek értékpapírjait szabályozott piacra vagy multilaterális kereskedési rendszerekbe vezették be, lehetővé, de nem kötelezővé kell tenni, hogy minden üzleti évben egyetemes regisztrációs okmányt tegyenek közzé, amely jogi, üzleti, pénzügyi, számviteli és részvényesi információkat tartalmaz, és leírást ad a kibocsátóról az adott üzleti évre vonatkozóan. A kibocsátó, amennyiben teljesíti az e rendeletben foglalt idevágó kritériumokat, attól az időponttól kezdve tekintendő gyakori kibocsátónak, amikor az egyetemes regisztrációs okmányt jóváhagyás céljából benyújtja az illetékes hatóságnak. Egyetemes regisztrációs okmány elkészítésével lehetővé válik a kibocsátó számára, hogy naprakészen tartsa az információkat, és akkor készítsen egy értékpapírjegyzékkel és összefoglalóval kiegészülő tájékoztatót, ha a piaci feltételek kedvezőek az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételhez vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetéséhez. Az egyetemes regisztrációs okmánynak multifunkcionálisnak kell lennie, mivel ugyanazokat az információkat kell tartalmaznia, függetlenül attól, hogy a kibocsátó később azt tulajdonviszonyt megtestesítő vagy tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre vagy azoknak szabályozott piacra történő bevezetéséhez használja fel. Az egyetemes regisztrációs okmányra vonatkozó közzétételi előírásokat ezért a tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozó előírásokra kell alapozni. Az egyetemes regisztrációs okmány a kibocsátóra vonatkozó referenciaforrásként szolgál, amely a befektetők és az elemzők számára biztosítja az ahhoz szükséges minimális információt, hogy megalapozott véleményt alkossanak a vállalkozás üzletmenetéről, pénzügyi helyzetéről, eredményéről és várható eredményéről, vállalatvezetéséről és részvényesi szerkezetéről.

(40)

Az a kibocsátó tekinthető az illetékes hatóság által ismert kibocsátónak, amely két egymást követő évben is benyújtott egyetemes regisztrációs okmányt és azt az illetékes hatóság által jóváhagyta. Ezért az összes ezt követő egyetemes regisztrációs okmánynál és azok esetleges módosításainál is biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy előzetes jóváhagyás nélkül nyújtsák be, és utólag vizsgálja meg az illetékes hatóság, amennyiben szükségesnek ítéli. Az egyes illetékes hatóságoknak maguknak kell dönteniük e vizsgálat gyakoriságáról, figyelembe véve például a kibocsátóval kapcsolatos kockázatok értékelését, a korábbi közzétételek minőségét vagy a benyújtott egyetemes regisztrációs okmány legutóbbi vizsgálata óta eltelt időt.

(41)

Amennyiben az még nem képezi egy jóváhagyott tájékoztató alkotórészét, lehetőséget kell biztosítani az egyetemes regisztrációs okmány módosítására, akár úgy, hogy azt a kibocsátó vagy önkéntes alapon teszi, például ha a kibocsátó szervezetében vagy pénzügyi helyzetében lényeges változás állt be, akár úgy, hogy az illetékes hatóság kérésére teszi egy benyújtás utáni vizsgálat összefüggésében, amennyiben megállapításra került, hogy nem teljesül a teljesség, érthetőség és következetesség követelménye. E módosításokat az egyetemes regisztrációs okmányra vonatkozó szabályokkal azonos szabályok alapján kell közzétenni. Különösen akkor, ha az illetékes hatóság lényeges mulasztást, lényeges hibát vagy lényeges pontatlanságot állapít meg, a kibocsátó köteles az egyetemes regisztrációs okmányt módosítani, és e módosítást indokolatlan késedelem nélkül nyilvánosan elérhetővé tenni. Mivel nem kerül sor sem értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre, sem pedig értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésére, az egyetemes regisztrációs okmány módosítására vonatkozó eljárásnak el kell térnie a tájékoztató kiegészítésére vonatkozó eljárástól, amelyet csupán a tájékoztató jóváhagyása után lehet alkalmazni.

(42)

Amennyiben a kibocsátó több külön dokumentumból álló tájékoztatót készít, a tájékoztató összes alkotórészét jóvá kell hagyatni, beleértve adott esetben az egyetemes regisztrációs okmányt és annak esetleges módosításait, amennyiben azokat korábban már benyújtották az illetékes hatósághoz, de a hatóság még nem hagyta jóvá. Az egyetemes regisztrációs okmány módosításait az illetékes hatóságnak nem a benyújtáskor kell jóváhagynia, hanem csak akkor, amikor a tájékoztató összes alkotórészét jóváhagyás céljából benyújtották.

(43)

A tájékoztató elkészítési folyamatának felgyorsítása és a tőkepiacokra költséghatékony módon való forráshoz jutás megkönnyítése érdekében az egyetemes regisztrációs okmányt készítő gyakori kibocsátóknak lehetőséget kell adni egy gyorsabb jóváhagyási eljárás igénybevételére, mivel a tájékoztató fő alkotórészét vagy már korábban jóváhagyták, vagy vizsgálat céljából az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátották. A tájékoztató jóváhagyásának megszerzéséhez szükséges idő így lerövidíthető, ha a regisztrációs okmányt egyetemes regisztrációs okmányként nyújtják be.

(44)

A gyakori kibocsátók számára lehetővé kell tenni, hogy az egyetemes regisztrációs okmányt és annak esetleges módosításait az alaptájékoztató alkotórészeként használják. Amennyiben egy gyakori kibocsátó növekvő vállalatok uniós tájékoztatójának, a másodlagos kibocsátásokra vonatkozó egyszerűsített közzétételi szabályok szerinti egyszerűsített tájékoztató vagy tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok nagykereskedelmi tájékoztató elkészítésére jogosult, lehetővé kell tenni számára, hogy egyetemes regisztrációs okmányát és annak bármely módosításait bármely tájékoztatók alkotórészeként használja, az említett közzétételi szabályok által előírt különleges regisztrációs okmány helyett.

(45)

Feltéve, hogy a kibocsátó betartja a szabályozott információk benyújtására, terjesztésére és tárolására szolgáló eljárásokat, valamint a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) 4. és 5. cikkében megállapított határidőket, lehetővé kell tenni számára, hogy a 2004/109/EK irányelv szerinti éves és féléves pénzügyi beszámolókat az egyetemes regisztrációs okmány részeként nyújtsa be, kivéve, ha az e rendelet alkalmazásában a kibocsátó szerinti tagállam eltér a 2004/109/EK irányelv alkalmazásában a székhely szerinti tagállamtól, és ha az egyetemes regisztrációs okmány nyelve nem felel meg a 2004/109/EK irányelv 20. cikkében meghatározott feltételeknek. Ez mérsékelheti a többszöri benyújtáshoz kapcsolódó adminisztratív terheket anélkül, hogy befolyásolná a nyilvánosság számára elérhető információkat vagy az említett, a 2004/109/EK irányelv szerinti beszámolók felügyeletét.

(46)

Az elavult információkon alapuló befektetési döntések elkerülése érdekében egyértelműen meg kell határozni a tájékoztató érvényességének idejét. A jogbiztonság fokozása érdekében a tájékoztató érvényességének a tájékoztató jóváhagyásakor kell kezdődnie, ezt az időpontot ugyanis az illetékes hatóság könnyen ellenőrizheti. Az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel csak akkor folytatódhat az alapjául szolgáló alaptájékoztató érvényességi idején túl, ha még a korábbi alaptájékoztató érvényességének lejárta előtt jóváhagynak és közzétesznek egy annak helyébe lépő alaptájékoztatót, és az kiterjed a folytatódó ajánlattételre.

(47)

Az értékpapírokból származó jövedelem után fizetendő adóval kapcsolatos információkat természetüknél fogva a tájékoztatóban csak általános módon lehet megjeleníteni, ami kevés információs értékkel bír az egyes befektetők szempontjából. Mivel ezek az információk nem csupán arra az országra vonatkoznak, ahol a kibocsátó létesítő okirat szerinti székhelye található, hanem azokra az országokra is, ahol az ajánlattételre vagy a szabályozott piacra történő bevezetésre sor kerül, és ahol a tájékoztatót uniós szinten engedélyezik, az információk összegyűjtése költséges és akadályozhatja a határon átnyúló ajánlattételeket. Ezért a tájékoztatónak csak egy figyelmeztetést kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a befektető tagállamának és a kibocsátó bejegyzés szerinti tagállamának adójogszabályai befolyással lehetnek az értékpapírokból származó jövedelemre. A tájékoztatónak azonban abban az esetben, amennyiben a javasolt befektetéshez különös adószabályok kapcsolódnak, például az értékpapírokba történő befektetés a befektetők számára kedvező adóügyi megítélést eredményez, tartalmaznia kell a megfelelő adózási információkat.

(48)

Amint egy adott osztályba tartozó értékpapírokat bevezettek a szabályozott piacra, a befektetők részére a kibocsátó az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10), valamint a 2004/109/EK irányelv alapján folyamatos közzétételt biztosít. Ezért az e kibocsátó általi későbbi értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel vagy azok szabályozott piacra történő bevezetése esetén kevésbé sürgető a teljes tájékoztató megléte. Külön egyszerűsített tájékoztatót kell ezért rendelkezésre bocsátani a másodlagos kibocsátások esetére, annak tartalmát pedig a rendes szabályokhoz képest egyszerűsíteni kell, figyelembe véve a már közzétett információkat. Ezzel együtt a befektetőket egységes szerkezetbe foglalt és megfelelően strukturált információkkal kell ellátni, különösen az olyan esetekben, amikor ezen információkat az 596/2014/EU rendelet és a 2004/109/EK irányelv értelmében nem kell folyamatosan közzétenni.

(49)

Célszerű a másodlagos kibocsátásokra vonatkozó egyszerűsített közzétételi szabályok alkalmazását lehetővé tenni azoknak a kibocsátóknak az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételeire vonatkozóan is, amelyek értékpapírjait a kkv-tőkefinanszírozási piacokon forgalmazzák, mivel e piacok működtetői a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) értelmében kötelesek olyan szabályokat megállapítani és alkalmazni, amelyek biztosítják a megfelelő folyamatos közzétételt.

(50)

Helyénvaló, hogy a másodlagos kibocsátásokra vonatkozó egyszerűsített közzétételi szabályok csak akkor legyenek alkalmazhatók, ha valamely kibocsátó egy adott osztályba tartozó értékpapírjának a szabályozott piacra vagy kkv-tőkefinanszírozási piacra történő első bevezetése óta eltelt egy bizonyos minimális időtartam. Egy ilyen 18 hónapos, késleltető időtartam biztosítaná, hogy a kibocsátó legalább egyszer teljesítette a 2004/109/EK irányelv vagy a kkv-tőkefinanszírozási piac működtetőjének szabályai szerinti kötelezettségét, és éves pénzügyi beszámolót tett közzé.

(51)

A tőkepiaci unió egyik alapvető célkitűzése, hogy megkönnyítse az Unióban a kkv-k tőkepiaci finanszírozáshoz való hozzájutását. Helyénvaló kiterjeszteni a kkv-k fogalommeghatározását 2014/65/EU irányelv fogalommeghatározása szerinti kkv-kra, így biztosítva az e rendelet és a 2014/65/EU irányelv közötti összhangot. Mivel a kkv-knak általában a többi kibocsátónál viszonylag alacsonyabb összegek bevonására van szükségük, a sztenderd tájékoztató elkészítésének költsége aránytalanul magas lehet, és elriaszthatja őket az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételtől. Ugyanakkor méretük és esetlegesen rövidebb múltra visszatekintő eredményeik miatt a kkv-k a nagyobb kibocsátókhoz képest sajátos befektetési kockázatot jelenthetnek, és ezért elegendő információt kell közzétenniük ahhoz, hogy a befektetők meg tudják hozni befektetési döntésüket. Emellett annak ösztönzése érdekében, hogy a kkv-k tőkepiaci finanszírozást vegyenek igénybe, e rendeletnek biztosítania kell, hogy különleges figyelmet kapjanak a kkv-tőkefinanszírozási piacok, amelyek ígéretes eszközei a kisebb, növekedő vállalkozások általi tőkebevonásnak. E helyszínek sikere azonban azon múlik, hogy képesek-e kielégíteni a növekvő kkv-k finanszírozási igényeit. Ugyanígy az Unióban legfeljebb 20 000 000 EUR teljes ellenértékű értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlatot tevő egyes vállalkozások számára is előnyös lenne, ha a növekedés érdekében könnyebben vonhatnának be tőkét a tőkepiacokról, és célszerű lenne, ha úgy juthatnának forráshoz, hogy az nem jár aránytalanul magas költségekkel. Ezért helyénvaló, hogy e rendelet az ilyen vállalkozások számára növekvő vállalatok uniós tájékoztatójának összeállítását lehetővé tévő arányos, különleges szabályozást vezessen be. A növekvő vállalatok uniós tájékoztatója tartalmának meghatározásakor megfelelő egyensúlyt kell teremteni a pénzügyi piacokon való költséghatékony forráshoz jutás és a befektetők védelme között. Ahogy az e rendelet szerinti egyéb tájékoztatóknak, úgy a növekvő vállalatok uniós tájékoztatóinak is részesülniük kell jóváhagyásuk után az e rendelet szerinti uniós szintű engedélyezési rendszer előnyeiből, ezért azoknak az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételek esetében Unió-szerte érvényeseknek kell lenniük.

(52)

A növekvő vállalatok uniós tájékoztatójában közzéteendő szűkebb körű információkat úgy kell meghatározni, hogy azok a felajánlott értékpapírokba való befektetés szempontjából lényegesek és relevánsak legyenek, és biztosítaniuk kell, hogy egyrészről a vállalkozás mérete és finanszírozási igényei, másrészről pedig a tájékoztató elkészítésének költségei arányban álljanak egymással.

(53)

A növekvő vállalatok uniós tájékoztatójának arányos közzétételi szabályai nem alkalmazhatók, amennyiben a vállalkozás értékpapírjait már valamelyik szabályozott piacra bevezették, mivel a szabályozott piacok befektetőinek bízniuk kell abban, hogy minden kibocsátóra, amelynek az értékpapírjaiba befektetnek, egy egységes közzétételi szabályegyüttes vonatkozik. Ezért a szabályozott piacokon nem lehet a kibocsátó méretétől függően kétszintű közzétételi szabályokat alkalmazni.

(54)

A kockázati tényezők tájékoztatóban való feltüntetésének elsődleges célja annak biztosítása, hogy a befektetők e kockázatokról megalapozott értékelést tudjanak készíteni, és így befektetési döntéseiket a tények teljes ismeretében hozzák meg. A kockázati tényezőket ezért azokra a kockázatokra kell korlátozni, amelyek a kibocsátó és értékpapírjai szempontjából lényegesek és specifikusak, és amelyeket a tájékoztató tartalma megerősít. A tájékoztató nem tartalmazhat általános és pusztán a felelősség-kizárást szolgáló kockázati tényezőket, mivel ezek elfedhetik azokat a specifikusabb kockázati tényezőket, amelyekről a befektetőknek tudniuk kellene, és így megakadályozzák, hogy a tájékoztatóban könnyen elemezhető, tömör és érthető formában legyenek megadva az információk. Egyebek mellett a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási körülmények is specifikus és lényeges kockázatot képezhetnek a kibocsátó és értékpapírjai tekintetében, és ebben az esetben ezeket közzé kell tenni. Annak elősegítése érdekében, hogy a befektetők azonosítani tudják a leglényegesebb kockázatokat, a kibocsátónak megfelelően le kell írnia és be kell mutatnia minden egyes kockázati tényezőt a tájékoztatóban. Az összefoglalónak tartalmaznia kell a kibocsátó által kiválasztott, korlátozott számú kockázati tényezőt.

(55)

Az a piaci gyakorlat, amely szerint a jóváhagyott tájékoztató nem tartalmazza a végső ajánlattételi árat és/vagy a nyilvánosság számára felajánlott értékpapírok mennyiségét akár az értékpapírok számában, akár összesített névértékben megadva, akkor elfogadható, ha e végső ajánlattételi árat és/vagy mennyiséget nem lehet a tájékoztatóban feltüntetni, feltéve, hogy ebben az esetben a befektetők védelmet élveznek. Biztosítani kell a befektetők számára vagy a végső ajánlattételi árnak vagy az értékpapírok mennyiségének megismerését követő elállás jogát, vagy pedig a tájékoztatóban közölni kell azt a maximális árat, amelyet a befektetőknek az értékpapírokért adott esetben fizetniük kell, vagy az értékpapírok maximális mennyiségét, vagy pedig azon értékelési módszereket és kritériumokat és/vagy feltételeket, amelyekkel összhangban az értékpapírok árát meghatározzák, valamint az alkalmazott értékelési módszerek – például a diszkontált cash flow módszer, a versenytárs-elemzés vagy általánosan elfogadott értékelési módszer – magyarázatát. Az értékelési módszereknek és kritériumoknak elég pontosnak kell lenniük ahhoz, hogy az ár előre jelezhető legyen, és biztosítva legyen a befektetők védelme ahhoz hasonló szinten, mintha az ajánlattétel maximális összege közzétételre kerülne. E tekintetben a könyvépítés módszerre való puszta hivatkozás önmagában nem elfogadható mint értékelési módszer vagy kritérium, amennyiben a tájékoztató nem tartalmazza a maximális árat.

(56)	Lehetővé kell tenni, hogy az illetékes hatóság bizonyos körülmények között eltérés engedélyezésével hozzájáruljon ahhoz, hogy egyes érzékeny információk ne szerepeljenek a tájékoztatóban vagy annak alkotórészeiben annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a kibocsátó számára hátrányos helyzeteket.

(57)	A tagállamok bőséges – általában nyilvánosan is elérhető – információt tesznek közzé pénzügyi helyzetükről. Így amennyiben egy tagállam garantálja az értékpapír-ajánlattételt, az ilyen információt nem kell a tájékoztatóban közölni.

(58)

A kibocsátók számára egyszerűsítheti a tájékoztató elkészítésének folyamatát és a befektetők védelmének veszélyeztetése nélkül csökkenti a kibocsátók költségeit annak a lehetősége, hogy a tájékoztatóba hivatkozás útján építsenek be egyes közzéteendő információkat tartalmazó dokumentumokat, amennyiben teljesül az a követelmény, hogy e dokumentumokat elektronikusan már közzétették. Az egyszerűsítésre és a tájékoztató elkészítésével járó költségek csökkentésére irányuló célkitűzés elérése azonban nem mehet azon egyéb érdekek rovására, amelyek védelmére a tájékoztató hivatott, ideértve az információ hozzáférhetőségét is. A hivatkozás útján beépített információk nyelvének meg kell felelnie a tájékoztatókra vonatkozó nyelvhasználati szabályoknak. A hivatkozás útján beépített információ tartalmazhat historikus adatokat is. A tájékoztatóban azonban egyértelműen jelezni kell, ha lényeges változások miatt ez az információ már nem releváns, és meg kell adni a naprakésszé tett információkat is.

(59)

A 2004/109/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének k) pontjában meghatározott szabályozott információknál lehetőséget kell biztosítani arra, hogy azokat hivatkozás útján építsék be a tájékoztatóba. Azoknak a kibocsátóknak, amelyek értékpapírjaival multilaterális kereskedési rendszerben kereskednek, valamint az éves és féléves pénzügyi beszámolók közzététele alól, a 2004/109/EK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint mentesített kibocsátóknak szintén engedélyezni kell, hogy hivatkozás útján építsék be a tájékoztatóba éves és időközi pénzügyi információik, ellenőrzési jelentéseik, pénzügyi kimutatásaik, vezetői beszámolóik vagy vállalatirányítási nyilatkozataik egészét vagy egy részét, amennyiben azok elektronikusan közzétételre kerültek.

(60)

Nem minden kibocsátó fér hozzá az ellenőrzési és jóváhagyási folyamattal, valamint a tájékoztató jóváhagyásának megszerzéséhez szükséges lépésekkel kapcsolatos megfelelő információkhoz és útmutatáshoz, mivel az egyes tagállamokban az illetékes hatóságok eltérő megközelítéseket alkalmaznak. E rendeletnek meg kell szüntetnie ezeket a különbségeket, mégpedig azáltal, hogy harmonizálja a tájékoztató ellenőrzésére vonatkozó kritériumokat és az illetékes hatóságok jóváhagyási folyamataira alkalmazandó szabályokat, azok egyszerűsítése révén. Fontos biztosítani, hogy minden illetékes hatóság hasonló megközelítést alkalmazzon a tájékoztatóban szereplő információk teljességének, következetességének és érthetőségének ellenőrzésekor, figyelembe véve, hogy a tájékoztatók ellenőrzésekor a kibocsátó és a kibocsátás körülményein alapuló, arányos megközelítést kell alkalmazni. A tájékoztató jóváhagyásának kérelmezésével kapcsolatos útmutatást az illetékes hatóságok honlapján kell nyilvánosan elérhetővé tenni. Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) szerinti hatásköreinek köszönhetően kiemelt szerepet játszik ezen a területen a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának előmozdításában. Az ESMA-nak az e rendelet felülvizsgálata előtt megfelelő időben és az 1095/2010/EK rendelettel összhangban különösen az illetékes hatóságok e rendelet szerinti tevékenységeiről kell partneri felülvizsgálatokat készítenie.

(61)	A tagállamok piacain való forráshoz jutás megkönnyítése érdekében fontos, hogy az illetékes hatóságok által a tájékoztatók és kapcsolódó dokumentumaik jóváhagyásáért és iktatásáért felszámított díjak észszerűek és arányosak legyenek, és hogy azokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék.

(62)

Mivel az internetnek köszönhetően az információk könnyen hozzáférhetők, annak biztosítása érdekében, hogy a befektetők könnyebben elérjék, a jóváhagyott tájékoztatót mindig elektronikus formában kell közzétenni. A tájékoztatót a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy – vagy adott esetben az értékpapírt elhelyező vagy értékesítő pénzügyi közvetítők, például kifizetők – honlapján, vagy annak a szabályozott piacnak a honlapján, amelyre a bevezetést kérik, vagy a multilaterális kereskedési rendszer üzemeltetőjének honlapján található, erre szolgáló külön részben kell közzétenni.

(63)

A kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságának honlapján közzé kell tenni minden jóváhagyott tájékoztatót, vagy másik lehetőségként a jóváhagyott tájékoztatók listáját a vonatkozó honlapoknak az erre a célra szolgáló oldalára mutató linkkel együtt, és az illetékes hatóságnak minden tájékoztatót meg kell küldenie az ESMA részére, a besorolásukat lehetővé tevő releváns adatokkal együtt. Az ESMA-nak a tájékoztatók központi tárolására szolgáló mechanizmust kell biztosítania, amely ingyenes hozzáférést és megfelelő keresőeszközöket nyújt a nyilvánosság számára. Annak biztosítása érdekében, hogy a befektetők megbízható információkhoz férjenek hozzá, és azokat kellő időben és hatékonyan felhasználhassák és elemezhessék, a tájékoztatóban szereplő egyes információknak, így az értékpapírokat azonosító ISIN-számnak és a kibocsátókat, az ajánlattevőket és a garanciavállalókat jogalany-azonosító kódnak (a továbbiakban: LEI-kód) géppel olvashatónak kell lenniük metaadatok használata esetén is. A tájékoztatóknak a közzétételüket követő legalább 10 évig nyilvánosan elérhetőnek kell lenniük, így biztosítva, hogy a nyilvános elérhetőség időtartama igazodjon az éves és féléves pénzügyi beszámolókra vonatkozó, a 2004/109/EK irányelv szerinti időtartamokhoz. Kérelemre a tájékoztatókat minden esetben tartós adathordozón, ingyenesen a befektetők rendelkezésére kell bocsátani. Amennyiben egy potenciális befektető kifejezetten a tájékoztató papíralapú változatát kéri, rendelkezésére kell bocsátani egy nyomtatott példányt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kibocsátónak, az ajánlattevőnek, a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személynek vagy a pénzügyi közvetítőnek tartalék nyomtatott példányokkal kellene rendelkeznie a tájékoztatóból az ilyen potenciális kérelmek kielégítése céljából.

(64)

A közbizalom aláásásának és a pénzügyi piacok megfelelő működése akadályozásának elkerülése érdekében a reklámokat is harmonizálni kell. A reklámok tisztességessége és pontossága, valamint a tájékoztató tartalmával való összhangja kiemelten fontos a befektetők, ezen belül a lakossági befektetők védelme szempontjából. Az e rendelet szerinti uniós szintű engedélyezési mechanizmus sérelme nélkül e reklámok felügyelete az illetékes hatóságok feladatának szerves részét képezi. Az e rendeletben a reklámokra vonatkozóan foglalt követelmények nem sértik az uniós jog más alkalmazandó – különösen a fogyasztóvédelemre és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó – rendelkezéseit.

(65)

A befektetőknek megfelelően értékelniük kell minden, a befektetés megítélését esetlegesen befolyásoló jelentős új tényezőt, lényeges hibát vagy lényeges pontatlanságot, ami a tájékoztató közzététele után, de a jegyzési időszak zárása, illetve a szabályozott piacon folytatott kereskedés megkezdése előtt merül fel, ezért ezek esetében a tájékoztatóhoz indokolatlan késedelem nélkül kiegészítést kell jóváhagyatni és a kiegészítés terjesztését indokolatlan késedelem nélkül meg kell kezdeni.

(66)

A jogbiztonság fokozása érdekében pontosítani kell azokat a határidőket, amelyeken belül a kibocsátónak kiegészítést kell közzétennie a tájékoztatóhoz, és amelyeken belül a befektetőknek joguk van az ajánlattételt elfogadó nyilatkozatuk visszavonására a kiegészítés közzétételét követően. Egyrészről a tájékoztató kiegészítésére vonatkozó kötelezettséget a jegyzési időszak lezárása vagy a szóban forgó értékpapírokkal a szabályozott piacon való kereskedés megkezdése közül a későbbi időpontot megelőzően felmerült jelentős új tényező, lényeges hiba vagy lényeges ponttalanság esetén kell teljesíteni. Másrészről az elfogadó nyilatkozat visszavonásának jogát csak akkor kell alkalmazni, ha a tájékoztató értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre vonatkozik, és a jelentős új tényező, lényeges hiba vagy lényeges pontatlanság a jegyzési időszak lezárása és az értékpapírok átadása előtt merült fel vagy azt megelőzően észlelik. Ezért az elállási jognak azon jelentős új tényező, lényeges hiba vagy lényeges pontatlanság felmerülésének időpontjához kell kötődnie, amely szükségessé teszi a kiegészítést, és e jog alkalmazásának előfeltétele, hogy e kiváltó esemény a jegyzési időszak idején, illetve az értékpapírok átadását megelőzően következzen be. A befektetőknek a tájékoztató érvényességi ideje alatt felmerülő vagy ekkor észlelt olyan jelentős új tényező, lényeges hiba vagy lényeges pontatlanság miatti elálláshoz való jogát nem érinti az a tény, hogy az erre vonatkozó kiegészítést az említett tájékoztató érvényességi idejét követően tették közzé. Az olyan ajánlattétel konkrét esetében, amely egymást követő két alaptájékoztató alapján zajlik, az a tény, hogy a kibocsátó által benyújtott későbbi alaptájékoztató jóváhagyása folyamatban van, nem szünteti meg az kibocsátó azon kötelezettségét, hogy a korábbi alaptájékoztatót kiegészítse annak érvényességi ideje végéig, és biztosítsa az ehhez kapcsolódó elállási jogokat. A jogbiztonság fokozása érdekében a tájékoztató kiegészítésében meg kell határozni, hogy mikor szűnik meg az elállási jog. A pénzügyi közvetítőknek tájékoztatniuk kell a befektetőket jogaikról, és meg kell könnyíteniük a befektetők elállási jogának gyakorlásakor alkalmazandó eljárásokat.

(67)

A határon átnyúló értékpapír-ajánlattételeket és a több országban folytatott kereskedést hátráltatja a kibocsátó azon kötelezettsége, amelynek értelmében a teljes tájékoztatót le kell fordítani az összes releváns hivatalos nyelvre. A határon átnyúló értékpapír- ajánlattételek elősegítése érdekében csak a tájékoztató összefoglalóját kell a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy legalább egyik hivatalos nyelvén vagy az említett tagállam illetékes hatósága által elfogadott más nyelven rendelkezésre bocsátani.

(68)

A nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatóságát fel kell jogosítani arra, hogy igazolást kaphasson a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságától, amely kimondja, hogy a tájékoztató e rendelettel összhangban készült. A kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságának el kell küldenie a kibocsátónak vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személynek azt a jóváhagyási igazolást, amelyet a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam hatóságához címez a tájékoztatóval kapcsolatban, annak érdekében, hogy a kibocsátó vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személy ezáltal bizonyosságot kapjon arról, hogy történt-e ténylegesen iratküldés, és ha igen, mikor. Az illetékes hatóságok között iratküldés céljából történő dokumentumátadásokat az ESMA által létrehozandó iratküldési portálon keresztül kell végrehajtani.

(69)

Amennyiben e rendelet lehetővé teszi valamely kibocsátó számára, hogy a tájékoztató jóváhagyása céljára megválassza a kibocsátó szerinti tagállamot, helyénvaló biztosítani, hogy a szóban forgó kibocsátó a tájékoztató alkotórészeként olyan regisztrációs okmányt vagy egyetemes regisztrációs okmányt használhasson fel, amelyet valamely más tagállam illetékes hatósága már jóváhagyott. Ezért célszerű bevezetni egy az illetékes hatóságok közötti iratküldési rendszert annak érdekében, hogy meg lehessen bizonyosodni arról, hogy az említett regisztrációs okmány vagy egyetemes regisztrációs okmány nem képezi a tájékoztatót jóváhagyó illetékes hatóság ellenőrzésének vagy jóváhagyásának a tárgyát, és hogy biztosítani lehessen, hogy az illetékes hatóságok a továbbiakban is a tájékoztatónak csak az általuk jóváhagyott alkotórészéért tartozzanak felelősséggel, ideértve azokat az eseteket is, amikor később annak kiegészítésére kerül sor.

(70)

E rendelet céljai teljes körű elérésének biztosítása érdekében szükséges a rendelet hatályát kiterjeszteni a harmadik országok jogszabályainak hatálya alá tartozó kibocsátók által kibocsátott értékpapírokra is. A harmadik országok hatóságaival való, az e rendelet eredményes végrehajtására irányuló információcsere és együttműködés biztosítása érdekében az illetékes hatóságoknak együttműködési megállapodásokat kell kötniük harmadik országbeli társhatóságaikkal. Személyes adatok ilyen megállapodás alapján történő átadásakor meg kell felelni az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) rendelkezéseinek.

(71)

Ha egy-egy tagállamban több illetékes hatóság is van, eltérő feladatokkal, az szükségtelen költségeket és a feladatok közti átfedést okozhat anélkül, hogy ez bármilyen járulékos haszonnal járna. Valamennyi tagállamban egyetlen illetékes hatóságot kell kijelölni a tájékoztatók jóváhagyására, és arra kell ráruházni az e rendeletnek való megfelelés felügyeletéért viselt felelősséget. Az illetékes hatóságot közigazgatási hatóságként kell létrehozni olyan formában, hogy a gazdasági szereplőktől való függetlensége biztosított és az összeférhetetlenség elkerülhető legyen. Abból a célból, hogy a kibocsátók, befektetők, piaci résztvevők és a piacok érdekében garantálható legyen a tájékoztatók hatékony ellenőrzése és jóváhagyása, a tájékoztatók jóváhagyásával megbízott illetékes hatóság kijelölése nem zárhatja ki az együttműködést e hatóság és harmadik felek, például banki vagy biztosítási szabályozó szervek vagy a tőzsdei hatóságok között. Az illetékes hatóságok csak akkor ruházhatnak át feladatokat harmadik felekre, ha ez az átruházás a jóváhagyott tájékoztatók közzétételére vonatkozik.

(72)

Hatékony felügyelet a tagállamok illetékes hatóságai részére biztosított hatékony eszközök, hatáskörök és erőforrások révén garantálható. E rendeletnek ezért rendelkeznie kell mindenekelőtt a nemzeti joggal összhangban a tagállami illetékes hatóságok részére minimumkövetelményként biztosítandó felügyeleti és vizsgálati hatáskörökről. Amennyiben a nemzeti jog így rendelkezik, e hatásköröket az illetékes igazságügyi szervekhez benyújtott kérelem útján kell gyakorolni. Az e rendelet szerinti hatásköreik gyakorlása során az illetékes hatóságoknak és az ESMA-nak tárgyilagosan és pártatlanul, döntéshozatali önállóságukat fenntartva kell eljárniuk.

(73)

E rendelet megsértésének felderítése érdekében szükséges, hogy az illetékes hatóságok iratok lefoglalása céljából rendelkezzenek a természetes személyek lakóhelyétől eltérő helyszínekre való belépés lehetőségével. Az említett helyszínekre való belépésre akkor van szükség, ha fennáll az alapos gyanúja annak, hogy ott ellenőrzés vagy vizsgálat tárgyával összefüggő dokumentumok és adatok találhatók, amelyek relevánsak lehetnek e rendelet megsértésének bizonyításához. Az ilyen helyszínekre történő belépés szükséges továbbá, amennyiben a korábban tájékoztatásra felszólított személy a felszólításnak nem tett eleget vagy alapos okkal feltételezhető, hogy a felszólításnak a felszólított személy nem tenne eleget, vagy a felszólításban megjelölt dokumentumokat vagy információt eltávolítaná, módosítaná vagy megsemmisítené.

(74)

A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló, 2010. december 8-i bizottsági közleménnyel összhangban, valamint e rendelet követelményei teljesítésének biztosítása érdekében fontos, hogy a tagállamok a szükséges intézkedések megtételével gondoskodjanak arról, hogy e rendelet megsértése megfelelő közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket vonjon maga után. Az említett szankcióknak és intézkedéseknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, egységes tagállami megközelítést kell biztosítaniuk, valamint elrettentő hatással kell rendelkezniük. E rendelet nem korlátozhatja a tagállamokat abban, hogy szigorúbb közigazgatási szankciókról rendelkezzenek.

(75)

Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok által hozott közigazgatási szankciókat és közigazgatási intézkedéseket magukban foglaló határozatok a lehető legszélesebb körben fejthessék ki elrettentő hatásukat, rendes körülmények között a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni azokat, kivéve, ha az illetékes hatóság e rendelettel összhangban szükségesnek találja a név nélküli közzétételt vagy a közzététel elhalasztását, vagy ha úgy dönt, hogy nem teszi közzé a határozatot.

(76)

Jóllehet a tagállamok megállapíthatnak közigazgatási és büntetőjogi szankciókat előíró szabályokat ugyanazon jogsértésekre vonatkozóan, nem írható elő a számukra, hogy közigazgatási szankciókat előíró szabályokat állapítsanak meg e rendelet megsértésének azon eseteire, amelyek 2018. július 21-ig a nemzeti jogukban büntetőjogi szankciók hatálya alá tartoznak. A tagállamok a nemzeti jogukkal összhangban nem kötelesek ugyanarra a jogsértésre vonatkozóan közigazgatási és büntetőjogi szankciót is kiszabni, de amennyiben nemzeti joguk lehetővé teszi, erre lehetőséget kell biztosítani számukra. Ha azonban a tagállamok e rendelet megsértésének esetére közigazgatási szankciók helyett büntetőjogi szankciókat tartanak fenn, az nem csökkentheti, illetve egyéb módon sem befolyásolhatja az illetékes hatóságok lehetőségét arra, hogy e rendelet alkalmazásában kellő időben együttműködjenek más tagállamok illetékes hatóságaival, illetve tőlük kellő időben információkhoz jussanak vagy velük kellő időben információcserét folytassanak, akár azt követően is, hogy az adott jogsértést büntetőeljárás lefolytatása céljából az illetékes igazságügyi hatóság elé került.

(77)

A közérdekű bejelentők az illetékes hatóságok számára olyan új információkat szolgáltathatnak, amelyek segítik a hatóságokat az e rendelet megsértésével kapcsolatos esetek felderítésében és az azokra vonatkozó szankciók kiszabásában. E rendeletnek ezért megfelelő szabályokat kell megállapítania, amelyek lehetővé teszik, hogy a közérdekű bejelentők fel tudják hívni az illetékes hatóságok figyelmét e rendelet tényleges vagy potenciális megsértésének eseteire, ugyanakkor megvédik őket a megtorlástól.

(78)

Az e rendeletben foglalt követelmények pontosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: valamely vállalkozással kapcsolatos csere ajánlat útján egyesüléssel vagy szétválással való minősített befolyásszerzésre vonatkozó egyes dokumentumok azon minimális információtartalma, amelyet nyilvánosan elérhetővé kell tenni, az egyetemes regisztrációs okmány és esetleges módosításainak ellenőrzése, jóváhagyása, benyújtása és vizsgálata, a gyakori kibocsátó státusz megszűnését eredményező körülmények, a tájékoztató, alaptájékoztató és a végleges feltételek sablonja, valamint a tájékoztatóban feltüntetendő egyes információk, az egyetemes regisztrációs okmányban feltüntetendő minimális információk, másodlagos kibocsátások, valamint kkv-k általi kibocsátás esetén az egyszerűsített tájékoztatóban feltüntetendő szűkebb körű információk, a növekvő vállalatok uniós tájékoztatója egyedi, csökkentett tartalma, szabványosított formátuma, a benne szereplő információk sorrendje és e tájékoztató egyedi összefoglalója, a kibocsátó által a vonatkozó kockázati tényezők értékelési kritériumai és azok bemutatása, a tájékoztatók ellenőrzése és jóváhagyása, valamint a harmadik országbeli kibocsátók által készített tájékoztatókra vonatkozó általános egyenértékűségi kritériumok. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (15) foglalt elveknek megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak minden ülésén.

(79)

E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot a harmadik országok tájékoztatókra vonatkozó jogszabályainak egyenértékűségével kapcsolatban végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni, hogy az ilyen egyenértékűségről határozhasson. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (16) megfelelően kell gyakorolni.

(80)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardoknak biztosítaniuk kell a befektetők és a fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. A hatékonyság érdekében helyénvaló lenne, hogy az ESMA mint jelentős szakértelemmel rendelkező szerv dolgozzon ki olyan szabályozástechnikai standardtervezeteket, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket, és benyújtsa azokat a Bizottsághoz.

(81)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az ESMA által kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket fogadjon el a következők vonatkozásában: az összefoglalóban szereplő kiemelt pénzügyi információk tartalma és bemutatásuk formátuma, azon esetek megnevezése, amelyek fennállása esetében egyes információk a tájékoztatóból elhagyhatóak, a hivatkozással beépíthető információk és az uniós jogszabályok által előírt egyéb dokumentumtípusok, a tájékoztató közzététele, a tájékoztatóknak az ESMA által üzemeltetett tárolási mechanizmusban történő besorolásához szükséges adatok, a reklámokra vonatkozó rendelkezések, azon helyzetek, amelyekben a tájékoztatóban foglalt információval kapcsolatos jelentős új tényező, lényeges tévedés vagy lényeges pontatlanság a tájékoztató kiegészítésének közzétételét teszi szükségessé, az ESMA iratküldési portáljának működéséhez szükséges technikai feltételek, a harmadik országok felügyeleti hatóságaival való együttműködési megállapodások minimális tartalma és az ehhez használandó sablonok, valamint az illetékes hatóságok és az ESMA között az együttműködési kötelezettség keretében megosztandó információk. A Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban kell elfogadnia.

(82)

A Bizottságot továbbá fel kell hatalmazni arra, hogy ESMA által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: a jóváhagyási igazolások megküldéséhez, a tájékoztatóhoz, a regisztrációs okmányhoz, az egyetemes regisztrációs okmányhoz, annak kiegészítéseihez és fordításaihoz, a tájékoztató kiegészítéséhez, valamint a tájékoztató és/vagy az összefoglaló fordításához alkalmazandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások, az illetékes hatóságok közötti együttműködéshez és információcseréhez alkalmazandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások, valamint az illetékes hatóságok és az ESMA közötti információcseréhez alkalmazandó eljárások és formanyomtatványok. A Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardokat az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján, az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadnia.

(83)

A Bizottságnak az e rendelettel összhangban álló felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörei gyakorlása során tiszteletben kell tartania az alábbi elveket:

—	szükséges biztosítani a lakossági befektetők és a kkv-k körében a pénzügyi piacok iránti bizalmat a pénzügyi piacok magas szintű átláthatóságának elősegítésével,

—	szükséges a tájékoztatóra vonatkozó közzétételi követelmények meghatározásakor figyelembe venni a kibocsátó méretét és azokat az információkat, amelyeket a kibocsátónak a 2004/109/EK irányelv és az 596/2014/EU rendelet értelmében már eddig is közzé kellett tennie,

—	szükséges elősegíteni a kkv-k számára a tőkepiacokon való forráshoz jutás lehetőségét, ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy a befektetők bizalommal fektethessenek be ilyen vállalkozásokba,

—	szükséges, hogy a befektetők számára egymással versengő befektetési lehetőségek széles skálája álljon rendelkezésre, és a közzététel, illetve a védelem szintje körülményeikhez igazodjon,

—	szükséges annak biztosítása, hogy független szabályozó hatóságok következetesen betartassák a szabályokat, különös tekintettel a fehérgalléros bűnözés elleni küzdelemre,

—	szükséges az átláthatóság magas szintje és az összes piaci résztvevővel, valamint az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott konzultáció,

—	szükséges ösztönözni a pénzügyi piaci innovációt a pénzügyi piacok dinamikussága és hatékonysága érdekében,

—	szükséges biztosítani a pénzügyi rendszer rendszerszintű stabilitását a pénzügyi innováció szoros, a fejleményekre reagáló figyelemmel kísérése révén,

—	fontos csökkenteni a tőke költségét és a bővíteni a tőkéhez jutási lehetőségeket,

—	hosszú távon egyensúlyt kell teremteni aközött, hogy egy-egy végrehajtási intézkedés milyen költségekkel, illetve milyen előnyökkel jár az összes piaci szereplők számára,

—	szükséges elősegíteni az uniós pénzügyi piacok nemzetközi versenyképességét, ez azonban nem érintheti a nemzetközi együttműködés régóta szükséges kiterjesztését,

—	uniós jogszabályok megállapításával valamennyi piaci szereplő számára egyenlő versenyfeltételeket szükséges biztosítani, valahányszor arra szükség van,

—	szükséges biztosítani a koherenciát az azonos területeken érvényes egyéb uniós jogszabályokkal, mivel a tájékoztatás egyensúlyhiányai és az átláthatóság hiánya veszélyeztetheti a piacok működését, és mindenekelőtt káros lehet a fogyasztókra és a kisbefektetőkre.

(84)

A személyes adatok e rendelet keretében történő feldolgozását, például a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által történő megosztását vagy továbbítását az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban kell végezni, az információnak az ESMA által történő megosztását vagy továbbítását pedig a 45/2001/EK rendelettel összhangban kell végezni.

(85)

2022. július 21-ig a Bizottságnak felül kell vizsgálnia e rendelet alkalmazását, és értékelnie kell különösen azt, hogy a másodlagos kibocsátásokra és a növekvő vállalatok uniós tájékoztatójára vonatkozó közzétételi szabályok, az egyetemes regisztrációs okmány és a tájékoztató összefoglalója továbbra is megfelel-e a rendelet célkitűzéseinek. A jelentésben elemezni kell különösen a növekvő vállalatok uniós tájékoztatójára vonatkozó releváns számadatokat és trendeket, és értékelni kell, hogy ez az új szabályozás megfelelő egyensúlyt teremt-e a befektetővédelem és az ilyen tájékoztatók összeállítására jogosult vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése között. E felülvizsgálat során azt is meg kell vizsgálni, hogy a kibocsátók és különösen a kkv-k észszerű költségek mellett és észszerű időtartamon belül hozzá tudnak-e jutni LEI-kódhoz és ISIN-számhoz.

(86)

El kell halasztani az e rendeletben foglalt követelmények alkalmazását annak érdekében, hogy meghatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokat lehessen elfogadni, valamint hogy az illetékes hatóságoknak és a piaci résztvevőknek legyen elég idejük arra, hogy az új intézkedéseket megismerjék és felkészülhessenek azok alkalmazására.

(87)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a befektetők fokozott védelmét és a piac hatékonyságának erősítését, és ezzel együtt a tőkepiaci unió létrehozását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban léptékük és hatásaik miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(88)	E rendelet tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapvető jogokat és szem előtt tartja az abban rögzített elveket. Ennek megfelelően ezt a rendeletet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni.

(89)	Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultációra került sor,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy, hatály és kivételek

(1) E rendelet megállapítja az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy azoknak a valamely tagállamban lévő vagy működő szabályozott piacon történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztató készítésére, jóváhagyására és terjesztésére vonatkozó előírásokat.

(2) Ez a rendelet nem alkalmazandó a következő értékpapírfajtákra:

a)	a nem zárt végű kollektív befektetési forma által kibocsátott befektetési jegyekre;

azon tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírokra, amelyek kibocsátója valamely tagállam, vagy valamely tagállam regionális vagy helyi hatósága, olyan közjogi nemzetközi testületek, amelynek egy vagy több tagállam tagja, az Európai Központi Bank, illetve a tagállamok központi bankjai;

c)	a tagállamok központi bankjának tőkéjét képező részvényekre;

d)	valamely tagállam, vagy valamely tagállam regionális vagy helyi hatóságának egyike által feltétel nélkül és visszavonhatatlanul garantált értékpapírokra;

e)	valamely tagállam által elismert, jogi személyiségű társulások vagy non-profit gazdasági társaságok által nem nyereségérdekeltségű céljaik eléréséhez szükséges forrás bevonása érdekében kibocsátott értékpapírokra;

f)	olyan nem helyettesíthető tőkerészesedésekre, amelyek fő célja jogot adni tulajdonosának valamely lakás vagy más formájú ingatlan vagyontárgy vagy ennek egy része elfoglalására, ha az ilyen részesedéseket az e jogról való lemondás nélkül nem lehet értékesíteni;

(3) Az e bekezdés második albekezdése és a 4. cikk sérelme nélkül ez a rendelet nem alkalmazandó az értékpapírokra vonatkozó olyan nyilvános ajánlattételre, amelynek uniós szinten számított teljes ellenértéke 1 000 000 EUR-nál kisebb, amely értékét egy 12 hónapos időtartam vonatkozásában kell számítani.

A tagállamok nem terjeszthetik ki az e rendeletnek megfelelő tájékoztató készítésére irányuló kötelezettséget az e bekezdés első albekezdésében említett értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre. A tagállamok azonban ezekre az esetekre nemzeti szinten más közzétételi követelményeket írhatnak elő, amennyiben azok nem jelentenek aránytalan vagy szükségtelen terhet.

(4) A 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség nem vonatkozik az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételnek az alábbi eseteire:

a)	a kizárólag minősített befektetők részére történő értékpapírokra vonatkozó ajánlattétel

b)	a minősített befektetőkön kívül tagállamonként százötvennél kevesebb természetes vagy jogi személy részére történő értékpapírokra vonatkozó ajánlattétel;

c)	legalább 100 000 EUR egységenkénti címletértékű értékpapírra vonatkozó ajánlattétel;

d)	értékpapírra vonatkozó ajánlattétel olyan befektetőknek, akik, illetve amelyek befektetőnként és külön ajánlattételenként összesen legalább 100 000 EUR összes ellenérték fejében szereznek meg értékpapírokat;

e)	korábban már kibocsátott részvényekkel azonos osztályba tartozó, azokat helyettesítő részvények kibocsátása, ha az ilyen új részvények kibocsátása nem jelenti a kibocsátott részvénytőke növelését;

valamely vállalkozás feletti ellenőrzés megszerzésével kapcsolatban csereajánlat révén történő értékpapírokra vonatkozó ajánlattétel, feltéve hogy a 21. cikk (2) bekezdésében meghatározott előírásokkal összhangban a nyilvánosan elérhetővé tettek, az ügyletet és annak a kibocsátójára gyakorolt hatását tartalmazó tájékoztató dokumentumot;

valamely egyesüléssel vagy szétválással kapcsolatban felajánlott, kiosztott vagy kiosztandó értékpapírok, feltéve, hogy a 21. cikk (2) bekezdésében meghatározott előírásokkal összhangban a nyilvánosan elérhetővé tettek egy, az ügyletet és annak a kibocsátójára gyakorolt hatását tartalmazó tájékoztatót;

meglévő részvényeseknek a meglévő részvények formájában kifizetett osztalék, amennyiben a részvények fajtája megegyezik azon részvények fajtájával, amelyekre tekintettel az osztalékot fizetik, feltéve, hogy hozzáférhetővé tettek egy olyan dokumentumot, amely információkat tartalmaz a részvények számáról és jellegéről, valamint az ajánlat indokairól és részleteiről;

a munkaadó vagy kapcsolt vállalkozása által jelenlegi vagy korábbi igazgatóinak vagy munkavállalóinak felajánlott, kiosztott vagy kiosztandó értékpapírok, feltéve hogy hozzáférhetővé tettek egy dokumentumot, amely információkat tartalmaz az értékpapírok számáról és jellegéről, valamint az ajánlat vagy a kiosztás indokairól és részleteiről;

hitelintézetek által folyamatosan vagy ismétlődően kibocsátott, tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok, ahol a felajánlott értékpapírok uniós szinten számított teljes aggregált ellenértéke hitelintézetenként 75 000 000 EUR-nál kevesebb, amely értékét egy 12 hónapos időtartamra vonatkozóan kell számítani, feltéve, hogy ezek az értékpapírok:

i.	nem alárendeltek, nem átváltoztathatók és nem átcserélhetők; és

ii.	nem adnak jogot más fajtájú értékpapír jegyzésére vagy megszerzésére, és nem kapcsolódnak valamely derivatív eszközhöz.

(5) A tájékoztató közzétételére vonatkozó, a 3. cikk (3) bekezdésében meghatározott kötelezettség nem alkalmazandó az alábbi értékpapírok bármelyikének szabályozott piacra történő bevezetésére:

a)	az ugyanazon szabályozott piacra már bevezetett értékpapírokkal helyettesíthető értékpapírok, feltéve, hogy egy 12 hónapos időszak alatt az ugyanarra a szabályozott piacra már bevezetett értékpapírok kevesebb mint 20 %-át képviselik;

más értékpapírok átváltoztatásából vagy cseréjéből, vagy más értékpapírok által átruházott jogok gyakorlásából származó részvények, amennyiben az így létrejövő részvények az ugyanarra a szabályozott piacra már bevezetett részvényekkel azonos osztályba tartoznak, feltéve, hogy az így létrejövő részvények egy 12 hónapos időszak alatt az ugyanarra a szabályozott piacra már bevezetett, azonos osztályba tartozó részvények számának kevesebb mint 20 %-át képviselik, e bekezdés második albekezdésére is figyelemmel.

más értékpapírok, szavatolótőke vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettségek átalakításából vagy cseréjéből származó értékpapírok, amelyek annak nyomán keletkeztek, hogy egy szanálási hatóság élt a 2014/59/EU irányelv 53. cikkének (2) bekezdésében, 59. cikkének (2) bekezdésében vagy 63. cikke (1) vagy (2) bekezdésében említett hatáskörrel;

d)	korábban már kibocsátott, ugyanazon szabályozott piacra már bevezetett részvényekkel azonos osztályba tartozó, azokat helyettesítő részvények kibocsátása, ha az ilyen új részvények kibocsátása nem jelenti a kibocsátott alaptőke növelését;

valamely vállalkozás feletti ellenőrzés megszerzésével kapcsolatban csereajánlat révén történő értékpapírokra vonatkozó ajánlattétel, feltéve hogy a 21. cikk (2) bekezdésében meghatározott előírásokkal összhangban a nyilvánosan elérhetővé tettek egy, az ügyletet és annak a kibocsátójára gyakorolt hatását tartalmazó tájékoztató dokumentumot;

meglévő részvényeseknek ingyenesen felajánlott, kiosztott vagy kiosztandó részvények, valamint a részvények formájában kifizetett osztalék, ha a részvények osztálya megegyezik azon részvények osztályával, amelyek után az osztalékot fizetik, feltéve, hogy e részvények ugyanabba az osztályba tartoznak, mint az ugyanarra a szabályozott piacra már bevezetett részvények, és hozzáférhetővé tettek egy dokumentumot, amely információkat tartalmaz a részvények számáról és jellegéről, valamint az ajánlat és a kiosztás indokairól és részleteiről;

a munkaadó vagy kapcsolt vállalkozása által jelenlegi vagy korábbi igazgatóinak vagy munkavállalóinak felajánlott, kiosztott vagy kiosztandó értékpapírok, feltéve, hogy ezen értékpapírok ugyanabba az osztályba tartoznak, mint az ugyanarra a szabályozott piacra már bevezetett értékpapírok, és hozzáférhetővé tettek egy dokumentumot, amely információkat tartalmaz az értékpapírok számáról és jellegéről, valamint a felajánlás és a kiosztás indokairól és részleteiről;

hitelintézetek által folyamatosan vagy ismétlődően kibocsátott, tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok, ahol a felajánlott értékpapírok uniós szinten számított teljes aggregált ellenértéke hitelintézetenként 75 000 000 EUR-nál kevesebb, amelyet 12 hónapos időtartamra vonatkozóan kell számítani, feltéve, hogy ezek az értékpapírok:

i.	nem alárendeltek, nem átváltoztathatók és nem átcserélhetők; és

ii.	nem adnak jogot más fajtájú értékpapír jegyzésére vagy megszerzésére, és nem kapcsolódnak valamely derivatív eszközhöz;

más szabályozott piacra már bevezetett értékpapírok a következő feltételek mellett:

i.	az ilyen értékpapírokat vagy a velük azonos osztályba tartozó értékpapírokat arra a másik szabályozott piacra 18 hónapnál régebben vezették be;

ii.	a szabályozott piacra először 2005. július 1-je után bevezetett értékpapírok arra a másik szabályozott piacra történő bevezetésének feltétele egy, a 2003/71/EK irányelvvel összhangban jóváhagyott és közzétett tájékoztató volt;

iii.	azok első tőzsdei jegyzésre történő bevezetése 1983. június 30. után történt és a tőzsdei tájékoztatót a 80/390/EGK tanácsi irányelv (17) vagy a 2001/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) követelményeivel összhangban hagyták jóvá, kivéve, ha az ii. alpontot kell alkalmazni;

iv.	azon a másik szabályozott piacon a kereskedéshez fűződő folyamatos kötelezettségeknek eleget tettek;

az ezen j) pontban meghatározott mentesség alapján valamely értékpapír szabályozott piacra történő bevezetését kérő személy a szabályozott piac tagállamában, az e tagállam illetékes hatósága által elfogadott nyelven elkészített olyan dokumentumot tesz a 21. cikk (2) bekezdésében meghatározott előírásokkal összhangban a nyilvánosság számára elérhetővé, amelynek tartalma megfelel a 7. cikknek, azzal, hogy ez esetben a 7. cikk (3) bekezdésében meghatározott maximális terjedelem két további A4-es oldallal bővül; és

vi.	a v. pontban említett dokumentumban közölni kell, hogy a legutóbbi tájékoztató hol szerezhető be és hol állnak rendelkezésre a kibocsátó által a folyamatos közzétételi kötelezettség alapján kiadott pénzügyi információk.

Az első albekezdés b) pontjában említett követelmény, miszerint a létrejövő részvényeknek egy 12 hónapos időszak során az ugyanarra a szabályozott piacra már bevezetett, azonos osztályba tartozó részvények számának kevesebb mint 20 %-át kell képviselniük, nem alkalmazandó az alábbi esetekben:

a)	amennyiben az e részvények megszerzésére feljogosító értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy szabályozott piacra történő bevezetésekor e rendelet vagy a 2003/71/EK irányelv alapján már készült tájékoztató;

b)	amennyiben a részvények megszerzésére feljogosító értékpapírokat 2017. július 20. előtt bocsátották ki;

amennyiben a részvények egy az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) 4. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek minősülnek az említett rendelet 26. cikke szerint, és az említett intézmény által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok átalakításából származnak abból adódóan, hogy az említett rendelet 54. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott veszteségviselést kiváltó esemény következett be;

amennyiben a részvények a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) I. címe VI. fejezetének 3. szakaszában meghatározott figyelembe vehető szavatoló tőkének vagy figyelembe vehető alapvető szavatoló tőkének minősülnek, és más értékpapírok átváltoztatásából származnak, amely átváltoztatás célja a 2009/138/EK irányelv I. címe VI. fejezete 4. és 5. szakaszában meghatározott szavatolótőke-szükségletnek, illetve minimális tőkeszükségletnek való megfelelés követelményének, illetve a 2009/138/EK irányelv III. címében meghatározott, a csoportszintű szavatolótőke-megfelelésre vonatkozó követelménynek a teljesítése volt.

(6) A tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség alóli, a (4) és (5) bekezdésben meghatározott mentességek kombinálhatók egymással. Az (5) bekezdés első albekezdésének a) és b) pontja szerinti mentességek azonban nem kombinálhatók egymással, amennyiben ez azt eredményezheti, hogy tájékoztató közzététele nélkül egy 12 hónapos időszak során azonnal vagy halasztott módon szabályozott piacra bevezetésre kerülne az ugyanarra a szabályozott piacra már bevezetett, ugyanolyan osztályba tartozó részvények több mint 20 %-ának megfelelő számú részvény.

(7) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 44. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából, amelyekben meghatározza az e cikk (4) bekezdésének f) és g) pontjában, valamint (5) bekezdése első albekezdésének e) és f) pontjában említett dokumentumok által tartalmazott minimuminformációkat.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)	„értékpapír”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 44. pontjában meghatározott átruházható értékpapír, kivéve a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 17. pontjában meghatározott pénzpiaci eszközöket, amelyek futamideje 12 hónapnál rövidebb;

„tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapír”: a részvény és más, a vállalkozások részvényeivel egyenértékű átruházható értékpapír, valamint bármilyen más fajtájú olyan átruházható értékpapír, amely átváltoztatása vagy az általa biztosított jogok gyakorlása révén feljogosít a fent említett értékpapírok valamelyikének megszerzésére, feltéve hogy az ez utóbbi fajtájú értékpapírokat az mögöttes részvények kibocsátója vagy az említett kibocsátó csoportjához tartozó szervezet bocsátotta ki;

c)	„tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapír”: minden olyan értékpapír, amely nem tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapír;

„értékpapírra vonatkozó nyilvános ajánlattétel”: személyeknek szóló közlés bármilyen formában és bármilyen eszközzel, amely elegendő információt ad az ajánlattétel feltételeiről és a felajánlott értékpapírokról ahhoz, hogy lehetővé tegye a befektetőnek az értékpapírok megvásárlására vagy jegyzésére vonatkozó döntés meghozatalát. Ez a meghatározás vonatkozik az értékpapírok pénzügyi közvetítőkön keresztül történő elhelyezésére is;

„minősített befektető”: a 2014/65/EU irányelv II. melléklete I. szakaszának (1)–(4) pontjában felsorolt személy vagy szervezet, valamint azon személy vagy szervezet, akit vagy amelyet kérelemre az említett melléklet II. szakaszának megfelelő szakmai ügyfélnek tekintenek, illetve akit vagy amelyet a 2014/65/EU irányelv 30. cikkének megfelelően elfogadható partnerként elismernek, kivéve, ha úgy állapodtak meg, hogy az említett melléklet I. szakaszának negyedik bekezdésével összhangban ne kezeljék szakmai ügyfélként. Ezen pont első mondatának alkalmazásában a befektetési vállalkozásoknak és a hitelintézeteknek a kibocsátó kérelmére, a vonatkozó adatvédelmi jogszabályokat betartva tájékoztatniuk kell a kibocsátót ügyfeleik besorolásáról.

„kis- és középvállalkozás”, másképpen „kkv” a következők bármelyike:

olyan vállalkozás, amely a legutóbbi éves vagy összevont (konszolidált) éves beszámolója alapján az alábbi három kritérium közül legalább kettőnek megfelel: az adott üzleti évben alkalmazottaik átlagos száma 250 főnél kevesebb, mérlegfőösszege nem haladja meg a 43 000 000 EUR-t, illetve éves nettó árbevétele az 50 000 000 EUR-t;

ii.	a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 13. pontjában meghatározott kis- és középvállalkozás.

g)	„hitelintézet”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

h)	„kibocsátó”: az a jogi személy, amely értékpapírokat bocsát ki vagy kibocsátásukat javasolja;

i)	„ajánlattevő”: az a jogi személy vagy természetes személy, amely, illetve aki értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételt tesz;

j)	„szabályozott piac”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontjában meghatározott szabályozott piac;

„reklám”: olyan kommunikáció, amely megfelel mindkét következő feltételnek:

i.	értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre vagy azoknak a szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozik;

ii.	célja kimondottan értékpapírok jegyzésének vagy megszerzésének népszerűsítése;

l)	„szabályozott információk”: a 2004/109/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének k) pontjában meghatározott szabályozott információk;

„kibocsátó szerinti tagállam”:

i.	a ii. alpontban nem említett, az Unióban letelepedett értékpapír-kibocsátó esetében az a tagállam, ahol a kibocsátó létesítő okirat szerinti székhelye van;

ii.

a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy választása szerint az a tagállam, ahol a kibocsátó létesítő okirat szerinti székhelye van, vagy ahol az értékpapírokat a szabályozott piacra bevezették vagy be fogják vezetni, vagy ahol az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételt teszik minden olyan, legalább 1 000 EUR egységenkénti címletértékű tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapír kibocsátása esetében és minden olyan tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapír kibocsátása esetében, amely tulajdonosát átváltoztatás vagy az értékpapírhoz fűződő jogok gyakorlása révén valamilyen átruházható értékpapír megszerzésére vagy készpénzösszeg kézhezvételére jogosítja fel, ha a tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapír kibocsátója nem a mögöttes értékpapír kibocsátója és nem az ez utóbbi kibocsátó csoportjához tartozó szervezet. Ugyanez vonatkozik a nem EUR alapú, tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírokra, feltéve hogy a minimális címlet összege 1 000 EUR-val megközelítőleg egyenértékű;

iii.

a ii. pontban nem említett, harmadik országban letelepedett minden értékpapír-kibocsátó esetében az a tagállam, ahol az értékpapírokra vonatkozóan első alkalommal kívánnak nyilvános ajánlattételt tenni, vagy ahová a szabályozott piacra történő bevezetésre az első kérelmet benyújtották, a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérelmező személy választása szerint, azzal, hogy az alábbi körülmények valamelyikének fennállása esetén a valamely harmadik országban letelepedett kibocsátók később még dönthetnek a kibocsátó szerinti tagállamról:

—	ha a kibocsátó szerinti tagállamot eredetileg nem az említett kibocsátók választották meg,

—	a 2004/109/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdése i) pontjának iii. alpontjával összhangban;

n)	„a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam”: az a tagállam, ahol az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel történik, vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérik, ha az eltér a kibocsátó szerinti tagállamtól;

o)	„illetékes hatóság”: az egyes tagállamok által a 31. cikkel összhangban kijelölt hatóság, kivéve, ha e rendelet eltérően rendelkezik;

„nem zárt végű kollektív befektetési forma”: azok a befektetési alapok és befektetési vállalkozások, amelyek mindkét következő tulajdonsággal bírnak:

i.	több befektetőtől tőkét gyűjtenek azért, hogy meghatározott befektetési politikának megfelelően befektessék azt a befektetők javára;

ii.	az általuk kibocsátott befektetési jegyeket a tulajdonosok kérésére közvetlenül vagy közvetve visszavásárolják vagy visszaváltják eszközeikből;

q)	„kollektív befektetési forma befektetési jegyei”: a kollektív befektetési forma által kibocsátott értékpapírok, amelyek résztvevőinek az ilyen vállalkozás eszközeire vonatkozó jogait képviselik;

r)	„jóváhagyás”: a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága által végzett, a tájékoztatóban megadott információk teljességére, következetességére és érthetőségére kiterjedő ellenőrzés pozitív kimenetele;

s)	„alaptájékoztató”: a 8. cikknek megfelelő tájékoztató, valamint, ha a kibocsátó úgy dönt, az ajánlattétel végleges feltételei;

t)	„munkanap”: az érintett illetékes hatóság munkanapjai, szombat, vasárnap és az ünnepnapok kivételével, az adott illetékes hatóságra alkalmazandó nemzeti jogszabályban meghatározottak szerint;

u)	„multilaterális kereskedési rendszer”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 22. pontjában meghatározott multilaterális kereskedési rendszer;

v)	„szervezett kereskedési rendszer”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 23. pontjában meghatározott szervezett kereskedési rendszer;

w)	„kkv-tőkefinanszírozási piac”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 12. pontjában meghatározott kkv-tőkefinanszírozási piac;

x)	„harmadik országbeli kibocsátó”: harmadik országban letelepedett kibocsátó;

y)	„jegyzési időszak”: az az időszak, amely alatt a potenciális befektetők megvásárolhatják vagy lejegyezhetik az érintett értékpapírokat;

„tartós adathordozó”: bármely olyan eszköz, amely:

i.	lehetővé teszi, hogy az ügyfél a személyesen neki címzett információkat a jövőben is hozzáférhető módon, az információ céljának megfelelő hosszúságú időtartamig tárolja; és

ii.	lehetővé teszi a tárolt információk változatlan formában történő reprodukcióját.

3. cikk

A tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség és az az alóli mentesség

(1) Az 1. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül az Unióban értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre csak azt követően kerülhet sor, hogy e rendelet szerint tájékoztatót tettek közzé.

(2) A 4. cikk sérelme nélkül a tagállamok dönthetnek úgy, hogy mentességet adnak a tájékoztató közzétételének az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettsége alól értékpapírokra vonatkozó ajánlattétel esetén, feltéve hogy:

a)	az ajánlattételre nem vonatkozik a 25. cikk szerinti iratküldési eljárás kötelezettsége, és

b)	az értékesítésre való minden egyes ilyen ajánlattétel teljes ellenértéke az Unió egészére nézve, egy 12 hónapos időszakra számítva nem ér el egy meghatározott értékhatárt, amely nem haladhatja meg a 8 000 000 EUR-t.

A tagállamok értesítik a Bizottságot és az ESMA-t arról, hogy élnek-e, illetve miként élnek az az első albekezdésben foglalt mentesség alkalmazásának lehetőségével, beleértve azt a pénzbeli értékhatárt is, amely alatt az adott tagállambeli értékesítési ajánlattételekre a mentességet alkalmazzák. Értesítést küldenek továbbá a Bizottságnak és az ESMA-nak a pénzbeli értékhatár későbbi esetleges módosításairól is.

(3) Az 1. cikk (5) bekezdésének sérelme nélkül értékpapírokat csak tájékoztató e rendelet szerinti előzetes közzétételét követően lehet az Unión belül lévő vagy ott működő szabályozott piacra bevezetni.

4. cikk

Önkéntesen elkészített tájékoztató

(1) Amennyiben az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel vagy azok szabályozott piacra történő bevezetése az 1. cikk (3) bekezdése alapján nem tartozik e rendelet hatálya alá, vagy mentességet élvez a tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség alól az 1. cikk (4) bekezdése, az 1. cikk (5) bekezdése vagy a 3. cikk (2) bekezdése szerint, a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy önkéntesen is készíthet az e rendeletnek megfelelő tájékoztatót.

(2) A 2. cikk m) pontjában meghatározott kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága által jóváhagyott, önkéntesen elkészített tájékoztató az e rendelettel előírt tájékoztatóval járó valamennyi jogot és kötelezettséget maga után vonja, és arra a szóban forgó illetékes hatóság felügyelete alatt a rendelet minden rendelkezése vonatkozik.

5. cikk

Értékpapírok későbbi újraértékesítése

(1) Külön ajánlattételnek kell tekinteni azon értékpapírok minden későbbi újraértékesítését, amelyekre korábban az 1. cikk (4) bekezdésének a)–d) pontjában felsorolt esetek egyikének vagy azok közül többnek megfelelően nyilvánosan már értékesítésre már ajánlatot tettek, és a 2. cikk d) pontjában megállapított meghatározást kell alkalmazni annak eldöntésére, hogy az ilyen újraértékesítés értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételnek minősül-e. A pénzügyi közvetítőkön keresztül történő értékpapír-kihelyezéskor tájékoztatót kell közzétenni, kivéve, ha a végső elhelyezésre alkalmazandó az 1. cikk (4) bekezdésének a)–d) pontjában felsorolt kivételek valamelyike.

Értékpapírok bármely későbbi újraértékesítése vagy értékpapírok pénzügyi közvetítők általi, végső elhelyezése esetén nem írható elő újabb tájékoztató készítése, amennyiben még rendelkezésre áll a 12. cikknek megfelelő érvényes tájékoztató, és a kibocsátó vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személy írásos megállapodás útján belegyezik annak használatába.

(2) Amennyiben a tájékoztató olyan, tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapír szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozik, amely csak egy olyan szabályozott piacon vagy annak egy konkrét szegmensén belül kerülnek majd forgalomba, ahol az ezen értékpapírokkal való kereskedés lehetősége csak minősített befektetők előtt áll rendelkezésre, ezeknek az értékpapíroknak nem minősített befektetők részére való újraértékesítése csak abban az esetben engedélyezhető, ha a nem minősített befektetők számára megfelelő tájékoztató készül e rendelet szerint.

II. FEJEZET

A TÁJÉKOZTATÓ ELKÉSZÍTÉSE

6. cikk

A tájékoztató

(1) A 14. cikk (2) bekezdésében és a 18. cikk (1) bekezdésében foglaltak sérelme nélkül a tájékoztatónak tartalmaznia kell azokat a szükséges információkat, amelyek lényegesek abból a szempontból, hogy a befektetők megalapozottan felmérhessék:

a)	a kibocsátó és minden esetleges garanciavállaló eszközeit és forrásait, nyereségét, illetve veszteségét, pénzügyi helyzetét, valamint kilátásait;

b)	az értékpapírban megtestesített jogokat; és

c)	a kibocsátás okait és annak a kibocsátóra gyakorolt hatását.

Ezeknek információknak a köre az alábbiak bármelyikétől függően más és más lehet:

a)	a kibocsátó jellege;

b)	az értékpapír típusa;

c)	a kibocsátó helyzete;

adott esetben az, hogy a tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapír egységenkénti címletértéke eléri-e a legalább 100 000 EUR-t, és hogy az értékpapír csak egy olyan szabályozott piacon vagy annak egy konkrét szegmensén belül lesz-e majd forgalomban, ahol az ezen értékpapírokkal való kereskedés lehetősége csak minősített befektetők előtt áll rendelkezésre.

(2) A tájékoztatóban az információkat könnyen elemezhető, tömör és érthető formában kell megfogalmazni és bemutatni az (1) bekezdés második albekezdésében meghatározott tényezők figyelembevételével.

(3) A kibocsátó, az ajánlattevő, illetve a szabályozott piacra bevezetést kérő személy a tájékoztatót egyetlen dokumentumként vagy különálló dokumentumok formájában is elkészítheti.

A 8. cikk (8) bekezdésének, valamint a 7. cikk (1) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül, a különálló dokumentumokból álló tájékoztatóban az előírt információkat fel kell osztani egy regisztrációs okmányra, egy értékpapírjegyzékre és egy összefoglalóra. A regisztrációs okmány tartalmazza a kibocsátóra vonatkozó információkat. Az értékpapírjegyzék tartalmazza a nyilvánosság számára felajánlott vagy a szabályozott piacon bevezetni kívánt értékpapírokra vonatkozó információkat.

7. cikk

A tájékoztató összefoglalója

(1) A tájékoztatónak tartalmaznia kell egy összefoglalót, amely azon kiemelt információkat tartalmazza, amelyekre a befektetőknek szükségük van ahhoz, hogy megértsék a kibocsátó, a garanciavállaló és a felajánlott vagy szabályozott piacra bevezetett értékpapírok jellegét és kockázatait, és amelynek a tájékoztató többi részével együttesen értelmezve elősegíti a befektetők értékpapírra vonatkozó befektetési döntésének meghozatalát.

Az első albekezdéstől eltérve nincs szükség összefoglalóra, ha a tájékoztató tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozik, feltéve, hogy:

a)	az ilyen értékpapírok csak olyan szabályozott piacon vagy annak egy konkrét szegmensén belül lesznek majd forgalomban, ahol az ezen értékpapírokkal való kereskedés lehetősége csak minősített befektetők előtt áll rendelkezésre; vagy

b)	az ilyen értékpapírok egységenkénti címletértéke legalább 100 000 EUR.

(2) Az összefoglaló tartalmának pontosnak, tisztességesnek és egyértelműnek valamint a félrevezetés lehetőségétől mentesnek kell lennie. Az összefoglalót a tájékoztató bevezető részének kell tekinteni, és tartalmának összhangban kell lennie a tájékoztató többi részével.

(3) Az összefoglalónak rövid, tömör dokumentumnak kell lennie, maximális terjedelme kinyomtatva hét db A4-es oldal lehet. Az összefoglalónak:

a)	könnyen olvasható megjelenítéssel és elrendezéssel, olvasható méretű karakterek használatával kell készülnie;

b)	nyelvezetének és stílusának elő kell segítenie az információ megértését, különösen fontos, hogy nyelvezete egyértelmű, nem technikai jellegű, tömör és a befektetők számára érthető legyen.

(4) Az összefoglalónak a következő négy részből kell állnia:

a)	figyelmeztetéseket is tartalmazó bevezető;

b)	a kibocsátóra vonatkozó kiemelt információk;

c)	az értékpapírokra vonatkozó kiemelt információk;

d)	az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre és/vagy azok szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozó kiemelt információk.

(5) A (4) bekezdés a) pontjában említett résznek tartalmaznia kell a következőket:

a)	az értékpapír megnevezése és nemzetközi értékpapír-azonosító száma (ISIN);

b)	a kibocsátó megnevezése és elérhetőségei, ideértve a jogiszemély-azonosítóját (LEI);

c)	adott esetben az ajánlattevő megnevezése és elérhetőségei, ideértve a jogiszemély-azonosítóját is, ha az ajánlattevő jogi személy, valamint a szabályozott piacra bevezetést kérő személy megnevezése és elérhetősége;

d)	a tájékoztatót jóváhagyó illetékes hatóság megnevezése és elérhetőségei, továbbá, ha az előbbitől eltér, annak az illetékes hatóságnak a megnevezése, amely a regisztrációs okmányt, illetve az egyetemes regisztrációs okmányt jóváhagyta;

e)	a tájékoztató jóváhagyásának napja.

Az összefoglalónak tartalmaznia kell az alábbiakra vonatkozó figyelmeztetéseket:

a)	hogy az összefoglalót a tájékoztató bevezető részeként kell értelmezni;

b)	hogy az értékpapírokba történő befektetésről szóló döntést a tájékoztató egészének ismeretében lehet meghozni;

adott esetben azt, hogy a befektető elveszítheti a befektetett tőke egészét vagy annak egy részét, továbbá amennyiben a befektető felelőssége nem korlátozódik a befektetés összegére, hogy a befektető a befektetett tőkénél nagyobb összeget is veszíthet, megadva az ilyen lehetséges veszteség mértékét;

d)	ha a tájékoztatóban foglalt információkkal kapcsolatban keresetindításra kerül sor, előfordulhat, hogy a nemzeti jogszabályok alapján a felperes befektetőnek kell viselnie a tájékoztató fordításának költségeit a bírósági eljárás megindítását megelőzően;

polgári jogi felelősség kizárólag azokat a személyeket terheli, akik az összefoglalót – annak esetleges fordításával együtt – benyújtották, de csak abban az esetben, ha az összefoglaló félrevezető, pontatlan vagy nem áll összhangban a tájékoztató többi részével, vagy ha – a tájékoztató többi részével együtt értelmezve – nem tartalmaz kiemelt információkat annak érdekében, hogy elősegítse a befektetőknek az értékpapírba való befektetésre vonatkozó döntését;

f)	adott esetben az 1286/2014/EU rendelet 8. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően előírt, az összetettségre utaló figyelmeztetés.

(6) A (4) bekezdés b) pontjában említett résznek a következő információkat kell tartalmaznia:

a „Ki az értékpapír kibocsátója?” című alrészben rövid leírás az értékpapírok kibocsátójáról, beleértve legalább a következőket:

i.	a kibocsátó székhelye és jogi formája, jogiszemély-azonosítója, a működését szabályozó jogszabályok, valamint az ország, amelyben bejegyezték;

ii.	fő tevékenysége;

iii.	fő részvényesei, beleértve azt is, hogy kinek áll közvetlen vagy közvetett tulajdonában, illetve ellenőrzése alatt;

iv.	a legfontosabb vezetőségi tagok megnevezése;

v.	a jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálók megnevezése;

a „Melyek a kibocsátóra vonatkozó kiemelt pénzügyi információk?” című alrészben különböző múltbeli kiemelt pénzügyi információk egyrészt az információk tárgyidőszakának minden teljes üzleti évére vonatkozóan, másrészt minden ezt követő közbensőpénzügyi időszakra vonatkozóan, az előző üzleti év ugyanazon időszakából származó komparatív adatokkal együtt. A komparatív mérleginformációkra vonatkozó követelményt az év végi mérleginformáció benyújtásával kell teljesíteni. A kiemelt pénzügyi információk között adott esetben szerepelniük kell az alábbiaknak:

i.	előzetes pénzügyi információk;

ii.	ha a múltbeli pénzügyi információkra vonatkozóan a könyvvizsgálói jelentésben minősítések szerepelnek, ezek rövid ismertetése;

a „Melyek a kibocsátóhoz kapcsolódó legfontosabb specifikus kockázatok?” című alrészben azoknak a tájékoztatóban szereplő, kibocsátóhoz kapcsolódó leglényegesebb specifikus kockázati tényezőknek a rövid leírása, amely kockázati tényezők száma nem haladhatja meg a (10) bekezdésben megállapított teljes számot.

(7) A (4) bekezdés c) pontjában említett résznek a következő információkat kell tartalmaznia:

a „Melyek az értékpapírok fő jellemzői?” című alrészben az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel és/vagy szabályozott piacra bevezetett értékpapírok rövid leírása, amely tartalmazza legalább a következőket:

i.	az értékpapírok típusa és osztálya, valamint nemzetközi értékpapír-azonosító száma;

ii.	adott esetben az értékpapírok pénzneme és címlete, névértéke, a kibocsátott értékpapírok száma és az értékpapírok futamideje;

iii.	az értékpapírhoz fűződő jogok;

iv.

az értékpapírok kielégítési sorrendben betöltött helye a kibocsátó tőkestruktúrájában fizetésképtelenség esetén, ideértve adott esetben az arra vonatkozó információkat, hogy a 2014/59/EU irányelv szerinti szanálás esetén az értékpapíroknak milyen az alárendeltségi szintje és az potenciálisan milyen hatással jár a befektetésre;

v.	az értékpapírok szabad átruházhatóságára vonatkozó bármilyen korlátozás;

vi.	adott esetben az osztalék-, illetve kifizetési politika;

a „Hol kereskednek az értékpapírokkal?” című alrészben arra vonatkozó jelzés, hogy az értékpapírokra vonatkozóan benyújtottak-e, illetve be fognak-e nyújtani szabályozott piacra történő bevezetés vagy multilaterális kereskedési rendszerben való kereskedés iránti kérelmet, valamint az összes olyan piac megnevezése, amelyen az értékpapírokkal kereskednek vagy kereskedni fognak;

amennyiben az értékpapírokhoz kötődik garancia, a „Kötődik-e valamilyen garancia az értékpapírokhoz?” című alrészben a következő információk:

i.	a garancia jellegének és hatályának rövid leírása;

ii.	a garanciavállaló rövid jellemzése, ideértve jogiszemély-azonosítóját;

iii.	azon releváns kiemelt pénzügyi információk, amelyek segítségével megállapítható, hogy a garanciavállaló képes-e teljesíteni a garanciához kapcsolódó kötelezettségeit; valamint

iv.	a 16. cikk (3) bekezdésének megfelelően a tájékoztatóban szereplő, a garanciavállalóra vonatkozó leglényegesebb kockázati tényezők rövid leírása, amely kockázati tényezők száma nem haladhatja mega (10) bekezdésben megállapított teljes számot;

a „Melyek az értékpapírra vonatkozó legfontosabb specifikus kockázatok?” című alrészben azoknak a tájékoztatóban szereplő, leglényegesebb specifikus kockázati tényezőknek a rövid leírása, amelyek az értékpapírhoz kapcsolódnak és amely kockázati tényezők száma nem haladhatja mega (10) bekezdésben megállapított teljes számot.

Amennyiben az 1286/2014/EU rendelet értelmében kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot kell készíteni, a kibocsátó, ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy az e bekezdésben meghatározott tartalom helyett az 1286/2014/EU rendelet 8. cikke (3) bekezdésének c)–i) pontjában meghatározott információkat is megadhatja. Amennyiben az 1286/2014/EU rendelet alkalmazandó, azok a tagállamok, amelyek e rendelet alkalmazásában kibocsátó szerinti tagállamként járnak el, előírhatják a kibocsátók, az ajánlattevők vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyek számára, hogy az e bekezdésben meghatározott tartalom helyett az 1286/2014/EU rendelet 8. cikke (3) bekezdésének c)–i) pontjában meghatározott információkat adják meg az illetékes hatóságuk által jóváhagyott tájékoztatókban.

Ha a tartalmat a második albekezdés szerinti információkkal helyettesítik, a (3) bekezdésben megszabott maximális terjedelmi korlátot három további A4-es oldallal ki kell bővíteni. Az összefoglalónak külön részben kell tartalmaznia a kiemelt információkat tartalmazó dokumentum tartalmát. Az említett részt úgy kell tagolni, hogy az egyértelműen az 1286/2014/EU rendelet 8. cikke (3) bekezdésének c)–i) pontjában foglaltak szerinti, kiemelt információkat tartalmazó dokumentum tartalmaként legyen megjelölve.

Amennyiben a 8. cikk (9) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban egyetlen összefoglaló vonatkozik több olyan értékpapírra, amelyek csak nagyon kevés részlet – úgymint a kibocsátási ár vagy a lejárati időpont – tekintetében különböznek egymástól, a (3) bekezdésben foglalt maximális terjedelmet két további A4-es oldallal ki kell bővíteni. Amennyiben azonban az 1286/2014/EU rendelet értelmében az említett értékpapírokra vonatkozóan kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot kell készíteni, és a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy az e bekezdés második albekezdésben említett helyettesítést alkalmazza, a maximális terjedelmet minden egyes további értékpapír esetében három további A4-es oldallal kell bővíteni.

Ha az összefoglaló az első albekezdés c) pontjában említett információkat is tartalmazza, a (3) bekezdésben megszabott maximális terjedelmet egy további A4-es oldallal ki kell bővíteni.

(8) A (4) bekezdés d) pontjában említett résznek a következő információkat kell tartalmaznia:

a „Mely feltételek és ütemezés alapján fektethetek be ebbe az értékpapírba?” című alrészben adott esetben az ajánlattétel általános feltételei és várható ütemezése, a szabályozott piacra történő bevezetés részletei, a forgalomba hozatali terv, az ajánlattételből fakadó közvetlen felhígulás összege és százalékos aránya, valamint a kibocsátás és/vagy ajánlattétel becsült összköltsége, beleértve a kibocsátó vagy ajánlattevő által a befektetőnek felszámított költségeket;

amennyiben a kibocsátó nem azonos az ajánlattevővel, illetve a szabályozott piacra történő bevezetés kérelmezőjével, egy „Ki az ajánlattevő és/vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy?” című alrészben meg kell adni az értékpapírok ajánlattevőjének, illetve a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személynek a rövid leírását, amelynek ki kell terjednie az ajánlattevő/piaci bevezetést kérő személy székhelyére és jogi formájára, a működését szabályozó jogszabályokra, valamint azon országra, amelyben bejegyezték;

a „Miért készült ez a tájékoztató?” című alrészben az értékesítésre ajánlattétel vagy a szabályozott piacra történő bevezetés okainak rövid szöveges leírása, valamint adott esetben

i.	a várható bevétel nettó összege és annak felhasználása;

ii.	az, hogy az ajánlattételre vonatkozik-e jegyzési garanciavállalási megállapodás, illetve hogy van-e a kibocsátott értékpapír-állománynak olyan része, amelyre az nem vonatkozik;

iii.	az ajánlattételre vagy a szabályozott piacra történő bevezetésre vonatkozó leglényegesebb összeférhetetlenségi okok.

(9) A kibocsátó a (6), (7) és (8) bekezdésben leírt részeket szükség esetén további alrészekkel egészítheti ki.

(10) Az összefoglalónak a (6) bekezdés c) pontjában, valamint a (7) bekezdés első albekezdése c) pontjának iv. alpontjában és d) pontjában említett részeiben szereplő kockázati tényezők teljes száma nem haladhatja meg a tizenötöt.

(11) Az összefoglaló nem tartalmazhat a tájékoztató egyéb részeire utaló kereszthivatkozásokat, és nem utalhat hivatkozással egyéb információkra.

(12) Amennyiben az 1286/2014/EU rendelet értelmében az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre vonatkozóan kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot kell készíteni, és valamely kibocsátó szerinti tagállam előírja a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy számára, hogy a kiemelt információkat tartalmazó dokumentum tartalmát az ezen cikk (7) bekezdése második albekezdésének második mondatában foglaltak szerinti információkkal helyettesítse, úgy kell tekinteni, hogy az értékpapírokra vonatkozóan tanácsadást végző, vagy az értékpapírokat a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy nevében értékesítő személyek a jegyzési időszakban teljesítették a kiemelt információkat tartalmazó dokumentum biztosítására vonatkozó, az 1286/2014/EU rendelet 13. cikke szerinti kötelezettséget, ha az említett dokumentum helyett az említett rendelet 13. és 14. cikkében foglalt ütemezés és feltételek mellett biztosítják az érintett befektetők számára a tájékoztató összefoglalóját.

(13) Az ESMA-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a (6) bekezdés b) pontjában említett kiemelt pénzügyi információk és a (7) bekezdés c) pontjának iii. alpontjában említett releváns kiemelt pénzügyi információk tartalmának és a benyújtásuk formátumának pontosítása céljából, figyelembe véve az értékpapírok és kibocsátók eltérő típusait, továbbá biztosítva, hogy az összeállított információ tömör és érthető legyen.

Az ESMA köteles e szabályozástechnikai standardtervezeteket 2018. július 21-ig benyújtani a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

8. cikk

Az alaptájékoztató

(1) A tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok esetében – az opciós utalványok bármely formáját is beleérve – a tájékoztató a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy választása szerint lehet egy olyan alaptájékoztató, amely tartalmazza a szükséges információt a kibocsátóról, valamint az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételről vagy a szabályozott piacra bevezetni kívánt értékpapírokról.

(2) Az alaptájékoztatóban a következő információkat kell feltüntetni:

a)	„a végleges feltételek sablonja” című adatlap, amelyet minden egyes kibocsátás esetében ki kell tölteni, jelezve az ajánlattétel végleges feltételeiben megállapításra kerülő információkkal kapcsolatosan rendelkezésre álló lehetőségeket;

b)	a honlap címe, ahol a végleges feltételeket közzéteszik.

(3) Amennyiben az alaptájékoztató több lehetőséget is tartalmaz az adott értékpapírjegyzékben szükséges információra vonatkozóan, – az alaptájékoztató vonatkozó részeire történő hivatkozással vagy az információ megismétlésével – a végleges feltételekben kell meghatározni, hogy az adott egyedi kibocsátásra mely lehetőség alkalmazandó.

(4) A végleges feltételeket vagy különálló dokumentumként vagy az alaptájékoztatóban, illetve annak kiegészítésében kell ismertetni. A végleges feltételeket könnyen elemezhető és érthető formában kell elkészíteni.

A végleges feltételek csak olyan információt tartalmazhatnak, amely kapcsolódik az értékpapírjegyzékhez és nem használhatók az alaptájékoztató kiegészítéseként. Ilyen esetekben a 17. cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazandó.

(5) Amennyiben a végleges feltételek nem szerepelnek sem az alaptájékoztatóban, sem pedig a kiegészítésben, a kibocsátó ezeket a 21. cikkben meghatározott előírásokkal összhangban köteles nyilvánosan elérhetővé tenni, valamint az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel alkalmával a lehető leghamarabb és lehetőleg az értékpapírokra vonatkozó ajánlattétel vagy azok szabályozott piacra történő bevezetésének kezdete előtt a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságának benyújtani.

A végleges feltételekben egyértelműen és jól láthatóan fel kell tüntetni az alábbi nyilatkozatokat:

a)	a végleges feltételeket e rendelet alkalmazásának céljából készítették el, és az összes releváns információ megismeréséhez e végleges feltételeket az alaptájékoztatóval, valamint annak kiegészítéseivel összefüggésben kell értelmezni;

b)	hogy az alaptájékoztatót és annak kiegészítéseit a 21. cikkben meghatározott előírásokkal összhangban teszik közzé;

c)	az adott kibocsátás összefoglalóját a végleges feltételek mellékleteként csatolják.

(6) Az alaptájékoztató állhat egyetlen vagy több különálló dokumentumból.

Amennyiben a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy már nyújtott be regisztrációs okmányt tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírokra, vagy a 9. cikk szerinti egyetemes regisztrációs okmányt nyújtott be, és alaptájékoztató elkészítése mellett dönt, az alaptájékoztatónak a következőket kell tartalmaznia:

a)	a regisztrációs okmányban vagy az egyetemes regisztrációs okmányban foglalt információk;

b)	azon információk, amelyek egyébként szerepelnének az adott értékpapírjegyzékben, a végleges feltételek kivételével, ha azokat az alaptájékoztató nem tartalmazza.

(7) A különböző értékpapírokra vonatkozó, az alaptájékoztatóban található konkrét információkat egyértelműen el kell különíteni.

(8) Összefoglalót csak azt követően lehet készíteni, hogy a végleges feltételeket belefoglalták az alaptájékoztatóba vagy valamely kiegészítésbe, vagy benyújtották, és az említett összefoglalónak az adott egyedi kibocsátásra kell vonatkoznia.

(9) Az egyedi kibocsátások összefoglalójára ugyanazok az e cikkben meghatározott követelmények vonatkoznak, mint a végleges feltételekre, és az összefoglalót csatolni kell a végleges feltételekhez.

Az adott kibocsátás összefoglalójának meg kell felelnie a 7. cikknek, és tartalmaznia kell a következőket:

a)	az alaptájékoztatóban foglalt kiemelt információk, a kibocsátóval kapcsolatos kiemelt információkat is beleértve;

b)	a vonatkozó végleges feltételekben foglalt kiemelt információk, az alaptájékoztatóban korábban nem szereplő kiemelt információkat is beleértve.

Amennyiben a végleges feltételek különféle értékpapírokra vonatkoznak, amelyek azonban csak nagyon kevés részlet tekintetében – úgymint a kibocsátási ár vagy a lejárati időpont – különböznek egymástól, úgy mindezen értékpapírok egyedi kibocsátásaihoz ugyanaz az egységes összefoglaló mellékelhető, feltéve, hogy az egyes értékpapírokra vonatkozó információk egyértelműen elkülönülnek egymástól.

(10) Az alaptájékoztatóban megadott információkat szükség szerint ki kell egészíteni a 23. cikknek megfelelően.

(11) Az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel annak az alaptájékoztatónak a lejárta után is folytatódhat, amely alapján az ajánlattétel megkezdődött, feltéve, hogy a helyébe lépő alaptájékoztatót legkésőbb az előző alaptájékoztató érvényességének utolsó napján jóváhagyják és közzéteszik. Az ilyen ajánlattétel végleges feltételei között szerepelnie kell az első oldalon egy egyértelmű figyelmeztetésnek, amely jelzi az előző alaptájékoztató érvényességének utolsó napját, és hogy hol teszik közzé az annak helyébe lépő alaptájékoztatót. Az új alaptájékoztatónak tartalmaznia vagy hivatkozással utalnia kell az eredeti alaptájékoztatóhoz kapcsolódó, a végleges feltételeket tartalmazó sablonra, és hivatkoznia kell a folytatódó ajánlattétel szempontjából releváns végleges feltételekre.

A 23. cikk (2) bekezdése szerinti elállási jog azokra a befektetőkre is alkalmazandó, akik az előző alaptájékoztató érvényességi ideje alatt állapodtak meg az értékpapír megvásárlásáról vagy jegyzéséről, kivéve, ha az értékpapírokat már át is vették.

9. cikk

Az egyetemes regisztrációs okmány

(1) Az a kibocsátó, akinek értékpapírjait szabályozott piacra vagy multilaterális kereskedési rendszerbe bevezették, minden üzleti évben regisztrációs okmányt készíthet egyetemes regisztrációs okmány formájában, amelyben bemutatja a vállalkozás szervezetét, üzletmenetét, pénzügyi helyzetét, eredményét és várható eredményét, irányítási és részvényesi struktúráját.

(2) Az a kibocsátó, amely minden üzleti évben egyetemes regisztrációs okmányt készít, a 20. cikk (2) és (4) bekezdésében meghatározott eljárás szerint jóváhagyás céljából köteles azt benyújtani a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságához.

Miután a kibocsátó minden üzleti évben benyújtott egyetemes regisztrációs okmányát az illetékes hatóság két egymást követő üzleti évben jóváhagyja, a későbbi egyetemes regisztrációs okmányokat előzetes jóváhagyás nélkül lehet benyújtani az illetékes hatóságnak.

Amennyiben a kibocsátó ezután egy üzleti évben elmulasztja benyújtani az egyetemes regisztrációs okmányt, a jóváhagyás nélküli benyújtás lehetőségét elveszíti, és minden későbbi egyetemes regisztrációs okmányt be kell nyújtania jóváhagyásra az illetékes hatósághoz, amíg a második albekezdésben foglalt feltétel újra nem teljesül.

A kibocsátónak az illetékes hatósághoz benyújtott kérelmében jeleznie kell, hogy az egyetemes regisztrációs okmányt előzetes jóváhagyás vagy előzetes jóváhagyás nélküli benyújtás céljából küldi-e meg.

Amennyiben az e bekezdés második albekezdésében említett kibocsátó kéri az egyetemes regisztrációs okmányának megküldését a 26. cikk szerint, egyetemes regisztrációs okmányát – beleértve annak korábban benyújtott módosításait is – be kell nyújtania jóváhagyásra.

(3) Azok a kibocsátók, amelyek 2019. július 21-ig a 809/2004/EK bizottsági rendelet (21) I. mellékletével összhangban készítették el a regisztrációs okmányt, amelyet az illetékes hatóság legalább két egymást követő üzleti évben jóváhagyott, és ezt követően a 2003/71/EK irányelv 12. cikke (3) bekezdésének megfelelően minden évben benyújtották vagy jóváhagyatták e regisztrációs okmányt, engedélyt kapnak arra, hogy 2019. július 21-től az egyetemes regisztrációs okmányt e cikk (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően előzetes jóváhagyás nélkül nyújtsák be.

(4) Az egyetemes regisztrációs okmányt, valamint az e cikk (7) és (9) bekezdésében említett módosításait jóváhagyásukat vagy előzetes jóváhagyás nélküli benyújtásukat követően indokolatlan késedelem nélkül, a 21. cikkben meghatározott előírásokkal összhangban nyilvánosan elérhetővé kell tenni.

(5) Az egyetemes regisztrációs okmánynak meg kell felelnie a 27. cikkben megállapított nyelvhasználati követelményeknek.

(6) Információt a 19. cikkben foglalt feltételek szerint lehet hivatkozással beépíteni az egyetemes regisztrációs okmányba.

(7) Az egyetemes regisztrációs okmány benyújtását vagy jóváhagyását követően a kibocsátó bármikor frissítheti az abban található információt, ha az illetékes hatósághoz benyújtja az egyetemes regisztrációs okmány módosítását. A 10. cikk (3) bekezdésének első és második albekezdésére figyelemmel, a módosításnak az illetékes hatóság részére történő benyújtása nem igényel jóváhagyást.

(8) Az illetékes hatóság bármikor megvizsgálhatja bármely, előzetes jóváhagyás nélkül benyújtott egyetemes regisztrációs okmánynak és esetleges módosításainak a tartalmát.

Az illetékes hatóság a vizsgálata során köteles ellenőrizni az egyetemes regisztrációs okmányban és esetleges módosításaiban nyújtott információk teljességét, következetességét és érthetőségét.

(9) Amennyiben az illetékes hatóság a vizsgálat során megállapítja, hogy az egyetemes regisztrációs okmány nem felel meg a teljesség, érthetőség és következetesség szabályainak, vagy hogy módosításokra vagy kiegészítő információra van szükség, értesítenie kell a kibocsátót.

Az illetékes hatóság részéről a kibocsátóhoz intézett, módosítás vagy kiegészítő információ iránti kérelmet a kibocsátónak csupán a következő üzleti évre benyújtott, következő egyetemes regisztrációs okmánynál kell figyelembe vennie, kivéve, ha a kibocsátó az egyetemes regisztrációs okmányt a jóváhagyásra benyújtott tájékoztató alkotórészeként kívánja használni. Ebben az esetben a kibocsátónak legkésőbb a 20. cikk (6) bekezdésében említett kérelem benyújtásakor módosítást kell benyújtania az egyetemes regisztrációs okmányhoz.

A második albekezdéstől eltérően, amennyiben az illetékes hatóság arról értesíti a kibocsátót, hogy a módosítás vagy kiegészítő információ iránti kérelme olyan lényeges kihagyásra vagy lényeges hibára vagy lényeges pontatlanságra vonatkozik, amely valószínűsíthetően félrevezeti a nyilvánosságot a kibocsátóról alkotott megalapozott értékeléshez alapvetően szükséges tények és körülmények tekintetében, a kibocsátónak indokolatlan késedelem nélkül be kell nyújtania az egyetemes regisztrációs okmányhoz tartozó módosítást.

Az illetékes hatóság előírhatja a kibocsátónak a módosított egyetemes regisztrációs okmány egységes szerkezetbe foglalt változatának az elkészítését, amennyiben ez az egységes szerkezetbe foglalt változat a dokumentumban foglalt információk érthetőségének biztosításához szükséges. A kibocsátó önkéntesen is csatolhatja a módosításhoz a módosított egyetemes regisztrációs okmányának egységes szerkezetbe foglalt változatát.

(10) A (7) és (9) bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha az egyetemes regisztrációs okmányt nem a tájékoztató alkotórészeként használják. Amennyiben az egyetemes regisztrációs okmányt a tájékoztató alkotórészeként használják fel, a 23. cikknek csak a tájékoztató kiegészítésére vonatkozó szabályait kell alkalmazni a tájékoztató jóváhagyása és az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel lezárása vagy adott esetben a szabályozott piacon történő kereskedés kezdete között eltelt idő során, attól függően, hogy melyik következik be később.

(11) Az a kibocsátó, amelyik megfelel a (2) bekezdés első vagy második albekezdésében vagy a (3) bekezdésben megállapított feltételeknek, megkapja a gyakori kibocsátó státuszát, és esetében a 20. cikk (6) bekezdése szerinti gyorsított jóváhagyási eljárást kell alkalmazni, feltéve hogy:

az egyes egyetemes regisztrációs okmányok benyújtásakor vagy jóváhagyásra történő benyújtásakor a kibocsátó írásban megerősíti az illetékes hatóság felé, hogy legjobb tudomása szerint az elmúlt 18 hónap során, vagy – ha az a rövidebb – a szabályozott információk közzétételére vonatkozó kötelezettség keletkezése óta eltelt időszakban, adott esetben a 2004/109/EK irányelv és az 596/2014/EU rendelet értelmében közzéteendő összes szabályozott információt benyújtotta és az említett jogi aktusoknak megfelelően közzétette; és

b)	amennyiben az illetékes hatóság elvégezte a (8) bekezdésben említett vizsgálatot, a kibocsátó a (9) bekezdéssel összhangban módosította az egyetemes regisztrációs okmányt.

Amennyiben a kibocsátó nem teljesíti a fenti feltételek valamelyikét, a gyakori kibocsátói státusza megszűnik.

(12) Amennyiben az illetékes hatósághoz benyújtott vagy általa jóváhagyott egyetemes regisztrációs okmányt legkésőbb négy hónappal az üzleti év vége után teszik közzé, és az tartalmazza a 2004/109/EK irányelv 4. cikkében említett éves pénzügyi beszámolóban közzéteendő információkat, úgy kell tekinteni, hogy a kibocsátó eleget tett az említett cikkben előírt, az éves pénzügyi beszámoló közzétételére vonatkozó kötelezettségének.

Amennyiben az illetékes hatósághoz benyújtott vagy általa jóváhagyott egyetemes regisztrációs okmányt vagy annak módosítását legkésőbb az üzleti év első hat hónapjának végét követő három hónappal közzéteszik, és az tartalmazza a 2004/109/EK irányelvének 5. cikkében említett féléves pénzügyi beszámolóban közzéteendő információkat, a kibocsátót úgy kell tekinteni, mint amely eleget tett az említett cikkben előírt féléves pénzügyi beszámoló közzétételére vonatkozó kötelezettségének.

Az első és a második albekezdésben említett esetekben a kibocsátó köteles:

a)	az egyetemes regisztrációs okmányban feltüntetni egy kereszthivatkozási listát, amelyből megállapítható, hogy a regisztrációs okmányban hol találhatók az éves és féléves pénzügyi beszámolóban előírt egyes elemek;

b)	a 2004/109/EK irányelv 19. cikkének (1) bekezdésével összhangban benyújtani az egyetemes regisztrációs okmányt, és a 2004/109/EK irányelv 21. cikkének (2) bekezdésében említett, hivatalosan kijelölt rendszerben hozzáférhetővé tenni azt;

c)	az egyetemes regisztrációs okmányban felelősségvállalási nyilatkozatot is szerepeltetni a 2004/109/EK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének c) pontjában és 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt feltételek alapján.

(13) A (12) bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha e rendelet alkalmazásában a kibocsátó szerinti tagállam egyúttal a 2004/109/EK irányelv alkalmazásában a székhely szerinti tagállam, és amennyiben az egyetemes regisztrációs okmány nyelve megfelel az említett irányelv 20. cikkében megállapított feltételeknek.

(14) A Bizottság a 44. cikkel összhangban 2019. január 21-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítése céljából, amelyekben meghatározza az egyetemes regisztrációs okmány és annak esetleges módosításai ellenőrzésére és vizsgálatára vonatkozó kritériumokat, az e dokumentumok jóváhagyására és benyújtására vonatkozó eljárásokat, valamint azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a gyakori kibocsátó státusza megszűnik.

10. cikk

A különálló dokumentumokból álló tájékoztatók

(1) Az a kibocsátó, amelyik már rendelkezik egy, az illetékes hatóság által jóváhagyott regisztrációs okmánnyal, értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor, illetve azok szabályozott piacra történő bevezetésekor adott esetben csak az értékpapírjegyzék és az összefoglaló elkészítésére köteles. Ebben az esetben az értékpapírjegyzék és az összefoglaló külön-külön jóváhagyás tárgyát képezi.

Amennyiben a regisztrációs okmány jóváhagyása óta az abban foglalt információkra vonatkozó olyan jelentős új tényező, lényeges hiba vagy lényeges pontatlanság keletkezett, amely érintheti az értékpapírok értékelését, a regisztrációs okmányhoz jóváhagyás céljából legkésőbb az értékpapírjegyzék és az összefoglaló benyújtásával egy időben kiegészítést kell benyújtani. Ebben az esetben nem alkalmazható az elfogadó nyilatkozat visszavonásának a 23. cikk (2) bekezdése szerinti joga.

A regisztrációs okmány és adott esetben az értékpapírjegyzékkel és összefoglalóval kísért kiegészítése az illetékes hatóság általi jóváhagyástól számítva tájékoztatónak minősül.

(2) Az egyetemes regisztrációs okmányt annak jóváhagyását követően indokolatlan késedelem nélkül, a 21. cikkben meghatározott előírásokkal összhangban nyilvánosan elérhetővé kell tenni.

(3) Az a kibocsátó, amelyik már rendelkezik az illetékes hatóság által jóváhagyott egyetemes regisztrációs okmánnyal, vagy a 9. cikk (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően előzetes jóváhagyás nélküli egyetemes regisztrációs okmányt nyújtott be, értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor, illetve azok szabályozott piacra történő bevezetésekor csak az értékpapírjegyzék és az összefoglaló elkészítésére köteles.

Amennyiben az egyetemes regisztrációs okmány jóváhagyására már sor került, az értékpapírjegyzék, az összefoglaló és az egyetemes regisztrációs okmánynak az okmány jóváhagyása óta benyújtott valamennyi módosítása külön jóváhagyás tárgyát képezi.

Amennyiben a kibocsátó előzetes jóváhagyás nélküli egyetemes regisztrációs okmányt nyújtott be, a teljes dokumentációt – az egyetemes regisztrációs okmány módosításait is beleértve – jóvá kell hagyatnia akkor is, ha az továbbra is különálló dokumentumokból áll.

A 9. cikk (7) vagy (9) bekezdésével összhangban módosított, értékpapírjegyzékkel és összefoglalóval kísért egyetemes regisztrációs okmány az illetékes hatóság általi jóváhagyástól számítva tájékoztatónak minősül.

11. cikk

A tájékoztatóért való felelősségvállalás

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a tájékoztatóban és annak bármely kiegészítésében adott információért való felelősség az adott esettől függően legalább a kibocsátót vagy annak ügyviteli, ügyvezető, illetve felügyelő testületét, az ajánlattevőt, a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyt vagy a garanciavállalót terhelje. A tájékoztatóért és annak bármely kiegészítéséért felelős személyeket egyértelműen kell azonosítani a tájékoztatóban nevükkel és beosztásukkal, illetve jogi személyek esetén nevükkel és bejegyzett székhelyükkel, valamint a tájékoztatónak tartalmaznia kell arra vonatkozó nyilatkozatukat, miszerint legjobb tudomásuk szerint a tájékoztatóban foglalt információk a tényeknek megfelelőek és a tájékoztatóból nem maradt ki olyan tény, amely befolyásolhatná az abból levonható következtetéseket.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a polgári jogi felelősségre vonatkozó törvényeik, rendeleteik és közigazgatási rendelkezéseik a tájékoztatóban foglalt információért felelős személyekre is vonatkozzanak.

A tagállamok mindazonáltal biztosítják, hogy senkit ne terhelhessen polgári jogi felelősség kizárólag a 7. cikk szerinti összefoglaló vagy a növekvő vállalatok uniós tájékoztatójának a 15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti egyedi összefoglalója alapján, beleértve annak bármely fordítását, kivéve, ha:

a)	az félrevezető, pontatlan vagy nem áll összhangban a tájékoztató más részeivel; vagy

b)	– a tájékoztató más részeivel összevetve – nem tartalmaz kiemelt információkat annak érdekében, hogy segítsen a befektetőknek megállapítani, érdemes-e befektetniük az adott értékpapírokba.

(3) A regisztrációs okmányban vagy az egyetemes regisztrációs okmányban megadott információkért való felelősség az (1) bekezdésben említett személyeket csak akkor terheli, ha a regisztrációs okmányt, illetve az egyetemes regisztrációs okmányt egy jóváhagyott tájékoztató alkotórészeként használják fel.

Az első albekezdés a 2004/109/EK irányelv 4. és 5. cikkének sérelme nélkül alkalmazandó akkor, ha az említett cikkek szerinti információk egy egyetemes regisztrációs okmányban szerepelnek.

12. cikk

A tájékoztató, a regisztrációs okmány és az egyetemes regisztrációs okmány érvényessége

(1) Az egyetlen vagy akár több különálló dokumentumból álló tájékoztató az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételhez vagy azok szabályozott piacra történő bevezetéséhez való jóváhagyását követően 12 hónapig marad érvényben, feltéve hogy kiegészítése a 23. cikkben előírt esetleges kiegészítésekkel megtörtént.

Amennyiben a tájékoztató különálló dokumentumokból áll, annak érvényességi időtartama az értékpapírjegyzék jóváhagyásának napjával kezdődik.

(2) A korábban jóváhagyott regisztrációs okmányt annak jóváhagyás átkövetően 12 hónapig lehet valamely tájékoztató alkotórészeként felhasználni.

E regisztrációs okmány érvényességének lejárta nem érinti annak a tájékoztatónak az érvényességét, amelynek a regisztrációs okmány alkotórészét képezi.

(3) Az egyetemes regisztrációs okmányt a 9. cikk (2) bekezdése első albekezdésében említett jóváhagyást vagy a 9. cikk (2) bekezdése második albekezdésében említett benyújtását követően 12 hónapig lehet valamely tájékoztató alkotórészeként felhasználni.

Az említett egyetemes regisztrációs okmány érvényességének lejárta nem érinti annak a tájékoztatónak az érvényességét, amelynek alkotórészét képezi.

III. FEJEZET

A TÁJÉKOZTATÓ TARTALMA ÉS FORMÁTUMA

13. cikk

Minimálisan előírt információk és formátum

(1) A Bizottság a 44. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítése céljából a tájékoztató, az alaptájékoztató és a végleges feltételek formátumát, valamint azon sémákat illetően, amelyek meghatározzák a tájékoztatóban kötelezően feltüntetendő egyedi információkat, köztük a jogiszemély-azonosítókat (LEI) és a nemzetközi értékpapír-azonosító számokat (ISIN), elkerülve az információk ismételt feltüntetését, amennyiben a tájékoztató több különálló dokumentumból áll.

A tájékoztató különféle sémáinak meghatározása során különösen a következőket kell figyelembe venni:

a befektetők számára szükséges információk különböző típusai, attól függően, hogy tulajdonviszonyt megtestesítő vagy tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírokról van-e szó; következetes megközelítést kell alkalmazni a hasonló gazdasági logikán alapuló értékpapírokra vonatkozó tájékoztatóban feltüntetendő információk tekintetében, különös tekintettel a származtatott értékpapírokra;

b)	tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételnek, illetve azok szabályozott piacra történő bevezetésének különféle fajtái és jellemzői;

c)	a felhasznált formátum és a tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírokra vonatkozó alaptájékoztatóban feltüntetendő információk, beleértve az opciós utalványok bármely formáját is;

d)	adott esetben a kibocsátó közjogi jellege;

e)	adott esetben a kibocsátó tevékenységének sajátos jellege.

A második albekezdés b) pontjának alkalmazásában a tájékoztató különféle sémáinak meghatározása során a Bizottság egyedi információs követelményeket állapít meg azon tájékoztatókkal kapcsolatosan, amelyek olyan, tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkoznak, amelyek:

a)	csak olyan szabályozott piacon vagy annak egy konkrét szegmensén belül lesznek majd forgalomban, ahol az ezen értékpapírokkal való kereskedés lehetősége csak minősített befektetők számára áll rendelkezésre; vagy

b)	amelyek egységenkénti címletértéke legalább 100 000 EUR.

Ezen információs követelményeknek megfelelőnek kell lenniük, és figyelembe kell venniük az érintett befektetők információs igényeit.

(2) A Bizottság a 44. cikknek megfelelően 2019. január 21-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítése céljából, amelyekben megállapítja az egyetemes regisztrációs okmányban minimálisan feltüntetendő információkat meghatározó sémát.

Ez a séma biztosítja, hogy az egyetemes regisztrációs okmány tartalmazza a kibocsátóra vonatkozó összes szükséges információt annak érdekében, hogy ugyanazt az egyetemes regisztrációs okmányt a tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok és a tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok későbbi, azokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel vagy azok szabályozott piacra történő bevezetése esetén is fel lehessen használni. A pénzügyi információ, az operatív és pénzügyi áttekintés és kilátások, valamint a vállalatirányítás tekintetében ezt az információt a lehető legnagyobb mértékben össze kell hangolni a 2004/109/EK irányelv 4. és 5. cikkében említett éves és féléves pénzügyi beszámolókban közzéteendő információkkal, többek között a vezetés beszámolójával és a vállalatirányítási nyilatkozattal.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat az értékpapír-felügyeletek nemzetközi szervezetei, különösen az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által a pénzügyi és nem pénzügyi információk terén meghatározott standardokra, illetve e rendelet I., II. és III. mellékletére kell alapozni.

14. cikk

Egyszerűsített közzétételi szabályok másodlagos kibocsátás esetén

(1) Értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel vagy azok szabályozott piacra történő bevezetése esetén a következő személyek dönthetnek úgy, hogy a másodlagos kibocsátásokra vonatkozó egyszerűsített közzétételi szabályok alapján egyszerűsített tájékoztatót készítenek:

a)	olyan kibocsátók, amelyek értékpapírjait szabályozott piacon vagy kkv-tőkefinanszírozási piacon folyamatosan forgalmazták legalább az elmúlt 18 hónapban, és amelyek a korábban kibocsátott, meglévő értékpapírokkal helyettesíthető értékpapírokat bocsátanak ki;

b)	olyan kibocsátók, amelyek tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírjait szabályozott piacon vagy kkv-tőkefinanszírozási piacon folyamatosan forgalmazták legalább az elmúlt 18 hónapban, és amelyek tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírokat bocsátanak ki;

c)	olyan értékpapírra vonatkozó ajánlatot kérő felek, amelyet szabályozott piacon vagy kkv-tőkefinanszírozási piacon folyamatosan forgalmaztak legalább az elmúlt 18 hónapban.

Az egyszerűsített tájékoztatónak tartalmaznia kell egy 7. cikk szerinti összefoglalót, egy egyedi regisztrációs okmányt, amelyet az e bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett személyek használhatnak és egy egyedi értékpapírjegyzéket, amelyet az említett albekezdés a) és c) pontjában említett személyek használhatnak.

(2) A 6. cikk (1) bekezdésétől eltérve és a 18. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül az egyszerűsített tájékoztatónak tartalmaznia kell az ahhoz szükséges releváns, szűkebb körű információkat, hogy a befektetők megérthessék az alábbiakat:

a)	a kibocsátó kilátásai, valamint a kibocsátó és a garanciavállaló üzletmenetében és pénzügyi helyzetében az elmúlt üzleti év vége óta adott esetben bekövetkezett jelentős változások;

b)	az értékpapírokhoz fűződő jogok;

c)	a kibocsátás okai és a kibocsátóra – ezen belül a kibocsátó tőkeszerkezetének egészére – gyakorolt hatása, valamint a bevételek felhasználása.

Az egyszerűsített tájékoztatóban foglalt információkat írásban, könnyen elemezhető, tömör és érthető formában kell ismertetni, hogy a befektetők megalapozott befektetési döntést hozhassanak. Ennek kapcsán figyelembe kell venni azokat a szabályozott információkat is, amelyeket adott esetben a 2004/109/EK irányelv, illetve az 569/2014/EU rendelet alapján már közzétettek.

(3) A Bizottság a 44. cikknek megfelelően 2019. január 21-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítése céljából, amelyekben meghatározza az (1) bekezdésben említett, egyszerűsített közzétételi szabályok értelmében alkalmazandó sémákba foglalandó szűkebb körű információkat.

E sémáknak különösen az alábbiakat kell tartalmazniuk:

a)	a tájékoztató jóváhagyását megelőző 12 hónapban közzétett éves és féléves pénzügyi információk;

b)	adott esetben a nyereség-előrejelzések és -becslések;

c)	a tájékoztató jóváhagyását megelőző 12 hónapban az 596/2014/EU rendelet értelmében közzétett releváns információk tömör összefoglalása;

d)	a kockázati tényezők;

tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a működő tőkéről szóló nyilatkozat, a tőkeellátottságról és kötelezettségekről szóló nyilatkozat, a relevánsnak tekinthető összeférhetetlenségek és a kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletek közzététele, a főrészvényesek és adott esetben az előzetes pénzügyi információk.

Az egyszerűsített közzétételi szabályok értelmében alkalmazandó sémákba foglalandó szűkebb körű információk meghatározásakor a Bizottság figyelembe veszi azt, hogy a tőkepiacokon meg kell könnyíteni a forráshoz jutást, továbbá csökkenteni kell a tőkeköltséget. A kibocsátókra háruló szükségtelen terhek elkerülése érdekében a szűkebb körű információk meghatározásakor a Bizottság figyelembe veszi azokat az információkat is, amelyeket a kibocsátónak adott esetben a 2004/109/EK irányelv, valamint az 596/2014/EU rendelet értelmében már közzé kell tennie. A Bizottság továbbá úgy határozza meg a szűkebb körű információkat, hogy azok arányosak legyenek, és a hangsúly a másodlagos kibocsátások szempontjából releváns információkra helyeződjön.

15. cikk

Növekvő vállalatok uniós tájékoztatója

(1) Az alábbi jogalanyok dönthetnek úgy, hogy értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel esetén az e cikkben meghatározott arányos közzétételi szabályok alapján a növekvő vállalatok uniós tájékoztatóját készítik el, feltéve, hogy nincs szabályozott piacra bevezetett értékpapírjuk:

kkv-k;

b)	a kkv-któl eltérő olyan kibocsátók, amelyek értékpapírjaival kkv-tőkefinanszírozási piacon kereskednek vagy fognak kereskedni, feltéve, hogy e kibocsátók átlagos piaci tőkeértéke az előző három naptári évben az év végi jegyzések alapján 500 000 000 EUR-nál kevesebb volt;

az a) és b) pontban említettektől eltérő olyan kibocsátók, melyek esetében az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel uniós szinten számított teljes ellenértéke egy 12 hónapos időszakra számítva nem haladja meg a 20 000 000 EUR-t, feltéve, hogy e kibocsátók értékpapírjaival nem kereskednek multilaterális kereskedési rendszerben, továbbá, hogy e kibocsátók alkalmazottainak átlagos száma az előző üzleti évben legfeljebb 499 fő volt;

d)	az a) és b) pontban említett kibocsátók által kibocsátott értékpapírokat kínáló ajánlattevők.

A növekvő vállalatok uniós tájékoztatójának, amelyre arányos közzétételi szabályok vonatkoznak, standardizált formátumú, egyszerű nyelvezetű, a kibocsátók számára könnyen kitölthető dokumentumnak kell lennie. A 7. cikken alapuló külön összefoglalóból, egyedi regisztrációs okmányból és egyedi értékpapírjegyzékből kell állnia. A növekvő vállalatok uniós tájékoztatójában foglalt információkat a (2) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott, standardizált sorrendben kell megadni.

(2) A Bizottság a 44. cikknek megfelelően 2019. január 21-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítése céljából, amelyekben meghatározza a növekvő vállalatok uniós tájékoztatójának szűkebb körű tartalmát és standardizált formátumát, valamint a megadandó információk sorrendjét, továbbá az egyedi összefoglaló szűkebb körű tartalmát és standardizált formátumát.

Az egyedi összefoglaló nem róhat további terheket vagy költségeket a kibocsátókra, amennyiben abban csak a növekvő vállalatok uniós tájékoztatójában már szereplő, releváns információkat kell megadni. Az egyedi összefoglaló standardizált formátumának meghatározásakor a Bizottság úgy állapítja meg a követelményeket, hogy biztosítsa, hogy az rövidebb legyen a 7. cikkben előírt összefoglalónál.

A növekvő vállalatok uniós tájékoztatója szűkebb körű tartalmának és standardizált formátumának, valamint a megadandó információk sorrendjének meghatározásakor a Bizottság az alábbiakra összpontosítva állapítja meg a követelményeket:

a)	a befektetők számára a befektetési döntések meghozatala során lényeges és releváns információk;

b)	annak szükségessége, hogy a vállalkozás mérete és a tájékoztató elkészítésének költségei arányban álljanak egymással.

Ennek során a Bizottság figyelembe veszi az alábbiakat:

a)	biztosítani kell, hogy a növekvő vállalatok uniós tájékoztatója a sztenderd tájékoztatóhoz képest számottevően kevesebb igazgatási terhet és költséget rójon a kibocsátókra;

b)	szükséges elősegíteni a kkv-k számára a tőkepiacokon való forráshoz jutást, továbbá biztosítani kell, hogy a lehető legkevesebb költség háruljon rájuk, ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy a befektetők bizalommal fektethessenek be ilyen vállalkozásokba;

c)	a befektetők számára a tulajdonviszonyt megtestesítő és tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírokra vonatkozóan szükséges információk különféle fajtái.

E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a IV. és az V. mellékleten alapulnak.

16. cikk

Kockázati tényezők

(1) A tájékoztatóban felsorolt kockázati tényezőket a kibocsátóhoz és/vagy annak értékpapírjaihoz kapcsolódó specifikus kockázatokra, valamint a megalapozott befektetési döntés meghozatalához lényeges kockázatokra kell korlátozni, amit a regisztrációs okmány és az értékpapírjegyzék tartalma is megerősít.

A tájékoztató elkészítésekor a kibocsátónak, az ajánlattevőnek vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személynek előfordulásuk valószínűsége és negatív hatásuk várható nagysága alapján értékelnie kell a kockázati tényezők lényegességét.

Minden kockázati tényezőt megfelelően le kell írni, és ki kell fejteni, hogy milyen hatással lehet a kibocsátóra vagy az ajánlat tárgyát képező, illetve a bevezetni kívánt értékpapírokra. A kockázati tényezők lényegességének második albekezdésben előírt értékelése kvalitatív skálát alkalmazva, az alacsony, közepes vagy magas kockázati szintek egyikét megadva is közzétehető.

A kockázati tényezőket azok jellegétől függően korlátozott számú kategóriákba kell besorolni. Az egyes kategóriákon belül azokat a kockázati tényezőket kell elsőként megemlíteni, amelyek a második albekezdésben említett értékelés szerint a leglényegesebbek.

(2) A kockázati tényezők között szerepelnie kell az értékpapír alárendeltségi szintjéből eredő kockázatoknak, valamint a csődeljárás, vagy egyéb hasonló eljárás – ideértve adott esetben a hitelintézetek fizetésképtelenségét, illetve a 2014/59/EU irányelv szerinti szanálását vagy átszervezését is – alatt álló értékpapír-tulajdonosoknak teljesítendő kifizetések várható terjedelmére és ütemezésére gyakorolt hatásnak is.

(3) Amennyiben az értékpapírokhoz garancia kötődik, a tájékoztatóban ismertetni kell a garanciavállalóhoz kapcsolódó egyedi és lényeges kockázati tényezőket, amennyiben azok relevánsak abból a szempontból, hogy a garanciavállaló képes-e teljesíteni a garanciához kapcsolódó kötelezettségeit.

(4) A kockázati tényezők megfelelő és célzott közzétételének ösztönzése érdekében az ESMA-nak iránymutatásokat kell kidolgoznia, amelyek segítséget nyújtanak az illetékes hatóságok számára a kockázati tényezők specifikus és lényeges voltának, valamint a kockázati tényezők – jellegüktől függő – kategóriákba sorolásának a vizsgálatához.

(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 44. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából, meghatározva egyrészt azokat a kritériumokat, amelyeket a kockázati tényezők egyedi és lényeges voltának az értékelésére, másrészt a kockázati tényezőknek a jellegüktől függő kategóriákba sorolására kell alkalmazni.

17. cikk

A végleges ajánlati ár és az értékpapírok mennyisége

(1) Amennyiben a végleges ajánlati ár és/vagy a nyilvánosság számára ajánlattételre kerülő értékpapírok az értékpapírok számában vagy aggregált névértékében kifejezett mennyisége a tájékoztatóban nem jeleníthető meg:

a)	biztosítani kell, hogy az értékpapír-vásárlás vagy -jegyzés elfogadása a végleges ajánlati árra és/vagy a nyilvánosság számára ajánlattételre kerülő értékpapírok mennyiségére vonatkozó információ benyújtása után legalább két munkanapig visszavonható legyen; vagy

közzé kell tenni az alábbiakat a tájékoztatóban:

i.	a maximális ár és/vagy az értékpapírok maximális mennyisége, amennyiben ez az információ rendelkezésre áll; vagy

ii.	az értékelési módszerek és kritériumok és/vagy azok a feltételek, amelyekkel összhangban kell a végleges ajánlati árat meghatározni, valamint az alkalmazott értékelési módszerek magyarázata.

(2) A végleges ajánlati árra és az értékpapírok mennyiségére vonatkozó információt a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságához kell benyújtani, és a 21. cikk (2) bekezdésében meghatározott előírásokkal összhangban nyilvánosan elérhetővé kell tenni.

18. cikk

Információ kihagyása

(1) A kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága engedélyezheti a tájékoztatóban vagy annak alkotórészében feltüntetendő egyes információknak azokból való kihagyását, ha úgy ítéli meg, hogy teljesül az alábbi feltételek valamelyike:

a)	az információk közzététele a közérdekkel ellentétes lenne;

az információk közzététele súlyosan hátrányos lenne a kibocsátóra, vagy adott esetben a garanciavállalóra, feltéve hogy az ilyen információ kihagyása valószínűsíthetően nem vezetné félre a nyilvánosságot a kibocsátó, vagy adott esetben a garanciavállaló, illetve a tájékoztató tárgyát képező értékpapírokhoz fűződő jogok megalapozott értékeléséhez alapvetően szükséges tények és körülmények tekintetében;

c)	az információk az adott ajánlattétel vagy szabályozott piacra történő bevezetés szempontjából csekély jelentőségűek, és nem befolyásolnák a kibocsátó, vagy adott esetben a garanciavállaló pénzügyi helyzetének és kilátásainak megítélését.

Az illetékes hatóságnak évi rendszerességgel jelentést kell benyújtania az ESMA-hoz azon információkról, amelyek kihagyását engedélyezte.

(2) A befektetők megfelelő tájékoztatásának biztosítása mellett, ha a tájékoztatóban vagy annak alkotórészében feltüntetendő egyes információk a kibocsátó vagy adott esetben a garanciavállaló tevékenységi köre vagy társasági formája, vagy a tájékoztató tárgyát képező értékpapírok szempontjából kivételesen nem megfelelőek, a tájékoztatónak vagy alkotórészének a feltüntetendő információkkal egyenértékű információkat kell tartalmaznia, kivéve, ha ilyen információ nem létezik.

(3) Ha az értékpapírokat egy tagállam garantálja, a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra bevezetést kérő személy a tájékoztató 4. cikk szerinti elkészítésekor elhagyhatja az érintett tagállamra vonatkozó információkat.

(4) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki – illetve, amennyiben a Bizottság kéri, köteles azokat kidolgozni –, amelyekben pontosítja azokat az eseteket, amelyekben a (1) bekezdésnek megfelelően lehetőség van az információ kihagyására, figyelembe véve az illetékes hatóságok által az ESMA-hoz benyújtott, a (1) bekezdésben említett jelentéseket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

19. cikk

Információ hivatkozással történő beépítése

(1) Információkat akkor lehet hivatkozással beépíteni a tájékoztatóba, ha azokat korábban vagy a tájékoztatóval egyidejűleg elektronikusan is közzétették, a 27. cikk követelményeinek megfelelő nyelven íródtak, és amennyiben az alábbi dokumentumok valamelyikében találhatóak:

a)	valamely illetékes hatóság által jóváhagyott vagy ahhoz e rendelettel vagy a 2003/71/EK irányelvvel összhangban benyújtott dokumentumok;

b)	az 1. cikk (4) bekezdésének f)–i) pontjában, valamint az 1. cikk (5) bekezdése első albekezdésének e)–h) pontjában és j) pontjának v. alpontjában említett dokumentumok;

c)	szabályozott információk;

d)	éves vagy évközi pénzügyi információk;

e)	könyvvizsgálói jelentések és éves beszámolók;

f)	a vezetésnek a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) 5. fejezetében említett beszámolói;

g)	a 2013/34/ EU irányelv 20. cikkében említett vállalatirányítási nyilatkozatok;

h)	a valamely eszköz vagy vállalkozás értékének meghatározásáról szóló jelentések;

i)	a 2007/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) 9b. cikkében említett javadalmazásról szóló jelentések;

j)	éves jelentések vagy bármely, a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) 22. és 23. cikke alapján közzéteendő információ;

k)	létesítő okirat és alapszabály.

Ezeknek a kibocsátó számára rendelkezésre álló legfrissebb információknak kell lenniük.

Amennyiben valamely dokumentumnak csak bizonyos részei kerülnek hivatkozással történő beépítésre, a tájékoztatónak tartalmaznia kell egy nyilatkozatot, amely szerint a nem beépített részek vagy nem relevánsak a befektető számára, vagy azokat a tájékoztató egyéb részei tárgyalják.

(2) Az információ hivatkozással történő beépítése esetén a kibocsátók, ajánlattevők vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyek kötelesek gondoskodni az információ hozzáférhetőségéről. A tájékoztatóban biztosítani kell különösen egy olyan kereszthivatkozási listát, amely a befektetők számára lehetővé teszi az adott információk egyszerű azonosítását, emellett tartalmaznia kell a tájékoztatónak a hivatkozással beépített információkat tartalmazó dokumentumokra mutató hiperlinkeket.

(3) A kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy köteles – amennyiben lehetséges, a tájékoztató első tervezetének az illetékes hatósághoz történő benyújtásával egy időben, de minden esetben a tájékoztató vizsgálati folyamata során – kereshető elektronikus formában benyújtani minden, a tájékoztatóba hivatkozással beépített információt, kivéve, ha az ilyen információt a tájékoztatót jóváhagyó illetékes hatóság már jóváhagyta, vagy ahhoz már benyújtották.

(4) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki – illetve, amennyiben a Bizottság kéri, köteles azokat kidolgozni – az e cikk (1) bekezdésében meghatározott dokumentumok listájának frissítése céljából, aminek során olyan, az uniós jogszabályok által előírt további dokumentumtípusokkal egészíti ki a listát, amelyeket valamely közigazgatási hatósághoz kell benyújtani vagy e hatóságnak kell jóváhagynia.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

IV. FEJEZET

A TÁJÉKOZTATÓ JÓVÁHAGYÁSÁNAK ÉS KÖZZÉTÉTELÉNEK SZABÁLYAI

20. cikk

A tájékoztató ellenőrzése és jóváhagyása

(1) A tájékoztatót csak akkor lehet közzétenni, ha azt vagy annak a 10. cikk szerinti összes alkotórészét az érintett illetékes hatóság jóváhagyta.

(2) Az illetékes hatóság a tájékoztató tervezetének benyújtásától számított tíz munkanapon belül köteles értesíteni a kibocsátót, az ajánlattevőt vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyt a tájékoztató jóváhagyására vonatkozó határozatáról.

Amennyiben az illetékes hatóság az e bekezdés első albekezdésében, illetve a (3) és a (6) bekezdésben megállapított határidőn belül nem határoz a tájékoztatóról, ez a mulasztás nem minősül a kérelem jóváhagyásának.

Az illetékes hatóság köteles a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kibocsátónak, az ajánlattevőnek vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személynek a jóváhagyásról való értesítését követő első munkanap végéig az ESMA-t is értesíteni a tájékoztatónak és esetleges kiegészítéseinek a jóváhagyásáról.

(3) A (2) bekezdés első albekezdésében meghatározott határidő húsz munkanapra hosszabbodik meg, ha a nyilvánosság számára történő ajánlattétel olyan kibocsátó által kibocsátott értékpapírokat érint, amelynek még egyetlen értékpapírját sem vezették be szabályozott piacra, és amely korábban még nem tett értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételt.

A húsz munkanapos határidő csak a tájékoztató tervezetének első benyújtására vonatkozik. Amennyiben a (4) bekezdés értelmében újabb tájékoztatót kell benyújtani, a (2) bekezdés első albekezdésében meghatározott határidőt kell alkalmazni.

(4) Amennyiben az illetékes hatóság megállapítja, hogy a tájékoztató tervezete nem felel meg a teljesség, érthetőség és következetesség jóváhagyáshoz szükséges követelményeinek, és/vagy hogy módosításokra vagy kiegészítő információkra van szükség:

haladéktalanul, de legkésőbb a (2) bekezdés első albekezdésében vagy adott esetben a (3) bekezdésben előírt, a tájékoztató tervezetének és/vagy a kiegészítő információnak a benyújtásától számított határidőn belül tájékoztatnia kell a kibocsátót, az ajánlattevőt vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyt e tényről továbbá

b)	egyértelműen meg kell határoznia a szükséges módosításokat, illetve kiegészítő információkat.

A (2) bekezdés első albekezdésében meghatározott határidő ilyen esetben csak attól a naptól számítandó, amikor a tájékoztató módosított tervezetét vagy a kért kiegészítő információkat benyújtják az illetékes hatóságnak.

(5) Amennyiben a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy nem képes vagy nem hajlandó végrehajtani a szükséges módosításokat, vagy benyújtani a (4) bekezdésnek megfelelően kért kiegészítő információkat, az illetékes hatóság megtagadhatja a tájékoztató jóváhagyását és megszüntetheti a vizsgálati eljárást. Ebben az esetben az illetékes hatóság köteles értesíteni a kibocsátót, az ajánlattevőt vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyt döntéséről, és köteles megindokolni az elutasítást.

(6) A (2) és (4) bekezdéstől eltérve, a 9. cikk (11) bekezdésében említett gyakori kibocsátók – ezen belül a 26. cikk szerinti iratküldési eljárást alkalmazó gyakori kibocsátók – által készített több külön dokumentumból álló tájékoztató esetében a (2) bekezdés első albekezdésében és a (4) bekezdésben meghatározott határidő öt munkanapra csökken. A gyakori kibocsátók kötelesek a jóváhagyási kérelem benyújtásának tervezett időpontja előtt legalább öt munkanappal értesíteni az illetékes hatóságot.

A gyakori kibocsátónak kérelmet kell benyújtania az illetékes hatósághoz, amely tartalmazza a jóváhagyásra benyújtott egyetemes regisztrációs okmánynak, adott esetben az értékpapírjegyzéknek, valamint az összefoglalónak a szükséges módosításait.

(7) Az illetékes hatóságoknak honlapjukon útmutatást kell adniuk az ellenőrzési és jóváhagyási eljárásról, hogy ezáltal megkönnyítsék a tájékoztatók hatékony és időben történő jóváhagyását. Az említett útmutatónak a jóváhagyás céljából tartalmaznia kell a kapcsolattartók adatait. A kibocsátónak, az ajánlattevőnek, a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személynek vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a tájékoztató jóváhagyási eljárása során közvetlenül kommunikáljon és kapcsolatba lépjen az illetékes hatóság munkatársaival.

(8) A kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy kérelmére a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága átruházhatja a tájékoztató jóváhagyásának jogát egy másik tagállam illetékes hatóságára, amennyiben erről előzetesen értesíti az ESMA-t és az érintett illetékes hatóság egyetért ezzel. A kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága köteles a benyújtott dokumentációt és az átruházásra vonatkozó határozatát a határozat meghozatalának napján elektronikus formában továbbítani a másik tagállam illetékes hatóságának. Az átruházásról a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága által hozott határozat napjától számított három munkanapon belül értesíteni kell a kibocsátót, az ajánlattevőt vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyt. A (2) bekezdés első albekezdésében és a (3) bekezdésben meghatározott határidők ilyen esetben csak attól a naptól számítandók, amikor a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága meghozta határozatát. Az 1095/2010/EU rendelet 28. cikkének (4) bekezdése nem alkalmazandó a tájékoztató jóváhagyási jogának az e bekezdéssel összhangban történő átruházására. Miután a jóváhagyási jog átruházásra került, e rendelet alkalmazásában a kibocsátó szerinti tagállam adott tájékoztató tekintetében illetékes hatóságának azon illetékes hatóság tekintendő, amelyre a tájékoztató jóváhagyásának jogát átruházták.

(9) Ez a rendelet nem érinti az illetékes hatóság felelősségét, arra továbbra is kizárólag a nemzeti jog az irányadó.

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok felelősségére vonatkozó nemzeti rendelkezéseik csak a tájékoztatók illetékes hatóságuk általi jóváhagyására vonatkozzanak.

(10) A kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága által a tájékoztatóknak, a 10. cikknek megfelelően a tájékoztatók alkotórészeként szánt dokumentumoknak, illetve a tájékoztatók kiegészítéseinek a jóváhagyásáért, valamint az egyetemes regisztrációs okmány, annak módosításai és a végleges feltételek benyújtásáért felszámított díjak mértékének méltányosnak és arányosnak kell lennie, és azt legalább az illetékes hatóság honlapján közzé kell tenni.

(11) A Bizottság a 44. cikknek megfelelően 2019. január 21-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítése céljából, amelyekben meghatározza a tájékoztatóknak, különösen az azokban foglalt információk teljességének, érthetőségének és következetességének az ellenőrzésére vonatkozó kritériumokat, valamint a tájékoztató jóváhagyására irányuló eljárásokat.

(12) Az ESMA-nak az 1095/2010/EU rendelet szerinti hatásköreit arra kell felhasználnia, hogy a tájékoztatóban található információk teljességének, következetességének és érthetőségének értékelésekor az illetékes hatóságok által alkalmazott ellenőrzési és jóváhagyási eljárásokra vonatkozóan előmozdítsa a felügyeleti konvergenciát. Az ESMA-nak e célból az illetékes hatóságokhoz címzett iránymutatásokat kell kidolgoznia a tájékoztatók felügyeletére és végrehajtására vonatkozóan, melyeknek ki kell terjedniük az e rendeletnek, valamint az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusoknak való megfelelés vizsgálatára. Az ESMA-nak – különösen a (13) bekezdés szerinti partneri felülvizsgálatok alkalmazásával – elő kell segítenie a konvergenciát a tájékoztatóban található információk illetékes hatóságok általi ellenőrzésének hatékonysága, módszerei és ütemezése tekintetében.

(13) Az 1095/2010/EU rendelet 30. cikkének sérelme nélkül az ESMA-nak legalább egy partneri felülvizsgálatot meg kell szerveznie és le kell folytatnia az illetékes hatóságok ellenőrzési és jóváhagyási eljárása tekintetében, az illetékes hatóságok által egymásnak megküldött jóváhagyásokat is beleértve. A partneri felülvizsgálat során értékelni kell többek között azt is, hogy az illetékes hatóságok különböző ellenőrzési és jóváhagyási módszerei milyen hatással vannak a kibocsátók azon képességére, hogy tőkét tudjanak bevonni az Unióban. A partneri felülvizsgálatról szóló jelentést 2022. július 21-ig közzé kell tenni. A partneri felülvizsgálat összefüggésében az ESMA-nak figyelembe kell vennie az 1095/2010/EU rendelet 37. cikkében említett értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport véleményét vagy tanácsát.

21. cikk

A tájékoztató közzététele

(1) A tájékoztatót a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy köteles a jóváhagyást követően észszerű időben és az érintett értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel vagy azoknak a szabályozott piacra történő bevezetésének kezdete előtt vagy legkésőbb a kezdetekor nyilvánosan elérhetővé tenni.

A szabályozott piacra első alkalommal bevezetett részvényosztályra vonatkozó első nyilvános ajánlattétel esetén a tájékoztatót legalább hat munkanappal az ajánlattétel lejárta előtt nyilvánosan elérhetővé kell tenni.

(2) A tájékoztató – akár egyetlen dokumentumból, akár több külön dokumentumból áll – akkor tekintendő nyilvánosan elérhetőnek, ha a következő honlapok valamelyikén azt elektronikus formában közzétették:

a)	a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy honlapja;

b)	az értékpapírokat elhelyező vagy értékesítő pénzügyi közvetítők – ideértve a kifizetőket is – honlapja;

c)	azon szabályozott piac honlapja, amelyre a bevezetést kérik; vagy, amennyiben nem kérnek bevezetést szabályozott piacra, a multilaterális kereskedési rendszer működtetőjének honlapja.

(3) A tájékoztatót a honlap erre a célra kijelölt oldalán kell közzétenni, amely a honlapra történő belépéskor könnyen elérhető. A tájékoztatót letölthető, kinyomtatható, kereshető és nem módosítható elektronikus formában kell közzétenni.

A tájékoztatóban szereplő, hivatkozással beépített információkat tartalmazó dokumentumoknak, valamint a tájékoztatóhoz kapcsolódó kiegészítéseknek és/vagy végleges feltételeknek és az összefoglaló külön példányának a tájékoztatóval megegyező oldalon kell rendelkezésre állniuk, szükség esetén linkek alkalmazásával.

Az összefoglaló külön példányán egyértelműen jelezni kell, hogy az melyik tájékoztatóhoz tartozik.

(4) A tájékoztatóhoz való hozzáférés nem köthető regisztrációs folyamathoz, felelősségkorlátozó nyilatkozat elfogadásához vagy díjfizetéshez. Nem tekintendő felelősségkorlátozó nyilatkozatnak az arra vonatkozó figyelmeztetés, hogy az ajánlattételre vagy a bevezetésre mely joghatóság szerinti terület(ek)en kerül sor.

(5) A kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága köteles a honlapján közzétenni az összes jóváhagyott tájékoztatót vagy legalább a jóváhagyott tájékoztatók listáját – a honlapoknak az e cikk (3) bekezdésében említett, erre a célra kijelölt oldalára mutató linkekkel együtt –, valamint annak illetve azoknak a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállamnak vagy tagállamoknak a meghatározását, amely(ek)ben a tájékoztatók megküldésére a 25. cikkel összhangban sor került. A közzétett listát – a linkeket is beleértve – naprakész állapotban kell tartani, és minden elemének legalább az e cikk (7) bekezdésében említett időtartamig elérhetőnek kell lennie a honlapon.

Amikor az illetékes hatóság megküldi az ESMA-nak a tájékoztató vagy az esetleges kiegészítések jóváhagyását, egyúttal az ESMA rendelkezésére kell bocsátania a tájékoztató és az esetleges kiegészítések elektronikus példányát, valamint azokat az adatokat, amelyek az ESMA általi, a (6) bekezdésben említett tárolási mechanizmusban történő besoroláshoz, valamint a 47. cikkben említett jelentéshez szükségesek.

A nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatóságának a honlapján közzé kell tennie a 25. cikknek megfelelően kapott valamennyi iratra vonatkozó információt.

(6) Az ESMA-nak indokolatlan késedelem nélkül közzé kell tennie honlapján az illetékes hatóságoktól kapott valamennyi tájékoztatót és a tájékoztatók kiegészítéseit, a végleges feltételeket és adott esetben a kapcsolódó fordításokat, valamint az azon nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam(ok)ra vonatkozó információkat, amely(ek)ben a tájékoztatók megküldésére a 25. cikkel összhangban sor került. A közzétételt olyan tárolási mechanizmus keretében kell biztosítani, amely a nyilvánosság számára ingyenes hozzáférést és keresőfunkciókat biztosít.

(7) A jóváhagyott tájékoztatóknak a (2) és (6) bekezdésben említett honlapokon történő közzétételüket követően legalább 10 éven át, elektronikus formában a nyilvánosság számára hozzáférhetőnek kell maradniuk.

Ha a tájékoztatóban, valamint a tájékoztatóhoz kapcsolódó kiegészítésekben és/vagy végleges feltételekben szereplő, hivatkozással beépített információk esetében linkeket alkalmaznak, a linkeknek az első albekezdésben említett időtartamig működniük kell.

(8) A jóváhagyott tájékoztatóknak jól láthatóan elhelyezett figyelmeztetést kell tartalmazniuk arra vonatkozóan, hogy meddig tart az érvényességük. A figyelmeztetésnek azt is tartalmaznia kell, hogy a tájékoztató érvényességének lejárata után már nem áll fenn az a kötelezettség, miszerint jelentős új tényezők, lényeges hibák vagy lényeges pontatlanságok esetén a tájékoztatóhoz kiegészítést kell fűzni.

(9) A több dokumentumból álló és/vagy információkat hivatkozással beépítő tájékoztató esetén a tájékoztatót alkotó dokumentumokat és információkat külön is közzé lehet tenni és terjeszteni, feltéve hogy az említett dokumentumokat a (2) bekezdésben megállapított módon nyilvánosan elérhetővé teszik. Amennyiben egy tájékoztató a 10. cikkel összhangban több külön dokumentumból áll, a tájékoztatót alkotó minden egyes dokumentumban – a hivatkozással beépített dokumentumok kivételével – fel kell tüntetni, hogy az adott dokumentum a tájékoztatónak csak az egyik része, valamint azt is, hogy hol érhető el a tájékoztatót alkotó többi dokumentum.

(10) A nyilvánosan elérhetővé tett tájékoztató és az ahhoz készített valamennyi kiegészítés szövegének és formátumának mindenkor meg kell egyeznie a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága által jóváhagyott eredeti változattal.

(11) A kibocsátó, az ajánlattevő, a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy vagy az értékpapírokat elhelyező vagy értékesítő pénzügyi közvetítők bármely potenciális befektető kérésére kötelesek a tájékoztató egy példányát tartós adathordozón térítésmentesen megküldeni. Amennyiben egy potenciális befektető kifejezetten papíralapú példányt kér, a kibocsátó, az ajánlattevő, a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy vagy az értékpapírokat elhelyező vagy értékesítő pénzügyi közvetítők kötelesek a rendelkezésére bocsátani a tájékoztató nyomtatott példányát. A tájékoztató rendelkezésre bocsátásának kötelezettsége azon joghatóság szerinti területekre korlátozódik, amelyeken az értékpapírokra vonatkozó, e rendelet szerinti nyilvános ajánlattétel vagy szabályozott piacra történő bevezetése történik.

(12) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki – illetve, amennyiben a Bizottság kéri, köteles azokat kidolgozni – a tájékoztató közzétételéhez kapcsolódó követelmények további pontosítása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(13) Az ESMA-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia azoknak az adatoknak a pontos meghatározása céljából, amelyek a tájékoztatóknak az (5) bekezdésben említett besorolásához szükségesek, továbbá azoknak a gyakorlati szabályoknak a meghatározása céljából, amelyek biztosítják, hogy az említett adatok – többek között az értékpapírokat azonosító ISIN-szám és a kibocsátókat, az ajánlattevőket és a garanciavállalókat azonosító LEI-kód – géppel olvashatók legyenek.

Az ESMA köteles e szabályozástechnikai standardtervezeteket 2018. július 21-ig benyújtani a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

22. cikk

Reklám

(1) Az értékpapírokra vonatkozó nyilvános értékesítésre történő ajánlattételre vagy azok szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozó minden reklámnak meg kell felelnie a (2)–(5) bekezdésben foglalt elveknek. A (2)–(4) bekezdést, valamint az (5) bekezdés b) pontját csak azokra az esetekre kell alkalmazni, amelyekben a kibocsátóra, az ajánlattevőre vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyre vonatkozik a tájékoztató elkészítésének kötelezettsége.

(2) A reklámokban közölni kell, hogy tájékoztató közzétételére sor került vagy sor fog kerülni, és azt is jelezni kell, hogy a befektetők azt hol szerezhetik be.

(3) A reklámokból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy reklámról van szó. A reklámban foglalt információ nem lehet pontatlan vagy félrevezető, valamint összhangban kell állnia a tájékoztatóban megadott információkkal, amennyiben azt már közzétették, vagy azokkal az információkkal, amelyeket a tájékoztatóban közölni kell, ha a tájékoztató közzétételére csak később kerül sor.

(4) Valamennyi szóbeli vagy írásbeli formában közzétett, az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre vagy az értékpapíroknak szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozó információnak összhangban kell állnia a tájékoztató tartalmával még akkor is, ha az információk nem reklámcélokat szolgálnak.

(5) Abban az esetben, ha a kibocsátó vagy az ajánlattevő írásban vagy szóban lényeges információt közöl egy vagy több kiválasztott befektetővel, ezt az információt adott esetben:

a)	minden olyan egyéb befektetőnek is a tudtára kell hoznia, akiknek az ajánlattétel szól, amennyiben az 1. cikk (4) vagy (5) bekezdése értelmében nem kötelező a tájékoztató közzététele; vagy

b)	a tájékoztatónak vagy a tájékoztató kiegészítésének is tartalmaznia kell a 23. cikk (1) bekezdésének megfelelően, amennyiben a tájékoztató közzététele kötelező.

(6) Azon tagállam illetékes hatóságának, amelyben a reklámot terjesztik, hatáskörrel kell rendelkeznie annak ellenőrzésére vonatkozóan, hogy az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételhez vagy az értékpapíroknak szabályozott piacra történő bevezetéséhez kapcsolódó reklámtevékenység megfelel-e a (2)–(4) bekezdésnek.

Szükség esetén a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága köteles segíteni a reklámok terjesztésének helye szerinti tagállam illetékes hatóságát annak vizsgálatában, hogy a reklám összhangban van-e a tájékoztatóban szereplő információkkal.

A 32. cikk (1) bekezdésének a sérelme nélkül, a reklámok valamely illetékes hatóság általi ellenőrzése nem előfeltétele a valamely nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállamban történő, értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételnek vagy az értékpapíroknak szabályozott piacra történő bevezetésének.

Amennyiben valamely nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatósága e cikk végrehajtásának biztosítása érdekében él a 32. cikkben meghatározott bármely felügyeleti vagy vizsgálati hatáskörével, erről indokolatlan késedelem nélkül értesítenie kell a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságát.

(7) A nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállamok illetékes hatóságai csak az e cikk szerinti felügyeleti feladataik ellátásával kapcsolatos díjakat számíthatnak fel. A díjak összegét közzé kell tenni az illetékes hatóságok honlapján. A díjaknak megkülönböztetésmentesnek, méltányosnak és a felügyeleti feladattal arányosnak kell lenniük. A nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállamok illetékes hatóságai nem írhatnak elő semmilyen követelményt vagy közigazgatási eljárást azokon a követelményeken és eljárásokon túl, amelyek az e cikk szerinti felügyeleti feladataik ellátásához szükségesek.

(8) A (6) bekezdéstől eltérve bármely két illetékes hatóság megállapodást köthet egymással, amelynek értelmében a határon átnyúló ügyekben a reklámtevékenység megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó hatáskört továbbra is a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága gyakorolja. Az ESMA-t minden ilyen megállapodásról értesíteni kell. Az ESMA-nak közzé kell tennie és rendszeresen frissítenie kell az említett megállapodások jegyzékét.

(9) Az ESMA-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben részletesen meghatározza a (2)–(4) bekezdésben említett, reklámokra vonatkozó rendelkezéseket, ideértve a reklámok terjesztésével, valamint a kibocsátó szerinti tagállam és a reklámok terjesztése szerinti tagállam illetékes hatóságai közötti együttműködésre vonatkozó eljárások meghatározásával kapcsolatos rendelkezéseket.

Az ESMA köteles e szabályozástechnikai standardtervezeteket 2018. július 21-ig benyújtani a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(10) Az ESMA-nak az 1095/2010/EU rendelet 16. cikke értelmében az illetékes hatóságokhoz címzett iránymutatásokat és ajánlásokat kell kidolgoznia az e cikk (6) bekezdése alapján folytatandó ellenőrzésre vonatkozóan. Az iránymutatások és ajánlások kidolgozásakor törekedni kell annak biztosítására, hogy az említett ellenőrzés ne hátráltassa a 25. cikkben meghatározott iratküldési eljárás működését, ugyanakkor a lehető legkisebb legyen az Unión belüli, határon átnyúló értékpapír-ajánlattételt végző kibocsátókra háruló adminisztratív teher.

(11) Ez a cikk nem érinti az uniós jog egyéb alkalmazandó rendelkezéseit.

23. cikk

A tájékoztató kiegészítései

(1) A tájékoztatóban foglalt információkkal kapcsolatos minden olyan jelentős új tényezőt, lényeges hibát vagy lényeges pontatlanságot, amely befolyásolhatja az értékpapírok értékelését, és amely a tájékoztató jóváhagyása és a jegyzési időszak lezárása, illetve – ha ez történik később – a szabályozott piacon való kereskedés megkezdése közötti időben merült fel vagy ekkor észlelték, indokolatlan késedelem nélkül fel kell tüntetni, mégpedig a tájékoztatóhoz készített kiegészítés útján.

A kiegészítést a tájékoztatóval megegyező módon, legfeljebb öt munkanapon belül kell jóváhagyni, és legalább az eredeti tájékoztatónak a 21. cikkel összhangban történő közzétételekor alkalmazott módon kell közzétenni. Az összefoglalót és annak esetleges fordításait szükség esetén szintén ki kell egészíteni a kiegészítésben foglalt új információk figyelembevétele érdekében.

(2) Amennyiben a tájékoztató értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételhez kapcsolódik, és az (1) bekezdésben említett jelentős új tényező, lényeges hiba vagy lényeges pontatlanság merült fel vagy azt észlelték a jegyzési időszak lezárása vagy az értékpapírok átadása előtt – a két esemény közül az előbb bekövetkezőt figyelembe véve –, akkor azok a befektetők, akik, illetve amelyek a kiegészítés közzététele előtt megállapodást kötöttek az értékpapírok megvásárlására vagy lejegyzésére, a kiegészítés közzététele után két munkanapon belül elállhatnak az elfogadó nyilatkozatuktól. Ezt a határidőt a kibocsátó vagy az ajánlattevő meghosszabbíthatja. A kiegészítésnek tartalmaznia az elállási jog végső határidejét.

A kiegészítésnek jól láthatóan elhelyezett magyarázatot kell tartalmaznia az elállási joggal kapcsolatban, egyértelműen feltüntetve, hogy:

az elállási jog kizárólag azokat a befektetőket illeti meg, akik, illetve amelyek a kiegészítés közzététele előtt megállapodást kötöttek az értékpapírok megvásárlására vagy lejegyzésére, és csak akkor, ha az értékpapírok még nem kerültek átadásra, amikor a jelentős új tényező, lényeges hiba vagy lényeges pontatlanság felmerült vagy azt észlelték;

b)	a befektetők milyen időtartamon belül élhetnek elállási jogukkal; és

c)	a befektetők kivel léphetnek kapcsolatba, ha élni kívánnak elállási jogukkal.

(3) Ha az értékpapírok vásárlása vagy jegyzése pénzügyi közvetítőn keresztül történik, a pénzügyi közvetítőnek tájékoztatnia kell a befektetőket arról, hogy kiegészítés közzétételére kerülhet sor, arról, hogy hol és mikor tehetik közzé a kiegészítést, valamint arról, hogy a pénzügyi közvetítő segítséget nyújt a befektetőknek abban, hogy ilyen esetben gyakorolhassák az elfogadó nyilatkozattól való elállási jogukat.

A pénzügyi közvetítőnek a kiegészítés közzétételének napján kapcsolatba kell lépnie a befektetőkkel.

Ha az értékpapírok vásárlása vagy jegyzése közvetlenül a kibocsátónál történik, a kibocsátónak tájékoztatnia kell a befektetőket arról, hogy kiegészítés közzétételére kerülhet sor, arról, hogy várhatóan hol teszik közzé a kiegészítést, valamint arról, hogy ilyen esetben a befektetők jogosultak lehetnek elfogadó nyilatkozatuktól való elállásra.

(4) Amennyiben a kibocsátó kiegészítést készít olyan, az alaptájékoztatóban szereplő információk vonatkozásában, amelyek csak egy vagy több egyedi kibocsátásra vonatkoznak, úgy a (2) bekezdésben foglalt, a befektetőknek az elfogadó nyilatkozatuktól való elállásra vonatkozó joga nem alkalmazható az alaptájékoztatónak megfelelő összes értékpapír-kibocsátásra, csak az adott kibocsátás(ok)ra.

(5) Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben említett jelentős új tényező, lényeges hiba vagy lényeges pontatlanság csupán a regisztrációs okmányban vagy az egyetemes regisztrációs okmányban foglalt információkat érinti, és a regisztrációs okmányt vagy egyetemes regisztrációs okmányt egyidejűleg több tájékoztató alkotórészeként használják, csak egyetlen kiegészítést kell elkészíteni és jóváhagyatni. Ebben az esetben a kiegészítésben fel kell sorolni az összes olyan tájékoztatót, amelyre a kiegészítés vonatkozik.

(6) A kiegészítésnek a jóváhagyás előtti ellenőrzése során az illetékes hatóság kérheti, hogy a kiegészítés mellékletben tartalmazza a kiegészített tájékoztató, a regisztrációs okmány vagy az egyetemes regisztrációs okmány egységes szerkezetbe foglalt változatát, amennyiben erre a tájékoztatóban található információk érthetőségének biztosításához szükség van. Ezt a kérést a 20. cikk (4) bekezdése szerinti, kiegészítő információra vonatkozó kérésnek kell tekinteni. A kibocsátó bármely esetben, önkéntesen is csatolhatja a kiegészítés mellékleteként a kiegészített tájékoztató, a regisztrációs okmány vagy az egyetemes regisztrációs okmány egységes szerkezetbe foglalt változatát.

(7) Az ESMA-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia azon helyzetek pontos meghatározására, amelyekben a tájékoztatóban foglalt információkkal kapcsolatos jelentős új tényező, lényeges hiba vagy lényeges pontatlanság szükségessé teszi, hogy a tájékoztatóhoz kiegészítést tegyenek közzé.

Az ESMA köteles e szabályozástechnikai standardtervezeteket 2018. július 21-ig benyújtani a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

V. FEJEZET

ÉRTÉKPAPÍROKRA VONATKOZÓ HATÁRON ÁTNYÚLÓ AJÁNLATTÉTEL ÉS SZABÁLYOZOTT PIACRA TÖRTÉNŐ BEVEZETÉS, VALAMINT NYELVHASZNÁLAT

24. cikk

A tájékoztatók jóváhagyásának uniós hatálya

(1) A 37. cikk sérelme nélkül, amennyiben az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel vagy azok szabályozott piacra történő bevezetése egy vagy több tagállamban vagy a kibocsátó szerinti tagállamtól eltérő tagállamban történik, a kibocsátó szerinti tagállam által jóváhagyott tájékoztató és annak minden kiegészítése bármely nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállamban történő nyilvános ajánlattételre vagy szabályozott piacra történő bevezetésre érvényes, feltéve hogy az ESMA-t és minden egyes nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatóságának megküldték az iratokat a 25. cikknek megfelelően. A nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállamok illetékes hatóságai nem folytathatnak le jóváhagyási vagy adminisztratív eljárásokat a más tagállamok illetékes hatóságai által jóváhagyott tájékoztatók és kiegészítések, valamint a végleges feltételek tekintetében.

(2) Amennyiben a 23. cikk (1) bekezdésében megállapított időtartamon belül jelentős új tényező, lényeges hiba vagy lényeges pontatlanság merül fel vagy ilyet észlelnek, a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságának elő kell írnia a jóváhagyandó kiegészítés közzétételét a 20. cikk (1) bekezdésével összhangban. Az ESMA és a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatósága tájékoztathatja a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságát az új információk szükségességéről.

25. cikk

A tájékoztatók és kiegészítések, valamint a végleges feltételek megküldése

(1) A kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságának a kibocsátó, az ajánlattevő, a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személy kérelmére, a kérelem átvételétől számított egy munkanapon belül, vagy ha a kérelmet a tájékoztató tervezetével együtt nyújtják be, a tájékoztató jóváhagyásától számított egy munkanapon belül, meg kell küldenie a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatóságának a jóváhagyási igazolást, valamint az érintett tájékoztató elektronikus példányát, amely tanúsítja, hogy a tájékoztatót e rendeletnek megfelelően készítették el, valamint az említett tájékoztató elektronikus példányát.

Adott esetben az első albekezdésben említettek szerint megküldött iratokhoz csatolni kell a tájékoztatónak és bármely esetleges összefoglalónak a kibocsátó, az ajánlattevő, a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személy felelőssége mellett elkészített fordítását.

Ugyanezt az eljárást kell követni a tájékoztató bármilyen kiegészítése esetén.

A jóváhagyási igazolást – a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatóságának való megküldéssel egyidejűleg – meg kell küldeni a kibocsátónak, az ajánlattevőnek, a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személynek vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személynek.

(2) A jóváhagyási igazolásban fel kell tüntetni, ha a 18. cikk (1) és (2) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazására kerül sor, annak indokolásával együtt.

(3) A kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatóságának való megküldéssel egyidejűleg köteles az ESMA-nak is megküldeni a tájékoztató vagy annak bármely esetleges kiegészítése jóváhagyási igazolását.

(4) Amennyiben a korábban megküldött alaptájékoztató végleges feltételei nem szerepelnek sem az alaptájékoztatóban, sem a kiegészítésben, a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága a benyújtást követően a lehető legrövidebb időn belül köteles azokról elektronikus úton tájékoztatni a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam(ok) illetékes hatóságát és az ESMA-t.

(5) Az illetékes hatóságok a tájékoztatóknak és azok kiegészítéseinek a megküldéséért vagy a megküldött iratok kézhezvételéért, illetve a kapcsolódó felügyeleti tevékenységekért nem számíthatnak fel díjat, sem a kibocsátó szerinti tagállamban, sem a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam(ok)ban.

(6) Az ESMA-nak iratküldési portált kell létrehoznia, amelyre – az e cikk (1), (3) és (4) bekezdésében és a 26. cikkben említett iratküldés és kommunikáció céljából – minden illetékes hatóságnak fel kell töltenie az e cikk (1) bekezdésében és a 26. cikk (2) bekezdésében említett jóváhagyási igazolásokat és elektronikus példányokat, valamint az alaptájékoztatók végleges feltételeit.

Az említett dokumentumok illetékes hatóságok közötti továbbítását minden esetben ezen az iratküldési portálon keresztül kell végezni.

(7) Az ESMA-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia azoknak a technikai szabályoknak a pontos meghatározása céljából, amelyek a (6) bekezdésben említett iratküldési portál működéséhez szükségesek.

Az ESMA-nak ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket 2018. július 21-ig be kell nyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(8) E rendelet egységes alkalmazásának biztosítása, valamint a pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele érdekében az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a jóváhagyási igazolásnak, a tájékoztatónak, a tájékoztató bármely kiegészítésének, valamint a tájékoztató és/vagy az összefoglaló fordításának a megküldéséhez alkalmazandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

26. cikk

A regisztrációs okmányok és egyetemes regisztrációs okmányok megküldése

(1) Ezt a cikket kizárólag a 2. cikk m) pontjának ii. alpontjában említett, tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok kibocsátására és a 2. cikk m) pontjának iii. alpontjában említett, harmadik országban bejegyzett kibocsátókra kell alkalmazni, amennyiben a tájékoztató jóváhagyására az említett rendelkezések alapján kiválasztott kibocsátó szerinti tagállam nem azonos azzal a tagállammal, amelynek illetékes hatósága jóváhagyta a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy által készített regisztrációs okmányt vagy egyetemes regisztrációs okmányt.

(2) A regisztrációs okmányt vagy egyetemes regisztrációs okmányt, illetve azok esetleges módosításait jóváhagyó illetékes hatóságnak a kibocsátó, az ajánlattevő, a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy vagy az említett okmány elkészítéséért felelős személy kérelmére olyan jóváhagyási igazolást kell küldenie a kibocsátó szerinti tagállam tájékoztató jóváhagyásáért felelős illetékes hatóságának, amely tanúsítja, hogy a regisztrációs okmányt vagy egyetemes regisztrációs okmányt, illetve azok esetleges módosításait e rendeletnek megfelelően készítették el, valamint meg kell küldenie az említett okmány elektronikus példányát is. Az említett iratokat a kérelem kézhezvételét követő egy munkanapon belül – vagy, amennyiben a kérelmet a regisztrációs okmány vagy egyetemes regisztrációs okmány tervezetével együtt nyújtják be, az annak jóváhagyását követő egy munkanapon belül – kell megküldeni.

Adott esetben az első albekezdésben említettek szerint megküldött iratokhoz csatolni kell a regisztrációs okmánynak vagy egyetemes regisztrációs okmánynak, illetve azok esetleges módosításainak a kibocsátó, az ajánlattevő, a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy vagy az említett iratok elkészítéséért felelős személy felelőssége mellett elkészített fordítását.

A jóváhagyási igazolásról – a kibocsátó szerinti tagállam tájékoztató jóváhagyásáért felelős hatóságának történő megküldéssel egy időben – meg kell küldeni a kibocsátónak, az ajánlattevőnek, a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személynek, illetve a regisztrációs okmány vagy egyetemes regisztrációs okmány, illetve azok esetleges módosításai elkészítéséért felelős személynek.

Amennyiben a 18. cikk (1) és (2) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazására kerül sor, azt annak indokolásával együtt minden igazolásban fel kell tüntetni.

A regisztrációs okmányt vagy egyetemes regisztrációs okmányt, illetve azok esetleges módosításait jóváhagyó illetékes hatóságnak – a kibocsátó szerinti tagállam tájékoztató jóváhagyásáért felelős illetékes hatóságának történő megküldéssel egy időben – meg kell küldenie az ESMA-nak az említett dokumentumokra vonatkozó jóváhagyási igazolást.

Az említett illetékes hatóságok nem számíthatnak fel díjat a regisztrációs okmány vagy egyetemes regisztrációs okmány, illetve azok esetleges módosításainak megküldéséért, a megküldött iratok kézhezvételéért, vagy bármely ezzel összefüggő felügyeleti tevékenységért.

(3) A (2) bekezdés értelmében megküldött regisztrációs okmány vagy egyetemes regisztrációs okmány felhasználható a kibocsátó szerinti tagállamnak a tájékoztató jóváhagyásáért felelős illetékes hatóságának jóváhagyásra benyújtott tájékoztató alkotórészeként.

A kibocsátó szerinti tagállamnak a tájékoztató jóváhagyásáért felelős illetékes hatósága nem ellenőrizheti és nem hagyhatja jóvá a megküldött regisztrációs okmányt vagy egyetemes regisztrációs okmányt, illetve azok esetleges módosításait; mindössze az értékpapírjegyzéket és az összefoglalót kell jóváhagynia, és csak a megküldött iratok kézhezvétele után.

(4) A (2) bekezdés értelmében megküldött regisztrációs okmánynak vagy egyetemes regisztrációs okmánynak, függeléket kell tartalmaznia a 7. cikk (6) bekezdésében említett, a kibocsátóra vonatkozó kiemelt információkról. A regisztrációs okmányra vagy egyetemes regisztrációs okmányra vonatkozó jóváhagyásnak a függelékre is vonatkoznia kell.

Amennyiben a 27. cikk (2) bekezdésének második albekezdése és a 27. cikk (3) bekezdésének második albekezdése értelmében releváns, a megküldött iratokhoz csatolni kell a regisztrációs okmány vagy az egyetemes regisztrációs okmány függelékének a kibocsátó, az ajánlattevő, illetve a regisztrációs okmány vagy az egyetemes regisztrációs okmány elkészítéséért felelős személy felelőssége mellett elkészített fordítását.

Az összefoglaló készítésekor a kibocsátónak, az ajánlattevőnek vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személynek a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett szakaszban foglalt információk megváltoztatása nélkül kell reprodukálnia a függelék tartalmát. A kibocsátó szerinti tagállam tájékoztató jóváhagyásáért felelős illetékes hatóságának nem kell ellenőriznie az összefoglaló említett szakaszát.

(5) Amennyiben a 23. cikk (1) bekezdésében meghatározott időtartamon belül jelentős új tényező, lényeges hiba vagy lényeges pontatlanság merül fel vagy ilyet észlelnek, és az a regisztrációs okmányban vagy az egyetemes regisztrációs okmányban található információkat érinti, a 23. cikk értelmében előírt kiegészítést annak az illetékes hatóságnak kell benyújtani jóváhagyásra, amely a regisztrációs okmányt vagy az egyetemes regisztrációs okmányt jóváhagyta. A kiegészítést – az annak jóváhagyásától számított egy munkanapon belül – meg kell küldeni a kibocsátó szerinti tagállam tájékoztató jóváhagyásáért felelős illetékes hatóságának, az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően.

Amennyiben egy regisztrációs okmányt vagy egyetemes regisztrációs okmányt a 23. cikk (5) bekezdésében foglaltak szerint egyidejűleg több tájékoztató alkotórészeként használnak fel, a kiegészítést mindegyik olyan illetékes hatóságnak meg kell küldeni, amelyik a tájékoztatót jóváhagyta.

(6) E rendelet egységes alkalmazásának biztosítása, valamint a pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele érdekében az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a regisztrációs okmányra, az egyetemes regisztrációs okmányra, azok kiegészítéseire és fordításaira vonatkozó jóváhagyási igazolás megküldéséhez alkalmazandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

27. cikk

Nyelvhasználat

(1) Amennyiben az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre vagy az értékpapíroknak szabályozott piacra történő bevezetésére kizárólag a kibocsátó szerinti tagállamban kerül sor, a tájékoztatót a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága által elfogadott nyelven kell elkészíteni.

(2) Amennyiben az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre vagy az értékpapíroknak szabályozott piacra történő bevezetésére a kibocsátó szerinti tagállamon kívüli egy vagy több tagállamban kerül sor, a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy választása szerint a tájékoztatót vagy az adott tagállamok illetékes hatóságai által elfogadott nyelven, vagy a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelven kell elkészíteni.

Minden egyes nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatósága köteles előírni, hogy a 7. cikkben említett összefoglaló álljon rendelkezésre a tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek legalább az egyikén vagy az adott tagállam illetékes hatósága által elfogadott bármely más nyelven, de nem írhatja elő a tájékoztató egyéb részeinek lefordítását.

A kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága által végzendő ellenőrzés és jóváhagyás céljára a tájékoztatót a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy választása szerint az érintett hatóság által elfogadott nyelven vagy a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelven kell elkészíteni.

(3) Amennyiben az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre vagy az értékpapíroknak szabályozott piacra történő bevezetésére több tagállamban – a kibocsátó szerinti tagállamot is beleértve – kerül sor, a tájékoztatót a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága által elfogadott nyelven kell elkészíteni, és azt – a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy választása szerint – vagy minden egyes nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatósága által elfogadott nyelven, vagy a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelven is rendelkezésre kell bocsátani.

Minden egyes nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatósága köteles előírni, hogy a 7. cikkben említett összefoglaló álljon rendelkezésre a tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek legalább az egyikén, vagy az adott tagállam illetékes hatósága által elfogadott bármely más nyelven, de nem írhatja elő a tájékoztató egyéb részeinek lefordítását.

(4) Az egyedi kibocsátás végleges feltételeit és összefoglalóját a jóváhagyott alaptájékoztató nyelvével megegyező nyelven kell elkészíteni.

Amikor a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatóságának – vagy több nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam esetén a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállamok illetékes hatóságainak – a 25. cikk (4) bekezdésével összhangban elküldik a végleges feltételeket, a végleges feltételekre és az azokhoz mellékelt összefoglalóra a következő nyelvhasználati szabályokat kell alkalmazni:

az egyedi kibocsátás végleges feltételekhez mellékelt összefoglalójának rendelkezésre kell állnia a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek legalább az egyikén, vagy a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatósága által elfogadott bármely más nyelven, összhangban adott esetben a (2) bekezdés második albekezdésével, illetve a (3) bekezdés második albekezdésével;

b)	amennyiben az alaptájékoztatót az adott esetben a (2), illetve a (3) bekezdés értelmében le kell fordítani, akkor a végleges feltételekre és az egyedi kibocsátásnak az azokhoz mellékelt összefoglalójára ugyanazok a fordítási követelmények vonatkoznak, mint az alaptájékoztatóra.

(5) Amennyiben egy tájékoztató tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok szabályozott piacra történő bevezetéséhez kapcsolódik, és a szabályozott piacra történő bevezetést egy vagy több tagállamban kívánják végrehajtani, a tájékoztatót a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy választása szerint vagy a kibocsátó szerinti és a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatóságai által elfogadott nyelven vagy a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelven kell elkészíteni, feltéve hogy:

a)	az említett értékpapírok csak olyan szabályozott piacon vagy annak egy konkrét szegmensén belül lesznek majd forgalomban, ahol az ezen értékpapírokkal való kereskedés lehetősége csak minősített befektetők előtt áll nyitva; vagy

b)	az említett értékpapírok egységenkénti címletértéke legalább 100 000 EUR.

VI. FEJEZET

HARMADIK ORSZÁGOKBAN BEJEGYZETT KIBOCSÁTÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

28. cikk

Értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel vagy azok szabályozott piacra történő bevezetése az e rendelettel összhangban elkészített tájékoztató alapján

Amennyiben egy harmadik országbeli kibocsátó az e rendelettel összhangban készített tájékoztató alapján értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlatot kíván tenni az Unióban vagy értékpapírokat kíván bevezetni az Unióban található valamely szabályozott piacra, a tájékoztatóját a 20. cikkel összhangban jóvá kell hagyatnia a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságával.

A tájékoztató első albekezdésnek megfelelő jóváhagyása az e rendelet értelmében a tájékoztatóra vonatkozóan rögzített minden jog és kötelezettség meglétét is maga után vonja, és a tájékoztatóra, valamint a harmadik országbeli kibocsátóra e rendelet minden rendelkezését alkalmazni kell a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságának felügyelete mellett.

29. cikk

Értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel vagy azok szabályozott piacra történő bevezetése harmadik ország jogszabályaival összhangban elkészített tájékoztató alapján

(1) A harmadik országbeli kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága jóváhagyhatja az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételhez vagy azok szabályozott piacra történő bevezetéséhez a harmadik ország jogszabályai szerint elkészített, a harmadik ország jogszabályainak hatálya alá tartozó tájékoztatót, feltéve, hogy:

a)	az adott harmadik ország jogszabályai által előírt tájékoztatási követelmények egyenértékűek az e rendelet szerinti követelményekkel; és

b)	a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága a 30. cikknek megfelelően együttműködési megállapodást kötött a harmadik országbeli kibocsátó megfelelő felügyeleti hatóságaival.

(2) Amennyiben a harmadik országbeli kibocsátó által kibocsátott az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre vagy azok szabályozott piacra történő bevezetésére a kibocsátó szerinti tagállamtól eltérő tagállamban kerül sor, a 24., 25. és 27. cikkben foglalt követelményeket kell alkalmazni.

(3) A Bizottság a 44. cikkel összhangban felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése érdekében, az általános egyenértékűségi kritériumok meghatározása céljából, a 6., 7., 8. és 13. cikkben foglalt követelmények alapján.

A fenti kritériumok alapján a Bizottság végrehajtási határozatot fogadhat el, amellyel tanúsítja, hogy a harmadik ország jogszabályaiban előírt tájékoztatási követelmények egyenértékűek e rendelet követelményeivel. Az említett végrehajtási határozatot a 45. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

30. cikk

Együttműködés harmadik országokkal

(1) A 29. cikk – és amennyiben szükséges, a 28. cikk – alkalmazásában a tagállamok illetékes hatóságainak együttműködési megállapodást kell kötniük a harmadik országok felügyeleti hatóságaival a harmadik országokban található felügyeleti hatóságokkal folytatandó információcserére, valamint az e rendelet alapján a harmadik országokban keletkező kötelezettségek érvényesítésére vonatkozóan, kivéve abban az esetben, ha az adott harmadik ország szerepel az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (25) 9. cikke alapján a Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló hatályos jogi aktussal összhangban azon joghatóság szerinti területek jegyzékén, amelyeknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó nemzeti rendszereit olyan stratégiai hiányosságok jellemzik, amelyek jelentős fenyegetést jelentenek az Unió pénzügyi rendszerére nézve. Az együttműködési megállapodásoknak biztosítaniuk kell legalább a hatékony információcserét, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára az e rendeletből eredő kötelezettségeik teljesítését.

Az illetékes hatóságnak tájékoztatnia kell az ESMA-t és a többi illetékes hatóságot ilyen jellegű megállapodás esetleges megkötése esetén.

(2) A 29. cikk – és amennyiben szükséges, a 28. cikk – alkalmazásában az ESMA-nak elő kell segítenie és össze kell hangolnia az illetékes hatóságok és a harmadik országok érintett felügyeleti hatóságai közötti együttműködési megállapodások kidolgozását.

Az ESMA-nak szükség esetén elő kell segítenie és össze kell hangolnia a harmadik országok felügyeleti hatóságaitól kapott, a 38. és 39. cikk szerinti intézkedések meghozatala szempontjából lényeges információknak az illetékes hatóságok közötti cseréjét is.

(3) Az illetékes hatóságok csak akkor köthetnek információcseréről szóló együttműködési megállapodásokat harmadik országok felügyeleti hatóságaival, ha a továbbított információkra legalább a 35. cikkben meghatározottakkal egyenértékű szakmai titoktartási garancia vonatkozik. Az információcserére kizárólag az említett illetékes hatóságok feladatainak ellátása céljából kerülhet sor.

(4) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki – illetve, amennyiben a Bizottság kéri, köteles azokat kidolgozni – az (1) bekezdésben említett együttműködési megállapodások minimális tartalmának és a megállapodásokhoz felhasználandó mintadokumentumnak a meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

VII. FEJEZET

AZ ESMA ÉS AZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK

31. cikk

Az illetékes hatóságok

(1) Minden egyes tagállam kijelöl egy illetékes közigazgatási hatóságot, amely felelős az ebből a rendeletből eredő kötelezettségek végrehajtásáért és annak biztosításáért, hogy az e rendelet rendelkezéseit alkalmazzák. A tagállamok a kijelölésről tájékoztatják a Bizottságot, az ESMA-t és a többi tagállam illetékes hatóságait.

Az illetékes hatóságnak a piaci szereplőktől függetlennek kell lennie.

(2) A tagállamok engedélyezhetik az illetékes hatóságaik számára, hogy harmadik felekre ruházzák át a jóváhagyott tájékoztatók és a kapcsolódó dokumentumok elektronikus közzétételének feladatát.

Az ilyen feladatok más szervezetekre történő átruházásáról szóló külön határozatban a következőkről kell rendelkezni:

a)	a végrehajtandó feladatok és a feladatok ellátásának feltételei;

b)	egy olyan záradékról való rendelkezés, amely kötelezi az érintett harmadik felet, hogy eljárása során és szervezete kialakításakor kerülje az összeférhetetlenséget, és a rábízott feladatok ellátása során szerzett információkat tisztességtelenül, illetve a verseny korlátozására ne használja fel; és

c)	minden megállapodás az illetékes hatóság és azon harmadik fél között, amelyre a feladatokat átruházzák.

Az e rendeletnek való megfelelés felügyeletéért és a tájékoztató jóváhagyásáért a végső felelősséget minden esetben az (1) bekezdéssel összhangban kijelölt illetékes hatóság viseli.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, az ESMA-t és a többi tagállam illetékes hatóságát a második albekezdésben említett minden, feladatok átruházásáról szóló határozatról, beleértve az átruházást szabályozó pontos feltételeket is.

(3) Az (1) és (2) bekezdés nem sérti a tagállamok azon lehetőségét, hogy külön jogi és közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak azokra a tengerentúli európai területekre, amelyek külkapcsolataiért az adott tagállam felelős.

32. cikk

Az illetékes hatóságok hatásköre

(1) Az e rendelet szerinti feladataik teljesítése érdekében az illetékes hatóságoknak – a nemzeti joggal összhangban – legalább az alábbi felügyeleti és vizsgálati hatáskörökkel kell rendelkezniük:

a)	előírhatják a kibocsátók, ajánlattevők vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyek számára, hogy kiegészítő információkat vegyenek fel a tájékoztatóba, amennyiben ez a befektetők védelme érdekében szükséges;

b)	előírhatják a kibocsátók, ajánlattevők vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyek, valamint a fölöttük ellenőrzést gyakorló vagy általuk ellenőrzött személyek számára, hogy információkat és dokumentumokat bocsássanak rendelkezésre;

előírhatják a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy, valamint az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel végrehajtásával vagy azok szabályozott piacra történő bevezetése kérelmezésével megbízott pénzügyi közvetítők könyvvizsgálói és vezetői számára, hogy információkat szolgáltassanak;

d)	felfüggeszthetik az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételt vagy azok szabályozott piacra történő bevezetését esetenként legfeljebb tíz egymást követő munkanapra, ha észszerű indokkal feltételezik, hogy e rendeletet megsértették;

megtilthatják vagy felfüggeszthetik a reklámozást vagy előírhatják, hogy a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy vagy az érintett pénzügyi közvetítő beszüntesse vagy felfüggessze reklámtevékenységét, esetenként legfeljebb tíz egymást követő munkanapra, ha észszerű indokkal feltételezik, hogy e rendeletet megsértették;

f)	megtilthatják az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételt vagy azok szabályozott piacra történő bevezetését, amennyiben megállapítják, hogy e rendeletet megsértették, vagy észszerű indokkal feltételezhető, hogy meg fogják sérteni;

felfüggeszthetik a szabályozott piacon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben folytatott kereskedést, vagy kezdeményezhetik a kereskedés felfüggesztését az adott szabályozott piacon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben, esetenként legfeljebb tíz egymást követő munkanapra, ha észszerű indokkal feltételezik, hogy e rendeletet megsértették;

h)	megtilthatják a szabályozott piacon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben folytatott kereskedést, amennyiben megállapítják, hogy e rendeletet megsértették;

i)	közzétehetik a tényt, hogy egy kibocsátó, ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy nem teljesíti a kötelezettségeit;

felfüggeszthetik a jóváhagyásra benyújtott tájékoztató ellenőrzését, vagy felfüggeszthetik vagy korlátozhatják az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételt vagy azok szabályozott piacra történő bevezetését, amennyiben az illetékes hatóság a 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (26) 42. cikke alapján ráruházott, tiltás vagy korlátozás kiszabásának hatáskörével él, amíg e tiltás vagy korlátozás érvényességét nem veszti;

legfeljebb öt évre megtagadhatják egy adott kibocsátó, ajánlattevő vagy szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy által készített bármely tájékoztató jóváhagyását, amennyiben a kibocsátó, ajánlattevő vagy szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy több alkalommal súlyosan megsértette e rendeletet;

a befektetők védelmének, illetve a piac zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében közzétehetik – vagy előírhatják a kibocsátó számára, hogy tegye közzé – az összes lényeges információt, amely hatással lehet a nyilvánosság számára felajánlott vagy a szabályozott piacokra bevezetett értékpapírok értékelésére;

felfüggeszthetik az értékpapírok kereskedését vagy előírhatják az adott szabályozott piacon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben folytatott értékpapír kereskedés felfüggesztését, ha úgy ítélik meg, hogy a kibocsátó helyzete következtében a kereskedés hátrányosan befolyásolná a befektetők érdekeit;

helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhetnek a természetes személyek lakóhelyétől eltérő helyszíneken, és e célból bizonyos helyszínekre beléphetnek, hogy dokumentumokhoz és bármilyen formátumú adatokhoz férjenek hozzá, amennyiben fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy ott az ellenőrzés vagy vizsgálat tárgyával összefüggő olyan dokumentumok és adatok találhatók, amelyek relevánsak lehetnek az e rendelet megszegése bizonyításának az alátámasztásához.

Ha a nemzeti jogszabályok alapján szükséges, az illetékes hatóság kérheti a megfelelő igazságügyi hatóságot, hogy határozzon az első albekezdésben említett hatáskörök alkalmazásáról.

Abban az esetben, ha az illetékes hatóság az első albekezdés k) pontja alapján megtagadta a tájékoztató jóváhagyását, erről tájékoztatnia kell az ESMA-t, az ESMA-nak pedig tájékoztatnia kell a többi tagállam illetékes hatóságát.

Az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban részt vehet az az első albekezdés n) pontjában említett helyszíni vizsgálatokban, amennyiben azokat két vagy több illetékes hatóság közösen hajtja végre.

(2) Az illetékes hatóságok az alábbi módokon látják el az (1) bekezdésben említett funkcióikat és gyakorolják hatásköreiket:

a)	közvetlenül;

b)	más hatóságokkal együttműködésben;

c)	saját felelősségük mellett az említett hatóságokra való hatáskör-átruházással;

d)	az illetékes igazságügyi szervekhez benyújtott kérelem útján.

(3) A tagállamok a megfelelő intézkedések meghozatalával biztosítják, hogy az illetékes hatóságok valamennyi olyan felügyeleti és vizsgálati hatáskörrel rendelkezzenek, amely feladataik ellátásához szükséges.

(4) Ez a rendelet nem sérti a 2004/25/EK irányelvet átültető, nyilvános vételi ajánlatokkal, vállalkozások összefonódási ügyleteivel és a vállalkozások tulajdonjogát vagy irányítását befolyásoló más ügyletekkel kapcsolatos, az e rendeletben foglalt követelményeken kívül további követelményeket előíró törvényi és rendeleti rendelkezéseket.

(5) Az illetékes hatóságok részére valamely személy által e rendelettel összhangban nyújtott tájékoztatás nem minősül az információátadás bármely, szerződésben, vagy bármely törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésben meghatározott korlátozása megsértésének, és nem jár a bejelentő semmilyen felelősségével az ilyen bejelentéssel kapcsolatban.

(6) Az (1)–(3) bekezdés nem sérti a tagállamok azon lehetőségét, hogy külön jogi és közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak azokra a tengerentúli európai területekre, amelyek külkapcsolataiért az adott tagállam felelős.

33. cikk

Együttműködés az illetékes hatóságok között

(1) E rendelet alkalmazásában az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük egymással és az ESMA-val. Indokolatlan késedelem nélkül információt kell cserélniük és együtt kell működniük a vizsgálati, felügyeleti és jogérvényesítési tevékenységeik során.

Amennyiben a tagállamok a 38. cikkel összhangban úgy határoznak, hogy e rendelet megszegése esetére büntetőjogi szankciókat állapítanak meg, megfelelő intézkedésekkel biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok rendelkeznek az ahhoz szükséges hatáskörökkel, hogy kapcsolatba lépjenek a joghatóságukhoz tartozó igazságügyi hatóságokkal, az e rendelet esetleges megsértésével kapcsolatban indított nyomozásokhoz vagy eljárásokhoz kapcsolódó konkrét információkat szerezzenek be, és azokat az ESMA-val és egymással e rendelet alkalmazása céljából való együttműködési kötelezettségük teljesítése érdekében továbbítsák más illetékes hatóságoknak és az ESMA-nak.

(2) Az illetékes hatóság az alábbi kivételes körülmények valamelyikének a fennállása esetén utasíthatja el a tájékoztatás vagy valamely nyomozás tekintetében történő együttműködés iránti kérelem teljesítését:

a)	ha a kérelem teljesítése valószínűleg hátrányosan befolyásolná saját vizsgálati vagy jogérvényesítési tevékenységeit, illetve egy adott nyomozás kimenetelét;

b)	ha az adott cselekmények és személyek tekintetében már kezdeményeztek bírósági eljárást a megkeresett tagállam hatóságainál;

c)	ha az említett személyek tekintetében ugyanezen cselekmények miatt a megkeresett tagállamban már jogerős bírósági határozatot hoztak.

(3) Az illetékes hatóságok kérésre kötelesek haladéktalanul rendelkezésre bocsátani az e rendelet alkalmazása céljából szükséges információkat.

(4) Az illetékes hatóság segítséget kérhet egy másik tagállam illetékes hatóságától a helyszíni ellenőrzésekkel vagy vizsgálatokkal kapcsolatban.

A segítséget kérő illetékes hatóságnak tájékoztatnia kell az ESMA-t az első albekezdésben említett valamennyi megkeresésről. Határon átnyúló hatású helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat esetében az ESMA köteles valamely érintett illetékes hatóság megkeresésére az ellenőrzést vagy vizsgálatot koordinálni.

Amennyiben valamely illetékes hatóság egy másik tagállam illetékes hatóságától helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatása iránti megkeresést kap, a következő lehetőségek közül választhat:

a)	saját maga végzi el a helyszíni ellenőrzést vagy vizsgálatot;

b)	engedélyezi az őt felkérő illetékes hatóság számára a helyszíni ellenőrzésben vagy vizsgálatban történő részvételt;

c)	engedélyezi az őt felkérő illetékes hatóság számára a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatását;

d)	ellenőröket vagy szakértőket jelöl ki a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat elvégzésére;

e)	a felügyeleti tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokat megoszt más illetékes hatóságokkal.

(5) Az illetékes hatóságok az ESMA-hoz utalhatják azokat az eseteket, amikor egy együttműködés – különösen információcsere – iránti megkeresés elutasításra került vagy arra észszerű időn belül nem reagáltak. Az EUMSZ 258. cikkének sérelme nélkül, az e bekezdés első mondatában említett helyzetekben az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

(6) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki – illetve, amennyiben a Bizottság kéri, köteles azokat kidolgozni – az illetékes hatóságok által az (1) bekezdéssel összhangban megosztandó információk meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7) Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki az illetékes hatóságok közötti együttműködéshez és információcseréhez alkalmazandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

A Bizottságra felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

34. cikk

Együttműködés az ESMA-val

(1) E rendelet alkalmazásában az illetékes hatóságoknak az 1095/2010/EU rendeletnek megfelelően együtt kell működniük az ESMA-val.

(2) Az illetékes hatóságoknak az 1095/2010/EU rendelet 35. cikkével összhangban haladéktalanul az ESMA rendelkezésére kell bocsátaniuk a feladatainak elvégzéséhez szükséges valamennyi információt.

(3) E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki, amelyekben meghatározza a (2) bekezdésben említett információcsere eljárásait és formáit.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

35. cikk

Szakmai titoktartás

(1) Az e rendelet értelmében az illetékes hatóságok között folytatott bármilyen, üzleti vagy működési feltételekkel, illetve más gazdasági vagy személyes jellegű ügyekkel kapcsolatos információcsere bizalmas adatközlésnek minősül és a szakmai titoktartás követelményeinek hatálya alá tartozik, kivéve azt az esetet, ha az illetékes hatóság az információközléssel egyidejűleg megállapítja, hogy a szóban forgó információ közreadható, illetve ha az információközlést jogi eljárás teszi szükségessé.

(2) A szakmai titoktartás kötelezettsége mindazokra a személyekre vonatkozik, akik az illetékes hatóságnál vagy olyan harmadik félnél dolgoznak vagy dolgoztak, amelyekre az illetékes hatóság átruházta hatásköreit. A szakmai titoktartás hatálya alá tartozó információk semmilyen más személlyel vagy hatósággal nem közölhetők, kivéve, ha ezt az uniós vagy tagállami jogban foglalt rendelkezés írja elő.

36. cikk

Adatvédelem

A személyes adatok e rendelet keretei között végzett kezelése tekintetében az illetékes hatóságoknak az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban kell végezniük a rendelet alkalmazásához kapcsolódó feladataikat.

A személyes adatok ESMA általi, e rendelet keretei között végzett kezelése tekintetében az ESMA-nak meg kell felelnie a 45/2001/EK rendeletnek.

37. cikk

Óvintézkedések

(1) Amennyiben a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatóságnak egyértelmű és bizonyítható alapja van annak vélelmezésére, hogy a kibocsátó, ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy vagy az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétellel megbízott pénzügyi közvetítők szabálytalanságot követtek el vagy az e rendelet szerinti kötelezettségeiket megszegték, a megállapításait el kell juttatnia a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságához és az ESMA-hoz.

(2) Ha a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatósága által meghozott intézkedések ellenére a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy vagy az az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétellel megbízott pénzügyi közvetítő továbbra is megsérti e rendeletet, a nyilvános forgalomba hozatal helye szerinti tagállam illetékes hatósága – a kibocsátó szerinti tagállam illetékes hatóságának és az ESMA-nak a tájékoztatását követően – köteles minden helyénvaló intézkedést meghozni a befektetők védelme érdekében, és erről indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatni a Bizottságot és az ESMA-t.

(3) Amennyiben valamely illetékes hatóság nem ért egyet egy másik illetékes hatóságnak a (2) bekezdés értelmében hozott valamely intézkedésével, az ügyet az ESMA elé utalhatja. Az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke alapján ráruházott hatáskörben járhat el.

VIII. FEJEZET

KÖZIGAZGATÁSI SZANKCIÓK ÉS EGYÉB KÖZIGAZGATÁSI INTÉZKEDÉSEK

38. cikk

Közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések

(1) Az illetékes hatóságok 32. cikk szerinti felügyeleti és vizsgálati hatáskörének, valamint a tagállamok büntetőjogi szankciók előírására és alkalmazására vonatkozó jogának sérelme nélkül a tagállamok a nemzeti joggal összhangban hatáskört biztosítanak az illetékes hatóságok számára közigazgatási szankciók kiszabásához és megfelelő egyéb, hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási intézkedések meghozatalához. Az említett közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket legalább az alábbi jogsértések esetén kell alkalmazni:

a 3. cikk, az 5. cikk, a 6. cikk, a 7. cikk (1)–(11) bekezdésének, a 8. cikk, a 9. cikk, a 10. cikk, a 11. cikk (1) és (3) bekezdésének, a 14. cikk (1) és (2) bekezdésének, a 15. cikk (1) bekezdésének, a 16. cikk (1), (2) és (3) bekezdésének, a 17. cikk, a 18. cikk, a 19. cikk (1)–(3) bekezdésének, a 20. cikk (1) bekezdésének, a 21. cikk (1)–(4) bekezdésének és (7)–(11) bekezdésének, a 22. cikk (2)–(5) bekezdésének, a 23. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdésének, valamint a 27. cikk megsértése;

b)	a 32. cikk szerinti vizsgálatban vagy ellenőrzésben való együttműködés vagy kérelemben foglaltak teljesítésének elmulasztása.

A tagállamok úgy határozhatnak, hogy nem állapítanak meg közigazgatási szankciókra vonatkozó szabályokat az első albekezdésben foglaltak szerint, ha az említett albekezdés a) és b) pontjában említett jogsértések a nemzeti jogukban 2018. július 21-ig már büntetőjogi szankciók hatálya alá tartoznak. Amennyiben a tagállamok így határoznak, részletesen tájékoztatják a Bizottságot és az ESMA-t büntetőjoguk idevágó részeiről.

A tagállamok az első és második albekezdésben említett szabályokról 2018. július 21-ig részletesen tájékoztatják a Bizottságot és az ESMA-t. A tagállamok az említett szabályok későbbi módosításairól haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és az ESMA-t.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett jogsértések esetében a tagállamok a nemzeti joggal összhangban hatáskört biztosítanak az illetékes hatóságok számára legalább az alábbi közigazgatási szankciók kiszabásához, illetve egyéb közigazgatási intézkedések meghozatalához:

a)	a felelős természetes vagy jogi személyt és a jogsértés jellegét megnevező nyilvános közlemény a 42. cikknek megfelelően;

b)	a felelős természetes vagy jogi személy számára a jogsértést megvalósító magatartással való felhagyást előíró végzés;

c)	közigazgatási pénzbírság, melynek felső határa legalább a jogsértésből származó nyereség vagy az amiatt elkerült veszteség összegének kétszerese, amennyiben azok meghatározhatók;

jogi személy esetében olyan közigazgatási pénzbírság, amelynek felső határa legalább 5 000 000 EUR, illetve azon tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2017. július 20-án ennek megfelelő összeg vagy a jogi személy ügyvezető szerve által jóváhagyott, legutolsó rendelkezésre álló beszámoló szerinti előző teljes éves árbevételének 3 %-a.

Amennyiben a jogi személy anyavállalat, vagy olyan anyavállalat leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU irányelv értelmében összevont pénzügyi beszámolót kell készítenie, a figyelembe veendő teljes éves árbevétel a legutolsó rendelkezésre álló, a legfelső szintű anyavállalat vezető testülete által jóváhagyott összevont beszámoló szerinti teljes éves árbevétel, vagy a vonatkozó uniós számviteli jogszabályok szerinti, annak megfelelő típusú bevétel.

e)	természetes személy esetében legalább 700 000 EUR összegű, illetve azon tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2017. július 20-án ennek megfelelő értékű maximális közigazgatási pénzbírság.

(3) A tagállamok további szankciókat és intézkedéseket, valamint az e rendeletben előírtnál súlyosabb közigazgatási pénzbírságokat is előírhatnak.

39. cikk

A felügyeleti és szankcionálási hatáskör gyakorlása

(1) Az illetékes hatóságok a közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések típusának és szintjének a meghatározásakor figyelembe vesznek minden lényeges körülményt, többek között adott esetben az alábbiakat:

a)	a jogsértés súlyossága és időtartama;

b)	a jogsértésért felelős személy felelősségének mértéke;

c)	a jogsértésért felelős személynek a felelős jogi személy teljes árbevételében vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében és nettó vagyonában kifejezett pénzügyi teljesítőképessége;

d)	a jogsértés lakossági befektetők érdekeire gyakorolt hatása;

e)	a jogsértésért felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség nagysága, vagy harmadik feleknek a jogsértésből származó vesztesége, amennyiben ezek meghatározhatók;

f)	a jogsértésért felelős személy illetékes hatósággal való együttműködésének mértéke, amely nem érinti az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszaszolgáltatásának kötelezettségét;

g)	a jogsértésért felelős személy által elkövetett korábbi jogsértések;

h)	a felelős személy által a jogsértés után, a jogsértés megismétlődésének megelőzése érdekében hozott intézkedések.

(2) A közigazgatási szankciókra és egyéb közigazgatási intézkedésekre vonatkozó hatáskörük 38. cikk szerinti gyakorlása során az illetékes hatóságoknak szorosan együtt kell működniük annak érdekében, hogy a felügyeleti és vizsgálati hatáskörük gyakorlása, valamint a kiszabott közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések e rendeletnek megfelelően hatékonyak és arányosak legyenek. A párhuzamos és egymást átfedő intézkedések elkerülése érdekében összehangoltan kell fellépniük a határon átnyúló esetekben a felügyeleti és vizsgálati hatáskörök gyakorlása, valamint a közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések kiszabása során.

40. cikk

Jogorvoslati jog

A tagállamok biztosítják, hogy az e rendelet alapján hozott határozatokat kellően megindokolják, és azok ellen bíróság előtt jogorvoslattal lehessen élni.

A 20. cikk alkalmazásában a jogorvoslati jog azokban az esetekben is alkalmazandó, amikor az illetékes hatóság a 20. cikk (2), (3) és (6) bekezdésében említett határidőkön belül nem hoz döntést a jóváhagyási kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról, és változtatásokat vagy kiegészítő információkat sem ír elő az adott kérelemmel kapcsolatban.

41. cikk

A jogsértések bejelentése

(1) Az illetékes hatóságoknak hatékony mechanizmusokat kell létrehozniuk annak érdekében, hogy ösztönözzék és lehetővé tegyék az e rendelet tényleges vagy esetleges megsértésének az illetékes hatóságok részére történő bejelentését.

(2) Az (1) bekezdésben említett mechanizmusok közé tartoznak legalább a következők:

a)	a tényleges vagy lehetséges jogsértésekről szóló bejelentések átvételére és nyomon követésére vonatkozó konkrét eljárások, ideértve az ilyen bejelentések számára biztonságos kommunikációs csatornák létrehozása is;

b)	munkaszerződéssel alkalmazott, jogsértést bejelentő személyek megfelelő védelme legalább a munkáltató vagy harmadik felek általi megtorlással, diszkriminációval vagy másfajta tisztességtelen bánásmóddal szemben, akik jogsértést jelentenek be;

védelem biztosítása mind a jogsértést bejelentő személy, mind a jogsértésért állítólagosan felelős természetes személy személyazonosságára és személyes adataira vonatkozóan az eljárás minden szakaszában, kivéve, ha a nemzeti jog a további vizsgálattal vagy a bejelentést követően indított igazságügyi eljárással összefüggésben előírja e személyek kilétének a felfedését.

(3) Az e rendelet tényleges vagy lehetséges megsértésével kapcsolatban érdemi információt szolgáltató személynek a tagállamok a nemzeti jogukkal összhangban pénzügyi ösztönzőt kínálhatnak fel akkor, ha a bejelentőnek az információ bejelentésére nincs más, korábbról fennálló jogszabályi vagy szerződéses kötelezettsége, valamint feltéve, hogy a bejelentett információ új, és e rendelet megsértése miatti közigazgatási vagy büntetőjogi szankció kiszabásához vagy egyéb közigazgatási intézkedés meghozatalához vezet.

(4) A tagállamok a pénzügyi szolgáltatások szempontjából szabályozott tevékenységet folytató munkáltatóktól megkövetelik, hogy olyan megfelelő eljárásokat alakítsanak ki, amelyekkel a munkavállalóik a tényleges és lehetséges jogsértéseket – egy pontosan meghatározott, független és önálló csatornán keresztül – az adott szervezeten belül bejelenthetik.

42. cikk

A határozatok közzététele

(1) Az e rendelet megsértéséért közigazgatási szankciót vagy egyéb közigazgatási intézkedést kiszabó határozatot az illetékes hatóságoknak közvetlenül azt követően, hogy a szankció által sújtott személyt tájékoztatták róla, közzé kell tenniük hivatalos honlapjukon. A közzétételnek legalább a jogsértés típusára és jellegére, valamint a felelős természetes vagy jogi személyek kilétére vonatkozó információkat tartalmaznia kell. Ez a kötelezettség nem vonatkozik a vizsgálati jellegű intézkedést előíró határozatokra.

(2) Amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a jogi személyek kilétének vagy a természetes személyek személyazonosságának vagy személyes adatainak a közzététele – az említett adatok közzétételének arányosságát vizsgáló eseti értékelés alapján – aránytalan, vagy ha a közzététel veszélyeztetné a pénzügyi piacok stabilitását, illetve egy folyamatban lévő nyomozást, a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok megteszik az alábbiak valamelyikét:

a)	elhalasztják a szankciót vagy az intézkedést kiszabó határozat közzétételét mindaddig, amíg a közzététel ellen szóló okok fennállnak;

b)	anonim módon, a nemzeti jognak megfelelően teszik közzé a szankciót vagy intézkedést kiszabó határozatot, amennyiben az anonim közzététel biztosítja az érintett személyes adatok hatékony védelmét;

eltekintenek a szankciót vagy az intézkedést kiszabó határozat közzétételétől, amennyiben az a) és b) pontban meghatározott opciókat nem tekintik elégségesnek annak biztosításához, hogy:

i.	a pénzügyi piacok stabilitása ne kerüljön veszélybe;

ii.	arányos legyen e határozatok közzététele az intézkedésekhez viszonyítva, amely intézkedések megítélésük szerint csekély jelentőségűek.

A szankciót vagy intézkedést kiszabó határozat anonim közzététele esetén – az első albekezdés b) pontjában említettek szerint – az érintett adatok közzététele ésszerű időtartamig elhalasztható, amennyiben ezen időszakon belül az anonim közzététel indokai várhatóan megszűnnek

(3) Amennyiben a szankciót vagy intézkedést kiszabó határozat ellen az illetékes igazságügyi vagy más hatósághoz jogorvoslati kérelmet nyújtanak be, az illetékes hatóságoknak hivatalos honlapjukon haladéktalanul közzé kell tenniük az erre vonatkozó információt és a jogorvoslat eredményével kapcsolatos későbbi információkat. A szankció kiszabásáról vagy intézkedés meghozataláról szóló korábbi határozatot megsemmisítő határozatokat ugyancsak közzé kell tenni.

(4) Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az e cikkel összhangban nyilvánosságra hozott információk a nyilvánosságra hozatalt követően legalább öt évig fenn maradjanak a hivatalos honlapjukon. A nyilvánosságra hozott személyes adatokat csak annyi ideig lehet az illetékes hatóság honlapján tartani, ameddig ez az alkalmazandó adatvédelmi szabályok alapján szükséges.

43. cikk

Szankciók bejelentése az ESMA-nak

(1) Az illetékes hatóság évente köteles az ESMA rendelkezésére bocsátani a 38. cikknek megfelelően kivetett összes közigazgatási szankcióra és egyéb közigazgatási intézkedésre vonatkozó összesített információkat. Az ESMA az említett információkat éves jelentésben teszi közzé.

Amennyiben a tagállamok a 38. cikk (1) bekezdésével összhangban úgy döntenek, hogy az említett bekezdésében foglalt rendelkezések megszegése esetére büntetőjogi szankciókat állapítanak meg, az illetékes hatóságaiknak évente összesített és anonimizált adatokat kell küldeniük az ESMA-nak az összes lefolytatott nyomozásra és a kivetett büntetőjogi szankcióra vonatkozóan. Az ESMA a kiszabott büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos információkat éves jelentésben teszi közzé.

(2) Az illetékes hatóságnak a közigazgatási szankciók, egyéb közigazgatási intézkedések vagy büntetőjogi szankciók nyilvános közzétételével egyidejűleg értesítenie kell azokról az ESMA-t.

(3) Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell az ESMA-t az összes kiszabott, illetve meghozott, de a 42. cikk (2) bekezdése első albekezdésének c) pontja alapján közzé nem tett közigazgatási szankcióról vagy egyéb közigazgatási intézkedésről, beleértve a kapcsolódó jogorvoslati eljárásokat és azok eredményét is. A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok tájékoztatást kapjanak a kiszabott büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos jogerős ítéletekről, és azokat benyújtsák az ESMA-nak. Az ESMA-nak – kizárólag az illetékes hatóságok közötti információcserére szolgáló – központi adatbázist kell fenntartania a hozzá bejelentett szankciókról. Ezen adatbázishoz kizárólag az illetékes hatóságok férhetnek hozzá, és azt az általuk szolgáltatott információk alapján naprakésszé kell tenni.

IX. FEJEZET

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK ÉS VÉGREHAJTÁSI JOGI AKTUSOK

44. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak az 1. cikk (7) bekezdésében, a 9. cikk (14) bekezdésében, a 13. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 14. cikk (3) bekezdésében, a 15. cikk (2) bekezdésében, a 16. cikk (5) bekezdésében, a 20. cikk (11) bekezdésében és a 29. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időtartamra szól 2017. július 20-tól kezdődő hatállyal.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 1. cikk (7) bekezdésében, a 9. cikk (14) bekezdésében, a 13. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 14. cikk (3) bekezdésében, a 15. cikk (2) bekezdésében, a 16. cikk (5) bekezdésében, a 20. cikk (11) bekezdésében és a 29. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) Az 1. cikk (7) bekezdése, a 9. cikk (14) bekezdése, a 13. cikk (1) és (2) bekezdése, a 14. cikk (3) bekezdése, a 15. cikk (2) bekezdése, a 16. cikk (5) bekezdése, a 20. cikk (11) bekezdése és a 29. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

45. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját a 2001/528/EK bizottsági határozattal (27) létrehozott európai értékpapír-bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

X. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

46. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) A 2003/71/EK irányelv 2019. július 21-ével kezdődően hatályát veszti, az alábbiak kivételével:

a)	a 2003/71/EK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) és g) pontja, amelyek 2017. július 20-ával kezdődően veszítik hatályukat; valamint

b)	a 2003/71/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének h) pontja és 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének e) pontja, amelyek 2018. július 21-ével kezdődően veszítik hatályukat.

(2) A 2003/71/EK irányelvre vonatkozó hivatkozásokat az e rendeletre vonatkozó hivatkozásnak kell tekinteni és az e rendelet VI. mellékletében szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

(3) A 2003/71/EK irányelvet átültető nemzeti jogszabályokkal összhangban 2019. július 21. előtt jóváhagyott tájékoztatókra érvényességi idejük lejártáig vagy 2019. július 21. után eltelt tizenkét hónapig – attól függően, hogy melyikre kerül sor előbb – az említett nemzeti jogszabályok vonatkoznak.

47. cikk

Az ESMA jelentése a tájékoztatókról

(1) A 21. cikk (6) bekezdésében említett mechanizmuson keresztül közzétett dokumentumok alapján az ESMA-nak évente jelentést kell közzétennie, amely tartalmazza az Unióban jóváhagyott és megküldött tájékoztatókra vonatkozó statisztikákat, valamint a trendek elemzését, figyelembe véve a következőket:

a)	a kibocsátók típusai, különösen a jogalanyoknak a 15. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjában említett kategóriái, valamint

b)	a kibocsátások típusai, különösen az ajánlattételek teljes ellenértéke, az átruházható értékpapírok típusai, a kereskedési helyszínének típusai és a címletek.

(2) Az (1) bekezdésben említett jelentésnek mindenekelőtt az alábbiakat kell tartalmaznia:

a)	annak elemzése, hogy mennyire elterjedt az Unióban a 14. és 15. cikkben meghatározott közzétételi szabályok, valamint a 9. cikkben említett egyetemes regisztrációs okmány használata;

b)	az alaptájékoztatóra és végleges feltételekre, valamint a különálló dokumentumok formájában vagy egyetlen dokumentumként elkészített tájékoztatókra vonatkozó statisztikák;

arra vonatkozó statisztikák, hogy a tőzsdén nem jegyzett vállalkozások, a multilaterális kereskedési rendszerekben – például kkv-tőkefinanszírozási piacokon – forgalmazott értékpapírokat kibocsátó vállalkozások, valamint szabályozott piacra bevezetett értékpapírokat kibocsátó vállalkozások átlagosan és összesítve milyen mértékű ellenértékben részesültek értékpapíroknak az e rendelet hatálya alá tartozó, értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételek eredményeként. E statisztikákat adott esetben az első alkalommal történő nyilvános ajánlattételek és az azt követő ajánlattételek, valamint a tulajdonviszonyt megtestesítő, illetve ilyennek nem minősülő értékpapírok szerinti lebontásban kell elkészíteni;

d)	a 25. és 26. cikk szerinti iratküldések alkalmazására vonatkozó statisztikák, ideértve a tájékoztatókkal, a regisztrációs okmányokkal és az egyetemes regisztrációs okmányokkal kapcsolatban megküldött jóváhagyási igazolások számát tagállamonkénti lebontásban.

48. cikk

Felülvizsgálat

(1) A Bizottság 2022. július 21. előtt jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról, adott esetben jogalkotási javaslatok kíséretében.

(2) E jelentésben többek között azt kell értékelni, hogy a tájékoztató összefoglalója, a 14. és 15. cikkben megállapított közzétételi szabályok, valamint a 9. cikkben említett egyetemes regisztrációs okmány továbbra is megfelelőek-e a rendelet célkitűzései szempontjából. A jelentésnek mindenekelőtt a következőket kell tartalmaznia:

a 15. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett egyes kategóriákba tartozó jogalanyok által kiadott növekvő vállalatok uniós tájékoztatóinak a száma, e számadatok alakulásának elemzése, valamint a kereskedési helyszíneknek a növekvő vállalatok uniós tájékoztatójának alkalmazására jogosult jogalanyok általi kiválasztására vonatkozó trendek elemzése;

b)	annak elemzése, hogy a növekvő vállalatok uniós tájékoztatója megfelelő egyensúlyt teremt-e a befektetők védelme és a növekvő vállalatok uniós tájékoztatójának az alkalmazására jogosult jogalanyokra háruló adminisztratív terhek csökkentése között.

(3) A (2) bekezdésben említett elemzés alapján a jelentésben értékelni kell, hogy szükség van-e e rendelet módosítására a kisebb vállalkozások forráshoz jutásának további elősegítése, és ezzel egyidejűleg a befektetők megfelelő szintű védelmének biztosítása érdekében, továbbá értékelni kell azt is, hogy szükség van-e a vonatkozó értékhatárok módosítására.

(4) A jelentésben értékelni kell azt is, hogy a kibocsátók – különösen a kkv-k – észszerű költségek mellett és észszerű időtartamon belül hozzá tudnak-e jutni a LEI-kódokhoz és ISIN-számokhoz. A jelentésben figyelembe kell venni a 20. cikk (13) bekezdésében említett partneri felülvizsgálat eredményeit.

49. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2) Az e rendelet 44. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül ezt a rendeletet 2019. július 21-től kell alkalmazni, az 1. cikk (3) bekezdésének és a 3. cikk (2) bekezdésének kivételével, amelyeket 2018. július 21-től kell alkalmazni, valamint az 1. cikk (5) bekezdése első albekezdése a), b) és c) pontjának és az 1. cikk (5) bekezdése második albekezdésének kivételével, amelyeket 2017. július 20-tól kell alkalmazni.

(3) A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy 2019. július 21-ig megfeleljenek a 11. cikknek, a 20. cikk (9) bekezdésének, a 31., a 32. és a 38–43. cikknek.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2017. június 14-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

H. DALLI

(1) HL C 195., 2016.6.2., 1. o.

(2) HL C 177., 2016.5.18., 9. o.

(3) Az Európai Parlament 2017. április 5-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2017. május 16-i határozata.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/71/EK irányelve (2003. november 4.) az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 345., 2003.12.31., 64. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/73/EU irányelve (2010. november 24.) az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló 2003/71/EK és a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK irányelv módosításáról (HL L 327., 2010.12.11., 1. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/25/EK irányelve (2004. április 21.) a nyilvános vételi ajánlatról (HL L 142., 2004.4.30., 12. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 1286/2014/EU rendelete (2014. november 26.) a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról (HL L 352., 2014.12.9., 1. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/109/EK irányelve (2004. december 15.) a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 390., 2004.12.31., 38. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 1095/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119, 2016.5.4., 1. o.).

(14) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(15) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(17) A Tanács 80/390/EGK irányelve (1980. március 17.) az értékpapírok hivatalos tőzsdei jegyzésre történő bevezetése esetén közzéteendő tájékoztatók összeállítására, vizsgálatára és terjesztésére vonatkozó követelmények összehangolásáról (HL L 100., 1980.4.17., 1. o.).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/34/EK irányelve (2001. május 28.) az értékpapírok hivatalos tőzsdei jegyzésre történő bevezetéséről és az ilyen értékpapírokról közzéteendő információkról (HL L 184., 2001.7.6., 1. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).

(20) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).

(21) A Bizottság 809/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a tájékoztatókban foglalt információk formátuma, az információk hivatkozással történő beépítése, a tájékoztatók közzététele és a reklámok terjesztése tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 149., 2004.4.30., 1. o.).

(22) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

(23) Az Európai Parlament és a Tanács 2007/36/EK irányelve (2007. július 11.) az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban (HL L 184., 2007.7.14., 17. o.).

(24) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).

(25) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).

(26) Az Európai Parlament és a Tanács 600/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o.).

(27) A Bizottság 2001/528/EK határozata (2001. június 6.) az európai értékpapír-bizottság létrehozásáról (HL L 191., 2001.7.13., 45. o.).

I. MELLÉKLET

A TÁJÉKOZTATÓ

I.	Összefoglaló

II.

Az igazgatók, a vezető tisztségviselők, a tanácsadók és a könyvvizsgálók személyazonossága

A cél a vállalkozás képviselőinek és a vállalkozás általi ajánlattételben- vagy a szabályozott piacra történő bevezetésben érintett egyéb személyek azonosítása; ezek a személyek felelnek a tájékoztató elkészítéséért, illetve a pénzügyi kimutatások könyvvizsgálatáért.

III.

Az értékpapírokra vonatkozó ajánlattétellel kapcsolatos statisztikák és az ajánlattétel várható ütemezése

A cél az ajánlattétel lebonyolítására vonatkozó alapvető információk szolgáltatása, illetve az ajánlattételhez kapcsolódó fontos időpontok azonosítása.

A.	Az ajánlattételre vonatkozó statisztikák

B.	Módszer és várható ütemezés

IV.

Alapvető információk

A cél a vállalkozás pénzügyi helyzetére, tőkeszerkezetére és a vállalkozás hoz kapcsolódó kockázati tényezőkre vonatkozó alapvető információk összesítése. Ha a dokumentumban foglalt pénzügyi kimutatásokat a vállalkozás csoportstruktúrájában vagy számviteli politikájában bekövetkezett lényeges változások tükrözése érdekében módosítják, a fő pénzügyi információkat is módosítani kell.

A.	Fő pénzügyi információk

B.	Tőkeellátottság és kötelezettségek (kizárólag tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében)

C.	Az ajánlattétel indokai és az abból befolyó bevételek felhasználása

D.	Kockázati tényezők

A vállalkozásra vonatkozó információk

A cél információk szolgáltatása a vállalkozás üzleti tevékenységéről, az általa előállított termékekről vagy nyújtott szolgáltatásokról, valamint az üzletmenetet befolyásoló tényezőkről. Az is célja, hogy információkkal szolgáljon a vállalkozás ingatlanvagyonának, gépeinek és berendezéseinek megfelelő és alkalmas voltáról, valamint jövőbeli kapacitásbővítési vagy -szűkítési terveiről.

A.	A vállalkozás múltja és fejlődése

B.	Üzleti áttekintés

C.	Szervezeti felépítés

D.	Ingatlanvagyon, gépek és berendezése

VI.

Működési és pénzügyi áttekintés és kilátások

E szakasz célja, hogy ismertesse a vállalatvezetés magyarázatát azon tényezőkre vonatkozóan, amelyek befolyásolják a vállalkozás pénzügyi helyzetét és a pénzügyi kimutatások által lefedett múltbeli pénzügyi helyzetét és működési eredményeit, továbbá bemutassa az azon tényezőkre és trendekre vonatkozó értékelését, amelyek az elkövetkezendő időszakokban várhatóan lényeges hatással lesznek a vállalkozás pénzügyi helyzetére és működési eredményeire.

A.	Üzleti eredmények

B.	Likviditás és tőkeforrások

C.	Kutatás és fejlesztés, szabadalmak és engedélyek stb.

Trendek

VII.

Igazgatók, vezető tisztségviselők és munkavállalók

A cél információk szolgáltatása a vállalkozás igazgatóiról és vezető tisztségviselőiről, ami lehetővé teszi a befektetők számára, hogy értékeljék azok szakértelmét, képesítését és javadalmazásuk szintjét, valamint a vállalkozáshoz fűződő viszonyukat.

A.	Igazgatók és vezető tisztségviselők

B.	Javadalmazás

C.	A vezető testületekre vonatkozó információk

D.	Munkavállalók

E.	Részvénytulajdonlás

VIII.

Főrészvényesek és kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletek

A cél információk szolgáltatása a főrészvényesekről és azokról, akik ellenőrzést gyakorolhatnak a vállalkozás fölött vagy befolyásolhatják azt. Ez a rész információkat ad a vállalkozás azon ügyleteiről is, amelyeket a vállalkozás hoz kapcsolódó személyekkel bonyolított le, illetve arról, hogy az ilyen ügyletek feltételei tisztességesek-e a vállalkozás szempontjából.

A.	Főrészvényesek

B.	Kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletek

C.	Szakértők és tanácsadók érdekeltségei

IX.

Pénzügyi információk

A cél annak meghatározása, hogy milyen pénzügyi kimutatásokat kell a dokumentumnak tartalmaznia és azok milyen időszakokra vonatkozzanak, továbbá a pénzügyi kimutatások összeállításának időpontja, illetve más pénzügyi jellegű információk bemutatása. A pénzügyi kimutatások készítésénél és könyvvizsgálatánál alkalmazott számviteli és könyvvizsgálati elveket a nemzetközi számviteli és könyvvizsgálati szabványokkal összhangban kell meghatározni.

A.	Konszolidált beszámolók és más pénzügyi információk

B.	Jelentős változások

Az ajánlattétel, illetve a szabályozott piacra történő bevezetés részletes adatai

A cél információk szolgáltatása az értékpapírokra vonatkozó ajánlattételről, illetve azok szabályozott piacra történő bevezetéséről, az értékpapírok forgalomba hozatali tervéről és a kapcsolódó kérdésekről.

A.	Ajánlattétel és szabályozott piacra történő bevezetés

B.	Forgalomba hozatali terv

Piacok

D.	Eladó értékpapírokkal rendelkezők

E.	Felhígítás (kizárólag tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapíroknál)

F.	A kibocsátás költségei

XI.

Kiegészítő információk

A cél olyan információk szolgáltatása, amelyek nagy részét jogszabály írja elő, és amelyeket a tájékoztató máshol nem tartalmaz.

Alaptőke

B.	Létesítő okirat és alapszabály

C.	Lényeges szerződések

D.	Devizakorlátozások

E.	Adóügyi következményekre vonatkozó figyelmeztetés

F.	Osztalékok és kifizetők

G.	Szakértők nyilatkozatai

H.	Bemutatott dokumentumok

I.	Egyéb információk

II. MELLÉKLET

REGISZTRÁCIÓS OKMÁNY

Az igazgatók, a vezető tisztségviselők, a tanácsadók és a könyvvizsgálók személyazonossága

A cél a vállalkozás képviselőinek és a vállalkozás általi ajánlattételben vagy a szabályozott piacra történő bevezetésben érintett egyéb személyeknek az azonosítása; ezek a személyek felelnek a tájékoztató elkészítéséért, illetve a pénzügyi kimutatások könyvvizsgálatáért.

II.

A kibocsátóra vonatkozó alapvető információk

A.	Fő pénzügyi információk

B.	Tőkeellátottság és kötelezettségek (kizárólag tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében)

C.	A kibocsátóval kapcsolatos kockázati tényezők

III.

A vállalkozásra vonatkozó információk

A cél információk szolgáltatása a vállalkozás üzleti működéséről, az általa előállított termékekről vagy nyújtott szolgáltatásokról, valamint az üzletmenetet befolyásoló tényezőkről. Az is célja, hogy információkkal szolgáljon a vállalkozás ingatlanvagyonának, gépeinek és berendezéseinek megfelelő és alkalmas voltáról, valamint jövőbeni kapacitásbővítési vagy -szűkítési terveiről.

A.	A vállalkozás múltja és fejlődése

B.	Üzleti áttekintés

C.	Szervezeti felépítés

D.	Ingatlanvagyon, gépek és berendezések

IV.

Működési és pénzügyi áttekintés és kilátások

E szakasz célja, hogy ismertesse a vállalatvezetés magyarázatát azon tényezőkre vonatkozóan, amelyek befolyásolják a vállalkozás pénzügyi kimutatások által lefedett múltbeli pénzügyi helyzetét és működési eredményeit, továbbá bemutassa az azon tényezőkre és trendekre vonatkozó értékelését, amelyek az elkövetkezendő időszakokban várhatóan lényeges hatással lesznek a vállalkozás pénzügyi helyzetére és működési eredményeire.

A.	Üzleti eredmények

B.	Likviditás és tőkeforrások

C.	Kutatás és fejlesztés, szabadalmak és engedélyek stb.

Trendek

Igazgatók, vezető tisztségviselők és munkavállalók

A.	Igazgatók és a vezető tisztségviselők

B.	Javadalmazás

C.	A vezető testületekre vonatkozó információk

D.	Munkavállalók

E.	Részvénytulajdonlás

VI.

Főrészvényesek és kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletek

A cél információk szolgáltatása a főrészvényesekről és azokról, akik ellenőrzést gyakorolhatnak a vállalkozás fölött vagy befolyásolhatják azt. Ez a rész információkat ad a vállalkozás azon ügyleteiről is, amelyeket a vállalkozáshoz kapcsolódó személyekkel bonyolított le, illetve arról, hogy az ilyen ügyletek feltételei tisztességesek-e a vállalkozás szempontjából.

A.	Főrészvényesek

B.	Kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletek

C.	Szakértők és tanácsadók érdekeltségei

VII.

Pénzügyi információk

A.	Konszolidált beszámolók és más pénzügyi információk

B.	Jelentős változások

VIII.

Kiegészítő információk

A cél olyan információk szolgáltatása, amelyek nagy részét jogszabály írja elő, és amelyeket a tájékoztató máshol nem tartalmaz.

Alaptőke

B.	Létesítő okirat és alapszabály

C.	Lényeges szerződések

D.	Szakértők nyilatkozatai

E.	Bemutatott dokumentumok

F.	Egyéb információk

III. MELLÉKLET

ÉRTÉKPAPÍRJEGYZÉK

Az igazgatók, a vezető tisztségviselők, a tanácsadók és a könyvvizsgálók személyazonossága

A cél a vállalkozás képviselőinek és a vállalkozás általi ajánlattétel vagy a szabályozott piacra történő bevezetésben érintett egyéb személyeknek az azonosítása; ezek a személyek felelnek a tájékoztató elkészítéséért, illetve a pénzügyi kimutatások könyvvizsgálatáért.

II.

Az értékpapírokra vonatkozó ajánlattételekkel kapcsolatos statisztikák és az ajánlattétel várható ütemezése

A cél az ajánlattétel lebonyolítására vonatkozó alapvető információk szolgáltatása, illetve az ajánlattételhez kapcsolódó fontos időpontok azonosítása.

A.	Az ajánlattételre vonatkozó statisztikák

B.	Módszer és várható ütemezés

III.

A kibocsátóra vonatkozó alapvető információk

A cél a vállalkozás pénzügyi helyzetére, tőkeszerkezetére és a vállalkozáshoz kapcsolódó kockázati tényezőkre vonatkozó alapvető információk összesítése. Ha a dokumentumban foglalt pénzügyi kimutatásokat a vállalkozás csoportstruktúrájában vagy számviteli politikájában bekövetkezett lényeges változások tükrözése érdekében módosítják, a fő pénzügyi információkat is módosítani kell.

A.	Tőkeellátottság és kötelezettség(kizárólag tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében)

B.	A működő tőkére vonatkozó információ (kizárólag tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében)

C.	Az ajánlattétel indokai és az abból befolyó bevételek felhasználása

D.	Kockázati tényezők

IV.

Az értékpapírokra vonatkozó alapvető információk

A cél alapvető információkat szolgáltatni az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre és/vagy szabályozott piacra bevezetendő értékpapírokra vonatkozóan.

A.	A nyilvánosan felajánlott és/vagy szabályozott piacra bevezetett értékpapírok fajtája és osztálya

B.	A kibocsátott értékpapírok pénzneme

Az értékpapíroknak a kielégítési sorrendben betöltött helye a kibocsátó tőkeszerkezetében annak fizetésképtelensége esetén, ideértve adott esetben az arra vonatkozó információkat, hogy a 2014/59/EU irányelv szerinti felszámolás esetén az értékpapíroknak milyen az alárendeltségi szintje és az potenciálisan milyen hatással jár a befektetésre

Az osztalék, a kifizetési politika, a fizetendő kamatokra vonatkozó rendelkezések vagy a mögöttes eszközök leírása, ideértve a mögöttes eszközök és a ráta viszonyának megállapításához használt módszert is, illetve annak jelzését, hogy hol lehet megtalálni a mögöttes eszközök múltbeli és jövőbeli teljesítményére és volatilitására vonatkozó információkat

E.	Az értékpapírokban megtestesített jogok ismertetése, ideértve e jogok bármely korlátozását és a gyakorlásukra vonatkozó eljárást

V.	A szakértők érdekeltségei A cél információk szolgáltatása a vállalkozásnak az esetlegesen alkalmazott szakértőivel vagy tanácsadóival folytatott ügyleteire vonatkozóan.

VI.

Az ajánlattétel, illetve a szabályozott piacra történő bevezetés részletes adatai

A cél információk szolgáltatása értékpapírokra vonatkozó ajánlattételről, illetve azok szabályozott piacra történő bevezetéséről az értékpapírok forgalomba hozatali tervéről és a kapcsolódó kérdésekről.

A.	Ajánlattétel és szabályozott piacra történő bevezetés

B.	Forgalomba hozatali terv

Piacok

D.	Eladó értékpapírokkal rendelkezők

E.	Felhígítás (kizárólag tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapíroknál)

F.	A kibocsátás költségei

VII.

Kiegészítő információk

A cél olyan információk szolgáltatása, amelyek nagy részét jogszabály írja elő, és amelyeket a tájékoztató máshol nem tartalmaz.

A.	Devizakorlátozások

B.	Adóügyi következményekre vonatkozó figyelmeztetés

C.	Osztalékok és kifizetők

D.	Szakértők nyilatkozatai

E.	Bemutatott dokumentumok

IV. MELLÉKLET

REGISZTRÁCIÓS OKMÁNY A NÖVEKVŐ VÁLLALATOK UNIÓS TÁJÉKOZTATÓJÁHOZ

I.	A regisztrációs okmányért való felelősség A cél a kibocsátónak, valamint a vállalkozás képviselőinek és a vállalkozás általi ajánlattételben érintett egyéb személyeknek az azonosítása; ezek a személyek felelnek a regisztrációs okmány elkészítéséért.

II.

Stratégia, teljesítmény és üzleti környezet

A cél információkat szolgáltatni a vállalkozás fejlesztéssel és a jövőbeli teljesítménnyel kapcsolatos stratégiájáról és céljairól, valamint a vállalkozás üzleti tevékenységeiről, az általa előállított termékekről, illetve nyújtott szolgáltatásokról, a beruházásairól és az üzleti tevékenységét érintő tényezőkről. Közölni kell a vállalkozás specifikus kockázati tényezőire és a lényeges trendekre vonatkozó információkat is

III.	Vállalatirányítás A cél információkat szolgáltatni a vállalkozás igazgatóiról és vezető tisztségviselőiről, ami lehetővé teszi a befektetők számára, hogy értékeljék azok szakértelmét, képesítését és javadalmazásuk szintjét, valamint a vállalkozáshoz fűződő viszonyukat.

IV.

Pénzügyi kimutatások és kulcsfontosságú teljesítménymutatók

A cél annak meghatározása, hogy mely pénzügyi kimutatásokat és kulcsfontosságú teljesítménymutatókat kell szerepeltetni a legutóbbi két üzleti évre (tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében) vagy a legutóbbi üzleti évre (tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok esetében), illetve amennyiben a kibocsátó rövidebb ideje működik az adott rövidebb időszakra vonatkozó dokumentumban.

Működési és pénzügyi áttekintés (kizárólag a 200 000 000 EUR feletti piaci tőkeértékű vállalkozások által kibocsátott, tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében).

A cél információkat szolgáltatni a pénzügyi helyzetről és az üzleti eredményekről, amennyiben a múltbeli pénzügyi információk tárgyidőszakára vonatkozó, a 2013/34/EU irányelv 19. és 29. cikkével összhangban elkészített és közzétett jelentéseket nem foglalták bele a növekvő vállalatok uniós tájékoztatójába.

VI.	A részvényesekre vonatkozó információk A cél információkat szolgáltatni a jogi és választottbírósági eljárásokról, az összeférhetetlenségekről és a kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletekről, valamint az alaptőkéről.

V. MELLÉKLET

ÉRTÉKPAPÍRJEGYZÉK A NÖVEKVŐ VÁLLALATOK UNIÓS TÁJÉKOZTATÓJÁHOZ

I.	Az értékpapírjegyzékért való felelősség A cél a kibocsátónak, valamint a vállalkozás képviselőinek és a vállalkozás általi ajánlattételben vagy a szabályozott piacra történő bevezetésben érintett egyéb személyeknek az azonosítása; ezek a személyek felelnek a tájékoztató elkészítéséért.

II.

A működő tőkéről szóló nyilatkozat, valamint a tőkeellátottságról és kötelezettségekről szóló nyilatkozat (kizárólag a 200 000 000 EUR feletti piaci tőkeértékű vállalkozások által kibocsátott, tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében).

A cél információkat szolgáltatni a kibocsátó tőkeellátottságról és kötelezettségekről és arról, hogy a működő tőke elegendő-e a kibocsátó aktuális szükségleteihez képest, és ha nem, akkor hogyan kívánja a kibocsátó biztosítani a további szükséges működő tőkét.

III.	Az értékpapírra vonatkozó szerződési feltételek A cél alapvető információkat szolgáltatni az értékpapírokra vonatkozó feltételekről és az értékpapírokban esetlegesen megtestesített jogokról. Közölni kell az értékpapírok specifikus kockázati tényezőire vonatkozó információkat is.

IV.

Az ajánlattétel részletei és várható ütemezés

A cél információkat szolgáltatni az ajánlattételről és adott esetben a multilaterális kereskedési rendszerbe való bevezetésről, ideértve a végleges ajánlati árat és az ajánlat tárgyát képező értékpapírok mennyiségét (az értékpapírok számában vagy aggregált névértékben megadva), az ajánlattétel indokait, az értékpapírok forgalomba hozatali tervét, az ajánlattételből származó bevételek felhasználását, a kibocsátás és az ajánlattétel költségeit, valamint a felhígítást (kizárólag tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapíroknál).

A garanciavállalóra vonatkozó információk

A cél információkat szolgáltatni az értékpapírok garanciavállalójáról, amennyiben van ilyen, ideértve az értékpapírokhoz kapcsolódó biztosítékra vonatkozó lényeges információkat, valamint a garanciavállalóval kapcsolatos specifikus kockázati tényezőket és pénzügyi információkat.

VI. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

(a 46. cikkben említett megfelelési táblázat)

2003/71/EK irányelv	Ez a rendelet
1. cikk, (1) bekezdés	1. cikk, (1) bekezdés
1. cikk, (2) bekezdés, a) pont	1. cikk, (2) bekezdés, a) pont
1. cikk, (2) bekezdés, b) pont	1. cikk, (2) bekezdés, b) pont
1. cikk, (2) bekezdés, c) pont	1. cikk, (2) bekezdés, c) pont
1. cikk, (2) bekezdés, d) pont	1. cikk, (2) bekezdés, d) pont
1. cikk, (2) bekezdés, e) pont	1. cikk, (2) bekezdés, e) pont
1. cikk, (2) bekezdés, f) pont	—
1. cikk, (2) bekezdés, g) pont	1. cikk, (2) bekezdés, f) pont
1. cikk, (2) bekezdés, h) pont	1. cikk, (3) bekezdés
1. cikk, (2) bekezdés, i) pont	—
1. cikk, (2) bekezdés, j) pont	1. cikk, (4) bekezdés, j) pont és 1. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés, i) pont
1. cikk, (3) bekezdés	4. cikk
1. cikk, (4) bekezdés	—
2. cikk, (1) bekezdés, a) pont	2. cikk, a) pont
2. cikk, (1) bekezdés, b) pont	2. cikk, b) pont
2. cikk, (1) bekezdés, c) pont	2. cikk, c) pont
2. cikk, (1) bekezdés, d) pont	2. cikk, d) pont
2. cikk, (1) bekezdés, e) pont	2. cikk, e) pont
2. cikk, (1) bekezdés, f) pont	2. cikk, f) pont
2. cikk, (1) bekezdés, g) pont	2. cikk, g) pont
2. cikk, (1) bekezdés, h) pont	2. cikk, h) pont
2. cikk, (1) bekezdés, i) pont	2. cikk, i) pont
2. cikk, (1) bekezdés, j) pont	2. cikk, j) pont
2. cikk, (1) bekezdés, k) pont	—
2. cikk, (1) bekezdés, l) pont	—
2. cikk, (1) bekezdés, m) pont	2. cikk, m) pont
2. cikk, (1) bekezdés, n) pont	2. cikk, n) pont
2. cikk, (1) bekezdés, o) pont	2. cikk, p) pont
2. cikk, (1) bekezdés, p) pont	2. cikk, q) pont
2. cikk, (1) bekezdés, q) pont	2. cikk, r) pont
2. cikk, (1) bekezdés, r) pont	2. cikk, s) pont
2. cikk, (1) bekezdés, s) pont	—
2. cikk, (1) bekezdés, t) pont	—
2. cikk, (4) bekezdés	—
3. cikk, (1) bekezdés	3. cikk, (1) bekezdés
3. cikk, (2) bekezdés, a) pont	1. cikk (4) bekezdés, a) pont
3. cikk, (2) bekezdés, b) pont	1. cikk, (4) bekezdés, b) pont
3. cikk, (2) bekezdés, c) pont	1. cikk, (4) bekezdés, d) pont
3. cikk, (2) bekezdés, d) pont	1. cikk, (4) bekezdés, c) pont
3. cikk, (2) bekezdés, e) pont	—
3. cikk, (2) bekezdés, második és harmadik albekezdés	5. cikk, (1) bekezdés
3. cikk, (3) bekezdés	3. cikk, (3) bekezdés
3. cikk, (4) bekezdés	—
4. cikk, (1) bekezdés, a) pont	1. cikk, (4) bekezdés, e) pont
4. cikk, (1) bekezdés, b) pont	1. cikk, (4) bekezdés, f) pont
4. cikk, (1) bekezdés, c) pont	1. cikk, (4) bekezdés, g) pont
4. cikk, (1) bekezdés, d) pont	1. cikk, (4) bekezdés, h) pont
4. cikk, (1) bekezdés, e) pont	1. cikk, (4) bekezdés, i) pont
4. cikk, (1) bekezdés, második–ötödik albekezdés	—
4. cikk, (2) bekezdés, a) pont	1. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés, a) pont
4. cikk, (2) bekezdés, b) pont	1. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés, d) pont
4. cikk, (2) bekezdés, c) pont	1. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés, e) pont
4. cikk, (2) bekezdés, d) pont	1. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés, f) pont
4. cikk, (2) bekezdés, e) pont	1. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés, g) pont
4. cikk, (2) bekezdés, f) pont	1. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés, h) pont
4. cikk, (2) bekezdés, g) pont	1. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés, b) és c) pont
4. cikk, (2) bekezdés, h) pont	1. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés, j) pont
4. cikk, (3) bekezdés	1. cikk, (7) bekezdés
5. cikk, (1) bekezdés	6. cikk, (1) és (2) bekezdés, 14. cikk, (2) bekezdés
5. cikk, (2) bekezdés	7. cikk
5. cikk, (3) bekezdés	6. cikk, (3) bekezdés
5. cikk, (4) bekezdés, első albekezdés	8. cikk, (1) bekezdés
5. cikk, (4) bekezdés, második albekezdés	8. cikk, (10) bekezdés
5. cikk, (4) bekezdés, harmadik albekezdés, első mondat	8. cikk, (5) bekezdés és 25. cikk (4) bekezdés
5. cikk, (4) bekezdés, harmadik albekezdés, második mondat	8. cikk, (4) bekezdés
5. cikk, (5) bekezdés	13. cikk, (1) bekezdés és 7. cikk, (13) bekezdés
6. cikk, (1) bekezdés	11. cikk, (1) bekezdés
6. cikk, (2) bekezdés	11. cikk, (2) bekezdés
7. cikk, (1) bekezdés	13. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés
7. cikk, (2) bekezdés, a) pont	13. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, a) pont
7. cikk, (2) bekezdés, b) pont	13. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, b) pont
7. cikk, (2) bekezdés, c) pont	13. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, c) pont
7. cikk, (2) bekezdés, d) pont	13. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, c) pont
7. cikk, (2) bekezdés, e) pont	15. cikk, (2) bekezdés
7. cikk, (2) bekezdés, f) pont	13. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, d) pont
7. cikk, (2) bekezdés, g) pont	14. cikk, (3) bekezdés
7. cikk, (3) bekezdés	13. cikk, (3) bekezdés
7. cikk, (4) bekezdés	—
8. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont	17. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, b) pont
8. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, b) pont	17. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont
8. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés	17. cikk, (2) bekezdés
8. cikk, (2) bekezdés	18. cikk, (1) bekezdés
8. cikk, (3) bekezdés	18. cikk, (2) bekezdés
8. cikk, (3a) bekezdés	18. cikk, (3) bekezdés
8. cikk, (4) bekezdés	18. cikk, (4) bekezdés, első albekezdés
8. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés	—
8. cikk, (5) bekezdés, második albekezdés	—
9. cikk, (1) bekezdés	12. cikk, (1) bekezdés
9. cikk, (2) bekezdés	12. cikk, (1) bekezdés
9. cikk, (3) bekezdés	12. cikk, (1) bekezdés
9. cikk, (4) bekezdés	12. cikk, (2) bekezdés
11. cikk, (1) bekezdés	19. cikk, (1) bekezdés
11. cikk, (2) bekezdés	19. cikk, (2) bekezdés
11. cikk, (3) bekezdés	19. cikk, (4) bekezdés
12. cikk, (1) bekezdés	10. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés
12. cikk, (2) bekezdés	10. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés
12. cikk, (3) bekezdés	—
13. cikk, (1) bekezdés	20. cikk, (1) bekezdés
13. cikk, (2) bekezdés	20. cikk, (2) bekezdés
13. cikk, (3) bekezdés	20. cikk, (3) bekezdés
13. cikk, (4) bekezdés	20. cikk, (4) bekezdés
13. cikk, (5) bekezdés	20. cikk, (8) bekezdés
13. cikk, (6) bekezdés	20. cikk, (9) bekezdés
13. cikk, (7) bekezdés	—
14. cikk, (1) bekezdés	21. cikk, (1) bekezdés
14. cikk, (2) bekezdés	21. cikk, (2) bekezdés
14. cikk, (3) bekezdés	—
14. cikk, (4) bekezdés	21. cikk, (5) bekezdés
14. cikk, (4a) bekezdés	21. cikk, (6) bekezdés
14. cikk, (5) bekezdés	21. cikk, (9) bekezdés
14. cikk, (6) bekezdés	21. cikk, (10) bekezdés
14. cikk, (7) bekezdés	21. cikk, (11) bekezdés
14. cikk, (8) bekezdés	21. cikk, (12) bekezdés
15. cikk, (1) bekezdés	22. cikk, (1) bekezdés
15. cikk, (2) bekezdés	22. cikk, (2) bekezdés
15. cikk, (3) bekezdés	22. cikk, (3) bekezdés
15. cikk, (4) bekezdés	22. cikk, (4) bekezdés
15. cikk, (5) bekezdés	22. cikk, (5) bekezdés
15. cikk, (6) bekezdés	22. cikk, (6) bekezdés
15. cikk, (7) bekezdés	22. cikk, (9) bekezdés
16. cikk, (1) bekezdés	23. cikk, (1) bekezdés
16. cikk, (2) bekezdés	23. cikk, (2) bekezdés
16. cikk, (3) bekezdés	23. cikk, (7) bekezdés
17. cikk, (1) bekezdés	24. cikk, (1) bekezdés
17. cikk, (2) bekezdés	24. cikk, (2) bekezdés
18. cikk, (1) bekezdés	25. cikk, (1) bekezdés
18. cikk, (2) bekezdés	25. cikk, (2) bekezdés
18. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés	25. cikk, (3) bekezdés
18. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés	21. cikk, (5) bekezdés
18. cikk, (4) bekezdés	25. cikk, (8) bekezdés
19. cikk, (1) bekezdés	27. cikk, (1) bekezdés
19. cikk, (2) bekezdés	27. cikk, (2) bekezdés
19. cikk, (3) bekezdés	27. cikk, (3) bekezdés
19. cikk, (4) bekezdés	27. cikk, (5) bekezdés
20. cikk, (1) bekezdés	29. cikk, (1) bekezdés
20. cikk, (2) bekezdés	29. cikk, (2) bekezdés
20. cikk, (3) bekezdés	29. cikk, (3) bekezdés
21. cikk, (1) bekezdés	31. cikk, (1) bekezdés
21. cikk, (1a) bekezdés	34. cikk, (1) bekezdés
21. cikk, (1b) bekezdés	34. cikk, (2) bekezdés
21. cikk, (2) bekezdés	31. cikk, (2) bekezdés
21. cikk, (3) bekezdés, a) pont	32. cikk, (1) bekezdés, a) pont
21. cikk, (3) bekezdés, b) pont	32. cikk, (1) bekezdés, b) pont
21. cikk, (3) bekezdés, c) pont	32. cikk, (1) bekezdés, c) pont
21. cikk, (3) bekezdés, d) pont	32. cikk, (1) bekezdés, d) pont
21. cikk, (3) bekezdés, e) pont	32. cikk, (1) bekezdés, e) pont
21. cikk, (3) bekezdés, f) pont	32. cikk, (1) bekezdés, f) pont
21. cikk, (3) bekezdés, g) pont	32. cikk, (1) bekezdés, g) pont
21. cikk, (3) bekezdés, h) pont	32. cikk, (1) bekezdés, h) pont
21. cikk, (3) bekezdés, i) pont	32. cikk, (1) bekezdés, i) pont
21. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés	32. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés
21. cikk, (4) bekezdés, a) pont	32. cikk, (1) bekezdés, l) pont
21. cikk, (4) bekezdés, b) pont	32. cikk, (1) bekezdés, m) pont
21. cikk, (4) bekezdés, c) pont	—
21. cikk, (4) bekezdés, d) pont	32. cikk, (1) bekezdés, n) pont
21. cikk, (4) bekezdés, második albekezdés	32. cikk, (1) bekezdés, negyedik albekezdés
21. cikk, (5) bekezdés	31. cikk, (3) bekezdés és 32. cikk, (6) bekezdés
22. cikk, (1) bekezdés	35. cikk, (2) bekezdés
22. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés	33. cikk, (1) bekezdés
22. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés	—
22. cikk, (2) bekezdés, harmadik albekezdés	33. cikk, (5) bekezdés
22. cikk, (3) bekezdés	—
22. cikk, (4) bekezdés	33. cikk, (6) és (7) bekezdés
23. cikk, (1) bekezdés	37. cikk, (1) bekezdés
23. cikk, (2) bekezdés	37. cikk, (2) bekezdés
24. cikk, (1) bekezdés	45. cikk, (1) bekezdés
24. cikk, (2) bekezdés	45. cikk, (2) bekezdés
24. cikk, (2a) bekezdés	—
24. cikk, (3) bekezdés	—
24a. cikk	44. cikk
24b. cikk	44. cikk
24c. cikk	44. cikk
25. cikk, (1) bekezdés	38. cikk, (1) bekezdés
25. cikk, (2) bekezdés	42. cikk
26. cikk	40. cikk
27. cikk	—
28. cikk	46. cikk
29. cikk	—
30. cikk	—
31. cikk	48. cikk
31a. cikk	—
32. cikk	49. cikk
33. cikk	—