10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 64/10

(1)

Támogatásellenes vizsgálat (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) lefolytatását követően a Tanács az 1628/2004/EK rendeletben (2) végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az egyes Indiából (a továbbiakban: érintett ország) származó, jelenleg az ex 8545 11 00 KN-kód (TARIC-kód: 8545110010) és ex 8545 90 90 KN-kód (TARIC-kód: 8545909010) alá eső grafitelektróda-rendszerek importjára vonatkozóan.

(2)

Dömpingellenes vizsgálat lefolytatását követően a Tanács az 1629/2004/EK rendelet útján (3) végleges dömpingellenes vámot is kivetett az Indiából származó egyes grafitelektróda-rendszerek behozatalára.

(3)

A kiegyenlítő intézkedések hivatalból indított részleges időközi felülvizsgálatát követően a Tanács az 1354/2008/EK tanácsi rendelettel (4) módosította az 1628/2004/EK és 1629/2004/EK rendeletet.

(4)

A kiegyenlítő intézkedések alaprendelet 18. cikke szerinti hatályvesztési felülvizsgálatát követően a Tanács az 1185/2010/EU végrehajtási rendelettel (5) kiterjesztette a kiegyenlítő intézkedéseket. A dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatát követően a Tanács az 1186/2010/EU végrehajtási rendeletben (6) kiterjesztette a dömpingellenes intézkedéseket.

(5)

A kiegyenlítő intézkedések formája egy 6,3 %-os és az egyénileg megnevezett exportőröktől származó behozatal esetében 7,0 %-os ad valorem vám volt, 7,2 %-os maradvány vámtétellel.

(6)

Az Indiából származó grafitelektróda-rendszerek behozatalára vonatkozó hatályos kiegyenlítő intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (7) közzétételét követően a Bizottsághoz felülvizsgálati kérelem érkezett az 597/2009/EK tanácsi rendelet (8) 18. cikkének bekezdése szerint.

(7)

A kérelmet az SGL Carbon GmbH, a TOKAI Erftcarbon GmbH és a GrafTech Switzerland SA (a továbbiakban: kérelmezők) nyújtották be, amelyek termelése az egyes grafitelektróda-rendszerek teljes uniós gyártásának több mint 25 %-át teszi ki.

(8)

A kérelem azon az indokláson alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a támogatás folytatódását és az uniós gazdasági ágazatot ért kár folytatódását vagy megismétlődését eredményezné.

(9)

Miután a Bizottság megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, 2015. december 15-én az Európai Unió Hivatalos Lapjába  (9) közzétett értesítéssel (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az 597/2009/EK rendelet 18. cikkének bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(10)

A Bizottság egy 2015. szeptember 15-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (10) azt is bejelentette, hogy az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (11) 11. cikkének (2 bekezdése szerint megindítja az Indiából származó egyes grafitelektróda-rendszerek uniós behozatalára vonatkozóan hatályban levő végleges dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatát is.

(11)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság ezenfelül külön értesítette a hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a kérelmezőt, a többi ismert uniós gyártót, az exportáló gyártókat, az ismert és érintett uniós importőröket és felhasználókat, valamint az indiai hatóságokat, és felkérte őket a részvételre.

(12)

Minden érdekelt félnek lehetősége nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(13)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 27. cikke alapján mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(14)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság rögzítette, hogy ideiglenesen meghatározott egy uniós gyártókból álló mintát. Az alaprendelet 27. cikkének (1 bekezdésével összhangban, a Bizottság egy olyan mintát választott ki az értékesítések legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül még megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni, a földrajzi helyet is figyelembe véve. A minta négy uniós gyártóból állt. A mintába felvett uniós gyártók az uniós termelés több mint 80 %-át képviselték a mintavételi eljárás során kapott információ alapján. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy közöljék az ideiglenes mintával kapcsolatos észrevételeiket. A megadott határidőig nem érkezett észrevétel, így a mintát jóváhagyták. A minta az uniós gazdasági ágazat tekintetében reprezentatív.

(15)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az összes független importőrt, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat.

(16)

Egyetlen importőr sem jelentkezett, hogy benyújtsa az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat.

(17)

A Bizottság kérdőíveket küldött India kormányának (a továbbiakban: indiai kormány), a mintában szereplő összes uniós gyártónak, a két ismert indiai gyártónak/exportálónak és 53 felhasználónak, akik az eljárás megindítását követően jelentkeztek.

(18)

Az indiai kormány, a mintába felvett négy uniós gyártó, egy indiai exportáló gyártó és nyolc felhasználó nyújtott be kitöltött kérdőívet.

(19)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet szükségesnek ítélt ahhoz, hogy megállapítsa a támogatás és az abból eredő kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét, valamint meghatározza az uniós érdeket. Az alaprendelet 26. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra az indiai kormány Delhiben és Bhopálban található hivatalaiban, valamint a következő vállalatok telephelyén került sor:

(20)

A támogatás folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálat a 2014. október 1. és 2015. szeptember 30. közötti időszakot (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) fedte le. A kár folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének értékelése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2012. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig terjedő időszakra (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(21)

Az érintett termékek Indiából származó, elektromos kemencékhez használt grafitelektródok, amelyek látszólagos sűrűsége 1,65 g/cm3 vagy több, elektromos ellenállása 6,0 μΩ.m vagy kevesebb, továbbá jelenleg az ex 8545 11 00 KN-kód (8545110010 TARIC-kód) alá tartoznak, valamint az ilyen elektródokhoz használt, jelenleg az ex 8545 90 90 KN-kód (8545909010 TARIC-kód) alá sorolt kötőelemek, akár együttesen, akár külön-külön hozzák be őket (a továbbiakban: felülvizsgálat tárgyát képező termék).

(22)

A vizsgálat kimutatta, hogy az alábbi termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá az alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(23)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek a termékek az alaprendelet 2. cikkének c pontja értelmében hasonló termékeknek minősülnek.

(24)

A Bizottság az alaprendelet 18. cikke (1 bekezdésének megfelelően megvizsgálta, hogy a jelenlegi intézkedések hatályvesztése a támogatás valószínű folytatódásához vezetne-e.

(25)

A felülvizsgálati kérelemben található információk a következő – állítólagosan támogatásokkal járó – rendszerek megvizsgálására került sor:

(26)

A fenti a)–e) pontban megjelölt rendszerek az 1992-es (1992. évi 22. számú) külkereskedelmi (fejlesztési és szabályozási) törvényen alapulnak, amely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény). A külkereskedelmi törvény alapján India kormánya (a továbbiakban: indiai kormány) export- és importpolitikával kapcsolatos közleményeket bocsáthat ki. Ezek a „Foreign Trade Policy” (külkereskedelem-politika) című dokumentumokban vannak összefoglalva, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium ötévente ad ki és rendszeresen naprakésszé tesz. Ebben az esetben a vizsgálati időszak szempontjából két ilyen külkereskedelem-politikai dokumentum lényeges: a 2009-2014-es Foreign Trade Policy (FTP 09-14) és a 2015-2020-as Foreign Trade Policy (FTP 15-20). Az utóbbi 2015 áprilisában lépett hatályba. Az indiai kormány az FTP 09-14 és az FTP 15-20 dokumentumra irányadó eljárásokat is meghatározza a „Handbook of Procedures, Volume I, 2009-2014” (Eljárási kézikönyv, I. kötet, 2009-2014) és a „Handbook of Procedures, Volume I, 2015-2020” (Eljárási kézikönyv, I. kötet, 2015-2020) című dokumentumokban (a továbbiakban: HOP 04-09, illetve HOP I 15-20). Az eljárási kézikönyveket rendszeresen frissítik.

(27)

A fenti f) pontban megjelölt ECS-rendszer alapja a banki szabályozásról szóló 1949. évi törvény 21. és 35A. szakasza, amelyek értelmében az Indiai Központi Jegybank az exporthitelek tekintetében utasításokat adhat a kereskedelmi bankoknak.

(28)

A fenti g pontban megjelölt rendszert Madhya Pradesh állam hatóságai működtetik.

(29)

A DDS – a vámjogosultsági betétkönyvrendszer (Duty Entitlement Passbook Scheme, a továbbiakban: DEPB) (12) nevű jogelődje keretében – és az EPCGS az eredeti vizsgálatban már kiegyenlítettek voltak, míg az AAS, FMS, MEIS, ECS és EDES rendszerek nem képezték vizsgálat tárgyát.

(30)

Miként az az (18) preambulumbekezdésben szerepel, csak egy indiai exportáló gyártó működött együtt. Ez az exportáló gyártó a felülvizsgálat tárgyát képező termékek Unióba irányuló összes indiai behozatalának 95 %-át, és az összes becsült indiai termelési kapacitás 50 %-át képviselte. Az indiai termelési kapacitás meghatározása az együttműködő exportáló gyártó által kitöltött, ellenőrzött kérdőív és a nem együttműködő exportáló gyártó nyilvánosan elérhető pénzügyi kimutatásai alapján történt. Következésképpen az indiai exportáló gyártók együttműködési készsége alacsonynak minősült. A Bizottság megfelelően tájékoztatta az indiai hatóságokat arról, hogy az indiai exportáló gyártók alacsony együttműködési aránya miatt az alaprendelet 28. cikkét alkalmazhatja. Ezzel kapcsolatban észrevétel nem érkezett.

(31)

A közzétételt követően az indiai kormány azt állította, hogy az együttműködés nem tekinthető alacsony szintűnek, mivel az együttműködő gyártó a felülvizsgálat tárgyát képező termék Unióba irányuló exportjának a felülvizsgálati időszakban több mint 95 %-át és India becsült összes termelési kapacitásának 50 %-át képviselte. E tekintetben egyértelművé vált, hogy a Bizottság az együttműködés szintjét India teljes termelési kapacitása alapján állapította meg, mely utóbbit a felülvizsgálati időszakban a felülvizsgálat tárgyát képező termék Unióba irányuló indiai kiviteli mennyiségénél relevánsabbnak ítélte meg a hatályvesztési felülvizsgálat keretében. Mivel Indiában csak két ugyanolyan nagy gyártó van, és csak az egyikük működött együtt, az együttműködés alacsony szintűnek minősítése indokolt volt, mivel a nem együttműködő vállalat a támogatás folytatódása és a károkozás megismétlődése valószínűségének értékelésére potenciálisan jelentős hatást gyakorolt. Az (155) preambulumbekezdésben foglalt magyarázatnak megfelelően ugyanis a nem együttműködő gyártó a vámszintek miatt majdnem felhagyott az Unióba irányuló exporttal, és minden valószínűséggel jelentősebb mennyiségben folytatná az exportot az intézkedések hatályvesztése esetén. Következésképpen, mivel a két ismert gyártó egyenként a becsült teljes indiai termelési kapacitás 50 %-át képviseli, nem zárható ki, hogy az Unióba irányuló összes indiai exportban való részesedéseik kiegyenlítettebbekké válnak és így teljesen eltérnek majd a felülvizsgálati időszakban megfigyelt körülbelül 95/5-ös aránytól. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást. Mindenesetre a Bizottság megjegyzi, hogy ez az állítás a hatályvesztési felülvizsgálattal összefüggésben nem helyénvaló, mivel a cél annak meghatározása, hogy a támogatás folytatódik-e. Az egyetlen exportáló gyártó vonatkozásában tett megállapítások alapján a Bizottság már most arra a következtetésre juthat, hogy a támogatás folytatódása fennáll. Következésképpen az együttműködés szintje alacsony vagy teljesen elhanyagolható.

(32)

A DDS részletes leírását a későbbi értesítésekkel módosított Custom & Central Excise Duties Drawback Rules, 1995 (a vámok és központi fogyasztási adók visszatérítéséről szóló 1995. évi szabályok) tartalmazzák.

(33)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(34)

A jogosult exportőr vámvisszatérítést kérhet, amelyet a rendszer keretében exportált termékek költségmentesen a hajófedélzetre (FOB) paritáson számított értékének százalékos arányaként számítanak ki. Az indiai kormány számos termék vonatkozásában meghatározta a visszatérítés mértékét, beleértve a felülvizsgálat tárgyát képező terméket is. E mértékeket a termék gyártása során alapanyagként felhasznált anyagok átlagos mennyisége vagy értéke, valamint az alapanyag után fizetett vámok átlagos összege alapján számítják ki. Ezek attól függetlenül alkalmazandók, hogy a behozatali vámokat megfizették-e vagy sem. A felülvizsgálati időszak során a DDS-mérték 2014. november 22-ig 3 % volt 3,2 INR/kg értékhatárral, majd azt követően 8 INR/kg értékhatárral 2,4 %-nak felelt meg.

(35)

E rendszerből eredő előny élvezéséhez a társaságnak exportálnia kell. Amikor a szállítási adatokat felviszik a vámhatóság szerverére (ICEGATE), jelzik, hogy az export a DDS hatálya alatt zajlik, továbbá visszavonhatatlanul rögzítik a DDS összeget. Miután a szállító vállalat kitöltötte az általános exportnyilatkozatot (Export General Manifest, EGM) és a vámhatóság megfelelő módon összevetette e dokumentumot a szállítólevél adataival, minden feltétel adottá válik a visszatérítési összeg kifizetésének engedélyezéséhez, akár az exportőr bankszámlájára történő közvetlen utalással, akár intézvényezés révén.

(36)

Az exportőrnek emellett bizonyítékot kell benyújtania az exportjövedelem jóváírásáról, a kivitelt igazoló banki bizonylatok (Bank Realisation Certificate, BRC) révén. E dokumentumot azután lehet benyújtani, hogy a visszatérítés összegét kifizették, ha azonban az exportőr meghatározott határidőn belül nem nyújtja be a BRC-t, a kifizetett összeget vissza kell fizetni az indiai kormánynak.

(37)

A visszatérítés összege bármilyen célra felhasználható.

(38)

Az indiai számviteli standardokkal összhangban a vámvisszatérítés összege az exportkötelezettség teljesítésekor a kereskedelmi számlákban eredményszemléleti alapon bevételként is elszámolható.

(39)

Megállapították, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó továbbra is kedvezményben részesült a DDS-rendszer keretében.

(40)

Ahogyan az eredeti vizsgálatban megállapítást nyert, a DDS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az úgynevezett vámvisszatérítés összege az indiai kormánytól származó pénzügyi hozzájárulás, mivel az indiai kormány részéről közvetlen finanszírozás formájában történik. E finanszírozások igénybevételekor nem alkalmaznak semmilyen korlátozást. Emellett a vámvisszatérítés összege gazdasági előnyt nyújt az exportőrnek, mivel növeli likviditását.

(41)

A kivitelre adott vámvisszatérítés mértékét az indiai kormány határozza meg a terméktől függően. Ugyanakkor, bár a támogatást vámvisszatérítésnek nevezik, a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem rendelkezik a megengedhető vámvisszatérítési-rendszerek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszerek jellemzőivel. Az exportőrnek kifizetett készpénz nem kapcsolódik a nyersanyagokra ténylegesen kifizetett behozatali vámokhoz, és nem olyan vámhitel, amely nyersanyagok múltbeli vagy jövőbeli importjára vonatkozó behozatali vámok kiegyenlítésére szolgál.

(42)

Az ellenőrző látogatás során az indiai kormány és az együttműködő exportáló gyártó azt állították, hogy megfelelő összefüggés van a visszatérítés mértékek és a nyersanyagok vonatkozásában megfizetett vámok között. Ennek oka, hogy az indiai kormány a vámvisszatérítések mértékének megállapításakor figyelembe veszi a termék gyártása során alapanyagként felhasznált anyagok átlagos mennyiségét vagy értékét, valamint az alapanyag után fizetett vámok átlagos összegét.

(43)

A Bizottság ugyanakkor nem ért azzal egyet, hogy a visszatérítések mértéke és a nyersanyagok után fizetett vámok közötti állítólagos kapcsolat elegendő ahhoz, hogy a rendszer megfeleljen az alaprendelet I. mellékletében, II. mellékletében (a vámvisszatérítés meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. A hitel összegének kiszámítása nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva történik. Ezenfelül nem működik rendszer vagy eljárás annak megerősítésére, hogy a kivitt termék gyártási folyamatában mely alapanyagokat használták fel (ideértve azok mennyiségét és eredetét), vagy sor került-e túlzott mértékű behozatali vám befizetésére az alaprendelet I. mellékletének i) pontja, valamint a II. és III. melléklete szerint. Ráadásul az indiai kormány a tényleges alapanyagok és ügyletek alapján nem végzett további vizsgálatot annak meghatározása érdekében, hogy történt-e túlfizetés. Az állítást ezért elutasították.

(44)

Következésképpen az exportőrök általi kivitelt követően az indiai kormány általi közvetlen finanszírozás formájában megvalósuló kifizetés az indiai kormány általi, az exportteljesítménytől függő közvetlen támogatásnak minősül, és így az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(45)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével és 5. cikkével összhangban a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezett által élvezett és a felülvizsgálati időszak alatt feltárt kedvezmény mértékének megfelelően állapították meg. Ebben a tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezett akkor jutott hozzá a gazdasági előnyhöz, amikor e rendszer alapján kerül sor kiviteli ügyletre. Így az indiai kormány köteles megfizetni a visszatérítés összegét, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóság kiadja a kiviteli fuvarszámlát – amely többek között megjelöli az adott kiviteli ügyletre nyújtandó vámvisszatérítés összegét –, megszűnik az indiai kormány rendelkezési joga a támogatás megadása felett. A fentiek fényében, és mivel ennek ellenkezőjére nem áll rendelkezésre megbízható bizonyíték, indokoltnak tekinthető a DDS keretében megvalósuló juttatásokat úgy értékelni, mint a rendszer keretében a felülvizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi kiviteli ügyletre megkapott vámvisszatérítések összegét.

(46)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésének megfelelően e támogatási összegeket a felülvizsgálat tárgyát képező termék felülvizsgálati időszak alatti teljes kiviteli forgalmára vetítették ki (megfelelő nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(47)

A fentiek alapján a felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártó esetében az e program tekintetében megállapított támogatás mértéke 2,02 %.

(48)

A rendszer részletes leírását az FTP 09–14 4.1.1–4.1.14. bekezdése és a HOP I 09–14 4.1–4.30. fejezete, valamint az FTP 15–20 4.03–4.24. bekezdése és a HOP I 15–20 4.04–4.52. fejezete tartalmazza.

(49)

Az előzetes engedélyezési rendszer hat alrendszerből áll, amelyeket az (50) preambulumbekezdés ismertet részletesen. Ezek az alrendszerek többek között a jogosultak körének tekintetében különböznek egymástól. A tényleges exportra szóló AAS-re és az éves igényre szóló AAS-re a támogató gyártókhoz „kötött” gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök jogosultak. A végső exportőr részére szállító gyártó exportőrök közbenső szállításaik vonatkozásában jogosultak AAS-re. Azok a fővállalkozók, amelyek az FTP 09-14 dokumentum 8.2. bekezdésében említett „kváziexport” kategóriák, mint például az exportorientált egységek beszállítói, jogosultak a kváziexportra vonatkozó AAS alrendszer igénybevételére. Végezetül a gyártó exportőrök közbenső beszállítói az előzetes felszabadítási megbízás (Advance Release Order, ARO), valamint a fedezett belföldi akkreditív alrendszerei alapján „kváziexport” után járó kedvezményekre jogosultak.

(50)

Előzetes engedélyek a következőkre állíthatók ki:

(51)

Megállapítást nyert, hogy az együttműködő exportáló gyártó az első alrendszer, azaz az AAS keretében bonyolított tényleges export alapján kapott engedményeket. Ezért nem szükséges a többi, igénybe nem vett alrendszer kiegyenlíthetőségét megállapítani.

(52)

Az előzetes engedély jogosultja jogilag köteles fenntartani – az indiai hatóságok által végzett ellenőrzésekhez meghatározott formátumban – „a vámmentesen importált/belföldön beszerzett áruk fogyasztásának és felhasználásának valósághű és megfelelő nyilvántartását”, azaz a tényleges fogyasztás nyilvántartását (a HOP I 09-14 4.26. és 4.30. fejezete, valamint 23. függeléke). Ezt a nyilvántartást független okleveles könyvvizsgálónak, illetve kontrollernek kell ellenőriznie, aki igazolást ad ki arról, hogy megtörtént az előírt nyilvántartások és vonatkozó dokumentumok vizsgálata, továbbá a 23. függelék alapján szolgáltatott információk minden tekintetben valósak és helytállóak.

(53)

Ami a felülvizsgálati időszakban az érintett vállalat által igénybe vett „tényleges export” alrendszer alkalmazását illeti, az indiai kormány mind az importtámogatás, mind az exportkötelezettség mennyiségét és értékét rögzíti, és azokat az engedélyen feltünteti. Ezen túlmenően a behozatalkor és a kivitelkor a megfelelő tranzakciókat a kormánytisztviselők kötelesek dokumentálni az engedélyen. Az AAS rendszer keretében engedélyezett import mennyiségét az indiai kormány határozza meg a standard input-output normák (a továbbiakban: SION) alapján, amelyek a legtöbb termékre, így a felülvizsgálat tárgyát képező termékre is léteznek.

(54)

Az importált alapanyagok nem ruházhatók át, és azokat a származó exporttermék előállításához kell felhasználni. Az exportkötelezettséget az engedély kiállításától számított, előírt időkereten belül kell teljesíteni (ez 24 hónap, ami két alkalommal meghosszabbítható, egyenként 6 hónappal).

(55)

Az (26) preambulumbekezdésben adott magyarázat szerint 2015 áprilisában új FTP dokumentum lépett hatályba. Ami a (50)–(54) preambulumbekezdésben rögzített gyakorlati megvalósítást illeti, az új FTP egyedüli változásként az exportkötelezettség időszakát 24 hónapról 18 hónapra csökkentette. Azt is meg kell jegyezni, hogy az együttműködő exportáló gyártó által a felülvizsgálati időszakban használt valamennyi engedélyre még az FTP 09-14 vonatkozott, mivel azokat 2015 áprilisa előtt állították ki.

(56)

A vizsgálat megállapította, hogy az indiai hatóságok által meghatározott ellenőrzési követelményeket még nem tartották be vagy még nem tesztelték a gyakorlatban.

(57)

Az együttműködő exportáló gyártó rendelkezett egyfajta termelési és fogyasztási nyilvántartással. Azonban nem lehetett ellenőrizni, mely alapanyagokat (ideértve azok eredetét) használták fel az exportált termék gyártására, és milyen összeget képviseltek. Közelebbről, a létrehozott rendszerrel nem lehetett pontosan azonosítani és mérni, hogy volt-e túlzott mértékű vámelengedés.

(58)

Ami az (52) preambulumbekezdésben említett ellenőrzési követelményeket illeti, megállapítást nyert, hogy a vállalat által használt egyik AAS-engedély sem volt olyan életciklusban, amelyben a 23. függelék hatóságokhoz történő benyújtása esedékes lett volna. Ugyanakkor az is megállapításra került, hogy a vállalatok által nyilvántartott adatok lehetővé tennék a túlzott mértékű vámelengedés 23. függelékben kért kiszámítását és ezáltal ellehetetlenítenék bármely jövőbeni tanúsítás külső okleveles könyvvizsgáló/kontroller általi elvégzését.

(59)

Ezenfelül megállapították, hogy a vámmentesen importált fő nyersanyag (kalcinált ásványolaj koksz vagy CPC) mindössze 75–85 %-át építették be ténylegesen a felülvizsgálat tárgyát képező termékbe, míg 15–25 %-át két melléktermékbe, azaz darabos és finomra őrölt termékekbe építették be. Fény derült arra is, hogy mindkét mellékterméknek legalább egy részét a hazai piacon értékesítették, és hogy nem létezett olyan rendszer, amely a vámmentesen behozott CPC exportált vagy belföldön értékesített melléktermékbe ténylegesen beépített mennyiségét mérte volna.

(60)

Összességében a Bizottság úgy véli, hogy az együttműködő exportáló exportőr nem tudta bizonyítani, hogy teljesültek az FTP vonatkozó előírásai.

(61)

A behozatalivám-mentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, vagyis az indiai kormány részéről pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel csökkenti az egyébként esedékes vámbevételét és a vizsgált exportőrt gazdasági előnyhöz juttatja, mivel javítja annak likviditását.

(62)

Ezenkívül a tényleges exportra vonatkozó AAS jogilag egyértelműen az exportteljesítmény függvénye, ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő. Exportkötelezettség vállalása nélkül a vállalatok e rendszerek alapján nem juthatnak kedvezményekhez.

(63)

Az ebben az esetben használt alrendszer nem tekinthető az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében vett megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. Az indiai kormány nem alkalmazott hatékony ellenőrzési rendszert vagy eljárást annak igazolására, hogy az alapanyagokat az exportált termék gyártásához használták-e fel, és ha igen, milyen mennyiségben (az alaprendelet II. mellékletének 4. pontja; a helyettesítő vámkedvezményrendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontja). Úgy vélik továbbá, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termékre vonatkozó SION-ok nem voltak kellően pontosak, és önmagukban nem alkothatnak a tényleges felhasználás ellenőrzésére szolgáló rendszert, mivel nem teszik lehetővé az indiai kormány számára annak kellő pontossággal történő ellenőrzését, hogy milyen mennyiségű nyersanyagot használtak fel az exporttermelésben. Ezenkívül az indiai kormány nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen érintett alapanyagok vonatkozásában, bár hatékonyan alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában ezt el kell végezni (az alaprendelet II. mellékletének 5. pontja és III. melléklete II. részének 3. pontja).

(64)

Az alrendszer ezért kiegyenlíthető.

(65)

Engedélyezett vámkedvezményrendszerek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszerek hiányában a kiegyenlíthető előny az alapanyagok importálása esetén normális esetben járó elengedett behozatali vámnak felel meg.

(66)

mivel ennek ellenkezőjére megbízható bizonyíték nem állt rendelkezésre, az együttműködő exportáló gyártó támogatásának összegét a felülvizsgálati időszak során alkalmazott alrendszer keretében importált anyagokra elengedett importvámok (alapvám és különleges kiegészítő vám) alapján számították ki (számláló). Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerülő költségeket indokolt kérésre levonták a támogatás összegéből. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében e támogatási összeget elosztották felülvizsgálat tárgyát képező termék vizsgálati időszak alatti teljes kiviteli forgalmára (a nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(67)

Az érintett együttműködő exportáló gyártó esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,30 %.

(68)

Az FMS részletes leírása az FTP 09–14 3.14. pontjában, valamint a HOP I 09–14 3.8. pontjában található.

(69)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(70)

E rendszer keretében minden GES terméknek a HOP I 09–14 37C. függelékének 1. és 2. táblázatában felsorolt országokba irányuló exportja a FOB paritáson számított értékének 3 %-áig vámhitelre jogosult. 2011. április 1-jétől minden terméknek a 37C. függelék 3. táblázatában (különösen fontos piacok) felsorolt országokba irányuló exportja a FOB-paritáson számított értékének 4 %-áig vámhitelre jogosult. Bizonyos exporttevékenységeket ez a rendszer kizár, például az importált vagy átrakodott termékek exportját, a kváziexportot, a szolgáltatások exportját, valamint a különleges gazdasági övezetekben működő egységek, illetve az exportorientált egységek kiviteli forgalmát.

(71)

Az FMS keretében kapott exporthitelek szabadon átruházhatók, és a megfelelő vámhitel-jogosultsági bizonylat kiadási időpontjától számított 24 hónapig érvényesek. E hitelek bármely alapanyag vagy termék későbbi importja alkalmával felhasználhatók vámok kifizetésére, a beruházási javakat is beleértve.

(72)

A vámhitel-jogosultsági bizonylatot – a kivitel vagy a javak elszállítása után – az a kikötő bocsátja ki, ahonnan a kivitelt végezték. Amennyiben a panaszos a hatóságoknak minden releváns exportra vonatkozó okirat (pl. exportmegrendelés, számlák, szállítólevelek, a kivitelt igazoló banki bizonylatok) másolatát be tudja mutatni, az indiai kormánynak nincs lehetősége felülbírálni a vámhitelek megadását.

(73)

Megállapították, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó kedvezményben részesült az FMS-rendszer keretében.

(74)

Az FMS az alaprendelet 3. cikke (1 bekezdése a pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2 bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az FMS-vámhitel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulását jelenti, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett az FMS-vámhitel gazdasági előnyt nyújt az exportőrnek, mivel javítja likviditását.

(75)

Ezen túlmenően az FMS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4 bekezdése első albekezdésének a pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(76)

Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a rendszer nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen importált árunak a gyártási folyamatban való tényleges felhasználására, és a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártási eljárásban mely alapanyagokat használták fel az exportált termékhez, illetve annak megerősítésére, hogy következésképpen történt-e túlfizetés a behozatali vámok vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete i pontjának, valamint II. és III. melléklete értelmében. Az exportőrök jogosultak az FMS szerinti kedvezményekre, függetlenül attól, hogy importálnak-e alapanyagot vagy sem. A kedvezmények igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azon exportőrök is jogosultak az FMS-támogatás igénybevételére, akik minden alapanyagukat belföldön szerzik be, és egyáltalán nem importálnak felhasználható nyersanyagot. Ezen túlmenően az exportőr az FMS-vámhitelt beruházási javak behozatalára is felhasználhatja, noha ez utóbbiak nem tartoznak az engedélyezett vámkedvezményrendszerek hatálya alá, amint az alaprendelet I. mellékletének i pontja meghatározza, mivel nem használják fel őket az exportált termékek előállítása során. Ezenfelül a Bizottság megjegyzi, hogy az indiai kormány a tényleges alapanyagok és ügyletek alapján nem végzett további vizsgálatot annak meghatározása érdekében, hogy történt-e túlfizetés.

(77)

Az ennek ellenkezőjére utaló megbízható bizonyíték hiányában a kiegyenlíthető támogatások összegének kiszámítása a kedvezményezettnek juttatott gazdasági előny alapján történt, amelyről megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszakban a kérelmező az eredményelszámolás elve alapján a kiviteli ügylet szakaszában befolyt bevételként könyvelte el. Az alaprendelet 7. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően e támogatási összeget (számláló) kivetítették a felülvizsgálat tárgyát képező termék felülvizsgálati időszak alatti teljes kiviteli forgalmára (nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(78)

A fentiek alapján a felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártó esetében az e program tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,13 %.

(79)

Az FTP 15-20 2015. április 1-i hatálybalépését követően az FMS a másik négy rendszerrel együtt beolvadt az (83)–(100) preambulumbekezdésben ismertetett indiai árukiviteli rendszerbe (Merchandise Export from India Scheme; MEIS). Ahogyan azt az indiai kormány külkereskedelemért felelős főigazgatósága (Directorate General of Foreign Trade) által közzétett „Highlights of the Foreign Trade Policy 2015-2020” (13) címet viselő dokumentum részletezi: „Korábban 5 különböző rendszer (Focus Product Scheme, Market Linked Focus Product Scheme, Focus Market Scheme, Agri. Infrastructure Incentive Scrip, VKGUY) létezett, amely a különböző vámhitelmértékekkel és igénybevételükhöz kapcsolódó eltérő (ágazatra vagy csak az adott felhasználóra vonatkozó) feltételekkel rendelkező áruexportokat díjazza. Most mindezek a rendszerek egyetlen rendszerré, nevezetesen indiai árukiviteli rendszerré az olvadtak össze […].”

(80)

A vizsgálat megállapította, hogy az együttműködő exportáló gyártó az FMS visszavonását követően azonnal az MEIS-rendszerre váltott.

(81)

Az (79) és (80) preambulumbekezdés fényében a Bizottság úgy véli, hogy az FMS által biztosított támogatás nem ért véget, hanem csak beolvadt és új elnevezést kapott, továbbá az is egyértelmű, hogy az FMS által szolgáltatott előnyöket az új rendszer továbbra is biztosítja. Ezen az alapon az FMS visszavonásáig kiegyenlíthetőnek tekinthető.

(82)

Az MEIS részletes leírása az FTP 15-20 3. fejezetében, valamint a HOP I 15-20 3. fejezetében található.

(83)

Az MEIS 2015. április 1-jén, a felülvizsgálati időszak közepén lépett hatályba. Emlékeztetni kell arra, hogy az (79)–(81) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően az MEIS az FMS és 4 másik rendszer (Focus Product Scheme, Market Linked Focus Product Scheme, Agricultural Infrastructure Incentive Scrip és VKGUY) jogutód rendszere.

(84)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(85)

Az igénybevételre jogosult vállalatok támogatást kaphatnak az MEIS-rendszer keretében, ha meghatározott termékeket bizonyos, az A. csoportba („Hagyományos piacok”, amely magában foglalja az összes EU tagállamot), a B. csoportba („Fejlődő és fókuszpiacok”) és a C. csoportba („Egyéb piacok”) besorolt országokba exportálnak. Az egyes csoportokba tartozó országokat és a termékek kapcsolódó díjazási mértékeket magában foglaló felsorolását az FTP 15-20 3B. függelékének 1. és 2. táblázata rögzíti.

(86)

Az előny az export FOB-paritáson számított értéke valamely százalékának megfelelő mértékű vámhitel formáját ölti. A felülvizsgálat tárgyát képező termék esetében ezt a százalékos mértéket a felülvizsgálati időszakban a B. csoportba tartozó országokba irányuló kivitel esetén 2 %-ban, míg az A. és C. csoportba tartozó országokba irányuló kivitel esetén 0 %-ban állapították meg. Bizonyos kiviteleket ez a rendszer kizár, például az importált vagy átrakodott termékek exportját, a kváziexportot, a szolgáltatások exportját, valamint a különleges gazdasági övezetekben működő egységek, illetve az exportorientált egységek kiviteli forgalmát.

(87)

Az MEIS-rendszer keretében elérhető vámhitelek szabadon átruházhatók és a kibocsátásuk napjától számított 18 hónapig érvényesek. Az említett vámhitelek az alábbi célokra vehetők igénybe: i. az alapanyagok vagy termékek, köztük beruházási javak importját terhelő vám megfizetése, ii. alapanyagok és termékek, köztük beruházási javak belföldi beszerzését terhelő jövedéki adó megfizetése, iii. a szolgáltatások beszerzését terhelő szolgáltatási adó megfizetése.

(88)

Az MEIS-rendszerből igényelhető kedvezmény igénybevételére vonatkozó kérelmet online, az indiai kormány külkereskedelemért felelős főigazgatósága weboldalán kell benyújtani. A szóban forgó dokumentációt (szállítólevelek, kivitelt igazoló banki bizonylatok és kirakodás igazolása) csatolni kell az online kérelemhez. Az indiai kormány illetékes regionális hatósága (Regional Authority; a továbbiakban: RA) a dokumentumok átnézését követően vámhitelt nyújt. Amíg az exportáló rendelkezésre bocsátja a releváns dokumentációt, az RA nem mérlegelheti a vámhitelek megadását.

(89)

Megállapították, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó kedvezményben részesült az MEIS-rendszer keretében.

(90)

Az MEIS az alaprendelet 3. cikke (1 bekezdése a pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2 bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az MEIS-vámhitel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulását jelenti, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett az MEIS-vámhitel előnyt nyújt az exportőrnek, mivel javítja likviditását.

(91)

Ezen túlmenően az MEIS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(92)

Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a rendszer nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen importált árunak a gyártási folyamatban való tényleges felhasználására, és a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártási eljárásban mely alapanyagokat használták fel az exportált termékhez, illetve annak megerősítésére, hogy történt-e túlfizetés a behozatali vámok vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete i pontjának, valamint II. és III. melléklete értelmében. Az exportőrök jogosultak az MEIS szerinti kedvezményekre, függetlenül attól, hogy importálnak-e alapanyagot vagy sem. A kedvezmények igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azon exportőrök is jogosultak az MEIS-támogatás igénybevételére, akik minden alapanyagukat belföldön szerzik be, és egyáltalán nem importálnak felhasználható nyersanyagot. Ezen túlmenően az exportőr az MEIS-vámhitelt beruházási javak behozatalára is felhasználhatja, noha ez utóbbiak nem tartoznak az engedélyezett vámkedvezményrendszerek hatálya alá, amint az alaprendelet I. mellékletének i pontja meghatározza, mivel nem használják fel őket az exportált termékek előállítása során. Ráadásul az indiai kormány a tényleges alapanyagok és ügyletek alapján nem végzett további vizsgálatot annak meghatározása érdekében, hogy történt-e túlfizetés.

(93)

Az Európai Unióba irányuló exportra támogatás közvetlenül az MEIS-rendszer keretében nem vehető igénybe a felülvizsgálati időszakban, mivel az EU tagállamok az A. országcsoportba tartoznak, amelyre az említett időszakban az MEIS-kedvezmények nem vonatkoznak. Ezen az alapon az indiai kormány előadta, hogy az MEIS nem tekinthető kiegyenlíthetőnek. A felülvizsgálat tárgyát képező termék harmadik országokba irányuló exportja alapján megszerzett MEIS vámhitelek szabadon átruházhatók és a felülvizsgálat tárgyát képező termékbe beépített nyersanyagokat terhelő importvámok kiegyenlítésére fordíthatók akkor is, ha a szóban forgó termékek exportja az Unióba irányul. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az MEIS a felülvizsgálat tárgyát képező termék exportját általánosságban véve támogatta, ezért az érvelést elutasította.

(94)

A közzétételt követően az indiai kormány megerősítette azt az állítását, hogy mivel kizárólag az unión kívüli harmadik országokba irányuló kivitel volt közvetlenül jogosult az MEIS szerinti kedvezményekre a felülvizsgálati időszakban, a rendszer nem tekinthető kiegyenlíthetőnek. Az indiai kormány ugyanakkor nem hozott fel olyan új érveket, amelyek vitatnák az (93) preambulumbekezdésben foglaltakat és különösen azt, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék harmadik országokba irányuló exportja alapján megszerzett MEIS vámhitelek szabadon átruházhatók és a felülvizsgálat tárgyát képező termékbe beépített nyersanyagokat terhelő importvámok kiegyenlítésére fordíthatók, ha a szóban forgó termékek exportja az Unióba irányul. Az állítást ezért elutasították.

(95)

A kiegyenlíthető támogatások összegének kiszámítása a kedvezményezettnek juttatott gazdasági előny alapján történt, amelyről megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszakban a kérelmező az eredményelszámolás elve alapján a kiviteli ügylet szakaszában befolyt bevételként könyvelte el.

(96)

Megállapítást nyert, hogy míg az MEIS-rendszer és annak jogelődje, az FMS is hat hónapig volt hatályban (a felülvizsgálati időszak első felében az FMS, majd második felében az MEIS), az MEIS-rendszer által biztosított kiegyenlítő támogatások összege az FMS által biztosított összeg közel háromszorosának felelt meg.

(97)

A közlésben a Bizottság az alaprendelet 7. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően e támogatási összeget (számláló) kivetítette a felülvizsgálat tárgyát képező termék felülvizsgálati időszak alatti teljes kiviteli forgalmára (nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(98)

Az indiai kormány előadta, hogy a Bizottság (97) preambulumbekezdésben bemutatott számítási módszere az MEIS kedvezmények kétszeres figyelembevételét eredményezte: egyszer az MEIS kedvezményre közvetlenül jogosult országokba irányuló kivitelek, egyszer pedig a globális kivitel tekintetében (beleértve az Unióba irányuló kivitelt is). Mivel azonban a (97) preambulumbekezdésben ismertetett számítási módszer az export tekintetében biztosított kedvezménynek kizárólag a kiviteli forgalommal (beleértve az Unióba irányuló kivitelt) való elosztásából áll, a kedvezmények kétszeres elszámolására nem került sor. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(99)

Mindenesetre a jelen felülvizsgálati időszakkal összefüggésben meg kell állapítani az MEIS pontos támogatási arányát, mivel a vizsgálat tárgyát képező többi rendszer vonatkozásában tett megállapítások fényében kellően bizonyított a támogatás folytatódása. Következésképpen csak azt kell megállapítani, hogy az FMS által biztosított előnyöket az MEIS továbbra is biztosította, mivel az MEIS az FMS-t folytató rendszer az (79)–(81) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások szerint. A Bizottság e célból a lehető legkonzervatívabb módszerrel újból kiszámolta a támogatási arányt a legnagyobb rendelkezésre álló nevező, vagyis a felülvizsgálat tárgyát képező termék teljes forgalmának alkalmazásával. Ennek alapján a felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártó esetében az e program tekintetében kiszámított támogatás mértéke 0,31 %. Ez az arány a felülvizsgálati időszakban a támogatási arány alsó határértékét jelenti.

(100)

Meg kell jegyezni, hogy e rendszer támogatási aránya várhatóan jelentősen növekedni fog a felülvizsgálati időszakot követően, mivel az indiai kormány 2015. október 29-én kelt 44/2015-2020. sz. nyilvános értesítéssel kiterjesztette a 2 %-os kedvezményt az A. és a C. csoportra, és ezzel az összes országot – különösen az uniós tagállamokat – felvette az MEIS által lefedett piacok közé. Ez a fejlemény növelni fogja a támogatás szintjét a felülvizsgálati időszakban megfigyelt szinthez képest. Mivel ugyanis az MEIS-kedvezményeket főszabály szerint bármely exportra igénybe lehet venni, e rendszer támogatási aránya várhatóan jelentősen növekedni fog és eléri a 2 %-os szintet.

(101)

A rendszer részletes leírását az FTP 09-14 5. fejezete és az FTP 15-20 5. fejezete, valamint a HOP I 09-14 és a HOP I 15-20 5. fejezete tartalmazza.

(102)

Erre a rendszerre a támogató gyártókhoz „kötött” gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök és szolgáltatók jogosultak.

(103)

Exportkötelezettség vállalásával a vállalat csökkentett vám mellett importálhat beruházási javakat. Az exportkötelezettség a megtakarított vám – választott alrendszertől függően – legalább hat- vagy nyolcszorosának megfelelő értékű áru kivitelére vonatkozik. E célból az indiai kormány – kérelemre és díjfizetés ellenében – EPCGS-engedélyt állít ki. A rendszer a keretében importált beruházási javak mindegyikére 3 %-os csökkentett vámtételt biztosít. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált beruházási javakat bizonyos idő alatt bizonyos mennyiségű exportáru előállítására kell felhasználni. Az EPCGS keretében a beruházási javak 0 %-os vámtétellel is importálhatók, ilyen esetben azonban az exportkötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló időszak rövidebb.

(104)

Az EPCGS-engedély jogosultja a beruházási javakat belföldi forrásból is beszerezheti. Ebben az esetben a beruházási javak belföldi előállítója igénybe veheti a beruházási javak előállításához szükséges alkatrészek vámmentes behozatalára nyújtott juttatást. Másik megoldásként a hazai gyártó az EPCGS-engedély jogosultja számára szállított beruházási javak tekintetében tarthat igényt kvázikivitelből származó juttatásra.

(105)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó továbbra is kedvezményben részesült az EPCGS-rendszer keretében.

(106)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az indiai kormány részéről a vámcsökkentés pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel az engedmény csökkenti az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt, mert az importálásnál megtakarított vám növeli a vállalat likviditását.

(107)

Az EPCGS-szabályozás jogilag az exportteljesítmény függvénye, mivel az engedélyek exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhetők el. A rendszer ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak minősül.

(108)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető sem megengedhető vám-visszatérítési rendszernek sem helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A beruházási javak nem tartoznak az ilyen engedélyezett rendszerek hatálya alá, amint azt az alaprendelet I. mellékletének I pontja meghatározza, mivel nem használják őket el az exportált termékek előállítása során.

(109)

A kiegyenlíthető támogatások összegét az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámok alapján számították ki, az érintett gazdasági ágazatban az ilyen beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra elosztva. Az így kiszámított és a vizsgálati időszakra vonatkozó összeget kiigazították az adott időszakra érvényes kamatlábakkal, annak érdekében, hogy ez tükrözze a pénzösszeg teljes időszakra vonatkozó értékét. E célra az Indiában a felülvizsgálati időszak során érvényes kereskedelmi kamatot ítélték megfelelőnek.

(110)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdésének megfelelően e támogatási összeget az érintett termék vizsgálati időszak alatti megfelelő kiviteli forgalmára vetítették ki (megfelelő nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(111)

A fentiek alapján a felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártó esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,27 %.

(112)

A közzétételt követően az együttműködő exportáló gyártó előadta, hogy e rendszer támogatási arányának meghatározásához a támogatási arányt a kiviteli forgalom helyett a vállalat teljes, kivitelt és belföldi értékesítéseket is magában foglaló forgalmához kell hozzárendelni. Állítását azzal indokolta, hogy az EPCGS támogatásból részesülő gépek belföldön értékesített termékek gyártására is használhatók, továbbá a kiegyenlítő vámokra vonatkozó vizsgálatokban a támogatás összegének kiszámításához kapcsolódó iránymutatás (14) (a továbbiakban: iránymutatás) F. cikke b pontjának (2 bekezdésére hivatkozott, amelyben megtalálható a nem exporttal kapcsolatos támogatások támogatási arányának kiszámítására vonatkozó utasítás. Mindazonáltal az, hogy az EPCGS keretében importált gépekkel belföldön értékesített, felülvizsgálat tárgyát képező termék is gyártható, nem kérdőjelezi meg az EPCGS exporttámogatási minőségét, mivel – a (103)) és a (107) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – ez a támogatás jogilag az exportteljesítmény függvénye. Következésképpen az iránymutatás nem exportra vonatkozó támogatással foglalkozó F. cikke b pontjának (2 bekezdése nem vonatkozik az EPCGS kiszámítására, és az állítást a Bizottság elutasította. Ezenfelül emlékeztetünk arra, hogy az EPCGS keretében a jelen eljárásban alkalmazott számítási módszer megegyezik az Indiából származó, felülvizsgálat tárgyát képező termékkel kapcsolatos más eljárásokban, azaz az eredeti vizsgálatban (lásd az 1008/2004/EK bizottsági rendelet (15) (57) preambulumbekezdése), a részleges időközi felülvizsgálatban (lásd az 1354/2008/EK rendelet (54 preambulumbekezdése) és az első hatályvesztési felülvizsgálatban (lásd az 1185/2010/EU végrehajtási rendelet (47 preambulumbekezdése) használt számítási módszerrel.

(113)

A kérelmezők azt állították, hogy az ECS keretében a Reserve Bank of India (a továbbiakban: RBI) a bankok által nyújtott exporthitelekre, kölcsönökre kamatláb plafont alkalmaz. Ezt a plafont állítólagosan a banki referencia alapkamat 2,5 %-kal csökkentett mértékében határozták meg.

(114)

Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy az INR-ben nyújtott exporthitel kölcsönökre a bank által alkalmazandó kamatplafont az RB Master Circular DBOD No DIR(Exp.) BC 06/04.02.002/2010-11 körrendeletével 2010. július 1-jei hatállyal visszavonták, a devizában nyújtott exporthitel kölcsönökre pedig a bank által alkalmazandó kamatplafont a Master Circular DBOD No DIR(Exp.) BC 04/04.02.002/2011-2012 körrendeletével 2012. május 5-i hatállyal vonták vissza, egy bizonyos korlátozott számú iparág kivételével. A felülvizsgálat tárgyát képező termék nem szerepelt a kivétellistában és a hatályos jogalap szerint az ECS-rendszer ezért nem állt a felülvizsgálat tárgyát képező termékek gyártóinak rendelkezésére a felülvizsgálati időszak során.

(115)

A vizsgálat megerősítette, hogy az együttműködő exportáló gyártó által a kölcsönei vonatkozásában ténylegesen elért kamatok megegyeztek vagy csak elhanyagolható mértékben tértek el a kölcsönt nyújtó bankok által alkalmazott alapkamatoktól. Mivel semmi sem utalt arra, hogy az RBI meghatározta volna a bankok által alkalmazott alapkamatokat, megállapítást nyert, hogy az exporthitelkölcsönök kamatait a bankok szabadon állapították meg.

(116)

Meg kell jegyezni, hogy röviddel a felülvizsgálati időszakot követően az RBI a 2015. december 4-én kelt Master Circular DBR.Dir.BC.No.62/04.02.001/2015-16 körrendelettel egy új, szállítást megelőzően vagy azt követően rúpiában nyújtott exporthitel kamatkiegyenlítési rendszert („Interest Equalisation Scheme on Pre and Post Shipment Rupee Export Credit”) jelentett be. A rendszer az exportáló gyártó méretére tekintet nélkül a termékek széles körének, köztük a felülvizsgálat tárgyát képező termék exportjára, valamint a kis- és középvállalkozásoknak szánt exportra is igénybe vehető. Ezen az alapon nem zárható ki, hogy az együttműködő exportáló gyártó elkezdte igénybe venni ezt a rendszert vagy majd igénybe veszi azt a jövőben. A megszerzett kedvezmények – amennyiben van ilyen – a felülvizsgálati időszakot követő időre esnének.

(117)

A fentiekre tekintettel a jelen hatályvesztési felülvizsgálattal összefüggésben a Bizottság nem tartja szükségesnek, hogy e rendszerrel kapcsolatban megállapításokat tegyen.

(118)

A 2004-es ipartámogatási politika alapján Madhya Pradesh állam villamos energiát terhelő adó alóli mentességet nyújt azoknak az iparvállalatoknak, amelyek saját felhasználású villamosenergia-termelésbe fektetnek be.

(119)

A Madhya Pradesh állam kormánya által alkalmazott, a villamos energiát terhelő adó alóli mentességi rendszer leírását a villamos energiát terhelő adóról szóló 1949. évi törvény 3. B. szakasza tartalmazza.

(120)

A rendszerre minden olyan gyártó jogosult, amely bizonyos mennyiségű tőkét fektet egy Madhya Pradesh államban található erőmű létrehozásába.

(121)

Madhya Pradesh állam kormánya 2004. szeptember 29-i 5691-XIII-2004. sz. bejelentésének megfelelően a 10 kilowatt kapacitást meghaladó, saját felhasználású erőművekbe befektető vállalatok vagy személyek a Madhya Pradesh-i elektromos felügyelőségtől a villamos energiát terhelő adó alóli mentességi igazolást kaphatnak. A mentességet csak a saját felhasználásra előállított villamos energiára nyújtják, és csak abban az esetben, ha az új, saját felhasználású erőmű nem egy régebbi erőmű kiváltása. A mentességet ötéves időtartamra nyújtják.

(122)

Madhya Pradesh állam kormánya 2005. április 5-én kelt 3023/F-4/3/13/03. sz. bejelentésével Madhya Pradesh állam kormánya az együttműködő exportáló által megépített első erőmű (a továbbiakban: 30 MW-os erőmű) vonatkozásában 2005. április 6-i hatállyal 10 éves időszakra mentességet adott. Meg kell jegyezni, hogy ez a bejelentés kizárólag az együttműködő exportáló gyártóra vonatkozott, ezért az 5691-XIII-2004. sz. bejelentésben meghatározott, általános 5 éves mentességi időszak alól kivételt képezett. Ez arra utal, hogy a szóban forgó kedvezmény odaítélése nem szisztematikusan, a jogszabályban vagy rendelkezésben egyértelműen meghatározott kritériumok alapján történik.

(123)

Madhya Pradesh állam kormánya 2006. július 21-én kelt 4328-XIII-2006. sz. bejelentésével a támogatott erőmű beruházási értéke alapján külön 5, 7 és 10 éves mentességi időszakokat vezetett be.

(124)

Madhya Pradesh állam kormánya 2015. február 4-én kelt levele szerint az együttműködő exportáló gyártó második erőműve (a továbbiakban: „33 MW-os erőmű) 2009. június 10-től2016. június 9-ig tartó, 7 éves mentességet kapott.

(125)

A támogatás összege az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően lett kiszámítva a felülvizsgálati időszakban vásárolt villamos energia után be nem fizetett forgalmi adó (számláló) és a vállalat teljes forgalma (nevező) alapján, mivel az EDES nem függ a kiviteli teljesítménytől, és a villamos energia felhasználása sem korlátozódott csupán a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártására.

(126)

A fentiek alapján a felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártó esetében az e program tekintetében megállapított támogatás mértéke közel 2 %.

(127)

Az együttműködő exportáló gyártó által üzemeltetett 30 MW-os erőmű EDES-rendszer igénybevételére való jogosultsága azonban az (122) preambulumbekezdésben hivatkozott 3023/F-4/3/13/03. sz. szerint 2015 áprilisában (vagyis a felülvizsgálati időszak alatt) megszűnt. A vizsgálat megerősítette, hogy az együttműködő exportáló gyártó az erőmű vonatkozásában ettől az időponttól kezdve nem részesült vámmentességben.

(128)

A 33 MW-os erőművet illetően a jogosultság 2016 júniusában járt le az (124) preambulumbekezdésben foglalt részletek szerint. Mivel az ellenőrző látogatásra szintén 2016 júniusában került sor, nem volt lehetőség annak helyszíni ellenőrzésére, hogy a kedvezmények nyújtásával ettől az időponttól ténylegesen fel is hagytak. Mivel azonban a 30 MW-os erőmű tekintetében a kedvezmények lejártát ellenőrizni lehetett, nincs kézzel fogható alap annak kétségbe vonására, hogy a 33 MW-os erőmű vonatkozásában is a kedvezmények időben lejártak.

(129)

Az e rendszerben biztosított kedvezmények hatályvesztésére tekintettel a Bizottság megállapította, hogy az exportáló gyártó a továbbiakban e rendszer keretében nem részesült kedvezményből. Mindenesetre a jelen hatályvesztési felülvizsgálattal összefüggésben a Bizottság nem tartja szükségesnek e rendszerrel kapcsolatban megállapításokat tenni, mivel – a fentieknek megfelelően – a Bizottság megállapításainak alapját képező rendszerek alapján a támogatás folytatódására vonatkozó következtetés levonásához nem áll kellő bizonyíték rendelkezésre.

(130)

A kiegyenlíthető támogatások összege az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban, ad valorem mértékként kifejezve az együttműködő exportáló gyártó esetében az alábbi volt:

1. táblázat

(131)

A teljes támogatási összeg meghaladja az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésében említett de minimis küszöböt.

(132)

Az indiai kormány előadta, hogy a nem együttműködő exportáló gyártó, a Graphite India Limited (a továbbiakban: GIL) nem vette igénybe a HEG számára támogatást nyújtónak bizonyult, öt kiegyenlíthető rendszer egyikét sem az alábbiak miatt:

(133)

Ezeket az állításokat azonban a következő okokból el kell utasítani:

(134)

A felülvizsgálati kérelem szerint a GIL az együttműködő exportáló gyártóval azonos kiegyenlíthető rendszerekből kapott támogatást. Nem áll rendelkezésre olyan információ, amely ennek az ellenkezőjére utalna. A jelen vizsgálat ugyanis rámutatott arra, az a két rendszer, amelynek keretében a GIL kedvezményben részesült és amelyek az eredeti vizsgálatban (DDS és EPCGS) kiegyenlítettek voltak, továbbra is hatályban vannak, és azokból az együttműködő exportáló továbbra is kedvezményben részesül. E rendelkezésre álló tényállás alapján és az alaprendelet 28. cikkével összhangban megállapítást nyert, hogy a támogatás országos szinten folytatódott a felülvizsgálati időszakban.

(135)

Megállapítást nyert, hogy az együttműködő exportáló gyártó továbbra is élvezte az indiai hatóságok kiegyenlíthető támogatását a felülvizsgálati időszakban. Az (134) preambulumbekezdésben megállapítást nyert, hogy a támogatás országos szinten is folytatódott.

(136)

A kiegyenlítő támogatási rendszerek ismétlődő gazdasági előnyöket nyújtanak, és semmi sem mutat arra (az MEIS által azonnal felváltott FMS kivételével), hogy a belátható jövőben ezek a rendszerek fokozatosan megszűnnének, vagy az exportáló gyártó felhagyna a rendszerek keretében kapott előnyök igénybevételével. Ezzel ellentétben az említett rendszereket a felülvizsgálati időszakban a 2015 és 2020 közötti időszakra szóló, 2020 márciusáig hatályban maradó külkereskedelmi politika részeként. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a felülvizsgálati időszakot követően i. az MEIS támogatási aránya az (96) és a (100) foglalt megállapításoknak megfelelően emelkedett és ii. az exporthitelrendszer támogatása a (116) preambulumbekezdésben foglaltak szerint újraindult. Emellett mindegyik exportőr több támogatási rendszerre jogosult.

(137)

Az is megvizsgálásra került, hogy az Unióba irányuló export jelentős mennyiségű lenne-e, ha megszüntetnék az intézkedéseket. E tekintetben az Indiában meglévő gyártási és tartalékkapacitást, az Indiából más harmadik országokba irányuló exportot, valamint az uniós piac vonzerejét elemezte.

(138)

Miként az az (30) preambulumbekezdésben említésre került, mindössze egyetlen, Indiában működő exportáló gyártó tanúsított együttműködést, amely a teljes indiai termelési kapacitásnak csak felét képviselte. Ezért a következő szakaszokban szereplő ténymegállapítások – az alaprendelet 28. cikkével összhangban – a rendelkezésre álló tényeken alapulnak. A Bizottság e tekintetben az együttműködő exportáló gyártó által szolgáltatott információkat, a hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelmet, az Egyesült Nemzetek adatbázisát, az indiai kormány által szolgáltatott Directorate General of Commercial Intelligence and Statistics (indiai kereskedelmi kutatási és statisztikai főigazgatóság; a továbbiakban: DGCIS) statisztikát és nyilvánosan rendelkezésre álló információkat használta fel.

(139)

A HEG együttműködő exportáló gyártó nyilvános pénzügyi információja és ellenőrzött adatai alapján (16)  (17) mindkét indiai gyártó 27 %-kal növelte termelési kapacitását a (4) preambulumbekezdésben említett korábbi hatályvesztési felülvizsgálatot követően. A felülvizsgálati időszak végén a teljes termelési kapacitás Indiában évente 160 000 tonnát tett ki, amely a két gyártó között egyenlő arányban oszlott meg (18). Ezenfelül a vizsgálat feltárta, hogy a kereslet növekedése esetén az indiai exportáló gyártók valószínűleg tovább fogják növelni kapacitásukat (19).

(140)

A két indiai gyártó termelési volumene a felülvizsgálati időszakban 110 000 és 120 000 tonna között volt. A fentiek alapján a teljes indiai tartalékkapacitás a becslések szerint 40 000 és 50 000 között mozgott, vagyis az uniós fogyasztás 29–36 %-át képviselte a felülvizsgálati időszakban.

(141)

A kapacitás növekedésére a felülvizsgálat tárgyát képező termék fogyasztásának Indiában és világszerte bekövetkezett csökkenésével párhuzamosan került sor. A felülvizsgálat tárgyát képező terméket az elektromosacél-iparban, pontosabban acélüzemben az acélhulladék beolvasztására használják. A felülvizsgálat tárgyát képező termék fogyasztásának alakulása ezért összefüggésben állt az elektromos acél gyártásának alakulásával, és ahhoz hasonló tendenciát követ. A felülvizsgálat során megállapítást nyert, hogy Indiában és a világban az elektromos acél gyártása 2012 és a felülvizsgálati időszak (20) között csökkent, míg a felülvizsgálat tárgyát képező termékkel kapcsolatos termelési kapacitás Indiában nőtt.

(142)

2014 novembere végén az indiai hatóságok a Kínából származó, felülvizsgálat tárgyát képező termékek behozatalára dömpingellenes intézkedéseket vetettek ki (21). Az indiai termelők várhatóan növelni fogják részesedésüket a belföldi piacon.

(143)

A nyilvános pénzügyi kimutatások alapján mindkét indiai exportáló gyártó exportorientáltnak bizonyult (22)  (23) a felülvizsgálati időszak alatt a teljes termelésük mintegy 60 %-át exportálták.

(144)

A HEG együttműködő exportáló gyártó számára az Unió a hatályos intézkedések ellenére is fontos kiviteli célpont. A HEG kivitele érték tekintetében a teljes értékesítésének 10–17 %-át, míg mennyiség tekintetében 10–20 %-át tette ki a felülvizsgálati időszakban. A nem együttműködő GIL indiai társaság igen alacsony mennyiséget exportált az Unióba a felülvizsgálati időszak alatt. Ezt ugyanakkor a HEG-hez képest (összesen 7 %) a GIL-re alkalmazandó (összesen 15,7 %-os) dömpingellenes és kiegyenlítő vámokkal összefüggésben kell vizsgálni.

(145)

Az Indiából más harmadik országok piacaira irányuló kiviteli mennyiségek megállapítását szolgáló egyéb megbízhatóbb forrás hiányában az Egyesült Nemzetek adatbázisának alkalmazására került sor. Az adatbázis szerint a más harmadik országokba irányuló kivitel 2012 és 2013 között 43 %-kal növekedett, majd 2014 és 2015 között 38 %-kal csökkent 2013-hoz képest. A kiviteli mennyiség összességében csökkent 2012 és a felülvizsgálati időszak között (10 %-kal). Az indiai kivitel fő célállomásait 2015-ben az Egyesült Királyság, Szaúd-Arábia, Irán, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, a Koreai Köztársaság és Egyiptom jelentették. Az indiai export 2012 és 2015 között e célállomások közül néhány (például Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és az Egyesült Államok) esetében növekedett, míg mások (Irán, Törökország, a Koreai Köztársaság és Egyiptom) esetében visszaesett, és összesen 9 %-kal csökkent.

(146)

Bár 2012-ben Oroszország volumen tekintetében az indiai gyártók harmadik legnagyobb exportpiacát jelentette, miután Oroszország az Indiából származó, felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára 16,04 % és 32,83 % közötti ad valorem vámot vezetett be 2012 decemberében, (24) az Indiából Oroszországba irányuló export 86 %-kal, 4 415 tonnáról 638 tonnára esett vissza 2015-ben.

(147)

Az Egyesült Nemzetek adatbázisában szereplő, kiviteli mennyiségekkel kapcsolatos információ összevethető a DGCIS statisztikával, amely az Egyesült Nemzetek adatbázisában észlelthez hasonló tendenciát mutatott.

(148)

Ezenfelül a HEG együttműködő exportáló gyártó más harmadik országokba irányuló kivitele is hasonló tendenciát követett, azaz a más harmadik országokba irányuló kivitel mennyisége 2012 és 2013 között emelkedett, míg 2014 és a felülvizsgálati időszak között csökkent, és a figyelembe vett időszak során összességében csökkenő tendenciát követett. Meg kell jegyezni, hogy a kiviteli mennyiségek említett csökkenése ellenére a teljes volumen a felülvizsgálati időszakban jelentős maradt, 20 000 tonna és 30 000 tonna között mozgott.

(149)

Az Egyesült Nemzetek adatbázisa alapján az exportárszinteket illetően a vizsgálat feltárta, hogy bizonyos országokba, például az Egyesült Államokba és a Koreai Köztársaságba irányuló, 2012 és 2014 között az uniós áraknál átlagosan alacsonyabb indiai export ára 2015-ben nagyjából az uniós árak szintjére emelkedett. Ezenfelül a más országokba, például Szaúd-Arábiába irányuló, 2012 és 2014 között az uniós áraknál alacsonyabb indiai export ára 2015-ben az uniós áraknál nagyobb mértékben nőtt. Ráadásul az egyes más országokba, például Törökországba irányuló indiai export a figyelembe vett teljes időszakban továbbra is az uniós áraknál alacsonyabb volt. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy az említett adatbázisban szereplő árak nem tesznek különbséget az eltérő terméktípusok között, ezért ezen az alapon az ilyen ár-összehasonlítás megbízhatósága korlátozott.

(150)

Az együttműködő exportáló gyártó más harmadik országokba irányuló kivitelének áraira vonatkozó információ elemzése rámutatott arra, hogy az uniós piacon az átlagárak 2012 és 2014 között meghaladták a HEG más harmadik országokban alkalmazott átlagárait (naptári év alapján korrigált átlagárak, mivel az adatokat pénzügyi éves alapon bocsátották rendelkezésre), míg a felülvizsgálati időszakban az uniós piacon irányadó átlagárak a HEG más harmadik országokban alkalmazott átlagárai alatt maradtak.

(151)

Az indiai exportáló gyártók egyéb harmadik országok piacán alkalmazott árai pontos szintjének megállapításához más adat nem állt rendelkezésre.

(152)

Az uniós piac vonzerejét bizonyította, hogy a hatályba levő dömpingellenes és kiegyenlítő vámok ellenére a felülvizsgálat tárgyát képező indiai termék továbbra is eljutott az Unió piacára. A figyelembe vett időszakban India továbbra is az Unióba exportáló második legnagyobb ország volt Kína után. India Unióba irányuló kivitele a 2012 és a felülvizsgálati időszak között bekövetkezett csökkenés ellenére volumen és piaci részesedés szempontjából az alábbi (179) preambulumbekezdésben ismertetett módon jelentős maradt.

(153)

Az Unióba irányuló exportértékesítések intézkedések hatályon kívül helyezése esetén bekövetkező lehetséges alakulását az indiai tartalékkapacitás mellett a felülvizsgálat tárgyát képező termék fogyasztásának Indiában és világszerte történt általános csökkenése tükrében kell vizsgálni. Ez minden bizonnyal fokozottan arra ösztönzi majd az indiai exportáló gyártókat – különösen tekintettel e gyártók exportorientált üzleti modelljére –, hogy további exportpiacokat fedezzenek fel. Az uniós intézkedések hatályon kívül helyezése és az uniós piachoz való hozzáférés dömpingellenes és kiegyenlítő vámok alóli mentessé válása esetén is ezért valószínűleg a rendelkezésre álló tartalékkapacitás nagy részét valóban az uniós piacra irányuló kivitelre fogják fordítani. Közelebbről, mivel a vizsgálat azt mutatta, hogy miközben egyes exportpiacokon (például Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben és az Egyesült Királyságban) az indiai kivitel 2015-ben nőtt, az Indiából harmadik országok piacaira irányuló összes kivitel csökkenő tendenciát mutatott. Ez azt mutatja, hogy egyes harmadik országok látszólag korlátozott kapacitással rendelkeznek a további exportmennyiségek felvételére.

(154)

Ezenfelül, az (146) preambulumbekezdésben szereplő hivatkozásnak megfelelően, Oroszország dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából származó, felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára. Az indiai exportáló gyártók ezért korlátozottan férnek hozzá ehhez a piachoz, és nem tudják növelni az Oroszországba irányuló kivitelük mennyiségét vagy nem képesek arra, hogy kivitelüket Oroszországba irányítsák, ahogyan azt az e célállomásra irányuló kivitel 2012-es visszaesése is mutatta.

(155)

Ennek alapján valószínű, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az indiai exportáló gyártók továbbra is jelentős mennyiségeket fognak exportálni az Unióba, és még növelik is a jelenlegi kiviteli mennyiségeket, tekintettel a jelentős tartalékkapacitásukra. Valószínűleg ez az együttműködő exportáló gyártót majd arra készteti, hogy az uniós piacon már erős jelenlétét tovább növelje, és ez még valószínűbb a nem együttműködő exportáló gyártó esetén, amelyre az együttműködő exportáló gyártóhoz képest magasabb vámszint vonatkozik, és amely szinte felhagyott az uniós piacra irányuló kivitellel.

(156)

A fenti elemzés arra mutat rá, hogy i. a támogatott indiai behozatal az uniós piacra továbbra is jelentős mennyiségben jutott el a felülvizsgálati időszakban; ii. a támogatási rendszerek az előrelátható jövőben továbbra is rendelkezésre fognak állni; iii. mindkét indiai gyártó exportorientált és rendelkeznek tartalékkapacitással, amelyet az unióba irányuló áru kiviteli mennyiségek növelésére lehetne fordítani; iv. a fogyasztás világszerte csökkenő tendenciát mutat, ezáltal csökkenti egyes más harmadik országokra irányuló kivitel lehetőségét; v. a felülvizsgálat tárgyát képező indiai termékkel szemben Oroszországban bevezetett dömpingellenes intézkedések létezése tovább korlátozza az indiai exportáló gyártók kiviteli lehetőségeit. Következésképpen valószínű, hogy az intézkedések megszüntetése esetén a felülvizsgálat tárgyát képező indiai termék továbbra is jelentős mennyiségben, támogatott árakon jut majd a piacra.

(157)

A fentiek alapján az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság megállapította, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén fennáll a valószínűsége a támogatás folytatódásának.

(158)

A közzétételt követően az egyetlen együttműködő indiai exportáló gyártó, a HEG azt állította, hogy a Bizottság a támogatás folytatódása valószínűségének értékelése során nem vette figyelembe a felülvizsgálati időszakot követő időszakhoz kapcsolódó tényállást. E tekintetben az együttműködő indiai exportáló gyártó kijelentette, hogy az alaprendelet 28. cikkének alkalmazása során a Bizottság nem vette figyelembe azt, hogy a GIL, a felülvizsgálat tárgyát képező termék másik indiai gyártója az Unióban beruházott egy gyártólétesítménybe, azaz a Graphite Cova GmbH társaságba (a továbbiakban GIL Cova). A HEG azt is előadta, hogy a GIL hosszú távú stratégiai szerződéssel rendelkezik az égetett zöld elektródák (vagyis egy félkész termék) GIL Cova grafitizáló létesítményének történő értékesítésére. A HEG azt is állította, hogy a GIL stratégiai beruházása miatt helytelen a Bizottság következtetése, amely szerint az Indiából az Unióba irányuló kivitel növekedni fog, továbbá előadta, hogy puszta feltételezésen alapul az a megállapítás, hogy mindkét indiai gyártó rendelkezik tartalékkapacitással az exportra. A HEG azt is kijelentette, hogy az intézkedések hatályvesztése nem fogja növelni az Unióba irányuló kivitelt a felülvizsgálati időszakot követően Indiából az Unióba irányuló kivitel (beleértve a HEG Unióba irányuló kivitelének) csökkenő tendenciája alapján.

(159)

Ezenfelül a HEG előadta, hogy a termelési kapacitásának növelésére vonatkozó terve kizárólag a HEG elnökének látomása volt a 2010-es kedvező gazdasági forgatókönyv tükrében. A HEG 2016. március 31-én záruló évre vonatkozó beszámolójában az igazgatóság már nem tárgyal a kapacitások kibővítésére vonatkozó új javaslatokat.

(160)

A Bizottság által a más harmadik országok piacaira irányuló kivitelt illetően az (149)) és a (150) preambulumbekezdésben végzett ár-összehasonlítással kapcsolatban a HEG az unióba irányuló kivitelének CIF fuvarparitáson meghatározott átlagos áraihoz képest négy másik harmadik országba irányuló kivitelének CIF/CFR fuvarparitáson meghatározott átlagárainak elemzését mutatta be, és arra a következtetésre jutott, hogy általában véve a négy másik harmadik országba irányuló kivitelének átlagára meghaladta az Unióba irányuló kivitelének átlagárát. A HEG ezért rögzítette, hogy egy alacsonyabb árszintű uniós piac az összehasonlításban kevésbé lenne vonzó.

(161)

Ami a HEG-nek a GIL GIL Cova-ba történt beruházásával kapcsolatos kijelentését illeti, a figyelembe vett időszakban a GIL nagyon csekély mennyiséget exportált az uniós piacra. A Bizottság ugyanakkor úgy véli, hogy ez nem pusztán a GIL GIL Cova-ba történt beruházásának, hanem a GIL India Unióba irányuló exportját terhelő magas dömpingellenes és kiegyenlítő vámok (összesen 15,7 %) következménye is. Ezért valószínű, hogy a dömpingellenes és/vagy kiegyenlítő intézkedéseket hatályon kívül helyezése esetén a GIL a GIL Cova-ban végzett beruházása ellenére folytatni fogja az Unióba irányuló kivitelét, figyelembe véve a rendelkezésre álló tartalékkapacitását és az uniós piac fenti (152)–(155) preambulumbekezdésben ismertetett vonzerejét is.

(162)

Ami a HEG-nek a felülvizsgálati időszakot követő export tendenciára vonatkozó kijelentését illeti, ki kell emelni, hogy az említett kivitelre a dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések hatályban léte alatt került sor. Következésképpen valószínű, hogy még amennyiben a felülvizsgálati időszakot követően a HEG kivitele csökkenő tendenciát mutat is, a HEG Unióba irányuló exportja növekedni fog a dömpingellenes és/vagy kiegyenlítő intézkedések hatályon kívül helyezése esetén, figyelembe véve, hogy a HEG az uniós piacra továbbra is jelentősen dömpingelt és támogatott áron exportált és tekintettel az exportorientált üzleti modelljére, valamint a tartalékkapacitására, amelynek jövőbeli növekedése nem kizárt, ha a HEG termékei iránti kereslet a fenti (139)–(155) preambulumbekezdésben foglaltak szerint megnövekszik.

(163)

Ezenfelül a HEG kapacitás növelésére irányuló szándékát illetően ki kell emelni, hogy a 2016-os helyszíni vizsgálat során a HEG az ügyön dolgozó csoportnak a HEG-csoportról áttekintést adó kisfilmet mutatott be. Az említett filmben bemutatott egyik elemet a vállalat termelési kapacitásának növelésére vonatkozó tervei jelentették. Ráadásul a helyszíni vizsgálat során a vállalat képviselői kifejtették, hogy ezeket a terveket jelenleg felfüggesztették, figyelembe véve, hogy a vállalat nem használja ki teljesen a kapacitását és hogy a globális kereslet csökken. Ezért valószínű, hogy a dömpingellenes és/vagy kiegyenlítő intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az uniós piacon a felülvizsgálat tárgyát képező indiai termék iránti kereslet növekedni fog, és ezért a HEG ösztönzést kap a kapacitásának a kereslet kielégítése céljából történő megnövelésére.

(164)

A HEG-nek az uniós piaci és más harmadik országok piacán irányadó árak közti eltérésre vonatkozó állítását illetően ki kell emelni, hogy a Bizottság által az (149) és a (150) preambulumbekezdésben elvégzett összehasonlítás az indiai exportáló gyártók más harmadik országok piacán alkalmazott átlagárainak és az indiai gyártók uniós piacon alkalmazott átlagárai helyett az uniós gyártók uniós piacon alkalmazott átlagárainak összevetését jelenti. Emlékeztetni kell arra, hogy a HEG uniós piacon alkalmazott átlagára jelentősen dömpingelt és az uniós gyártók átlagos ára alá kínál, ezért nem alkalmas a szóban forgó összehasonlítás céljára.

(165)

A fentiekre tekintettel a HEG előadásait a Bizottság elutasította.

(166)

Következésképpen megerősítést nyer az a bizottsági következtetés, amely szerint az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínűsíthető a támogatás folytatódása.

(167)

A felülvizsgálati időszak alatt nyolc gyártó (két önálló vállalat és két csoport) állított elő az Unióban a hasonló terméket. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(168)

Ahogyan az az (141) preambulumbekezdésben is szerepel, a felülvizsgálat tárgyát képező termék iparának helyzete szorosan összefügg az elektromosacél-ipar helyzetével, mivel a felülvizsgálat tárgyát képező terméket az elektromosacél-gyártó kemencében a fémhulladék beolvasztásához használják. Ebben az összefüggésben a figyelembe vett időszakban az elektromosacél-iparban negatív piaci körülmények érvényesültek a fogyasztás egyidejű csökkenése mellett, amely a felülvizsgálat tárgyát képező termék fogyasztásában is tükröződött.

(169)

Minthogy az érintett terméknek Indiában csak két indiai exportáló gyártója van, az alaprendelet 29. cikkében rögzített bizalmas jelleg megőrzése érdekében az Indiából és más harmadik országokból származó, felülvizsgálat tárgyát képező termék Unióba irányuló behozatalára vonatkozó adatok nem pontos számok formájában jelennek meg.

(170)

A Bizottság az uniós felhasználást az alábbiak hozzáadásával határozta meg:

(171)

Ezek alapján az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás

(172)

Az uniós felhasználás 8 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszak alatt. Konkrétabban az uniós felhasználás 2013-ban 7 %-kal csökkent, 2013 és 2014 között 4 %-kal javult, majd ezt követően 5 %-kal ismételten visszaesett 2014 és a felülvizsgálati időszak között.

(173)

Ahogy az az (141) és a (168) preambulumbekezdésben szerepel, a kereslet általános visszaesését az elektromosacél-iparban uralkodó negatív piaci körülmények eredményezték, mivel a grafitelektródák értékesítési volumene az elektromos kemencékben előállított acél mennyiségének alakulását követi.

(174)

A közzétételt követően az együttműködő indiai exportáló gyártó előadta, hogy a piaci részesedés és felhasználás elemzésének figyelembe kell vennie az uniós gyártók egyesült államokbeli, mexikói, japán és malajziai kapcsolt vállalkozásaiból történő behozatalát, amely az elmúlt három évben jelentősen növekedhetett.

(175)

Minden más harmadik országból származó behozatalt – a fenti (170) bekezdésben foglalt magyarázatnak megfelelően – kellően figyelembe vettek az Uniós felhasználás meghatározása során, következésképpen azt a teljes felhasználás megfelelően tükrözi. Az érvet ezért a Bizottság elutasította.

(176)

A behozatal mennyisége a figyelembe vett időszakban csökkent. 2013-ban jelentősen (43 %-kal) visszaesett, 2014-ben élénkülést mutatott, majd a felülvizsgálati időszakban ismételten csökkent. Egészében véve 26 %-os visszaesést észleltek a figyelembe vett időszakban.

(177)

A Bizottság a behozatal piaci részesedését a fenti (170)) preambulumbekezdésben megállapított uniós felhasználás alapján határozta meg.

(178)

A piaci részesedés a behozatali mennyiséghez hasonló tendenciát mutatott, vagyis 2012 és 2013 között csökkent, 2013 és 2014 között nőtt, majd 2014 és a felülvizsgálati időszak között ismételten csökkent. A teljes piaci részesedés 1,2 százalékponttal csökkent a felülvizsgálati időszakban a 2012-es szinthez képest.

(179)

A figyelembe vett időszak kezdetén az indiai behozatal piaci részesedése 6–7 % között mozgott. A felülvizsgálati időszak végére ez a részesedés 4–5 % közé esett vissza.

(180)

A Bizottság az indiai behozatal áraira jellemző tendenciát az 14. cikk (6 bekezdése szerinti adatbázisban rögzített adatok alapján állapította meg. Ezek nagyjából megfeleltek az együttműködő exportáló gyártó által bejelentett áraknak.

(181)

Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal átlagára a következőképpen alakult:

4. táblázat

Importár  (*1)

(182)

A figyelembe vett időszakban az átlagos importárak összességében véve 14 %-kal csökkentek. Az importárak 2012 és 2013 között 5 %-kal nőttek, 2014-ben 16 %-kal csökkentek, majd a felülvizsgálati időszakban 3 %-kal tovább csökkentek.

(183)

A felülvizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság az alábbi tényezőket hasonlította össze: i. a mintában résztvevő uniós gyártók által az uniós piacon független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti eladási árak gyártelepi szintre igazított súlyozott átlaga; valamint ii. az indiai együttműködő exportáló gyártók uniós piacon, az első független vevő számára értékesített behozatalainak terméktípusonkénti, megfelelő súlyozott átlagára, amelyet költség, biztosítás és fuvardíj (CIF) paritás alapján állapítottak meg, és megfelelően kiigazítottak a dömpingellenes/kiegyenlítő vámok és a behozatal utáni költségek tekintetében.

(184)

Az árakat terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatokat szükség esetén kiigazítva, az engedmények és a visszatérítések levonása után hasonlították össze. Az összehasonlítás eredményét a mintába felvett uniós gyártók felülvizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában fejezték ki.

(185)

Az összehasonlítás az együttműködő exportáló gyártó vonatkozásában az uniós piacon 3 %-os súlyozott átlagos alákínálási különbözetet mutatott a felülvizsgálati időszakban. Mindamellett a hatályban a dömpingellenes és kiegyenlítő vám számításokból történő levonásával az alákínálási különbözet 9 %-os lenne. Ami a nem együttműködő exportáló gyártót illeti, nagyon csekély mennyiségeket importált a felülvizsgálati időszakban. A Bizottság ennek ellenére elvégezte az alákínálás becslését. A Bizottság 12 %-os alákínálási különbözetet állapított meg, amikor a hatályban a dömpingellenes és kiegyenlítő vámot a számításokból levonta. A becslés azonban nagyon csekély import mennyiségen alapszik, és az együttműködés hiánya miatt nem veszi figyelembe a terméktípusokat. Következésképpen annak megbízhatósága korlátozott.

(186)

A csökkenő fogyasztással összhangban az összes egyéb harmadik országból származó behozatal volumene 2012 és a felülvizsgálati időszak között 10 %-kal visszaesett. Az összes egyéb harmadik országokból származó import piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 22–23 % közötti tartományban mozgott. A legjelentősebb behozatal Kínából, Mexikóból, Oroszországból és Japánból származott és egyedül ezek az országok rendelkeztek 1 %-ot meghaladó részesedéssel a felülvizsgálati időszakban.

(187)

Az Egyesült Államokból, Japánból és Mexikóból származó termék importára meghaladta az indiai exportőrök és az uniós gyártók árait. Az USA-ból származó és a mexikói behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban kevesebb, mint 1 százalékponttal nőtt. A japán behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 1,5 százalékponttal csökkent.

(188)

A Kínából és Oroszországból származó termék importára alacsonyabb volt az indiai exportőrök és az uniós gyártók árainál (kivéve 2012-ben Oroszország esetében). Az uniós gazdasági ágazat által a felülvizsgálati kérelemben szolgáltatott információ szerint a Kínából származó import egy része kis átmérőjű (400 milliméternél kisebb átmérőjű) felülvizsgálat tárgyát képező termékhez kapcsolódik, miközben az indiai behozatal és az uniós gazdasági ágazat termelésének nagy részét a drágább, nagy átmérőjű (400 millimétert meghaladó átmérőjű) felülvizsgálat tárgyát képező termékek (25) teszik ki.

(189)

A kínai import piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt 1 százalékponttal nőtt, és a felülvizsgálati időszakban 10 % és 11 % közötti tartományban mozgott, miközben az Oroszországból származó import piaci részesedése a felülvizsgálati időszakban csak 2 % és 3 % közé esett. A piaci részesedés 0,3 százalékponttal növekedett a figyelembe vett időszak során. Azonban ez a növekedés nem az uniós ágazat piaci részesedésének hátrányára történt, amely – az alábbi (202) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – a figyelembe vett időszakban 1,9 százalékponttal növekedett.

(190)

Végezetül tekintettel arra, hogy a behozatali statisztikákból rendelkezésre álló adatok nem tesznek különbséget a különféle terméktípusok között, és hogy ebből kifolyólag nem lehetett olyan terméktípusonkénti érdemi ár-összehasonlítást végezni, mint amilyet az együttműködő exportáló gyártó által szolgáltatott részletes információ alapján India el tudott végezni, a Kínából és Oroszországból származó behozatal hatása nem állapítható meg.

(191)

A támogatott import uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 8. cikke (4) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(192)

Az (14) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően mintavételt alkalmaztak az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár meghatározása érdekében.

(193)

A kár meghatározásához a Bizottság elkülönítette a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat a felülvizsgálati kérelemben, a nem együttműködő uniós gyártó éves beszámolóiban és a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött, ellenőrzött kérdőívekben szereplő adatok alapján értékelte. Az adatok az összes uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók által a kérdőívre adott válaszokban közölt adatok alapján értékelte. Az adatok a mintába felvett uniós gyártókra vonatkoztak. Mindkét adatsorról megállapítást nyert, hogy azok reprezentatívak az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete tekintetében.

(194)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a támogatási különbözet nagysága, valamint a gazdasági ágazat felépülése a korábbi támogatás hatása alól.

(195)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, cash flow, beruházások, beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(196)

Mindkét adatállományról megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetére nézve reprezentatívak.

(197)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Az uniós gyártók termelése, termelési kapacitása és kapacitáskihasználása

(198)

A termelési volumen 6 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Konkrétabban először 2 %-kal nőtt 2014-ig, majd a felülvizsgálati időszak alatt 2014-hez képest 8 %-kal visszaesett.

(199)

A figyelembe vett időszak során a termelési kapacitás 2 %-kal csökkent.

(200)

A gyártott mennyiség csökkenése következtében a figyelembe vett időszak alatt a kapacitáskihasználás 3 százalékponttal csökkent.

(201)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Az uniós gyártók értékesítési volumene és piaci részesedése

(202)

Az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítése az Unió piacán közel 5 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése ingadozott. A piaci részesedés 2013-ban 2,9 százalékponttal nőtt. Ezt követően 2014-ben 3,3 százalékponttal visszaesett, és a felülvizsgálati időszakban 2,3 százalékponttal ismételten növekedett. Összességében véve, a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 1,9 százalékponttal növekedett.

(203)

A közzétételt követően az együttműködő indiai exportáló gyártó kijelentette, hogy az uniós gyártók egyesült államokbeli, mexikói, japán és malajziai kapcsolt vállalkozásaiktól történő behozatalát figyelembe kell venni az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének meghatározása során. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése ugyanakkor a saját termelés uniós piacokon történő értékesítése alapján kerül meghatározásra. Az uniós gazdasági ágazat behozatalát nem veszik figyelembe, mivel az torzítaná az általános képet, tekintettel arra, hogy a behozatalok kétszeresen kerülnének figyelembevételre; egyrészről behozatalként, másrészről pedig az uniós gazdasági ágazat általi értékesítésként. Ezért ezt az érvet elutasították.

(204)

2012 és a felülvizsgálati időszak között az uniós felhasználás 8 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 5 %-kal csökkent, amely azonban 1,9 százalékpontos piaci részesedésszerzéssé alakult át.

(205)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Az uniós gyártók foglalkoztatási adatai és termelékenysége

(206)

Az uniós gazdasági ágazatban a foglalkoztatás nagyjából azonos szinten maradt a figyelembe vett időszakban. A termelés visszaesése következtében (a figyelembe vett időszakban 6 %) a termelékenység is 6 %-kal csökkent ugyanazon időszak alatt.

(207)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az uniós piacra továbbra is támogatott áron érkezett az Indiából származó, felülvizsgálat tárgyát képező termék. Az India tekintetében megállapított támogatási különbözet a felülvizsgálati időszak alatt jóval meghaladta a csekély mértékű (de minimis) szintet (lásd a (130) preambulumbekezdést). Ez egybeesett az importárak 2012-es évhez viszonyított visszaesésével. Az uniós gazdasági ágazat ennek ellenére képes volt hasznot húzni a hatályban levő kiegyenlítő intézkedésekből a piaci részesedésének fenntartása és enyhe növelése révén.

(208)

Az uniós gazdasági ágazat független vevőknek történő, Unión belüli értékesítéskor alkalmazott eladási átlagárai a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

9. táblázat

Átlagos értékesítési árak az Unióban és egységnyi költség

(209)

Az uniós gazdasági ágazat független vevők felé Unión belül felszámított értékesítési egységárának átlaga a felülvizsgálati időszakban folyamatosan, 25 %-kal csökkent és 2 825 EUR/tonna árra zuhant. Az elektromosacél-ágazati kereslet zsugorodása miatt a felülvizsgálat tárgyát képező termék piacán általánosan csökkentek az árak, és erre reagálva az uniós gazdasági ágazatnak lefelé kellett korrigálnia az árait.

(210)

Az uniós gazdasági ágazat termelési átlagköltsége még ennél nagyobb mértékű, 18 %-os csökkenést mutatott a figyelembe vett időszakban. Az A termelési egységköltség csökkenésére ható fő tényezőt a nyersanyagár visszaesése jelentette.

(211)

A közzétételt követően az együttműködő indiai exportáló gyártó kijelentette, hogy az alapanyag világpiaci ára a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazatban felmerült alapanyagköltségnél nagyobb mértékben esett vissza. Az uniós gazdasági ágazat ezért az alapanyagok beszerzése tekintetében nem volt hatékony, így annak életképessége megkérdőjelezhető volt.

(212)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az uniós ágazat az alapanyagot világszerte a kapcsolt és független felektől hasonló árszinten szerezte be és az alapanyag beszerzését illetően nem volt jele a hatékonyság hiányának. Mivel ezt az állítást a továbbiakban sem bizonyították be, a Bizottság azt elutasította.

(213)

Az átlagos munkaerőköltség a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

10. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(214)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség a figyelembe vett időszak során elhanyagolható mértékben, 2 %-kal nőtt.

(215)

A készletszintek a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Készletek

(216)

A mintában szereplő uniós gyártók zárókészleteinek szintje a figyelembe vett időszak alatt abszolút értékben több mint kétszeresére növekedett. A felülvizsgálati időszakban a készletek szintje az uniós ipar termelésének közel 11 %-át tette ki.

(217)

A jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(218)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét a Bizottság a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereségében kifejezve állapította meg, a vonatkozó értékesítési forgalom százalékában. Az uniós ipar nyereségessége a 2012-es 11,3 %-ról fokozatosan 2,8 %-ra esett vissza a felülvizsgálati időszakban, azaz 8,5 százalékpontos csökkenés következett be.

(219)

A közzétételt követően az együttműködő indiai exportáló gyártó előadta, hogy az uniós gyártók jövedelmezőségének visszaesését a magas általános adminisztratív és értékesítési költségek okozták.

(220)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a termelési egységköltség a figyelembe vett időszakban – a fenti (210) preambulumbekezdésben megjelölt módon – visszaesett. A termelési egységköltség csökkenése még úgy is érintette az adminisztratív és értékesítési költségeket, hogy a költség nagy részét az alapanyag képezte. Az érvet ezért a Bizottság elutasította.

(221)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártó önfinanszírozó képességére utal. A nettó pénzforgalom 35 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A pénzforgalom tekintélyes visszaesése elsősorban a – (218) preambulumbekezdésben részletezett – jelentős jövedelmezőség-csökkenéssel magyarázható.

(222)

Az uniós ágazat által az érintett termékre fordított éves beruházás több mint felével, a 2012-es 25 millió EUR-ról 12 millió EUR-ra csökkent a felülvizsgálati időszakban.

(223)

A közzétételt követően az együttműködő indiai exportáló gyártó előadta, hogy a beruházások visszaesése a kereslet csökkenésének és a felülvizsgálat tárgyát képező termék globális gyártásának többletkapacitásainak tulajdonítható.

(224)

A vizsgálat során ugyanis megállapítást nyert, hogy – a fenti (172) preambulumbekezdésben foglalt magyarázatnak megfelelően – a figyelembe vett időszakban a felülvizsgálat tárgyát képező termék felhasználása csökkent. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a felhasználás visszaesésével egy időben az érintett termék kapcsán az utolsó hatályvesztési felülvizsgálat időszakában végzett beruházások a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat időszakában elért beruházási szint háromszorosát érték el.

(225)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyereség. A hasonló termék gyártásából és értékesítéséből származóan a beruházások megtérülése fokozatosan, a 2012-es 16,5 %-ról a felülvizsgálati időszakban 3,9 %-ra csökkent.

(226)

A vizsgálatból kiderült, hogy a hatályban levő intézkedések ellenére a kármutatók legtöbbje negatívan alakult és az Európai Unió gazdasági és pénzügyi helyzete romlott a figyelembe vett időszakban. Az uniós ágazatnak ugyanakkor sikerült megőriznie és enyhén növelnie a piaci részesedését, amelyre csak alacsonyabb profitszint elérése esetén volt lehetőség.

(227)

Míg e negatív fejlemények megmagyarázhatók a felhasználás – a figyelembe vett időszakban 8 %-nak megfelelő – csökkenésével, az indiai behozatal még mindig állandóan jelen volt az uniós piacon. Az indiai behozatalt az uniós gazdasági ágazat árainál alacsonyabb áron értékesítették és a felülvizsgálati időszakban ez az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest 3 %-os alákínálást jelentett. Ezenfelül megállapítást nyert, hogy az alulértékesítési különbözet 9 %-os volt. Ezért az indiai dömpingelt és támogatott behozatal továbbra is árnyomást fejtett ki. A jelenlegi felülvizsgálati időszakban ugyanis az árnyomás nőtt a korábbi hatályvesztési felülvizsgálathoz képest, amelynek során az áralákínálás 2 %-nál alacsonyabb volt.

(228)

A csökkent felhasználás és a dömpingelt és támogatott behozatal által kifejtett árnyomás alapján az uniós gazdasági ágazat kénytelen volt csökkenteni az eladási árait. Ennek következtében, bár a felülvizsgálati időszakban továbbra is pozitív (2,8 %-os) eredményt ért el, nyeresége az eredeti vizsgálatban megállapított 8 %-os célkitűzés alatt maradt.

(229)

A közzétételt követően az együttműködő indiai exportáló gyártó előadta, hogy mivel az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 2 %-kal nőtt, az uniós gyártók jelentős hasznot húztak az indiai behozatal csökkenéséből. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése állítólag még ennél is magasabb lenne, ha az uniós gazdasági ágazat más harmadik országokból érkező behozatalát is figyelembe vennék. Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat más forrásokból származó kemény árversennyel nézett szembe (különösen a Kínából és Oroszországból származó alacsony áru importtal). Következésképpen rögzítésre került, hogy az uniós gyártók állítólagos alacsonyabb piaci részesedésének eredményeként az indiai behozatalnak nem tulajdonítható károkozás.

(230)

A vizsgálat ugyanis rámutatott az Indiából származó behozatal mennyiségének és piaci részesedésének csökkenésére, ugyanakkor – a fenti (227) preambulumbekezdésben foglalt magyarázat szerint – a dömpingelt és támogatott indiai behozatal továbbra is árnyomást fejtett ki, amely az előző hatályvesztési felülvizsgálathoz képest a jelen felülvizsgálati időszakban még nőtt is. Az érvet ezért a Bizottság elutasította.

(231)

Ugyanez a fél azt is előadta, hogy a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a Kínából és Oroszországból származó, alacsonyan árazott behozatal egyike az uniós piacon jelentkező árnyomás fő okainak és az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megismétlődése valószínűségének meghatározása előtt a figyelembe vett termék Kínából és Oroszországból származó, alacsonyan árazott behozatala teljes körű elemzésének elvégzését sürgette. Ez a fél azt is állította, hogy néhány kínai gyártó növelte az uniós piacra irányuló, nagy átmérőjű, felülvizsgálat tárgyát képező termékre vonatkozó kivitelét.

(232)

A fenti (188) és (190) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Kínából és Oroszországból származó, felülvizsgálat tárgyát képező termék importárát illetően az alábbiakra kell emlékeztetni: i. az ezen országokból származó behozatal tekintetében észszerű, terméktípusonkénti összehasonlítást nem lehetett elvégezni, mivel azt India vonatkozásában az együttműködő exportáló gyártó által rendelkezésre bocsátott részletes információ alapján lehetett elvégezni; ii. a Bizottság számára ezen országokból rendelkezésre álló import statisztikák nem teszik lehetővé az eltérő terméktípusok közti különbségtételt; és iii. az uniós gazdasági ágazat által a felülvizsgálati kérelemben rendelkezésre bocsátott, a felhasználók által megerősített információ szerint az ezen országokból származó behozatal többsége az olcsóbb, kis átmérőjű felülvizsgálat tárgyát képező termékhez kötődik. Ezenfelül az együttműködő indiai exportáló gyártó nem bizonyította a Kínából az Unióba irányuló nagy átmérőjű, felülvizsgálat tárgyát képező termék megnövekedett behozatalára vonatkozó állítását.

(233)

A felülvizsgálat tárgyát képező termékek behozatali mennyiségét és a Kínából és Oroszországból származó behozatal piaci részesedését illetően – a fenti (189) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – a kínai behozatal piaci részesedése 1 százalékponttal, míg az oroszországi behozatal részesedése 0,3 százalékponttal nőtt a figyelembe vett időszakban. Ez a növekedés nem az uniós ágazat piaci részesedésének hátrányára történt, amely – a (189) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – a figyelembe vett időszakban 1,9 százalékponttal növekedett. Az érvet ezért a Bizottság elutasította.

(234)

Ugyanez az érdekelt kijelentette, hogy az uniós gazdasági ágazat a kisebb átmérőjű, felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításában nem volt hatékony, mivel e termékek értékesítése a teljes értékesítési volumennek csak egy részét jelentette.

(235)

A piaci feltételek rendes esetben biztosítják, hogy a kínálatot, jelesül az értékesített termék típusát a kereslet határozza meg. Mivel a kisebb átmérőjű, felülvizsgálat tárgyát képező termék uniós gazdasági ágazat általi előállítása hatékonyságának hiányára vonatkozó állítást további bizonyítékkal nem támasztották alá, a Bizottság ezt az érvelést elutasította.

(236)

Ugyanez az érdekelt hivatkozott a más országokból, köztük az egyesült államokbeli, mexikói, malajziai és japán kapcsolt vállalkozásoktól származó, dömpingelt árazású behozatal megnövekedett mennyisége hatáselemzésének hiányára.

(237)

Ahogyan azt az (187) preambulumbekezdés is tartalmazza, az Egyesült Államokból, Japánból és Mexikóból származó termék importára meghaladta az indiai exportőrök és az uniós gyártók árait. Az ezen országokból származó behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 0,1 százalékponttal növekedett és a felülvizsgálati időszak végén 10 %-nál alacsonyabb volt. Hasonlóképpen a Bizottság nem rendelkezett bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy az ezen országokból származó behozatal ára dömpingelt volt. Az érvet ezért a Bizottság elutasította.

(238)

Ugyanez az érdekelt előadta, hogy az alákínálási és alulértékesítési különbözet típusonkénti meghatározásakor a Bizottság termékkódot (a továbbiakban: TK) használt, amely nem veszi figyelembe a költségekre és az árakra jelentős hatást gyakorló, felhasznált alapanyagot. Az azonos alapanyagból készült terméktípusok összehasonlítása az alulértékesítési különbözet 9 %-ról 8 %-ra csökkentésével járna.

(239)

Az alapanyag eltérést ugyanis a termékkód struktúra nem tükrözte, ezért az alákínálási és alulértékesítési különbözetek meghatározása során ezt az eltérést nem vették figyelembe. Mindazonáltal, amikor az alákínálás és alulértékesítés meghatározása céljából a terméktípusokat a felhasznált alapanyag figyelembevétele érdekében felosztották, az (227) preambulumbekezdésben rögzített alulértékesítési különbözet csak 1 százalékponttal, 8 %-ra esett vissza. Következésképpen ez a visszaesés nem érintette lényegesen a felülvizsgálati időszakban a Bizottság alulértékesítési különbözettel kapcsolatban tett megállapításait.

(240)

Ugyanez az érdekelt megkérdőjelezte az eredeti vizsgálatban megállapított 8 %-os nyereségcélt arra hivatkozással, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termékek gyártói veszteségekkel szembesültek a nemzetközi acél iránti kereslet visszaesése miatt, ezért a 8 %-os nyereségcél már nem indokolt.

(241)

Emlékeztetni kell arra, hogy a hasonló termék értékesítése vonatkozásában az uniós piacon elérendő nyereségszintet a megfelelő ágazat által rendes versenyfeltételek között – azaz dömpingelt/támogatott behozatal nélkül – észszerűen elérhető haszonkulcs alapján kell meghatározni. E tekintetben – ahogyan azt az 1628/2004/EK rendelet (34 preambulumbekezdése rögzíti –, az uniós gazdasági ágazat nyereségének szintjének megfelelő vizsgálatára került sor, amikor a támogatott behozatal piaci részesedése a legalacsonyabb volt (azaz 1999-ben). Következésképpen véglegesen megállapítást nyert, hogy a nyereségkulcsot – amely az Indiából származó és sérelmes támogatás hiányában joggal tekinthető a közösségi ipar pénzügyi helyzetét tükröző elemnek – a sérelmi haszonkulcs kiszámítása céljából 8 %-ban kell megállapítani. Az érvet ezért a Bizottság elutasította.

(242)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat rendkívül törékeny helyzetben volt a felülvizsgálati időszakban, amely nagyrészt a negatív piaci feltételeknek és ebből következően a felhasználás visszaesésének tudható be. Ezen okból a Bizottság értékelése az Indiából származó támogatott behozatal által okozott kár megismétlődésének valószínűségére összpontosít.

(243)

Az Indiával szemben alkalmazott intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kár megismétlődése valószínűségének megállapítása érdekében a Bizottság a következő elemeket vizsgálta: az indiai termelési kapacitás és szabad kapacitás, az Indiából egyéb harmadik országokba irányuló kivitel, valamint az uniós piac vonzereje.

(244)

Az (155) preambulumbekezdésben ismertetett megállapítás szerint valószínű, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az indiai exportáló gyártók továbbra is jelentős mennyiségeket fognak exportálni az Unióba, és még növelni is fogják a jelenlegi kiviteli mennyiségeket, továbbá az is valószínű, hogy ezekre a kivitelekre dömpingelt áron kerül majd sor.

(245)

Ahogyan az az (139)–(140) preambulumbekezdésben megállapítást nyert, az indiai kapacitás a felülvizsgálati időszakban a becslések szerint 160 000 tonna körül volt, míg a tartalékkapacitást 40 000 és 50 000 tonna közé tették, amely ugyanebben az időszakban az uniós fogyasztás 29–36 %-át képviselte. Ezenfelül, ahogyan azt a (139) preambulumbekezdés megállapítja, a kereslet növekedése esetén az indiai exportáló gyártók valószínűleg tovább fogják növelni kapacitásukat. Ahogyan azt a (142) preambulumbekezdés rögzíti, 2014 novembere végén az indiai hatóságok a Kínából származó, felülvizsgálat tárgyát képező termékek behozatalára dömpingellenes intézkedéseket vetettek ki. Ennek következtében várhatóan az indiai termelők növelni fogják részesedésüket a belföldi piacon.

(246)

Az uniós piac vonzerejével kapcsolatban az (152)–(155) preambulumbekezdésben tett megállapítások alapján logikusan arra lehet számítani, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén e szabad kapacitásoknak minden valószínűség szerint legalább egy részét az uniós piacra irányuló termelésre fogják felhasználni. Ráadásul a (143) preambulumbekezdésben megállapítást nyert, hogy az indiai gyártók erősen exportorientáltak. A felülvizsgálat tárgyát képező termék árát illetően – a (149) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően – az indiai export néhány célállomása esetében az uniósnál magasabb árszint nyert megállapítást. Tekintettel azonban az eltérő termékarányokra, ez az információ nem von le abból az átfogó értékelésből, amely szerint az uniós piacra új kapacitást fognak irányítani, mivel a szóban forgó ár-összehasonlítás megbízhatósága korlátozott.

(247)

Az (146) preambulumbekezdésben megjelöltek szerint a felülvizsgálat tárgyát képező termék indiai behozatalával szemben dömpingellenes intézkedéseket hoztak Oroszországban, és az Indiából Oroszországba irányuló export a figyelembe vett időszakban jelentősen visszaesett. Ez arra enged következtetni, hogy az indiai exportáló gyártók harmadik fő exportpiacához való hozzáférés korlátozott, és igen valószínű, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a jelenlegi vagy akár a fenti (245)) preambulumbekezdésben említett, valószínűsíthetően megnövekedett szabad kapacitás mellett az indiai exportáló gyártók jelentősen növelni fogják az érintett termék uniós piacra irányuló behozatalát.

(248)

Ahogyan az az (185) preambulumbekezdésben megállapítást nyert, az indiai importárak dömpingellenes és kiegyenlítő vámok hiányában 9 %-kal az uniós eladási árak alá kínálnának. A nem együttműködő exportáló gyártó esetében a dömpingellenes és kiegyenlítő vámok nélkül az alákínálási különbözet becslések szerint 12 %-nak felelne meg. Ez az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az Indiából származó behozatal valószínűsíthető árszintjét jelzi. Ennek alapján valószínű, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az uniós piacon az árnyomás jelentősen növekedni fog, ezáltal pedig tovább rontja az uniós ágazat gazdasági helyzetét.

(249)

A mennyiségek vonatkozásában az intézkedések hatályon kívül helyezése nagy valószínűséggel lehetővé tenné, hogy az indiai exportáló gyártók az uniós piacon részesedést szerezzenek. Tehát a nem együttműködő exportáló, amelyre jelenleg a magasabb, 15,7 %-os vámmérték vonatkozik, erős ösztönzést kapna arra, hogy újból jelentős mennyiségben exportáljon az uniós piacra. Ha ez a helyzet felmerül, akkor az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése azonnal csökkennének.

(250)

Ezen az alapon, intézkedések hiányában az indiai exportáló gyártók valószínűsíthetően növelni fogják jelenlétüket az uniós piacon import mennyiségek és piaci részesedések tekintetében, és dömpingelt, valamint támogatott árakon jelentősen az uniós ágazat eladási árai alá fognak kínálni. Ez fokozott árnyomást hoz létre az uniós piacon, amely negatív hatást gyakorol majd az uniós ágazat nyereségességére és pénzügyi helyzetére. Ezenkívül az uniós ágazat gazdasági helyzetét is tovább fogja rontani.

(251)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy igen nagy a valószínűsége annak, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén megismétlődik a károkozás.

(252)

Az alaprendelet 31. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az Indiával szembeni kiegyenlítő intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével. Az uniós érdek meghatározása a különböző szóba jöhető érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(253)

Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálatban az intézkedések elfogadása nem minősült az Unió érdekeivel ellentétesnek.

(254)

Az alaprendelet 31. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt fél lehetőséget kapott álláspontja ismertetésére.

(255)

Ennek alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy – a támogatás folytatódásának és a kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó következtetések ellenére – léteztek-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra engedtek volna következtetni, hogy az Uniónak nem áll érdekében fenntartani a meglévő intézkedéseket.

(256)

Az intézkedések az (226)) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint lehetővé tették, hogy az uniós ágazat megőrizze piaci részesedését. A (250) preambulumbekezdésben ugyanakkor az is megállapítást nyert, hogy amennyiben az Indiával szembeni kiegyenlítő intézkedések hatályukat vesztik, az uniós gazdasági ágazat helyzete valószínűleg romlana. Ezért az a következtetés vonható le, hogy az Indiával szembeni intézkedések fenntartása előnyös lenne az uniós gazdasági ágazat számára.

(257)

A jelenlegi vizsgálatban – miként az az (16) preambulumbekezdésben is szerepel – egyetlen importőr sem működött együtt, illetve jelentkezett. Ebből adódóan semmi nem utalt arra, hogy az intézkedések fenntartása olyan kedvezőtlen hatást gyakorolna az importőrökre, amelyet ellensúlyozna az intézkedés pozitív hozadéka.

(258)

Az (18) preambulumbekezdésben említettek szerint az 53 megkeresett felhasználóból nyolcan válaszoltak a kérdőívre. Közülük négyen Indiából behozott, felülvizsgálat tárgyát képező terméket használtak. Az Indiából érkezett behozatalok az érintett termék összes behozatalának kb. 20 %-át tették ki.

(259)

Emlékeztetni kell az eredeti vizsgálat azon megállapítására, hogy az intézkedések elrendelése nem lesz jelentős hatással a felhasználókra. Az intézkedések tízéves fennállása ellenére az uniós felhasználók szállítmányaikat továbbra is többek között Indiából szerzik be. A felhasználók nem szolgáltattak olyan információt, amely azt mutatná, hogy más források keresése nehézségekbe ütközik és a vizsgálat sem tárt fel ilyen információt.

(260)

Ezen túlmenően emlékeztetni kell arra, hogy az intézkedések kivetésének a felhasználókra gyakorolt hatása vonatkozásában a következtetés az eredeti vizsgálatban az volt, hogy a felhasználó iparban a felülvizsgálat tárgyát képező termék költségének elhanyagolható jelentősége miatt valószínűtlen, hogy a költségek emelkedése a felhasználó iparágakra jelentős hatást gyakorolna. Ezeket a megállapításokat a jelen felülvizsgálat megerősítette, mivel az intézkedések kiszabását követően semmi sem utalt az előbb vázolt helyzet ellenkezőjére. Ezenfelül a négy felhasználó közül egyik sem adott elő olyan érvet, amely az intézkedések fenntartása ellen szólt volna.

(261)

Egy acélgyártó szövetség, a német acélipari szövetség (Wirtschaftsvereinigung Stahl) kifogásolta az intézkedések folytatását, és előadta, hogy az intézkedések az uniós acélgyártóknak a felülvizsgálat tárgyát képező termékre intézkedés kiszabását mellőző más térségek acélgyártóihoz viszonyítva versenyhátrányt okoztak. A szövetség állítása szerint az intézkedések folytatódása lehetővé tenné, hogy az uniós ágazat továbbra is erőfölényes helyzetben legyen. Az indiai behozatalnak az intézkedések kiszabását követő alakulásából egyértelműen kiderül, hogy az Indiából származó behozatal a figyelembe vett időszakban folytatódott. A vizsgálat ráadásul kimutatta, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék egyre inkább más harmadik országokból érkezik az EU piacára.

(262)

Az intézkedések fenntartása ennek alapján, továbbá az eredeti vizsgálat keretében levont következtetésekkel összhangban a várakozások szerint nem fog jelentős negatív hatást gyakorolni a felhasználókra, és így nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján arra lehetne következtetni, hogy a meglévő intézkedések kiterjesztése ne szolgálná az uniós érdeket.

(263)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem szólnak uniós érdekből fakadó kényszerítő okok az Indiából származó behozatalra alkalmazandó jelenlegi kiegyenlítő intézkedések kiterjesztése ellen.

(264)

Minden érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság fenn kívánta tartani a hatályos kiegyenlítő intézkedéseket. A felek lehetőséget kaptak továbbá arra, hogy e tájékoztatást követően adott határidőn belül benyújtsák észrevételeiket. A beadványokat és észrevételeket megfelelő módon figyelembe vették.

(265)

A fenti megfontolásokból következik, hogy az alaprendelet 18. cikkének bekezdése alapján az Indiából származó, egyes grafitelektróda-rendszerek behozatalára az 1185/2010/EU végrehajtási rendelettel előírt kiegyenlítő intézkedéseket fenn kell tartani.

(266)

A közzétételt követően az együttműködő indiai exportáló gyártó kérte a Bizottságot, hogy mérlegelje az intézkedések további két évig történő fenntartását. A vizsgálat során azonban nem került megállapításra olyan kivételes körülmény, amely indokolná az intézkedések tartamának két évre korlátozását.

(267)

Az ebben a rendeletben meghatározott egyedi kiegyenlítő vámtételeket kizárólag az e vállalatok – tehát az említett konkrét jogi személyek – által gyártott érintett termékek behozatalára kell alkalmazni. A rendelet rendelkező részében névvel és címmel kifejezetten nem említett vállalatok – ezen belül a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogi személyek – által gyártott érintett termékek behozatala nem részesülhet e vámtételek előnyeiből, azokra a „minden más vállalatra” érvényes vámot kell alkalmazni.

(268)

Az ezekre a vállalatokra kivetett egyedi kiegyenlítő vámtételek alkalmazására vonatkozó kérelmeket (például az érintett vállalat nevének megváltozását, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) haladéktalanul be kell nyújtani a Bizottságnak (26). A kérelemnek minden lényeges információt tartalmaznia kell, különösen a vállalat gyártási, valamint belföldi és exportértékesítési tevékenységeinek – például az említett névváltoztatással vagy az új termelési- vagy értékesítési egységek létrehozásával kapcsolatos – változását. Adott esetben a rendelet az egyéni vámtételek előnyeiből részesülő vállalatok listájának frissítésével megfelelően módosulni fog.

(269)

Ez a rendelet összhangban van az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság véleményével,